motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. március 4., péntek

A katolikus evolúciós modell (2. rész)


 

A bűn szó szerinti elkövetése

 Pál írja a Róma 5:12-ben:

 „Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek...” (Róma 5:12, katolikus ford.)
 
Ha a halál nagyon is valóságos, akkor a bűnelkövetés is valóságos. Ha pedig a bűnelkövetés valóságos, akkor az Ádámról és Éváról, meg a paradicsomkertről szóló elbeszélés is valóságos, és nem jelképes, ahogyan a katolikus egyház tálalja.   

Jézus Krisztusnak pontosan azért kellett emberré lennie és váltsághalált halnia az emberiségért, mert  Ádám valóságosan követte el a bűnt az Édenben. Krisztusnak a váltsághalálát ássa alá az, aki a Szentírás teremtési beszámolóját csupán tanító jellegűnek állítja be, aminek csupán lelki mondanivalója van.

 Az Biblia egész mondanivalója arra épül, hogy az ember bűnelkövetése miatt messze került a Teremtőjétől, és hogy ez a tragédia (az emberiség tragédiája) hogyan és milyen módon nyer úgy orvoslást, hogy végül is a dolgok teljes mértékben és minden Istenhez visszataláló számára a legoptimálisabb és legkielégítőbb mértékben rendeződjön. 

Ezek után kérdés, hogy bárkinek megéri-e kitartania egy olyan tanítás mellett, amely szerint Isten nincs is, hanem az evolúció maga rúgta be az evolúció motorját, vagy egy olyan tanítás mellett, amely szerint Isten rúgta be az evolúció motorját, míg végül az 'önszerveződő őssejt' millió és millió változatán át (a szaporodás átalakulási fázisait kényszeredetten átugorva) kialakult egy szőrös félmajom-féle élőlény, amelynek Isten lelket adott, hogy a fáról lejőve végre tükörbe tudjon nézni.

[Persze, amikor már az élet ehhez elég fejlett szintű volt, és Isten akkor adott bele lelket. Ez nyilván egyedi és egyszeri esemény volt, mert félmajmok (?) azóta sem alakulnak át emberré, tehát ez nem biológiai folyamat volt, hanem teremtési.]

 Az első ember Ádám volt

Ezek szerint Ádámnak volt emberi (pontosabban állati, vagy állatias, vagy valami hasonló eredetű) apja, amely nemzette, és anyja aki megszülte, akik egymással nyilván makogással kommunikáltak. 

Bibliai szempontból emberek ugyanis nem lehettek, hiszen Ádám volt az első ember a kinyilatkoztatás szerint. Le van írva, hogy az első ember Ádám volt:

Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, (1Kor 15:45).

 „Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való.” (1Kor 15:47)

 Ezt erősíti meg a Biblia más helyen is. Pl. Jézus nemzetségtáblázatának leírásakor. Ez így kezdődik: 

„Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé, ...ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenané, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.” (Lukács 3:23-24; 37-38) 

Tehát az emberi lánc végállomása Ádám, amely az Istené! Aki pedig mást tanít mint az Isten Igéje, és mást tanít, mint az Úr Jézus, „annak egynek sincs Istene.” (2Ján 1:9, Károli ford.)

 „Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé.” (2Ján 1:9, Káldi Neovulgáta ford.) 

Aki eltér ettől, és nem egyedül az ő tanítását követi, abban nem él Isten. Aki pedig Krisztus tanítását követi, abban benne él az Atya-Isten és a Fiú is.” (2Ján 1:9-10, „Felhasználva az Újszövetség – Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.”)

 Most hogy követné az a Krisztus tanítását, aki a Darwin tanítását követi? 

 Nyíri Tamás, Kossuth-díjas római katolikus filozófiaprofesszor (1977) ezt írja:

”A darwinizmus ellentmond ugyan néhány áthagyományozott vallási tételnek, a keresztény hitet azonban nem veszélyezteti, és nem ássa alá a keresztény erkölcsöt sem” (V.ö. Nyíri Tamás, Mélylélektan és ateizmus. Budapest 1993. 45-47. - idézi Kovács Attila, Keresztény Szó 12. évf. 2. sz., 2001)

Ezek szerint Krisztus azt tanította, hogy Isten Ádám testét egy emberszabású szőrös makógóból hozta létre évmilliós fejlődés által. Ha Krisztus valóban ezt tanította, akkor Darwin valóban nem veszélyeztette a keresztény hitet. Csakhogy Krisztus nem ezt tanította!

 Ennélfogva, aki nem a Krisztus tanítását követi, abban nem él Isten. Hanem valami teljesen más szellem, amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy lerontsa a Biblia hitelét. Ezt persze nem nyíltan teszi, hanem alattomosan. Nem szemtől szembe, hanem az emberi filozófia tekervényein át.

 Teremtés vagy evolúció

 Ez a filozófia ezt mondja: „Ezt a romlásnak alávetett testet Isten fazekas módjára nem „földből gyúrta” (szimbolikusan értve: a föld anyagaiból hozta létre!), hanem testileg az állatvilágból hosszú evolúciós úton alakította ki, míg alkalmasnak találta a magasabb rendű lélek befogadására.” (Kókay József-Magyar Imre: Elmosta-e az evolúciót az özönvíz; CHRISTIANUS.O.M.C. Budapest-Bécs, 60. oldal. Lektorálta Dr. Turay Alfréd katolikus egyetemi tanár.)

 Ezek szerint Jézusnak az a kijelentése, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket” (Máté 19:4), - az azt jelenti, hogy testileg az állatvilágból hosszú evolúciós úton alakította ki. 

 Akkor nyilván az is, hogy: „Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.” (Zsid 1:10) – azt jelenti, Isten teremtett csillagközi port, kozmikus viharokkal és tüzes villámokkal teli űrben magára hagyta őket, mire évmilliárdos bolyongás után létrejött a föld és az ég. Akkor miért nem teremtett rögtön földet?

 Csak hát az az igazság, hogy Földet teremtett, és nem Földet létrehozott kozmikus evolúció által. És férfit teremtett, és nem létrehozott biológiai evolúció által. Ha megtehette volna, hogy rögtön férfit teremt, akkor miért teremtette volna évmilliós kerülővel?

 2Pét 3:5 írja: „föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára”. (Károli ford.) A szavára, az jelenti a teremtés kivitelezését. Ahogy Zsidók 11:3 is mondja: A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.” Tehát a szava alkotta. 

Isten a szava által teremt, a szava által formálja az energiát, hozza létre az anyagot, hiszen az anyag nem más, mint atomokba zárt energia. Ezzel kapcsolatban olvashatjuk: „Az Úr szavára lettek az egek, s szája lehelletére az ég seregei.” (Zsolt 33:6)

Vajon amikor Krisztus a vízből bort hozott elő, és megízlelték a borrá lett vizet, nem azt mondták, hogy: - 'milyen finom ez a szőlőlé, bizonyára év végére jó erős borrá érik az evolúciós-biológiai fejlődés által.' Hanem rögtön borrá lett.

Ádám meg rögtön férfi lett. És Éva rögtön asszony lett. És rögtön szaporodóképesek voltak, és nem úgy fejlődött ki évmilliók alatt a 'hegedűtok vonóval.', ahogy azt a katolikus filozófia, meg a materialista-darwinista filozófia gondolja.

 A mindenség megújulása 

Na és a testi feltámadást azt hogyan gondolják? Hogy támadnak fel testben a halottak, ha Ádámot sem tudta megteremteni Isten a föld alkotóelemeiből? Talán Krisztus rájuk engedi a halottakra az evolúciós mechanizmust, ami majd újra előhozza őket? 

Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.” (Ján 5:28-29) 

Márpedig a mennybe senki nem támad föl a kárhozatra: Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.” (Luk 20:35-36)

Na és mi van Lázár testi föltámasztásával, aki már 4 napos halott volt, és hullaszagot árasztott. Azt nem rögtön támasztotta fel Krisztus? (vö. János 11:43-44) A földi feltámadottaknak meg elporladt a testük az évszázadok alatt, mégse okoz gondot a feltámasztásuk.

Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján.” (Jel 20:12-13)

 A halottak testi atomjai már régen más élőlényekbe, növényekbe, állatokba vagy emberekbe épültek be, ez azonban nem jelent problémát, hogy az atomjaik szanaszét vannak. Isten új testet alkot a föld alkotóelemeiből, és beleépíti a régi személyiséget úgy, hogy az magára ismer.

Az agy információit úgy lehet tárolni szellemi síkon, hogy azt az ember el sem képzelné. Vagy talán a teremtmény tud csak tárolni film és hangszalagon, meg egyéb módokon régen elhunyt személyeket, de a Teremtő az nem? 

Márpedig a feltámadás az ki van jelentve, és az úgy fog történni, ahogyan le van írva. Az Isten nem hazudik. Úgy mint az ember. (vö. Róma 3:4) És Istennek nincs szüksége evolúcióra. Mint az erkölcsileg bukott embernek az evolúciós filozófiára.

Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2:8)

Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által.” (Csel 3:19-21)

 Ez tehát a Biblia világa. A bűnbánatra való felhívás világa, és nem az evolúció világa. Nem az Isten nélküli fejlődés világa. Vagy nem az Isten általi egymásból való fejlődés világa. Hanem a teremtés világa, az Istenhez való odafordulás világa. Az Istennel való szeretetkapcsolatban levés világa.

 Az evolúció azonban elfordítja az embert Istentől, és a bukott természet prédájává teszi. Meg a bukott angyalok prédájává teszi. Mert ez is a Biblia világa, ahol ilyen igazságok ki vannak jelentve, hogy tudomásunk legyen róla.

 Ugyanazon alkatrészekből egy más rendszer

 A Biblia azt tanítja, hogy a bukott természetű ember megromlása és Isten ellen való elbujdosása mindenféle filozófia ingoványába nem csupán önmaga kezdeti ballépésének köszönhető, hanem a szellemvilág lázadásának is. A teremtett szellemvilágból angyali teremtmények szembefordultak a Teremtőjükkel, és így keletkezett egy hasadás a teremtésben.

Az a szellemteremtmény, aki a kígyó által megcsalta Évát, az egész emberiséget az Isten elleni lázadásba, és a pusztulásba akarja vinni. Az ő stratégiája, hogy ugyanazokat az alkatrészeket használja föl, de egy teljesen más rendszert épít fel belőle. És ennek kivitelezéséhez embereket használ fel. 

Hogy csak egyetlen ember legyen említve, pl. Hitlerről kevesen tudják, hogy spiritiszta volt, és démonok irányították. Hogy pedig a démonok vezére hány embert irányít, befolyásol vagy vezet félre, azt sokan nem is gondolják. 

És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” 
 (Jel 12:9. MBT. ford.)

Az evolúciós elmélet, noha tudósok állnak mögötte, mégis egy hipotetikus elmélet. Szinte tapinthatóan hipnotikus hatást gyakorol az emberiségre, olyan mélyen el van ültetve az emberek elméjébe. És az az érdekes, hogy az evolúcióban ugyanazok az alkatrészek vannak felhasználva, mint a Bibliában, növények, állatok, az ember, az univerzum, és mégis egy teljesen más rendszer van felépítve belőle. 

 Az emberi történelem, a civilizáció emlékei, a nyelv és az ember természete mind-mind beleillik a bibliai teremtéstörténet képébe, és egyértelműen cáfolja feltételezett állati eredetünket.

„azt, hogy egy evolúciós folyamat zajlott le, nem egyedül valamelyik fosszília, vagy organizmus révén tudjuk, de az adatoknak több tízezernyi, elkülönült területről származó darabkája áll a rendelkezésünkre, melyek mindegyike egyazon konklúziót látszik alátámasztani: a paleontológia, a geológia, az összehasonlító anatómia, az összehasonlító pszichológia, a molekuláris genetika, a populációgenetika, a zoológia, a botanika és a biokémia mind az élet evolúciós történetébe illeszhetők, egymástól függetlenül is, együttesen pedig a tudományos igazságnak egy kikerülhetetlen csomópontját alkotják.” (Michael Shermer: Hogyan hiszünk – Istenkeresés a tudomány korában, Typotex Kiadó, 2001. 143. oldal.) 

Ugyanazok az alkatrészek vannak felhasználva az evolúcióban, mint a bibliai leírásban, és mégis egy teljesen más rendszer van felépítve belőle. És az a meglepő, hogy a katolikus egyház is, amely magát az egyedül igaz, apostoli vallásnak tartja, egy teljesen más rendszert épít fel belőle. Ők nem úgy értelmezik a teremtés leírását, mint Krisztus. 

Krisztus és a teremtés 

Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben...?” - Teszi fel a kérdést Krisztus.

Ezek szerint ő olvasta a teremtés leírását Mózes könyvéből. És valószínűleg olvasták már az evolucionisták is. És jól meg mosolyogták. Ugyanakkor olvasták a katolikusok is. És hogy hogy nem, ők is mást olvastak ki belőle, mint Krisztus. 

Vajon miért nem ugyanazt olvassák ki belőle? Nyilván, mert más az érdekük, és más a szellemi beállítottságuk. 

Krisztus szerint Isten teremtése az emberre vonatkozólag szó szerinti volt, a katolikus egyház szerint meg szimbolikus, a teremtés folyamatának az allegóriája. Ha az bizonyosodik be, hogy mégis szó szerinti volt, akkor ez azzal jár együtt, hogy a katolikus egyház Krisztus-követése szimbolikus, mindazzal a kényszerű következménnyel, ami egy ilyen téves Krisztus követéssel alapjaiban együtt jár.

Krisztusról azt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. (Máté 22:16, vö. Luk 20:20)

Egy ilyen pártatlan, előítéletektől és részlehajlástól mentes ember, mint Jézus, azt olvasta ki a teremtési leírásból, hogy Isten: „kezdettől, férfiúvá és asszonynyá TEREMTETTE őket” (Máté 19:4, Káldi ford.).

Emögött a teremtette szó mögött a görög poieó szó található, amely a Györkösy-Kapitánffy-Tegyey ógörög magyar nagyszótár szerint: 1. készít, csinál; épít; alkot; 2. teremt, létrehoz; nemz; szül; (857.oldal) A szónak olyan jelentést nem ad meg, hogy kifejleszt (pl. evolúció által). 

Ez a szó a teljes görög újszövetségi konkordancia, az ún. Komputer-konkordancia szerint a görög szövegben 568 helyen szerepel. (vö. Computer Konkordanz zum Novum Testamentum graece, Berlin, 1987. 1570. oldal.) És ami érdekessége a szónak, hogy sehol nem jelent evolúciós fejlődést, vagy evolúció általi teremtést. 

Az Isten alkotásával kapcsolatban pl. a következő helyeken olvashatjuk: 

De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt ALKOTOTT.” (Márk 10:6) 

Nem az ALKOTTA a külsőt is, aki a belsőt ALKOTTA?” (Luk 11:40) 

Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - „Uram, te ALKOTTAD az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.” (Csel 4:24)

Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem - mondja az Úr -, vagy hol lehetne pihenőhelyem? Hát nem kezem ALKOTTA mindezt?” (Csel 7:49-50)

 forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert ALKOTTA s mindent, ami csak van benne. (Csel 14:15) 

A világot s a benne találhatókat TEREMTŐ Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura.” (Csel 17:24) 

Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért CSINÁLTÁL ilyennek? (Róm 9:20) 

Féljétek az Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások ALKOTÓJA előtt!” (Jel 14:7)

Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáTEREMTEK mindent.” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” (Jel 21:5)

A teremtés nem evolúció 

Nos, ha a tengerről és a vízforrásokról is olvashatjuk, hogy Isten alkotta őket, akkor azokat nyilván nem evolúció által alkotta, hiszen még az evolucionisták sem állítják azt, hogy a tengerek és a vízforrások az evolúciós fejlődés termékei, (a természetes szelekció és a mutáció általi) valamiféle dinamikus önszerveződés eredményei.

Az Evolúció, fejlődés meghatározása: az anyag folyamatos változása. Biológiai evolúció meghatározása: az élővilág állandó változása. Tehát nem beszél az eredetről, hanem a változásról.

A tengert és a vízforrásokat is Isten hozta létre, hiszen minden anyag történik, még a kemény kövek is alapjaiban energiából vannak összesűrítve. Tehát a saját energiájából teremtette a vizet, és nem várta meg, hogy az valahonnan oda follyon(?). 

És azt sem olvassuk, hogy evolúciós fejlődés által hozta létre a vizet és a tengereket. Hanem energiasűrítéssel. Ahogy már egyszer olvastuk:Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. (Zsid 11:3, Károli ford.) 

A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.” (Zsolt 104:5-10)

A 104. Zsoltár valóban a teremtés himnusza, lenyűgöző gyönyörűséggel látja és láttatja meg Isten fönségét és fennhatóságát a teremtett világ felett, amely mintegy az Ő kezéből és szeretettel átitatott gondoskodásából létezik, van fönntartva, még annak ellenére is, hogy a bűn mély ráncokat varrt az eredetileg tökéletesre formázott természet finom mívű arculatára, és a betegség tüneteivel hálózta be láthatatlan véráramait.

 Látni a láthatatlant 

A Biblia Istene azt kívánja, hogy felnőjünk arra a szintre, hogy az Ő létezésének és teremtési munkájának a dimenzióját értelmi szemeinkkel meglássuk, és azt a jelen korszakban hittel megragadjuk. Hiszen csak a végeredményt tudjuk szemlélni, magát a folyamatot nem, és különösen az eredetet nem. 

Ez arra hasonlít, mint mikor a TV-ben embereket látunk és hallunk a képernyőn, a kép alatt meg egy sávon szöveg úszik jobbról balra. Csak magát az értelmes szöveget látjuk, de a szöveg forrását nem. De mivel értjük a szöveget, értjük a benne lévő információt, tudjuk hogy intelligens forrása van. Ha egy értelmetlen szöveg úszna az alsó sávban, azt a véletlennek kellene tulajdonítanunk.

Az Isten teremtése is hasonló, csak már legördültek a szövegek a sávból és millióféle élőlény formáját öltötték, amiket a bennük lévő DNS információs vezérlése irányít molekulaszinten. De az eredetüket nem lehet kiolvasni a puszta anyagból, mint ahogy a szöveg sem a TV-ből jött, sem az elektronikus betűtarisznyából, hanem intelligens forrásból.

A kommunikációt csak az intelligencia ragadhatja meg, és annyi intelligenciája van egy élőlénynek, amennyit az eredeti intelligencia forrásától, Istentől kapott. A vajas kenyér nem tudja megragadni az intelligenciát, mert eredetileg nem rendelkezett vele, ugyanígy a holt anyag sem rendelkezik vele eredetileg, hanem az intelligencia eredete egy másik dimenzióba csúszik át, ahonnan 'jött a TV-adás', és mi az Isten által kapott értelemmel megragadhatjuk ezt az adást. 

[Egyébként maga a Biblia is ennek az adásnak egy írott formája, mert ugyanaz az intelligencia sugalmazta a megfogalmazását, mint a DNS-nek is a vezérlő lelkét, az irányító intelligenciáját, ami abban fantasztikus miniatürizáltan el van rejtve.] 

Tehát ha a vizek és a tengerek eredete az isteni teremtés, az energia sűrítése erő által, akkor minden más isteni teremtés is evolúciós fejlődés nélküli, már ami az alapéletformákat jelenti.  

Hiszen tudjuk, hogy abból millióféle alfaj jöhet létre mutáció vagy természetes kiválasztódás (stb.) által, amit mikroevolúciónak nevezünk, viszont az eredeti kész fajokra ez magyarázatot adni nem tud, hanem csak hipotetikusan átugorja elméleti szinten a biológiai dimenzióárkot, és úgy tálalja a közvélemény felé, hogy az bizony úgy épül fel, mint a csillagvizsgáló lépcsője, az elsőtől a legtetejéig megkopogtathatóan. A különbség persze annyi, hogy erre a valódi lépcsőre rá lehet lépni, arra meg csak rá lehet gondolni – mármint hogy úgy van.

Ettől a hit általi megragadása az isteni teremtésnek annyiban különbözik, hogy az intelligenciát tesszük meg (pontosabban fogadjuk el) a láthatatlan forrásnak, amiből minden jön, és nem a holt anyagot. 

Az Istenben hívő nem a TV készüléket teszi meg az információ eredetének, míg az evolucionisták azt állítják, hogy végső soron maga a TV készülék fejlesztette föl magát a véletlen és a szükségszerűség olyan szintjére, hogy produkálni tudja a képernyő alján úszó szöveget. 

Ésszerűen gondolkodó (nem egy menekülési reakciótól és különleges szabadságvágytól vezérelt) ember ezt el kell hogy utasítsa, ugyanakkor a Bibliának az egész kinyilatkoztatási rendszere az ember eredetéről, elbukásáról, több ezer éves véráztatta történelméről és végső megújulásáról egy olyan szintű céltudatos végeredményre törekvő orientáltságot mutat fel, hogy az az értelemmel való megragadhatóságában, és érzelemmel való lelki megérinthetőségében felülmúlja a cél nélküli evolúciós folyamatok minden tudatosságot és előreláthatóságot nélkülöző jövőperspektíváját, az értelemmel belülről felruházott univerzum (és benne az ember) kívülről való teljes értelmetlenségét.

Az emberiség múltja, jelene és jövője nem egy evolúciós lavina kiszolgáltatott hólabdája, hanem egy Istentől szánt szándékkal elrugaszkodott bumeráng, amely – ha képes meglátni az Isten nélküli élet minden szinten való társadalmi csődjét -, akkor visszafordul a kezdeti kiindulóponthoz, a Teremtője kezéhez, hogy megragadja azt, most már tudatosan tudva és érezve, hogy amely kezektől elrugaszkodott, azok féltő és óvó kezek voltak, és a szeretet melegétől voltak átfűtöttek. 

Visszatérés, megtérés, lelki újjászületés. Ez a Biblia programja, és nem a céltalan kókadt bolyongás a világegyetem csorba élű peremén. És ha tudatosan meg akarjuk látni a Biblia tanításainak valóságtartalmát, akkor újra és újra vissza, és oda kell kanyarodnunk Krisztushoz, hitünk megszilárdítójához és fő közvetítőjéhez.

Róla pedig azt olvashatjuk, hogy: újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá VÁLTOZTATTA.” (Ján 4:46)

Itt ugyanaz a görög poieó szó található, mint amikor azt mondta, hogy Isten kezdettől fogva férfit és nőt alkotott (poieó). Ha pedig Jézus nem evolúciós folyamat által csinált a vízből bort, hanem közvetlenül csoda útján hozta létre azt, akkor Isten a teremtésnél ugyanúgy cselekedte.

De ugyanez a kifejezés van Jakab szövegében is: 

„Vajon TEREMHET-e, testvéreim, a fügefa szőlőt, vagy a szőlő fügét?"  (Jak 3:12, Káldi Neovulgáta ford.)

Ha igaz lenne az evolúció, akkor ennek működnie kellene, és egyiknek a másikból kellene fejlődnie, ha nem is deréktájékon, de a kezdet kezdetén biztosan. Azonban a szöveg teljesen ellentmond ennek a hipotézisnek. 

Márpedig a Biblia, bár nem kifejezetten tudományos könyv, de mégis időtálló kifejezéseket tartalmaz, ami nincs alávetve az idő és az újabb felismerések futóhomokjának, hanem sugalmazottságánál fogva abszolút stabilnak és szavahihetőnek mondható. Aki még erre nem jött rá, az a saját korlátolt ismereteinek a hiányosságára nem jött rá, de esetleg még azt utólag pótolhatja

"Mindmáig soha nem volt még teljes összhang a Szentírás, és a tudományok közt. De mindaz a változás, ami valaha is történt, a tudományban ment végbe és nem a Szentírásban.” (Sír Robert Anderson M.D.) 

Amit eddig a poieo szó alapján megtudtunk, az az, hogy sehol nem jelent evolúciós hátterű folyamatra utaló kifejlődést. Létezik olyan görög szó, ami ilyesmire utal? Természetesen létezik

.Az evolúció lila paradicsoma 

A kifejleszt görög szava az Αναπτύσσει. A biotechnológia kapcsán idevágó hír, hogy egészséges lila paradicsomot fejlesztettek ki egy amerikai egyetemen. Görögül: Υγιεινές μοβ τομάτες αναπτύσσονται (anaptüsszontai) σε αμερικανικό πανεπιστήμιο. Ez az az Oregon State University egyetemen történt, Dr. Jim Myers professzor munkája által. (http://hort.oregonstate.edu/faculty-staff/myers%20)


 Ehhez hasonló szó szerepel Luk 4:17-ben: „anaptüsszó/ anaptuxa; ”Izajás próféta könyvét adták neki (Jézusnak) oda. SZÉTBONTOTTA a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:” 

Egy másik ehhez hasonló szó az anaptuxousin. (5Móz 22:17, LXX. ford.): „De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel TERÍTSÉK a város vénei elé a lepedőt.” 

A kifejlesztés, valaminek az aprólékos kibontása vagy kiterítése hasonlatilag közel áll az evolúciós mechanizmushoz, ahol a biológiai folyamatok nem tudatos, nem tudni mitől mégis célirányos fejlődése mintegy kibontja, kiteríti az élőlények újabb és újabb formáit – természetesen amiről illene tudni, hogy azok csak evolúciós elnevezés szerint új fajok, de a valóságban az eredetileg megteremtett alapfajoknak a genetikailag pórázon tartott alfajairól van szó.

Ezt a szót viszont a Biblia, mint láthatjuk, egyáltalán nem a teremtésre használja, hanem teljesen más szövegösszefüggésben. És amikor a Jelenések 21:5-ben az olvassuk, hogy Isten mindent újjáteremt, akkor az megint csak nem az evolúciós fejlődés általi újjáteremtést juttatja eszünkbe, hanem egy közvetlen teremtői aktust. 

Máté 13:58-ban olvassuk: „Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is TETT.” 

Talán nem meglepő, hogy itt ugyanaz a görög poieo szó van. Márpedig Jézus a csodáit úgy tette, ha nekiállt, rögtön végre is hajtotta, és nem kért meg senkit arra, hogy az evolúciós időzónáját állítsa 99 fokra, és legyen türelemmel, hogy mire odaér az időben, addigra meg is gyógyul. Hanem rögtön. Hanem azonnal. Hanem ott, és akkor és helyben.

Hát az Isten is így teremtette a férfit és a nőt. Rögtön. Azonnal. Ott és akkor és helyben. Nem várta meg hogy a szőr lekopjon a hátáról a tundra homokviharainak a nyers gyaluja által. Mivelhogy soha nem is volt szőrös bőrbödönbe burkolva.


Ha a természet hozza létre a reá szabott törvények szerint, akkor biztos szőrbe burkolja, mint ahogy szőrbe is burkolta azokat, akik erre rá voltak szorulva. Kopasz hasú medvékre nem jellemző, hogy téli álmot alszanak, hanem csak ha jó vastag bundájuk van, amely alatt a zsírréteg kellő radiátorhatást tud kifejteni. 

Ádámnak meg már csak akkor kellett bőrruha, amikor a mindenható kiebrudalta őt az Édenkert üde, félnyári melegéből a zord éghajlatú tajgára, ahol előbb akadt tövisre az isten'adta, mint ízletes kucsmagombára, ha megéhezett.

 A katolikus egyház a filozófia egyháza

 „Herbert Snencer (1820-1903 evolucionista filozófus, Darwin egyik legelső és leglelkesebb pártolója öt „alapvető tudományos fogalmat” körvonalazott: idő, erő, hatás, tér és anyag.” (Herbert Spencer: First Principles [Alapvető elvek]. London: Williams and Norgate, 1862, chapter 3.)… 

Az evolúcionistának fel kell tételeznie az idő, az erő, a hatás, a tér és az anyag (vagy legalábbis valamelyikük) örökkévalóságát (Spencer úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy az anyagot öröknek tekintette) -, majd fel kell állítania feltevését arról, hogyan alakultak ki a dolgok a kezdeti zűrzavaros állapotból. 

1Mózes 1,1 ellenben magyarázatot ad Spencer összes kategóriájára. „Kezdetben” - ez az idő. „Isten” - ez az erő. (Érdekes, hogy Spencer úgy beszélt az erőről, mint „a legvégsők legvégsőjéről” (uo., 50. cikkely). „Teremtette” - ez a hatás. „A mennyet” - ez az tér. „És a földet” - ez az anyag.  

A Biblia első versében Isten világosan kijelölte azokat a dolgokat, amelyeket a tizenkilencedik századig egyetlen tudós vagy filozófus sem vett tételesen számításba. Sőt, amit az evolúcióelmélet a mai napig nem tud megmagyarázni – mindazon dolgok tényleges eredetét, amelyeket a tudomány megfigyelhet -, azt a Biblia néhány tömör szóval megmagyarázza Mózes első könyvének legelső versében.” (John MacArthur: Harc a kezdetért, W Publishing Group 2001., 1. fejezet)

Ebből a fenti gondolatmenetből is világosan látszik, hogy bár a tudomány a maga eszközeként a filozófiát is beveti, hogy elképzeléseit valóságalapokra helyezze, a Biblia ihletett szövegén mégsem tud kifogni. Mert az úgy van megírva, hogy csak a kételybe mártózott emberek örvendeznek a Biblia látszólagos cáfolhatóságának ürügyén, de ha valaki megláttatja velük a szellemi cefre (evolucionista tudomány) mélyén megbújó (bibliai) igazságot (a pohár alján azonban Isten vár” [Heisenberg]), - akkor kikerülhetetlenül szembeszökővé válik számukra az indokolt kijózanodás.

Az ember azt várná, hogy egy olyan egyház, amely magát az egyedül igaznak és Krisztustól létrehozottnak mutatja be, a hitvédelem eszköztárában elsősorban a Szentírást használja fel, és tekintélyét Krisztustól eredeztetően arra alapozza. 

Meglepő módon azonban ez nem így van, hanem ehelyett a katolikus egyház az emberi, világi filozófia elemeit veszi igénybe a dolgok megmagyarázásához, és ehhez a filozófiához a saját maga által kitermelt bölcselkedéssel is hozzájárul. (Ugyanakkor a Bibliát vádolja azzal, hogy pogány mítoszokból táplálkozik, mint ahogy erről még lesz szó a későbbiekben.)

Nem véletlenül mondta Sztrikovics János vajdasági főesperes, hogy annak idején az egyetemi papneveldén három évig tanultak filozófiát, amit nagyon hasznosnak tartott. Ezért is hasonlít minden katolikus pap azokra a görög epikureus és stoikus filozófusokra, akikkel Pál Athénben találkozott, akik azt mondták neki, hogy „Mit akarhat ez a csacsogó mondani?” (Csel 17:18, Károli) Mindenki, aki nem végzett teológiát, az a szemükben szerencsétlen műveletlennek számít. 

A katolikus papoknak – bár ők maguk merülnek bele a filozófia örvénylő tengerébe -, mégis sokszor olybá tűnik számukra a Biblia némely szövege, mint a csacsogás, mivelhogy lenézik a Biblia egyszerű igazságait.

 Dr. Varga Zsigmond J. írja ezzel kapcsolatban az Újszövetségi görög-magyar szótárában, hogy „magvakat szedegető madár...ezzel illetik az athéni filozófusok Pált, egy kategóriába véve az athéni piac jellegzetes figuráival, akik részint a zöldséghulladékot szedték össze a piacon, abból éltek; másrészt az agorán megforduló és megszólaló filozófusok „szellemi hulladékait” szedték fel, így igyekeztek maguk is bölcseknek feltűnni (a korabeli írók jellemzik így őket.”)

Pontosan a katolikus egyház képviselői vádolják a bibliaírókat azzal, hogy sumér-babiloni legendák szellemi hulladékait szedegették össze, ruházták fel valláserkölcsi mondanivalóval, és építették be a Bibliába. Ez a vádaskodás pedig a tipikus katolikus filozófiák közé tartozik.

Ezzel ellentétben a Biblia kifejezetten óv bennünket az emberi filozófia káros hatásától, és erre világos utalást találunk Kolossé 2:8 versében: Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel (görögül: philoszophia) és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” 

Ez a szöveg a katolikus fordításból származik, és szabatosnak, világosnak, teljesen érthetőnek tűnik. Mégis teljesen érthetetlen, hogy nekik nem tűnik annak, mivelhogy pontosan mindazokat felvonultatják a katolikus apologéták, amiktől itt óvva vagyunk.

A Szentlélek nem azt akarja nekünk megmondani, hogy hogyan forog az ég, hanem hogy hogyan juthatunk az égbe”. Vagyis a Biblia nem természettudományos ismereteket akar közölni, hanem üdvösségünkre vonatkozó igazságokat egy adott kor és kultúra nyelvén." (Magyar katolikus lexikon: teremtés és fejlődés, teremtés és evolúció)

Ezzel ellentétben a bibliai teremtés leírásában semmiféle égbejutási lehetőségről nincsen szó. Hanem az embert Isten a földre teremtette, és földi örök élet lehetőségét kínálta fel neki. Ha nem esznek a tiltott gyümölcsből, akkor nem ítéltetnek halálra, és örökké élhettek volna. Égbe jutásról nincs itt egy szó, annyi sem! 

Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a FÖLDET és vonjátok uralmatok alá...„ (1Móz 1:28) 

Természettudományos kijelentések 

Ami meg a természettudományos ismereteket illeti, a Bibliában olvashatunk nem is egy ilyen kijelentésről. Pl.: „Északot feszíti [Isten]az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.„(Jób 26:7).


Ez egy 3000 éves kijelentés arról, hogy a föld nincs látható módon rögzítve, s amely kijelentés teljesen megegyezik a később felismert nehézségi erő és a mozgás törvényeivel A Bibliának ez a korrekt, 3000 éves kijelentése, miszerint a föld nincs látható módon rögzítve, s amely összhangban van a nehézségi erő és a mozgás sokkal később felismert törvényeivel – micsoda ha nem természettudományos ismeret?! 

Századokkal korábban, minthogy a természetkutatók tudtak volna a madarak költözéséről, Jeremiás az i. e. 7. században ezt írta: A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!” (Jer 8:7)  

Vagy egy másik példa: 

 A KANKÓ SZEREPE A BIBLIÁBAN  
"A kankó az emberiség ősi betegsége. Nevét először a Biblia görög fordításában találjuk leírva, s mind a mai napig ez maradt a betegség tudományos elnevezése: gonorrea (ami magyarul magfolyást jelent.. (3.Mózes 15. rész)  

A közismert német elnevezés: a tripper, a Tropf, magyarul a csepp, lecsepegés szóból származtatható. Sok időnek kellett azonban eltelnie ahhoz, amíg felismerték, hogy ez a jelenség nem az ondó rendellenes szivárgása, hanem más jellegű váladék megjelenése. 

Csak időszámításunk első századának vége felé jöttek rá az akkoriban híres arab orvosok. Senki sem gondolt még azonban arra, hogy a váladékozás oka a nemi élet útján történő fertőzés. Még több mint ezer évnek kellett eltelnie, hogy erre rájöjjenek.” (Dr. Kovács László: A nemi úton terjedő betegségek. Medicína k. kiadó, Budapest, 1982) 

Egy újabb példa: Az 1840-es évek végén, Dr. Semmelweis Ignácra bízták az egyik szülőosztály vezetését. Ő rendelte el, hogy azok az orvosok és medikusok, akik feljönnek a kórbonctanról, az újabb nőgyógyászati vizsgálatok előtt mossák meg a kezüket. Kollégái azonban kinevették, bírálták és munkaszerződését sem hosszabbították meg. Munkáiról és kutatásairól tudományosan megalapozott könyvet írt. 

Ellenfeleit ezek még elkeseredettebb gúnyolódásra késztették. Az ocsmány rágalmak és a haldokló terhesanyák jajkiáltása üldözték és megterhelték felettébb érzékeny lelkületét. Végül teljesen összetört, elméje elborult s később a döblingi elmekórházban fejezte be életét. 

Mielőtt Dr. Semmelweis forradalmasította volna a kórházi gyakorlat bizonyos részleteit, Mózes néhány ezer évvel ezelőtt több, hasonló rendelkezést adott – Isten utasítására -, a kézmosás alkalmazásáról olyan esetekre, ha valaki meghalt vagy fertőző betegségben szenvedő embert érintett meg. (vö. 4Mózes 19. rész) 

Ezek az utasítások messze felülmúlták az akkori világ ilyen jellegű egészségügyi ismereteit, amiből nyilvánvaló, hogy a zsidó nép mögött valóban isteni gondoskodás működött, és az erről szóló könyv, a Biblia igenis tartalmaz természettudományos ismereteket, mégpedig nagyon is pontosakat és hasznosakat.

Pl. a csillagászatról, a vízkörforgásról, a 8. napon való körülmetélésről, a nyugodt szív fontosságáról, és sok minden másról. Ehhez képest azt állítani, hogy a Biblia nem akar természettudományos ismereteket közölni, kész lejáratása a Bibliának. És mindezt azért, hogy támogassák vele azt az elképzelést, hogy az ember kifejlődhetett az állatvilágból, mert hogy Jézus kijelentése a férfi és nő teremtéséről csak egy szimbolikus leírás, semmi több.


„Egyes keresztények ugyanis a Biblia hat napos teremtéselbeszélésére hivatkozva bizonygatták azt, hogy a fejlődéselmélet téves: Azaz, hogy az élőknek egymásból, az embernek az állatvilágból való kiemelkedése (az evolúció) szemben áll a Szentírással. 

 A mondottak után már látod, miért voltak tévesek ezek az állítások. Azért, mert a Szentírás írója csupán a lényegi tanítás szemléltetésére használta fel korának világképét. És a szentírásban csak a vallási tanítás a kinyilatkoztatott.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 30. old.) 

Tehát egyszer azt mondja, hogy az ember ősei az állatvilágból származnak. Máskor meg pont az ellenkezőjét mondja: „Isten az ember testét földből alkotta és halhatatlan lelket lehelt bele.” (Az üdvösség története, Hittankönyv, Bp. SZ.I.Társulat, 1958. 4. old.)

Megint máskor meg azt mondja:„Az ember teremtményi voltát, Istentől való függését egy keleten ismerős jelkép szemlélteti: Isten földből alkotja az embert.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 34. old.) 

Tehát egyszer így beszél, máskor meg úgy, hiszen a filozófia éppen azért és arra jó, hogy általa csűrni-csavarni lehessen a szöveget, ahogy éppen szükséges, és maximálisan meg lehessen győzni a laikus tömegeket (különösen a fiatalságot) a katolikus felfogás egyedül igaz voltáról.

.A Bibliától való eltávolodás 

A katolikus egyház a filozófiája és a filozófusai által nagyon messzire sodródott a bibliai kinyilatkoztatástól. Ilyeneket írnak a Magyar katolikus lexikonban: 

 
„A katolikus teológia (2008) már nem lát nehézséget abban, hogy a teremtéshit megvallása mellett elfogadja az immár autonómnak nyilvánított természettudományos eredményeket.” (vö. GS 36). 


XII. Pius még a Humani generis című körlevelében (DH 3875-99) a fejlődéselméletről, mint hipotézisről beszélt. II. János Pál szerint viszont az elmúlt 50 év természettudományos és teológiai eredményei alapján már a fejlődés elméletéről v. elméleteiről beszélhetünk, hiszen a kérdésben illetékes tudósok (paleontológia, kozmológia, biológia, genetika) eredményeinek konvergenciája önmagában is jelentős érv a fejlődés elmélete mellett. Hogy Jézus mit tanított a teremtésről, az ezek szerint számukra nem elég érv a kifejlődés ellen. 

A lexikon a továbbiakban pl. ezt írja: 

Teremtés könyve, Genesis, Ter: protokanonikus ószövetségi könyv, az egész Szentírás és a Pentateuchus első könyve. A protestáns kánonban Mózes első könyve. - 

IV. Műfaja. A ~ben az elbeszélések nem úgy tükrözik az eseményeket, ahogy azok lezajlottak. A szó szerinti értelmezést a sugalmazás sem indokolja, mert nem új közléseknek, hanem a már ismert dolgok hitbéli megértésének forrása. Ezek értéke eleve nem lehet teljesen egyértelmű, hiszen az önkéntelen emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudományra” vezethetők vissza, olyan közösségi v. helyi emlékeken alapulnak, melyekbe sokszor belejátszanak az etiológiai elbeszélések és népi mondák. 

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ~ a fantázia szülötte. Olyan egyre jobban kiszélesedő hagyománynak, mint amilyet a ~ tükröz, kell lennie kiindulópontjának (személyek, események, életkörülmények), még ha ez nem teljesen körvonalazott is. A hagyomány megformálása, kikerekítése tört. és emberi tapasztalatokat tételez föl: a ~ sok vonatkozásban hűen tükrözi az izr. életet, a tört-ek valóságos helyzeteket és viszonyokat adnak vissza. „

Gyakorlatilag elvetik a Biblia sugalmazottságáról szóló kijelentéseket, aminek a következménye, hogy az isteni kijelentések értéke a szemükben nem teljesen egyértelmű. Hanem ”önkéntelen emberi érzékelésre, ill. az akkori „tudományra” vezethetők vissza”. De ha ez igaz lenne, akkor a Biblia a hitelét vesztené, az egyház pedig olyan helyzetbe kerülne, hogy ő maga döntené el, hogy mi igaz a Bibliából és mi nem.

Pontosan ez is volt a célja a katolikus egyháznak. A szentírást nem a szent szellem által értelmezni, hanem az évszázadok alatt az egyház által kitermelt filozófusokkal. A szent szellemet felcserélték száz meg száz filozófussal. Pl. Aquinói Tamásról írja a Magyar katolikus lexikon:

 „A filozófia öncélúságának felismerésével elfogultság nélkül igyekezett elmélyedni a különböző rendszerekbe. „

Vajon mit határozott meg Pál apostol Timótheusznak, hogy mi az ami őt a helyes útra vezeti? Vajon a különböző filozófiai rendszerekbe való elmélyülés? Aligha!

„Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.” (2Tim 3:15) 

Timótheus gyerekként nyilván más nevelést kapott, mint a mai katolikus fiatalság, ami a következő nyilatkozatból is világossá lesz:

„a katolikus iskolák betekintést engednek az egyház küldetésének mai valóságába, amely mindig Krisztus-központú... A katolikus filozófia – amely egy optimista metafizika – jelentősen gazdagíthatja a mai fiatalokat és társadalmakat – olvassuk a katolikus iskolák nemzetközi kongresszusának záróközleményében.” (A katolikus oktatás része a társadalmi tudásnak - Vatikáni Rádió, 2008. 12. 03.) 

Vajon hogyan jön össze a katolikus filozófia és a Krisztus-központú egyház? Hiszen Krisztus a teremtést tanította, a katolikus egyház meg a kifejlődés általi teremtést tanítja. Krisztus azt tanította, az Isten férfit és nőt alkotott kezdettől fogva. Vö. Máté 19:4, Káldi ford.: 

Ő pedig felelvén, mondá nekik: Nem olvastátok-e, hogy a ki az embert teremtette kezdettől, férfiúvá és asszonynyá teremtette őket? „ 

Tulajdonképpen mi is a különbség? Figyeljük meg ezt a szöveget:

,,Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét (nesamah). Így lett az ember élőlénnyé (nefes)” (Ter 2,7). Nem azt mondja a szöveg, hogy az ember testét alkotta Isten a föld porából, hanem embert mond; de a leírás jelzi, hogy van az emberben valami, amit külön adott Isten, külön lehelt bele. Később, a görög filozófia hatása alatt jött létre az az értelmezés, amely szerint a testet alkotta volna Isten a föld porából és lelket lehelt volna bele.” (Posted by: andrelowoa | október 2, 2009)

Első olvasásra úgy tűnik, hogy a problémát az okozza, hogy a Biblia nem testet mond, hanem embert. Azonban fontosabb az, hogy miből teremti? Egyértelműen földet mond, és nem valamilyen állatot. 

Jézus pedig férfit mond, és a mögötte levő arszén görög szó „a nemi jelleget erőteljesen fejezi ki”. (vö. Márk 10:6; Róma 1:27) Ez utóbbi helyen a férfi homoszexualitásról ír Pál apostol. (vö. Dr. Varga Zsigmond J. Újszövetségi görög-magyar szótár, 107. old.)

Vagyis Isten a teremtéskor kifejezetten hím nemi jellegű lényt hozott elő, mégpedig a földből, és lehelte az orrába az életnek lehelletét (vagyis megindította benne a lélegzést), ami által lett élő lélekké. (Károli ford.)

(Az egy külön téma, hogy maga az ember lett lélekké, vagy külön kapott egy halhatatlan lelket, mindazonáltal a Biblia azt tanítja, hogy a lélek maga az ember, - lásd pl. Józsué 11:11-et: „Minden élőt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg,” -, és nincs külön lelke, és ugyanígy van ez az állatoknál is.)

Mármost, ha igaz lenne a theisztikus evolúció (hogy Isten az evolúció által teremti meg az ember testét) akkor Istennek eleve hímnemű őssejtet kellett volna teremtenie, és a hímneműség vonalát végig fenn kellett volna tartania, hogy végül a hím nemi jelleg kidomborodjon Ádámban, a férfiban, hiszen Jézus szerint Isten férfit teremtett. (A teremtés és a hím nemi jelleg egybe van kapcsolva!) 

Viszont az evolúció szerint a hím jelleg csak később alakult ki valamilyen őssejtből, tehát a kezdet kezdetén nincs még nemi jelleg, és ezek szerint – a világi nézőpont szerint, amit átvett a katolikus egyház – Isten eleve nem teremtett hím jelleget a kezdetben valamilyen őssejt formájában. Hanem közben fejlődik ki környezeti hatásra, csak éppen senki nem tudja hogy hogyan, ennél fogva tudományos köntösbe öltöztetett spekuláció van ezzel kapcsolatban, hogy valahogyan mégiscsak megtörtént, és a kezdeti sejt csak úgy feltornászta magát a mai szintre.

P.W. Atkins a Teremtés című könyvében egyenesen azt állítja: „Ha vannak atomok, és mód kínálkozik, molekulák is lesznek; és ha a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, előbb utóbb lesz belőlük elefánt is.” (17. old.)

Arra azonban nem gondol, ha pl. fejletlen méhhel születik az elefánt, akkor meddő lesz, és nem tud kis elefántot szülni, ugyanakkor meg eredetileg hogyan születtek az elefánt ősei, amikor még a méh – mint olyan – ki sem volt fejlődve? Hogy vészelték át a fejletlen szaporodási mechanizmusok állomásait kényszerűen bejáró élőlények a szaporodásra még alkalmatlan fázisokat? 

Attól, hogy a molekulák nedves, meleg helyen tanyáznak, attól még molekulák maradnak, és csak akkor lesz belőlük elefánt (meg más egyéb magasan szervezett élőlény), ha az összes szaporodási kivitelező és háttérapparátus egyszerre és együtt megjelenik tökéletesen kész állapotban, és nem csak úgy, biológiai morzsalékoknak a szintjén. 

Hiszen hogy lehet rágni egy éppen kifejlődésnek induló fogsorral, vagy félig kész, izgő-mozgó műfogsorral? Sehogy. Viszont lehet helyette rágni az ínnyel. Jön kapásból a válasz. Csak hát mivel pl. a női szerveket erős szalagrendszer rögzíti a medencéhez, amíg ez lötyög, és nincs odanőve, addig hogy hordja ki a bébit? 

Mert hogy valamikor annak a szalagrendszernek létre kellett jönnie, meg a női szerveknek is, meg a medencének is (stb.) És amíg ezek éppen csak fejlődésnek indultak, addig hogyan szaporodtak? Hogyan élték túl saját magukat, ha nem voltak (nem lehettek) utódaik?!

Nem véletlenül mondja Jézus, hogy Isten férfit és nőt teremtett kezdettől fogva, és minden más elképzelés csak emberi bölcselkedés és egy erőltetett filozófia, hogy Istent a teremtői posztjáról letaszítsa. 

A katolikus egyház veszélyes vizekre evezett, amikor a Krisztus kijelentését a szó szerinti teremtésről szimbolikussá tette. És amikor az egész teremtési leírást szimbolikussá tette. Mert utána már a következő lépés az volt, hogy a vízözönt is szimbolikussá tette. Lásd: 

„Konzervatív theológusok is félszázad óta elismerik, hogy a kövületek nem vízözöni maradványok és hogy a vízözön földrajzi általánossága a Szentírásból eléggé nem bizonyítható.” (Bosizio: Die Geologie und die Sündflut. 1877.)

 A Biblikus teológiai szótár (Xavier León-Dufour et al. 1974., Róma) a „Vízözön” címszó alatt a következőket írja: 

„Különböző időkből származó sumér-babiloni legendák megőrizték és felnagyították egy messze múltbeli katasztrofális áradás emlékét. Az egyistenhit világánál a bibliai hagyomány megrostálta ennek a népies örökségnek az anyagát, és valláserkölcsi mondanivalóval ruházta fel.”

 A Biblikus teológiai szótár (ami egyébként a fentinek a magyar változata) VÍZÖZÖN címszó alatt hozzáteszi:

„Amit eddig a féltékeny istenek szeszélyének tulajdonítottak, az most az egyetlen Isten igazságos műve gyanánt jelenik meg;” (Szent István társulat, 1986. 1449. oldal.) 

„Ezenkívül olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.” (Haag katolikus lexikon, őstörténet címszó alatt.) 

Ez azonban nem elég, hiszen az Éden kertjéről is így nyilatkoznak: ”Minden bizonnyal a folklórból v. a mitológiából ered a boldogság honának Éden elnevezése is; vö. Iz 51,3, ahol az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Amikor a szerző a ~ot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), ezzel az Édent földrajzi fogalommá emeli. – ” (Haag katolikus lexikon, Paradicsom címszó alatt.)

„XIII. Benedek pápa legutóbb éppen franciaországi látogatása során lépett fel a Biblia szó szerinti értelmezésével szemben.” (Gianfranco Ravasi érsek, a Pápai Kulturális Tanács feje)

Összességében mit is tanítanak a katolikusok ezekről a dolgokról? Hogy Isten egy állatot emberré változtatott azzal, hogy lelket lehelt bele. Az Éden kertje csupán egy szimbolikus mitológiai kép, a vízözön egy sumér legendából lett átvéve és kiszínezve, ami pedig a féltékeny istenek szeszélyét jelenti, abból felépült egy igazságos isteni mű. 

Sőt, az özönvíz előtt élt emberek valóságos, több száz éves életkoráról úgy nyilatkoznak: Az egyes személyek életkora szintén stílusbeli sajátosság, nem történelmi adat. A vízözön előtti ősök életkora hosszabb, mint a későbbieké.” (Katolikus fordítás lábjegyzete az 1Mózes 5:1-32-ig.)

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mi igaz a Bibliából? Hiszen ezek az alapok mind csak kitalációk, pogány elemek zsidó hagyománnyal körítve. Ezek szerint a megváltás sem igaz, hiszen egy földrajzilag nem létező Édenben nem lehet konkrét bűnt elkövetni, ami szükségessé teszi a megváltást. 

Tehát a katolikus egyház tagadja mindazt, amit a Biblia valóságosnak jelent ki, ugyanakkor azt állítja, hogy egyedül ő képviseli a Biblia igazságát, a Krisztus érdekeit, neki van egyedül joga értelmezni a Bibliát, ami meg egyébként sem lehet önmagában mérvadó – ilyen mitológiai háttérrel különösen nem -, tehát nekik van joguk meghatározni, hogy mi az igazság, és nekik van joguk az emberek lelke felett dönteni, mert ők élet és halál urai. 

Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy a katolikus egyház egyszerűen lenyúlta a bibliai kinyilatkoztatást, ráült az összes krisztusi tanításra, és azokat úgy tálalja a nagyközönség felé saját filozófiájával megspékelve, ahogyan őneki tetszik.

„Nyilvánvaló, hogy a Bibliában sok kijelentés nem igaz, ha azokat a tudomány és a történelem mai ismeretében nézzük.” (New Catholic Encyclopedia, 1967, 2. kötet, 384.old.) 

Mégis magát úgy mutatja be, mint akinek minden tanítása összhangban van a Bibliával:

"Meg vagyok győződve arról, hogy a Katolikus Egyház teljesen összhangban van az összes bibliai adattal; s hogy a kereszténység történetének (azaz a keresztény, apostoli Hagyománynak) egyetlen következetes nézetét nyújtja, és hogy a legmélyebb és legmagasztosabb keresztény erkölcsöt, lelkiséget, társadalometikát és filozófiát birtokolja.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong) 

„és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt,...Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is.” (2Pét 2:5; 3:6) – írja az a Péter apostol, akit állítólag olyan nagyon követnek a katolikus pápák. Ugyanakkor a katolikus pápák lexikonja szerint „olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű. „ - az előbb olvashattuk. 


 Tehát az, hogy a legmagasabb hegyeket is víz borította, az nem mutatható ki, nem is valószínű. Ha pedig ilyen nem volt, akkor a kis árvíz miatt az emberek felmentek a magas hegyekre, és ott túlélték a helyi áradást. Vagyis a Péter kijelentése a világ pusztulásáról, az istentelenekre zúdított vízözönről enyhén szólva sántít. 

De a Jézus kijelentése a mindenkit elragadó vízözönről is ugyanúgy sántít. „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Máté 24:37-39) 

Sőt, a mindenható Isten kijelentése a földet elborító vízözönről sem szavahihető, mert amit mond, az is sántít: Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.” (Ézsaiás 54:9)

 Csakhogy a Biblia szerint Nóé leszármazottaitól szaporodott el az emberiség újra a földön, vagyis más túlélő nem volt! Vö.: „Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.” (1Móz 10:32) 

Ez azonban egyáltalán nem valószínű. Mondja a katolikus felfogás. Mert amit a Biblia mond, az mind sántít. Emberek, ne higgyetek a Bibliának. Higgyetek a tudománynak és higgyetek a katolikus egyháznak. 

„a katolicizmus fenntartja azt az álláspontját, hogy minden hagyománya következetes a Bibliához, ott is, ahol a Biblia hallgat vagy csak implicit szól a tárgyról. A katolicizmusnak nem szükséges minden tanítását megtalálnia a Bibliában, mert ez a protestánsok sola Scriptura elve. Másrészt azonban a legtöbb katolikus teológus állítja, hogy az összes katolikus tanítás megtalálható valamilyen módon a Bibliában, csírájában, vagy belőle kikövetkeztethetően.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong; 112. pont.)

Az embernek az állati sorból emberi méltóságra való emelését, a felebaráti szeretet csodás alkotásait, gazdagságát, műveltségét, elsősorban a katolikus vallásnak köszönhette.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK, Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

Vagyis a katolikus egyház feddhetetlen, a katolikus egyház kikezdhetetlen. A pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. Vagy lehet, hogy nem az ember állati sorból az emberi méltóságra való emelését lehet nekik köszönni, hanem pontosan az állati sorba való visszaszármaztatását?! 

Lehet hogy valaki mégiscsak besétált ezen a kapun, és az egész katolikus hitrendszert úgy építette fel, hogy lépre csalja vele mindazokat, akik laikusságukat hangos lelkesedéssel egyensúlyozzák ki, mivelhogy azt a bibliai tanítással nem tudják?! Illetve tudják, csak talán nem egyértelműen. Hogy mennyire tudják vagy nem tudják, ezt vizsgálat tárgyává tesszük. Az igaz imádat és az örök élet a tét. 

Valaki így nyilatkozott: Hit és hit között nagy a különbség. Én, aki nem vagyok vallásos, hiszek az evolúcióban. Hiszek, mert nem értek hozzá, de nem a papoknak hiszek, hanem a tudósoknak. Ám abban a pillanatban, amikor kiderítik, hogy nem is törzsfejlődés hozta létre az életet a földön, hanem valami más, különösen konfliktus nélkül szembe fogok nézni azzal, hogy tévedtem”. (egy internetes Olvasó véleménye)

„A katolicizmus a legkeresztényibb filozófiát és világnézetet birtokolja, amelyet századok elmélkedései és tapasztalatai dolgoztak ki. A teológiai elmélkedésben és fejlődésben a Katolikus Egyház kimondhatatlanul bölcs és alapos, nagysága egészen elképesztő, ami egy biztos isteni bélyeget sejtet. Még mielőtt megtértem volna, elcsodálkoztam azon, hogy-hogy annyi minden dologban van igaza a Katolikus Egyháznak.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong; 149. pont.)

Ez is egy vélemény. És addig tiszteletben kell tartani, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik be. De vannak másmilyen vélemények is:

„És kérdezem én: korunk katolikus Egyháza, ez lenne valóban Krisztus teste, Krisztus egyháza? „Krisztus keresztje a »modernség értékeivel« egyeztetett szimbólum volt, vagy az ellentmondás jeleinek legszörnyűbbike?” Mi maradt meg mára az Evangéliumok, az őskeresztények, a középkor hitéből, a katolikusságból? Mi maradt az őskeresztények vértanúságuk árán is megőrzött Isten- és Krisztus-hűségből? 

Mit tud terjeszteni, hirdetni, tanítani egy olyan Egyház, amelyik egyszerre szolgál Istennek és Mammonnak? Mit képvisel egy olyan egyház, amelynek A keresztény hit alap igazságai alcímmel megjelent (1990-ben!!), a katekizmus anyagát bemutató Dogmatika tankönyvében ilyen tanítások szerepelnek: 

„Természettudományos világkép: a világegyetem keletkezéseinek, törvényeinek, jövőjének a tudományok mai állása szerint megalkotott elmélete. A hívő tudósok(!) az első és örök Létezőtől, Istentől származtatják az ősanyagot és robbanást, a világmindenség kialakulását. Ezt nevezzük »Nagy bumm«-nak.” (az előző oldalakon idézett evolucionista tudósok az evolúcióról mint tudományról szóló leleplező adatai már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt megjelentek!) – és tovább e szörnyűség: „A leszármazás-elmélet az állatok hosszú sorát jelöli meg, mint az ember őseit.” 

Elvárja-e ezek után ez a könyv, ez a katolikus hittankönyv, a mai egyház, hogy komolyan vegyék? Ha a Biblia tanításának a felét maga az egyház zúzza szét, dönti a sárba, milyen jogon várja el, hogy a másik részét valaki is elhiggye?

...Elfogadom, hogy az „egy Isten által vezényelt evolúcióban” hívő ember is jó, becsületes ember lehet, sőt: lehet olyan, aki biztosabban eljut Isten országába, mint egy rossz, aki a teremtésben hisz. De azt nem hiszem, hogy egy ilyen ember nevezheti magát kereszténynek, Jézus igaz, hű követőjének. 

És azt hiszem, hogy eljött végre annak az ideje, hogy mindazok, akik elfogadják az Isten által vezényelt evolúciót, és magukat mégis kereszténynek tartják, átgondolják ezen véleményüket, és őszintén szembenéznek nézeteik összevisszaságával és ellentmondásaival, valamint ezeknek az egész világra kiható következményeivel. „Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek meg!” – int Jézus. 

Nem is ítélek meg ezzel senkit, csak azt gondolom, hogy egy olyan katolikus Egyház, amelyik maga sem tudja, hogy mit hisz, amely önmagával kerül állandó ellentmondásba, senki, még önmaga számára sem lehet lelki vezető. Ahhoz, hogy valaki érvényesen taníthasson, mindenekfölött azt kell tudnia, hogy mit tanít, és annak igazában feltétel nélkül hinnie kell...” ( Teremtés vagy evolúció? Írta: B. Élthes Eszter; Részletek az 1995-ben megjelent, Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében című könyvből.)

Mindenesetre az átlagember szintjén úgy áll a dolog, ha valaki a katolikus egyházban nő fel, és később veszi a kezébe a Bibliát, meglepődik, hogy abban mennyi minden másként van, mint az egyházban. Aki meg a Biblián nő föl, és később kerül szembe a katolikus tanításokkal, azon lepődik meg, hogy azok mennyire eltérnek a Bibliától. Nagyon dörzsöltnek kell lenni tehát ahhoz, hogy ezt az ellentétet valaki úgy tudja feloldani, hogy közben az igazság talaján álljon.

Viszont megnyugtató az a tudat, hogy a hamis tanítást ütközés mentesen nem lehet levezetni a Bibliából és előbb utóbb kiütközik, hogy egy tanítás bibliai-e, vagy csak bibliaivá akarják-e tenni?

Mindenesetre a Biblia Istenének a célja, hogy az általa teremtett emberiséget üdvözítse. Legalábbis azokat az embereket, akik nem forgatják ki a Bibliát – leginkább azért, hogy maguknak elismerést, és a világtól dicséretet, erkölcsi, de legfőképpen anyagi támogatást nyerjenek.  

Összefoglalás 

Az evolúció tanítása, bár óriási teret nyert a világban, mégsem képes elszámolni azzal, hogy egy szükségszerűen fejlődési stádiumban lévő faj miként tud szaporodni, ha a fejlődése a szaporodási eszközeire és annak teljes háttér apparátusára is kiterjed. Ugyanakkor felépítettek rá, mint tudományos igazságra egy olyan világot, ahol a becsületesség és a tisztesség mindenre jó, csak arra nem, hogy általa valaki megélhetést és megbecsülést is tudjon szerezni magának.

A világban Darwin úgy van elkönyvelve, mint aki zseniális, közben meg a fajok utódai közti variálódást alapjáraton összekeverte a fajátalakulással. A katolikus evolúció filozófiája pedig olyan egyéb tanításokba van ágyazva, amelyek nem megerősítik a Biblia isteni ihletességébe és hitelességébe vetett bizalmat, hanem attól éppen hogy eltántorítanak, és elbizonytalanítanak. Mert ha az alapok nem igazak akkor micsoda igaz a Bibliából? 

Más azonban a Bibliában kijelentett igazság, és alapos gyanú van rá, hogy a katolikus egyház igazsága és a Biblia igazsága még köszönő viszonyban sincsenek egymással! 

(Lásd: >Amit velük tettetek, velem tettétek<)

Nincsenek megjegyzések: