motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. március 21., hétfő

Imádság Máriához?

 

MIÉRT IMÁDKOZNAK MÁRIÁHOZ A KATOLIKUSOK? 

Vajon a római katolikusuk miért imádkoznak Máriához (és emberekhez), amikor Jézus Krisztus nem világosan tanította, hogy "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..." (Máté 6:9). Olyan nehéz ezt megérteni?

Válasz: Ők Máriához és a többi szenthez NEM ÚGY IMÁDKOZNAK, MINT HELYETTESÍTŐKHÖZ, hanem mint közbenjárókhoz.

Nem tudni, valakinek gyerekkorában volt-e olyan esete, amikor valamit el szeretett volna érni pl. édesapjánál és kérte az édesanyját is, hogy szintén beszéljen ebből a célból édesapjával. Mindenesetre biztosan hallott ilyen esetről. Nos, a katolikusok is így vannak a szentekkel. Kérik, hogy ők is kérjék Istent, segítsenek nekik. Amint a kánai mennyegzőn is először Mária szólt a szolgáknak, hogy tegyenek meg mindent, amit Jézus mond és a szolgák ezek után tették meg Jézus számukra furcsának tűnő kérését. (vö. Ján 2:1-11)

Azonban a kérdés eredetileg nem arra vonatkozott, hogy milyen minőségben imádkoznak Máriához és egyéb emberekhez, hanem hogy MIÉRT imádkoznak hozzájuk?

Amikor Jézus azt tanította, hogy ÍGY IMÁDKOZZATOK: mi Atyánk, - akkor ezzel nem azt fejezte ki, hogy az Atyához imádkozzunk? A katolikusok ezt miért nem így értik?

Vagy egy másik eset: Kol 3:17:

Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, ÍGY ADJATOK HÁLÁT általa Istennek, az Atyának.” (katolikus ford.) - Ezt a katolikusok nem úgy értik, hogy Jézus nevében adjunk hálát, vagyis általa az Istennek?! Vagy lehet ezt másként is érteni?

Vagy egy másik eset: Ef 6:14:

ÍGY KÉSZÜLJETEK FÖL: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját,..” (katolikus ford.) - A katolikusok szerint ezt lehet másként is érteni, és nem úgy, hogy a szellemi /és nem testi/ fegyverzetet öltsük magunkra?

Nyilván a katolikusok is Krisztus követőnek (kereszténynek) vallják magukat. Róla azt olvashatjuk a Ján 17:1-ben:

„E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és ÍGY IMÁDKOZOTT: „Atyám,”. (katolikus ford.)

Ha őt követjük, akkor nem-e mi is ÍGY IMÁDKOZUNK: - mi Atyánk?! De nem csak, mert követjük a példáját, hanem mert engedelmeskedünk is a tanításának: "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..." (Máté 6:9). Nem azt mondja, hogy ÍGY IMÁDKOZZATOK: - mi anyánk (Mária), vagy szent Antal (vagy akárki). Ha pedig nem mondja, akkor miért nem azt teszik, amit tanít?

Ami pedig a katolikusok magyarázatát illeti, a teljesen másról szól, mégpedig, hogy pl. valaki kérte-e gyerekkorában az anyukáját abból a célból, hogy apukáját kérje meg valami ügyben. Lehet hogy kérte, de az biztos, hogy NEM IMÁDKOZOTT AZ ANYUKÁJÁHOZ sem ilyen célokból kifolyólag sem semmilyen más célból. De nyilván a katolikusok sem tettek ilyet. Sőt, nagyon valószínű, hogy soha senki nem hallotta egész életében, hogy bárki is imádkozott volna az édesanyjához.

Amikor pl. ezt olvassuk a Márk 10:35-ben:

Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” - akkor egy katolikus szerint Jakab és János imádkozott Jézushoz? Ha nem, akkor miért gondolja bárki is, hogy a kérés és az ima az ugyanaz?

Ha valaki az I. században élt volna, akkor kérhetett volna Máriától valamit, miközben Mária vele szemben állt volna, vagy éppen együtt sétáltak volna. Akkor az azt jelentette volna, hogy imádkozik Máriához? Talán senki sem gondolja így! Na és azt ki találta ki, hogy Mária halála után lehet őhozzá imádkozni? Talán Jézus, vagy az apostolok? Hiszen a Szentírásban ennek nyoma sincs!

A katolikusok azt mondják hogy ők így vannak Máriával. De nem csak vele, hanem a szentekkel is. Kérik, hogy ők is kérjék Istent, segítsenek nekik.

A szentek Isten előtt kedves, emberek, az ő legjobb barátai, mert akarata szerint éltek, és nagyon szerették őt. Isten mennyországgal jutalmazta őket, és azzal, hogy hallgat kéréseikre. Közbenjárásukra segít nekünk…” (Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, 1972. 154. old.)

Hogy miként jutnak el fokozatosan ebbe az állapotba, arról pl. ezt olvashatjuk:

A szentek a mennyben tökéletesen megszentelt állapotban vannak, így sokkal igazabbak, mint mi, és ennélfogva imáik hatásának is hathatósabbnak kell lennie. Ők sokkal jobban tudnak imádkozni értünk, mint mi magunkért...

A védőszentek azok a szentek, akikhez az emberek különleges körülmények között imádkoznak. Az összes szent élete folyamán került olyan különleges szituációba, amely végett a hasonló szituációba került emberekkel együtt tudnak érezni. Ezért ésszerű, hogy imádkoznak azokért, akik ilyen helyzetbe kerülnek.

Pl., ha egy szent a te városodban, vagy a vidékeden élt, imádkozhatsz ahhoz a szenthez, mint akivel kapcsolatban lehet arra számítani, hogy különlegesen törődik a környéken élő emberekkel.

Hasonlóképpen, ha egy szent a te foglakozásodat űzte életében, imádkozhatsz hozzá, mint akiről fel lehet tételezni, hogy szimpatizál azokkal az emberekkel, akik szintén ezt a foglalkozást űzték (személyesen ismeri a foglalkozás kísértéseit, nehézségeit).

És ha egy szentnek hasonló viszontagságai voltak a tiédhez, akkor imádkozhatsz hozzá (pl. egy özvegy, aki újra akar nősülni, megkérheti Ábrahámot, hogy imádkozzon egy új feleségért, mivel Ábrahám maga is özvegy volt, aki meg akart, és meg is nősült; Ter 25,1-4)...

- Elfogadom, amit mondasz, de még kényelmetlennek érzem, hogy imádkozzam a szentekhez. Hogyan tudnám elkezdeni?

V: Amikor katolikus lettem, én is szembekerültem ezzel a problémával – alapjaiban felismertem, hogy helyes, ha imádkozunk a szentekhez, de még kellemetlennek éreztem.

Úgy oldódott meg, hogy elkezdtem beszélgetni valakivel, akiről tudtam, hogy törődik helyzetemmel, és akit kijelöltek, hogy közbenjárjon értem – az őrangyalommal.

Aztán kibővítettem bibliai szentekkel – különösen Szent Péterrel és Szent Pállal – és kértem az ő imáikat.

A saját egyházközségünk szentjeihez is elkezdtem imádkozni, valószínűsítve, hogy különösen törődnek azokkal, akik ezekhez a plébániákhoz tartoznak.

És kértem az elhunyt rokonaimat is, akikről úgy gondoltam, hogy üdvözülhettek.

Ennél a pontnál már nem éreztem kényelmetlennek, hogy szentekhez fordulok segítségért, és gyanítom, hogy egy ehhez hasonló tervezet másnak is segítene, hogy az értelmi alapok lerakása után a gyakorlatból is vigaszt nyerjen.” (James Akin: Imádkozni a szentekhez)

Világosan mutatják ezek a kijelentések, hogy itt emberi nézőpontok szerinti megközelítéseknek adnak teret, de hogy erről a Szentírásnak mi a tanítása, az szóba sem kerül. Azt egyszerűen kikerülik. Isten véleményét meg sem kérdezik! De még a saját kiadványaikban sem néznek körül, hogy ott esetleg mi is van. Mert pl. ilyet is találhatnának benne:

Az Újszövetségben rendszerint minden egyéni és közös, liturgikus imát Krisztus által intéztek Istenhez, az Atyához.” (New Catholic Encyclopedia [1967, XI. köt., 670.o.] )

Hanem csak úgy egyszerűen és minden lelkiismeret-furdalás nélkül véghezviszik ezt a fajta speciálisan katolikus beidegződésű gyakorlatot:

Úgy alakult az életem, hogy megpályáztam egy tanári állást Győrben, így az egész család odaköltözött. Feleségem is jó állást kapott, és gyermekeink számára is találtunk megfelelő iskolát. Már csak a lakást kellett megtalálnunk, azt viszont aránylag rövid idő alatt. Többször imádkoztunk Marcell atya sírjánál segítségét kérve lakásgondunk megoldásában.

Egyik vasárnap templomba menet lányom felfigyelt egy villanyoszlopra ragasztott papírra, melyen eladó lakást hirdette. A feltüntetett ár éppen megfelelő volt nekünk.

Mise után azonnal hívtam a tulajdonost és sikerült megegyeznünk. „Tanár kollégám” segített. Azóta is Győrben élünk, ugyanabban a lakásban lakunk és a Kármelitákhoz járunk misére.” (Vértanúink – Hitvallóink, XIV. évf. 3. szám., Marcell atyát nem felejtjük, 12. old.)

Vagyis Marcell 'atyához' imádkozott gondjainak megoldásához. Felvetődik a kérdés, hogy miként engedelmeskednek a katolikusok Jézus azon tanításainak, melyek egyrészt arról szólnak, hogy atyának se nevezzünk senkit a földön (nyilván vallási szempontból – vö. Máté 23:9), másrészt meg világosan megmondta kihez imádkozzunk:

Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Máté 6:6, katolikus ford.)

De ha már valaki egy sírnál imádkozik, akkor miért nem imádkozik ott a sírnál a mennyei Atyához? Egy katolikusnak nem tetszik az amit Jézus tanított? Vagy már az nem érvényes, hiszen kétezer éves tanítás, a szentekhez intézett ima meg sokkal frissebb keletű? Mivelhogy a hitehagyás folyamatában jött létre, jóval az apostolok halála után?! (vö. Csel 20:29-30)

Jó lenne minden katolikus emlékezetébe idézni, hogy amikor Pál apostol azt kérte a 2Kor 1:11-ben:

De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.” (katolikus ford.)

Továbbá:

Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten tárja fel előttünk az ajtót, hogy beszélhessünk, s Krisztus titkát, ami miatt bilincsbe is vertek,” (Kol 4:3, katolikus ford.)

Testvérek, imádkozzatok értünk is!” (1Tessz 5:25, katolikus ford.)

Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is,” (2Tessz 3:1, katolikus ford.).

Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre.” (Zsid 13:18, katolikus ford.)

- nos, akkor nem-e azokat a keresztény testvéreit kérte meg, akikkel akkor és ott együtt volt a gyülekezetben, vagy akiknek éppen akkor írta a levelét?! A katolikusok szerint nem az akkor vele egy időben élőket kérte meg, hogy imádkozzanak értük? HogyIsten tárja fel- vagyis nyilván az Istenhez, és nem emberekhez imádkozzanak?!

Vegyük pl. István vértanú esetét, akit megköveztek. Halála után az apostoli gyülekezetben melyik keresztény imádkozott hozzá, hogy István járjon közbe érte az Istennél? Tudnak ilyet mondani a katolikusok? Nem tudnak! Ha pedig nem imádkozott senki Istvánhoz, akkor mire fel imádkoznak némelyek pl. Szent István királyhoz? Ki találta ki, hogy lehet imádkozni pl. István királyhoz?

Idvezlégy boldog szent István király, Te népednek nemes reménysége, Idvezlégy mi megtérésünknek Bizon doktora és apostola. Idvezlégy minden szentségnek És igazságnak fényes tüköre. Te miattad hittünk Krisztus Jézusban, Te miattad üdvözülünk és Krisztusban kérünk: Imádj ez a te népedért, Imádj egyházi szolgálókért is, Hogy egy ellenség se légyen Ragadozó ez te néped közt. Amen” - ezt olvashatta az egész város a Milecentenárium ünnepén! (Az egyház jóváhagyásával jelent meg Balatonalmádiban, az Új Almádi Újság, 1996. aug\VIII. sz. címlapján.)

Vagy akárki máshoz az Istenen kívül?

Hogy hogy nem tanították meg a katolikusoknak, hogy az oltalmat Istentől várják és reméljék?! Vö.

Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, az így beszél az Úrhoz (YHVH): Te vagy a váram, és a menedékem, Istenem, benned bízom! Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából. Szárnyaival OLTALMAZ, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod”. (Zsolt 91:1-4, katolikus ford.)

Miért nem Istentől kérik a segítséget az Úr Jézus Krisztus által? Ezek szerint nem a Mindenható árnyékában élnek, és ezért nem is az Istenhez beszélnek.

Vagy nézzük ezt:

Jutalmazzon meg az Úr (YHVH) azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, (YHVH) Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni ide jöttél.” (Ruth 2:12, katolikus ford.)

Jobb az Úrnál (YHVH) keresni oltalmat, mint az emberekre számítani”. (Zsolt 118:8, katolikus ford.)

Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr (YHVH) megsegített engem” (Zsolt 118:13, Káldi Neovulgáta ford.)

Itt szó sincs arról, hogy emberekbe kellene olyan bizalmat vetni, ami egyedül Istent illeti!

Vagy nézzük Pál apostolt. Ő nyilván hallott Máriáról, hogy ő volt Jézusnak az édesanyja. Mégis mit mond, hogy ki segítette meg őt, talán Mária?

De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról:” (Csel 26:22, Káldi Neovulgáta ford.).

Hogy hogy nem Máriába vetette a bizalmát? Hogy hogy nem Mária oltalmazta meg? Ez csakis úgy lehet, hogy Pál apostolt nem rontotta meg a katolikus filozófia, mert hogy az még abban az időben nem is létezett.

Létezik azonban a katolikus gondolkodásban:

Intelem. Gyermeki szeretettel tiszteld a boldogságos Szűz Máriát, mennyei jó anyádat, mert még sohasem hallotta senki, hogy ő valakit magára hagyott volna, aki oltalmát kérte és segítségért hozzá könyörgött.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 118. oldal.)

Olyan az egész Bibliában nincs, hogy valaki meglátná a Mária segítségét, miután hozzá könyörgött.

A szentek tisztelete olyan, mint a kiváló emberek tisztelete. Ha szabad Kossuthot, Lorántffy Zsuzsannát, Deák Ferencet tisztelnem, miért nem szabad tisztelni a hit nagyszerű hőseit, akik Krisztusért életüket, munkájukat, sőt vérüket föláldozták?

Ezek a nagyszerű példaképek, akiknek életét követjük, akiknek szavain föllelkesülünk, és akik által jobbak, erkölcsösebbek, tisztábbak, istenfélőbbek igyekszünk lenni.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK - Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. IV. fejezet - forrás: internet)

Olyan viszont csak a katolikus vallásban van, hogy Kossuthoz, Lorántffyhoz, Deák Ferenchez, vagy más, hasonlóan halandó emberekhez könyörögnek, hogy oltalmazza meg őket, segítsen nekik a lakásgondjukat megoldani, meg ilyesmi.

A Szentírás nem azt mondja, egyáltalán nem szabad képeket és szobrokat készíteni, hanem hogy nem szabad Istennek kijáró megkülönböztetett hódolattal, tisztelettel körülvenni őket.

Márpedig aki egy katolikus kegykép vagy szent szobra előtt térdel, és a szoborra vagy a képre nézve tátogó szájjal imádkozik, az vajon kihez imádkozik? 

Az Istenhez biztosan nem (!), mert ahhoz nincs szükség szoborra, sem képre. Ha meg a szobron vagy képen keresztül imádkozik ahhoz, akit a szobor vagy kép ábrázol, akkor hogyan követi Jézus tanítását az imával kapcsolatban, hogy imádkozzál a mennyei Atyádhoz – és nem pedig mennyei Anyádhoz?! (vö. Máté 6:6,9)

Nem azt mondja Jézus, hogy A MENNYEI ATYÁHOZ IMÁDKOZZUNK?!! Hát akkor? Miért nem engedelmeskednek a katolikusok milliói ennek az utasításnak? Mikor akarnak engedelmeskedni a katolikusok ennek az utasításnak? Soha? Hanem így tanítják a katolikus embereket:

Hogy a keresztség kegyelmét valóban elnyerjük, egy kis litániában a Szűz Anyához, Keresztelő Szent Jánoshoz, Szent Péter és Pál apostolokhoz s a gyermek védőszentjéhez könyörgünk. Jó, ha a gyermek őrzőangyalait is segítségül hívjuk ilyenkor...” (Családunk katekizmusa, Szent István Társulat, Bp. 1983. 60. old.)

A szentek Isten előtt kedves, emberek, az ő legjobb barátai, mert akarata szerint éltek, és nagyon szerették őt. Isten mennyországgal jutalmazta őket, és azzal, hogy hallgat kéréseikre. Közbenjárásukra segít nekünk…” (Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, 1972. 154. old.)

Tehát kitől várja az oltalmat a katolikus ember, kihez könyörög segítségért? Máriához! Az apostolokhoz, őrzőangyalokhoz, szentekhez.

Imádjuk-e a szenteket?

A szenteket nem imádjuk, csak mint példaképeinket tiszteljük, s közbenjárásukat kérjük Istennél.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 118. old.)

Teljesen mást tanítanak tehát a katolikus egyházban, és amit a Szentírás tanít, azt is kiforgatják. Nézzük meg, hogy vajon létezik a katolikus szentek közbenjárása a mennyben?

a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai...

Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé.” (Jelenések 5:8; 8:3-4; vö. 6:9-10, kat.f.)

Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a szentek föl vannak sorakozva a mennyben, és a közbenjárói imájukat Isten elé terjesztik, hanem hogy az imájuk, amiket még itt a földön mondtak (vagy mondanak) életükben, az van összegyűjtve, és az száll az Isten elé.

Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.” (Zsolt 56:9)

Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök. (Zsolt 5:2-3)

Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!” (Zsolt 17:6)

Kiáltásom jusson eléd, Uram, szavad szerint taníts engem! Könyörgésem jusson el hozzád, szabadíts meg ígéreted szerint.” (Zsolt 119:169-70)

Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!” (Zsolt 141:2)

Ezek a könyörgések élő emberektől származtak (származnak), akik itt a földön imádkoztak (imádkoznak) Istenhez, és meghallgattatást nyertek (nyernek) el. Lásd pl. a földön élő Kornélius esetét, akivel kapcsolatban olvashatjuk: „Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad. (Csel 10:4)

De egyáltalán nem arról van szó, hogy a katolikus egyház szentjei a mennybe jutottak volna, és ott Istennél állandóan közben járnának Máriával együtt az Istenhez.

Mert ha a mennybe kerültek volna, akkor nem lenne szükség arra, hogy feltámadást nyerjenek el. Lásd:

Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak.

Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, az élők, a megmaradtak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4:15-17, Káldi Neovulgáta ford.)

Vagyis a Krisztus második eljövetele előtt senki nem juthat a mennybe, hanem csak miután Krisztus eljön, - kezdődik meg a szellemi feltámadása azoknak, akik az égi királyságba el vannak hívva.

Ez pedig azt jelenti, hogy a katolikus szentek, élükön Máriával az első századtól kezdve halálalvásban voltak a Krisztus második eljöveteléig, és semmiféle szenteknek a közbenjárása az évszázadok alatt nem történt és nem is történhetett meg!

Így azután a katolikus szentek (és Mária) közbenjárásai is illegitim teret birtokolnak a katolicizmus tanrendszerében. Ők ezt egyáltalán nem tartják bálványimádásnak, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy magának a bálványimádásnak a fogalmát is teljesen egyénien és önkényesen fogalmazzák meg:

bálványimádás, bálványozás (gör-lat. idololatria): teremtmény istenként való tisztelete, bűn az első parancsolat és a vallásosság erénye ellen.” (Magyar katolikus lexikon)

A képmás készítésére vonatkozó bibliai tiltás nem foglal magában minden képet, csak azokat a képmásokat, melyeket „istennek” tekintenek (vö. 3Móz 26:1)” [Szécsi József: Bálványimádás és képimádat az ókori Izraelben - A tanulmány megjelent a Pannonhalmi Szemlében - 2007 (XV) 3/5–17.]

Vagyis szerintük a bálványimádás fogalma mögött a „teremtmény istenként való tisztelete” van. De mivel Máriát és a szenteket nem tekintik „isteneknek”, ezért az ő tiszteletük nem bálványimádás.

Azonban azt már nem hajlandók figyelembe venni, hogy Isten azokat a teremtményeket egyértelműen bálványoknak jelenti ki, akikhez imádkoznak, hiszen EGYEDÜL Ő AZ IMA MEGHALLGATÓJA, és senki más, nem véletlenül tanította Jézus azt, hogy a mennyei Atyához imádkozzunk – mint ahogy ezt ő is tette (vö. Luk 6:12; Zsid 5:7), nekünk példát hagyva!

Isten nem a Máriához és a katolikus szentekhez történő imákat hallja meg, hanem azokat az imákat, amiket tiszta szívből Hozzá intéznek az egyetlen közbenjáró, a Jézus Krisztus által!

Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,” (Zsolt 5:3, kat. f.).
az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.” (Zsolt 6:10, kat. f.)

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,” (Zsolt 10:17, Károli ford.).

Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, amikor imádkozom hozzád, amikor fölemelem kezemet szent templomod felé.” (Zsolt 28:2, Káldi Neovulgáta f.)

Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. Te meghallgatod a kéréseket, ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket.” (Zsoltárok 65:2-4, kat. ford.)

De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!” (Zsolt 69:14, MBT. ford.)

Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá.

Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.” (Dániel 9:3-4, kat. f.)

Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez, (Róma 15:30, kat. f.)

Hálát adok Istennek, akinek őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad.” (2Tim 1:3, kat. f.)

Mert az Úr szeme az igazakon, hallja imádságukat, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul.” (1Pét 3:12, kat. f.)

Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.” (Zsid 7:25, vö. 1Tim 2:5)

Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.” (1Ján 2:1, kat. f.)

Tehát Isten az, Akihez imádkozunk Jézus Krisztus által, hiszen ő a szószólónk (egyedüli közbenjárónk) az Atyánál. És ez része a tiszta imádatunknak.

A katolikusok a szenteket, vagy képeiket nem imádják, hanem csak tisztelik, és ez hatalmas nagy különbség – állítják a katolikusok. Azonban ez a tisztelet nem merül ki csupán egyszerű tiszteletben, hanem a szobrok és képek előtt való leborulással összekötött imádságban, vagyis az imádat részévé teszik, ami által bálványimádást folytatnak.

A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: „Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!”.(Ézsaiás 44:17, kat. f.)

Emlékezzünk csak vissza erre a korábbi idézetre:

...Többször imádkoztunk Marcell atya sírjánál segítségét kérve lakásgondunk megoldásában.

Egyik vasárnap templomba menet lányom felfigyelt egy villanyoszlopra ragasztott papírra, melyen eladó lakást hirdette. A feltüntetett ár éppen megfelelő volt nekünk.

Mise után azonnal hívtam a tulajdonost és sikerült megegyeznünk. „Tanár kollégám” segített. Azóta is Győrben élünk, ugyanabban a lakásban lakunk és a Kármelitákhoz járunk misére.” (Vértanúink – Hitvallóink, XIV. évf. 3. szám., Marcell atyát nem felejtjük, 12. old.)

A katolikusnak a Marcell 'atya' segített, aki előtt meghajolt, leborult, és így fohászkodott hozzá: „Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!”. Mert abban a pillanatban, hogy imádságában beléje vetette a bizalmát, már istenévé is tette!

Mert nem úgy van az, hogy 'nem te vagy az én Istenem, de azért beléd vetem a bizalmamat, és hozzád imádkozom'. Mert ez jókora ellentmondás, jókora kicsavarása a Szentírás tanításának.

Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik.

Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!

Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!” (Zsolt25:3-5, kat. f.)

Nem pedig Marcell 'atyában”, a Szűzanyában, meg százféle katolikus szentben! Mert aki a bizalmát Isten helyett emberekbe veti, sőt ezt még imájában ki is fejezi, az megszegte az Istennek tett hűség esküjét, ha egyáltalán volt neki olyan. -

Önt mi tartja vissza, hogy egyedül Istenbe vesse a bizalmát a Jézus Krisztus által, és ne a Szűzanyába, meg a katolikus szentekbe?! Ön ott érzi jól magát, ahol a Máriához intézett imádságot mormolják monoton megállás nélkül gépiesen, akárcsak pl. a Mária-rádióban?!

Olyanok között, akik nem fogadják meg Jézus szavait:

Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Máté 6:6, katolikus ford.)

Ha szívének rejtekében nem a mennyei Atyjához imádkozik, ráadásul ezt még világgá is kürtöli – ez esetben nincs valami nagy baj az Ön szívállapotával?

Egész szívemből szólítalak, Uram, hallgass meg! Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni. Hozzád kiáltok, adj szabadulást, s megtartom parancsaidat. Korán reggel jövök segítségért, és várok szavaidra. Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred, hogy megfontoljam tanításod szavát.

Halld meg hangomat, Uram, irgalmad szerint, s ahogy megígérted, adj nekem életet!(Zsolt 119:145-149, kat. f.)

Ha mindez idegen Öntől, nem lehet hogy hamis vallásban van, amely megkötözte az Ön egész gondolatvilágát?! És nem kellene változtatnia ezen, amíg nem késő, és van rá lehetőség?! (vö. Ézsaiás 2:20; 42:17; Ezékiel 23:49; Jelenések 21:8; 22:15)

"Imádkozzatok egymásért" - mondja Jakab 5:16 (Károli f.) Kihez? Vajon Máriához, vagy a szentekhez, ahogy a katolikusok teszik? Egyáltalán nem!


"imádkozzatok értem Istenhez, (Róma 15:30, kat. f.).

Világos?!! 

Ha még ezek után sem világos, akkor a címben feltett kérdésre: "Miért imádkoznak Máriához a katolikusok?" - az a válasz, hogy az egyházuk a legalapvetőbb bibliai utasításnak nem engedelmeskedett:

"tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Máté 28:20, katolikus ford.)

- De ez esetben nem is beszélhetünk Krisztus-követésről! (vö. 2Kor 4:3-4)

(Lásd még: "Mária és a katolicizmus"; "Az igaz imádat központi személye"; "A katolikus evoluciós modell"- című tanulmányokat)

Nincsenek megjegyzések: