motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2013. október 6., vasárnap

Krisztus megjelenése – látható vagy láthatatlan?

Krisztus megjelenése – látható vagy láthatatlan?



Amikor azt olvassuk az embernek Fiáról, hogy az ítéletkor „megjelenik” (Lukács 17:30, Károli), - ezt úgy kell érteni, mint ahogy Félix is „megjelent” az ő feleségével, Druscillával (ApCsel 24:24, MBT. ford.), - vagyis szó szerint?

Hogy a választ megkapjuk, annak /és más hasonló/ a görög szónak a jelentését kell megvizsgálnunk, amelyből Jézus „megjelenését” fordítják.

Ez a szó /itt/ az apokalüptó, amelynek jelentése: leleplez, felfed, szemlélhetővé tesz. /A Balázs szótár a 601/58. oldalon tárgyalja. A 601. számú görög szó [szótári alakban ragozás nélkül], és az 58. oldalon./

Az ÚSZ-ben több helyen is szerepel és többféleképpen is fordítják, de ezek a kifejezések mindegyike ugyanarra a lényegi mondanivalóra vezethető vissza. Nem más mondanivalót tükröznek, sokkal inkább a magyar nyelv szín- és formagazdagságát, jelentésárnyalatait mutatják meg egy ugyanazon szó visszaadása kapcsán.

Vegyünk sorra ezekből jó néhányat, hogy miközben eljutunk a Lukács 17:30-ban lévő görög szó lényegi mondanivalójához, a kifejezésmódok megismerésében is gazdagodjunk.

A p o k a l ü p t ó

Amire használják: rejtett dolog (kalüptó) (Máté 10:26)
ahogyan fordítják: napfényre kerül, kitudódik, kiderül, rájövés, fölfedeződés, nyilvánosságra kerülés;

Amire használják: igazság kijelentése (Róma 1:17)
ahogyan fordítják: nyilatkozik ki, nyilvánul meg, mutatkozik meg, jelentetik ki;

Amire használják: hit kinyilatkoztatása (Galata 3:23)
ahogyan fordítják: kinyilatkoztatás, megismertetés, kijelentés;

Amire használják: Krisztus titka (Efézus 3:5)
ahogyan fordítják: leleplezés, megjelentés, lepel levonás;

Amire használják: másképpen gondolkodás, vélemény (Filippi 3:15)
ahogyan fordítják: megmutatás, feltárás, tisztázás, megvilágosítás;

Amire használják: a bűn embere, a törvénytaposó (2Thessalonika 2:3,6,8)
ahogyan fordítják: megmutatkozás, kinyilatkozás, előállás, nyilvánvalóvá válás, nyilvános megjelenés, föllépés;

Amire használják: üdvösség/megmentés (1Péter 1:5)
ahogyan fordítják: kinyilvánulás, láthatóvá válás, megnyilvánulás, kijelentés;

Amire használják: örömüzenet (1Péter 1:12)
ahogyan fordítják: tudtukra adatás, tudomásul adatás, értésükre adatás;

Amire használják: dicsőség (Róma 8:18; 1Péter 5:1)
ahogyan fordítják: megjelenendő, látható, eljövendő, megjelenő, megnyilatkozandó, föltáruló;

Amire használják: az Úr karja, hatalma (János 12:38)
ahogyan fordítják: megjelentetés, meglátás, lepel lehullás, kinyilatkoztatás

Mindezeknek fényében, amikor azt olvassuk: „Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia m e g j e l e n i k” (Lukács 17:30, Károli) – nem szó szerinti megjelenésre kell gondolnunk, hogy Krisztus újra testben láthatóvá lesz az emberi szemek számára, hanem hogy ő az ítéletkor megnyilatkozik; megmutatkozik, föltárul, megnyilvánul; mindenki számára tudtul adatik; hogy értelmileg mindenki fölfoghassa, rájöhessen, és mindenki előtt tisztázódhasson, hogy a dolgok ítéletkori alakulásának ki és mi a háttere!

Ami pedig Félix megjelenését illeti, ezt egy másik görög szóból fordították, a paraginomai-ból, aminek a jelentése: megérkezik, közeledik, jön.

Ez a szó Jézussal is kapcsolatba van hozva, de nem jövő, hanem múlt időben, és ez a szöveg így hangzik: Krisztus pedig a jövendő javak főpapjaként jelent meg, a nagyobb és bevégzettebb sátoron át, amelyet nem (ember)kéz csinált, vagyis nem ebből a teremtésből való, nem a kecskebakok és borjak vérén keresztül, hanem saját vérén át ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és korszakra szóló, megváltást hozott (szerzett) ...” (Zsidók 9:11, Vida)

Hogy egyszer s mindenkorra bement a szentélybe – ez egyszer s mindenkorra annak az elképzelésnek is a végét kell hogy jelentse, miszerint ő kijönne a szentélyből, hogy újra eljöjjön és a földön szó szerint ismét látható lehessen.

Természetesen akad még elég sok olyan kijelentés, ami félreérthető Krisztus második eljövetelével kapcsolatban, ezért ezek tisztázása nem csak fontos és érdekes, de egyenesen életbevágóan szükséges is, nehogy Isten igazságait nem ismerve a saját igazságunkat /nézőpontunkat/ igyekezzünk érvényesíteni, az Isten igazságát meg figyelmen kívül hagyjuk. (vö. Róma 10:3)

a p o k a l ü p s z i s z

A Balázs-szótár a 602/59. oldalon tárgyalja. Jelentése: isteni kinyiatkoztatás; kijelentés; felfedés.

Alkalmazási területek: pogányság (Lukács 2:32); harag és ítélet (Róma 2:5); titok (Róma 16:25; Efézus 3:3); jövőben megtörténő események (Jelenések 1:1); stb.

Fordítják a következő szavakkal: megvilágosítás, megjelenés, megnyilvánulás, megmutatkozás, meglátás, megmutatás, megismertetés, kihirdetés, leleplezés, lelepleződés, nyilvánvalóvá válás, jelenés, isteni jelentés, alászállás, eljövés, kinyilvánulás...

Alkalmazva van még Isten fiaival kapcsolatban. Dr. Varga Zsigmond J. írja az Újszövetségi görög-magyar szótárában a 83. oldalon az apokalüpszisz szónál:

... a fiak – akik már itt és most is azok, rejtetten, de a hit számára bizonyosan – a tapasztalat számára is „lelepleződjenek” igazi minőségükben, amelyet most már semmi nem takar el senki elől...”

Olvashatunk még Krisztus dicsőségének megjelenéséről (1Péter 4:13; vö. 2Mózes 16:10), és magának Krisztusnak a megjelenéséről is (1Korinthus 1:7; 1Péter 1:7, 13), de ez biztosan nem lesz szó szerinti testben megjelenés, hiszen az égből fog megnyilatkozni. (2Thessalonika 1:7-9; vö. Zakariás 9:14; Jób 11:10)

A mennyben lovon ülő szájából éles kard jön ki, hogy azzal verje az ítéletet érdemlőket, de ebből az egészből csak az ítélet megtapasztalása lesz szó szerinti. Jézus megjelenése tulajdonképpen egy félreérthetetlen feltárulás lesz. (vö. Jób 27:13-22)

Pál még egy helyen használja ezt a görög szót, mégpedig a következő gondolatok kíséretében: „Mindíg belefoglallak titeket hálaadó imádságomba, hogy a mi urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja töltsön be titeket a bölcsesség és a kinyilatkoztatás szellemével - „az ő pontos ismeretében” (U.V.), - „melyet az ő megismerése nyújt” (Csia); - hogy megismerhessétek őt, és hogy miután szívetek szemeit megvilágosította, lelki látásotokat megnyitotta, abban fényt gyújtott, megtudjátok és megértsétek, milyen reménységre hívott el titeket, mi az a dicsőséges gazdagság, melyet örökségül tartogat a szenteknek, és milyen mérhetetlenül nagy az Isten ereje, mely értünk működik, akik hiszünk.” (Efézus 1:16-19)

Felmerülhet a kérdés, Pál mit értett a kinyilatkoztatás szellemén? Talán azt akarta mondani, hogy állandóan töltse be őket ez a szellem, és egyre több és újabb isteni kinyilatkoztatások befogadására legyenek alkalmasak, - vagy pedig ez a szellem valamilyen okból töltse be őket, és ez az ok egyben szabjon is határt, mutasson célt a kinyilatkoztatás szellemének bírására?

A választ maga Pál adja meg, amikor azt mondja, hogy megtudjátok és megértsétek:

a/, milyen reménységre hívattatok el; b/; milyen értékes örökség van felkínálva számotokra; c/; milyen hatalmas erő biztosítja ennek valóra válását. Ez a három fontos tényező az Isten megismerésének a vonatkozásában valósulhat meg, amit a kinyilatkoztatás szelleme biztosít.

Pál szövege ennél többet nem mond, arra viszont máshol figyelmeztet, hogy annakfelette senki ne bölcselkedjen, amint le van írva. (vö. 1Korinthus 4:6)

Tehát ez esetben senki ne gondolja azt, hogy a kinyilatkoztatás szelleme egy olyan isteni karizma /szellemi ajándék lenne/, aminek állandóan működnie kellene a keresztények életében napjainkban is.

A szöveg nem azt mondja, hogy 'imádkozom, hogy szüntelen töltsön be', - hanem 'szüntelen imádkozom, hogy töltsön be'. A kettő nem ugyanaz.

e m p h a n i d z ó

A szónak többféle jelentése is van és a szövegösszefüggés figyelembevétele nélkül könnyen félreérthető!

Egyik jelentése: kinyilvánít, megjelent, közöl vkivel valamit: ApCsel 23:15,22; 24:1; 25:2, 15 – Jelentés az ezredesnek, panasz Pál ellen.

Másik jelentése: világos jelt vagy félreismerhetetlen utalást ad vmiről: Zsidók 11:4 - „nyilvávaló jelét adják annak, hogy hazát keresnek.”

Harmadik -féle jelentése: megjelenik, nyilvánvalóvá, szemlélhetővé lesz, odalép, láthatóvá teszi magát vki előtt.

Zsidók 9:24 - „Krisztus magába a mennybe ment be, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.” (vö. Máté 18:10)

Ugyanez Máté 27:53-ban: „sokaknak megjelentek /sokak előtt láthatókká lettek/ a Jézus halálakor életre kelt /testben élővé vált/ szentek.

/Szenteknek neveztettek Jézus leendő társuralkodói, akiket Isten eleve elrendelt és elhívott – vö. Róma 1:7 -, de szent emberek őelőttük is éltek. (vö. 1Péter 3:5; Márk 6:20; Lukács 1:70; ApCsel 3:21)

Ugyanezen láthatóvá válásról, megjelenésről van szó a János 14:21-22-ben is: 'Az szeret engem, aki megőrzi és megtartja az én parancsaimat, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az Atyám, és kijelentem /láthatóvá teszem/ magam majd neki.' (vö. Csia-Vida)

Ezekről mondja Jézus, hogy az Atyához mennek, hogy Annál lakozzanak (János 14:23), és ezek a felkent, égi reménységű gyülekezet tagjai fogják Jézust meglátni /görögül optanomai/. (vö. 1János 3:2)

A János 14:19,22 versekből kiderül, hogy a világ /görögül kozmosz/ többé nem látja őt. Milyen világról beszél itt Jézus? Az Isten ítélete alá eső világról (vö. Róma 3:6); a világi pogányokról (vö. Lukács 12:30), akiket Krisztus szentjei megítélnek majd. (vö. 1Korinthus 6:2)

Ez a 'meg nem látás' azt jelenti, hogy Jézus fizikai szemek számára soha többé nem lesz látható, és a felkent égi gyülekezet tagjai sem fizikai szemmel fogják őt meglátni, hanem miután szellemi testet kapnak. (vö. 1Korinthus 15:49; 1János 3:2)

Hogy valaki megláthassa Krisztust, Istentől szellemi testet kell kapnia, ahogy 1János 3:2-ben olvashatjuk: Hasonlókká leszünk ő hozzá, mert meg fogjuk őt látni, amint van.”

Jézus kijelentése: „Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé (János 14:19) – abszolút kizárja, hogy ő valaha is fizikai testben láthatóan jönne vissza, mert akkor fizikai szemmel látható lenne a hústestben élő hitetlen emberek /emberiség világa/ számára is, amire azt mondja, hogy nem fog megtörténni.

A Biblia összes kijelentése, ami Krisztus második eljövetelével és megjelenésével foglalkozik, összhangban kell hogy legyen ezzel a kijelentéssel, és összhangban is van!

e p i p h a i n ó

A szó jelentése: megjelenik, de nem a köznapi értelemben. Feltűnik, felragyog, mint egy csillag.

Lukács 1:78-ban olvassuk Istenről, hogy irgalmasságából kifolyólag meglátogatta Izraelt a felkelő napfény magasságából, hogy megjelenjék azoknak /ráragyogjon azokra/világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek. (Vida, 79. vers)

Nyilván ez ez a 'felkelő napfény magasságából történő látogatás és megjelenés' Isten részéről nem szó szerinti volt, hanem átvitt értelmű, és ilyen érzékletes formában való kifejezésre /prófétálásra/ inspirálta a szent szellem Zakariás papot. (vö. Lukács 1:67-69)

Gyakorlatilag ez a jelképes isteni látogatás a földi események Isten által vezérelt alakulásában nyilvánult meg, és ennek volt köszönhető alámerítő János fellépése és szolgálata is.

Nagyon hasonlít ez a 'felkelő napfény magasságából történő látogatás' az 1 Thessalonika 4:16-ban leírtakhoz, ahol Krisztus leszállásáról van szó, de ott is képletes a leszállás, akárcsak az új Jeruzsálem alászállása Istentől. (vö. Jelenések 21:2)

Igen fontos helyesen értelmezni az 1 Thessalonika 4:17-ben található apantészisz görög kifejezést.

A Győrkösy_kapitánffy-Tegyey-féle Ógörög nagyszótár ezt írja: 1.szembe/elébe menés. 2. találkozás.

Balázs Károly 529/51. old. Csak annyit ír: találkozás.

Dr. Varga Zsigmond J. az Ósz-i görög-magyar szótárában ezt mondja: „elragadtatunk a levegőbe az Úrral való találkozásra /=az Úr ünnepélyes fogadására” 1Thessalonika 4,17 /a verbális tartalom tehát: „ünnepélyesen elébe menni vkinek”/. (Kálvin Kiadó, Budapest, 1996. 71. old.)

Károli így fordítja: „az Úr elébe”.

Az 1873-as Károli így fordítja: „Azonban mi élők, kik megmaradtunk volt, elragadtatunk azokkal egyetembe a ködökbe, az Úr eleibe az éltető égbe; és eképpen mindenkor az Úrral lészünk.”

Komáromi Csipkés György 1718-as fordítása így adja vissza: „Az után mi élők, kik meghagyattunk volt, azokkal edgyütt el-ragadtatunk felhőkben az Úr eleibe való menetelre, az éltető égbe, és eképpen mindenkoron az Úrral lészünk.”

Arról van tehát szó, hogy az elragadtatás által elébe mennek az Úr Krisztusnak, aki ígéretet tett, hogy ismét eljön, hogy magához vegye őket. (vö. János 14:3)

De ha Jézus helyet készített a mennyben a társuralkodói számára, akkor szükséges-e a szentek szentjét elhagynia, valamennyi utat a levegőégben szó szerint megtennie az elragadtatottak felé, hogy ott találkozzanak, és újra, most már közösen menjenek be a szentélybe?

Nem feltétlenül szükséges. Pál írja a Zsidók 6:20-ban, hogy Jézus „ÚTNYITÓUL bement érettünk” a szentélybe. Az ÚTNYITÓUL /görögül: prodromosz/ jelentése: ELŐREFUTÓ.

A Balázs szótár 4174/504 írja: előfutár, vhova elsőként bemenő.

A görög szó igei alakja található Lukács 19:4-ben: ELŐRE FUTVÁN egy eperfüge fára; János 20:4-ben: másik tanítvány hamar MEGELŐZÉ Pétert.

Tehát nem egyszerre értek oda, mert a másik megelőzte őt.
Ugyanígy Jézus előbb ment be a szentélybe, és nem egyszerre mentek be oda, ami akkor következett volna be, ha tényleg, szó szerint találkoztak volna a levegőégben, és utána egyszerre mentek volna be, de akkor Jézus nem lett volna ELŐFUTÁR, ha előbb nem megy be és nem marad ott.

Könnyebb megérteni az 1Thessalonika 4:17-ben leírt szituációt, ha összevetjük a 2Mózes 16:9-10-ben leírtakkal. Itt is, ott is „az Úr elé/be” jutásról van szó, csak más módon. Egyik helyen elragadtatás által, másik helyen járulás által.

A zsidók Isten elé járultak azáltal, hogy a puszta felé fordultak, és ekkor az úr /Jahve/Jehova dicsősége megjelent a felhőben.

Az elragadtatottak hasonlóképpen az Úr elé járultak /elragadtatás által/, miután az Úr Jézus leszállt az égből /vagyis végrehajtott egy megszabadítási aktust, mint az ő Atyja tette az Egyiptomban sínylődő nép érdekében. (vö. ApCsel 7:34)

Hogy Krisztus a gyülekezetet maga elé állítsa (vö. Kolossé 1:22), nem feltétlenül szükséges neki a gyülekezethez mennie /szó szerinti távolságot megtennie/, ugyanígy Istennek sem kell ezt tennie, hogy az Ő dicsősége elé állítsa őket. (vö. Júdás 24.)

Mózes Isten népét Isten elé vezette, az Úr pedig leszállt a Sínai hegyre. Azt is mondhatnánk, a nép Isten elé ment (vö. 2Mózes 19:17-18), mint ahogy az 1Thessalonika 4:17-ben írva van: „elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe.”

Csakhogy az Isten leszállása nem volt szó szerinti, hiszen a nép a törvényt angyal által kapta, és a csipkebokorban is angyal jelent meg, nem pedig szó szerint az Isten maga. (vö. ApCsel 7:35, 38)

Az Isten leszállása tkppen az Ő dicsőségének a kinyilvánulását jelenti, ahogy 2Mózes 24:16 mondja: „Az Úr /Jehova) dicsősége szálla alá a Sínai hegyre, és felhő borítá azt.”

Nabukodnozor is látta leszállni a Vigyázót és Szentet az égből, az mégsem szó szerinti leszállás volt /még az álmon belül sem/, hanem a leszállás Isten végzését jelentette! (Vö. Dániel 4:10, 20-21, Károli)

Krisztus leszállása ugyanezt demonstrálja: Isten végzése, hogy „előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt”, majd pedig a felkent maradék elragadtasson a megígért mennyei helyére.

Végeredményben a Krisztus leszállása azt jelenti, hogy magához veszi őket.

Így ez az esemény is a 'felkelő napfény magasságából történő isteni látogatás'-hoz sorolható. (Lukács 1:78)

[A megjelenéssel /epiphainó/ kapcsolatban még két igehely van, ahol értelmeznünk kell a szó jelentését: megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek … a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent (Titusz 2:11; 3:14) – de egyik sem jelent szó szerinti megjelenést, már ami a megjelenés tárgyát illeti.]

e p i p h a n e i a

Balázs szótár a 2015/236. oldalon tárgyalja. A szó jelentése: megjelenés. A 2014-ből képzett főnév. A következő helyeken találhatók:

2Thessalonika 2:8: A ő megjelenésének feltűnésével /vagyis/ jelenlétének kinyilvánulásával /epiphaneia/. Első magyarázat:

A versben említett törvénytaposó, a bűn embere tképpen azokat /is/ szemlélteti, akiken keresztül a Sátán kifejti és megtestesíti /megjeleníti/ az antikrisztusi ismérveket, tehát nem egyetlen személyről van szó /bár meg van személyesítve!/, hanem egy általánossá lett viselkedési formáról.

Az engedetlenség fiai (vö. Efézus 2:2) által az Ördög a világban olyan légkört, erkölcsi nívót /züllést/ teremt /erőszak, erkölcstelenség, becstelenség, anyagiasság, istentelenség, evolúció-elmélet/, ami fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek /Akinek az imádat egyedül kijár/, vagy istentiszteletre méltónak mondatik, és maga ül be Isten gyanánt az Isten templomába /Isten imádatának jelképes központjába/, Isten gyanánt mutogatva magát. (vö. 2Thessalonika 2:4)

Tehát a sátáni világ isteni rangra emeli és istenként imádja ezt a lealjasult erkölcsi nívót, vagyis a bűnt teszi meg Istennek maga fölé, aminek hódol. (vö. Róma 1:25, 2Timótheus 3:1-5)

Ennek megjelenése egy világos megmutatkozás lesz, amit ma már bárki láthat, aki rendelkezik az Isten igazi erkölcsi irányadó mértékének látásával /ismeretével/, mert csak ennek ellentéteként tűnik ki, hogy a világ /a kulisszák mögötti tömegszellem/ milyen vonzó színben tünteti fel és piedesztálja a gonoszt a társadalom minden szintjén.

Ennek a gonosz, erkölcsileg elfajult /pl. a homoszexualitást vonzó színben feltüntető – lásd Szodoma és Gomora esetét!/ rendszernek az eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugság minden hatalmával, jeleivel és csodáival. (vö. 2Thessalonika 2:9)

Ezt az antikrisztusi szellemet felmutató világot fogja az Úr Krisztus megemészteni az ő szájának lehelletével, és az ő megjelenésének /láthatatlan jelenlétének /görögül paruszia/ feltűnésével. (vö. 2Thessalonika 2:8)

Így az isteni ítélet nyilvánvalóvá válik, Krisztus pedig ezen ítélet végrehajtása által jelenik/mutatkozik meg.

Második magyarázat:

Mivel a 2Thessalonika 2:3 szerint a bűn emberének megjelenését egy szakadás /görögül aposztaszia, szó szerinti jelentése hitehagyás – 646/63.o. Balázs szótár/ előzi meg, ezért a bűn emberét a kereszténység berkein belül kell keresni. Vagyis lesz egy széles körű hitehagyási folyamat az isteni beavatkozás előtt!

Jóllehet az emberiség világa is áldozatul esik a sátáni propagandának és átitatódik az erőszak szellemével – aminek hódol /lásd a Tv + mozi jó eszköz ennek népszerűsítésére/, ugyanakkor a kereszténység is enged az istenellenes befolyásnak.

A Krisztus 2. eljövetele előtt megjelenő bűn emberét a konkoly /igazhitű keresztények közé keveredő álkeresztények/ jelenti. (vö. Máté 13:25), akiket az aratáskor a világ végén begyűjtenek és megsemmisítenek. (vö. Máté 13:30, 41)

Ezek az álkeresztények a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, tehát nem az isteni igéhez igazodnak, hanem az általuk igaznak tartott tanítások tanítóihoz fordulnak. Teljességgel a hitükhöz igazítják a tanítást és a tanítóikat, ami pedig nem tetszik nekik /még ha az a biblia igazsága is lenne/ azt elvetik. (vö. 2Timótheus 4:3)

Ezek az áltanítók juhok ruhájában jönnek, de belül ragadoz farkasok. (vö. Máté 7:15; vö. ApCsel 20:29)

Ezek becsempészik a démoni tanításokat a gyülekezetekbe (vö. 1Timótheus 4:1; 2Péter 2:1), és el akarják hitetni a választottakat is. (vö. Máté 24:24)

A 2Thessalonika 2:4 szerint a bűn emberek /a hitehagyott álkereszténység vezető rétege/ annyira felfuvalkodik, hogy „maga az Isten templomába beül és Isten gyanánt mutogatja magát.

Ezt nem szó szerint kell érteni, hanem ez egy olyan önfelmagasztaló, beképzelt lelkületet jelent, mint volt pl. Tírus királyának, aki anyagi gazdagságot halmozott fel magának, s ami a szívét gőgössé tette. (vö Ezékiel 28:1-10)

Ez a szívállapot magának a Sátán szívállapotának megtestesülése, aki e világ istene (2Korinthus 4:4), és akikben ő megnyilvánul, azok az ő bábjai. (vö. 2Korinthus 11:13-15)

Elsősorban nagy Babilon parázna asszonyára kell gondolnunk, aki bíborba-bársonyba öltözött (vö. Jelenések 17:1-6). Gazdagságot halmozott fel, és dicsőítette magát. A 2 Thessalonika 2:4 jellemzése szinte megegyezik a Jelenések 18:7 jellemzésével.

A 2 Thessalonika 2:6 szerint a hitehagyást visszatartotta valami a levél megírása idején, nyilván az apostolok személye és erélyes fellépése. (Vö. 2Korinthus 12:20-21; 13:2-3)

A 2Thessalonika 2:7 szerint a törvényszegés titkos bűne /Károli/ már működött az I. században, ahogy erre a 2:2 kijelentése is utal. (vö. Galata 1:6-9; 5:7-10; 2Timótheus 2:17-18)

Az apostolok tartották ezt vissza, hogy az ne tudjon olyannyira térhódítóan megnyilvánulni, de az ő állapotváltozásuk /félretolatásuk = haláluk/ már nem tudott ennek gátat vetni. (vö. ApCsel 20:29-30)

Érdemes elidőzni azon a kifejezésen, amit Károli így fordít: „félre kell az útból tolatnia”, hogy mások ezt hogyan adják vissza:

a középpontból elkerül” (Vida)
az útból el nem hárítják” (Csia)
el nem tétetik az útból” (UV)
félreteszik az útból” (Egyszerű#)
el kell tűnni az útból” (MBT)
az útból el kell távolíttatnia” (katolikus, 1957)
annak kell még az útból eltűnnie” (katolikus, 1982)
azt el kell távolíttatni” (D. Raffay)
azt kell még félretolni, aki útját állja” (Dr. Masznyik)
tsak a'ki tartóztattya mostan, miglen közböl ki-esik leszen” (Komáromi Csipkés György, 1718)
mert immár az álnokságnak titka cselekszik, csak hogy aki most annak ellene áll, mind addig ellene áll, míg az eltöröltetik.” (Károli, 1873)

A következő kifejezésekkel találkozhatunk itt: tolatás, elkerülés, hárítás, tétetés, tűnés, távolíttatás, félretolás, félretevés, kiesés, eltöröltetés.

Pozitív értelemben a szó /ginomai, 1096. Balázs sz./ létbe jövést jelent, itt pedig a fordítottját.

Tehát a visszatartó erő az apostolok /ördögi hátterű, erőszakos/ halálával megszűnt, (vö. 2Timótheus 4:6; 2Péter 1:14), és az az irányítói és rendfenntartói tekintély, ami személyes fellépésükben és írásaikban megnyilvánult, azt félretolták.

Gyakorlatilag amíg az apostolok éltek, az Isten élő igéjének érvényt szereztek, de miután meghaltak, a Sátán hitehagyott szószólói előrenyomultak. (Lásd ismét: ApCsel 20:29)

A 2 Thessalonika 2:9 szerint a bűn emberének eljövetele a Sátán munkájának eredménye lesz (Vö. Efézus 2:2), és működését hazug jelek és csodák fogják kísérni. (vö. Máté 24:11, 24)

A 2Thessalonika 2:10 szerint mindenféle gonosz trükkel igyekszik becsapni azokat, akik a pusztulás felé haladnak, mert elutasítják az igazságot. Pedig ha szerették volna azt, megmenekülhettek volna. (Vö. Jelenések 22:15)

Nem hittek az igazságnak, hanem ráadásul gyönyörködtek az igazságtalanságban. (vö. Róma 1:18, 25, Júdás 4)

Ezeket fogja /a törvénytelenség emberét – a hitehagyott kereszténység vezetőit és a nekik hívőket/ Krisztus megsemmisíteni. (Vö. 2Péter 2:1-2)

Tehát ahogy ez a hitehagyás kifejlődik és látható formát ölt /kinyilvánul/, úgy fog vele szemben kinyilvánulni Krisztus is az ő megjelenésének feltűnésével, vagyis láthatatlan jelenlétének /paruszia/ kinyilvánulásával, mindazzal, amit az magában foglal.

Vagyis, ahogy a bűn ereje megmutatkozik, úgy mutatkozik meg Isten ereje is, csak még fokozottabban! De ahogy Sátán /a bűn gerjesztője – Vö. Máté 4:10; Márk 4:15; Lukács 22:3; János 13:27; ApCsel 5:3; 1Korinthus 7:5; 2Korinthus 2:10; 2Thessalonika 2:9/ nem lesz látható, Krisztus sem. Az ő megjelenése tettekben fog láthatóvá lenni.

Tovább folytatva az epiphaneia szó előfordulásának felsorolását, még a következő helyeken található:

1Timótheus 6:14-15: Tartsd meg a parancsolatot az Úr Krisztus megjelenéséig /epiphaneia/, amit a maga idejében megmutat /görögül deiknümi = Sz.sz. Vagy képletesen, 1166/109. Balázs/ a Királyok Királya.

A megmutatás eleve jelzi, hogy hatalom kinyilvánításról van szó /lásd pl. negatív értelemben Máté 4:8-at, ahol Sátán mutatta meg a hatalmát/.

2Timótheus 1:10: „Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése /epiphaneia/ által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által, ...”

Mi jelentetett itt meg? Isten saját kegyelme és végzése szerint elhívta Krisztusban a felkenteket, ez az elhívás adatott nekik (9. vers) és ez a meghívás lett kinyilvánítva – a Krisztus megjelenése által.

Itt a megjelenés alatt nem azt kell érteni, hogy Krisztus szemmel látható megszületése és láthatóvá válása által – hanem itt a Krisztus megjelenése alatt a földi születése pillanatától kezdve az utolsó lehelletének kilehelléséig (vö. Máté 27:50) tartó időszakot kell érteni, és mindazt amit ezen időszak alatt elvégzett, beteljesített.

Tehát nem a szó szerinti láthatóvá válásával /ha csak a láthatóvá válására koncentrálunk/ törölte el a halált, hiszen nem pusztán a 3 és fél éves szolgálatával, hanem a halálával, önmaga feláldozásával.

És főként, hogy az Atya őt felmagasztalta – ezért! vö. Filippi 2:9, Csia), és minden név fölött való nevet adott neki, s a jobbjára ültette. (vö. Zsidók 1:3-4)

Egyik oldalon van Krisztus megjelenése - A másik oldalon vannak amik ezen megjelenés által valóra váltak:
1- az elhívás kinyilvánítása
2 - a halál eltörlése /jogilag Krisztus tulajdonába került az emberi faj, így életről-halálról már ő rendelkezik
3 - az élet /mennyei/ és a halhatatlanság világosságra hozatala az evangélium által

A megjelenés alatt tehát itt sem azt kell érteni, hogy láthatóvá válás, mert a láthatóvá válás önmagában csak egy puszta tény, a megjelenés pedig itt egy összetett, sok mindent magában foglaló eseményt jelent, aminek a láthatóvá válás csak egy mozzanata.

Fontos tehát megérteni és megkülönböztetni, hogy a láthatóvá lenni önmagában egy puszta tény, sem ítéletet, sem jutalmat nem foglal magában. Ugyanakkor a megjelenés mindazt magában foglalja, ami ezzel jár, és ehhez nem feltétlenül kell szó szerint láthatóvá válásnak is társulnia. A megjelenés tehát sokkal többet jelent, mint a puszta láthatóvá válás.

2Timótheus 4:1: Krisztus „ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor /epiphaneia/ és az ő országában.
Az eljövetel itt sem a puszta tényt jelenti, hanem ami ezzel jár.

Negatív értelemben pl. a Sátán is eljön /2064/244, Balázs/ és elragadja a szívbe vetett igét. Ebből mégis mi az, ami látható? Nem a Sátán eljövetele, hanem a szív állapota és annak eredménye.

Isten is megígérte, hogy ismét eljön Sárához /2064/244, Balázs/, és ami láthatóvá lett, az a gyerek megszületésében merült ki/vált valóra, nem pedig Isten látható eljövetelében.

Ugyanígy Jézus eljövetele sem lesz látható, hanem csak az ítélet eredménye fog szemmel láthatóvá válni. De ugyanez van Titusz 2:13-ban is, ahol már utal is rá, hogy a „dicsősége” fog megjelenni Krisztusnak (vö. 1Péter 4:18), tehát nem az ő puszta megjelenéséről/láthatóvá válásáról van szó!

p h a n e r o ó

Első jelentése: láthatóvá, nyilvánvalóvá/ismertté tesz; kijelent. Passzív alak: ismert/té, nyilvánvaló/vá válik; megmutatkozik.

A témánkat érintő idézetek a következők:

Kolossé 3:4: „Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen /phaneroó/, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek /phaneroó/ dicsőségben.” (Vö. 2Thessalonika 1:10) Vajon itt Krisztus és a felkentek láthatóvá válásáról van szó? Nem feltétlenül. Mivelhogy Pál a 2Korinthus 5:1-ben a mennyben lévő örökkévaló házukról beszél, miután a földi életük véget ér, s amely atyai/mennyei házról Krisztus is beszélt, hogy oda magához veszi őket. (vö. János 14:2) Ha pedig örökkévaló házuk a mennyben van (vö. 2Timótheus 4:8), akkor mit keresnének itt a földön, minek jelennének meg itt újra hústestben?

János 17:24-ben Jézus dicsőségének meglátásáról van szó a felkentek részéről, amit ő az Atyjától kapott, s amiben korábban is része volt, vagyis a mennyei dicsőségben. (vö. 1Timótheus 3:16) Ebben a dicsőségben osztoznak, vagyis mennyei dicsőségben, ahová elhívva vannak. (vö. 1Thessalonika 2:12; 1Péter 5:10) Ha már Krisztus dicsősége mennyei, akkor az az Atya mennyei dicsőségének köszönhető, Akinek ő a jobbján van. (vö. ApCsel 7:55)

1Korinthus 15:40 a földi és a mennyei dicsőséget szembeállítja egymással, a 49. versben pedig a mennyei létforma viseléséről beszél, hogy elnyerik azt, tehát a mennyei dicsőséget, amely megjelenő dicsőségnek részesei ők. (Vö. 2Korinthus 3:18; 4:17-18; Filippi 3:21; 1Péter 5:1) Nyilván ez a dicsőség köszön vissza a Kolossé 3:4-ben is.

1Péter 5:4: „És mikor megjelenik /phaneroó/ a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.” A hervadhatatlan a romolhatatlan szinonimája, hiszen ami hervadhatatlan, az romolhatatlan is, és fordítva ugyanúgy. A romolhatatlan örökség pedig egyértelműen a mennyekben van fenntartva számukra. (vö. 1Péter 1:4)

1János 2:28: „És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik /phaneroó/, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor /paruszia/.” (Vö. Jelenések 3:11) A megjelenése nyilván összhangban van az előzőekkel, hogy nem hústestben jön el, hiszen a dicsőség koronájának elnyerése az ő elváltozásukkal van kapcsolatban. (Vö. 1Korinthus 15:52) Ha pedig Krisztus hústestben jönne el, míg ők meg elváltoznának szellemi testet öltve, akkor pont elkerülnék egymást a létazonosságukban, amiről természetesen szó sincsen!

p a r u s z i a

Nézzünk egy példát: „Monda azért neki Jézus: Ha jeleket /szémeion/ és csodákat nem láttok, nem hisztek... Ezt ismét második jel /szémeion/ gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.” (János 4:48, 54) Tehát a Jézus által tett jelből lehetett következtetni az ő messiási mivoltára (stb.). Ugyanígy Máté 24:3-ban:

... micsoda jele /szémeion/ lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” A jel említése mutatja, hogy maga a jel/jelek/ lesz látható, amiből lehet következtetni Jézus láthatatlan jelenlétére, és nem a szemmel látható eljövetel maga a jel. Ha az eljövetel látható lenne, akkor az evidens lenne, és nem jelekből kellene rá következtetni. A jel említése tehát a láthatatlan jelenlétre mutat, és nem a láthatóra, hiszen a jel a látható, és nem az, amire általa következtetni lehet.

A paruszia jelentése: ottlét, jelenlét; eljövetel, megérkezés. Jézussal kapcsolatban találhatóak: Máté 24:3, 27, 37, 39; 1Korinthus 15:23; 1Thessalonika 2:19; 3:13; 4:15 /Itt a Krisztus eljövetele az ő /Ábrahám szellemi magvához tartozó 144 ezer/ elragadtatásukkal/elváltozásukkal van összekapcsolva, tehát nem lehet az egyik fizikai, a másik meg szellemi, mert akkor egyértelműen elkerülnék egymást. Ha az ő elváltozásuk szellemi, akkor a Krisztus eljövetelének is szelleminek kell lennie, hogy ugyanazon helyen kössenek ki és ugyanazon uralkodásban vehessenek részt, szellemi testben és szellemi közegben. (vö. 2Thessalonika 2:1)

További igehelyek: 1Thessalonika 5:23; 2Thessalonika 2:8; Jakab 5:7-8; 2Péter 1:16. 2Péter 3:4 az „Ő”, tehát Isten eljöveteléről beszél (vö. 1János 2:28), ami Isten ítéletnapját jelenti (vö. 3:10, 12) Isten pedig biztosan nem jön el testben. S Ha Isten nem, Krisztus sem szó szerint.

e r k h o m a i

A szó jelentése: jön, megy, eljön, megérkezik. Jézus eljövetelével kapcsolatban található: Máté 10:23: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend /erkhomai/.” (Vö. Máté 16:28) Ez az eljövetel teljességgel szellemi természetű volt, amint ezt a Máté 17:1-2 versei is mutatják.

A Máté 11:3-ban János kérdése Jézus eljöveteléről az akkori időszakra vonatkozott, és nem a második eljövetelére. A Máté 11:14 próféciája hasonlóképpen. (vö. Máté 11:19)

Máté 16:27: „Mert az embernek Fia eljő /erkhomai/ az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” (vö. Márk 8:38; Jelenések 2:5, 16) Jézus angyalai láthatatlanok, hasonlóképpen Jézus is, mert ha Jézus látható hústestben jönne el, az angyalok meg eredeti szellemi testükben, senki sem tudhatná, hogy Jézus az angyalaival jönne el.

A szőlősgazda eljövetele a példázatban Isten eljövetelére vonatkozik, vagyis arra, hogy aktívan kezébe veszi az események irányítását.

Máté 24:5: „Mert sokan jőnek /erkhomai/ majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” A hamis Krisztusok testben jönnek el, és alapvetően evidens, hogy hamis Krisztusok ők, hiszen Jézus eljövetele nem testi/testben való eljövetel!

Máté 24:30: És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni /erkhomai/ az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.”

Ez a meglátás összhangban van a Máté 26:64-ben található kijelentéssel: „Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni /erkhomai/ az égnek felhőiben.” Ebben az esetben is a fizikai látásmód ki van zárva, ugyanakkor Jézus azonosította magát a próféciákban megjelenő Messiással, hogy a bizonyságtétele hangsúlyt kapjon a zsidó vallásvezetők rá vonatkozó téves azonosításának felelősségét kihangsúlyozva és leleplezve. Viszont Isten megadja ezt a szellemi meglátást és felismerést az arra méltóknak! (Vö. János 3:2)

Lukács 12:39-41: „Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában /erkhomai/ el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban /erkhomai/ el az embernek Fia. Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?”

A példázatban szereplő óra mutatja, hogy amiként az nem szó szerinti a valóságban, az emberfia eljövetele sem hústestben történő szó szerinti eljövetel, hanem tágabb értelmű és képletesen kifejezett. [Hasonló ehhez a mózesi teremtésben említett napok említése is, mivel azok sem szó szerinti 24 órásak, hanem miként egy makett földgömbön a cm/km-ek is arányosan meghatározott terjedelműek, azok jelentése is tágabb értelmű, tk. korszakokat jelölnek.]

Lukács 17:20-21: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor /erkhomai/ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag /erkhomai/ el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” Itt sem szó szerinti /szemmel rögtön látható/megfigyelhető eljövetelről van szó, hanem áttáteles módon: Ábrahám szellemi magvának alapjait alkotó személyek a testi zsidóságból kerültek ki. Ugyanúgy Jézus sem itt vagy ott van/lesz, amikor eljön, hanem az eljövetelének a hatásai terjednek ki észrevehető módon – miként egy óceánmélyi földrengés is látható szökőárt válthat ki, de maga a földrengés eljövetele láthatatlan az emberi szemek számára.

Lukács 17:22-24: „Monda pedig a tanítványoknak: Eljő /erkhomai/ az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.” A tanítványok életében még nem jön el Krisztus ítéletnapja, de amikor eljön, a felismerése annak világméretű lesz, miként a villámlás is az egész égboltot bevilágítja. (vö. Jelenések 1:7)

Lukács 18:8: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő /erkhomai/, avagy talál-é hitet e földön?” Itt sem a föld egy adott pontjára vonatkozik a hit találása, hanem a globális egészére, az eljövetel szintúgy, nem pedig szó szerint a föld egy adott pontjára.

Lukács 21:26-27: „Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni /erkhomai/ a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.” Ahogy a félelemvárás sem sűríthető egy adott pontba [nap/óra/perc], ugyanígy az eljövetel sem, hiszen a meglátás mögött megjelenés/megmutatkozás /görögül optanomai/van, vagyis felismerése az események hátterének és teljes terjedelmének.

Lukács 23:42-43: „És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz /erkhomai/ a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” Az eljövetelt Krisztus a mához kapcsolta, ami mutatja, hogy nem egy konkrét jövőbeni dátumról van szó, amely megcélozna egyetlen napot a dátumban, hanem Krisztus 'megjövése' már a váltság lefizetése után konkrétan /aznap/ esedékes, jogilag az eljövéshez tartozik, eljött Krisztus, miután életét áldozta, hiszen jogilag élet és halál ura lett, a végkifejlet a kezébe került, az ő hatáskörébe. Ő fog életről-halálról dönteni. (vö. 2Timótheus 1:10; Jelenések 1:18) A jogi értelemben történő hatalomátvétel már önmagában egy „eljövetel”t jelent. (vö. János 21:22-23)

János 4:25: „Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás /erkhomai/ (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő /erkhomai/ , megjelent nékünk mindent.” Az asszony konkrét, szó szerinti, fizikai eljövetelben gondolkodott (vö. János 7:31), de ez nem ok arra, hogy mi is ezt tegyük Jézus eljövetele kapcsán.

János 14:3: „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök /erkhomai/ és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” A készítés mögött a gondoskodás /görögül hetoimadzó/ jelentése rejlik, és az eljövetel is ehhez a tárgykörhöz tartozik, nem az eljövetel a szó szerinti, hanem a gondoskodás.

János 14:6: „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet /erkhomai/ az Atyához, hanemha én általam.” A „mehet” ugyanolyan szellemi értelmű, mint Jézus el”jövet”-ele. A hívők nem szó szerint mennek, Jézus sem szó szerint jön.

János 14:18: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök /erkhomai/ ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.” Ha szó szerint jönne, a világnak /az emberiség világának/ látnia kellene, de nem fogja látni. „Elmegyek, és eljövök hozzátok.” (János 14:28) Hozzátok. Ha szó szerint jönne, akkor a világ is meglátná, akkor a világhoz is eljönne, nem csak azokhoz, akik a „hozzátok”-at jelentik.

János 15:26: „Mikor pedig eljő /erkhomai/ majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” Mikor jött el szó szerint és szemmel látható módon hústestben? Jézus eljövetele hasonlóképpen lesz. (vö. János 16:7-8, 13)

ApCsel 1:11: „Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen /erkhomai/ el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.” A kulcsszó: „amiképpen-aképpen”, vagyis egyfajta módon (görögül hútosz) való történésről van szó, arról a kontaktusról amely a követői és közte áll fenn. Más szóval 'rátok tartozó módon ment el', csak ti láttátok, 'rátok tartozó módon jön vissza', csak ti fogtok felkenetésben részesülni és szellemi testet kapni, hogy abban a közegben megláthassátok - ti, akik várjátok vissza megjelenését /görögül optanomai/ . (vö. Zsidók 9:28 A világ többé nem láthatja őt, de lesz a világnak egy felismerése, mint ahogy a villámlás bevilágítja az ég alját a tetejéig, a felismerés is nagy terjedelmű ás átfogó lesz, de fizikai meglátás nélkül.

ApCsel 2:20: „A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő /erkhomai/ az Úrnak ama nagy és fényes napja.” Jelképek használata festi alá a nem szó szerinti eljövetelt, vagyis az eljövetel ugyanolyan áttételes értelmű, mint a nap és a hold átváltozása.

1Korinthus 11:26: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend /erkhomai/.” Amíg Krisztus eljövetelének az egész földre kiható nyilvánvalóvá válása ezt lehetővé teszi, tehát a korszak lezárásáig. A Krisztus váltsághalálára való emlékezésül (vö. Lukács 22:19), de miután Isten minden ígérete őbenne Ámenné lesz /nem csak jogilag, de gyakorlatilag is/, akkor már erre nem lesz szükség.

a p o k a l ü p s z i s z

1Korinthus 1:7-8: „Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését /görögül apokalüpszisz/, A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.” (Vö. 1Péter 1:7, 13; 4:13) A megerősítés nyilván nem 24 órás napra vonatkozik, és ezzel összefüggésben a megjelenés sem, hanem szellemi terjedelmű, és a megerősítéssel karöltve átfogó terjedelmű térben és időben.

1Thessalonika 1:7-9: „Néktek pedig, a kik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, a mikor megjelenik /apokalüpszisz/ az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, A mikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, a kik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.” Ha tűznek lángjában jelenik meg, akkor nyilván nem hústestben fog lángolni, hanem szellemi értelemben, amiképpen a megjelenése is szellemi módon, de gyakorlati hatásokkal történik majd.

Összegzés.

Hogy Krisztus második eljövetele alatt nem szellemi értelemben történő eljövetelt kellene érteni, hanem hústestben való, fizikai szemekkel látható módon történő eljövetelt, erre semmiféle bibliai bizonyíték – a fenti idézetek és összefüggések alapján – nem áll rendelkezésre.

Téves egyházi álláspontok:

Jézus második eljövetele látható esemény lesz... Ha Jézus második eljövetele látható lesz, akkor nem lehet igazuk például Jehova tanúinak, akik szerint ez az esemény 1914-ben - nem látható módon - már megtörtént. Jézus világosan beszélt arról, hogy láthatóan fog visszajönni.” (10. A VÉGSŐ DOLGOK; evangéliumi.hu)

Ez az esemény valóban más lenne, mint Jézus látható és dicsőséges eljövetele? Mi utal erre a szövegben? Az egész fejezet az Emberfia dicsőséges eljöveteléről szól. Mi okunk lenne az éjszakai tolvaj képét egy korábban bekövetkező elragadtatásra alkalmazni? … Ha a hívők elragadtatása időben és jellegében különbözik Krisztus látható és hatalommal való visszatérésétől, elvárható lenne, hogy legalább egy igehely a két eseményt együtt, egymástól megkülönböztetve említse. Ilyen igehely nincsen.” (Szabados Ádám: A titkos elragadtatás fikciója - Székesfehérvári Református Egyházközség)

Krisztus második eljövetele az egyház áldott reménysége, az evangélium csúcspontja. A Megváltó eljövetele szószerinti személyes, látható és világszéles lesz.” (25. Krisztus második eljövetele – Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója)

Azt állítják, hogy Krisztus Visszajövetele láthatatlanul, már 1914-ben megtörtént. Ellentmondanak önmaguknak azzal is, hogy Krisztust ugyan az égből várták vissza, holott nem ismerik el Istenségét. Krisztus mindenki által láthatóan jön el, nem titokban és láthatatlanul (Mt. 24,29-31).” (A SZEKTÁKRÓL -
JEHOVA TANÚI – Parókia, Református portál)

Jézus második eljövetele az Újszövetségben visszatérő téma, az Egyház egyik fő reménysége. Számtalan Ige foglalkozik vele, és úgy jellemzi ezt a visszatérést, hogy hirtelen, drámai módon, láthatóan és érzékelhetően fog bekövetkezni. … A második következtetés, hogy valójában a Biblia Krisztus két megkülönböztethető visszatéréséről beszél. Az egyik egy „titkos” visszatérés, amikor Krisztus eljön a keresztényekért, majd hét év nyomorúság következik a földön, és utána jön el Krisztus dicsőségesen, mindenki számára láthatóan, nyilvánvalóan, hogy uralkodjon a földön.” (Mikor jön Krisztus? - Pünkösdi Hitéleti Magazin)

(„#Felhasználva az Újszövetség - Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.”)

Nincsenek megjegyzések: