motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2014. október 24., péntek

A tékozló fiú hazatérése

A tékozló fiú hazatérése


Az Úr Jézus Krisztusnak az egyik legszívhezszólóbb példázata a tékozló fiúról szól:

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.

Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.

Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.

Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.

Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.

- Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” (Lukács 15:11-32)

Minden nemzet és minden nép, amely elszakadt Istentől, úgy van elkönyvelve Nála, mint akik a tékozló fiú útját járják, a maguk útját járják, az Istentől elrugaszkodott élet sokszor keserű következményekkel járó útját járják. Mert Isten áldása nélkül nincs tartósan boldog élet, nincs tartósan nyomon követhető boldogulás.

AZ EGÉSZ VILÁG A VESZTÉBE ROHAN Miben rejlik a legnagyobb veszély, ami világunkra akár visszafordíthatatlan hatással lehet? A mai világban az érték fogalma megváltozott, egyedül a pénz számít. Ez nagyon veszélyes, hiszen az egész világ a vesztébe rohan ezzel a szemlélettel. Olyan spirálba indultunk el, amiben a jelszó az önmegvalósítás, a versenyszellem, és olyan gondolatok, amelyek a reklámokból is visszaköszönnek, mint pl. légy mohó, vagy fogyassz többet!

A multik irányítanak - Mi vezetett idáig, hogy a világ jelenleg ebben az állapotban van? - Ma a világot multinacionális cégek irányítják. Ebben a csoportban pedig nincs egyéni felelősség, többségi, titkos szavazás van, és csak olyan döntést hoznak, amely ennek a csoportnak a profitnövekedését szolgálja. Kiszámolták azt, hogy ha a mai viszonyokkal, termeléssel számolva gazdálkodnánk itt a Földön, akkor nem lenne éhezés és nyomor, mindenkinek tisztességes megélhetése lenne. Ez viszont azt eredményezné és feltételezné, hogy meg kellene szüntetni a meglévő különbséget.

Én felháborítónak tartom, hogy annyi ember küzd elhízással, zsírleszívással, gyomorszűkítésre kényszerül, mint amennyi az éhhalál küszöbén tengődik. A teljesen természetes megoldás pedig senkinek nem jut eszébe, mert nem érdeke az egyénnek. Ez pedig az lenne, hogy a fejlett országokban a fejlesztéseket le kellene állítani, így a fogyasztással mért életszínvonalszint csökkentendő lenne.

De ez nem azt jelentené, hogy az ember igényeinek kielégítését teljesen vissza kellene szorítani, mert rengeteg olyan dolog van, ami nem jár környezetszennyezéssel, nem jár energiafelhasználással, anyagok elpocsékolásával. A szellemi művelődés, a zene, a művészet, az esztétikai élmények, a természetjárás lenne, ami kárpótolhatná az embert az olyan dolgokért, mint hogy telezabáljuk magunkat.

Téves az irány - Tehát a technikai civilizációt egyfajta spirituális gondolkodásmód válthatná fel? - Tulajdonképpen erre kellene törekedni. Erre vannak már törekvések, még közgazdászok is gondolkodnak ezen a fajta fenntarthatóságon, de úgy tűnik, hogy jelenleg a változtatásra nincs lehetőség. Ez csak akkor következhet be, ha valamilyen nagyobb katasztrófa jobban megrázza a világot és az emberiséget, és rádöbbenti, hogy ez az irány, ami felé jelenleg halad, nem jó.” (Dr. Vida Gábor akadémikus professzor nyilatkozata 2006.08.30. Helyi Téma)


Tovább fegyverkezik a világ - Jelentősen nőttek a világon a fegyverkezési kiadások. A globális összeg tavaly elérte az 1204 milliárd dollárt, ami 2005-höz képest 3,5 százalékos, a tíz évvel korábbi szinthez képest 37 százalékos növekedés. Jelenleg fejenként átlagosan évi 184 dollárt fordítanak a földgolyón fegyverkezésre. A világban fegyverkezésre fordított pénzek 46 százalékát az Egyesült Államok használja fel. Őt követi Nagy Britannia, Franciaország, Kína és Japán. A legnagyobb szállítók az Egyesült Államok és Oroszország – a világ fegyvereinek 30-30 százalékát ők adják el.” ( Metro Újsághír)

Történelmünk utolsó 5000 évében csaknem 15 000 háború dúlt a földön. Ezeknek árából (és az okozott kár összegéből) 10 méter vastag és 8 km széles aranypánttal lehetne körülövezni a Földet az Egyenlítő mentén. Mi ez ha nem tékozlás, a tékozló fiú útján való járás, pazarlás, nagy éhínség és nélkülözés útján való járás, amely pl. mint gazdasági világválság tör rá az emberiségre?!

Egy fiatal személy véste cikcakkos betűkkel egy vonat belső falára a következő megdöbbentő szavakat: - „Mi vagyunk azok, akiktől a szüleink féltettek minket!” - És mi ez, ha nem a jelenlegi nemzedék lelki örökségének az elherdálása? Amikor az ifjúság – a maga útját keresve és nem találva – a kábítószerekhez, és a züllöttség sokarcú ismeretlen kiábrándító formáihoz fordul?!

Vajon az emberiség nem ideológiái céltalanságának következtében kóvályog a létezés peremén, miközben egyre nagyobb a nyomor ott, ahová a fényűző és pazarló gazdagság szétterülő árnyéka vetül?!

Minden bizonnyal a gazdag nehezen talál vissza Istenhez, mert teli zsebbel nem érzi a lelki vályúnak az illatát, ahová élvezetes pótszerekért büszkén hajolhat. Az emberiség otthona a Föld, s mégis úgy él rajta, mintha a földi bolygó idegenje lenne, akinek csak a jelene fontos, de a holnapja ki tudja milyen színű ködbe vesző.

S lám, az Isten mint jó atya, várja haza tékozló fiait, hogy szíve szerint őket keblére ölelje. S levágja örömében a hizlalt tulkot, s drága gyűrűt húzzon az ujjára. Mert ami elveszett, megkerült, és aki meghalt, az íme feltámadott. Hiszen oly nagyon türelmes az Isten.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! (Zsoltárok 2:10-12, Károli ford.)

Ahogy Izrael nemzetét hívta magához, olyan emberileg felfoghatatlanul mély isteni szeretettel, úgy hív magához minden nemzetet, és minden Tőle eltávolodott és elkallódott embert:

Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:

Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek;

Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.

Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.

Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” (Ézsaiás 54:6-10, Károli ford.)

Nagyon meghatóan válaszolnak erre a meghívásra a költő szavai, aki maga is kereste lelkének minden rezdülésével az Istenhez való hazatalálást:

Reményik Sándor 
UTOLSÓ MUNKÁS
A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát
Aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fenn mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:
Mondtad s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
S virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,
Aranyként csillan szürke hangya-testük,
Már készülődnek lassanként haza, -
Egy óra még, és itt van a sötét.
Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
Északa: hogy suhognak szárnyaid,
Mily félelmes vagy, mily irtózatos,
Még annak is, ki dolgozott napestig,
Hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
És elhagyott a délelőtt s a dél
S kit a hanyatló nap is így talál:
Hivalkodva és haszontalanul.
Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet,
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
És így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra -
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
Napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.
Ezt az utolsó órát add nekem.

Nincsenek megjegyzések: