motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2013. november 17., vasárnap

Az evolúció csúcsvívmánya

Az evolúció csúcsvívmánya



Több évtizedes szellemi erőfeszítés és a legmodernebb technikájú kísérletezések nyomán az evolucionista tudomány eljutott a maga zseniális, jelen időszakra kikristályosodott korszakalkotó felismeréséhez, amely a világ népei számára a legmagasabb szintű tudományos értéket képviseli, s amelynek lényegét két magas szintű intelligenciát tükröző és bizonyító kifejezésben (a számukat tekintve tíz betűben) fogalmaztak meg tömören és gyakorlatias módon. Hogy mekkora géniuszi intelligencia nyilvánul meg e két szóban, amelyet minden civilizált és a tudomány jelenlegi állása szerint felvilágosult népcsoport kellő áhítattal értékelhet és megérthet, azt külön ecsetelni nem szükséges, /de azért nem árt kihangsúlyozni/! De nem csak egyszerűen megérthet, hanem azt a szellemi erőfeszítést is kiérezheti belőle, amely e két szó mögött láthatatlanul is felsorakozik.

Számtalan tudós és kutató szakértő millió és millió munkaóra ráfordításának köszönhető ez a maga nemében páratlan felfedezés, különleges figyelmet érdemlő megállapítás. Nincs az a tudományos szakterületű Nobel-díj, amelynek eszmei és gyakorlati értéke felérne ennek értékével! Ennek a két szónak az összekevert betűi (érthetetlenségüknél fogva) önmagukban értéket nyilván aligha képviselnek, de szükségszerűen helyes sorrendbe rakva annál inkább, és annál többet. Ezek a betűk a maguk összevisszaságában a következők: „ennistincs”.

Félreértések elkerülése végett azt már előre leszögezhetjük, hogy ennek sem az evéshez „enni”, sem a hajtincshez „tincs” nincsen közük. Az értéket itt a betűk helyes sorrendje által közvetített információ hasznossága adja, amely felvillanyozó erejű a modern kor tudományán felnövekvő nemzedék számára, s amely információ (szellemi üzenet) sokakat fenomenális tettekre indít, sőt, bátran mondhatjuk, hogy felszabadít bizonyos erkölcsi, évezredes múlttal rendelkező erkölcsi rabszolgasors alól.

Miközben kellő mértékben és a szükséges módon felértékeljük eme zseniális meglátás páratlan nagyszerűségét (és immár töretlen népszerűségét), muszáj azt is megállapítanunk, sőt leszögeznünk, hogy ennek eredete sem véletlen által, sem személytelen fizikai/kémiai folyamatok által, sem semmiféle természeti ok-okozat által spontán kizárható mértékben nem generálható, aminek leegyszerűsített mondanivalója az, hogy önszerveződés által nem jöhet létre, hanem csakis és kifejezetten a tervező elme, intelligens szervező tudat, jellemzően emberi produktum termékeként!

Ez a két szó, mintegy tudományos igényű kijelentés, terjedelmében ugyan apró, de a maga nemében különleges értéket képviselő. Sőt, majdnem hogy szinte lebilincselő irodalmi alkotás, nem más, mint a következő:

„nincs isten”

Érdekes módon ezt a Biblia is megállapítja (amelyet egyébként mintegy 40 író írt kb. 1600 év alatt, mégis egy összefüggő egészet alkot!), mindazonáltal a következő kontextusban:

„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14:1, MBT. Fordítás)

Itt azonban nem csak a szívben (elmében) történő megkövesedett gondolatról van szó, hanem világgá is kürtölik eme szellemi csúcsvívmány végtermékét, hogy minden (általuk) felvilágosultnak mondható ember okuljon (okulhasson) belőle.


Ahhoz azonban, hogy a legteljesebb mértékben átértékelhető lehessen a tárgyilagos kereső számára, milyen értéket hordoz a kifejezés mögötti tartalom, érdemes összehasonlítást tenni egy hasonlóan szellemi információt tartalmazó különleges és speciális produktummal, amit ugyancsak szinte minden civilizált népcsoport átlagembere ismer(het), legalábbis tanulmányaiból. Legyen ez  mondjuk a DNS (dezoxiribonukleinsav), tegyük ezt a mérleg másik serpenyőjébe (az odaát lévő „nincs isten” megállapítással szemben), és vizsgáljunk meg vele kapcsolatban néhány igen jellemző tényezőt, objektív tulajdonságot, hogy az milyen fajsúlyú, mekkora értéket képvisel.

DNS: az élet „létrája”
Testünk csaknem összes sejtjében (sejtmagjában) található kódot a DNS hordozza. Ez egy hosszú, kettős láncból álló molekula, mely leginkább egy csavart formájú létrára hasonlít. A két láncot négy, bázisoknak nevezett alkotóelem kombinációja köti össze. A lánc minden egyes bázisa kapcsolódik a másik láncon lévő bázisok egyikéhez. Ezek a bázispárok alkotják az elcsavart DNS-létra fokait. A bázisok pontos, DNS molekulán belüli sorrendje határozza meg, milyen genetikai információkat hordozzon a DNS.
A DNS olyan, mint egy recept vagy program, mely a sejtjeink billióinak a képződését, növekedését, fenntartását és sokszorozódását irányítja. A DNS alapelemeit nukleotidoknak nevezik, melyeket az A, C, G és T betűkkel jelölnek, attól függően, hogy milyen szerves bázisokat tartalmaznak. Akárcsak az ábécé betűi, ez a négy karakter is sokféleképpen kapcsolódhat egymáshoz, így „mondatokat”, vagyis olyan utasításokat alkot, melyek a sejten belüli másolást és egyéb folyamatokat irányítják. Watson és Crick ismerte fel, hogy ez a DNS lánc óriási tömegű információt hordoz.
A XIX. században fel talált morzeábécé segíthet megérteni az itt lezajló kommunikációt. A morzeábécé csak két „betűből” állt, pontból és vonalból, mégis számtalan szót és mondatot lehetett alkotni vele. A DNS viszont egy négybetűs kódrendszer, de végeredményben ugyanazt a specifikált komplexitást mutatja, mint a nyelv.
Az A, T, G és C betűk sorrendje határozza meg, hogy milyen „szót”, azaz kodont alkotnak. A kodonok „történetekbe” vannak rendezve, ezek a gének. A gének mindegyike átlagosan 27 000 betűből áll. A gének és a köztük lévő hosszú szakaszok alkotnak egy-egy „fejezetet”, azaz egy-egy kromoszómát. 23 kromoszóma tesz ki egy egész „könyvet” – a genomot, mely egy élő szervezet teljes genetikai információja.
A DNS-ben tárolt információk összessége tehát a genom. A genom egyszerűen fogalmazva egy óriási könyvtárhoz hasonlítható, melyben a testünk minden egyes részletéhez megvan a recept, a végeredmény pedig maga az ember. Mégis mekkora ez a „könyvtár”? Hozzávetőleg 3 milliárd „betűből”, azaz nukleotidból (bázisból) áll. Ha ezt papírra vetnénk, a Humán Genom Program szerint 200 kötetnyi, egyenként 1000 oldalas telefonkönyvet töltene meg.
A DNS átmérője (hihetetlen bonyolultsága ellenére) csupán 0,0000025 milliméter, és sokkal kisebb annál, hogysem szabad szemmel láthatnánk. Az emberi DNS-molekulák hossza 1,4 és 7,3 cm között változik, s az egy sejtben - szomatikus diploid sejtben - található DNS összhossza kb. 2 m. Ha a testünkben levő több billió sejt mindegyikéből kivennénk a DNS-t, és mindet egymás után tennénk, a molekulák együttes hossza egyes becslések szerint akkora lenne, mint a Nap és a Föld távolságának csaknem a 1340-szerese. Fénysebességgel körülbelül 185 órába telne megtenni ezt a távolságot.
[Michael Denton, molekuláris biológus ezt mondta a sejtben lévő genetikai kódról, a DNS-ről: „Olyan hatékony, hogy egyetlen teáskanálban elférne mindaz az információ . . ., amely a bolygón valaha is létezett organizmusfajták felépítésének meghatározásához szükséges . . . , és még mindig maradna hely az összes olyan információnak, amelyet az eddig megírt valamennyi könyv tartalmaz.”]

Hozzávetőlegesen testünk egyetlen sejtjében (amelyből egyébként 100 billió van bennünk, ezekben több tízezer kémiai reakció megy végbe összehangoltan), a DNS-ben tárolt információ mennyiséggel egy közel egymillió oldalas könyvet meg lehetne tölteni. Sőt mi több, valahányszor osztódik a sejt, új sejt jön létre, és ez az információ továbbítódik ebbe az új sejtbe. [Száz billió egymillió oldalas könyv, ennyi a testünkben hordozott információmennyiség, egyetlen DNS-molekula 2 méteres hosszával szemben a 10 betűből álló információmennyiség szellemi mértéke, ami az evolúciótudósok csúcsvívmánya! Csak hogy lássuk mi van a mérleg két serpenyőjében.]

Ami a DNS nyelvének az alapegységeit illeti, azok „betűk”, vagyis bázisoknak nevezett kémiai alkotóelemek. A bázisoknak négy fajtájuk van: a timin, adenin, guanin és citozin; ezeket rendszerint T-nek, A-nak, G-nek és C-nek rövidítik. „Gondoljunk erre a négy bázisra úgy, mint egy négybetűs ábécé betűire — mondja a National Geographic című folyóirat.Éppúgy, ahogy az ábécénk betűit értelmes szavakká rendezzük össze, a génjeinket alkotó A-kból, T-kből, G-kből és C-kből hárombetűs »szavak« állnak össze, melyeket a sejt alkotórészei értelmezni tudnak.” A genetikai „szavak” pedig „mondatokat” alkotnak. Ezek megszabják a sejtnek, hogyan hozzon létre egy adott fehérjét. A DNS-betűk összekapcsolódási sorrendje határozza meg, hogy egy fehérje enzim lesz-e, mely segít nekünk a vacsoránk megemésztésében, vagy ellenanyag, mely véd a fertőzésektől, vagy egy abból a több ezer fehérjéből, mely a testünkben található. Nem csoda, hogy a The Cell című könyv úgy utal a DNS-re, mint „az élet fő tervrajzára”.

A DNS-leolvasás folyamata úgy történik, hogy a DNS kitekeredik. A szálak szétnyílnak, és az egyik szál információt ad át az RNS-nek. Az RNS „leolvassa” a DNS-t, és átveszi az egyik géntől a kódolt információt. A DNS-kód megmondja a transzkripciós gépnek, hogy hol kezdje el és hol fejezze be az átírást. Az információval megrakott RNS elhagyja a sejtmagot, odamegy egy riboszómához, átadja az utasításokat, és ezek alapján elkészül egy összetett fehérje. A fehérje tényleges előállítása elképesztően bonyolult folyamat.

1996-ban a tudósok szerte a világon „felfegyverezték magukat a legjobb számítógépes programjaikkal, és versenybe szálltak, hogy megoldják a biológia egyik legbonyolultabb problémáját: hogyan hajlítgatja magát az aminosavak hosszú láncából álló egyetlenegy fehérje éppen abba a bonyolult formába, amely meghatározza, hogy milyen szerepet játszik majd az életben . . . Az eredmény, tömören fogalmazva ez lett: a számítógépek veszítettek, és a fehérjék győztek . . . A tudósok becslése szerint egy átlagos méretű, 100 aminosavból álló fehérjének 1027 (milliárdszor milliárdszor milliárd) évig tartana a csavarodási probléma megoldása az összes lehetséges hajlítási forma kipróbálásával” (The New York Times).

Minél mélyebben ismerjük az élő sejtet, annál jobban értjük, hogy az hasonlít az emberi intelligencia legmagasabb technológiai produktumaira, például, a számítógépre… Ugyan úgy, mint a számítógép nem képes program nélkül működni, a sejt sem működhet a DNS-ben tárolt információ nélkül... A szöveg tartalmát, értelmét nem lehet a papír és a nyomdafesték kémiai tulajdonságaiból levezetni.” (Lennox John, matematikus, filozófus, Cambridge Egyetem professzora)

Bill Gates, a Microsoft Corporation alapítója mondta: „DNS hasonlít egy számítógépes programra, de a DNS sokkal tökéletesebb (fejlettebb), mint bármelyik programtermék (szoftver), melyet mi valaha is kifejlesztettünk.” [Gates B. The Road Ahead. /Az előttünk lévő út/: Blue Penguin, Boulder 1996, 228. o.]



Itt pedig még csak nem is egy emberek által kifejlesztett szoftverről van szó, hanem az evolucionizmus töményített szellemi csúcstermékről („nincs isten”), amelyet szembesítünk a DNS kódolt információkat tartalmazó bonyolultságával. Az eset hasonló ahhoz, mintha egy félreidomított csivavát ráuszítanának egy 400 km-es sebességgel száguldó villanyvonatra olyan felszólítással, hogy - „fogd meg csibész!”



Mert önmagában ugyan az ateista kijelentés érthető értelmetlenségről tesz tanúbizonyságot, amit megértenek az erre ráhangolt materialista beállítottságú önjelölt tömegek, de mit szóljunk itt egy sokkal magasabb szinten történő 'megértésről'?!

Nyilván ahogy a számítógép nem működhet szoftver nélkül, a sejt sem működhet a DNS-ben kódolt információ nélkül. De – amint Paul Davies, az ismert fizikus megfigyelte – a kódolt bemenet önmagában csak egy halom hasznavehetetlen adat, ha csak nem áll rendelkezésre egy értelmező vagy kulcs. „Önmagában a genetikai adat puszta szintaxis. A kódolt genetikai adat megdöbbentő hasznossága abból a tényből fakad, hogy az aminosavak 'megértik'. A DNS-szál mentén eloszló információ biológiailag lényeges. Számítógépes nyelven szólva a genetikai adat szemantikai adat.” (The Fifth Miracle, Allen Lane, Penguin Press, London 1998 [Az ötödik csoda; magyar kiadása: Vince, Bp., 2000, 110. o.])

De nem csak hogy az aminosavak megértik, hanem a kutatók is ugyanezen az úton haladnak, mármint a megértés útján:

A kutatóknak ötévi kitartó munkával sikerült megfejteniük a genetikai ábécét, s összeállítaniuk a kódszótárt. (Izgalmasabb volt ez a munka, mint a hieroglifák megfejtése.)” (Fülöp Géza: Az információ, Bp., 1996; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Informatikai Tanszék)


Ha már a hieroglifákat hozzák fel példának, akkor teljesen jogos, hogy a „nincs isten” és „az élet fő tervrajzára” úgy kell tekinteni, mint amikben intelligencia által kódolt üzenet van (akárcsak a hieroglifákban), s így azoknak személyes eredetét megkérdőjelezni több mint előítélettől túlfűtött tévedés!

Sokan nem is kérdőjelezik meg, ahogyan józan felismerésük diktálja:

Elragadóan komplexek vagyunk molekuláris szinten… Ami valóban bámulatba ejt, az élet architektúrája… a rendszer rendkívül komplex. Olyan, mintha valaki megtervezte volna… Mérhetetlen intelligenciával állunk itt szemben. Nem gondolom, hogy ez tudománytalan.” (Gene Myers: (Celera Genomics, Marylandi Központ számítógépes szakembere, aki részt vett az emberi genom feltérképezésében.)

Mérhetetlen intelligencia pedig intelligens forrást feltételez, akárhogy is nem fűlik a foguk ehhez a felismeréshez az evolucionistáknak:

Az, hogy a DNS-ben tárolt információ szükségszerűen az élővilág intelligens teremtőjére utal, nemcsak azzal magyarázható, hogy az (a DNS-ben tárolt információ) a számítógépes programokra és az emberi nyelvre hasonlít… A DNS ugyan olyan tulajdonsággal, információs tartalommal rendelkezik, mint a számítógépes programok és a természetes nyelven leírt szövegek, melyek az elme produktumai.” [Meyer St. The Return of the God Hypothesis, Seattle, Discovery Institute Center for the Renewal of Science and Culture, 1998.]

A „ne variatur” reprodukció a sejtszövet minden generációjába be van írva. A genetikai szövegen keresztül tehát végeredményben egy transzcendentális /tapasztalattól függetlenül létező/ üzenet bomlik ki, s maga a fejlődés sem más, mint e teremtési üzenetnek a materializálódása. „Kezdetben Isten teremtette a DNS-t mondhatnók.” (J. Monod: Véletlen és szükségszerűség)

Megkapó és döbbenetes dolog ráébrednem, hogy először nyertünk bepillantást saját használati útmutatásunkba, amelyet korábban csak Isten ismert.” (Francis Collins - Az Emberi Genom Program igazgatója)

Lásd ezt a Biblia nyelvén: " Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük." (Zsoltárok 139:16)

Ma megismerhetjük azt a nyelvet, amelyen Isten az életet teremtette. E roppant horderejű új ismeretek jóvoltából az emberiség közel került ahhoz, hogy rendkívüli mértékben növelje lehetőségeit a betegségek gyógyításában.” (Bill Clinton)

„Egy értelmes, érthető rádiójelt a távoli galaxisból mindenki az elme megnyilvánulásaként fogadná. Akkor miért az emberek nem így fogadják a DNS üzeneteit, mely minden biológiai objektumban jelen van?.. Rendezettség a rádióhullámok káoszában – az intelligenciának a jele, az anyag rendezettsége a káoszban – ez nem az intelligenciának a jele. Mi a magyarázata ennek az alogizmusnak?” [Thaxton C. The Mystery of Life’s Origin: Reassessing Current Theories, (Az élet eredetének rejtélye) N.Y, 1984]

Vojno-Jszenszkij Luka (1877–1961) szovjet sebész-professzorhoz az 50-és évek végén egy hivatalos fogadáson a kommunista párt egyik vezetője gúnyosan szólt: „Nemrég a szovjet űrhajók megjárták a világűrt, de Istent ott nem találtak. Hogy magyarázza meg ezt?”.Vojno-Jszenszkij így válaszolt: „Én, mint sebész, sok koponyát nyitottam fel, de elmét ott nem találtam.”

Ahogy tehát az emberi koponyában ész nem található, de az ész tükörképi lenyomatai megtalálhatók az emberi alkotásokban, amik kontra bizonyító erejűek.

A Révai Nagylexikon /Révai (Hypertextes) Nagy Lexikona (Woodstone Interactive CD-ROM Fejlesztő és Kiadó Kft., Budapest, 1998). /definiálása szerint a bizonyítás nem más, mint „logikai értelemben valamely ítélet valóságának vagy valótlanságnak kimutatása egyes okokból.”

Az evolucionisták gondolkodási alapállása szerint a nyúlfarknyi információnak („nincs isten”) személyes eredete van, a tengernyinek (a DNS-nek, mint „az élet fő tervrajz”-ának személytelen, anyagelvű eredete. Ez az alaptétel vajon logikai értelemben valós vagy valótlan ítélet kimutatását mutatja?

Tény: A DNS olyan helytakarékosan van elrendezve a kromoszómában, hogy azt „mérnöki remekműnek” nevezik. Továbbá olyan nagy mennyiségű információ tárolására képes, hogy még napjaink számítógépes világában sem ér a nyomába semmi. Ha a számítógép-technikusok nem tudnak ilyen nagy mennyiségű adat tárolására képes adathordozókat kifejleszteni, hogyan lehetett képes erre az értelmet nélkülöző anyag?

Az evolucionisták számára mindez nem jelent semmit, hanem görcsösen ragaszkodnak ködösítő feltételezéseikhez, amiből jottányit sem engednek:

„A DNS eredete. Nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy hogyan alakult ki a DNS-alapú
genetikai anyag az RNS világ RNS-eiből. A vírus hipotézis szerint a vírusok találták fel a DNS-t, ami egy sikertelen fertőzés révén a sejt alkotórészévé vált.” (A sejt – Szegedi tudományegyetem)

Mások mértéktartóbb, őszintébb véleményüknek adnak hangot:

Az élethez egy olyan kémiai lépéssorra van szükség, ahol a lépések nagy többsége soha nem valósul meg... Egy őszinte ember, a számára jelenleg rendelkezésre álló tudás alapján csak azt mondhatja ki, hogy az élet eredete jelen pillanatban majdhogynem csodának tűnik, mivel túl sok feltételnek kéne beteljesülnie, hogy ez a folyamat beinduljon.” ( Francis Crick – A DNS molekula felfedezője)

Minél mélyebben ismerjük az élő sejtet, annál jobban értjük, hogy az hasonlít az emberi intelligencia legmagasabb technológiai produktumaira, például, a számítógépre… Ugyan úgy, mint a számítógép nem képes program nélkül működni, a sejt sem működhet a DNS-ben tárolt információ nélkül... A szöveg tartalmát, értelmét nem lehet a papír és a nyomdafesték kémiai tulajdonságaiból levezetni.” (Lennox John, matematikus, filozófus, Cambridge Egyetem professzora)

A magasabb szintű (algoritmikus) információ eredete – mindig csak egy intelligencia lehet. Ez azt jelenti, hogy olyan bonyolult információs struktúrákat, mint például a DNS-t, a sejteket, a szervezet struktúráit, az agyat, … egy bizonyos intelligencia hozta létre.” (Olyhovskij Vladislav (sz. 1938) ukrán fizikus professzor, Rudij Bogdan ukrán informatikus, filozófus, Kijev)

A fennálló szembeötlő szabályozás az élővilágban mégsem ötlik a szemükbe, vajon miért?

Az élőlények kialakulásának, fennmaradásának, szaporodásának bonyolult folyamatait alap­vetően a génekben tárolt információk szabályozzák. Csányi Vilmos szavaival: „Az élő világ, mint egész maga egy genetikai szabályozó rendszer”. (Csányi, 1978).

Habár nem tudjuk, hogy a DNS miként szabályozza a fejlődés folyamatát, elegendően biztosak lehetünk abban, hogy szinte az összes olyan információt hordozza, amelyeket a szelekció az ősökben valaha is létrehozott, és amely a fejlődés szabályozásához szükséges” (Maynard Smith, 1986).

Vagyis eljutnak oda, hogy a DNS-ben lévő fejlődésszabályzó információt a szelekció hozta létre az ősökben, vagyis annak személytelen eredete van. De a „nincs isten”-féle 10 betűből álló információnak bizony személyes az eredete, mert azt okos tudósok ötlötték ki. Az evolucionista szemléletet tehát az egyik legalaposabban alátámasztott tudományos elmélet táplálja. Talán inkább hiszékenységgel aládúcolt elméletnek nevezhetnénk, mely sem nem logikus, sem nem ésszerű és bizonyíték sincsen rá!


A fenti megállapításuk alapján az evolucionista tudósokat olyan két ballábas futballbírókhoz lehet hasonlítani, akik csak a bal lábbal lőtt gólokat adják meg, de a jobb lábbal lőtt gólokat soha. Ezek a tudósok is csak a materialista magyarázatokat/elméleteket fogadják el, illetve csak azokat propagálják, de eleve kizárják a láthatatlan személyes intelligencia háttérben meghúzódó tervezői szerepét. Szerintük a DNS és a kódolt utasításai évmilliók alatt jöttek létre a véletlen folytán, külső beavatkozás nélkül.

Megállapíthatjuk, hogy az evolucionista szemlélet tulajdonképpen filozófiai okokból népszerű.

George Wald Nobel-díjas evolucionista legalább volt annyira őszinte, hogy leírta: „Nem akarok hinni Istenben. Ezért inkább úgy döntöttem, abban hiszek, amiről tudom, hogy tudományos képtelenség, vagyis az evolúcióhoz vezető spontán nemzésben [az abiogenezisben, az élőnek az élettelen anyagból való spontán keletkezésében.”

"Semmi kétség, hogy a múltban és még napjainkban is az evolúciós elmélet számos védelmezője azért támogatja az evolúciót, mert tagadja a vallást." (Michael Ruse)

Miért vannak tulajdonképpen istentagadók, ateisták?
Isten létének bizonyíthatóságát abból is felismerhetjük, hogy meggyőződéses ateista, aki tisztán csak tudományos alapon tagadná Isten létét, alig akad. Már Platón mondotta: „Sok istentagadóval volt dolgom, s mondhatom neked, hogy akik ifjú korukban tagadták az istenséget, azok közül soha senki késő vénségéig nem ragaszkodott ehhez a felfogáshoz”.

Legtöbb ateista azért tagadja Isten létét, mert érdeke, hogy ne legyen. Már maga az a szenvedélyesség, amellyel az ateisták Isten nem-létét bizonyítani próbálják; az az ellenszenv, mondhatnánk gyűlölet, amellyel Istenről beszélnek mutatja, hogy itt nem annyira elméleti meggyőződésről van szó, mint inkább gyakorlati állásfoglalásról. Innen van, hogy erkölcstelen ember könnyebben válik istentagadóvá. Ily értelemben mondhatta Szent Ágoston: „Nemo incredulus, nisi impurus” — csak az erkölcstelen lehet hitetlen. Hasonlóképpen verulami Bacon: „Nemo deos non esse credit, nisi cui deos non esse expedit” — csak az hiszi, hogy nincsen Isten, akinek érdeke, hogy ne legyen.

A másik ok, amiért tagadják Istent, a filozófiájuk görcsös egyoldalúságából ered.

Ha az anyagi világot láthatatlan alkotórészeire bontanánk, akkor a láthatatlan alkotórészekből álló világot csak hittel lehetne megragadni (vö. Zsidók 11:3), ugyanakkor ez a hittel megragadott világ mégis létezne láthatatlansága ellenére. A materialista felfogás viszont ezt alapból elutasítaná, mondván, csak anyagi dolgok létezhetnek, azonkívül nem létezik semmi, hiszen ami a tudomány számára megközelíthetetlen, az nem is létezhet. Fogyatékos tehát maga a tudomány, és szükségszerűen fogyatékos az, aki mindenben a tudományra támaszkodik, egyik következik a másikból.

A hittel való megragadás tehát túlmutat a tudomány fogyatékosságán, különös tekintettel arra nézve, hogy a fogyatékos tudomány még abban is téved, hogy összekeveri az ésszerű hitet a nem ésszerű hiszékenységgel. Egy kalap alá veszi őket, mivel a matérián túlmutatnak, szerinte pedig az anyagi világon és dolgokon kívül nem létezhet semmi. Ha pedig az ésszerű következtetés a tudománynak nem sajátja (mivel az nem anyagi eredetű), akkor ésszerű következtetés híján a tudomány olyan szintű fogyatékosságban szenved, hogy azt már nem is lehet tudománynak, hanem áltudománynak nevezni.



Tételezzük fel, egy szobában van egy ateista és egy hívő tudós professzor és egy közönséges gumilabda. Elhatározzák, hogy tesznek egy kísérletet, mégpedig a labdát láthatatlan atomjaira bontják, láthatatlanná teszik, /most tekintsünk el attól, hogy hogyan/. Miután láthatatlanná tették a labdát, behívnak a szobába két egyetemi hallgatót, egy ateistát és egy istenhívőt. Az ateista tudós félrevonul az ateista fiatallal, aki neki egyébként a tanítványa a természettudományos egyetemen, a hívő professzor ugyanúgy a hívő fiatallal, aki neki a tanítványa a teológiai egyetemen.

A hívő professzor azt mondja a hívő fiatalnak, hogy van itt a szobában egy labda, amely öt perce még látható és fogható volt, de atomjaira bontották szét. Bár már nem látható, de értse meg a szituációt a tanuló, és a tényt hittel ragadja meg, hogy igaz az állítás. Az egyetemista tudja, hogy a professzora szavahihető, ezért elfogadja az állítást és hittel megragadja. (Ha a professzoráról nem tudná tapasztalatból, hogy megbízható, akkor akár hiszékenynek is lehetne nevezhető.)

Ugyanezt elmondja a materialista professzor is a materialista tanulónak, aki azt mondja erre, hogy pontosan a professzor úr tanította az egyetemen, hogy az anyagi dolgokon kívül nincsen semmi, minden ami létezik, tudományos eszközökkel bizonyíthatóan létezik, ha ilyen módon nem bizonyítható a létezése, akkor nincs is. Tehát a materialista fiatal hittel nem képes megragadni a professzora állítását, mert a hittel való megragadás az nem tudományos eszköz. Köv.képpen a szobában láthatatlan módon labda nem létezhet, tehát nincs. Az igazság azonban az, hogy mégiscsak van, még ha láthatatlanul is. Ilyen hátrányt jelent a materialista szűklátókörűség a valóság megragadásában. Alapállásából kifolyólag nincs eszköze rá, amiből következik, hogy az egész gondolati felépítménye szükségszerűen hibás-téves.

De legfőképpen téves abban a konzekvenciában, amelyet levonnak maguknak és főként levonnak másoknak:

Lehet egy jó tudós istenhívő? - tette fel nemrég a kérdést egy New York-i tudományos konferencián a hallgatóság egyik tagja. A Nobel-díjas előadók egységes válaszát az 1985-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Herbert A. Hauptman adta meg: nem. "A hit a természetfelettiben és főleg Istenben nemcsak összeférhetetlen a tudománnyal, hanem az emberi faj jólétére is káros" - idézte a tudós szavait első oldalas cikkében a The New York Times.

A biológiai tudománynak nem titkolt célja bebizonyítani, hogy ami értelmesen tervezettnek látszik, azt a véletlen hozta létre.” – állítja Richard Dawkins ateista biológus, az Isteni téveszme című könyv szerzője.

Hogy mit akart ezzel mondani, jól szemlélteti a következő helyzet. Aki Angliában vonattal Manchesterből Walesbe utazik, Wales határán a vasútállomáson, az állomásfőnök kertjében a következő kavicsokból kirakott feliratra lehet figyelmes: "Üdvözli Walesben a Brit Vasúti Társaság." A kavicsoknak ez az információtartalma nyilvánvalóan azt mutatja, hogy elrendeződésük a fizikai-kémiai kölcsönhatások következtében alakult így, t.képpen a véletlen hozta létre. Ez a megállapítás legalább akkora szellemi színvonalat képvisel, akár az evolúció csúcsvívmánya, az a közkinccsé tett széleskörű felismerés, amely szerint „nincs isten”.

Ehhez képest (állítólag) a tudományos bizonyítás csak a fizikai eszközökkel mérhető adatokat fogadja el, az ember szellemi mivoltát nem. (Wikiszótár/bizonyítás)

Mi tehát a legnagyobb bizonyíték Isten létezése ellen? Az, hogy a világ tudósainak, és az általuk (félre) vezetett tömegeknek legnagyobb részének egyöntetű a véleménye, hogy szerintük nincs isten.

Ezzel kapcsolatban mondta egy híres gondolkodó a következőket: "A hit a tudásnak nem a kezdete, hanem a vége." (Goethe) Nyugodtan hozzátehetjük, hogy a hiszékenység az áltudománynak nem csupán a vége, hanem a kezdete is egyben!

Németh László pedig így írt: "A tudomány az álutak végigpróbálása közben talál az igazira." Csakhogy ebben sem lehetünk biztosak. Mivelhogy ha megszereti az álutakat, akkor szívesen ott is marad, elvégre mindenki ott érzi igazán jól magát, ahová a szíve húzza.

Nem véletlenül írja a Biblia: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4:23)

Hogy ennek mi a lényegi mondanivalója, azt evolucionista tudósok még nem érték föl ésszel, mivel leragadtak a saját tudományuk központi mondanivalójánál: „nincs isten”.Viszont erről azt tartják, hogy méltán lehet a XXI. század szellemi csúcsvívmányának nevezni – akkora értéket képvisel.

Az az élet fő tervrajza pedig – a DNS – ehhez képest csupán a gyenge intelligenciahányadosú, véletlen, személytelen kémiai és fizikai erők terméke. Mintha azt mondanánk a kulinália rejtett virágnyelvén:



'egy csipet só meg egy csipet liszt pici vízzel keverve nyilvánvalóan egy mesterszakács 

készítménye, ugyanakkor pedig egy tizenkét fogásos ételkompozíció köszönhető annak is,

hogy a kukta véletlenül belekönyökölt a sótartóba, ami a polcon volt, mire a polc felborult és 

az ott lévő összetevőkből a véletlen hatására elkészült az a sok élvezhető finomság.'



Döntse el ki-ki saját vérmérséklete szerint, személyes egyéni meggyőződéséhez illően, hogy melyikből falatozna szívesen, melyik ideológiára fizet be a szellemi mesterkurzusok éjszakáján. Mert hogy a reggelt nem mindenki éri meg egészséges gyomorral, az biztos!

Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?” (Márk 13:35)



Nincsenek megjegyzések: