motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. február 9., hétfő

Hamis katolikus hittan

A katolicizmus hamis hittana

Mindennapi hittan

A Magyar Katolikus Katekizmus kérdéseivel...

23. Honnan tudjuk, hogy az egy Isten három személy?

Onnan tudjuk, hogy az egy Isten három személy, hogy Jézus Krisztus kinyilatkoztatta.


[Megjegyzés: Pontosan nem ezt nyilatkoztatta ki, hanem: „Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (János 20:17, katolikus fordítás) Vagyis a mi Istenünk nem három személy, hanem egy személy, mégpedig az Atya egyedül. Nem véletlenül beszélt Jézus már kétezer évvel ezelőtt az egyedül igaz Isten”-ről. (vö. Ján 17:3) Mindezek a Jézustól származó kijelentések már kétezer éve olvashatók a Szentírásban, de még a r. katolikus egyház vezetői és tagjaik oda nem jutottak el, hogy elolvasták és elfogadták volna Jézus tanítását az Isten egyedüli személyéről!]

Kellő nyitottsággal kutatva a világ dolgait az ember felismerheti, hogy léteznie kell valamiféle világ feletti valóságnak, aminek/akinek az egész világ a létét köszönheti. Eljuthatunk arra a felismerésre, hogy léteznie kell Istennek. Hogy azonban Isten Szentháromság lenne, kizárólag a kinyilatkoztatás alapján valljuk. Isten belső világába nem láthatunk bele, csak Jézus kijelentései alapján állíthatjuk, hogy az egy Isten három személyű. Milyen nyomait találjuk ennek a Szentírásban?

[Megjegyzés: Ha Jézus kijelentései alapján állíthatjuk, hogy az egy Isten három személyű, akkor ezek szerint az Atya háromszemélyű kell hogy legyen, mivel az Atya a mi Istenünk. (vö. Ján 20:17) De mivel az Atya biztosan nem háromszemélyű, a mi Istenünk sem lehet háromszemélyű. A mi Istenünkön kívül pedig több Isten nem létezhet, mert ha lenne, akkor Jézus kijelentése a mi Istenünkről nem fedné a valóságot. Nem létezhet olyan, hogy a mi Istenünkön kívül lenne még egy olyan Isten, aki – bár valóságos Isten – de mégsem a mi Istenünk, hiszen Jézus egyetlen „egyedül igaz” Istenről beszélt. (vö. Ján 17:3, Káldí ford.)]

Az Atya istensége egyértelmű a Bibliában és Jézus is kifejezetten tanítja például Atyjához intézett főpapi imájában: "Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent" (Jn 17,3). Szent Pál is így ír: "Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől" (Róm 1,7).

[Megjegyzés: Ezek szerint a r. katolikusok nagyon is tisztában vannak vele, hogy az Atya és az Isten összefügg egymással, vagyis hogy az Atya az Isten. De már itt is kivehető, hogy manipulatív módon fogalmaznak az Atyával, mint Istennel kapcsolatban, hiszen úgy tálalják, hogy „az Atya istensége egyértelmű”, mintha másvalaki istensége is felmerülhetne, aki egy szinten lenne az Atyával, vagy vele azonos Isten lenne. De ha ez igaz volna, akkor nem tanította volna Jézus, hogy a mi Istenünk az Atya, és senki más. Mert ha még valaki más is, akkor nem azt mondta volna Jézus, hogy a mi Istenünk az Atya, hanem azt, hogy az Atya is a mi Istenünk.]

A Fiú, azaz Krisztus istenségét János evangéliuma tanítja a legrészletesebben, de természetesen a többi evangélium megvallja: "senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja" (Mt 11,27). "Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30). "Aki engem látott, az Atyát is látta" (Jn 14,9).

[Megjegyzés: Katolikus magyarázó nem hajlandó tudomásul venni, hogy a mi Istenünkön kívül nincsen más Isten, különben nem tanította volna Jézus, hogy a mi Istenünk az Atya! (vö. Ján 20:17) Jézus istenségét kezdi magyarázni, mintha a Jézus istensége befolyásolná azt, hogy kicsoda a mi Istenünk. Mintha a Jézus egysége az Atyával megmásítaná azt, hogy az Atya a mi Istenünk. Katolikus magyarázó nem átallja szembefordítani egymással a Biblia igéit, hogy azt hozza ki belőle, amit ő el akar hitetni, el akar fogadtatni. És mit akar elfogadtatni: hogy Jézus azonos az Istennel. Ez esetben Jézusnak is a mi Istenünknek kellene lennie. Vajon azt tanította Jézus, hogy ő is a mi Istenünk, meg az Atya is? Nem ezt tanította. Talán nem világos, mit tanított a Ján 20:17-ben? Erre mondja Pál: „Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek.” (2Kor 4:3, katolikus ford.) Ezek szerint a r. katolikusok úgy ahogy vannak, pápástól, püspököstől a legegyszerűbb hívőkig elvesztek, mert nem értették meg, mit tanít Jézus Krisztus a Ján 20:17-ben. De nem azért, mert nem érthető, vagy mert nehezen érthető, hanem mert nem egyezik a r. katolikus felfogással, ezért tehát elvetik a Jézus tanítását, és a maguk magyarázataihoz ragaszkodnak.]

Az is egyértelmű, hogy az Atya és a Fiú két külön személy, például: "A tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött" (Jn 5,36). A történelem során számos tévtanítás jelent meg, ami vagy azt hirdette, hogy Jézus nem Isten, legfeljebb egy magasabb rendű lény, vagy hogy egyáltalán nem is létezik külön személyként, hanem csak egy másik megnyilvánulása az Atyának. Az Egyház azonban kezdetektől szilárd hittel vallotta Jézus Istenségét, és mellette azt is, hogy a Fiú az Atyától különböző személy.

[Megjegyzés: Senki nem vitatta, hogy Jézus nem külön személy, hiszen ha nem lett volna önálló léttel bíró személy, akkor nem tudott volna Istenhez imádkozni: „Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.” (Luk 6:12, katolikus ford.) Katolikus magyarázó ismét félreviszi a gondolatot, miszerint a tévtanítások azt hirdették, hogy Jézus nem Isten. Hát nem is lehet ugyanolyan Isten, mint az Atya, mert akkor nem csupán az Atya lenne a mi Istenünk, hanem Jézus is. De Jézus nem ezt tanította. (vö. Ján 20:17) A r. katolikus a kezdetektől szilárd hittel vallotta ugyan Jézus Istenségét, de ezalatt azt értette, hogy Jézus ugyanúgy a mi Istenünk is, mint az Atya, ami egy hamis tanítás, hiszen Jézus nem ezt tanította. És mivel Isten Szavában, a Bibliában nincsen ellentmondás, ha egyszer az van kijelentve, hogy a mi Istenünk az Atya, akkor senki más nem lehet még ez mellett vagy ez felett/alatt a mi Istenünk, mert akkor Jézus tanítása nem világos, hanem csupán időleges, alkalmi kijelentés, amely érvényes lehet talán ott és akkor, de később nem. Csakhogy a Jelenések 3:12-ben ugyanazt mondja Jézus, mint a Ján 20:17-ben: „A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.(katolikus ford.) Az Ő Istene még mindig az Atya, miután feltámadt, és nem ugyanaz az Isten Jézus és az Atya, hanem Jézusnak az Atya az Istene, és az Atyának nem Jézus az Istene. Ugyanígy nekünk sem Jézus az Istenünk, hanem az Atya az Istenünk. (vö. Ján 20:17)]

A Szentléleknek számos olyan tevékenységet tulajdonít a Szentírás, amire teremtmény nem képes: "A Lélek... mindent átlát, még Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10). "Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra" (Jn 16,13). Szent Péter kifejezetten is megvallja, mikor így szól Ananiáshoz: "be akartad csapni a Szentlelket?... nem embernek hazudtál, hanem Istennek" (ApCsel 5,3-4). Hogy istensége mellett ő is külön személy, az a legjobban például a keresztelési parancsban látszik, ahol az Atya és a Fiú mellé rendelve szerepel a Szentlélek: "Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére" (Mt 28,19).

[Megjegyzés: Katolikus magyarázó tovább folytatja a Ján 20:17 kijelentésének hígítását, azzal a szándékkal, hogy a mi Istenünk mellé becsempéssze a szent szellemet is, mintha az is a mi Istenünk lenne. Vajon Jézus azt tanította a Ján 20:17 kinyilatkoztatása szerint, hogy a mi Istenünk a „Szentlélek”, vagy „Szentlélek Isten”? Még a katolikus fordítás sem írja ezt, hanem hogy az Atya a mi Istenünk, és senki másról ott nincsen szó. Ha másról szó volna, akkor nem volna egyértelmű és következetes Krisztus tanítása, és akkor össze-vissza hihetnénk mindent a saját értelmezéseink szerint. Mint ahogy a r. katolikus egyház ezt teszi, a saját állítása szerint kezdetektől fogva. Mármint a saját létezésük kezdetétől fogva, nem pedig az apostoli korszaktól fogva, mert akkor még sehol nem volt a r. katolikus egyház. Ők az apostolok halála után kezdtek előjönni és össze-vissza magyarázni mindent, csakhogy a Jézus kijelentését a mi Istenünkről ne kelljen elfogadniuk. Mert az borítja a háromság filozófiát! A Ján 20:17 szerint a mi Istenünk nem háromszemélyü, hanem egyetlen személyben létezik, és ez az Atya. Talán nem világos, Jézus mit tanított a Ján 20:17-ben?

Vajon Anániás a mi Istenünket akarta becsapni, tehát az Atyát? És miből gondolja, hogy a szent szellem nem az nem az Atya szelleme, hanem egy másik Isten, az Atyán kívül? Van nekünk más Istenünk az Atyán kívül? Jézus szerint nincsen! (vö. Ján 20:17) Ezért a szent szellemet egy külön személyiséggel bíró Istenként azonosítani kifejezetten r. katolikus látásmód, és nem bibliai kinyilatkoztatás. Az hogy valaki a szent szellemet akarja becsapni, attól még azt az Istent akarja becsapni, Aki a mi Istenünk, tehát az Atyát, és nem az Atyán kívül egy másik Istent, vagy egy másik személyiséggel bíró Istent. A mi Istenünkön kívül nincsen más személyiséggel bíró Isten, mert akkor nem csupán az Atya a mi istenünk, hanem egy másik személyiséggel bíró Isten is, vagyis a szent szellem is ugyanúgy. De ez van a Ján 20:17-ben? Egyáltalán nem ez van!]

Mindezek alapján valljuk tehát a Szentháromságot: a három személyű egy Istenbe vetett hitünket.

[Megjegyzés: A r. katolikusok mindezek alapján /amiket önkényesen összeszedtek érveket/ vallják a Szentháromságot, a három személyű egy Istenbe vetett hitüket, de akik Jézus tanítását fogadják el és követik, azok nem vallják, mivel a mi Istenünk az megegyezik az ő Istenével, tehát az Atyával. Az Atya pedig nem háromszemélyű!. Rajta kívül pedig más Isten nincsen, mert ha volna, akkor nem lehetne csak az Atya a mi Istenünk, hanem mások is a mi Istenünk lennének, ahogy a r. katolikusok is vallják. De amit vallanak és hirdetnek, az hamis a kezdetektől fogva, mert minden magyarázatra hajlandóak, csakhogy a Ján 20:17 kijelentését ne kelljen elfogadniuk. Ezért azt nem is idézték az Isten azonosításakor, mert az nem illik bele a saját hamis magyarázataikba, hanem azt kikerülték. Ami nem illik bele, azt kikerülik, amit meg bele tudnak illeszteni, azt érvként felhozzák. Ez az elhallgatásuk mutatja, hogy szánt szándékkal megcsalják az Isten kinyilatkoztatásait, hogy a saját hagyományaiknak elsőbbséget adjanak. Ugyanazt csinálják, mint a hamis zsidó vallásvezetők, akiket Jézus elmarasztalt: „Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok.” (Márk 7:13, katolikus ford.)

22. Hogyan nevezzük a három isteni személyt egy szóval?

A három isteni személyt egy szóval Szentháromságnak nevezzük.

A Szentháromságról szóló tanítás a keresztény hit egyik legnehezebben érthető tanítása. Ha egy Istenben hiszünk, hogyan mondhatjuk, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek is Isten? Hogyan lehetséges, hogy a három egy? Ezt sokan nem értik: a muzulmánok is például épp azt vetik a keresztények szemére, hogy szerintük nekünk három istenünk van.

[Megjegyzés: Ezzel ellentétben a mi Istenünkről szóló tanítása a keresztény hit egyik legkönnyebben érthető tanítása. Vagyis hogy az Atya a mi Istenünk. (vö. Ján 20:17) Az Atya pedig nem szentháromság, hanem egyetlen személyiség, egyedül igaz Isten (vö Ján 17:3), a legfelségesebb Isten (83. Zsolt 19, Károli ford.), és senki más nem azonos Ővele, mert akkor aki Ővele azonos, akkor annak is a mi Istenünknek kellene lennie, különben az azonossága csak egy kitalált dolog lenne, és nem érne semmit.

A Szentírás tanúsága szerint az első keresztények egyértelműen hitték, hogy egy Isten van, ugyanakkor az Atya mellett a Jézust és a Szentlelket is Istennek vallották.

[Megjegyzés: Nem vallhatták a Jézust is és a „Szentlelket” is Istennek, amikor nem ők a mi Istenünk, hanem Akit Jézus a mi Istenünkként azonosított, tehát az Atya (vö. Ján 20:17), és senki mást nem azonosított a mi Istenünkkel!]

Az első századokban megpróbálták emberi szavakkal leírni, hogy ez hogyan lehetséges: eszerint Istenben három személy van (Atya, Fiú és Szentlélek), de egyetlen isteni lényeg (más szóval egyetlen isteni természet). Istenben minden egy, kivéve a személyek egymáshoz való viszonya. Az egység azt jelenti például, hogy minden cselekedetük közös: bár az Atyának szoktuk tulajdonítani a teremtést, a Fiúnak a megváltást, a Szentléleknek pedig az emberek megszentelését, mégis mindegyik a Szentháromság közös műve. A különbség a személyek egymáshoz való viszonyában van, amit a nicea-konstantinápolyi hitvallás így fogalmaz meg: a Fiú "az Atyától született az idő kezdete előtt", a Szentlélek pedig "az Atyától és a Fiútól származik".

[Megjegyzés: Hogy a nicea-konstantinápolyi hitvallás mit fogalmazott meg, annak nincs jelentősége, hanem annak van, amit Jézus a Ján 20:17-ben fogalmazott meg, vagyis hogy az Atya a mi Istenünk. És pontosan azért nem Istenünk a Jézus, mert ő az Atyától született, az Atya meg nem született senkitől. Az Isten nem születik, hanem kezdet nélkül, öröktől fogva mindörökké van (vö. Zsolt 90:2). Jézus meg született, tehát a születése előtt nem létezett, másrészt meg halotti állapotban is volt (vö. Jel 1:18), míg az Atya mindig is élt (vö. Máté 18:10b). Aztán hogy minden a szentháromság közös műve lenne, ez sem igaz, mert egyedül az Atya akaratából van minden, az Atya pedig nem szentháromság! „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.(Jel 4:11 katolikus ford.) Nem szentháromságról beszél, hanem Istenünkről és az Ő akaratáról, nem pedig valamiféle szentháromságról.]

Ha matematikailag közelítjük meg, akkor mindez még nem ad választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehet a három egy. Van azonban a Szentírásnak egy kijelentése Istenről, ami magyarázatul szolgálhat. János apostol írja: "Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van,... az Isten szeretet." (1 Jn 4,7.8). Csak olyan Isten lehet valódi Isten, aki nem szorul rá a teremtményeire semmilyen szempontból, hanem önmagában is boldog és nem szenved szükséget semmiben. Ha azt állítjuk, hogy Isten szeretet, ez csak úgy lehetséges, ha Isten nem egyetlen személy. A szeretethez ugyanis mindig legalább két fél kell: a szerető és a szeretett személy. Ha Isten szeretet, de csak egyetlen személy lenne, akkor szüksége lenne valami rajta kívül álló létezőre, akit szeret, azaz ilyen értelemben rászorulna a teremtményeire. Ekkor azonban már nem is lenne valódi Isten...

[Megjegyzés: Katolikus filozófus megint a saját szája íze szerint magyarázza, hogy milyen viszonyban van Isten a szeretettel, mert hogy szerinte egyszerre kell léteznie e szerető személynek és a szeretett félnek, mert a szeretet önmagában nem működik. De ha megnézzük, a Szentírás szerint előbb volt Isten szeretete, mint a szeretetének a tárgya: „Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk... Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! … Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.” (Róm 5:8; 1 Ján. 4,19; Eféz 1:4, katolikus ford.)
Vagyis Isten részéről volt már egy előre kiválasztás, a szeretet előre küldése. Tehát a tervében már megvolt a teremtményei iránti szeretete, mégpedig az a szeretet, amelyet a Fiában mutatott ki. Az „előbb szeretett” kifejezés mutatja, hogy nem szükséges a szeretet tárgyának egyszerre léteznie magával a szeretettel. Istenben már akkor létezhetett szeretet a teremtményei iránt, mielőtt megteremtette őket. Hiszen pontosan a szeretete inspirálta a teremtésre. Tehát amikor azt mondja: „Ha azt állítjuk, hogy Isten szeretet, ez csak úgy lehetséges, ha Isten nem egyetlen személy” - akkor ez egy önkényes filozófiai megállapítás, és annyit is ér, vagyis semennyit.]

Ahogyan egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata is egy hármasság (a szerető és a szeretett személy, valamint a köztük lévő szeretet hármassága), épp úgy Istenben is jelen van e hármasság: az Atya és a Fiú, mint a szerető és szeretett személy, és a köztük lévő megszemélyesült szeretet: a Szentlélek.

[Megjegyzés: Itt is világosan kivehető az a szándék, hogy a háromsághitnek filozófiai alapot nyújtson, amikor a az Atya-Fiú- Lélek hármas szükségességét erőlteti, mert ha az nem állt fenn öröktől fogva, akkor az Isten önmagában, egyetlen személyben nem lehetett szeretet. De az „előbb szeretett minket” mutatja, hogy lehet szeretet Isten önmagában is, és a szeretet megelőzheti a szeretet később megvalósuló tárgyát. Semmi szükség tehát a szentháromságra az isteni szeretethez, hanem csupán a katolikus filozófia akar átgázolni a Ján 20:17 kijelentésén, miszerint a mi Istenünk, az Atya egymaga is lehet a mi Istenünk, ami nem zárja ki, hogy Ő a szeretet megtestesítője lenne. Nem szükséges tehát a katolikus filozófiai vitába belemenni, mert a katolicizmus úgy is akként érti a kinyilatkoztatást, ahogy akarja, és erővel akarja lenyomni a saját magyarázatát az ember torkán. Aztán akik engedik, azok úgy is fütyülnek, ahogy azok muzsikálnak. Csakhogy nincsen semmiféle háromság a Ján 20:17-ben, úgy hogy maradunk az Atyánál, aki egymagában a mi Istenünk és nincsen több és nincsen más Isten Rajta kívül!]

21. Hány Isten van?

Egy Isten van, aki három személy: Atya, Fiú és Szentlélek.

Az ószövetségi zsidó nép kezdettől egy Istenben hitt. Eleinte nem tagadta, hogy más népeknek is vannak istenei, de azt vallotta, hogy az ő Istenük minden más istennél nagyobb: "Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged?" (Kiv 15,11) Később, a próféták korában azonban már egyértelműen azt vallották, hogy csak egyetlen Isten létezik: "a népek minden istene üres káprázat, az Úr azonban az ég alkotója" (Zsolt 96,5). Ezt tanúsítja annak az imádságnak az első mondata is, melyet minden zsidó férfinak naponta el kell imádkozni: "Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!" (MTörv 6,4) Amikor a zsidó népet Babilon leigázta a Kr. e. 6. században, akkor a zsidók azzal szembesültek, hogy ez a nép a napot, a holdat, a csillagokat és különféle állatokat imádnak istenként. Ekkor keletkezett a teremtéstörténet, amiben megvallották, hogy ezek nem istenek, hanem Izrael egyetlen Istene teremtette őket. (Ez különösen jól mutatja, hogy milyen szilárd meggyőződéssel hitték, hogy az ő Istenükön kívül nincs más, hisz akkoriban általában a leigázott népek a hódító nép isteneit kezdték tisztelni - mivel ő volt az erősebb.)

[Megjegyzés: Hogy a teremtéstörténet a Babiloni fogság idején keletkezett volna, ez egy jókora csúsztatás, mert egy Isteni üzenet nem keletkezik csak úgy a történelem viharai közepette, hanem az Isten aktuális sugalmazására jön létre. A Jézus váltsághalálának a részleteit is évtizedekkel később írták le, attól még a megváltás eszméje /tárgya/ nem akkor keletkezett, amikor leírták, hanem jóval korábban. Ugyanígy a teremtési beszámoló is!]

Jézus szintén megerősíti, hogy egyetlen Isten létezik (vö. Mk 12,29), ugyanakkor utal saját maga és a Szentlélek istenségére is.

[Megjegyzés: Na és hol utal, talán a Ján 20:17-ben? Ha meg máshol utalt volna arra, hogy ő ugyanolyan Isten, mint az Atya, akkor nem mondta volna, hogy az Atya a mi Istenünk, hanem az Atya is, meg ő is, meg a szellem is. De nem ez van a Ján 20:17-ben!]

Az ősegyház az egyistenhit mellett kezdetektől vallotta Jézus istenségét is. A keresztények mindkettőhöz ragaszkodtak, akár az életük árán is - ahogyan ezt az első századokból fennmaradt vértanúakták bizonyítják: a rómaiak arra próbáltak kötelezni mindenkit, hogy ismerjék el a császárt istenként. Aki ezt megtagadta, az életével fizetett. A rómaiakat önmagában nem zavarta az, hogy Jézust istenként tisztelték - számukra mindegy volt, hogy eggyel több vagy kevesebb istent tartanak számon - a keresztények számára azonban elképzelhetetlen volt, hogy Jézuson kívül mást istenként ismerjenek el.

[Megjegyzés: Teljes zagyvaság amit mond: „a keresztények számára azonban elképzelhetetlen volt, hogy Jézuson kívül mást istenként ismerjenek el.” Mert az ősegyháznak ez a hite nem az apostoli egyház hite volt, hanem az apostolok halála utáni századok egyházának hite, pontosabban hitehagyása. Mert hogyan lehet csak Jézust Istenként elismerni, amikor pontosan Jézus tanította, hogy a mi Istenünk az Atya! (vö. Ján 20:17) Ez az egyik legdurvább hamisítás, amit a hitehagyott egyház megvalósított, hogy az Atya személye mellé még beiktattak két különálló személyt az imádatba, aminek semmiféle szentírási létjogosultsága nincsen. Mi a Mi Istenünket imádjuk, és a mi Istenünkön kívül más Istent nem imádunk. Ha mást is imádnánk, akkor más is lenne a mi Istenünk, de nincsen más!!!]

A zsidó, a keresztény és az iszlám valláson kívül igazi egyistenhittel nem sok helyen találkozunk. A különféle népek általában több istenben hittek - gondoljunk akár az egyiptomiakra, görögökre vagy épp a hindukra... Mivel az iszlám vallás egyistenhite is az ószövetségen alapul, talán ez is egy jele annak, hogy az Ószövetség nem csupán emberi alkotás, hanem isteni kinyilatkoztatásból származik.


Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Amen.


[Megjegyzés: Az egy Isten, az a mindenható Atya. Ezt tanította Jézus és 


ezt hitték az apostolok is.]

19. Mit vallunk meg az apostoli hitvallásban?


Az apostoli hitvallásban megvalljuk, hogy hiszünk a háromszemélyű egy Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.

Kereszteléskor a hívőt a Szentháromság nevére keresztelik meg, ahogyan Jézus mondta a tanítványoknak: "
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére." (Mt 28,19). Ennek megfelelően az apostoli hitvallás is három részre tagolódik: az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről szóló tanítás összefoglalására.

[Megjegyzés: Máté idézete nem mondja, hogy háromszemélyű az az egy Isten, Akiben hinnünk kellene. Ha ezt mondaná, akkor Jézus sem tanította volna, hogy az Atya a mi Istenünk (vö. Ján 20:17), hanem a háromszemélyű egy Isten. Mert Máté és János idézete köszönő viszonyban van egymással, viszont sem a Máté sem a János idézeteivel nincsen köszönő viszonyban a r. katolikus dogmatika, hanem fényévekre van azoktól!]

A Szentháromságba vetett hit a kereszténység egyik megfejthetetlen hittitka. Hogyan lehet a három isteni személy mégis egy Isten. Ez az emberi értelem számára felfoghatatlan, az egyház mégis töretlenül ragaszkodik megvallásához kétezer éve. Talán ez is egy bizonyítéka, hogy hitünk nem emberi kitaláció, mert akkor nyugodtan ki lehetett volna belőle hagyni egy olyan hittételt, ami teljesen ellentmondani látszik az értelemnek. Ugyanakkor majd látni fogjuk, hogy pontosan a Szentháromságba vetett hit tud egyedül magyarázatot adni nagyon sok kérdésre, ami Krisztus tanítását jobban megismerve elkerülhetetlenül felmerül. A hitvallás tehát a Szentháromság személyeibe vetett hit megvallása, amely hit benne foglaltatik minden keresztvetésünkben.

[Megjegyzés: Semmiféle megfejthetetlen hittitok nincsen a Ján 20:17-ben. Jézus mondja, hogy felmegy az ő Atyjához, a mi Atyánkhoz, az ő Istenéhez, a mi Istenünkhöz. Mi az amit ebben nem lehet megérteni? Ha pedig ez nagyon is érthető, akkor ez minden más idézetre is fényt derít, amit értelmezni kellene. Pl. a Ján 1:1 mondanivalóját, hogy Isten volt az Ige. Nyilván ugyanaz az Isten nem lehetett, ha már Nála volt, s ugyanakkor a mi Istenünk az Atya, és senki más nem az, mert akkor nem lehetne az Atya egyedül a mi Istenünk. A Ján 20:17 meg nem mondja, hogy az Atyán kívül még valaki más is a mi Istenünk lenne. Amihez pedig a r.k. egyház ragaszkodik töretlenül, az a saját maga által gyártott filozófiai dogma, amit sokkal nagyobbra tart, mint amit Jézus a Ján 20:17-ben tanított. Neki az a bizonyíték, hogy nem emberi kitaláció, hogy olyan régóta ragaszkodik hozzá. Miért nem az a bizonyíték rá, hogy Jézus tanítja?! Mert neki fontosabb a saját értelmezése, mint Jézus kinyilatkoztatása. Hiszen a Ján 20:17 az nem egy értelmezés, hanem teljesen világos kinyilatkoztatás. Ezt nem kell értelmezni órákig, hónapokig, évtizedekig. A háromságot meg majdnem kétezer éve rágják mint a gittet, és ezt azért tudják megtenni, mert „ az emberi értelem számára felfoghatatlan”-nak állítják be. De ha az emberi értelem számára a Ján 20:17 nem felfoghatatlan, akkor a dogmájukat kihajíthatják az ablakon, mert elhomályosítja az Istenről szóló világos, és mindenki számára könnyen megérthető kinyilatkoztatást!]


Az apostoli hitvallás hitünk rövid foglalata.
A szentmiséken két hitvallást szoktunk általában imádkozni. Ezek közül a rövidebbiket hívjuk apostoli hitvallásnak. Ez egy ősi keresztségi hitvallás, ami az apostolok hitét foglalja össze, de szövege nem az apostoli korból származik. Kezdetben a hívőknek a keresztség előtt csak annyit kellett megvallaniuk, hogy Jézus az Úr, a Messiás, az Isten Fia. A második században már 3 kérdést tettek fel az Atyába, a Fiúba és a Szentlélekbe vetett hit kifejezésére. Ez bővült a századok során a mai formában ismert hitvallássá.

A hosszabbik hitvallás a nicea-konstantinápolyi. Ezt 451-ben Kalkedónban hirdették ki a korábbi niceai és a konstantinápolyi zsinatokon fogalmazott szöveg alapján. Néhány kisebb eltéréstől eltekintve ez a hitvallás az egész keresztény egyházban használatos. A protestánsok "katolikus egyház" helyett "egyetemes egyház"-at mondanak - ami megfelel a szó eredeti értelmének, hisz a katolikus szó itt még nem felekezet megjelölés akart lenni, hanem Krisztus egyházának egyetemességét fejezte ki. A keleti egyházak pedig - ahogy korábban már esett róla szó - az "és a Fiútól" részt hagyják ki, amit nyugaton a 11. században tettek a hitvallás szövegéhez.

Az apostoli hitvallás egyszerűbb szavakkal foglalja össze hitünk tanításait, a nicea-konstantinápolyi hitvallás számos dogmatikai utalást tartalmaz, amiért megértése talán kissé nehezebb.

[Megjegyzés: A keresztény hit lényege az a megvallás, hogy az Atya a mi istenünk, aki Jézusnak is az Istene, és ezzel szemben a Szentírás sem tanít mást, mert akkor ellentmondás lenne az Istenről szóló tanításban, de nincsen! Ha pedig a kereszténység hitvallása nem egyezik a Ján 20:17-ben kijelentett igazsággal, akkor a kereszténység tévelygésben van kétezer éve. Bibliai szóhasználattal élve, hitehagyásban, de ez nem meglepő, mivel meg van jövendölve. Lásd: „Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. (Apcsel 20:29-30, katolikus ford.) Ez lett megjövendölve, nem pedig töretlen ragaszkodás a bibliai igazságokhoz!

17. Milyen vallásúak vagyunk?

Mi katolikus keresztény vallásúak vagyunk.

Mit jelentenek ezek a szavak? A “keresztény(görögül “chrisztianosz”) azt jelenti: krisztusi, krisztuskövető - mivel hitünk középpontjában Jézus Krisztus áll. A benne való hit és a vele való személyes kapcsolat jelenti azt, hogy keresztény vagyok. A “katolikusszó pedig azt jelenti, hogy egyetemes, teljes. Ez két dologra utal: egyrészt arra, hogy az egyház küldetése minden emberhez szól ("Tegyétek tanítványommá mind a népeket" - mondja Jézus - Mt 28,19). Másrészt arra is utal, hogy hitünk szerint a katolikus Egyház őrzi a hit és a szentségek teljességét.

[Megjegyzés: Ha azt őrizné, amit a Ján 20:17 tanít, akkor az igaz hit szentségét őrizné. De nem azt őrzi, hanem a saját maga értelmezését őrzi, a saját filozófiájának a szövegeit, amelyeket az évszázadok alatt megfogalmazott. De nem azt kell őrizni, hanem amit Jézus tanított. Jézus pedig azt tanította, hogy a mi Istenünk az Atya, nem pedig egy misztikus szentháromság. (vö. Ján 20:17)

A katolikus keresztény egyházat két nagyobb csoport alkotja. Az egyik a
római katolikusok csoportja, vagyis a nyugati egyház, amely a történelem folyamán végig a pápa vezetése alá tartozott. A másik a keleti katolikusok csoportja. Ezek olyan keleti egyházak, amelyek a szakadások (pl. 451, 1054) után újra egyesültek Rómával (pl. a görög katolikusok az ortodoxok - más szóval görög keletiek - közül kiválva csatlakoztak ismét a pápához), vagy olyan keleti egyházak, melyeket nem érintett a szakadás és végig a nyugatival azonos hitet vallottak (pl. maroniták). Ezek az egyházak elismerik a pápát, a római katolikusokkal azonos hitet vallanak, viszont az egyesülés után is megőrizték sajátos liturgiájukat. Ha részt veszünk például egy görög katolikus szentmisén, azon éppúgy áldozhatunk, mint egy római katolikus szentmisén - igaz, ott nem ostyával, hanem “rendes” kovászos kenyér darabbal, amit vörösborba mártanak. Sőt, vannak olyan papok, akik egy személyben bemutathatnak szentmisét mindkét rítus szerint.

[Megjegyzés: Teljesen mindegy, hogy mit hogyan csinálnak, ha már a Ján 20:17 egyszerű de nagyszerű igazságát elvetették. Márpedig elvetették, mivel az ütközik a háromsággal. Ha pedig ütközik, akkor az egész kereszténység ütközik, és azért ütközik, mert még mindig hitehagyásban van. Hitehagyásban merevedett meg! Ha pedig megmerevedett a hitehagyásban, a saját hamis tanításában, amit Istenről tanít, akkor ez a hamis tanítás a pusztulását fogja okozni. Amit másoknak tulajdonít, azoknak, akik a háromságot nem fogadják el, az az ő saját eretneksége, nem pedig másoké. Akik elfogadják, hogy a mi Istenünk az Atya, azok nem eretnekek, akik szerint nem csak az Atya a mi Istenünk, hanem még két másik személy is, azok az eretnekek, mert ilyen tanítás nincsen a Ján 20:17-ben. Ha pedig ott nincsen, akkor máshol sincsen, mivel a Szentírás nem tartalmaz egymásnak ellentmondó tanításokat, hanem egymással összefüggő és egymással összhangban lévő isteni igazságokat!]

"
A különböző liturgikus hagyományok az Egyház küldetése miatt keletkeztek. Az azonos földrajzi és kulturális területen élő egyházak Krisztus misztériumát lassanként sajátos, kultúrájukra jellemző kifejezési formákban kezdték ünnepelni. (...) Így mutatkozott meg egy meghatározott egyház liturgikus élete által Krisztus - minden nép világossága és üdvössége - annak a népnek és kultúrának, melyhez az adott egyház küldetett, s amelyben gyökeret vert." (KEK 1202)

[Megjegyzés: Keletkeztek itt másféle hagyományok is, mégpedig olyanok, amelyekkel a Szentírás kinyilatkoztatásait megmásították, meggyengítették, az embereket félrevezették, a laikusok hitét gúzsba kötötték. De mindenki felel a saját laikusságáért, amiért nem képes Krisztus világos kijelentéseit megérteni és ennek eredményeként a hamis tanításnak ellenállni, a hitehagyással szembe szegülni. Aki enged a hamis filozófiáknak, az maga is hitehagyottá lesz. És a több ezer éve tartó hitehagyásban való megmerevedés csak arra garancia, hogy a r. k. egyház nem fogja feladni soha a hamis tanait. Köv.képpen akik ehhez az egyházhoz ragaszkodnak, azok azokhoz a hamis tanításokhoz is ragaszkodnak, amely az ő pusztulásukat jelenti: „Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.” (2Pét 3:15-16)

Aki tehát a Ján 20:17 kinyilatkoztatását kicsavarja, az sokkal inkább kicsavarja a nehezen érthető írásokat is. Pedig ez a könnyen érthető szöveg sok nehezen érthető szöveget megmagyaráz és helyre tesz. Legfőképpen azt tisztázza, hogy a mi Istenünk azonos a Jézus Krisztus Istenével, vagyis a mennyei Atyával. A mennyei Atya pedig nem háromság, kövképpen a Biblia Legfelségesebb Istene nem háromság, amiből kifolyólag az imádat nem valamiféle burkolt háromegy Isten felé történik, hanem az Atya felé a Fiú által (vö. Ján 14:6). Hiszen a Fiú a közbenjáró az Isten és az emberek között (vö. 1Tim 2:5), nem pedig maga és az emberek között. Akiknek ez nem világos, azok hitehagyásban vannak, akik pedig kitartanak a hitehagyásban, azok elvesznek. „Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek.” (2Kor 4:3, katolikus ford.)

Márpedig amit Jézus a Ján 20:17-ben mond, az a r.k. egyház számára és azok számára sem érthető, akiket megfertőzött, vagyis az egész kereszténység számára. Így tehát az egész hitehagyott kereszténység elveszett. Akik viszont értik a Ján 20:17 mondanivalóját, azok nem vesztek el, hanem „ ... az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” (Máté 13:43, katolikus ford.)]





Nincsenek megjegyzések: