motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. november 17., péntek

Háromsághívő lelkészek intése


Hogy értelemmel megáldott emberekhez méltón váltsunk szót, szeretném kifejezni azon /közös/ kiváltságunkat, hogy egymást – ha szükséges – inteni tudjuk. Az alant felsorolt igék mutatják ezt.

az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.” (Tit 1:9, Neovulgáta);
betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.” (Ro 15:14);
intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert „tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol 1:28);
intsétek a rendetleneket” (1Thess 5:14);
intsen titeket a ti hitetek felől” (1Thess 3:2);
intünk az Úr Jézusban” (1Thess 4:1);
intsétek, mint atyafit” (2Thes 3:15)

Ti azt írjátok: „a szentháromságot elfogadjuk... Gyülekezetünk elkötelezte magát a Biblia mellett...A Bibliára mint Isten szavára és kinyilatkoztatására tekintünk, és erről tanítjuk a gyülekezetet...végezetül szeretném pontosan látni, mi az Ön leveleinek célja: keresi Istent és ebben kér segítséget, vagy a hitünk, saját magunk és a gyülekezetünk Bibliához való viszonyát kérdőjelezi meg.”

Kedves Barátaim!

Ha én lennék Pál apostol, akkor úgy írnék levelet nektek, mint ő a félrevezetett galatabelieknek, és mert nem vagyok az, ez még nem gátol abban, hogy intselek benneteket. Ez úgy isteni felelősségem, mint bárki másnak, aki látja, hogy tévedésekben vagytok. Egy ilyen kijelentéstől nem kell rögtön begubódzni, vagy rögtön minden ajtót bezárni, ugyanis az egyetlen Biblia ellenére csak Magyarországon több tucat magát kereszténynek tartó felekezet van, és mind magát a Biblia talaján állónak tartja.

Vannak tehát tévtanítások, ez világos, de senki magát tévtanítónak nem tartja. Hogy is van ez? Pál szerint démoni tanításokra is fognak hallgatni:” „A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni” (1Tim 4:1, Csia) - ugyanakkor ezt mindenki tagadja, de attól még igaz! Ti is azt mondjátok, elköteleztétek magatokat a Biblia mellett. A szentháromság tantétel mivel nem bibliai tanítás, nem mondtok igazat. Kérlek benneteket, hogy figyeljetek a következőkre:

Az apostolok üdvözültek anélkül, hogy ismerték és tanították volna a szentháromságot, hiszen az a tanítás, hogy az Isten szentháromság: Atya-Fiú-szentlélek, csak jóval a haláluk után lett megfogalmazva nem ihletett emberek részéről – a Bibliában ez a tan nincs benne!

Olyan van, hogy együtt van említve a három (vö. Mt 28:19), csakhogy ez a szöveg egyáltalán nem azt mondja, amit a háromsághívők kiolvasnak belőle, hogy t.i. az Isten három személyből áll, ill., hogy mindhárom valóságos Isten. Ez kiforgatása annak, ami ott le van írva. A háromból azonban csak az Atya egyedül az az Isten, Aki mindenek felett áll, és Fölötte nincs senki: (vö. Zsid 6:13 – „mivel nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött”).

Ezt az Istent nevezte Krisztus egyedül igaz Istennek (vö. Jn 17:3), és csak a háromsághívők szerint van három egyedül igaz valóságos Isten, de Jézus és a többi ihletett bibliaíró szerint nincs. [Egyébként hogy lehet mind a három valóságos Isten, ha csak az Atya egyedül igaz Isten?!] A másik plasztikus igehely a 2Kor 13:13, ahol a három ismét szerepel, de csak egyvalaki van Istennek nevezve, a másik kettő nem, mivelhogy amikor a Biblia az Istent (ho theoszt) említi, következetesen csak az Atyát érti alatta, mint ahogy Jézus is így mondta: – Ján 6:27.
Az, hogy nem Jézus az Atya, ez egyértelmű – vö. Mt 23:9. De hogy nem Jézus a Jehova, arra itt a bizonyítékok sora: Jézus az Ézsaiás 61:1-et idézve mondta: „Jehova szelleme van rajtam...” (Lk 4:18). Akkor hogy lehet Ő a Jehova? És ha a héber szövegben ott van a JHVH, akkor ezt miért ne ejtette ki volna Jézus? Talán Ézsaiást Isten szelleme vezette, Jézust meg nem? Ha meg kiejtette Jézus a JHVH-t, akkor ezt máskor is megtette: „Ó halld Izrael, JHVH a mi Istenünk egy Jehova” (Mk 12:29). De ha ezt saját magára értette, akkor azt kire értette: „ha Jehova nem rövidítette volna meg azokat a napokat” (Mk 13:20). Itt nem evidens, hogy valaki másról beszél? És amikor az Ördög megkísértette Jézust, miért nem ismerte fel benne a Jehovát, akivel a Jóbnál vitába kezdett? ! (vö. Jób 1:6, stb; Máté 4. rész) [A Jehova nevet az Úr kifejezés helyett értelemszerűen idéztem a fenti bibliaszövegekben, s később is ezt teszem.]
Azt mondta Jézusnak: „Parancsot ad felőled” (Mt 4:6) Vajon ki ad Krisztus felől parancsot, ha Krisztus azonos azzal, aki őfelőle parancsot ad? Vagy 5Mózes 18:15,18: - Prófétát támaszt néked a Jehova, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok”. (vö. Csel 3:22) És mit mond erre Jézus? „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt” (Jn 5:46). Most akkor a szent Próféták Istenét azonosítsuk azzal, aki a szent Isten prófétája? (Vö. Jel 22:6; Lk 7:16; Jn 6:14)
Ha az Úr (JHVH) elküldi az előre kirendelt Jézust (Csel 3:19-20), akkor hogy lehet a JHVH a Jézus? Ha a prófétát támasztó JHVH Isten (Csel 3:22) feltámasztotta az ő szolgafiát (Jézust) és elküldte, hogy elfordítsa a népet bűneitől (Csel 3:26; Mt 1:21) – akkor hogy lehet a Jézus a Jehova, a feltámasztott a feltámasztóval azonos? Az elküldött az elküldővel? TE (az Isten), a te SZENTEDDEL (Krisztussal)? (Vö. Csel 13:35; Jel 12:10) Azonban különbség van az Úr Krisztus (Lk 2:11), és az Úr (eredetiben JHWH) Krisztusa között! (Lk 2:26) Hogy lehet Jehova Jézusa Jehova?
Hogy pedig Jézust is nevezi Istennek az írás [a görögben az isten szó mindig kisbetűvel van írva], ez még nem jelenti azt, hogy ő lenne a Biblia egyedül igaz Istene, ahogy a Ján 17:3-ban is ezt megállapította. Az Isten szó (theosz) önmagában egy minőséget, tulajdonságot jelent (isteni), és ezt (Isten-Atya-Fejedelem) mint címeket a Seregek JHVH-jától kapja. (Vö. Ézs 9:6) Istennek másokat is /embereket, stb./ nevez a Szentírás (vö. pl. Jn 10:34), de attól még mindig egyetlen Mindenható Isten van, aki nem azonos a Báránnyal. (vö. Jel 21:22)
Ha Jézus is ho teosz lenne, akkor a János 1:1-ben ezt találnánk: Kezdetben volt az ige, az ige az Istennél volt, (a ho theosznál), és az Isten volt az ige (vagyis ho theosz). Ez esetben a ho theosz lett volna a ho theosznál, vagyis az egyedüli igaz Isten (Jn 17:3) saját magánál lett volna, mivelhogy a háromsághit szerint egy ugyanazon Istenről van szó. De ha két ho theosz van, akkor a kettő közül melyik imádatára van buzdítás a Jel 19:10; 22:9-ben?
Mivel az egyik ho theosz az biztosan az Atya (Jn 6:27), akit szellemben és igazságban kell imádni (vö. Ján 4:23-24), akkor miben kell imádni azt az állítólagos másik ho theoszt, akit az egyik végletből másikba eső Tamás a saját Isteneként azonosított? Ha ez az azonosítás ihletett lenne, akkor Pálnak ezt kellett volna mondania: 'hálát adok az én Istenemnek (a ho theosznak az Atyának) az én Istenem (a ho theosz, a Fiú) által.' (Ró 1:8) Vagyis hálát adok az én Istenemnek az én Istenem által. Ez már komoly elmozdulás lenne a háromsághit felé, csakhogy Pál szerint nekünk egy Istenünk van, az Atya (vö. 1Kor 8:6), a háromsághívők szerint meg nekünk három-egy Istenünk van, nem csak az Atya. Ez tudjátok mi felé történő elmozdulás? A Biblia kiforgatása felé! (vö. 2Pét 3:16)
A niceai zsinat megállapította a Fiúról (B), hogy valóságos Isten (B) a valóságos Isten (A)-tól. Ha B-Isten az A-Istentől van, akkor az A-Isten kitől van? Ha csak az egyik van a másiktól, akkor csak az lehet valóban Isten, aki senkitől sincs, mert aki valakitől van, az a létezésének a kapása folytán nem lehet egy szinten azzal, aki a létezését nem kapja. Aki kinevezi a másikat, az a nagyobb, és akit kineveztek, nem lehet egyenrangú a kinevezővel, mivel hogy az soha nem szorult rá a kinevezésre!
Van tehát egy önmagában létező nem kinevezett lény, és egy mástól kinevezett lény. A háromság-filozófia mindkettőre azt mondja: valóságos Isten, tehát egyenrangúvá teszi a kettőt. Ezt az egyenrangúsítást az A-Isten hátrányára és a B-Isten előnyére teszi, de azt is hozzátehetjük, hogy a saját kárhozatára, mert nem lehet emberi filozófiával átrendezni az isteni erőviszonyokat, a fölé és az alárendeltséget.
Hogy csak az ember-Krisztus mondta, >az Atyám nagyobb nálam<, ha ez csak ezt jelentené, ez nem lenne több, mint óriási közhely. Ezt ugyanis bárki elmondhatja, aki ember, mégis Krisztus szájából hallottuk, és ezt a Zsid 6:13 fényében kell értelmeznünk, nem pedig csak mert az embernél nagyobb az Isten /ha valaki netán nem tudná/. Amikor Jézus az Atya nagyobbságát kijelentette, ez egy örök érvényű tézis, soha nincs alóla kivétel, hanem mindenkorra vonatkozó igazságot tartalmaz.
Ha ennek alaposan utánanézünk a Bibliában, akkor ez ki fog derülni. Hiszen a Krisztus végső pozíciója is az Atyával szemben ezt tükrözi, hiába magasztaltatik fel Krisztus mindenek fölé, végül is aláveti magát Neki. (vö. Fil 2:9-11; 1Kor 15:28) Ez pedig az Atya egyértelmű nagyobbságát bizonyítja!
No, és akkor még ott van az állítólagos harmadik személy is, a szellem, csak éppen az nem világos, hogy az egyedül igaz Istenen, és az általa elküldött Jézus Krisztuson kívül a szent szellem-Istent miért nem kell ugyanúgy megismerni? (vö. Jn 17:3) Ha a János evangéliumban a szellem személyként szerepel, és a semleges pneuma szó ellenére mégis a hímnemű ekeinosz névmás vonatkozik rá, akkor ilyen alapon a Csel 14:21-ben említett város is személy, akire a hímnemű ekeinosz vonatkozik.
A szellemről azt olvassuk, az engem dicsőít majd” (Jn 16:14), a városról meg azt olvassuk: hirdették az evangéliumot annak a városnak (Csel 14:21). Ha a szellem Istentől és Krisztustól különálló, független személyként dicsőít, akkor nyilván a város is annak lakóitól különálló, független személyként hallgatja az evangéliumot! Csak nem képzeli bárki is, hogy a városnak, mint puszta házak tömegének hirdették az evangéliumot? A város önmagában ugyanúgy nem személy, mint a szent szellem, hanem amint a szent szellem mögött van annak küldője (Aki személy), ugyanígy van a város mögött annak sok lakója (akik személyek).
A háromság hit szerint a szent szellem is Isten. És vajon hogyan lett Isten a szent szellemből? Kikövetkeztették. Anániás megcsalta a szent szellemet, ezáltal Istent csalta meg, tehát a szent szellem nem más, mint Isten. Ezen analógia szerint ha valaki megcsalja a császár adószedőjét, akkor nyilván a császárt csalja meg, tehát az adószedő a császár!!! Hogy ilyen primitív asszociációval trükköznek a háromság szent titkát propagálók, ez azt is mutatja, hogy mennyire lealacsonyító értéket tulajdonítanak Isten Szavának.
Holott Ő azt mondja: „Mert én arra tekintek, … aki igéimet tiszteli.” (Ézs 66:2) „A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek Jehovája” (Mal 1:6) De ha ez így nem világos, akkor imádkozni kell még több világosságért. (vö. Zsolt 43:3)
Ha Isten szentháromság, akkor az örök életet az jelenti, ha mindhármat megismerjük, ha meg ez kimaradt a felsorolásból, az azokra nézve veszélyes, akik háromság-Isten ismeretet szabnak meg a filozófiájukban. Talán a zsinatnak Isten adta joga volt ilyesmibe belekontárkodni? Ma meg úgy föllépni, hogy aki nem fogadja el a háromságot, az nem is nevezhető kereszténynek? Meg hogy Krisztus magát Istennek hirdette? Mk 10:18 nem éppen az ellenkezőjét bizonyítja?! Nagyon is!
Tehát mivel Jézus nem azonos sem az Atyával, sem a Jehovával, és nem is öröktől fogva létező Isten, ezért nem imádható, és nem is imameghallgató - vö. Mt 6:9. Ezek bizonyíthatóak a Bibliából. A háromsághitben pedig Jézus imádatát propagálják, ami bálványimádás, mivel csak Isten imádható, a ho theosz. (Jn 4:23; Jel 19:10; 22:9; 2Móz. 34:14) A háromsághit tehát egy rendkívül súlyos, Isten kinyilatkoztatásától elrugaszkodott eretnek tanítás, ami magával is hozza annak elmarasztaló következményeit.
Kolossé 2:9 írja: „Mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg.” Az fentebb megállapítást nyert, hogy van egy önmagában létező nem kinevezett lény (az Atya), és egy mástól kinevezett lény (a Fiú). Csakhogy óriási különbség, hogy mivel Isten Fia volt, a teljes egzisztenciáját az Atyától kapta.
Egy képmás csakis reprodukciója (másolata) lehet az eredetinek, ami pedig másolat, az csinálva van. Jézus esetében nemzve (Csel 13:33, Zsid 1:5; 5:5), szülve (Jn 1:14,18), teremtve (Péld 8:22; Kol 1:15; Jel 3:14). Az eredeti és egy másolat között pedig óriási a különbség, és a legnagyobb eretnekség azt tanítani, hogy Jézus azonos/egyenlő a Jehovával, tehát Ő AZ ISTEN, és ezért imádattal tartozunk neki.
Az USZ három helyen is említi, hogy a Fiú képmása az Istennek (vö. Kol 1:15; 2Kor 4:4; Zsid 1:3), az imádat pedig nem a képmást illeti, hanem AZ EREDETIT! Az Atya nem azt mondta, hogy imádjátok a Fiút, hanem hallgassátok. (Mt 17:5; Lk 9:35; Csel 3:22; 5Móz 18:15) A Fiú meg nem azt mondta, hogy őt imádjuk, hanem az Atyát! (vö. Jn 4:21-24) És ámbár Isten teljessége testileg Krisztusban van – az Atyának köszönhetően – (Kol 2:9; 1:19), attól még ő nem azonos a nálánál nagyobb Istennel, az egyedül igaz Istennel! (Jn 14:28; 17:3) Ugyanígy nem azonos a gyülekezet sem Krisztussal, amely az ő teljessége néki, aki által él, ámbár egy testet alkot vele, és képmásának hasonlatossága. (Ján 1:16; Ef 1:23; 3:19; 4:13; Gal 3:28; Ró 8:29)
Idézitek a háromságot hirdető Keith Green szavait: „A szentháromság olyan, mint a jég, víz és gőz: mindhármat ugyanaz az anyag építi föl, és mégis különböznek, pontosan meg lehet őket egymástól különböztetni. Isten annyiban több, hogy egyszerre mindhárom, míg a víz nem lehet egy időben jég és gőz is.” Először is ezzel az összehasonlítással vétkeztek az isteni kinyilatkoztatás ellen: „Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz (vagy jéghez, vízhez és gőzhöz), emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.” (Csel 17:29)
A növénytanban lehet megfigyelni hasonlót: „Az a tag, amelyből hasonló tag ki nem ágazik, ágatlan (organum simplex). Az eredeti szétágazó részt fő v. anya szóval jelöljük (fő- v. anya-gyökér, főtörzs, főtengely). Ha az ág (ramus primarius) tovább ágazik, 2-od-, 3-ad- stb. rangu ágak (rami secundarii, tertiarii) támadnak. Ha pedig a két álvillaág között a főtengely is körülbelül egyenlő nagyra nő, vagyis mintha a főhajtás három felé ágaznék, akkor a háromágúság (trichotomia) támad. /Elágazás – A Pallas nagy lexikona itt / Csakhogy az Isten sosem növesztett magából 2-od-, 3-ad- rangú ágakat, belőle nem támadt háromágúság /Atya-Fiú-Szentlélek=trichotómia/.
Ésaiás 40:22-25-ben olvashatjuk: „Ő az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat. Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit. Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket.” Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló? - mondja a Szent.” (katolikus ford.)
Mit mond erre a háromságfilozófia? Hát kihez (vagy inkább mihez) lehetne hasonló, mint egy növényhez! No, talán nem a pelyvához (gabonaszárhoz), hanem pl. a bodzához, amely „földi B., borzag vagy gyalog-B. (S. Ebulum L.; Ebulum humite (Garcke) körülbelül méteres karó 5-9 levélkés levelekkel, hármas elágazása sátorral és piros virággal, mely júniustól augusztusig nyílik.” /Bodza – Pallas lexikon - itt / Mert hogy szerintük az Isten is hármas elágazású! /Persze szokták hasonlítani háromszöghöz is, a változatosság kedvéért. stb./
Nem vettétek észre, hogy ez az úriember - Keith Green – nem ihletett személy, és amit mondott az nem része az ihletett Szentírásnak?! Tanított-e nektek a Jézus Krisztus olyasmit, hogy az Isten olyan, mint a víz, a jég meg a gőzpára? Talán nem azt tanította, hogy Ő SZELLEMI LÉNY?! Krisztus nem azt mondta, hogy néha az, máskor meg valami más (pl. hústest), hanem: AZ ISTEN SZELLEM– tehát m i n d í g az!!! (Jn 4:24) Ezért is láthatatlan (Kol 1:15; 1Tim 1:17), és lehet csupán az alkotásaiból következtetni rá (Ró 1:20), ami alapul szolgál a Benne való hitre (Zsid 11:6).
Isten örök szellemisége ugyanúgy ELLENTÉTBEN VAN azzal, hogy Krisztus testet öltött, mint ahogy a szellem ELLENTÉTBEN ÁLL a testtel (vö. Gal 5:17), és a Mózesi Törvény betűjével. (Vö. 2Kor 3:6; Ró 7:6). Ki vette fejébe, hogy Krisztus fejének funkciója a testet öltés??? (1Kor 11:3)
A háromság egyházi dogmáját elutasító unitáriusok nagyon jól megértették Krisztusnak ezt a tanítását, hiszen így érvelnek: „LEHET-E ISTEN EMBER? FELÖLTHET-E ISTEN EMBERI FORMÁT? HA IGEN, AKKOR A KERESZTÉNY ISTENFOGALOM NEM SOKBAN KÜLÖNBÖZIK A GÖRÖG MITOLÓGIA ISTENHITÉTŐL. A KERESZTÉNY ISTEN, AMELY JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT TISZTÁN SZELLEMI LÉNY, TELJESEN KIZÁRJA EZT A LEHETŐSÉGET.” - (Varga Béla: Teológiai füzetek 4./46.old.)
A pontosság kedvéért szögezzük le: AZ ISTEN SZERETET- és nem gyűlölet. (1Jn 4:8; vö. Gal 5:22); AZ ISTEN VILÁGOSSÁG – és nem sötétség. (1Jn 1:5; vö. Jak 1:17); 1Pét 2:9); AZ ISTEN SZELLEM – és nem test. (Jn 4:24; vö. 2Kor 3:17; Lk 24:39); AZ IGE PEDIG IGAZSÁG – és nem hazugság. (Jn 17:17; vö. 1Jn 2:21) Ehhez képest, ha az Isten (Jehova, az Atya) szellem létére testté tudott válni Krisztusban, akkor vagy nem mondott igazat Krisztus Istenről, hogy Ő SZELLEM, (ami ki van zárva – vö. Jn 7:29); - ez esetben Isten nem csak világosság lenne, hanem – időnként - sötétség is; és nem csak szeretet lenne, hanem – időnként – gyűlölet is; és nem csak szellem lenne, hanem – időnként – test is; és az Ige nem csak igazság lenne, hanem – időnként – hazugság is, - vagy Isten SOHA NEM JELENT MEG TESTBEN – ahogy ezt a háromság hívők állítják! (vö. „AKI megjelent” – 1Tim 3:16 – ezt Károli rosszul fordítja!) Ha pedig soha nem jelent meg testben (vö.: „az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.” - Mt 18:10), - akkor Isten nem lehet egyszerre mindhárom – ahogy ti mondjátok.
Ti azt mondjátok, Isten egyszerre mindhárom, Krisztus meg azt mondja: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Mk 10:18) A Jóság megtestesítője, a Jóság etalonja, a Jóság standardja! Krisztus szerint az Isten nem ő, szerintetek meg egyszerre mindhárom. Krisztus a száján soha ki nem ejtette, hogy az Isten szentháromság, ti meg azt mondjátok, hogy elfogadjátok a szentháromságot. Ugyan kitől fogadjátok el? Pál mondja a Galata 1:8-9-ben, ha valaki mást hirdetne azon kívül, amit t ő l ü k elfogadtak, az átkozott legyen! A háromságot meg nem az apostoloktól fogadta el bárki is, aki elfogadta, hiszen ez a értelem feletti hályogkovács elmélet még az apostolok korában nem ütötte fel a fejét, hanem csak akkor, amikorra Pál megjövendölte a hitehagyást, a fonák dolgok tanítását. (vö. Csel 20:29-30)
A 2Thessz 2:2-ben mondja: „ne tántorítassatok el egyhamar a ti értelmetektől”! Hát egyhamar ez nem is történt meg, legalább jó pár évtizedet kellett még az értelemtől való eltántorodásra várni. De aztán az bekövetkezett, annak rendje-módja szerint, ahogy az meg volt jövendölve.
Ha a Róma 12:2 felhívását nézzük, az Istentől elkívánt elme megújítási folyamattal homlok-egyenest ellenkező folyamat végeredménye egy értelem feletti, nem kinyilatkoztatott, egyházi emberek által kézfeltartással megszavazott dogma elfogadása. Bennünk megvan a Krisztus gondolkodása (1Kor 2:16), Krisztus meg Istent egy-nek nevezte. (vö. Jn 5:44; 6:27; 17:3) Akkor hogy lehet abban Krisztus gondolkodása, aki Istent nem egy-nek, hanem három(ság)-nak nevezi? Isten békességéről olvassuk, hogy az felülmúl minden értelmet, és nem a személyéről, hogy az háromszögszerű. (vö. Filippi 4:7)
Végezetül azt mondjátok: „ha a hitünk, saját magunk és a gyülekezetünk Bibliához való viszonyát kérdőjelezi meg... az ellenkezőjéről meggyőzni nem fog tudni.” Erre azt kell hogy mondjam, nem én kell hogy meggyőzzelek benneteket, hogy nem álltok a Biblia talaján, hanem az Isten szavának, amiből elég világosan kitűnik: "Halld, ó, Izrael, Jehova, a mi Istenünk e g y [egyetlen] Jehova," (Mk 12:29, /UV. ford./, 32; vö. 2Kir 19:19; Róm 3:30; 1Kor 8:4; 8:6; Gal 3:20; Ef 4:6; 1Tim 2:5; Jak 2:19) Ha az „egy Jézus Krisztus” egyet jelent, akkor a mi Istenünk, mint „egy Jehova”, ugyanazzal a görög kifejezéssel kijelentve miért jelentene három-egyet??? (Vö. Róm 5:17)
Láthattuk, hogy a mi Istenünk nem Jézus Krisztus, hanem Jehova, a Jehova Istenből meg csak egy van, még ha kinevezés alapján viselhették is angyal-teremtmények az Ő nevét, mint pl. Jézus Krisztus, aki Őt képviselte a csipkebokorban – meg más egyéb helyeken, mint Jehova orcájának angyala, a YHVH néven – 2Móz 3:2; vö. 2Móz 14:19; 23:20-21; 32:34; 33:2-3; 4Móz 20:16; Zsolt 34:8; Csel 7:35,38,53; 1Kor 10:4; Gal 3:19; ; Zsid 2:2 - vö. Isten arcának megjelenítője – Jn 14:9; 2Kor 4:6; (vö. „úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.” - Gal 4:14 - „az Ő /YHVH/ követe (Krisztus) mentette meg őket” - Ézs 63:9; „hirtelen eljön templomához az Úr /YHVH/... és a szövetség követe /Krisztus/ - Mal 3:1.
De ha mindezekből nem lenne világos, hogy Isten egyszerre nem mindhárom (Atya-Fiú és szentlélek), akkor a legalapvetőbb különbséget ajánlanám a figyelmetekbe:
Az Isten halhatatlan (romolhatatlan) - 1Tim 1:17; Ró 1:23; örökkévaló –1Móz 21:33; 5Móz 33:27; Ézs 40:28; 1Tim 1:17; örökké uralkodó – 2Móz 15:18; Zsolt 145:13; 146:10; örökké élő – 5Móz 32:40; Dán 4:31; 12:7; 1Pét 1:23; Jel 4:9-10; 10:6; mindörökké király – Zsolt 10:6; Jer 10:10; mindörökké trónoló – Zsolt 29:10; népét örökké körülvevő – Zsolt 125:2; örökké lakozó – Ézs 57:15; örökké megmaradó Dán 6:26; örökkévaló hatalmú – Dán 4:31; meg nem haló – Hab 1:12, katolikus ford.; örök – Róma 16:26. Ugyanakkor a Fiú engedelmes volt a halálig – Fil 2:8; kivágatott az élők közülÉsa 53:8; kiirtották – Dán 9:26; életét halálra adta – Ézs 53:12; szellemét kibocsátotta – Jn 19:30; megölték (az életnek fejedelmét) – Csel 3:15; Jel 5:12; az Isten feltámasztotta – Csel 4:10; 10:40; 13:30; halottak feltámadásából az első – Csel 26:23; - érettünk meghalt – Róma 5:8; az égi elhívásúak (vö. Zsid 3:1) eltemettettek vele együtt – Róma 6:4; vö. Fil 3:10; 2Tim 2:11; többé meg nem hal – Ró 6:9; megáldoztatott – 1Kor 5:7; meghalt a bűneinkért – 1Kor 15:3; az Istene feltámasztotta – Eféz 1:17,20; elsőszülött a halottak közül – Kol 1:18; meghalt és feltámadt – 1Thes 4:14; a halálból az Isten kihozta – Zsid 13:20; test szerint megölték 1Pét 3:18; halott volt, íme él – Isten ereje által – 2Kor 13:4; Jel 1:18; Isten Fiának jelentetett ki/lett rendelve a halottak közül való feltámadás által. - Ró 1:4.
Isten tehát sem nem három, sem nem kettő, hanem egy, és bár Jézus egységben volt az Atyával, mint ahogy Pál is Apollóssal – a görög hen kifejezés alapján (vö. Jn 10:30; 17:22; 1Kor 3:8) - „nem az azonosság, hanem az egység, a szétválaszthatatlanság jelölésére szolgál.” (Kiss Sándor USZ-i görög-magyar szómagyarázat.) Tehát az Atya és a Fiú egysége a legmagasabb fokú szellemi egységet jelenti, miként az Úrban teljes elvi- és szeretetegységbe jutott emberek a szellemi testvériségben egyek lehetnek. (vö. Jn 17:21- 23; Róma 12:4; Gal 3:28)
Atya és Fiú tehát nem ugyanaz, mert a mindenható (vö. Jel 21:22), végtelen igazságosságú és irgalmú (vö. Dán 9:16,18), örökkévaló (vö. 5Móz 33:27), legfenségesebb Isten (vö. Zsolt 97:9, MBT. ford.) soha nem születik (vö. Ján 1:17); senkitől nem származik (vö. Mik 5:1); önmagában való életét senkitől nem kapta (vö. Ján 5:26); senki által nem él (vö. Ján 6:57); nem elsőszülöttje senkinek (vö. Kol 1:15); soha nem imádkozik (vö. Luk 6:12); soha nem ölt testet (vö. Ján 1:14); soha nem közbenjárója senkinek (vö. 1Tim 2:5); soha nem hal meg (vö. 5Móz 32:40); soha nem áldozta föl magát (vö. Zsid 7:27); soha nem kell feltámasztani (vö. 1Pét 1:21); soha nem képmása senkinek (vö. Kol 1:15); soha senki nem a feje (vö. 1Kor 11:3); soha senki nem az istene (vö. Eféz 1:17; Zsid 1:9); soha senkinek nem vettetik alá (vö. 1Kor 15:28); soha nem lett kisebbé téve az angyaloknál (vö. Zsid 2:8-9); soha senkinek az akarata alá nem alárendelt (vö. Dán 4:32; Luk 22:42); soha nem növekedik (vö. Ján 3:30); soha senkitől a hatalmát nem kapta (vö. Máté 28:18); soha senki nem küldte (vö. Csel 3:19-20); soha senki nem kente fel (vö. Ézsa 61:1; Csel 2:36); soha senki nem tanította (vö. Ézsa 40:13; Ján 8:28; Róm 11:34); soha senkihez nem lehet hasonlítani (vö. Ézsa 46:5,9; Fil 2,7); soha senkinek nem a testvére (vö. Ján 20:17; Zsid 2:11-12,17); soha nem voltak emberek vagy angyalok a társai (vö. Róm 8:17; Zsid 1:9); soha senki nem ültette a jobbjára (vö. Eféz 1:20); Ő egyedül szentséges önmaga által (vö. Jel 15:4); rosszal soha senki nem kísértette meg (vö. Jak 1:13; Zsid 4:15); soha senki nem üldözte (vö. Ján 15:20); soha nem imádhatott volna teremtményt (vö. Mát 4:9); és SOHA NEM OSZTOTTA MEG AZ IMÁDATOT SENKIVEL, még a Fiúval sem (vö. Ján 4:21-24; Jel 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) – ebből kifolyólag soha nem nevezte magát háromságnak (vö. Ézsa 43:12; Mal 1:6), ami az ő egyedüli szuverinitásának (vö. Márk 13:20; Csel 1:7; Jel 4:11) a sérthetetlenségét illegitimizálja! Ezért nincs helye az igaz imádatban emberi kísérletnek, amely azt óhajtja kifejezni, amit Isten soha sehol nem fejezett ki!
A Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval fogalmazza meg.” (Werner Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old.).
...az Isten tiszteletét egyedül Isten maga határozza meg. Ennek megfelelően, az imádás bármiféle formája, melyet kifejezetten nem Ő írt elő, az Isten abszolút szuverenitásának és mindenhatóságának meggyalázása.” [Szécsi József: Bálványimádás és képimádat az ókori Izraelben - A tanulmány megjelent a Pannonhalmi Szemlében - 2007 (XV) 3/5–17.]
Ha esetleg a Szentírás nem lenne elég világos az egyedül igaz Istenről szóló tanításában, vagy netán én nem fejeztem volna ki magamat kellően érthetően, akkor készséggel állok a rendelkezésetekre bármiben, hogy megbeszéljük és egyeztessük azokat a dolgokat, amikben, mint igazi imádók, szeretnénk Istennek tetsző imádatot bemutatni. Ebben is, mint mindenben, természetesen Jézus Krisztus a példaképünk, akinek a lábnyomdokaiban kiváltság nekünk járnunk. (1Pét 2:21)
Ellenben ha mégis úgy gondoljátok, hogy ti ragaszkodtok a szentháromság filozófiához – nos, hát ez egyedül csakis a ti felelősségetek, és még csak azt sem mondhatjátok majd, hogy nem intett meg benneteket senki, és nem figyelmeztetett. Ha nem tértek meg ebből a hamis tanításból, annak csak egyetlen oka lehet: nem az, hogy nem egyértelmű a Szentírás, hanem inkább az egyértelmű, hogy nincs bennetek annyi alázat elismerni a tévelygést, amibe belegabalyodtatok. (Ró 10:2-3) A megtérés ugyanis itt kezdődik, és nem pedig egy dogmában való megmerevedésben végződik! Amely az isteni egylényegűséget teljesen önkényes módon, a Bibliából a háromsághitre való tekintettel kiszemezgetve fogalmazza meg! [Lásd itt és itt.]
Kedves keresztény Barátaim! Ha Krisztus levelemet elolvasta, akkor bízom benne hogy ti is elfogjátok olvasni. 

Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4:2) 

Legyetek jó egészségben!


 

Nincsenek megjegyzések: