motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. február 16., szerda

A keresztény erkölcs vajon a tízparancsolatra épül?

A KERESZTÉNYSÉG KÖZÖS ERKÖLCSI ÉRTÉKÍTÉLETEI VAJON A TÍZPARANCSOLATRA ÉPÜLNEK?

A Magyar Hírlap 2008. febr.5. keddi száma a 2. oldalon cikket közölt Erdő Péter ökumenikus párbeszédért címmel. Ebben a következő mondat volt olvasható, amelyet a cikkíró (KD) Erdő Péternek tulajdonított: „a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnek, amelyet Jézus nem lerombolt, hanem beteljesített.”

Hát ha ez a kijelentés igaz lenne, az végzetes lenne a kereszténység számára! Akárkitől származik is ez a mondat, a cikkírótól, vagy a cikkíró tulajdonítja Erdő Péternek, teljesen mindegy abban az értelemben, hogy helytelenséget állít, és mélyenszántó-messzire vezető meg nem értésről tanúskodik.

Való igaz, hogy a tízparancsolatra épültek erkölcsi értékítéletek, de a tízparancsolatra nem önmagára épültek, hanem a tízparancsolatot körbefonó parancsolat-sorozatra, egy egységes egész törvénykollekcióra, aminek a tízparancsolat csupán egy kiemelkedő darabja volt (mint egy nyakék, egy ékszerkollekció részeként). Ez a törvénykollekció a mózesi törvény volt, a maga 613 törvényével. 

Ezt az egész törvényt kapta Izrael nemzete (5Mózes 4:8), és ennek része volt (mondhatni a szíve-közepe) a tízparancsolat. Tehát a zsidóság erkölcsi értékítélete épült a tízparancsolatra, pontosabban az egész mózesi törvényre. (2Királyok 17:13; 21:8; 2Krónika 33:8)

Erről a törvényről mondja Pál apostol, hogy ők (a zsidó származású keresztények) a törvény alatt őriztettek, és hogy a törvény a Krisztusra vezérlő mesterükké lett. (Galata 3:23-24) Hogy ennek a törvénynek mi lett a sorsa, arra Jézus szavai világítanak rá, aki azt mondta, hogy nem eltörölni jött, hanem betölteni. (Máté 5:17-18) 
 
Ez a betöltés azt jelentette, hogy mindazoknak be kellett teljesedniük, amik őróla megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban. (Lukács 24:44) Viszont amikor ezek hiánytalanul beteljesedtek, akkor, Jézus halálának megtörténtével, betöltötték nevelő szerepüket és megszűnt az érvényességük. Ismét Pál mondja, hogy miután eljött a hit, (a Krisztus váltságáldozatába vetett hit), nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. (Galata 3:25)

Az Efézus 2:15-ben szó szerint azt mondja, hogy a parancsolatok tételekben való törvényét eltörölte. (vö. Kolossé 2:14) Tehát Jézus halála bekövetkeztével a keresztények már nem tartoztak a mózesi törvény hatálya alá, és mivel a tízparancsolat is a mózesi törvény része volt, hiszen az egész törvényhez az is hozzátartozott (Jakab 2:9-11; Zsidók 9:19), többé az nem volt érvényes rájuk! 
 
Ezt a fordulatot igen nehezen értik meg sokan és ez a meg nem értés akadályozza őket annak elfogadásában. Egy szemléltetéssel tegyük könnyebbé a megértést. Ha kihívom a Paprika TV szakácsát, hogy főzze meg nekem az ebédet, ő kijön és azt mondja: - 'Nem azért jöttem, hogy levegyem a fazekat a tűzhelyről, hanem hogy az ételt megfőzzem.' 

Hát nyilván, mielőtt megfőzné, nem fogja levenni. De miután megfőzte, nyilván le fogja venni, és nem hagyja leégni. Fontos tehát a sorrend. Nem azért jött, hogy levegye, hanem hogy megfőzze. És amíg nem főzte meg, nem is veszi le. Utána viszont leveszi.

Jézus cselekedete és mondanivalója ezáltal könnyebben érthetővé válik. Nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hiszen az még beteljesedésre vár. Hanem hogy beteljesítse. De miután az bekövetkezett, akkor törölte el, vagyis tette félre annak érvényességét. Tehát nem arról van szó, hogy azért lett érvénytelenné téve Mózes Törvénye, mert az rossz volt, és most jóra lett cserélve, hanem mert betöltötte a célját!

Arra a kijelentésre, hogy a tízparancsolat erkölcsi értékítéletei már nem érvényesek, sokan felkapják a fejüket és azt mondják – ha ez igaz lenne, mindazt lehetne cselekedni, amit a tízparancsolat tilt, és ez elképzelhetetlen! Valóban, de nem is erről van szó, hanem arról, hogy bizonyos kötelességek hatálytalanítva lettek újabb kötelességek által.

Figyeljünk Jézus tanítására. Ő nem helyezte a törvény szellemiségét a mózesi törvény betűjének ellenébe, hanem hozzáadta a szellemet a betűhöz. Jézus tanításának lényege az, hogy a törvény szellemének szélesebb alkalmazása van, mint a betűjének. Ha meggyilkolsz valakit megszeged a törvény betűjét, ha gyűlölsz valakit, megszeged annak szellemiségét. (Máté 5:21-22) 

Tehát az újabb kötelességek a mózesi törvény szellemiségére helyezik a hangsúlyt, és nem a betűjére, ahogy pl. az Efézus 4:28 is mondja a lopással kapcsolatban, már kevés a tízparancsolat betűje: NE LOPJ – hanem azon tovább kell lépni, aktív munkát kell végezni, hogy még másokat is tudjon segíteni! (Ez a törvény szellemisége.)

Képzeljünk el egy olyan ruhát, amire minták vannak rávarrva, azután képzeljünk el egy olyan ruhát, amibe hasonló minták vannak, most már nem rávarrva, hanem beleszőve (belefestve, vagy beleégetve), de sokkal élesebben és hangsúlyozottabban. Ugyanígy olvashatjuk, hogy az újszövetségben Isten a szívbe írja be a törvényét. (Zsidók 8:8-13; 10:16) 

De ez a törvény már nem a mózesi törvény betűje (minták a ruhára varrva), hanem a mózesi törvény szellemisége (minták a ruhába beleszőve), más szóval a törvény erkölcsi maximuma. Tehát nem a mózesi törvény betűje az, ami a keresztényekre érvényes, hanem az abból a törvény gyűjteményből származó alapelvek.

A betű törvényét hasonlíthatjuk a villamossínhez, az alapelveket meg a trolibusz áramszedőjéhez, amely már több mozgási lehetőséget biztosít. Ugyanakkor ezekhez az alapelvekhez hozzájönnek Krisztus parancsolatai és teljes életmintája (Máté 28:20; Fil 1:21), valamint az apostolok életmintája és utasításaik (1Korinthus 11:1; Filippi 3:17; Apcsel 15:20), amelyek összességében, mint a szabadság törvénye néven van megnevezve, amely Krisztus törvénye. (Jakab 2:12; Galata 5:13-14; 6:2; 1Korinthus 9:21) Ez a krisztusi törvény szabadította meg a keresztényeket a bűn és a halál törvényétől, vagyis a mózesi törvénytől és annak átkától. (Róma 8:2-4)

Fontos tudni, hogy a mózesi törvény egyrészt bűn-megfékezési szerepet is betöltött, mint bűn-tükör (Róma 3:20), de ugyanakkor az emberi természet romlottsága miatt átokhalálra is ítélte az alatta lévőket. (1Mózes 8:21; Jakab 4:5; Galata 3:10) Ennek a törvénynek az átkát vette Krisztus magára (Galata 3:13), és ez egy óriási dolog, mert ezáltal, a Krisztusba való hit által van bemenetelünk a kegyelem alá! (János 1:17; 1Korinthus 1:4) 
 
A különbséget az ószövetség és az újszövetség, a betű és a szellem, és azok szolgálata között a 2Korinthus 3. része fejti ki, ahol nyíltan kimondja, hogy a tízparancsolat szolgálata a „halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata” volt, a kárhoztatás szolgálata. És bár dicsőséges is volt, hiszen Istentől származott (2Mózes 34:29), de a szellem dicsőséges szolgálata mégis felülmúlja, hiszen az Jézus által tökéletességre visz. (2Kor 4:6; Zsidók 7:19; 9:9; 10:14)

Teljesen téves tehát a bevezetőben felvetett gondolat, miszerint a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnének, mert hogy azt Jézus nem lerombolta, hanem beteljesítette. Úgy pontos, hogy beteljesítette, azután érvénytelenítette. Az Isten túllépett rajta, mint betűn, amely a mózesi törvény keretében megölte a törvény cselekedetei alapján élőket, hiszen senki sem tudta hiánytalanul megtartani a 613 törvényt. (Galata 3:10) 

Ezért mondta Péter apostol, hogy a mózesi törvény 'egy olyan iga, amelyet senki nem tudott elhordozni.' (Apcsel 15:10) Ezt az elhordozhatatlan igát megtenni „a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei” alapjának – igen nagy melléfogás, ugyanakkor végzetes hiba is!

Hiszen mi nem a Krisztus halála előtti időben élünk, hanem utána. Ő az üdvtörténet egy másik időszakában élt, mint mi. Tőle megköveteltetett az ószövetség minden törvényének a betöltése. Jézus tökéletesen engedelmeskedett az Istennek, amikor vallásos szertartásként körülmetélték. (Róma 15:8) Vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy megerősítse az Atyáknak tett ígéreteket. 

Viszont ha egy keresztényt körülmetélnek, nem egészségügyi vagy higiéniai okból, hanem előírásos vallásos szertartásként, tehát mint üdvösségszerző feltételként hajtják végre, akkor ezzel a keresztény megtagadja Krisztus befejezett munkáját, és magát a mózesi törvény, és egyben annak átka alá is helyezi, kiesik a krisztusi kegyelemből.

Ebbe a csapdába estek a galatabeli keresztények, ezért mondta nekik Pál, hogy mivel ebbe tudatlanul belementek, kötelesek az egész, (613) törvényt hiánytalanul megtartani. (Galata 5:1-4) 

Mert vagy Krisztust követik, és a mózesi törvény betűjéhez nem ragaszkodnak, vagy ha annak akárcsak egyetlen tételéhez ragaszkodnak (mint Mózes törvényéhez), akkor az egészet meg kell tartani, mivel a törvény egységes egész volt. Ha egyet megtart, még további 612-őt meg kell tartania, és ha megtart 612-őt, de egy hiányzik, akkor elbukott, és az üdvössége füstbe ment terv csupán.

De ugyanez vonatkozik a tízparancsolatra is. Ha érvényesnek jelentik ki a betűjét, akkor az egész ószövetségi gépezet beindul, hiszen pont a tíz ige volt a központi alapja az ószövetségnek, amire nézve megkötötték. A többi parancsolat ehhez jött hozzá. (2Mózes 34:28; 5Mózes 4:13; 9:11; 29:1; Zsidók 8:9; 9:19-20)

Ha tehát igaz az, hogy a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnek, akkor az is igaz, hogy a kereszténység visszakerült a mózesi törvény, és annak átka alá, és a krisztusi kegyelemből kiesett. Mert hiszen a betűnek (ami öl) a szolgálatát a szellem szolgálata (ami megelevenít) váltotta fel, amit viszont nem lehet sem felcserélni, sem összepárosítani a betű beteljesedése és eltörlése után. (2Korinthus 3:6)

A tízparancsolat ószövetsége a szolgaságra visz (Galata 4:21-31), ezért a mondat csak úgy fogadható el, hogy 'a zsidóság közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnek', melyet Krisztus nem rombolt le, de be sem teljesített, hiszen többségükben elutasítják mint Istentől küldött Messiást. 

Aki meg nem utasítja el, hanem elfogadja, az már az újszövetség hatálya alá kell hogy tartozzon, és annak alapelveit kell hogy betartsa, a Krisztus királyi törvényét, amely a mózesi törvény szellemére épül, és nem a betűjére, éppen ezért nem is nevezik tízparancsolatnak sehol!

Itt még érdemes és fontos megjegyezni, hogy nem csak az ökumenikus keresztények gondolják tévesen azt, hogy még mindig a tízparancsolat érvényessége alatt vannak, hanem különösen a szombatünneplő Hetednapos Adventisták, akiket prófétanőjük E.G.White arra tanított, hogy a tízparancsolat nem is tartozott a mózesi törvények közé. Ezért aztán a 24 órás, estétől estéig tartott szertartásos szombatünnep elkívánásával (kötelezővé tételével) nem is lehet kiesni a krisztusi kegyelemből. 
 
Ezt azonban cáfolja Jézus kijelentése a János 7:23-ban, mely szerint ha a körülmetéléssel nem rontják meg Mózes törvényét, akkor ő sem rontja meg a szombatot a gyógyítással! A Malakiás 4:4-ben pedig maga Jahve Isten mondja, hogy a Mózes törvényét Izraelnek adta a Hóreb (Sínai) hegyen. A János 1:17 szerint is a törvény Mózes által adatott. 
 
Pál azt mondja, hogy a törvényt a törvényszegések nyilvánvalóvá tétele végett adták (Galata 3:19; vö. Róma 3:20), a Róma 5:13-14 szerint viszont a mózesi törvény előtt a bűnt nem lehetett senkinek felszámítani, a bűn által a halál mégis uralkodott (tehát a törvény nem léte ellenére). A mégis uralkodott kifejezés a törvény hiányára utal, tehát annak ellenére uralkodott a halál, hogy nem lett kiadva a tízparancsolat (se a többi 603) a Mózes előtti időszakban. 
 
Az úgy jött be utólag, és ez növelte meg a bűnöket (Róma 5:20), tehát leginkább a tízparancsolat NE KÍVÁND parancsa volt, amelyet senki nem tudott teljesen megtartani a romlott természetű ember irigységre késztető hajlama miatt, ezért is volt „a halálnak kőbe vésett szolgálata” (Jakab 4:5; 2Korinthus 3:7) 
 
Másrészt a tízparancsolatot (az egész 613 parancsolat keretében) csak a vallási okból végzett körülmetélkedés esetén KELL megtartani (Gal 5:3), hiszen az egész törvény megtartása emiatt szükséges, két külön egész törvény meg nincs, csak egy, ami Mózes által adatott, és ami minden parancsolatot tartalmazott! (vö. 5Móz 4:8; 2Király 17:13; 21:8; Máté 22:40; Galata 5:3,14; Jakab 2:10) És ez alól a szombat sem kivétel! (Nehémiás 10:29-31; János 1:17; 7:23; Zsidók 9:19)

MÓZES TÖRVÉNYE VOLT-E A SZOMBAT?

(A János 7:23 magyarázata)

Károli fordítása így hangzik: „Ha körülmetélésben részesítik az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét...” Ez a fordítás abban az esetben lenne érthető, ha a törvény azt szabta volna meg, hogy szombaton kell körülmetélni az embert. Ez azonban nem így van.

A 3Mózes 12:3 szerint a 8. napon kellett a fiúgyermeket körülmetélni, és a János 7:23 szerint ezt szombaton is el lehetett végezni. Az a kifejezés, hogy „körülmetélik, hogy ne sértsék meg - így ez a szöveg értelmetlen. Mit ne sértsenek meg? A körülmetélés törvényét? Hiszen az nincs szombathoz kötve! Amit itt meg lehetne sérteni, az esetleg a szombat lenne, amikor tilos dolgozni.

Más fordítások segítenek jobban megérteni a dolgot. D. Raffay Sándor így adja vissza: „Ha körülmetélést lehet végezni az az emberen szombaton anélkül, hogy Mózes törvénye csorbát szenvedne, engem miért gáncsoltok, hogy egész embert tettem egészségessé szombat napon.” (A katolikus Békés-Dalos fordítás hasonló értelmű.)

Még világosabb Dr. Masznyik Endre fordítása: „Ha szombaton is körül lehet metélni az embert Mózes törvényének megszegése nélkül: rám haragusztok, hogy szombaton egy embernek egészségét visszaadtam?”

Itt azt fontos tisztázni, hogy mi a Mózes törvénye – amit esetleg meg lehetne szegni. Logikus, hogy a szombatot lehetne megsérteni a körülmetéléssel (Jézus esetében a gyógyítással) -, tehát a Mózes törvénye a szombat.

Lásd a következő összefüggéseket: a két kőtábla Mózesé (2krónika 5:10); a kőtáblán volt a ne kívánd parancs: „ha a törvény nem mondaná: ne kívánjad.” (Róma 7:7) Melyik törvény mondja ezt? 2Király 21:8 azt mondja, hogy Isten ki nem mozdítja többé Izrael lábát arról a földről, ha szorgalmasan az Ő parancsolatait cselekszik az egész törvény szerint, amelyet Mózes parancsolt. 

Mivel Mózes tízparancsolatát is Mózes tolmácsolta a népnek (vö. 5Mózes 5:1, 5-22, 27,31; Zsidók 9:19) így a Róma 7:7-ben említett törvény a Mózes által tolmácsolt törvény, tehát a mózesi törvény. És ez a törvény mondja azt, hogy: ne kívánd -, ami a tízparancsolat egyik tétele. Vagyis a mózesi törvény egy sarkalatos pontja a tízparancsolat!

Mózes törvényének a megszegése halálos bűn volt. (vö. Zsidók 10:28; 4Mózes 15:35)

Jézus idejében a zsidó vezetők Jézust azért akarták megölni, mert szerintük megsértette a szombatot. (vö. János 5:16; 7:32) Ezért volt Jézus párhuzamot a körülmetélkedés és a szombati gyógyítás között.

Értelemszerűen: - Ha körül lehet metélni az embert szombaton, és ez a cselekedet nem sérti meg Mózes törvényét – a SZOMBATOT -, akkor miért baj az, ha én szombaton gyógyítok? Ti a körülmetéléssel nem sértitek meg Mózes szombat-törvényét, én meg a gyógyítással nem sértem meg Mózes szombat-törvényét!

Mózes törvénye volt tehát a szombat, maga Jézus Krisztus nevezte Mózes törvényének. Ez a(z egész) törvény pedig a Hóreben adatott. (Malakiás 4:4) [A manna szedésnél, a szombat még csak mint egy éppen kijelentett parancsolat volt, - nem volt egy egységes törvényrendszer része -, de ez is Mózes által lett a néppel tudatva. (vö. 2Mózes 16:4,23-30) ]

Jézus halála viszont a Mózes törvényét eltörölte, a fára szegezte. Ezért az már a keresztényekre nézve nem kötelező. (Efézus 2:15; Kolossé 2:14, 16-17)

Ma a szombattartás mindenki magánügye, nem kötelező. De ha valaki Mózes akármely törvényét vallási alapon tartja, sőt kötelezővé teszi (az üdvösség feltételeként állítja be – akár olyan alapon, mintha az lenne az Isten örökkévaló pecsétje népe számára - ), az csakis a teljes mózesi törvény (kb. 600) hibátlan megtartása által üdvözülhet, hiszen visszament a mózesi törvény alá, a krisztusi kegyelemből kiesett. (Lásd a galatabeliek esetét, akik egy másik mózesi törvény kötelezővé tétele által kerültek csapdába, de teljesen mindegy, mert a vége ugyanaz: elhitetés, elbukás. Galata 5:1-4)

MIT JELENT A GALATA 5:3 EGÉSZ TÖRVÉNYE?

Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik,
hogy köteles az egész törvényt megtartani.”

Csak a tízparancsolatot nem jelentheti (adventista szemszögből különösen nem), mert hiszen csak a körülmetélkedés miatt kell megtartani (az indokolja a megtartását). Ez esetben, ha nem metélkedek körül (vallási okból) – akkor nem kell megtartanom az egész törvényt (vagyis a tízparancsolatot), ez azonban a szombatünneplők szerint nem lehetséges, mert azt mindenképpen meg kell tartani (hiszen minden kor minden embere számára örök erkölcsi alaptörvény).

Viszont a Galata 5:3 egész törvénye a többi 603-at sem jelentheti önmagában, mert ha ez igaz lenne, akkor ugyanott lennénk, mint az előző esetben, hogy meg kell tartani a 603-at (de a tizet nem, hiszen nem a tizet jelenti), - ez esetben a tizet megint csak nem kell megtartani, ez azonban a szombatünneplők szerint nem lehetséges, mert azt mindenképpen meg kell tartani (hiszen az minden kor minden embere számára örök erkölcsi alaptörvény).

Marad az a magyarázat, hogy a szombatünneplők szerint azért jelenti a Galata 5:3 az egész 603 törvényt, mert már a tízparancsolatot úgy is meg kell tartani, (hiszen az minden kor minden embere számára örök erkölcsi alaptörvény).

Ezzel a magyarázattal viszont az a baj, hogy a Jakab 2:10-11 az egész törvénybe beleszámítja a tízparancsotot is, viszont két különálló egész törvény nem lehetséges, mert az Istentől egyetlen egész törvény adatott ki, és nem kettő (féle) egész törvény, amely az adventisták szerint először, mint egész törvény állana a tízparancsolatból, és továbbá, mint egész törvény állana a többi 603 törvényből.

Az egyetlen egész törvényre bibliai bizonyíték: 5Mózes 4:8; 2Királyok 17:13; 21:8; Máté 22:40; Galata 5:14; Jakab 2:10.

Tehát a Galata 5:3 egész törvénye a 613 törvényt együttesen jelenti, amelyet csak akkor kell megtartania bár-kinek, ha az üdvözülése szempontjából, vallási szükségszerűségből körülmetélkedik (nem pedig egészségügyi okból), viszont akkor valóban és hiánytalanul meg kell tartania, különben a körülmetélkedése nem ér semmit (vö. Róma 2:25), - csupán annyit, hogy általa kiesett a krisztusi kegyelemből! Ez pedig arra mutat, hogy a tízparancsolat egyáltalán nem örök erkölcsi alaptörvény minden kor minden embere számára, hanem csupán a zsidók számára volt előírva a mózesi törvény (szövetség) részeként. (vö. 2Mózes 34:28; 5Mózes 4:13)

Hogy a szombat is Mózes törvénye volt, bizonyítja Nehémiás 10:29 is, mely megállapítja, hogy Isten törvénye Mózes által adatott ki (vö. Malakiás 4:4; János 1:17), amit a nép meg fog tartani, és ennek szellemében nem fog tőlük venni szombatnapon (és más napokon) semmit. 

Ez összecseng Jézus kijelentésével, hogy a szombat Mózes törvénye volt, amely nem romlik meg se a körülmetélkedés végrehajtásával (amit a zsidók minden további nélkül megtesznek), de ugyanígy a gyógyítással sem (amit meg Jézus tett meg). – Lásd. János 7:23. 

összegezve: Mit jelent a Galata 5:3 egész törvény kifejezése? A szombatünneplők szerint semmiféleképpen nem jelentheti a

10 parancsolatot meg többi Mózes által adott törvényt egyszerre együtt

(mivel ha ez igaz lenne, akkor a körülmetélkedéstől függne a tízparancsolat megtartásának a szükségessége, vagyis, ha már körülmetélkedtél vallási okból (amire nem lett volna szükség, sőt helytelenül tetted!) – akkor tartsd meg (de csak akkor) azt az egész törvényt, aminek része a tízparancsolat is.) 

Gyakorlatilag a körülmetélkedés váltja ki a tízparancsolat megtartását is, hiszen a tízparancsolat is hozzátartozik a Mózes törvényéhez. Ebből viszont az következik, ha nem metélkedek körül, evidens hogy nem kell megtartanom azt a törvényt, aminek része a tízparancsolat is.

Ezt azonban semmiképpen nem fogadják ez a szombatünneplők, azt mondva, a tízparancsolatot akkor is meg kell tartani, ha nem metélkedek körül, mert az örök erkölcsi törvény, tehát ezzel kiveszik a Galata 5:3 egész törvényéből a tízparancsolatot, mivelhogy nem annak megtartását írja elő Pál, hanem a többi (egész) törvény megtartását. De ez esetben viszont két (kettő) egész törvénynek kellene lennie, mégpedig olyan formában:

-Jakab 2:10 egész törvénye amiben a tizparancsolat is benne van
+ Galata 5:3 egész törvénye, amiben nincs-

Ebből látszik, hogy manipuláció van a törvény szétszedésének hátterében, mivelhogy nincs kettő egész törvény, hanem csak egy, Mégpedig olyan egész törvény van, amiben együtt van a többi törvény a tízparancsolattal egyszerre – hiszen eredetileg így kapták a Zsidók (vö.5Mózes 4:8) És ez van a Galata 5:3-ban is!!!

Tények, melyeket a szombatünneplők 
– a saját kárukra és vesztükre - 
nem vesznek figyelembe


Három igen jellemző adventista tantétel létezik, de EGYIKRE SINCS konkrét bibliai idézet:

1. Az Édentől kezdve a mannaszedésig is ünnepelték a szombatot.

2. Létezik külön 'erkölcsi törvény', és külön 'ceremoniális törvény'.

3. Az USZ-i ősgyülekezet szombatnapon szombatot ünnepelt a keresztény gyülekezetben.

Ennélfogva az adventista tanítás teljesen MAGYARÁZATOKRA ÉPÜL, mint pl. a katolikusok is magyarázatra szorulnak Mária közbenjárói szerepét illetően, mivel arra sincs konkrét bibliai idézet.

További elgondolkodtató tények:

Az a tanítás, hogy mivel Isten a teremtése 7. napját megszentelte, ez azt jelenti, hogy onnantól kezdve 'minden kor minden embere számára az isteni hűség jele a szombat, és a hűtlenség jele a szombat meg nem tartása' – ez nem más, mint egy fikció, miként a Teremtés emlékünnepe a szombat is. Ezt a kitalált elnevezést Isten szava sehol nem használja! A hűség és hűtlenség mindig attól függ, hogy miképpen viszonyulunk ahhoz, amit Isten éppen kijelent. (vö. Cselekedetek 10:15), vagy ami érvényben van. (Zsidók 9:1)

Aki azt állítja, hogy Isten Ádámnak utasításba adta volna a szombat megünneplését, az kiteszi magát annak, hogy Istent meghazudtolja – annak minden negatív következményével együtt. (Példabeszédek 6:16-19; 30:6; Jelenések 21:8; 22:15) Hiszen Isten pontosan az ellenkezőjét mondta Ádámnak: „fáradtságos munkával élj belőle (a földből) életednek MINDEN NAPJAIBAN” - tehát szombaton is munkára volt ítélve. (vö.: Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, amint félték vala Mózest, életének MINDEN NAPJAIBAN. Józsué 4:14 – tehát a minden napjaiban azt jelenti, hogy minden napon, és ez alól a szombatnap sem kivétel!) Ádám bűnbeesés után nem kapott szombati nyugalmat, viszont bűnbeesés előtt meg nem volt rászorulva.

A Mózes törvénye szerint estétől estéig kellett a szombatot megtartani (3Mózes 23:32), de a teremtési napok mindig reggellel, fejeződnek be, ezért minden következő nap sem kezdődhet mással, mint reggellel.

A hetes számot Nóé Istentől halhatta először, mégis nem ünnepelte a szombatot, hiszen pont a 7. napon ment be a bárkába az összes élőlénnyel együtt. (1Mózes 7:4,10,13) És ha mannaszedéskor a nép ki-menetele szombatrontásnak számított (2Mózes 16:27), akkor Nóé bemenetele is annak számított volna.

Amióta a szombat érvényes volt, ott mindig előfordult annak megrontása is, de a mannaszedés előtti időből semmiféle szombatrontásról nincs feljegyzés. De utána már történtek ilyen feljegyzések. Hogy korábban hiányoztak (pl. özönvízkor egy világ elpusztult), ez arra utal, hogy a szombat nem volt kötelező. 
 
(Ez egy nagyon fontos momentum, hiszen ha érvényes lett volna Ádámtól a szombatünneplés egészen Mózes idejéig, akkor elképzelhetetlen, hogy azt senki nem rontotta volna meg, és Isten emiatt senkit sem marasztalt volna el, és erről feljegyzés ne készült volna! Az első büntetés a szombat miatt a szombaton fát szedegető emberrel kapcsolatos: „És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.„ (4Móz 15:34) Ha pedig nem ismerték a szombatrontásért járó büntetést, ez csakis azért lehetett, mert Mózes ideje előtt Ádámig visszamenőleg terjedő 2500 év alatt a szombatrontás és büntetés összetartozó kapcsolatáról senki nem tudott semmit, mivelhogy az nem is létezett. Ha pedig érvényes lett volna azelőtt is, de csak Mózes idejében lett volna büntetve annak megrontása, akkor mire fel büntette meg Isten pl. Ádámot vagy Káint, ha a szombat ugyanúgy ki volt jelentve, hogy azt bizony mindenkinek meg kell tartania?! A válasz az, hogy nem volt kijelentve, a büntetés hiánya ezt bizonyítja!)

Nóé idejében az emberek saját útjukat rontották meg (1Mózes 6:12), nem pedig a szombatot, mint ahogy annak megrontása ellen kaptak isteni figyelmeztetést a zsidók. (vö. 2Mózes 31:14)

Amikor Isten a szövetség jeleként a szivárványt említi, azt KÖZTE ÉS MINDEN TESTRE (MINDEN EMBERRE) vonatkoztatja (vö. 1Mózes 9:17) – viszont amikor a szövetség jeleként a szombatot említi, azt KÖZTEM ÉS KÖZTETEK (MAGÁRA ÉS A ZSIDÓKRA) vonatkoztatja (vö. 2Mózes 31:13)

A „szombat lett az emberért” (nem csak a zsidókért) érv nem érv, ha arra gondolunk, hogy egy vihar alkalmával is embereket említ a szöveg, holott azok valamennyien zsidók voltak. (vö. Márk 2:27; Máté 8:27)

Az Isten által helyeselt szombatünneplés mindig Isten parancsához kötődik a Bibliában, tehát ahol szombatünneplés van, ott a háttérben (azt megelőzően) arra vonatkozó parancsolat/utasítás is van. (vö. 2Mózes 20:8) Az első ilyen parancs a 2Mózes 16:29-ben található, tehát ezt megelőzően (isteni parancsolat híján) a szombatünneplés nem volt (nem lehetett) megkövetelve.

Jézus János 7:21-23-ban világosan mondja, hogy a törvényt Mózes adta az Izraelitáknak, és csak a körülmetélkedést vezeti vissza az ősatyákra, de a szombatot nem! A János 7:19-ben nem azt mondja, hogy Mózes adta a 'ceremoniális' törvényt, és senki nem teljesíti közületek az 'erkölcsi' törvényt (Ne ölj - tízparancsolat). Jézus a száján ki nem ejtette ezt a két E.G.White által hamisan használt műszót! (Lásd.: 2János 9-11)

Az a tanítás, hogy Jézus Krisztus „különbséget tett Mózes törvénye és a Tízparancsolat között” (Prófécia és evangélium, 1987. 92. old.), és A szombat-kérdés a végső küzdelem vitapontja, ebben vesz részt az egész világ.” (Bibliai tanulmányok, 1958, 18.old.) – az adventistákat azok közé sorolja, akik 'az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskednek' (Róma 10:3).

A Jelenések könyvében említett parancsolatok (12:17; 14:12) eleve nem jelenthetik csak a tízparancsolatot, hiszen az a két legnagyobb parancsolatot (Márk 12:28-31) nem is tartalmazzák. Ha a Jelenések könyvében említett Isten parancsolatai alatt nem érthetjük a Krisztus (1Korinthus 9:21; Galata 6:2) törvényét (mert szó szerint nem így nevezi), ilyen alapon a tízparancsolatot sem érthetjük, mert nem annak nevezi, másrészt meg újabbak vannak érvényben! (vö. 1János 3:22-24; János 6:29; Róma 13:9; 1Korinthus 7:19)

A Lukács 23:57 szerinti nyugalomtartás csak megszokás volt (hiszen egész addigi életükben érvényes volt a szombatünneplés), mint a temetési mód is. (vö. János 19: 38-40)

A Máté 24:20-ban ha a tél akadály, akkor a szombati futás is (a harcos zelóták miatt), tehát nem azért, hogy elessenek a szombatünneplés áldásaitól.

A Kolossé 2:16 többesszámú alakja mindenféle szombatokat jelent, az évi ünnepkörhöz és a tízparancsolathoz tartozókat is. (Ésaiás 56:4; Ezékiel 20:12)

Ésaiás 66:23-ban említett szombat, meg az „újhold” (kifejezetten Mózeshez kapcsolódó) ünnep jelképessége egy folyamatosságot jelent, hiszen Mózes törvénye már nem érvényes Krisztus halála óta.

A Ne kívánd parancs Pál szerint nem a tízparancs előtti időből származik, hanem a Sínaiból! (vö. Róma 7:7b)

Ha azért érvényes a 10p. mert az Isten ujja írta, akkor, hogy lehetett érvényes a Sínai előtt 2500 évig, amíg az Isten ujja meg nem írta? És ha nem tartozott az eltörölt Mózes törvényéhez, akkor honnan ismeri bárki is a 10p. szövegét, ha félredobjuk Mózes törvénykönyvét? Hiszen mindenki abból ismeri a szövegét, amelyet Jézus Krisztus a halála által eltörölt, Mózes törvény(könyv)éből! (vö. Efézus 2:15) Nem pedig az elveszett kőtáblákból!

E három közül melyik a jó? 1.)„Mert az egész törvény (10+603) ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”(Gal 5:14); 2.)„Mert az egész törvény (10) ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”; 3.)„Mert az egész törvény (603) ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Én vallási okból nem metélkedek körül, ezért nem kell megtartanom az egész törvényt! (Gal 5:3) Akkor hol érvényes a 10. p.??? 

"Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek." (1Timótheus 1:7) Ezek után mennyit érhet a szavuk: "AZ 1 MILLIÓ FORINTOS BIBLIAVERS. Még mindig ennyit ér nálunk az a Bibliavers, amely szerint a tízparancsolat egy része, vagy egésze nem érvényes!" (http://10parancsolat.hu/index.php?class=forum&method=show&f_id=49) Sőt, Jézus váltságáldozatánál többet ér az, amely szerint a Mózes törvényének egy része, vagy egésze érvényes! - Legalábbis nekik.

A tévtanítás párhuzama

A szombatünneplők szerint a 24 órás szombat megtartása kötelező, tehát mint feltétel, üdvösségi kérdés. Az I. században voltak akik hasonlóképpen FELTÉTELT szabtak az üdvösséghez, a Cselekedetek 15:1 szerint. Mégpedig a Mózesi törvény egyik parancsolatát.

Mivel ebben az időben már Jézus halála véget vetett a Mózesi törvénynek (vö. Efézus 2:15), ezért ezt a feltételt természetesen vissza kellett utasítania a keresztény gyülekezet vezetőinek. Mégpedig annak alapján, hogy a Mózesi törvény egy egységes egész törvénygyűjtemény volt, amit nem lehetett darabokra szedni, aki egyet megsértett, az mindent megsértette. (vö. Jakab 2:10) Ha nem paráználkodott valaki, de ölt, akkor az EGÉSZET megszegte! És az egész törvény nem csak a tízet jelentette, hanem az összeset, a kb. 613-at.

Az első dolog, hogy Jakab a személyválogatással kezdi az okítást, ami a Mózesi törvényben egy parancsolatot képezett. (vö. Jakab 2:9) Ez azt mutatja, hogy az egész törvényben a személyválogatás parancsa, és a tízparancsolat NE ÖLJ (stb.) parancsa ugyanahhoz az egész törvényhez tartozott, amit Isten az Izraelnek adott. (vö. 5Mózes 4:8)

Tehát Izrael egyetlen EGÉSZ TÖRVÉNYT kapott és nem kettőt. (Nincs külön olyan egész törvény, amely csak a tízparancsolatot jelenti önmagában, és még egy olyan törvény, amely a tízparancsolaton kívüli összes többi parancsolatot jelenti, de a tízparancsolatot azt nem. Hanem az egyetlen egész törvényben benne volt a tízparancsolat is meg az összes többi is, és ezek együttesen alkották azt az EGÉSZ törvényt, amit Izrael kapott.)

A probléma ott volt, hogy amikor az üdvösség feltételének szabták egyesek a körülmetélkedés mózesi törvényét (hogy anélkül nem üdvözülhettek – vö. Csel 15:1,5), akkor ezzel a lépéssel azt jelentették ki a valóságban, hogy számukra még mindig érvényes a Mózes törvénye. Ami viszont egy egész törvény. És ez a törvény mivel egységes egész volt, nem lehet csak egyet érvényessé tenni, hanem az egészet együtt. Mert ha egy érvényes, akkor mind érvényes, és aki egyet feltételnek szab, az mindet feltételnek szabja.

Ha megnézzük a Galácia-beli keresztények esetét, akkor azt láthatjuk, hogy elhitték azt a tanítást, hogy a körülmetélkedés Mózesi törvénye FELTÉTELE az ő üdvösségüknek. Pál a Galata 5:1-4-ben megmondja nyíltan, hogy ezzel a lépésükkel egy nagyon rossz dolgot cselekedtek, mégpedig visszamentek a Mózesi törvény alá, és egyetlen Mózesi törvény érvényesnek való kijelentésével az egész mózesi törvényt érvényessé tették.

Ez pedig azzal járt, hogy elvesztették azt a szabadságot, amit a Jézusban való hit által nyertek (természetesen a Mózesi törvény érvényessége nélkül, hiszen egyszerre együtt nem működik a Mózesi törvény is, meg a Jézus váltságáldozatában való hit is, hiszen pl. a Mózesi törvény előírja az előképes állat (stb.) áldozatokat, de Jézus halála ezeknek véget vetett, és nem lehet egyszerre bárányt is áldozni, meg elfogadni az Isten Bárányának, Jézusnak az áldozatát).

Mivel a Galata-beli keresztények elhitetés által csapdába estek, elhitték a körülmetélkedés üdvösséghez szükséges FELTÉTELNEK való megállapítását, ezáltal kiestek a kegyelemből, amelyben álltak a Krisztusban.

Számukra ezek után egyetlen elvi lehetőség maradt az üdvösségre, mégpedig a Galata 5:3 szerint, maradéktalanul meg kell tartaniuk az egész törvényt (a 10-et és az összes többit egyszerre együttesen), és ha sikerül nekik, akkor a törvény megtartása által üdvözülhetnek – ami viszont tökéletlen embernek megtarthatatlan, ezért is átkozta el az embert a Mózesi törvény, ezért is öl a betű, és ezért is váltott meg minket Jézus a törvény átkától. (vö. Galata 3:13)

Nem véletlenül mondja Péter a Csel 15:10-ben, hogy elhordozhatatlan iga kerülne a tanítványok nyakába, ha engednének annak, hogy az üdvösség feltételeként elfogadják a körülmetélkedés mózesi törvényét, amely beindítja az egész rendszert. Ha egy Mózesi törvény érvényes, akkor mind érvényes, ha egyet valaki megszeg, mindet megszegi, olvastuk pl. Jakabnál is.

Ezért rendkívül veszélyes egy olyan törvényt megszabni az üdvösség feltételeként, amely a Mózesi törvénynek az egyik parancsolata, mert ezáltal az egész mózesi törvény érvényessé válik, és a Mózesi egész törvény megtartása válik az üdvösség feltételévé.

Aztán teljesen mindegy, hogy melyik ez a törvény, ha a Mózes törvénye. Ezért van az, hogy a Mózes törvényéből a l a p e l v e k e t vesz át az Újszövetség, de konkrétan egyetlen Mózesi törvényt sem érvényesít. (De egyébként a Mózesi törvények is isteni alapelveken épültek föl, és ezek az alapelvek lettek átvéve, mivelhogy az alapelvek örök érvényűek, és nem a rájuk épülő törvények, mivelhogy a törvények az adott korhoz, illetve rendszerhez vannak igazítva. Volt a törvény korszaka (a Sínai hegyi törvényadástól Jézus váltsághaláláig), és attól fogva van a kegyelem korszaka, amely még most is tart, és ezt zárja majd le a Krisztus ítéletnapja.

Amikor azt állítják, hogy a 24 órás szombat megtartása az üdvösségnek a FELTÉTELE, akkor ezzel az a probléma, hogy olyasmit szabnak feltételnek, amit az Újszövetségi szentírás nem mond ki feltételnek, hiszen a pecsétre azt olvassuk, hogy a szent szellem által vannak elpecsételve (vö. 2Kor 1:22), mivelhogy a szellem által vannak újjászülve felülről (vö. 1Péter 1:3-4). És Jézus ezt a feltételt szabja meg, a szellem általi újjászületést a János 3:5-ben, és azt sehol nem mondja, (a Jézus halála utáni krisztusi szabadság törvény), hogy aki nem tartja meg a 24 órás szombatot, az nem mehet be Isten országába.

Hanem Isten NYUGALMÁBA kell bemennünk, nem pedig egy 24 órás szombati nyugalomba kell bemennünk. (vö. Zsidók 4:11) Isten nyugalmába pedig azzal tudunk bemenni, hogy hiszünk Jézusban és Őt követjük mindenben. Ha ezt tesszük, akkor egy folyamatos nyugalomban vagyunk, egy állandó szombatban, hétfőtől hétfőig, minden napon. Mert minden napunk és mindenünk az Istené, és nem csak egy 24 órás szombatot adunk az Istennek.

De a legnagyobb gond a 24 órás szombattal az, hogy a Mózes törvényéhez tartozott. Van erre bizonyíték? Van. Mi bizonyítja? Esetleg Jézus nevezi a szombatot Mózes törvényének? Ha ez igaz lenne, akkor a tízparancsolat is a Mózes törvénye lenne, mivelhogy a IV.parancsolat meg a többi kilenc összetartozik. De amint láttuk nem csak a tíz alkotja az egész törvényt, hanem a kb. 600 együtt. Ha tehát a szombat Mózes törvényéhez tartozik, akkor annak az üdvösség feltételeként való megszabása ugyanoda vezet, mint a körülmetélkedés megszabása, vagyis a kegyelemből való kieséhez.

Ezért rendkívül fontos azt tisztázni, hogy Jézus nevezte-e a szombatot Mózes törvényének? Mert ha igen, akkor az egész szombat-értelmezése a szombatünneplőknek hibás, mivelhogy ez esetben csak a zsidóké volt a szombat a pecsét, amely Isten népét mint feleséget elkülönítette a többi néptől. Nem véletlen mondja a Zsoltárok 146:19-20, hogy más népekkel Isten a törvényét nem közölte, tehát a szombat egy teljesen zsidó intézmény volt. A keresztény gyülekezet pedig nem a testi zsidóságból áll, hanem a szellemi Izraelből, amely úgy jött létre, hogy a vadolajfából kivágottak teljes száma beoltatott a szelíd olajfába, amely által létrejött az egész mag, Ábrahám szellemi magva, aki által minden nemzet üdvösséget nyerhet. (vö. Csel 3:25, stb..)

Aztán hogy az Isten miképpen teremtett 6 napon át és nyugodott meg, és a Sínai hegyig ünnepeltek-e szombatot vagy nem, az egy teljesen vitatárgyú kérdés, mert konkrét kijelentés nincs róla, hanem következtetésre épül minden, amely vagy helyes vagy helytelen következtetés, tehát kétesélyes. És igen feltűnő az is, hogy az Ádámtól Mózesig terjedő szombatünneplés 'kiolvasásához' szükség volt egy magát prófétának tartó nő (E.G.White) állítólagos látomásokra épülő magyarázatához, aki rafináltan a háttérben úgy szőtte össze a szálakat, hogy kijelentette a szombattartást „egy kis erecskeként”, holott a Szentírás sehol nem írja, hogy bárki is szombatot ünnepelt volna!!! Vagyis ez egy rafinált belemagyarázás, a kinyilatkoztatás kiforgatása, ami az őskígyó módszerére jellemző, hogy olyasmit olvas ki a Bibliából, amit az nem is tartalmaz. (vö. pl.: 1Móz 3:1)

És az is igaz, hogy Isten a sátánná lett angyalt valamelyik napon teremtette (vö. Ezékiel 28:13), vagyis a szellemi teremtmények teremtését nem lehet a 6 napos teremtésbe belehelyezni, mert a szellemi teremtmények teremtése előbb történt, mint a látható világ teremtése, (a hat napos felosztás).

Tehát a hatnapos felosztással Isten valamit kifejezett, és ezt a zsidóknak adott törvénynél kifejtette, de az egész emberiségre ezt nem lehet ráhúzni, hogy íme, azért teremtett az Isten hat napon át, mert így mutatott példát az emberiségnek. (Hiszen nem csak hat napon át teremtett, lásd a szellemvilág teremtését, amely a hat nap előtt-i „napon” történt – ahogy a 'sátánra' mondja a szöveg.)

Az E.G.White -féle felvezetés alapja, hogy a teremtés emlékünnepe a szombat, holott ilyen ünnepről, hogy „teremtés emlékünnepe” sehol nem szól a Biblia!

A felvezetés szerint a szombat és a tízparancsolat az édentől kezdve az üdvösségig átíveli a történelmet, mint amely nem része a Mózes törvényének, és a Krisztus váltsághalála nem érinti, nem érvényteleníti, mint Mózes törvényét. Ezért lenne az Isten örök pecsétje. Csakhogy Jézusnak van egy kijelentése, ahol ellene mond ennek a felvezetésnek, hiszen a szombatot Mózes törvényének mondja.

Ez pedig azt jelenti, hogy az Istennek szellemi szombatja van, amely a teremtéstől kezdve átível a mi korunkon át az új földig, és csak a zsidók kaptak fizikai 24 órás szombatot, és senki más, és ha az a Mózes törvénye volt (ahogy Jézus mondja), akkor az Újszövetség egy az egyben nem vehette át a tízparancsolat IV. parancsolatát, de a többit sem, mert akkor az egész egységes törvényrendszert át kellett volna vennie, mert az csak úgy működött, hogy az egész egyszerre és együtt mindegyik, ha egy érvényes, akkor mindegyik érvényes, és nincs kivétel. A tízparancsolatot meg nem lehet kivenni az egész mózesi törvényből.

A Jézus kijelentése überel, felülírja az összes ellenvéleményt, és ha a Mózes törvényének mondja a szombatot, akkor az egész adventista felvezetés az örök érvényű 24 órás szombatról és tízparancsolatról borul, mert ha a szombat feltétel, akkor ugyanott vagyunk mint a körülmetélkedésnél, az is úgy lett beállítva mint feltétel, és annyit értek el vele, hogy kiestek a krisztusi kegyelemből. (Ha meg nem feltétel, akkor minek azt erőltetni, hogy az engedelmességet a tízparancsolathoz való hűségen lehet lemérni a keresztények számára? (Reisinger-féle beállítás)

Ha a szombatról derül ki ugyanez, akkor az E.G.White tanítása ugyanarról a tőről fakad, mint amibe a galatabeliek elbuktak. És akkor egy külön vizsgálat tárgya, hogy az apostoli kor után Istentől jönnek-e még igazi próféták, és akkor belemegyünk a karizmatikus ajándékok témájába, hogy az Istentől van-e vagy a sátántól.

És azt is is kár téves magyarázattal kihangsúlyozni, hogy Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem beteljesítse. Hát persze hogy azért, hiszen ha eltörli, mielőtt minden beteljesedik, akkor hogy teljesedik be? Senki sem azért teszi föl a lábast a tűzhelyre, hogy levegye, hanem hogy megfőzze az ételt, és utána vegye le. Jézus is utána törölte el, miután minden beteljesedett!

Vagyis, a 24 órás szombat nem üdvösségi kérdés, anélkül is lehet üdvözülni, de ha érvényesnek jelentik ki, máris az üdvösség feltétele lesz, és ha az a Mózes törvénye, akkor nincs kegyelem, az egészet meg kell tartani. (vö. Gal 5:3) 

Levelezés egy szombat ünneplővel


Tisztelt Cím!
Olvastam több írásukat, pl. amit a szentháromságról írnak, hogy az nem bibliai tanítás. Én is így látom ezt. Azonban amit a tízparancsolatról írnak, azzal nem tudok egyetérteni. Ismereteim szerint egyetlen egész törvényt kapott Izrael (kb. 603+10), és ez volt a Mózes törvénye. Az pedig eltöröltetett. (vö. Efézus 2:15) A tízparancsolat a "halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata" volt, és ezt érvényesnek jelenteni ki a Jézus Krisztus halála után - véleményem szerint nagyfokú meg nem értésről tanúskodik.
Üdvözlettel
Tisztelt
Isten Egyházának Gyülekezeteiben adott, hogy Isten erkölcsi parancsolatai örök érvényűek.
Tiszteljük a véleményét, de nem osztozunk abban. Továbbá, Ön ezt írja: "Ismereteim szerint egyetlen egész törvényt kapott Izrael (kb. 603+10), és ez volt a Mózes törvénye."
Kérem tágítsa ki ismereteit, ugyanis Izraelnek két törvény adatott, a szövetséggel járó örök erkölcsi, valamint az áthágások miatt adatott ideiglenes ceremóniális törvény, amit az alábbi írásunk részletesen bemutat:
Amennyiben érdekli, olvassa el legújabb írásunkat, amit it csatololva mellékelek, mivel még nincs fent a honlapon. Megjegyzem, nem kívánjuk megváltoztani a véleményét, csupán magyarázatot adunk a Church of God álláspontjára e kérdésben.
Üdvözlettel:
Tisztelt

Köszönöm válaszát és a küldött anyagot, melyet természetesen el fogok olvasni. Írja, hogy „Izraelnek két törvény adatott, a szövetséggel járó örök erkölcsi, valamint az áthágások miatt adatott ideiglenes ceremóniális törvény,”. Kérem, szívesen kitágítom az ismereteimet, ha megválaszolja, hogy ezen állítólagos két törvény közül melyikre vonatkozik az, amit a Malakiás 4:4-ben olvashatunk: „Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.” (vö. 2Király 21:8; Zsidók 9:19)

Üdvözlettel

Tisztelt
Elnézését kérem a kései válaszért. Bár nem tudom, hogy időközben volt-e alkalma elolvasni a mellékelt, illetve ajánlott anyagokat (A törvény ideiglenes elemei I.-II. rész) azokban ugyanis megkapta volna a választ kérdésének lényegére. Amennyiben eddig nem olvasta el, kérem, tegye meg, talán sok fölösleges kör lefutásától megkímél bennünket.

A Malakiás 4 szövegkörnyezete egyértelműen a végidőkben lezajló ítélet idejét vázolja. Ennek kontextusában értelmezendő a 4.-ik vers is. Mivel ez a kor már az Újszövetség periódusa, amikor az Ó Szövetség és a velejáró ideiglenes ritusok érvényét vesztették. Így nem nehéz kikövetkeztetni azt, hogy ha a végidőkben ajánlatos megemlékezni (megtartani) a Mózesnek adott törvényről, itt azokról az örök erkölcsi parancsolatokról van szó, amelyekbõl egy pontocska vagy vesszõcske sem lett elvetve, s amelyek betartása áldást, elvetése átkot von maga után. 

A Héber levél 9:9-14 versei egyébként vázolják azt, hogy mik lettek eltörölve: a különféle ritusok, áldozatok, amelyek nem voltak részei az eredeti erkölcsi parancsolatoknak (lásd. Jeremiás 7:21-23).

Üdvözlettel
Tisztelt
Köszönöm válaszát. Szeretném a figyelmét felhívni a 2Pét 3:16 versére, hogy az írások elcsűrése-csavarása nem tehető meg komoly veszteség nélkül, ha beleesünk ebbe a hibába.
Alapvető ellentmondást tartalmaz a levele, ugyanakkor azok a tanulmány-idézetek, amiket kimásoltam az írásaikból. Ezekben egyértelműen a Mózes törvényét az u.n. ceremoniális törvényekkel azonosítják, amely nem azonos a morális törvénnyel, vagyis a tízparancsolattal. Lássa maga is az idézeteket:
Azt a ceremóniális törvényt nevezték Mózes törvényének, amelyeket Izraelnek ideiglenesen addig kellett elvégezni, amíg a Messiás be nem teljesíti azokat saját véráldozatával (lásd A törvény ideiglenes elemei című sorozatunk 1. és 2. részét, valamint A törvény és hit általi megigazulás kapcsolata című írásokat).”
A dogmaszin szó görög használati módját alapul véve: egy rendeleti rendszer, amely a mózesi törvényre utal (Ef. 2:15).

A morális törvény a Tízparancsolatban foglaltatik össze. Az ún. ceremóniális törvény pedig a Mózes törvényeként ismert rendszerben.”

A Church of England Harminckilenc Valláscikkelye(1571). A VII. Cikkelyben ez áll: "Az Isten által Mózesnek adott törvény ‘ceremóniális’ és ‘rituális’ vonatkozású parancsolatai nem kötnek meg ma, azonban egyetlen keresztény sincs felmentve a morálisnak nevezett parancsolatok megtarartása alól." (Schaff, 3. köt. 491,492. old.).

A Methodist Articles of Religion (1784). Ez az Amerikai Metodisták John Wesley által huszonöt pontban összefoglalt nyilatkozata, s lényegében a Church of England harminckilenc pontjának a rövidített változata, amelynek egy kijelentése: "Bár az Isten által Mózesnek átadott törvény tartalmaz olyan rituális és ceremóniális parancsolatokat, amelyek iránt a keresztények nincsenek elkötelezve, ..... de mindemellett egyetlen keresztény sem szabadult fel azoknak a parancsolatoknak a megtartása alól, amelyeket morális parancsolatoknak hívunk" (lásd Schaff, 3. köt. 807,808 oldalak).”

Ugyanakkor mostani levelében ezt írja:
Így nem nehéz kikövetkeztetni azt, hogy ha a végidőkben ajánlatos megemlékezni (megtartani) a Mózesnek adott törvényről, itt azokról az örök erkölcsi parancsolatokról van szó, amelyekbõl egy pontocska vagy vesszõcske sem lett elvetve, s amelyek betartása áldást, elvetése átkot von maga után.” Ezek szerint a Mózesnek adott törvények alatt az örök erkölcsi parancsolatok értendők.
Fentebb meg azt írták: ”Az Isten által Mózesnek adott törvény ‘ceremóniális’ és ‘rituális’ vonatkozású parancsolatai nem kötnek meg ma”.
Vagyis az Isten által Mózesnek adott törvény tartalmazta a tízparancsolatot is, meg az un. ceremoniális törvényeket is – hiszen maguk írják.
Szeretném a figyelmét felhívni, hogy én ugyanezt állítottam első levelemben: ”Ismereteim szerint egyetlen egész törvényt kapott Izrael (kb. 603+10), és ez volt a Mózes törvénye.”
Ezzel az első probléma ki van nagyítva!
A második probléma:
Ezt írja: „A Malakiás 4 szövegkörnyezete egyértelműen a végidőkben lezajló ítélet idejét vázolja. Ennek kontextusában értelmezendő a 4.-ik vers is. Mivel ez a kor már az Újszövetség periódusa, amikor az Ó Szövetség és a velejáró ideiglenes ritusok érvényét vesztették”.
Teljes félreértés, amit mond: ugyanis Malakiás könyve kb. i. e. 443 után lett befejezve, vagyis jó 400 évvel Krisztus előtt. Ha valaki akkor (a megírása idején) olvasta ezt a könyvet, akkor olvashatta benne, hogy Isten azt mondja: „Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.” (Malakiás 4:4)
Mivel Mózes által Isten egy EGÉSZ törvényt adott (10+603), lásd 2Király 21:8 (amit maga nyilván nem véletlenül átugrott), így nyilván ezt a törvényt kérte számon Malakiás idejében is, tehát a 10+603-at! (Gondolom maga sem olyan naiv, hogy azt gondolja, csak a tízet kérte számon, de a 603-at nem, vagy csak a 603-at igen, de a tízet nem.)
Ezek után maga mégis azt írta nekem: „Kérem tágítsa ki ismereteit, ugyanis Izraelnek két törvény adatott, a szövetséggel járó örök erkölcsi, valamint az áthágások miatt adatott ideiglenes ceremóniális törvény,” - kérdeztem: „ezen állítólagos két törvény közül melyikre vonatkozik az, amit a Malakiás 4:4-ben olvashatunk:”...?
Erre maga mondja: „Mivel ez a kor már az Újszövetség periódusa, amikor az Ó Szövetség és a velejáró ideiglenes ritusok érvényét vesztették. Így nem nehéz kikövetkeztetni azt, hogy ha a végidőkben ajánlatos megemlékezni (megtartani) a Mózesnek adott törvényről, itt azokról az örök erkölcsi parancsolatokról van szó,”.
Teljes félreértés amit mond, hiszen egyrészt Mózes törvénye mindkettőt egymagában jelentette, mint egész törvény, másrészt meg Jézus haláláig érvényben volt a Mózes egész törvénye, és az ideiglenes rítusok addig nem vesztették érvényüket, hiszen pl. Máriának Jézus születésekor a törvény előírta az áldozatot, aminek eleget is tettek. (vö. Lukács 2:21-24)
Tehát amit írtam, az teljesen jogos: „Ismereteim szerint egyetlen egész törvényt kapott Izrael (kb. 603+10), és ez volt a Mózes törvénye. Az pedig eltöröltetett. (vö. Efézus 2:15) A tízparancsolat a "halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata" volt, és ezt érvényesnek jelenteni ki a Jézus Krisztus halála után - véleményem szerint nagyfokú meg nem értésről tanúskodik.”
Az hogy Mózes törvénye eltöröltetett, maguk is írják: ”A dogmaszin szó görög használati módját alapul véve: egy rendeleti rendszer, amely a mózesi törvényre utal (Ef. 2:15).”
Tehát ugyanazt mondják, amit én, azzal a különbséggel, hogy megpróbálják az egész törvényt kétfelé szedni, ami a valóságban nem létezik, mert nem tudják bebizonyítani, hogy a 10+603 nem tartozott egybe. Ha ez igaz lenne, akkor kettő egész törvényt kellett volna kapnia Izraelnek, de ha ezt megpróbálják bebizonyítani, hamar felsülnek, mert nincsen kettő egész törvény, hanem csak egy!
Mert az egész törvény (10+603) ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Gal 5:14) – És nem:
Mert az egész törvény (10) ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Gal 5:14) – És nem:
Mert az egész törvény (603) ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Gal 5:14)
Mert aki egyet megront (a 603-ból, pl. Jakab 2:9 - személyválogatás), az annyi, mintha ölne (10), mert ha egyet megront (akármelyikből) az egésznek (10+603) megrontásában bűnös. De ha valaki az egész törvényt megtartja is, de egyet megront, az egész megrontásában bűnös. (Jakab 2:8-12)
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy érvényes még az egész Mózes törvénye (10+603), hanem azt mondja Jakab, hogy a Krisztus által megfogalmazott újszövetségi törvények (a szabadság királyi törvénye) ugyanúgy egy egész törvényt jelentenek, és azt is csak egyszerre és egyben lehet megtartani, mert ha egyet nem tart meg valaki, akkor az annyi, mintha a többit sem tartaná meg. Tehát ugyanaz az alapelv érvényesül az USZ-ben, mint a Mózes törvényének érvényessége alatt.
Egyébként, ha az eddigiek nem bizonyulnának elegendőnek arra nézve, hogy az Isten Gyülekezeteiben félreértik a Mózes törvényének a mibenlétét, akkor jelzem azt is, hogy Jézus Krisztus a Szentírásban a szombatot (24 órás) Mózes törvényének nevezte, ez szó szerint le van írva, csak nem idéztem az igehelyet, hiszen azzal is lehet bizonyítani, amit eddig felvetettem.
Igenis, a Malakiás 4:4-ben Isten az egész törvényt várta el Izraeltől, a 10+603-at, és nincsen két külön törvény, hanem ez csupán egy mesterséges szétválasztás, mert a Szentírás nem választja szét és nem kezeli külön a 10-et és a 603-at.
Ahogy a Mózes öt könyve és a Haftárái lábjegyzete is mondja:
Ex 21,1
És ezek. Az „És” összeköti az előbbi parancsolatokat a következőkkel. Amint az előző parancsolatok a Szinajon nyilatkoztattak ki, épúgy a következő előírások is ott adattak (Mechilta). A Tóra nem ismer szigorú határvonalat a Tíz ige és a következő fejezetek törvényei között. Isten akaratát fejezi ki mind. Az Ő Tórája figyelembe veszi az emberi élet minden mozzanatát, a polgári, a vallási, a fizikai és a szellemi életet.”
És akkor még nem beszéltem a Galata 5:3 kijelentéséről, amely kifejezetten egy mózesi törvény vallásos előírásához köti az egész (10+603) törvény megtartását, egyébként meg nem kötelező, hiszen az újszövetségben nem a Mózesi törvény halálra adó betűje (10+603) kötelező, hanem a törvény szellemisége, az abból származó USZ-i alapelvek (Krisztus szabadság törvényének) parancsolatai.
Hogy pedig ebben nem szerepel a 24 órás szombatünnep, ez evidens – az előzőekből és teljesen nyilvánvaló. Hiszen a Mózes törvénye (ismét mondom, Jézus a szombatot Mózes törvényének nevezte!) el lett törölve Jézus halálával. (vö. Efézus 2:15)
Az a lényeg tehát, hogy az egész törvény keretében ÖSSZETARTOZIK a 10+603, és az ellenkezőjét nem tudják bizonyítani. Az összetartozást viszont lehet bizonyítani!
Szeretetből ajánlanám, hogy ne nézze levelemet levegőnek, mint a legutóbbit, amire hetekig nem reagált, arra gondolván, hogy nekem kellene utánanéznem a válaszért az önök anyagaiban. Láthatja hogy utánanéztem.
Végezetül az általam felvázolt tények azt mutatják, hogy az Isten Gyülekezeteiben a Mózes törvényének mibenlétét nem értették meg helyesen, sőt helytelenül (akárcsak a Hetednapos Adventisták), aminek pedig az a következménye, ha a tízparancsolatot érvényesnek és kötelezőnek jelentik ki, akkor az összes mózesi törvényt (10+603) meg kell tartani, mert visszamentek a Mózes törvénye alá, és a kegyelemből kiestek. Ezt tanítja Pál (Gal 5:1-4) Ezzel jár tehát ha kiveszik a tízparancsolatot a Mózes törvényéből, holott nagyon is bele tartozik az EGÉSZ törvény keretében. (vö. 2Kir 21:8)
Hogy ezek után fog-e válaszolni, ebben nem vagyok biztos. De ha úgy gondolja, hogy magát (magukat, az önök álláspontját) igazolja a Biblia, akkor fog válaszolni, és akkor majd szűkebbre húzzuk a kört, hogy ne lehessen kitérni a Biblia törvénnyel kapcsolatos igazsága alól!
Üdvözlettel
Tisztelt
Én pedig köszönöm a figyelmeztetést a 2Pét. 3:16 versével kapcsolatban, hozzátéve, hogy ezt én is figyelmeztetésként hozhatnám fel azok számára, akik az Isten parancsolataival kapcsolatos utasításokat törvénytiprássá csûrik-csavarják. Idõ és energiahiányból kifolyólag azonban az ilyen üres pufogtatásokat talán mellõzhetjük.
>>>Alapvető ellentmondást tartalmaz a levele, ugyanakkor azok a tanulmány-idézetek, amiket kimásoltam az írásaikból.
Hogy teljesen tisztává tegyem az álláspontunkat, beidézem azt a részt, amelyre valami oknál fogva ön nem tett semmi utalást, s teszem ezt egy kérdés kiséretében: Õn szerint van-e, s ha van, mi különbség van az alábbiakban feltüntetett törvényzetek között?








A Tízparancsolatot:
Az áldozati vagy ceremóniális törvényt:

1. Isten adta a Sínainál, az Angyal által (2Móz. 20: 1,22; 5Móz.. 4:12;13; 5:22);
1. JHVH diktálta; Mózes írta le (2Móz. 24:3,4,12) és a parancsolatokhoz lett hozzáadva  (2Móz. 24:12);
2. JHVH írta le (2Móz. 31:18; 32:16);

2. Mózes írta le (2Móz. 24:4; 5Móz. 31:9);
3. Kőtáblákra (2Móz. 24:12; 31:18);
3. Egy könyvbe (2Móz. 24:4,7; 5Móz. 31:24);

4. JHVH adta át Mózesnek (2Móz. 31:18)
4. Mózes adta a levitáknak (5Móz. 31:25,26);

5. Mózes a szövetség ládájába helyezte (5Móz. 10:5);
5. A leviták a frigyláda mellé helyezték (5Móz. 31:26), ahol bizonyságul szolgált Izrael ellen.

A Tízparancsolat:

Az áldozati vagy ceremóniális törvény:

6. a jellemmel, moralitással foglalkozik (2Móz. 20:3-17);
6. Ceremóniális és rituális gyakorlatokkal foglalkozik, (ezek bemutatását a 2,3,4 és 5Mózes-ben láthatjuk);
7. rámutat, hogy mi a bűn (Róm. 7:7);
7. bűnért való áldozatokként szolgálnak (lásd az egész 3Mózes könyvét);
8. kijelenti, hogy a törvény megszegése a bűn (1Jn. 3:4és a bűn halált eredményez (Róm. 6:23).
8. megszegése ma már nem számít bűnnek, mert el lett törölve (Ef. 2:15) és ahol nincs törvény, ott nincs áthágás sem (Róm. 4:15);

9. Ezt a törvényt egészében meg kell tartanunk (Jak. 2:10); közülük még a legkisebbet sem hághatjuk át (Mát. 5:19);
9. Az apostolok nem adtak utasítottak (dieszteilametha) a (szakrális) törvény megtartására (Ap.Csel. 15:24);
10. mert ezáltal a törvény által ítéltetünk meg (Jak. 2:12);
10. Miattuk nem ítélhet meg senki bennünket (Kol. 2:16);
11. A keresztény áldott, amikor megtartja (Jak. 1:25);
11. Nem igazulhatunk meg általa, csakis a hit által (Gal. 5:1-6);

12. Ez a szabadság tökéletes törvénye Jak 1:25; Jak. 2:12), mert a törvény hibátlan, tökéletes (Zsolt. 19:8);
12. A szabadság hit által jön, nem a testi törvény általi megigazulásból (Gal. 5:1,3);
13. Hit által ezt a törvényt teljességére emeljük (Róm. 3:31), mert nem érvénytelenné lett téve, hanem betöltetik a hit által (Mát. 5:17);
13. Krisztus eltörölte ezt a törvényt, amely válaszfal volt emberek (zsidó/nem zsidó) között (Ef. 2:15); és az általa jött adósságlevelet (Kol. 2:14); és e törvény teljes felépítését (Gal. 3:19).

14. Krisztus eljövetelével naggyá és magasztossá tette a törvényt (Ézs. 42:21)
14. Krisztus kitörölte az ellenünk kézzel írt és tételekbe foglalt kézírást és azt eltolta az útból(Kol. 2:14)
15. Tudjuk, hogy a törvény szellemi(Róm. 7:14,7és hibátlan (Zsolt. 19:8)
15. Ez egy testi parancsok szerinti törvény (Héb. 7:16). Nem szolgált Izrael javára tisztátlanságuk miatt (Ez. 20:25). Ez a törvény nem tesz és nem tehet senkit tökéletessé.


Itt gyorsan hozzáteszem, hogy mivel Isten Mózesnek adta át az erkölcsi parancsolatokat is, aki továbbította azokat Izra el népe számára, így az elsõt is Mózes nevéhez fûzi az Írás, joggal hiszen a kettõ párosulása határozta meg ószövetségi elkötelezettségeket és a velejáró ítélkezési struktúrát, ami alatt Izrael állt. Mi keresztények nem állunk ezalatt a struktúra alatt, s bár Isten erkölcsi törvényzete nem változott, de az áldozati rendszer igen. Ugyanis számunkra Krisztus munkássága és áldozata az, amihez fordulhatunk az erkölcsi parancsolatok áthágásai miatt. Mondanom sem kell, az ítéleti struktúra is más. Mózes alatt azonnal halálra kövezték a törvény áthágóit, míg Melkizedek alatt az örök halál fenyíti a következetes áthágókat.
>>>>Ugyanakkor mostani levelében ezt írja:
>>„ Így nem nehéz kikövetkeztetni azt, hogy ha a végidőkben ajánlatos megemlékezni (megtartani) a Mózesnek adott törvényről, itt azokról az örök erkölcsi parancsolatokról van szó, amelyekbõl egy pontocska vagy vesszõcske sem lett elvetve, s amelyek betartása áldást, elvetése átkot von maga után. „ Ezek szerint a Mózesnek adott törvények alatt az örök erkölcsi parancsolatok értendők.
 >>Ezekben egyértelműen a Mózes törvényét az u.n. ceremoniális törvényekkel azonosítják, amely nem azonos a morális törvénnyel, vagyis a tízparancsolattal. Lássa maga is az idézeteket:
>>„A morális törvény a Tízparancsolatban foglaltatik össze. Az ún. ceremóniális törvény pedig a Mózes törvényeként ismert rendszerben.”

Ezen érvébõl kitûnik, hogy nem érti meg álláspontunkat s a “Mózes Törvénye" kifejezésen lovagolva. Habár az erklölcsi és ceremóniális elemek elkülönülnek, mégis egy egészet alkot, olyan értelemben, hogy akik a törvényt e ceremóniális struktúra alatt megszegték, azoknak a velejáró struktúra alatti büntetést kellett elszenvedniük, az üdvösség reménye nélkül. A krisztusi áldozati rendszer alatt állól minden megtérés alkalmával újra az örök élet útján járnak.

Vagyis, ugyan azon erkölcsi normák megszegése más szintû következményeket von maga után. Ilyen tekintetben a Mózes törvénye teljes mértékben érvénytelen ránk, de amennyiben Isten erkölcsi parancsolatait szellemi hívõkként tudatosan és akaratosan megszegjük, úgy a halálos ítélet alá kerülünk, nem csupán fizikai szinten (amibõl ugye van feltámadás), hanem szellemi szinten, ami az örök kárhozatot jelenti."

Mózes törvényének" íly módon az erköcsi elemei ugyan úgy vonatkoznak ránk, de ceremóniális elemei már nem. (Hozzáteszem gyorsan, hogy a tíz parancsolatot, beleértve a szombati pihenõnap betartásának elvárásait Mózes törvénye elõtt is megkövetelte Isten a népétõl, a pátriárkákik visszamenõleg. Ezt a tényt roppantul mellõzni szokták a törvénytipró érvek hordozói.
>>>A második probléma:
>>Ezt írja: „A Malakiás 4 szövegkörnyezete egyértelműen a végidőkben lezajló ítélet idejét vázolja. Ennek kontextusában értelmezendő a 4.-ik vers is. Mivel ez a kor már az Újszövetség periódusa, amikor az Ó Szövetség és a velejáró ideiglenes ritusok érvényét vesztették”.
>>Teljes félreértés, amit mond: ugyanis Malakiás könyve kb. i. e. 443 után lett befejezve, vagyis jó 400 évvel Krisztus előtt. Ha valaki akkor (a megírása idején) olvasta ezt a könyvet, akkor olvashatta benne, hogy Isten azt mondja: „Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.” (Malakiás 4:4)
Uram, kérem olvassa el amit írtam! Az üzenet az utolsó idõkre, az ítélkezés idejére szól, amikor eljõ Illés és helyreállít mindent. Függetlenül attól, hogy mikor írták, mikor ki olvasta, ez az üzenet egy adott idõszakra szól. Mindemellett, aki akkor olvasta, az még a Mózes törvénye alatt állt, s így jobban tette, ha megemlékezett arról, lévén akkor az Ószövetségi törvényzet az Isten által levetett út.
>>>Mivel Mózes által Isten egy EGÉSZ törvényt adott (10+603), lásd 2Király 21:8 (amit maga nyilván nem véletlenül átugrott), így nyilván ezt a törvényt kérte számon Malakiás idejében is, tehát a 10+603-at! (Gondolom maga sem olyan naiv, hogy azt gondolja, csak a tízet kérte számon, de a 603-at nem, vagy csak a 603-at igen, de a tízet nem.)
>>>Teljes félreértés amit mond, hiszen egyrészt Mózes törvénye mindkettőt egymagában jelentette, mint egész törvény, másrészt meg Jézus haláláig érvényben volt a Mózes egész törvénye, és az ideiglenes rítusok nem vesztették érvényüket, hiszen pl. Máriának Jézus születésekor a törvény előírta az áldozatot. (vö. Lukács 2:21-24)
Fentebb megmagyaráztam, hogy a mózesi törvények ideiglenes és örök elemei tették ki az ószövetségi rendszert, aminek együttese alatt mi ugyan nem vagyunk elkötelezve, de Mária még el volt, hiszen Krisztus véráldozata több, harminc évre rá hozta el az Újszövetséget. Mi Krisztus áldozati “rendszere”alatt tartjuk meg a magunk szövetségét, aminek erkölcsi normái nem változtak. (ön szerint ildomos egy kereszténynek ölni, paráználkodni, stb.?) Ez számunkra elemi dolog.
>>Az hogy Mózes törvénye eltöröltetett, maguk is írják:
>>Tehát ugyanazt mondják, amit én, azzal a különbséggel, hogy megpróbálják az egész törvényt kétfelé szedni, ami a valóságban nem létezik, mert nem tudják bebizonyítani, hogy a 10+603 nem tartozott egybe. Ha ez igaz lenne, akkor kettő egész törvényt kellett volna kapnia Izraelnek, de ha ezt megpróbálják bebizonyítani, hamar felsülnek, mert nincsen kettő egész törvény, hanem csak egy!
Igen, értsd, mint fent. A többi pontban pedig ugyan azokat ismételgeti:
>>>Az a lényeg tehát, hogy az egész törvény keretében ÖSSZETARTOZIK a 10+603, és az ellenkezőjét nem tudják bizonyítani. Az összetartozást viszont lehet bizonyítani!
Oly módon tartozik össze, mint ahogyan a Krisztus áldozatával járó megigazulás is összetartozik az Isten és parancsolatai iránti engedelmességgel. Mózes alatt a megigazulást a törvény [emberi erõbõl való tartása] és ritusok együttese tette lehetõvé, Krisztusban a kegyelem és az újászületett ember szellemi engedelmességének párosa vezet üdvösséghez.
>>>Szeretetből ajánlanám, hogy ne nézze levelemet levegőnek, mint a legutóbbit, amire hetekig nem reagált, arra gondolván, hogy nekem kellene utánanéznem a válaszért az önök anyagaiban. Láthatja hogy utánanéztem.
>>>Hogy ezek után fog-e válaszolni, ebben nem vagyok biztos. De ha úgy gondolja, hogy magát (magukat, az önök álláspontját) igazolja a Biblia, akkor fog válaszolni, és akkor majd szűkebbre húzzuk a kört, hogy ne lehessen kitérni a Biblia törvénnyel kapcsolatos igazsága alól!
Kérem, értse meg nem néztem levelét levegõnek, de nekünk nincs célunkban meggyõzni senkit semmirõl, és némi apró túlélési gondok mellett elõbre tartom a családom iránti felelõsségem, mint azt, hogy azonnali frappáns téziseket írjak minden egyes kihívásra (van bõven).
Mi az Isten Gyülekezeteiben azért vagyunk egy fedél alatt, mert egy szellem dolgozik bennünk, ami ugyan arra vezet bennünket – az Istennek való engedelmességre, ahogyan azt mi értjük, valljuk.
Való igaz, ezt meghirdetjük, s akiben ez a szellem mûxik az reagál rá. Ez a mi munkánk. Nem huzigálunk köröket senkivel, ha ön roppantul huzigálni kíván, azt csak idõm, s energiám függõségében, no és szívességbõl tudom megtenni, hiszen nem kötelezetem el magamat erre sem önnek, sem másnak.
A hittérítésben sem hiszünk. Válaszaim esetleges késelmeit is ennek tekintetében vegye. Az Írás szerint ugyanis a nem szellemi ember nem érti meg a Szellem dolgait és nincs közösségük, közös alapjuk. Ebbõl pedig végtelen viták származnak, ami nem vezet sehová. Mi nem változunk, ha ön netán küldetésének veszi azt, hogy “megmentsen” bennünket, szépen kérem mondjon le errõl. Mi már meg vagyunk mentve nem csak magunktól, hanem az ehhez hasonló befolyásoktól is.
Szívélyes üdvözlettel
Tisztelt

Nyilván a 2Péter 3:16 mindenkire vonatkozik, ennélfogva rám ugyanolyan felelősséget ró, mint önökre. Ez természetes, de azért nem árt, ha tisztában vagyunk a felelősségünkkel.

Kérdezi: „Õn szerint van-e, s ha van, mi különbség van az alábbiakban feltüntetett törvényzetek között?” Válaszom az, hogy amit e két táblázat tartalmaz, az teljesen mesterséges szétválasztása Mózes egész törvényének. Egyrészt pl. az 5. pontban azt írják a tízparancsolatról: „Mózes a szövetség ládájába helyezte (5Móz. 10:5);” - vele szemben meg az áldozati vagy ceremoniális törvényről meg azt: „A leviták a frigyláda mellé helyezték (5Móz. 31:26), ahol bizonyságul szolgált Izrael ellen.”

Hát kérem ez egy teljesen alaptalan és jogtalan szétválasztás, hiszen nem csupán az u.n. áldozati vagy ceremoniális törvények voltak abban, amit a frigyláda mellé helyeztek, hanem a tízparancsolat is!!! Erre maga is könnyen rájöhet, ha arra gondol, hogyha nem volna benne, akkor maga nem is ismerhetné a tízparancsolat szövegét, merthogy a Mózes könyvéből ismerjük, és nem a ládába tett táblákról, amelyekkel a földön senki nem rendelkezik évezredek óta. Amit tehát maguk mondanak, az teljesen nonszensz. Továbbá, kérem szépen, ha igaz lenne, hogy létezik külön ceremoniális törvény, akkor Jézus minden további nélkül használhatta volna, pl. a János 7:19-ben:

Nem Mózes adta-é néktek a ceremoniális törvényt? És senki nem teljesíti közületek az erkölcsi törvényt. Miért akartok engem megölni?” Vajon ezt mondta? Nem ezt mondta! 

Ha Mózes törvénye a ceremoniális törvény (ahogy korábbi idézeteik erre utalnak, vagyis a felfogásukra), akkor Jézus miért nem nevezte a Mózes törvényét ceremoniális törvénynek? Azért, mert ilyen törvény-elnevezést a Biblia nem használ, különösen azért nem, mert nincsen megkülönböztetés erkölcsi és ceremoniális törvény között a Mózes törvényén belül.

Ha van, miért nem nevezte Jézus erkölcsinek azt a törvényt, amely az ő megölésével kapcsolatos, tehát a NE ÖLJ-ről van szó, tízparancsolat. A János 7:19-ben mindkét szónak (erkölcsi és ceremoniális) szerepelnie kellene, ha létezne, de nem szerepel, úgy hogy Jézus szerint a Mózes törvényén belül teljesen egyben van a NE ÖLJ (tízparancsolat, meg a többi)! Ha önöknek ez nem teszik, attól ez még így van, és ha ezt nem fogadják el, attól még ez számon lesz kérve magukon, hiszen ára van az írások elcsűrésének, mint már megegyeztünk ebben.

Ezek után azt írja: „mivel Isten Mózesnek adta át az erkölcsi parancsolatokat is, aki továbbította azokat Izra el népe számára, így az elsõt is Mózes nevéhez fûzi az Írás, joggal hiszen a kettõ párosulása határozta meg ószövetségi elkötelezettségeket és a velejáró ítélkezési struktúrát, ami alatt Izrael állt. „

Kérem, amit most mond, az teljesen ellentétes azzal, amit a tanulmányaik írnak, és amit már idéztem, pl: „A morális törvény a Tízparancsolatban foglaltatik össze. Az ún. ceremóniális törvény pedig a Mózes törvényeként ismert rendszerben.”

Tehát először így mondja, a ceremoniális törvény a Mózes törvénye, most meg így mondja, hogy az elsőt is (az erkölcsit=10 P.) Mózes nevéhez fűzi az írás.

Uram, el lehet harmonikázni az emberek megtévesztésére a parancsolatokkal, és lehet visszavonulást fújni, amikor kiderül egy tézisnek a tarthatatlansága (mert ütközik a Szentírással), csakhogy a lépések dokumentálva vannak, még földi viszonyok közt is, hát még égi viszonyokat figyelembe véve!

Írja: Isten erkölcsi törvényzete nem változott, de az áldozati rendszer igen.” Uram, az változott, hogy a Mózes törvénye (10+603) érvényét vesztette (vö. Eféz 2:15). De ugyanezt mondják maguk is: dogmaszin szó görög használati módját alapul véve: egy rendeleti rendszer, amely a mózesi törvényre utal (Ef. 2:15).”

Vagyis a Mózes törvényét azzal azonosítják, amit Efézus 2:15 mond: a parancsolatok tételekben való törvényét eltörölte. (A tízparancsolat talán nem volt a parancsolatok tételekben való törvénye? De nagyon is!) És az előbb ismerte el, hogy ”Isten Mózesnek adta át az erkölcsi parancsolatokat is, aki továbbította azokat Izrael népe számára, így az elsõt is Mózes nevéhez fûzi az Írás,” - tehát így az első is eltöröltetett! Vagyis az tízparancsolat.

Írja: ”Ezen érvébõl kitûnik, hogy nem érti meg álláspontunkat s a “Mózes Törvénye" kifejezésen lovagolva. Habár az erklölcsi és ceremóniális elemek elkülönülnek, mégis egy egészet alkot, olyan értelemben,” - kérem szépen, ez egy utólagos szép magyarázat, de hogy a kettő mégis egy egészet alkot, ezt miért nem tartalmazza a táblázatuk? Talán nem fért benne el? Vagy mert kiderült, hogy tarthatatlan az az álláspont, hogy Izrael két külön törvényt kapott, örök erkölcsit és ideiglenes ceremoniálist?!

Kérem küldje ez azt a táblázatot, amelyben az szerepel, hogy a Mózesi törvényen belül kétféle törvény létezik: erkölcsi és ceremoniális, és ez a kettő egyetlen egészet alkot. Utána meg küldje el azt bibliaverset, amely azt írja, hogy a parancsolatoknak a tételekben való törvénye eltöröltetett, már a mi a ceremoniális részt illeti, de ami az erkölcsit illeti, azt nem.

Uram, ilyen állításokat nem tartalmaz a Szentírás, csak a maguk fantáziája. Nekem meg azt írja, hogy a „Mózes törvénye” kifejezésen lovagolok. Nem lovagolok uram, hanem ezt a kifejezést a Szentírás használja, vagyis az Istentől sugalmazott szöveg. De az a szöveg, hogy erkölcsi törvény meg ceremoniális törvény, ilyent nem használ a Szentírás, ezért ez vajon kitől van sugalmazva? Nem sok lehetősége van a válaszra.

Írja:”Mózes törvényének" íly módon az erköcsi elemei ugyan úgy vonaktoznak ránk, de ceremóniális elemei már nem.” Ez a szöveg uram egy értelmezése annak, hogy a Mózes törvénye külön tartalmazta az erkölcsit és külön a ceremoniálist.

Ezt úgy is meg lehet cáfolni, hogy ha eszébe idézi, hogy Isten a Mózes egész törvényét kérte számon. (Pl. ; 2Király 21:8; vö. 5Mózes 4:8) Ugyanakkor Jakab 2:10-11 az ölés kapcsán az egészbe beleteszi azt is, tehát a tízet is. Ennek értelmében kettő egész törvénynek kellett volna lennie, az egyik, amely a ceremoniális elemeket tartalmazta, a másik meg amely az erkölcsi elemeket.

De ha eszébe jut, hogy a Malakiásnál a Mózes törvénye alatt az egészet (nem a kettő egészet), hanem az egyetlen egészet kérte számon (amely teljesen érthető a korábbi kinyilatkoztatások alapján, hogy Mózes egész törvényéről van szó), ennélfogva az az egyetlen egész töröltetett el, amely a parancsolatok tételekben való törvénye. (Eféz 2:15)

Írja: ”(ön szerint ildomos egy keresztényenk ölni, paráználkodni, stb.?) Ez számunkra elemi dolog.”
Teljes félreértés azt állítani, hogy mindezeket lehetséges megtenni, hiszen a Mózes törvényének a szellemi maximuma, mint alapelvek érvényesek a keresztényekre, de nem annak betűje, ami a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálatához tartozott.

Nincsen tehát szó törvénytiprásról, hanem Krisztus szeretet-törvényének a betöltéséről. Mert aki betartja a szeretet törvényét, az mindazt betartja, amit a korábbi törvény előírt, mint viselkedési normát, de a 24 órás szombatra ez nem vonatkozik. Mózesnek egyetlen törvénye sincs érvényben úgy mint Mózes törvénye, különben az egésznek érvényesnek kellene lennie, hiszen azt csak egy az egyben lehet megtartani, a 10+603-at. Lásd pl. Galata 5:3-at!

Írja: „Mi nem változunk, ha ön netán küldetésének veszi azt, hogy “megmentsen” bennünket, szépen kérem mondjon le errõl. Mi már meg vagyunk mentve nem csak magunktól, hanem az ehhez hasonló befolyásoktól is.

Kérem szépen, annyira nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, maguk változni fognak. Az adventisták sem változnak. De ez nem is gond. Elvégre a makacs embereknek is félre van téve amit makacsságuk jutalmaként megérdemelnek. Én csupán jeleztem, hogy „Ismereteim szerint egyetlen egész törvényt kapott Izrael (kb. 603+10), és ez volt a Mózes törvénye. Az pedig eltöröltetett. (vö. Efézus 2:15) A tízparancsolat a "halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata" volt, és ezt érvényesnek jelenteni ki a Jézus Krisztus halála után - véleményem szerint nagyfokú meg nem értésről tanúskodik.”

Levélváltásunkból is az derült ki:

Egyetlen egész törvény van.
A Mózes egész törvénye eltöröltetett. (Efézus 2:15)
A Mózes törvénye magában foglalta a 10+603 törvényeket egyaránt.
Aki visszamegy a Mózes törvénye alá, annak az egészet (10+603) meg kell tartania. (vö. Galata 5:3)
Jézus a szombatot Mózes törvényeként azonosította (ha megkeresi hogy hol, meg is találja), ennélfogva a szombat mint Mózes törvénye nem lehet érvényben, mert akkor az egésznek érvényben kellene lennie, ez esetben a törvény átka is lesújtana ránk. (vö. Galata 3:13)
Az újszövetségben Isten törvénye a Mózes által adott törvénynek az erkölcsi maximuma, nem a betűje hanem a szelleme, amely nem jár átokkal, mivel kegyelemmel van párosítva.

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (János 1:17)

Írja: némi apró túlélési gondok mellett elõbre tartom a családom iránti felelõsségem, mint azt, hogy azonnali frappáns téziseket írjak minden egyes kihívásra (van bõven).”

Abban teljesen egyetértünk, hogy a családja előbbre való, mint frappáns tézisek írása. Ne írjon frappáns téziseket, csupán lássa be, hogy olyan kifejezésekkel építi fel az érvrendszerét, amelyet a Szentírás sehol sem használ. Erkölcsi meg ceremoniális törvény. Nem volna erre szükségük, ha annál maradnának, ami ihletve van. Hanem belemennek olyan magyarázatokba, amelyekhez szükségszerűen el kell hagyniuk a Szentírás talaját.

Ugyanakkor nekem rója fel, hogy a Mózes törvénye kifejezésen lovagolok. Ez kérem a Szent szöveg kifejezése. És még jó hogy ehhez ragaszkodom. Ez egy óriási különbség közöttünk. És ha ön nem látja a különbséget, az nyilván nem az én felelősségem!

Ha kívánja, elküldöm 3 tanulmányban, hogy hol mondja Jézus, hogy a szombat Mózes törvénye volt? Hogyan változott meg az erkölcsi igazodásunk mércéje az újszövetség fényében? És mit jelent a Galata 5:3 egész törvényének a kifejezése. De nem hiszem, hogy ön ezekre kíváncsi lenne. Önök is csak diktálni szeretnek másoknak, de másoktól elfogadni semmit. Igazságos az Isten, hogy az alázatost felemeli, a magukat felmagasztalókat meg megalázza.

Üdvözlettel

(szeretettel betölti a törvényt és nem a tízparancsolattal tölti be a szeretetet. A szeretettel pedig a Krisztus szabadság-törvényét tölti be, és nem Mózes halálra vivő törvényét – melynek része volt a tízparancsolat is).




 
 




 



Nincsenek megjegyzések: