motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2011. november 21., hétfő

katolikus hittan

Járjon-e gyermekem katolikus hittanra?



I. rész.

(Őrfi Mária: Jézus tanítványai vagyunk című hittankönyve alapján. Kiadta az általános iskola 2. osztálya számára, Új ember - Márton Áron kiadó.)

Ajánlás

Örömmel ajánlom ezt a 2. osztályosok számára készült hittankönyvet.
A szerző: Őrfi Mária, a győri Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda egyik hitoktatója, aki mind elméleti világos látását, mind hitoktatói tapasztalatát hasznosította ebben a könyvben.
Nem első hittankönyve ez, hiszen már megjelent az 1. osztályosok számára az „Isten gyermekei vagyunk” című könyve, és további könyvek megjelentetését is tervbe vette.
Ha a hitoktatás célja az, hogy gyermekeinket elvezesse az isteni Mesterhez, hogy Őt megismerjék, megszeressék és tanítványaivá legyenek, akkor ez különlegesen is áll erre a kötetre.
Adja Isten, hogy hitoktatóink és hittanos gyermekeink lelki haszonnal és örömmel forgassák ezt az új könyvet.

Győr, 2001. Szent László ünnepén
Dr. Pápai Lajos
győri püspök

Összehasonlítás



Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok”

(János 8:31, Káldi Neovulgáta fordítás)



(az idézetek a katolikus fordításból valók,

eltérő esetben a fordítás meg van nevezve.)



Hogy valóban lelki haszonnal és örömmel tudjuk forgatni ezt a könyvet, össze kell hasonlítanunk Isten ihletett Igéjével, a Szentírással, tehát a Bibliában kinyilatkoztatott, Istentől származó tanításokkal. Ez az összehasonlítás teljesen összhangban van 1Thesszalonika 5:21 kijelentésével:



Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.”



Ha az ebben a könyvben található tanítások megegyeznek a Biblia tanításaival, akkor el kell fogadnunk azokat, de ha nem, akkor el kell utasítanunk őket. Ez esetben nagyon meggondolandó, hogy a gyermekünket katolikus hittanra járassuk.



A hittankönyvet átlapozva a következő fejezetekben találhatóak a Bibliától eltérő tanítások, amelyeket érdemesnek találtam szóvá tenni:



A kánai menyegző



Szűz Mária észrevette, hogy nincs boruk... Tegyetek meg mindent, amit Jézus mond!... A szolgák Jézus parancsára megtöltötték a korsókat vízzel... Amikor a násznagy megkóstolta a borrá vált vizet, nem tudta honnan való... (Vö. Jn 2,1-11)



Jézus csodát tett, amikor Kánában a vizet borrá változtatta. Ezt emberi erővel senki sem tudta volna megtenni. Ekkor mutatta meg először isteni hatalmát, hogy az embereken segítsen, és a tanítványai higgyenek benne.



Szűz Mária, égi édesanyánk anyai szeretettel törődik velünk. Minket is arra figyelmeztet: Tegyük meg, amit Jézus mond!

Májusban és októberben Mária-litániákat tartunk, és rózsafüzért imádkozunk.

Miért kérhetjük Szűz Mária közbenjárását?

Hol található Mária- kegyhely?

Szűz Mária, könyörögj érettünk. (21. oldal)



kommentár



A Biblia szövege katolikus fordítás szerint így szól:



Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős.



Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.„ (János 2:1-11)



Jó megfigyelő számára rögtön feltűnik, hogy a katolikus szöveg – a Bibliától eltérően - Szűz Máriának nevezi Jézus anyját, Jézus meg asszonynak nevezi. Vajon miért nem úgy nevezi a katolikus szöveg Máriát, mint a Szentírás? Mert Máriát a katolikus egyház örökké szűznek tartja, holott ez egyáltalán nem áll fenn.



Mária valóban szűz volt, amikor a Magasságos Isten szent szelleme által áldott állapotba került, de Jézus születése után Józseftől születtek még gyermekei Máriának, tehát a szüzessége csupán Jézus születéséig tartott.

József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg (de nem érintette addig, - MBT. fordítás), míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.” (Máté 1:24-25)



Világos, hogy Jézus születése után József megismerte (érintette) Máriát, vagyis házaséletet élt vele, minekutána Mária többé nem volt szűz! A kánai menyegző idején Jézus betöltötte a 30 évét, tehát elképzelhetetlen, hogy Máriát az időben bárki is szűznek nevezte volna, hiszen Jézusnak testvérei voltak.



A Máté 1:18-25 katolikus fordítás lábjegyzete elismeri, hogy a Bibliából nem lehet Mária örök szüzességét bizonyítani, hanem csak a hagyomány állítja ezt.



Hogy Mária Jézus születése után sem élt házaséletet, tehát szűz maradt, a Szentírásból kifejezetten nem lehet bizonyítani, itt a hagyományra támaszkodik az Egyház, mikor Mária szüzességét tanítja szülés előtt, alatt és után.” (katolikus bibliafordítás, Máté 1. rész)



A katolikus egyházvezetés megvallja, hogy milyen indok vezeti, amikor Mária örök szüzességét tanítja:



A Mária szűzi anyaságába vetett hit mélyebb átgondolása vezette el az Egyházat Mária valóságos és örök szüzességének megvallására… Az Egyház liturgiája Máriát mint Aeiparthenoszt, »örökké szüzet« ünnepli.” (Új Katolikus Katekizmus, 499. cikk)

Vagyis a saját hitük (elképzelésük) szerint állapítják meg, és amit a Szentírás mond róla, azt kimagyarázzák. Tehát azt, hogy Máriának voltak további gyermekei Józseftől:

Az Egyház mindig úgy értette ezeket a szentírási helyeket, hogy nem Szűz Mária további gyermekeiről van szó… Az Ószövetség közismert kifejezésmódjának megfelelően Jézus közeli rokonait jelenti a »testvérei« szó.” (Új Katolikus Katekizmus, 500. cikk) 
 
Nos, vizsgáljuk meg. Máté 13:55-56 és Márk 6:3 Jézus testvéreiről beszél, akik eleinte nem hittek benne. (vö. János 7:3-5) Ezért is bízta Jézus az anyját János apostolra halála előtt, és nem a testvéreire. (vö. János 19:25-27) Később azonban az Úr testvéreit már a hívők között említik. (vö. 1Kor 9:5; Galata 1:19)



Ezek unokatestvérei nem lehettek Jézusnak, hiszen a görög a n e p sz i o sz (unokatestvér) kifejezést nem rájuk alkalmazza Kolossé 4:10, hanem Barnabás unokaöccsére, Márkra. (Lásd a katolikus fordítást!)



De csak szellemi testvérei sem lehettek, hiszen azÚrban testvér”-ek kifejezést is használja a Szentírás, de nem velük kapcsolatban. (vö. Filippi 1:14; Kolossé 1:2, katolikus fordítás) Ennek ellenére, a katolikusok konokul ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz. Ezért is vetemednek arra, hogy a kánai menyegzőn lévő Máriát Szűz Máriának nevezzék, holott a szent szöveg egyáltalán nem nevezi annak. Tehát engedetlenséget mutatnak ki, amikor eltérnek a Szentírás szóhasználatától, csakhogy a saját elképzelésüket kihangsúlyozhassák. Ezzel azonban nem csak magukat vezetik félre, hanem a rájuk bízott fiatalságot is, akiket rossz irányba befolyásolnak Mária személyét illetően!

Továbbá így folytatják: „Miért kérhetjük Szűz Mária közbenjárását? ...Szűz Mária, könyörögj érettünk.” Ez a szöveg megint csupán a katolikus fantázia szerint van mondva, de a Szentírásban semmi nyoma nincs annak, hogy Mária különleges közbenjárói tisztséggel lett volna felruházva.

Azzal nincs semmi baj, hogyha valaki úgy gondolja, Mária amikor imádkozott a mennyei Atyához az apostolokkal karöltve (vö. „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (Cselekedetek 1:14), akkor valakiért vagy valakikért imádkozhatott, mint ahogy saját magáért is, - ahogy az Úr imájában olvashatjuk: (Vö.: „bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.”- Máté 6:12)

Pál is kérte testvéreit: „Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez, hogy megszabaduljak a júdeai hitetlenektől, és hogy a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat” (Róma 15:30-31), - de ettől még a hittestvérei nem lettek Istentől kinevezett közbenjárók, hiszen abból csak egy van, Jézus Krisztus!

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is az Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, ki önmagát adta mindenekért váltságúl, bizonyság lévén az ő idejében,” (1Timótheus 2:5-6, Káldi katolikus fordítás).

Káldi fordítás lábjegyzete meg is jegyzi: „Az Isten mindenkit üdvözíteni akar; mert mindnyájunknak egy és ugyanazon Istenünk van, ki mindenkit egyenlő szeretettel karol át, mindnyájunknak egy és ugyanazon közbenjárónk van, ki a megbántott Isten és minden bűnös emberek közé lépett, s mindenek bűneért megszenvedett, hogy minden embert megváltson az örök kárhozattól, melyet ők bűneik által megérdemlettek, és ez a közbenjáró az ember Krisztus Jézus. „

Tehát a Biblia nem tanítja Mária különleges közbenjárói szerepét, különösen, hogy az I. században meghalt, és hogy ő tovább élt volna a mennyekben és könyörgött volna bárkiért is, ezt csak a katolikus fantázia hiszi és vallja, de a Biblia nem tanítja.

Jézus Krisztus jár közbe értettünk a mennyei Atyánál, amikor hivatkozunk az ő váltsághalálára, ami bűnbocsánatot eredményez számunkra, hiszen az Isten Jézus vére által bocsátja meg a bűnöket, nem pedig Mária könyörgése vagy közbenjárása által. (Egyébként is Mária ugyanolyan bűnös természetet örökölt, mint bárki más, aki Ádám és Éva leszármazottja, ha nem így lett volna, a mózesi törvény tökéletes betartása révén üdvözülhetett volna, és nem szorult volna rá Isten ajándékaként Jézus váltságáldozatára. De nem így történt):

Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben,” (Lukács 1:46-47) Tehát Mária is ugyanúgy megváltás által nyeri el az üdvösséget, mint bárki más.
 (Lásd még: Mária és a katolicizmus)

Jézus az élet ura

Barátunk, Lázár elaludt... Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja sírban volt. - Hengerítsétek el a követ! - Lázár, jöjj ki! - Oldjátok fel, hogy tudjon járni! (vö. Jn 11,1-44)

Jézus visszaadhatta halott barátjának az életét, mert Ő az élet Ura. Jézus örök életet ígér nekünk. Ezért küldte Őt a Mennyei Atya, hogy aki Benne hisz, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Eljön az idő, amikor mi „alszunk” el, véget ér földi életünk, meghalunk. Csodálatos pillanat lesz, amikor Jézus felébreszt majd az örök életre.

Jézus feltámadásával legyőzte a halált, majd visszatért az Atyához, hogy helyet készítsen nekünk. Mi, akik itt a földön Jézussal tartunk, Vele leszünk örökké a mennyországban. Ő vezet el minket az üdvösségre, Ő a mi Üdvözítőnk.
Mit bizonyított Jézus Lázár feltámasztásával?

Terád vár egy szép ország, Jézus Krisztus vár ott rád!

Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. (Jn 11,25-26) [27. oldal.]

Kommentár

A katolikus egyházvezetés múltjának kb. 1700-1800 éve alatt nem volt képes felfedezni a Bibliában a földi örök élet elnyeréséről szóló tanítást, hiszen minden üdvözültnek az otthonát a mennyországban véli megtalálni. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A Biblia teljes szövegösszefüggése szerint ezzel kapcsolatban a következő a helyzet:

Isten a földet lakóhelynek formálta. Ézsaiás 45:18-ban így áll:



Mert így mond a Jehova az egeknek teremtője, ő az Isten a földnek formálója, és annak alkotója, ő annak meg-erősítője, nem hijában teremtette azt, a lakásra formálta azt: Én vagyok a Jehova és nintsen több.” (Komáromi György fordítása, 1718-as kiadás)



Ezt a kijelentést Isten jóval a[z édeni] bűnbeesés után tette, tehát a földdel kapcsolatos szándéka az évszázadok alatt mit sem változott, hanem az maradt, ami nyilvánvalóan kezdetben is volt, hogy az ember a földön lakjon.



Isten a földet örök időkre alkotta. Zsoltárok 78:69 így mondja: És építé az ő templomát mintegy várat: mint a' földet, mellyet fundált, hogy örökké álljon.” (Károli fordítás, 1868-as kiadás)



2Péter 3:10 mondja: Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (Károli fordítás)



Ha a mondat második felét nézzük, az itt szereplő föld, nem a fizikai földet jelenti, hanem az emberi társadalom ördög által befolyásolt részét (Vö.: az egész föld követé a fenevadat.” (Károli fordítás), a rajta lévő dolgok pedig (a görög ergon szó fordítása) megegyeznek azzal, amit 1Ján 3:8-ban olvasunk:



Azért jelent meg az Istennek a Fia, hogy az ördög munkáit (ergon) lerontsa” (Károli fordítás)



2Péter 3:10,12 elemekről is szól (görögül sztoikheion), ezek a világ erőtelen és gyarló elemei (vö. Gal 4:9), a világ elemi tanításai (vö. Kol 2:8,20), melyekről tudjuk, hogy elmúlnak. (vö. 1Ján 2:15-17)



2Péter 3:11 a felbomló dolgokat szembe állítja azzal, hogy milyeneknek kell lennünk szent életben, tehát ami ellentéte ennek – az bomlik fel! Minden ami Istentelen. Viszont a betű szerinti földet Isten nem semmisíti meg, hanem csak a föld pusztítói fognak kedvezőtlen ítélet alá esni. (vö. Jel 11:18)



Az egek ropogó elmúlásával pedig démoni hatalmak ártalmatlanná tevését jelöli az írás:az egeknek erősségei megrendülnek” (Máté 24:29, Károli fordítás). Az erősségek a szótárak szerint angyali hatalmasságok”-at jelentenek. (vö. Kiss Sándor USZ-i szómagyarázat, 44. old; Dr. Kiss Jenő USZ-i szótár, 47.old.) Hogy démonokról van szó, az a Jel 12:4 verse is alátámasztja.



Így tűnik el (nem a szó szerinti) föld és az ég:



Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak... És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.” (Máté 24:35; Jel 20:11, Károli fordítás)



Viszont a szelídek földi örök élet reménysége valóra válik:



De új eget (Isten mennyei országát/királyságát) és új földet (megváltott és újjáteremtett emberi társadalmat) várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Pét 3:13, MBT. fordítás)



Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” … „jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 5:5; 6:10)



A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét...Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.” (Zsoltárok 37:11,29)



Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.



Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.



Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.



A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr (YHVH) ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert. (Ézsaiás 11:1-9)



Amíg csak megmarad a föld, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel.” (Dr Hertz J.H. Főrabbi fordítása, IMIT, Mózes öt könyve és a haftárák, 1984.)



Tehát Krisztus ezeréves messiási béke országában egyáltalán nem fog elnéptelenedni [emberek nélkül maradni] a föld, (ahogy pl. a Hetednapos adventisták gondolják), hanem az teljesen lakott lesz, és paradicsommá lesz alakítva (míg az ördögöt és démonait megkötözik – vö. Jel 20:1-3).



Mert nem angyaloknak (hanem Ábrahám szellemi magvának, amely azonos Isten égi királyságával) vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk..” (Zsidók 2:5, Csia fordítás)



[A Zsidók 2:5-el kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a magyar fordítások legtöbbje a „lakott föld-et „világ-nak fordítja, pedig az itt található görög szó oikumené” egyértelműen lakott földet földet jelent.



Ez minden bizonnyal azért van, mert szinte az összes keresztény felekezet (néhány kivételtől eltekintve) azt tanítja, hogy az üdvösség helye a mennyország, a kárhozaté meg a pokol. Emiatt meg ezzel a szöveggel nem tudtak mit kezdeni, mert hogy az eljövendő lakott föld, a földi örök élet kilátása nem illik bele az általuk tanított képbe.



Ez azonban teljesen helytelen eljárás, annál is inkább, mert ugyanazt a szót pl. a katolikus fordítás más helyeken minden további nélkül földkerekségnek fordítja:



Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze.” (Luk 2:1)



Itt van (Pál apostol) ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is ő áll az élén.” (Csel 24:5)



Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.” (Jel 16:14)

 

Dr. Varga Zsigmond J. Az Újszövetségi görög-magyar szótár 674. oldalán azt írja: Csekély jelentéstolódással: az egész világ...- azonban ez a csekély jelentéstolódás [eltérő jelentés] a földi életről teljesen elvonja a figyelmet, úgy hogy teljesen mást, mondjuk szellemi világot lehet érteni alatta, holott itt kifejezetten a földkerekségen élőkről van szó!]



Tehát nem angyalok fognak uralkodni a megújított földön élők fölött, hanem Ábrahám szellemi magva.



Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.” (Zsidók 2:16)


Ábrahám magva van tehát fölkarolva (a 144 ezer mennyei királyság-örökös – Vö. Jelenések 14:1-5), akikben áldást nyer a föld minden nemzetsége:



Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.” (Cselekedetek 3:25)



És vajon hol utal a Biblia azokra, akik a földi örök életet nyerik el Ábrahám magvának áldás kiterjesztése folytán? A Jelenések 7:9-17-ben. Végeredményben tehát Ábrahám szellemi magva fog mennyei halhatatlan létet nyerni Jézus Krisztussal való királyi közösségben, viszont az Ábrahám magvában áldást nyerő minden nemzetből való megszámlálhatatlan nagy sokaság a földi örök életet nyerheti el. Mégpedig azt, amelyet ősszüleink, Ádám és Éva elveszített az Édenkertben, az emberi történelem kezdetén.

A 12 éves Jézus a templomban



Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged. Jézus ezt felelte nekik: - Miért kerestek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem? (Vö. Lk. 2,41-52)



Amikor a 12 éves Jézus ottmaradt a templomban, akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.

Mária és József is elcsodálkoztak. Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk érkezett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Itt nyilatkozott meg először, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember.



  1. Jézus Krisztus Isten vagy ember?

Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember egyetlen személyben. Ő az Istenember.



63. Hol nevelkedett Jézus?



Jézus Názáretben nevelkedett.



Mit tett Jézus a templomban?

Hogyan viselkedett szüleivel?



Figyelj Jézusra, tanulj Tőle és kövesd példáját! (53. oldal)



Jézus több mint ember. Nemcsak tanított, hanem rendkívüli dolgokat is tett. Jézus valóságos Isten. Ő a második isteni személy, a Fiúisten, aki értünk emberré lett.” (65. oldal)



Kommentár



Azok után, hogy Jézus Krisztus anyját a katolikus egyház teljesen eltorzított, mintegy kitüntetésekkel/ kinevezésekkel felaggatott, bálványozásra alkalmas formában jeleníti meg (pl. az egyház anyja, a világ királynője, közbenjáró, védőszent és örökös Szűzanya, sőt az eredendő és minden egyéb bűntől mentes Istenanya), nem lehet csodálkozni azon, hogy Jézus Krisztus személyét is a Szentírástól eltérő módon felértékelve mutatja be. Vagyis imádatra méltó, valóságos Istenként. Hogy mit értenek a valóságos Isten fogalma alatt, az egyébként teljességgel a filozófia hatáskörébe tartozik, hiszen az általuk megfogalmazott istenfogalom egyáltalán nem egyezik meg azokkal a kritériumokkal, amiket a Szentírás a Biblia egyedül igaz Istene személyével kapcsolatban, tehát Jézus Krisztus Atyjával kapcsolatban megfogalmaz.



Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy sem a Szűzanya, sem az Istenember kifejezést a Szentírás sehol nem használja. (Továbbá a „mise” vagy „szentmise” kifejezést sem, amiről később lesz szó.) Ellenben a katolikus bibliafordítás lábjegyzete egy esetben, az Ésaiás 29:19-ben használja, utalva a Szűzanya hálaénekére (Vö. Lukács 1:46-55), miközben a Biblia eredeti szövege egyszerűen csak Máriát említi.



Mária valóban szűz volt és anya, de mint már az előzőekben kimutatásra került, ez az állapota csak addig tartott, amíg József meg nem ismerte őt mint feleségét, utána természetes módon elvesztette a szüzességét. És mivel ebben a formájában nem alkalmas a bálványozásra, ezt a szűzi állapotát tették állandóvá, hogy minden akadályt elgördítsenek attól, nehogy méltatlanná legyen tőle teljesen idegen címek ráaggatására. Így léptették elő Máriát az efézusi nagy istennőnek, Artemisznak a mintájára (vö. Cselekedetek 19:24-28), nyilván nem véletlenül Efézusban, mivelhogy onnét ered a katolikus egyház pogány lelkületű Máriamániája, ami leginkább jellemzi a katolikus egyházat. Vagyis Jézus Krisztus anyjának a mindenekfelett való példa nélküli ajnározása, és a róla való túlburjánzó áradozás.



Jézus Krisztussal kapcsolatban a katolikus bibliafordítás lábjegyzete írja a Filippi 2:6-nál: „mint Istenember imádásunk tárgya”, - ugyanakkor a bibliaszövegben ilyesminek nyoma sincs! Se az hogy Istenember lenne, sem az, hogy az imádatunknak a tárgya lenne. Hanem itt is a katolikus dogmatika fantáziadús szellemi termékével nézünk szembe.



Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy ha a Fiú valóságos Istenkénti mivoltát nem csorbítja a földi emberként való megjelenése, akkor ugyanezt a valóságos Istenkénti kritériumot az Atyával kapcsolatban miért nem olvashatjuk sehol?! Mert ha a valóságos Istenkéntiség fogalmát egyáltalán nem csorbítja a földön emberként való megszületés, a hústestté létel, akkor ez nyilván az Atya valóságos Istenségét sem csorbítaná, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy a mennyei Atyával kapcsolatban is hihessük, minden további nélkül Ő is emberré lehetett volna, és mindaz rá is illene, ami ezzel jár. Máris érzékelhető, hogy ezzel az állítással teljesen eltávolodtunk a Szentírás kinyilatkoztatásától, hiszen Akit a Biblia (és benne Jézus Krisztus) az egyedül igaz Istenként jelölt meg (vö. János 17:3), az soha nem vált testté, soha nem született meg emberi formában, és ezért soha nem is nevezi sehol Istenembernek (mint ahogy Jézus Krisztust sem!).



Érdemes és szükséges szembesülni azzal, hogy mennyi mindenben nem illenek a Jézus Krisztussal kapcsolatos kritériumok az Atyára, amik pedig világosan mutatják, hogy a Jézus Krisztus istensége, és az Atya Istenkénti mivolta között alapvető és mélyenszántó különbségek vannak. Lássunk tehát idevonatkozó alapvető különbségeket:



A mindenható (vö. Jel 21:22), végtelen igazságosságú és irgalmú (vö. Dán 9:16,18), örökkévaló (vö. 5Móz 33:27), legfenségesebb Isten (vö. Zsolt 97:9, MBT. ford.) soha nem születik (vö. Ján 1:17); senkitől nem származik (vö. Mik 5:1); önmagában való életét senkitől nem kapta (vö. Ján 5:26); senki által nem él (vö. Ján 6:57); nem elsőszülöttje senkinek (vö. Kol 1:15); soha nem imádkozik (vö. Luk 6:12); soha nem ölt testet (vö. Ján 1:14); soha nem közbenjárója senkinek (vö. 1Tim 2:5); soha nem hal meg (vö. 5Móz 32:40); soha nem áldozta föl magát (vö. Zsid 7:27); soha nem kell feltámasztani (vö. 1Pét 1:21); soha nem képmása senkinek (vö. Kol 1:15); soha senki nem a feje (vö. 1Kor 11:3); soha senki nem az istene (vö. Eféz 1:17; Zsid 1:9); soha senkinek nem vettetik alá (vö. 1Kor 15:28); soha nem lett kisebbé téve az angyaloknál (vö. Zsid 2:8-9); soha senkinek az akarata alá nem alárendelt (vö. Dán 4:32; Luk 22:42); soha nem növekedik (vö. Ján 3:30); soha senkitől a hatalmát nem kapta (vö. Máté 28:18); soha senki nem küldte (vö. Csel 3:19-20); soha senki nem kente fel (vö. Ézsa 61:1; Csel 2:36); soha senki nem tanította (vö. Ézsa 40:13; Ján 8:28; Róm 11:34); soha senkihez nem lehet hasonlítani (vö. Ézsa 46:5,9; Fil 2,7); soha senkinek nem a testvére (vö. Ján 20:17; Zsid 2:11-12,17); soha nem voltak emberek vagy angyalok a társai (vö. Róm 8:17; Zsid 1:9); soha senki nem ültette a jobbjára (vö. Eféz 1:20); Ő egyedül szentséges önmaga által (vö. Jel 15:4); rosszal soha senki nem kísértette meg (vö. Jak 1:13; Zsid 4:15); soha senki nem üldözte (vö. Ján 15:20); soha nem imádhatott volna teremtményt (vö. Mát 4:9); és SOHA NEM OSZTOTTA MEG AZ IMÁDATOT SENKIVEL, még a Fiúval sem (vö. Ján 4:21-24; Jel 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) – ebből kifolyólag soha nem nevezte magát háromságnak (vö. Ézsaiás 43:12; Malakiás 1:6)!

Krisztus, az Úr,” (Luk 2:11) tehát nem ugyanaz és nem azonos az Istennel, hanem az Úrnak Fölkentjével (vö. Luk 2:26), és nem az Úrral, a YHVH Istennel, Akinek ő a Fölkentje (Krisztusa). Ebből kifolyólag a Krisztus (valóságos) Fiúistensége és Mária (valóságos) Istenanyasága csupán a katolikus hitvilág elemei közé tartozik, de a Szentírás kinyilatkoztatásához nem. Hogy a katolikus teológia mit nyilatkozik ebben a kérdésben, annak nincs jelentősége, hanem annak van, amit az Istentől ihletett Biblia kijelent.
Való igaz, hogy a Biblia nevezi a Fiút Istennek (görögben az isten szó mindenhol kisbetűvel van írva!), pl. a János 1:1-ben azt mondja, hogy „Isten volt az Ige,” vagy a János 1:18-ban azt mondja a görög szöveg, hogy „egyszülött Isten”, az Ésaiás 9:5-ben (katolikus ford.) pedig „Erős Isten”, mindazonáltal ezt minőségi értelemben mondja. Ilyen alapon nevez másokat is a Szentírás Istennek – minőségi értelemben, pl. Mózest (vö. 2Mózes 4:16), vagy Izrael vezetőit (vö. Zsoltárok 82:6; János 10:34). És mindenkit olyan szintű minőségben, amilyen szintű minőséget azokra ráruháztak.

Ebből kifolyólag a Mindenható Isten igaz Istenségében egyedülálló (nem véletlenül mondja Róla Jézus, hogy EGYEDÜL IGAZ ISTEN (Vö. János 17:3), éppen ezért használja csak egyedül Reá a Biblia eredeti görög szövege az üpszisztú (fölséges/legfelségesebb/magasságos) Isten kifejezést (Vö. Zsidók 7:1; Lukács 1:35; 6:35; Csel 7:48; 16:17); Jézus Krisztus viszont egyszülött istenségében egyedülálló, a Magasságos (üpszisztú) Istennek a Fia (Vö. Lukács 1:32; 8:28; Márk 5:6-7); a sátán pedig abban a minőségben egyedülálló, hogy e világnak az istene. (Vö 2Kor 4:4) Azután sokaknak a hasuk az istenük (Vö. Filippi 3:19); nem beszélve a sok hamis istenről, akiket név szerint említ meg a Biblia Baáltól kezdve Molokon át Remfánig, (stb.) akik >úgynevezett istenek< (Vö. 1Kor 8:5), de lényegüket tekintve nem istenek - (Vö. Csel 7:43; 1Kor 8:5; Galata 4:8, MBT. fordítás). 
 
Nagyon is szükséges tehát, hogy meg tudjuk különböztetni azt az Istent, Akit Jézus Krisztus, mint az imádat célszemélyét mutatott be (Vö. János 4:21-24), az összes többi, valamilyen szintű minőségben említett istentől.

Egy szemléltetéssel élve, ha azt mondjuk, hogy volt egyszer egy főmérnök, és a főmérnök a Jó István igazgatónál volt, és volt a főmérnök – akkor a főmérnök minőségbeli jósága egyáltalán nem teszi egyenrangúvá vagy egyenlővé, különösen nem azonossá őt a Jó István igazgató úrral! Hasonlóképpen, ahogy kezdetben (a teremtés kezdetekor) volt a Fiú, és a Fiú az istennél (az Atyánál) volt, és isten (határozott névelő nélküli, tehát isteni) volt a Fiú (Vö. János 1:1), attól még a Jézus isteni mivolta nem teszi őt egzisztenciálisan ugyanazon Istenné az Atyával egy emberek által kitalált misztikus szentháromságon belül, csak mert nekik ez így tetszik, mert ők ezt a dogmatikus filozófiát határozták meg a hitehagyás jövendölését beteljesítő évszázadok alatt. (Vö. Cselekedetek 20:29-30)

Isten volt bár az Ige (amely később testté lett – Vö. János 1:14), de attól még nagyon sok dologban az ő istensége és az Atya egyedül igaz Istenkénti mivolta között óriási különbségek vannak – ahogy láthattuk az előző felsorolásokban. Nem beszélve róla, hogy az összes (több tucat) ihletett kijelentés az Atyát határozza meg a MI ISTENÜNK-nek – azzal az egy árva kijelentéssel szemben, amit Tamás érzelmi felindultságában mondott Jézusról. (Vö. János 20:28) [Lásd: Kicsoda a mi Istenünk? - című tanulmányt.]
Jézus tehát nem Istenember (aszerint, ahogy a katolikus egyház bemutatja), és Mária nem Istenanya (abban az értelemben, ahogyan a katolikus egyház bemutatja). Ugyanis a katolikus dogmatika szerint az Atya és a Fiú istensége, isteni mivolta között semmi különbség nincsen, egy és ugyanazon Isten mindkettő, mégis a kettő mégsem kettő, hanem egy. Nem beszélve róla, hogy a harmadik is (a szent szellem) valóságos Isten, még sincs három Isten, hanem csak egy. Mindhárom valóságos Isten, még sincs három Isten. Hanem van egy Istenben három személy – ellenben azzal, amit a Szentírás tanít, hogy csak az Atya az egyedül valóságos Isten, Akinek senki nem adott életet, ugyanakkor Ő adott a Fiúnak életet (Vö. János 5:26), mivelhogy ő Isten „dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsidók 1:3, MBT. fordítás)

Esetleg akkor lehetne azonos szintű Istenségről beszélni, ha mindhárom imádkozna kölcsönösen a másikhoz oda és vissza, ill. mindhárom kölcsönösen a feje lenne a másiknak. (Vö. 1Kor 11:3) Csakhogy az Atya soha senkihez nem imádkozik, nem fohászkodik és nem jár közbe könyörögve senkiért, nyilván mert nincs felette senki, aki elé mint Isten elé járulhatna (Vö. Zsidók 6:13). Jézus meg pont ezt tette, úgy hogy a Jézus valóságos istenségéről szóló katolikus tanmesét itt be is lehet fejezni.

Hogy minden katolikus (hamis) dogmához mégis ragaszkodnak, ez nem azért van, mert ezt igazolja mindenki számára világosan és egyértelműen a Szentírás, hanem mert már évszázadok óta igaz tanításokként tanítják azokat, és azt a csúfos kudarcot nem merik bevállalni, hogy eddig tévelyegtek. Ebből kifolyólag SOHA nem fogják beismerni a saját tanításaik hamisságát, mégpedig mert NINCS BENNÜK KELLŐ ALÁZAT ennek elismeréséhez.

Ne várja tehát senki sem, hogy a katolikus egyház bármelyik alaptanításában változtatni fog, és bárminemű tévedését elismeri, hanem végigviszi a hamis tantételeit egészen a Krisztus ítéletnapjáig, és ott kell neki szembesülnie az igazsággal. De ez ugyanúgy érvényes más egyházak tévtanításaira is, azok sem adják fel kedvenc tévelygéseiket, azért is létezik annyi egymásnak és a Bibliának ellentmondó keresztény egyház, ill. felekezet.

Ellenben a változtatásra való készség az alázatosság jele, és ahol az ismeret és a megértés előrehaladtával képesek változtatni bizonyos beidegződéseken alapuló gyakorlatokon vagy tantételeken, az az Istenhez való alázatossággal párosuló igazodásra való készség jele. (Vö. Róma 12:2)

A testi zsidóság pont erre a változtatásra nem volt hajlandó, ezért is okozta ez a merevség és a szellemi fejlődés elutasítása a vesztüket az I századi ítéletükkor, és ez a katolikus egyházzal sem lesz másként. Jellemző, hogy amíg Pétert meg lehetett feddni és Pál adott esetben helyre is igazította (Vö. Galata 2:12-14), addig a katolikusok pápáját senki nem fedheti meg, mert mindenek feletti hatalmat gondol magának. Holott egy rakás bibliától idegen dogmának a tárháza az egyház, amihez ragaszkodnak és ami a vesztüket is fogja okozni.
 (A 2. rész következik)







Nincsenek megjegyzések: