motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. április 28., kedd

Az igazság nagy piramisa

Az igazság nagy piramisa



Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta,
arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róma 1:20)


A piramis csúcsán Isten áll, Aki teremtette a világegyetemet. Hogy ki ez az Isten, azt a világ vallásos nagy könyvei egymástól eltérően határozzák meg, ami egy zűrzavar-növelő tényező, és nem járul hozzá az ember helyes istenképének a kialakításához, hanem akadályozza azt. Tehát az a tény, hogy többféle világvallás létezik a földön, csak megosztja az emberiséget és nem hozza egységre a népeket egymással.

A 3500 éves Biblia az egyik nagy szent könyv, amely Isten kinyilatkoztatását tartalmazza, amelyet bizonyos emberekkel 1600 év alatt íratott le /sugalmazás útján/ bizonyos emberek számára /először a kiválasztott zsidó népnek – ez a Mózes törvénye; majd a Krisztust követő keresztényeknek – ezek az USZ-i írások/, amelyekből viszont bárki okulhat, aki ezeket az írásokat tanulmányozza és az azokban lévő irányadó mértékeket a maga javára fordítja.

Az Istenről szóló vallásos írások nagyjából megegyeznek abban, hogy az Isten nem fizikai testű Lény, tehát semmiképpen nem emberi alakban létező, hanem szellemi formában, úgymond egy olyan dimenzióban él, amely túl van időn s téren, az anyagi világegyetem határán. A tudományt, mint eszközt szívesen alkalmazó, kutató szellemű ember nem képes ezt a dimenziót befogni olyan módon, hogy azt mondhatná: - íme lássátok, fogjátok, tapintsátok, ez itt a szellemvilág, itt vagy ott van Isten, a szellemi lények, mindaz, ami ebben a közegben található, az nyilvánvaló mindenki előtt, akár egy tóban úszkáló halak.

Hanem az Istenre /és a szellemi közegre/ mintegy következtetni lehet, hogy az valóságosan létező, egyrészt a minket körülvevő dolgokból, másrészt az írásos kinyilatkoztatásból. /Az un. egyéni megtapasztalásokkal vigyázni kell, mert akitől a megtapasztalás ered, nem biztos hogy az, akinek kiadja magát. Nem véletlenül figyelmeztet a Bibliában Jézus, hogy az Ördög /egy bukott angyal/ a világosság angyalának adja ki magát, miközben meg a sötétség fejedelme. vö. 2Kor 11:14/

A direkt istentagadó szellemi beállítottságúak rögtön ellene is mondanak a következtetésre épülő világnézeti alapállásnak, mondván, csak az létezhet, amire konkrét bizonyíték van, Istenre /és a szellemvilágra / nincs, mivelhogy az nem létezik /nem is létezhet!/.

Nézőpontjuk szerint az anyag mögött megbújó láthatatlan energia önmagát fejlesztette fel olyan univerzummá, amelyben minden létezés és történés egymásból és egymásra hatóan eredeztethető. Tehát ha létezik egy rendszer, azt szükségszerűen nem valamilyen terv előzte meg és a terv mögött álló erő hozta létre, hanem az a rendszeralkatrészek éppen sikeres összeállásának következménye. Ebből az alapállásból következik aztán az, hogy az ember az anyagnak mintegy jelen idő szerinti következménye, amely öntudatának képességét latba vetve önmagát irányítja és környezetét formálja az egyéniségéből fakadó módon.

Ezt a mintát látjuk a világban, ez a nézet uralja a világ oktatási intézményeit, és a modern tudomány is ilyen lábakon áll: a vallatható dolgok közül csak a tudomány eszközeivel vizsgálhatók vállalhatók, a hit útján megközelíthetők nem. A fizika és matematika adatainak betáplálása működőképes repülőgépet eredményez, ez tehát létezik. De ha ugyanezen adatok betáplálásával nem lehet Isten létezését az univerzumból lehívni, akkor az nem létezik. A hibát tehát nem a betáplált adatok hiányosságából eredeztetik, hanem a lehívott adatok fogyatékosságából. Nem a kérdést tartják hiányosnak, hanem a választ nem kielégítőnek. Holott rosszul feltett kérdésre jó válasz nem is létezhet. A tudomány pedig nincs abban a helyzetben, hogy a várt válasz minőségéhez igazodni képes kérdést tudjon egyáltalán feltenni, hiszen a profiljából kifordulva azt kérdezi, van-e Isten, nem pedig azt, hogy milyen módon van?

A testi ember kérdése: van-e Isten; a szellemi ember kérdése: milyen módon van? A testi ember önmagából indul ki, a szellemi ember pedig a lehetségesből. A testi ember a testen kívül mindent kizár. A szellemi ember minden lehetségest bekalkulál. A tudomány testi, önmagának fogyatékossága. A hit szellemi, önmagának nyeresége. A tudomány tagadja az általa megfoghatatlant. A hit megragadja az általa elérhetőt.

A tagadás végső sorsa az elbukás, mert engedetlenséget szül. A hit végső sorsa a felemelkedés, mert engedelmességre sarkall. A tudomány a halál koporsója. A hit az élet bölcsője. A tudomány istentagadás. A hit istenigenlés. A tudomány abban a formában ássa alá az emberiség boldogulását, ahogy és amilyen formában gyakorolják. A valódi tudomány nem cáfolja a hitet, hanem támogatja azt. A hiba tehát alapvetően nem a tudományban van meg, hanem a tudomány fonák művelésében azok részéről, akik azt a saját céljaikra kisajátítják!

A tudománynak és a hitnek az élet eredetéről és a létezés céljáról teljesen más magyarázata és programja van:

Az isteni kinyilatkoztatás szerint az /anyagi/ univerzum teremtve lett /tudatos teremtés, melyet akarat előzött meg vö. Jel 4:11/; az ember anatómiai felépítése genetikailag programozott; az embernek Isten /a Teremtő/ nyilatkoztatja ki, hogy milyen erkölcsi törvények szerint éljen; és Isten mindörökre fenntartja magának a jogot, hogy azokat, akik szándékosan kivonják magukat az irányítása alól, örök halállal sújtsa, viszont azokat, akik neki önként és meggyőződésből engedelmeskednek, örök élettel jutalmazza.

A tudomány szerint az anyag személytelen, öröktől fogva létezik és spontán alakul át, fejlődik, ill. hanyatlik; az általa létrejött életnek semmiféle központi célja nincs, aminek egyenes következménye az emberi faj önző élvezethajhászása; az abszolút szabadságot a félelem csökevényességéből fakadt istenképeknek való engedetlenség jelenti; a totális és egyre növekvő erkölcsi zűrzavar az emberiség fejlődésének velejárója; az egyén kiteljesedésének távlatait a benne megbújó kötődések határozzák meg; az ember végső soron önmagának ura és istene, önnön sorsának büszke kovácsolója, netán sanyarú sírásója.

Összefoglalás

Egymással szemben állnak:

Isten /a Teremtő/ - az örök, személytelen energia /önfejlesztő anyag/

A teremtés aktusa - az evolúció mechanizmusa

A kinyilatkoztatások szent könyvei - az emberi eredetű jogalkotások

A nehézségi erő szellemi értelemben az embert az ateizmushoz húzza /senki nem születik istenhittel/, az isteni kinyilatkoztatás elfogadásának az oldalára átbillenni egyfajta őszinte nyitottság kérdése, és komoly vizsgálódás eredménye.

Az ateizmus tagadása mögött nem őszinte kutatás áll, hanem az emberi jellemből fakadó hitbeli alapállás, amit meggyőződésnek nem is lehet nevezni, mert a tagadás és a tudás nem azonos műfaj. Tudás nélkül is lehet tagadni /helyből távolugrás/, viszont tudás nélkül nem lehet /bibliai értelemben/ hinni /koncentrált nekifutásból távolugrás/.

Tudás nélküli tagadás az vakmerőség, tudás nélküli hit az hiszékenység. A vakmerő hitetlenség és a tudatlan hiszékenység az egy kategória, olyanok mint szélben rángatózó luftballonok. A tudatos hívők azok, akiket meggyőződésük teszi olyanokká, mint a mamutfenyők, viharban is stabilan állnak, az örökkévaló élvezetek forrásai a ő szomjukat fogják oltani, mert az Isten is örök, Aki ezeket a forrásokat biztosítja.

Az igazság nagy piramisának tetején tehát az ateisták szerint az örök anyag áll, a kinyilatkoztatás szerint Isten. Az ateisták szerint Isten letaszíttatott a trónjáról, mert gátja az emberi szabadságnak és kiteljesedésnek. A hívők szerint pedig a tudomány által piedesztálra helyezett anyag/elvűség/ fog Isten által letaszíttatni a trónjáról, mert erkölcsi szabadosságával szétzülleszti a társadalmat, s mert az élet céljának az önző élvezethajszolást határozza meg, ami végső soron fásulttá, kiábrándulttá, életunttá teszi az embert.

A bibliai kinyilatkoztatás szerint egy hatalmas, az emberi ügyekbe való isteni beavatkozás küszöbén állunk, amely alapjaiban változtatja meg a történelem menetét. Ezzel a kijelentéssel az ateizmus nem tud mit kezdeni, hanem bambán szemléli a hívők által terjesztett, erről szóló üzenetet, mert nincs eszköze arra, hogy ezt bármilyen formában a maga javára megragadja.

Akiknél ez mégis lehetséges, azok annyiban különböznek másoknál, hogy a nyitottságuk nagyobb a tudálékosságuknál, és ez a nyitottságuk alapot adhat arra, hogy egyéni kutatásuk eredményeként hitre és a szükséges ismeretre eljussanak.

A zsidóság és a többi nép

ki az elmúlt időkben minden nemzetet a maga útain engedett járni;”
(Apcsel 14:15, Káldi ford.)

Az igazság piramisának a közepén a népek /nemzetek/ helyezkednek el, amelyeknek eredete adja a kulcsot az igazság megértéséhez. A Bibliának itt is óriási szerepe van, mivel támpontokat ad a helyes történelmi látásmód kialakításához.

Az, hogy a zsidók lettek kiválasztva Isten számára különleges tulajdonú népé, nem annak köszönhető, hogy a zsidók jobbak lettek volna bármelyik más nemzetnél, hiszen a jobbságot, a különbséget az isteni nevelés eredményezi olyan mértékben, amilyen mértékben fönnáll a nevelhetőség kivitelezhetősége. Isteni nevelés nélkül minden nép elfajzott volna abban az értelemben, hogy a saját esze után megy, márpedig azok között, akik valóban követik a Krisztust, egyetlen bűnöző sincsen, a világon pedig mindenhol burjánzik a bűnözés, még az emberi törvények mértéke szerint is, nem hogy az isteni törvények mértéke szerint. Aztán az sem mindegy, hogy egy nép milyen isteni törvényeket követ, hiszen az ókori kánaánitáknak voltak nemzeti isteneik, az erkölcsük mégis katasztrofális volt /emberáldozatok, stb.../.

A zsidóság Ábrahám pátriárka leszármazottaiból jött létre, akik családként kerültek Egyiptomba, ahol több milliós néppé növekedtek és őket Istenük szabadította meg, Aki számukra a héber JHVH tulajdonnéven nyilatkoztatta ki magát.

 Egy nemzet kiválasztására azért volt szükség, mivel a két első ember /Ádám és Éva/ elbukott az engedelmesség próbáján, Isten pedig engedelmes emberiség létrejöttét tűzte ki célul, akik nem azért engedelmesek, mert Isten erőnek erejével beléjük veri az engedelmességet /mint csökönyös szamárba ostorral a gazdája/, hanem akik szívükben és elméjükben megérnek az engedelmességre, mert rájönnek és megtapasztalják, hogy az engedelmességük a javukra van és nem a kárukra. Ami tehát a zsidóság egészét érinti, annyiból is látható a kiválasztottságuk, hogy Isten a prófétáit hozzájuk küldte és nem más nemzetekhez vö. Jer 44:4; Zsolt 147:19-20.

Ábrahám magva Jézus Krisztus és Ábrahám szellemi magva elsősorban a Jézus Krisztusban hívők Isten által kiválasztott csoportja vö. 1Kor 12:18. Mivel Isten újkori népe a szellemi Izrael, azok részben zsidókból, részben pogányokból állnak, akik mind Ábrahám hitével rendelkeznek. Teljesen mindegy tehát, hogy a zsidó nép volt a kiválasztott, mert az engedelmesség útján való áldások elnyerésén van a hangsúly, és nem a származás szerinti hovatartozáson.

Hiába zsidó származású valaki, ha Istennek nem engedelmes, nem lehet kedves előtte. Viszont ha valaki pogány származású, és engedelmes, akkor az kedves az Isten előtt. Mert az engedelmesség kedves az Istennek, és nem a származás.

Istennek a célja a földi paradicsom és az azt benépesítő engedelmes emberiség létrejötte, Ennek érdekében hozott létre egy mennyei kormányzatot Jézus Krisztussal az élen, aki Isten királyságának a királya, a többi társuralkodó pedig a szellemi Izrael, akiknek összlétszáma 144 000 fő vö. Jel 7:4; 14:1. Ők fognak Krisztussal uralkodni a mennyben az Armageddoni csata lezajlása után vö. Jel 20:4, és az Isten által életben hagyottakat ők segítik a tökéletességre jutásban itt a földön.

Fontos tudni, hogy a mai Izrael nemzetének a szellemi Izraelhez semmi köze, hiszen az Ő nemzeti identitásuk nem a Jézus Krisztusban való kollektív hiten alapul, hanem egy félreértelmezett ősi isteni kijelentésen, amely szerint Isten azt a földet nekik adta. A birtoklás viszont az időszerű engedelmességhez volt kötve, az engedelmesség pedig a Jézus Krisztusban való hithez. Isten immár kétezer éve a Krisztushoz igazodó engedelmességet várja el mindenkitől, aki pedig erre nem hajlandó, az kivonja magát az isteni irányítás alól annak minden keserű következményével együtt.

A keresztény egyházak bibliaértelmezése szerint a mai Izrael még mindig az Isten népét jelenti, mert a kiválasztásuk örök időkre szól. Ez tévedés annyiban is, hogy a héberben használt ohlam szó önmagában nem feltétlenül jelent szó szerint örök időt, hanem meghatározatlant. Másrészt pedig Isten az ókori jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben történő pusztulásra adásával lezárta a mózesi törvényre épülő imádati rendszert, illetve ezzel vált nyilvánvalóvá mindenki előtt. A lezárás ugyanis pontosan a Krisztus váltságáldozatával történt meg, Krisztus feltámadásával létrejött az új szellemi templom alapja, akire épült a tizenkét apostollal az élen az összes többi elhívott, akik a szellemi templom egészét kiadják vö. 1Pét 2:5.

A mai Izrael egy világi nemzet, ugyanolyan emberi /demokratikus/ kormányzattal, mint a többi nemzet, a szellemi Izrael felépítése pedig nem demokratikus, hanem teokratikus, mivel abban az USZ-i törvények, utasítások és rendeletek szerint történik a vezetés és minden a Jézus Krisztusban való hitre épül. A testi Izrael /vallásos része/ pedig nem csak az USZ-i írásokat nem fogadja el mérvadónak a maga számára, de Jézus Krisztust sem Megváltójának. Hanem az ókori templom siratófalát használja az Istenhez való közeledés alapjául, amely templomfalnak az igaz imádatban /a templom kárpitjának meghasadása óta/ semmi szerepe nincsen.

Ha tehát valaki azt kérdezi, hogy a mai zsidó vallás, amely a Mózes törvényére épül, milyen mértékben élvezi az Isten kegyét, arra az a bibliai válasz, hogy semmilyen mértékben. A zsidók vallása addig volt érvényben Isten előtt, amíg Jézus Krisztus váltság halála és feltámadása azt a vallási rendszert fel nem váltotta. Akik tehát ma a zsidó hagyományos vallást gyakorolják, egy több ezer éve letűnt korszak érvénytelen rendszeréhez ragaszkodnak teljesen érzelmi alapon. A hagyományaik ma sem kevésbé fontosak nekik, mint az Jézus Krisztus idejében volt vö. Márk 7:9.

A végeredményt nézve tehát teljesen mindegy, hogy melyik nemzet volt a kiválasztott, mert a cél az emberiség teljességének áldáshoz juttatása. És mivel az alapot Ábrahám hite adta, az ő utódain keresztül jött el a Megváltó, először az övéihez, s rajtuk keresztül az emberiséghez. A minden nemzetből valók így jutnak el az emberi tökéletességre Isten megváltói művének eredményeképpen vö. Apcsel 3:25.
Összefoglalás

A zsidó nép kiválasztása nem jelenti a többi nép fölötti magasabbrendűséget,
hanem a 'magasabbrendűséget' az isteni nevelésben való részesülés jelenti /az Isten szemében/,
azon belül is az isteni nevelésnek való engedelmesség.

A kiválasztás fő célja az egész emberiség áldáshoz juttatása,
miközben a kiválasztottság egyben tükröt is jelent a világ népei számára,
hogy a nevelés milyen célzatú és mely irányban halad.

Az ókori kiválasztottság nem örök garancia az abban való megmaradásra,
ha a kiválasztottság nem engedelmességgel, hanem engedetlenséggel párosul.

Az egyes ember szerepe az üdvösségben

„A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja:
„Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”
(Jelenések 22:17)

A piramis alján az egyes emberek vannak. Éljen bárhol is valaki a földön, Isten az Ő ki nem érdemelt kedvessége folytán azzal a lehetőséggel áldotta meg, hogy a Jézus Krisztusban való hitben eljuthasson az üdvösségre. Az üdvösség a megmentésben való részesülést jelenti azokkal szemben, akik örök elmarasztalásban részesülnek.

Armageddon az a világtörténelmi küszöb, amelyen át valaki bejuthat az Isten új rendszerébe, ezért ez az esemény az i.sz-i 70-es zsidó-római háborúhoz hasonlítható. Akik addig elhagyták a várost /Jeruzsálemet/ megmenekültek, akik ott maradtak, azok sanyarú sorsra jutottak. Hogy ki maradt ott és ki ment el, az a halló fültől és az engedelmesség mértékétől függött vö. Luk 20:20-21.

Jézus Krisztus előre megmondta, hogy a a zsidó rendszer vége elközelített, ugyanígy az emberi történelem vége is elközelített, annak az emberi történelemnek, amely Isten nélkül kanyarog a világ országútjain. Illetve egy zavaros istenképpel van átitatva és a materializmus vadhajtásaival elegyítve.

Nincs jelentősége annak, hogy az egyes emberek a föld bármely részén mit gondolnak Jézus Krisztusról, és őt hová helyezik az életükben és szánnak-e szerepet egyáltalán neki. A világegyetem Ura ugyanis Őt választotta ki arra, hogy minden egyes ember sorsa rajta forduljon meg, nem valamely ember hovatartozásán, műveltségén, anyagi helyzetén vagy kiépített kapcsolatain vö. Apcsel 17:31.

Jézus Krisztus hibátlan, tökéletes élete egyedülálló érték volt, amelyet mindazok megváltása érdekében feláldozott, akik bűnben születtek, tehát mindenkiért, hiszen mindenki Ádám és Éva leszármazottja, és bűnössége folytán halandónak született. A halál erejét az emberi társadalomban csak Krisztus váltsághalála tudja megtörni, arra soha semmilyen emberi hatalom nem képes, ugyanis az emberi élet nem egy talált tárgy az univerzum homokviharában, ahogy a hitetlen tudósvilág akarja beállítani, hanem egy tudatos alkotása az univerzum Alkotójának.

Ahogy az ember kezének alkotása bizonyítja az ő létezését és intelligenciaszintjét, ugyanígy van ez Istennél is. A természeti népek közelebb állnak ennek felismeréséhez, hiszen úgy gondolkodnak: látom a lábnyomot az úton, tudom milyen állat járt arra, felnézek az égre, és látom az Isten alkotásait. A magukat felvilágosultnak tartó tudományosan képzettek meg úgy gondolkodnak: látom magamon a Pierre Cardin inget és nyakkendőt, azt meg kellett tervezni, és mindazt, amit magán hord az ember. De ami a ruha alatt van, az emberi test teljes felépítése, az bonyolultsága ellenére - magától lett. Minden élő és élettelen magától lett. Az anyag magától lett. Az anyagalkotó energia meg öröktől fogva van. Amely tök süket és vak és semmi esze sincsen. Mégis mindent ő alkotott. Ő az isten, és az ő fedőneve: a természet.

A természet hozta létre mindazt, amit a Biblia Istennek tulajdonít. Csakhogy a Biblia Istene tudatos, szuper intelligens, személyes Lény, a természet meg egy személytelen vak erő, amely alá van rendelve a körülmények vak szeszélyeinek. Az életet a körülmények vak szeszélye ringatta évmilliókon át, amire megalkotta szájat, amely azt hirdeti: nincs Isten, hanem minden ember a maga istene és a maga szerencséjének a kovácsa. De ha rossz helyre születik netán, akkor neki annyi, mert a gazdagságot magukhoz kaparintók mindig ki fogják használni a sanyarú sorsúakat. Ez mindig így volt és mindig így lesz és nincs változás.

Régen voltak a fáraók, királyok és a földesurak, meg az egyszerű nép, ma meg vannak demokratikusan megválasztottak, akik fűt-fát ígérnek a választások előtt, azután meg az elképzeléseiket lenyomják a nép torkán, miközben megtömik a saját zsebeiket. A rászedők és a rászedettek társadalma, ez az ami sohasem változik, csak rendre más néven jelenik meg.

Emberi szemszögből nézve sohasem lesz változás, mert ember embernek a farkasa, és a társadalom sohasem fog megszabadulni a népnyúzóitól. Mert amely társadalom nem részesül az isteni nevelésben, az mindig is kitermeli magában azokat, akik magukat többre tartják másoknál, akiket ki is használnak. Ahol nem Krisztus a mérce, ott olyan szentek gügyörésznek, akiknek magukhoz hajlik a keze. A média meg csüng az elit gügyörészők szavain /akikből lesznek ez esti TV híradók korrupt sztárjai/, fényárban úsztatja őket, mert meg vannak véve. Az egyes ember ugyanígy. Aki pártokban gondolkodik, azokban is józanodik ki, miután rájön, hogy megint nem az ő szekere lendült előre, hanem azoké, akikbe a bizalmát fektette.

Az egyes embernek sok falat kell áttörnie, hogy a romokon át Krisztushoz jusson. Először a saját előítéletein kell átlépnie, amely olyan, mint egy behúzott kézifék: jár a motor, de a kerekek hiába pörögnek, mert nincs haladás. Azután jönnek a vallási és társadalmi beidegződések, a ránk erőltetett hipotézisek, a darwinizmus szemfényvesztése, amely a fajoknak önmagukon belüli variálódását új fajok kialakulásának alátámasztására használja, és az eredetet is ugyanerre a sémára építi, aminek a summa summája: a vak véletlen addig túrja az iszapot, amíg elővarázsolja az életet, mint bűvész kalapból a nyulat.

A National Geographic meg nyomja gázpedált, és szuggerálja a nézőkbe, hogy minden állat magának fejlesztette ki a reá jellemző anatómiai adottságokat, csak az embernek kell magasugró rudat használnia, ha át akar ugrani a kerítésen, mert ez az anatómiai csúcsprodukció csak az állatoknál működik, de az embereknél, az olimpikonoknál nem. Éjjellátó szemet csak a bagoly tud magának kifejleszteni, de a rendőrök nem. Meg a többi evolucionista sületlenség, és így tovább...

Na és ott vannak a kereszténység filozófusai, akik szerint a halhatatlan Isten mégiscsak meghalt, a láthatatlan mégiscsak testet öltött, a három pedig a valóságban mégiscsak egy. Az ősszel születettet télen kell ünnepelni /karácsony/, és mindenkinek nov. 1-jén kell kimenni a temetőbe, mert egész nyáron nincs aki lássa, hogy milyen drága sírhellyel tiszteltük meg azokat, akikkel egyébként amíg éltek, vajmi keveset törődtünk.

 A gyarló ember számtalan cifra rongyot aggatott magára, csakhogy gúzsba kösse saját magát, amiben otthonosan mozog, és amiből kilépni sem hajlandó. Az igazságot megismerni csak azok tudják, akik maguk is egy életen át keresik, mint életük párját, az igazit, aki mellett ki is szeretnének tartani. A kapásból véleményt formálók azok, akik gyémántként rejtegetik keblük alatt az üveget, mert képtelenek az megkülönböztetni az igazitól. A legtöbben egy életen át üveggyöngyöt szorongatnak.

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” (Máté 7:13-14)

Nos, nézzünk a tükörbe, vajon milyennek látjuk magunkat?

„A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Galata 5:19-23, MBT. ford.)

Vajon eljutunk-e Krisztusig, és a megváltás örömhírébe öltöztetjük-e szellemi mivoltunkat, vagy földhözragadt göröngyeinkbe kapaszkodunk, amiket magunkra aggattunk, s amelyet ránk aggattak a társadalom önjelölt illuzionista nevelői?

Nevelőnek /görögül: kathégétész=tanító, mester/ se hívassátok magatokat, mert egy a ti Nevelőtök, a Krisztus.” (Máté 23:10)

Krisztus, a Legnagyobb földi Tanító mondta: És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján 8:32)

Szabaddá mindattól, ami eltávolít az igaz Istentől, ami lehúz a mélybe, ami messze visz a megváltástól. Az odavezető utat csak azok találják meg, akik teljes szívükből keresik!

Összefoglalás

Az embernek legnagyobb akadálya, amely megakadályozza őt az igazság megismerésében, az önmaga, amely nem hajlandó időt és energiát fektetni a a kutatásba, hanem a saját jelleméből fakadó válaszokat gyárt az élet nagy kérdéseire, és azokkal mélységesen meg is elégszik.


Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy a Biblia nem szavahihető könyv, és hemzseg az ellentmondásoktól és az áligazságoktól, az gondolja meg: Newton gravitációs elmélete előtt jóval 2000 évvel már a Jób könyvében szerepel, hogy Isten Kiterjeszti északot az üresség fölé, A semmire függesztve a földet;” (Jób 26:7)

Ez a semmi igencsak sokatmondó, mert ember nem létezett abban az időben, akinek ez ügyben bármilyen tapasztalata lett volna, hogy egy korrekt tudományos tényt írjon le. Mégis le van írva!

Azután az i. e. nyolcadik században, mielőtt Babilon a dicsőségének csúcsára érkezett volna, Ésaiás próféta mégis ezt jövendölte:

És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát; Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;” (Ézsaiás 13:19-20)

A zsidó történész, Josephus arról számolt be, hogy „sok” zsidó lakott ott i. e. az első században. Egy ókori történelemkönyv szerint a palmyrene-i kereskedők egy virágzó kereskedelmi települést alapítottak Babilonban i. sz. 24-ben (The Cambridge Ancient History). Tehát Babilon még i. sz. az első században sem volt teljesen lakatlan, Ésaiás pedig már jóval azelőtt befejezte a könyvét.
Ésaiás nem élte meg, hogy lakatlannak lássa Babilont. De a próféciához hűen Babilon végül is „kőrakássá” lett (Jeremiás 51:37). A héber tudós, Jeromos szerint (aki i. sz. a negyedik században született) az ő napjaiban Babilon már csak vadászterület volt, ahol „mindenféle vadállatok” kóboroltak, és mind a mai napig lakatlan maradt. A babiloni restaurálások turistalátványosságként odavonzhatják ugyan a látogatókat, de Babilon „fiai és unokái” eltűntek örökre, amint azt Ésaiás megjövendölte (Ésaiás 14:22).
Na és mit jövendölt közvetlen a jelenlegi történelmi korszak befejezése /a világ vége/ előtti időre Jézus Krisztus, hogy az emberek mit fognak észrevenni az idők jeleiből?
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Máté 24:38-39)
nem vesznek vala észre semmit”
Ön észre vett bármit is a világ eseményeket illetően, amely azt mutatná Önnek, hogy közel van a világ vége? Ha a világ széles országútján halad, akkor nem valószínű. Hanem inkább valami kulturális, politikai vagy sportesemény köti le a figyelmét. Vagy bármi más, amibe beleásta magát, vagy amiben kényelmesen elnyújtózhat, mint sárga gyík a napon. Ez azonban biztos igazolása annak, hogy igaz a Biblia és száz százalékosan szavahihető.
Ha tehát valaki az IGAZSÁGOT keresi, azt a Bibliában találhatja meg!










Nincsenek megjegyzések: