motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2016. augusztus 30., kedd

Jézus ellenségeinek leleplezése 1.




„És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, akik az én utaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap,
az én ajtóim félfáit őrizvén. De aki vétkezik ellenem,
erőszakot cselekszik az ő lelkén;
minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”
(Példabeszédek 8:32-36)

A Bibliában Jézus Krisztus központi szerepet tölt be, hiszen Isten az üdvösséget az Ő szeretete, és szeretetének kifejeződése, a Fiának feláldozása (Vö. Ján 3:16) által nyújtja az emberi fajnak, ebből kifolyólag ez az áldozat a legteljesebb mértékben szent, tökéletes és mindenek felett értékes. Isten maga minősítette a Fiát a következőképpen:

Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, midőn ilyen szavak hangzottak hozzá a fenséges dicsőség által: „Ez az én szeretett fiam, akit én helyeslek.” (2Pét 1:17, UV. ford.) A helyeslés görög szava mögött a valakivel való megelégedés, a valakiben való örömlelés, tetszés kinyilvánítás található. A Máté 17:5 szövegében ez a kijelentés azzal bővül ki, hogy Isten azt a buzdítást is adja: őt hallgassátok.” (Lásd még: Márk 9:7; Lukács 9:37)

Ha Isten a maga értékítéletének tökélye szerint a Fiát ilyen magasan értékelendő pozícióba helyezte, akkor nekünk mennyivel inkább szükséges Jézus személyiségét értékelnünk és a jellemünk formálásakor az övét mintaként figyelembe vennünk. Hiszen Jézus az Atya jellemét hiba nélkül és fenséges ragyogással tükrözte vissza (Vö. Kolossé 1:15; 2Korinthus 4:4b; Zsidók 1:3) , ezért hát törekednünk kell ugyanezt a kifinomult jellemet elsajátítanunk, hogy egyszer visszajuthassunk az Isten képére és hasonlatosságára teremtettségünk erkölcsi magaslataira, ahonnét Ádám és Éva bűne miatt kizuhantunk.

A legnagyobb tévedésünk és gonoszságunk fokmérője lenne, ha Jézus jellemét félreértenénk, netán direkt félremagyaráznánk, a bennünk lappangó gyűlölet hangján nyilatkoznánk róla. Ezzel nem csupán őt kritizálnánk, hanem kifejezetten Isten értékítéletét is meggyaláznánk, Aki mindenek fölé emelte Krisztust, nem pedig helytelenítette.

Hogy mégis vannak némelyek, akik meg merik maguknak engedni az ilyen módon való szót emelést Krisztus ellen, mutatja, hogy valóban tényszerűen létezik nem csak az Istennek kifinomult mélysége (Vö. Róma 11:3; 1Korinthus 2:10, Efézus 3:17), hanem a Sátán elvetemült mélysége is (Vö. Jelenések 2:24), amelyek a színfalak mögött igen keményen összecsapnak, s amelyeknek megjelenítői a világ színpadán bizonyos nyilatkozatok képében meg is mutatkoznak, hallatják sátáni hangjukat.

Ennek lejárató kampány szerinti propagálására semmi szükség nincsen, hanem a leleplezésére annál inkább, hogy a gonosz megszégyenüljön, a tökéletes mérce pedig még kristálytisztábban ragyogjon azok szemében, akik a Biblia lapjain megelevenedő, hozzánk közelítő és nekünk segítő kezet nyújtó Krisztus arcán tündöklő isteni fényben melegedni szeretnének.

Az elvetemült kritika hangja ilyen formában ölt testet:

A názáreti - a legbűnösebb mind közül
A keresztények úgy hiszik, a názáreti tökéletes, békés, szerető, gyógyító, megértő lény. A legtöbben túl lusták elolvasni a tényeket. Lehet hogy a biblia a legtöbbet megvásárolt könyv, de a legkevésbé olvasott. A názáreti lusta, hanyag, és munkakerülő volt. Soha nem dolgozott úgy mint mások. Mások munkájából élt és potyázott. Durva és közönséges vendég volt, aki gyakran megsértette a házigazdáit. LOPOTT, és másoknak is megparancsolta ezt. Megbocsátotta és pártolta a GYILKOSSÁGOT. Ő az egyik legrosszabb képmutató a történelemben.

Cáfolat: Vádló abban a rejtett önajnározásban tetszeleg, amelyről az által akarja elvonni a figyelmet, hogy tömény káromlásába kezd a kiszemelt célszemélynek, hogy azt befeketítse, lejárassa, hitelét rontsa, mások szemében a lehető legrosszabbnak tüntesse fel. Ennek érdekében felvonultat és csatarendbe helyez mindenféle ocsmány kritikát, amit csak összeszedett. Vakmerően úgy gondolja, hogy a Biblia feljegyzéseit képes ennek érdekében a szolgálatába állítani, hogy annak alapján tud tárgyilagos, megalapozott kritikát felvonultatni. Azonban – mint láthatjuk – ő maga válik rágalmazó hazudozóvá és szégyenül meg, mivel a vádjai egytől egyig hamisak, háttérben lappangó gyűlölettől szítottak, minek következtében saját ítéletét munkálja ki, másoknak is nyílt tanúságtételül szolgálva ezzel.

A keresztények nem csak úgy hiszik, a názáreti tökéletes, békés, szerető, gyógyító, megértő lény, hanem erről meg is vannak győződve. Ha csak hinnék - bármiféle meggyőződés nélkül -, akkor egy mások által formált jellemrajzot fogadtak volna el, anélkül, hogy az olvasottak kapcsán maguk formáltak volna véleményt róla. De a helyzet nem ez! Amit olvasnak, abból vonják le a konzekvenciát, különösen figyelve arra, hogy süket, vak, okkult inspirációjú, szívükben gonoszságot forraló emberek erőltetett és kiforgatott magyarázatainak hitelt ne adjanak, hanem azoknak hátsó szándékát leleplezni tudják.

Emlékezhetünk arra, hogy a Jézus korabeli farizeusok és írástudók hasonlóképpen megpróbálták lejáratni és hiteltelenné tenni a nép előtt Jézus személyét, mindenféle rágalommal illetve őt, holott ők maguk voltak azok, akik elvetemült jellemmel rendelkeztek, miközben magukat kedvező színben akarták feltüntetni. Szükséges tehát erősen koncentrálva megfigyelni, hogy a Jézus elleni kritika valóságos alapon áll-e, vagy csupán bújtatott, rafinált szándék érhető tetten, amelynek indítékai gyűlöletből, kifejezetten megvetési szándékból táplálkoznak.

Vádló állítja, legtöbben lusták elolvasni a tényeket, hiába veszik sokan a Bibliát, de nem olvassák azt. Nos, pontosan ezt a réteget próbálja célzott propagandával megkörnyékezni, hiszen azokat lehet a legkönnyebben lépre csalni, akik nem kiforrottak meggyőződéseikben, mivel hiányos felkészültséggel rendelkeznek, amelynek ők maguk is lehetnek okai, mivel kellő figyelmet nem tanúsítottak, elegendő időt nem szántak az igazság megismerésére, annak elsajátítására. És ha a gonosz indítékú személy képzettebbnek bizonyul, akkor van esélye megtörni a nálánál gyengébb jelleműek nézetét és a magukét másokra erőltetni.

Vádló állítja, hogy a názáreti lusta, hanyag, és munkakerülő volt. Soha nem dolgozott úgy mint mások. Mások munkájából élt és potyázott. Akinek tetszik ez a jellemrajz, az könnyen el is fogadja, de a tények mást mondanak.

A Márk 6:3-ban az őt ismerő kívülállók ácsmesternek nevezték /Tekton (görög) = építőmester, ács - Kenneth Frampton: Modern Architecture - A Critical History/, márpedig ez csak abban az esetben lehetséges, ha az is volt, ha erre rászolgált, magának ezt a hírnevet szerezte a nép körében. Tudvalévő, hogy Jézus 30 éves koráig apja mellett dolgozott, ott tanulta ki a szakmát, a szolgálatát ekkor kezdte el (Vö. Luk 3:23), tehát azelőtt nem lehetett hanyag és munkakerülő, különben nem illették volna az ácsmester elnevezéssel. Az apjáról is azt mondták a zsidók, hogy ácsmester (Vö. Máté 13:55), nyilván az apja is rászolgált erre a jellemzésre. Ha pedig mindketten ácsmesterek voltak, akkor egyikük sem lehetett lusta, hanyag és munkakerülő.

Jézus a Máté 25:26-ban az egyik példázatában említi a lusta szolgát, aki a kapott talentumát elásta. Viszont Jézus a saját Istentől kapott talentumát nem ásta el, hiszen éjt nappallá téve munkálkodott Isten dicsőségére és a nép javára (Vö. Máté 4:23). /Ugyanez érvényes az ácsmunkájára is, különben nem nevezték volna ácsmesternek!/ 

Összességében inkább az mondható el róla, hogy másoknál jobban dolgozott, hiszen nyilván nem volt minden ács mestere a szakmájának, nem beszélve róla, hogy az Isten szolgálatában ő tett a legtöbbet. Tehát hogy mások munkájából élt és potyázott, ez hamis rágalom.

Miután elkezdte a szolgálatát, nyilván felhagyott az ácsmunkával, és elfogadta a mások szolgálatát, vendéglátását, amit felkínáltak neki, hogy hallgathassák, csünghessenek a szavain. De ez a vendéglátói hozzáállás már pl. Elizeus idejében is megfigyelhető volt, vagy Lidiánál, (Vö. 2Királyok 4:8-11; Apcsel 16:15). Pál apostolt szintén vendégül látták (vö. Apcsel 28:7) A vendégszeretetre való buzdítás az ÓSZ-re való hivatkozás kapcsán is felmerült, hiszen némelyek angyalokat vendégeltek meg tudtukon kívül. (Vö. Zsidók 13:2)

Így az Isten szellemével rendelkező emberekben a vendéglátói hajlam tetten érhető volt, de még azoknál is, akik kívülállók voltak. Jézust némelyek a vagyonukból szolgálták, de ezt önként tették (Vö. Lukács 8:3), és ezt Jézus senkitől nem várta el, és senkinek nem parancsolta meg, hogy ezt tegyék. Mégis többen meghívták étkezésre. (Vö. Lukács 5:29; 7:36, 39; 11:37; 14:12; János 12:2) Zákeushoz is az ő megtérése érdekében ment be, nem azért, hogy magán öncélúan meghívassa egy potyaétkezésre. (Vö. Lukács 19:5)

A hét főbűn: Büszkeség
A názáreti hihetetlenül beképzelt, önző, és öntelt egyén volt. Negatív büszkeségét és öntömjénzését sok írásban láthatjuk:

Elég arrogáns volt ahhoz, hogy megsértse a vendéglátóját, és rengeteg munkát hagyott neki, míg ő minden figyelmet magára irányított, jelezve önnön fontosságának borzasztó mértékét:
Lukács 10:38-42 38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: 42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Cáfolat: Amikor Jézus azt mondta, hogy Mária a jobbik részt választotta, ezzel annak fontosságát emelte ki, hogy az ember élete, különösen a jövőbeni kilátásai az Istennel való kiépített kapcsolatától függenek, ezzel nem értékelte le a mindennapi munka, önfenntartó fáradozás szükségességét, hanem a helyes sorrendet felállította. Az egy teljesen hamis kijelentés, hogy magát helyezte középpontba, hiszen a középpontban Isten Jézus által közvetített beszéde volt (vö. Ézsaiás 42:1-4; János 8:28), és ezzel állította szembe Márta és Mária hozzáállását.

Itt semmiféle arroganciáról, megsértésről nincsen szó, különösen nincsen szó Jézus önnön fontosságának borzasztó mértékű kiemeléséről – ahogy a vádló állítja -, hanem annak mindenek felett való szükségességéről, hogy az ember odafigyeljen az Isten beszédjére, mert az ember önmagában elveszett állapotban van, és azzal, hogy egész nap a konyhában ténykedik, még semmit nem tett annak érdekében, hogy ebből az elveszett állapotából megszabaduljon.

A Luk 8:18-ban Jézus ugyanezt az alaphangot emeli ki: „Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.” Tehát különbség van az odafigyeléses hallgatás, meg azon között, ha az ember füle hallja ugyan a szót, de az agya máson jár. Márta agya azon járt, hogy miképpen tegyen eleget annak a szolgálatnak, amely a nők osztályrésze volt /házimunka/, és azt (Vö. 1Korinthus 16:15 ; 2Korinthus 8:1) előbbre helyezte a tanulásnál, az üdvösség útjának megismerésénél.

Ha valaki ez utóbbit akarja megszerezni, azt Isten nem veszi el tőle, de ha bármi mást ennél fontosabbnak tart, az nem menti meg, hanem még azt is elveszti, ha az isteni tanítást ismeret híján nem váltja gyakorlattá az életében. Tehát az Isten beszédének a hallgatása elsődleges fontosságú, és ezt máshol is kihangsúlyozza a Biblia. (Vö. Jeremiás 25:4; Zsidók 5:11; Jakab 1:19)

Vádló személynek sem fontos annak a beszédnek a hallása, amelyet Jézus közvetít, hanem ő a személyére összpontosít, hogy befeketítse, megrágalmazza, teljesen hamis színben tüntesse fel.

Aki nem szereti őt jobban mint a saját szüleit, azt nem tartja érdemesnek. Mi történt azzal hogy tiszteld atyádat és anyádat? Itt a názáreti követőinek családtagjai fölé emeli magát, ISMÉT jelezve büszkeségét és kivételes beképzeltségét:

Máté 10:37 A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.

Cáfolat: A Jézus szeretete mögött annak elismerése van, hogy Isten szabja meg az erkölcsi rendet az emberi társadalomban, melyre nem csak azért jogosult, mert Ő a Teremtő, hanem mert ő tudja legjobban, hogy mi válik az ember javára és a karára, úgy az egyénnek, mint a közösségnek egyaránt.

Amikor az ember jobban szereti a családtagjait vagy bármely embert, mint az isteni rendet közvetítő Fiút, azzal azt fejezi ki, hogy kevésbé engedelmes. Gyakorlatban amikor Ádám jobban szerette Évát, mint az Istent, inkább volt Évának engedelmes, mint Istennek. Evett a tiltott gyümölcsből, amellyel Éva megkínálta. Jobban szerette Évát, mint Istent, akihez nem volt méltó. Ezzel az emberi családot olyan nyomorúságba taszította, amelynek azóta minden szenvedő ember a levét issza.

Pl. nagyon sok betegség vezethető vissza az örökölt tökéletlenségre. Millió és millió ember, sőt gyerek születik genetikai károsodással, amely őket számtalan betegségre kárhoztatja, amivel az orvostudomány nem tud mit kezdeni. Ez mind Ádám és Éva bűnére vezethető vissza, s az emberiségnek ki kell innia a keserű poharat, hogy megtanulja az engedelmesség súlyát /!/, az engedetlenség káros velejáróit.

Aki tehát jobban szereti bármely családtagját Krisztusnál, az gyakorlatilag ugyanazt az engedetlenséget választja, és ha rajta múlna, ugyanúgy nyomorúságba taszítaná az emberi fajt, amint annak idején az első emberpár. Az ilyen ember nem méltó arra, hogy az Isten családjához tartozzon és az Isten áldásából fakadó békét élvezze.

Ez az IRIGYSÉG bűne is – irigy mindenkire, aki megosztaná másokkal is szeretetét. A drága olajjal való masszírozás élvezete fontosabb volt neki, mint hogy eladják az olajat, és a pénzt a szegényeknek adják. Márk 14:3-7 3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal: és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. 4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. 6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. 7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.

Cáfolat: Kritikusnak fogalma sincs mélyebb értelmű igazságok megértéséről, csak primitív rosszindulatú késztetésére a felszínt kapirgálja, miközben nem lát tovább az orránál.

A Jézusra öntött olaj pontosan az ő megváltásban betöltött szerepének elismerését fejezi ki, amely az ő áldozatának értékét kidomborította az ő testének feláldozása által. Aki itt a masszírozás öncélú élvezetére teszi a hangsúlyt, az csak a lényeget nem képes látni, Isten áldozatának azt az értékét, amellyel a teremtés disszonanciáját (vö. Róma 8:20) egyenesbe hozza.

Ez a szegénység problémájának abszolút megoldását foglalja magában, amit pár szegény ember átmeneti megsegítése a puszta olaj áruba bocsájtásával sehogy sem lett volna képes kellőképpen demonstrálni.

A názáreti más emberi lényeket “kutyáknak” és “disznóknak” nevez, jelezve, hogy ők nála alacsonyabb rendűek: Máté 7:6 Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.

Cáfolat: Jézus az apostolok viszonyát tárgyalja más emberekkel kapcsolatban, egyrészt a közös hiten levőkkel, másrészt a kívülállókkal szemben. A kutyák és a disznók kifejezés azokra vonatkozik, akik akként viselkednek, ahogy éppen jellemezve vannak: t.i. teljességgel megvetik és kigúnyolják a keresztény hitet.

Káldi fordítás lábjegyzete találóan állapítja meg: „a nyilvános, megátalkodott, eb- és disznótermészetű embereknél, vagyis, az oly megátalkodott vallásgúnyolóknál, kik haragosak lévén, mint az ebek, minden természet- és érzékfölötti igazságot megugatnak, leszólnak; ilyenek a baromi kéjekbe jobbíthatlanúl egészen és teljesen elmerűltek is. Ezek elé a fensőbb igazság és szent szeretet gyöngyeit nem kell vetni; mert nem lévén ahhoz érzésök, feldühűlnek, s a hit hirdetőjét széttépni akarják; mások az ő fertelmöket többre becsülik a gyöngyöknél, s ezeket abban gondatlanúl eltapossák.”

Tehát az alacsonyabb rendűség nem Jézushoz van viszonyítva, hanem a bibliai igazság értékéhez. Éppenséggel van amikor a pogány származású hite kiemelkedik és a zsidók fölé magasodik. (vö Máté 8:10) Az evangéliumot az ilyeneknek kell felkínálni és nekik megmagyarázni, nem pedig a szent dolgokat primitív módon elutasítóknak hosszasan kielemezni. (vö. Máté 10:11)

Azt állította, “nagyobb” Jónásnál és Salamonnál: Máté 12:41-42 41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. 42 Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon böcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.

Cáfolat: Attól hogy nagyobb volt Salamonnál, nem az emberek alacsonyabb rendűségét emeli ki, hanem megállapítja a teremtésben elfoglalt helyzetét. Jézus a második legnagyobb személy az Atya után, akinek az Atya minden hatalmat megadott (vö. Máté 28:18), s aki királyként fog uralkodni az emberiség felett. (vö. Ézsaiás 9:6-7; Dániel 2:44)

Kritikus a kritikájának a minőségével pontosan a kutyák és disznók közé sorolja magát, aki a saját primitív tudatlanságából és rosszindulatú lejáratási szándékából vádolja az Isten Fiát és illeti ocsmány kritikával.

Irigység A názáreti annyira irigy volt arra, hogy bármiféle odaadást vagy szeretetet mutassanak az emberek rajta kívül bárki felé is (közeli családtagok esetén is), hogy azt követelte tanítványaitól, hagyják el a családjaikat. Lukács 9:59-62 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. 61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. Sok más írás is nyíltan bemutatja a názáreti irigy, haragtartó karakterét. Ezeket megtaláljátok ebben a cikkben.

Cáfolat: Kritikus ismét csak saját elvetemültségéről tesz bizonyságot, olyanokkal vádolva Krisztust, aminek hátteréről egy fikarcnyi megértése sincsen. Pontosan azt tanította Jézus, hogy követői legyenek szeretettel egymáshoz, de még a kívülállókkal szemben se lépjenek fel erőszakkal:

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Máté 13:35)

Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket”. (Máté 5:44)

Ami pedig a család elhagyását illeti, senkire nem vot erőszakolva ez az eljárás, ahogy Pál apostol is írja: „Nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” (1Korinthus 8:5)

Máshol ezt az irányadó mértéket találjuk: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” (1Timótheus 5:9)

Az idézett versekben Jézus az ő követésének komolyságát tárgyalja, felhívva a figyelmet arra, hogy komoly áldozatokkal és lemondással jár az ő életútja, és akik még nem értek meg erre az önátadásra, azok bizony alkalmatlanok erre.

Különösen akik különböző kifogásokat keresnek, hogy halogathassák ezt a lépést, azokról beszél. Se a temetés, se a búcsúzkodás nem szó szerint értendő, hanem ezek példák arra, hogy milyen hétköznapi dolgokban merül ki egyesek élete /létfenntartó munka, karrier építés, szórakozás, stb./, amikre úgy összpontosítanak, hogy másra sem idejük, se energiájuk nincsen, nem szánnak rá. Az ilyeneknek ezek arra indokok, hogy miért nem tudják vállalni az Isten országáról szóló evangélium hirdetését, ami viszont Krisztus munkájának fő profilja volt. Semmiféle irigységről nincsen tehát szó, hanem önfeláldozó szellemről, ill. annak hiányáról.

Harag Hihetetlen mértékű büszkesége, eltúlzott önhittsége, arroganciája, és megingatatlan hite miatt, miszerint ő a legelső és mindenre jogosult, a názáreti gyakran alanya volt a harag bűnének: Máté 11:20-24 Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: 21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.
22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. 23 Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában töténnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. 24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

Cáfolat: A harag, amit Jézus bűnéül felhoz, nem öncélú volt, hanem annak hátterében ez állt: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Ján 3:36) Az Isten haragját fogja zúdítani azokra, akik nem hajlandók az Ő erkölcsi irányadó mértékeit figyelembe venni, amely biztosítja az emberek békés egymás mellett élését, függetlenül valaki nemzeti hovatartozására.

Az ember a megtéréssel kifejezi, hogy engedelmesen figyelembe veszi Isten irányadó mértékét a jó és a rossz meghatározása tekintetében, ellenkező esetben inkább választja, hogy úgy él és úgy gondolkodik, ahogy neki tetszik. És mivel az összes problémát az önfejű/öntörvényű emberek okozzák a társadalomban, az Isten ezekre bocsájtja rá a haragját és őket az általa meghatározott időben a létből kitörli. (vö. Róma 2:3-8)

És mivel a fent említett városlakók nem voltak hajlandók megtérni az Istenhez Jézus csodái ellenére, amellyel igazolta őt az Isten (vö. Apcsel 10:38), Jézus rájuk olvasta a bűneiket.

A názáreti állandóan elítél, sérteget és fenyeget másokat: Máté 23:33 Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
Márk 3:5 Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet.

János 2:15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
A fenti versben látszik, hogy a názáreti elítéli a pénzkeresést a templomban, illetve a kapzsiságot, de tettei és követelései alapján ő maga a legkapzsibb mind közül.

Cáfolat: Akik magukra nézve sértőnek találták Jézus kijelentéseit, azok pontosan a maguk hamis cselekedeteit nem találták sértőnek, holott ők ítélkeztek hamisan mások felett, mint pl. a törvénytudók és a farizeusok. (vö. Máté 23:3-4; 23) A fenti idézetben szombat napon történő jó cselekedetekről kérdezvén őket Jézus – mélyen hallgattak, ahogy a kemény szívük diktálta nekik. Őt meg keményen megszólták a szombat napi gyógyításai miatt. Az ilyeneket bezzeg nem kritizálja a vádaskodó, csak Jézusba köt bele, mivel maga is egy velejéig romlott személyiség!

S hogy tettei és követelései alapján ő maga lett volna a legkapzsibb mind közül? Ez már azért sem igaz, mivel a kapzsiság azok között dívik, akiknek az élete nem Isten szolgálata körül forog, hanem önmagukat szolgálják, „mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett.” (Róma 1:25-32) A világi emberek azok, akiknek az anyagi gyarapodás a lételemük, és imádatuk tárgya bármi, csak az igaz Isten nem, Akit inkább megtagadnak, mintsem szolgálnák őt! 

Róla azt olvashatjuk: „ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak” (Apcsel 10:38), ami pedig a kapzsi emberekre egyáltalán nem jellemző. Tehát hamis a vád, amellyel Krisztust vádolják ellenségei!

Jézus Krisztus személyiségében erős, tettre kész, határozott, nagy igazságérzetű, érzelmeket kinyilvánító, törvénytelenség gyűlölő, szókimondó, bátor ember volt, aki jogosan háborodott fel a kapzsi kereskedők templomi üzletelései miatt.

Jézus cselekedete nem bizonyította az önuralom hiányát, hiszen Péter, Jézus közeli munkatársa a szolgálata idején kijelentette: „Ő nem követett el bűnt” (1Péter 2:22). Pál apostol pedig ezt írja: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan próbára tétetett minden tekintetben, de bűn nélkül” (Zsidók 4:15). Különbség van a féken tartott jogos felháborodás és a féktelen harag között. (Vö. Példabeszédek 14:17; Efézus 4:26)

A názáreti egyértelművé teszi, hogy háborút és viszályt hoz a földre, gyűlöletet és ellenségeskedést a családtagok közé, megtörve a család és az otthon egységét:
Máté 10:34-36 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. 35 Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; 36 És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.

Cáfolat: Pontosan nem ezért jött Jézus a földre, hanem ezért: „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján 10:9-10)

Amit viszont itt Jézus mond, az arra vonatkozik, hogy az ő követését sokan nem fogják választani a családokban, leginkább az önző, törtető, maguknak élő öntörvényű emberek, és ezek azok, akik ellenségei lesznek a hívő családtagjaiknak, mivel nem osztoznak a keresztény hitükben.

Az ő istenük a pénz, életfilozófiájuk: minden magától lett anyagelvű evolúciós folyamatok által, és senkinek nem tartoznak számadással, úgy élnek, ahogy nekik tetszik. Az ilyen önző életfelfogásúak azok, akik eldobják az utcán a csikket, akik szemétdombbá teszik maguk körül a környezetet /lásd. pl. óbudai szigetfesztivál/, teleszemetelik a világtengereket, kizsákmányolják a környezetet, és az embereket fillérekért dolgoztatják, míg maguk csak a saját karrierjükkel, és a saját profitjuk gyarapításával törődnek.

Akik a saját családjaiknak az ellenségei lesznek, azok megtéretlen, Isten akarata alól magukat szándékosan kivonó emberek, s ráadásul még nekik áll feljebb. Az ilyen beállítottságú emberek okozták és okozzák a legtöbb szenvedést embertársaiknak, ezek az okai annak, hogy ilyen gonosz, rideg és embertelen évezredek óta a világ.

Az Isten alapvető törvénye az Isten és a felebarát szeretete, amit felrúgnak a maguk hitén élők, és akik mindent elutasítanak, ami Istentől a Biblián keresztül erkölcsi nevelés jön. De annyira el vannak szállva maguktól, hogy Jézust is gonosztevőnek nézik, holott pontosan ők maguk azok, akik nem hajlandók észrevenni saját magukat. Na az ilyenek lesznek ellenségei a saját családjuknak, és nem azok, akik valóban Krisztus nyomdokain járnak!

Amikor Jézus kinyilvánította az Isten tökéletes irányadó mértékét, ezzel máris ellenségeskedést támasztott, mivel a gonosz lelkű ember visszautasítja az Istentől jövő béke útját, de ezért nem Jézus a felelős, hanem akik elutasítják őt és az Isten tanítását!

Türelmetlen és ideges volt egy apa jelenlétében, aki segítségért esedezett, mert a gyermeke nem tudott beszélni. Személyes ideje és energiája fontosabb volt, minthogy néhány másodpercet a nyomorult gyerekkel töltsön. Továbbá sértegette a tanítványait, és a körülötte lévő embereket, akiknek a segítségkérésére válaszolt. Márk 9:19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.

Cáfolat: Jézus joggal mondta, hogy a hitetlen nemzedéket el kell viselnie, mint ahogy Istenről is azt olvashatjuk: „Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek.” (Róma 9:22) A harag edényei és a démoni fertőzöttség összefüggésben vannak, amit a megtéretlenség hoz magával. (vö. Máté 12:43-45)

Tehát nem személyes türelmetlenség okozta Jézus megjegyzését, hanem jogos felháborodás, hogy nem a megtérés által akarnak megszabadulni a démoni fertőzöttségtől, hanem Istentől várják a segítséget, hogy Ő csoda útján tisztítsa meg őket.

Ézsaiás könyvének 1. részében olvashatjuk részletesebben Isten feddését a népe ellen, amely gonosz cselekedeteinek köszönheti szánalmas állapotát, s amelyre a gyógyír az ő megtérése lenne. De lám, évszázadokkal később még mindig ott tartanak, ahol elődeik.

Kritikus ennek leleplezését Jézus részéről sértegetésnek tartja, türelmetlenségnek és idegességnek, nem pedig jogos felháborodásnak. Azonban az Isten nézőpontját a bűnről nem lehet az ember nyomorúságos helyzetével elfedezni, különösen ha azt magának okozza!


Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések: