Kenneth E. Hagin csodagyógyítása

kép: wikimédia

„Isten igéjében gyógyító erő van, nemcsak a test számára, hanem a lélek számára is.... A betegség az ördög eszköze az emberrel szemben. Isten akarata, hogy egészségek legyünk, a Biblia ezt nyilvánvalóvá teszi. Jézus azért jelent meg testben, hogy megcselekedje Isten akaratát – ezért gyógyított, ezért szabadított. Ha valaki megtér és elfogadja Jézust, akkor a gyógyulása is megvan. ” /Németh Sándor/

Kenneth E. Hagin "Az isteni gyógyulás hét alapelve" /1979/ című könyvéből:

„Isten akarata az, hogy meggyógyítson bennünket, mert a gyógyítás részét képezi megváltói tervének /Vajon milyen betegségre gondolhat? Ha utánaolvasunk a karizmatikus témakifejtésnek, világos lesz előttünk, hogy mire gondol, szellemi vagy testi gyógyulásra, vagy mindkettőre? Mindenesetre figyelemre méltó, hogy az isteni megváltói tervhez kapcsolja a gyógyítást. Ez annál is inkább feltűnő, mivel Isten gyógyítói tevékenysége az ÓSZ-ben sem jelentett vagy jelent minden esetben egyszerre történő szellemi és fizikai gyógyítást, hanem meg lehetett és lehet különböztetni, hogy adott esetben miről van szó?

Nézzünk három példát.

Szellemi gyógyítás: „Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom. Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon. Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné. Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libanon boráé” (Hóseás 14:5-8)

Fizikai gyógyítás: „És távol tart az Úr te tőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyeket ismersz; nem veti azokat tereád, hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged.” (5Mózes 7:15)

Szellemi és fizikai gyógyítás együtt: „És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.” (Ézsaiás 33:24)

Vajon melyik fontosabb, a szellemi gyógyulás, ami után következhet a fizikai, vagy a fizikai, amely szellemi gyógyulást hoz magával, vagy a kettő szükségszerűen egymásba fonódik?

Ha a gyógyulás a megváltás részét képezné, nyilvánvalóan szorosan összetartozna a szellemi és fizikai gyógyulás, de mint láthattuk a Szentírás ószövetségi része sem azonosítja vagy párosítja minden esetben e kétféle területét a gyógyulásnak, hiszen van amikor kifejezetten szellemi gyógyulásról van szó, és van amikor kifejezetten fizikairól.

Szellemi gyógyulás: „Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.” (Ézsaiás 6:10)

Fizikai gyógyulás: „Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.” (Ézsaiás 38:9)

Ha tehát létezik szellemi gyógyulás fizikai nélkül az ÓSZ-ben, akkor ez előre jelezheti, hogy az ÚSZ-ben sem jelenthet feltétlenül összetartozást, automatikusan e kettő nem biztos, hogy azonosítható gyógyulás címszó alatt, amit a megváltás részeként könyvelünk el, vagy jelentünk ki. Legyünk hát résen, ha azt halljuk, vagy olvassuk, a megváltásból szükségszerűen következik a gyógyulás mindkét válfaja, amiben nekünk részünk lehet. Mert előfordulhat, hogy az elvárásaink téves utakra sodornak bennünket, kiváltképpen, ha erre mások próbálnak rávezetni minket.

Figyeljük meg a tanítás minden mozzanatát, amelyeket fenti karizmatikus szerző közvetít!/

...

Visszaemlékeztem egy összejövetelre, amit Oklahomában, hét gyülekezet közös szervezésében tartottam. Az egyik gyülekezet pásztora jó ismerősöm volt a feleségével együtt. Még Texasban ismertem meg őket korábban. „Elhozunk egy hölgyet a gyülekezetünkből /nyilván gyülekezeti tagról van szó/, hogy imádkozz érte egyik este - mondták. /Feltételezhetően azt tartották, hogy az imára felkért illető – jelen esetben Kenneth E. Hagin - a gyógyítás ajándékával rendelkezik ^{– vö. 1Kor 12:9} /A hölgy nyomorék és hét éve egyetlen lépést sem tett. Már elvittük az állam legjobb specialistáihoz, akik egyöntetűen azt mondták, hogy élete hátralévő részét tolókocsiban tölti.” /Fogadjuk ezt el aktuális ismereten alapuló orvosi diagnózisnak./

Én rendszerint csak kenet alatt szolgálok /vlszínű a szellem hatását érti alatta, ami az ÓSZ-ben a szent kenet olajaként szerepel: vö. 3Mózes 10:7/. Azon az estén olyan sok személyért imádkoztam, hogy mire rá került a sor, már kimerültem. /Érdekes, hogy az ÓSZ-ben a kimerülést legtöbbször fizikai értelemben használja, hogy pl. a nép kimerült: ^{vö. 1Sám 14:28, 31}; Babilon megfáradt: ^{vö. Ézs 47:13}, vagy Sámsonnak kimerült a lelke: ^{vö Bír 16:16}, vagy: ^{Jer 4:31}. Fenti értelemben használt kenet szerinti kimerülést az ÚSZ nem tartalmazza./ Bár az Úr ugyanaz mindenkor, én viszont nem. Potenciálisan a kenet mindvégig ott van /kérdés, hogy hol gondolja, a gyülekezetben?/, de megnyilvánulásaiban nincs /miért gondolja, hogy egy fáradt embert akar használni a szellem?/, mert amikor már kimerült állapotban van az ember, nehéz átadnia magát Istennek. /Azt mondja, már sok személyért imádkozott, nyilván a gyógyítás kenetének felhasználásával, mégse említi, hogy gyógyultak volna/. Mivel a kenet - mire az asszony sorra került - már elment /ha elment, potenciálisan hogy lehet mindvégig ott?/, lelkiismeretem szerint nem tudtam úgy szolgálni felé, ahogy azt normális körülmények között tettem volna. Messziről hozták el az összejövetelre és most mit csináljak? /Ezek szerint előre nem is volt megbeszélve a dolog./ Egyszerűen csak küldjem el? Nem! Hirtelen rájöttem, hogyan szolgáljak felé, hiszen Isten Igéje soha nincs kudarcra ítélve. /Nem az Isten Igéje van kudarcra ítélve, hanem az, ha valaki visszaél vele!/ Lehet, hogy a kenet eltávozik, eltűnik rólunk, de az Ige mindig felkent állapotban van /ezalatt nyilván a Bibliát érti/ - hála ezért a Mindenhatónak! -, és az Ő szavai, beszéde szellem és élet. /Ezek szerint csak már akkor jön elő a Bibliával, ha eltűnik róla a kenet a szellemi fáradtsága miatt. De miért nem a Biblia szavai vannak az első helyen, amely fáradhatatlan és mindig felkent állapotban van?!/

Leültem hát az emelvény lépcsőjére az asszony mellé. Kinyitottam a Bibliámat a Péter első levele 2,24-nél, az ölébe fektettem a Bibliát, és megkértem, hogy olvassa el. /Miféle szolgálat az, ahol csak akkor veszik elő a Bibliát, ha már az illető szellemileg kipukkant állapotban van? Miért nem veszi elő rögtön a szolgálat elején, amikor még friss az elméje?!/

- Az a szó, ami ott szerepel, hogy „meggyógyultatok”, múlt, jövő vagy jelen idő? - kérdeztem tőle. /Érdekes, nem azt kérdezi, hogy a gyógyulás mire vonatkozik, szellemi vagy fizikai területre, hanem evidensnek tartja, hogy mindkettőre./ Látszott az arcán, hogy hirtelen megértette /akkor eddig mit csinált az asszony, hogy nem értette meg?/ a lényeget, mint amikor a neonfény hirtelen felvillan a sötétben.

- Hát persze! - kiáltotta el magát - Ez múlt idő. /Ezek szerint a megértéstől függene annak megtörténése, amely állítólag a megértés előtt megtörtént? Mint amikor egy ajtó nyitottságának megértése nyitja meg számunkra azt az ajtót, amely azelőtt is nyitva volt?!/ Tehát, ha mi meggyógyultunk, akkor ebbe én is beletartozom. /Na és miért nem gyógyult meg akkor, amikor keresztényi önátadást tett, hiszen arra lehet következtetni abból, hogy a gyülekezetből hozták el?!/ Ez jelenti azt, hogy valaki Isten Igéjével összhangban hisz. /Hogy összhangban hisz-e, még nem derült ki, hanem csak az, hogy rájött, a szóban forgó gyógyulás már megtörtént. Sőt, ha a gyógyulás Krisztus sebeivel történt, akkor ez attól fogva érvényes, nem évszázadok múlva, amikor megmondják valakinek, hogy ő meg van gyógyulva. A gyógyulásnak az önátadástól meg kell történnie, mivel akkor merítenek be valakit, ha tanítvány lett, egy tanítvány meg nyilván tud róla, hogy ő meg van gyógyítva/gyógyulva, csak éppen az sem mindegy, milyen értelemben!/

- Akkor megteszed, amit mondok neked? - tettem fel az újabb kérdést. /Alapvető dolgokat még nem is tisztázott le vele, de már afelé hajtja, hogy tegyen meg valamit, amiről fogalma sincs, hogy micsoda és annak milyen bibliai alapja van, vagy nincs! Ennek az asszonynak alapvetően szellemi tanításra lett volna szüksége, de ezt most sem kapja meg és korábban sem kapta meg. Úgy csinálnak vele, mint egy bábuval, aki azt sem tudja, mi történik vele./

- Hogyne! - válaszolta - Hogyha könnyű. /Nem kellene először tájékozódni, mielőtt bármit is hajlandók vagyunk megtenni? Vagy neki a gyógyulása mindennél fontosabb, mint általában a nem keresztény embereknek, akiket abszolút nem érdekli, hogy milyen módon gyógyulnak meg, netán tisztátalan eszközökkel, hanem csak az a fontos, hogy meggyógyuljanak?! Mivel számukra tisztátalan módszerek nem is léteznek?! Az orgazdaság is pont ilyen, az orgazdát nem érdekli az árú származása, a fő hogy olcsón megveheti. A világit is az érdekli, csak meggyógyuljon, hogy esetleg a módszer démoni és tisztátalan, mindezekről fogalma sincs. Hanem süt/het/ belőle a primitív ateizmus, és minden Istennel kapcsolatos dolgot hülyeségnek tart!  ^{vö. 1Kor 2:14} És még csak nem is feltételezi, hogy milyen sötét üzelmek aktív alanyává tették azzal, hogy beleegyezik olyan dolgokba, amikről fogalma sincs, hogy mi van mögötte!/

- A legkönnyebb dolog, amit valaha is tettél életedben. Egyszerűen emeld fel a kezed, és kezdd el dicsérni Istent, mert meggyógyultál. /Ezt az első pillanattól megtehette volna, hogy keresztény lett, sőt meg is kellett volna tennie!/ Nem meg fogsz gyógyulni, hanem már meggyógyultál! /Itt már nyilvánvaló, hogy az asszony gyülekezeti tag, mivel Péter levelének mondanivalója nem a világiakra vonatkozik, hanem akik önátadást tettek Istennek a Krisztus követésében. És hogy a karizmatikus töltetű Hagin rá alkalmazza, ez ebből egyértelmű, hogy közéjük sorolja, különben az alaptanításokkal kellene kezdenie, hogy először azokat értse meg! Kicsoda Isten, Jézus, miért Isten Igéje a Biblia, mit jelent a megváltás, stb.../

Bárcsak olvasóim is láthatták volna azt a nyomorék asszonyt! /A megváltott ember csak testi értelemben tartható nyomoréknak, de szellemi értelemben egészségesnek, mivel tisztában van megváltott állapotával és mindazzal, ami a megváltottságból fakad!/ Semmiféle bizonyítéka nem volt a gyógyulásról /Krisztus sebeivel történik a gyógyulás, talán a váltságáldozat nem elég bizonyíték arra, hogy az Ő sebei által meggyógyultunk?!/, még egy lépést sem tett, de fölemelte a kezét, felnézett, mosoly jelent meg az arcán, és azt mondta: „Drága Atyám, Istenem, olyan boldog vagyok, hogy meggyógyultam! /Ezt akkor kellett volna először mondania, amikor önátadást tett, és mint tanítvány megértette a Biblia tanításait és a Krisztus követés mibenlétét. A gyógyulása attól kezdve érvényes!/ Te tudod Uram, hogy mennyire elfáradtam ez alatt a néhány év alatt abban, hogy állandóan ülnöm kellett. /Ki ezért szenved, ki azért, ki ennyi ideig, ki annyi ideig, kinek milyen betegség jut osztályrészül./ Annyira boldog vagyok, hogy már nem vagyok reménytelen, és nem kell engem kiszolgálni többé.” /Itt már kiütközik, hogy ennek az asszonynak a tudása nem a Biblián alapszik, hanem tévtanításon! Hovatovább a reménységét is összefüggésbe hozza a testi kiszolgáltatottságával, holott a keresztényi reménységnek semmi köze senki testi vagy szellemi állapotával, mert azt Jézus megváltása által kapjuk! ^{vö. 1Péter 1:21}/ Vagyis az Ige alapján cselekedett, ez a hit! /A beszédje nem az Ige alapján van megfogalmazva, hanem egy félreértett, félremagyarázott hiten./

Felálltam, és azt mondtam a gyülekezetnek: mindannyian emeljük fel a kezünket, és dicsérjük vele együtt Istent a gyógyulásáért. /Ezt minden alkalommal meg kellene tenniük, hiszen ha meg vannak váltva, akkor a gyógyulásuk kinyilvánításakor nem volna szükségük egy éppen arra járó nyomorékra, akin keresztül akarják demonstrálni a meggyógyulásukat. Vajon hogy valaki meggyógyult a Krisztus sebei által, ennek tisztánlátásához szükség van egy testi nyomorékra? Akkor hol van a szellemi gyógyulásról szóló hit általi bizonyságtétel?!/ Pedig mindössze annyit láttunk, hogy bénult állapotban ott ült a lépcsőn. /Fogadjuk el, hogy ott ült a lépcsőn./

Miután abbahagytuk a dicséretet, odafordultam az asszonyhoz, és azt mondtam:

- Nos, kelj fel és járj Jézus nevében! /Csak nem visszajött a kenet, hogy most nem a Bibliát idézte, hanem magát: „mondtam” - vagyis Kenneth E. Hagin mondta. Mert nem bibliai szöveget idézett, nem is adott meg Igét, hogy honnan vette./

Isten és emberek százai az örökkévaló tanúim /Pál apostol elmondhatta, hogy Isten a tanúja – vö. Róma 1:9 -, de aki nem marad meg a Krisztus tanításában, annak nem hogy nem Isten a tanúja, de még Istene sincs! ^{vö. 2Ján 1:9}/, hogy abban a pillanatban talpra ugrott és futni, táncolni kezdett /na innentől kezdve a történetnek nincs bibliai alapja, hanem csak hozzá van rendelve egy bibliai kiragadás egy 2000 éves gyógyulásról, mintha a kettőnek köze lenne egymáshoz/, mint az a sánta, aki befutott a templomba és ugrált, szökdelt és dicsérte Istent (Apostolok cselekedetei 3,8). /Világos, hogy minden gyógyulást egy kaptafára vesz, és aki nem járatos a Szentírásban, el is hiszi, hogy a karizmatikus hátterű gyógyítás és az I. századi gyógyítás között nincsen semmi különbség, pedig óriási különbség van!/ Mindannyian vele együtt kiáltoztunk és sírtunk. /Megható ahogyan meghatódtak, de a módszer, ahogy történik az átverés, egyáltalán nem megható!/

Volt ott valaki aznap este, aki hazugságot kezdett terjeszteni rólam ezt a csodálatos esetet követően /csodálatos, de nem mindegy, mitől csodálatos!/. Azt mondta: „Ez a Hagin nevű személy tegnap este meggyógyított egy nyomorék asszonyt” /Most le fogja tagadni, hogy nem ő tette/. Pedig semmivel több közöm nem volt ehhez, mint olvasóimnak, vagy bárki másnak /Ez sem igaz, mivel a Jézus nevében tenni valamit nem azt jelenti, hogy azt Jézus teszi! Lásd pl.: „ A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük nektek” (2Thes 3:6). Vagy „Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?” (Mát 17:18) Az ő hitetlenségük miatt, nem Jézus nem tudta kiűzni. Vagy: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.” (Máté 28:19) Akkor a tanítványokká tevés az Atya-Fiú-szent szellem nevében kinek a cselekedete, ha nem a tanítványoké?! Ugyanígy, a rendelet tevés, vagy a gyógyítás a Jézus nevében kinek a cselekedete, ha nem azé, aki a Jézus nevében cselekszik?! Vagy nem az volt a felszólítása Jézusnak: - „Betegeket gyógyítsatok...” (Máté 10:8). Pál is gyógyított: - „kezeit reá vetve meggyógyítá őt”... (Apcs 28:8). A karizmatikus ráfogja Jézusra, hogy ő gyógyította meg, ami abszolút nem igaz, és igen komoly oka van annak, hogy miért nem Jézustól volt ez a csoda!/

Jézus már 2000 évvel ezelőtt meggyógyította azt az asszonyt. /Ez igaz, de a Jézus gyógyítását abszolút nem értelmezi, hogy mit jelent, hanem ahogyan ő gondolja a gyógyítást, azt tulajdonítja neki. Ami egy rafinált csúsztatás!/ Ő azonban csak azon az estén talált rá a gyógyulására. /Ez már felettébb érdekes, hogy korábban nem talált rá arra, hogy Jézus sebeivel meggyógyult. Akkor miféle ismeret alapján lett keresztény és gyülekezeti tag, ha ezzel nem volt tisztában?! Miféle keresztény gyülekezeti tag az, aki a krisztusi tanítások és az általa kapott haszonélvezeti adományokkal nincsen tisztában? Vagyis az alapokkal? Ha valaki keresztény gyülekezeti tagként nem tudja mit jelent meggyógyulni Krisztus sebeivel, akkor arra mi a garancia, hogy azzal tisztában van, hogy van-e Isten vagy nincs? Ha az alapokat nem ismeri, akkor mit ismer? Hogy lehetett víz alá bemeríteni, ha nem tudja mire vállalkozik és milyen előnyei/hátrányai vannak a Krisztus-követésének?!/

Mindezt azért meséltem el, hogy rámutassak /éppenséggel rá lehet mutatni, de éppen a rámutatásból derül ki a csalás/: noha egyesek azt állítják, hogy a Péter első levele 2,24 nem fizikai gyógyulásról beszél /azért nem olyan tudatlan, mint amilyennek mutatja magát, hiszen kapott már figyelmeztetést a bibliavers értelmének szellemi mivoltáról!/, mégis ez volt az egyetlen vers, amit ennek a nyomorék asszonynak megmutattam. /Az teljesen mindegy, hogy mit mutatott neki, mert a lényeg a gyógyulás megmutatásán van, nem pedig a gyógyulás szellemi vagy fizikai minőségén, ugyanis a Péter idézetében, hogy a sebeivel gyógyultatok meg, ez nincs is megemlítve, csak a gyógyulás ténye maga!/ Ha ez a vers szellemi gyógyulást jelent, akkor Isten hibázott - gondoltam. /Már Istent keveri az Ördöggel, mert a megtörtént eseményhez rendeli Istent, nem pedig a megtörtént eseményhez rendeli az eseményhez illő személyt, vagyis a Sátánt/! Ezen teória értelmében tehát Istennek szellemileg kellett volna meggyógyítania ezt a hölgyet, és nem fizikailag. /Mi köze van Istennek ahhoz, hogy a karizmatikus mit hord itt össze-vissza annak fényében, hogy nincs tisztában a Krisztus sebei által történő gyógyulás mibenlétével, ennek ellenére magának felülről jövő kenetet tulajdonít, amivel ő úgy gazdálkodik, ahogy ő úgy gondolja, hogy az megfelel a szentírási mércének. Közben meg a Sátánt szolgálja ki és a Sátánnak az eszköze. És az egy külön kérdés, hogy ezt tudja-e vagy sem. De tudnia kellene, mivel nyilvánvalóan fel lehet ismerni a Sátán ténykedését, mivelhogy a Szentírásban ki van nyilatkoztatva a módszere és az eljárása!/

Barátaim! Ez a vers pontosan azt jelenti, amiről szó van benne, és ez a miénk most! /Vagyis mivel fizikai gyógyulás történt, Péter levele nem szólhat másról, mint fizikai gyógyulásról, tehát hogy a Jézus sebeivel való meggyógyulás fizikai gyógyulást jelent! Csakhogy pontosan nem azt jelenti!!!/ Istennek legyen minden hála, hogy Jézus sebeiben mi valóban meggyógyultunk! /Itt már kijön, hogy hazudik, mint a vízfolyás, akárcsak az Ördög, aki a hazugság atyja! ^{vö. János 8:44}/ Ő nemcsak a bűntől váltott meg, hanem a betegségtől is megmentett bennünket. /Nem csak hazudik, hanem meg is erősíti a hazugságot, vagyis úgy jelenti ki a gyógyulás mibenlétét, mint egy abszolút bibliai igazságot, ami a valóságban ördögi tanítás ás átkozottságot hoz magával! ^{vö. Galata 1:8-9}/ Isten akarata, hogy meggyógyítson minket. /Ebben a kijelentésben el van rejtve az Ördög hazugsága és a Sátán gonoszsága, ami egy és ugyanaz, egy tőről fakad, és a karizmatikusok a szószólói ennek a halálos tanításnak!/ Ebben sohase szabad kételkednünk, mert ez részét képezi az Ő megváltói tervének. /Most pedig kételkedni fogunk, mivelhogy a Szentírás alapján vizsgálat tárgyává tesszük, vajon Isten megváltói tervének részét képezi a gyógyításnak az a formája, amelyet Kenneth E. Hagin Jézus nevében hajtott végre és Jézusnak tulajdonított./

Jézus gyógyít a karizmatikus gyülekezetekben vagy az Ördög?

Honnan lehet tudni, hogy az 1Péter 2:24 idézete szellemi vagy fizikai gyógyításra vonatkozik? A Biblia teljes szövegösszefüggéséből kitűnik, ha hajlandók vagyunk tárgyilagos hozzáállású tájékozódásra, és nem rendeljük alá a megértésünket egy előre meghatározott koncepciós nézetnek. Márpedig a karizmatikus felekezetekben a fizikai gyógyulás hívekre kiterjedő evidenciája ugyanolyan koncepciós nézet, mint a tudományban az evolúció általános elméletének kompetens hangoztatása az ember eredetére nézve. Azonban mindkettő hamis és mindkettő az Ördögtől van!

A szellemi gyógyulás mellett a fizikai gyógyulás és gyógyítás is megjelenik az ÓSZ lapjain, ezt korábban már megállapítottuk. Ha megnézzük az ÚSZ idevonatkozó idézeteit, ugyanezt kapjuk:

Szellemi gyógyítás: „Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Máté 13:15)

Fizikai gyógyítás: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.” (Máté 4:23)

Szellemi és fizikai gyógyítás együtt: „Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,” (Lukács 4:18)

Most nézzük, mit jövendölt Ézsaiás Jézus tevékenységéről a gyógyulás/gyógyítás tekintetében: „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” (Ézsaiás 53:5)

Nyilvánvaló, hogy Jézus váltságáldozata minden keresztény életében változást hoz, elsősorban bűntől való szabadulást /bűnbocsánatot, amely tiszta lelkiismeretet eredményez/, és a bűn gyakorlásától való szabadulást /amely kiiskolázott, alapelvekhez igazodó gondolkodást és cselekedeteket eredményez/.

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól... Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;... „Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt... ” (1Ján 1:9; 1Pét 3:21; Titusz 2:14)

Sokan, akik Jézus vagy az apostolok közelében voltak, testi betegségükből felgyógyultak, ez teljesen nyilvánvaló! De itt jön a dolog érdekessége: voltak akik a megváltásuk ellenére mégis szenvedtek testi betegségektől, mivel a szellem ereje által keresztény hívőket nem gyógyítottak csoda útján, és ez az, amit a karizmatikus tanítás egyáltalán nem hajlandó figyelembe venni:

„Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.” (János 11:1)

„Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?” (2Kor 11:29)

„De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra.” (Filippi 2:25-27)

„Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?” (2Kor 11:29)

„Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből.” (1Tim 5:23)

„Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen.” (2Tim 4:20)

„Tudjátok pedig, hogy testem erőtelensége miatt hirdettem nektek az evangéliumot először.” (Galata 4:13)

Ha igaz az, hogy az 1Pét 2:24 karizmatikus értelmezése szerint Ő nemcsak a bűntől váltott meg, hanem a betegségtől is megmentett bennünket, akkor az előbb felsoroltak hogy hogy nem menekültek meg a testi betegségektől? Miért lett beteg Lázár? Pál /mögött Jézus/ miért nem gyógyította meg csoda útján Epafródituszt és Trófimuszt? A gyomrával bajlódó Timótheust? Hogyan lehetett ő maga betegséggel küszködő? /Talán szembeteg?/ Miért volt együtt érző a betegekkel, amikor Jézus állítólag a sebeivel gyógyulást szerzett, fizikait ugyanúgy, mint szellemit? Ha a karizmatikus gyülekezet béna asszonya csoda gyógyulás által hip-hop meggyógyult, fentiek miért nem? Talán a karizmatikus asszonynak volt hite a gyógyulásban, ezeknek a bibliai személyeknek meg nem? Ne hogy már nevető görcsöt kapjunk mi is, mint a karizmatikusok!

De még fontosabb, ha evidens a betegségből való gyógyulás a megváltás eredményeképpen, Jézus miért hozta fel példázatában, hogy beteg volt, és aki a legkisebb szellemi testvérét meglátogatta betegségében, az magát Jézust látogatta meg?! „beteg voltam, és meglátogattatok;” - Máté 25:36. Ha Jézus sebeivel mindenki meggyógyult, mert „Isten akarata az, hogy meggyógyítson bennünket, mert a gyógyítás részét képezi megváltói tervének” /karizmatikus tévtanítás ennek fizikai értelemben történő értelmezése!!!/, akkor ezek a beteg emberek nem voltak részei Isten megváltó tervének? Mekkora eltévelyedésben vannak a karizmatikusok, ha a megváltásnak automatikus testi gyógyulást hirdetnek, és gyakorolnak a gyülekezeteikben, amit ráadásul Jézusnak tulajdonítanak?!

Ellenben Jézus világosan megmondta, hogy mielőtt bekövetkezne a végítélet a világra: „Ha valaki ezt mondja akkor nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” (Máté 24:23-24) És vajon kik hivatkoznak majd a csodatételeikre, ha nem a karizmatikusok?!

„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:22-23)

Miért gonosztevők? Mert az erőt az Ördög szolgáltatja nekik, amivel csodáikat véghezviszik! „És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,” (2Thesz 2:8-9)

Bizony, hogy a mankódobálás, meg a földön való vonaglás a karizmatikus gyülekezetekben nem az igaz Istentől, JHVH-tól van, hanem a világosság angyalától, a Sátántól! És ahogy ő magát jó színben tünteti fel, a szolgái hasonlóképpen.

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:13-15)

De legyünk résen, és ne hagyjuk becsapni magunkat!

Ha fizikai betegek vagyunk, tegyünk meg mindent a felgyógyulásunk érdekében, ami nincs ellentétben az Isten Igéjével. Ha pedig szellemileg vagyunk betegek, kérjünk segítséget másoktól, gyülekezeti vénektől, akik már az apostolok idejétől kezdve azon fáradoznak, hogy egészségben legyenek azok, akik a megváltás nehézségektől sem mentes, de mindenképpen dicsőséges útján járnak!

„Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen. Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése... Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.” (Jakab 5:13-16; 2Kor 13:11)

Isteni teremtés, istenteremtés

Isteni teremtés, istenteremtés

Téma: Hit

Nem Isten teremtette az embert, hanem az ember teremtette Istent. Nem Isten alkotta saját képére az embert, hanem az ember alkotta Istenről vallott nézeteit folyamatosan, saját elképzelései, vágyai szerint. /Még egy szubjektív kritikussal több, aki ugyanazt fújja!/

A fejlődés egy bizonyos fokán minden természeti nép kialakította saját hitvilágát. /Első olvasásra jónak hangzik/ Egy adott élőlény megmaradásának valószínűsége egyenes arányban áll alkalmazkodó-képességével. Mi emberek akkor tudunk jól alkalmazkodni a minket körülvevő világhoz, ha felismerjük a változásokat, ha értjük a változások okát és megfelelően reagálunk rájuk, mert ezáltal jobban fölhasználhatjuk a rendelkezésre álló erőforrásokat. /Az ember ezt megteheti tudatosan, de az állatnak erre a törekvésre belső programja van./ A környezet megértésére /intelligenciafüggő/ való törekvés ősidők óta jellemzi az embert, ez tette lehetővé /tehát ész nélkül nem megy/, hogy jól tudtunk alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. A létünket befolyásoló jelenségeket, az egyes jelenségek közötti ok-okozati összefüggéseket csak sok megfigyelés és tapasztalat /az állatvilágban erre van a belső program/ alapján érthettük meg. A megértés vágya már az őseinket is ösztönözte, de nem rendelkeztek még elégséges ismerettel a valódi összefüggések feltárására, ezért sok esetben tévesen értelmezték a jelenségeket. A fizikailag létező valóságos világ mögé egy másik világot – a szellemek világát – képzelték. /Ezt honnan tudja, és mi van, ha amit mond ugyanolyan képzelgés?!/ A szellemeket anyagtalan, láthatatlan, de tudattal, akarattal és cselekvőképességgel rendelkező élőlényeknek tekintették, majd később istenként kezdték tisztelni őket, így alakult ki a sokistenhit. /Gyakorolja az egy kalap alá vevést, mint oly sokan/. Hitük szerint a világot az istenek működtetik /nyilván nem működteti senki, hanem a holt anyag spontán tekergése/, az ő akaratuk szerint alakul minden történés. Az emberek csak kivételes képességekkel rendelkező kiválasztottaik – a sámánok, papok - segítségével kerülhettek kapcsolatba az istenekkel /ha értene a témához, akkor szellemvilágot mondana/, akik ezáltal kiemelkedő szerephez jutottak a közösségen belül. /Ez így igaz, ma is így van a természeti népeknél./ Fő feladatuk az istenek /konkrét istennel – démonnal tartanak kapcsolatot -/ szándékának kiderítése volt, ők lettek a rituálék ismerői, a kultúra alakítói, a tudomány művelői és közvetítői. /A természeti népeknél tudományról aligha beszélhetünk, sokkal inkább a betegségek és az azokat gyógyító eljárások ismeretéről./ 

A sokistenhitű törzsek, népcsoportok istenei erősen különböztek egymástól /az alapokat tekintve nem nagyon/, tulajdonságaik az őket megalkotó népcsoportok környezetét, kultúráját tükrözték. Ez a különbség elválasztotta egymástól még az azonos nyelvű népcsoportokat is, ellentétek, gyakran véres harcok törtek ki közöttük. Ha egy erős törzs egyesíteni akarta a rokon népeket, először azonos hitre kellett téríteni őket. Az egyistenhit létrejöttét a törzsek egyesítésének igénye segítette /hasára ütött, amikor ezt kitalálta/, de az emberiség egységes világmagyarázatának vágya alapozta meg. /Őket aztán pont ez foglalkoztatta!?/ A sok isten közül egyeseket főistenként kezdtek tisztelni, majd súlyos harcok árán egyetlen istennek áldoztak. /Na és honnan tudja, ha nem kitalálta?!/

Az egyistenhit különböző emberi igények szerint fejlődött /ide beleviszi a kulturális evolúció fogalmát, csak úgy önkényesen/, ennek megfelelően az egyistenhívő világvallások istenei a mai napig is különböznek egymástól. /Jé, mekkora felismerés./ A zsidó, keresztény és iszlám istenfelfogás fő vonásai: Isten mindenható és örökkévaló, mindennek teremtője és irányítója, cselekedeteink bírája, jutalmazója és büntetője. A Biblia szerint Isten egy láthatatlan személy, aki mindenhol jelen van /ez nem jött be/, kormányozza a világot /ez különösen nem jött be, mert a világ a Sátán birodalma – ^{Vö. Lukács 4:6}/, semmi sem történhet nélküle, csak általa /nem ért a témához, de mondja a magáét/. Az újkori tudományos világkép kialakulása után sokat változott minden vallás istenfelfogása. /No, ezt nem tudtam./ Folyamatosan újraértelmezték az isteni kinyilatkoztatásokat /valami konkrétat nem tudna mondani a mese mellett?/, harcok árán ugyan, de alkalmazkodtak a cáfolhatatlan /ezt nem kéne elsietni/ tudományos eredményekhez. /Inkább a szentnek nevezett szövegek ugyanazok ma is, mint amikor létrejöttek./

A kritikusan gondolkodó mai ember már nem tudja elfogadni a dogmává merevedett évezredes tanokat még az időközben bekövetkezett változtatásokkal együtt sem. /A kritikusan gondolkodó ember kritikája egy tipikus laikus kritikája, amit képes kutyafuttában megalkotni, és még büszke is a fércművére, amit alkotott./ Nem hihető a teremtésmítosz /Ő aztán tudja, hogy mi a hihető/, pedig a bibliai szövegeket a kor szellemének megfelelően jelképessé nyilvánították és újraértelmezték /hülyeséget beszél, de vastagon!/. Nem egyeztethető össze tudományos világképünkkel az anyag nélküli szellem léte /a tudományos világkép lényege: minden magától, véletlenül, hosszú idő alatt jött létre, csak ezt a sok badarságot kellett összeállítani szellemi erőfeszítéssel/, Isten mindenhatósága és örökkévalósága. /Fogalma sincs arról, amit kritizál!/

A legtöbb ember ugyanakkor elismeri, sajátjának tekinti és folytatandónak tartja a vallásos múlt kulturális örökségét. /Szükség van a költészetre, nem lehet mindig a száraz politikai polgáridomító szövegeket hallgatni./ Ma is elfogadjuk a kialakult értékrendet, helyesnek tartjuk az emberek magatartási szabályaira vonatkozó isteni parancsolatokat, útmutatásokat, ma is ezek képezik a törvénykezés alapját. /Ha ez képezné, akkor nem lenne gond, de pont nem ez képezi, azért csináltak maguknak maguknak tetsző, magukat védelmező alkotmányt./ Súlyos ellentmondás alakult ki az emberek jelentős részében: nem fogadják el a vallások Istenre vonatkozó tanításait, de elfogadják a vallásos eszmerendszer alapján kialakult kultúrát. /A verset elfogadják, csak a passzust nem. Mert a vers az irodalom rózsaszín rózsaszirma, a passzus meg megmondja, hogy mit ne tegyél./

Az ellentmondás oka az istenfogalom merev, dogmatikus értelmezése /vagyis komolyan vevése/. Ha az eddigiek alapján elfogadjuk /laikusként miért ne/ azt a gondolatot, hogy Isten az ember alkotása /melyik ember alkotása melyik isten, vagy csak belecsapunk a lecsóba és annyi?/, akkor csak egy újabb lépést kell tennünk: alkossuk meg úgy az istenfogalmat, hogy hihető legyen a mai ember számára /lehetne mondjuk törpe, arra nem kellene felnézni, és lehet neki dirigálni/ és ne kerüljön ellentmondásba a tudomány eredményeivel /nyilván arról a tudományról beszél, amely magával kerül állandóan ellentmondásba, amikor az élet és a biológiai létezés eredetéről és működési mechanizmusáról beszél/. Az így megalkotott istenfogalom nagyon távol áll a különböző vallások kinyilatkoztatáson alapuló istenfogalmaitól /nem mindegy?/, ezért megbotránkozást okoz az istenfélő hívők körében /fel vannak készülve mindenféle ateista eszmegörgetésre a zavarosban/, jobb, ha ők nem is olvassák el a következő fejezeteket. /Kinek jobb, nekik van neki?/

Egy gondolatkísérletre /eddig se volt más/ hívom a szellemi kalandra /a tudomány szellemi kalandját se kéne kihagyni/ vágyó olvasót, amelyben kísérletet teszek /legalább a buzgóság meg van benne/ egy olyan istenfogalom fölvázolására, ami gyökeresen szakít a kinyilatkoztatásokkal. /Adj király katonát. Nem adok. Ha nem adsz, szakítok. Szakíts ha bírsz!/ Visszanyúlva a természeti népek vallásához, kísérletemben Istent a természeti törvények összességének /hogy tud a véletlen természeti törvényeket létrehozni?/, (a Törvénynek) a benne való hitet természeti hitnek, vagy természeti vallásnak tekintem. /Olyasmi, mint a panteizmus./ A könnyebb érthetőség kedvéért pontokba foglalom és párhuzamba állítom a keresztény vallás Bibliában megfogalmazott istenfogalmával /nem lesz könnyű/, így jobban be tudom mutatni a kettő közötti lényegi különbséget. A két istenfelfogás kialakulása közötti alapvető különbség az, hogy a Biblia szerint Isten maga nyilatkoztatta ki saját magát /ugye hogy tudja, mit tagad meg!/, a természeti hit szerint csak azt fogadjuk el tényként, amit a tudomány bizonyított. /Nosza./

1. Isten léte:
a. A keresztények hite szerint egy Isten létezik, de benne három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. /Ez nem a Bibliában kijelentett hit, hanem egyházi értelmezés./ A Szentháromságtan a keresztény hit legelvontabb, legnehezebben érthető, legellentmondásosabb tétele. /Na végre, valami jót is mond!/ Két évezrede vitatkoznak róla maguk a teológusok is, ennek ellenére az egyes keresztény egyházak és felekezetek a mai napig sem értelmezik egységesen. /Egy emberi agyszüleményt nem is lehet, ami ráadásul a hitehagyás tömény kifejezője./
b. A természeti hit szerint Isten a világot működtető természeti törvények összessége. /Az Isten nem azonos a törvénnyel, hanem Ő alkotta meg a törvényt./

2. Isten tulajdonságai:
a. A keresztény hit szerint Isten a mindenség fölött álló legfelsőbb lény, örökkévaló, a mennyben lakozik, de mindenütt jelen van /eszerint a menny mindenütt jelen van, ezt nem tudtam/, mindent lát, hall és tud. /Inkább mindenről van tudomása, de pl. metál rock zenét, vagy káromkodást, egyebeket nem hallgat, ill. nem néz!/

b. A természeti hit szerint Isten nem lény, hanem maga a Törvény. /Rövid törvény, rövid isten, hosszú törvény, hosszú isten./ Jelenlegi tudásunk szerint az anyagi világ több természeti törvénynek engedelmeskedik, eddig nem sikerült egyetlen univerzális szabállyal leírni minden jelenséget. /Ez komoly felismerése a tényeknek./ A tudomány művelőinek évszázados törekvése, hogy megtalálják az egységes elméletet, (világegyenletet) amiből minden részletszabály levezethető. /A tudósok kitaláltak maguknak egy célt, hogy amíg oda eljutnak, sokan sok babért, dicsőséget és hírnevet learathassanak, miközben Istennek egy fikarcnyit sem adnak!/ Megerősítették az egységes elmélet létébe vetett hitet az 1864-ben megalkotott Maxwell egyenletek, melyek segítségével Maxwell egységes rendszerbe foglalta a mágneses és elektromos jelenségeket. /Van más is az univerzumban, nem is kevés!/ Jól jellemzi emberi törekvéseinket az a párhuzam, ami felfedezhető az évezredekkel ezelőtt kezdődött egy igaz isten keresése és a néhány száz éve kezdődött egyetlen univerzális természeti törvény keresése között. /Talán ott kellene keresni az Istent, ahol meg is lehet találni, mondjuk a Bibliában!/

Mai tudásunk szerint az ősrobbanásig, 12-15 milliárd évet látunk vissza az időben. /Nem is esik túlzásokba a látással kapcsolatban./ Nem rendelkezünk ismerettel a korábbi időre, ha egyáltalán volt korábbi idő, ezért nem állíthatjuk, hogy a Törvény öröktől fogva létezik. /Amely ismerettel rendelkezik, az is állandóan változik, akár a tudomány hitelessége, mindig attól hiteles, amit éppen megállapít./ Azt sem értjük /azt sem, meg semmit sem!/, hogy mi történik a táguló világmindenséggel: végtelenül felhígul az anyag a térben, vagy bekövetkezik egy olyan állapot, ami után leáll a tágulás és egy összehúzódási folyamat veszi kezdetét. /Nem mindegy, hogy a tudományos hiszékenységnek mi a tárgya?!/ Ahogy nem látunk visszafelé minden határon túl, ugyanúgy a jövőt sem látjuk, tehát semmit sem tudunk az örökkévalóságról. /Ez szépen hangzik: semmit nem tudunk! Ráadásul igaz is!/ A természeti hit követői optimisták, hisznek a világ megismerhetőségében, bíznak abban, hogy a tudomány tovább tágítja a megismerés határait, és egyre megalapozottabb válaszokat kapunk a megfogalmazott kérdésekre. /Amíg előre elkötelezett erkölcsi világnézet vezeti a tudományt uralókat, szó sem lehet róla!/
Mivel Isten maga a Törvény /nem világos, de mindegy/, értelmetlen a hol lakozik kérdést feltenni. Ugyancsak értelmetlen Isten tudásáról, képességeiről beszélni, hiszen a Törvénynek nincsenek képességei. /Csak a véletlen és halott anyagnak van, az hozta létre az univerzumot és tornászta fel az életet az emberig. Meg létrehozta az ateizmus legnagyszerűbb ésszerűségét: az értelmetlenséget. Mivelhogy mindennek értelme az értelmetlenség maga. Csak közben van a sok süket filozófia, amivel traktálni lehet a hiszékeny hallgatóságot./

3. Teremtés
a. A Biblia szerint Isten 6 nap alatt teremtette a világot, minden élettelen anyagot és élőlényt, így az embert is. /Már itt téves az állítás, mivelhogy az egek és a föld teremtése az első nap előtt megtörtént./ De nem csak teremtette, hanem folyamatosan fenntartja és kormányozza, minden az ő akarata szerint történik. /Nem szabja meg minden történésnek az irányát, különben nem volna szabad akarat./

b. A világmindenség keletkezésének tudományos feltárása még várat magára. /Mindig is fog./ Bizonyítottnak tekinthető, hogy volt ősrobbanás /különbség van a tekinthető, meg a tekintendő között!/, de nem tudjuk /igazi tudományos megállapítás/, hogy az ősrobbanás a világ keletkezése, vagy csak az anyag átalakulásának egy állomása volt-e. Nem tudjuk, hogy egyáltalán volt-e kezdet, vagy az anyag öröktől fogva létezik valamilyen megjelenési formában. /Csak a lényeget nem tudja!/ Azt biztosnak vesszük, hogy a természeti törvények nem rendelkeznek akarattal és cselekvőképességgel, nem teremtenek, csupán meghatározzák az anyag változását, átalakulását. /Ez komoly felismerés. De akkor hogy lehet istennek nevezni?/

Az anyagi világ törvényei az anyag természetét jelentik /vagy inkább az anyag természete a természeti törvény alá van rendelve, mivel az anyag magának törvényt nem szabhat./. A világ a saját törvényei szerint működik /hogy tudott magának törvényt szabni?/, ezeknek engedelmeskedik /vagyis a törvényeknek/ a legkisebb részecskétől az univerzumig minden létező. A fejlődési folyamat egyes lépéseit már értjük /félreértés, félremagyarázás kizárva/, de sok még a hiány az ismereteinkben. /Nem olyan sok, csak ami a lényeges./ Nem tudjuk levezetni, hogyan jutott el az anyag az elemi részecskéktől a tudattal rendelkező, gondolkodó emberig /pontosan ez a lényeg!/, de az evolúciós elmélet már sok részletkérdésre /ami teljesen evidens/ adott választ. /Pl. a fajok környezethez való alkalmazkodására variálódás által./

4. Élet a halál után, túlvilág
a. A keresztény hit szerint létezik túlvilág, az élet nem fejeződik be a halállal. /Ezt honnan veszi? Talán a piacon hallotta egy kofától?/ Az ember test és lélek, csak a test hal meg, a lélek tovább él. /Bőbeszédű kofa lehetett./ A lélek anyag nélküli szellem, ami a földi életünkben bennünk lakozik, de a halál után kiszáll a testből és önállóan létezik tovább. /Hűha, egyre melegebb.../ A különböző keresztény egyházak és felekezetek koronként is más és más tulajdonságokkal ruházták föl a testet elhagyó lelket és azt a környezetet, ahova a lelkek kerülnek. /Egész regényt kanyarint a történethez./ Kialakult az angyalokkal benépesített mennyország és ördögi pokol ellentétpár /csak nem ott is érvényes az evolúció?/, ahol a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket. /Ugye ez a valóságban nem létezhet? Na azért is lehet lopni a legmagasabb szinten is, mivel isteni büntetés csak a mesében létezik... De ha mégis, akkor nekik annyi!/

b. A természeti hit szerint nem létezik túlvilág, nem létezik élet a halál után. /Keveri az ateista nézetet a természeti népek felfogásával./ Ez nem jelenti azt, hogy az ember nyom nélkül eltűnik a halállal, megmaradnak utódai (örökíti génjeit), alkotásai (örökíti cselekedeteit) és a kultúrára gyakorolt hatása (örökíti gondolatait, érzelmeit). /Ez a materialista továbbélés stratégiája./ Nem létezik anyag nélküli szellem /az előbb még az anyag eredetét sem tudta, most meg a szellemét is tagadja/, de létezik közösen kialakított szellemiség, amire hatással vagyunk, ami tanulás útján mindenki számára elsajátítható. /No, ez az ember képére alkotott istenség - aminek a megcáfolásában utaznak -, meg minden egyéb fantáziatermék/.

5. Jutalom-büntetés, avagy miért legyünk jók
a. A keresztény hit szerint Isten jutalmazza a jót és bünteti a rosszat. Jó az, aki betartja Isten kinyilatkoztatott parancsolatait, jutalma az üdvözülés. /Nagy vonalakban./ Rossz az, aki megszegi a parancsolatokat, pokol vár rá a halál után. /A pokol mibenlétét is hasra ütés szerűen állapítja meg. De ha már itt tartunk, a pokol szóval a Biblia a halotti állapotot jelenti, Jézus is ott volt 3 napig./ Ez a kezdetleges, leegyszerűsített szemlélet sokat változott az elmúlt századokban, de a mai felfogásnak is lényeges eleme, hogy az emberek evilági cselekedeteit az isteni jutalmazás és büntetés irányítja. /Már akinek. Egy dörzsölt ügyvédnek inkább a pénz határozza meg a cselekedeteit, hogy mennyit fizetnek neki!/ A keresztény kultúrában kialakult a jót elfogadó és a rosszat elítélő erkölcsi trendszer, amit az emberek többsége sajátjának érez, ezért a jóra való törekvés belső indíttatásúvá vált. /Ez hasznos dolog, a társadalom javára van./ A mai hívő keresztény ember nem azért él Istennek tetsző életet (nem szegi meg az isteni parancsolatokat), mert fél a büntetéstől, hanem azért, mert saját meggyőződése az erkölcsös élet folytatása. /Is- is./ Isten parancsolataival egybe eső erkölcsisége meggyőződésből fakad, és ezt a nevelés során tovább adja a következő generációknak./Az még nem teszi feleslegessé a Biblia ismeretét és az abban való ismeret állandó gyarapítását./ 

b. A természeti hit szerint ugyancsak döntő szerepe van a jutalmazásnak és büntetésnek, de az nem a halál után, hanem a saját, vagy utódaink földi életében jelentkezik. /Vagy csak az egyik, ez a kapcsolatoktól nagyban függ./ A jutalmazás és büntetés nem egy felsőbb lény tudatos döntése alapján történik, ezt a természet automatikusan végzi. /Ezt most hinni kell, tudni, vagy bízni benne?/ Nem mindig jelentkezik azonnal a cselekvés után, de előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik. /Lám, a hit felbukkanásának pillanata. /A természet tudatlanul számon tartja, hogy ki mit cselekedett, és aszerint jutalmaz vagy büntet. /Ha erre képes a tudattalan természet, a Biblia tudatos Istene miért ne lenne képes?!/ 

Az ember cselekedeteinek szorosabb vagy lazább visszahatása van magára a cselekvő emberre. /Hű ha!/ Fő feladatunk ezen visszacsatolások felismerése és a felismert törvényekhez való alkalmazkodással életvitelünk fenntarthatóvá alakítása. /Komoly feladatnak tűnik./ 

Az isteni parancsolatok alapján kialakított életvitel sok tekintetben megegyezik a természeti hit szerint fenntarthatónak nevezett életvitellel. /Egybe pancsolja, mint jó filozófushoz illik./ Könnyen felfedezhető a hasonlóság a helyes emberi viselkedés bibliai megfogalmazása és a fenntartható fejlődést biztosító emberi magatartás mai megfogalmazása között. /Csak ez utóbbi éppenséggel a világi társadalomra aligha jellemző, ahol a tisztességgel, meg a becsülettel nem sokra lehet menni, annál többre pénzzel, kapcsolatokkal, meg dörzsölt rafináltsággal. Magyarul: meg kell kenni azokat, akikre rá vagyunk szorulva az előremenetelünk érdekében./

6. Miért hisznek az emberek?
a. A keresztény felfogás szerint csak a hívő ember üdvözül, csak a hit segítségével juthatunk el az örök életbe. A gyerekeket életük kezdetétől istenfélővé nevelik, számukra természetes ténnyé válik Isten kinyilatkozatásainak igazsága. A hit gyakorlása egyedül és közösségekben történik, ami különleges élményt jelent az embernek. Megélik a vallásos áhítat lélektisztító katarzisát, ami után közelebb kerülnek Istenhez, ezáltal jobbá válnak.
A hit a részletesen kidolgozott viselkedési normáival egy kapaszkodó a vallásos ember számára. Nem kell minden helyzetben kitalálni, hogy mi a helyes cselekvés, ezt már gyerekkorban megtanulja mindenki. /Nem kapaszkodó, hanem iránymutató! Talán a közlekedésben a közlekedési szabályok is kapaszkodók vagy iránymutatók?!/

Hit nélkül nem lehet élni. Az ember csak egy kis szeletkéjét ismeri a világmindenségnek, az ismeretlent csak elképzeli és igyekszik egyre többet tudni róla. Csak az képes eredményesen gyarapítani tudását, aki elhiszi, hogy az ismeretlen megismerhető. Ez a hit saját tapasztalatban gyökerezik, nem misztikus, a realitásokon alapul. Hitünk rendkívül szerteágazó: hiszünk mások jóságában, becsületességében, segítőkészségében, a magunk erejében, a művészetek embert jobbító hatásában stb. /Ez az általános hit nem haszontalan. Hisszük, hogy a piaci portéka nincsen megmérgezve, és a BKV nem aknázta alá a metro szerelvényeket... stb./

7. Természetfeletti csodák
a. A keresztény hitvilág elválaszthatatlan részét képezik a csodák. A hívők úgy tekintenek a csodákra, mint Isten kinyilatkoztatására és dicsőségére /Inkább a Bibliát kellene idéznie, mintsem a Wikipédiát, de azt nem ismeri./ (lásd http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A9zus_csod%C3%A1inak_list%C3%A1ja(link is external).

b. A természeti hit szerint nincsenek csodák, minden jelenség a természet törvényei szerint megy végbe. Nem minden jelenségnek értjük a törvényeit, ezért a szokatlan vagy váratlan jelenségeket hajlamosak vagyunk csodának tekinteni. A természeti hit követői hisznek abban /ezek szerint a tudomány nem váltotta fel a hitet!/, hogy kitartó kutatómunkával felfedezhetjük a csodának tűnő jelenségek valóságos okait, törvényszerűségeit. /Egy bizonyos határig ez működik is./

8. Az ima
a. A keresztények imában beszélgetnek Istennel, dicsőítik mindenhatóságát, kérik bűneik bocsánatát, illetve kifejezik hálájukat. Az imádkozó ember transzcendens kapcsolatba kerül, átéli Isten nagyszerűségét és saját maga kicsiségét. Egyes elképzelések szerint Isten meghallgatja és még a földi életükben teljesíti az arra érdemesültek imában megfogalmazott kérését. /Az elképzelés ahhoz elég kicsi, hogy ezt magáévá tehesse./
Az ima önnevelés révén visszahat az emberre, befolyásolja tudati-és lelkiállapotát: megerősíti hitében, megbocsájtó lesz az ellene vétkezőkkel szemben, segít elviselni a bánatot, mások tiszteletére, elfogadására nevel, megszabadít a rossz tulajdonságoktól. Az őszinte hittel imádkozó ember jobbá válik az ima által, elnyeri környezete szeretetét, elismerését. /Ha nem gondolja komolyan, miért írja le?/

b. A természeti hitben élők nem imádkoznak földön túli hatalomhoz, nem imádkoznak a természethez sem, de átérzik és kifejezik a természet nagyszerűségét. /Leginkább amikor kirabolják és elszennyezik!/ Nem avatkoznak be durván a természet rendjébe, igyekeznek harmóniában élni vele. /Meg is látszik a bolygó állapotán! Nem kellene elmenni szemészeti rendelésre?!/ A természeti törvények tisztelete, azok megismerését és betartását jelenti. /Akkor kik szemetelnek, ha sem a hívők, sem a hitetlenek nem? Kik dobják el a csikket Budapest utcáin, a janicsárok?/

9. Miért vagyunk a világon?
a. Erre sem a Bibliában sem a keresztény alapokon álló filozófiában nem találunk egységes választ /többet kellene keresni/ lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9let_%C3%A9rtelme(link is external).
A hívő ember életének jutalma az üdvösség állapotának (a teljességnek) elérése. Az üdvözülés Isten keresését, megtalálását, a vele való egyesülést jelenti. /Nem egészen: az üdvösség megmentést jelent, ennek az Isten által halálra ítélt világnak a túlélését és az új rendbe való bejutást./ A katekizmus a vallásos hittel ismerkedő gyerekek számára a következő választ adja: Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk. /Ez katolikus szöveg, de a Bibliában földi örök élet is van!/ Az ember akkor üdvözül, ha hisz Istenben, ha keresi Istent és megtartja parancsolatait. Az Istenben való hit azt jelenti, hogy mindent igaznak tartunk, amit Isten kijelentett. /Nem elég annak tartani, azt is kell cselekedni!/

b. A természeti hit szerint az élet célja a természet törvényeinek megismerését és a törvényekkel harmonizáló életvitel kialakítását jelenti. /Isten kifejezett kiiktatásával karöltve./ A természeti törvények nem tartalmaznak közvetlen utasítást az ember életvitelére, azt magunknak kell megtalálni. /A tőkés társadalom megtalálta: a profit növelésében és az olcsó munkaerő kizsákmányolásában./ A harmonikus életvitel a környezet erőforrásainak fenntartható kiaknázását jelenti /elméletileg szép az ateista muzsika/, jutalma a tartós fennmaradás. /Nem úgy néz ki!/ A törvényekkel nem harmonizáló életvitel következménye az erőforrások felélése, hosszú távon a pusztulás. /Amit látni is lehet!/

A természeti hit szerinti élet a természeti törvények keresését, felismerését, azok tudatos elfogadását, a mindennapi életünkbe való beépítését jelenti. /Egy igazságügyi szakértőnek tudnia kell, hogy a világ nem erről szól, amelyben élünk, de ha ezt tartja mégis többre a bibliai életvitel követésénél, akkor nyugodtan lehet hazugságügyi szakértőnek nevezni. Egyébként meg filozófiai értekezésnek elmegy, mert sokszínű és nagy elmebeli képzelőerőről tesz tanúbizonyságot./

Kiss László igazságügyi szakértő
Kecskemét, 2014.Isteni teremtés, istenteremtés

Forrás: http://kisslaszlo.spec.hu/isteni-teremtes-istenteremtes