motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2014. augusztus 7., csütörtök

Vallásos emberekkel mi a probléma?

REFLEXIÓ

Mi a baj a vallásos emberekkel?


Szigeti Sándor írása

Néha felteszik nekem a kérdést, hogy tulajdonképpen mi bajom is van a vallásos emberekkel, amikor a többségük rendes és jószándékú, és ma már, főként a világ civilizáltabb részein a vallásosság (ami alatt minden esetben valamely jobbfelőli ösvényen járó vallást értünk) korántsem olyan, vagy úgy fontos, mint egykor volt. /az írás kék színnel jelölve/

[Reflexió: Nézőpont kérdése, hogy a civilizációt a vallástalansággal, a vallást pedig a civilizálatlansággal köti össze. S ahogy nő a társadalom civilizáltsága, úgy sorvadna el a vallásosság – szerinte. Magát a civilizációt a vallásossághoz képest idealizált állapotúnak állítja be, de a tapasztalat ezt nem igazolja. Pl. mit mond a Biblia korunk egyre »civilizálódó« állapotáról?

Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Timótheus 3:1-5, Károli)

Teljes mértékben igaz, amit a Biblia jövendölt korunk általános erkölcsi állapotáról? Teljes mértékben. S ha ez a vallástalanság visszaszorulásának, és a »civilizáció« előretörésének tudható be, akkor sokra mennek vele. Pontosabban, sokra nem mennek vele.]

Mondhatnánk, hogy a legtöbb, magát vallásosnak tartó ember csak ritkán foglalkozik vallási kérdésekkel. Életükben a főszerepet a mindennapok gondjai, örömei és céljai kapják. Az emberek többsége igenis keresi a boldogságot, a sikereket itt, az életben, és ha olykor szóba is kerül a halál vagy a természetfölötti, nemigen veszik komolyan ezeket.

[Reflexió: A természetfeletti válaszokat az élet nagy kérdéseire nyilván azok veszik komolyan, akik vizsgálódásaikban és kutatásaikban eljutottak oda, hogy objektíve létezik Isten, a Biblia az Ő kinyilatkoztatása, s ezért ezen könyv útmutatásai szerint vezetik az életüket. Akik pedig magukat csak vallásosnak tartják, azok valóban csak megszokásból, netán családi tradícióból vallják a hitüket, de ahogy a Biblia is mondja: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”

Tehát a vallásosság önmagában nem garancia arra, hogy valaki a mindennapok pozitív és negatív élményeit a Biblia nézőpontja szerint osztályozza, és azon igyekezzen, hogy az életét az Isten akarata szerinti mederben élje. Különösen, hogy ebben másoknak példát mutasson.]

A többség talán halványan bízik abban, hogy az életük nem csak egyszeri, aprócska szikra a végtelen világban, ami pedig a babonákat illeti, nos, amíg valami rosszindulatú kuruzsló ki nem forgatja a vagyonukból vagy meg nem fosztja a józan eszüktől, hát kinek árt az a kis szórakozás? Ma már csak a legelvakultabbak utasítják vissza az orvosi segítséget, hogy helyette imákkal vagy okkultista praktikákkal, ráolvasással, léböjttel próbáljanak gyógyulni.

[Reflexió: Cikkíró józan hiszékenységet tulajdonít az átlagemberek java részének, na persze csak addig, amíg valamely sarlatán lelkületű egyén által be nem következik a kijózanodás. Viszont a hit megnyilvánulásait és az orvosi segítséget helytelenül állítja szembe, mintha egyik szükségszerűen kizárná a másikat. A »ráolvasás« az valóban egy dilettáns kategória, és az okkultista praktikák démoni eredetűek, viszont pl. a léböjt nagyon hasznos tud lenni, amely adott esetben kiegészítheti az orvosi kezeléseket.

A zöldség és gyümölcslevek élő enzimeket tartalmaznak, amik mellékhatások nélkül belülről fiatalítják a szervezetet, viszont sok orvosi gyógyszer több kárt okoz a mellékhatásaival, mint amire hivatott lenne, hogy használjon és ne ártson. Tehát a leghatásosabb a célzottan megválasztott kombinált kezelés, ehhez azonban az átlagnál nagyobb és alaposabb felkészültség szükséges.]

És különben is, a ma embere már nem olyan együgyű, nem annyira elmaradott, mint azok voltak, akiknek annak idején a Bibliát, a Koránt vagy a Bhagavad-Gítát szánták. Ha van is esetleg az ősi vallási tanításokban olyan, ami már nem korszerű, azt egyszerűen a kultúránk által megtett grandiózus utazás mementójának tekintjük, elvégre ki kövezné ma halálra a tulajdon gyermekét, csak mert az nem fogadott neki szót?!

[Reflexió: Fenti leminősítés komoly ismerethiány következménye, és ebből a helyzetből kritizálja a Biblia ősi olvasótáborát. Isten az Ószövetségben a Mózes egész törvénye által vezette Izraelt, amely törvény a népet tisztán tartotta a kánaáni népek bálványimádó, erkölcstelen életvezetésétől és a Messiást elfogadni képes állapotba hozta. Mármint azokat, akik fenti törvénygyűjtemény által vezettették magukat.

A megkövezés annak a kornak volt a fegyelmező eszköze, de már az újszövetség ezt a gyakorlatot (s más előírásokat is) alapelvek szerinti szellemi szintre helyezte, Jézus Krisztusban tökéletes példát állítva mindenki elé. Azután, hogy a Bibliát, a Koránt és a Bhagavad-Gítát egy szintre helyezi, ez is az író félretájékozottságát tükrözi, mint aki képtelen különbséget tenni a jó és a rossz között.]

Hogyne, akad néhány fanatikus, aki miatt nem mindenki gyakorolja szívesen a vallását nyíltan, és nem is mindig dönthető el egyértelműen, hogy két, magát kereszt(y)én(y)nek mondó közül melyikük az igazibb, vagy hogy az-e a valódi mohamedán, aki autókat gyújt fel és hitetleneket ártatlanokat gyilkol, vagy az, aki őket csak áttételesen támogatja a hallgatásával. Egypár hitvány gyümölcs bizonyára nem jelenti, hogy az egész fa megérett a kivágásra – vagy mégis?

[Reflexió: Egyértelmű eldöntése annak, hogy ki milyen szinten igaz – annak a fényében lehetséges, aki az igazság kritériumát megszabta. A keresztények esetében JHVH Isten szabta meg az igazság mércéjét, korábbi esetben ezt a szintet a mózesi törvény szabta meg, utána pedig Jézus Krisztus életmintája, aki viselkedésében a mennyei Atya jellemét tükrözte vissza. A terrorcselekményeket elkövető muszlimokat az egyházi vezetők is szélsőségeseknek tartják, amelyek nem nyújtanak valódi képet, az igazi iszlámról. Ha valakit közelebbről érdekel ez a téma, itt olvashat róla bővebben.]

Mi bajom van hát a vallásos emberekkel?

A válasz egyszerű. Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.

[Reflexió: Itt tetten érhető a cikkíró teljes félreértése az istenhívők szellemi anatómiáját illetően. Úgy véli, közös alaptulajdonságuk a szolgalelkűség, az önállótlanság, a megvezethetőség. Nyilván ilyen beállítottság vezet oda, hogy valaki kiköt a vallásosságnál. Azonban összekeveri a szolgalelkűséget az engedelmességgel, az önállótlanságot az irányíthatósággal, a megvezethetőséget a nyomon követéssel.

Pl. a közlekedésben a kresz szabályok maradéktalan betartásának semmi köze a szolgalelkűséghez, az önállótlansághoz, a megvezethetőséghez. Az erkölcsi kresz követésében szintúgy, hiszen ott engedelmesség van és nem szolgalelkűség, irányíthatóság van és nem önállótlanság, és a szabályok nyomon követése, nem pedig megvezethetőség.

A hívő ember nem születésétől fogva igényli az irányítást, hanem rájön arra, hogy szükség van egy központi irányításra, amit ha mindenki figyelembe vesz, az javára válik a társadalom egészének.

A hívő ember nem keresi a tekintélyt, hanem megtalálja Isten személyében azt a tekintélyt, amelynek szava képes a társadalmi egyensúly fenntartására, ha a legszélesebb körben betartják. A betartás a garancia a dolgok jó irányba történő menetére, az engedetlenség pedig a fennálló rend szétzilálására.

A hívő nem behódolásra vágyik, hanem tudatosan kész igazodni, mivel tapasztalata szerint az a javára válik. S hogy a társak elismerésére vágyna? Nem, hanem Isten tetszésére vágyik, mert tudja, hogy Ő a Teremtő, akinek joga van eldönteni, hogy életre-e vagy halálra méltó az illető.

Tetteit éppen hogy nem a „ sóvárgással vegyes félelem határozza meg”, hanem céltudatosság, mégpedig annak céltudatossága, hogy egyéni tetteit a kollektív közösség tetteihez igazítsa, minek következtében mindenki a másikat segítő jó cselekvését munkálja. Éppen így a közlekedésben is, ha betartom a kresz szabályokat, a magam és a mások javát szolgálom, a közérdekű jót.

A kiközösítéstől való rettegés fel sem merül, mint ahogy egy vízen szépen sikló kajakban evező személyben sem merül fel a vízalámerüléstől való rettegés, sokkal inkább a tájban való gyönyörködés, miközben reflexerűen húzza az evezőket. A jó irányba tartásról pedig tudja, hogy melyik a jó irány, hiszen az útjelző táblák ki vannak téve, miként a kreszben. És nem az van mondva, hogy merre menjen, hanem hogy merre ne menjen.

Ha betartja az erkölcsi kreszt, mehet bármerre szabadon, akár a közlekedésben is. De ahol az a fontos az egyéni ember számára, hogy jó irányba tartson, mégpedig afelé, ami szerinte neki jó, ott annyi felé tartanak, ahány embernek a jó az egyéni nézőpontja szerint van meghatározva. Vagyis akár össze-vissza, hiszen az egyéni érdekek sokszor ellentmondanak egymásnak, sőt a közérdeknek is.]

Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?


[Reflexió: A világi ember, ha nem is hisz Istenben, de van neki egy Istentől a teremtettségénél fogva meglévő lelkiismerete, amely mintegy belső iránytű kalauzolja őt a a jó és a rossz dzsungelében. Csakhogy igen sok emberben az egyéni érdek felülkerekedik ezen, és ezek azok, akik olyan tetteket hajtanak végre, amik szétzilálják a társadalmat. Közönséges bűnözők, a hatalomért és a pénzért bármire hajlandók. Még a gyógyszeripar is manipulálja a társadalmat, aminek pedig elsőrendű feladata nem a profitszerzés lenne, hanem a gyógyítás. (Lásd pl.: http://www.webbeteg.hu/cikkek/h1n1_influenza /7001/h1n1---manipulacio-az-egesz-jarvany)

A kereskedelmi hiénák, az ügyfeleket megkárosító bankok, fegyverkereskedők, a családokat rettegésben tartók /stb./, talán mind erkölcsösen él, bár istentagadóan? Nem. Akkor kik teszik szándékos/hanyag módon tönkre a Föld nevű bolygó egészséges egyensúlyát, az ózonpajzsot, kik szennyezik az óceánokat, a szigeteket, az utcákat, a tereket? Talán azok, akik tudatosan a Krisztus-követésre adták a fejüket, sőt a szívüket?

Sokkal inkább a maguk erkölcsét nagyra becsülő istentagadók, akiket a lelkiismeretük csak addig vezet jó irányba, amíg az egyéni haszonszerzésük vágya át nem töri bennük ezt a keskeny gátat, azontúl meg meglódulnak, s ami belefér, olyat merítenek maguknak, másokon átgázolva.

Török iga, kommunista iga, náci hatalomra törekvés, stb..., vajon ezek mind a felebaráti szolidság szellemében működtek, vagy a bukott emberi természet társadalomtól elidegenedett, eldegenerálódott vadhajtásai voltak? A hitetlen/vallástalan ember nem nagyon lehet büszke embernyomorító vívmányaira, de a magukat vallásosnak kikiáltók sem ugyanezekre.

A józanság kikezdhetetlen garanciája az Istennek való engedelmesség, nem pedig a magunk számára megszabott »jó irány«, amely annyi-féle, ahányan megszabják, és minél többen szabják meg, annál szerteágazóbb, annál ellentmondásosabb!]

Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami utolsó ember a földön, aki körül mindenki más már kannibál zombivá változott. Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől.

[Reflexió: Akiket a közvetlen megtorlástól való félelem sem tart vissza a bűnözéstől, az talán a jobbik eset? Miért gondolja, hogy mindenki számára a józan öntudatra ébredés a követendő ideál, anélkül hogy a klasszikus/általános ideálról bárkinek is tudomása lenne?

Az csak egy mese, hogy a homo sapiens úgy magától kineveli önmagában a tökéletes erkölcsi mértéket – Isten nélkül -, hiszen az emberi történelem pontosan ennek a cáfolata. Az csak egy utópia, hogy lehet isteni/erkölcsi kresz nélkül is egészséges társadalom, mint ahogy közlekedési kresz nélkül is balesetmentes közlekedés. És abban a pillanatban, hogy valaki magának szabja meg a kreszt, máris fölborul az egyensúly. És vajon a demokrácia nem a marakodásról szól – a gyakorlatban – minden szinten?!

Hogy akik a tűz közelében vannak, azok fényűző életet élnek, zsíros fizetéseket tesznek zsebre, olcsón esznek finom ételeket, és magukat az elitnek hívják? Miközben a társadalom igen tekintélyes része a minimálbér körül tengődik vagy éppen az alatt nyomorog és éhezik?!

És vajon akik gyorshajtás miatt /alkoholos, stb. állapotban/ átsodródnak a másik sávba, és a vétlen közlekedőket, netán családokat halálos baleset áldozataivá teszik, azokat vajon milyen félelem tartja vissza a közlekedési bűnözéstől? Netán az öntudatos ateizmus egészséges gerincessége? Szépen hangzik, de az ateista papolással szemben mást mutatnak a tények.]

Arisztotelésznek tulajdonítják a következő mondást, amit nagyon kedvelek: „A filozófiának köszönhetem, hogy parancs nélkül teszem, amit mások csak a törvénytől való félelmükben tesznek meg.”

[Reflexió: Ez a szöveg szépen hangzik, de kiegészítésre szorul ilyenféleképpen: „A filozófiának köszönhetem, hogy parancs nélkül teszem, amit mások csak a törvénytől való félelmükben tesznek meg, - nyilván amíg az érdekeim felül nem írják ezt a szép filozófiát.” Azután annak a gondolatnak a dédelgetése jön, hogyha el nem kapnak, akkor szerencsém van, és élvezhetem a történelem elmaradt számonkéréséből fakadó személyes előnyöket.

Ez a munkamódszer a világban tényleg működik, de a vallás terén nem működik, mert az Isten minden gonosztevőt kivétel nélkül elkap, és számon kéri rajta az elkövetett gonoszságát. Előtte nincsen bújócska, meg külföldi bankba rejtett, pénzmosásból származó zúgvagyon:

Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidók 4:12-13, protestáns ford.)

Ez valódi garancia arra, hogy a bűnözők, másokat megnyomorítók ne ússzák meg, de a világi társadalomnak nincsen ilyen garanciája, mert a világi társadalom éppen olyan fogyatékos, mint az ember maga!]

Filozófia – vagyis a bölcsesség szeretete. Így nevezte el az emberiség a gondolkodás gyakorlását.

[Reflexió: Ezek: bölcsesség, gondolkodás = filozófia – szépen hangzó frázisok. A valóság az, hogy olvadnak a jéghegyek, elszennyeződnek a tengerek, és a szórakoztató filmipar ontja az erőszakot, míg a fiatalság a kábítószerek élvezetébe menekül. A dobot meg verik az evolucionisták, hogy nincsen Isten.

Hát van helyette züllés, meg a normális hőmérséklet felcserélése langyosságra, pontosabban az utcákon vonagló melegségre. Meg tengernyi szemét szanaszét szórása. És nikotinimádás minden mennyiségben.]
A gondolkodás önmagában nem garantál sikereket, nem garantál örömöket, nem garantál bölcsességet sem.
[Reflexió: Az istentől független gondolkodás biztosan nem. De az erkölcsi káosz minden szintjét igen! És ezt csak azok nem látják, akiket a saját gondolkodásuk az ilyen dolgok meglátására vakká is tett!]

A gondolkodás egyvalamit garantál: változást, tehát a filozófia életet garantál. Folyamatos változást, a változásokra reagálva folyamatos alkalmazkodást, és állandó felülvizsgálatát annak, amiről addig úgy tartottuk, hogy hasznos vagy jó. Mert talán ma már nem hasznos, már nem jó. Talán csak aprócska igazításra van szükség, talán be kell látnunk, hogy tévútra vitt minket – de ha nem ragaszkodunk megkövült eszmékhez, ha nem engedjük, hogy „a holt kéz sterilizálja az élő gondolkodást”, akkor a legjobb esélyünk lesz arra, hogy tanulhassunk hibáinkból, hiszen tudjuk: nem vagyunk tévedhetetlenek.

Nem is kell annak lennünk. Tévedni emberi dolog. A tévedést kijavítani – az is a mi dolgunk!

[Reflexió: Szép a gondolkodás az ember részéről, de valahogy a változást, amit a gondolkodás hoz/na magával, nem nagyon látni. Sok tekintetben az utolsó órában van az emberiség. „a filozófia életet garantál.” - mondja a filozófus. De a józan tudós mást mond:

Az egész világ a vesztébe rohan – Miben rejlik a legnagyobb veszély, ami világunkra akár visszafordíthatatlan hatással lehet? - A mai világban az érték fogalma megváltozott, egyedül a pénz számít. Ez nagyon veszélyes, hiszen az egész világ a vesztébe rohan ezzel a szemlélettel. Olyan spirálba indultunk el, amiben a jelszó az önmegvalósítás, a versenyszellem, és olyan gondolatok, amelyek a reklámokból is visszaköszönnek, mint pl. légy mohó, vagy fogyassz többet!

A multik irányítanak - Mi vezetett idáig, hogy a világ jelenleg ebben az állapotban van? - Ma a világot multinacionális cégek irányítják. Ebben a csoportban pedig nincs egyéni felelősség, többségi, titkos szavazás van, és csak olyan döntést hoznak, amely ennek a csoportnak a profitnövekedését szolgálja. Kiszámolták azt, hogy ha a mai viszonyokkal, termeléssel számolva gazdálkodnánk itt a Földön, akkor nem lenne éhezés és nyomor, mindenkinek tisztességes megélhetése lenne...” (Dr. Vida Gábor akadémikus professzor nyilatkozata 2006.08.30. Helyi Téma)

A filozófus szerint talán csak aprócska igazításra van szükség, folyamatos alkalmazkodásra, és állandó felülvizsgálatára annak, amiről addig úgy tartottuk, hogy hasznos vagy jó. A valóságban pedig egy teljes hátra arcra. Hiszen az egész világ a vesztébe rohan a jelenlegi szemléletével. Nem a laikus mondja, nem a filozófus, hanem a tudós. Talán jobb egy józan tudósnak a dolgokra való rálátása, mint egy idealista filozófusnak?!

A filozófus szerint a megkövült eszmékhez való ragaszkodás egy zsákutca, hiszen „a holt kéz sterilizálja az élő gondolkodást”, amely meggátolja, hogy tanulhassunk a hibáinkból. Arra pedig esélyt kell adni, mivel nem vagyunk tévedhetetlenek. De nem is kell annak lenni. Tévedni emberi dolog.

Mik azok a megkövült eszmék? Nyilván a vallásos szent iratok. Amiket egy kalap alá vesz. S amikről állítja, hogy holt kéztől származnak, amely az élő gondolkodást sterilizálja. De ez az egy kalap alá vevés, egy csapnivaló filozófia. A hozzá nem értésről szóló garancialevél kirakatozása.

Hiszen Krisztus keze nem holt kéz, hanem nagyon is élő, és nem sterilizálja az élő gondolkodást, hanem leleplezi, hogy az önmagában milyen hiábavaló:

Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kolossé 2:8)

Ami itt tetten érhető, az a bölcselkedésnek azon ősi formája, mely szerint a tévedések kijavítása az igazán emberi dolog, a hibákból való tanulás elsajátítása, nem pedig az isteni dolgok elfogadása. Mert az gátja a gondolkodásnak. A független gondolkodásnak mindenképp!

De a józan gondolkodásnak nem. A józan gondolkodás pedig azt sugallja, hogy az Isten jobban tudja, mint az ember. És amit az Isten csinál, ahhoz nem kell hozzátenni, és abból nem kell elvenni. És hogy az Isten tanítása az nem igényel foltozást és javítgatást. Mert az tökéletes!

A tökéletest pedig felcserélni a tévutak állandó javítgatási kényszerével – egyáltalán nem bölcs dolog. Még ha emberinek is van beállítva. Emberi, de nem a hit emberéé, hanem a világié. Amelyik világ a vesztébe rohan. De sebaj, majd kijavítja a hibáit. Mert hibajavításra van berendezkedve.

Sosem lesz vége ennek a hibajavítgatásnak. Ezt a tökéletlen ember garantálja. Isten meg azt garantálja, hogy ennek a tökéletlen világnak lesz vége! És az összes félrevezető filozófiának! A kérdés az, hogy kinek a garanciáját fogadjuk el igaznak?

A különbség annyi, hogy míg az emberi garanciát rögtön, röpke gondolkodás után és kapásból el lehet fogadni, addig az isteni garancia megismeréséhez komoly időráfordítás és tanulmányozás szükséges. Meggyőződés, amit nem adnak ingyen. Amiért meg kell dolgozni. Helyes elmebeli és szívbéli nyitottsággal. De az olyan távlatokat is nyithat meg bárki előtt, amiért érdemes erőfeszítést tenni.

Ha a világ a vesztébe is rohan, de az egyes embernek nem szükséges. És ez olyan »filozófia«, amely sosem kényszerül hibajavításra!]

 

Nincsenek megjegyzések: