motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2016. október 22., szombat

Pomponio Algerio kivégzése katolikus szemmel

Pomponio Algerio kivégzése  – 
egy katolikus hitvédő hölgy nézőpontjából


Újabb válasz érkezett a megkeresésre:

Hogyan tekint Isten azokra?

Hogyan tekint Isten azokra, akik anno Pomponio Algerio-t kivégezték, mivel nem hódolt be a katolikus egyháznak, de nem is akárhogyan. Egy üstben, amely kátrányt, olajat és terpentint tartalmazott, elevenen megfőzték. 15 percig tartott a haláltusája. Egyáltalán hogyan lehet bárki katolikus szimpatizáns ilyen égbekiáltó gonoszság mellett? De nem csak a katolikus milliók szimpatizálnak a történelem folyamán ilyen ördögi eszközöket felmutató egyházzal, hanem a többi egyház is az ökumenikus mozgalmon belül. Nekik ezek az elvetemült gonosztevők a katolikus testvéreik, akik ezeknek a közönséges és brutális sorozatgyilkosoknak a szellemi utódai. Hogy nem veti ki magából a keresztény társadalom az ilyeneket. Csak nem mert maga is hasonló lelkülettel rendelkezik?

/Lásd itt és itt./

Kedves ...!

Elnézést kérek, hogy csak most válaszolok, egy hirtelen ... miatt elmaradtam a feladatokkal.

Az általad leírt kegyetlenség katolikusként ugyanolyan elfogadhatatlan a számunkra is, mint a te számodra. Teljesen jól látod, hogy ezek a tettek nem összeegyeztethetők a keresztény hittel, mi is elítéljük! Leveled szemlélete azonban a mostani katolikus egyházat ítéli el olyan bűnös emberek tetteiért, akik a tanítás ellenében, a hatalomtól elvakulva tettek kegyetlen dolgokat.

Nagyon veszélyes összemosni bizonyos dolgokat, mégis újra és újra előkerül ez a kérdés, pedig ugyanilyen felelősségre vonhatnánk a liberálisokat a francia forradalom kegyetlenségeiért, vagy a mai németeket a nácik bűnei miatt. Megjegyezném továbbá, hogy nem csak a katolikus egyház történetében találunk ilyen borzalmakat, csupán nem divat beszélni a többi irányzat problémáiról.

Az, hogy egy tettet állítólagosan egy elv/hit/irányzat/egyház nevében követnek el, még nem jelenti, hogy az valóban összhangban van azzal! Nem katolikus hitünket kell megtagadnunk mindezek miatt, sőt, inkább méltó módon kell képviselnünk, akkor is, ha évszázadokkal ezelőtt megpróbálta megpecsételni, bemocskolni és hitelteleníteni a gonoszság!

Üdvözlettel:

/teljes név/

Tisztelt...

Van egy alapvető probléma az Ön válaszlevelében, mégpedig hogy általános emberi megfontolás alapján nyilatkozik, és nem a Szentírás szellemében, különösen nem az újszövetség szellemében. Történetesen a francia forradalom kegyetlenkedései, meg a nácik bűnei nem tartoznak a krisztusi gyülekezet elbírálási jogköréhez, mivel kívülállóknak számítanak. A keresztényekre az a törvény vonatkozik, amelyre Ön nem hivatkozik és a véleményét nem erre alapozza. Ez a törvény ezt mondja:

És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; ,,, Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek... A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” (Efézus 5:11; 1Kor 5:11,13)

Kérdés, amikor jó hatszáz éven át fenntartotta a katolikus egyház a szentnek nevezett inkvizíciós gyilkológépezetét /amelynek lényege az eretneknek általuk nevezett emberek halálra ítélése/, akkor egyrészt milyen Krisztusi parancsnak engedelmeskedve tette ezt, másrészt ezalatt az egyházvezetés mikor és kiket /milyen felelőseket/ fedett meg emiatt, kiktől vonta meg a közösséget, mely gonoszokat vetett ki a sorai közül, akik atyafik létére a Krisztus törvényét lábbal tiporták?! (vö, Titusz 3:10)

Ha nem tudná, az Ujszövetség az Ördög gyermekeivel azonosítja azokat, akik megölik a saját testvéreiket, s az ilyeneknek, akik mások életére törnek, az Ördög az atyjuk, ahogy Jézust is meg akarták ölni zsidó ellenségei, mint ahogy halálra is adták.

Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az [sem], aki nem szereti az ő atyjafiát. Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.” (1Ján 3:10-12)

"... és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni? Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?... Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja." (Ján 7:19-20; 8:44)

Ha évszázadokon át módszeresen és intézményesített formában működött a "kegyetlenség" – ahogy Ön is fogalmazott, és pontosan nem a kegyetlenkedőket közösítették ki, hanem akiken kegyetlenkedtek, akkor hogyan létezhet az az apostoli jogfolytonosság, amelyet a r.k. egyház mind a mai napig hirdet? Akkor min. 600 évre megszakadt ez az állítólagos jogfolytonosság, és semmiféleképpen nem állhat fenn napjainkig. Mivel maguk ezt egyöntetűen állítják, hogy létezik, ezért ez az állításuk: "ezek a tettek nem összeegyeztethetők a keresztény hittel, mi is elítéljük!" nem felel meg a valóságnak! Mert ha hirdetik az apostoli jogfolytonosságot, akkor ezzel felmentik azokat, akiket az egyházuk úgy ítélt halálra, hogy tudniuk kellett, amit megtesznek Krisztus legkissebb testvéreivel, magával Krisztussal teszik meg!

Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40)

De van itt egy másik szempont is, mégpedig ez: "ne légy részes a más bűneiben; tenmagadat tisztán tartsd." (1Tim 5:22)

Abban a pillanatban, hogy a katolikus pápaság önmagát nem közösíti ki Krisztus kétezer év óta fennálló törvénye (vö. 1Kor 9:21) alapján, továbbá hogy az átlaghívők továbbra is közöséget ápolnak velük, ugyanazokban a bűnökben vétkesek. Nem véletlen, hogy annak idején Luther /stb./ kilépett a katolikus egyházból és nem vállalt közösséget velük!

Amit itt ugyancsak ki kell hangsúlyozni, hogy az Önök elítélése csak formailag lézezik a saját egyházukkal kapcsolatban, amely ugyanolyan látszólagos, mint amikor Éli főpap a komoly bűnöket elkövető fiait csak lagymatagon feddte meg, és nem az Isten előírása szerinti módon:

"Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, ... És az legyen előtted a jel, ami következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten."(1Sám 2:29, 34)

Éli főpap megsértette az Urat, mivel engedte, hogy a semmirekellő, erkölcstelen fiai papok maradjanak, akik papi szolgálatukat mohóságuk és erkölcstelen vágyaik kielégítésére használták, erkölcstelen viszonyt folytattak a hajlék bejáratánál szolgáló nőkkel. Éli mégsem mozdította el őket tisztjükből, csupán szelíden korholta őket, mivel jobban tisztelte a fiait, mint Izrael Istenét. Ezért JHVH/Jahve/Jehova Isten úgy határozott, hogy eltávolítja Éli családját a főpapi szolgálatból. Ez meg is történt az ükunokája, Abjátár idejében. Amikor Éli meghallotta fiai halálhírét, ő maga is meghalt. (1Sám 2. rész)

A katolikus egyházvezetés nem hogy elhatárolta volna saját magát gyilkoló szellemiségétől, még fel is mentette magát, ami mind a mai napig fennáll, amikor azt állítja:

Az egyház nagy kettőssége: hogy Krisztus Teste, hogy isteni küldetése van, de ugyanakkor emberekből áll és hibázhat. Amikor Krisztus emberekből alapította egyházát, vállalta ezt a botrányt.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 95. old.)

Az Egyház földi vándorlása alatt „bűnösöket is foglal magában, és így egyszerre szent is, és folyton megtisztulásra is szorul”, ugyanakkor „az üdvösség valamennyi eszközét … csak Krisztus katolikus Egyháza, az üdvösség egyetemes segítő eszköze által érhetjük el.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 8.; II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio, 3.)

Ellenben minden egyes gyilkosságuk /amelyet nem ítéltek el a krisztusi törvények szellemében/ éket vert a pápaság és Krisztus között; már az első ilyen gyilkosság /amely felett szemet hunytak/ megszakította „az igazságnak és kegyelemnek ugyanerre az Egyházra bízott elveszíthetetlen örökség”-ét (Nyilatkozat az egyházról szóló katolikus tanításnak néhány jelenkori tévedés elleni védelméről; Magyar Katolikus Püspöki Kar, Bp. 1973, 8. old.)
Tehát egyrészt saját egyháza vezetőit nem vetette ki magából, hanem megtűrte, sőt helyeselte, másrészt ennek ellenére magát a krisztusi kegyelem egyedüli közvetítőinek adta és adja ki mind a mai napig. Ez önmaguknak a felmentése, és nem elítélése!

És ennek további folytatásai vannak, nem csak egy-egy elszigetelt esetről, vagy évszázadikig tartó folyamatról van szó:

Tragikus, de tagadhatatlan az összefüggés a máglyák, a keresztek, a pápai törvények és a programok, a gázkamrák és a náci haláltáborok krematóriumai között.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 18. oldal.)
A múlt század húszas éveiben Olaszországban fasiszta kormányok váltották egymást. A Vatikán t i t o k b a n folytatott eredménytelen kísérleteket követően végül tárgyalásokat kezd az egyházi állam létrehozásáról a korabeli fasiszta olasz kormánnyal.” (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)
Az olasz egyház a Mussolini-rendszerrel szemben lényegében véve nemzeti egyházként viselkedett. A Vatikán Mussolini segítségére volt katolikus néppárti ellenzékének felszámolásában, a pápa nemcsak a lateráni egyezményeket kötötte meg, de Mussolinit a „Gondviselés emberének” nevezte, a híveket pedig felhívta, hogy a nagy népszavazáson „si”-vel (igennel) szavazzanak. Az egyház védte befolyását, de e befolyással a fasizmus ellen alig élt.” (ORMOS Mária: Fasizmus és kereszténység, Historia 1983/056)
Lehet folytatni a sort:
A Független Horvát Állam létrehozásában a horvát Római katolikus egyház is kivette részét. Alojzije Stepinac, Horvátország prímása áldását adta Ante Pavelić kormányára és tevékenységére. A szörnyűségekben tevékenyen részt vettek a hírhedt, főként hercegovinai horvát ferences rendi barátok is. …” /Forrás: itt./

Az usztasák a katolikus egyház segítségével megkezdték a szerb ortodoxok kényszerű átkeresztelését. Aki ellenállt, azt megölték. A szerb értelmiség tagjaitól gyakran még az átkeresztelkedés lehetőségét is megtagadták, és azonnal meggyilkolták őket.” /Forrás: itt./

Ami pedig az inkvizíció intézményét illeti:
A Hittani Kongregáció Ratzinger alatti működését papi körökből is érték kritikák. A Szent Hivatal ugyan megváltoztatta a nevét, de az alapját képező ideológia megmaradt. Módszereit tekintve semmit sem változott. Még mindig hitelt ad névtelen feljelentéseknek, szinte sohasem foglalkozik közvetlenül a vádlott személyével, kijelentéseinek visszavonását követeli, és hallgatásra kényszeríti, valamint továbbra is harmadrendű teológusokat alkalmaz szakértőként és bíróként…” /Dr. Paul Collins (1997): Papal Power, 7. old./
Maga azt írja: „Nagyon veszélyes összemosni bizonyos dolgokat”, amivel nyilvánvalóan kiáll a mai kor katolikus egyháza mellett, tudva azt /de elhallgatva/, hogy a mai egyház ugyanannak a szervezetnek és ugyanannak a szellemiségnek a folytatása, csak kifelé egy másik arcot mutat, hogy magát a világ számára elfogadhatóvá tegye.
Maga összemosásról beszél, de ugyanezt a vádat Jézusra is felhozhatja, aki a kora zsidóságának bűneit „összemosta” a korábbi próféták gyilkosainak bűneivel, hogy ezek amazoknak a szellemi leszármazottai, és megtestesítői: „Hogy reátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek”. (Máté 23:33)
Ön megjegyzi, teljesen jogosan: „nem csak a katolikus egyház történetében találunk ilyen borzalmakat, csupán nem divat beszélni a többi irányzat problémáiról.”
Való igaz, hogy anno mások is /protestánsok/ öltek embereket a saját értékítéletük alapján, pl. a XX. században az első világháború idején protestáns papok buzdítottak gyilkolásra, a református egyház akkor ki is adott egy könyvet „Imádságok háború idején” címmel. Ezeket a beszédeket a harcba induló katonáknak mondták el. De a II. világháború idején angol és amerikai katolikusok és protestánsok katolikusokat és protestánsokat öltek Olaszországban és Németországban, a japán buddhisták ugyanígy tettek buddhista testvéreikkel Délkelet-Ázsiában.
Hogy mások is öltek másokat, az senkit nem ment fel. A jogtalan vérontások ugyanis Istennél számon vannak tartva, mint olyan vérbűnök, amelyre Isten büntetése a válasz, és amelyet nem lehet egy szimpla és látszólagos bocsánatkéréssel elfedezni. Ha ez így működne, akkor nem mondaná a Biblia az újszövetségben, hogy Isten megbosszulja a szolgáinak kiontott vérét!
„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az [ő] szolgatársaik [nak], mind az ő atyjukfiai [nak száma,] akiknek meg kell öletniök, amint ők is [megölettek].” (Jel 6:9-11)

És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted; Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nekik inni; mert méltók arra. És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.” (Jel 16:5-7)

És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől;” (Jel 17:3-6)

És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, akik megölettek a földön”. (Jel 18:24)
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.” (Jel 19:2)
Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar.” (Lukács 18:7-8)
Na most, úgy gondolja bárki, hogy ez a vérontása szenteknek akárkire illik, csak a r. k. egyházra nem?
Akkor ez micsoda? Egy kis ízelítő a vérontásból:
abban a kegyelemben kell őket (az eretnekeket) részesíteni, hogy haláluk által eltávozhassanak a földről.” (St. Thomas, Aquinas, Summa Theologica (Louis Guerin, Barri-Ducis, 1857), 4. kötet, 90. old.)

III. Ince kijelentette, hogy “bárki, aki megpróbálja olyan személyes nézőpontból magyarázni istent, ami ellentmond az egyház dogmáinak, irgalom nélkül elégettessék. /The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 77/ 
„1555-ben, Caraffa IV. Pál pápává választása után az új római főpap az inkvizíció segítségével majdnem teljesen felszámolta a kúrián belüli ellenzékét. Uralkodásának négy éve alatt az inkvizíciót a katolikus egyház legnagyobb hatalmú intézményévé tette, folyamatosan kiterjesztette a jogkörét a korábbiakban más fórumok elé tartozó bűntettekre, és előírta a halálbüntetést számos eretnek tanítás, így az antitrinitarizmus hirdetőire.” /Molnár Antal: a római inkvizíció - forrás: itt

Miklós pápa így buzdított egy királyt. „Vallásunk nevében elrendeljük, hogy támadd meg országát, égesd fel városait és mészárold le alattvalóit...” (Cormenin, History of the Popes, 243.old. Cit.in: R.W. Thompson, uo., 368.old.)
A Párizsban összegyűlt hugenottákat a katolikusok lemészárolták. A halottak száma több ezerben mérhető. Az eredményes mészárlás tiszteletére Rómában hálaadó istentiszteletet tartottak.” (2008. a Biblia éve. Mihály János református - 1572 Szent Bertalan éjszakája.)
„Kanadában 1874-től nagyjából száz éven át százötvenezer indián, mesztic (métis) és inuit (eszkimó) gyereket kényszerítettek arra, hogy otthonuktól több száz kilométerre, nevelőintézetekben éljenek, ahol rendszeres fizikai, lelki és szexuális erőszaknak voltak kitéve. Ezekben a bentlakásos iskolákban több ezer gyerek vesztette életét alultápláltság, betegség vagy erőszak miatt. A TRC jelentésében rámutatott arra, hogy ezzel az iskolai rendszerrel - amely az ottawai vezetés megbízásából katolikus vallási szervezetek irányítása alatt állt - megpróbáltak véget vetni a kanadai őslakosok mint önálló jogi, társadalmi, kulturális, vallási és faji entitások létezésének.” /Justin Trudeau: Ferenc pápa is kérjen bocsánatot – MTI. - forrás: itt/
A legtöbb németországi katolikus sugárzott a boldogságtól, miután Hitler és a Vatikán között aláírták az 1933-as konkordátumot. Katolikus fiatalemberek azt az utasítást kapták, hogy „jobb kezüket tisztelgésképpen lendítsék előre, és hogy tegyék ki a horogkeresztes zászlót. A katolikus ifjúsági szervezet, a Neudeutsche Jugend... teljes mértékű és szoros együttműködésre hívott fel a totalitárius állam és az egyház között.” A német püspökök együttesen biztosították szolidaritásukról a nemzetszocializmust. Borne Wasser püspök a trieri katedrálisban katolikus fiataloknak mondott beszédében kijelentette: „emelt fővel és szilárd lépésekkel léptünk be az új birodalomba, és készek vagyunk azt szolgálni teljes szívünkből és minden erőnkből.” (Guenter Lewy, The Catholic Church and Nazi Germany (McGraw-Hill, 1964), 100, 106.old; - idézi: Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1995. 95. oldal)
Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?”(Példabeszédek 6:27)
De úgy is feltehetjük a kérdést: Vajon Jézus Krisztus kötött volna konkordátumot a fasiszta Mussolinivel? És ha a katolikus milliók közösséget ápolnak azokkal, akiknek a létezése egy ilyen szentségtelen szerződésen alapszik, akkor csak azért szentek, mert Krisztus a Fő szent?
Ehhez képest a katolikus egyház így nyilatkozik: „Ki tesz kárt felebarátja testi életében? Felebarátja testi életében azt tesz kárt, aki felebarátjának egészségét megrontja, vele durván bánik vagy megöli őt.... Az emberölés szándéka is nagy bűn. Aki párbajt vívnak és abban segédkeznek, azok ki vannak zárva az egyházból.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz. I. Társulat, Bp, 1927. - Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 50-51; 61. oldal.)
Elsőként II. János Pál pápa nevezte az inkvizíció népirtását nyíltan szégyennek. Egy 1994-ben kelt levelében kimondta: „Hogyan lehet elhallgatni a hit nevében elkövetett erőszaknak megannyi formáját? A vallásháborúkat, az inkvizíció törvényszékeit és az emberi jogok megsértésének más formáit?” A katolikus egyházfő elismerte, hogy módszereit tekintve az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt. Brutalitását európai levéltárak forrásanyaga bizonyítja.” (Lévai-Potó: Katolikus pápák, eltitkolt bűnök és botrányok, Vagabund kiadó, 2008. 106.oldal.)
Összességében a pápaság ilyen történelmi képet mutat magáról:
Karlheinz Deschner, az eredetileg katolikus szerző, egy egész életet áldozott arra, hogy hat kötetben megírja ezt a „krimit”. Művében a bűntettek minden elképzelhető formájáról olvashatunk, amelyeket az egyház a külpolitika, a kereskedelem, a pénzügy és az oktatáspolitika területén elkövetett, a tudatlanság és a babonák terjesztéséről, valamint a szexuális erkölcs, a házasságjog és a bűntetőjog gátlástalan kihasználásáról. És mindez oldalak százait tölti meg.” (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa kiadó, Budapest, 2005., 16. old.)

Erre mit mond maga:
Nem katolikus hitünket kell megtagadnunk mindezek miatt, sőt, inkább méltó módon kell képviselnünk, akkor is, ha évszázadokkal ezelőtt megpróbálta megpecsételni, bemocskolni és hitelteleníteni a gonoszság!”
De mit mond Isten Igéje Isten népének?
Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jel 18:4)

Ha tehát a r.k. egyház isteni ítéletben részesül, azok is vele együtt, akik részesek az ő bűneiben, mivel közösséget ápolnak vele. /Vagy más magukat Krisztus egyházának mondókkal, miközben ugyanezen vérbűnnel terheltek!/
Aztán hogyan van az, hogy II. János Pál szerint a keresztények és a muszlimok Istene egy és ugyanaz, minekutána megcsókolta a Koránt, meg egyéb eretnek nyalánkságok?! Azt a könyvet, amely szerint Gábriel angyal kijelentette Mohamednek, hogy Allahnak nincsen fia, miközben ugyanaz a Gábriel angyal Máriának azt jelentette ki, hogy akit szül, az Isten Fiának fogják hívni. (vö. Lukács 1:26-32)

/ Lásd itt./
Na és hány Gábriel nevű angyala van Istennek? És hány katolikus egyház van, egy szent és egy szajha? Akit úgy is neveznek, hogy szent szajha, mint az inkvizíciót is szentnek nevezték?!
>Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).<
Ön melyik katolikus hitet képviseli, azt, amelyik Jézus kijelentése nyomán /”Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket,” - Máté 19:4/ azt hirdeti, hogy Ádám és Éva ősei majomszerű lények voltak, akik természeti kényszerűség miatt lejöttek a fáról?
Tényleg őszintén úgy gondolja minden katolikus, hogy ez a Krisztus tiszta egyháza, és a katolikus papság a Krisztusnak a szent szellemi menyasszonya? Amin nincs folt, sem semmilyen ránc? Az az egyház, amelyet érdemes szívvel-lélekkel és mindennel támogatni?
Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Efézus 5:27)
Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe! „Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” - mondja az Úr. „Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.” (Ézsaiás 1:10-15, katolikus fordítás)
/Lásd még: Pomponio Algerio kivégzése – egy református lelkész nézőpontjából itt./






Nincsenek megjegyzések: