motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2013. június 30., vasárnap

Nagyobb van itt a templomnál *

Nagyobb van itt a templomnál
 

- kérdés -

'Aki a templomra esküszik, az arra esküszik, aki abban lakik, aki viszont a mennyekre esküszik, az arra esküszik, aki ott lakik (ott ül).
Ha nagyobb volt Jézusban, mint a templomban, akkor ki volt a templomban?'

Ez a felvezető kérdés eleve azt sugallja, hogy különbség van /lenne/ aközött, aki a templomban lakik, és aközött, aki a mennyekben lakik. Sőt, aki a templomban lakik, Jézusnál is kisebb. Így van-e?

Az idézett bibliai szöveg így szól:

Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?

Ezt is mondjátok: ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?

Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik.

Aki pedig az égre esküszik, az az Isten királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül.” (Máté 23:16-22, MBT. ford.)

Maga a bibliaszöveg tehát nem gerjeszti a templomban és az égben lévő személy különbözőségének gondolatát.

A farizeusok pedig látván ezt, mondák neki: Ime tanítványaid azt cselekszik, mit szombaton nem szabad cselekedni.Ő pedig mondá nekik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, ő és a kik vele voltak; mikép ment az Isten házába, s a kitett kenyereket megette, melyeket nem volt szabad megenni neki, sem azoknak, kik vele voltak, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.” (Máté 12:2-6, Károli)

Hasonlítsuk össze ezt a két kijelentést:

Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;” (Zsidók 10:1)

Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” (Zsidók 10:14)

Ezek szerint az ószövetségi törvény által előírt áldozati rendszer (amit a templomban is gyakoroltak) nem volt képes olyan szintű bűntelenséget eredményezni az egyén számára, mint amit Jézus áldozata eredményez, tehát az árnyékszolgálatnál (ami a kőtemplomhoz kötődik) nagyobb szolgálat az, amely Jézus személyéhez (a szellemi templom alapjához) kötődik, hiszen ő az, akire élő kövekből épül az Isten új temploma, az egyház. Ő annak fundamentuma és Rá, mint Kősziklára építik házukat az egyház tagjai. (vö. Máté 7:24–27; Róma 9:33; Efézus 2:20–22; 1Péter 4:17)

Ha Jézus gyógyítását és az apostolok kalásztépését szombatnapon összevetjük a zsidó papok szombatnapi áldozatbemutatásával, vagy a körülmetélés végzésével (vö. János 7:23), akkor ha emezek nem jelentettek vétket (a munkavégzés vétségét), sokkal inkább nem jelentenek vétket amazok, különösképpen hogy Jézus és elhívottai égi papi szolgálata felülmúlta (felülmúlja) a zsidó papok földi szolgálatát.

Ugyanakkor a zsidók temploma egyben Jehova Istené is volt: „Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.” (1Király 8:19) „Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.” (2Krónika 6:18) „Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig! … Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?” (Zsoltárok 2:4; 93:5; 113:5) „azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el.” (Ezékiel 9:6) „És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen.” (Jóel 3:17) „ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.” (János 2:16) „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő, És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyi székben ül, annak, aki örökkön örökké él, … Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától:” (Jelenések 4:9-10; 6:17)

Fenti bibliaversek cáfolják, hogy a templomban és a mennyben másvalaki ült volna, mint Jehova Isten, és hogy az 'Atyám háza' kapcsán Jézus másvalakit értett volna. Hanem ugyanarról az Istenről van szó! Jézus pedig nem Istennél volt nagyobb, hanem a kőtemplomnak az áldozati rendszerben betöltött szerepénél, amit állandóan meg kellett újítani Krisztus egyszeri, tökéletes, és tökéletességre vivő áldozatával szemben. „Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.” (Zsidók 7:28)

Jézus mondta, hogy az Atyja nagyobb nála (vö. János 14:28), és ez összhangban van Zsidók 6:13-vel: „Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára /eautú/ esküdött.”

Az önmagára szó /fenti/ görög megfelelője előfordul még Galata 6:4-ben: „Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára /eautú/ nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.”

Nos, vajon az embernek 'önmagája' hány személyből áll? Nyilván egyből és nem háromból. Ugyanígy amikor Isten is önmagára esküdött, biztosak lehetünk benne, hogy egyetlen személyről van szó, és nem háromról.

Így fenti kérdés alkalmat adott arra, hogy az ihletett bibliai kijelentés sok belső összefüggésébe beleláthattunk.



Nincsenek megjegyzések: