motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2016. október 14., péntek

Pomponio Algerio kivégzése

Pomponio Algerio kivégzése – egy református pap nézőpontjából

Csak 18 éven felülieknek!


- kérdés -

Hogyan tekint Isten azokra, akik anno Pomponio Algerio-t kivégezték, mivel nem hódolt be a katolikus egyháznak, de nem is akárhogyan. Egy üstben, amely kátrányt, olajat és terpentint tartalmazott, elevenen megfőzték. 15 percig tartott a haláltusája. Egyáltalán hogyan lehet bárki katolikus szimpatizáns ilyen égbekiáltó gonoszság mellett? De nem csak a katolikus milliók szimpatizálnak a történelem folyamán ilyen ördögi eszközöket felmutató egyházzal, hanem a többi egyház is az ökumenikus mozgalmon belül. Nekik ezek az elvetemült gonosztevők a katolikus testvéreik, akik ezeknek a közönséges és brutális sorozatgyilkosoknak a szellemi utódai. Hogy nem veti ki magából a keresztény társadalom az ilyeneket. Csak nem mert maga is hasonló lelkülettel rendelkezik?

[forrás itt és itt]

++++++++++++++++++++++++++++++++

Egy református lelkész válasza

Kedves kérdező!

A római katolikus egyház égisze alatt nem csak ez a szörnyűség, hanem sok más is történt a történelem folyamán. (Akár csak a magyar református prédikátorok gályaraboskodása...) Sok minden volt, amivel a reformátorok, élükön Lutherrel, Kálvinnal, Zwinglivel és Bullingerrel nem értettek egyet a katolikus gyakorlattal. Ezért is voltak kénytelen kiválni az akkori római katolikus egyházból (mert az akkori egyházi vezetés nem volt hajlandó a bibliai alapokhoz visszatérni). Természetesen mindezek a dolgok szörnyű tettek és egy jó érzésű ember sem lehet büszke rájuk! (Én sem vagyok!) Ugyanakkor - nem védve a katolikusokat - azt sem szabad elfelejteni, hogy nem jó dolog az általánosítás! Talán minden zsidó át akar vágni, és a nem zsidókon akar meggazdagodni, vagy a világot akarja irányítani a pénzével? Vagy minden cigány/roma büdös, koszos, rendetlen, buta, rabló, tolvaj és gyilkos? A franciák talán mind csigát esznek? A németek mind nácik? A férfiak mind bunkók? A nők mind feslettek? Folytassam?

Tehát attól, hogy valakit Kovács-nak hívnak, még nem biztos, hogy meg tudna patkolni egy lovat. Attól, hogy valaki Mészáros nevű, még nem kell értsen az állatok levágásához és feltrancsírozásához. Lehet valaki Tóth nevű, de ízig-vérig magyar érzelmű. És lehet, hogy valakit keresztyénnek mondanak, vagy annak mondja magát, de nem sok köze van Jézus Krisztushoz. (Keresztyén = görög eredetű szó. Jelentése: Krisztushoz tartozó, Krisztust követő). És akkor minden Krisztián vagy Krisztina nevű ember is keresztyén kellene legyen. Hiszen ezt jelenti a nevük!

Amikor azt mondjuk hogy - akár az ökumenikus mozgalomban (melyben egyébként a római katolikusok nem tagok, csak megfigyelőként vannak jelen) - a római katolikusok testvéreink, akkor természetesen azokra a keresztyénekre tudjuk ezt mondani akikben szintén megvan a krisztusi szeretet.

Hogy tekint Isten azokra, akik szörnyűségeket követtek el? Nem örülhet neki. Nagy-nagy szomorúsággal töltheti el. Különösen, ha Jézus nevében tették mindezt! Ennek ellenére Jézus értük is meghalt, és nekik is lehetőségük volt (vagy lett volna) megbánni a bűneiket és megtért, új, Krisztusi életet élni. Ez a mérhetetlen isteni szeretet! Hogy még értük is... (Persze lesznek, akiknek az utolsó ítélet napján azt mondja az Úr Jézus: "Azt mondjátok nekem: Uram! Uram! De nem ismerlek benneteket.")

Hogy tekint Isten ránk? (Önre és rám is?) Kétféle ember létezik. Aki már megtért, és aki még megtérhet. Szerintem így. Ahogy Jézus a parázna asszonynak is azt mondta, hogy: "...én sem kárhoztatlak. Eredj el és többé ne vétkezzél.", hiszem, hogy mindenkinek így tud válaszolni, ha őszinte szívből megbánja a bűneit és róla tesz hitvallást.

Bízom benne, hogy viszonylag rövid válaszommal mégis sikerült a kérdéseire választ adnom.

xy
református lelkipásztor
/teljes név/

                           ++++++++++++++++++++++++++++++++

Tisztelt ... !

Köszönöm a válaszát, amely egyfajta tükör, meglátszik benne az Ön személyiségéből, egyházi neveltetéséből, bibliai elkötelezettségének mértékéből fakadó jellemrajza, amely nem csak egyéni jellemrajz, hanem általános keresztényi jellemrajz is egyben, és lehet tanulságokat levonni belőle. Éppen ezért hasznos, hogy nyíltan feltárta az álláspontját, ezt teszem én is.

Válaszaimat az Ön soraira történő megjegyzésekkel teszem.

„A római katolikus egyház égisze alatt nem csak ez a szörnyűség, hanem sok más is történt a történelem folyamán. (Akár csak a magyar református prédikátorok gályaraboskodása...) Sok minden volt, amivel a reformátorok, élükön Lutherrel, Kálvinnal, Zwinglivel és Bullingerrel nem értettek egyet a katolikus gyakorlattal. Ezért is voltak kénytelen kiválni az akkori római katolikus egyházból (mert az akkori egyházi vezetés nem volt hajlandó a bibliai alapokhoz visszatérni).”

Megjegyzés: Annak megállapítása, hogy szörnyűségek történtek a r.k. egyház égisze alatt a történelem folyamán, olyan szintű megállapítás, mintha ezek csak száraz adatok lennének egy információhalmazban, de a kínok, nyögések, halálhörgések, a szenvedés haláltusájának az önkívületi fájdalmai nem jönnek át rajta. /Lásd: Peter de Rosa: Krisztus helytartói - A pápaság árnyoldalai/ A r.k. egyház ténykedése nem csupán egy puszta adathalmaz, hanem a történelem hosszúra nyúlt emberképű halálsikolya, amelyet ők éreztettek másokkal, miközben ők maguk /a péteri utódlásban tetszelgők/ bíborban és bársonyban dőzsöltek, a legfinomabb szövésű kecskebőr cipőkben pöffeszkedve a világ vagyonát összeharácsolták és a Vatikánban összezsúfolták. Amíg másokat éheztettek /kínzások, vagyonelkobzás, szellemi kiéheztetés, böjtre való késztetés, stb./, addig nekik a libamáj zsírja lecsurgott a szájuk szélén, amivel kimondták másokra az átkot, és kiadták a halálra uszító parancsokat azoknak a hóhéroknak, akikkel a tisztátalan kapcsolatot /vö. Jakab 4:4/ tudatosan kiépítették az évszázadok alatt.

A történelem lapjain nem jön át annak a diáknak a kínja, akit beleerőltettek az olajjal kátránnyal, gyantával teli üstbe, és alatta a tüzet meggyújtották a sátáni egyház által felbiztatott hóhérok. De ne felejtse senki azt, hogy mit mondott a kereszténységnek az Ura: „Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40) Ha tehát szenvedett az a diák, hát vele együtt szenvedett Krisztus is, akit nem először ítéltek halálra az ellenségei. És ha ki van jelentve /márpedig ki van, és nyilván nem véletlenül/, akkor senki ne feledje, AZ ISTEN MEGFIZET MINDENKINEK AZ Ő CSELEKEDETEI SZERINT! (Vö. Róma 2:6; Máté 16:27)

Bárkivel bármit teszünk, azt vele tesszük meg, és amit cselekedett a katolicizmus: az Isten és emberiség elleni bűncselekményeit – azt Krisztusnak szegezve, rajta átgázolva, őt eltiporva cselekedte meg! Az egy enyhén téves kijelentés, hogy az akkori egyházi vezetés nem volt hajlandó a bibliai alapokhoz visszatérni, mivel soha nem is volt a bibliai alapok közelében, hanem amióta léteznek, a Bibliát csak ugródeszkának használják a maguk legalizálására, miközben mindvégig a Sátán érdekeit szolgálták ki, aki nekik hatalmat, fényűzést és hamis gazdagságot adott, amely olyan malomkő a nyakukban, amelytől szabadulni már soha nem fognak, és amely egyben egy olyan bizonyítvány róluk, amely őket az isteni igazságszolgáltatás siralomvölgyébe kényszeríti!

Vigyázzon mindenki, aki a katolikus filozófia bűvkörébe van vonva, hogy a kimagyarázások a részükről csak emberi szinten működnek, azok is csak a műkedvelők milliós táborában, akik önként átvették a hamis katolikus lelkületet, de akik jól ismerik a Bibliát, azok előtt nem állnak meg! És hogy ők bátran vállalják a történelmüket Isten előtt, ez is csak azt mutatja, hogy olyan elvetemültek, mint minden egyéb sorozatgyilkos, aki magát nem kárhoztatja, de ha elvétve vétkesnek is mondja, csak a külső bíróság megtévesztésére teszi, hogy kedvezőbb elbírálásban részesüljön.

Embereket lehet az orruknál fogva vezetni, de Isten előtt mindenki leplezetlenül áll, és akikről azt mondja az Írás, hogy a világosság fiainak adják ki magukat velejéig gonosz létükre, azok az Istennél számon vannak tartva, sőt, az ítéletre vannak fenntartva!

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:13-15; vö. Zsidók 4:13/

„Természetesen mindezek a dolgok szörnyű tettek és egy jó érzésű ember sem lehet büszke rájuk! (Én sem vagyok!)”

Megjegyzés: Az Ön felháborodása még azt a szintet sem éri el, mint sok állatvédőké, amelyek nyilatkoznak némely állatkínzással kapcsolatban. /Lásd egy gólya brutális megölését itt/

Hogy a jóérzésű emberek nem büszkék a szörnyűségekre – azzal még nincs elintézve a dolog! Itt nem a büszkeség hiányérzete a helyénvaló, hanem a szörnyűségekkel kapcsolatos nyílt állásfoglalás. Éli sem volt büszke a fiaira, de az Isten többet várt el tőle! Minimum, hogy megfeddje, helyreigazítsa őket, de ezt nem tette meg, hanem csak úgy látszólag. (vö. 1Sámuel 2:23-25)

Ami pedig a Krisztus törvénye alatt lévőkre vonatkozik, minimum ez az elvárás: „És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; ... Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek... A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” (Efézus 5:11; 1Kor 5:11,13)

„Ugyanakkor - nem védve a katolikusokat - azt sem szabad elfelejteni, hogy nem jó dolog az általánosítás! Talán minden zsidó át akar vágni, és a nem zsidókon akar meggazdagodni, vagy a világot akarja irányítani a pénzével? Vagy minden cigány/roma büdös, koszos, rendetlen, buta, rabló, tolvaj és gyilkos? A franciák talán mind csigát esznek? A németek mind nácik? A férfiak mind bunkók? A nők mind feslettek? Folytassam?”

Megjegyzés: Ön elfelejti, hogy a Krisztus törvénye (vö. 1Kor 9:21) alatt lévők mind egy közösséget alkotnak, akiket ez a törvény kötelez! Ha tehát aki szervezeti közösségben van a másokon meggazdagodni akarókkal /mint pl. Németh Sándor is a saját gyülekezetén gazdagodott meg/, és egyéb törvénytiprókkal, akiket eltűrnek a gyülekezetekben, akkor nem csak azok a vétkesek, akik ezeket cselekszik, hanem ugyanazon elbírálás alá esnek azok is, akik ezeket eltűrik maguk között. Még a világi mondás is jól mondja: >vétkesek közt cinkos, aki néma<!

A kiközösítésre méltók és akik ezt nem teszik meg, egy ugyanazon elbírálás alá esnek. Nem véletlenül mondja Jelenések 18:4: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.”

Kifutni a gonosz közösségből, ill. a gonoszt kiközösíteni a közösségből, az egy és ugyanaz. Ennek hiánya mindkét esetben bűnrészességet jelent!

Egyrészt a katolicizmus fellegvárához tartozók nem hogy nem közösítették ki magukból a saját gyilkológépezetüket mozgásban tartókat, hanem még ki is álltak mellettük. Ma ugyanezt csinálják a milliós tagságukkal és széles körű szimpatizánsaikkal karöltve. És az intézményes gyilkolásukat az adott kor követelményeivel magyarázzák, amiből világosan kiolvasható, hogy a Krisztus kétezer éve fennálló követelményei sohasem jelentettek vezérfonalat a számukra, mert a tetteiket soha nem ahhoz mérték, hanem a saját filozófiájukhoz és azon világi hatóságokhoz, akikkel jólétük érdekében összeszűrték a levet!

És ki mondja meg, hogy az eretnekekkel hogyan kell bánni, a Krisztus törvénye vagy Aquinói Tamás, meg a hasonszőrű egyházi érdekeltségű apologéták?

„Az eretnek /airetikon/ embert egy vagy két intés után kerüld; Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.” (Titusz 3:10-11) Aztán ha a gyülekezet szellemi tisztaságára veszélyt jelent, akkor ki kell közösíteni. (vö. 1Kor 5:5-7) Az ilyen romlott kovász az egész tésztát /gyülekezetet/ megposhasztja, ha benntartják!

És különösen nem mindegy, hogy milyen szempontok szerint állapítják meg valakiről, hogy eretnek. „1555-ben, Caraffa IV. Pál pápává választása után az új római főpap az inkvizíció segítségével majdnem teljesen felszámolta a kúrián belüli ellenzékét. Uralkodásának négy éve alatt az inkvizíciót a katolikus egyház legnagyobb hatalmú intézményévé tette, folyamatosan kiterjesztette a jogkörét a korábbiakban más fórumok elé tartozó bűntettekre, és előírta a halálbüntetést számos eretnek tanítás, így az antitrinitarizmus hirdetőire.” /Molnár Antal: a római inkvizíció - itt/

[„De nemcsak az egyház könnyebbült meg, amikor Pál 1559. augusztus 18-án meghalt, hanem a római nép is. Az inkvizíció terrorja alatt elnyomott és megfélemlített városlakók a pápa halálának hírére megostromolták az Inkvizíció épületét, és pillanatok alatt lángba borították a gyűlölt intézményt. Az egyházfő ellen akkora ellenszenvet éreztek a rómaiak, hogy másnap titokban temették el a Szent Péter-bazilika altemplomában. Később földi maradványait a Santa Maria sopra Minerva-templomba szállították át.”] /IV. Pál pápa; Wikipédia – itt/

A „deposítum”-féle katolikus bulvárblogok hivatkoznak arra /lásd itt/, hogy a halálbüntetés kiszabása teljesen jogos volt a Biblia szerint azokra, akik erre rászolgáltak, de hogy ennek nyomatékot szerezzen, zsivány módon az Ószövetségből idézi a passzust, és amit Krisztus törvénye mond, azt fényévekre elkerüli. Hogy akik mások életére törnek /mint a zsidók Jézuséra/, azoknak az Ördög az Atyjuk! Aki /gyűlöli, és/ megöli a másik embert a Krisztus törvénye alatt, az mind embergyilkos. (vö. János 8:44; 1János 3:15) [Egyébként fenti megkeresésre jellemző módon fenti bulvár blogger nem is válaszolt.]

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az [sem], aki nem szereti az ő atyjafiát. Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.” (1János 3:10-12)

Hogy a 25 éves padovai egyetemista Pomponio Algiéri a protestáns reformáció szellemében gondolkodott, és elutasította a katolicizmus tantételeit, ezzel gonosszá lett a szemükben, és mivel fenntartotta álláspontját, a pápai inkvizíció kikérte magának és halálra ítélte. Az Ördög gyermekei /nem is akármilyen/ halálra ítélték, amihez semmiféle Isten-adta joguk nem volt! De nem csak ehhez a halálra ítéléshez nem volt joguk, hanem az összes többi halálra ítéléshez sem! Az Újszövetségben nincsen példa sem felhatalmazás a keresztény gyülekezetben történő halálra ítélésre, és az ebből következő kivégzésre!

Nem véletlenül mondja a Jelenések 21:8: „A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban [lesz], ami a második halál.” (vö. 22:15)

És vajon kiről beszél Jelenések 18:24?

„És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, akik megölettek a földön.”

Cserháti Mátyás református ezzel kapcsolatban megjegyzi:

Ezt írja a jezsuita R. F. Busenbaum a Theologia Moralis-ban, hogy „Bárhol bárkit megölhetünk, amint ezt előírja a pápa, mivel a pápának legalább közvetlen törvénykezési joga van az egész világ fölött, sőt még a világi dolgokban is.” … Ha számításba vesszük, hogy az inkvizíció körülbelül 1203-tól kezdődött el (nem is beszélve arról, hogy előtte is üldözte a katolikus egyház az általa eretneknek tartott vallási csoportosulásokat; az inkvizíció ezt pusztán rendszerezetten, intézményesen végezte) és körülbelül 1815-ben ért véget. Ez körülbelül 600 év. Ha feltételezzük, hogy csak körülbelül 3000 ember halt meg az egész inkvizíció során, ez azt jelenti, hogy évente pusztán 5 ember halt volna meg!!! Ez azt a komikus képet festi előttünk, hogy egyetlen egy európai országban finoman bánnak el egyetlen egy eretnekkel minden néhány évben! Ha feltételezzük, hogy évente pusztán öt eretnek bukkant fel különböző európai országban, ez igenis kétségessé teszi, hogy egyáltalán intézményesíteni kellett volna az inkvizíciót! … /Elhallgattatni az Inkvizíciót?! Cserháti Mátyás - http://kegyelem.orgfree.com/ cikkek/InkvizicioValasz.pdf/

Ehhez képes a katolikus hitvédelem egyenesen angyalinak állítja be a pápai inkvizíciót: „Amennyiben a római inkvizíciót korának világi bíróságaival hasonlítjuk össze, akkor azt is mondhatnánk, hogy figyelemreméltó és lelkiismeretes intézménnyel állunk szemben. Nem véletlenül történt meg, hogy egyesek csak azért, hogy szabaduljanak a világi bíróságtól, eretneknek tettették magukat, s így az emberségesebb római inkvizíciót fogadták el bírájuknak.” /Marton József - katolikus pap, nagyprépost, pápai prelátus, egyetemi tanár - Milyen volt valójában az inkvizíció?/

„...az egyházi inkvizíció egyedüli célja a középkorban oly virulens, egyházat, társadalmat, államot romboló – köztük például a ma is oly sokakat megtévesztő manicheista – eretnek mozgalmak felszámolása volt, de nem emberek eleve halálra kínzásával vagy legyilkolásával, hanem tévedéseik velük való beláttatásával, erőszakoskodásaik megszüntetésével.” /Petrányi Ferenc - kalocsai tanítóképzői tanár, óbecsei plébános - : Az inkvizíció, mi a valóság a sok hazugság között?/

Szerintük a r. k. egyháznak nem kell félnie az igazságtól! A katolikusok számos ostobasága, vakbuzgósága vagy kegyetlensége nem semmisítheti meg az Egyház isteni alapzatát. Tehát hogy az Ördög gyermekei vitték a prímet a katolikus történelemben, az nem semmisítheti meg az általuk képviselt alapzatot. A Krisztus Egyházának alapzatát, azt biztosan nem, mivel annak Krisztus az alapja!

Mert más fundamentomot /themelion/ senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3:11)

Akik pedig a Krisztusra épülő gyülekezetben vitték és viszik a prímet, arról ez van kijelentve: „És az ő szájukban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyi széke előtt feddhetetlenek.” (Jel 14:5)

Lehet valaki úgy nem álnok szájú, hogy a keze véres és intézményesített halálgépezetet tartott fenn évszázadokig?! A katolicizmus minden hájjal megkent apologétái szerint igen, de a valóság egészen más! A történelem tanúsága szerint máglyával, kínzásokkal, lelki terrorral, tilalmakkal és cenzúrával üldözte az úgynevezett hitetleneket és a hitehagyókat. Még napjainkban is működik, csak a kívülállókat megtévesztő módon:

A Hittani Kongregáció Ratzinger alatti működését papi körökből is érték kritikák. A Szent Hivatal ugyan megváltoztatta a nevét, de az alapját képező ideológia megmaradt. Módszereit tekintve semmit sem változott. Még mindig hitelt ad névtelen feljelentéseknek, szinte sohasem foglalkozik közvetlenül a vádlott személyével, kijelentéseinek visszavonását követeli, és hallgatásra kényszeríti, valamint továbbra is harmadrendű teológusokat alkalmaz szakértőként és bíróként…” /Dr. Paul Collins (1997): Papal Power, 7. old./

De a régi, jól bevált eszközöket sem vetik meg:

A Független Horvát Állam létrehozásában a horvát Római katolikus egyház is kivette részét. Alojzije Stepinac, Horvátország prímása áldását adta Ante Pavelić kormányára és tevékenységére. A szörnyűségekben tevékenyen részt vettek a hírhedt, főként hercegovinai horvát ferences rendi barátok is. …” [forrás itt.]

Az usztasák a katolikus egyház segítségével megkezdték a szerb ortodoxok kényszerű átkeresztelését. Aki ellenállt, azt megölték. A szerb értelmiség tagjaitól gyakran még az átkeresztelkedés lehetőségét is megtagadták, és azonnal meggyilkolták őket.” [forrás itt.]

Nem véletlenül hangoztatják sokan a kívülállók közül, hogy a vallásnak nem sok köze van Istenhez, az Istenbe vetett hithez. Inkább az emberek agymosását, ellenőrzését szolgálta.

Ami tehát azt illeti, hogy nem jó dolog az általánosítás, a r. k. egyházban kétféle vallásos ember van. Aki egyházi vezetőként menti fel az egyházat a történelmi bűnök alól, és választja a papi-püsköki /stb./ hivatalt, a katolicizmus egész felépítését és tanrendszerét Istentől eredeztetve, és akik laikus hívőként ugyanezen az állásponton vannak, és teljes lelki és egzisztenciális elkötelezettséget vállalnak. A Jelenések 18:4-ben lévő bűnrészességről meg tudomást sem kívánnak venni, hogy azt Isten ihletett igéje jelenti ki. Magukra nézve nem tartják mérvadónak.

Ennélfogva a teljes r. katolikus társadalmat általánosítani lehet, hogy aki tagja az egyháznak, ugyanabban a bűnökben vétkes, mint akik a tképpeni bűnöket elkövették, mivel lelki kötődésen alapuló tudatos közösséget ápolnak velük.

De ugyanez vonatkozik más egyházakra és azok tagjaira is, akik ugyancsak felmentik a katolicizmust történelmi bűneik alól – azzal, hogy szorgalmazzák és gyakorolják a velük való közösséget:

„A hagyományoknak megfelelően a szekszárdi katolikus, metodista, baptista, református és evangélikus gyülekezetek ebben az évben is együtt tartották meg az Ökumenikus világimanapot. A házigazdák az evangélikus testvérek voltak.” / ÖKUMENIKUS VILÁGIMANAPI EGYÜTTLÉT - forrás itt/

„Tehát attól, hogy valakit Kovács-nak hívnak, még nem biztos, hogy meg tudna patkolni egy lovat. Attól, hogy valaki Mészáros nevű, még nem kell értsen az állatok levágásához és feltrancsírozásához. Lehet valaki Tóth nevű, de ízig-vérig magyar érzelmű. És lehet, hogy valakit keresztyénnek mondanak, vagy annak mondja magát, de nem sok köze van Jézus Krisztushoz. (Keresztyén = görög eredetű szó. Jelentése: Krisztushoz tartozó, Krisztust követő). És akkor minden Krisztián vagy Krisztina nevű ember is keresztyén kellene legyen. Hiszen ezt jelenti a nevük!”

Megjegyzés: Újra kihangsúlyozom, hogy az általánosítás azokra vonatkozik, akik szellemi és tárgyi közösséget ápolnak azokkal, akik szerint a gyilkolás /ill. az arra való felbujtás/ Isten-adta joga a keresztény egyháznak, ennélfogva felmentik a r.k. egyházat bármiféle jelenbe nyúló történelmi bűnösség alól. Ez a felmentés és közösségvállalás pedig nem csak egyházakra vonatkozik, hanem világi/politikai szervezetekre is. Isten előtt ők ugyanúgy lesznek elbírálva, mint a tényleges elkövetők. A felhívás így szól:

Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jel 18:4)

Ha tehát a r.k. egyház isteni ítéletben részesül, azok is vele együtt, akik részesek az ő bűneiben, mivel közösséget ápolnak vele.

„Amikor azt mondjuk hogy - akár az ökumenikus mozgalomban (melyben egyébként a római katolikusok nem tagok, csak megfigyelőként vannak jelen) - a római katolikusok testvéreink, akkor természetesen azokra a keresztyénekre tudjuk ezt mondani akikben szintén megvan a krisztusi szeretet.”

Megjegyzés: A krisztusi szeretet meglétét viszont tényleg nem lehet általánosítani, mert az az engedelmességhez van kötve. Jézus mondja: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (János 14:15) Azok a római katolikus testvérek, akik felmentik a saját egyházukat, nyilván csak olyan más egyházhoz tartozó személyeknek lehetnek kölcsönösen egymás testvérei, akik ugyanúgy felmentik a gyilkoló egyházat, és a Pomponio Algieri-féle mártírok kínszenvedéseivel nem foglalkoznak. Azoknak halálsikolya és halálhörgése nem visszhangzik a fülükben. De hogyan is visszhangzana, amikor szerintük is a muszlimoknak és a keresztényeknek ugyanaz az Istenük – ahogy ezt II. János Pál kijelentette. Ennek meg nem hallása pedig igencsak süket füleket feltételez a részükről. A süketséghez pedig nyilvánvaló vakság is társul, amennyiben Rómát azonosítják a Krisztus által alapított gyülekezettel.

Ők így látják a dolgokat: „Katolikus testvéreink örömmel nyugtázták, hogy jóval több dolog köt össze bennünket, mint ami elválaszt.
Híveink tanulták egymás egyházának énekeit, a béke jelével köszöntöttük az ökumenikus imaheti alkalmakon testvérként egymást.
Napjainkban, amikor az egyházak egységtörekvését illetően is többféle, egymásnak ellentmondó nézet hallatszik egyházunkban, jó megtapasztalnunk azt, hogy sokaknak van igénye a keresztyének felekezeti határokon túlmutató közösségére. Együtt dicsőíteni Istent, együtt imádkozni, együtt megvallani az ősi hitvallások szerint hitünket, együtt kimondani azt, hogy Krisztusban nem lehetünk egymásnak ellenségei, csak testvérei - napjaink megosztottsága közepette példamutató és előremutató tett. Lehetnek a dogmatikai, a liturgiai, az egyházszervezeti vonatkozásban igen szembetűnő ellentétek, lehetnek köreinket sértő kinyilatkoztatások és megnyilatkozások, Urunk azonban továbbra is azt üzeni, ezért fohászkodik, hogy az övéi mindnyájan egyek legyenek. Ezt a krisztusi akaratot sem teológiai okoskodás, sem magas mércét követelő kegyességi gyakorlat nem írhatja felül, nem másíthatja meg. Az Egerben élő keresztyének számára húsz éve már Krisztus készít lelki megtöltekezést adó, az embertárs, a testvér felé őszinte szándékkal elinduló, áldásként számon tartott alkalmakat.” /k.zs. - Tiszáninneni Református Egyházkerület - A 20. ökumenikus imahét Egerben - forrás itt/

De nem mindenki osztozik ebben a véleményben. Vannak józan ténymegállapítók is, akik ebben a kérdésben nyíltan kifejtették a véleményüket:

„A modern ökumenikus mozgalom válsága 

Körlevél ökumenikus protestáns lelkipásztoroknak, teológusoknak, egyházi vezetőknek.

Cserháti Mátyás

Jelen levelet ökumenikus katolikus keresztyénként írom, egyébként reformátusnak vallom magam. Az általános felfogáshoz képest másképpen fogalmazom meg az ökumenizmust. Ezen levél témája a modern ökumenikus mozgalom értékelése, elemzése, amely során fontos következtetéseket kell levonni, ami egyházaink lépési irányát érinti. Hadd mondjam el itt a levél legeslegelején, hogy a levélben megfogalmazott dolgokat próbálom a lehetőségekhez képest a legtapintatosabb módon elmondani, de ugyanakkor figyelembe véve azt, hogy fontos, sokáig elhallgatott igazságokról van szó. E levél olvasójától, aki valószínűleg lelkipásztor, vagy teológus, vagy esetleg vallási vezető azt kérném, hogy üljön le és gondolja át és értékelje ki, milyen hatása volt az ökumenikus mozgalomnak a mi protestáns egyházainkra, mennyire segített nekünk az,hogy ennek révén összefogtunk a római egyházzal. ...

Fel kell tennünk magunkban azt a kérdést, hogy mindez valójában megéri-e összefogni Rómával? Egy olyan Rómával, amely 1986-ban az összes többi pogány világvallással karöltve imanapot rendezett, hogy ezzel kifejezze a testvéri szeretetet és egyetértést. Hamis szeretet, mert hamis egységből táplálkozik. Egy olyan Rómával, ami egységet fejez ki az iszlámmal, ahol a néhai II. János Pál pápa szerint Róma istene és az iszlám monoteista istene ugyanaz (4). Egy olyan Róma, akinek az imént megnevezett pápája Fatimánál kijelenti, hogy a mi áldozatunkkal járuljunk hozzá mások megmentésére, üdvösségére (5). Egy olyan pápa, aki az egész világot felajánlotta Máriának, és aki szerint a halálának pillanatában látta Máriát, aki fogadta lelkét. …

A római katolikus egyház a marxizmus után a világtörténelem második legnagyobb tömeggyilkosa, mert a leghosszabb időn keresztül a legádázabb módon üldözte Krisztus testének tagját, az igaz egyházat. Ezért beszél a Biblia a római egyházról, mint a fenevadon ülő parázna asszony, aki "részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől..." (Jel. 17,6). Bíborba és skarlátba van öltözve, ami az egyházi hierarchia vezetőinek a színe. Drágakövekkel ékeskedik, és a föld felett uralkodott, és emberek lelkeivel kereskedett (Jel. 18,13). Hatalmát politikai erőkön keresztül fejtette ki, ezért van úgy ábrázolva, mint egy asszony (egy egyház jelképe) aki a fenevadon (politikai hatalom, országok, kormányok jelképe) ül, és azokat irányítja. Ez annyira világos volt az akkori reformátorok számára (pl. waldensek, Luther, Zwingli, Béza, Kálvin, Melanchton, Knox, Edwards, Spurgeon, és a magyar Comenius is), hogy körülbelül 1960-ig egyöntetű volt azon vélekedésük, hogy Róma Babilon, és a pápa az Antikrisztus.

Figyeljük meg, hogy Babilon rémisztően majdnem újra levette magáról a maszkot a második világháborúban, amikor a náci Németországban zsidó és másféle emberek millióit ölték meg, illetve a katolikus usztasák a fasiszta Horvátországban közel egy millió ortodox vallású embert a legbestiálisabb módon végezték ki (6). Olyan, mintha az inkvizíció újra kezdett volna éledni…. Ha a római egyház maga a parázna Babilon, a hamis egyház, akkor annak vezetője, a pápa nem más, mint az Antikrisztus, aki Krisztus ellensége. Antikrisztus, tehát ellenkrisztus. Átveszi Krisztus helyét, mint "Krisztus földi helytartója", és a Szentlélek kijelentéseit ex katedra magához köti. Magát szentatyának nevezteti, holott Jézus világosan kijelentette, hogy senki ne neveztesse magát atyának (Mt. 23,9). Holott egyedül Isten a szent, és Isten maga az Atya. Így a pápa önmagában egy hamis hármasságot testesít meg. Az Isten templomában ül, és istenként mutatja magát (2Tesz. 2,4). Ilyen 1870-ben történt meg amikor IX. Piusz kihirdette a pápai tévedhetetlenség dogmáját. Katolikus apologéták is elismerik, hogy akkor nappal az ég elsötétedett villámlások közepette (7). Világosan látszik, hogy a végső antikrisztusi hatalom nem egy ateista hatalom lesz (ezért beszél a Jelenések könyve a hamis prófétáról és a Sátán zsinagógájáról, amelyek tisztán vallási entitások.), hanem a hamis vallás lesz, ami az idők kezdetétől, Káin és Ábel ideje óta üldözi az igaz egyházat, és amely a végidőkben iszonyatosan sátáni erőkkel fog megnyilvánulni...

Ha Rómával, a Jezábellel, a hamis prófétanővel kezet fognak ökumenében, ez ugyanaz, mint ha a Sátán oldalára állnának át. De nézzük, hogy pontosan ez történik az ökumenikus mozgalom révén: megengedjük, hogy a római egyház képviselői eljöjjenek hozzánk, hogy imaalkalmainkon, kiscsoportos foglalkozásainkban, Biblia óráinkon, gyülekezeteinkbe eljöjjenek és tanítsanak; a hamis evangéliumot terjesszék. Sokan pedig úgy néznek rá, mint egy ifjú borjú a nevezetes új kapura. Így terjesztik el azon hamis cselekedeti evangéliumot, amelyet zsidó tévtanítók akartak elfogadtatni a galata gyülekezettel (Gal. 3,1- 5). Emellett az embereket misére csábítja, elhiteti, hogy ez a kárhozatos bálványimádás (8) 1 egy semleges ceremónia, holott valójában aki elmegy misére az az ördög asztalához ül: "Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei, vagy haragra ingereljük az Urat? Avagy erősebbek vagyunk nálánál?" (1Kor. 10,18-22).

Ezért nekünk, mint Isten népének az a teendőnk, hogy ne legyen közösségünk a hamis parázna egyházzal, a nagy Babilonnal, a római katolikus egyházzal. Ennek érdekében minden kapcsolatot meg kellene szakítanunk vele, nem szabad a nyilvánosság elé állnunk vele, nem szabad közös istentiszteletet tartanunk vele, mert ez egyenlő a vele való paráznasággal. Isten kiválasztja és elkülöníti az Övéit, és ezért kihívja az Övéit, akik a római-babiloni parázna egyházzal barátkoznak, de a római katolikus embereknek is szól, hogy onnan meneküljenek, amíg lehetséges: "Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek minden királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatoltak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságáról." (Jel. 18,3-5). /A modern ökumenikus mozgalom válsága - Cserháti Mátyás - A teljes cikk egy része - forrás:

Döntse el mindenki maga, hogy akármilyen címszó alatt és milyen közösséget ápol azzal az egyházzal, amely eretnek tanításaival és gyakorlataival előidézte a kereszténység atomizálódását, miközben ő a saját egységét teszi meg mintának, amely felette áll a protestantizmus szétaprozódása felett. Tehát abból is előnyt akar kovácsolni, amit ő maga idézett elő. Ha nem volna Isten az égben, akkor meg is úszná, de mást tartogat számára és szimpatizánsai számára az igaz Bíró. Azt, amire rászolgáltak, amit megérdemelnek!

„Hogy tekint Isten azokra, akik szörnyűségeket követtek el? Nem örülhet neki. Nagy-nagy szomorúsággal töltheti el. Különösen, ha Jézus nevében tették mindezt!”

Megjegyzés: Amit ír, az korántsem fedi a valóságot. Mintha az Isten szomorkodásával el lenne intézve a dolog. Amikor az Isten látja, hogy egy embert, aki kutatja az Ő Igéjét, hogy annak megfelelően tudjon élni, beletuszkolnak egy olajjal és kátránnyal teli üstbe, és egyházi jóváhagyással alágyújtanak. Látja az Isten, és csak szomorkodik, csak szomorkodik.

Bizony hogy nem, hanem inkább bosszút áll mindazok véréért, akiket a Hozzá való hűségük miatt megöltek:

„És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az [ő] szolgatársaik [nak], mind az ő atyjukfiai [nak száma,] akiknek meg kell öletniök, amint ők is [megölettek].” (Jel 6:9-11)

„Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar.” (Lukács 18:7-8)


forró olajban megsütni valakit vagy a fejét levágni,
mert megvallja Krisztust, ugyanazon sátáni forrásból ered

A mennyei igazság szerint tehát számon van tartva azoknak a neve, akiket megöltek, de a gyilkosoké szintúgy. /Ez alól az Iszlám Állam sem kivétel, vagy bárki, aki ebben illetékes!/ Az ítélet végrehajtó pedig mindenkinek azt fizeti vissza, amit ő tett, amit ő megérdemel.

„Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak. Nektek pedig, akik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől, Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.” (2Thessz 1:6-10)

Aztán hogy a katolicizmus ismeri-e az Istent, és hogy engedelmes-e a Krisztus evangéliumának, az majd nyilvánvalóvá lesz azok számára is, akik szerint ezt csak a jövő fogja eldönteni. Mert hogy a Biblia alapján ezt nem tudják eldönteni, ill. eldöntötték, azért is állnak ki mellette.

„És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?” (Lukács 12:57)

Akik állítólag meghatározták az újszövetségi kánont, azok látták az üstben elevenen égő és a szörnyű kíntól szenvedő eltorzult emberalakot, és ott és akkor ők eldöntötték, hogy mi az igaz. És ma ugyanúgy eldöntik a szimpatizánsaikkal együtt. Hogy jól döntöttek-e, majd ama nap megmutatja. Számukra. A többieknek az Isten Szava már megmutatta, hogy ők a lehető legrosszabb döntést hozták és hozzák!

„Ennek ellenére Jézus értük is meghalt, és nekik is lehetőségük volt (vagy lett volna) megbánni a bűneiket és megtért, új, Krisztusi életet élni. Ez a mérhetetlen isteni szeretet! Hogy még értük is... (Persze lesznek, akiknek az utolsó ítélet napján azt mondja az Úr Jézus: "Azt mondjátok nekem: Uram! Uram! De nem ismerlek benneteket.")

Megjegyzés: Ha úgy gondolják, hogy egy pápai bocsánatkéréssel letudták a történelmi vérbűnt, amit magukra vettek, alighanem tévednek. Mert a megbánás és a megtérés kéz a kézben járnak. És ha ez megtörtént volna, akkor nem beszélne a Biblia a vérontások Isten részéről történő megbosszulásáról.

Amúgy meg a katolikus egyházvezetés egy rakás hamis hittételéből mind a mai napig nem tért meg. A hagyományaikat ugyanúgy fontosabbnak tartják Isten Szavánál, mint annak idején a zsidók, akikre a bosszúállás napjai következtek. (vö. Lukács 21:22; Márk 7:9)

Az pedig ki van jelentve: „Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.” (Jel 19:2) 

Mindazok tehát, akik vért ontottak, különösen keresztényeket öltek, nincsenek abban a helyzetben, hogy ne kelljen számítaniuk Isten bosszúállására, amely számukra az élet befejezését jelenti. Hogy milyen formában, azt nem tudjuk. Pl. Heródes Agrippát az Isten angyala úgy megverte, hogy öt napon át tartó gyötrelmes altesti fájdalmai lettek azon fonalférgek következtében, amik bélelzáródást okoztak neki, mivel elfogadta az Istennek kijáró dicsőítést /meg egyéb bűnöket követett el/, mint a pápaság is. (vö. Apcsel 12:23)

És akkor számtalan más bűnt nem is említettünk:

Kanadában 1874-től nagyjából száz éven át százötvenezer indián, mesztic (métis) és inuit (eszkimó) gyereket kényszerítettek arra, hogy otthonuktól több száz kilométerre, nevelőintézetekben éljenek, ahol rendszeres fizikai, lelki és szexuális erőszaknak voltak kitéve. Ezekben a bentlakásos iskolákban több ezer gyerek vesztette életét alultápláltság, betegség vagy erőszak miatt. A TRC jelentésében rámutatott arra, hogy ezzel az iskolai rendszerrel - amely az ottawai vezetés megbízásából katolikus vallási szervezetek irányítása alatt állt - megpróbáltak véget vetni a kanadai őslakosok mint önálló jogi, társadalmi, kulturális, vallási és faji entitások létezésének.” /Justin Trudeau: Ferenc pápa is kérjen bocsánatot – MTI. - forrás itt/

Felvetődik a kérdés, ha az elmúlt jó 1500 év alatt nem tanulták meg a Krisztusi szeretetet közvetíteni az embereknek, akkor ők maguk hogyan rendelkeztek vele?

Karlheinz Deschner, az eredetileg katolikus szerző, egy egész életet áldozott arra, hogy hat kötetben megírja ezt a „krimit”. Művében a bűntettek minden elképzelhető formájáról olvashatunk, amelyeket az egyház a külpolitika, a kereskedelem, a pénzügy és az oktatáspolitika területén elkövetett, a tudatlanság és a babonák terjesztéséről, valamint a szexuális erkölcs, a házasságjog és a bűntetőjog gátlástalan kihasználásáról. És mindez oldalak százait tölti meg.” (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa kiadó, Budapest, 2005., 16. old.)

Munkája gyümölcsének fizetsége Istenre tartozik, az üdvözülni vágyókra meg az, hogy annak felismerésnek a fényében éljenek, amelyre eljutottak.

Feltéve, hogy lábaiknak szövétneke Isten Igéje (nem pedig a katolikus hagyomány), és ösvényeinek világossága (vö. Zsoltárok 119:105). Aki pedig követi a világ világosságát (Krisztust), az nem járhat sötétségben. (vö. János 8:12)

Hogy tekint Isten ránk? (Önre és rám is?) Kétféle ember létezik. Aki már megtért, és aki még megtérhet. Szerintem így. Ahogy Jézus a parázna asszonynak is azt mondta, hogy: "...én sem kárhoztatlak. Eredj el és többé ne vétkezzél.", hiszem, hogy mindenkinek így tud válaszolni, ha őszinte szívből megbánja a bűneit és róla tesz hitvallást.

Megjegyzés: Amit idéz /az 53. verstől a 8. fejezet 11. versig terjedő részt a János evangéliumában/, a Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus nevű kéziratok, továbbá a sínai szír kódex kihagyják, tehát erre érdemes odafigyelni, amikor hivatkozik rá bárki is.

Mindazonáltal egy bénának, akit Jézus meggyógyított, hasonlót mondott: „Íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (János 5:14) Az hogy valakit Krisztus nem kárhoztat, az arra a személyre van szabva, akiről az Isten mindent tud, különösen hogy mi van a szívében (vö. Zsidók 4:13). De ezt a felmentést nem lehet uniformizálni, és automatikusan alkalmazni bárkire, különösen a saját értékítéletünk szerint.

Nem a mi felmentésünk vagy kárhoztatásunk lényeges a r.k. egyházzal kapcsolatban, hanem Isten kárhoztatása. Mi csak azt a felelősséget hordozzuk, hogy a dolgokat a Szentírás fényében helyesen lássuk és aszerint cselekedjünk.

Mindazonáltal igen sok tényező segít abban, hogy Rómával kapcsolatban tisztán lássunk. Akár a saját életünkben is. Egyszer egy idős bácsi elmondta, hogy katolikus létére egyházi esküvőt szeretett volna, de kevés pénze volt. Aznap pedig egy olyan templomi esküvőt tartottak, amelyet gazdagoknak szerveztek. A katolikus pap azt mondta, hogy nem baj, ha nincs elég pénze, majd felszedjük a szőnyegeket.

Másik alkalomkor néhai Bartis Ferenc beszélgetett Budapesten a Vas utcában a járdán egy Ervin nevű erdélyi r.k. pappal és megkérdezte, hogy hogyan fogadják a szektásokat? „Bottal” - hangzott a válasz.

Ennyit a katolikus lelkületről, amelyből bőven meríthet bárki, aki nyitott füllel jár-kel, és megfigyeli a dolgokat. És akkor még nem is beszéltem arról a katolikus nézetről, hogy világméretű özönvíz nem is létezett /amit Isten és Jézus is kijelentett a Bibliában/, Ádám és Éva története a Bibliában pedig szerintük csak egy tanító jellegű allegória, ők mint első emberek nem is nem is léteztek történelmileg, mivel az ember az állatvilágból származik.

Ha valakit ennyi antikrisztusi tanítás és cselekedet nem győz meg, hogy a krisztusi lelkület és Ügy ellenségeivel állunk szemben, a rájuk mért isteni ítélet majd meggyőzi. Csak ne hogy késő legyen a babiloni szajha azonosítása, és a vele való mindennemű kapcsolat megszüntetése.

„Bízom benne, hogy viszonylag rövid válaszommal mégis sikerült a kérdéseire választ adnom.”

Megjegyzés: Többeknek is elküldtem a bevezető kérdést, de csak maga válaszolt egyedül. És a maga válasza is azt erősítette meg, amit írtam: Hogy nem veti ki magából a keresztény társadalom az ilyeneket. Csak nem mert maga is hasonló lelkülettel rendelkezik?” A kérdés után ott van egy nagyon is létező felkiáltójel!

Ami pedig a r. k. egyház megtérését illeti: „Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!” (Jeremiás 13:23) Az ókori Izraelnek mondta ezt Isten, majd hozzátette: „Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!”  (27. vers)

Amikor Isten rámérte a jogos büntetést /i.sz. 70-ben/, akkor lett vége. És csak azok élték túl, akik Krisztus valódi követőivé lettek. Most sem lesz másként.

Most kell Jehova hegyére felmennünk, hogy az Ő útjait megtanuljuk. Akik azt állítják, hogy a r. k. egyház segedelmével már kétezer éve lehetséges volt felmenni erre az imádati hegyre, azok egész egyszerűen nem mondanak igazat!

Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek, elé tart számos nép, és így szól: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.” Ő tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” /Ézsaiás 2:2-4, katolikus fordítás/





Nincsenek megjegyzések: