motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. augusztus 7., kedd

Volt-e tízparancsolat az Édenben?


Volt-e tízparancsolat az Édenben?

A Hetednapos Adventista Egyház tagjaitól származók felfogása szerint Ádám és Éva idejében „pozitív”, „betöltött”, erkölcsi maximumra emelt formában volt jelen a törvény – a szeretet -, és a belőle fakadó alapvető kívánalmak teljessége, a Tízparancsolat. Bűnük azért volt olyan súlyos, mert mind a tízet megrontották.


  1. Sátánt választották istenükül. (1Móz 3.)

  2. A tudást bálványozták. (1Móz 3:6)

  3. Isten nevének nem tisztességet szereztek, hanem cselekedetükkel gyalázatot hoztak rá (1Móz 3:6-13), és bűnüket Istenre fogták.

  4. Megrontották a Paradicsom nyugalmát. (1Móz 3:16-19)

  5. Nem tisztelték szüleiket – Istent. (1Móz 3:6)

  6. Öltek, mert bűnük által az egész emberiség meghal. (Róma 5:12)

  7. Szellemi-lelki paráznaságot követtek el a Teremtő ellen. (Ezék 16.)

  8. Loptak, mert vettek abból, ami nem volt az övék. (1Móz 2:17, vö. 3:6)

  9. Hamisan tanúskodtak, egymásra hárították bűnüket, és a felelősséget Istenre helyezték. (1Móz 3:12-13)

  10. Elkívánták és elvették azt, ami Istené volt. (1Móz 3:6)


A felsorolás azonban igen elfogult megközelítésről tanúskodik, ugyanis a szeretet nem csupán a tízparancsolatnak, hanem az egész törvénynek az alapja (vö. Máté 22:34-40; Róma 13:9-10; Gal 5:14), tehát a szeretetből fakadó kívánalmak teljessége nem merül ki a tízparancsolat tételeiben, habnem az egész törvényben (5Móz 4:8; 2Kir 17:13; 21:8; Gal 5:3; Jak 2:10), ill. minden törvény-parancsolat elkívánásában. (5Móz 26:18; 29:29; 30:8; Jer 11:8; Márk 12:28), amelyet Isten adott Izrael népének Mózes által (3Móz 27:34; Bír 3:4, Neh 1:7-8; 8:1; Mal 4:4; Ján 7:19; Zsid 9:19)


Ha tehát Isten törvénye – a szeretet – betöltött formában jelen volt az Édenben, akkor a 'törvény megrontásával' (Zsolt 119:126) – akárcsak eggyel is (Máté 5:19; Jak 2:10) nem csak a tízparancsolatot rontották meg, hanem a többi törvényt is. Ennek értelmében – folytatva a felsorolást: -


      1. Istent nem félték, szent házasságuk tekintetében egymást megcsalták. (3Móz 25:17; 1Móz 3:7)

      2. Amit Isten mondott nekik, attól elhajoltak. (5Móz 17:11; 3Móz 3:3)

      3. Elfogadták a kígyó ajándék-ajánlatát. 2Móz 23:8; 1Móz 3:6)

      4. Megfertőztették és tisztátalanná tették magukat. (3Móz 11:43; 1Móz 3:12-13)

      5. Nem feddték meg egymást, hanem egymás bűnének terhét viselték. 3Móz 19:17; 1Móz 3:8)

      6. Ádám hazudott Istennek – az elrejtőzésének okával kapcsolatosan. - (2Móz 23:1,7, 1Móz 3:10)

      7. Éva hozzátett Isten beszédéhez. (5Móz 4:2, - „meg se illessétek” - 1Móz 3:3)

      8. Nem jelentették Istennek a káromló beszédet. (3Móz 5:1; 1Móz 3:4)

      9. Tisztátalanná tették az Édenkertet (4Móz 5:3, 1Móz 3:23-24)

      10. Az élet helyett a halált választották. (5Móz 30:19; 1Móz 3:19)


Ha tehát a törvény egyetlen parancsban összpontosult, a szeretet parancsában (Hós 6:6-7), és ez a parancs az Édenben a bűnbeesés előtt maximálisan be volt töltve a tízparancsolat tételeinek szemszögéből, akkor ez be volt töltve az összes többi törvény szemszögéből nézve is. Ill. ha a tízparancsolat szemszögéből nézve abból egyet megrontottak, akkor mindet megrontották. „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös” (Jak 2:10).


Ebből az alapelvből az következik, ha érvényes volt az Édenben a tízparancsolat, mert megrontottak belőle akárhányat, akkor a többi törvénynek is érvényben kellett lennie, mert abból is megrontottak akárhányat. (A fenti 1-10-20-ig tartó felsorolásból ez világosan látható!)


A Szentírásban egyetlen egész törvény van


Ugyanis a Szentírásban nincs két egész törvény, hanem egyetlen egész törvény van (vö. 2Kir 21:8; Máté 22:40; Gal 5,3,14; Jak 2:10), a mózesi, mint ahogy egy törvényhozó és egy hit. (Jak 4:12; Eféz 4:5)


Ha pedig egyetlen egész törvény van, és a tízparancsolat „betöltött” formában jelen volt az Édenben a bűnbeesés előtt, akkor mind a többi kb. 600 törvénynek ott kellett lennie „pozitív”, „betöltött”, erkölcsi maximumra emelt formában. Ezt azonban nem tanítják az Adventisták. Vajon miért nem? Mert szerintük a tízparancsolat nem volt része a mózesi törvénynek, és Jézus Krisztus is „különbséget tett Mózes törvénye és a Tízparancsolat között.” (Prófécia és Evangélium. H. N. Adventista kiadvány, 1987. 92. old.)


Ha azonban figyelmesen összpontosítunk a hegyi beszédre, láthatjuk, hogy a Máté 5:21 versében a görög arkhaioisz szó van használva, amely a teljes mondat szerint így hangzik:


Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.”


Ez a tízparancsolat egyik tétele. (2Móz 20:13) Érdekes módon azonban nem csak itt található ez a szó, hanem a 33. versben is, amely így hangzik:


Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek(arkhaioisz): Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak (Jehovának) tett esküidet.”


Ez a tétel nem a tízparancsolat közül való. (vö. 3Móz 19:12; 4Móz 30:2) Ezek szerint Jézus Krisztus abszolút nem tett különbséget a tízparancsolat és a többi törvény között, miszerint mindegyiket a régiek(arkhaioisz) kapták.


Ezek pedig Ádám és Éva nem lehettek, mivel a törvényben (az egészben: 2Kir 17:13; 21:8) „a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe” (Zsid 10:1) volt meg, amely törvény szerint a zsidók bűnért való áldozatokat áldoztak (Zsid 8:4), s ezek az áldozatok a szövetségi szombattal együtt (4Móz 28:9-10; 3Móz 24:8; 2Móz 31:16) árnyékai voltak Jézus Krisztus valóságának. (Kol 2:16-17)


És ahogyan Jehova Isten eredetileg nem akarta ezeket az áldozatokat (Zsid 8:4; 10:8), azt sem akarta, hogy Ádám vétkezzen. (1Móz 1:28; 1Tim 2:4) Mivel igaznak teremtette őt, (Préd 7:29), a bűnelkövetés előtt nem adhatott neki egy egységes-egész, céljában Jézus Krisztusra /is/ előremutató (Gal 3:19,24) törvényrendszert, mert még az emberiség nem szorult rá a váltságáldozatra (1Móz 1:31), annak áldozati előképeire, a bűn megfékezésére és kimutatására a törvény által. (1Tim 1:9; Róm 3:20 7:7; Zsid 10:1,8,18)


Jézus Krisztus tehát a régiek alatt azokat kellett, hogy értse, akik a Sínai hegyen egy egységes-egész törvényrendszert kaptak Mózes közvetítésével (2Kir 21:8; Neh 9:13-14; Mal 4:4, Ján 1:17a), amely törvényhez tartozott pl. a tízparancsolat „Ne ölj”, és a szombati nyugalom (Ján 7:19,23) parancsa ugyanúgy, mint a körülmetélés és a „Ne kösd fel a nyomtató ökör száját” (Ján 7:22; Csel 15:5; 1Kor 9:9) parancsa a szövetségkötés részeként. (Zsid 9:19-20) A régiek tehát nem Ádám és Éva voltak, hanem Mózes és kortársai, az izraeliták. (3Móz 26:46; 5Móz 4:8,44; 2Kir 17:13,34; 1Kró 16:40; Neh 8:1; Zsolt 78:5; Ján 18:31; 19:7; Róm 3:2; 9:4)


Az az adventista nézet tehát, miszerint a tízparancsolat lényege a szeretet, az önmegtagadó, alázatos másokért élés, s ezért minden igaz, Isten útján járó embernek szólt a múltban, csak a Sínai hegyig visszamenőleg áll, de azon túl nem. És akkor is egy egységes-egész törvényrendszer részeként, mivel az egész törvény (10+603) alapja a szeretet, az önmegtagadó, alázatos másokért élés, nem csak a tízparancsolat alapja. Az egész törvényrendszer pedig nem volt kinyilatkoztatva a Sínai hegy előtt, különös tekintettel arra, hogy a törvény az Ábrahámnak Krisztusra nézve tett ígéret megerősítése után 430 évvel keletkezett! (Gal 3:17) És a keletkezése előtt nyilván nem lehetett érvényben.

Ezt erősíti meg István vértanú is, aki a Cselekedetek könyvének 7. fejezetében leírt történelmi események Ábrahám idejétől való felsorolásában semmit sem szólt egy állítólag érvényben lévő, általánosan ismert szeretettörvényről (tízparancsolatról), hanem a törvény adását-vevését a Sínai-hegyi időszakhoz és eseményekhez kapcsolja. (Csel 7:39,53) Más bibliai utalások természetesen ugyanezt támasztják alá. (vö. 5Móz 33:2; Ján 7:19; Gal 3:19; Zsid 2:2)


Bár ezek a bibliai bizonyítékok egyértelműen a tízparancsolat Sínai-hegy előtti érvénytelensége mellett szólnak, az adventisták ennek ellenére a törvény „felújítását” annak tulajdonítják, hogy az egyiptomi rabszolgasorsban elhanyagolták az isteni törvények megtartását, s ezen akar változtatni az Úr. A tízparancsolat érvényességére a következő példákat hozzák fel:


Egyiptomban a bábák félték az Istent és nem vétkeztek a „Ne ölj” parancsolat ellen. (2Móz 1:16-17) József is törvénytiszteletéről tesz bizonyságot, amikor Putifár feleségének szexuális ajánlatát visszautasította a „Ne törj házasságot” parancsolat tiszteletben tartásával. (1Móz 39:9) Jób ismerte a törvényt (tízparancsolatot) és gyűlölte a bűnt. (Jób 1:8) Sodoma és Gomora népét és törvényszegésük miatt érte útól Isten büntetése. (2Pét 2:5-8) A Nóé idejében élőket is úgyszintén. E példákból nyilvánvalóan látható a tízparancsolat érvényessége. Mivelhogy „Isten Tízparancsolatban nyilatkoztatta ki erkölcsi világunk alaptörvényét.” (Dr. Szigeti Jenő: Krisztus és a szombat. Advent kiadó, Bp. 1989., 26. old.) Ugyanezt hirdeti E.G. White (1827. XI. 26-1915. VII. 16) is, az adventisták (Istentől ihletettnek tartott) prófétanője: „A Tízparancsolat szabályai minden emberre kötelezők; mindenki okulására és kormányzására adta Isten … az egész világ szent örökségéül.” (Pátriárkák és próféták, 308. old.)


Indokolt azonban feltenni a kérdést, hogy vajon mikor adta Isten a tízparancsolatot, talán az Édenben? Hogy az ottani, bűn nélküli világban nem adhatta, arra a bizonyíték a következő:


Az öröktől fogva (vagy az Édentől fogva) érvényben lévő tízparancsolat eszméjének teljesen ellentmond az a tény, hogy a tízparancsolat háromszor is felemlíti a szolga kifejezést. Mivel a bűnbeesés előtt szó sem volt arról, hogy valaha is lesznek szolgák és szolgálólányok, akik rászorulnak a 7. napi munkaszünetre, vagy akiket el lehet kívánni az ő uruktól, vagy akiket ki lehet hozni a szolgálat házából, így Isten eleve nem adhatott Ádámnak olyan parancsot, hogy ne kívánja felebarátjának szolgáját vagy szolgálólányát.


Ádámnak lehetősége volt hűségesnek maradni Isten követelményeihez, és ez esetben ki van zárva, hogy az emberiség körében létrejön a szolgaság eszméje és gyakorlata. Így a tízparancsolat a szolgával kapcsolatos tételei miatt is megvétóztathatatlanul távol áll az édeni tiszta alaphelyzettől. Ádám ilyen parancsot nem kaphatott, de olyan tízparancsolatot sem, amelyben ilyen kívánalom szerepel. Ez világosan bizonyítja ama tételt, miszerint az Édenben nem volt ott az egységes-egész törvény (tízparancsolat és a többi parancsolat).


Egyébként ezt az is bizonyítja, hogy a tízparancsolatot azok kapták, akik az egyiptomi szolgaságból ki lettek hozva, márpedig sem Ádám és Éva, sem pedig „az egész világ” nem volt ott, mint héber rabszolga. (2Móz 20:2) Azonkívül Ádám csak egyetlen „ne” tiltó szónak nem engedelmeskedett, (1Móz 2:17), nem pedig tizenegynek, amennyi a tízparancsolatban szerepel. (2Móz 20:3-17, Károli)


Ha E. G. White azt állítja, hogy a tízparancsolat tételei minden emberre kötelezőek – tehát a keresztényekre is -, akkor nyilvánvalóan a szolgaság igájával sújtja azokat, akiket Jézus Krisztus megszabadított. (Gal 5:1) Ugyanis a tízparancsolat a törvényszövetség tíz alapelvét képezte (5Móz 4:13; 9:9), amely törvényszövetség – természetesen a többi parancsolatot is beleértve: 2Móz 34:27; 5Móz 29:21; 2Kir 23:21; 2Kró 34:30; Jer 11:3,6,8 -, a szolgaság (törvény) szövetsége volt (gal 4:21-31). A keresztényeket viszont a „szabadság törvénye” fogja megítélni (Jak 2:12), ezért abba kell, hogy belenézzenek, és abban kell, hogy megmaradjanak (Jak 1:25), nem pedig a tízparancsolatban.


Ha Isten szándéka a tízparancsolat adással egyetemes érvényű, minden ember számára kötelező erejű lett volna – mint erkölcsi alaptörvény -, akkor annak Sínai-hegyi adásakor nem szabott volna kapukon belüli (2Móz 20:10) kritériumot (megkülönböztető tételt). Mert ha az direkt egyetemes érvényű, akkor nem lehet azt kifejezetten a kapukon belüliekre korlátozni (mivel hogy a kapukon kívül is vannak. Ha pedig mégis korlátozta, akkor nem lehetett egyetemes érvényű, és mindenkire kötelező, hanem csak a zsidókra, akik kapták! (vö. 5Móz 16:11; 31:12; Jer 22:2; Zak 8:16-17)


Szemléltetésül: Ha egy horgásztó tulajdonos szándéka a HORGÁSZNI TILOS tábla adással általános érvényű, és minden horgász számára kötelező erejű kíván lenni az egész tó területén – mint végső határozat -, akkor annak nyilvános kihirdetésekor nem fog csak az őrbódé látóhatárán belüli kritériumot (megkülönböztető tételt) szabni, mert ha az általános érvényű kíván lenni, akkor nem lehet azt kifejezetten a látóhatáron belüliekre szabni (mivel azon kívül is vannak). Ha pedig mégis korlátozza, akkor nem lehet általános érvényű és mindenkire kötelező, hanem csak a látóhatáron belüliekre, akiknek adja!


Ugyanígy, mivel a tízparancsolat is csak azoknak szólt, akik a kapukon belül voltak, nem adhatta Isten (ott és akkor, vagy azelőtt bármikor) mindenki kormányzására … az egész világ szent örökségéül, hanem csak a kapukon belüliek számára kormányzásul és szent örökségül. (vö. 5Móz 4:32-40; Róma 2:17-18)


Ha pedig az Édenbe kívánnánk visszavinni a tízparancsolat érvényességét, hát vegyük észre, hogy ott csak „kapukon belüli”-ek voltak, és sohasem lettek volna azon kívüliek, ha Ádám és Éva nem vétkezik. Tehát a bűntelen Édenben ilyen „kapukon belüli”-ekre meghatározás teljesen értelmetlen lett volna Isten részéről. Hogy a tízparancsolat mégis tartalmaz ilyen kitételt, ebből is látszik, hogy már a bukott emberi (Isten által kiválasztott zsidó) közösségnek szól ez az utasítás (Zsolt 147:19-20), de nekik is csak egy bizonyos ideig (Gal 3:23-28).


A törvény bejövetele


Pál apostol ugyanezt erősíti meg, amikor ezt írta:


A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék.” (Róma 5:20; vö. 7:7-11)


Nos, ha nem a tízparancsolat jött be, (a Sínai hegynél), hanem csak a mózesi törvény (tízparancsolat nélkül), akkor hogyan tudott a bűn megnövekedni azzal? Ugyanis ha a tízparancsolat mindig is érvényben volt (és soha nem jött be, csak fel lett újítva), akkor annak a „Ne kívánd” parancsolatát egy mózesi törvénycikkely sem tudta volna nehézségi fokon túlszárnyalni. Tehát a mózesi törvény bejövetele nem tudta volna a bűnt megnövelni, mert már a legnehezebb törvény érvényben van.


Mivel a legnehezebb parancs a „Ne kívánd” volt, csak ez okozhatta a bűn óriási megnövekedését, mert ezt senki sem tudta hiánytalanul betartani [a romlott emberi természet irigységre való hajlama miatt. – vö. „Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?” (Jak 4:5, MBT. ford.)] És ha a „Ne kívánd” parancs jött be (az egész mózesi törvény keretében), akkor megint csak nem lehetett érvényben a tízparancsolat a Sínai-hegyi törvényadás előtt! (vö. Gal 3:17,19)


Egy, a törvény egyetemes érvényességét valló szerző ezt így fejezte ki:


Isten törvényét csak Mózes napjaiban foglalták írásba, de már Ádámtól Mózesig is fennállott a törvény, amelyet Isten az ember lelkiismeretébe vésett, hogy a bűntől való tartózkodásra bírja.” (Spicer W. A.: Korunk és a világ sorsa. 184. old.)


Hasonló vallomást tesz A. W. Pink., „A törvény és a szent” című kiadványában, ahol ezt írja:


A Mózes által Izraelnek adott erkölcsi törvény csupán átirata, foglalata volt annak az isteni törvénynek, amit teremtéskor az ember az erkölcsi természet formájában kapott.” (15. old.)


Ádám és Éva tehát rendelkezett a szívbe írt lelkiismereti törvénnyel azon utasításokon kívül, amiket Isten mondott nekik a feljegyzések szerint. És minden leszármazottjuk nyilván rendelkezett ezzel a lelkiismereti törvénnyel, mert isten számukra is adta a jó és a rossz elhatárolásának képességét, érzelmi mozgatórugóit.


De ne hogy azt higgyük, hogy ez mögött is csak a tízparancsolat tételeit kell értenünk, hanem egyebeket is. Pl. a homoszexualitás természetellenesként való érzését, amelyet a későbbiek folyamán pl. Szodoma és Gomora lakói levetkőztek magukban, és így teljesen elfajzottak. Bár a tízparancsolat nem tartalmazza, mégis nyilván a szívbe írt alaptörvényekhez tartozik (vö. Róma 2:15), amely alapot ad a bűn elkövetésére, vagyis hogy bűnnek nevezzük a törvénynek ezt a fajta megsértését.


Bűn csak ott van, ahol törvény van, és ahol van bűn, ott van törvény is. (Róm 7:7-8; 3:20) Ezen bibliai tételek alapján megérthető, hogy lehettek bűnösök az emberek a Sínai-hegyi törvényadás előtt is, amikor még írott törvény nem volt, volt viszont az írott törvénynek erkölcsi megfelelője, a szívbe írt természettörvény.


Ezt az erkölcsi szabályt sértette meg Káin és Lámekh (1Móz 4:7,23; ezt szegte meg a vízözön nemzedéke (1Móz 6:5); Nóé legkissebb fia (1Móz 9:24); a bábeli torony építői, mely istentelen szellemben végrehajtott vállalkozás volt (1Móz 11:4); stb.... Akiket Isten azokban az írott törvény nélküli napokban elmarasztalt, azokat a Biblia nem törvényszegőknek (Jak 2:11), hanem istenteleneknek nevezi (2Pét 2:5-7; vö. 5Móz 9:4-5), mert nem jártak Istennel, szívüket nem őrizték meg romlatlanul Isten tetszésére, mint pl. Nóé. (1Móz 6:9; Zsolt 7:11)


Akik viszont Istennel jártak, azokat istenfélőknek nevezi, pl. Jóbot (Jób 1:8); a bábákat (2Móz 1:17); Jákóbot (1Móz 42:18). Maga Ábrahám is, aki megtartotta az isteni utasításokat és törvényeket (melyek nyilván összhangban voltak a Nóénak is adott törvényekkel és a neki külön adott parancsokkal és utasításokkal – 1Móz 18:19; 26:5; 9:4-6), nem általános törvénytiszteletet, hanem istenfélelmet, ill. annak hiányát tulajdonította kora egyes elöljáróinak. (1Móz 20:11)


Azt mondani tehát, hogy mivel a Sínai-hegyi törvényadás előtt is voltak igaz, istenfélő emberek, és bűnelkövetők, ezért abban az időben is nyilvánvaló volt a tízparancsolat érvényessége, ez az eddig felsorolt bibliai bizonyítékok súlya alatt megdől.


A 'természettörvény általános rendje' Ádámtól Mózesig tartott (Róm 5:13); akivel Isten foglalkozni kezdett az Ő népe érdekében (Zsolt 103:7), s akivel volt összekapcsolva az emberiség korszakának egy új rendje, a 'törvényadás rendje' (Róm 9:4), amely csak a kapukon belüliekre volt érvényes (2Móz 20:10), a pogányokra nem (Róma 2:14-15). A törvény tehát válaszfallá lett (Eféz 2:14; Máté 21:33; 3Móz 20:26), ahogy pl. a Dr. Hertz-féle 5Mózes könyvének Haftára-magyarázata is kijelenti:


A törvény sövény volt a nép körül.” (68. old.)


Ugyanerről olvashatunk a „Példabeszédek szerinti élet” című H.N.Adventista Egyház kiadványában:


Védelmül való védőkerítés (Ézsaiás 5:1-2; Máté 21:33. A szőlőskert Isten választott népét, Izraelt jelképezte. Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatását. Törvénye rendelkezései – az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei – kőfalként vették körül őket... Ezeknek az elveknek a követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától.” (1991. X-XII. 41. old.)


Ilyenformán, ha a törvény sövény-védőkerítés-kőfal-válaszfal volt, akkor a tízparancsolat is az volt a törvényben, abban a „szeretettörvényben”, amely a többi népnek nem volt a sajátja (Zsolt 147:19-20), s ezért nem is lehetett örök érvényű erkölcsi alaptörvénye az emberiségnek, de Ádám-Évának sem! Ezzel összhangban pedig Isten törvényszegésért nem is bűntette ezerötszáz év alatt a pogányokat, hanem csak a zsidókat (2Móz 20:5-7; Neh 10:31; 13:16-21; Zsid 12:6; Csel 14:16), ill. azokat, akik prozelitaként a mózesi törvényszövetség alá jöttek (Ézsa 56:6).


Összefoglalás


Volt-e tízparancsolat az Édenben? Nem volt, mert:


  1. A szeretet nem csak a tízparancsolatnak, hanem az egész mózesi törvénynek az alapja, és ha az betöltött formában ott volt az Édenben, akkor a többi 600 törvénynek is ott kellett lennie, ami lehetetlenség.

  2. Jézus Krisztus szerint a régiek /arkhaioisz kapták a törvényt, amely mindkettőre vonatkozott egyaránt (a tízparancsolatra és a többi 600-ra), és ezek Ádám és Éva nem lehettek, csak a zsidók.

  3. Ádám igazságosnak lett teremtve, a törvény pedig a törvénytaposókért van (1Tim 1:9), tehát a bűntelen Ádám nem kaphatott bűnt megfékező törvényt.

  4. A törvényben „a jövendő jók (Krisztusra előremutató) árnyéka” volt meg, s mivel az Édenben még nem volt szükség megváltóra, így árnyék-törvényre sem. (Zsid 10:1)

  5. A törvényadás a Sínai hegyhez van kapcsolva, és a kapukon belüliekre érvényes csak.

  6. Az Édenben nem voltak szolgák, a tízparancsolat szolgákhoz van kapcsolva.

  7. Ádám és Éva nem voltak Egyiptomban szolgák, a tízparancsolat szolgákhoz van kapcsolva.

  8. Csak a tízparancsolat (törvény) bejövetele növelhette meg a bűnöket, és nem a tízparancsolat nélküli mózesi törvény, ezért a tízparancsolat a mózesi törvény bejövetele előtt nem lehetett érvényben.

  9. Ádámtól Mózesig 'természettörvény' volt az emberek szívébe írva, aki Istennel járt, ezt tartotta meg, aki istentelen volt, ezt rontotta meg és ezért marasztalták el. (Más kategóriába tartozik az öröklött bűn miatti, és Isten szóban adott törvényének megsértése miatti bűnösség.)

  10. A törvény sövény-védőkerítés-kőfal volt a zsidók és a pogányok között, válaszfal (vö. Eféz 2:14), amellyel csak a kapukon belüli zsidók rendelkeztek. Így a tízparancsolat, mint az egész törvény magva-szíve, nem lehetett örök érvényű erkölcsi alapelve az emberiségnek, de Ádám-Évának sem.



Lásd még:


http://darwinkaprazata.blogspot.com/2011/02/kereszteny-erkolcs-vajon.html


http://darwinkaprazata.blogspot.com/2011/08/mozes-vagy-krisztus-torvenye-szerint.html


http://darwinkaprazata.blogspot.com/2011/06/bizonysagtetel.html









Nincsenek megjegyzések: