motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2015. október 4., vasárnap

A pápa csókja


A pápa csókja
csókkal árulod el az embernek Fiát?
(Lukács 22:48)

Sokféle módja lehet annak, ahogy a keresztény ember elárulhatja a Mesterét, az igen finom, leheletszerű csaláson át, amit alig lehet észrevenni, a brutális módon történő csalásig, amit gyötrelmes kínok közt fetrengő áldozatok halálsikolya kísér. Mindenki, aki lábbal /szavakkal, gondolatokkal, cselekedettel/ tiporja a keresztény alapelveket, végső soron elárulja a Mesterét. Lehet, hogy csak ideig-óráig teszi /mondhatni kiruccan a bűn világába/, azután megtér (lásd pl. Pétert – Luk 22:32), de lehet, hogy hosszasan elidőzik az Ördög oldalán, alapos ismeretre szert téve annak mélységeiben. (vö. Jel 2:24)

Aligha van alaposabb ismerője a Sátán mélységeinek a római pápánál, aki azzal az igénnyel lép fel a világ előtt, hogy ő a Krisztus földi helytartója, aki az ő érdekeit képviseli a nemzetek között. Képviselte őt a múltban, állítólag amióta Péterre bízta az egyháza vezetését, s amióta Pétert Linus váltotta fel az uralkodói trónon, s így tovább a mai pápákig.

/Természetesen ebből semmi nem igaz, hiszen Jézus jól tudta, hogy János fog a legtovább élni az apostolok között (vö. Ján 21:22-23), ezért nyilván ő lett volna Péter jogos utódja azon a trónon, ami egyébként nem is létezett, hiszen az apostolok nem ültek trónokon, nem jártak bíborban, bársonyban, és nem fogadták elégedett mosollyal a bálványozó tömegek éljenzését és hurrázását, mint azt a pápák teszik mind a mai napig. Krisztus »földi helytartója« pedig az általa küldött szent szellem, a Vígasztaló (vö. Ján 14:16), és nincsen semmiféle földi/egyházi hierarchia, egyszemélyes vezetés, és brutális megtorlása olyan eretneknek nevezett tanok képviselőinek, amelyeket a leleplezett pápaság nevezett annak, a saját eldeformált szemszögéből nézve./

Ha hamis magának a pápaságnak az intézménye, mennyivel inkább hamisak voltak azok az eljárások és módszerek, amelyeket bevezettek és alkalmaztak azok ellen, akik nem hódoltak be a hivatalos egyházvezetésnek, vagyis azoknak, akik anno Nagy Konstantin jóvoltából magukhoz ragadták a hatalmat a kereszténység fölött.

r.k. eljárások és módszerek

Ha valaki átolvassa az újszövetség evangéliumait, sehol nem talál arra vonatkozó szöveget, hogy a keresztény gyülekezetben bárkinek felhatalmazása lenne bizonyos nézetek képviselőit veréssel, kínzással vagy gyilkossággal /ráadásul elevenen való megégetéssel/ büntetni. Jézus mondja:

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.” (Máté 18:15-17)

De Pál apostol sem mondott ennél többet:

Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” (1Kor 5:11-13)

Ha valaki szánt szándékkal szembe megy a keresztényi alapelvekkel, és azokból nem hajlandó megtérni, akkor ki kell közösíteni az egyházból. Ennyi és nem több. Ezzel szemben mit tett a pápaság azokkal, akik az ő szemében eretnekeknek számítottak?

Az egyház csak egy kínvallatást engedett meg, de az sem tarthatott félórán túl.” (Gál László: Katolikus Egyháztörténelem, Studium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005. 56. old.) Ugyanebben a könyvben kijelentik, hogy „Ma már tudjuk, hogy a hite miatt senkit sem szabad bántani.”
Jogos a kérdés, honnan jöttek rá, hogy egy kereszténynek senkit nem szabad bántania? De nem csak a hite miatt, hanem egyáltalán! Ha csak most jöttek rá a XX. században, akkor arra hogy jöttek rá Nagy Konstantin idejében, hogy amit Jézus Péternek mondott, az Péter egyházfői kinevezését jelenti, nem pedig azt, hogy Jézus azon a kősziklán építi fel az egyházát, amit Péter Isten Fiaként megvallott, vagyis Krisztuson. (vö. Máté 16:13-18)?! Ha a világ legegyszerűbb dolgát nem voltak képesek megérteni, hogy nincs joguk az emberek /keresztény testvéreik/ ellen erőszakot alkalmazniuk, akkor hogyan érhették meg helyesen azt, amit csak a szövegösszefüggés, és Krisztus szerepének a teljes átlátása és átgondolása alapján lehet megérteni?!
Sehogy nem értették meg! Az emberek brutális bántalmazása azt mutatja, hogy nekik nem Isten volt az Atyjuk, hanem az Ördög, mint ahogy Jézus is rámutatott az őt megölni szándékozó zsidóknak, hogy ők az Ördög gyermekei, mivel az életére törnek. (vö. Ján 8:37-44) A pápaság is azoknak életére tört, akik nekik útban voltak, hogy a hatalmukat még nagyobb mértékben kiterjeszthessék.
Akikről megállapították, hogy nézeteik szemben állnak az általuk képviseltekkel, azokat a »pápa csókjában« részesítették. /Júdás csókja az árulás volt, amit szemléltetett, a pápa csókja pedig az erőszakot, a brutalitást, a sátáni gonoszság kézzelfogható megtestesítését szemléltette, amivel Krisztus felé fordult, illetve Krisztus testvérei felé. „Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” - Máté 25:40/
Mai füllel hallva vajon mit jelenthet egy keresztény számára a kínvallatás, de még inkább mit jelenthetett egy akkori ember számára? Pár katolikus jóra térítő eszközről hallhattunk ugyan, de több mint valószínű, csak elenyésző módszerek azok, amikről vannak feljegyzések, a legtöbbjükről azonban nincsenek. Próbáljuk meg elképzelni, milyen borzalmas élményekben lehetett részük azoknak, akiket csupán félórás kínvallatásnak tett ki az egyház, amely állítólag egyedül apostoli, mert a péteri jogfolytonosságot senki más nem bírja, csak ők egyedül! /??/
SPANYOL CSIZMA - Képzeljünk el egy szöges cipőt, na nem olyat, mint a mostani sportcipőket, hogy alul szöges, amivel jobban lehet futni, hanem belül szöges, hogy jobban lehessen kínozni azt, akinek a lábát erőnek erejével belenyomták. Az is lehet, hogy csavaros volt, hogy szorítani lehessen vele, hogy a szögek minél mélyebbre hatolhassanak az áldozat bőrébe, úgy egészen csontig.
És mindez csak fél óráig tarthatott csupán. Közben meg hangosan olvasták a katolikus szent szövegeket, hogy a vallatott ember hallja, hogy mire mondott nemet. Ha elájult közben, rákiabáltak, hogy ne színlelje az ájulást, és még egyet csavartak rajta. Közben szigorúan nézték a napórát, nehogy túllépjék a fél órát.
Ha meg árnyékban kínoztak négy fal közt, akkor megbíztak egy jól számolót, hogy hangosan számoljon ezernyolcszázig, nehogy túllépjék a fél órát. Ha eltévesztette, kezdhette előröl a számolást. A szögeknek fertőtlenítéséről nincs adat, az egyik gyanúsított után jöhetett a másik, majd a harmadik és így tovább... A papok megáldották a kínzóeszközöket mielőtt azokat használták volna.
Ehhez képest a pápáknak a történelem folyamán a legfinomabb kecskebőr cipőket gyártották az őket lelkesen éljenző cipészek, akiknek az életében a legnagyobb kiváltság volt cipőket gyártani a pápáknak. Legalábbis ők ezt vallották és vallják mind a mai napig. Ha valaki a pápa közelébe kerülhet és neki adhatja az ő legértékesebb ajándékát, az mekkora kiváltsága annak az embernek. /?/
A laikus tömegek Krisztus megtestesülésének látják a pápát, csak arra nem gondolnak, hogy Krisztus keze nem volt beszennyezve ártatlan emberek vérétől és nem halmozott föl öncélúan földi kincseket /Vatikán/, hogy vele a pénzimádó és rangkórságban szenvedő tömegeket maga alá behódoltassa.
VASSZŰZ – Ezt úgy kell elképzelnünk, mint egy kényszerzubbonyt, csak sokkal keményebb kivitelben és belül tele szögekkel. Akiket kiszemeltek vallatásra, azokat előre megnyugtatták, hogy csak fél óráig fog tartani, aztán hirtelen ketté nyitották a szerkentyűt és rányomták a páciensre. Oldalt szíjakkal rögzítették, és a szíjakon időnként húztak párat, hogy meg legyen a hatása, és a nyomorult még azt is bevallja, amiről még korábban azt sem tudta, hogy a világon van.
Ha vallott, meggyóntatták és száz Miatyánkra bűntették, attól függetlenül, hogy az illető teljesen analfabéta volt vagy sem. Ha meg nem vallott, akkor eretneknek ítélték és hatósági máglyára küldték. Ha szerencséje volt, akkor egy tarisznya puskaport aggattak a nyakába, és ha a tűz odáig elért, akkor a robbanás leszakította a fejét és a további kínlódástól megmenekült. Ha meg lassan égett, a papok meg siettek valahová, akkor kénes inget adtak rá, hogy jobban égjen, és hamarabb véget érjen a katolikus igazságszolgáltatás. /Lásd: Peter De Rosa: A pápaság története/
Ehhez képest a pápák életük folyamán bíborban és bársonyban jártak, hogy a szentségüket ezáltal is kidomborítsák a sarokba szorított világi királyok és a földönfutó pórnép előtt. Aztán hogy a krisztusi ítélethirdetés után megmarad-e a bíbor és a bársony számukra, az az ÚSZ-i kritériumok figyelembevétele alapján 100%-osan megkérdőjelezhető!
TALPVERÉS - Ehhez a kiszemelt pácienst hasra fektették egy vaságyra és a lábait hátul kidugták a rácson és jól odakötözték. Aztán verőlegényekkel puhították a talpát, akik kemény furkósbottal dolgoztak – de csak fél órán át, mert a vallatás tovább nem tarthatott. Ha valaki túllépte a fél órát, azt meggyóntatták, hogy legközelebb tiszta lelkiismerettel verhesse az eretnekgyanús személyek meztelen talpát.
Ehhez képest a pápáknak kijárt a lábcsók meg a kézcsók, elvégre mégiscsak Péter trónján ültek. /Igaz hogy Péternek soha nem volt trónja, de ez egy más kérdés./ Amit a pápák mondtak, az úgy volt és kész, az ellen nem lehetett fellebbezni. Ha valaki mégis megkérdőjelezte azt, akkor jött az itatás.
ITATÁS – A kiszemelt áldozatot térdre kényszerítették, majd egy magasra rakott hordóból csövön keresztül a szájába vezették a vizet, miközben a fejét felfelé tartották a fogólegények. Közben az orrát befogták, hogy levegőt csak a száján keresztül tudjon venni. A kényszerű víznyelés csak fél órán át tarthatott.
Ezt úgy ellenőrizték, hogy amíg a hordóból ki nem fogyott a víz, addig itatták. Így bármit ki tudtak szedni az áldozatból, még azt is, amivel meggyanúsították. Ha meg nem tudták kiszedni belőle, akkor vasra verve félretették a legközelebbi kihallgatásig. A körülmények ismeretében nem meglepő, hogy sokan bevallottak gyakorlatilag bármit, amivel megvádolták őket, majd zokszó nélkül aláírták a vallomás jegyzőkönyvét, amihez csatoltak kiegészítő záradékot, mely szerint a vallomás szabad akaratból történt.
Ehhez képest a pápáknak mindig kijutott a legjobb falatokból és a legjobb borokból, elvégre ők voltak élet és halál urai. De amilyen magasan szárnyaltak, olyan mélyre fognak süllyedni, amikor Krisztus rájuk fogja olvasni a történelem folyamán elkövetett bűncselekményeiket. És ez tovább fog tartani, mint fél óra!
VÁLLKIFICAMÍTÁS/STRAPPADO – Ezt a vallatási módot azok ellen alkalmazták előszeretettel, akiket sehogy sem tudtak szóra bírni, akik nem voltak hajlandók szóba állni velük. Gondolták, ezzel úgy megtörik az ellenállásukat, hogy könyörögni fognak a kegyelemért. A kiszemeltek kezét a hátuk mögött összekötözték, azután a kötelet egy magas farúdon átdobták, és a kínvallató személy, akit ezért fizettek, teljes erejéből húzni kezdte lefelé. A kínvallatott személynek pillanatokon belük mindkét válla kificamodott. Egy darabig szótlanul tűrték a kínzást, azután a fájdalomtól vinnyogni kezdtek, majd ordítani.
Ezt a papok isteni igazságszolgáltatásnak fogták fel, holott az az isten, akinek ők szolgáltak, e világnak istene volt, maga az Ördög. Csak ezt nem ismerték fel. Miért nem? Mert a szívükben annyira megkeményedtek, és a lelkükben annyira elgonoszosodtak, hogy a lelkiismeretük végképp csődöt mondott. A hatalmi őrületük áldozataivá lettek, amely felülkerekedett rajtuk, és minden krisztusi érzést kiölt belőlük. A tizenharmadik századtól uralkodó nyolcvan pápa közül egyetlen egy sem emelt szót az inkvizíció teológiája és intézménye ellen!
Ehhez képest az egyház boldoggá avatta azokat, akiknek bár tudomásuk volt ezekről az ördögi módszerekről, mégis azt vallották, hogy Pétertől kezdve mind mostanáig birtokai voltak az apostoli jogfolytonosságnak. Vagyis semmi kivetnivalót nem találtak az elődök jó 600 éven át tartó vérfürdőjének, azért is vállaltak közösséget az egyházzal.
Sőt azt vallották, hogy Krisztus vállalta ezt a botrányt, hogy az általa kinevezettek Isten szolgáiként majd jó faként a legrothadtabb gyümölcsöket fogják teremni évszázadokon át, amit csak el lehet képzelni. S mindezt kiközösítés nélkül. /Mintha Krisztus nem azt tanította volna, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem, romlott fa pedig rossz gyümölcsöt. (vö. Máté 7:16-20)/
JEGES VÍZBE ÁLLÍTÁS – Ehhez fahordókat használtak, amikbe vizet és jégdarabokat raktak, miután a vallatásra fogott személyeket meztelen lábbal beleállították. Azután a hordót színültig töltötték jéggel. Fél óra elteltével az áldozatokat rázta a hideg és reszkettek, mint a nyárfalevél. Ha nem vallott, akkor elvonszoltatták a verőlegényekkel, hogy legközelebb egy másik próbának vessék alá őket.
KÖRÖMPRÉSELÉS – Vastag fogókat használtak erre a célra, melyekkel az áldozatok kéz és lábkörmeit fogták satuba, és trancsírozták, amíg azok összeestek a fájdalomtól. Aki elájult, annak ecetet öntöttek az orrába, hogy magához térjen. Vagy ha úgy látták jónak, akkor forró ólmot öntöttek a fülébe. [Ha valakinek csöppent már forró víz a kezére vagy a lábára, tudja milyen érzés. El lehet képzelni, hogy ezek a szerencsétlenek milyen gyötrelmeken mentek keresztül, amikor a katolikus »istenszolgák« kezelésbe vették őket.]
A RESZELŐ - Az áldozatot arccal lefelé tették rá, a feje a felső kiemelkedésen volt, lábainál rászíjazták a szerkezetre, és a törzsét erősen rányomták a forgódobra. A vallató kérdezett, az áldozat vagy válaszolt, vagy nem. Ha a kérdező úgy gondolta, hogy az áldozat megmakacsolta magát, lassan tekert egy teljes fordulatot a dobon. Főként a spanyol inkvizíció kedvelte és a végeredmény általában lassú kibeleződés volt.
1254-ben az inkvizítorok munkájának megkönnyítésére IV. Ince Pápa kijelentette, hogy a vádlók névtelenek maradhatnak, megelőzvén, hogy az áldozatok szembeszálljanak velük és megvédjék magukat. Sok templomnak volt egy ládája, melybe az informátorok bedobhatták írásos gyanúsítgatásaikat a szomszédaikról.
Három évvel később hivatalosan engedélyezte, hogy a kínvallatás legyen az eretnekség beismerésének kicsikarására alkalmazott módszer. /Wizards and Sorcerers by Tom Ogden/ Az inkvizítorok még a holtakat is meggyanúsították eretnekséggel, néhány esetben több mint hetven évvel a haláluk után. Exhumálták és elégették a csontjaikat, és örököseiktől mindent elvettek. /The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 80/
Ince kijelentette, hogy “bárki, aki megpróbálja olyan személyes nézőpontból magyarázni istent, ami ellentmond az egyház dogmáinak, irgalom nélkül elégettessék./The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 77/
ELEVENEN ELÉGETÉS – A XXI. században az ember felkapja a fejét, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat bizonyos nem keresztény országokban, ahol így bánnak a keresztényekkel. /Lásd - Győrfi Károly: Keresztényüldözés a 21. század elején; Kairosz Könyvkiadó Kft, 2015/
Hát akkor mit szóljunk azokhoz, akik magukat Krisztus leghitelesebb földi képviselőinek tartották, ennek ellenére nem riadtak vissza ettől a legkegyetlenebb gonosztettől, hogy bizonyos embereket élve megégessenek.
Ha egy átlag katolikus sem lenne képes pl. egy kutyát vagy macskát kikötni és élve elégetni, hogy hogy nem szólal meg a lelkiismeretük, és iszonyodnak meg a saját egyházi vezetőik efféle múltbeli cselekedeteik miatt, hanem annyi nekik, mintha meg sem történtek volna ezek a dolgok?! Körbeveszik és ajnározzák a papjaikat, lelkileg és fizikailag is támogatják őket. De vajon rászolgáltak ők erre a támogatásra? És mivel?
egy fiatal diák kivégzése
1531-ben született Nápolyhoz közel Pomponio Algieri, aki a Padovai Egyetemen tanult, s aki olyan tanárokkal és diákokkal lépett kapcsolatba, akik Európa különböző részeiről származtak, és így állítólagos eretnekeket, valamint a protestáns reformáció tantételeit ismerte meg.
Kezdte vallani, hogy egyedül csak a Biblia ihletett, és így számos katolikus tantételt utasított el, mint például a gyónást, a bérmálást, a purgatóriumot, az átlényegülést, a „szentek” közbenjárását, valamint azt a tanítást, hogy a pápa Krisztus helytartója. /Hozzáteszem teljesen jogosan!!!/
Algierit letartóztatták, és a padovai inkvizíció elé állították. Inkvizítorainak a következőt mondta: „Készségesen megyek vissza a börtönbe, még akkor is, ha meg kell halnom, ha ez Isten akarata. Isten az ő ragyogása által mindenkire nagyobb fényt fog kiárasztani. Minden kínzást szívesen elviselek, mert Krisztus, a lesújtott lelkek tökéletes Vigasztalója, aki számomra világítótest és igaz fény, képes eloszlatni minden sötétséget.” A római inkvizíció ezután elérte, hogy kiadják őt neki, és halálra ítélte.
Algieri 25 éves volt, amikor meghalt. Azon a napon /1556. aug. 19/, amikor kivégezték Rómában, elutasította a gyónást és az áldozást. Kivégzőeszköze az átlagosnál még kegyetlenebb volt. Nem egy farakáson égették el. Ehelyett éghető anyagokkal — olajjal, szurokkal és gyantával — megtöltött nagy üstöt helyeztek a vesztőhelyre, melyet jól láthatott a tömeg. A fiatalembert megkötözték, és beleeresztették az üstbe, tartalmát pedig meggyújtották. Lassan, elevenen égették el. - /Lásd itt./
János apostol látomásaiban ezzel kapcsolatban ezt olvashatjuk: „És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől;” (Jel 17:6) Tehát nem csak elszigetelt esetekről van szó, hanem arról, hogy kéjelegtek a vérfürdőben, ami azt jelenti, hogy élvezetet találtak abban, hogy másokat lassú tűzhalálra ítéltek, s míg maguk ezekben gyönyörködtek, a népet elrettentésül a kivégzőhelyekre invitálták.
De a Biblia garantálja, hogy ezek az égbekiáltó bűnök számon vannak tartva, és az isteni igazságszolgáltatás ki van rendelve számukra! (vö. Jel 6:9-11) Teljesen mindegy, hogy mit hisznek és mit híresztelnek magukról.
A pápaság vezette egyház nem csak embereket égetett meg, hanem pl. Komáromi Csipkés György magyar nyelvű teljes bibliafordítását is. Mindezek után és ilyen teljes lelki nyugalommal elkövetett bűnelkövetések ellenére még mindig magukat Krisztus egyetlen legitim egyházának tartják, és minden más keresztény egyházat leminősítenek, mondván, csak nekik van apostoli jogfolytonosságuk, senki másnak. De hogy nem undorodnak meg saját maguktól, ez is csak annak köszönhető, hogy teljesen érzéketlen a lelkiviláguk és olyan vastag bőr van a képükön, akár a rinocérosz bőre.
Lehetne még sorolni, hogy az ördögi fantázia termékei milyen kínvallató eszközökben öltöttek testet a r-k- egyházban, de itt nem a módszer változatossága a lényeg, hanem maga a módszer. Hogy az mennyiben krisztusi, ha az, és mennyiben ördögi, ha az. És azt nem a római katolikusoktól kell megkérdezni, hogy szerintük a módszer mennyiben van összhangban Isten akaratával, mivel ők azzal, hogy fenntartják egyháztagságukat, meg is adják a válaszukat, mely szerint nem látnak kivetnivalót az egyházuk ténykedésében. Egyöntetűen vallják, hogy semmi olyan okot nem látnak, ami miatt az egyházból ki kellene lépniük. Tehát még az sem jelent nekik problémát, hogy amit Krisztus testvéreinek legkisebbjével tettek, azt Krisztussal magával tették meg!
Hanem azoktól kell ezt megkérdezni, akik most kezdenek ismerkedni a krisztusi tanítással, akik felismerik, hogy a Biblia Istene számukra szeretetteljes üzenetet és gazdag áldásokat tartogat a jövőre nézve. Akiknek még nincsen eldeformálódva az értékítéletük, mivel Krisztusban még gyerekek ők, és őszintén meg tudják ítélni, hogy a Krisztus tanítása a jóról és a rosszról alapjaiban miben különbözik (vö. Luk 12:57). Sajnos erre már nagyon sokan nem képesek a kereszténységben, különösen az un. romlott katolikusok nem.
Akik úgy gondolják, kenyérszegés előtt arra késsel karcolnak egy keresztet, egyszer egy évben, év végén elmennek az éjféli misére, meg lógatják a szobájuk falán és az autójukban a kifeszített Krisztust, s ők máris jó kereszténynek számítanak. Vagy már azt sem teszik, hanem teljesen elvilágiasodtak.
szerecsenmosdatás
Különösen a vezetők, akik arra rendezkedtek be, hogy saját bizonyítványukat magyarázzák a nagyközönség előtt. A Magyar Katolikus Lexikon pl a „kínvallatás” címszó alatt a saját kínvallató módszereit meg sem említi, csak mások módszereit tárgyalja. /Jellemző, hogy azért beszélnek másokról, hogy magukról eltereljék a figyelmet!/
Az „inkvizíció” alcím alatt írja ugyanez a lexikon: „a hit és az erkölcs tisztaságának védelmére létrehozott egyházi bírósági intézmény a középkorban.” Miféle hit és miféle erkölcsi tisztaság az, amely hitetlen és erkölcstelen módszereket alkalmazott? Vagy talán a krisztusi hit és erkölcs lényege a másként gondolkodók megkínzása és megégetése a keresztény gyülekezetben? Talán a barbár bennszülöttek közösségében igen, de Krisztus gyülekezetében nem! Senki ilyen módszerek alkalmazására semmiféle felhatalmazást soha nem kapott!
Azt írja: „Az ~ keletkezését, működését, szigorát csak az öröklött közfelfogás és szokások, valamint az egyh. és áll. hivatalok összefonódásából adódó korabeli sajátosságok ismeretében lehet bemutatni.” Nyilván bibliai és krisztusi szempontból nem lehet bemutatni, mivel ennek az eljárásnak sem a Bibliához, sem Krisztushoz nincsen semmi köze! De magának a r.k. egyháznak nincsen semmi köze, amely világi szokásoknak és a közfelfogásnak akart megfelelni, nem pedig Krisztusnak.
Na és hol hatalmazta fel Krisztus a saját testét /a gyülekezetet/, hogy állami /világi/ hivatalokkal fonódjon össze? Nem inkább azt mondta: „Ha e világból volnátok, a világ azt, mi övé, szeretné; de mivel e világból nem vagytok, hanem én választottalak titeket e világból, azért gyűlöl titeket e világ... Ők nem e világból valók, a mint én sem vagyok e világból.” (Ján 15:19; 17:16, Káldi) Miért nem Krisztussal fonódott össze a r.k. Egyház, miért azzal a világgal, amelynek sátán az istene?! (vö. 2Kor 4:4) Csak nem mert az Ördög felkínálta nekik a hatalmat és a vagyont, ők meg mohón kaptak utána?!
Azt mondja a továbbiakban: „Az ÓSz halálbüntetésre vonatkozó előírásait az egyházatyák (Ciprián, Órigenész és Lactantius) határozottan elutasították.” Ezzel azt akarja mondani, hogy ők mennyire ellene voltak a halálbüntetésnek. Csakhogy amit mond, az éppen az istentelenségük nyilvánvaló bizonyítéka. Mert egyáltalán hogyan merték felülbírálni Isten törvényét, amelyet Izraelnek adott? Ha Isten bizonyos bűnöket halállal sújtott, akkor az azért történt, mert Ő tudta, hogy milyen bűncselekmény milyen büntetést érdemel, és hogyan kell tisztán tartani Izrael népét. Aki ezt felülbírálja, Istent bírálja felül, annak minden következményével együtt!
Amire Isten igent mondott, arra a r.k. egyházvezetés nemet mondott, amire meg Isten nemet mondott, ti. hogy a keresztény gyülekezet senkit nem kínozhat meg és nem ölhet meg /különösen nem elevenen megégetéssel!/, arra meg igent mondott. Ezek után hogyan merik magukat apostoli jogfolytonosság birtokosainak nevezni?
A továbbiakban így folytatja: „A pápák sokáig tiltották, az ~ bíróságai számára végül IV. Ince p. (ur. 1243-54) 1252: engedélyezte. A vienne-i zsinat 1311: szigorúan körülírta az eljárás módját: gyenge szervezetűt és idős embert nem volt szabad kínpadra vonni, a kínvallatást csak egyszer lehetett alkalmazni, a kínpadon tett vallomást a vádlott 24 órán belül visszavonhatta; a halálraítéltet a bíróság és hozzátartozói v. mások több ízben figyelmeztethették tévedésének visszavonására, tanainak kárhoztatására.”
Na és Ince pápának ki engedélyezte az inkvizíció bevezetését, Krisztus vagy az Ördög? Vajon kivel volt szellemi és lelki kapcsolatban? Krisztussal nem lehetett, mivel Krisztus törvénye semmiféle ilyen és ehhez hasonló törvényt nem tartalmaz!
Ezek szerint a vienne-i zsinat azt írta szigorúan körül, amit Krisztus újszövetsége semmilyen módon nem írt körül! Akkor hogy volt az egyház feje a Krisztus? Hogy volt az egyház a Krisztus teste? Sehogy és semmilyen mértékben?! Akkor miféle jogfolytonosságról papolnak itten ezek a közönséges gyilkosok, akik a saját szakállukra szigorúan körülírták, hogy kiket és hogyan vonnak a kínpadra és égetnek meg, ha azt ők úgy látják jónak?!
Ilyen arroganciával nem csoda, hogy Istennek azt is megmondták, hogy ő bizony három személyben létezik egy Isten létére, hiába mondta meg Isten egyetlen személyben a saját igéjében, hogy rajta kívül nincsen Isten (vö. Ésa 44:6). Ők kineveztek mellé még kettő valóságos Istent, mert ahogy Isten rendelkezését is felülbírálták a halálbüntetésről, azt is, hogy egyetlen személyben létezne.
Na meg hogy Ő szellemi Lény lenne és halhatatlan? Bizony hogy testet öltött és lejött a földre, hogy meghaljon. A pap meg bármikor szó szerint átváltoztatja a misében a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé. Ahogy és ami nekik tetszik. Olyan hatalma van a római pápának, hogy Krisztus is meg Isten is csak jelenthet nekik. Mert ők azt adnak le a népnek a Bibliából, ami nekik tetszik. És ha úgy tetszik, akkor a katolikus hagyomány fontosabb, mint az Isten szava, a Biblia!
Emberek, nem tudjátok, hogy a világ urai a pápák, és amit mi mondunk az úgy van és nincs ellene apelláta? Vagy lehet, hogy ők nem tudják, hogy a napjaik meg vannak számlálva, mert Isten igazságos ítélete lesújt a katolikus szajhára?! /Bocsánat, a Szent Szajhára – mivelhogy magukat így nevezik./
a katolikus jogfolytonosság mibenléte
Lejjebb így folytatja: Elutasítandó azonban az a szemlélet, mely az Egyh-at az ~ miatt hitelét vesztett intézménynek igyekszik föltüntetni. Az ~ áldozatainak száma nagy volt, de távolról sem annyi (százezrek), mint azt az elfogult történetírás igyekszik föltüntetni (szabadkőművesek).”
Tehát az inkvizíció miatt nem szabad az egyházat hitelét vesztett intézménynek föltüntetni. A romlott gyümölcs termése még nem jelenti, hogy rossz a fa. Jézus nem jól mondta, de ha jól is mondta, az emberek nem jól értik. A halálra kínzott és halálra égetett áldozatok meg nem teszik hiteltelenné azt az egyházat, amelynek fő erénye a Krisztusi szeretet.
A spanyolcsizma meg a vasszűz meg a többi kínzóeszköz alkalmazása még nem jelenti azt, hogy a pápák és egyházi vezetők nem töltötték be a szeretet törvényét. A szeretet törvénye néha megkívánja, hogy a bennszülötteket és az indiánokat szükség esetén bottal kergessük a mennyországba. Meg a földi kincsek összeharácsolása még nem jelenti azt, hogy nem Istennek szolgálunk, hanem a mammonnak (vö. Máté 6:24).
Elvégre Krisztus vállalta azt a botrányt, hogy a gyülekezete ördögi eszközöket is igénybe vegyen, hogy az embereket isten közelségébe vezesse. Már amilyen közel ő is van az istenhez. Mármint e világ istenéhez. (vö. 2Kor 4:4) Vagy netán ennek az ördögi katolikus gépezetnek soha nem is volt semmi köze a Krisztushoz? Ezt nem mi döntjük el, hanem Krisztus:
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján 14:15) Vagyis gyenge szervezetűt és idős embert ne vonjatok kínpadra, a kínvallatást csak egyszer alkalmazzátok, stb. A halálraítéltet pedig engedjétek tanai kárhoztatására. Különösen ha megkérdőjelezi, hogy nektek jogfolytonosságotok van. Mert bizony az van nektek.
Ti vagytok a farizeusok jogfolytonos utódai: „hogy rárok szálljon minden igaz vér, mely kiontatott a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véreig, kit megöltetek a templom és oltár között.„ (Máté 23:35, Káldi) Ez a véres kezű pápaság jogfolytonossága, de apostoli jogfolytonosságról nem beszélhetünk, mert az apostolok keze nem volt vérrel bemocskolva.
Pál írja: „Akarom tehát, hogy a férfiak imádkozzanak minden helyen, tiszta kezeket emelvén fel, harag és versengés nélkül.” (1Tim 2:8) Ezek lennének azok a tiszta kezek, amelyek lesújtottak az eretnekeknek nevezettekre, akik ragaszkodtak Krisztushoz és ragaszkodtak Istenhez?! És ha a helyzet úgy kívánta, akkor konkordátumot kötöttek nácikkal, fasisztákkal, csak hogy kiváltságaik megmaradjanak? Bizony hogy megmaradtak a kiváltságaik. Isten Fia kiváltságaikhoz méltóan fogja jutalmazni őket!
A pápa határozott szándéka szerint az inkvizíció célja az eretnekek egyházba való visszavezetése volt, nem pedig a kivégzése. A pápa csókja, amelyet Krisztus felé dobott, a szeret szellemében fogant. Hogy ezt az eretnekek sokasága nem értette meg és megmakacsolta magát? Hát vessenek magukra!
Miért nem akartak az egyetlen Krisztus által alapított egyházba visszajönni? A botrányhősök egyházába! A királyok fölött uralkodó pápák által vezetett egyházba! Ahol a világgal való barátság nem ellenségeskedés az Istennel! (vö. Jak 4:4) Ahol fennen ragyog az emberi filozófia csúcsterméke: a szentháromság, amely még a görög filozófiát is magába fogadta, olyannyira toleráns másokkal szemben, a másként gondolkodókkal szemben.
És akik merték olvasni azokat a bibliafordításokat, amelyeket nem az egyház adott ki, nem megérdemelték a /halál/ büntetésüket?! Hiszen aki az egyház hatalmát nem tiszteli, az Krisztust nem tiszteli. Aki pedig Krisztust nem tiszteli, az Istent nem tiszteli. Aki pedig Istent nem tiszteli, az méltó a halálra.
Nem látjátok, nem látja a világ, hogy az egyház lényege a mindenek felett álló szeretetben és az Isten végtelen tiszteletében van?! A pápaság lényege az önzetlen szeretet, a másokért való élés, a szegények megsegítése és az világ népeinek üdvözítése?!
Nem érzitek a szívetekkel, hogy a pápa csókja, amelyet Krisztus felé dob, az tiértetek van?! Hogy a pápa szíve értetek dobban, hogy értetek emeli fel szavát, mint ahogy a múltban is mindig tette?!
Mivel egyesek a jámborság látszatával igehirdetésre szóló felhatalmazást tulajdonítanak maguknak, azért mindenkit, aki a tiltás ellenére vagy pápai és püspöki felhatalmazás nélkül nyilvánosan vagy magánkörben merészel igét hirdetni, és azokat, akiket a római egyház vagy egyes püspökök egyházmegyéikben eretneknek nyilvánítanak, az örökös kiközösítés kötelékével kötözzük meg". /III. Lucius a veronai zsinat pápája felügyeletével -  Idézi Gárdonyi Máté: Bevezetés a katolikus egyház történetébe. Jel Kiadó 2006, 154./
Légy hát engedelmes a r.k. Anyaszentegyházhoz, és akkor nem nyilváníttatol eretneknek, hanem a katolikus szentek széles táborához számláltatol. Az egyház az a hajó, amely az üdvösség kikötőjébe vezeti az őt követő, az őhozzá tartozó milliók kis csónakjait.
ragaszkodás vagy kifutás
De éppenséggel az is előfordulhat, hogy a katolkus szajha „lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. … És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (Jel 18:2; 2Thessz 2:11-12)
Vajon miért tartozol még mindig a r.k. egyházhoz, miért vállalsz közösséget vele? Vagy az egyik, vagy a másik érvényes az esetedben. Vagy az üdvösség kikötőjébe vezet az egyház kongó nagy hajója, vagy tömlöcöddé lett, amiből nem tudsz, vagy nem is akarsz kiszabadulni?
Jézus példázata a szántóföld konkolyáról nem azt mondja, hogy a búza közé csempészett ocsú rögtön ki lesz szedve, hanem az csak a végidőben, az aratáskor fog megtörténni. (vö. Mát 13:30, 39-43) Ezért a rk. egyházvezetés nem állíthatja, hogy a kezdetektől világosan elkülöníthetően csak ők képviselték Krisztus érdekeit. Hanem az van, hogy az igaz keresztények összegyűjtése egy Pásztor alá napjainkban történik. Tehát a világ végidejének elközeledtekor. A rk. egyház azt valósította meg, amit Pál apostol hitehagyásként jövendölt meg, ami be is teljesítettek. (vö. Apcsel 20:29; 2Thes 2:3-4)
Ha valaki a Szentírás tiszta tanítása alapján nem képes helyesen felismerni, hogy a történelmi katolicizmus történelmi brutalitásai és hamis tanításai őket hová sorolják, akkor ez nyilvánvalóan azért van, mert az illető nem rendelkezik Isten szent szellemével. Mivelhogy az élete nem arról szólt, hogy magát kiiskolázza a Bibliából, ezért az Ördög és annak emberei félrevezetik (vö. 2Kor 11:13-15), de olyan mértékben, hogy nem csak hogy nem ismeri fel a hamisat, hanem azt még igaznak is tartja. Így gyönyörködik az igazságtalanságban, ami a vesztét okozza. Közösséget vállal azokkal, akik Krisztus mártírjaira kezet emeltek. De az isteni felhívás nem arról szól, hogy közösséget vállaljunk azokkal, akikről ezt olvassuk:
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:4-5)




Nincsenek megjegyzések: