motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2014. március 4., kedd

A hit szerepe az igaz imádatban I. rész

A hit szerepe az igaz imádatban


A hangya egyoldalú látásmódja

A hangya maga elé meredve araszolt az úton és evolucionista szellemben gondolkodva azt dúdolta magában, csak az van, ami látok, csak az van, amit érzékelek, csak az van, amit tapasztalok. Na és mit látok, mit érzékelek és mit tapasztalok? Azt, hogy göröngyös az út, hogy apróbb buckák vannak benne, amit akár szabályosnak is lehetne mondani, és hogy ezek meg vannak keményedve. Némi szemlélés után azt is észrevette, hogy a göröngyök hosszú sorokban, egymásba fonódva követik egymást, és rendre ugyanazon alakzatok bukkannak fel jellegzetes módon.

Akkor felvetődött benne a kérdés, hogy mi lehet ennek a szabályozott formaalakzatnak az eredete. Eszébe jutott a szél, hogy valószínűleg az ő munkájának köszönhető, hiszen látott már az erdőben a szél által összehordott, kupacban halmozódott faleveleket.

Azután eszébe jutott az esővíz is, amely képes kimosni a földutakat, és kisebb-nagyobb árkokat létrehozni amerre viszi az áramlat. Mély megelégedettség töltötte el, ahogy így morfondírozott magában, hogy milyen okos következtetésekre jött rá, csak úgy magától.

Azután hirtelen eszébe jutott a napsugár is, amely képes a puha földet megszárítani, így már együtt is volt a tudományos magyarázat az akár szabályosnak is mondható jellegzetességekre: a szél, a víz és a napsugárzás véletlen-együttes munkája következtében jöttek létre ezek a különleges alakzatok, amelyekkel eddigi élete során még sohasem találkozott. Elvégre erdei hangya volt őkelme, és az erdei avaron mászkált eddigi élete során.

Volt azonban egy eléggé furcsa körülmény, amelyet nem nagyon értett, hogy ez az út miért olyan széles, és miért nem olyan keskeny, mint az eddigiek, amiket ismert. Továbbá volt egy magasra nyúló tábla is az út mellett, amelyre ő nem nézett fel, és amely egyébként útbaigazításul szolgált volna az arra haladónak. De ő szigorúan tudományos szempontokat akart csak figyelembe venni, nem pedig tudománytalan módon hinni valamiféle természetfeletti eredetben.


Míg jóleső érzéssel nyugtázta a saját következtetésének helyességét, hirtelen hangos zajra lett figyelmes. Mire felkapta volna a fejét, egy nagy fekete árnyékot látott, aztán már csak egy irdatlan nagy nyomást érzett fölülről és eszméletét veszítve, kinyúlva terült el az út porában. A fölötte elhaladó autó kereke pedig fürgén továbbgördült, és nemsokára eltűnt a földút kanyargós rengetegében. Az autógumi bordázata pedig újabb mintát hagyott maga után, átformálva az eddigieket, amit egy korábbi autógumi rajzolt a megkeményedett, sáros agyagba.

Hit által megragadni

Vajon hol követte el a hibát a hangya, hogy ilyen csúfos véget ért a pályafutása? Ott, hogy minden szempontot nem vett figyelembe, amikor az általa tapasztalt körülmények ok-okozatait firtatta. Azt a táblát ugyanis figyelembe kellett volna vennie, és a táblán lévő ábra jelentését helyesen értelmeznie. Autót addig ugyan még sohasem látott, de hittel meg kellett volna ragadnia azt az eshetőséget, hogy az ábrának számára nem természetes eredetű jelentősége van, és az útbaigazítását szolgálja.

Ugyanúgy és ugyanezen az alapon egy minden szempontot tudatosan figyelembe vevő embernek is fel kellene figyelnie arra, hogy létezik egy magas, jól látható helyre függesztett 'útjelző tábla', mégpedig a Biblia, amely mégiscsak a földkerekség legelterjedtebb, legtöbb nyelvre lefordított könyve.

Azután az abban lévő információkat helyesen értelmezni és azt hit által megragadni. Nem pedig leragadni annál a megmerevedett anyagelvű álláspontnál, hogy egyedül és kizárólag az evolúció ad/hat/ megvizsgálható magyarázatot az eredet kérdésére, ezért ez az egyedüli „tudományosnak” mondható elmélet.

Ahhoz, hogy valamiről kimondhassuk, hogy „tudomány” — állítják —, megfigyelhetőnek és vizsgálat alá vonhatónak, azaz „természetinek” kell lennie. A teremtés — definíciója szerint — természetfeletti. Istent és a természetfelettit nem lehet megfigyelni és vizsgálat alá vonni – így érvelnek -, tehát a teremtés és/vagy az intelligens tervezés nem nevezhető tudományosnak.

Ennek a nézetnek az alapján az evolucionista tudósok /nem is kevesen gúnyolódva/ állítják, hogy a teremtés és/vagy az intelligens tervezés nézete tudománytalan, és nem méltó a tudományos felülvizsgálatra. /Akárcsak a hangya az előbbi példázatban: csak a [tudományosnak mondható] fizikai paraméterek veendők figyelembe, és azokból kell levonni a helyes következtetéseket./

Ugyanakkor, a világegyetem és az élet eredete nem megvizsgálható és nem megfigyelhető. Az eredet kérdésében mind a teremtés, mind az evolúció hitre épülő rendszer. Egyik sem vizsgálható meg, mert nem mehetünk vissza évmilliárdokat /vagy évezredeket/, hogy megfigyeljük a világegyetem és a benne létrejött élet eredetét. De ha a tudomány semmit nem mond a természet fölötti világról, akkor miért is zárhatjuk ki, hogy a világegyetemnek természetfölötti eredete volt?

Ez csakis szubjektív előítélettel lehetséges, ami abban a köntösben jelenik meg, hogy ennek feltételezése nem méltó a tudományhoz, köv.képpen tudománytalan. Holott csupán a módszer hiányosságáról van szó.


Mintha némelyek azt állítanák, nem tudományos módszer megtapogatni a kecsét a hasa tájékán, hogy megállapítsuk, bakkecske-e vagy nőstény, várjunk-e tejet tőle, avagy sem. Mert ha tőgye van, akkor várható, ha nincs, akkor nem várható. Hanem ezt tudományosan úgy lehet megállapítani, hogy megnézzük a DNS-ét, és abból megállapítjuk.

Lehet, hogy az előbbi módszer nem tudományos, de nagyon is kézenfekvő. Hasonlóképpen kézenfekvő a Biblia egész terjedelmét is aprólékosan letapogatni, hogy kiderítsük, természetfeletti eredetűként várható-e tőle laktató, hasznos szellemi eledel, vagy csak meddő és vég nélküli szófűzés az egész.

Nem pedig tudományos módszerrel megközelíteni, és megállapítani, hogy annak csupán anyagi eredete van, vagyis csupán emberi fejekből pattant ki, ennélfogva tele van ósdi okoskodásokkal, egy letűnt korszak túlhaladott erkölcsi utópiáival, amelyek a mai kor embere számára már nem állják meg a helyüket, mint abszolút iránymutatók a mindennapi élethez.

Tehát már az előítélet eldönti az ilyen alapon gondolkodók számára, hogy a Biblia nem lehet az AMI, mint ahogy a hangya is eldöntötte, hogy az az útjelző tábla éppenséggel ott van, de hogy valamilyen célt szolgálna, annak nincsen semmi értelme.

Aztán hogy volt-e értelme, azt az a pillanat döntötte el, amikor a kerék átgördült rajta, hasonlóképpen hogy a bibliai üzenetnek is van-e értelme, majd az a pillanat fog erről abszolút bizonyosságot tenni, amikor 'begördül Isten autója', hogy ítéletre vonja az emberiség apraja-nagyját:

Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (Apcsel 17:29-31, Károli fordítás)

Ez a kijelentés egy evolucionista tudós számára teljesen értelmezhetetlen, /miként az útjelző tábla is az erdei hangyának az volt/, de ez a tény önmagában teljesen lényegtelen, mert mi /hívők/ nem a szöveg fizikai eredetét fürkésszük, hanem a szellemi mondanivalóját és annak a számunkra hordozott /eszmei és gyakorlati/ értékét.

A bibliai hit definíciója

Ezt olvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. rész 1. versében: A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Károli) Másként kifejezve: A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk a reménységünkben, és meggyőződésünk van a nem látott dolgok valóságos létezéséről.

Mondhatni, olyan szintű meggyőződésünk van a nem látott dolgok felől, hogy az bizonyítékkal ér fel számunkra, akár azt is mondhatjuk, hogy bizonyítékunk van róla, ami tényszerű, de nem tárgyszerű, ezért ragadható meg csak hittel, és ezért nem bizonyítható tudományosan.

Ugyanis a hitünket kellően megalapozott következtetéssel ragadjuk meg, nem pedig a tudomány /fogyatékos/ eszközeivel.

Rá kell jönnünk arra a felismerésre, hogy azokat az igazságokat, amiket a Biblia tartalmaz, ha megállókhoz hasonlítjuk őket, akkor a tudomány vonatszerelvényével soha nem érhetjük el, mert ilyen megállók nincsenek. /Ha volnának, a tudománnyal elérhetnénk őket./ Hanem ezek az igazságok az ész eszközével ragadhatók meg, a látható részek [nem általunk szubjektíve szelektált] összeadásából következtetünk a láthatatlan egészre. A hit és a következtetés tehát szorosan összefüggnek!

Olyan kijelentések, hogy pl. Isten, angyal, ördög, feltámadás, örök élet, /stb./ önmagukban és valóságosan nem ragadhatóak meg /kézzel foghatóan nem valóságos állomások, tudományosan megközelíthetetlenek/, mégis tudatilag el lehet jutni oda, hogy igazak, mégpedig a meggyőződés útján.

Egészen leegyszerűsítve, pl. volt idő amikor a valóságosan megtapasztalt, létező bolygók állásából arra következtettek némelyek, hogy a láthatókon felül is létezik bolygó a naprendszerben, bár a tudomány akkori eszközeivel nem volt megközelíthető/bebizonyítható, de a számítások alapján hittel mégis megragadható. Később aztán fény derült a következtetés helyességére. (Lásd pl. a Plútó-jelenséget alább)

Ugyanígy ragadható meg minden dolog, amit a Biblia valóságosan létezőnek jelent ki, ámbár talán kézzel foghatóan nem látjuk, de a hatásait érzékeljük.

A hit mint eszköz

Az a mód tehát, ahogyan megközelítjük, ill. megragadjuk a Biblia kijelentéseit, nem a tudomány eszközei és módszertana szerint történik, hanem hit útján.

A hit tárgyának két legfontosabb kijelentésével kapcsolatban olvashatjuk: Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6) Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)

Az Isten létezése tehát nem egy magától értetődő és mindennapos dolog, amely hétköznapiságánál fogva bárkinek evidens, aki megtanult tízig számolni és tiszta időben kilométerekre ellát a mezőkön át a dombokig. Hanem oda el kell jutni, hogy Ő van, különösen ha valaki személyre szabottan szeretne Tőle kapni valamit.

Az Ő létezése és az univerzum létezése pedig szorosan összefügg, hiszen az az Ő alkotása, és hogy ez hogyan lehetséges, azt csak hit által ragadhatjuk meg.

Rendelkezünk tehát az univerzum anyagi okán túlmutató kinyilatkoztatással, és hogy ezt képesek vagyunk-e megragadni, ez alapvetően a saját hozzáállásunkon múlik. A feladathoz bizony mindenkinek személyesen fel kell nőnie azáltal hogy önmagába néz, és keresi önnön létezésének értelmét.

Mivel a hétköznapi tudomány nem ismeri ezt a módszert, és Isten elvetése folytán az eredetnek sincs a birtokában, ebből kifolyólag tudományosnak nevezett elméleteket gyártanak önjelölt tudósok, akik rábukkannak némely apró részletkülönlegességre, amelyből aztán levonnak az egészre vonatkozóan sokszor futóhomok minőségű következtetéseket. Idővel aztán lecserélik ezeket a következtetéseket újabbakra, és megint újabbakra. Ami pedig a Bibliából jön, azt kerek-perec elutasítják.

Ennek alapján láthatjuk, hogy nem is létezik igazi összeütközés a valódi tudomány és a hit között, mivel a (megfigyelhető) tudomány a természeti jelenségekről szól, valamint arról, hogy a természetről szóló adatokat gyártsunk. Az összeütközés csak ott létezik, hogy a tudományos vizsgálódások által begyűjtött adatokat miképpen értelmezik. Ezen a ponton jön be az adott tudós világnézete, ami alapján bizonyos adatokat figyelembe vesz, másokat pedig figyelmen kívül hagy.
Ami döntő tehát, az az emberi tényező, van aki közel engedi magához az őt megillető információt, van aki nem. Aki közel engedi, az hajlandó előítélet nélkül figyelembe venni bármilyen a témához illő nyilatkozatot, aki pedig nem, az szívesen hivatkozik arra, hogy ő csak a tudományos tényekre kíváncsi, ami azon alul vagy felül van, azt rangon alulinak tartja, az nem érdekli. Így válik az illető saját előítéletének áldozatává, és ragad le az éppen divatos korszellem csökevényes magyarázatainál.
A tudomány és a hit
Albert Einstein mondotta volt: "Nem tudok elképzelni olyan jelentős tudóst, akinek ne lenne szilárd hite. Egy hasonlattal tudnák kifejezni legjobban: a tudomány hit nélkül sántít.” (Science, Philosophy, And Religion: A Symposium, 1941, CH.13.)
Ezek szerint a tudományban is meg van a hit szerepe, a tudósok is "hisznek" bizonyos dolgokban, csak mivel ezt a hitüket a tudomány területén vetik be, ezért azt /hivatalosan fogalmazva/ legálisnak tartják, és az emberi ésszel éppen hogy nem összeegyeztethetetlennek.
Amikor megállapítjuk, hogy a tudósok hitének is meg van a maga kifejezett területű tárgya, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy ezt a hitet mégis következetlenül használják /a materialista szemléletűek/, ugyanis azt másra nem terjesztik ki, t.i. arra, ami nekik szubjektíve nem tetszik, ami úgymond nem az ő 'szakterületük' /konkrétan a bibliai kijelentések elfogadására/. Hogy ez milyen hibás alapállás, az a végeredmény szempontjából – ahová eljutnak – törvényszerű és kijózanító.

Ha a hitet egy példázat erejéig valamiféle speciális fénysugárhoz hasonlítjuk, és azt mondjuk,hogy a hit fényével meg lehet látni a természetüknél fogva láthatatlan dolgokat, akkor előjön, hogy a tudomány ezt a fénysugarat direkt egyoldalúan használja, hiszen csak arra vetíti ki, ami őszerinte az ő érdeklődési tárgya, és ami szubjektíve az egyénből nem fakad, arra nem vetíti ki.
Mondjuk lehetne egy olyan zseblámpát készíteni, amelynek fénye a jobbkezes embereknek bal felé kanyarodó fénysugár lenne, balkezes embereknek meg jobb felé /akár a sarlót is másfelé hajlítva használja a jobb és a balkezes ember/, és amely 50 méteres távolságot bevilágít.

Ezzel ellentétben a hívő /átlagember és magasan képzett tudós/ zseblámpájának a fénye nem bal vagy jobb kéz felé hajló sarlóra hasonlít, mert akkor ugyanolyan egyoldalú volna és szubjektív módon beszűkült. Hanem az ő hitének a fénye balra is, előre is, jobbra is, meg hátra is világít egyszerre, hiszen ők hiszik a bibliai /múltra és jövőre vonatkozó/ kijelentéseket, de ugyanakkor a tudomány területén is használják a hitet a maguk helyes medrében.

Egy ateista tudós tehát a hitet teljesen leszűkítve használja, a balkezesek hite csak jobbra kanyarodik, a jobbkezeseké csak balra, de a keresztényeké univerzális, mert kiterjed a tudomány és a Biblia területére egyaránt. Az ateista tudósé csak a tudományra, de a bibliai területre nem akarja használni. Ez azonban kifejezetten elfogultság, szűklátókörűség, előítélet és tudatos tagadása valaminek. A tudós tehát nem azért nem látja hit által a hittel megragadható bibliai tartalmú dolgokat, mert láthatatlanok, - hiszen a saját területén látja – hanem mert szánt szándékkal nem akarja látni, és ez óriási különbség! 

"Nem arról van szó, hogy a tudomány módszerei arra kényszerítenek bennünket, hogy elfogadjuk a látható világ tisztán materialista magyarázatát. Ellenkezőleg - először elhatároztuk, hogy hiszünk a tisztán anyagi folyamatokban, majd megalkottuk azokat a kutatási módszereket és tudományos elméleteket, amelyek tisztán anyagi magyarázatot szolgálnak - nem számít, hogy ezek a magyarázatok ellentmondanak a józan észnek és összezavarják a be nem avatottakat; mert nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón." (Richard Charles Lewontin)

A hiszékenységtől a tudományos hitig

"Az egyetemes küldetéssel bíró tudomány — akár az ember — nem tökéletes, s nem lehet ugyan a teljes igazság birtokában, de éppen ezért szüntelenül igyekeznie kell feltárni az igazságot az önmaga által tételezett ideálba vetett hittel." (Szántó Borisz: A tudomány és a Teljesség)

CSILLAGOK
Nagyon régen az emberek azt hitték, hogy azok a fénylő pontok, a csillagok, amiket az égen látnak, csak lyukak a Földet körülvevő óriási égi burok felületén. Úgy képzelték el, hogy ezen az égi gömbön kívül mindenhol tűz ég, és ez a tűz a pokol. A lyukakon világít át a pokol fénye.

Másoknak ettől eltérő misztikus magyarázatuk volt a csillagok mibenlétére.

Mint utólag kiderült, az emberiség ezirányú hite egyszerű hiszékenységnek bizonyult, hiszen ezek a széles körben elterjedt elképzelések nem bizonyultak igazaknak.

Régen a csillagokról azt is hitték, hogy mozdulatlanok, de egy Edmond Halley nevű csillagász már 1718-ban a Szíriusz csillag korábbi és későbbi megfigyelt helyzetéből kiindulva kijelentette, hogy a csillagok egyáltalán nem mozdulatlanok.

Friedrich Wilhelm Bessel /1784. július 22. – 1846. március 17/ a Szíriusz mozgásában apró ingadozásokat vélt felfedezni, amiket nem volt képes megmagyarázni. Számításaiból arra következtetett, hogy a Szíriusz körül egy "láthatatlan" kísérő is kering, amely tömegvonzásával megzavarja a csillag mozgását. Bessel haláláig hitt elméletének igazában, azonban gondolatai csak 1861-ben váltak bizonyossá, amikor Alvan Clark amerikai távcsőkészítő az akkoriban legmodernebbnek számító teleszkópjával felfedezett egy apró fényes pontot a Szíriusz mellett.

Ettől kezdve a csillagászok megkülönböztetik a fényes Szíriusz A-t és kísérőjét a Szíriusz B-t, mely a főcsillagot majdnem 50 év alatt kerüli meg elliptikus pályán.

PLÚTÓ
Az Uránusz és a Neptunusz bolygók előre jelzett és valóságosan megfigyelt állásainak eltérése vezetett el 1930-ban a Plútó fölfedezéséhez. A híres bolygómegfigyelő Percival Lowell vizsgálta az Uránusz mozgásában mutatkozó parányi változásokat. Eredményeit 1914-ben hozta nyilvánosságra. Arra a következtetésre jutott, hogy a megfigyelt eltérések csak egyetlen módon magyarázhatók meg, nevezetesen egy mindaddig ismeretlen, a Neptunusz pályáján kívül keringő bolygó zavaró hatásával. Lowell 1905-től haláláig, 1916-ig hiába kereste az ismeretlen bolygót. Clyde W. Tombaugh-nak, az arizonai Lowell Obszervatórium asszisztensének sikerült felfedeznie.


Na most itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el a következőkön:
Amíg a tudományos szakember hisz a számításai, vagy megfigyelései alapján felállított következtetései helyességében /bár nincs rá konkrét bizonyítéka/, az miért tudományos hit? Hiszen ugyanakkor ugyanazzal egyidőben egy házzal odébb mások ugyanúgy hisznek – csak éppen Istenben -, akkor az miért tudománytalan?

Mondjuk van egy tíz emeletes épület amit le akarunk bontani, és helyette újat építeni. Megbízunk egy épületrobbantásra szakosodó céget, hogy végezze el a munkát. A szakemberek megmérik az épület paramétereit, megtervezik a robbantás részleteit, betáplálják az adatokat a számítógépbe, vagy rutinból kiszámolják a szükséges robbabószer fajtáját, mennyiségét és elhelyezésének részleteit, és amikor mindennel készen vannak, akkor felkészülnek a robbantásra.

Kiürítik a terepet, lezárják a környéket, megbizonyosodnak arról, hogy kellő körültekintéssel jártak el, és a szükséges figyelmeztetéseket megtették, hogy az esetleges nemkívánatos baleseteket elkerüljék.

Ezt a készülődést nevezhetjük akár tudományos módszernek is, mindazonáltal van itt egy bizonyos méretű holt idő, ami lehet pár óra vagy akár egy két nap is, a körülményektől függően, amíg a robbantást el nem kezdik.

A robbantás előkészítése és a robbantás végrehajtása közötti várakozási idő alatt a robbantásra szakosodott cég dolgozói hiszik, hogy a munkájukat jól végezték, és a robbantás sikerülni fog. Ha sikerül, megalapozott volt, ha nem sikerül /vagy csak részben/, akkor a valóságban hiszékenyek voltak. Hittek valamiben, ami nem következett be.

Ugyanígy a csillagász is, aki kiszámítja az égitestek mozgásából, hogy ott a láthatatlanban még valaminek lennie kell, hiszi, hogy számításai igazak, és idővel bizonyságot nyer a feltevése. A közbeeső időben ő is hisz, hiszi a számításai helyességét, vagy következtetései megalapozottságát, ami vagy igazolódik, vagy nem. Ha számításai helyesnek bizonyultak, és jól következtetett, akkor megalapozott hittel rendelkezett, ha nem, akkor hiszékenynek bizonyult.

De ugyanígy hisz a keresztény is a maga területén.

Betáplálja az adatokat az emléjének a kompjuterébe, vagyis tüzetesen átvizsgálja azokat a tényezőket, amelyek alapot adnak a hitre, és utána várja, hogy a reménysége valóra váljon. Ez Krisztus 2. eljövetekor válik esedékessé, amikor Isten őáltala megítéli a világot, és kiosztja kinek-kinek az életvitele szerinti neki járó jutalmat, a megígért örök életet, vagy annak ellenkezőjét.

Mindhárom esetben be vannak táplálva az adatok /A-fázis/, mindhárom esetben van várakozási idő /B-fázis/, és mindhárom esetben a bekövetkező esemény /C-fázis/ igazolja, hogy a hit közbeeső fázisa megalapozott volt-e, vagy csupán megalapozatlan hiszékenységről beszélhetünk. Mindhárom esetben tehát használva van a hit, mint eszköz.

Jogos a kérdés, hogy az evolucionista tudomány milyen alapon állítja, hogy a vallásos hit az primitív hiszékenység, az övé meg intelligens hit? Csak mert évezredek telhetnek el a Biblia fő próféciáinak beteljesedéséig, és közben látszólag, a kívülállók szemében nem történik semmi?

Az evolucionista tudomány is évmilliókkal dobálózik, és állítja, hogy a süket és vak mutációknak /véletlenszerű változásoknak/ köszönhető a földi élet maga, illetve annak összes értelmes megnyilvánulása, minden élőlény genetikai tervrajza /DNS/, változatos felépítése, ideghálózata, hormonháztartása, sejtjeinek teljes összhangban történő működése, szaporodási funkcióinak megléte és egymásra utalt kifinomultsága, csontok, inak, szalagok, izmok, ízületek funkcionális helyénvalósága, a szellemi tulajdonságok, az agy és az agy által vezérelt szervezeti harmónia precíz bonyolultsága, stb... Szerintük ez mind a céltalan, süket és vak mutációknak köszönhető, amelyek a természetes kiválasztódás kohójában edződtek acélossá, hogy képesek legyenek megbirkózni az adott környezeti miliő és egyéb váratlanul felbukkanó történelmi kihívásokkal.

Itt azonban tisztában kell lenni a mutációkkal kapcsolatos tényekkel, melyeknek egyik legalapvetőbbike, hogy: „A legtöbb mutáció káros a szervezetre. A kísérletek azt mutatták, hogy mindegyik sikeres vagy hasznos mutációra több ezer káros mutáció jut.” (Koller Peo genetikus: Chromosomes and Genes, 1971) Egyébként pedig maga a mutáció is igen ritka a természetben.

A becslések szerint a gének által tartalmazott információk másolása során a sejtekben másodpercenként 100 nukleotid képződik, ugyanakkor százezer millió nukleotid között legfeljebb egy hibás, ha akad. Ennek ellenére, ezen álláspont szerint az ember egy egysejtű élőlény genetikai információinak másolása során bekövetkezett hosszú hibasorozatnak lenne a terméke.

Most ha a hasznos mutációt tételezzük fel az evolúció motorjának, amely felfelé fejlődő sikeres változásokat /bonyolultabb felépítésű szervezeteket/ produkál, akkor ezt – a sokkal gyakoribb káros mutációkkal szemben – a következőképpen szemléltethetnénk.

Mondjuk az egri vár /amit a törökök be akarnak venni/ több száz méter magas lenne, és a törökök olyan hosszú létrákat használnának az ostromhoz, amelyekkel felérnek egészen a falak tetejéig. Azonban a létráknak csak minden századik foka lenne jó /hasznos mutáció/, a többi kilencvenkilenc használhatatlan /káros mutáció/, vagyis ha rálépnek, akkor rögtön leszakadna. Nos melyik az a karakán janicsár, amelyik lezuhanás nélkül beveszi a várat úgy, hogy csak minden századik lépcsőfokra hág rá, a többit meg kihagyja? Nem-e cikcakkos zuhanásból állna az egész kókler török tranzakció?




Ha igaz lenne az evolúció hivatalos története, akkor vajon mennyi időbe tellene, amíg a természet összes élő biológiai gépezete, annak összes porcikája Á-tól Z-ig létrejönne csak a hibás lépéseknek köszönhetően? Mennyi időbe telne úgy mattot adni valakinek, hogy csak kb. minden kétezredik lépés lenne jó, az összes többi rossz, de egyetlen lépésre is évtizedeket, jó esetben éveket kellene várni?

Normális dolog azt mondani egy százéves asszonynak, hogy a a férje, aki 80 évvel ezelőtt a házasságkötésük napján leugrott a sarki közértbe 10 dkg parizelért, csak azért késett eddig a hazamenetellel, mert kénytelen volt egy távolabbi közértbe menni, azután meg taxival akart hazajutni, és azt mondta a taxisnak, hogy minden utcasarkon forduljon amerre akar, és majd szólok ha hazaérek? Teljesen abnormális és ésszerűtlen!

Ugyanígy inkább mutat céltudatos tervezésre a csillagászati és biológiai-természeti egyensúly és az élőlények változatos, környezethez illő felépítése, mintsem a vak véletlen közreműködése. Elvégre mi a fitty-fenét csinált addig egy bohókás élőlény, amíg valamilyen szervkezdeménye a kezdeti stádiumból a végső stádiumba nem jutott? Csak nem volt képes a természet egy két csöves csonton elrugaszkodó élőlénynek a levegőben hirtelen mutáció által térdízületet növeszteni, hogy a leérkezése immár gördülékeny lehessen? /A quadriceps ín és a patella ín közé beiktatott patella csont biztosítja a térdfeszítő izmok erőkar hosszának megnövelését.” [A térdízület biomechanikája] - na és tervezés nélkül hogy lehet ezt beiktatni?/ Vagy netán lehuppanáskor úgy összetörte magát, mint Jumurdzsák az egri vár alatt, amely gondolatban lebukfencezett a létráról, hiszen arra fel sem tudott mászni?

Szerintük amíg nem volt térdízületük, addig nem ugráltak, amíg nem volt vállízületük, addig nem vakaróztak. Amíg nem volt szemük, addig nem néztek, amíg nem volt fülük, addig nem hallgatóztak. Amíg nem volt agyuk, addig nem gondolkodtak, s a míg nem volt szívük, addig nem pumpáltak vért az ereikbe. Kérdés, hogy amíg nem volt semmijük, mert még semmijük nem fejlődött ki, addig hogyan éltek túl? És főként hogyan szaporodtak, amíg a szaporodószervük teljesen ki nem fejlődött? Addig nyilván nem szaporodtak. Azután meg millió évek múlva hirtelen belehúztak, hogy behozzák a lemaradást.

[„A szexuális szaporodás nem kezdődhet egy evolúciós folyamattal. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha mindkét nem egyidejűleg teljesen működőképes szervekkel rendelkezne. Az evolúcióban azonban definíció szerint nincsenek irányító, célorientáltan tervező stratégiák. Hogyan történhetne az ehhez szükséges szervek fejlődése generációk ezrein keresztül, ha az élőlények még egyáltalán nem képesek szaporodni e szervek nélkül? Ha azonban kizárt a lassú fejlődés, hogyan jelenhetnének meg hirtelen olyan különböző és ráadásul összetett szervek, amelyeknek az utolsó részletig összehangoltnak kell lenniük? Ezenkívül még mindkét nemnél a megfelelő helyen is azonnal rendelkezésre kellene állniuk.” (Werner Gitt: Amit Darwin még nem tudhatott)]

Nos, éppenséggel ezt is el lehet hinni, de inkább közelebb van ez a hiszékenységhez, mint a tudományosan megalapozott hithez!

De lássunk újabb példákat a hiszékenységre, ill. a hitre:

FÖLD
Valamikor azt hitték az emberek, hogy a Föld kör alakú egy síkon, és hogy a széléről le lehet esni. Ahogy telt az idő, lassan tisztázódott, hogy nem létezik ilyen égi burok, és a fehér pontok égitestek, csillagok, bolygók. Arra is rájöttek, hogy a Föld gömb alakú, és általában nem lehet leesni róla sehol. [Biblia már i.e. 1600-ban úgy beszél Istenről, mint aki ’a semmire függesztette a földet’ (vö. Jób 26:7)] 


Leegyszerüsítve a dolgot, először úgy vélték, csak egy földrész van, majd úgy hitték egy bolygó, aztán hogy csak egyetlen naprendszer… ma már tudjuk, hogy csak galaxisokból több milliárdszor milliárd van, az univerzum szerkezete pedig a sötét anyag szövedékéhez köthető.

ÉGITESTEK KERINGÉSE
Kb. Kr. e. 350-400 körül Platón azt hirdette, hogy minden égitest állandó sebességgel kering kör alakú pályán. Később tanítványa, Arisztotelész ezt kiegészítette azzal, hogy a Föld áll a világ középpontjában, és körülötte kering minden kör alakú pályán. Először Kr. e. 300 körül Arisztarkhosz állította, hogy a Nap áll az univerzum középpontjában, de nem volt erre semmi bizonyítéka, ezért nem hittek neki. Nyilván a tudós mégis hitt benne, tehát használta a hitet, mint eszközt valami létező a megragadására. [Jeremiás könyve — mely az i. e. hetedik századból származik — úgy utal Istenre, mint aki „törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak”, illetve aki „az ég és a föld törvényeit” megalkotta. (vö. Jeremiás 31:35; 33:25)]

TENGEREK
A Holdon nincs víz. A Hold első távcsöves megfigyelője, Galilei, még azt hitte, hogy a sötét síkságok helyén a földihez hasonló tengerek találhatók. Ezek valójában lapos síkságok, amelyeket porózus anyag borít. Galilei hite tehát ebben az esetben hiszékenység volt.

BOLYGÓK
1859. március 26-án észleltek egy égitestet, ami áthaladt a napkorongon, aminek eredményeként néhány csillagász azt hitte, hogy egy Merkúron belüli bolygó az. Úgy gondolták, hogy ez megmagyarázhatja a Merkúr keringésének perturbációit. A Vulkán/nak elnevezett bolygó/ azonban kegyvesztett lett a tudomány számára, mivel nem tűnt fel újra a megjósolt időkben.

1915 után, néhány kitartó kollégától eltekintve a legtöbb csillagász felhagyott a Vulkán keresésével – jelentések a bolygó létezéséről azonban még 1970-ben is jelentek meg. Mivel azonban a szemtanúk nem tudták minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy egy ismeretlen bolygó elhaladását dokumentálták (és nem egyszerűen csak volt valami a teleszkópjuk lencséjén, amikor a Napba néztek), a mai tudományos vélekedés szerint nem létezik eddig felfedezetlen égitest a Nap és a Merkúr között.

HOLD
Az ókori görög atomisták előítéletektől mentesen foglalkoztak a Földön kívüli élet lehetőségével. A görög bölcselők beszélgetései során gyakran felmerült a téma. A püthagoreusok például úgy vélekedtek, hogy a Holdat a földi embereknél felsőbbrendű lények lakják. Plutarkhosz (Kr. u. 46-120) egy késői irodalmi művében arról írt, hogy a Hold tulajdonságai kedvezőbbek, mint a Földéi. Egyúttal eltűnődött a holdlakók természetéről és céljairól is. A Hold felszínén látható sötét foltokat tengereknek tartotta - e vélekedést máig őrzi elnevezésük, bár ma már biztosan tudjuk róluk, hogy csontszáraz síkságok. A holdlakók létezésébe vetett hit egészen a modern időkig nagy népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy még a 18. században is tudományos viták tárgya volt. Mindez mégis hiszékenységnek bizonyult.

A TUDOMÁNYOS HALADÁSBA VETETT KORLÁTLAN OPTIMIZMUS
Darwin tisztába volt azzal, hogy a különféle fajok egymásba alakulására közvetlen tapasztalati bizonyítékok nincsenek, mégis a tudományos haladásban bízva úgy hitte, hogy idővel elég bizonyítékot fognak találni, és elmélete által a tudomány majd képes lesz megállapítani, hogy az élet miképpen keletkezett, illetve az élet és az emberi öntudat micsoda egyáltalán. Mivel a tudomány mindezeket nem tudta produkálni, hanem csupán világméretekben a hiszékenység termékévé tenni, sokan élnek ezzel a termékkel, miközben pedig a bibliai hitre kimutathatóan sajnálkozóan tekintenek.

A hit (vagy a hiszékenység) tehát szinte mindíg megelőzte a megbízhatónak, vagy éppen megbízhatatlannak bizonyult tényállásokat. A tudományban hinni vagy Istenben, olyan szempontból teljesen mindegy, hogy ugyanaz az eszköz van bevetve itt is, ott is, mégpedig a hit speciális eszköze. Cogito ergo credo – gondolkodom, tehát hiszek.

Az emberi nemnek a természetéhez tartozik a hite, csak abban nincs egyetértés, hogy a hithez, mint eszközhöz milyen adatokat kapcsolnak, minek a megközelítéséhez, ill. megragadásához vetik be a különböző egyénekre jellemző buzgalommal.

"A tudomány birodalmában nincs megbotránkoztatóbb a csodánál." (Friedrich Dürrenmatt) Így az egyik oldal. Viszont a vallás birodalmában nincsen visszatetszőbb a véletlennél. Így a másik oldal.

A hit lehet az összekötő kapocs a tudomány és a vallás között, hiszen a valódi tudomány nincs ellentétben a hittel, hanem igazolja, sőt alátámasztja azt. Az a tudomány azonban, amely a puszta véletlenre épít, hiszékenység az, és ez nem lehet összekötő kapocs őközte, és az igaz valóságra épülő hit között, mert ez annak nem a sajátja.

/A II. rész következik/






Nincsenek megjegyzések: