motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. április 3., hétfő

Ízület-evolúció

Ízület-evolúció-manipuláció

A tökéletes implantátum

Egy 55 éves férfi kereste fel az Európa-hírre szert tett olaszországi FrankóProtkó® intézetet abból a célból, hogy protézist csináltasson magának, mivel komoly rágási problémái adódtak az utóbbi időben. Érdeklődésére, hogy mennyi idő alatt készül el számára a megfelelő protézis, a következő választ kapta:

A legmodernebb szériaprotézis elkészítése a mintavételtől a beültetésig mintegy 10 hetet vesz igénybe; az első héten a kész termék mintegy 10%-a készül el, a 2. héten 20%-a, a harmadikon 30%, és így tovább egészen a végső stádiumig. A 10. hét végére készül el teljesen. Ha valakinek nagyon sürgős a dolog, előbb is beültethető, de akkor a cég garanciát nem tud vállalni arra, hogy a protézis megfelelően tud működni, hanem a hiányosságai olyan mértékben lesznek érezhetőek, amilyen mértékben az elkészítés és beültetés ideje megelőzte az optimális szintet.

Erre a férfi úgy nyilatkozott, hogy ő inkább megvárná a 10 hetet, csak tökéletesen működő protézist kapjon. Pénz nem számít, kerül amibe kerül. Megyegyeztek a részleteket illetően, majd a biomechanikai vizsgálatok után levették a szükséges mintákat. 10 hét elteltével a szükséges beültetés megtörtént a híres fogpótló klinikán, majd az illető megnyugodva és természetes mosollyal kisétált az intézetből.

Egy hét múlva azonban csörgött a telefon az intézet igazgatójának asztalán és egy ingerült hang felháborodva reklamált, miszerint az intézetben átverték őt. Nemrég fizetett ki több milliót egy teljesen új protézis konstrukcióért, egy extravékony titán implantátummal rögzített műfogsorért, amelynek a beépített gumigyűrűs patentjai jelen állapotukban össze-vissza lifegnek, az felső és alsó sor fogainak némelyike ide-oda dülöngél és az egész szerkezet feltűnően lötyög, immár az illető állkapcsának izületét is görcsbe rándítva. Ráadásul a fogaknak a kelleténél nagyobb erővel történő hosszantartó összeszorítása bruxizmust okozott, aminek következtében az állkapcsot a koponyával összekötő rágóizmok és állkapocs-ízület túlterhelése miatt tenziós típusú, órákig nem múló, lüktető fejfájás lépett fel.

Az igazgató feltűnő udvariassággal kért elnézést a harapási rendellenességek kialakulásához vezető váratlan műhiba miatt, berendelte az illetőt személyes konzultációra, melynek során kiderült, hogy véletlenül elcserélték az implantátumot egy másik személy számára készítettel, amely ráadásul csak félkész állapotban volt, és azt ültették be az övé helyett. Mivel az állkapocs térbeli elhelyezkedése anatómiailag kihat az egész test pozíciójára /még a minimális fogeredetű eltérések is kóros testtartást idézhetnek elő/, aminek következtében az illetőnek először íny- illetve fogágy-gyulladása (parodontitis) keletkezett, majd begyulladt az egész állkapcsa, ezért újra ki kellett operálni a beültetett anyagot, és meg kellett várni, hogy a gyulladás megszűnjön.

Utána meg kiderült, hogy a spontán elmozdulások, félrenyelések és sorozatos túlrágások miatt kialakult krónikus gócfertőzés az arcizmaiban lappangó idegzsábát idézett elő, mitől az arca váratlan időközönként fölfújódott. Természetes rózsaszín bőre kivörösödött, amit az egyre növekvő dühe is felfokozott. Végül is az illető bíróságra vitte a dolgot és egy hosszú pereskedési huzavona vette kezdetét.

A bíróságon derült ki, hogy az illető kárvallot egy híres evolúcióbiológus, aki - csak úgy mellékesen megjegyezve -, azt hirdette széltében-hosszában, hogy az állatvilágban az izületek millió évek alatt fejlődtek ki, természetesen bármiféle előzetes terv és cél nélkül. Hogy ez mennyire ésszerű és lehetséges, nézzük meg közelebbről a dolgokat.

Az evolúció állításai

A ma élő gerincesek több mint 99%-a rendelkezik állkapcsokkal. Az állkapcsok és a fogak kialakulása az egyik legnagyobb lépés a gerincesek evolúciós történetében, de eddig nem találtak olyan ősmaradványt, amelynél tetten érhették volna ezt a lépést. Kezdetben, mintegy 420 millió évvel ezelőtt az állkapocs nélküli, fogatlan, páncéllemezekkel borított halak uralták a tengereket, folyókat és a tavakat is.

Az evolucionisták kihalt a állkapocsnélkülieket (Ostracoderma) tekintik az állkapcsos gerincesek előfutárának. Különböző nemzetiségű paleontológusok és fizikusok nemrég úgynevezett szinkrotron röntgensugaras tomográf használatával vizsgálták meg néhány kihalt állkapocs nélküli gerinces (Galeaspida) fejének anatómiáját. (Forrás: Nature)

Úgy tartják, a 435-370 millió évvel ezelőtt élt csoport az Ostracodermák közé tartozott, és evolúciós átmenetet alkotott az állkapocs nélküli és az állkapcsos gerincesek között. A korábban Sinogaleaspis zhejiangensis fajként meghatározott példányok részletes vizsgálata és háromdimenziós rekonstrukciója alapján a kutatók egy új nemzetséget írtak le Shuyu néven ("állkapcsos halak hajnala").

A Shuyu az egyik legkorábbi és legprimitívebb Galeaspida nemzetség. A példányok a szilur időszakból származó (430 millió éves) Maosha Formációból kerültek elő. A sekélytengeri környezetben lerakódott üledékes kőzetből gazdag Galeaspida fauna került elő (például Shuyu, Meishanaspis, Hanyangaspis, Sinacanthus). A szürkészöld kvarchomokkőből 20 olyan egyed ismert, melyeknek a koponyája háromdimenziós állapotban őrződött meg. A most ismertetett eredmények szerint összesen hét példányt vizsgáltak meg a röntgentomográffal. Az így nyert metszetek arra utalnak, hogy a koponya belső kitöltése megőrizte az agy, az idegek és a véredények eredeti morfológiáját, így három dimenzióban tudták rekonstruálni az állat agyát és érzékszerveit.

A Shuyu halaknál most azt figyelhették meg a paleontológusok, amint az állkapcsok megjelenése előtt az agy átrendeződött. A ma élő gerincesek embrionális állapotában az állkapcsok azokból az őssejtekből alakulnak ki, amelyek előrevándorolnak az utóagyból a kifejlődő orrcimpák között. Ez azonban nem történhet meg a mai állkapocs nélküli gerinceseknél, mert ezeknek egyetlen orrszervük van középen, ami egyszerűen "útban van".

Az ázsiai fosszilis halak orra viszont a modern állkapcsos gerincesek anatómiájára hasonlított, és ez egy kezdő lépés lehetett az állkapcsok kialakulása felé. A Shuyu azt az állapotot mutatja, amelyet a jelenleg elfogadott evolúciós modellek előfeltételnek tekintenek az állkapcsok kifejlődéséhez. A paleontológusok szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a gerincesek koponyaanatómiájának átszerveződése lépésről lépésre következett be az állkapocs kialakulása során.

A paleontológusok már elég régóta úgy gondolták, hogy az állkapcsos halak jobban alkalmazkodtak a környezethez és az új kihívásokhoz, és emiatt szorították ki és cserélték le az állkapocs nélküli rokonaikat és szomszédaikat azokban a viharos földtörténeti időkben.

A Bristol's School of Earth Sciences kutatója, Philip Anderson és társai a Nature legújabb számában publikálták meglepő eredményeiket, melyek szerint szó sincs arról, hogy az újonnan kialakult állkapcsos formák cserélték volna le az állkapocs nélküli fajokat. A táplálkozási mechanizmus változatossága alig vagy egyáltalán nem befolyásolta az állkapocs nélküli halak sokféleségét, amelyek még legalább 30 millió éven keresztül megosztották a rendelkezésre álló ökológiai teret az állkapcsos halakkal, mielőtt elkezdődött volna a jelentős hanyatlásuk.
A kutatók annak sem találták nyomát, hogy az állkapocs nélküliek hanyatlásával egyidejűleg az állkapcsos halaknál új funkcionális szerepek jelentek volna meg, ami szintén megkérdőjelezi az ökológiai kicserélődés elméletét. Az állkapcsos gerincesek ráadásul evolúciójuk során már elég korán jelentős változatosságot értek el a táplálkozási apparátus tekintetében, és ezt a sokféleséget fenntartották a devon időszakban bekövetkező környezeti változások közben is.
Korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy a legfontosabb állkapcsos gerincesek ökológiai változatosságának növekedése egy jól dokumentált, 400 millió évvel ezelőtt bekövetkezett oxigénszint emelkedési eseményhez kötődött. Az új eredmények azonban jóval korábbra teszik az állkapcsos gerincesek első diverzitás robbanását.

A ma élő halak többségét magába foglaló csoport (sugarasúszójú halak) és a korai Tetrapodák csak néhány állkapocstípussal és így elég egyszerű táplálkozási ökológiával jellemezhetők. Ugyanakkor a bizarr, kihalt csoportok (mint például a páncélos halak és a meglepően nagy számban előforduló kihalt tüdőshalak) nagy változatosságot mutattak ezen a téren.

A kutatócsoport tagjai azt remélik, hogy az általuk kifejlesztett módszerek használhatók lesznek más kihalt csoportok tanulmányozásában is. Különösen érdekes lehet ezt a kérdést vizsgálni a jelentős evolúciós átmenetek (mint például tömeges kihalások vagy evolúciós szétterjedések) során. [Forrás: itt és itt]

A cikk tudományos alapossága mutatja, hogy az evolúció elmélete a modern biológia alapja, és erre az alapra építkezve szinte naponta születnek új felfedezések. Az evolucionisták és szimpatizánsaik szerint ezzel a tempóval egyetlen kreacos/ídés "kutatás" sem tud versenybe szállni. Nem véletlenül nem hallani egyetlen ilyen "kutatási programról", egyszerűen nem léteznek. Azon az oldalon csak az igehirdetés van, a valóság megismerése egyáltalán nem érdekli őket. A cikk viszont rámutat: egyáltalán nem bebetonozottak az evolúciós magyarázatok. Van helye a vitáknak az evolúción belül az egyes folyamatok pontos leírásánál. Már eleve ez is megkülönbözteti az olyan működésképtelen áltudományoktól, mint a kreac/i.d.

Tényszerű elméletek = magyarázatok

Fentebb idézett kijelentéseket nézzük meg közelebbről:

Az állkapcsok és a fogak kialakulásával kapcsolatban eddig nem találtak olyan ősmaradványt, amelynél tetten érhették volna ezt a lépést;

A kihalt állkapocsnélküliek evolúciós átmenetet alkottak az állkapocs nélküli és az állkapcsos gerincesek között;

Az állkapcsok megjelenése előtt az agy átrendeződött;

A ma élő gerincesek embrionális állapotában az állkapcsok azokból az őssejtekből alakulnak ki, amelyek előrevándorolnak az utóagyból a kifejlődő orrcimpák között;

Az ázsiai fosszilis halak orra viszont a modern állkapcsos gerincesek anatómiájára hasonlított, és ez egy kezdő lépés lehetett az állkapcsok kialakulása felé;

Szó sincs arról, hogy az újonnan kialakult állkapcsos formák cserélték volna le az állkapocs nélküli fajokat;

A táplálkozási mechanizmus változatossága alig vagy egyáltalán nem befolyásolta az állkapocs nélküli halak sokféleségét;

A kutatók annak sem találták nyomát, hogy az állkapocs nélküliek hanyatlásával egyidejűleg az állkapcsos halaknál új funkcionális szerepek jelentek volna meg, ami szintén megkérdőjelezi az ökológiai kicserélődés elméletét;

Az állkapcsos gerincesek ráadásul evolúciójuk során már elég korán jelentős változatosságot értek el a táplálkozási apparátus tekintetében;

Az evolúció elmélete a modern biológia alapja, és erre az alapra építkezve szinte naponta születnek új felfedezések. [Az evolucionisták és szimpatizánsaik szerint ezzel a tempóval egyetlen kreacos/ídés "kutatás" sem tud versenybe szállni]; mindazonáltal egyáltalán nem bebetonozottak az evolúciós magyarázatok. Van helye a vitáknak az evolúción belül az egyes folyamatok pontos leírásánál.

Maradjunk a puszta tényeknél.

Tény az, hogy nincsenek ősmaradványok, amik bizonyíthatnák az állkapcsok és fogak kialakulásának folyamatát. Tehát pont arra nincs bizonyíték, amit az evolúció elmélete állít, ti. a fokozatos kialakulásra. Helyettük vannak az evolucionista elméletek: hogy mik és hogyan alkotnak evolúciós átmenetet – ezt megmondja az evolucionista filozófia. Az elméletet pedig úgy csűrik-csavarják, ahogy ők akarják, ahogy nekik tetszik.

Pl. hogy az állkapcsok sikeres megjelenéséhez az agy átrendeződött. Csak úgy és magától, leegyszerűsítve. /Hogy az agy és az általa vezérelt és a vele összefüggésben működő /!/ rendszer összefüggései milyen összetettek és bonyolultak - még ezen a szinten is – azt nem firtatják. Mert ha firtatnák, akkor az is kiderülhetne, hogy bármiféle rendszer átalakulása, sőt bonyolultabbá válása céltudatos beavatkozás/kivitelezés nélkül nem megy, hiszen csak úgy vaktában történő folyamatok éppenséggel leépítik a rendszert és nem felfelé építik. 

Átalakulás közben pedig az átmeneti folyamatok kellős közepén éppenséggel káosz uralkodik és nem rend, ami állítólag a folyamat végén magától – természetesen magasabb szinten létrejön. És akkor nem lehetne rövid tudományos színezetű cikkekben hosszú lére engedett hülyeségeket állítani. /Mivelhogy pl. a vasúti menetrend sem szokot csak úgy magától, spontán folyamatoktól vezérelve átrendeződni!/

Továbbá állítják, hogy az állkapcsok az őssejtekből alakulnak ki. A sejtprogramozást természetesen itt is átugorják. Meg magának az őssejtnek a létezését is magától értetődőnek veszik. Az állkapcsok jönnek elő, mint kalapból a nyulak. /Csakhogy ez még a cirkuszban sem magától történik, hanem a háttérben intelligens folyamatszakértő áll, aki mindútalan kihangsúlyozza, hogy "csak a kezemet figyeljék, mert csalok". Az evolucionistáknak meg a szájukra kellene hivatkozniuk, hogy csak azt figyeljék, mekkorát lódítanak éppen. A siker érdekében attól sem riadnak vissza. Sőt. A cél szentesíti az eszközt./

A folytatásban: kezdő lépések lehettek az állkapcsok kialakulása felé. /A visszalépéseket persze nem tárgyalják, mert akkor sosem jutnak el a végére. Le kell rövidíteni a folyamatot, a fantáziát meg fel kell gyorsítani. Elvégre millió meg millió évekről van szó, és ha leragadnak a részleteknél, akkor nem jutnak egyről a kettőre. És sose lesz belőle kétes dicsőségű hírnév. Amit ma állítanak, az holnap már elavult lehet. A száguldó villamosra hirtelen kell felkapaszkodnia annak, aki itt labdába akar rúgni!/

A táplálkozási mechanizmus változatossága alig vagy egyáltalán nem befolyásolta új funkcionális szerepek megjelenését, amik szintén megkérdőjelezik az ökológiai kicserélődés elméletét. A külső hatások tehát nem érvényesültek. Ennek ellenére az állkapcsos gerincesek evolúciójuk során már elég korán jelentős változatosságot értek el a táplálkozási apparátusuk tekintetében. Hogy hogyan és miképpen, azt megint nem firtatják. /A keri törpe úgy alakul át emeletes huszárrá, akárcsak az árnyék. Megnyúlik, mint az evolucionista kezében a csúzligumi. Az meg úgy húzkodja, ahogy akarja./

Az evolúció elmélete a modern biológia alapja, és erre az alapra építkezve szinte naponta születnek új felfedezések, amikkel a teremtéspártiak képtelenek versenybe szállni. Ezt nevezik a tudomány futóhomokjának. Aki ma rálép, vigyázzon, mert esetleg holnap hanyattesik. Elvégre az egyes részfolyamatok leírásánál lehetnek viták, csak maga a folyamat van bebetonozva. Mármint hogy úgy történt. Mivelhogy másként nem történhetett. Ez a modern biológia alapja.

A valóságban intellektuális/tudományos alapra helyezett istentagadás mögött, kitűntetésekre áhítozó, primitív, magamutogató lelkület áll. Ahogy pl. Marx György is nyilatkozta. "Ha valaki ismeri a végső világképletet, akkor nem érdemes fizikusnak lenni." Addig érdemes tehát, amíg pár csillagot le lehet kaszálni a sötét égboltról. A laikus tömeg meg állkapcsát tátva figyeli az eseményeket. Feltéve, ha némelyek állkapocs-protézise idő előtt nem mondja fel a szolgálatot, mert akkor a száját sem tudja kinyitni. Jól meg kell tehát tervezni azt, amit a természet sosem tervezett meg, hanem csak a génhibák sorozata, melyek úgy jutottak át a természetes kiválasztódás könyörtelenül jóindulatú szűrőin, mint a csirizes liszt a galuskaszaggatón. /Vagy netán még ez utóbbi sem magától?!/

Genetikai bizonyíték a gerinces állkapocs kialakulására

Évmilliókkal ezelőtt a gerinceseknek nem volt állkapcsuk, helyette rugalmas, fúzionált porcokból álló kosárszerű szájszervvel rendelkeztek. A University of Colorado ökológia és evolúcióbiológia adjunktusa, Daniel Meulemans Medeiros által vezetett nemzetközi kutatócsoport bizonyítékot talált arra, hogy az állkapocs nélküli gerincesek három génje lehet a kulcs a magasabbrendű gerincesek állkapcsának kifejlődéséhez.

Az állkapocs megjelenése fordulópont lehetett a gerinces evolúcióban, mivel lehetővé tette az addig passzív szűrögető táplálkozású, primitív gerinces számára, hogy nagy, mozgékony zsákmányt kapjon el és egyen meg. Máig megoldatlan kérdés, hogy alakult ki ez a szerkezet állkapocs nélküli ősök kopoltyúívéből. Azért, hogy megértsék ennek az evolúciós váltásnak a fejlődési alapjait, a kutatók ma élő ingolán vizsgálták a gerincesek garatjának kialakulásában részt vevő 12 gén expresszióját.

„Azt találtuk, hogy a gerinces állkapocs genetikai gyökerei a tengeri ingolának nevezett furcsa állkapocs nélküli halak lárváiban találhatók”, mondta Medeiros.

Az ingolák angolnaszerű halak, melyeknek nincs állkapcsa, és mint Medeiros mondja „rokonaikhoz képest furcsa csontvázzal rendelkeznek”. De „amikor alaposan megnéztük, hogyan működnek a gének az ingola fejének fejlődése során, azt láttuk, hogy ott van egy állkapocs terve, és valószínűleg csak néhány génnek kellene átváltania, hogy létrejöjjön egy teljes állkapocs.”


A vizsgálat eredményei szerint az ingolák garatjának háti-hasi tengelye mentén három gén (Msx, Hand és Gsc) együttesen kifejeződik, ami azt sugallja, hogy a gnathostoma típusú (állkapcsos gerincesekre jellemző) garat kiképzés már az állkapocs megjelenése előtt kifeljődött. Továbbá az állkapocsízület kialakulásának kulcsfontosságú szabályozó génjei (Bapx és Gdf5/6/7) nem fejeződnek ki az ingolák első kopoltyúívében, de expresszálódik itt egy másik gén (Barx), ami a gerincesekben nem. Vagyis az állkapocs nélküli (Agnatha) és az állkapcsos gerincesek (Gnathostoma) között a csapat által vizsgált 12-ből csak három gén működése eltérő.

Az eredmények felvetik az állkapocs evolúció új forgatókönyvének lehetőségét. Eszerint a Bapx és Gdf5/6/7 egy már meglévő háti-hasi mintázatképződési programba épül be, így megváltozik az első kopoltyúív chondrocytáinak (porcsejtjeinek) identitása, és így az evolúció menete.

Az állkapocs kialakulása nyitott kérdés a gerinces evolúcióban. Elnézve egy ilyen angolnaszerű halat „nehéz volt elképzelni, hogy fejlődhet valami ilyesmi cápák, halak vagy emlősök erős, harapó, rágó állkapcsává”, mondta Medeiros.

A csapat eredményeit a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közölte.

Science Daily, 2010. szeptember 23.

Duleba Mónika

További tényszerű elméletek = magyarázatok

"Évmilliókkal ezelőtt a gerinceseknek nem volt állkapcsuk, helyette rugalmas, fúzionált porcokból álló kosárszerű szájszervvel rendelkeztek.” Ami az állkapocs helyett volt, az is célját betöltő volt és nem egy véletlen kinövés a nyakon, vagy egy szőrtelen mócsing. Honnan tudta a vak evolúció, hogy szájszervre van szükség és hogyan hozta azt létre tervezés nélkül? És amíg ez nem jött létre, mi volt ehelyett? És ami ahelyett volt, az hogyan és miből jött létre? Közben hogyan táplálkoztak szájszerv nélkül? Az emésztés, a táplálék és a szájszerv hogyan hangolódott össze tervezés nélkül? És összehangolódás nélkül hogyan működött? 

Ha fokozatosan hangolódott össze, a fokozatok kialakulása közben hogyan működött 10, 20, 30%-os készültségi fokozaton? Ha nem tudta célját betölteni, amíg teljesen ki nem alakult az egész összefüggő rendszer, azalatt hogy hogy nem omlott össze az evolúciós mechanizmus? Bármilyen ember alkotta szájszerv-protézis használhatatlan, amíg nincs teljesen készen! Miért nem vonatkoztatják ugyanezt az elvet az evolúcióra. Csak nem mert halott létére is kedves nekik az elmélet, és ugyanúgy hurcolásszák, mint majom mama halott kicsinyét?!

Az állkapocs megjelenése fordulópont lehetett a gerinces evolúcióban, mivel lehetővé tette az addig passzív szűrögető táplálkozású, primitív gerinces számára, hogy nagy, mozgékony zsákmányt kapjon el és egyen meg. Máig megoldatlan kérdés, hogy alakult ki ez a szerkezet állkapocs nélküli ősök kopoltyúívéből.”

A máig megoldatlan kérdések miatt nem zavartatják magukat az evolucionisták, hanem kész tényként jelentik ki azt, aminek az eredetéről fogalmuk sincsen. Szerintük csak úgy megjelent az állkapocs, akárcsak egy bibircsók, vagy egy hórihorgas vadhús. Előbukkant, mint felhő az égen. De hogy egy összetett rendszer egyetlen kiforrott alkatrésze csak úgy nem bukkanhat fel magától, azt már nem vizsgálgatják, mert az tönkre tenné az elméletet. A hipotézis belerokkanna abba, hogy egy számtalan tényező összhangban működő rendszerének egy nélkülözhetetlen alkatrésze nem vetődik ki csak úgy a tengerpartra, mint egy szál deszka, amiből az ész bevetése által tutajt lehet építeni.

Szerintük ez a szerkezet állkapocs nélküli ősök kopoltyúívéből alakult ki teljesen magától. Na de a kopoltyúív se kutya, az hogyan alakult ki tervezés és cél nélkül? A kialakulás miért fölfelé fejlődés, miért nem elsatnyulás, lefelé épülés? Honnan tudja az evolúció, hogy neki fölfelé kell fejlődnie, és nem lefelé? Na és a közbeeső fázis alatt mi van, amíg nyúlik a kopoltyúív, mint a gatyagumi, addig hogyan funkcionál? Na és hogyan tudta az evolúció, hogy honnan hová, merre meddig, kinek és minek fejlődik?

Ha alaphelyzet a primitívség és a passzív szűrögető táplálkozási forma, de az azon a szinten legalább működik. Ha elkezd átalakulni, a közbeeső fázis tönkreteszi azt is ami eddig működött. A tehén is addig ad tejet, amíg a karóhoz van kötve a mezőn. Ha elkezd fára mászni, kell egy pármillió év, mire almalevet lehet fejni belőle. De a közbeeső fázisban milyen löttyöt ad, amíg a tőgyszerkezete át nem alakul almalégyártóvá? Valami erősen sárga folyadékot, amit bárminek lehet nevezni, csak almalének nem. Nincs az az evolucionista, aki fölhajtana egy korsóval belőle!

Az ingolák angolnaszerű halak, melyeknek nincs állkapcsa, és mint Medeiros mondja „rokonaikhoz képest furcsa csontvázzal rendelkeznek”. De „amikor alaposan megnéztük, hogyan működnek a gének az ingola fejének fejlődése során, azt láttuk, hogy ott van egy állkapocs terve, és valószínűleg csak néhány génnek kellene átváltania, hogy létrejöjjön egy teljes állkapocs.”

Az ingolák fejében ott van egy állkapocs terve, mégis mindig ingolák maradnak. Miért nem növesztenek állkapcsot? Na és hogy került a terv az ingolák génjeibe? Csak nem a patak sodrása vitte beléjük? És ha néhány gén átvált, miért nem hat szem vagy nyolc fül jön létre, vagy tizenkét farok? Miért egy teljesen funkcióképes állkapocs? Honnan tudják a gének, hogy mikor melyiküknek kell átváltaniuk a siker érdekében? Honnan tudják, hogy mi a siker és mi a kudarc? Nyilván az evolucionisták súgják meg nekik a saját dédelgetett elméletecskéjük szerint, és úgy bábáskodnak a gének mellett, hogy azok azt hozzák létre, amit ők éppen akarnak. Nekik nem gond, addig pattogtatják a kukoricát, amíg az a kerítést is átugorja. Csak jól rá kell ijeszteni.

"A vizsgálat eredményei szerint az ingolák garatjának háti-hasi tengelye mentén három gén (Msx, Hand és Gsc) együttesen kifejeződik, ami azt sugallja, hogy a gnathostoma típusú (állkapcsos gerincesekre jellemző) garat kiképzés már az állkapocs megjelenése előtt kifeljődött. „

Kifejlődni csak az tud, ami genetikailag kódolva van. Nyilván a az ingolák teljes felépítése kódolva van, különben nem születnének ingoláknak, hanem esetleg gorilláknak. Ha a garatkiképzés kifejlődött, akkor az része a teljes felépítésüknek. De ha az állkapocs nem része, akkor három eltévedt gén nem fogja kifejleszteni őket, mivel annak a háromnak az összes többivel összefüggésben kell működnie, egy teljesen összefüggő rendszert pedig csak az vezet vissza a vak véletlenre, aki maga is vak és süket az intelligens folyamatok meglátására.

Ahogy Whitehead Alfred North (1861-1947) angol matematikus, filozófus: mondta: „„Aki az életét arra áldozta, hogy bebizonyítsa, hogy a természetben nem létezik célszerűség, az önmaga is a kutatások érdekes objektuma lehet.”

Az eredmények felvetik az állkapocs evolúció új forgatókönyvének lehetőségét. Eszerint a Bapx és Gdf5/6/7 egy már meglévő háti-hasi mintázatképződési programba épül be, így megváltozik az első kopoltyúív chondrocytáinak (porcsejtjeinek) identitása, és így az evolúció menete.”

Az evolúció menetébe számtalan sok új forgatókönyv lehetősége belefér. Különösen a már meglévő háti-hasi mintázatképződési program véletlenszerű kialakulása. Onnan már csak egy ugrás az első kopoltyúív chondrocytáinak (porcsejtjeinek) identitás-változása, ami az evolúció menetének megváltozásával jár együtt. A műsorváltozás jogát az evolúció fenntartja. Vagy az is lehetséges, hogy az evolucionisták maguk változtatgatják a műsort a színfalak mögül?!

"Az állkapocs kialakulása nyitott kérdés a gerinces evolúcióban. Elnézve egy ilyen angolnaszerű halat „nehéz volt elképzelni, hogy fejlődhet valami ilyesmi cápák, halak vagy emlősök erős, harapó, rágó állkapcsává”, mondta Medeiros.” Nehéz volt elképzelni, de azért sikerült. Csak ne hogy a nyitott kérdés fejlődjön nyitott gerinccé, nyitott, de jól záródó állkapocs helyett. Mert egy ilyen zabolátlan mutáció még az evolúció végét jelentené. Na de azért az ilyesmire ügyelnek az evolucionisták, nehogy valami feltűnően torzszülöttet hozzanak létre. Ha esetleg torz, az nem baj, csak ne vegyék észre. Ők legalábbis nem fogják. Saját torz gondolkodásuk erre a garancia!


Nincsenek megjegyzések: