motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. szeptember 13., vasárnap

Van-e Isten?


Létezik-e Isten, Akiben hinni érdemes?

Azok számára sosem volt kérdés Isten létezése, akik az Ő közelségében éltek, akik meghitt, belsőséges kapcsolatot ápoltak Vele, és itt leginkább a bibliai pátriárkákra gondolhatunk. Továbbá mindazokra a személyekre, akik kapcsolatba kerültek Isten ókori népével, azokkal, akiket később úgy ismert meg a világ, mint a zsidók népe.

Voltak aztán a zsidókon kívül más népek is, akiknek volt elképzelésük Istenről, hogy valamilyen formában mégiscsak létezik, kell hogy létezzen, gondolva itt a világegyetem lenyűgöző nagyságára, hogy az csak úgy nem jöhetett létre magától, kell lennie valamilyen tudatos intelligenciának, erőnek, amely ezt az egész univerzumot létrehozta, s a törvényei által igazgatja.

Ezeknek a népeknek nem volt Istentől jövő írásos kinyilatkoztatása, de ha volt is, azok nem egyeztek meg egymással, mert ahány kinyilatkoztatás, annyiféle elképzelés Istenről, annyiféle imádati forma, annyiféle erkölcsi útmutató. A sokszínűsége ennek az isteni megnyilatkozásnak bizony nem járult hozzá, hogy az emberiség ebben az istenkeresésben egységes gondolatmenetre tegyen szert. És ez is nagyban hozzájárult, hogy olyan emberek is felbukkanjanak a történelem színpadán, akik egyenesen megkérdőjelezték a Nagy Teremtőnek, az Istennek a létezését.

Ma már ott tartunk, hogy a tudományos világ saját fegyvernemére, a tudományra hivatkozva és támaszkodva szinte háborút indított az isteni teremtés emberi tudatba való beékelődésének évezredes erődítménye ellen, megkérdőjelezve minden porcikáját mindenféle isteni kinyilatkoztatásnak, és saját létezésének egész egzisztenciáját arra tette fel, hogy Isten nélkül magyarázza meg a létezés miértjét és millióféle megnyilvánulási formáját.

Az első törvényszerűség: tudatos istentagadás

És itt mindjárt meg is kell állapítanunk az első törvényszerűséget az istentagadók részéről, amely az ő hozzáállásukat alapvetően befolyásolja:

Az istentagadóknak az az érdekük, hogy az univerzum létezését és az abban található rendezettséget, kifejezetten Isten nélkül magyarázzák! Ezt figyelembe venni rendkívül fontos, mert csak és egyedül úgy lehet megérteni, hogy a tudományos világ miért nem jut jottányit sem az isteni teremtés érzésvilágának a közelébe, mivelhogy attól magát tudatosan és rendületlenül távol tartja.

Egy hasonlattal élve, vannak olyan játékautók, amelyek úgy vannak megalkotva, hogyha menet közben akadályba ütköznek, akkor vagy jobbra vagy balra elfordulnak, vagy éppen körbefordulnak, és addig teszik ezt, amíg az előttük álló akadályt ki nem kerülik, vagy amíg a bennük lévő akkumulátor vagy elem le nem merül. Nos, az istentagadók is rendületlenül addig forgolódnak és manővereznek, amíg valamilyen módon ki nem kerülik azt a gondolatot, hogy ezt vagy azt netán megtervezték, hogy ennek vagy annak eredete esetleg visszavezethető egy láthatatlan Isten tudatos alkotására.

"A materializmus mellett a priori hozott elvi döntésünk folytán arra vagyunk kényszerítve, hogy olyan kutatási feltevéseket és magyarázó elveket dolgozzunk ki, amelyek kizárólag materialista magyarázatokra szorítkoznak. Ezeknél nem játszik szerepet, hogy mennyire mondanak ellent a be nem avatottak intuíciójának, vagy mennyire tűnnek számukra rejtélyesnek. Ez a materializmus abszolút, hiszen nem engedhetjük meg, hogy isten betegye a lábát az ajtón." /Richard Lewontin, genetikus/

Ennek megállapítása annak megállapításával is együtt jár, hogy leszögezzük, az ateista /kifejezetten és tudatosan istentagadó/ tudósoknál nem az a fontos, hogy egy adott kérdésre adott válaszuk milyen szinten állja meg a helyét, hanem az, hogy a válasz mindenféleképpen az ő egyéni érdekük szerint legyen megállapítva, vagyis hogy az ő egyéni érdeküknek kedvezzen. Tehát hogy az a válasz éppen jó-e vagy sem, helyes-e vagy sem, a tényeknek megfelel-e vagy sem, az másodlagos kérdés. Hanem a lényeg az, hogy a válasz az ő profiljuknak megfelelően legyen megfogalmazva, az ő alapálláspontjuknak kedvezzen.

Ha tehát tagadják az Isten létezését, akkor nekik akármilyen bárgyú kijelentés nagyobb fontossággal bír, mint hogy az isteni létezésnek egyáltalán esélyt adjanak. Hogy ez az alapállás egyáltalán nem korrekt, mivel nem adják meg a lehetséges kétesélyt, az igenre és a nemre 50 – 50 %-ban, az számukra teljesen mindegy. Az ő hozzáállásuk 100 és 1000 százalékban a tudatos, szándékos, előre meghatározott és ahhoz a végletekig ragaszkodó NEM. Tehát az isteni teremtésre való nemet mondás.

Egészen lerövidítve, az ő egyéni érdekük, hogy mindenféleképpen és minden formában tagadják az Isten létezését. Ha pedig ez az érdekük, akkor nyilván minden választ ehhez fognak igazítani. Pontosan azért is hivatkoznak állandóan a tudományra, mert a tudomány eleve alapvető fogyatékossággal bír atekintetben, hogy a látható és mérhető dolgokon kívül bármi egyéb létezését kimutassa. Ezért aztán a tudománynak ez a sajátossága kifejezetten kapóra jön nekik, és ezt szemrebbenés nélkül fel is használják, beépítik az érvrendszerükbe.

Konkrétan: „Ha valaki ismeri a végső világképletet, akkor nem érdemes fizikusnak lenni.” /Marx György fizikus rádióban elhangzott nyilatkozata./

Tehát nem az van, hogy amíg bizonyosan nem zárhatjuk ki az isteni teremtést, addig a teremtés lehetősége is fennáll, mivelhogy a magyarázatok, amelyek a teremtéssel szemben be vannak vetve, nem abszolút kielégítőek, nem megkérdőjelezhetetlenül bizonyítottak, hanem az van, hogy csak akkor van értelme a tudományos kutatásoknak, ha Isten létezése eleve ki van zárva.

Egészen röviden: Egy tudósnak akkor van esélye hírnévre, tudományos elismertségre szert tenni, ha a tudósvilág számára szabad a pálya, bármit kikutathat és azt úgy értelmezheti, ahogy akarja, csak az beleilljen az eddig felépített tudományosan megállapított eszmerendszerbe, de természetesen és mindenféleképpen szembehelyezkedjen a teremtéssel, az Isten létezésének a tényként való elfogadásával.

Ha tehát azt állítjuk, hogy nincs Isten, akkor mint tudósok bármerre és bármilyen szinten kutathatunk, ha sikerül valami érdekeset találnunk, akkor dicsőséget, elismerést, akár Nobel-díjat is arathatunk vele. De ha alapjaiban elfogadjuk, hogy van Isten, akkor minden dicsőség eleve az Övé, és mi marad egy tudósnak? Ha valamit felfedez, hogy az milyen briliáns módon működik, az csakis az Isten dicsőségét növeli, ő ebből nem profitál semmit. Nincs elismerés, dicsfény, Nobel-díj, hanem a ténynek tudomásul vétele van, hogy Isten mekkora Zseni, hiszen a tudós zsenialitása csak addig ér fel, hogy az Isten dicsőségének egy-egy kisugárzására éppen hogy csak ráérezzen, arra rámutasson. Nos, ha ez a helyzet, akkor nem érdemes tudósnak lenni. Így ők.

Ez tehát az erkölcsi alapállása a tudós világ legnagyobb részének, akik uralják a világ tudományos akadémiáit, az oktatási rendszert, és minden olyan szellemi bázist, amely a világ fiatalságára hatást gyakorolhat, ahol a tudomány nevében folyik az oktatás.

Hogy tehát látjuk ezt a szellemi elkötelezettséget és világnézeti alapállást, meg kell állapítanunk, hogy ez eleve hamis, nem korrekt, ellentmondást nem tűrő, mivelhogy szándékosan lenyomják az egyén torkán a saját világnézetük termékének végső következtetéseit, és ezt teszik abból a megfontolásból, hogy nekik ez az érdekük, az ő egyéni érdekük szerint adják meg a kérdésre a választ, és ugyanezt a választ várják el azoktól is, akik nekik alá vannak rendelve azon oknál fogva, hogy a törvényes oktatási rendszerben részt kell hogy vegyenek.

A tudós egyéni érdeke, hogy ne legyen Isten, hogy ő egyáltalán labdába rúghasson, és ha netán gólt rúg /valami törvényszerűséget kikutat/, akkor felzúghasson az aréna tapsa, az alájuk idomított emberiség elismerése. A világi társadalom meg úgy épül fel, hogy mindenki vadászik az elismerésre, hogy mindenki az ő nagyságát valahogyan kimutathassa, és ez az eszmei alapállás holt ellenkezik azzal, ami egy láthatatlan istenségtől jön le, hogy minden ember egyforma értékű, és amit az ember tudásszinten képes felmutatni, azt Istentől kapta. (Vö. 1Kor 4:7) Mert az adottságot, a rátermettséget, a tehetséget az ember nem csak úgy leakasztja a személytelen univerzum vibráló atomjainak sűrűjéből, hanem annak eredete az Istenben van, mert az ember minden porcikája az isteni teremtésben gyökerezik.

Elvégre az életet a genetikai kód építi fel millióféle formában és ha a kód alkotva van, akkor a tehetség ebben az alkotásban szunnyad, mert ha netán az embert az Isten genetikailag eleve hülyének alkotta volna, akkor pl. klasszikus zene nem is létezne, csak vinnyogás és a hangszereknek a kegyetlen kínzása, lelketlen nyuvasztása. Mert az isteni tehetséget magukban hordozó zeneszerzők a kottát csak úgy rágták volna, mint teve a szottyant sztyeppét, bármiféle ráérzés és tudatosság nélkül, csak úgy monotonon és egykedvűen. De egyáltalán nem ez a helyzet.

Van e bizonyíték az Isten létezésére?

A tudósvilág konok tagadása mögé és alá felsorakozott kemény mag egyenesen röhög azon a kérdésfeltevésen, hogy létezik-e egyáltalán Isten. Mert az ő szintjükön ez így csapódik le: az istent feltételezni a bugrizmusban rejtőzik, annyira nevetséges. És ők ezt halálian komolyan is gondolják, legalábbis az ő értékítéletük szintjén. Gúnyosan odavetik a kérdést a hit oldalán levőknek, hogy mi a bizonyíték az Isten létezésére mert ők bizony még nem találkoztak vele.

Hogy nem találkoztak vele, ez nem azért van, mert nincs semmi, ami ez irányba mutatna, hanem azért, mert ami ez irányba mutat, azt direkt nem veszik figyelembe, ill. eldeformált gondolkozásuk következtében elsuhan a felfogóképességük elől.

Egy hasonlattal élve. Találnak egy szobában egy hason fekvő halott embert, akinek a háta közepéből kiáll egy tövig szúrt vaskos kés markolata. Akkor felvetődik a kérdés, hogy miért feltételezik egyesek, hogy gyilkosság történt és van valahol egy bujkáló gyilkos? Na mégis miért logikus feltételezni? Azért, mert van egy hulla a szobában!

Nyilván akiknek nem érdekük, hogy a gyilkosságra és a gyilkos személyére fény derüljön/ mert ez az ő egyéni érdeküket sértené/, azok tucatnyi magyarázattal előhozakodnak, hogy természetes okkal magyarázzák a hullát a szobában. Lényegében azt állítják tehát, hogy semmiféle gyilkosság nem történt, az illető saját maga dőlt bele a késbe, és ezért nincsen semmiféle rejtőző gyilkos. Ebből kifolyólag semmiféle további vizsgálódásnak értelme nincsen, a nyomozás lezárva. S ha ez valakinek nem tetszik, az illetékes hatóság így döntött és kész!

Tehát mégis hogy van gyilkos, ez abból evidens, hogy van egy hulla, ami éppenséggel olyan állapotban van észlelve, hogy joggal merül fel a gyilkosságra utaló gyanú. Ha egyáltalán nem volna hulla, akkor teljesen evidens lenne, hogy nincsen gyilkos, és azt felesleges lenne keresni.

Ezzel párhuzamosan ha nem volna világegyetem és benne az életnek millióféle megnyilvánulása, akkor nyilván indokolt volna annak a feltételezésnek helyt adni, amely megkérdőjelezi az Isten létezését. Ez esetben miből gondolja bárki is, hogy van Isten, amikor univerzum sincsen, amit vizsgálni lehetne. Teljes dilettantizmus hulla nélkül gyilkost feltételezni, univerzum nélkül Istent feltételezni. Ez így jogos és ésszerű, az emberi gondolkodáshoz illő korrektség.

Csakhogy van világegyetem, és benne millióféle intelligens megnyilvánulás, a rendezettségnek kimutatható és mérhető mértéke. Teljesen jogos tehát azt feltételezni, hogy ha van Valami, akkor annak a Valaminek okának kell lennie, hogy miért van. Ha semmi sem volna, akkor annak a kérdésnek sem volna létjogosultsága, hogy van-e Isten, aki a semmit megteremtette.

Az ateisták viszont nem a létezés hiányának alapján kérdezik, hogy van-e Isten /ami teljesen jogos volna/, hanem a létezés kimutathatósága, vizsgálható bonyolultsága, rendezettségének megállapíthatósága ellenére, ami arra mutat, hogy a gondolkodásnak ez a fajta megnyilvánulása egyfajta lebénulására mutat az ésszerűségnek. Mintha a józan gondolkodást sutba dobták volna, és nekik az univerzum létezése pont annyit jelentene, mintha nem is volna. Mivelhogy szerintük teljesen jogos és evidenst az Isten létezésének bizonyítékára rákérdezni, mivelhogy erre vonatkozóan semmi bizonyítékot nem látnak.

A második törvényszerűség: a magyarázat fontosabb az oknál

Mintha a hulla nem hulla volna, de ha van is hulla, gyilkos az nincsen, mert a mi vállalkozásunk lényege éppen abban van, hogy a halál természetes eredetét megmagyarázzuk. Itt jön a második törvényszerűség: egy okozatnál sokkal fontosabb annak megmagyarázása, mint az ok feltételezése. Vagyis hogy az okozatnak miért nincsen oka, azt a magyarázattal indokoljuk meg, tehát fontosabb szerepet tölt be a magyarázat, mint az ok kifürkészése.

Ha tehát van is egy hulla, fontosabb annak megmagyarázása, hogy miért halt meg természetes okkal, minthogy egy gyilkos létezését feltételezzük. Csakhogy ha már hulla van /és hátba van szúrva, ami egyfajta különleges jellegzetességgel bír/, akkor jogosan kellene feltételezni egy gyilkost a háttérben, és nem tudatosan és szándékosan tagadni, különösen addig nem, amíg minden kétséget kizáróan ki nem derül, hogy az illetőnek mi okozta a halálát.

Ugyanígy, ha már van világegyetem /és az egyfajta különleges és feltűnő rendezettséggel bír/, akkor jogosan kell /ene/ feltételezni, hogy emögött tudatos intelligencia van, és nem tudatosan és szándékosan tagadni, különösen addig nem, amíg minden kétséget kizáróan ki nem derül, hogy honnan ered a világegyetem.

Ha ez volna a hozzáállása a tudományos világnak, és a következtetéseikben nem idegenültek volna el attól, hogy létezhet a háttérben egyfajta ismeretlen eredetű intelligencia, akkor ez becsületes, korrekt és az emberi nemhez méltó hozzáállás volna. És akkor a tudomány előtt le a kalappal. De a világban tért nyert tudomány hozzáállása nem ez, hanem az, hogy a magyarázat egyenlő értékű a bizonyítással, és a magyarázat magasabb rendű minden olyan következtetésnél, ami a magyarázattal nem egyezik.

Az ábra szerint tehát a magyarázattal megerőszakolják a következtetés lehetséges kétesélyességét: éppenséggel az is lehet, hogy az univerzum teremtve van, elvégre az univerzum nem éppen az atomok szemétdombjának szétzilált képét mutatja, ehelyett azonban a magyarázatot erővel végigviszik /mint ahogy egy tank átgázol a virágos réten/, aminek pedig az a végső és részükről rendíthetetlen konzekvenciája, hogy nincs Isten. Amin pedig ezt erőszakkal végigviszik, az a társadalom minden rétege, az óvodáktól kezdve a felsőoktatási intézményekig. Ha pedig ezt valaki meg meri kérdőjelezni, arra tudományos világ által idomított farkascsorda vicsorít, és a legdisztingváltabb kifejezés az illetőre az, hogy meg van hibbanva. Mivelhogy tagadja az univerzum magától való keletkezését és az élővilág evolúció általi kifejlődését.

Hogy valami konkrét példát is mondjuk: a tudósvilág szerint élet bárhol keletkezhet a világegyetemben, ahol erre a természeti körülmények adottak. Márpedig a nagy számok törvénye alapján ez így is van. Ezt így el is könyvelték és a közvéleménynek át is adták olyan szinten, hogy azt a közvélemény valóságosnak és természetesnek tartja. Ennek alapján kutatnak idegen civilizációk után és vizsgálják az űrből érkező speciális jeleket speciális berendezésekkel. És mivel számukra evidens, hogy élet csak úgy magától keletkezik a természet törvényszerűségei és kedvező körülményei alapján, nem hogy meglepődnének, hanem el is várnák, hogy egy felfejlődött intelligens társadalom magáról jelt adjon, amit ők fogni tudnak.

Játszunk el a gondolattal, és tegyük fel, hogy egyszer csak a következő jelsorozatot fogják: „Boci, boci, tarka” - máris a tudományos világ hangos tapsviharba törne ki, különösen ha még az is lejönne utána: „se füle, se farka.” Az egész világon híresztelnék, hogy egy intelligens üzenetet vettek, nyilván egy intelligens lénytől, és ahol egy intelligens lény van, ott intelligens társadalom is van. Íme tehát itt a bizonyíték, hogy az élet spontán bárhol keletkezhet és idővel magasabb szintre, az értelmes kommunikálás szintjére fejlődhet. S mindezt azért fogadnák el, mert a tudós világnak ilyen elvárásai vannak, és az ő érdeke az, hogy intelligens üzenetet tudjon fogni egy intelligens eredettől, ami más nem lehet, mint egy intelligens társadalom valahol az univerzum tátongó messzeségében.

Na most adjunk be a tudós világnak egy másfajta üzenetet: ez az üzenet pedig maga az univerzum, benne minden megtalálható törvényszerűség, rendezettség, biológiai egymásrautaltság, benne az egységes genetikai kód, az emberi elme, amit a legbonyolultabbnak tartanak az univerzumban. Mindezt tárjuk a tudományos világ elé, hogy ez van, itt van a szemünk előtt, amit lehet vizsgálni és aminek a bonyolultsága és rendezettsége az atomok világától a csillagvilágig kitapintható.

És mit mond erre a tudományos világ? Hogy mindez magától lett, véletlenül, és nincs mögötte intelligencia, különösen nincs mögötte Teremtő, tehát nincs mögötte Isten, mivelhogy egyáltalán nincs Isten. Az univerzum létezése Isten nélkül is magyarázható. Sőt, anélkül magyarázandó, mert ez így korrekt. Így tudományos.

De tényleg így korrekt: a „Boci, boci tarka” mögött intelligens eredet van, de az az üzenet, amit az univerzum vizsgálható rendezettsége és bonyolultsága mutat, amögött semmiféle intelligencia nincsen. Miért? Mert ez a tudósvilág érdeke. A tudományos kitüntetésekre így lehet szert tenni, hogy a végső világképletet magában hordozó isteni tervezettséget, magát az Istent tagadni kell. Ez tehát a tudósvilág szavahihetőségének kézjegye, ahová a voksát letette. Vagyis hogy koncepciós pert folytat az intelligens tervezettség ellen.

Vegyük már észre, hogy mennyire nem korrekt a tudomány és az ateista tudósok hozzáállása mennyire nem következetes. Mivel az intelligenciának némely szerény megnyilvánulását is kitüntetik, ha az érdekük azt kívánja, és az intelligenciának mérhetetlen mennyiségét és minőségét is az értéktelenség szintjére degradálják, ha az érdekük úgy kívánja. Ami tehát lényegében fontos és értékes, az az ő egyéni érdekük, minden mást az értéktelenség leminősített szakadékába dobják.

Van-e bizonyíték az emberiség létezésére?

Az emberi társadalomban nincs aki megkérdőjelezné az emberiség létezését, ha ezt tenné, akkor az a személy egykettőre a legújabb tervezésű kényszerzubbony boldog tulajdonosává válna. Na de a világegyetemben a tudósvilág által feltételezetten élő intelligens társadalmak honnan és miből tudhatnák, hogy létezik emberi társadalom, ha az magáról bizonyító értékű jelzést nem adna, és azt nem kürtölné szét az univerzumban. Hogy ezt megtegyék, anno létrehozták a Voyager nevű amerikai űrszondát, és azt 1977-ben útnak indították. Mondván, az általa hordozott üzenet éppen elég bizonyíték az intelligens emberiség létezésére, mivelhogy nyilvánvalóan az ember által tervezett és létrehozott űrszonda nem a szél, a homok és az önfeledten fickándozó grafitpor játéka a vakon tekerődző univerzumban. Egészen pontosan:

Az űreszköz által szállított aranyborítású rézlemezre jóval egyszerűbb üzenetet helyeztek el: a földi életre jellemző hangokat (például a szél vagy a tenger zúgását, emberi beszédeket) és képeket (például egy stilizált meztelen női és férfi alakot). A tudósok még ebben az esetben sem biztosak, hogy a földönkívüliek bármit ki tudnának stabilizálni belőle a puszta tényen kívül, hogy intelligens lények által készített tárgyról van szó.” (Ropireklám űrlényeknek, HVG, 2008. jún. 21)

Miből gondolják a tudósok, hogy néhány stilizált emberi alakból majd intelligens eredetre fognak következtetni bizonyos intelligens űrlények? És mi van akkor, ha azok is úgy gondolkodnak: aki a minőségi tudomány talaján áll, az csakis objektív, felvilágosult, tehát szükségszerűen anyagi eredetet fogadhat el magyarázatként, Vagyis az univerzumban céltalanul kallódó valaminek szükségszerűen anyagi eredetének kell lennie!

Az ottani tudósok aztán egytől egyig fölgyűrnék az ingujjukat, és nekifeszülnének a becserkészett objektum véletlenszerű keletkezésének megmagyarázásába. Amiből aztán azt sütnék ki, hogy a meztelen női és férfi alak egy éppen arra járó termetes űrpók természetes emésztésének megkövült végterméke, csak éppen hasonlít valami emberalak félére, akik állítólag valamiféle emberi társadalomnak lennének a képviselői – ami természetesen nem mást, mint egyesek dilettáns rögeszméje, akik bizonyítéknak vélik látni ennek a repülő anyaghalmaznak a félreértelmezett kitüremkedéseit.

Nem bizonyítja tehát az ember által alkotott és üzenetet közvetítő objektum az ember létezését, nyilván mert az ottani tudósvilágnak valamilyen oknál fogva nem érdeke, hogy arra következtessen, amit az ember joggal elvárna egy intelligens társadalom tudós rétegétől. Ugyanígy nem bizonyíték az Isten alkotása az Isten létezésére az emberi társadalom tudós rétegének, amely ilyenformán legalább annyira mutat unintelligens formát, mint az emberi társadalmat tagadó, távoli civilizáció.

Mi, intelligens felfogóképességgel rendelkező emberek „rendezett spirális galaxisokat látunk az univerzumban, és naprendszerünkön belül is lélegzetelállító rendet tapasztalhatunk. Őseink hajnalonként megfigyelték a felkelő Szíriuszt a Nílus fölött, és tudták, hogy ez 365 nap, 6 óra, 9 perc és 9,6 másodperc – egy csillagászati év – múlva meg fog ismétlődni. Naprendszerünkben olyan rend uralkodik, hogy űrszondákat küldhetünk fel, amelyek előre kiszámított pályán repülnek. Az univerzumban mindenütt rendet és lekötetlen energiát találunk.” /Tóth Gábor: Összeegyeztethető a hit és tudomány/

Erre mondják a tudósvilág képviselői, hogy mindez magától lett és teljesen véletlenül. De a Voyager űrszondát és az általa közvetített üzenetet meg kellett tervezni. Az egyszerűnek intelligens alkotója van, a bonyolult rendszernek meg természetes oka. Az információ nyelvén kifejezve: annak a kilenc betűnek a sorrendje: - nincs isten – intelligens eredetre vall, Ugyanakkor:

A DNS olyan rengeteg információt hordoz, hogy egyetlen teáskanálnyi DNS genetikai információjából körülbelül 350-szer annyi embert lehetne létrehozni, mint amennyi jelenleg él a földön! A ma élő 7 milliárd ember DNS-e alig képezne egy vékony réteget a teáskanálon.” (Nano Letters, “Enumeration of DNA Molecules Bound to a Nanomechanical Oscillator,” by B. Ilic, Y. Yang, K. Aubin, R. Reichenbach, S. Krylov, and H. G. Craighead, Vol. 5, No. 5, 2005, pp. 925, 929.) [Lásd: darwini téveszme – itt.]

Mit állít tehát a tudósvilág? A „nincs isten” kilenc betűs üzenete azt bizonyítja, hogy mi vagyunk. Ugyanakkor a DNS-ben tárolt információ üzenete azt bizonyítja, hogy nincs Isten. A kódolt információ mérhetetlen mennyisége bizonyíték arra nézve, hogy annak eredete nem az intelligenciában keresendő. Látjuk már, hogy a tudós világnak az érdeke őket milyen mérhetetlen vakságra és idiotizmusra ösztökéli? Ha nem látjuk, ez nyilván abból az egyszerű tényből fakad, hogy a mi értékítéletünk is olyan tapintható sötétségben leledzik, amilyet a tudósvilág nekünk szánt. Elvégre azon értelmiségi réteghez tartozunk, akik a tudósvilág anyagelvű oktatásán nőttek fel, és annak önként és dalolva behódoltak. Már aki...

Mi a bizonyíték Isten létezésére?

Egy ateista és egy hívő ül egy bekapcsolt TV képernyője előtt. A TV képernyőjén semmit sem lehet látni. Egyszer csak megszólal egy hang a TV-ben: - Van ott valaki? - Kis idő múlva ugyanaz a hang válaszol: - Nincs itt senki. - Erre a hívő megkérdezi az ateistát: - Maga szerint volt ott valaki? - Mire az ateista azt válaszolja: - Igen, volt ott valaki. - Mire a hívő megkérdezi: - Miből gondolja, hogy volt ott valaki? - Így a válasz: - Természetesen a hangból. - Erre azt mondja a hívő: - Tudja, én miből gondolom, hogy van Isten? - Miből? - Természetesen a világból. Ahogy magának a hang jelenti a bizonyítékot, nekem ugyanazt jelenti az univerzum létezése.

Pál apostol a Bibliában ezt a következőképpen fejezi ki: „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Róma 1:20)

Ugyanez másként: Ami az emberiségben láthatatlan, tudniillik az ő intelligenciája, az ő alkotásaikból /pl. a Voyager űrszonda/ megértetvén megláttatik, úgy hogy ők /az univerzum más részén élők intelligens társadalma/ menthetetlenek – tudniillik abban, hogy képesek legyenek egy intelligens társadalomra annak alkotásaiból következtetni.

Ennek esetükben ez a tétje, de amire Pál apostol utal, annak az a tétje, hogy aki a teremtett világból nem képes annak Alkotójára következtetni, az menthetetlen, vagyis az Isten előre bejelentett ítéletnapján örök időkre ki lesz iktatva a létezésből. Míg azok, akik felismerik az Istent az Ő alkotásaiból, és Neki engedelmesek, azok fizikai létezésük szintjén örök életet nyernek teljes egészségben és végtelen fiatalságban. Számukra megszűnik az öregség általi halál, mert igénybe veszik Jézus Krisztus váltságáldozatát, akit az Isten feláldozott, hogy általa bűnmentes életet biztosíthasson annak az emberiségnek, amelyet Ő teremtett.

Ami tehát a hívő ember számára bizonyítékként szolgál, az egyrészt a teremtett világ, amelyben élünk, másrészt az a kinyilatkoztatás, amelynek tökéletes rendszere a Bibliában van közzétéve, és amelyet csak azok érthetnek meg, akik annak megértésére teljes őszinteséggel és szívbéli nyíltsággal rászánják magukat. Hogy pedig az istentagadó tudósvilág bibliai ismerete szinte egyenlő a nullával, ez is azt bizonyítja, hogy nem a kettő közül választanak objektív vizsgálódás alapján, hanem teljesen egyoldalúan, a saját érdekeiket elsőrendűen szem előtt tartva.

Az univerzum nyilvánvaló összetettsége és rendezettsége, továbbá a Biblia kinyilatkoztatásának rendszerezettsége – ez az a két tényező, amely a hívőnek alapot ad az Istenben való hitre és az Isten útján való járásra. A tudósvilág ebből csak az egyik oldalt ismeri, és azt is ebből a nyilvánvaló egyoldalúságból magyarázza.

A tudomány bizonyítéka: érdek orientált következtetések és magyarázatok

A tudományos világmagyarázat és a tudományos evolúció esetében nem a bizonyítás a legfontosabb tényező, az csak egy mesterséges célkitűzés, hogy a komolyság látszatát keltsék a kívülállókban. A legfontosabb magának az elméletnek a fenntartása, a benne való vakhit minél tovább tartó prolongálása, amely egyrészt a céltudatos elfoglaltság illúzióját kelti az élet teljes céltalanságát és értelmetlenségét vallók táborában, másrészt ezzel az állandó vakolással akarják elkendőzni, hogy a császár valójában teljesen meztelen. Az elmélet egy roggyant ház állandóan hulló vakolatához hasonlít, amit kénytelenek állandóan visszavakolni, hogy a ragyogóan stabil és megbízhatóan lakható ház illúzióját fenntartsák.

Tehát amit a tudomány az intelligens tervezettség és bibliai elkötelezettség ellensúlyozására, sőt cáfolására bevet, az végső soron nem más, mint pusztán emberi magyarázat annak az okozatnak a tisztázására, amelyben élünk. Az okozatnak az okát nem Istenben látja, hanem a magyarázatban óhajtja megtalálni, mégpedig abban a materialista magyarázatban, amelyre ízig-vérig elkötelezte magát.

Úgy gondolja, hogy amely magyarázatokat az idő előrehaladtával bevet, azzal képes kitörölni a társadalom elméjéből az istenhit legutolsó csíráját is, mint ahogy a tartósan meleget sugárzó nap felszárítja a földön szerteszét csillámló pocsolyákat. A tudomány tehát saját hite szerint bizonyítva támad, a bibliai hit pedig hite szerint védekezik és igyekszik a hit bástyáit rendíthetetlenül fenntartani. Elvégre ki van neki jelentve a Bibliában: „De aki kitart mindvégig, az megmenekül.” (Máté 24:13, Káldi Neovulgáta fordítás)

Vajon képes a tudomány arra, amire vállalkozik, hogy a saját igazát bizonyítsa? A tények azt mutatják, hogy nem képes, hanem csupán arra képes, hogy állandóan foltozgatott magyarázatokkal fenntartsa az általa bizonyítottnak vélt igazságok valódiságának a látszatát. Vannak ugyanis nyilvánvaló részigazságok, amelyeket a tudományos világ felhasznál, de inkább pontosabb azt a kifejezést használni, hogy kisajátít a saját érdekeinek az érdekében.

Léteznek ugyanis kísérletek az élet keletkezésének a modellezésére, amelyben kétségtelenül születtek részeredmények, és ezeket a részeredményeket úgy sajátítja ki, mintha ez bizonyíték lenne az élet keletkezésének spontán bekövetkezésére ideális természeti környezetben. Ez azonban csupán egy tudományos blöff, ugyanis mind a mai napig nincsen bizonyítékuk az élet ilyenformán való keletkezésére. Nincs egységes álláspontjuk, sem biztos válaszaik ebben a kérdésben, mégis mindenhol készpénznek veszik, hogy az élet magától keletkezett, és ezt olyan tudományos ténynek tartják, mint hogy a föld a nap körül kering.

De éppen az, hogy az élet ilyenformán való keletkezésére mind a mai napig nincsen bizonyítékuk, ez azt mutatja, hogy az ebben való hitük nem több, mint fantazmagória. Ha ez így történt volna, már régen bizonyítaniuk kellett volna, de még mindig csak a tudományos magyarázatnál tartanak: megfelelő feltételek fennállása esetén” ez vagy az, így vagy úgy történt - vagyis csupán vakolják a plafonról állandóan visszahulló vakolatot, miközben elhitetik, hogy a vakolatnak biztos helye van a plafonon. De a tények azt mutatják, hogy nincsen.

Az eukariótákhoz vezető, körülbelül 2 milliárd éve befejeződött megaevolúciós lépést ma kevésbé értjük, mint húsz évvel ezelőtt – egyszerűen azért, mert nagyon sok új ismerettel rendelkezünk, de ezek nem állnak össze egységes képpé.” /Szathmáry Eörs evolúcióbiológus - Dögevők kései utódai volnánk a világ közepén? 2015/

De nincsen értelmes üzenet sem, ami a világűrből jönne, mivelhogy élet sehol magától spontán nem keletkezik, ennélfogva olyan ismeretlen intelligens civilizáció sem létezik, amelynek legalsó építőkövei a fortyogó őslevesben leledzenének. Az univerzumnak ez a konok hallgatása kijózaníthatná őket, de ők ennek ellenére mégsem hajlandók a kijózanodásra.

Az univerzum eredetét egy spontán ősrobbanással magyarázzák, mégpedig hogy valamikor minden anyag egyetlen pontban zsugorodott össze, majd ez a sűrítmény magától fölrobbant, és belőle kirobbant az anyag és a táguló világegyetem. Szerintük a spontán robbanás az univerzum fizikai rendezettségét hozta létre, amely a rendezetlenség felé tart. Ezzel ellentétben tapasztalatunk szerint minden fizikai robbanás rendezetlenséget hoz létre, tehát amit mondanak az teljesen nonszensz. És hogy az univerzum egyetlen pontban összpontosult valaha, ez is csak emberi magyarázat aszerint kifaragva, ahogy az ő érdekük ezt kívánja.

Mivelhogy a természeti törvények eredetéről semmit nem tudnak mondani, álláspontjuk a hit, egész pontosan a hiszékenység tárgyát képezi. Vannak bizonyos fizikai történések az univerzumban, amelyek önmagukban léteznek ugyan, de ezeket a történéseket a saját elméletük igazolására használják fel, és ezekből a részekből rakják ki a következtetéseiket. Természetesen ezek a következtetések alá vannak rendelve az ő egyéni érdekeiknek, tehát azok teljesen önkényesek és elfogultak.

Az univerzum rendezettsége legalább annyira magyarázható intelligens eredettel, mint a DNS hihetetlen információsűrűsége, amelyre kapásból rávágják, hogy természetes eredetű. Ugyanakkor a kilenc betűs információ: „nincs isten” eredetére szemrebbenés nélkül rávágják, hogy intelligens eredete van. Ez is mutatja, hogy az érdekükhöz szabnak minden magyarázatot, és az érdekeiket nem rendelik alá sem a tényeknek, sem az értelmes következtetéseknek.

Ami pedig az evolúciót illeti, valóban létezik mutáció és természetes kiválasztódás, de ezek többre nem képesek, minthogy a teremtett világ tengernyi formáját színesítsék. De az eleve létező alapszíneken belül. A környezet és egyéb tényezők képesek ugyan formálni az élőlényeket, de ez csupán formálódás, nem pedig alapjaiban történő megváltozás. Ezt más néven fajok közötti variálódásnak nevezzük.

Példa rá az emberi faj, vannak jellegzetes különbségek az eszkimók és az afrikai emberek között, /stb./ de ezek ugyanahhoz az emberi fajhoz tartoznak, és az emberi faj nem alakul át más fajjá, csak mert létezik mutáció és létezik természetes kiválasztódás.

Kifejezetten ezzel a két természeti tényezővel magyarázni minden létezőnek eredetét és és a reá jellemző sajátosságokat, nem több, mint puszta magyarázat, a részigazságoknak olyan egységbe tömörített egésze, amelyet a magyarázat tart össze, nem pedig a tudományos bizonyítás.

Hogy az ember eredete az állatvilágban van, ez nem több mint emberi magyarázat, amit úgy könyveltek el, mint tudományos tényt, amely teljességgel helytálló. Helytálló azok között, akik azt elfogadták, és azért fogadták el, mert az érdekük ezt kívánja.

A legtöbb tudósnak az érdeke, hogy minden létezőt Isten nélkül magyarázzon, a saját feje után menő embernek meg az az érdeke, hogy a tudósoknak ezt a magyarázatát elfogadja. Amikor a két érdek találkozik, akkor létrejön a hallgatólagos egyezség, amelyben mindkét fél jól érzi magát. Ezt az igényt szolgálta ki Darwin felismerése az élőlények sokszínű változatosságáról, amelyet arra is kiterjesztett, hogy a változatosságot nem csak vízszintesen terjesztette ki, oldalirányban, hanem függőlegesen is, alulról fölfelé.

Ez azonban csak egy emberi magyarázat, egy következtetés, még pedig olyan következtetés, amely alá van rendelve az emberi érdekeknek. És ha az emberek Isten nélkül akarnak élni, akkor bármiféle magyarázatra hajlandóak, csakhogy az Istent és az istentudatot kiszorítsák a társadalomból.

Végső következtetés

Ahogy egy természetellenes pózban fekvő hullából következtetünk egy gyilkosságra, egy festményből /nem mázolmányból/ a festőre, egy szimfóniából egy zeneszerzőre, egy házból annak alkotójára, az univerzum rendezettségéből és a DNS-nek az élet vezérlésében betöltött szerepéből következtetünk annak Alkotójára, Istenre – nem pedig véletlen anyagi folyamatokra. Ha ilyen következtetésre nem lennénk hajlandóak, akkor az egész Voyager űrszonda kozmikus küldetésének sem lenne semmi értelme.

Az igaz, hogy a tudományos világ szerint a létezésnek nincsen semmi értelme, de hát ez az állítás abban gyökerezik, hogy az élet az atomok spontán keveredésének a terméke, az irányítatlan űrviharok zabolátlan szeszélyeinek következménye. Nincs semmi és senki az univerzumban, ami az emberi faj felkarolásán és útbaigazításán fáradozna. És minden létező magyarázatot ennek a végső eszmének rendelnek alá, mert szerintük ez a felismerés tudományos, ez a felismerés tárgyilagos és ez a felismerés közelíti meg leginkább a létezés céljának illúzióját. Ez a magyarázat azonban az anyagelvű felfogás jellegzetességéből származik, úgy tartozik hozzá, mint a leopárdhoz a foltja.

De teljesen mást mond nekünk az Isten Igéje, mégpedig hogy minden létező mögött végső soron az Isten atyai szeretete, aktív teremtői hatalma, és minden elgondolását véghezvinni képes dinamikus ereje áll, amelyet végtelen intelligenciájának latbavetésével ötvözött egybe a világ teremtésekor. A teremtés eme mesterművének elkészültekor azt mondta Isten, hogy minden amit alkotott, igen jó.

Most pedig azt látjuk, hogy több és mélyebb nyomot hagyó a rossz, amiben részünk van, mint a jó. Ez a bűnnek a következménye, amelyet az ember az engedetlenségével, a függetlenségre való vágyódásával hozott be a világba, és amelyhez azóta is ragaszkodik.

De a kinyilatkoztatás által azt is tudjuk, hogy az Istennek terve van az általa teremtett emberiséggel, mégpedig hogy megismerje és vég nélkül birtokolja a létezésnek azon örömeit, amelyek Isten teremtői és létfenntartó hatalmából fakadnak. Az emberiség megváltását Isten ennek az érdekében hozta létre, a Jézus Krisztus életének a feláldozása tehát az Isten emberi faj iránt érzett szeretetének a történelmi bizonyítéka. Mert Istennek így volt kedves, ami az Ő jelleméből fakad, hogy a Neki legdrágábbat adta értünk. Márpedig a szeretetnek a fokmérője az, hogy mekkora áldozatra képes a szeretet tárgya iránt. És nincsen ennél nagyobb szeretet az egész univerzumban!

Természetesen hogy Isten honnan van, azt /jelenleg/ nem tudjuk, azt viszont tudjuk, hogy az univerzum keletkezése előtt léteznie kellett, mivelhogy az univerzum nem magától keletkezett, hanem az Ő teremtésműve.

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsidók 11:3)

A tudós világ a magyarázatai által akarja megragadni a valóságot, de minduntalan kicsúszik az ujjai közül, mivel az a valóság, amelyet megragadni óhajt, nem létezik. A létezés értelmetlensége és céltalansága is csak akkor létezik, ha direkt és tudatosan valaki ezt választja. Teheti, mert Isten adta szabad akarata van.

A hit nem a tudomány fogyatékosságából építkezik, hanem az isteni kinyilatkoztatásból”.

A hívő a hite által ragadja meg azt a valóságot, amelyre Isten vezette rá, hogy létezik és amelynek fennmaradása Isten hatalma által van bebiztosítva.. A hitünknek az alapja ugyanakkor az az ésszerű meggyőződésünk, hogy a létezés intelligenciát felmutató produktumainak végső soron intelligens eredetének kell lennie, és azt az unintelligens energia vagy anyag ködszerű gomolygásának nem tulajdoníthatjuk. Az élet eredete nem egy „barna szutykos lében” /Miller lombikja/ keresendő, ahogy a tudósvilág a tudományra hivatkozva állítja.

Létezésünk eredete nem egy barna szutykos lé, és a létezésünk célja sem az, hogy egy szutykos barna, sivár atomsivatagban végezzük. Létezésünk eredete és célja Istenben van, ezt felismernünk az értelmünkkel lehetséges, de csak a szívünkkel tudjuk megragadni.

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4:23)

* * * * *

Szent Jehova Atyánk!
Boldogító az a tudat, hogy Te létezel és a sorsunkat figyelemmel kíséred. Köszönjük, hogy megszólítottál minket az Igédben, és a Veled való kapcsolatunk által igazi, tartós célt és értelmet adtál az életünknek. Bár a világi tudósok szerint egy fortyogó, barna szutykos lének köszönhetjük az életünket, és mindannyian egy homoksivatag felé tartunk, hogy kivegyük a részünket az örök elmúlásból, de tudjuk, hogy ez nem igaz, és csak azért mondják ezt, mert az elméletük ezt diktálja nekik, amihez elkötelezték magukat. Tudjuk, hogy Te egészen más életet szánsz nekünk, mert Te egy Szerető Atya vagy, aki hosszú tűréssel várod haza tékozló fiaidat. Köszönjük a szent Fiad váltságáldozatát, akinek a kiontott vére elfedezheti a mi bűneinket, ha abban hitet gyakorlunk és az életvitelünket összhangba hozzuk a Te akaratoddal. Köszönjük, hogy adtál nekünk értelmi képességet és hitet felismerni és megragadni az igazi életet, nagyra értékelni a Tőled jövő oktatást, és a buzdítást, hogy segítsünk másoknak is ugyanezt felismerni, és kincsként megőrizni. Adj kérünk erőt, hogy a hit nemes harcát megharcolhassuk, a hit bástyáit megőrizhessük, és tiszteletet szerezzünk a Te nevednek. Kérünk bocsásd meg vétkeinket, és add a szívünkbe, hogy vágyjunk olyan életet élni, amelyet Te elvársz tőlünk. Add, hogy minél több ember megismerhesse a Te igazságodat, és megragadhassa azt a reménységet, amely szerint a Te eljövendő országodban megszűnik a betegség, a fájdalom, a sóhaj, és majd letörölsz az emberi szemekről minden könnyet. Mindezeket köszönjük Neked, az Úr Krisztus nevében.
Ámen.








Nincsenek megjegyzések: