motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. április 4., szerda

A legegyszerűbb igazság

A legegyszerűbb igazság



Isten teremtette a világegyetemet korszakokkal ezelőtt. A növényeket és állatokat hasonlóképpen saját nemük (alapfajuk: pl. kutya, macska, stb.) szerint, amelynek határain belül tudnak szaporodni és variálódni. (mikroevolúció). Az embert saját képére és hasonlatosságára (szellemi és erkölcsi tulajdonságok (1.) alkotta mintegy hatezer éve - az írott történelem sem hosszabb ennél! (2.) Az erről szóló bibliai beszámoló teljesen korrekt és pontos. (A teremtési napok makettszerűen vannak leírva, a valóságban hosszú korszakokat jelentenek, akárcsak egy térképen a centik a valóságban akár száz kilométereket is jelenthetnek a meghatározott arányok szerint.)

Az ember az Édenkertben szembefordult a Teremtőjével, hogy maga döntse el mit tartson jónak és rossznak, ezt szimbolizálta a tiltott fa, amelyről evett. A lázadás elindítója egy szellemi teremtmény volt, egy őrzőangyal (őskígyó), aki megirigyelte Istentől az imádatot, és aki elhitette az emberrel, hogy Isten alapelvei nélkül is képes boldogulni, a saját esze után menve. Isten azért engedte meg a lázadás kifejlődését napjainkig, hogy az embernek ez a kalandja megmutassa, az istentől elidegenedett életmód teljes csődbe vezet az élet minden területén, és megoldatlan problémák százait hozza magával. Az emberiség állapota ennek teljes igazságát mutatja.

„Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja,
és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!”
(Jeremiás 10:23)

Isten gondoskodott egy megváltóról, aki az életének a feláldozásával megvásárolja a benne hívő emberek millióit, majd uralkodásának idejében a földet és az emberiséget az Isten kezdeti akarata szerinti tökéletes állapotba hozza, és Neki bemutatja.

A megváltás gyakorlati kivitelezése és végső sikere érdekében Isten létrehozott egy nemzetet (a zsidóságot) egy elhívott férfi (Ábrahám) utódaiból, akivel kötött egy szövetséget (i.e. 1943), amelynek alapján Isten végrehajtja az akaratát az emberi fajjal kapcsolatban, és az evvel kapcsolatos esküjéhez, hogy mindezt valóra váltja, mind a mai napig hű maradt. Aki Istennek erre az esküjére építi az életét, hogy Isten minden ígéretének megvalósulását garantálja, az nem fog csalódni.

„»Önmagamra esküszöm -- mondja az Úr --, hogy mivel ezt megtetted,
s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél,
megáldalak, és megsokasítom ivadékodat,
mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét:
utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit,
és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe,
mivel engedelmeskedtél szavamnak!«” (1Mózes 22:16-18)

A zsidóságról Isten megjövendöltette, hogy a milliós nemzetből csak egy kis csoport marad hűséges hozzá, ezek fogadták el a kétezer éve a földön megszületett Messiást, Jézus Krisztust, és ezek képezték az alapját a pünkösdkor szent szellemmel felkent keresztény egyháznak, amelyet Krisztus alapított és épített fel saját magára, mint alapra és fundamentumra. Idővel hozzájuk csatlakoztak szamaritánus és pogány származásúak is, amelyek együttesen, mint mennyei kormányzat (Ábrahám magva) fogják Krisztussal az élükön végrehajtani az isteni tervet a meghatározott időben, egy meghatározott időszak alatt. Így nyernek földi örök életet az Ábrahám szellemi magvában áldást nyerő milliók. Ezt az égi papkirályi kormányzatot (Ábrahám szellemi magvát) előképezte a földi ősi zsidó Istentől kijelölt papság (vö. Zsidók 8:5), akik állat (és egyéb) áldozatok bemutatásával (áldozati rendszer) jelképezték a bűntől való megtisztulást, amely Krisztus áldozati halálával és értékének Isten előtti bemutatásával töltötte be a célját és szűnt meg.

„Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel,
vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére,
aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek,
mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől,
hogy szolgáljunk az élő Istennek.
Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus,
mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért,
hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”
(Zsidók 9:13-16)

A keresztény gyülekezet az apostolok halálával az I. század végétől kezdődően ugyanúgy meg lett rontva Sátán az őskígyó által, mint Ádám és Éva az Édenben. Ennek következtében búzára és ocsúra vált szét, s mindkettőjük csoportja együtt nő egészen az aratásig, amikor (a bibliai világ vége idejében) Jézus Krisztus, az angyalai által megítéli az emberiséget, és csak azoknak ad lehetőséget az új világba való átkerülésre, és az örök életre, akik Isten akarata szerint élik az életüket az őbenne való hit és gyakorlati követés által.

Isten egy népet ment meg, akik az I századi mintára épülnek fel és alkotnak egymással szoros kapcsolatban lévő világméretű egyházat (tiszta imádati rendszert vagy vallást), akinek feladatuk, hogy a szeretet törvényét betöltve hirdessék az egész világon Krisztus égi Királyságának jó hírét (mint az emberiség egyetlen valódi reménységét, vö. Máté 24:14), és képezzenek tanítványokat az összes nemzetből. Ezeknek az embereknek szükséges kifutniuk nagy Babilonból, a hamis vallások birodalmából, és fő részéből, az ocsút megtestesítő álkereszténységből.

„És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván:
Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé,
minden tisztátalan léleknek tömlöczévé,
és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép,
és a földnek királyai ő vele paráználkodtak,
és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala:
Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben,
és ne kapjatok az ő csapásaiból:”
(Jelenések 18:2-4)

Szükséges továbbá mindenben követniük a Biblia rájuk vonatkozó tanítását és követelményeit, mivel ezek Istentől származó kinyilatkoztatott igazságok és parancsolatok. Az Isten népéhez való formai tartozás (gyülekezeti tagság) ugyanis önmagában senkit nem ment meg, hanem csakis az Istennel való állandóan ápolt és helyeselt kapcsolat, amely viszont magában foglalja az Isten népéhez való, lehetőség szerinti tartozást is.

Szükséges tehát mind a kettő, amennyiben erre földrajzilag (és egyéb tendenciák tekintetében) lehetőség adódik, és a gyülekezettől való távolmaradás nem önkényes elgondoláson alapszik. Hiszen az Isten új világában is mindenki egy társadalomhoz fog tartozni és közös istenimádatot fog bemutatni, úgy, hogy az ehhez való önkéntes igazodást már most mindenkinek ki kell mutatnia, hogy erre hajlandó, és ezt önként, szívből és teljes meggyőződésből teszi.

„És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek,
hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. „
(Zsidók 10:24-25)

Akik tehát a Krisztus által kijelentett keskeny úton járnak, és ezt jelenlegi teljes életvitelükkel bizonyítják, azok elnyerik mindazokat az áldásokat, amelyeket Isten már Ádámnak és Évának is felkínált, ellenben akik hitetlenséget, engedetlenséget és önző életvitelt mutatnak, összességében az Isten útjaitól elidegenedett világ útját követik, és céljaikat azzal összhangban vélik megtalálni, azok elszenvedik Istentől az ítéletet, és Jézus Krisztus bírói hatalmától elmarasztalást nyernek.

Így teljességgel kijelenthető, hogy minden földi ember sorsa Jézus Krisztuson, az őhozzá való viszonyon fordul meg, legyen bár valaki teljesen egymagában, vagy tartozzon bármilyen csoporthoz, néphez vagy párthoz, egyre meg és teljesen mindegy. Egy és ugyanazon isteni ítélet alá esik mindenki és nincs kivétel. Ennek a Földnek (Jahve/Jehova) Isten a Teremtője, és az fog bekövetkezni, amit az Ő akarata meghatározott. Ez az akarat pedig ki van jelentve a Bibliában, a világ legelterjedtebb és legtöbb nyelvére lefordított könyvben.

„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten,
mostan parancsolja az embereknek,
mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
Mivelhogy rendelt egy napot,
melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által,
kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által,
hogy feltámasztá őt halottaiból.”
(Cselekedetek 17:30-31)

Bibliatanulmányozásra pedig azért van szükség, hogy megismerjük az Isten reánk vonatkozó akaratát és követelményeit.

A legrafináltabb hazugság



 
Támadás Isten ellen

” A’hitetlen az ö haragjának kevélysége miatt nem tudakozik;
minden ö gondolati ezek, hogy nintsen Isten. „
(Zsoltárok 11:4, Aranyos Biblia 1685.)

Ezt a kijelentést teszi Isten Igéje, amelynek lényege, hogy a hitetlen ember a nélkül tagadja meg Isten létezését, hogy komoly vizsgálat tárgyává tenné, mi is lehet az igazság ebben a kérdésben, tehát az ilyen személyeket a saját kevély, belső természetük indítja erre az állításra.

Ez a kijelentés általános érvényű, és teljességgel jellemző az ateista/materialista/evolucionista beállítottságúakra, akik tudatosan és szánt szándékkal Isten nélkül akarják magyarázni a világ és a világban lévő dolgok eredetét. Mindezt elsősorban azért, hogy az életüket a saját tetszésük szerinti életvitelre használhassák fel, (amibe aztán ahány ember, annyiféle elgondolás belefér), másodsorban pedig azért, hogy babérokat arassanak le olyasmik felfedezéséért, amiket Isten teremtett. A dicsőséget persze nem Istennek adják, hanem maguk igyekszenek learatni.

Sok átlagember pedig azt mondja zsigerből, hiszem, ha látom. Nem gondolva arra, hogy számtalan dolog létezik, ami láthatatlan, pl. az emberi értelemből fakadó gondolat, amely óriási dolgok megtételére képes. Nem beszélve róla, hogy sok vak ember mondhatná ugyanezen az alapon, csak azt hiszem el, ami látok, ettől függetlenül mégis léteznek azok a dolgok, amiket ők nem látnak.
 
A hit definíciója

A hitről viszont azt mondja Isten igéje, hogy: „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1, Magyar Biblia Tanács fordítása.) A valódi, bibliai hitnek tehát nem egyszerűen hiszékenység az alapja: azért hiszek Istenben, mert vágyok rá, hogy legyen, hanem azért, mert meggyőződtem utánajárható dolgoknak az igazságáról.

A Biblia tekintetében elsősorban a próféciák utánajárhatók, vizsgálat tárgyává lehet őket tenni, hogy mikor mit jövendölt meg előre a Biblia (vagyis a Bibliában megszólaló Isten, ill. az Istentől ihletett próféták), annak beteljesedései pedig arra indítják a józanul gondolkodó embert, hogy higgyen Isten más jellegű kijelentéseinek is. Azután ha valaki a Biblia más területeit is megvizsgálja, akár a régészet, földrajz, csillagászat, növény és állattan, az orvostudomány, az emberi lélektan (stb.) területeit, azt találhatja, hogy az azokra vonatkozó kijelentések teljesen pontosak és korrektek, az igazi és egyre fejlődő tudomány tekintetében alátámasztottak, ezek pedig ismét csak megerősítik a Biblia Istentől való, ihletettségébe vetet hitünket.

Mindezek vezetnek a remélt dolgokban való bizalomhoz, vagyis a Krisztus váltságán, a benne való hiten és gyakorlati követésen alapuló örök élethez reménységéhez, hogy az biztosan valóra fog válni.

Támadás a teremtés ellen

Ezt a megváltást és reménységet tagadja teljes mellszélességgel az evolucionizmus, azt állítva, nincs szükség Istenre ahhoz, hogy tudományosan megalapozott magyarázattal szolgáljanak az ember eredetére vonatkozólag. Szerintük a darwini evolúció minden felmerülő kérdésre kielégítő válasszal szolgál. Alaptételként ezt állítják:

„Darwin alapelve lényegében azt mondja, hogy olyan egyedek népességében lehet evolúció, amelyekre az jellemző, hogy sokszorozódnak, ezen közben bizonyos sajátságaik öröklődnek, de ez az öröklődés nem pontos, időnként hibák következnek be, és hogyha az öröklődő tulajdonságok befolyásolják azt, hogy az illető egyed milyen sikerrel éli túl a különböző dolgokat és milyen termékeny, akkor az ilyen egyedek populációjában természetes szelekción keresztüli evolúció megy végbe. Pont. Kész. Ez az amiben holt biztosak vagyunk.” (Szathmáry Eőrs rádiósnyilatkozata)

Hogy ez a valóságban is működik, ehhez nem fér semmi kétség. Amikor a tudós megállapít valamilyen a természetben is végbemenő tényt, ezzel magát a Bibliát is alátámasztja. A gond akkor kezdődik, amikor a ténynél tovább megy, és hozzáteszi a saját elgondolását is a tényhez.

Például így:

A természetes kiválasztódás egy folyamat, amelynek során a populáció jobban alkalmazkodó egyedei több utódot hagynak hátra, így előnyös tulajdonságaik fokozatosan elterjednek. Ez azzal a látványos következménnyel jár, hogy a fajok egyre tökéletesebben alkalmazkodnak az adott környezeti feltételekhez a nélkül, hogy bármiféle előzetes terv, vagy cél rendelkezésre állna” (Hraskó Gábor : Amit sosem mertél megkérdezni az evolúcióról)

Hogy nem áll rendelkezésre bármiféle előzetes terv vagy cél, ez nem tény, hanem csupán egy szimpla állítás. Vagyis a tényt megspékelik egy filozófiával, amit hozzáadnak a tényhez. A szerző ugyanakkor ugyanebben a cikkében elismeri: „Mai tudásunkkal - már ismerve a tulajdonságok genetikai kódolásának alapelvét, valamint az egyedfejlődés főbb törvényszerűségeit – „ vagyis, elismeri hogy létezik genetikai kódoltság és törvényszerűség, csak éppen annak eredetét nem firtatja.

Amikor azt állítja: „a fajok egyre tökéletesebben alkalmazkodnak az adott környezeti feltételekhez”, akkor megállapít egy tényt, viszont akkor is megállapít egy tényt, amikor elismeri a genetikai kódoltságot, illetve azt, hogy léteznek törvényszerűségek. De érdekes, hogy ezeket a tényeket már nem kapcsolja össze, és nyilván azért nem, mert filozófiailag más konzekvenciát akar levonni ezekből a tényekből, és más végeredményre akar kilyukadni.

Alapjaiban tehát elmondhatjuk, hogy vannak a tények: van sokszorozódás, öröklődés, alkalmazkodás, természetes kiválasztódás, genetikai kódolás és törvényszerűségek (stb.), ugyanakkor van levont konzekvencia: evolúció, mégpedig anélkül, hogy bármiféle előzetes terv, vagy cél rendelkezésre állna. 
 
És vajon mit állít a Biblia? Ugyanazokat a tényeket állítja alapjaiban, mint a fejlődéselmélet, hogy van sokszorozódás, öröklődés, alkalmazkodás, természetes kiválasztódás, genetikai kódolás és törvényszerűségek, de más magyarázatot fűz hozzá, mégpedig hogy a genetikai kódolásnak és a törvényszerűségnek bizony van eredete, mégpedig Isten, a Teremtő az, ennél fogva evolúció csak olyan mértékben és keretek között létezik, ahogyan Isten azt meghatározta, mégpedig mikro- és nem makro- szinten.

Vagyis az Isten által teremtett nemeken (alapfajokon) belül létezik mikro evolúciót előidéző sokszorozódás, öröklődés, alkalmazkodás, természetes kiválasztódás, genetikai kódolás és törvényszerű folyamatok (stb.), amelyeket Ő határozott meg a természeti környezet és egyéb összefüggések függvényében. Ellenben az evolúciótan azt állítja, hogy létezik sokszorozódás, öröklődés, alkalmazkodás és természetes kiválasztódás, mutáció (stb.), és ezek előzetes terv és cél nélkül működnek, továbbá hogy ezek nem csak fajokon belüli variálódást engedélyeznek, hanem teljesen új fajok (alapfajok) létrejöttét is elősegítik. Sőt még azt is állítja, hogy ezek visszamenőleg is érvényesek, vagyis hogy a létező összes faj visszavezethető egy nála egyszerűbbre (de mindenképpen egy közös ősre), azok pedig egyetlen őssejtre.

Az ábra tehát ez. Darwini evolúció: tények + filozófia = makroevolúció/fajátalakulás egyetlen közös ős(sejt)ből kiindulóan

Miközben a Biblia ezt állítja. Teremtés: tények + genetikai kódolás/törvényszerű folyamatok = mikroevolúció/teremtett (alap) fajokon belüli variálódás

Az ugyanis, hogy „hogy a fajok egyre tökéletesebben alkalmazkodnak az adott környezeti feltételekhez a nélkül, hogy bármiféle előzetes terv, vagy cél rendelkezésre állna” – nem más, mint fikció, mivelhogy rendelkezésre áll a genetikai kódolás, és rendelkezésre állnak törvényszerű folyamatok, amelyeknek eredete nem a véletlen, hanem a Teremtő.

Mert ugyan honnan van az, hogy a fajok egyre tökéletesebben tudnak alkalmazkodni az adott környezeti feltételékhez, ha nem azért, mert genetikailag erre vannak kódolva? Na és honnan van a kódolás? Honnan vannak a természeti törvényszerűségek? Az atomok és csillagok világa miért úgy működik, ahogy?

Egy molekulárisbiológia- és számítástechnika-professzor ezt mondta: „1 gramm DNS, mely száraz állapotban körülbelül egy köbcentiméternyi helyet foglalna el, hozzávetőlegesen 1 billió CD lemeznyi információt képes tárolni.” (Scientific American, “Computing With DNA,” by Leonard M. Adleman, August 1998, p.)

Vajon a CD-ken vagy a DVD-ken tárolt zenei vagy egyéb információk eredete a véletlen lenne? (lásd: A genetikai információ személyes eredete)

Rudij Bogdan ukrán filozófus kijelentése megegyezik a mindennapi tapasztalattal: „A műszaki információs rendszerek tulajdonságai alapján a sejt – egy automatizált információs rendszer. Mivel az információnak egyetlen ismert erőforrása (oka) van – az intelligencia, ezért a DNS szerkezete – tudományos bizonyítéka, hogy annak az oka az Elme.”
Mivel nincs kódolt információ ebben a világban, ami nem egy intelligens személytől származna, ennél fogva a DNS-ben tárolt információ eredete attól a szuper intelligens személytől kell, hogy származzon, Aki a Biblia szerint a Teremtő Isten, Akik magát Jézus Krisztus mennyei atyjaként nyilatkoztatta ki.
Mikroevolúció (a teremtett fajok korlátain belüli változás) tehát létezik, makro evolúció (egyetlen sejtből széles rétegekben kialakult biológiai változatosság) pedig csak az evolucionista filozófia szerint. Ahogy Scott M. Huse angol tudós is megfogalmazta:

„A tudósok elmélkedhetnek a múltról vagy jövőről, de csak a jelent képesek megfigyelni. Tehát abszolút hamis az az elterjedt vélemény, hogy az evolúcióelmélet tudományosan megalapozott. Az evolúció helyes meghatározása – hit, az élet kezdetének szubjektív filozófiája, mely sok természettudós számára vallásává vált.” [Scott M. Huse., The Collapse of Evolution, Baker Books, 1997] 
 
Végeredményben tehát a (makro) evolúciós elmélet egy olyan vallás, amely a hitnek egy gyatra változatára, (bizonyítékok hiányában) a hiszékenységre épül, de a hiányosságát a magabiztosságával akarja palástolni:

„Melyik komoly kutató vonná kétségbe manapság, hogy az evolúció tény? A földön létező összes élőlény közös származását ma már senki sem vitatja.“ (Ernst Mayr)
Hatáskeltésből ötös, bizonyításból egyes. 
Támadás a Biblia ellen
A Biblia egyik legkülönlegesebb, és az isteni ítélet szempontjából legalapvetőbb kijelentése nyilvánvalóan a vízözönnel kapcsolatos, mely szerint Isten egy régi világot hatalmas, az egész földre kiterjedő vízáradattal elpusztított. Sok Biblián kívüli bizonyíték mutat egy özönvízszerű globális katasztrófa megtörténtére. Óriási terjedelmű megkövült temetők és széles körű vegetáció gyors bekövetkezését feltételező nagy mennyiségű kőszéntartalékok találhatók minden egyes földrészen. Hegységek tetején óceáni kövületek vannak szerte a világon. A világ legtöbb kultúrája hagyományként őriz valamiféle özönvíz-legendát. Többek között ezek a tények a világméretű özönvíz bizonyítékai.
Hogy ezt egy materialista, istentagadó társadalom megkérdőjelezi, és másként kezeli, az még csak hagyján. De ugyanezt teszi a magát egyedül krisztusi eredetűnek kikiáltott római katolikus egyház is, amely igencsak meglepő, hiszen az átlagember azt várná, hogy éppenséggel kiállnak a Biblia mellett, nem pedig támadják. De éppen hogy fordított a helyzet.

A katolikus egyház veszélyes vizekre evezett, amikor a Krisztus kijelentését a szó szerinti teremtésről szimbolikussá tette. És amikor az egész teremtési leírást szimbolikussá tette. Mert utána már a következő lépés az volt, hogy a vízözönt is szimbolikussá tette. Lásd:

„Konzervatív theológusok is félszázad óta elismerik, hogy a kövületek nem vízözöni maradványok és hogy a vízözön földrajzi általánossága a Szentírásból eléggé nem bizonyítható.” (Bosizio: Die Geologie und die Sündflut. 1877.) 

A Biblikus teológiai szótár (Xavier León-Dufour et al. 1974., Róma) a „Vízözön” címszó alatt a következőket írja: „Különböző időkből származó sumér-babiloni legendák megőrizték és felnagyították egy messze múltbeli katasztrofális áradás emlékét. Az egyistenhit világánál a bibliai hagyomány megrostálta ennek a népies örökségnek az anyagát, és valláserkölcsi mondanivalóval ruházta fel.” 

A Biblikus teológiai szótár (ami egyébként a fentinek a magyar változata) VÍZÖZÖN címszó alatt hozzáteszi: „Amit eddig a féltékeny istenek szeszélyének tulajdonítottak, az most az egyetlen Isten igazságos műve gyanánt jelenik meg;” (Szent István társulat, 1986. 1449. oldal.) 

„Ezenkívül olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű.” (Haag katolikus lexikon, őstörténet címszó alatt.) 

Ez azonban nem elég, hiszen az Éden kertjéről is így nyilatkoznak: ”Minden bizonnyal a folklórból v. a mitológiából ered a boldogság honának Éden elnevezése is; vö. Iz 51,3, ahol az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Amikor a szerző a ~ot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), ezzel az Édent földrajzi fogalommá emeli. – ” (Haag katolikus lexikon, Paradicsom címszó alatt.) 

Tehát még csak azt sem fogadják el, hogy valóságosan létezett az Éden kertje. 

„XIII. Benedek pápa legutóbb éppen franciaországi látogatása során lépett fel a Biblia szó szerinti értelmezésével szemben.” (Gianfranco Ravasi érsek, a Pápai Kulturális Tanács feje)

A plagizálás vádja 

Összességében mit is tanítanak a katolikusok ezekről a dolgokról? Hogy Isten egy állatot emberré változtatott azzal, hogy lelket lehelt bele. Az Éden kertje csupán egy szimbolikus mitológiai kép, a vízözön egy sumér legendából lett átvéve és kiszínezve, ami pedig a féltékeny istenek szeszélyét jelenti, abból felépült egy igazságos isteni mű. Gyakorlatilag plagizálással vádolják a bibliai szerzőket, vagyis a szent szellemet, amely ihlette a bibliai szövegeket. (vö. 2Timótheus 3:15-17) 

Sőt, az özönvíz előtt élt emberek valóságos, több száz éves életkoráról úgy nyilatkoznak: „Az egyes személyek életkora szintén stílusbeli sajátosság, nem történelmi adat. A vízözön előtti ősök életkora hosszabb, mint a későbbieké.” (Katolikus fordítás lábjegyzete az 1Mózes 5:1-32-ig.) 

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mi igaz a Bibliából? Hiszen ezek az alapok mind csak kitalációk, pogány elemek zsidó hagyománnyal körítve. Ezek szerint a megváltás sem igaz, hiszen egy földrajzilag nem létező Édenben nem lehet konkrét bűnt elkövetni, ami szükségessé teszi a megváltást. 

Tehát a katolikus egyház tagadja mindazt, amit a Biblia valóságosnak jelent ki. Ugyanakkor azt állítja, hogy egyedül ő képviseli a Biblia igazságát, a Krisztus érdekeit, neki van egyedül joga értelmezni a Bibliát, ami meg egyébként sem lehet önmagában mérvadó – ilyen mitológiai háttérrel különösen nem -, tehát nekik van joguk meghatározni, hogy mi az igazság, és nekik van joguk az emberek lelke felett dönteni, mert ők élet és halál urai. 

Gyakorlatilag azt láthatjuk, hogy a katolikus egyház egyszerűen lenyúlta a bibliai kinyilatkoztatást, ráült az összes krisztusi tanításra, és azokat úgy tálalja a nagyközönség felé saját filozófiájával megspékelve, ahogyan őneki tetszik.

Nyilvánvaló, hogy a Bibliában sok kijelentés nem igaz, ha azokat a tudomány és a történelem mai ismeretében nézzük.” (New Catholic Encyclopedia, 1967, 2. kötet, 384.old.)

 Mégis magát úgy mutatja be, mint akinek minden tanítása összhangban van a Bibliával. „Meg vagyok győződve arról, hogy a Katolikus Egyház teljesen összhangban van az összes bibliai adattal; s hogy a kereszténység történetének (azaz a keresztény, apostoli Hagyománynak) egyetlen következetes nézetét nyújtja, és hogy a legmélyebb és legmagasztosabb keresztény erkölcsöt, lelkiséget, társadalometikát és filozófiát birtokolja.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong) 

„és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt,...Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is.” (2Pét 2:5; 3:6) – írja az a Péter apostol, akit állítólag olyan nagyon követnek a katolikus pápák. Ugyanakkor a katolikus pápák lexikonja szerint „olyan vízözön, mint amilyet a (Teremtés) 7,19 kk. bemutat, földtanilag nemcsak hogy nem mutatható ki, hanem nem is valószínű. „ - az előbb olvashattuk. 

Tehát az, hogy a legmagasabb hegyeket is víz borította, az nem mutatható ki, nem is valószínű. Ha pedig ilyen nem volt, akkor a kis árvíz miatt az emberek felmentek a magas hegyekre, és ott túlélték a helyi áradást. Vagyis a Péter kijelentése a világ pusztulásáról, az istentelenekre zúdított vízözönről enyhén szólva sántít. De a Jézus kijelentése a mindenkit elragadó vízözönről is ugyanúgy sántít

„Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Máté 24:37-39) 

Sőt, a mindenható Isten kijelentése a földet elborító vízözönről sem szavahihető, mert amit mond, az is sántít:

„Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Így esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg.” (Ézsaiás 54:9) 

Csakhogy a Biblia szerint Noé leszármazottaitól szaporodott el az emberiség újra a földön, vagyis más túlélő nem volt! Vö.: „Ezek Noé fiainak törzsei családjuk és nemzetségük szerint. Tőlük származnak a népek a földön a vízözön után.” (1Móz 10:32)

Ez azonban egyáltalán nem valószínű. Mondja a katolikus felfogás. Mert amit a Biblia mond, az mind sántít. Emberek, ne higgyetek a Bibliának. Higgyetek a tudománynak és higgyetek a katolikus egyháznak:

.„a katolicizmus fenntartja azt az álláspontját, hogy minden hagyománya következetes a Bibliához, ott is, ahol a Biblia hallgat vagy csak implicit szól a tárgyról. A katolicizmusnak nem szükséges minden tanítását megtalálnia a Bibliában, mert ez a protestánsok sola Scriptura elve. Másrészt azonban a legtöbb katolikus teológus állítja, hogy az összes katolikus tanítás megtalálható valamilyen módon a Bibliában, csírájában, vagy belőle kikövetkeztethetően.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong; 112. pont.)  

„Az embernek az állati sorból emberi méltóságra való emelését, a felebaráti szeretet csodás alkotásait, gazdagságát, műveltségét, elsősorban a katolikus vallásnak köszönhette.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK, Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

Vagyis a katolikus egyház feddhetetlen, a katolikus egyház kikezdhetetlen. A pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. Vagy lehet, hogy nem az ember állati sorból az emberi méltóságra való emelését lehet nekik köszönni, hanem pontosan az állati sorba való visszaszármaztatását?! Lehet hogy valaki mégiscsak besétált ezen a kapun, és az egész katolikus hitrendszert úgy építette fel, hogy lépre csalja vele mindazokat, akik laikusságukat hangos lelkesedéssel egyensúlyozzák ki, mivelhogy azt a bibliai tanítással nem tudják?! Illetve tudják, csak talán nem egyértelműen. 

Azt viszont állítják: „A katolicizmus a legkeresztényibb filozófiát és világnézetet birtokolja, amelyet századok elmélkedései és tapasztalatai dolgoztak ki. A teológiai elmélkedésben és fejlődésben a Katolikus Egyház kimondhatatlanul bölcs és alapos, nagysága egészen elképesztő, ami egy biztos isteni bélyeget sejtet. Még mielőtt megtértem volna, elcsodálkoztam azon, hogy-hogy annyi minden dologban van igaza a Katolikus Egyháznak.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong; 149. pont.) 

 Ez is egy vélemény. És addig tiszteletben kell tartani, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik be. De vannak másmilyen vélemények is.
„És kérdezem én: korunk katolikus Egyháza, ez lenne valóban Krisztus teste, Krisztus egyháza?
„Krisztus keresztje a »modernség értékeivel« egyeztetett szimbólum volt, vagy az ellentmondás jeleinek legszörnyűbbike?” 
 
Mi maradt meg mára az Evangéliumok, az őskeresztények, a középkor hitéből, a katolikusságból? Mi maradt az őskeresztények vértanúságuk árán is megőrzött Isten- és Krisztus-hűségből? Mit tud terjeszteni, hirdetni, tanítani egy olyan Egyház, amelyik egyszerre szolgál Istennek és Mammonnak?
Mit képvisel egy olyan egyház, amelynek A keresztény hit alap igazságai alcímmel megjelent (1990-ben!!), a katekizmus anyagát bemutató Dogmatika tankönyvében ilyen tanítások szerepelnek: „Természettudományos világkép: a világegyetem keletkezéseinek, törvényeinek, jövőjének a tudományok mai állása szerint megalkotott elmélete.
A hívő tudósok(!) az első és örök Létezőtől, Istentől származtatják az ősanyagot és robbanást, a világmindenség kialakulását. Ezt nevezzük »Nagy bumm«-nak.” (az előző oldalakon idézett evolucionista tudósok az evolúcióról mint tudományról szóló leleplező adatai már évekkel, sőt évtizedekkel ezelőtt megjelentek!) – és tovább e szörnyűség: „A leszármazás-elmélet az állatok hosszú sorát jelöli meg, mint az ember őseit.”

Elvárja-e ezek után ez a könyv, ez a katolikus hittankönyv, a mai egyház, hogy komolyan vegyék? Ha a Biblia tanításának a felét maga az egyház zúzza szét, dönti a sárba, milyen jogon várja el, hogy a másik részét valaki is elhiggye?...” (Teremtés vagy evolúció? Írta: B. Élthes Eszter; Részletek az 1995-ben megjelent, „Óda a szellemhez, avagy az emberiség védelmében” című könyvből.)
A hitet nem lehet kierőszakolni.
XVI. Benedek pápa körútját a katolikus egyház elleni tüntetések kísérték Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban is. Egyetértek a tüntetőkkel: Jézus valóban nem azt hirdette, hogy inkvizítorok kínozzanak a hit nevében, konkvisztádorok irtsanak ki kultúrákat, raboljanak aranyat, erőszakkal térítsenek embereket, emeljenek díszes templomokat, szedjenek adót. Jézus halála után pár évszázaddal már látványos volt az egyház világi uralomra törése, anyagi gyarapodása. Jézus nem azt hirdette, hogy gyűjts vagyont a Földön, mégis a Vatikáné a világ egyik legnagyobb aranykészlete. Persze vannak egyházi iskolák, segélyszervezetek, kórházak, amelyek adományokból működnek, de számomra ez az egyházkép akkor sem az, amit Jézus tanított, akinek tanításaival a Római Birodalom széthullása kezdődött meg. Akit érdekel, olvassa el Lloyd Douglas lelkész Köntösömre sorsot vetettek című könyvét, mely a Jézust keresztre feszítő római katona megtérésén keresztül mutatja be a kereszténység kialakulását, célját, erejét, és azt a hitet, amely a világot tette jobbá és amelyet nem lehet kierőszakolni.” (T.Z. Budapest, Metropol posta - 2012. ápr. 4.)
Ellenben a katolikus tömegek nem csak hogy elhiszik, hanem még rajonganak is egyházuk nem biblikus tanításaiért, és lépten-nyomon kiállnak mellettük. Ezrek és tízezrek tódulnak a Mária kegyhelyekhez, hogy kifejezzék Mária iránti beteges rajongásukat, amelynek nyoma sincs a Bibliában, hogy Máriát ennyire ajnározták volna. (Lásd itt:Mária meg (szerintük) csodálatos gyógyításokkal jutalmazza meg őket, amiből természetesen semmi sem igaz, hiszen egyrészt csodagyógyítást Isten a már hívő keresztények esetében az I. században sem alkalmazott, másrészt pedig a csodatételeket Jézus Krisztus egyértelműen démoni eredetűeknek jelenti ki, amely feltűnően az ő második eljövetelét megelőző időben jönnek újra elő. (vö. Máté 7:21,22; 24:24; 2Thes 2:9)
Feltűnő párhuzam van tehát az özönvíz előtti, és a mai világ megítélése előtti közvetlen idők között, már ami a démoni fertőzöttséget és az egész világra kiterjedő okkult hullámok megnövekedését illeti.
A bibliai özönvíz előtt is okkult, démoni fertőzöttség öntötte el az akkori világot, a bukott angyalok és földi asszonyok tisztátalan házasságából született Nefilimek (óriású termetűek) a gyilkosság és erőszak bűnei miatt lettek megítélve és elpusztítva Isten által (vö. 1Móz. 6:4-5, 11-13). Ma ugyanez az okkultizmus (a karizmatikus ébredés, bizonyos természetgyógyászati ágak és az ezotéria álarca mögé bújtatva) jelenik meg egyre növekvő mértékben a szemeink előtt. Jósok és médiumok lepték el a TV csatornák és az elektronikus médiumok világát. Az erőszak világméretű növekedése, sőt, filmekben való széles körű propagálása letagadhatatlan. Ez Krisztus második eljövetelének közelségét jelzi.

Támadás Isten népe ellen
Igen elterjedt az a nézet, hogy egyrészt a Róma Katolikus Egyház képviseli egyedül Isten népét, a másik szélsőséges nézet pedig azt állítja, hogy Istennek nincs is valóságosan létező szervezett népe, hanem létezik egy láthatatlan egyház, a Krisztus teste, és ezt az összes egyházban szanaszét fellelhető újjászületett hívők alkotják.
Márpedig ha az ősi Izrael Istentől kirendelt papsága előképezte Krisztus általános, égi reménységű papságát, akkor az első századi keresztény gyülekezet felépítése is híven tükrözi a Krisztus második eljövetelét megelőző időszakban létező egyházat, mint Isten népét, és ezt nem lehet indoka megkérdőjeleznie senkinek.
Ha az első században létezett Isten népe (a királyi papság – vö.:Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.” (1Péter 2:9:10) Akkor létezik Isten népe az ítélet előtti időszakban is:
„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.” (Dániel 12:1)
Ha pedig az I. században Pál apostol rendelete végigfutott az összes gyülekezeten és a hívők mindenhol készséggel fogadták: És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem” (1Kor 7:17), akkor nincs indokunk azt gondolni, hogy ma nem ugyanígy érvényesek az egész világon, Isten népének vezetői által hozott rendeletek minden látható és bárki által látogatható gyülekezetekben. Ha akkor voltak gyülekezeti vezetők (presbiterek, diakónusok – vének és kisegítő szolgák), akkor most is vannak. (vö. Filippi 1:1; Titus 1:5; Zsidók 13:17) Ha akkor a szent szolgálat végezve volt széles körben, akkor a világ vége előtti időben is ugyanúgy:
„Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, s el nem távoztok az evangyéliom reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt;” (Kol 1:23)
„És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24:14)
Isten népe tehát világméretű hirdető és tanítványképző munkát végez, amely ezáltal dicsőséget szerez Isten nevének, és reménységet azoknak, akik hallgatnak az evangéliumra, a Biblia páratlan örömüzenetére. (vö. Róma 10:13-17)
Hogy pedig melyik vallásszervezet az Isten mai népe, azt alapos vizsgálat alá kell vetni, és a szerint meghatározni. Mindenesetre aligha képviselhetik Isten népét azok, akik a Biblia számtalan kijelentését alapjaiban nem fogadják el igaznak, ugyanakkor a saját hagyományaiknak, és az abból fakadó tanításaiknak nagyobb fontosságot tulajdonítanak, mintsem Isten igéjének. Ez még abban az esetben is így van, ha magukat az egyetlen apostoli jogfolytonossággal rendelkező egyháznak tartják.
Hogy ez így van-e, annak megvizsgálása már egy másik történet, mindazonáltal évszázados gyümölcseik világosan mutatják ennek az ellenkezőjét:

„amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; s a vége: megégetés.” (Zsidók 6:8)
- - - - -
1.) „Az összes élőlények között csak az embernek van, hasonlóan Teremtőjéhez, erkölcsi szabadsága és akarata. Csak ő képes megismerni és szeretni Istent és vele szellemi közösségbe kerülni: És csakis az ember képes cselekedeteit az értelem uralmának alárendelni. „Emiatt mondjuk, hogy a Mindenható saját képére és hasonlatosságára teremtette” (Maimuni). Mivel az ember magasabbrendű értelemmel rendelkezik, érzéseit (indulatait) erkölcsi és vallási eszmék szolgálatába állíthatja, és született uralkodó a természet fölött.„ (Hertz Biblia lábjegyzet Gen. 1:26:-hoz)

2.) „Az első nagy kultúrák kialakulásával az írott történelem mintegy ötezer éve kezdődött” [Haas János (a földtudomány doktora) - Az idő a földtudományokban; Magyar Tudomány, 2008/11 1300.o.].





Nincsenek megjegyzések: