motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. április 5., csütörtök

Az egyház kősziklája

Ki a kőszikla, akire Krisztus egyháza épült?



amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban,
s nem vall szégyent, aki hisz benne.”
(Róma 9:33)


Az egyház alapjának újra lerakása - Kire épült az egyház, Péterre vagy Krisztusra? - Vajon ki az egyház feje, akire építkezünk? - Ki kinek a helytartója? - A szellemi templomtól a kőtemplomig - Összefoglalás
Az egyház alapjának újra lerakása

Kétszer rakták le az egyház alapjait. Először lerakta Isten Krisztus által, másodszor lerakták Nagy Konstantin idejében, amely már nem volt azonos azzal, ahogy Isten lerakta.

Mert emlékezzünk csak, mit mondott Pál apostol?

A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.” (1Kor 3:10)

Sátánnak a legrafináltabban kieszelt csele az volt, hogy létrehozza Krisztus mimikri-egyházát, egy teljesen más alappal, más felépítéssel, más igazgatással, és ezt a római katolikus egyház által valósította meg.

Hogy miért állítható ez? Mert a bizonyítékok ezt mutatják, és ennek az állításnak nem érzelmi ellenszenv az alapja.

Nézzük meg, hogy a katolikusok mit állítanak, ki az egyház alapja?

A II. Vatikáni Zsinat, az I. Vatikáni Zsinat nyomdokait követve, tanította, hogy Krisztus Péterben „a hit és az közösség egységének örök és látható kiindulópontját és a l a p j á t” állította oda. (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium, 18. - Vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus, Prológus.)

A Péterre a l a p í t o t t egyház (16,18), amelynek ő az építőktől elvetett alapköve (21,42), messiási közösség. Az ószövetségi közösség ebben él tovább, de már egyetemes jelleggel.” (AZ EVANGÉLIUM SZENT MÁTÉ SZERINT- katolikus fordítás lábjegyzete)

Jézus Simont Péternek (arám Kéfa = szikla) nevezi... Erre a sziklára akarja építeni Jézus egyházát (= ekklézia a görögben, kahal a zsidóban = szent, vallásos gyülekezet), amelyet semmiféle hatalom, még az alvilág kapui (vö.: Szentszék, magas porta) sem fog megdönteni. Az épület tartóssága nem utolsósorban az alaptól függ...

A Jel 3,7-ben Jézus bírja Dávid kulcsait - nála van a messiási ország minden joghatósága, ezt átadja Péternek, tehát Péter Jézus tekintélyével rendelkezik...

Péter tehát megkapja e szavakban a legfőbb törvényhozói hatalmat mind a tan, mind a jog vonalán. Ez az ígéret nemcsak Péterre, hanem utódaira is vonatkozik, jóllehet ez kifejezetten nincs bent a szövegben, de Jézus nem alapíthatott oly egyházat, melynek felállása csak Péter haláláig van biztosítva.” (katolikus bibliafordítás lábjegyzete: Máté 16:13-20.)

Amikor azt mondja, hogy „nem a l a p í t h a t o t t olyan egyházat, melynek felállása csak Péter haláláig van biztosítva”, ezzel egyértelműen azt állítja, hogy az egyház emberi alapon áll.

Hogy valóban Pétert tartják az egyház alapjának, hogy az értelmezésükben ez valóban így jön le, van rá példa bőven:

Szent Péter székfoglalásának ünnepét február 22-én Rómában már a IV. századtól ünnepelték, hogy kifejezzék a Péter apostolra a l a p o z o t t Egyház egységét." (Zsolozsmáskönyvből).

A keresztény egyházak tanítása szerint a kereszténység és az egyház Palesztinában keletkezett Augustus (Kr. e. 31-Kr. u. 14) és Tiberius (14-37) idején. Az egyház krisztusi alapítását a katolikus teológia az evangéliumokra hivatkozva magyarázza.

"Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy /Petrus=kőszikla/, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta." Máté 16,18. [ Historia 2005/04. A pápaság kialakulása (F. I.)]

De mivel a Szentírás kinyilatkoztatása egyértelműen Jézust jelöli meg az egyház alapjának (vö. 1Kor 3:10), ezért a katolikus rafinéria úgy tudja átvinni a köztudatba, hogy mégis Péter az egyház alapja, hogy észrevétlenül összepárosítja a kettőt:

Pétert választotta ki Jézus az Egyház a l a p j á n a k, de az élő kő (csak itt szerepel ez a kifejezés a Szentírásban) mégis Jézus, akit a zsidók nem ismertek el (vö.: Zsolt 118,22). Őrajta épülnek a hívők lelki házzá, tehát szerves egészet alkotnak, amelynek éltetője a Szentlélek.

Az idézet Iz 28,16-ból való. Az építők, a zsidó nép hivatalos vezetői megtagadták Krisztust, aki számukra a botlás kövévé vált.

Péter az épület allegóriájában úgy mutatja be az Egyházat, mint szervezett egészet, ahol minden egyes elemnek megvan a maga helye, Krisztus pedig, mint szegletkő az egészet egybekapcsolja.

Ezért mondja Pál a hívőkről: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és az Isten lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16).

És amint az alul elhelyezett kövek tartják a rájuk helyezetteket és egészet alkotnak velük, így kell lennie az egyházban is, ahol „hordoznunk kell egymás terhét” (Gal 6,2).” (1Pét 2:1-10; katolikus fordítás lábjegyzete)

Vagyis Péter az alap, de mégis Jézuson épülnek szellemi házzá a hívők. Hogy van ez? Péter tehát be van csempészve, mint alap.

Ráadásul egyedül Pétert nevezi meg alapnak. Azután meg elkezdi magyarázni (amit nem tud kikerülni, főként nem tud letagadni), hogy mégiscsak Jézuson épül fel a szellemi templom, hiszen Isten már Ézsaiásnál megmondta, hogy erős alapot tesz le Sionba:

Ezért így szól az Úristen (YHVH): »Íme, leteszek alapul egy követ Sionon, kipróbált követ, értékes szegletkövet, szilárd alapot; aki hisz, nem menekül el.” (Ézsaiás 28:16, Káldi Neovulgáta ford.)

Most hogy jön ehhez az a katolikus magyarázat, hogy Jézus „nem a l a p í t h a t o t t olyan egyházat, melynek felállása csak Péter haláláig van biztosítva”? Miért tartana az Isten által letett szilárd alap Péter haláláig? És miért Péternek az utódaiban látja a Péterre alapított egyház fennmaradását, miért nem abban, hogy az Isten által lerakott alap Krisztusban áll meg, Krisztusban stabil, Krisztusban maradandó?!

Hogy miért látja így? Mert ugyanabból az alkatrészekből egy más rendszert akar felépíteni. De nem csak fel akarja építeni, hanem fel is építi.

A katolikus egyházban fel van építve az a rendszer, mely szerint az egyház Péteren épül fel, akit ráadásul megtettek az egyház és az apostolok fejévé is. Sőt, még utódokat is állítottak ennek az alapnak:

A Pápa, Róma püspöke és Szent Péter utóda "örök és látható principiuma és a l a p j a mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének." [882] (A Katolikus Egyház Katekizmusa)

Hogy lehet a római pápa az alapja a hívők sokasága egységének, amikor Krisztus lett Istentől alapként letéve?! Úgy, hogy utólag csináltak még egy alapot, amibe már Pétert tették meg alapként annak az értelmezésnek az alapján, amit a Máté 16:18-ban olvasható:

Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.”

A keresztény egyházat (ekklésiát) arra a kősziklára (petra=sziklatömb) építette Krisztus, akit Isten letett a Sionba, és Péter (petrosz=szikladarab) is Isten kijelentése folytán Isten Fiának, a Krisztusnak megvallott, és nem azt mondta (Krisztus), hogy rád (Péterre) építem az egyházamat.

amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.” (Róma 9:33)

A fundamentum/alap tehát Jézus, akiben hinni kellett és nem Péter apostol.

Tehát akire, mint kősziklára építik egyházukat az egyház tagjai, az Jézus Krisztus, mivelhogy nem Péter az, akit az építők elvetettek (apodokimadzó=elvetni, mint értéktelent), hanem Jézus:

Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra...

Erre Jézus azt kérdezte:

Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben...

Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad...

Nem olvastátok az Írást: A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett...

Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse...

Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk...

Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent. Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik:

Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.” (Ézsaiás 53:3; Máté 21:42; Márk 8:31;12:10; Lukács 17:25; Cselekedetek 4:11-12; 1Péter 2:4-8)

Tehát az alapkő, amire az egyház felépült, nem a péteri szikladarab, hanem Krisztus, a kőszikla! Az apostolok csupán másodlagos alapot jelentenek, de nem csak Péter, hanem együtt mind a tizenkettő:

Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává...

A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.” (Efézus 2:20-22; Jelenések 21:14)

Hogy nem Péterre épült az egyház, az is bizonyítja, hogy Jézus a János 2:19-21-ben azt mondta, hogy „rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt... Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. ” (Károli ford.)
Vajon a templom lerontása Péternek a meggyilkolása által történt vagy Krisztus megölése által? Ha Krisztust ölték meg, és ezáltal a templom lerontatott, akkor a Krisztusra épült templom rontatott le, amit ő, mint az ő testének templomát felépítette három nap alatt, mivelhogy életre kelt a halálból. A templom pedig az egyházat jelenti, a Krisztus testét.

Ha pedig az egyházat (magát Krisztust, akinek teste az egyház – vö. Efézus 1:22-23) rontották le (anélkül hogy Péterhez hozzányúltak volna), akkor nem is Péteren épült az egyház, hanem azon, akinek a megölése által lerontható volt az egyház, vagyis Jézuson. Jézus saját magára építette, a saját testén, mint kősziklán.

És amikor azt mondta, hogy „a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” - ezt azért mondhatta, mivel, - ahogy a Róma 6:9 is mondja:

Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta.” Ezáltal a pokol kapui nem diadalmaskodhatnak azon az egyházon, amely azonos Krisztus (és nem Péter) testével.

Nem Péter emberek által illegitim módon választott utódai által marad fönn tehát örökké Krisztus ekklézsiája, hanem Krisztus halál feletti győzelme által.

Továbbá Krisztus azt mondta, „az ÉN anyaszentegyházamat (ekklézsiámat)”, vagyis a sajátját építette saját magára, és nem Péterét Péterre. (vö. Máté 16:18)

A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” - olvashatjuk az 1Korinthus 3:11-12-ben.

Kire épült az egyház, Péterre vagy Krisztusra?

A görög EPI szó egyik jelentése rajta. Jézus használta ezt a szót, pl.: „szálljon a ti békességetek REÁ (EPI)(Mát 10:13, Károli ford.); „akire pedig ez esik REÁ (EPI)(Mát 21:44, Károli ford.); „jőnek REÁD (EPI) napok” (Lukács 19:43, Károli ford.);

Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok RÁD, menj be urad örömébe!” (Mát 25:21); mégsem azt mondta Péternek, hogy REÁD (EPI) építem az egyházamat, hanem „ezen (TAUTÉ) a kősziklán építem fel” (Máté 16:18).

És hogy ki az a kőszikla?

Pál azonosítja, amikor azt mondja: „er R E (EPI) az alapra”, amely pedig egyértelműen Jézus Krisztus, hiszen nincs más alap! (1Kor 3:11-12, MBT. ford.)

Az „ezen” és az „erre” ugyanazt a személyt jelenti, ugyanarra a személyre mutat, aki mögött Krisztus van és nem Péter.

Tehát amikor Krisztus azt mondta, hogy „ezen a kősziklán építem fel”, az annyi, mintha azt mondta volna: 'ezen az alapon' („erre az alapra”), vagyis akit Péter Krisztusként, az élő Isten fiaként megvallott.

Péter mondja:

Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először MI RAJTUNK kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?” (1Péter 4:17, Károli ford.)

Vagyis Péter azt mondja mi vagyunk a háznép, tehát nem rajta (Péteren) kezdődik az ítélet, hanem rajtunk, tehát a háznép az Krisztus teste, akin fölépül a háznép.

Ti pedig a Krisztus teste vagytok (Péter testének kellene lennie, ha rá épülne a test, vagyis az egyház), és tagjai rész szerint.” (1Kor 12:27, Károli ford.)

Pál mondja:
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, (az összes apostol egy szinten van, és nem mondja, hogy először Pétert rendelte volna) másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit...” (1Kor 12:28, Károli ford.)

És Ő adott némelyeket apostolokul, (az összes apostol egy szinten van, és nem mondja, hogy először Pétert adta volna) némelyeket prófétákul...” (Efézus 4,11, Károli ford.)

Vajon ki az egyház feje, akire építkezünk?

Vajon kire építkezünk, Krisztusra vagy Péterre? Ha a katolikusok szerint Péter a kőszikla, akire az egyház felépült, akkor ők Péterre is kell hogy építkezzenek, az alapra.

Akik azonban üdvözülni szeretnének, Krisztusra építkeznek, ahogy Pál is mondja. Más alapot senki nem rakhat, a katolikusok mégis más alapot raktak, de ezt engedély nélkül tették, amit nyomatékosan ki kell hangsúlyozni!

Ugyanakkor Krisztus nem csak az egyház alapja, hanem a feje is, nem pedig Péter:

Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz... Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben...” (Efézus 1:22-23; Kolossé 1:18)

Innentől kezdve teljesen illegitimek azok a római katolikus kijelentések, hogy a világegyház feje, az egyház földi feje, Krisztus földi helytartója, a római pápa.

A katolikus bibliafordítás lábjegyzete maga is kijelenti, hogy „Krisztus minden hatalom birtokosa, egyszersmind az Egyház feje.” (Efézus 1:22-höz.)

Ugyanakkor további lábjegyzetekben kifejtik, hogy az apostoloknak a feje Péter:
Az apostolok élén áll Sim(e)on (= Isten meghallgatott), akinek nevét Jézus Péterre (arám: kéfa = szikla) változtatja ő a feje az apostoloknak ezt fejezi ki az első szó, különben értelmetlen lenne, hisz úgy is ő nyitja meg az apostolok sorát...

Az apostolok élén mindig Péter áll, ami kiválasztottságára mutat, hogy ő az egyház feje.” (Máté 10:1-4 és Cselekedetek 1:4-14-nél.)

Ezzel ellentétben sehol nem írja a Biblia, hogy Péter lenne az egyház feje, és az sincs kijelentve sehol, hogy az apostolok feje lenne, de nem is lehetne, hiszen aki az egyház feje, az a vezetője is egyben, és ugyanez vonatkozik az apostolokra is.

Ha Péter lett volna a fejük, akkor a vezetőjüknek is kellett volna lenniük, csakhogy vezetőnek (bibliai szóhasználat szerint) nem Pétert mondja a bibliai szöveg, hanem Júdást, no meg a vakok vezetőit, a farizeusokat:

Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust... Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” (Cselekedetek 1:16; Máté 15:14)

Péter ki volt választva, - hogy mire, talán hogy az egyház alapja és/vagy vezetője legyen? Nem, hanem ő maga mondja, hogy a pogány származásúaknak hirdesse az evangéliumot, de a gyülekezeti vezetést nem egyedül vitte, hanem többen vitték:

Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását, és higgyenek...

Erre az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek.” (Cselekedetek 15:7,22. lásd még. 13:2)

Kétségtelen, hogy Péter ott volt a gyülekezet vezető tisztségviselői között, de semmiféle fölé és alárendeltségi viszony az apostolok között nem állt fönn, hiszen Jézus azt mondta: „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Máté 23:8)

Másrészt maga Péter mondta, hogy az Isten mire választotta ki (lásd előbb), nem arra, hogy Krisztus egyháza rá épüljön, hanem hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot.

János apostol is magát testvérnek mondja a Jelenések 1:9-ben, akkor ugyanez vonatkozik Péterre is:

Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt.”

Ki kinek a helytartója?

Amit a katolikusok hangoztatnak, hogy az apostolok élén mindig Péter áll, ami kiválasztottságára mutat, hogy ő az egyház feje, vezetője, tanítója, Jézus helytartója, meg hasonlók, ezek az elnevezések (a Szentírásban) sehol nem szerepelnek Péterrel kapcsolatban, mint valami különleges címek. De nem is viselhetett ilyesmiket, hiszen ő maga mondja magáról:

Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola azoknak, akik velünk együtt ugyanolyan mértékben részesültek a mindennél értékesebb hitben Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságosságában.” (2Péter 1:1)

Márpedig Krisztusnak szolgája – ahogy ő maga mondja, - és a Krisztusnak helytartója – ahogy őt nevezik a katolikusok, - ez két különböző dolog. Az egyik alázatosságot tükröz, a másik uralkodásra való felsőbbséget reprezentál.

Csakhogy Jézus nem azt mondta, hogy neki helytartója lesz – úgy mint 'Krisztus helytartója', - hanem éppen ellenkezőleg:

Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam.” (Márk 13:9; Lukács 21:12)

Vagyis őket hurcolják helytartók elé (olyanok elé, mint Pilátus is volt), nem pedig királyok hajolnak meg Krisztus állítólagos helytartói, a pápák előtt!

A valóságban azonban mégis így történt, mivelhogy a világi hatalmat magukhoz kaparintó pápák előtt királyok hajoltak meg, de ez Krisztus alázatos követőire sohasem vonatkozott. Nézzünk egy jellemző példát:

22.§. PÁPASÁG ÉS CSÁSZÁRSÁG
A pápai állam megalakulása. Itália északi részében a longobárdok telepedtek meg, melyeket róluk neveztek el Lombardiának. Eleinte megelégedtek az adókkal és ajándékokkal, melyeket a pápa küldött nekik, de később még Rómát is el akarták foglalni.

A szorongatott pápa a frankoktól kért segítséget (nem bízta Krisztusra a védelmet, aki megígérte, hogy a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni az egyházán, hanem szellemi paráznaságra lépett a frankokkal. Lásd Máté 16:18; Jakab 4:4), akik többször le is győzték a longobárdokat és a tőlük visszavett városokat és tartományokat a pápának adományozták. Így jött létre az egyházi állam 756-ban.

[Miféle egyházi állam jöhetett létre Krisztus vezetésével, amikor ő azt mondta, hogy a követői nem része e világnak?! Vö. János 17:14-16]

Nagy Károly császárrá koronázása.

Az egyházi állam azonban egymagában nem volt elég erős ahhoz, hogy magát a barbárok támadása ellen megvédje.

[Egymagában volt, mivelhogy azt már régen elfelejtette, amit Krisztus ígért követőinek, hogy vele lesz minden napon a világ végezetéig. Egyébként meg Krisztus ígérete nem egy világi hatalommal rendelkező egyházi államra (politikai/vallási keverék-egyházra) vonatkozott, és ezt ők nagyon is jól tudták, ezért is kerestek világi védelmet maguknak, és nem Krisztus védelmében bíztak.]

A pápa tehát Kr.u. 800-ban karácsony ünnepén [Jézus születésére kijelölt napon, nyilván az ő tiszteletére (?)] Rómában császárrá koronázta a frankok királyát, Nagy Károlyt, hogy ő legyen az egyház védője.

[Gyakorlatilag Krisztust a saját születésére kijelölt napon leváltották a védelmi posztjáról, elvették királyi koronáját és odaadták egy világi uralkodónak. Ekkora árulást még Péter sem követett el, akit állítólag szorosan követnek.]

Nagy Károly a reá ruházott feladatot híven teljesítette.

[Vajon mit ígért Pálnak Krisztus? Csel 26,17-ben mondja: „Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek”. Viszont a pápaság védelmét Nagy Károly teljesítette híven, akire a pápaság ezt ráruházta. Felmerül a kérdés, hogy mi köze van ezek után a pápaságnak Krisztushoz?]

Később a császári korona a frankoktól a németekhez került és több évszázadon át náluk maradt. Nyugatrómai császároknak nevezték őket, megkülönböztetésül a keletrómai császároktól, kik Konstantinápolyban uralkodtak.” (JÉZUS KRISZTUSNAK ÉS EGYHÁZÁNAK TÖRTÉNETE, Hittankönyv az ált. iskolák VI. osztályának katolikus tanulói számára. Szent István Társulat, Bp. 1953. 51-52.-oldal. Nihil obstat – *utólagos betoldások)

[A Róma Katolikus Egyház történelmét úgy beállítani, mint amely azonos Jézus Krisztus egyházának történelmével, még külön súlyosbítja a pápaság bűneit, amelyek önmagukban is elegendőek a Róma 2:8 szerinti isteni ítéletre.]

Az egyházi állam, bár magát megvédeni nem tudta, tudott azonban mást:

A niceai zsinaton 325-ben az ariánusokat, a tridenti zsinaton az összes protestánsokat, a vatikáni zsinaton 1870-ben az úgynevezett ókatholikusokat távolította el önmagától.” (Hajós József [Sz. I. akadémia tagja]; A végtelen felé, 1930., 299.old.)

Krisztust pedig akkor távolította el magától, amikor az első csalást létrehozta, és nem csak hogy létrehozta, hanem továbbra is a csalásra építkezve, azt kiszélesítette. Mert Krisztus, a szőlőtő mit is mondott?

Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek...” (Ján 15:4-6)

Ehhez képest, a katolikusoknál nem Krisztus a szőlőtő (az alap), hanem Péter, akire (és állítólagos utódaikra) épülnek a szőlővesszők (vagyis az egyház). Aki Krisztusban marad, abban marad Krisztus is, és bő termést hoz. Hisz Krisztus nélkül mit sem cselekedhetünk.

Hogy milyen bő termést hozott a katolikus egyház, előzőekben már volt olvasható:

a kór átterjedt a fejről a papokra, a pápákról a főpapokra. Mi mindannyian, főpapok és egyházi személyek, letértünk a helyes útról.” (Sergio Ronchi: A Protestantizmus, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1991., 9. old.)

Ezek szerint, amit tettek, azt Krisztus nélkül tették, akit már a kezdet kezdetén elhagytak, ahogy ez meg is volt jövendölve előre. Ők maguk vallják be, hogy mindannyian letértek a Krisztus útjáról.

De nem csak erkölcsiekben tértek le, hanem alapjaiban. Legfőképpen az egyház alapjában. Hogy Krisztust kicserélték Péterre.

Elvégre Krisztusnak nem tudtak utódot állítani, állítottak hát Péternek. De nem csak utódot, hanem hatalmas bazilikát is.

A szellemi templomtól a kőtemplomig

Amikor Konstantin császár hatalmas bazilikát építtetett Péter állítólagos sírja fölé, akkor a hitehagyott egyház a szellemi templom helyett (amely Krisztus teste, az ő szellemi temploma) bement Konstantin remekművű kőtemplomába – amelyben természetesen Isten nem lakik, és ezért az nem is az Ő háza!

A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura.” (Csel 17:24)

De hogy bemehessen a pazar külsejű kőtemplomba, előbb hozzá illően fel is öltöztette magát szép díszes pogány miseruhákba, (stóla, stb.)

[ - cingulus = a katolikus egyházban a papi ruházat egyik része, amely a római katonák kardot és tőrt tartó derékövének a mintájára maradt fenn. A cingulus 10-12 cm széles, rojtokban végződő öv, illetve széles és vastag anyagú szalag, amelyet derékra kötve viselnek. A színek a papi rangot jelzik: a papságé fekete, a püspöké és más egyházi méltóságoké viola, a bíborosé bíborszínű, a pápáé fehér.” (Vallási kifejezések szószedet)]

Midőn a pápa magas magas tisztségében ezt az áldozatot újra bemutatja a legélesebb kontraszt áll elő. Anélkül, hogy ironikus utalás akarna lenni, mégis meg kell jegyezni, hogy Krisztus helytartója aranyozott drága selyemruházatot visel. Ez gyakran megütközést keltett már.

A XIV. században például Petrarca, a nagy költő leír egy pápai misét Avignonban, mely aligha lehetett kevésbé fényűző, mint az általunk ismertetett mise a Szent Péter-székesegyházban.

Meg vagyok rendülve – írja Petrarca -, mikor a pápa elődeire gondolok, ezeket pedig itt aranyba és bíborba öltözve látom. Úgy tűnik nekem, mintha perzsa vagy parthus királyokkal lenne dolgunk, akik előtt térdre kell esni, s úgy csodálni őket.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 47. oldal.)

Elkezdett tömjénezni, szórta a szenteltvizet, hogy próbálja megtisztítani a tisztátalant – természetesen hasztalan -, égette a gyertyákat és az örökmécsest a bálványokkal teli oltárok előtt, amik előtt meghajolt, mert már Isten előtt nem tudott meghajolni, csak neki hátat fordítani. (Hiszen egyszerre nem lehet Isten előtt és a bálványok előtt is meghajolni!)

Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja:

Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük - mondja az Úr (YHVH) -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket.” (2Kor 6:16-17)

Az élő Isten temploma pedig szellemi templom, aminek Krisztus (és a 12 apostol) az alapja, és arra épül Ábrahám szellemi magva, akik között lakik az Isten, és azok között jár az Isten, de Konstantin kőből épült bazilikájában sem nem lakik az Isten, sem nem jár az Isten, mert annak nincsen semmi köze a Krisztus élő kövekből felépülő szellemi templomához.

És hogy az egyház ezt vette át, a bazilika architektúráját, a római jogot mint az egyházi jog alapját, a pontifex maximus címet a pápa főpapi elnevezéseként, és a IV. században a latin nyelvet, ezzel csak azt bizonyította, hogy megadta magát Sátánnak, aki őbenne megtalálta történelmi eszközét is eszméi megvalósítására, mégpedig az emberiség üdvösségének megtorpedózására létrehozott trójai falovát.

Azt az eszközt, amelyet olyan ügyesen leplezett, hogy abban évszázadokon át tömegek hittek és hisznek még mind a mai napig.

A II. Vatikáni zsinat mondja:

Nem üdvözülhetnek azok, akik nem akarnak belépni az egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által, az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus egyházat.”

Hát a katolikus egyházat azt biztosan nem Isten alapította a Jézus Krisztus által, mert akkor Jézus lenne az alapja, Jézus lenne a feje, és megmaradt volna a szőlőtőn mint szőlővessző, és nem lett volna Nagy Konstantin római szőlőtőjének szőlővesszejévé. Vö.

Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?” (Jeremiás 2:21, Károli ford.)

Ismerjük már a fokozatos átváltozásnak a történetét. Ennek fényében már nem áll meg száz és ezer bizonyítványt magyarázó katolikus nyilatkozat, olyasmik mint ez is:

A római egyház apostoli, mivel tanítása az apostoloknak egykor kinyilatkoztatott hiten alapul, ezt a hitet őrzi és magyarázza, anélkül hogy valamit is hozzátenne vagy elvenne abból”. (Catholic Dictionary: London, 1957, W. E. Addis és T. Arnold, 176. o.)

Állítani sok mindent lehet, de csak az áll meg, amit Isten maga, vagy Krisztus (vagy az ihletett bibliaírók) által mond az Ő igéjében:

Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.” (Máté 15:13)

Olyan szilárd ez, mint ahogy „A szilárd alapon nyugvó város az Isten országának jelképe.” (katolikus bibliafordítás lábjegyzete a Zsid 11:10-hez) De nem csak jelképe, hanem az is! Mert hogy azon a sziklán nyugszik, amelyre az élő kövek épülnek, aki nem Péter, hanem a Péter által megvallott Krisztus!

Összefoglalás

Hogy a katolikus egyház, és minden abban lévő ember azt állítja, Péterre, mint alapra és kősziklára épült a Krisztus egyháza, - holott a bibliai bizonyítékok ezzel kapcsolatban teljességgel Jézusra utalnak – mutatja, hogy egy manipuláció van a katolikus magyarázat hátterében, mégpedig azzal a céllal, hogy magukat eladják egyedül igaz egyháznak, amely az üdvösség útjára vezető utat mutatja meg az emberiségnek. A bibliai bizonyítékok viszont éppen az ellenkezőjét bizonyítják!

 

Nincsenek megjegyzések: