motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2013. január 3., csütörtök

A mindenható Isten és a Bárány

A MINDENHATÓ ISTEN
ÉS A BÁRÁNY AZONOSÍTÁSA




Motto:

Az igaz vallás az, amit az Isten ad az embernek,
a hamis vallás meg az, ha az ember kicsavarja azt, amit kapott,
úgy adja vissza az Istennek!



Az alaptétel így hangzik:

A Jelenések könyve 21:22 azt írja: "és templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma és a Bárány". Itt a Biblia mit mond, hogy kicsoda a mindenható Isten, az Úr, a Bárány, vagy mindkettő? Ez a szöveg mit mond, meg lehet-e érteni vagy nem, egyértelmű-e vagy nem, vagy teológiai egyetemet kell ahhoz végezni, hogy az ember megérthesse azt, ami pl. itt, a Jelenések 21:22-ben le van írva?

Háromság hívő személyek részéről a következő (összefoglaló) válasz érkezett:

"A válasz: MINDKETTŐ, mert a jánosi teológia a misztikus Bárányt Jézus Krisztusra alkalmazza, Aki pedig a szerző szerint Isten Fia, tehát: Isten. (A mindenható jelzőt hagyományosan az Atya személyéhez köti a biblikus gondolkodás.)”

A szöveg azt állítja, hogy "az Úr = a mindenható Isten". Ebből nem következik sem az, hogy a Bárány is mindenható, sem az, hogy a Bárány nem mindenható. Ez utóbbi kérdésről ez a szövegrész nem mond semmit, hiba lenne belevetíteni.

A teljes Szentírás tanúbizonysága szerint az Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek egyek, és mind-hárman egyugyanazon Isten (Szentháromság). A Bárány, aki a Fiú, és az Atya, mivel egylényegűek, ennél az oknál fogva, (egylényegűségüknél fogva), egyértelműen, a Mindenható Istent takarják.

Ez a biblikus tanítás következményeként, és a bibliai szóhasználatnak köszönhetően, bárki számára megérthető. Az, hogy abszolút mélységig nem fogható fel a három-egy Isten léte és valósága, az már az ember korlátaira mutat rá.

Ez teljes mértékben az ember számára felfoghatatlan, vagy nem teljesen érthető. És ez, nem a teológiai végzettségből vagy annak hiányából, vagy bármi ilyenből következik, hanem abból az egyszerű tényből, hogy emberek vagyunk.

A hitnek vannak olyan igazságai, amelyeket el lehet fogadni, fel lehet fogni, hogy mi is az, illetve, hogy hogyan is áll ezzel vagy azzal kapcsolatban a Biblia, de ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékig felfoghatóak és megérthetőek ezek a dolgok. Annyira azonban mindenképpen, amennyire az a hitre jutáshoz, illetve üdvösségünk megtartásához szükséges.

A természeti ember nem képes megérteni Isten kinyilatkoztatását, azt egyedül a Szentlélek tárhatja fel előtte. Ez pedig nem teológiai tanulmányok, hanem az Istennek való személyes odaszánásunk által válik lehetővé.”

Aki a bevezetőben említett kérdést feltette, és az arra jövő válaszokat összegyűjtötte, a felvetett témához a következő megjegyzéseket kívánja fűzni:

A Biblia megértésének kulcsa a Biblia szerint valóban nem az emberi bölcsesség vagy az előképzettség, hanem hogy milyen szándékkal közeledik valaki hozzá. Az őszinte keresőkkel Isten meg fog értetni mindent, amit hasznos/szükséges érteniük.

Viszont valóban valami baj van az emberek gondolkodásával, amiért egy ugyanazon dologban teljesen más véleményen vannak, (és egyáltalán, hogy más vélemény lehetséges), ha ez a dolog teljesen egyértelmű, márpedig amit Isten tanít a Bibliában, abban nincs ellentmondás!

A Jelenések 21:22-ből az jön le, hogy a mindenható jelző mivel csak az egyik személlyel van kapcsolatba hozva, a másik személy nem lehet az! Mert ha mindkettő mindenható lenne, de csak az egyik lenne annak nevezve, akkor a szöveg elhallgatna valamit, miközben a másik személynél meg pont ellenkezőleg kiemelné.

Jelenések 21:22 szövege az Urat nevezi mindenható Istennek, de a Bárányt nem, hanem ahogy a templom az Úr Isten, úgy a Bárány is az. Ebből pedig az következik, hogy csak az Atya a mindenható Isten, hiszen a Biblia máshol sem tanít mást.

A Biblia szövegnél maradva, ha aprólékosan megnézzük azt, azt mondja, hogy az új Jeruzsálemnek két személy a temploma, az Úr, és a Bárány. de ehhez még hozzátesz külön egy jelzőt, hogy mindenható, és mivel csak az Urat illeti ezzel a jelzővel, ebből evidens, hogy a másik nem az.

Egyébként a Jelenések 22:1 újabb különbséget tesz, amikor azt mondja, hogy az élet vize az Istennek és a Báránynak trónjából ered. Ebből pedig evidens, hogy a Bárány nem csak hogy nem mindenható, hanem nem is Isten, pontosabban abban az értelemben nem Isten, amilyen kritériumot a Biblia egyedüli Istenével szemben a kinyilatkoztatás sugalmazott szövege meghatároz. És pontosan ezért lehetséges, hogy Isten adta a kinyilatkoztatást a Jézus Krisztusnak (vö. Jelenések 1:1).

Vagyis amikor a Biblia megnevezi azt a Valakit, akinek az akaratából lett minden (vö. Jelenések 4:11), akkor az Istent olyan értelemben mondja Istennek, amely páratlan és mindenek felett álló. Ha viszont Jézust nevezi Istennek, akkor az egy minősítői értelmű kifejezés, és nem azonosítja azzal az Istennel, aki szuverén Isten, vagyis az Atyával.


Egy könyvben olvasható, hogy egy közismert személy (Walter Scott, az ismert regényíró) a halálos ágyán azt kérte a leányától, hogy: "Hozd ide a Könyvet!" Kérdezte, melyiket? Azt válaszolta, hogy csak egy könyv van, ami a legnagyobb, a Könyvek Könyve, a Biblia. Ez nagyon jól megvilágítja a különbséget a Könyvek Könyve és az egyéb könyvek között. De ha azt kérte volna, hogy "hozz ide könyvet", vagy "hozz ide egy könyvet" - az bármely könyvre vonatkozhatna.

Ez kitűnően illusztrálja azt, amit a Biblia Istenről tanít. Mert amikor azt mondja, hogy "az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige", ez pontosan olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy "könyv volt a Könyvnél (egy könyv a Bibliánál, mondjuk melléje volt téve)", vagy "egy könyv volt a Könyvnél, a Bibliánál." Mert ahogy egy írás gyűjtemény a minősége/jellemzője/terjedelme alapján könyvnek van nevezve, ettől még nem lesz azonos a k ö n y v v e l, tehát a Bibliával, a Könyvek Könyvével.

És ahogy a Könyvek Könyve egyedülálló, az Úr Isten is az, vagyis egyedül mindenható, egyedül szuverén Isten, tehát a maga önálló valóságában az. Jézus pedig mint Isten ezt a szintet nem éri el, mert ha egy az egyben és mindenben ugyanazon kritériumokkal rendelkezne, mint az Atya, akkor kettő Istenről beszélne a Biblia. És akkor vagy azt mondaná, hogy az új Jeruzsálemnek a mindenható Istenek a templomai, az Úr és a Bárány, vagy pedig azt, hogy az Úr annak a temploma és a Bárány. De abban a pillanatban, hogy beteszi, az Úr - a mindenható Isten -, ezzel különleges jelzővel illeti az Urat (Jehovát), és pont azért teszi be, hogy kiemelje annak különlegesen egyedi voltát.

Ha pedig ezt az ismeretet megértjük, akkor azt is megértjük, hogy miért mondta Jézus, hogy az igazi imádók az Atyát imádják (proszkuneó) - akárcsak a mózesi törvényszövetség alatt - (vö. János 4:23; 2Mózes 34:14), és hogy miért mondta, hogy írva van, az Urat, a te Istenedet imádd! (vö. Máté 4:10) Meg hogy az angyal is miért pontosan erre buzdította Jánost (vö. Jelenések 19:10 22:9). Ellenben ha Jézusra is (mi, a saját nézőpontunk szerint) alkalmazzuk a mindenható Isten kifejezést, akkor ezzel felborítjuk a Bibliának az igaz imádattal kapcsolatos egyértelmű tanítását, és egy emberek által gyártott filozófia csapdájába esünk.

Persze rögtön jön a másik oldal, hogy hát Jézust is imádták, csak éppen azt felejtik el, hogy a proszküneó szónak van egy hódolati értelme is. (vö. Jelenések 3:9), innentől kezdve teljesen önkényes, hogy Jézussal kapcsolatban is imádatnak fordítják a proszküneót, mivelhogy eleve (saját koncepciójuk alapján) valóságos Istennek tartják, és az örök, szuverén Istennek nem született Fiaként, hanem annak örök részeként. És mivel értelemmel megközelíthetetlen, hogy miként lehet öröktől fogva létezni is meg az Atyától születni is, ezért ezt bevonták egy értelem feletti misztérium jelzővel, aztán ezt aki beveszi az beveszi, aki meg nem az nem.

Csak egyetlen mindenható Isten van, aki mindenható Istennek is van nevezve, [tudni kell, hogy a "pantokrátór"-tulajdonság minden előfordulása az Atya-Istennel kapcsolatos, tehát Róla mondható el, hogy nemcsak mindent tart, hanem mindennek tartást (létet) ad. Az állítás könnyen ellenőrizhető egy konkordanciában], - nyilván hogy meg tudjuk érteni, hogy teljes elmével tudjuk szeretni és imádni őt (vö. 5Mózes 26:5; Márk 12:30; Lukács 10:27), és ne dőljünk be egy olyan tanításnak, amely háromba szedi a szétszedhetetlen egyet, és az értelmemet kiiktatja egy értelem felettinek kikiáltott misztériummal. Ilyen messzire vezet tehát az, ha a Jelenések 21:22 egyértelmű szövegét nem értjük meg, és elkezdünk filozofálni a saját szakállunkra.

Ki kell hangsúlyozni, hogy ha a háromság-tan bizonyítható lenne a Bibliából, akkor benne is lenne, ha meg nincs benne, akkor az bizonyítható, hogy nem biblikus. Ha a háromság-tanítás olyan fontos, hogy ezen alapul az, hogy egy vallási közösség keresztény-e vagy nem, akkor miért nem tanították ezt a dolgot a bibliai időkben? (vö. Malakiás 3:6)

Sem Mózes nem tanította, sem Jézus, sem senki más. Nem is vetődött fel ez a gondolat. Hogy lehet az, hogy egy ilyen 'fontos' tanítást még csak meg sem említ a Biblia?

Az ki van zárva, hogy egy alapjaiban hamis tant ne lehessen megcáfolni! (vö. 2Korinthus 10:5)

A római császár elnöklete alatt tárgyaló és 318 tagból álló első egyetemes niceai zsinaton némelyek Arius, mások pedig Alexander mellett nyilatkoztak: a keleti egyházban óriási ellentét fejlődött ki, úgyhogy az egyik tábor Krisztusnak az Atyával való egylényegűségét (homousia), a másik a hasonló lényegűségét (homoiusia) vitatta és vallotta.

Ez okból és ez alkalommal a zsinat a következő görög szövegű hitvallást alkotta: „Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. És egy Úr Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában, aki az Atyától, vagyis az Atya lényéből nemzetett egyszülött, Istenből való Isten, világosságból való világosság, Igaz Istentől való igaz Isten; nemzetett, nem teremtetett, egylényű az Atyával; aki által lettek mindenek, amik a mennyben és amik a földön vannak; aki érettünk az emberekért és a mi üdvösségünkért alászállott és testet öltött, és emberré lett, szenvedett és harmadnapon feltámadott és felméne a mennyekbe és eljövend ítélni élőket és holtakat.”

Ennek a zsinatnak a szövege annyiban biblikus, hogy hisznek egy Istenben, mindenható Atyában, minden látható és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszen valóban egy Isten van, Aki mindenható, és Aki mindennek a Teremtője. Ez pedig az Atya egyedül.

Amikor azt mondja az Isten az Ézsaiás 44:24-ben: " én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre" (katolikus ford.), - akkor ez azt mutatja, amit Jelenések 4:11 is mond:" "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert Te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent." (katolikus ford.)

Vagyis az egyedül, a tiéd, és a te akaratod ezek mind egyes számban vannak, és nem többes számban! Ha Isten három személyben létezne egyszerre, akkor annak semmi értelme nem volna, hogy egyedül, akkor a Tiéd, helyett azt kellene olvasnunk, hogy Tiétek, és a te akaratod helyett meg azt, hogy a ti akaratotok, (hiszen hárman vannak - állítólag).

Ellenben az Isten (az Atya) egyedüli szuverén akaratából létezik minden, még akkor is, ha a teremtést a Fiú által valósította meg. Ahogy 1Korinthus 8:6 is mondja: "nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, AKITŐL minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki ÁLTAL minden van, s mi magunk is általa vagyunk." (katolikus ford.)

A lényeg az, hogy Akitől származik minden, az a mi Istenünk, vagyis az Atya! Ehhez képest az már másodlagos tényező, hogy a Fiú által van a mindenség, hiszen nem a Fiú a kiindulópont, hanem az Atya.

Innentől kezdve annak nincs jelentősége, amit a zsinat a saját szakállára mondott, hogy: " Istenből való Isten, világosságból való világosság, Igaz Istentől való igaz Isten." Mivelhogy Jehovah Isten az önmagában lévő, mert Ő a Vagyok, az Önmaga /Self /, az egyetlen Egy, az Első, az örökkévalóságtól az örökkévalóságig, Akiből minden ered, ami van, és ami másképpen nem is létezhetne. Ezen a módon, és nem másként, Ő a Kezdet és a Vég, az Első és az Utolsó, az Alfa és az Omega.

Nem mondható az, hogy Ő az önmagától Lévő, /from itself / mert ez a kifejezés "önmagá-tól" feltételez valami korábbi és utóbbi időt; pedig az idő nem alkalmazható a Végtelenre, amelyről azt mondjuk, hogy az "örökkévalóságtól" van. (vö. Zsoltárok 90:2) Ez feltételez egy másik Istent is, aki Isten Önmagában, így egy Isten az Istenből, vagy, hogy Isten alakította ki Önmagát, és így nem lehet teremtetlen vagy végtelen, mert így formálta ki Önmagát végesen Önmagából, vagy a másikból.

Abból, hogy Isten a Lévő önmagában, az következik, hogy Ő a Szeretet önmagában, a Bölcsesség önmagában, és az Élet önmagában; és hogy Ő az Önmaga, akiből minden dolog ered, és akivel minden dolognak kapcsolatban kell lennie, hogy létezhessen. Tehát a Fiúnak is, aki az Atya által létezik.

János 6:57-ben olvassuk: "Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az atya által élek, ..." (MBT. ford.) Aki pedig az Atya által él, az nem lehet "Istenből való Isten, ... Igaz Istentől való igaz Isten", - mivelhogy az Atya senki által nem él. Hanem lehet egy, az Atya által élő, isteni hatalommal felruházott 'Isten'; "egyszülött Isten", ill."erős Isten" címekkel felruházott lény. (vö. János 1:18; Ézsaiás 9:6) 

[Hasonlóképpen bármilyen iratgyűjtemény lehet könyv, de nem lehet a Könyvek Könyve. És lehet bármilyen bibliai kivonat könyv terjedelmű, de nem lehet az maga a Biblia, ha az csupán egy kivonat, és nem maga a teljes Biblia.]

Nem lehet ugyanolyan Isten az, aki valaki által él, mivel ha ugyanolyan volna, akkor senki által nem élne. Itt pedig egyik Isten a másik által él, az igaz Isten pedig nem élhet senki által, mivelhogy Jézus szerint is ő az egyedül igaz Isten (vö. János 17:3), abból pedig kettő nincsen, hanem csak egy!

Ennélfogva világos, hogy a Jézus istensége csupán minősítői értelmű, és nem abszolút. Isten saját magát nem szülheti újra Fiúként, mikor Ő maga születetlen. Ha viszont a Fiú ugyanúgy kezdet nélküli, mint az Atya, akkor nem lehet a Fia, hanem egy örök Istenségnek az elválaszthatatlan része (ahogy a háromság-tan filozófiája állítja), ez esetben viszont az az alapvető tantétel szenved csorbát, hogy Isten a Fiát áldozta értünk. (vö. János 3:16)

El lehet képzelni, hogy mennyire tetszik Istennek az a filozófia, mely szerint Őneki nincs is Tőle született Fia, akit feláldozott értünk. És ez esetben a Jézus példázata is minden alapot nélkülöz, mely szerint egy házigazda a fiát küldte el utoljára, akit megöltek. (vö. Máté 21:33-41) Ilyen messzire, az isteni kinyilatkoztatástól való teljes elidegenülésre vezet a háromság-tan filozófiája.

Egyedül Isten mindenható, mert Ő képes megcselekedni minden dolgot Önmagától, és minden másnak az ereje Tőle származik. Ahogy Jób 9:12 mondja: "Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?"

És a Dániel 4:32 is hasonlóképpen fogalmaz: "És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?"

Innentől kezdve azoknak a kijelentéseknek nincs semmi jelentőségük, hogy: "mindkettő" mindenható Isten, mert "A Bárány, aki a Fiú, és az Atya, mivel egylényegűek, ennél az oknál fogva, (egylényegűségüknél fogva), egyértelműen, a Mindenható Istent takarják."

Ha mindkettő mindenható Isten volna, akkor a Bárányt is nevezné az ihletett szöveg mindenható Istennek (ami egyáltalán nem áll!), másrészt meg Jézus azt mondta, hogy "én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek" (János 8:29). Ez esetben Jézus nem önmagától cselekedett, hanem az egyedül igaz Istennek az akaratát cselekedte!

Ehhez pedig semmi köze annak a filozófiának, mely szerint: " abszolút mélységig nem fogható fel a három-egy Isten léte és valósága" amely már az ember korlátaira mutat rá.

Emberi korlátozottsággal magyarázni egy olyan misztérium meg nem értését, amely a szentírás szerint nem is létezik, több mint emberi korlátozottság, egyenesen szándékos manipuláció.

"A hitnek valóban vannak olyan igazságai, amelyeket el lehet fogadni, fel lehet fogni, hogy mi is az, illetve, hogy hogyan is áll ezzel vagy azzal kapcsolatban a Biblia, de ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékig felfoghatóak és megérthetőek ezek a dolgok. Annyira azonban mindenképpen, amennyire az a hitre jutáshoz, illetve üdvösségünk megtartásához szükséges."

Ehhez annyi hozzáfűznivaló mindenképpen szükséges, hogy nem mindegy, hogy valamit miért nem lehet teljes mértékben felfogni, ill. megérteni. Azért, mert az Isten szava nem magyarázza meg, hanem inkább elhallgatja. Vö.: "Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (János 16:12), - vagy pedig azért, mert az emberek találták ki Istenről, és a kitaláció megmagyarázhatatlanságát bemázolták a felfoghatatlanság tündérmeséjének illuzórikus mázával. Ez utóbbi érvényes a szentháromság misztériumára is.

Ezt pedig se a Szentlélek (szent szellem), se az Istennek való odaszánás sem tudja értelmileg fogyaszthatóvá tenni. Éppen ezért nem is lehet ez se a hitre jutáshoz, se az üdvösségünk megtartásához szükséges. Hanem éppen ellenkezőleg.

"A Szentháromság elmondhatatlan és megfoghatatlan titka a keresztény hit fundamentuma és egyetlen forrása." (Amphilochije Radovic)

"Isten, Atya, Fiú és Szentlélek, ó, áldás örökké buzgó forrása: járd át szívünk, elménk, életünk, tölts el minket dicséreteddel!" (Gerhard Tersteegen)

"Akik pedig azt mondják, hogy volt valaha, amikor nem volt, és mielőtt nemzetett nem volt, és, hogy nem létezőkből lett vagy más valóságból, vagy lényből való, vagy hogy teremtetett, változható vagy, hogy változandó az Istennek a Fia, azokat átokkal sújtja az egyetemes és apostoli egyház." /Niceai hitvallás/ 
 
"Hát nem vétkesek azok, akik - még ha csak lélekben is - ellentmondanak egy ilyen nagy és egyetemes zsinatnak?" (Athanásziosz) 
 
"Ó mily bárgyúak ezek, bármi mást inkább el lehet mondani róluk, mint azt, hogy keresztények!" (Athanásziosz) 
 
"Felnyögött a világ, mert ariánus lett!" ( Szent Jeromos)

Sokkal inkább:

"A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé." (2János 9.)

*     *     *

[Ha van annyi ismeretünk, ami elég egy nem bigott háromsághívőt kimozdítani a jó felé, akkor azt vétek parlagon hagyni, ezért kell foglalkozni a témával kiemelten. Aki meg bigott, az az ő dolga.]


Nincsenek megjegyzések: