motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. február 13., vasárnap

Vajon a tudomány hivatott a Biblia megértésére?


Vajon a tudomány hivatott a Biblia megértésére?

„Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura,

mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,

és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” (Máté 11:25, Káldi Neovulgáta ford.)


A Biblia keletkezése

ma már több mint kétezer nyelvre vagy nyelvjárásra lefordított Bibliát 1600 év alatt mintegy 40 író írta, mégis olyan tökéletes összhangban vannak ezek az írások egymással és évszázadokat átívelő próféciákkal olyan aprólékosan össze szövöttek, amit emberileg nézve ilyenformán és ilyen hosszú idő alatt lehetetlenség létrehozni, ennélfogva világosan bizonyítják e könyv gyűjteménynek a természetfölötti eredetét. Istennek egy kiválasztott apostola, pl. Pál, a következőket írta ezzel kapcsolatban:

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timótheus 3:16-17, Magyar Biblia Tanács fordítása)

Ez nem csak azokra az eredetileg héberül írt, ismertebb nevén Ószövetségnek nevezett szövegekre vonatkozik, hanem azokra is, amik a Biblia második részét, az un. Újszövetséget képezik, melynek koiné görög nyelvű szövegeit legnagyobb részben az apostolok írták:

„Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is...” (1Thessalonika 2:13)

A beteljesedett prófécia Isten pecsétje a Biblián

Ez különösen vonatkozik a bibliai próféciákra, amelyekből a Biblia több százat is tartalmaz, így joggal nevezhető a próféciák könyvének. Nincs még egy olyan vallási könyv, amelyikben ennyi és ilyen stílusú prófécia lenne, mint a Bibliában van.

„Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.” (2Péter 1:21)

A Bibliával ellentétben teljesen hiányoznak a próféciák a Koránból, a hindu Védákból, a Bhagavad Gítából, a Ramayanából, a Buddha, valamint Konfucius bölcselkedéseiből, a mormonok könyvéből vagy a világ többi vallásos művéből...

A bibliai próféciák maradéktalan beteljesedése elegendően bizonyítja, hogy a Biblia, Isten Igéje – ellentétben minden más írással – egyedülálló, hiteles és tévedhetetlen...

Egyetlen prófécia sem létezik, amely előre megmondta volna Buddha, Mohamed, Zoroaszter, Konfucius, Joseph Smith, Mary Baker Eddy vagy a Nyugatot elárasztó, újabban nagy népszerűségnek örvendő guruk, vagy bármelyik más vallási vezető eljövetelét, akik közül egyik sem rendelkezik azokkal a személyére vonatkozó bizonyítékokkal, amelyek Jézus Krisztust megkülönböztetik tőlük.

Viszont több mint 300 ószövetségi prófécia van, amelyek kijelentik Izrael Megváltóját. Már évszázadokkal eljövetele előtt a zsidó próféták számos különböző követelményt támasztottak az igazi Messiás személyével kapcsolatban. A Názáreti Jézus életére, halálára és feltámadására vonatkozó, rendkívüli pontosságú próféciák beteljesülése egyértelműen bizonyítja, hogy Ő a megígért Messiás, az egyedüli és igaz Megváltó...

Sem a hinduizmus, sem a buddhizmus, sem az iszlám, sem a világ egyetlen vallása sem meri azt állítani, hogy az alapítója még mindig él. A kereszténység esetében azonban a feltámadás jelenti az evangélium lényegét”. (Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 28-30., 50-51., oldal)

A bibliai próféciák középpontja Krisztus

Alfred Edersheim The Life and Times of Jesus the Messiah című anyagában írja, hogy 456 olyan részt számolt meg a Héber Iratokban, amelyet az ókori rabbik a Messiásra utalónak tartottak.

„Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.” (2Korinthus 1:20, Károli fordítás)

„A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.” (Cselekedetek 10:43)

A Bibliában tehát Jézus Krisztus a kulcsszemélyiség, akire az egész emberiség megváltása épül, amire azért volt szükség, mert a két első ember, Ádám és Éva a szabad akaratuk folytán szembefordultak Teremtőjükkel, (ettek a jó és a rossz tudásának a fájáról, amellyel azt mutatták ki, hogy Istentől független urai akarnak lenni annak, hogy a maguk nézőpontja szerint döntsék el nekik mi a jó és mi a rossz) és utódaikat ezáltal eladták a romlásba és a halálba:

„Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...

A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.” (Róma 5:12, 15)

A Biblia szerinti alaphelyzet tehát az, hogy az Isten szellemi tulajdonságaira (képére) teremtett ember romlott természetűvé vált, azt átszármaztatta utódaira, és emiatt szükségessé vált az emberiség megváltása. Ezért kellett Krisztusnak eljönnie és váltsághalált halnia az emberiségért. Az ő halála Isten végtelen szeretetének a kimutatása velünk szemben:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (János 3:16)

Ugyanakkor nem csak az emberiség lett romlottá, hanem a bűn az egész teremtett világot is a romlásba sodorta, ezért a természetnek a mai rendje már ezt a romlott állapotot tükrözi:

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától („a romlottság szolgaságából” Káldi Neovulgáta ford.) az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.” (Róma 8:19-22, Károli ford.)

A teremtett világ életében a válság jelei mutatkoznak: pusztulás, bomlás, mulandóság; de az újjáteremtés után az anyagvilág is megdicsőül majd Isten királyságának messiási kormányzása alatt:

„Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr (YHVH) lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr (YHVH) félelmében telik öröme.

Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.

A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr (YHVH) ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Ézsaiás 11: 1-9; vö. 65:17-18, 20-23,25)

A The Interpreter's Bible szerint a fenti idézetek „nem azt jelentik, hogy a jelenlegi világ maradéktalanul megsemmisül, és a helyén egy új terem, hanem inkább azt, hogy a jelenlegi világ maradéktalanul átalakul...”

Nem az az állapot tehát a végső állapot, amelyet ma láthatunk a természetben, földrengések, természeti katasztrófák és a mulandóság ránca mindenütt, hanem az, amelyet Isten szánt a teremtett világnak, mégpedig hogy az Ő tökéletes dicsőségét tükrözze vissza.

Bibliai régészet

Michael Jursa bécsi ókorkutató, a Kossuth rádió 2007-es év végi tudományos műsorában a következőről számolt be:

Az én fő tevékenységem jelenleg Babilon gazdaságtörténetének a kutatása, éspedig a Krisztus előtti első évezredé. Eddig néhány ezer agyagtáblát olvastunk át, de sok tízezer még lefordítatlan. És senki sem tudja, hogy mi minden lehet rajtuk.

Táblák tízezrei vannak a múzeumban, és amelyekkel én foglalkozom, szokványos gazdasági szövegek, számlák, gabonákról, ezüstről, pénzről. Kell a jó asszociáció, hogy ugyanerről az időről van a Bibliában is híradás. És abban egy olyan személy is szerepel, akinek ugyanaz a címe, rangja, mint annak, akit egy ékírásos szövegben is megemlítenek. Innen már könnyű azonosítani a nevet. De ha valaki ezt a kettőt nem tudja összekapcsolni, akkor annak nem tűnik fel, hogy mi is van a táblán.

Más tudósok is olvasták a szöveget, de nem értették meg, hogy mi is van rajta tulajdonképpen… Én tudtam, hogy Jeremiás könyvének 39. fejezetében szerepel ugyanaz a cím, fő eunuch, ugyanarról a korról van szó, a Kr. előtti 6. századról, és nagy valószínűséggel ugyanarról a személyről. És a bibliai szöveg átnézése után bizonyítani is tudtam, hogy tényleg ugyanarról a névről van szó.

A Bibliában Nebó-Sársekim, az ékírásban pedig Nabu -sarusszu-ukin. … Ez a hely feltűnt nekem, mert babiloni hivatalnokokat neveznek meg, és én éppen ezzel foglalkozom. A babiloni állammal, az udvar struktúrájával, a legfőbb hivatalnokokkal, ezért tehát könnyen eszembe jutott.
Annak a valószínűsége, hogy ilyet találjon az ember, nagyon de nagyon kicsi. Olyan személyekről, akiket az Ószövetség megemlít, és nem királyok, talán összesen 2-3 helyen találunk bizonyítékot más iratokban… Az a férfi, akinek a nevét ezen a táblán megtaláltam, Nebukadnezár király fő eunuchja volt. Egy nagyon magas rangú hadvezér.

Az ókori Kelet sok államában volt szokás a magas rangú királyi hivatalnokok kasztrálása abból a meggondolásból, hogy ezeknek nem lehetett gyerekük, családjuk, így az uralkodó számára kevésbé jelentettek veszélyt. Biztosabb volt a hűségük.
Tehát ez a bizonyos Nabu-sarusszu-ukin a babiloni hadsereg vezetője volt, és mint ilyennek, fontos szerepe volt Jeruzsálem megszállásában, és az első templom lerombolásában a Kr. előtti 6. század elején. És őt említi meg a Biblia Jeremiás könyvének 39. fejezetében, a Jeruzsálem elfoglalásáról szóló tudósításban.

Az agyagtáblán meg azt a tényt igazolják, hogy ¾ kg aranyat adományozott egy babiloni templomnak. Ez a felfedezés is azt igazolja, hogy a bibliai elbeszélésekben lévő történelmi információk pontosak lehetnek. De ez nem sokat változtatott azon, ahogy eddig is értékeltük Jeremiás szövegeit”- mondta Michael Jursa, a bécsi egyetem ókortörténésze.

Ez a példa nem egyedülálló, hanem annak a rengeteg, Bibliát régészetileg hitelesítő nyilatkozatnak az egyike, amely fellelhető a téma iránt kutató személyek számára. A Biblia eseményei földrajzilag és történelmileg nyomon követhető helyeken és időben játszódnak, nem úgy mint pl. a Mormonokról vándorlásáról szóló könyv, (melyek az amerikai földrész kinyomozhatatlan dzsungelen át vezetnek, és olyan ősi nyelvjárások szerinti, nem dokumentált helyeket említenek, mint pl Gimgimnó vagy Zézrom,) vagy Krisna kifürkészhetetlen időközönként történő földre szállásának körülményei.

[Lásd:Krisna, Brahmá - az univerzumot és az élőlényeket megteremtő félisten - minden napjában csupán egyetlen alkalommal jelenik meg, vagyis a mi időszámításunk szerint 4 milliárd 320 millió évente egyszer.” (Terebess Ázsia Lexikon) Vagy ahogy Krisna, Visnu avatárja mondja: „A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-korszakra megjelenek Én.” (Bhagavad Gíta, 4. fejezet, 8. vers)]

Számtalan bibliai prófécia beteljesedése régészetileg utólagosan dokumentált, hogy csak néhányat említsünk: Jerikó pusztulása; Sisák fáraó hadjárata; a Moábita kő; a Siloám tava; Babilon bukása; Belsazár Babilonban; próféciák Edomról; Tírusztról; a világhatalmak felvonulása; a Felkent (a Messiás) eljövetele; Jeruzsálem pusztulása; Pilátus történelmi hitelessége, stb...

Ez utóbbiról 1961-ben Caesareában egy ókori színház romjainál találtak egy követ, amelyen egy latin felirat hirdette: Caesariensibus Tiberium Pontius Pilatus Prefektus Iudaeae’. (Tiberium Caesarea lakóinak, Pontius Pilatus, Júda prefektusa.” Nincs valós indok tehát kételkedni Pilátus történelmi hitelességében, akiről a Biblia több helyen is említést tesz. (vö. János 19:13-16; Cselekedetek 4:27)

Sok Múzeumban fellelhetők bibliai eseményeket igazoló agyagtáblák, domborművek, szobrok. Júda és Izrael királyainak nevei, például Akháb, Ezékiás, Hóseás, Manasse, Menáhem, Omri és Péka, előfordulnak az asszír uralkodók ékírásos szövegeiben. Asszír ábrázoláson (III. Szalmanasszár híres fekete obeliszkjén) többek között az látható, amikor Jéhu izraeli király követsége átadja a hadisarcot, ill. Jéhu kísérői cipőt viselnek (vö. Ezék 16:10).

Ma a susáni perzsa kormányzóépületben láthatók a bibliai Eszter és Márdokeus korából származó helyreállított díszítések. A múzeumokban megnézhetjük az első római császárok szobrait, például: Augustusét, Claudiusét és Tiberiusét, akiknek nevei a Bibliában is fel vannak jegyezve. (vö. Lukács 2:1; 3:1; Cselekedetek 11:28; 18:2) Találtak olyan ezüstdénárt, amelyen Tibérius császár arcképe volt, — ugyanolyan pénzdarab, amelyről Jézus az adófizetésre utalva beszélt. (vö. Máté 22:19–21).

Még ma is végigjárható Jeruzsálemben az az 533 méter hosszú csatorna, amelyet több mint 2700 évvel ezelőtt vágtak a sziklába. Ezzel biztosították a város vízellátását oly módon, hogy a városon belüli Siloám tavába vezették a városon kívüli rejtett Gihon forrás vizét. A Biblia beszámol arról, hogy Sénakhérib (Szanhérib - Asszíria királya (Kr. e. 704-681) megszállásától tartva, Ezékiás, Júda királya vágatta az alagutat, hogy a város vízellátását így biztosítsa. (vö. 2Királyok 20:20; 2Krónika 32:30).

Ez csak néhány abból a sok-sok példából, amelyek azt mutatják, hogy nem bölcs dolog alábecsülni a Biblia pontosságát. A régészet nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a Bibliát jobban megérthessük, a Bibliával kapcsolatos kritikai kérdéseket kellően tisztázhassuk, és hogy az akkori világról és embereiről minél pontosabb képet alkothassunk.

Vagyis teljesen nyilvánvaló, hogy a kétkedés a Biblia megbízhatóságában általában nem bibliai kijelentésen vagy tárgyilagos bizonyítékokon alapszik, hanem téves információkra és ismerethiányból fakadó előítéletre támaszkodik. 

Orvoslás a Bibliában
 "Gyermekkorom óta többször elolvastam a Bibliát, s mindig újabbnak és másnak látom. Felnőtt fejjel, orvosként az lepett meg, hogy milyen sok betegségről, orvosságról, egészségügyi szabályról tájékoztat, s hogy ez az utóbbiak kiállták az évezredek próbáját, az orvostudomány fejlődésével többségük mit sem vesztett aktualitásából.
... maga is megdöbbentem, hogy milyen pontos a napjainkban annyira gyakori szívinfarktus leírása, hogy olyan kórképek aprólékos gondossággal összeállított tünettana is fellelhető benne, amelyeket csak századunk első felében fedeztek fel (újból) az orvosok.

Csodálattal adóztam a könyvek ismeretlen szerzőinek, akik az alaptudományok (anatómia, élettan, kórtan, stb.) ismerete nélkül, mindenféle műszeres és egyéb vizsgálati módszerek hiányában, pusztán a gondos megfigyelésre alapozva, pontos, ma is használható kórtörténetet írtak. 

Még nagyobb elismerést keltett bennem az igen sokféle megelőző rendszabály, amit nem csak előírtak, hanem gondoskodtak is arról, hogy ezeket betartsák és betartassák. Ma már tudjuk, hogy a megelőzés nem csak a legolcsóbb, hanem a leghatékonyabb is az egészség megőrzésére, a betegségek elkerülésére, ezt azonban az ókori népek még nem tudhatták, legalábbis semmiféle írásos emlékünk nem maradt erre vonatkozólag az egyiptomiaktól, Mezopotámia, India, Kína népeitől. Egyedül a zsidóság (vagy annak egyes vezetői) ismerték fel a megelőzés fontosságát, s tettek is érte, hogy megvalósuljon. (Dr. Józsa László: Orvoslás a Bibliában, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1988. 6-7.oldal.)

A zsidók Istene (JHVH/Jahve/Jehova) megígérte a népnek, hogy mindenben velük lesz, ha az Ő útján járnak.

"Távol tart tőled az ÚR (JHVH) minden betegséget, mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat, amelyeket ismersz." (5Mózes 7:15, MBT. ford.)

Szinte kézzelfogható volt tehát Isten áldása a zsidó nemzet életében, amennyiben engedelmességet tanúsított az amúgy is minden ember javára szolgáló törvényei iránt!

Vajon a tudomány hívatott a Biblia megértésére?
 Nem feltétlenül. Vannak a Bibliában olyan kijelentések, amelyeknek hátterét akár a nyelvészeti, vagy régészeti (stb.) tudományágak jeles képviselői a maguk felkészültségével és eszközeivel értelmes módon tudják kutatni, és ezáltal eredményeiket a széles nyilvánosság elé tárni. Ezektől a vizsgálatoktól azonban a Bibliában hívő embereknek sohasem kell tartaniuk, hiszen:

Mindmáig soha nem volt még teljes összhang a Szentírás, és a tudományok közt. De mindaz a változás, ami valaha is történt, a tudományban ment végbe és nem a Szentírásban.” (Sír Robert Anderson M.D.)

Hogy pedig a Biblia mondanivalójának a megértéséhez valamiféle magas tudományos képzettségre lenne szükség, ez minden alapot nélkülöz. Hanem sokkal inkább arról van szó, amit Pál apostol ihletés által a következőképpen fejtett ki:

„az az ember, aki nem szellemi, nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. Egyszerűen képtelen megérteni a szellemi dolgokat. De ez nem is csoda, hiszen a szellemi dolgokat csak a Szent Szellem által lehet megérteni.

A szellemi ember viszont mindent meg tud vizsgálni és érteni, és képes mindent helyesen mérlegelni és értékelni.” (1Korinthus 2:14-15; „Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.”)

És vajon hol lehet a Szent Szellemre szert tenni? Ezzel kapcsolatban azt olvassuk a Lukács evangélium 11:11-13-ban:

„Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?

Ha tehát ti [nem helyeselt] létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” (MBT. ford.)

És vajon kikre jellemző, hogy Istentől komolyan, hittel kérjenek bármit is? Az Istennek önátadott emberekre. Isten pedig biztosít mindenkit afelől, hogy aki bölcsességet kér, az meg is kapja.

Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik. Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz. Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;” (Példabeszédek 2:6-ll; Jakab 1:5-7, Károli ford.)

Aki tehát komolyan veszi az Istennek való önátadását, és a Krisztus követését, az Istentől az Ő igéje által szellemi világosságot és megértést kap, ha annak megfelelően is él. Ez pedig Isten áldása, amely vonatkozhat úgy a zsidó népre, mint bármely más nemzetre, vagy bármely nemzetből való emberre.

Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik.” (Cselekedetek 10:34-35, Káldi Neovulgáta ford.)

És ezt kultúrától, társadalmi vagy anyagi helyzettől függetlenül bárki megtapasztalhatja a saját életében.

„Az Úr áldása gazdagságot szerez, és nem jár azzal együtt a nyomorúság.” (Példabeszédek 10:22, Káldi Neovulgáta ford.)

Nincsenek megjegyzések: