motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. augusztus 7., vasárnap

A kis házépítő

MERT MINDEN HÁZNAK VAN ÉPÍTŐJE,

 AKI PEDIG MINDENT ELKÉSZÍTETT, AZ ISTEN AZ”
(Zsidók 3:4)

Egyszer egy az óvodában egy kisfiú játékkockákból házat kezdett építeni. Lassan, komótosan építette, kereste a számára szükséges kockákat, hogy a tetszése szerint építse fel a kis házat. Egy röpke félóra alatt el is készült a kis alkotással. Éppen szerette volna megmutatni az óvónéninek, amikor egy másik óvodás fiú hirtelen, valamilyen dühös ellenszenvtől vezérelve fellökte az kis házat, és odébbállt. A kisfiú szeméből kicsordult a könny, hogy az ő kis házát így tönkretették. 

Látta a pityergést az óvónéni, és megtudakolta a bánatának az okát. Ő elmondta, hogy összedöntötték a kis házat, amit épített. Az óvónéni erre azt mondta, hogy ő ugyan nem látja a házat, de azért mégis elhiszi, hogy így történt, ahogy a kisfiú mondja. Amikor megkérdezte a másik kisfiút, hogy vajon ő döntötte-e le a házat, az tagadta, hogy ő ilyesmit tett volna. Hanem sűrű vállrándítások közepette azt állította, hogy ház egyáltalán nem is létezett, úgy hogy nincs is semmiféle ok a sírásra. Az óvónéni mégis megdorgálta, hogy ilyet tenni, nem szép dolog. 

Vajon miért hitte el az óvónéni, hogy megtörtént az eset? Miért adott hitelt a kisfiú szavának? Mert látta, hogy azokból a kockákból, amelyek egy kis helyen feküdtek egymás hegyén-hátán, valóban felépülhetett egy kis ház. A többi kocka jóval arrább volt egy rakásra rakva. Minden jel arra mutatott, hogy megtörténhetett az eset.

Felmerül a kérdés, hogy volt-e oka a könnyhullatásra a kis óvodás fiúnak, aki azt állította, hogy ő felépített egy kis házat, hiszen senki sem látta, csak ők ketten, aki építette, és aki ledöntötte. Az óvónéni hitelt adott a kisfiú szavának, hogy valóban létezett a ház, bár most semmi nem látszik belőle. Úgyhogy indokoltnak tartotta a pityergést, és igyekezett megvigasztalni a kis óvodást.

Azt mondhatjuk tehát, hogy igenis létezett egy minőségi munka, az összetettség szellemi mértéke, amely létezése idején értékkel bírt, s amelynek elvesztése valóságos érték elvesztésével járt. Ezért indokolt volt az elvesztése miatti szomorúság. 


Ezzel összhangban, mennyivel inkább érték az az összetett rendezettség, amit az univerzumban láthatunk, atomi/csillagászati/biológiai szinten, és amit az ateizmus fizikailag nézve nem tud megsemmisíteni, hiszen az mindenki szeme láttára létezik. Hanem azt állítja, hogy az értékkel bíró rendezett összetettség mértéke gyakorlatilag nem egy teljesítmény, nem munka, nem teremtés, hanem csupán fizikai/kémiai vak erők összjátéka, és nincs mögötte semmiféle intelligencia/tervezés.

Gyakorlatilag az ateizmus megtagadja az Isten teremtői munkáját, és ezzel magát az Istent is. Tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint a házromboló óvódás, aki azt állította, hogy nem is létezett semmiféle építőkockákból felépített ház, amelyet ő összedöntött volna. Hogy pedig ha egy ilyen kis házat fel kell építeni, az univerzum sokkal nagyobb és sokkal összetettebb építőelemekből áll, tehát azt ugyanúgy fel kell építeni, mivelhogy magától nem áll össze ilyen összetettségi szinten.

Akik állítják, hogy az univerzum magát építette föl, és nincs szükség teremtőre, aki felépíti, hasonlatosak ahhoz az óvodáshoz, aki azt állította, hogy soha nem és létezett az a ház, amelyet ő összedöntött volna. Csak itt nem az univerzum létezését tagadják, hanem azt a teremtői munkát/tervezettséget, amit belefektettek. A keresztények hite tehát éppoly indokolatlan, mint annak a bizonyos óvodásnak a pityergése. Hiszen ház az sosem volt, és teremtés hasonlóképpen sosem volt. Kitalált dolog az egész história.

Mi azonban, akik az óvónénivel karöltve hitelt adunk a könnyező kisgyerek szavának, elhisszük, hogy bizony létezett az a kis ház, ami építőkockákból volt felépítve, és a házhoz mérten munka/tervezés és intelligencia volt bevetve a létrejötte érdekében, de ugyanilyen alapon azt is valljuk, hogy az univerzum mögött is tervező intelligencia található, amely bár nem látható, (mint az a bizonyos lerombolt kis kockákból épült ház sem), de hisszük és valljuk hogy létezett, létezik.

Ennek értékelésekor pedig van megalapozott indokoltságunk Istent dicsőíteni, Aki mindeneket alkotott, mint ahogy volt megalapozott indokoltsága könnyet hullajtani annak az óvodás kisgyereknek, akinek a munkáját romba döntötték, mivel nem értékelték azt a munkát és teljesítményt, amely az ő sajtjaként létezett, és amely az ő keze munkáját hirdette. Így hirdeti az ég is Isten munkáját, az Ő dicsőségére, és a benne állhatatosan hívők örömére.


 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. (Zsoltárok 19:2)







 

Nincsenek megjegyzések: