motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. április 21., csütörtök

katolikus találmányok

Búcsú, gyónás, tisztítótűz - tipikusan katolikus találmányok?

A BÚCSÚ, MINT IDEIGTARTÓ BŰNTETÉS 

A búcsújárás tipikus katolikus találmány az összes ott vezeklés által elnyerhető bűnbocsánattal együtt. Kicsit nézzünk jobban körül ennek a tanításnak a háza táján:

„Mi a búcsú?
Az ősegyházban a bűnbánókra engesztelő cselekedeteket róttak ki, mielőtt a feloldozással visszafogadták őket a hívek közösségébe. Ebből a jóvátételi tartozásból elengedtek bizonyos részt, elsősorban akkor, ha valamelyik életben maradt vértanú az elengedést szenvedéseire való tekintettel kérte. Az ilyen büntetés elengedésből fejlődött ki a búcsúengedélyezés. Ma azt nevezzük búcsúnak, hogy az Egyház Krisztus és a szentek érdemeire való tekintette az őszinte bűnbánónak részben vagy egészben elengedi bűneiért való tartozását. - Minden búcsúnyerés feltétele a bűnbánó lelkület: „teljesen szakítok a bűnnel, vállalom a jóvátételt...” Gépies cselekedetekkel nem lehet búcsút nyerni. „Búcsú automata” nincs”. (Hitünk és életünk, Szent István Társulat, a Római Katolikus Püspöki Kar Hittankönyv Bizottsága, 1978. 229-30. oldal.)

A kálvária.
A kálvária Krisztus kínszenvedésének s halálának bemutatása festett vagy faragott képek által, a keresztúti ájtatosság gyakorlására. E célra egy magaslatra vezető út mentén 14 ilyen képet (stáció=állomás) állítanak föl.

Jámbor keresztények már az első századokban buzgó szívvel keresték föl Palesztinának ama helyeit, melyeket Jézus Krisztus jelenlétével, csodáival, szenvedéseivel megszentelt. A zarándokok ájtatos kegyelettel járták meg Jeruzsálemben a keresztutat (vagyis a Pilátus palotájától a Kálvária-hegyig vezető utat) és Jézus kínszenvedésének egyes helyein meg-meg állapodva, imádkoztak s elmélkedtek.

A pápák a zarándokok e buzgóságát nagy búcsúkkal jutalmazták. Midőn azonban a Szentföld a pogány törökök kezébe került, e zarándoklások nagy nehézségekkel, sőt életveszedelemmel jártak. Hogy tehát a buzgó keresztények a keresztútjárás búcsúit mégis elnyerhessék, a pápák megengedték a keresztútnak utánzását, azaz a kálváriáknak fölállítását.” (Római Katolikus Szertartástan Polgári iskolák számára, Bp. SZ. I. Társulat, 1908. 25. old.)

A búcsú a bűnbocsánat után fönnmaradt ideigtartó büntetéseknek elengedése.

„A pápa és a püspökök némely nagyobb bűnnek megbocsátását fönntartják maguknak. De halálos veszedelemben és némely más fontosabb alkalommal bármely áldozópap adhat föloldozást ilyen fönntartott esetekben is.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 98. oldal.)
Amikor valaki elnyer egy búcsút, mindazt, ami az illető művéből hiányzik, az Egyház a maga lelki kincstárából pótolja ki. VI. Kelemen pápa így tanít erről: „Isten Egyszülött Fia … kincset szerzett a küzdő Egyháznak. … Ezt a kincset … örökségül hagyta a hívőknek, hogy Szent Péter, a mennyország kulcsainak birtokosa, valamint utódai, akik Krisztus helytartói a földön, kiosszák a hívek üdvösségére. … Ennek a kincsnek a gazdagságát, ahogyan azt mindenki elismeri, Isten Boldogságos Anyja saját érdemeivel tovább gyarapítja, valamint érdemeikkel gyarapítják azt a választottak is, az első igaz embertől az utolsóig.” (Denzinger 1025 kk.)

Az eddigiekből is világosan látható, hogy a katolikus egyház ezekkel a kijelentésekkel teljesen elevezett a Szentírás kinyilatkoztatásától, hiszen abban ilyesmiről olvasni nem lehet.

VI. Pál pápa INDULGENTIARUM DOCTRINA kezdetű apostoli konstitúciója a búcsúkról többek között ilyeneket mond:

A búcsúk tanának és üdvös gyakorlatának helyes megértésére emlékezetünkbe kell idéznünk néhány igazságot, amit az Isten igéjével megvilágosított egész Egyház mindig hitt, és a püspökök mint apostolutódok, de elsősorban a római pápák mint Szent Péter utódai a századok folyamán mind a lelkipásztori gyakorlatban, mind tanító jellegű dokumentumaikban tanítottak és tanítanak.”

[Tehát alapjaiban kötődik ez a tanítás a Péter utódainak jogosultságához való tanításhoz, és amennyiben az hamis, ez abból való származása folytán szükségszerűen hamis, különösképpen mert az apostolok ezt a tanítást nem ismerték, ennélfogva az nem tőlük ered.]

...A tisztítótűzről szóló tanításból világosan látható, hogy a bűn megbocsátása után is maradhatnak, és valójában gyakran maradnak vissza lerovandó büntetések, vagy a bűnök megtisztítandó maradványai.

Lásd: Szent Ágoston: „Az embernek a bűnök megbocsátása után is szenvednie kell ebben az életben, bár a bűn az elsődleges oka nyomorúságának. A büntetés huzamosabb mint a bűn, nehogy kevésbé vegyük a bűn miatt, hogy vele együtt mindjárt megszűnik a büntetés is. A büntetés azért éri bizonyos időre az embert, akit már nem kárhoztata a bűn, hogy érezze a földi nyomorúságot, javuljon és vezekeljen.” - (In Joannis evangélium tractatus 124,5. PL.35,1972.)

Ellenben Jézus a Lukács 18:10-14-ben a következő példabeszédet mondta:

Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. 
 
Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”

Vajon miféle vezeklésen ment át ez a vámszedő azon kívül, hogy lelkiekben töredelmes bűnbánatot tartott? Hová zarándokolt el, hogy teljes vagy félig teljes bűnbocsánatot nyerjen? Semmi ilyesmire nem volt szüksége. Elment a még akkor funkcionáló jeruzsálemi templomba, ahová a zsidók a mózesi törvényszövetség alatt működő áldozati rendszer miatt kötődtek. 

De mivel az új szövetségben az igaz imádat már nem kötődik konkrét helyhez (vö. Ján 4:21-24), a keresztény a Jézusban való hite által nyeri el a bűneinek a bocsánatát, amennyiben azt a szívének a belső szobájában Istennek töredelmesen megvallja, és kész másoknak is megbocsátani. (vö. Máté 6:6,12)

Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg, őbenne viszont minden hívő megigazul.” (Csel 13:37-38)
Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán,” (Efézus 1:7)

GYÓNÁS A GYÓNTATÓKETRECBEN 
 
Jókai Mór érzelmi túlfűtöttségében ezt írta a „Tengerszemű hölgy”-ben: „Van a katolikus vallásnak egy intézménye, amely annyira magasztos, annyira vigasztaló, hogy ez magában elég volna arra, hogy mindenütt elterjedjen a földön, ahol csak szenvedő emberek vannak. Ez a gyónás. Nagy hiba volt Kálvin Jánostól, hogy ezt meg nem tartotta a hívei számára. Nem ismerte a szíveket.”
Miért gyónt Rákóczi vagy Széchenyi, Babits vagy Radnóti, Mozart vagy Liszt, Volta vagy Ampere?” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 154. old.)

Nos azért, mert elfogult katolikusok voltak, bibliailag nem kellően kiiskolázottak, hiszen a hírességüket sem a bibliai jártasságuknak köszönhették, hanem amivel egész életükben elsősorban foglalkoztak. Ezenkívül az egyház által meg is voltak félemlítve.

A trienti zsinat kiközösíti azokat, akik azt mondják, hogy a papnál történő titkos gyónás idegen Krisztus szándékától, és emberi találmány...” (Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 166. old.)

Nem csoda hát, hogy a katolikus intézmények mindenütt való elterjedése mellett szálltak síkra.

De sokkal inkább annak az ismeretnek kellene elterjednie az egész földön, hogy Isten, a világegyetem szuverén Ura mindenkinek ingyen kegyelemből adja a bűnök bocsánatát a Jézus Krisztusban való hitgyakorlás által, és ez egyáltalán nem kötődik semmilyen római katolikus gyóntatóintézményhez.

Hanem, ha egy keresztény bűnelkövetése (mert hogy mindannyian vétkezünk – vö. Jak 3:2) olyan mértékű, hogy alapjaiban sérti a keresztényi elveket, továbbá emiatt (vagy ettől függetlenül) szellemi-lelki betegségben szenved, akkor az a gyülekezet felelős pásztoraira, véneire is tartozik, akiket ha magához hív, akkor ők segítenek neki a szellemi felépülésben. 
 
Nem szükséges tehát beülni a gyóntatóketrecbe, hiszen ez az eljárás csak kivételes esetekre szól, arra, amikor valaki szellemileg legyengül, és lebetegszik.

Az egyház gondoskodik róla, hogy a gyónás minél kisebb megszégyenüléssel járjon a gyónó részére. A gyóntatószék félhomályában történik. Mindenkinek joga, hogy maga válassza meg gyóntatóját Sűrű rács választja el őket egymástól. Alig látják egymást..." (Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 188-189. old.)

"Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan (szellemi értelemben) gyöngék és betegek közületek, többen pedig (szellemi értelemben) meghaltak." (1Kor 11:28-30)

"Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal (az Istentől jövő kegyelem szellemi gyógyírjával) az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése." (Jak 5:14-16)

Tehát a hitből fakadó közös (!) ima, (nem pedig a feloldozásra kirótt x mennyiségű magánima) szabadítja meg a beteget. És különösen nem arról van szó, hogy valamiféle félhomályban kellene egy papnak meggyónni dolgokat, annális inkább, mert a félhomályban sok olyan dologra vetemedtek a katolikus papok, amikért utólag ők fizettek dollármilliós jóvátételeket!

Gyónás után megköszönjük Istennek, hogy megbocsátotta bűneinket, és elvégezzük a feladott elégtételt.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 156. old.)

Semmiféle feladott elégtételre nincs szükség, hiszen A KRISZTUS KIONTOTT VÉRE AZ ELÉGTÉTEL, és a gyülekezet vezetői csak biztosítják az illetőt arról, hogy Isten a Krisztusban bűnbocsánatot adott neki őszinte bűnbánatának eredményeképpen:

"Akinek megbocsátjátok (Isten sokféle kegyelmének jó sáfáraiként, Isten bűnbocsánatának közvetítőiként – vö. 1Pét 4:10, Károli ford.) bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Ján 20:23)

Tehát a Krisztus vére által van a bűnbocsánat, és nem a pápák és papok nagylelkűsége, vagy beszéde, vagy gyóntató intézménye által, melyekkel kisajátították maguknak a bűnbocsánat privilégiumát.

Nem szükséges tehát elzarándokol jó messzire a katolikus búcsúba vezekelni. Az kirándulásnak jó, de másra nem. Vagy bevásárlásra, mert az ilyen helyeken sokféle katolikus kegytárgyat (pl. celofánozott Szűz Mária lehúzós matricáját - Csíksomlyó) lehet kapni, amiknek viszont ugyancsak nincs semmi értéke az igaz imádatban. Ugyanis:

"hit által járunk, és nem a szem látásával." (2Kor 5:7, Káldi ford.)

VI. Pál pápa pápa azonban jó katolikusként másként látja ezeket a dolgokat, hiszen az „INDULGENTIARUM DOCTRINA”-ban így folytatja:

Az Egyházban élő meggyőződés alapján, mely szerint az Ur nyájának pásztorai Krisztus és a szentek érdemeinek alkalmazásával meg tudják szabadítani a híveket a büneik után megmaradó büntetésektől, az Isten népét szüntelenül éltető Szentlélek sugallatára a századok során kialakult a búcsúk szokása. Ezáltal az Egyház tanitásában és fegyelmében fejlődés történt és nem elváltozás, és a a kinyilatkoztatás gyökeréből új érték fakad a hivek és az egész Egyház javára...

[Ezek szerint a pápa nem nagyon értette meg, hogy Jézus (és nem a szentek) érdeme egyedül a bűnbocsánat alapja, és nem az Úr nyájának pásztorai a szentek érdemeinek alkalmazásával tudják megszabadítani a híveket a büneik után megmaradó (?) büntetésektől (katolikus találmány), hiszen nem a pásztorok szabadítják meg, hanem a hívőnek a megtérés általi hitből fakadó bűnbánó imája és a Krisztus váltságáldozatában való hitgyakorlása, életvitele. Hiszen a jogalap a bűnbocsánatra a Krisztus váltságáldozata, és ahhoz hozzátenni senki nem tud semmit.

"nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között." (Csel 26:18; vö. 5:31)

A pásztorok csak megerősíthetik abban, hogy bűnbocsánatot nyert és gyógyulást, látva az őszinte megbánását.]

A búcsúk lassanként terjedő használata pedig az Egyház története során akkor vált a leginkább nyilvánvalóvá, amikor a római pápák úgy határoztak, hogy az Egyház közjavát szolgáló bizonyos cselekedetek "mindenfajta vezeklés helyettesítésére beszámítandók",és "a bűneiket valóban bánó és meggyónó" és az ilyen jó cselekedeteket végző hívőknek "a mindenható Isten irgalmából és ... apostolainak érdemeiben és tekintélyében bízva", "az apostoli teljhatalommal," "bűneiknek nemcsak teljes és bőséges, hanem a legteljesebb megbocsátását" engedélyezték. 
 
(A régiek megbízható elbeszélése szerint mindazoknak, akik Rómában fölkeresték az Apostolfejedelem tiszteletreméltó bazilikáját, nagy bűnbocsánatot és búcsúkat engedélyeztek. Mi tehát ... az ilyen engedményeket és búcsúkat együtt és külön-külön érvényesnek és üdvösnek tartjuk, s ezeket apostoli tekintélyünkkel megerősítjük és jóváhagyjuk. 
 
... A mindenható Isten irgalmából és apostolainak érdemeiben és tekintélyében bízva, az apostoli teljhatalommal mindenkinek, akik ezeket a bazilikákat tisztelettel fölkeresik, bűnbánatot tartanak és meggyónnak ... a jelen és ezután minden századik évben bűneiknek nemcsak teljes és bőséges, hanem a lehető legteljesebb bocsánatát engedélyezzük.) [VIII. Bonifác pápa: Antiquorum habet 1. jubileumi szentévet kihirdető bullája. 1300. II. 22. DS 868.) ] ...

[Hogy pedig "az Isten népét szüntelenül éltető Szentlélek sugallatára a századok során kialakult a búcsúk szokása", ez annyiban jócskán sántít, hogy pünkösdtől János apostol haláláig egyáltalán nem alakult ki, utána meg hitehagyás volt jövendölve, aminek része ez a római pápák határozatai által megszületett katolikus találmány is a tisztítótűzről, meg a búcsúkban elnyerhető vezeklés általi bűnbocsánatról.

A tiszteletreméltó római bazilikának a fölkeresése kívül esik az üdvösség feltételének keretein, és a bűnbocsánat sem kötődik hozzá, különös tekintettel arra, hogy ez az egész római pápasági intézmény a kárhozat fiának a ténykedésével kapcsolatos, amely csak azoknak kedves és üdvös, akik nem az igazságban hisznek, hanem az igazságtalanságban gyönyörködnek. (vö. 2Thes 2:3-12)]

..."Isten egyszülött Fia" ugyanis ".. kincstárat szerzett a küzdő Egyháznak, ... ezt a kincstárat pedig rábizta... Szent Péterre, a mennyek országa kulcsainak birtokosára, valamint az ő utódaira és helyetteseikre itt a Földön, hogy üdvös módon osszák szét a hivek között, és sajátos, észszerű okokra való tekintettel engedjék el a bűneiket bánó és megvalló híveknek a bűneikért járó ideigtartó büntetést hol teljesen, hol részlegesen, akár egyetemlegesen bárkinek, akár különlegesen egyeseknek (ahogyan Isten szerint jónak látják). 
 
E kincstárhoz tartoznak ... a Boldogságos Istenszülő és az összes választottak érdemei." 8. A már megbocsátott bűnökért járó ideigtartó büntetéseknek ezt az elengedését külön névvel indulgentia-nak, `búcsúnak' nevezték..."

[Hogy pedig a katolikus kincstárban (Jézuson kívül) mi minden van felhalmozva, és miknek szánnak értéket az üdvösség megszerzésében, és a jóvátételi tartozás elengedésében, ez teljességgel kívül esik a Szentírás által meghatározott kincsen:

"Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek,hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse." (Kolossé 2:1-3)

Ami pedig a „már megbocsátott bűnökért járó ideigtartó büntetéseknek ezt az elengedését" illeti, ha Isten megbocsátott valakinek, és akkor még valaki ezen felül elenged valamiféle 'ideigtartó bűntetést', akkor olyasmibe nyúl bele, ami az Istennek a hatásköre, és még az Ő cselekedetére nagylelkűen rátesz egy lapáttal.

Felhozzák a 2Kor 2:5-8-at, az ideigvaló bűntetés elengedésére, ahol ezt olvashatjuk:

"Ha valaki szomorúságot okozott nekem, nem annyira nekem okozta, hanem - hogy ne túlozzak - bizonyos fokig mindnyájatoknak. De elég neki a büntetés, amellyel a többség sújtotta. Ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy nagy szomorúságában kétségbe essék. Arra kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet."

A szöveg azt mondja, hogy ha valaki megbánás nélkül vétkezik, akkor ki kell közösíteni. Ez a bűntetése, de ez nem emberi, hanem isteni rendelésből történik: " Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!" (1Kor 5:13)

Ha az illető megbánja, és Isten szerinti szomorúságot mutat (vö. 2Kor 7:10), akkor fogadják vissza szeretettel. De arról nincsen szó, hogy ezért neki el kell mennie Rómába vagy Máriapócsra, vagy Máriacellre, meg ilyen búcsújáró helyekre megtisztulni, hanem a szivében és a tetteiben kell megtisztulnia, ezt pedig nem lehet mérföldekkel mérni, hogy mennyi utat tett meg, meddig nem evett-ivott, meddig állt a hóban mezítláb, meg ilyesmi. 
 
Pontosan a Jézus példázatbeli farizeus volt az, aki ájtatos jócselekedeteket hajtott végre a megtisztulása érdekében, lásd: "Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok" – azonban ezeknek nem volt ebből a szempontból semmilyen értékük!

És különösen nem lehet 'a bűnök megtisztítandó maradványait' (?) egy teljesen kitaláción alapuló tisztítótűzben levezekelni, aminek a légből kapott létezése csak arra jó, hogy fizessen a jámbor polgár a katolikus kasszába.
 
"De miért nem teszi meg azt a pápa, hogy ha annyira szereti a katolikus népet, hogy felszabadítja az összes purgatóriumban szenvedő lelket, ahelyett, hogy a népen sok pénzt behajtaná?" (Kérdezi joggal egy protestáns hívő.) Hát nyilván nem fog a vatikáni kincstár ellen dolgozni!

A Katolikus dogmatika ezt írja: „A SZENTÍRÁSBAN [tisztítótűzre utaló] direkt bizonyítékokat nem találunk, csak olyanokat, amelyekből nem nehéz kikövetkeztetnünk, hogy jól beleillik a Szentírás gondolatvilágába ... a hívek közbenjárásukkal, főleg a szentmiseáldozat felajánlásával, továbbá búcsúkkal segíthetnek azokon, akik a purgatórium [tisztítótűz] tisztulásának vannak alávetve” (dr. Előd István, Budapest, 1983, Szent István Társulat, 701—2.o.).
Na és persze a búcsúk általi bevételi forrásokról sem szabad megfeledkezni.
"Az ereklyékhez kötődő búcsúkat vizsgálva fontos megállapítani, hogy az ereklyék megszerzése volt előbb, majd ezt követte a búcsú engedélyezése. A kongregációk esetében is: először megalakulhattak a kongregációk, majd utána engedélyezhették a búcsút. Kérdéses, hogy utóbbi esetben mi játszott szerepet a búcsú engedélyének megadásában. Elképzelhető, hogy a városban lakókat akarták ezzel az adott kongregációba való bejutásra ösztönözni. Az sem kizárt, hogy anyagi okai voltak: a kongregációk nemes célokra például a templom építésére költötték vagyonukat. Búcsú esetén nagyobb tömeg érkezhetett a templomba, több alamizsnát lehetett így begyűjteni, így az egyházközség is nagyobb vagyonhoz juthatott." (Kovács Bálint: Az erdélyi örmény társadalom szenttiszteletének rétegei az újkorban, forrás: internet )
Egy 1509-es forrásszöveg szerint a wittenbergi vártemplom (melynek ajtajára Luther később a 95 tételét szögezte) relikviagyűjteménye összesen 5005 ereklyét említ meg, melyek mindegyikétől "száz napos feloldozás várható." (Peter H. Uhlmann: Róma tantételei a Biblia fényében, Authenticus Kiadó, 1993. 105. o.).
MEDDIG MARAD MEG A TISZTÍTÓTŰZ?
A tisztítóhelyre azok jutnak, akik bocsánatos bűnnel halnak meg és akik még ideigtartó bűntetést érdemelnek... A tisztítóhely az utolsó ítéletig marad meg; azután csak a mennyország és pokol lesz.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 46-7. oldal.)
Tévedés, hogy megmaradna az utolsó ítéletig egy olyan hely, amelyet csak az apokrif irásokból utólagos erőlködéssel következtettek ki (vö. 2 Makk 12,43-45), egyébként meg a valóságban nem létezik! A purgatórium különben is latin kifejezés, aminek megfelelő görög szó az Istentől ihletett Szentírásban nincs. Éppen ezért a "katolikus felfogás szerint bocsánatos bűnökkel terhelt lelkek átmeneti vezeklő helye az üdvözüléslés előtt" (purgatórium – idegen szavak szótára) a Kolossé 2:8 tárgykörébe esik:
"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson."
Hogy pedig a pápaság mit mér valakire bűnbánati vezeklés címén, ha valaki ezt elhiszi, mást is elhisz. És ha mindent elhisz, amit a pápaság neki mond, akkor ezzel csak azt mutatja ki, hogy nincs kiiskolázva a Bibliából. Ha pedig valaki nincs kiiskolázva a Bibliából, akkor annak tudomásul kell vennie, hogy az Ördög a pápaságon keresztül könyörtelenül beledarálja a bálványimádásba!

A pápa így folytatja: "Az sem elhanyagolandó tény, hogy amikor a hivek búcsút nyernek, egyszersmind tanulékonyan alávetik magukat az Egyház törvényes pásztorainak, elsősorban a mennyország kulcsait birtokló Szent Péter utódjának, hiszen épp őket bízta meg az Üdvözítő, hogy legeltessék és kormányozzák Egyházát... (INDULGENTIARUM DOCTRINA)

[Inkább tanulékonyan a Szentírásnak vesse alá magát bárki, mint annak, aki BIRTOKOLJA a mennyország kulcsait. Mert csak visszaélés által lehet birtokolni azt, ami egy olyan személy kezében van, aki kiadja magát annak az utódjának, akinek nincs is utódja!] Lásd: Lehet-e Péter apostolnak utódot választani?

...Mind a részleges, mind a teljes búcsúnyerést mindig fö1 lehet ajánlani az elhunytak javára mint közbenjárást... (szabályok; 3.)

[Hogy pedig a Mária és a szentek közbenjárása mellé még odateszik a búcsúkon nyert közbenjárást is, ráadásul a halottak érdekében, ez is csak annak a megerősítését jelenti, hogy Krisztusnak a szent szellem általi e g y e d ü l i közbenjárását nem tartják tiszteletben, hanem még odateszik mellé a magukét is. Mindezek azt mutatják, hogy a katolizicmus egy teljesen a Bibliának hátat fordító, azzal teljesen szemben álló tanításrendszer, és nem a Krisztusnak való engedelmességre épül!

Figyeljük meg, hogy amikor Pál apostol a nyelveken való imádságról beszél (vö. 1Kor 14:13-15), akkor a nyelvekenszólással történő imáról azt mondja, hogy "aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek." (1Kor 14:2) Vagyis az imádságot Istennel köti össze, és nem úgy fogalmaz, mint a katolikus gondolkodásúak, akik szerint minden ima, a szentekhez szóló is Isten dicsőségét hirdeti. De hogy a szentekhez szóló imát nem a Szentírásból vették, az biztos, hiszen abban ilyesmiről egy árva szót sem olvashatunk. Hanem azt olvashatjuk:

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is az Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,...A ki pedig a sziveket vizsgálja, tudja, mit kiván a Lélek; mert Isten szerint könyörög a szentekért. ...Ki az, ki kárhoztasson? Krisztus Jézus, ki meghalt, sőt ki fel is támadott, ki az Isten jobbján vagyon, ki közben is jár érettünk?" (1Tim 2:5; Róma 8:,27,34, Káldi ford.)]

...A Szentatya szándékára történő imádkozás föltételeinek teljesen eleget teszünk, ha elmondunk a Szentatya szándékára egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. A hiveknek azonban módjukban áll bármi más imádságot mondani a Szentatya szándékára, kinek kinek a Szentatya iránti egyéni áhítata és tisztelete szerint... (szabályok: 10.)

Úgy akarjuk, hogy jelen szabályzatunk előírásai most és a jövőben is jogérvényesek és hatályosak legyenek; ha szükséges, még az elődeink által kibocsátott apostoli rendelkezések ellenére, valamint egyéb esetleg különleges figyelemre méltó és külön hatálytalanitást igénylő előírások ellenére is." (INDULGENTIARUM DOCTRINA; Kelt Rómában, Szent Péternél, 1967. év január 1-jén, a mi Urunk Jézus Krisztus születésének nyolcadnapján, pápaságunknak negyedik évében. )

Az pedig, hogy a Krisztus egyetlen Szent Atyja (Ján 17:11) mellé még beteszik beteszik a saját tiszteletük és egyéni áhitatuk szerinti 'Szentatyájukat', az minden istenkáromlást felülmúl. Erre mondja Pál a kárhozat fiának a fellépésekor, hogy: 
 
"mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra." (2Thessz 2:10-12)

Hiszen a legtovább életben maradó apostol, János sem nevezte magát Szentatyának, hanem testvérnek! (vö. Jelenések 1:9)
ÖSSZEFOGLALÁS
Láthattuk, hogy a búcsú-gyónás-tisztítótűz mind-mind olyan katolikus találmány, amelyet az I. századi keresztények nem ismertek. Az apostolok senkit nem gyóntattak, nem zarándokoltak el búcsúkba, de különösen nem imádkoztak (főként pénzért nem) tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Ahhoz előbb ugyanis a léleknek halhatatlannak kellene lennie, a halhatatlan lelkeket meg Istennek büntetnie kellene azzal, hogy tűzben égeti őket. Egyébként meg hogy kerülnének a tisztítótűzbe? Tehát még az Istent is egy kínzónak állítják be, még Istent is belekeverik a gonosz tantételeikbe. Azokba, amiket egyébként a lelkek feletti uralkodásra vágyó, pénzhajhász pápaság talált ki, hiszen a Szentírásban az ilyen tantételeknek semmi nyoma nincsen. És az I. századi őskeresztények nem is folytattak ilyen gyakorlatokat.


Nincsenek megjegyzések: