motto:

A blog célja, hogy eligazítson a TEREMTÉS vagy EVOLÚCIÓ kérdésben, rámutatva arra, hogy miközben az egyetlen őssejtből való evolúciós leszármazás és fajátalakulás csupán egy társadalomra erőltetett tudományos hipotézis, addig a Biblia kijelentései a történelmi világpróféciák, az emberi jellemábrázolás és erkölcsi alapvető irányadó mértékek tekintetében abszolút pontosak, időtállóak és az emberiség jövőjére vonatkozóan megbízhatóan iránymutatóak. Részletesen foglalkozik a bibliai kereszténység alaptanításaival, eligazítást ad a tekintetben, hogy mik azok a téves tanítások, amelyek a különböző egyházakhoz kapcsolódnak és amik eltorzítják az Istentől sugalmazott Szentírás valódi mondanivalóját, aminek következtében a Krisztusban való hitgyakorlás által elnyerhető üdvösség útja az átlagember számára nehezen vagy szinte alig megismerhető.

2017. november 7., kedd

Mennyei bank – valóságos a számodra?


Az első és legfontosabb az Isten létezésébe vetett rendíthetetlen meggyőződés!

Az ide való eljutáshoz oly mértékű megelőlegezett bizalomra van szükség, amely nem sajnálja a befektetett időt és kutatási erőfeszítést annak tisztázásához, hogy mi bizonyítja a hit általi életvezetés érdemlegességét.

A megelőlegezett bizalom hiánya a legfontosabb hátráltató tényező, amely a legtöbb embert távol tartja az isteni igazságokra épített életviteltől.

A legkézenfekvőbb látásmód az ember számára: csak az van, amit látni lehet, megfogni lehet, érzékelni lehet, tudományosan bizonyítani lehet. A felvilágosultnak nevezett ember számára a tudomány jelenti a fehér botot, de mivel a tudomány hatósugara ugyanolyan csökevényes, mint a vak fehér botja, a felvilágosodottság nem több mint érzelmi impulzusoktól fűtött önáltatás!

A láthatatlan valóságokról történő meggyőződés pontosan azért kevesek sajátja, mert a tömegeket a saját előítéleteik korlátai kötik gúzsba, lekicsinylik a láthatatlan valóságok lehetséges gazdagságát, felértékelve ellenükben a láthatókat, tképpen az ideigvalókat.

Ha Isten volna...

Ha Isten volna – teljesen más életet élnék – mondják sokan, de a nem másként élésük okát az Isten hiányában állapítják meg. Ezek az emberek nem tévednek hanem tévelyegnek, ugyanis az Isten nem létéről tett kijelentés akkor sem tekinthető megalapozottnak, ha az egész emberiség egyöntetűen ezt vallaná – bizonyítottság hiányában. Ha viszont a cáfolat hozzáférhetetlen, a bizonyítás miért nem az?

Nem a bizonyítékok hiánya a döntő, hanem a bizonyítékok kezelésének a módja a döntő!

Isten nem létezése evidens lenne...

- ha nem volna világegyetem
- ha nem volna szuverén gondolkodással megáldott ember
- ha nem volna a jó és a rossz fogalmát meghatározó, kinyilatkoztatásból származó erkölcsi irányadó mérték
- ha nem volna az évezredek alatt magának tekintélyt kivívó Biblia
- ha nem volnának beteljesedett és beteljesedésre váró bibliai próféciák
- ha nem létezne az autonóm emberi erkölcs nívója, és az abból fakadó környezeti következmények teljes kudarca
- ha nem volna az ember lelkiismeretében valami titokzatos erkölcsi erő a jóság, az igazságosság és a becsületesség utáni vágyra – leginkább azok részéről, akik a saját érvényesülésüket nem ezeknek a semmibe vétele és megtaposása útján képzelik el

Az Isten létezése evidens...

- mert van világegyetem
- mert tetten érhető a létezés fantasztikuma
- mert az önmagát felfogni képtelen világegyetem fölött ott trónol az emberi tudat és felfogóképesség lebilincselő valósága
- mert 1600 év alatt írtak meg egy olyan történelmi és erkölcsi kódexet, amelynek összetettségére, összhangjára és eszmei értékére az egyes emberi szempontból nincsen magyarázat, hiszen minden emberi elképzelés a dolgok működésének hogyanjáról jellemzően különbözik, viszont a Bibliában ettől eltérően az Isten akaratát kijelentően tökéletesen egyezik!
[Nem csak az emberi kormányzatok és pártok, de még az abban lévő emberek felfogása is különbözik, míg a Bibliában kijelentett igazságok tekintetében az nem csak hogy egyezik, de még évezredes távlatok ellenére is egyezik.]
- míg az isteni alapelvek figyelembevétele minden szinten megoldást nyújt a dolgok rendezésére, az attól való elszakadás egyre jobban felszínre hozza az emberi jellemben alapvetően megbújó önző hajlamot, és minden józanságon átgázoló gonoszt

A mennyei bank nyitvatartási ideje

Az emberi történelem röppályája annyiban behatárolt, hogy annak eleje és vége is ki van jelentve, amit az befut, a kezdetektől a végig. Istentől ered és Istenhez tér vissza! Mivel hogy elidegenedett az Istentől, az Isten a Jézus Krisztus által visszaegyengeti azt magához. Már akit lehet, már akinek a személyiség fejlesztésre történő noszogatása kedvező fogadtatásra talál.

„...és ne igazodjatok ehhez a mai világhoz, hanem alakuljatok át a ti gondolkodástok megújulása által -; úgy meg tudjátok érteni, hogy mi az Istennek akarata, vagyis az, hogy mi a jó, az Istennek tetsző, a tökéletes.” (Róma 12:2, Dr. Budai Gergely Újszövetség fordítása 1967)

Megtérni Istenhez azt jelenti: felismerjük a mennyei bank létezését, felismerjük az előttünk álló lehetőséget az isteni irányadó mértékekhez történő igazodásra, és a jellemünk fokról-fokra történő megváltoztatásával kezdünk megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedni. Ezek az igei indíttatású cselekedetek azok a tálentumok, amiket beviszünk a mennyei bankba, amiket ott őriznek a számunkra. Hogy mik ezek a jó cselekedetek, az Ige megmondja a számunkra, amint képesek vagyunk átengedni Istennek az életünk fölötti irányítást.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.” (Máté 6:19-20)

A földi és mennyei kincsek egyszerre történő gyűjtése azért is kivitelezhetetlen, mivel megosztja az embert. Isten nézőpontja szerint nem szolgálhatunk Istennek és a mammonnak /vagyonnak/.

„Egy szolga sem tud (egyszerre) két úrnak szolgálni; mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy ragaszkodni fog az egyikhez és meg fogja vetni a másikat. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak /pénznek/.” (Lukács 16:13, Dr. Budai Gergely Újszövetség fordítása 1967)

A földi kincsek gyűjtése alapjaiban öncélú és az ember evilághoz történő tartozását mutatja, azt a kötődést, amely az ember szívét is rabul ejti, rabságban tartja.

„ A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli.” (Példabeszédek 18:11, Protestáns fordítás)

„Meglássátok, hogy őrizkedjetek minden telhetetlenségtől; mert ha valaki bővelkedik is, nem vagyonától függ az élete.” (Lukács 12:15, Kecskeméthy István Biblia fordítása 1935)

A szellemi értékek anyagiak fölé történő értékelése az ember egyéni érettségének függvénye. Az igazán érett szellemiségűek az anyagi értékektől legkevésbé függenek, mivel az ő szellemi elkötelezettségük és szellemi hovatartozásuk az Istenben ágyazódóan érhető tetten és követhető nyomon. Az Isteni gondviselés onnantól működik, miután az abba vetett bizalmát kijelenti az ember és az arra való támaszkodását olyan szinten veszi komolyan, hogy annak hogyanját nem kérdi és nem is firtatja. (Vö. Máté 6:25-33) [Természetesen létezik láthatatlan, időben nem behatárolható, korszakokon átívelő gondviselés is, nem feltétlenül egyes személyekre nézve, de ez már az Isten titkaihoz tartozik.]

A vagyon mélybe húzó ereje

A pénz szeretete olyan zsákba kötött nehezékre hasonlít, amelyet azért találtak ki, hogy általa tárgyakat küldjenek le a tenger fenekére. A luxus és a luxus utáni vágy egy közkedvelt lelki állapot, de egyben olyan csapda is, amely messze eltávolít Istentől, az Isten által biztosított lelki nyugalomtól, békétől, és felbecsülhetetlen értékű reménységtől.

„Minden baj forrása a pénz áhítása: akiken ez már erőt vett, azok a hit útjáról letértek és sok bajba jajba keveredtek.” (1Timótheus 6:10, Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása 1925)

Mivel az Isten eljövendő rendszerében nem lesznek egymásnak alá- és fölérendelt emberek, társadalmi különbségek, gazdasági megkülönböztetések, ennek az eszmei irányvonalnak a gondolati és viselkedésbeli átvétele már most elsőrendű feladat és Istentől eredő kívánalom az Isten népe körében. Akik erre magukat kinevelni nem tudják, ne is számítsanak arra, hogy ennek valóságát valaha is meg fogják tapasztalni. Az ehhez való készséges igazodás folyamatának már most láthatóvá kell lennie azoknak életében, akik az új világrend áldásaiban részesülni szeretnének. Halál nélküli élet, tökéletes egészség, és isteni helyeslésű programok élvezete egy örökkévalóságon át az Éden kertté alakított Földön.

„Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” (Máté 23:8)

A világban megfigyelhető a pénz mindenekfelett való szeretete, amely mintegy csapda csap le azokra, akik Istentől távol állnak és az irányadó mértékeinek a szellemiségétől elidegenedtek. Rejtett korrupcióra berendezkedett emberi kormányzatok, politikusok [gazdasági szakemberek, karrieristák, színészek, sportolók, vallási vezetők, stb.] élik ki magukat abban, hogy minél több vagyont gyűjtenek maguknak és teszik elérhetővé a vagyont azoknak, akik hozzájuk közel állnak, akik nekik behódolnak és a szavazataikkal őket éltetik.

Ezeknek ténylegessége megfigyelhető évezredek óta, hiszen erről szól az emberi történelem, a vagyon, a hatalom, és annak megszerzése és mindenáron való megtartása elsőrendű céljáról. A világban az emberek életének értelme a pénz, és a pénz által megszerezhető dolgok körül forog. A legtöbb nő számára is a gondtalan életet biztosító férfi az az ideál, amely a férfitársadalmat is arra inspirálja, hogy ennek az elvárásnak eleget tudjon tenni. A lelkiekben gazdag réteg a futottak még kategóriába soroltatik, pontosan abba a kategóriába, amit Isten nagyra értékel és kívánatosnak tart!

Ami az emberek előtt magasztos, az Isten előtt utálatos! 
/Lukács 16:15/

Akit a vagyona tart életben, aki a vagyonba veti a bizalmát, aki a pénze által biztosítja be az életét, az nem lehet kedves Isten előtt, mivel e kettő üti egymást! Jól gondolja meg tehát mindenki, hogy milyen érzéseket táplál a pénz felértékelésének tekintetében, mert az isteni kapcsolatban nem lehet megosztó a pénz szeretete, mint ahogy bármely férfi vagy nő is elhidegül attól az embertől, aki neki a társának vallja magát, de a pénzt legalább annyira, vagy jobban szereti mint azt, akinek örök hűséget fogadott. Annak esküje nyilván hamis volt, mint ahogy hamis az a csillogás is, ami a világban elkápráztatja az embereket immár évezredek óta, és az élet értelmének csalfa fényét a becsapottak társadalma fölött mintegy az éj sötétjébe hullóan szikrázza...

„Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak. Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába.” (Lukács 18:25, Csia Lajos Újszövetség fordítása 1939)

Nincsenek megjegyzések: