motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. április 26., csütörtök

A világ megalapítása előtt

SZERETTÉL ENGEM A VILÁG MEGALAPÍTÁSA ELŐTT


MIT JELENT JÉZUS KIFEJEZÉSE: „Szeretettél engem a világ megalapítása előtt (Ján. 17:24)?

Az előtt(görögül: pro) - idő, és helyhatározóként van alkalmazva. Nagyon fontos szempont, hogy örökkévalóságot soha nem jelent, mivel az 'örökkévalóság előtt'-i kifejezés értelmezhetetlen. Az USZ a következő helyeken tartalmazza:

Máté 5,12; 6,8; 8,29; 11,10; 24,38; Márk 1,2; Lukács 2,21; 7,27; 9,52; 10,1; 11,38; 21,12; 22,15; János 1,49; 5,7; 10,8; 11,55; 12,1; 13,1. 19; 17,5. 24; Csel. 5,23; 36; 12,6. 14; 13,24; 14,13; 21,38; 23,15; Róma 16,7; 1Kor. 2,7; 4,5; 2Kor 12,2; Gal. 1,17; 2,12; 3,23; Eféz. 1,4; Kol. 1,17; 2Tim 1,9; 4,21; Tit. 1,2; Zsid. 11,5; Jak. 5,9. 12; 1Pét. 1,20; 4,8; Jud 25

A helyes megértéshez a következő felismerés szükséges:

1.példa Péter áll a kapu előtt (Csel. 12:14)
helyhatározói eset (kétféle értelmezésre lehetne jutni elviekben:)
 a, légvonalban kb.1 km-re állt a kapu előtt b, kb. 1 m-re áll a kapu előtt
 Vajon melyik megoldás a helyes? Az a, variáció nyilván ésszerűtlen, a b, viszont ésszerű.

2.példa Igyekezzél tél előtt eljönni (2Tim. 4:21)
időhatározói eset (a kétféle értelmezési lehetőség:)
a, kb. tavasszal b, kb. ősz végén
Vajon melyik megoldás a helyes? Ismét nyilván a b, variáció.

Ez ellen az értelmezés ellen nyilván senkinek sem lenne kifogása, ámbár az a, variációknak is van némi valóságtartalmuk, csakhogy azok teljesen eltérnek az ésszerű alkalmazástól.

Nézzünk újabb példákat:

  1. Özönvíz előtt (Máté 24:38). Mivel az özönvíz ideje MAGÁHOZ VONZZA az eseményt, nem évezredekkel vagy évszázadokkal korábbi időszakról van szó (bár az is előtte van), hanem közvetlenül a vízözön előtti időszakról.
  2. Ezek előtt a napok előtt (Csel 5:36) felkelt Teudás. Itt sem évszázadokkal korábbi időszakról van szó, hanem a jelzett időszak vonzáskörzetében történő eseményről.
Ezek a példák azt jelzik, hogy az előtt szó mindig AHHOZ VONZZA az eseményt, ami előtt történik az közvetlenül – és nem a másik véglet érvényesül, amely valamely messzeségbe (időileg), vagy távolságba (helyileg) helyezné az eseményt.

János 17:5 ...mielőtt a világ lett.

Mivel az előtt szó a világ (koszmosz)-hoz, vagyis az emberiség világához van kapcsolva, az VONZZA MAGÁHOZ az eseményt. Tehát az emberiség világának keletkezése előtt volt része Krisztusnak az Atya dicsőségében, és nem arról van szó, hogy az örökkévalóságban. A világ előtt -kifejezés a világ keletkezéséhez viszi közel az eseményt, és nem az örökkévalósághoz (a másik véglethez).

Ha Pál példáját vetítjük ki (hasonlítjuk össze) ezzel a szituációval, akkor a következőképpen tudnánk felállítani a példát:

'...eljöttél, mielőtt a tél lett'. (2Tim. 4:21)

Ez azt sejteti, hogy a tél előtti időszak az ősz vége, és nem a tavasz. 'Már tavasszal itt voltál, mielőtt a tél lett,' - ez így nem igazán jól hangzik. A tél szóhoz van kapcsolva az előtt szó, ezért A TÉL SZÓ VONZZA MAGÁHOZ az eseményt, és nem a másik végletet (a tavaszt) kell számításba venni. Jézus esetében ugyanígy: „Mielőtt a világ lett,” - tehát a világ keletkezéséhez közeli időszakról van szó, azt megelőzően, - de nem a másik végletről, - nem az örökkévalóságról.

Nem arról van szó tehát, hogy azzal a dicsőséggel dicsőítse meg Isten a Fiát, ami Nála megvolt már az örökkévalóságban is, hanem egy időbeli esemény vonzáskörzetében volt meg. Jelen esetben a világ keletkezése előtt.

Felvetődik a kérdés: miért nem volt Krisztusnak öröktől fogva dicsősége az Atyánál, ha ő (Jézus) öröktől fogva (kezdet nélkül) létezik – amint ezt az egyházak szentháromság-dogmája állítja? Válasz: - ahogy a fenti kijelentés is mutatja - a Fiú nem létezik öröktől fogva és ezt bármilyen nehéz is elfogadni a háromság hívőknek, - nincs más alternatíva, mivel hogy ezt tanítja a Szentírás – a háromság hívő kreátorokkal (a szadduceusok mai megfelelője) és spekulátorokkal (a farizeusok mai megfelelője) ellentétben.

És most jön az az idézet, ami Krisztus eredetével kapcsolatban a leginkább érdekel minket:

János 17:24 ...szerettél engem a világ megalapítása előtt.

Ez a kijelentés azt mutatja, hogy Jézus beteszi az Atya szeretetét a történelmi időbe, valamelyen időszak elé, és nem a kezdet nélküli örökkévalóságtól datáltatja. Márpedig a Fiú szeretése az összhangban kell hogy legyen az ő létezésének idejével, mivelhogy nyilván azóta szereti őt az Atya, amióta ő (mármint a Fiú) létezik. Ha viszont a Fiú öröktől fogva létezik, akkor hibás az a fogalmazás, ami az Atya szeretetét nem az időtlenségbe teszi, hanem nagyon is az időbe, egy konkrétan ugyan nem meghatározható, de mégis behatárolható, de mégis valamilyen időszak elé. És ha valami előtt történik, az nem történhet öröktől fogva, hiszen pontosan az a valami jelenti azt a pontot, ami előtt történik valami, tehát ahhoz a ponthoz van közelebb (annak vonzáskörzetében van) – nem az örökkévalósághoz, ami itt fel sem merül. Hiszen ha öröktől fogva van valami, minek ahhoz hozzátenni még azt is, hogy ez x idő előttől van, amikor ez evidens és nyilvánvaló.

Ha reggel adok valamit, nem fogom azt mondani, hogy este előtt adtam, mert ez a fogalmazás félrevezető lesz. Ha azt mondom, este előtt adtam, akkor ez az időpont közelebb van az estéhez, mint a reggelhez.

Ugyanígy, ha Jézus azt mondja: a világ megalapítása előtt, akkor a világ megalapításához van közelebb – mint a másik véglethez, az örökkévalósághoz. Az előtt szó eldönti, hogy minek a közelében történik az esemény. 

Egyébként a helyhatározói értelme is ezt igazolja: „a kapu előtt (Csel. 12:14). Ha Péter a kapubejárat előtt állt, akkor közelebb állt a kapuhoz, mint a kapuval szemben álló toronyhoz, ami légvonalban is jó 1 km-re van a kaputól. Értelmetlen lenne azt mondani, hogy a kapu előtt áll, ha 1 km távolság van közte és a kapu közt. És ha ott a kapu előtt történik valami, az nem 1 km távolságban történik.

Ugyanígy, ha az Atya szeretete a világ megalapítása előtt történt, akkor nem történhetett a végtelenségnek egy beláthatatlan időskálájú pólusán, mert akkor felesleges az előtt szót használni, amely időt határoz meg, és nem időtlenséget. És ha Jézus szeretése időhöz van kapcsolva, akkor ez a létezését is ugyanazon i d ő h ö z köti, hiszen amióta létezik Jézus (mint Ige és Logosz), nyilván azóta szereti őt az Atyja! Kell tehát hogy legyen kezdete Jézusnak, ha az Atyja szeretete őiránta valami előtti időszakhoz van kapcsolva.

Figyeljük meg, Jézus nem azt mondja, hogy szerettél „minden idő (világkorszak[ok]) előtt” (amely kifejezés van a Júdás 25-ben katolikus fordítás [és Westcott és Hort] szerint, amely örökkévalóságot jelent), - hanem azt mondja: szerettél engem a világ megalapítása előtt. Ez pedig egyértelmű bizonyíték Jézus öröktől fogva való létezése ellen. (Hiszen ez esetben a János 17:24-ben is „minden idő előtt-nek [korszakok előtti időnek] kellene szerepelnie, nem pedig „a világ megalapítása előtt”-nek!)

A világ megalapítását a Zsidók 4:3 is az Isten munkáinak befejezéséhez köti, aminek nem sok köze van az örökkévalósághoz. Ugyanakkor Jézus is ezen időszak elé helyezi be az Atyja iránta kimutatott szeretetét, amiért úgy is ki lehetne fejezni Jézus állítását, miszerint szerette őt az Atya az Ő munkáinak befejezése előtt. Ezzel a kijelentéssel szinte ugyanazt az idősávot célozzuk meg. És vajon az örökkévalóság mihez van közelebb, az Isten munkáinak a kezdetéhez vagy a befejezéséhez? Ez utóbbihoz semmiképpen. Nos, ennyire van közel a Jézus szeretésének is az időpontja is az örökkévalósághoz, mint amaz. Gyakorlatilag szóba sem jöhet!

Ha az előtt szónak a francia változatát nézzük, az avant-ot, az is ugyanezt a gondolatot közvetíti: Avant la lettre= írás előtti lenyomatok. A Jeruzsálem Biblia pl. a Péld. 8:23-ban ezt írja:

Dés l'éternité je fus établie, dés le principe, avant l'origine de la terre.” - ugyanez magyarul: „Az ősi időkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.” (Prot.ford.)

Tehát világos a kép: a föld keletkezésének vonzáskörzetébe, az elé teszi be a megszemélyesített bölcsesség (Isten mestermunkása: az Ige, Krisztus) létezésének kezdetét. Itt is az előtt szó a döntő, tehát Jézus a föld keletkezésének idejéhez közelebbi időpontból származik, mintsem öröktől fogva! (Lásd: Mik. 5:1.: Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” (Prot f.) - Akinek meg származása van, annak valakitől kell származnia, és ez a valaki nem más, mint az Isten, Aki viszont nem származik senkitől. De nem is Róla mondja Kol 1:17: „Ő minden (más) előtt van”.

Itt arról a mindenségről van szó, amelyet ő hordoz (Zsid. 1:3), ez a mindenség pedig nincs öröktől fogva. Tehát Krisztus létezése a mindenséghez van közelebb, mint az örökkévalósághoz, mivel a származása mindenség előtti ugyan, de nem örökkévaló. Az Isten teremtésének a kezdete. (vö. Jel 3:14) Kezdettől fogva van. (vö. 1Ján. 1:1;2:14) Az arkhe mindig egy kezdetet jelöl, sosem öröktől fogva levést. (vö. Ján 8:44; Márk 1:1) Tehát Jézus a mindenség vonzáskörzetében született az Atyától, mégpedig az előtt- és nem az örökkévalóságban.

A latin ante szó ugyanerre az előtti-ségre mutat rá: „ANTE KHRISTUM=KRISZTUS ELŐTT.” Nem pedig öröktől fogva datálódik valami, hanem Kr.-előtt-ről. Itt Krisztus ideje a középpont, és nem az örökkévalóság a középpont, amihez van mérve a történés ideje (vagy helye).

Róma 3:18 mondja a latin Vulgata szerint:”non est timor Dei ante oculos eorum” = nincs istenfélelem az ő szemeik előtt.A görög apenanti ugyanazt jelenti, ami előtt van valami/valaki – ahhoz van közel -és nem az örökkévalósághoz! (vö. Máté 27,24. 61; Csel. 3,16; 17,7; Róm 3:18)

Hasonlóképpen azok szemei előtt sincs istenfélelem, akik a dogmájuk kedvéért nem fogadják el Krisztus időbeliségét, holott az ő származása mindenek előtti és nem örök!

[Egy rövid megjegyzés: valaki felvetheti, hogy az Isten szent elhívása az 2Tim. 1:9 szerint „örök időknek előtte történt” (Károli), és ha elfogadjuk, hogy Ádám és Éva teremtése kb. 6 ezer éve történt, akkor hogy lehet ezt az azóta eltelt kb. 6 ezer évet „örök időknek” nevezni? Nem tévedés ez? Nem! Ugyanis Károli „örök időknek” fordítja az aionokat (korszakokat).

Mivel a héber ohlam-ról (ami az aioni idő héber megfelelője) kiderült, hogy pl. az ároni papsággal kapcsolatos rendelet kiadásától tartott a Krisztus főpapságának kezdetéig, ezért egy másik aioni idő a szentírás szerinti idősáv beosztásokban tarthatott pl. az özönvíztől az ároni papság törvénybeiktatásáig, vagy Ádám teremtésétől az özönvízig, vagy éppen a mózesi törvényszövetség megkötéséig. Az viszont biztos, hogy az ároni papság törvénybeiktatása előtt minimum volt egy aioni idő (korszak), amely Ádám és Éva teremtésétől (vagy Ábeltől számítódik, attól függ, milyen szempont szerint nézzük.)

Tehát Isten Krisztus Jézusban adott elhívása a szentek részére bár „örök időknek előtte történt” (Károli), de ez csupán aioni (korszakoknyi) időket jelent. És mivel egy aioni idő volt az ároni papság érvényessége, (ez 1-2 ezer év alatt lefutott és vége lett), lehetséges tehát több aioni időről („örökről” - Károli) beszélni, amely az elmúlt 6 ezer év alatt futott le, és nem kell arra gondolni, hogy az Isten szent elhívása szó szerint örök időknek előtte (az örökkévalóságban történt). [Amúgy is az 'örökkévalóság előtt'-i kifejezés értelmezhetetlen, ahogy már az elején megállapítottuk.]

Az Efézus 2:2 is úgy fogalmaz, hogy „egykor jártatok a (világ)korszak (aion) folyása szerint (Vida ford.), tehát arról az aionról (világkorszakról; Károli: „örök időről”) van szó, ami éppen akkor fut, vagy van érvényben. Mert hogy mi is egy aionban (világkorszakban), a kegyelem korszakában élünk. Aztán a messiási korszak is egy aioni időszak lesz. Világos tehát, hogy minden további nélkül lehetséges a 'világrendszerek előtt elrendelt' bölcsességét Istennek kb. 6 ezer évvel ez előtt-re datálni, és nem szükséges azt szó szerint az örökkévalóságtól datáltatni. (vö. 1Kor 2:7)

Isten szent titokban lévő bölcsességét Krisztus személyesítette meg, akinek sem a megszületése, sem az elrendelése nem szükségszerűen vezethető vissza a szó szerinti örökkévalóságba. Hogy ezt a háromság hívők mégis megteszik, ez azért van, mert az ő filozófiájuk szerint a Fiúnak egyáltalán nincs kezdete, hanem mint valóságos Isten (?), része az öröktől fogva létező Atyának. De hogy mivel mégiscsak Fiúnak van nevezve, ezt azzal próbálják emésztetővé tenni, hogy 'öröktől fogva születésről' (?) beszélnek. Gondolják, így meg van magyarázva az is, hogy született, meg az is hogy kezdet nélküli.

Ezzel önmagukat meg is nyugtatták, azonban bizonyítást nyert, hogy a Fiú létezésének ugyanúgy van időbeli kezdete, mint az ő filozófiájuknak is, amit utólag (a bibliai kánon lezárása után) kiagyaltak. A különbség annyi, hogy míg a Fiúnak nem lesz vége, mivelhogy többé meg nem hal (vö. Róma 6:9), addig nekik viszont végük lesz, mert akik gyönyörködnek a saját filozófiájuk tévelygésében, azok elmarasztaló ítéletet vonnak magukra! (vö. 2Thessz. 2:12)]

 [Lásd: szentháromság]

 



Nincsenek megjegyzések: