motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2016. július 21., csütörtök

Miért kell meghalnunk?

Valóban elkerülhetetlen a halál?


"Milliók vágynak a halhatatlanságra, akik nem tudnak mihez kezdeni magukkal egy esős vasárnap délután." Valóban, az emberiség számára örök kérdés, miképpen akadályozhatná meg a kaszás eljöttét. Pedig természetes folyamatról van szó, ami elkerülhetetlen.

Suzanne Sadedin, a Monash University munkatársa megpróbálta megválaszolni a kérdést, miért is kell meghalnunk.
Először is akadnak olyan téveszmék, amiket sokan igaznak vélnek. Például, hogy azért kell meghalnunk, hogy helyet biztosítsunk a minket követő generációknak. Ez azonban nem így van, sőt ha genetikai szempontból vizsgáljuk a dolgot, sokkal hatékonyabb lenne, ha az erős génekkel rendelkezők nem halnának meg, mint hogy azon utódaik kövessék őket, akikben a génjük csak 50 százalékban található meg.
Az sem igaz, hogy a sejtek vagy a DNS öregedése miatt kellene meghalnunk. Ugyanis a sejtek, bár valóban képesek elhalni és mutálódni, ugyanakkor az újratermelődés lehetősége is adott. Ilyen sejtmutáció például a rák is, igaz ez talán nem a legpozitívabb példa.
>>A halál idejének előrejelzése egyszerűbb lehet, mint gondolták, és nem is a DNS korral járó átalakulása mutatja meg legprecízebben, hogy még mennyi van hátra. Akkor miből lehet leginkább következtetni rá?<<
Az evolúció során elméletileg képesnek kellett volna lennünk kifejleszteni az igazán hosszú életet. Elég csak megvizsgálni a Föld összes ismert élőlényét, hogy lássuk, egyesek nagyon rövid ideig - tiszavirág például - míg mások rendkívül sokáig élnek, lásd a Galápagosi teknőst. Az emlősök például többnyire sokkal kockázatosabb életet élnek, ezért korábban is halnak.
genomika sok mindenre képes választ adni, hiszen olyan géneket ismertet meg velünk, mint a sejtosztódás megakadályozásáért felelős P53, aminek köszönhetően a testben lévő sejtek csak egy bizonyos mértékig képesek mutálódni.
Az is biztos, hogy a sejtek önmagukban képesek akár örökké élni. Ott van például az a kutya, ami ugyan 11 ezer éve meghalt, de egyes sejtjei a mai napig élnek, méghozzá a kutyák nemi szervének rákos megbetegedéseként. Utah államban él egy olyan nyárfa, aminek gyökere legalább 80 ezer éves.
Tehát egyes fajok gyorsan halnak, mások sokáig élnek. És ez a különbség nem csak a genetikában mutatkozik meg. Ott van például a szervek sérülése. Egyes szervek gyógyulnak és regenerálódnak, mások nem. Ha letörik a farka, a gyík újat növeszt. Egy medúzafaj tulajdonképpen halhatatlan, hiszen egy idő után újrateremti saját magát.
Az evolúció képes volt kvázi halhatatlanságot létrehozni. Akkor az ember miért hal meg mégis?
A rendkívül komplikált válasz leegyszerűsítve így hangzik: a génjeinknek nem áll érdekében energiát pazarolniuk a túlélésünkbe. Az ember olyan világra születik, ami ezerféleképpen tör az életére, majd felnőve mindent megtesz, hogy ezt a kellemetlen szituációt csak fokozza. Éhínség, extrém időjárás, kardfogú tigris, villámcsapás, betegségek, fulladás, háború, atombomba.
Ezek a véletlenszerűen bekövetkező támadások azt hitették el testünk alkotóelemeivel, hogy annak az esélye, hogy egy bizonyos kor után életben legyünk, szinte nulla, mert valami úgyis megöl minket. Ha pedig ez a helyzet, akkor minek fektessenek erőt a hosszú életbe. Inkább igyekeznek valami hasznosat továbbadni az utódainknak, az sokkal jobb befektetésnek tűnik génszempontból.
Ijesztő dolog ez, de így van. A saját testünk nem akarja, hogy örökké éljünk. Figyelembe véve, hogy a természetnek szinte mindig igaza van, valószínűleg kénytelenek leszünk ebbe beletörődni.
http://www.hazipatika.com/eletmod/tudomanyos_erdekessegek/cikkek/miert_kell_meghalnunk/20160719134622?autorefreshed=1
1 hozzászólás: Id Dóczy Imre 
Miért kel meghalnunk? Csak azért mert élve születtünk.
Válasz:
Ismét egy olyan válasz, amely annak bizonyítéka, hogy fogalmuk sincs arról, hogy a kérdésre mi a válasz.
„A rendkívül komplikált válasz leegyszerűsítve így hangzik: a génjeinknek nem áll érdekében energiát pazarolniuk a túlélésünkbe. Az ember olyan világra születik, ami ezerféleképpen tör az életére, majd felnőve mindent megtesz, hogy ezt a kellemetlen szituációt csak fokozza. Éhínség, extrém időjárás, kardfogú tigris, villámcsapás, betegségek, fulladás, háború, atombomba.”
Egy olyan válasz, amelyet adnak hétfőn, de majd kedden másféle választ adnak, és szerdán is és így tovább. A tudomány az ilyen kérdésekre sosem fog tudni választ adni, mivel a hatásköre idáig nem terjed ki, de azért mégis megszólaltatják, csak hogy a zűrzavart növeljék vele.
Mintha a géneknek lenne tudomása arról, hogy mi megy végbe a világban: „Éhínség, extrém időjárás, kardfogú tigris, villámcsapás, betegségek, fulladás, háború, atombomba.” A géneket ruházzák fel tervezőmérnöki képességgel, mikor a gének csupán hordozzák azt az utasítást, amit a génekbe írt a Tervezőmérnök!
A válasz a genetikai kódban, pontosabban a genetikai programozottságban rejlik. Amíg a programozottság személyes eredetét nem ismerik el, addig választ sem kaphatnak soha. A személyes eredet a Biblia Istenéhez vezet, aki kinyilatkoztatta a választ a kérdésre.
Az ember eredetileg nem arra lett teremtve, hogy megöregedjen és meghaljon, de mivel szembefordult a Teremtőjével, az Isten visszaküldte a porba, ahonnan vétetett. Meg a többi igazság, ami a Bibliában ki van nyilatkoztatva. Ami nem kell az emberek többségének, mivel az ő intellektuáljuk jobban tudja /?/, azért nem tudnak semmit az egész tudáshoz képest, ami az igazságot illeti!
Amíg az emberek úgy teszik fel a kérdést: „Van-e Isten?” - miközben már a választ is tudják előre, addig az ilyen komolytalan kérdésfeltevésnek nincsen semmi értelme.
Akik Istent keresik, azok felvehetik a fonalat, pl. amikor egy-egy bibliai próféciát vizsgálnak, hogy az mit mond, milyen jellegzetességei vannak, és hogyan teljesedett be. Pl. itt van ez:
„Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz [mintegy] vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.
És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.” (Dániel könyve 9:25-27)
Miről szól ez a prófécia, mikor és kiken teljesedett be, mi lett a következménye? Mennyiben bizonyítja pl. Titus diadalíve ennek a próféciának a beteljesedett voltát?!
A tudomány tud erről valamit mondani? Nem sokat. Más hasonló dolgokról hasonlóképpen, mivel a tudomány egyrészt egy olyan fényszóró, amit emberek irányítanak, hogy valamit megvilágosítsanak vele, másrészt ma már ott tartunk, hogy a tudományt arra használják, hogy azt láttassanak vele, amit azok akarnak, akik a tudomány fényszóróját mozgatják.
Ha valaki eleget kutatja és utánajár, akkor érteni fogja a fenti bibliai próféciát. Ezzel a tudással pedig nagyobb ismeretre tesz szert, mintha a tudomány minden igazságát ismerné. Mivel lesz rálátása a bibliai kinyilatkoztatás egészére, és lesz bizalma a teljes Bibliát Isten Igéjének elismerni.
Aki pedig ismeri a Bibliát, az az igazságot ismeri múltról, jelenről és jövőről. Ja, hogy ezt nagyrészt csak hit által lehet megragadni? Úgy van! A hit Isten ragasztója, amelyet Ő ad a neki kedves embereknek, hogy a kinyilatkoztatás igazságának tudatát ne veszítsük el, és az életünknek az alapja legyen a mindennapokban. Akinek a hozzáállása nem megfelelő a Bibliához, Istennek sem lehet kedves, és nem kap Tőle hitet ajándékba.
A világi tudósok /akik/ nem kaptak hitet Istentől, nyilván nem kedvesek előtte, azért is próbálkoznak a saját fejük után válaszolni olyan kérdésekre, amelyeknek a megválaszolására nem hivatottak.
Ki mit követ, ki kit követ, olyan válaszokat fog kapni, és úgy fog beleragadni a kishitűség emberképű mocsarába, mert lehúzza az a sok értéktelen szövegelés, amivel a világban az emberek fejét nap mint nap teletömködik. A televízió napi propagandája, amely összegyűjt mindent, mint a szarka is a csillogó dolgokat, azután az emberek ezekkel nyűgözik le magukat, a valóságban olyan értéktelen kútfőt rajonganak körül, amelyből áramlik az igazi élettel ellentétes ideológiák poshadt állóvize.
Ellenben ami maradandó, és ettől értékes és szép, azt nem veszik észre, mert nem erre van beidomítva a halló és látóképességük, de ez elsősorban az ő saját egyéni hibájuk, és helytelen hozzáállásuk következménye. Hogy valaki mégis meghallhassa az üzenetet, az a saját vevőkészülékének az átállítása által történhet, amelynek egyedül ő a gazdája, hogy irányítsa azt:
„Elhagyá /Jézus/ Júdeát és elméne ismét Galileába. Samárián kell vala pedig általmennie. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda neki Jézus: Adj innom! Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Monda azért neki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Felele Jézus és monda neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.
Monda neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Felele Jézus és monda neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” (János evangélium 4:3-14)

Nincsenek megjegyzések: