motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. október 28., szerda

A megismerés céltudatossága


A megismerés céltudatossága

ezért van szükségünk az ateizmusra, ami egy nagyszerűbb és elevenebb módon kapcsol össze a világgal, érzékelve a világ csodáit, azokat a csodákat, melyek céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel.„ /Ian McEwan, Man Booker díjas regényíró/

A magyar ABC 44 betűből áll /a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, w, x, y, z, zs/; vegyünk minden betűből 44-et, az 44x44=1936. Az arab számjegyek a 0-tól egész 9-ig terjednek /amikkel minden számot felírhatunk/. Vegyünk minden számból tízet, az 10×10=100; adjuk össze: 1936+100=2036, és egyenként tegyük őket egy-egy kicsi gömbbe /2036 gömb/ és mindet tegyük egy nagy gömbbe, és keverjük össze őket /mint a lottószámokat/, majd annyit húzzunk ki belőle, ami egy A–4-es lapot 12-es számítógépes betűnagysággal megtölt, ha azokat leírjuk. Az eredmény egy teljesen zagyva betű és számsor lesz, egymást értelmetlenül követve a betűk és a számok, amelyek egészének nem lesz semmi értelme.



Ha valaki ezt elkezdi vizsgálni, hamar rájöhet, hogy amit csinál, nincsen semmi értelme, és értelmetlen dolog az értelmét az értelmetlen betűk és számok céltalan keveréke megfejtésének érdekében bevetnie.

Most vegyük pl. az egyiptomi hieroglifákat /képírást/, és azok valamilyen szövegét 12-es számítógépes betűnagysággal írjuk ki egy A–4-es lapra, amennyi azon elfér. Majd kezdjük el vizsgálni, hogy az ábráknak van-e értelmes mondanivalója, vagy ez is ugyanolyan zagyvaság, mint az előző példában. Mivel tudjuk, hogy a hieroglifák jelentését komoly erőfeszítések által megfejtette annak idején Champollion, a francia egyiptológus, ebből tudhatjuk, hogy ennek az ábra-sorozatnak értelmes jelentése van, és nem véletlenül jött létre.

Mindezt vigyük át a világegyetemre, és gondolkozzunk el azon, hogy van-e értelme azt vizsgálni vagy nincsen?

Az ateista gondolkodók szerint érzékelni lehet a világ csodáit, azok céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel.

Ha pedig ez így van, akkor ez hasonlít a hieroglifák megfejtésének céltudatos vágyához, amelyet lépésről lépésre, élvezettel lehetett kiviteleznie annak, aki erre időt és energiát szánt, mert hamar rájött arra, hogy a hieroglifák nem egy értelmetlen zagyvaságot jelentenek, hanem nagyon is van értelmük és jelentésük.

Amikor tehát rájövünk arra, hogy az általunk vizsgált dolog összetettségénél és szervezettségénél fogva értelmet tükröz, onnantól kezdve a megismerési vágyunk egyre céltudatosabbá lesz, mert látjuk, hogy annak van értelme. Látjuk a megismerhető dologban az értelmet, és a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ha viszont arra jövünk rá, hogy az általunk vizsgált dolog létezése értelmetlen zagyvaságot tükröz, akkor ez a mi értelmünkre is lehangoló hatással van, és azt a konzekvenciát vonjuk le magunknak, hogy a vizsgált dolog nem inspirál minket annak minél nagyobb mértékű megismerésére. Tehát felhagyunk a megismerési vágyunk céltudatos kielégítésével, mert ennek semmi értelmét nem látjuk, nem látjuk a vizsgált dolog létezésének az értelmét, ami ennélfogva nincsen kölcsönhatásban a saját értelmünkkel, és így nyilvánvalóan nem inspirál minket a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ha most ezt kivetítjük az univerzumra, és azt állítjuk, hogy érzékelni tudjuk a világ csodáit, melyek céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel, akkor ezzel azt állítjuk, hogy látjuk a megismerhető dologban az értelmet, és a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ez pontosan arra hasonlít, amit a hieroglifák esetében megállapítottunk, és pontosan arra nem hasonlít, amit az A–4-es oldal zagyva szövegénél megállapítottunk. Első esetben a megismerésünk céltudatossága értelmet nyert, mert megbizonyosodtunk a vizsgált dolog értelmességéről, látjuk a megismerhető dologban az értelmet, /a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát/, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

De a második esetben pont ennek az ellenkezőjéről győződtünk meg.

Ha tehát az ateisták maguk állítják, hogy a világ csodáit érzékelni lehet, melyek céljai lehetnek a kíváncsiságunknak, melyeket megfejthetünk, melyeket élvezettel, lépésről lépésre, mások munkájára alapozva tárhatunk fel, akkor ezzel azt is állítják, hogy látjuk a megismerhető dologban /az univerzumban/ az értelmet, és a vizsgált dolog létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van, és ami minket inspirál a minél terjedelmesebb megismerésre.

Ha pedig rájövünk arra, hogy értelem van az univerzumban, és értelmi szemeinkkel látjuk az univerzum létezésének az értelmét, a létezésének a céltudatosságát, amely minket egyre nagyobb terjedelmű megismerésre késztet, akkor tudatosan érezzük, hogy az univerzum összetettsége, értelmet tükröző mivolta a saját értelmünkkel kölcsönhatásban van.

Ebből pedig azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy amiképpen a hieroglifáknak, úgy a világegyetemnek is intelligens, értelmes, céltudatosságot tükröző eredetének kell lennie, ha már annak minél nagyobb fokú megismerésére céltudatos inspirációt érzünk. Ez azonban nem így volna, ha nem tudnánk a világ csodáit érzékelni, mivel nem is volnának csodái a világegyetemnek, mint ahogy az A–4-es papírlapon lévő zagyva ákombákomnak sincs semmi értelme.

Konzekvencia:
  • a világ csodái érzékelhetők, megismerésre ösztönöznek
  • a hieroglifák összetettsége, olvashatósága értelmet tükröz
  • az A–4-es papírlap összekevert betű és szám tartalma teljesen értelmetlen
  • az A–4-es papírlap összekevert betű és szám tartalmának értelmetlensége a létezésének céltudatosságát megkérdőjelezi
  • a hieroglifák olvashatóságának értelmessége a létezésének a céltudatosságát tükrözi
  • az univerzum csodái a létezésének céltudatosságát tükrözik
  • az A–4-eses papírlap zagyva tartalma mögött nincsen tudatosan munkálkodó intelligencia
  • a hieroglifák értelme mögött tudatosan munkálkodó intelligencia van
  • a világ érzékelhető csodái mögött tudatosan munkálkodó intelligenciának kell lennie
  • az ateizmus azzal, hogy megállapítja a világ csodáinak érzékelhetőségét, ellentétben van létezésének alappillérével, az ateizmussal, a világ érzékelhető csodái mögött tudatosan munkálkodó intelligenciának a tagadásával. Ha ugyanis megállapítja a világ csodáinak az érzékelhetőségét, akkor amit érzékel, az értelmet, annak eredetét nem magyarázhatja értelmetlenséggel, mivel az értelmetlenségből nem következhet olyan csoda, amelyet érzékelhetni lehetne. Ha ez így lenne, akkor az A–4-es papírlapon is értelmet tükröző adathalmaznak kellene létrejönnie, amely minket céltudatos, és minél terjedelmesebb megismerésre ösztönözne. Ennélfogva a megismerés céltudatosságának egyre nagyobb kiterjesztése a részünkről azt igazolja, hogy a saját értelmük a vizsgált objektum értelmének tükröződésével kölcsönhatásban van, inspirálja a saját értelmünket. Márpedig értelmetlen dolog az értelmünket egyre nagyobb kiterjesztésben inspirálni nem tudja, ennélfogva ami minket ilyen mértékben inspirál, annak az értelemben kell gyökereznie. "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." (1Mózes 1:1, Károli fordítás)

Nincsenek megjegyzések: