Egy háromsághívő litániája

Egy háromsághívő litániája

Egyedül üldögélt egy idősebb úr vasúti fülkéjében, ahová szólt a helyjegye, s miközben időnként ki-kitekintett az ablakon, az elsuhanó tájat fürkészte. Ölében egy vaskos, nyitott könyv lapult, a Könyvek Könyve, a Biblia. Párszor beleolvasott a könyvbe, majd ismét kitekintett, mintha elmerengett volna bizonyos dolgokon.

A következő megállónál egy középkorú férfi nyitott be a fülkébe, mondván, hogy ide szól a helyjegye.

• Csak tessék, - invitálta beljebb az idősebb úr, - legalább lesz kivel beszélgetnem. Mit szólna egy igazán jó hírhez?
• Aha – szólt a fiatalabb,- gondolom maga jehovista.

• Az vagyok, Jehova tanúja.
• Na látja, kérem, az a baj magukkal, hogy kiforgatják a Bibliát.
• Mire alapozza ezt, kifejtené kérem?
• Először is bemutatkoznék: Dr. Kemény Árpád vagyok, a teológia és a filozófia doktora. Igen jó hírű egyetemen végeztem, egyébként meg tanítok több teológiai főiskolán is. Szakterületem éppen a szentháromság tantétele, amit önök, ugye csökönyösen tagadnak. De ezt kérem rosszul teszik. A szentháromság a Biblia minden lapján visszaköszön.
• Nagyon örvendek a találkozásnak – felelte az idősebb úr, Kis János vagyok, 72 éves. Látom, ön nagyon képzett. Én nem tanultam teológiát, viszont gyakran olvasom a Bibliát, és annak alapján igyekszem a hitnézeteimet kialakítani.
• Na látja, kérem, pontosan az a baj, hogy önök rosszul értelmezik a Bibliát.
• Igen? No és kifejtené a nézetét bővebben, hogy ezt az állítását mire alapozza?
• Kérem, maguk nem is nevezhetők keresztényeknek, mivel Jézus Krisztus valóságos Istenségét nem ismerik el. Pedig ez a Biblia fő tanítása, Jézus Krisztus valóságos Isten. A Szentháromság 2. személye, az öröktől fogva lévő Isten, az Atyával egyenlő, egylényegű, csak más személyben. De ezt maga aligha értheti meg, mert magát a tanítói félrevezették.
• Ó, igen, ezt már mástól is hallottam. De mi van akkor, ha ez éppen fordítva van?
• Uram, ha maga teológiailag képzetlen, akkor mit gondol, csak úgy megértheti a Bibliát? Én világhírű professzoroktól tanultam, akiknek híres elődeik voltak, ők meg azoktól. Ismerem a Szentháromság irodalmát, történelmi fejlődését. Mondhatni, ez a legkikristályosodottabb dogma az összes közül. Minden valamire való egyházatya vallotta és tanította. Azok a szerencsétlen ariánusok tagadták ezt a hatalmas igazságot, és maguk jehovisták és még pár jelentéktelen szekta. De önök labdába sem rúghatnak, nekem elhiheti!
• Hinni éppenséggel a Bibliának hiszek!
• Na éppen ez az. Már a Biblia első lapjain ott a Szentháromság. „Isten lelke lebegett a vizek felett.” És: „teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” Ott van mind a három személy. Mi ez, ha nem Szentháromság? Az igaz, hogy itt még homályosan van megfogalmazva, de ahogy halad előre a kinyilatkoztatás, úgy lesz egyre világosabb a kijelentés értelme. Ha Jézus nem volna Isten, nem lehetne megérteni a Bibliát.
• Miért, maga érti?
• Hát hogyne érteném?! Egy Isten van, aki három személyben létezik. Mindhárom öröktől fogva van és örökké is lesz. Három személyű egy Istent imádunk. Ez a keresztény hit fő jellemzője, amiről maguknak fogalmuk sem lehet.
• Hát éppenséggel van fogalmam az önök...
• Uram, ne fárassza magát. Önöknek nincs fogalmuk, mert nem is lehet. Mivel Jézust nem fogadják el Istenüknek, ezért nem is kaphatnak világosságot Istentől. Maguk nincsenek újjászületve, és ebből kifolyólag csak tévtanítók lehetnek! Tévtanításuk alapja, hogy emberi ésszel akarják megérteni a Bibliát. Amihez viszont isteni bölcsesség kell, ami maguknak nincs.
• Önöknek viszont nyilván annál több...
• Kérem, lássa be, hogy önök a Szentháromság évszázados fejlődését képtelenek követni, és nem tudják felfogni, hogy mekkora értéket képvisel az, ahol most a dogma fejlődése tart. Ez kérem a tudás és a hit ötvözete, az emberi elme és szív befogadóképességének diadala. De hol van az önök földhözragadt gondolkodása ehhez? Sehol. A megértésben a sor végén kullognak.
• Hát mit is kellene megérteni tulajdonképpen?
• Az Ószövetségben Izrael férje, az Újszövetségben a gyülekezet vőlegénye, ugyanaz az Isten. Fel tudja ezt fogni?
• Nem teljesen világos amit mond...
• Hát persze hogy nem világos. Mert nincs megtérve! Ha majd megtér, akkor világos lesz. Ahhoz hogy megérthesse, kicsit többet kellene olvasnia a háromság irodalmát.
• Olvasom a Bibliát.
• Olvassa, olvassa, de nem érti. Mit gondol, a zsinatokon megállapított igazságok mögött nincs ott a Szentlélek Isten megvilágosító kenete? De maguk kenet nélkül vannak! Nem értik az idevonatkozó igéket. Jézus örökké áldandó Isten. Róma 9:5. Isten megjelent testben. 1Timótheus 3:16. Isten volt az Ige. János 1:1. Soroljam? Én és az Atya egy vagyunk. János evangélium.
• Éppen János akartam idézni...
• Felesleges magát erőltetnie.
• Erőlködés nélkül. Kérem, itt ez az ige...
• Csak nem gondolja, hogy meg tud győzni az ellenkezőjéről? Uram, évtizedek óta kiforrott hitem van. Rendíthetetlen vagyok a hitemben. A kereszténység pedig évszázadok óta. Ez a tan a legkidolgozottabb. Maguk meg el vannak maradva. Maguk egy ariánus szekta. Leragadtak Arius tévelygő tanainál, aki össze-vissza tévelygett egy kukkot sem értett meg a Bibliából. Maguk hasonlóképpen!
• Hát azért azt csak meg lehet érteni, hogy mit tanított Jézus Krisztus, hogy ki az egyedül igaz Isten?!
• Az egyedül igaz Isten az Atya-Fiú-Szentlélek, de ezt maga képtelen megérteni. Isten a Fiú képében testet öltött és a földre született, hogy értünk meghaljon. Isten meghalt értünk. Kapizsgálja már?
• Nézze csak, van itt egy kijelentése Jézusnak. János...
• Maga akarja nekem megmutatni, hogy mit tanított Jézus? Gondolja, hogy mindenki ostoba, csak maguk a fény az éjszakában? Ha Jézus nem volna Isten, az apostolok nem imádták volna! Nem beszélve róla, hogy megbocsátotta a bűnöket. Ha nem lett volna Isten, nem bocsájthatta volna meg a bűnöket.
• Isten...
• Mit Isten? Tudja maga egyáltalán, hogy mi az hogy Isten? Honnan tudhatná? Maga csak a maga kis köreiben futkos, mint mókus a ketrecében, és nagyobb rálátása nincs a dolgokra. Itt évezredes látásmódra van szükség. A kinyilatkoztatás teológiai fejlődése – ez az amit meg kell látni. A látásmód a lényeg. A precizitás finomsága. Ez az amire nem képesek. Darabosak, mint a kiszáradt folyómeder. Nincs élet magukban.
• Talán mégis inkább el kellene olvasnia János evangélium 20. rész...
• Mit akar nekem mondani János apostollal, csak nem gondolja, hogy újat tud mutatni nekem? Uram, ne fárassza magát! Akkor korábban kellene felkelnie. Ön le van maradva. Lekéste az elágazást. Az Ó és Újszövetség találkozási pontját lekéste. Lemaradt a Jézus Istenségének megértéséről. Ő a találkozási pont.
• Próbálkozom a felzárkózással, azért is olvasom a Bibliát. Jézus Krisztus tanításait.
• Olvassa, de nem érti! Miből gondolja, hogy érti is?
• Mert egyértelmű, amit Jézus mond!
• Azt, ahogy maga gondolja. Ahhoz, hogy a háromságot elfogadja, fel kell nőni a feladathoz.
• Inkább figyelni kell arra, mint tanított Jézus. Nézze csak a János 20...
• Ne strapálja magát, uram. Kevés maga ahhoz, hogy nekem magyarázza, mit tanított Jézus. Az összes bibliaidézetet ismerem, nem tud újat mondani.
• Talán éppen az a baj, hogy nem veszi észre, mit tanított Jézus. Elsiklott felette.
• Aligha, uram. Talán inkább önnek kellene teológiai látásmóddal rendelkeznie. Felnőni a feladathoz. Ez az igazán nagy művészet.
• Jézus egyszerű tanítása könnyen megérthető, nem kell hozzá teológiai felkészültség, egyetem, különleges képesség, bárki megértheti. Több figyelem, nagyobb látókörűség, és több alázat!
• Hát az maguknak aligha van!
• Attól még megérthetjük, mi van a János 20. rész...
• Felesleges, erőlködnie, uram. Ismerem a Bibliát eleitől végig. Nekem nem kell bemutatnia. Inkább a hasonszőrűeknek mutogassa, olyanoknak, mint maguk. Számunkra egyértelmű az isteni kinyilatkoztatás és minden világos. Isten megadja a világosságot azoknak, akik nem szállnak szembe vele.
• Lehet, hogy éppen maga száll szembe vele.
• Persze, ahogyan gondolja. Maga egy idézetet mond, én százat mondok vele szemben. A száz bizonyítja, hogy a maga egyetlen igeértelmezése helytelen.
• Elképzelhető, hogy éppen ebben téved?
• Az, uram, ki van zárva! A tévedés az iskolázatlan emberek sajátja. Mint már említettem, több teológiai diplomám van, mint önöknek együttvéve. Önök földhözragadtak, mint a gyalogkakukk. Csak kakukkolnak reggeltől estig, és ugyanazt a nótát fújják.
• Ha megértett egy alaptanítást, akkor minden mást megértett, ami azzal kapcsolatos!
• Ez rám jellemző, nem pedig magukra!
• Itt van pl. a János 20. rész...
• Az sincs ellentétben az összes többivel.
• Pontosan ez a lényeg! Ha ezt az egyet megérti, az összes többit megérti.
• Én megértettem százat, és ha az a száz alátámasztja a háromságot, akkor a maga kiragadása nem ér semmit.
• Nagy tévedés, uram. Ez az egy kijelentés megmagyarázza a többit. A Bibliában nincs ellentmondás!
• Ellentmondás a maguk értelmezésében van. Maguk el vannak maradva a keresztény értelmezéstől.
• Az a fontos, hogy a Jézus által tanított értelmezéstől ne maradjunk el. Jézus pedig azt mondta a János 20. részében, hogy...
• Ismerem a Jézus kijelentéseit, de azok nincsenek ellentétben a háromsággal, hanem alátámasztják azokat.
• Vizsgálja meg kérem, mit mondott a János 20. rész...
• Ne fárassza magát, felesleges, túl vagyok a vizsgálaton. Meg vagyok győződve.
• Jézus kijelentéseivel szemben nem lehet senkinek helyes meggyőződése, csak helytelen. Márpedig a háromság meggyőződése Jézus kijelentésével ellentétes!
• Gondolja maga! Én meg azt gondolom, hogy maguk mellszélességgel tévelyegnek. Jézus Krisztus a mi Istenünk. Tamás pontosan ezt mondja. Ismerem a János 20. részét. Alátámasztja a háromságot, Jézus Istenségét. Azt vallom, mint Tamás. „Én Uram és én Istenem.”
• Nézze csak mit mond itt Jézus?
• Ne fárassza magát jó ember. Amúgy meg én leszállok a vonatról, megérkeztem! Inkább térjenek meg a tévelygésükből. És fogadják el Jézus Istenségét. Anélkül nincsen üdvösség!
• Engedelmesség nélkül nincsen üdvösség!
• Na, minden jót, jóember.
• Magának is minden jót.

A tanulság:

Amit mindenkinek meg kellene értenie, az az, hogy Jézus kijelentését elfogadja-e abszolút értékűnek, vagy nem? Amit ő kijelentett és tanított, ahhoz kellene minden értelmezést igazítani, és nem fordítva!

Jézus pedig a János 20:17-ben azt mondta:

„Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

Tehát megnevezte, hogy ki az ő és a mi Istenünk, az Atya!

Nem az Atya, és ez meg ez, hanem a mi Istenünk, az Atya! Ezt mondta Jézus? Ezt! Ellentétben van ez bármely más igehellyel? Ellentétben! Hát pontosan ez a probléma. Hogy sokan ezt hiszik. Elkezdik a különböző igehelyek szelektált értelmezését, és oda lyukadnak ki, ahová ők akarnak. És hová akarnak kilyukadni? A háromsághoz. Mert ezt találták igaznak évszázadokkal ezelőtt, és mind a mai napig ehhez ragaszkodnak.

Azonban talán várni kellett volna egyértelmű kijelentésekre, amik minden mást megvilágítanak. Ilyen egyértelmű kijelentés van a János 20:17-ben: A mi Istenünk az Atya! Ezt mondta Tamás? Nem! Akkor Tamás kijelentése felülírja Jézus kijelentését? A háromsághívők szerint igen. A valóságban azonban nem!

Az a lényeg, mit mondott Jézus. És Jézus kijelentése minden más kijelentést helyretesz, megmagyaráz. Ha az Atya a mi Istenünk, akkor a mi Istenünk nem a Fiú, és nem a szent szellem. Mert Jézus nem ezt mondja. Mert Jézus nem ezt tanítja. És ha azt mondja, hogy az Ő Istene az Atya (amit más helyen is mondott: vö. Jelenések 3:12), akkor ezzel ellentétben nem mondhat a Biblia mást. Ez a kijelentés tehát minden más kijelentést megmagyaráz.

Tamás hitetlen ember volt Jézus feltámadását illetően, szeretett volna egy jó pontot szerezni Krisztusnál. Azért vágta rá hirtelen, hogy „én Uram és Én Istenem”- amikor szembesült a tévedésével. Jézus viszont már előtte azonosította a mi Istenünket. És nem a háromságot nevezte meg a mi Istenünknek, sem nem saját magát.

Tamás kijelentése tehát nem lehet mérvadó ebben a tekintetben, mert ha az volna, akkor akárkinek a spontán kijelentése felülírná Isten ihletett kijelentéseit. Márpedig Jézus kijelentése biztosan ihletve volt, Tamásé viszont egyáltalán nem biztos, hogy az volt. Sőt, biztos, hogy nem az volt. Annál is inkább, mert az apostolok – Tamással ellentétben - az Urat látták Jézusban, és nem az Istenüket (vö. János 20:20,25) János – az evangéliumíró apostol, ezt kétszer is kihangsúlyozza, ne hogy valaki tévedésbe essék Jézus személyazonosságát illetően. Azután a végén kihangsúlyozta:

„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (János 20:31)

Aki tehát azt hiszi, hogy Jézus a mi Istenünk, az Jézus kijelentésének a fényében: tévelyeg! Sem nem Jézus a mi Istenünk, sem nem a szent szellem, sem nem a háromság-egy Isten. Hanem az Atya egyedül. Ennek a fényében kell megérteni minden más tanítást, és nem ettől függetlenül.

Hogy a kereszténység ettől függetlenül magyarázza a háromságot, hát ez a probléma. A Bibliában nincsen ellentmondás, csak a Bibliától eltérő magyarázatokban. Az pedig a Bibliától eltérő magyarázat, hogy bárki is lenne a mi Istenük, az Atyán kívül.

Akármennyire Isten Jézus (vö. János 1:1), akármennyire lakozik benne az istenség teljessége testileg (vö. Kolossé 2:9); akármennyire tiszteljük őt, mint az Atyát (vö. János 5:23); akármennyire erős Isten (vö. Ézsaiás 9:6), akármennyire volt Istennel egy és vele egyenlő (vö. János 10:30; Filippi 2:6), ezek a kijelentések nem mondanak ellen annak a kijelentésnek, hogy a mi Istenünk mégis az Atya. Pál is ezt tanította. (Tehát az előbbiek téves magyarázatok Jézus Istenségét illetően.)

Hárman is tanúsítják, hogy az Atya a mi Istenünk – s nem Jézus Krisztus. Ez a három: az Isten maga: (vö. 2Korinthus 6:16; Jelenések 21:7; Jeremiás 31:1); Jézus Krisztus maga (vö. János 20:17), és Pál apostol maga (vö. 1Korinthus 8:6; Róma 1:8); sőt még Lukács is (vö. Lukács 1:16). Sőt még számtalan más bibliaidézet is azt támasztja alá, hogy nem Jézus Krisztus a mi Istenünk. (Lásd: „Kicsoda a mi Istenünk” című tanulmányt – itt.)

Ha pedig nem Jézus Krisztus a mi Istenünk, akkor nem is imádkozunk hozzá és nem is áldozunk neki, és nem is imádjuk őt. Hanem a mi Istenünket, az Atyát. És akkor világos, hogy az apostolok sem imádkoztak hozzá, hanem csak hódoltak neki. (vö. Lukács 24:52)

Ahogy Károli fordítja, az egy rossz fordítás. Mert nem imádhatták, ha nem a Jézus Krisztus a mi Istenünk. Imádni, csak Istent lehet, és nem Jézus Krisztus a mi Istenünk, hanem az Atya! Ez a Biblia központi tanítása. Egy Isten van, és ez az Atya. Egyedül Ő valóságos Isten, és a Fiú nem lehet az, mivel az ő Istene és a miénk is azonos, az Atya – és senki más. Ez a Jézus Krisztus tanítása, és nem a kereszténység három-egy Istensége.

Az egy ugyanolyan tőről fakadt kijelentés, mint Tamás kijelentése. Nem írhatja felül Jézus kijelentését, amit a János 20:17-ben mondott. Éppen ezért a kereszténység, amióta mást tanít, mint Jézus a mi Istenünket illetően, azóta tévelyeg. És a tévelygéséből nem akar megtérni, és a tévedésétől nem akar elszakadni, egy jottányit sem. Mert akkor be kellene ismernie a tévelygését. Arra pedig – alázat híján - nem hajlandó!

És senkiben sincs alázat, aki a mi Istenünket illetően a tévelygését bevallani nem hajlandó.

Pedig egyszerű az ábra: az összes szentháromságot látszólag alátámasztó idézet mellé oda kell tenni a János 20:17 kijelentését, és ha a magyarázat ellentmond a Jézus kijelentésének, akkor azt a magyarázatot el kell vetni. De ha megegyezik, akkor el kell fogadni.

Az a nagy igazság tehát, hogy az Atya a mi Istenünk, és nem a Jézus Krisztus. És nem a háromság-egy Isten. A Bibliában az Atya az egyedül igaz Isten, és nincsen egy Istenben három személy. Ez csak a teológiában, meg a filozófiában van. De Jézus Krisztus kijelentése a János 20:17 szerint ezt cáfolja.

El tudod fogadni, hogy a mi Istenünk az Atya, mint ahogy Jézus Krisztusnak is Istene az Atya? Vagy tudatosan és szánt szándékkal leragadtál a kereszténység közel kétezer éves apokrif dogmájánál? Mondd, meddig akarsz még tévelyegni az igaz Isten személyazonosságát illetően?

A csonterősítés tematikája

Erősítsük csontjainkat

A legjelentősebb életmódbeli probléma manapság a mozgáshiány. Csontrendszerünk állandóan alakul életünk folyamán, pontosan annak megfelelően, hogy tevékenységünk milyen terhelést ró rá. Az öreg csontsejtek naponta milliószám halnak el. Ahhoz, hogy helyükre újak lépjenek, a csontnak súlyterhelésre van szüksége mindazokon a mikroszkopikus pontokon, ahol a csontszerkezet rostjai összekapcsolódnak, a hidak cikcakkos kötőgerendázatához hasonlóan. Az e pontokra gyakorolt nyomás idézi elő azt az elektrokémiai „szikrát”, amely az új csontsejtek növekedését kiváltja. Ha nincs nyomás, nincs szikra, elmarad a csontsejtek növekedése.

A közismert gyógymódok sajnos túlságosan is jól szemléltetik, mennyire rongálja a csontokat, ha hiányzik a súly előidézte erőkifejtés. A hatvanas évek óta tudjuk, hogy a kényszerű fekvés végzetes lehet. Tíz hét alatt a fekvőbetegek csonttömegük 20-30%-át veszítik el. [Donaldson CL, et al. Metabolism 1970; 19:1071-1084.]

Az orvosok valójában nem ismerték fel, mennyire szükségesek a csontnövekedéshez a súlyemelő erőgyakorlatok. Egészen addig volt ez így, míg sor nem került amerikai űrhajósok űrutazására. Bár a fiatal s rendkívül jó egészségi állapotnak örvendő asztronauták – míg a Föld körüli pályán keringtek – kitartóan szobabicikliztek, csontozatuk valósággal szétmállott. Csodákat tehet ugyan a kerékpározás az egész szív- és érrendszerrel, de a láb hosszú csontjait leszámítva, a csontszerkezet többi részét érintetlenül hagyja. Az űrhajósok egyéb tevékenységei során a súlytalanság miatt hiányzott az a terhelés, amely elengedhetetlen az új sejtek növekedésének kiváltásához. [Rambaut PC, Goode AW. Lancet 1985; 2:1050-1052.]

A tévézés csontritkulást okoz

Ma már az űrhajósok gondosan kidolgozott napi erőgyakorlatokat végeznek, hogy megőrizzék csontozatuk állagát. Mi, földhöz ragadt népség azonban nem vagyunk ennyire okosak. Átlagné őnagysága például semmiféle erőgyakorlatot nem végez. Helyette naponta 5-8 órán át bámulja a televíziót. Nem csoda, ha tönkremennek a csontjai.

Az egészségügyi hatóságok szokás szerint csak nehézkesen, későn ismerték fel, milyen betegségeket okoz az, ha valaki mindegyre csak ücsörög a karosszékében. De ma már sokan belátják, hogy a súlyterhelést igénylő gyakorlatok lényegesek a csontrendszer erejének kialakításához és megőrzéséhez.

Sportszempontból a kerékpározás, a futás, a séta és az aerobik nem alkalmas, mert főleg a lábszárcsontokat érinti. Mint dr. Robert Marcus (Stanford Egyetem, orvosi kar) a csontritkulás specialistája megállapítja, az úszás jót tehet ugyan a szív- és érrendszernek, a csontok védelme tekintetében azonban haszontalan, mert nem jelent elegendő terhelést.

Ehhez valamiféle súlyt kell mozgatni. De nehogy most holmi csicsás edzőgépet képzeljünk el! Csontrendszerünk ugyanis nem képes megkülönböztetni az aranyozott súlyzót egy közönséges téglától. Ha két kézzel felkapunk egy doboz festéket és a magasba emeljük, az máris serkenti testünk valamennyi fontosabb csontját.

Újabb vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a teniszezők és a dobó baseballjátékosok domináns karjában erősebbek a csontok. (Huddleston AL, et al. / Amer Med Assoc 1980;244:1107-1109.) Más tanulmányok pedig azt bizonyítják, hogy az erőgyakorlatok visszafordították a csontritkulás folyamatát, miközben az aerobik-típusúaknak semmiféle hatása nem mutatkozott.

Miközben tehát az aerobikgyakorlatok csontjainkat nem tartják karban, a súlyzózás önnyűszerrel megteszi ezt. Ami azonban a legfontosabb, az aerobik nem gondozza az izomzatot. A súlyemelés nem csak fenntartja, hanem növeli is az izomtömeget, amely így bőségesebben látja el glutaminsavval immunrendszerünket. Aki sokáig és egészségesen akar élni, annak szüksége van némi súlyemelésre.

Kiegészítésképpen megjegyzésre méltó ezzel kapcsolatban, hogy a kalciumkiegészítők önmagukban hatástalanok. Hatástalanságuk magyarázata egyszerű: a szinergizmus. Egyetlen táplálékkiegészítő alkalmazása mit sem ér annak a hihetetlenül bonyolult biokémiai rendszernek a működésében, amit úgy hívunk: emberi lény. A tápanyagok kizárólag más tápanyagokkal való kölcsönhatásukban fejtik ki tevékenységüket.

Az optimális kölcsönhatás érdekében a kérdéses folyamatban résztvevő valamennyi tápanyagnak olyan mennyiségben kell jelent lennie, hogy kiegyensúlyozzák egymást. Ha valamelyikből, például a kalciumból nagy mennyiséget fogyasztunk, több hónapos időszak után a csont sűrűségének némi növekedését figyelhetjük meg. Csakhogy ez nem lesz normális, egészséges növekedés! Mellette kalciumlemezkék tűnnek föl az artériákban, kóros kalciumlerakódás mutatkozik a lágy szövetekben és jelentékenyen megnövekszik a vizelet kalciumtartalma is.

Szervezetünk úgy dolgozza fel a kalciumtúltengést, hogy lerakja ezt az anyagot mindenhová, ahová csak tudja, ezáltal szorítja vissza a vér kalciumtartalmát a többi ásványéval arányos szintre. Mihelyt fölismerjük a tápanyagoknak a csontnövekedéshez szükséges összetett, egymást erősítő kölcsönhatását, szinergizmusát, többé nem esünk kísértésbe, hogy a kalcium- vagy bármilyen egyéb tartalmú kiegészítőket egymagukban szedjük.

Összességében megállapítható és tudományosan is alátámasztott tény, miszerint multivitamin kiegészítők és többféle ásványt tartalmazó anyagok a csont sűrűségének sokkal nagyobb növekedését eredményezik, mint a kalcium akár egymagában, akár D-vitaminnal együtt, különösen különféle erőkifejtést igénylő gyakorlatokkal karöltve. (Dr. Michael Colgan: Gyógyír az ezredfordulóra című könyve alapján)

Szellemi csonterősítés

A Bibliából megtudjuk, hogy Jehova Isten az, Akinek az ember köszönheti a létezését, úgy szellemi, mint fizikai jólétét, hiszen a bevezető tanulmányban említett „hihetetlenül bonyolult biokémiai rendszer” eredetét csak a teremtést zsigerből elutasító, magukat ateistáknak nevezők vezetik vissza az örök anyag szeszélyes és teljesen vak játszadozására, nem pedig a Teremtő keze munkájára:

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. … Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.” (Zsoltárok 139:15; Jób 10:11; MBT. ford.)

Ezt pedig teszik azért, mert saját önző érdekük ezt kívánja, hogy függetlenítsék magukat minden számukra károsnak ítélt kötődéstől. Holott széles körben éppen ez az isteni alapelvektől és törvényektől való függetlenítés okozza a társadalom megannyi megoldatlan és egyre terebélyesedő problémáját, hiszen ahol mindenki megy a saját feje után, nem is várható más, mint káosz és a természeti és egyéb javak messze nem optimális felhasználása. [Mert pl. a dohányzás micsoda, ha nem világméretekben az egészség könnyelmű és nemtörődöm elherdálása! A fegyverkezés meg az anyagi javak elpocsékolása! A szegényekkel kapcsolatos döntéseket meg mindig a gazdagok hozzák meg a saját elveik szerint, ezért nem történik soha semmi érdemleges változás!]

Amikor Isten felkarolta népét és jóindulatáról biztosította, ennek eredményeképpen olvashatjuk szellemi értelemben: „Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin,” (Ézsaiás 66:14, Károli). A „csontjaitok virulnak” kifejezéshez teszik hozzá zsidó írásmagyarázók: „Testileg is új életerőt nyertek.” (Herz) Ehhez a jóléthez szükségeltetik az Isten útján való hűséges és kitartó járás, melynek eredménye nem marad el: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.” (Ézsaiás 58:11, Károli)

A csont mint a test legszilárdabb része a lelki élet szervét is jelenti. Így a lelki örömök, ill. megrázkódtatások a csontra is kihatnak; a nép új erőre kapása, megújulása a kiaszott csontok megelevenedéseként jelenik meg (vö. Ezékiel 37.).

„Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak. … A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért. … Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!” (Példabeszédek 3:7-8; Jeremiás 23:9; Zsoltárok 6:9, Károli)

„Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a mezőn, és teljesen ki voltak száradva.

Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.”

Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek.

Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ezékiel 37:1-6, Katolikus fordítás)

A csonterősítés tematikája

Mivel a növekedést Isten adja (vö.1Korinthus 3:6), a kívánalmaihoz való igazodás vezethet eredményre, amely több területet is felölel. Elsősorban itt is (miként a fizikai csontépítésnél) a szellemi erőgyakorlatok vezetnek eredményre, nem pedig a tunyaság:

„Keresztelő János napjaitól pedig mindmostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, megragadják azt.” (Máté 11:12, Új Világ fordítás.)

Dr. Masznyik szerint: „az ostromlók veszik be azt”; Czeglédy pedig így adja vissza: „az erősek ragadják azt el”. Vagyis az erőt kifejtő ostromlóké az Isten királyságába való bejutás lehetősége, és az egészséges szellemi csontozattal (lelkülettel) való rendelkezés kiváltsága. És ahogyan a fizikai csontritkulás a tespedés eredménye (lásd fentebb), ugyanígy itt is hasonlóképpen a szellemi csontritkulást a langyosság okozza, a vallásos ájtatoskodás, de komoly erőkifejtés nélkül:

„Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jelenések 3:15-16, katolikus fordítás)

„Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.

Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Timótheus 3:2-5)

„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják,” (Titusz 1:16).

Erőkifejtésre van szükség, de nem csupán egyoldalúan, egyazon területre összpontosítva (mint ahogy nem elég csak tömni magunkba a kalciumot önmagában), hanem a keresztényi elfoglaltságokból ki kell vennünk a részünket, hogy a szellemi értelemben vett szinergizmus kifejthesse áldott hatásait:

Tanúságtétel és istendicsőítés (vö. Apcsel 1:8; Zsidók 13:15); Elmélyült bibliatanulmányozás (vö. Zsoltárok 1:1-6); gyülekezeti aktív részvétel (vö. Zsidók 10:24-25); tanítványképzés (vö. Máté 28:19-20; 25:14-30); a Királyság jó hírének továbbadása (vö. Máté 24:14); jó cselekedetek végzése, rászorultak megsegítése (Jakab 1:27; 1János 3:18); saját háznépről való gondoskodás (vö. 1Timótheus 5:8); stb. Jézus a hasznos cselekedetek teljes összhangját tanította – mint ahogy azt is cselekedte!

„és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” (Máté 23:23)

Összegzésképpen elmondható, hogy a teljes értékű keresztényi életvitel eredménye tiszta szív és jó hírnév Isten és emberek előtt:

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsoltárok 51:12, Károli)

„A szemek világossága megvidámitja a lelket; a jó hírnév hizlalja a csontokat.” (Példabeszédek 15:30, Káldi)

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.” (Példabeszédek 17:22)

Egészséges keresztényi életet pedig mindezek jellemzik: a tiszta szív, erős lélek, világos szemek, jó hírnév, vidám elme, és a szent szellemben való öröm. (vö. Galata 5:22-23)