motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2016. november 7., hétfő

Az élet értelme

Mi az élet értelme? 


Akik tagadják Isten létezését, és az ember eredetét irányítatlan anyagi folyamatokra vezetik vissza, azok szerint az életnek nincsen semmiféle értelme, de nem is lehet, mivel ami nem valamilyen célból jön létre, annak a felhasználása sem lehet kifejezetten céltudatos, hanem alkalmi és eseti.

Pl. vegyünk egy söröskorsót, ha tagadjuk sörtárolás céljából történő létrejöttét, akkor bármire használhatjuk, ha sört nem tárolunk benne, mondhatjuk hogy rendeltetésszerűen használjuk? Nem mondhatjuk. Ugyanígy nem mondhatjuk, hogy az élet értelme szerint éljük az életünket, ha azt sem tudjuk, hogy annak mi az eredeti értelme, amilyen célból az létrejött. 

Hogy mi az élet értelme, nem azoktól tudjuk meg, akik szerint alapvető értelme nincs is, mivel céltalanul jött létre, hanem attól, aki azt létrehozta, nyilvánvalóan valamilyen célból. Ha ezt elutasítjuk, akkor ott tartunk, mint azok, akik szerint a söröskorsónak a célját az határozza meg, amit éppen beletöltesz. Ha parafadugót tárolsz benne akkor arra való. Ezen alapelv szerint pl. ha földművelő leszel, akkor az az értelme az életednek. Vagy valami más, amivel foglalkozol azon felül, aminek szenteled az életedet, és a földműveléssel csak fenntartod magadat, kinek mi a fontos, annak szenteli az életét.

Amellett, hogy a legtöbb ember már nagyjából kialakította a saját életvitelének a menetét, vagy azon van hogy kialakítsa, van egy kevés ember, aki már rájött az élet igazi értelmére. Nem mintha olyan okos volna, hogy erre magától rájöjjön, hanem eljutott hozzá egy üzenet, amelyet képes volt meghallani, képes volt megérteni. Egészen egyszerűen azért, mert ő maga is kereste az élet értelmet, hogy egyáltalán mi végre van a világon.

Az univerzum kiforgatott szimfóniája

A meghívást mindenki arra kapja, hogy vegyen részt egy kozmikus szimfóniában, mint valamilyen hangszeren játszó zenekari tag. Ez a hangszer az illető egyéni életvitele, ahogyan éli az életét, amilyen alapelvek szerint él.

Úgy gondolhatja bárki, hogy ő tökéletesen beilleszkedik a társadalom általános normájába, azon társadaloméba, amely végeredményben azt az anyagelvű filozófiát követi, miszerint évmilliós evolúciós folyamatok terméke az ember. A tudomány képviselőinek legnagyobb része ezt vallja és ezt hirdeti, és ezt a világ társadalma el is fogadta igaznak, sőt bizonyítottnak.

Hogy itt nem a bizonyítás a legdöntőbb érv, az is mutatja, hogy a tudománynak nem kevésbé jelentős része elutasítja ezt a mechanikus életeredetet, és helyette a céltudatos teremtést vallja igaznak.

Az viszont egy döntő momentum, hogy a társadalmi univerzumnak az előző értelemben nem is lehet olyan egységes rendezettsége, amelyet a zene nyelvén szimfóniának lehetne nevezni, azon egyszerű oknál fogva, hogy mindenki olyan elvek szerint éli az életét, amit ő maga helyesel, ami neki a saját életfelfogása szerint megfelel.

Képzeljünk el egy olyan zenekart, amelyben a karmester csak azért vezényel, hogy a vezénylés látszatát fenntartsa, egyébként meg mindenki úgy és azt játszik a hangszerén, ami éppen eszébe jut. Ezt éppenséggel improvizálásnak lehetne nevezni, de hogy ebből egységes szimfónia nem jön létre, az holtbiztos. Ugyanis nem kevesen azon filozófia szerint játszanak a hangszerükön, hogy nekem aztán a karmester hadonászhat össze vissza, én úgy játszom, ahogy én akarok. Slussz. Ha valakinek nem tetszik, elmehet panaszra az úristenhez, aki persze nem létezik.

Nos, abban a világban amiben kényszerűen élünk, ezt a szimfóniát játssza a zenekar már évezredek óta, de meg is látszik az eredménye, mert tönkreteszik és folyamatosan rombolják a bolygót. /Lásd pl. „A hülyeség kora” és Leonardo DiCaprio „Özönvíz előtt” című dokumentumfilmeket./ 


Bizonyos egyéni érdekeltségek /olajvállalatok, korrupt politikusok, stb./ egyszerűen letagadják, hogy amiből nekik egyéni hasznuk származik, az a bolygó kifosztásához vezet, de nekik a magán profit többet ér, mint a bolygó védelme és az egészséges klíma fenntartása. De lehet-e egyáltalán normális gondolkodásról beszélni ott, ahol az emberek döntő hányada tömi magába a nikotint, és a saját testi egészsége abszolút nem érdekli?! Akkor ne csodálkozzunk azon, hogy általános rablógazdálkodás folyik világszerte, és ahová beteszi a lábát az ember, ott a kizsákmányolás ezernyi formája ölt testet.

A történelemben hatalom ittas diktátorok gyilkoltak le tömegeket, háborúkat vívtak halálosztásra specializálódott katonai hadvezérek millió és millió áldozattal, akiket nemes egyszerűséggel járulékos veszteségnek neveztek. A bársonyszékben ücsörgő, teázgató tábornokok úgy küldözgették a frontra a hús-vér embereket, mintha azok csak ólomból vagy gumiból lennének. És az a mérhetetlen emberi szenvedés amit okoztak, nekik nem okozott fejfájást, mert aki nem tartja emberhez méltónak a másik ember halálba küldését, az eleve nem megy el katonai pályára, de politikus pályára sem, hiszen az ilyen felfogású emberek előtt az élet csak addig szent, amíg tartanak a választások. Utána már úgy állnak a dolgokhoz, pl. ha a nép tüntet valamiért, akkor azt mondják: „ha megunják, majd elmennek haza”. És nem úgy: „mi a probléma, oldjuk meg közösen!

És ez nem csupán a diktatórikus államokban van így, hanem a demokráciának nevezett áldiktatúrákban is, csak finoman fogalmazzák meg a/z ellenzékhez tartozó/ nép akaratának semmibe vevését, hiszen akkor is úgy lesz, ahogy a hatalmon lévők akarják. Mert hogy eleve olyan törvényeket hoznak, hogy őket támogassa és ne a népet, amelynek a pénzét úgy és arra használják, amire nekik tetszik.

Ennek ellenére a nép nem ábrándul ki ebből az általános társadalmi és erkölcsi zűrzavarnak nevezhető szimfóniából, hanem újra meg újra megszavazzák a létjogosultságát, mondván, nincs más, ezt kell szeretni.

Anno szinte az összes diktátort fellépésekor éljenezték a dilettáns erkölcsi nívóval bíró tömegek, Sztálintól kezdve Hitlerig /stb./, akiket utólag tömeggyilkosoknak neveztek. Az apukák meg békeidőben viszik a gyerekeiket a fegyverkiállításokra és mutogatják nekik a fejlett technikai arzenált. De hogy ezek arra valók, hogy a hazaszeretet címszó alatt anyák, apák és gyereket beleit ontsák ki és fejét szakítsák le, alkalomadtán otthonokat, óvodákat, iskolákat, lakóépületeket, kórházakat romboljanak le, állatok, madarak, növények életterét lőjék rommá, azt már nem mondják el nekik. Mert ha elmondanák, akkor eleve nem vinnék szórakozni a gyerekeiket a harcászati bemutatókra, de viszik, és ugyanazokat a családi tragédiákat és szenvedéseket termelik ki, mint elődeik, mert a történelem háborús borzalmaiból semmit nem tanultak és nem is hajlandók tanulni semmit!



A totális vérontást a háború művészetének nevezik, a gyilkolás uszítására szakosodott tábornokokat hősöknek, akikre felnéz a jelen társadalma és példaképnek kiáltják ki őket. Az öntörvényű társadalom mindezeken abszolút nem akad fenn, és ezt nevezik olyan szimfóniának, amely az evolúció anyagelvű alappilléreire épült, ahol nincsenek abszolút, mindenki számára érvényes erkölcsi kritériumok, és ebből fakadóan számonkérés sincs, mindenki úgy ráncigálja a saját hangszerét, ahogyan akarja. A képzeletbeli karmester meg úgy vonaglik középen, mint a szőrös lábú, kikent szájú, rendőri kordonnal védett ratyi a körúton, akinek joga van reklámozni a természet rendje elleni lázadását, mert az ember jogot formált magának arra, hogy mindent és minden szinten a visszájára fordítson. És ha ezek vannak /lesznek/ többségben, akkor a kisebbségnek elpisszenés van és meghunyászkodás, különben az egyre terebélyesedő tömeg maga alá gyűri!

Ennek az igen népszerű szimfóniának nyilvánvalóan az evolúciós elmélet az alapja, amit igen sokan az egyetlen reális lehetőségnek neveznek az élet eredetére és céljára vonatkozóan. Abba a bizonyos söröskorsóba bizony össze-vissza töltenek mindent, csak sört nem, mert a világi társadalom teljes öntudatossággal tagadja, hogy az Életnek az értelem, a céltudatosság, az erkölcsi normák örök érvényű kikezdhetetlensége lenne az alapja. Ami nem az anyagba bújt véletlen célszerűség és célszerűtlenség keveréke, hanem nagyon is tudatos akarat és a teremtett anyagon való abszolút uralkodási képesség eredménye.
Az univerzum valódi szimfóniája


Ezt a szimfóniát Jézus Krisztus Újszövetsége néven ismerjük, amely más néven az Evangélium, a Jó Hír. Itt a karmester az Úr Jézus maga, aki vezényel, a kotta pedig, amelyet minden zenész, aki a zenekarban játszik figyelembe vesz, azok az Újszövetség alapelvei, rendeletei, törvényei, utasításai. Mindezek eredete az Ószövetség, amelyben a törvények az adott kor követelményeihez voltak igazítva, s amelyek a Mózes törvényeként voltak ismeretesek. Mindazonáltal nem Mózestől származtak, hanem Ábrahám, Izsák és Jákób Istenétől, Aki az univerzumot és magát az embert is teremtette.

Erre mondja a másik oldal, hogy ez az egész egy mese, és a vallás is csak azért fejlődött ki, hogy a mindenkori vallásvezetők azzal manipulálják a népet, akiket kihasználni, és akiken uralkodni akarnak. A vallás a nép ópiuma, és mindenki olyan vallást választ magának, amilyen ópiumot akar, amilyen állagú rózsaszín felhőben szeretné ringatni magát.

Ellenben a tudomány racionális alapokon áll, a vallás meg tiszta misztérium, ahol lehet a zavarosban halászni. Mintha a tudomány talaján álló, a racionalizmusra hivatkozó anyagi profitérdekeltségűek nem halásznának a zavarosban évezredek óta. És mintha nem pontosan az evolúció talaján állók hirdetnék, hogy semmiféle felsőbbrendű isteni hatalom nem létezik, sem semmiféle isteni számonkérés, ezért aztán a hatalommal való visszaélés és az emberi olcsó munkaerő általános kihasználása kéz a kézben járnak a Föld nevű bolygón, miközben pl. a bankok /stb./ önkényes uzsorakamata, és az abból származó kilakoltatások nyilvánvalóan a zavarosban való törvényes halászással egyenlők.

Bizony így van ez, és meg lehet nézni, hogy kik viszik többre a világban, az ügyeskedők, a kapcsolatokkal rendelkezők, a pénzért bármiféle sötét üzelmekre hajlandók, vagy a becsületesek, tisztességesek, a másik tulajdonát és emberi személyiségét teljes mértékben tiszteletben tartók. Elvégre tisztességes mindaz, ami törvényes, és törvényes mindaz, aminek a megállapításához nincs feltétlenül szükség tisztességre, hanem sokkal inkább egyéni érdekeltségre, és a pénz mindenekfelett való szeretetére.

Nyilván a világ az ügyeskedők, a hatalom és vagyon ittasok gyakorlóterepe, ahol azok tudják eladni magukat, akik képesek akár vallási színezetet is adni fellépésüknek, és ha kell, Istent meg Jézust is emlegetik, meg a Bibliát is idézgetik itt-ott, amit úgy forgatnak ki, ahogy az ő egyéni érdekeltségük megkívánja.

Az ezotéria világa híres arról, hogy a vallást olyan képlékeny masszának fogja és fogassa fel, amelyben mindent és mindenkit összhangba lehet hozni, az isteni szellemet a démoni csakrák kapuinak kitárásával, amelyben a /háttérben megbúvó/ démonok mint jóságos tündérek vannak feltüntetve, és ahol a szeretet szellemében a legsötétebb sátáni praktikákat is a fel nem készült, transzcendens élményekre áhítozó tömegek agyába lehet csempészni.

Az átlagember gyógyulni akar a betegségéből, de hogy honnan jön a beavatottak kézrátételes energiája, arról fogalma sincs, de nem is nagyon érdekli, mert őt is csak a rögtön és azonnal történő gyógyulás vagy meggazdagodás izgatja, amit aztán ezek a jól öltözött, barátságos arcot vágó tisztánlátók, hipnotizőrök és energiaspriccelők ki is használnak. Mert vagy a pénzre mennek, vagy arra, hogy olyan jámbornak beállított ideológiákat és tanrendszereket /pl. agykontroll, stb./ fogadtassanak el, amelyek a szellemvilág sötétségéből erednek. Nem véletlenül vannak magasabb rendű beavatások, amelyeket akárkinek nem mernek kiadni, mert az illető felkészületlen azotériamajmoló úgy bezavarodik, hogy egykönnyen idegroncs lesz belőle.

Pl. a népszerű és széles körben terjesztett jóga meditáció is magasabb szinten a kundalini kígyó bűvkörébe vezet, és olyan vallási közegbe, amelyet nem véletlenül tilt a Biblia, mivel a Sátán fennhatóságához tartozik.

„amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekhez bármi közötök legyen.” (1Korinthus 10:20, Egyszerű fordítás; vö. Zsoltár 106:37)

Isten és a Sátán ősellenségek, és a Biblia pont ennek a harcnak a történelmi állomásait mutatja be, egyrészt az ősi zsidó nép 1500 éven át tartó útján keresztül, akiket a törvényük Krisztushoz vezetett /volna/, de akit romlottságuk miatt nem ismertek fel, és akit azok sem ismernek fel, mint Istentől küldött Megváltót, akiket tanáraik az anyagelvű evolúciónak az Élet alapvető értelmetlenségét hangoztató szellemi kosztján neveltek és nevelnek.

A világ át lett adva Sátánnak, a világi emberek pedig a sátáni eszméknek, akik olyan szinten vannak manipulálva, amelynek a befogadására önként hajlandók.

Akkor fog valaki az univerzum isteni szimfóniája szerint élni, ha rászánja magát ennek a szimfóniának a megismerésére és befogadására, mivel akkor felismeri, hogy létezik egy olyan biztos alap és rendíthetetlen irányadó mérték, amelyhez mindent és minden időben mérhet, amely időtállóbb mint a gránit és kikezdhetetlenebb, mint maga az univerzum, mert magától az univerzum Istenétől származik, Aki öröktől fogva mindörökké létezik és mindenek felett szuverén módon trónol.

Aki nem csak a szeretet Istene, de a hatalomé is, amelyet felhasznál az általa jóknak tartottak megjutalmazására, és a szemében gonoszoknak bizonyulók megbüntetésére.

A Bibliában mindenre ott van a válasz, az élet értelmére is, amelynek lényege, hogy az ember az Isten tetszésére éljen azáltal, hogy az Ő reá szabott törvényeit a szívébe és az elméjébe oltsa. (vö. Prédikátor könyve 12:15, Károli) Az isteni szimfónia a szeretetre épül, de arra is van hatásköre, hogy akik nem illeszkednek bele ebbe az égi eredetű univerzális szimfóniába, azokat a létezésből egyszer s mindenkorra kipenderítse. (vö. Jelenések 11:18)

Az embernek szabad akarata van, amelyet használhat engedelmességre, de engedetlenségre is, és amit vet az ember, azt is fogja aratni! Minden egyes ember lehetősége és erkölcsi felelőssége, hogy ezt a szimfóniát /az engedelmesség kritériumait/ megtanulja és egy élethosszon át gyakorolja. A fekete és a fehér, a jó és a rossz ki van jelentve a Bibliában, mindenkinek a saját leginkább kívánatos érdeke, hogy azt megtanulja érteni és helyesen értelmezni. Mert abból fakad az engedelmessége, és az univerzum rendíthetetlen irányadó mértékeihez való feltétlen és abszolút igazodása. Minden ellenkező esetben az ember útja az Életből kifelé vezet és az Élet értelmétől való eltávolodásban ölt testet.

Győzzön meg!

Egy hölgyismerősömtől hallottam ezt a kijelentést, aki nyilvánvalóan semmiről nem volt és mind a mai napig nincsen meggyőződve, különösen arról, hogy az igazság, amihez minden embernek igazodnia kell, a Bibliában van kinyilatkoztatva. Mindazonáltal ez a kijelentés egy igen komoly tévedésről tesz bizonyságot, amely a legtöbb ember sajátja, mégpedig hogy akiknek személyes meggyőződésük van, azoknak a feladata lenne a mások meggyőzése. Ez olyan lenne, mintha étellel fel lehetne hizlalni valakit, egy felnőtt embert, akit mi etetünk kanállal, vagy bármi egyébbel.


Pontosan az a baj a tudományos és evolucionista filozófiákkal, hogy azok arra készülnek, hogy az embereket meggyőzzék valamiről /pl. hogy az összes állat a túléléséhez szükséges anatómiai sajátosságait, képességeit saját maga fejlesztette ki évmilliók alatt!?/, amiről az embereknek maguknak kellene meggyőződniük /mondjuk hogyan lehet addig túlélni, amíg a túléléshez szükséges képességek ki nem fejlődnek, pl. hogyan lehet túlélni egy olyan műszívvel, ami még nincsen kifejlesztve, hanem csak olyan kezdetleges stádiumban van!?/. A tudománynak csak tényeket lenne szabad feltárnia bármiféle ideológia propagálása nélkül, ezzel szemben a tudósok által képviselt ideológiát úgy reklámozzák, mint a TV-ben mindazt a sok eladásra gyártott gagyi cuccot, amelyből gyártóik profitálni szeretnének.

A tálalás úgy van, hogy annak megvétele az egyén érdeke, közben meg minden a profit behajtásáról szól, csak ez nem látszik a háttérben. A reklámokban vigyorgó embereket nem az érdekli, hogy amit velük reklámoznak, az valóban érték-e vagy sem, hanem az, hogy őt megfizetik. Ő szerepelhet a TV-ben, a plakátokon. Azért adja az arcát, a bárgyú de kötelező vigyorát, hogy te megvegyél valamit, mint a nagyközönség egyik tagja, akit nem tartanak többre, mint statisztikai adatot, hogy miből hányat adtak el és milyen profitot hozott. A nagyközönségnek szánt reklám mögött mindig személytelen profitérdekeltség van, és azért dugják az orrod alá 'a szeretet szellemében' a reklámszakma dörzsölt háttéremberei, hogy kicsalják a pénz a zsebedből.


Ellenben Isten üzenete, az evangélium sohasem profitérdekeltségű, és mindig személyes eredetű, mert ott van mögötte Krisztus, aki mögött ott van az igaz Isten. Amelyik vallás vagy egyház a saját profitját hizlalja az evangélium üzenetével, az maga alatt vágja a fát. Mert az ebből szerzett anyagi profitja /lásd pl. a történelmi katolicizmust/ tanúskodik ellene és okozza az ítéletének az indokoltságát! Az Isten nem anyagi hanem szellemi és erkölcsi meggazdagodásra adta az evangéliumot (vö. 1Korinthus 1:5) hogy az embernek legyen egy biztos pontja ebben a nyughatatlan és zűrzavaros világban, és egy olyan eljövendő földi Paradicsomra vonatkozó reménysége, amelynek megvalósulására Isten adja a garanciát. (vö. Zsidók 2:5; 6:13, Csia; Vida fordítás)

De vajon szántam elegendő időt és energiát arra, hogy utána nézzek, mennyire biztos ez a garancia? Megvizsgáltam alaposan a Bibliát, hogy az honnan, kitől ered, hogyan jutott el hozzánk, kik írták, milyen célból és az általuk leírtaknak milyen tudományos, archeológiai, történelmi, társadalmi, lélektani, anatómiai /stb./ hitelessége van? Ismerem a Biblia 3500 éves időterjedelmén át tartó történelmi és a jövőre vonatkozó prófétikus kijelentéseinek összefüggéseit, valóságtartalmának megbízhatóságát?

Önmagam is eligazodok a Bibliában Isten szent szellemének a segítségével, vagy állandóan mások magyarázataira vagyok utalva, mint akinek semmilyen alapvető ismerete és abból fakadó meggyőződése nincsen? (vö. Lukács 11:13; 12:57; Máté 24:15) Össze tudom vetni a világ vallásait a Bibliával, és látom az alapvető különbségeket, pl. hogy melyik vallás Istene akarja a háborúkat végleg megszüntetni a földről, és van hatalma is hozzá?! (vö. Zsoltárok 46:8-9, MBT. fordítás; Ézsaiás 2:2-4)

Továbbá eligazodok a kereszténység egymásnak ellentmondó tanításaiban, amelyek a Krisztustól való eltávolodás fokmérői, semmint a hozzá közel állásnak a bizonyítékai?! Meg tudom ítélni a katolicizmus intézményesített vadhajtásait a Krisztus kijelentéseinek a fényében, vagy hagyom magamat általuk meggyőzni, a filozófiájuknak meghajolva, amelyhez nem a Bibliát használják, hanem a saját hagyományaikat?!

Olyan szinten ismerem a Bibliát, mint a saját szakmámat, hivatásomat, amellyel a mindennapi kenyeremet keresem? Ha nem ismerem, de ugyanakkor kész vagyok hangoztatni a róla való laikus véleményemet, akkor az pont olyan, mint magamat kiadni egy szakembernek, aki rögtön megbukik, ha élesben kell produkálnia!

Bizony leginkább azoknak van hangzatos véleményük a Bibliáról, akik sohasem tanulmányozták azt, mert annyira sem tartották, hogy a hitelességének utána nézzenek. Ezek az emberek a saját felszínességükről, értéktelenségükről tesznek bizonyságot, és azt vetítik ki a Bibliára. Amit pedig kitalálnak róla, abban a véleményükben meg is merevednek, de azt aztán váltig tagadják, hogy nekik előítéletük lenne. Az ilyenekből szinte soha nem lesznek Krisztus valódi tanítványai, mert a nyitottságuk előtt jár az okoskodásuk, valójában az ostobaságuk.

Csak akik bejárják a minden egyes embernek felkínált megismerés izgalmas, lenyűgöző, semmihez sem hasonlítható útját, azok fognak az út végére érni, azok fognak hitre és meggyőződésre szert tenni. Mert az útkeresés végén ott van az Isten, és a jutalom az Ő létezésének bizonyossága, a szeretetének a megtapasztalása, a hit ajándéka. Még ha milliónyi fájdalmat is hordozunk magunkban, az Ő közelségében nem érezzük ezeknek a súlyát. Onnan fogjunk tudni, hogy megérkeztünk Hozzá.

„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jeremiás 29:13)

Nincsenek megjegyzések: