motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2012. október 7., vasárnap

Hogyan lettem katolikus?

Hogyan lettem/nem lettem katolikus?



Hogyan lettem katolikus? - egy egykori ortodox zsidó vall megtéréséről

Csodálatos tanúságtétel, benne a szentségek erejével, gyógyulással és megtéréssel...
Janice S. Lockwood

Közvetlenül a második világháború után születtem Wimbledonban, ortodox zsidó családban. Apám megjárta Auschwitzot. Szüleim nyolchetesen megkereszteltettek, hogy ha a nácizmus újra felütné fejét, letagadhassák zsidóságukat. A templomba soha többé be nem tették a lábukat. Életünk a zsinagóga körül zajlott, ahol anyai nagyapám volt a rabbi.
Megjegyzés: A nyolchetes korban való megkeresztelés, különösen a fenti indokból nélkülöz minden szentírási alapot. Jézus parancsa szerint azokat kell megkeresztelni, akiket először tanítvánnyá tettek, vagyis megtanították a Krisztus-követés elméleti és gyakorlati alapjaira. (vö. „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Máté 28:19-20, katolikus ford.) Már a legelső lépés is komolytalan ebben a történetben.

1962-ben protestáns matematikatanárnőm váratlanul elhívott egy vasárnapi istentiszteletre. Mikor otthon felvetettem a kérdést, anyám kereken megmondta, egy rendes zsidó lánynak semmi keresnivalója ott, tehát nem mehetek. Így hát elmentem.

A kétórás istentiszteletet ebéd, bibliaóra, majd újabb kétórás esti istentisztelet követte, mindez harminc fölötti „vénasszonyok” társaságában. Boldog voltam, mikor végre hazamehettem. Otthon apám megkérdezte: Rémes volt, nem? Hogy ne kelljen beismernem a vereséget, kijelentettem: „Nem. Nagyon jó volt, és jövő héten is megyek.”

Vasárnapról vasárnapra visszajártam. Olvasni kezdtem a tanárnőmtől kapott Bibliát. 1962 augusztusában átéltem Krisztus szívet melengető közelségét, és 1963 februárjában teljes alámerítkezéssel újra megkeresztelkedtem a baptista egyházban. Szüleim szemében ez zsidó örökségem megtagadását jelentette. Kitiltottak otthonról, és úgy tekintettek, mint aki meghalt. Megszaggatták ruháikat, és síremléket állítottak számomra a zsidó temetőben.
Megjegyzés: A Krisztus melletti állásfoglalás, és a felnőttként való bemerítkezés helyes döntés, csak kérdés, hogy mint baptista, valóban bibliai alapokon álló egyházat választott-e? (Vö. Baptisták háromságcáfolata: http://darwinkaprazata.blogspot.com/2012/04/baptistak-haromsagcafolata.html
Ugyanis a mai baptista egyház hivatalos tanítása elfogadja a szentháromság filozófiai dogmáját, amit korábban – teljesen jogosan – tagadtak.

Tizenhét évesen keresztények fogadtak be, segítségükkel befejezhettem tanulmányaimat. Az Úr Jézus missziós hívását elfogadva évekig Nyugat- és Dél-Indiában szolgáltam a leprások között.

Hazatérésem után férjhez mentem egy metodista lelkészhez. Három fiunk született. A következő években befejeztem teológiai tanulmányaimat és doktorátust szereztem a Londoni Egyetemen. Keménynyakú kálvinistaként nehezen fogadtam el, hogy fiainkat katolikus iskolába adjuk, de az volt az egyetlen jó iskola a környéken. Mindenesetre bementem az iskolába, és kijelentettem, nem óhajtjuk, hogy katolikus pap által vezetett programokon vegyenek részt.
Megjegyzés: Ez teljesen helyes döntés volt, hiszen a katolicizmus alapjaiban kiforgatja a Szentírást, kezdve azzal, hogy a saját egyházi (vezetők által megállapított) hagyományaikat fontosabbnak tartják az isteni kinyilatkoztatásnál, amint ez a Jézus korabeli zsidóknál is megfigyelhető volt: „Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” (Márk 7:9, katolikus ford.)
Nem csak a Szentírás önmagában, hanem még a hagyományoktól támogatott Szentírás sem lehet a hit szabálya. Szükséges, hogy a hit szabálya körül felmerülő kérdések eloszlatásában és a viták eldöntésében élő tekintély: a Krisztus által alapított és az Ő tekintélyével bíró Egyház tanítóhivatala legyen az igaz hit zsinórmértéke és a vallás tisztaságának őrzője, tanainak magyarázója.” (Végtelen felé, Hajós József, a Szent István Akadémia tagja, 1930., 271.old.)

2000-ben, miközben teológiai előadásokat tartottam az Egyesült Királyságban és az USA-ban, mind gyakrabban éreztem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Állandó kimerültség, járási nehézségek, fulladás, kettőslátás kísérte a betegséget, amit izomdisztrófiaként (OPMD) diagnosztizáltak. Annyira elgyengültem, hogy fel kellett adnom az aktív életmódot. Otthon – más teendő nem lévén – egyre többet néztem az EWTN katolikus televíziót. Érdekesnek találtam azt a műsort, amelyben meghívott vendégek mondták el, hogyan találtak rá kételyeik és aggályaik ellenére a Katolikus Egyházra. Csodálkoztam, hogy ezeknek az embereknek katolikus létükre élő kapcsolatuk van Krisztussal.
Megjegyzés: Az hogy kinek van élő kapcsolata Krisztussal, az teljesen szubjektív. Az összes keresztény egyház/felekezet tagjai állítják ezt, miközben egymásnak és a Szentírásnak teljesen ellentmondó tanításokat hangoztatnak, és ha ennek ellenére mégis élő kapcsolatuk lenne Krisztussal, akkor Krisztus maga hasonlott volna meg, hiszen ő nem egymásnak ellentmondó parancsokat és tanításokat adott át a tanítványainak, hanem következetesen egyértelmű, istentől származó tanítást: („Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.” (Lukács 20:21, MBT. Ford.)

Protestáns barátaim hiába imádkoztak gyógyulásomért. Nem sokkal később egy katolikus ismerős biztatására levelet írtam a katolikus papnak, melyben kértem, imádkozzék értem és kenjen meg olajjal. Másnap ott állt az ajtóban az ősz hajú, hatvanas éveiben járó pap. Mosolyogva bemutatkozott. Bevallottam neki, hogy nem vagyok katolikus, sőt mennyire csúnyán viselkedtem a Katolikus Egyházzal szemben. Nem szólt, csak a szemöldökét vonta fel, majd
Jakab levelét idézve megkent szentelt olajjal, és kézrátétellel imádkozott értem. Utána elárultam neki, hogy csecsemőként megkereszteltek. „De hiszen akkor maga katolikus, Janice!” – felelte. Magam is meglepődtem, hogy én, aki az Antikrisztus egyházának tartottam a római Katolikus Egyházat, mennyire megörültem a hírnek. Férjemet nem érte váratlanul, elfogadta, amikor elmondtam neki, hogy szeretnék továbblépni a megkezdett úton a Katolikus Egyház felé.
Megjegyzés: Az, hogy az egész katolicizmus rendszerét összevetette volna a Bibliával, az nem volt érdekes, hanem csak az, hogy katolikus szertartás szerint megkeresztelték csecsemőként. Így lopkodta össze magának a tömegeket a katolikus egyház. Ilyen erővel tömegeket lehetne lakatossá tenni azzal, hogy csecsemőkorukban a fejükre tesznek egy lakatot. Aztán hogy ért-e a lakatossághoz, a teljesen mindegy. És hogy bekeresztelt katolikusként a Bibliát ismeri-e, az még inkább mindegy.

A következő felülvizsgálaton az orvos meglepve állapította meg, hogy az állapotom javult. Elmondtam neki, hogy egy katolikus pap megkente olajjal a homlokomat és a kezeimet, és azóta megszűnt a kettőslátásom. Csak annyit mondott: sohasem tudna úgy gondolkodni, mint én, de ilyet még életében nem látott, és az a pap valami különleges pap lehetett.
Megjegyzés: Jakabnál szellemi betegségről van szó (vö. 1Korinthus 11:30), és nem fizikairól: „Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jakab 5:14-15, katolikus ford.)
Ha így működne a dolog, ahogy ez a katolikus pap tette, akkor az I. századi, testileg betegséggel bajlódó keresztények is részesültek volna csodagyógyításban, mégsem történt ilyesmi. Pl. János apostol írja Gájusnak: „Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked és egészséges légy testben is, lélekben is.” (3János 1-2, katolikus ford.)
Miért csak kívánta neki a gyógyulást, miért nem küldött üzenetet az ottani elöljáróknak, hogy gyógyítsák meg őt és kenjék meg olajjal? Talán hiányzott a hitből fakadó ima? Nem, hiszen Pál és más keresztények is küszködtek testi betegséggel. Vö.: (Galata 4:13; Filippi 2:25-30; 1Timótheus 5:23; 2Timótheus 4:20) Maga Jézus is azt mondja: beteg voltam. (vö. Máté 25:36) Hanem mert a csodatevésekről Krisztus és Pál is előre megmondták, hogy azok ördögi eredetű jelek, amikkel a hamis próféták rukkolnak elő mások megtévesztése céljából. Vö.:
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. … És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;” (Máté 24:14, 2Thesszalonika 2:8-11; Károli ford.)
2007-ben megbérmálkoztam, és boldog voltam, hogy hazaérkeztem a Katolikus Egyházba.

Férjem ekkor már hosszú ideje rákbeteg volt, hónapjai voltak hátra. Csonttá soványodva, fájdalmak közepette készült a halálra. Protestánsként élt, protestánsként akart meghalni is. Egy nap mégis megkért, hívjam el az atyát, hogy megkenje olajjal. A pap több alkalommal is megtette. 2008 őszén kérte, hogy gyónhasson nála. „Áldjon meg, atyám...” - így kezdte, és a könnyei csorogtak az arcán. Az utolsó napokban levelet írt nekünk, hogy nagyon szeret minket, és kifejezte őszinte vágyát, hogy bárcsak katolizált volna. Majd elköltözött az Úrhoz, akit több mint ötven éven át szeretett és szolgált igehirdetőként.

Megjegyzés: Ötven éves protestáns múlttal egy katolikus papnak meggyónni, - azt mutatja, ez az ember is teljesen érzelmileg volt elkötelezve, és a Szentírás alapján semmi meggyőződése nem volt a Krisztus-követés mikéntjéről. Az ilyen emberek akár évtizedekig is benne lehetnek egy egyházban, aztán hirtelen változtatnak, ahogy az érzelmi fellángolásaik diktálják.

Hazatalálásom nyomán tizenkét protestáns barátom is visszatalált a Katolikus Egyházba. Köszönöm az Úrnak, hogy amikor igazi kincset kértem tőle, a katolikus hittel ajándékozott meg.
Megjegyzés: Sokan mondják, hogy őket az Úr vezette ahhoz az egyházhoz, amelyhez tartoznak, amelyben éppen vannak. Csakhogy következetlenség lenne Krisztustól, hogy a tanításainak kizárólagossága és egységessége ellenére annyiféle felekezethez vezetné az embereket. Sőt inkább azt mondta: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek,” (János 8:31, katolikus ford.)
Nos, ennyiféle egyházi tanításhoz ragaszkodni, és még Krisztus tanításaiban is kitartani, egyszerre bizony nem megy! Aki tehát azt állítja, hogy őt az Úr a katolikus hittel ajándékozta meg, az még az Urat is belekeveri sok hamis tanítás és cselekedet igazolásába, és erről majd számot kell adnia Krisztus ítélőszéke előtt! Vö.: „Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” (Máté 12:36-37, katolikus ford.)
Forrás: chnetwork.org
Magyar Kurír (mk)
Hogyan nem lettem katolikus?

Csillapult szellemi szomjúságom
LUCIA MOUSSANETT ELMONDÁSA ALAPJÁN
OLASZORSZÁG északnyugati szögletében, a svájci Alpok és a Franciaországhoz tartozó híres Mont Blanc közelében, a hegyekben bújik meg a Valle d’Aosta nevű körzet. Ott születtem 1941-ben, a Challant Saint Anselme nevű kis településen. 
Én voltam az első gyermek; később még négy öcsém született. Édesanyám szorgalmas asszony volt, és őszinte katolikus. Édesapám is vallásos családból származott. Testvérei közül ketten apácaként éltek. A szüleim sok áldozatot hoztak értem anyagilag, például taníttattak. Kis falunkban nem volt iskola, ezért amikor tizenegy éves voltam, a szüleim elküldtek egy bentlakásos iskolába, ahol apácák oktattak.
Megjegyzés: Őszintén katolikusnak lenni nem azt jelenti, hogy valaki a Szentírásból kiiskolázta volna magát és minden katolikus tanról meggyőződött volna a Biblia alapján, hogy az összhangban van azzal, hanem azt jelenti, őszintén elhinni annak igaz voltát, amiről egyáltalán nem győződött meg, hanem csak érzelmi alapon kötelezte el magát valamihez, és ehhez az elkötelezettségéhez volt őszinte. Krisztus beszélt hamis meggyőződésről is:
Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.” (Lukács 18:10-14, katolikus ford.)
Nyilván nem szükséges másokat megvetni ahhoz, hogy valaki a saját igazáról őszintén meg legyen győződve, mindazonáltal ez a meggyőződés lehet anélkül is teljesen téves, mint a fenti ábra mutatja. Mindezektől függetlenül az őszinteség alapulhat jóhiszeműségen, és ez nagyobb érték Isten szemében, mint a vallási képmutatás. Vö.:
De ami mindennél rosszabb: hitszegő nővére, Júda sem tért vissza hozzám őszinte szívvel, csak képmutató módon - mondja az Úr.” (Jeremiás 3:10, katolikus ford.) A legnagyobb érték azonban az az őszinteség, ami teljes meggyőződésen, bibliai kiiskolázottságon alapul. Vö.: „Ha őszintén esküszöl az élő ÚRra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek.” (Jeremiás 4:2, MBT. Ford.)
Latint, franciát és más tárgyakat tanultam. Tizenöt éves koromra komolyan elgondolkodtam, hogy miként szolgálhatnám Istent. Úgy véltem, hogy az lenne a legjobb, ha zárdába vonulnék. A szüleimnek azonban nem tetszett ez az ötlet, mert akkor anyára maradt volna az öcséim ellátásának gondja. A szüleim abban reménykedtek, hogy ha tanulok, valami jó álláshoz jutok, így anyagilag támogatni tudom a családot.
Lehangolt a gondolkodásmódjuk, mégis vágytam rá, hogy valódi életcélom legyen, és úgy éreztem, hogy Istennek mindennél fontosabbnak kell lennie. Ebből a megfontolásból 1961-ben bevonultam egy katolikus zárdába.
Apácaéveim
Az első hónapokban az egyházi szabályokat tanulmányoztam, és fizikai munkát végeztem a zárdában. 1961 augusztusában elkezdődött a noviciátusom, vagyis a próbaidőm. Akkor kezdtem apácaruhában járni, és új nevet is választottam magamnak, anyám neve után az Inest. Miután elfogadták, Ines nővérként váltam ismertté.

A legtöbb próbaidős apáca fizikai munkát végzett a zárdában, én azonban elég tanult voltam ahhoz, hogy általános iskolai tanítónő legyek. Két évvel később, 1963 augusztusában fogadalmat tettem, s ezzel a Szent József Nővérek rendjében apáca lettem az olaszországi Aostában. Később a zárda a továbbtanulásomat támogatva a Maria Santissima Assunta Egyetemre küldött, Rómába.

Megjegyzés: Az emberek életük során minden további nélkül fogadalmat tesznek olyan területen, amely akkori tudásuk, ill. ismerethiányuk ötvözéseként, annak tükörképeként jön létre, - anélkül, hogy elegendő tudás birtokában lennének ilyen döntések meghozatalához. Később aztán elegendő tudás birtokában esetleg megváltoztatják elkötelezettségeiket. Holott érzelmi alapon nem volna szabad döntéseket hoznia senkinek. Mindazonáltal teljesen jogos, hogy nagyobb ismeret birtokában valaki más döntésre jut, és ennek elmaradása csak megint érzelmi alapon, teljesen helytelen viselkedést és az emberi jellem hiányosságát mutatja. Bizony hogy meg kell változtatni a felfogásunkat valamiről, ha ez később indokolttá válik. Vö.:
Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.” (Róma 12:2, Káldi Neovulgáta ford.) Negatív példa: „Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.” (Róma 10:1-3, MBT. Ford.)
Vagyis, a zsidóság kétezer éve hozott egy döntést Jézus Krisztus személyét illetően, amely egy teljesen téves döntés, hogy őt elvetik, a Mózesi törvényhez (Tórához) meg ragaszkodnak – úgy ahogy. Mert ahhoz sem pontosan, hanem a Talmuddal és egyéb magánmagyarázatokkal megspékelve. Tehát lehet egy őszinte, vallásos hitbuzgalom teljesen téves is, és Isten szemében nem elfogadható, legyen az akár katolikus vagy zsidó, vagy bármilyen más egyházi kötődésű. Vö.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” (Márk 7:8, katolikus ford.)
Amikor 1967-ben a római tanulmányaim befejeztével visszatértem Aostába, középiskolai tanárnő lettem. 1976-ban felajánlották az iskolaigazgatói széket. Miközben még tanítottam néhány osztályt, beválasztottak az iskola igazgatóságába, és a Valle d’Aosta területi iskolaszékének tagja lettem.
Nagyon megesett a szívem a szegényeken, ezért őszintén arra vágytam, hogy segíthessek rajtuk. Számos szociális programot szerveztem, köztük olyat is, amelynek keretében segítséget kaptak a haldokló betegek, akiknek nem volt családjuk. A bevándorlók gyermekeinek oktatására is indítottam programot. Azonkívül munkát és lakást kerestem a szegényeknek, és részt vettem annak megszervezésében, hogy a rászorulók orvosi ellátáshoz jussanak. Megpróbáltam az egyház vallási elveivel összhangban élni az életemet.
Megjegyzés: Ha valaki megpróbál az egyházának vallási elveivel összhangban élni, az Pál apostolra hasonlít, de csak addig, amíg ezt – adott esetben – képes meg is változtatni. Vö.:
Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait.(Galata 1:14, Káldi Neovulgáta ford.) Később Pál így nyilatkozott: „De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem,” (Filippi 3:7-8, Káldi Neovulgáta ford.) Ugyanez kell hogy vonatkozzon a katolikus valláshoz való kötődésre is, ha kiderül, hogy nem szentírási alapokon áll!
Egyetértettem a katolikus teológiával, például az egyház olyan tanításaival, mint a Háromság, a lélek halhatatlansága és az ember örökkévaló jövőjével kapcsolatos katolikus elképzelés. Akkoriban a katolikus teológia már helyt adott annak a nézetnek, hogy el kell fogadni más vallásokat, és a vallásoknak egymás mellett kell létezniük.

Megjegyzés: Nem az egyetértés a gond, hanem az, ha valaki csökönyösen megmarad ebben az egyetértésben – akkor is, ha kiderül, hogy mindez nem biblikus, hanem csupán egyházi, azaz emberi elgondolás, egyházi tanítás. Ilyen hamis ragaszkodás bűnébe esett az ókori Izrael népe is: És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenöket, a ki az ő atyáikat kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ő reájok az Úr mind ezt a nyomorúságot.” (1Királyok 9:9, Károli ford.) Sokkal inkább kell ragaszkodni Isten aktuálisan kinyilatkoztatott útmutatásaihoz: „Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.” (Zsoltárok 17:5, Károli ford.)
Bizonyos dolgok zavarni kezdenek
De voltak olyan gyakorlatok a katolikus egyházban, amelyek zavartak. Például a keresztelő és a bérmálás előtt a szülőktől és a gyermekektől elvárták, hogy tanuljanak arról, amit ezek jelentenek. Ám a legtöbben nem jártak az órákra, és akik jelen voltak, azok sem nagyon erőltették meg magukat a tanulással. Sőt, némelyek, akiket az egyik egyházközségben nem akartak elfogadni keresztelésre vagy bérmálásra, azok egyszerűen átmentek egy másikba, hogy ott legyenek túl ezeken a szertartásokon. Úgy éreztem, ez nem más, mint képmutatás.
Megjegyzés: a szülőktől és a gyermekektől elvárták, hogy tanuljanak arról, amit ezek jelentenek.” Ez helyes álláspont, a baj akkor van, ha ezeknek jelentését kiforgatják. Pl. ha szülői egyetértésre megkeresztelik a csecsemőt, aminek nyoma sincs a Szentírásban. A baptista vallás pont erre, a felnőtt keresztségre tette a hangsúlyt, amikor létrejött. (baptidzó = bemerít, alámerít, megkeresztel)
Időnként megkérdeztem magamtól és apácatársaimtól, hogy nem az evangéliumot kellene-e prédikálnunk, ahelyett hogy mindenféle mással foglalkozunk. A többiek erre azt mondták, hogy a jótetteinkkel prédikálunk.
Megjegyzés: Minden ilyen kérdés felmerülésekor azt kell megnézni, hogy mit mond erről Isten Szava., nem megelégedni azzal, amit az emberek mondanak.
Amellett nehezen tudtam elhinni, hogy el kell mennem egy paphoz, hogy megvalljam a bűneimet. Magamban arra a következtetésre jutottam, hogy az ilyen személyes ügyeimet meg tudom beszélni Istennel. Azt is nehezemre esett elfogadni, hogy betanult imákat kell ismételgetni, és nem tudtam hinni abban, hogy a pápa tévedhetetlen. Arra gondoltam, hogy ezekben a kérdésekben meglesz a magam véleménye, és közben ugyanúgy folytatom a vallásom gyakorlását, mint addig.
Megjegyzés: A saját vélemény kialakítása jónak tűnhet, de Isten véleménye a mérvadó: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg.(Példabeszédek 19:21, MBT ford.)
Bibliai ismeretre vágyom
Mindig is mélységesen tiszteltem a Bibliát, és vágytam rá, hogy megismerjem. Amikor döntések előtt álltam, vagy úgy éreztem, hogy szükségem van Isten támogatására, akkor elővettem a Bibliát, és olvastam belőle. A zárdában soha nem tanulmányoztuk, de azért én magánszorgalomból olvasgattam. Mindig nagy hatással volt rám Jehova Isten kijelentése, mely az Ézsaiás 43:10–12-ben van feljegyezve: „Ti vagytok az én tanuim.” De akkor még nem értettem pontosan, hogy mit is jelentenek ezek a szavak.
Megjegyzés: A katolikus hívőkre általánosságban érvényes, hogy nem tanulmányozzák a Bibliát.
Amikor az 1960-as évek közepén egyetemre jártam Rómában, négyéves teológiai képzést kaptam, amelyet a Vatikán szervezett. A Biblia azonban nem volt a tankönyveink között. Aostába való visszatérésem után számos ökumenikus konferencián vettem részt, olyanokon is, amelyeket felekezetközi és nem katolikus szervezetek támogattak. Ez még inkább felkeltette az érdeklődésemet a Biblia tanításai iránt. Olyan nagy zűrzavar uralkodott azon csoportok között, amelyek azt állították, hogy a Bibliát tanítják!
Megjegyzés: Az igaz krisztusi hit legfontosabb eleme, hogy a legfőbb tankönyve a Biblia legyen: „Amikor Júdában tanítottak, velük volt az Úr Törvényének Könyve. Bejárták Júda minden városát és tanították a népet.” (2Krónika 17:9, katolikus ford.)A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timótheus 3:16-17, MBT ford.) „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsolt 119:105, Károli ford.) „Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz.” (Józsué 1:8, Káldi Neovulgáta ford.) „Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.” (Róma 15:4, Károli ford.)
Jobban megismerem a Bibliát
1982-ben egy Jehova Tanúja járt a felé a központ felé, ahol szociális munkát végeztem, és megpróbált beszélgetni velem a Bibliáról. Nagyon sok dolgom volt, de érdekelt a lehetőség, hogy tanulhatok a Bibliáról. Ezért azt mondtam neki, hogy jöjjön el az iskolámhoz, és ha éppen lyukas órám van, beszélgethetünk.
Megjegyzés: érdekelt a lehetőség, hogy tanulhatok a Bibliáról”. A legtöbb embert pont ez nem érdekli, nem nyitottak, nem keresik a kapcsolatot Istennel, de ha keresik is, a maguk módján teszik, és a Bibliával szemben előítéletük van. Ezért aztán nem is jutnak egyről a kettőre, megmaradnak tudatlannak. A tudatlanság és ostobaság pedig kéz a kézben járnak:
Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát.(1Péter 2:15, katolikus ford.) Pál írja: „Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni.” (2Thesszalonika 3:7, katolikus ford.) Az emberek többsége (saját hibájából) nem nagyon tudja, vagy inkább egyáltalán nem tudja.
Az asszony el is jött, de egyáltalán nem volt lyukas órám. Később az édesanyám megtudta, hogy rákos, ezért szabadságot vettem ki, hogy segítsek neki. Miután 1983 áprilisában meghalt, visszamentem dolgozni, de akkorra megszakadt a kapcsolatom a Tanúkkal. Ám nem sokkal később egy másik Tanú, aki körülbelül 25 éves volt, meglátogatott, hogy a Bibliáról beszélgessen velem. Már egy ideje olvastam a Jelenések könyvét, ezért megkérdeztem tőle, hogy kik tartoznak a 144 000-be, akikről a Jelenések 14. fejezete ír.
Azt tanultam, hogy minden jó ember a mennybe jut, ezért nem láttam logikát abban, hogy ez a 144 000 látszólag el van különítve a többiektől a mennyben. Azon töprengtem, hogy kik ők, és mit csinálnak. Állandóan ezeken a kérdéseken rágódtam. A Tanú újra meg újra felkeresett, de soha nem sikerült beszélgetnünk, mert annyira elfoglalt voltam, vagy nem is tartózkodtam otthon.
Végül átadta a címemet Marcónak, aki vén volt a gyülekezetében. 1985 februárjában Marco végre megtalált. Csak néhány percig volt ott, mivel nem értem rá, de megbeszéltünk egy időpontot, amikor találkozhatunk. Később a feleségével, Linával rendszeresen eljöttek hozzám, és segítettek nekem, hogy megértsem a Bibliát. Rövidesen láttam, hogy az olyan katolikus alaptanítások, mint a Háromság, a lélek halhatatlansága és a pokoltűz, egyszerűen nem a Biblián alapulnak.
Megjegyzés: „segítettek nekem, hogy megértsem a Bibliát.” A katolikus egyház álláspontja szerint egyedül ők kompetensek a Biblia tanítására: Tolvajok, és rablók azok is, akik másképpen értelmezik a Szentírást, mint az egyház. A szektáknak tulajdonképpen semmi joguk nincs a szentírás használatára, hisz a biblia az egyház könyve. Ha használják, jogtalanul sajátították ki.” (Forrás: [Vallásos útonállók]  http://gaal.blogol.hu/?d=2009-2 - Azonban a tanításra mindenkinek alkalmasnak kell lennie, hogy a nagy misszióparancsnak eleget tudjon tenni: 
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! … Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. …Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.” (Máté 28:19-20, 2Timótheus 2:14; Zsidók 5:12, Károli ford.) A Mózes törvénye alatt a szülők felelőssége volt a gyermekeik tanítása: És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.” (5Móz 11:19, Károli ford.)
A katolikus egyház szerint mindenki szektás hamistanító, aki másképpen értelmezi a Szentírást, mint ők. De ha közelebbről megvizsgáljuk az egyház tanításait, ők bizonyulnak szektának és hamis tanítóknak.
Szektások, hiszen egyszemélyes emberi vezetőjük van (az éppen beiktatott pápájuk), mint a szektáknak. És hamis tanítók, amikor azt tanítják: A kereszténység lényege, hogy elismeri, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Aki ezt nem ismeri, az nem keresztény.” A Biblia szerint viszont Isten szellemi Lény, láthatatlan és halhatatlan (vö. János 4:24; 1Timótheus 1:17), Krisztus pedig látható hústestként halt értünk váltságáldozati halált (amit Istennek bemutatott – vö. Zsidók 9:24), úgy hogy Krisztus mennyei Atyja az egyedül valóságos Isten, és senki más, Krisztus pedig csupán isteni volt, Istentől felruházott hatalmú, de nem maga az Isten!
Kezdek összejövetelekre járni
Amikor először elmentem Jehova Tanúi összejövetelére a Királyság-terembe, azonnal feltűnt, hogy egészen másképp zajlik minden, mint a katolikus templomban. Mindenki énekelt, nemcsak egy kórus. A jelenlevők magán az összejövetelen is közreműködtek. Azt is kezdtem felfogni, hogy az egész szervezet testvérekből és testvérnőkből áll, akik mindannyian őszintén törődnek egymással. Mindez mély benyomást tett rám.
Megjegyzés: ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Máté 23:8, katolikus ford.) Ezt tanítja Jézus Krisztus. „Őszentsége (egy személyben) a pápa.” Ezt meg a katolikus egyház. Hol itt az összhang? Sehol! "Pápa testvér"-t nem ismernek a katolikusok. Csak "Szentatyát". De az sem azonos azzal az eggyel, akit Jézus "Szent Atyám"-nak nevezett. (vö. János 17:11, Károli ford.)
Akkoriban apácaruhában jártam az összejövetelekre. Némelyek arcára kiült a meghatottság, hogy egy apácát láthatnak a Királyság-teremben. Örömet és megelégedést éreztem, mert egy nagy család szeretete vett körül. A tanulmányozás során felismertem, hogy sok olyan elv, amelyre az életemet felépítettem, nincs összhangban Isten Szavával. Például a Biblia sehol sem említi, hogy Isten szolgáinak különleges öltözéket kellene viselniük. Az egyházi hierarchia és pompa merőben más volt, mint az, amit a Biblia tanít az alázatos vénekről, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben.
Megjegyzés: a Biblia sehol sem említi, hogy Isten szolgáinak különleges öltözéket kellene viselniük. Az egyházi hierarchia és pompa merőben más volt, mint az, amit a Biblia tanít az alázatos vénekről, akik vállalják a vezetést a gyülekezetben.” - Teljesen jogos észrevétel. Hogy hogy ezt a katolikus tömegek nem veszik észre? Nyilván ugyanolyan ferde látásmódjuk van, mint a vezetőiknek, és egy húron pendülnek velük.
Úgy éreztem, mintha futóhomokon járnék, és nem lenne szilárd talaj a lábam alatt. Képtelenségnek tűnt, hogy 24 évig tévedésben éltem. Mégis egyértelmű volt nekem, hogy most a Biblia igazságát tanulom. Megrémültem a gondolattól, hogy 44 évesen kezdhetem elölről az egész életemet. De hogyan is járhatnék ezután becsukott szemmel, ha egyszer már tudom, mit tanít a Biblia?
Megjegyzés: „De hogyan is járhatnék ezután becsukott szemmel, ha egyszer már tudom, mit tanít a Biblia?” - Na ez a lényege az egésznek. A felelősség vállalása, hogy a megismert igazság kötelez. A továbbra is becsukott szemmel való járás egyenértékű a hűtlenséggel, hamis tanokhoz és gyakorlatokhoz való visszatéréssel. Vö.
Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?” (Galata 4:9, Károli ford.) „Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.” (2Péter 2:21-22, katolikus ford.)
Abban a pillanatban, amikor a katolikus tudja, hogy Jézus a mennyei Atyához tanított imádkozni (vö.: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” - Máté 6:9, katolikus ford.), és mégis kitart a Szentírástól idegen módon felmagasztalt Máriához való imádságban, máris hűtlen lett Krisztushoz, kitart a hűtlenségében, visszatért az erőtelen és gyarló egyházi elemekhez (tanításokhoz.) Hűtlen lett úgy, hogy soha nem is volt hűséges. Sőt, hűtlensége odáig terjed ki, hogy a Szentírással szembe menve kimagyarázza az álláspontját, hogy miért nem engedelmeskedik Krisztusnak.
Fontos döntést hozok
Tudtam, hogy ha otthagyom a zárdát, nincstelen leszek. De eszembe jutottak Dávid szavai, melyek szerint az igaz soha nem lesz „elhagyottá . . . , a magzatja pedig kenyérkéregetővé” (Zsoltárok 37:25). Tisztában voltam vele, hogy anyagilag nem leszek annyira biztonságban, de Istenben bíztam, és ezt mondtam magamban: „Mitől is kellene félnem?”
A családom azt hitte, megbolondultam. Noha bántott a dolog, felidéztem Jézus szavait, melyek szerint aki jobban szereti az apját vagy anyját, mint őt, az nem méltó őhozzá (Máté 10:37). A Tanúk apró megnyilvánulásai azonban bátorságot és erőt öntöttek belém. Ha megláttak az utcán apácaruhában, mindig odajöttek köszönni. Ettől még közelebb éreztem magam a testvérekhez, és mintha már a családjukhoz tartoztam volna.
Megjegyzés: aki jobban szereti az apját vagy anyját, mint őt, az nem méltó őhozzá „ - vagy a világot, vagy a tőle elidegenítő egyházát. A katolikus egyházvezetés is a biztonságot a Mussolínivel és Hitlerrel kötött konkordátumokban vélte megtalálni, miközben csak a saját évszázadokon átívelő hűtlenségét erősítette meg, arra ütött pecsétet. A katolikus pap is jó fizetést kap az egyházától, miért is hagyná ott – azt a szemetet, amit Pál is otthagyott a júdaizmusban?! (vö. Fil 3:8)
Jól meg vannak a hűtlen langyosságban, a katolikus tömegekkel karöltve, akiknek még tetszik is, hogy egyházuk megszabadította őket sok szentírási kötelezettségtől, legfőképpen a tanítványképzés felelősségétől. Ha befizetik a rájuk rótt egyházi adót, máris jó kereszténynek számítanak. Igaz hogy életükben nem vezettek még (szentírási/bibliai alapon) senkit Krisztushoz, magukat sem, de ez nem jelent semmi problémát. Fő hogy az évezredes egyházi megújulás szüntelen készségét vallják igaznak, miközben Krisztus igazi egyháza nem az állandó megújulási kényszer viszketegségében szenved, hanem a valóságban is átment a megújuláson, és őrzi is a megújulás által Istentől nyert tisztaságát:
Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. … Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen.... Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon.... Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt.” (János 15:3, Efézus 5:24-27; 1Péter 1:5; Jelenésel 14:4-5, Káldi Neovulgáta ford.)
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” (Jelenések 3:15-18, Károli ford.)
Végül odamentem a főnöknőhöz, és elmagyaráztam, hogy miért döntöttem a zárda elhagyása mellett. Noha felajánlottam, hogy a Biblia alapján indoklom az elhatározásomat, nem volt hajlandó végighallgatni, és ezt mondta: „Ha bármit meg szeretnék érteni, ami a Bibliában van, majd beszélek egy bibliaszakértővel!”
Megjegyzés: Ha valaki maga nem válik bibliaszakértővé, akkor már régen rossz. Akkor hogyan fog másokat az igazságra tanítani?
A katolikus egyház döbbenten fogadta a döntésemet. Azzal vádoltak, hogy erkölcstelen vagyok, és elment az eszem. De akik ismertek, azok tudták, hogy e vádak hamisak. A munkatársaim nem egyformán reagáltak. Némelyek bátor lépésnek tartották, hogy elmegyek. Mások elszomorodtak, mert azt gondolták, hogy rossz irányba tartok. Volt, aki még sajnált is.
1985. július 4-én kiléptem a katolikus egyházból. A Tanúk tudták, hogyan bántak korábban másokkal, akik hasonló cipőben jártak, mint én, ezért körülbelül egy hónapig rejtegettek, aggódva a biztonságomért. Autóval elvittek az összejövetelekre, a végén pedig hazavittek. Igyekeztem észrevétlen maradni, amíg lecsillapodtak a kedélyek. Azután 1985. augusztus 1-jén először mentem el a szolgálatba Jehova Tanúival.
Még akkor augusztusban részt vettem Jehova Tanúi kerületkongresszusán. A hírközlő eszközök kiszimatolták, hogy otthagytam az egyházat, és leközölték a velem történteket. A helyi televízió és az újság annyira rendkívülinek találta, amit tettem, hogy amikor 1985. december 14-én végre megkeresztelkedtem, újra beszámoltak róla, hogy mindenkinek a tudomására hozzák.
A zárda elhagyásakor szó szerint semmim sem volt. Nem volt se munkám, se lakásom, és semmilyen járadékom. Úgy egy éven át egy rokkant asszonyról viseltem gondot, ez volt a munkám. 1986 júliusában elkezdtem az úttörőszolgálatot, ahogy Jehova Tanúinál a teljes idejű szolgálatot nevezik. Egy újonnan megalakult, kis gyülekezet területére költöztem. Ott magánnyelvórákat adtam, és más tárgyakat is oktattam, így hasznát vettem az iskolai végzettségemnek. Az időbeosztásom tehát rugalmas volt.
Szolgálatom külföldön
Ahogy megismertem a Biblia igazságát, szerettem volna minél több emberrel megosztani. Mivel beszéltem franciául, arra gondoltam, hogy valamelyik afrikai országban szolgálhatnék, ahol franciául beszélnek. De 1992-ben Jehova Tanúit törvényesen elismerték a közeli Albániában. Annak az évnek a végén olasz úttörők egy kis csoportja kinevezést kapott Albániába. Közöttük volt Mario és Cristina Fazio is, akik a mi gyülekezetünkbe jártak. Meghívtak, hogy látogassam meg őket, és fontoljam meg, hogy nem tudnék-e Albániában szolgálni. Gondos mérlegelés és imádkozás után 52 évesen újból feladtam viszonylagos biztonságomat, hogy teljesen más körülmények között éljek.
Ez 1993 márciusában történt. Megérkezésem pillanatában már láttam, hogy bár földrajzilag nem vagyok távol a szülőföldemtől, ez mégis egy másik világ. Az emberek mindenhová gyalog jártak, és albánul beszéltek, amiből egy szót sem értettem. Az országban óriási változások voltak folyamatban, politikai rendszerváltás történt. Az emberek azonban szomjaztak a bibliai igazságra, és szerettek olvasni meg tanulmányozni. A bibliatanulmányozók gyorsan fejlődtek szellemileg, ami jóleső érzéssel töltött el, és segített, hogy hozzászokjak az új környezethez.
Megjegyzés: „Az emberek azonban szomjaztak a bibliai igazságra, és szerettek olvasni meg tanulmányozni.” Ez az ami a katolikus tömegekre nem jellemző, különben gyorsan fejlődnének szellemileg, és tódulnának ki Nagy Babilonból, ahogy Isten utasítása mondja:
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jelenések 18:4-5, Károli ford.)
Amikor 1993-ban megérkeztem Tiranába, a fővárosba, csak egyetlen gyülekezet volt Albániában, és valamivel több mint 100 Tanú élt szétszórva az ország területén. Abban a hónapban az első tiranai különleges kongresszusi napon 585-en voltak jelen, és 42-en keresztelkedtek meg. Jóllehet semmit sem értettem, megható volt hallgatni a Tanúk énekét, és látni, hogy mennyire figyelnek. Áprilisban Jézus Krisztus halálának az emlékünnepén 1318-an vettek részt! A keresztényi tevékenység azóta is szépen halad előre Albániában.
Volt, hogy lenéztem Tiranára harmadik emeleti erkélyemről, és azon tűnődtem, hogy mikor fogunk eljutni ehhez a sok emberhez. Jehova Istennek gondja volt erre. Most Jehova Tanúinak 23 gyülekezete van ebben a városban. Az egész országban 68 gyülekezet és 22 csoport működik, melyeket 2846 Tanú támogat. Ekkora növekedés csupán néhány év alatt! És 2002-ben 12 795-en vettek részt az Emlékünnepen!
Megjegyzés: Ez összhangban van Isten kijelentésével: A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.” (Ézsaiás 60:22, Károli ford.)
Az utóbbi tíz év alatt, melyet Albániában töltöttem, kiváltságom volt legalább 40 embernek segíteni, hogy eljusson a megkeresztelkedésig. Többen közülük ugyancsak úttörők lettek, vagy a teljes idejű szolgálat valamely más ágában tevékenykednek. Az évek során hatszor bíztak meg olasz úttörőket azzal, hogy segítsenek az Albániában folyó munka végzésében. Minden csoport egy három hónapos nyelvtanfolyamon vett részt, és az utolsó négy csoport tanítására engem kértek meg.
Mikor a barátaim megtudták, hogy ki akarok lépni az egyházból, rendkívül indulatosan fogadták a hírt. Az évek múlásával azonban megszelídültek, mivel látják, hogy nyugodt, békés életet élek. Örömömre szolgál, hogy a családom tagjai, beleértve egy 93 éves nagynénémet, aki még most is apáca, sokkal jobban támogatnak.
Amióta megismertem Jehovát, ő mindig gondot viselt rólam, bármilyen körülmények között voltam is. Megmutatta a szervezetéhez vezető utat. Visszatekintve emlékszem, mennyire vágytam rá, hogy segítsek a szegényeken, a hátrányos helyzetűeken és a nincsteleneken, valamint arra, hogy teljesen elmélyedjek Isten szolgálatában. Ezért hálát adok Jehovának, mert neki köszönhetem, hogy csillapult szellemi szomjúságom.
Megjegyzés: „Megmutatta a szervezetéhez vezető utat.” - De nem érzelmeken át, hanem a Szentírás által irányítva a lépéseket:
Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához.” (Ézsaiás 48:17-18, katolikus ford.)

Ébredjetek! -2003. 6/22.
* * *
Szellemi szomjúság - A „Csillapult szellemi szomjúságom” (2003. június 22.) című cikk könnyekre fakasztott. Katolikus családban nőttem fel, és nyolc évig egy katolikus iskolába jártam. Bár az iskolában és a misén soha nem használtuk a Bibliát, én mindig becsben tartottam, és minden este olvastam belőle. Lucia Moussanetthez hasonlóan én is nagyon szerettem volna alkalmazni azt, amit a Bibliából tanultam, de nem tudtam, hogyan. Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, szellemi szükségleteim ki lettek elégítve. Nagyon szépen köszönöm a szívmelengető élettörténeteket, mint amilyen ez is volt!
K. F., Egyesült Államok
VALLÁSI KÖZÖSSÉGEK - A Katolikus Egyházról

Hogyan tarthatja meg valaki katolikus keresztény hitét, amikor annyi szégyenteljes dolog történik az egyházban. Nagyon nehéz a katolikus egyházhoz hűségesnek maradnom, amikor a spanyolországi apácák csecsemő-kereskedelméről vagy a vatikáni korrupcióról és hatalmi harcról, pedofil papokról hallok. Magam is tapasztaltam már, hogy egy általam nagyra becsült szerzetes 

nagyon csúnyán beszélt nagy nyilvánosság előtt. Ez csak engem botránkoztat meg? Hogyan álljak meg a családom és a barátaim előtt amikor ezekkel a kényes dolgokkal állítanak szembe és kérdőn néznek rám, hogy miért vagyok egy ilyen egyházhoz hűséges? Mi tart engem itt? Miért nem keresek egy másik egyházat vagy gyülekezetet?

Kedves Kérdező!

Hadd kérdezzem meg: minek hisz? A világsajtónak, vagy a saját tapasztalatainak?
Hány pappal találkozott, akik gyerekeket molesztáltak? Az ismeretségi köréből hány apáca kereskedett közülük csecsemőkkel?

Az általam ismertek közül egyetlen egy sem.

Megjegyzés: Hogy személyesen nem ismer ilyen papokat, attól még a világsajtó igazat ír a katolikus papok tömérdek visszaéléseivel kapcsolatban. És mit szólna M.Ági, ha az ő gyerekét rontaná meg egy katolikus pap? Akkor is védené őket?

No igen, csúnyán beszélni már hallottam egy-egy egyházi embert, bár ez sem jellemző.
De ugye az mégsem ok arra, hogy a gyerekeit ne járassa hittanra, vagy hogy másik egyházat keressen?

A sajtó még véletlenül sem számol be azon papok ezreiről, tízezreiről, akik hitelesen képviselik az egyházat, akik gyerekek millióit keresztelik meg, nevelik hitre, akik naponta gyóntatnak, áldoztatnak, lelkivezetnek, és akik imádkoznak azokért, akik az egyházat mások szemében okkal, vagy túlnyomó többségében ok nélkül be akarják feketíteni.
A legjobb, amit tehetünk, az, hogy őket keressük, hozzájuk csatlakozunk, és segítjük az ő munkájukat.
M.Ági
Megjegyzés: A vétkes papok ügyeit meg agyonhallgatják, eltussolják, elbagatellizálják... Miért nem közösítették ki már kezdettől fogva azokat, akik éveken át csinálták háborítatlanul ezeket a dolgokat? Ha olyannyira igaz az egyház, akkor miért nem követik a Szentírás ide vonatkozó utasításait:
Mert talán rám tartozik, hogy a kívüllevők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak? A kívüllevőket pedig Isten fogja megítélni. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!” (1Korinthus 5:12-13, Káldi Neovulgáta ford.)

Amennyiben a választ ki tudod egészíteni, további szempontokat vagy segítséget tudsz adni, oszd meg velünk és a kérdezővel!

(A hozzászólás csak engedélyezést követően jelenik meg.)
Hozzászólás:

Egy másik, számomra még fontosabb szempont: mert a többi egyház és gyülekezet nem ugyanabban hisz, mint a Katolikus Egyház. Akárhány pap és apáca vétkezik akármilyen súlyosan, az jottányit sem változtat azon, hogy mi az igazság. Például Krisztus valóságos jelenlétének tényén semmit nem változtat az egyháziak bármennyi súlyos vétke sem. Engem pedig semmiféle (bűnös) ember nem vesz rá, hogy elhagyjam azt, ami igaz, azért, ami nem. Voltak bűnös pápák is, mégis az Egyház őrizte meg a Krisztustól kapott hitet.
callis [#1]

callis [#1] Köszönöm a hasznos kiegészítést.
M.Ági [#2]
Megjegyzés: „Krisztus valóságos jelenlétének tényén semmit nem változtat az egyháziak bármennyi súlyos vétke sem.” Óriási tévedés! Olvassuk csak el mit mond Isten az ókori népének?
Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot,a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Mosódjatok,tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ézsaiás 1:10-17, Károli ford.)
Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg. Beburkolóztál haragodba és üldözőbe vettél minket; megöltél könyörtelenül. Sűrű felhőbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk. (Jeremiás Siralmai 3:42-44, katolikus ford.)
Vajon ez azt mutatja, hogy Isten jelenlétén semmit nem változtatott a zsidóság bármennyi súlyos vétke sem? Vagy inkább elzárkózott előlük és nem hallgatta meg őket?! Ha Isten bűnt és egyházi ünnepeket egyszerre el nem szenvedhet (nem tűr meg), akkor a katolikus egyháziak bármennyi súlyos vétke miért lenne kivétel? Krisztus és Isten pedig egy (Vö. János 10:30) atekintetben, hogy ugyanolyan elutasító a bűnnel szemben, nem pedig valóságos jelenlétével statisztál a bűnnek, amit felhalmoznak az egyházi vezetők.

A hit és a vallás nem az egyházi emberekről szól, hanem Isten, Jézus és Mária tiszteletéről, szeretetéről. Azért mert egy-két pap, vagy apáca vétkezik, nem szabad elhagyni az egyházat, az bűn lenne és értelmetlen.
András [#3]

Megjegyzés: Tényleg csak egy két pap vétkéről van szó, nem pedig világméretű tendenciáról?!

Emberekben (papokban, apácákban, hívőkben) lehet csalódni, de Istenben és az általa alapított egyetemes Egyházban nem. Az értelmes észnek felül kell vizsgálnia, hogy konkrétan miben áll a csalódottsága: emberekben vagy Istenben? Ha az emberi értelem nem "dolgozná meg" ezt a kérdést, nem sok katolikus maradna. Isten változatlansága és az Egyház mint Krisztus teste, amin "a pokol kapui nem vesznek erőt" (Mt 16,18)- ez maradjon biztos pont akkor is, ha a rossz példa -aminek azért a java alaptalan sajtókacsa- el akar tántorítani. Emellett személyes felelősségünkről sem feledkezzünk el: bár csalódott vagyok, de mégis mennyit imádkoztam igaz papokért?
Milkacsoki [#4]

Megjegyzés: „Istenben és az általa alapított egyetemes Egyházban nem.” Csak nem a római katolikus egyházzal azonosítja az Isten által alapított egyetemes Egyházat? Nemde Krisztus jó magot vetett a földbe, nem pedig az ocsút, aminek bizonyult a katolikus egyház? Különben nem érezné szükségét az állandó megújulásnak! Búzává szeretne változni, miközben szentségtelen gyakorlatait és tantételeit továbbra is fenntartja, önmagát azonosítva így az ocsúval, a konkollyal, amely méltó a megégetésre. (vö. Máté 13:24-30)

A Római Katolikus Egyházat Jézus alapította. A többit mind ember. Én a katolikus (egyetemes)
egyházhoz azért tartozom, mert Jézushoz hű akarok maradni. Ettől semmilyen egyház-gyalázás nem térít el. Isten még a fiát is feláldozta, mert szereti az embert, épp a bűnösökért áldozta fel. Nekem semmi jogom elbírálni, melyik ember mennyire vétkes, sőt, előbb a saját szememben ágaskodó gerendát próbálom lefaragni.
Gusztim [#5]

Megjegyzés: „A Római Katolikus Egyházat Jézus alapította.” - Ezt a hétmérföldes tévelygést honnan veszi? Az apostolok haláláig (az I. század végéig) egy szó sem esik a római katolikus egyházról, sem Péter pápai utódlásáról, sem Máriának való dicshimnuszok zengéséről, sem a szentháromság görög filozófiájáról, sem a téli napforduló idejére időzített karácsonyról, sem a többi tisztátalan és haszontalan tanításról, kijelentésről. Hogy az ördög által felkínált hatalmat és gazdagságot elfogadták volna, hogy mohón utána nyúltak volna. Nyoma sem volt a kénes ingbe bújtatott eretneknek nevezett emberek máglyán való kivégeztetéséről, Péter trónjáról vagy a kötelező cölibátusról. A pápaság gonosztetteiről.

Olvassuk, hallgassuk és terjesszük is a katolikus sajtót, hogy legyenek ellenérveink, ellenpéldáink!

Gusztim [#5]

Megjegyzés: A Szentírást kellene végre olvasni és ahhoz mérni mindent, nem pedig kiforgatni azt a katolikus liberális sajtóorgánumok javára, a katolikus tömegek további világméretű félrevezetésére.

http://www.magyarkurir.hu/ http://www.katolikusradio.hu/ http://katolikus.lap.hu/katolikus_media/13552021 stb.
Információ, észrevétel, kapcsolat: info[kukac]plebania.net
Probléma esetén:
segítség





 



Nincsenek megjegyzések: