Egyetemi vita Isten létezéséről - 2.

Ebben az időszakban rengeteget beszélgettünk és filozofálgattunk ebben a teológus közösségben arról, hogy érveket, észérveket, magyarázatokat találjunk Isten létére. [A nem maguktól értetődő dolgok létezésére adott magyarázatok kell hogy érintsék azoknak a kényszerítő szükségszerűségeknek az evidens voltát, amik végül elvezetnek Istenhez. 

Ez pl. ahhoz hasonló, amikor egy papírlapon számokat látunk 1-től fölfelé, és ha összekötjük őket, rájövünk, milyen alakot ábrázol. Amikor a létezést biztosító összefüggéseket is egy csokorba kötjük, eljutunk ahhoz a felismeréshez, hogy ezek nem a véletlen művei, hanem intelligens eredetük van.  A becsületesen gondolkodó emberek számára az univerzumban megnyilvánuló mérhetetlen intelligencia, amely annyi minden létezőben tetten érhető, kikerülhetetlenül intelligens alkotóra mutat. Ahogy Einstein is mondta:

„A természet törvényszerűségeiben olyan magas fokú értelem/intelligencia nyilvánul meg, hogy ehhez képest minden emberi rendszerezés és gondolkodás jelentéktelen visszfény.”

Ha elvetjük a nagy összefüggések mögött megbújó mérhetetlen intelligenciát, a kicsi mögött miért látjuk meg és miért hirdetjük a mögötte megbújó emberit? Mert amit mi alkotunk, az a kicsi, a valami!, de amit látunk magunk körül, a hatalmas, a lenyűgöző, a felfoghatatlan, az a semmi? Mi ez, ha nem az ateizmus kérkedő dölyfössége, amely kiutalja magának az öntörvényű életmód mindent tönkretevő, mindent szétziláló, mindent az önző élvezetekre pazarló jogosultságát?!

Ha nem jutunk el ehhez a felismeréshez, milyen jogon állítjuk, hogy néhány szám összekötése egy papírlapon intelligencia közreműködésének felismerésére vezet bennünket, pl. különböző állatfigurákhoz!?

A gyerekeink nyilván nem gondolják, hogy a számok összekötése véletlenül hoz létre egy-egy rejtett állati figurát/alakot. Akkor ennél sokkal nagyobb intelligenciát mutató összefüggések felismerése miért diktálná azt, hogy mindez a véletlen műve? Vagy netán direkt vagyunk süketek, vakok és elvetemültek, hogy a kis összefüggések mögött kényszerítő erőt érzünk a tervező intelligencia felismerésére, miközben a nagy összefüggések mögött tagadjuk ugyanennek a felismerését és megvallását? Mi ez ha nem az emberi jellem szándékos gonoszsága és konok hajthatatlansága?!

Megvalljuk az okos törpe szükségességét, de megtagadjuk a felfoghatatlanul intelligens óriás felismerésének létjogosultságát? Mi ez, ha nem az ateizmus szándékos gyilkossági kísérlete, hogy megölje az univerzális intelligencia forrását: Istent?!

Mire tanítjuk a gyerekünket?

A gyerekünket arra tanítjuk, hogy pár sorszámozott vonást a papírlapon intelligens szerző művének tulajdonítson. Ugyanakkor a természet sok alapvető állandójáról – a szénatom energiaszintjeitől a világegyetem tágulási sebességéig – azt állítjuk, mindezek csupán véletlenül éppen megfelelő értékűek ahhoz, hogy az élet létrejöhessen és fennmaradhasson!?  

Néhány számot követve elvárjuk a gyerekünktől, hogy egy kis kacsa alakja mögött meglássa az intelligens szerzőt. 

Ahhoz, hogy élet létezhessen a földön, kellő mennyiségű szénre van szükség. A szén három hélium-atommag, vagy egy hélium-atommag és egy berillium-atommag egyesülése (fúziója) által keletkezik. Sir Fred Hoyle, a kiváló matematikus és csillagász azt találta, hogy ahhoz, hogy ez megtörténjen, az atommagok alapállapotának energiaszintjeit pontosan össze kell hangolni. Ezt a jelenséget rezonanciának hívják. Ha az eltérés 1 százaléknál nagyobb lenne bármely irányban, az univerzumban nem maradhatna fenn az élet. Ezt az összehangoltságot hogyan tulajdoníthatjuk a véletlennek?

Megdicsérjük a gyerekünket, amikor felismeri a rajzon a vízi állatot, amit látott kiformálódni, ahogy összekötötte a számokat, és felismerte az értelmes alkotót.

Ugyanakkor mi P. D. elméleti fizikus által megállapítjuk, ha a nukleáris erő és az elektromágneses erő aránya akár 1 : 1016 arányban eltérne, nem jöhettek volna létre a csillagok. Az elektromágneses erőállandó és a gravitációs erőállandó arányának szintén kényes egyensúlyban kell lennie. Ha ez az arány csupán 1 : 1040 arányban nagyobb lenne, akkor csak kis csillagok léteznének; ha ugyanilyen mértékben kisebb lenne, akkor csak nagy csillagok lennének. 

Az univerzumban viszont szükség van mind a kis, mind a nagy csillagokra: a nagyokra azért, hogy termonukleáris kemencéikben létrehozzák

az elemeket, a kicsikre pedig azért, hogy hosszú ideig égjenek, ami elengedhetetlen az élet fennmaradásához egy bolygón.

Paul Davies szemléletes hasonlatával élve, ez olyan mértékű pontosság, amire egy mesterlövésznek lenne szüksége ahhoz, hogy eltaláljon egy érmét az univerzum másik végén, a földtől húszmilliárd fényév távolságban. /131 God and the New Physics [Isten és a modern fizika], London, J.M. Dent and Sons, 1983/ És erre ráfogjuk, hogy a puszta véletlen műve!?  

Örülünk, amikor a gyerekünk rájön, hogy pár szám sorrendjét követve feltárul egy elefánt képe, amit intelligens személy készített. 

Ugyanakkor Hugh Ross asztrofizikussal azt látjuk, ha a Planck-idő környékén (csupán 10-43 másodperccel az univerzum keletkezése után) a tágulásért felelős taszító- és az összehúzódásért felelős vonzóerők aránya csupán 1 : 1055 mértékben eltért volna a ténylegestől, akkor az univerzum vagy túl gyorsan tágult volna, galaxisok kialakulása nélkül, vagy túl lassan, amit egy gyors összeomlás követett volna. /A.H. Guth: Inflationary Universe [Táguló világegyetem], Physical Review D, 23, 1981, p.348/ – És ezt teljes lelki nyugalommal a magától értetődőnek vesszük és puszta természeti erőknek tulajdonítjuk!?

Nyugtázzuk a gyerekünk arcán az örömet, hogy sikerült rajzolnia egy oroszlánt, amit úgy készített, hogy követte a papírra írt számok helyes sorrendjét, amit kellő sorrendben és távolságban rögzített valaki.

Mi bezzeg tudjuk, a föld naptól való távolsága nem lehet akármekkora. Ha túl közel lenne a naphoz, akkor a víz elpárologna, ha viszont túl messze lenne, akkor megfagyna. Ha ez a távolság 2 százalékkal eltérne a ténylegestől, az élet megszűnne létezni. S azt mondjuk rá teljes lelki nyugalommal, mindez magától van!? 

Szinte természetesnek vesszük, ha a gyerekünk rájön a számokat  követve, milyen állat bújik meg a képen, amit intelligens alkotó készített. 

Mi meg felismertük, a felszíni gravitáció és hőmérséklet értéke szintén csak néhány százalékon belül mozoghat, különben a föld nem lenne képes fogva tartani a gázok megfelelő keverékét, és így légköre alkalmatlan lenne az élet fenntartására. De erre ráfogjuk, hogy szerencsénk van, hogy ez így alakult!?

Hasznosnak tartjuk, amikor a néhány éves gyerekünket látjuk az intelligencia felismerésében fejlődni azon rajzok megfigyelése kapcsán, amiket egy irányított vonalat követve újra rajzol.

Mi meg váltig állítjuk: bolygónknak éppen a megfelelő szögsebességgel kell forognia. Ha túl lassan forogna, akkor a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti különbség túl szélsőséges lenne, ha pedig túl gyorsan, akkor katasztrofális lenne a szél sebessége. De ez úgy jött össze, hogy teljesen magától, bármiféle háttérintelligencia létezése nélkül!?

Elkönyveljük magunkban a gyerekünk okosságát és ügyességét, amikor rájön, hogy alkotott művel van dolga, látva, hogy mindegyik állathoz a neki megfelelő étel van társítva.

Mi meg azon morfondírozunk, könnyen találhatnánk magunkat az univerzum egy olyan részén, ahol a közeli csillagok túl erős fénye miatt nem láthatnánk bele az űr mélységébe, vagy ahol a légkör nem átlátszó lenne, hanem átlátszatlan vagy áttetsző. Más tények kevéssé nyilvánvalóak, például az, hogy a hold és a nap mérete, valamint földtől való távolságuk éppen akkora, hogy lehetséges a tökéletes napfogyatkozás, ami akkor következik be, amikor a hold fekete korongja csaknem teljesen eltakarja a nap izzó korongját, úgyhogy a nap kromoszférája (’atmoszférája’) látható és tudományosan vizsgálható, aminek eredményeként nemcsak sokkal többet tudunk a napról, mint egyébként tudnánk, hanem arra is képesek vagyunk, hogy méréssel megerősítsük a fény elhajlását a nap tömegvonzása miatt, amit Einstein általános relativitáselmélete jósolt meg. És mindezek mögött semmiféle intelligencia megnyilvánulását nem ismerjük fel, hanem csak a véletlen erők mechanikus összjátékát!? /Az idézett tudományos gondolatok John C. Lennox - "A tudomány valóban eltemette Istent" című könyvéből valók. Lásd itt./

Amikor az univerzum finom összehangoltságra bárgyún nézünk, s rámondjuk, az eredete ahogy esett, úgy puffant, miközben a gyerekünk meg élvezettel fedezi fel az állatrajzokba rejtett intelligencia megannyi formáját, nem-e mi vagyunk olyan végtelenül ostobák, hogy már csak egy lépés választ el attól, hogy a szándékos dilettantizmusunknak emlékművet állítsunk, amit úgy nevezhetnénk el, hogy a barbár ateizmus megkövült emlékműve?!

Az evolúcióbiológusok  /pl. Szathmáry Eörs/ vonzódnak ahhoz a gondolathoz,  mely szerint a fizikai állandók értékét valamiféle kozmológiai természetes kiválasztódás magyarázhatná meg: a férges univerzumok kirostálódtak a nagy univerzumos esztelen anyagvágtában. Nem véletlenül teszik ezt, mivel ezzel a nézőponttal kötelezték el magukat, s ebben a világnézetben adódik alkalom számukra tudományos babérok learatására, a teremtési modellben meg senkik, holt koldusok maradnának! 

A mindenre választ gyártani képes ateisták szerint ezek a fizikai állandók nem azért állnak fent, mert intelligens alkotó áll mögöttük, hanem azért figyelhetjük meg ezeket, mert a létezésünk éppen ezeknek a valószínűtlen események szerencsés fennállásából következett, s ha már megfigyelhetjük, nyilván másként nem történhetett, mint ahogy történt. Különben nem lehetnénk itt. Tehát a létezésünkből adódik ezeknek szükségszerű megléte, nem tervezésből.

Ez kb. olyan érvelés: mi itt vagyunk egy vendéglőben, és jókat eszünk, ami nem annak köszönhető, hogy van a konyhában egy jól főző szakács, hanem mi szerencsésen kifogtunk egy szakácsot, mert ha nem fogtuk volna ki, nem ehetnénk jókat. Tehát a jókat evésünkből adódik hogy van itt egy szakács, s nem pedig a szakács tudományából következik a vendéglőben levése, és a mi abból adódó élvezetünk.

Vagy: azért tudunk kényelmesen és sikeresen közlekedni az autónkkal, mert a motorja véletlenül pont a motorháztető alatt van, s nem utánfutón toljuk magunk előtt; a szélvédő átlátszó anyagból van, s nem bádogból; a fék helyett véletlenül nem rakéta indító pedál van beépítve; kerekek helyet nem sítalpakon csúszkálunk, a kormány meg ide-oda tekerhető, és nincsen kipányvázva, mint egy zabolátlan kecske az árokpatron 20 centis kötélre.

Mert nem lehet tervezve az, aminek a megléte utólag teljesen evidens, mivelhogy itt vagyunk, ezek nélkül meg nem lennénk itt. Azt mondani, hogy a fizikai állandók igen szűk intervalluma eredményez csak élhető Univerzumot, meg hogy az állandók éppen ebben az intervallumban vannak, ez nem csoda, hanem teljesen evidens. Így utólag. 

Az evőkanál nem azért fér a szánkba, mert az alakja és a nagysága meg van tervezve, hanem éppen azért tudunk enni vele, mert ilyenné alakult. Ha akkora volna, mint a péklapát, nem férne a szánkba! A természetben is így adódik minden teljesen magától, nincs itt semmiféle kóválygó intelligencia, csak tények vannak, amik maguktól értetődők, kiváltképp utólag. De ugyanez van a biológiában is:

„A biológusoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy amit látnak, azt senkisem tervezte meg, hanem evolúció útján fejlődött ki.” /Richard Dawkins - Lessons from Biology [Tanulságok a biológiából], Natural History, vol. 97, 1988, p.36/ 

Semmi nem tervezés következménye, hanem a létből fakad a létezés szükségszerű következménye, mert ha már van, szükségszerűen létre kellett jönnie, különben nem volna. 

A létező dolgok húzzák magukkal a létrejövés szükségességét, az intelligens dolgok meg az intelligens létrejövés szükségességét - bármiféle előzetes tervezés nélkül. Aki ezt az ateista észjárást nem tudja követni, az nem az ő hibája, hanem a hiányos előzmények következménye. Punktum!

Azt vallani, amit Paul Davies – szembesülve a finom összehangoltság fenti példáival: „Úgy tûnik, mintha valaki finoman összehangolta volna a természet számait, hogy megteremthesse az univerzumot… Az embernek önkéntelenül az a benyomása, hogy az univerzumot megtervezték” /The Cosmic Blueprint [A kozmikus tervrajz], New York, Simon and Schuster, 1988, p.203/, - teljesen ésszerűtlen következtetés. Mert semmi nem létezik, ha magától nem jön létre, ha meg létrejön, nincs szükség tervezőre. Ennélfogva úgy élhetünk, ahogy akarunk, a felelősségre vonás legkisebb nyomasztó tudata nélkül. Ezért az ateizmus a legfelvilágosultabb világnézet az egész társadalomban!]

Nagyon gyakran ma is azt érzem, hogy amikor beszélgetünk hitről, kereszténységről, vallásról, mindig mintha logikus érveket keresnénk arra, hogy márpedig Isten kell, hogy létezzen. Ilyen filozófiai vitában sokszor részt vettem. 

[Miért kéne, hogy a mondat mögött ott legyen az író, a vers mögött a költő, az étel mögött a szakács, a festmény mögött meg a festő? A patkó mögött miért sejthetjük a kovácsot, ellenben a ló mögött ateista szemmel miért szükséges az atomok puszta nyihogását látni? Mi készteti a gondolkodó embert erre, ha nem az, hogy szándékosan vak, amely direkt ellenáll az intelligens alkotmány alkotói szükségességének?!]

Ezért ha most ide egy kalapba betennénk egy fekete meg egy fehér golyót, és kihúznánk a fehéret, rendkívül jó védőbeszédet tudnék tartani arról, hogy az Úristen igen is létezik. De ha a fekete golyót húznánk ki, ugyanilyen lelkesen tudnék beszélni arról, hogy márpedig nem létezik az Úristen. [Egyetemi docens létére ritka nagy ostobaság részéről azt állítani, hogy a káposztás cvekedli attól a nagymama terméke, hogy nem zuhant a liftaknába /fehér golyó/, mert ha belezuhant volna, akkor magától állt volna össze, /fekete golyó/!?]

Magyarul nem filozofálni kell a vallásról és a hitről. Mert az Úristent nem érdekli, hogy milyen jól filozofáltál. [No és ki filozofál, ha nem az, aki szerint az egyszerűhöz intelligencia kell, a bonyolulthoz meg elég a véletlen!? A lóvasutat meg kell tervezni, a lónyihogást meg a természet ész nélkül összehozza, meg mögötte a lovat, csak elegendő ideig kell várni!

Na várjál az üres kályha mellett eleget, és majd fogod érezni a meleget – ha közbe szét nem fagysz! A puding próbája az evés, az ateizmus próbája meg a gyakorlat. Az önkifejlődésből az öntörvényűség eleve következik, abból meg hogy mindenki úgy él, ahogy akar. Ezzel a szenvedés melegágyát meg is teremtettük, a világot, amelyben ember embernek farkasa, természetnek kizsákmányolója, mindennek elszennyezője és tönkretevője.]

Azt a bizonyos személyes élményt, amit magam nem éltem át, de átélve láttam ezeken az embereken, elfogadom. Nekem ebben nem volt részem. [Ezzel a hozzáállással ki is jelenthető, hogy nem is lesz!]

Az Úristen egy agyagból csinálhatja a szenny edényét, meg a szentség edényét is. Ki korlátozná a fazekast abban, hogy milyen edényt csináljon? Hát én nem a szentség edényénél csináltattam. Így döntött, kész… [Nagy tévedés ezt így értelmezni, mert ha valakit Isten eleve szennyes edénynek csinálna, akkor nem kellene azok következményét elszenvednie! 

„Avagy nincsen-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, [mit szólhatsz ellene]?” (Róma 9:21-23)

Az egyiptomi fáraó kapcsán hozta fel Pál ezt a magyarázatot, hogy amikor magát megkeményítette az Isteni parancsolat ellenében, akkor tette magát szennyes edénnyé, akin Isten a haragját megmutatta. De nem Isten akarta szándékosan a megkeményedését, mint ahogy senkit nem keményít meg: Lásd:

„Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, akik kijövének Egyiptomból Mózes által? Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-e, akik vétkeztek, akiknek testei elhullottak a pusztában?” (Zsidók 3:12-17)

A megkeményítése a szívnek a bűn csalárdsága által történik, ami a szabad akaratnak egy lehetséges negatív következménye, de nem szükségszerű következménye. Ahogy másutt olvashatjuk:

„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jakab 1:13-15)

Tehát a megkeményedésnek van egy törvényszerű útvonala, ami mögött ott van a tulajdon kívánság édes önáltatása. Ugyanez az ateizmusnál az önálló életvezetés megragadásának édes önáltatása. Ugyanolyan leszel, mint Isten, jónak és rossznak tudója!

Az Édenkertben kísértette ezzel Évát a bukott angyal, aki Sátánná lett, és az ateizmus lényegében erre a mézesmadzagra harapott rá, és ehhez ragaszkodik, mert oly igen tetszik neki az Istentől független életvezetés modellje, hogy az élete értelmét az ebben való kiélés ezerféle módozataiban véli megtalálni. Hogy közben a bolygó pusztulása két percre van miatta a környezetvédelmi órán, nem érdekli. Mert bukott, mert gyarló, mert önző, de a biblia szavaival bizony hogy gonosz, amiben ráadásul még növekszik is, ahogy az idő halad előre a végkifejlet felé!]

A Tibornál pedig úgy döntött. Ő nem tud változtatni azon, hogy ne legyen hívő. Én meg ateista vagyok, azon nem tudok változtatni, és nem is akarok. [Bizony hogy Isten nem úgy döntött, hanem hogy az ember, aki nem is akar, az nem is tud! És még képes rákenni Istenre. Az ateizmus nem csak hogy eszmeileg ütődött, mint a földre esett körte, hanem még jól is érzi magát ütődöttségében. Na ezt mind kalkuláljuk bele, amikor az ateizmus lelki és szellemi pilléreit analizálni óhajtjuk. Az ateista Isten nélkül akar élni, amiket indokként fölhoz ezeknek igazolására, azok mind olcsó kifogások.]

Mindig azt kérdezik tőlem, hogy akkor mégis béke van-e bennem? Azt mondom, hogy igen. [A Bibliának más a véleménye: „És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ézsaiás 57:20-21)

Hogyan lehetséges békéje az egyénnek, amikor az emberiség történelmében alig volt pár évtized békeidő, annál több viszály, ellenségeskedés és háború?! És hogy a bolygó végpusztulása ennyire ki van élezve a kutatók szerint, ez mennyiben ad alapot békességre az egyénnek, aki a bolygó lakója és haszonélvezője.

Hogy ennek ellenére azt mondja, békessége van, ez is azt mutatja, hogy nem érdekli a bolygó állapota, mert ha érdekelné, nem lehetne békessége, hanem jogos nyugtalansága a bolygó kifosztása és kizsákmányolása miatt. Amiről nem hajlandó tudomást venni. Nos így könnyű, békességre hivatkozni, közben meg – össztársadalmi szempontból - felelőtlenül élni!]

Volt bennem egyfajta kognitív feszültség amiatt, hogy tudok érvelni amellett is, hogy van az Úristen, meg ellene is, de mi a fenét érek ezzel? [Annyit ér vele, hogy az ateizmusában abszolút nem lehet biztos, csak a dilettantizmusában!]

Mindig azt éreztem, hogy ebben az egészben nem tudok hinni. [Mindenkinek szabad akarata van, az érzések és a döntések legtöbbször egy hullámhosszon vannak. Az előre engedett ellenszenves érzések eleve gátjai az utólagos tárgyilagos állásfoglalásnak!]

Mégis mi volt az utolsó fordulópont? Én, Orosz László személyesen nem látom magamban azt a lelket, ami a testemtől függetlenül létezni fog, és amikor meghalok, tovább él. Az biztos, hogy nincsen bennem ilyen lélek. Azt én látnám. Észrevenném. Tudnék róla. Nincs. [Másban sincs. Az embernek nincsen halhatatlan lelke. Ezt nem a Biblia tanítja, hanem a hamis kereszténység, amely még a tanításaiban is alapot ad a tévelygésre, és az Istentől való eltávolodásra.]

Következésképpen, ha az Atyaúristen olyan, hogy én vele semmilyen kapcsolatban nem leszek, nem voltam, akkor miért is filozofálnék róla. /Logikus./ Ha valakinek megvan a személyes élménye, amit hitnek mondunk, biztosan megtalálja önmagában azt a kis valamit, amit léleknek hívnak. Ami majd tovább él, és a többi… [Nem így működik a hit, ahogy láthattuk. Hanem a láthatatlan, de mégis létező dolgokról, az összefüggések intelligens szellemi hátteréről való személyes meggyőződés - ez az amit bibliai hitnek nevezünk.

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)]

Az ő számára van, mert ebben hisz. [A dolgok nem attól vannak, hogy hiszünk-e benne van nem, hanem attól, hogy szembesülünk velük.]

Számomra meg nincs, mert azt tapasztalom, hogy bennem nincsen. Ennyi az egész… [Nincs, mert nem hajlandó szembesülni vele. Miként a strucc, mikor a homokba dugja a fejét. Az ateizmus az ész homokba dugása, de attól még a fej kint marad, és a fejre koppintás ellen nincsen védve!]

A csaknem három órás előadást nagy odafigyeléssel hallgatta végig a félezres közönség, alig-alig távoztak közben a teremből. Két karizmatikus, tudós oktató gondolataival azonosulhattak. [A laikusok nem is gondolják, hogy pont a karizmatikusok megjelenését hozta Jézus összefüggésbe a végidő jeleivel, hogy meg fognak jelenni és csodákat fognak tenni. Nincs is más rajtuk kívül a kereszténységben, akik ebben gyakorolnák magukat. Ebből is tudjuk, hogy közel van ennek az ateista berendezkedésű világnak a vége! ^{(vö. Máté 24:14)} ]

A hívőével és az ateistáéval egyaránt. [Azonosulni lehet, de nem mindegy hogy melyikkel éri meg!]

Előre haladhattak az istenkeresés göröngyös ösvényén, amit mindannyian megpróbálunk végigjárni életünk során. [Az ateizmus egy tapodtat sem mozdult, mivelhogy a maga mozdulatlanságában érzi jól magát! Úgy lételeme az istentagadás, mint az alkoholistának az ital, úgy rászokott, hogy nem tud nélküle élni.]

(gyorplusz.hu) 

Forrás: http://gyorplusz.hu/cikk/istenkereso_vitaest_az_egyetemen.html

Egyetemi vita Isten létezéséről - 1.

Istenkereső vitaest az egyetemen

1. rész

Óriási érdeklődés övezte az „Eszmék háborúja” című vitaestet a Széchenyi István Egyetemen. [Kétezer évvel ezelőtt sem volt másként, ahogy a Biblia beszámol róla: „A városbeli sokaság kétfelé szakadt, egyesek a zsidókkal voltak, mások az apostolokkal.” (Apcs 14:4, Csia ford.) Csak itt az ateizmus ütközik az apostolok által közvetített eszmével, ami a hallgatóságot megosztja.]

Ötszázan zsúfolódtak össze az előadóteremben [bővítsük ki a teret és a létszámot ötezerre, ötszázezerre, ötmillióra, öt milliárdra. Az már eléggé népes tábor, hogy nyomot hagyjon az emberi társadalomban az üzenet kicsengése, amelyet a halló fülnek szán a fül Teremtője, és a gondolkodó emberi észnek az agy Teremtője! S nem azoknak, akik „olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle” (Zsolt 58:5, prot. ford)./, hogy meghallgathassák dr. Orosz László ateista fizikust, a BME egyetemi docensét és dr. Ruff Tibor keresztény filozófust, teológust, a SZPA főiskolai docensét istenkeresésről /ez egy kínálkozó út/, hitről /ez a megtalált út/, ateizmusról /ez egy öntörvényű út/]. 

Beszélgetőtársuk Dr. Lukács András biofizikus, a PTE egyetemi docense volt. /Ezek a titulusok csak arra jók, hogy látszatjelentőséget 
tulajdonítsanak ki milyen tudományos képzettséggel rendelkezik, mégsem ezen múlik az isteni üzenet befogadásának képessége, hanem hogy az emberi ész és szív egyénenként hogyan képes átszűrni a feléje áramló információt, mint a planktonevő halaknál a plankton kiszűrése az áramló vízből. Az erre specializált képességű halaknál ez működik is. 

Viszont ha ez a képesség nem funkcionál egy adott embernél az információ szűrés és befogadás tekintetében, akkor a hiba az emberi vevőkészülékben van, nem az információ bázis küldő, hanem a befogadó részén kell keresni! Nem beszélve róla, ha valaki magasabb képzettségű, akkor sokkal magasabb szinten is vezetheti félre az átlaghallgatót /ha félrevezeti/. 

Pl. a gének szintjén valamit úgy tálalni, hogy az megfeleljen egy világnézeti elkötelezettségnek, az sokkal durvább félrevezetés, mert aligha tudja azt követni egy átlagember, hogy az mennyire bizonyított, vagy csak fekszik egy elméletnek, amely egyébként a tudomány teljes területén egyeduralkodó érvényű. Valóságos tudományos diktatúra, amiben nincs hajlandóság mást elfogadni, mint amit ő diktál! Lásd pl.: 

„Az evolúció hatásaira összpontosítva a kutatók olyan géneket kerestek, melyek nagyobb változásokat mutatnak az elmúlt ötmillió év során, amióta az ember és a csimpánz szétváltak. Az elemzés szerint közel 1500 gént érintett a szétválásunk.” /A gének fél százalékában rejtőzik az emberi evolúció? /Lásd/ 

Eleve a világnézeti szempont diktálja nekik, hogy mit keressenek, amiben már meggyökeresedtek, ettől eltérő gondolatnak esélyt sem adnak felmerülni.]

Már jóval az előadás előtt teljesen megtelt a terem, ahova nagyon sokan nem is fértek be. [Azért a legtöbb embert érdekli a Lét-kérdés és a rá adható/kapható válaszok széles skálája, csak éppen a legtöbben nem az eredmények tükrében választják világnézetüket, hanem a világnézetük tükrében keresik az ahhoz illő eredményeket. Ez a Lét-kérdés tudományára kifejezetten vonatkozik!] 

Nekik maradt az élő közvetítés. Nem csoda, hogy az Eszmék háborújára [a Bibliában rögzített isteni rendtisztelet és emberi/ateista öntörvényűség – nemzedékek kiforrott bölcseletének is mondják - összeütközésére] egy hadseregnyi hallgató volt kíváncsi, hiszen egyrészt a téma, másrészt az előadók személyisége is nagy vonzerőt jelentett. [Meg van itt nevezve egy téma és három ember, de nincs megnevezve Isten, Aki számít, és a három ember meg Hozzá képest nem számít! Mert az emberi gondolkodás az árnyékokat látja, míg a valós létezőket nem látja, mert a gondolkodása eleve kicsavart állapotban van. Ahogy olvassuk Római levél 1:23-ban: 

„az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

Ez egy törvény, ha elveted Istent, beteszed helyette a teremtményt, mindegy ki az vagy mi az, de a pótlékot az ember beteszi, és felnéz rá, és rangosítja, és lesz belőle tanár, és professzor és Nobel-díjas tudós. A közgondolkodás ezeket látja, de Istent nem látja, mert ezek eltakarják Istent a közvélemény elől!]

Elég rákeresni dr. Orosz László előadásaira a neten, és rögtön megjelenik az ajánlatok között egy milliós(!) nézettségű videó. [Na itt a bizonyíték, hogy az embereket a saját ösztönző vágyaik vezetik és azoknak keresik meg a hordozóit. Így mondja a Biblia: 

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” (2Timótheus 4:3-4) 

Az ateista tudomány szemében a Biblia a mese, de a Bibliában az van: 

„Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” (1Kor 1:20-21) 

A világ semmire nem tartja az igehirdetés értékét, Isten meg semmire nem tartja a világ bölcsességét! Annyira különbözik a kettő, hogy a különbségtételben tévedni nem lehet, csak tudatosan választani valamelyiket!]

Mórocz Balázs egyetemi lelkész (Hit Gyülekezete) köszöntötte az érdeklődőket és az előadókat. Lukács András moderátorként arra hívta fel a figyelmet, hogy a nézők kérdéseit is várják. Érkeztek is folyamatosan a kisebb-nagyobb papírdarabkákra felírt, régóta válaszra váró egyéni dilemmák, amik mégis mindannyiunk kétségeit közvetítették az előadás alatt. Egy és háromnegyed óra telt el a tartalmas, izgalmas és elgondolkodtató érveléssekkel teli beszélgetésből, mikor az első hallgatói, őszinte és céltudatos kérdést feltették az előadóknak: [Válaszra váró egyéni dilemmák és kétségek, amelyek újratermelődnek nemzedékről nemzedékre – mert komolytalan érdeklődésnek komoly kétségekkel való szembesülés az ára. Ahogy a Bibliában olvassuk: 

„A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. … A gonoszságban /e világ istenének, a Sátánnak fennhatósága alatt/ élő emberek nem értik meg az igazságot; akik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.” (Péld 17:4; 28:5; vö. 2Kor 4:4; 1Ján 5:19) 

A tudomány miáltal létezik, ha nem az alkotásai és a magyarázatai által, az isteni létezés miáltal létezik, ha nem a teremtés és a kinyilatkoztatás által?! Információközlésben azonos mindkét oldal. Középen van a világegyetem. Ha egy egyszerű asztalt legkisebb elemi részecskéire bontunk, eltűnik, nyoma vész. Akkor eszerint nem is létezik? 

Az anyag nem alakul energiává, mert nem más, mint az energia speciális formája. Vagyis már az, és nem lesz azzá. Az anyag koncentrált energiából áll, ami az energiahullámok megfelelő mértékben besűrűsödött állapota. Az anyag legkisebb részei, számunkra láthatatlan tartományból bukkannak elő. Isten ugyanezen az alapon nem létezik, mert nem látható? Az asztal miért bizonyíték az emberi intelligenciára, az univerzum a magasabb szintű isteni intelligenciára miért nem? Na ugorj a materialista/ateista színvonalára: itt]

Most akkor Isten létezik, vagy sem? [Már eleve elvesztegetett idő volt az emberiség elmúlt hatezer éves történelme, ha sokan még mindig itt tartanak a kérdésnél és nem vált egyértelművé a válasz, és ebből következik, hogy számukra nem is fog egyértelművé válni, mert képtelenek átlendülni a kérdésen, hogy a válaszhoz jussanak. 

Mert alkalmatlanok kiszűrni a tengervízből a planktont, képtelenek az üzenetet átvenni, hogy az értelmükben lecsapódjon, mert a készülékük egy manipulált közgondolkodásra beállított kreálmány, aminek ők maguk is szalutálnak. 

Egy romlott természetű, bukott ösztönlény vevőkészüléke, aminek elsőrendűen a karriervágyba ágyazott egyéni érdek a fűtőanyaga. S amely az istenkeresésre nem hogy alkalmatlan, de attól még jó messzire el is taszít! Egy szakmát/foglalkozást vagy egyetemi végzettséget elsajátít, mert egyéni érdeke, de az istenkeresésben a végeken kullog, mert amennyit jelent neki, annyi méltatja, semennyire. Hogyan tudna a témához méltóan állást foglalni, mikor az egész életművű hozzáállása méltatlan a témához?!] 

És földönkívüliek léteznek? [Eleve a világnézet diktálja nekik, s hogy anyagelvűek, másfélék nem is lehetnek, mint anyagi szerkezetű földönkívüliek. Mert hitük szerint élet bárhol létrejöhet, ahol erre a feltételek adottak. Már az első pillanatban bukásra vannak ítélve, mivel az élet nem anyagi természetű, hanem csak az anyag hordozza, de anyagból lehetetlen felépíteni.

És nincsen vita, mert az ne vitázzon a lehetségesről, aki el van bukva a lehetetlenben, és ne lógassa magát a lehetséges eszmei cérnaszálán, mert azt még csak nem is hitnek hívják, hanem primitív, földhözragadt, pogány hitetlenségnek, amely a saját elképzelt tündérlépcsőit tudományos elméletnek hívja. 

Miszerint a hihetetlen komplexitást mutató életet hordozó közeg magát fölépíti, hogy a ráépülő ateista evolucionizmusnak legyen magas labdája mit lecsapni. De még a közönséges pacsni sem épül fel magától, nem hogy a magát spekulatív prebiológiai történet szerint homogén masszából idővel emberré fölverbuváló, primitívnek titulált, örökítő anyaggal rendelkező reprodukcióra képes, kedvező tulajdonságokkal bíró őssejt! Lásd] 

Intelligens rendetlenség felismeréséből 

egyenes út vezet/het/ a rend intelligenciájának felismerésére

Ruff Tibor: Az én meggyőződésem szerint Isten létezik. Egészen biztos vagyok benne, de ez intuitív meggyőződés, tehát logikai úton bizonyítani nem tudom. 

[Pedig a bizonyítás a bizonyíték mértékegységének a megállapításából és megragadásából adódik. 
Pl. az, hogy egy szobában rendetlenség van, két oka feltétlenül lehet, hogy egy szélvihar okozta a rendetlenséget, vagy egy betörő, aki széttúrta a szobát anyagi értékeket keresve. Ha meg lehet különböztetni e kétféleképpen megnyilvánuló rendetlenség háttér okát, akkor abból az egyféleképpen megnyilvánuló rendből is lehet Isten létezésére következtetni, amelyet nem lehet ész nélkül tomboló erőknek tulajdonítani az univerzumban, csak ha direkt gonosz gondolkodású valaki. 

Ezt a szándékosan gonosz gondolkodást megváltoztatni nem lehet, Isten sem akarja, hanem amit fog csinálni: értéket értékkel mér, értéktelenséget értéktelenséggel! „Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?” (Jób 11:10) Ahogy mondani szokták. -  „A tolerancia bűnnek bizonyul, amikor a gonoszra alkalmazzák."  /Thomas Mann/ 

Hogy pedig az ateizmusban a tagadás egy alkatrész, a Bibliában az ítélet ugyanolyan alkatrész, ki lehet gúnyolni, de attól még nem nevetség tárgya, az intelligencia nem is zárhatja ki, csak a szűk nyakú ostobaság.]

A földönkívüliek létezése semmiképpen sem zárható ki, hiszen nem ismerjük az egész univerzumot. 

[Viszont az anyagtestű földönkívülieket kizárhatja, ha az élet anyagelvűségéhez az atomok lépcsőjén való haladás nem vezet. Márpedig nem vezet! Egyébként meg ezt Istenre miért nem alkalmazza: 'Isten létezése semmiképpen sem zárható ki, hiszen nem ismerjük az egész univerzumot'.] 

Ha pedig a Bibliát is bevonom a válaszba, akkor angyalok léteznek. [Egyértelműen igen, mivelhogy ha a Biblia teljes kijelentésének a tartalmi valóságtartalmát nézzük, ugyanehhez a tartományhoz tartozik az angyalok létezése is. Hogy pedig valakik a Biblia teljes kijelentésének a tartalmi valóságtartalmát megragadni képtelenek, az még nem teszi azt hiteltelenné. 

Kampis György nyilatkozza az egyik YouTube videójában, hogy az újszövetségből mazsolázgatott. Na és mitől volna valaki profi szakértője a szakács szakmának, ha egyszer belenyalt egy paprikás krumpliba? Nevetséges még a hozzáállás is, nem hogy részéről bárminemű, nem egyoldalú tárgyilagos konzekvencia levonása!]

Orosz László: Akinek szüksége van Istenre, annak létezik, akinek nincs szüksége Istenre, annak nem létezik.  [Inkább így pontos: annak a számára nem létezik, de attól még az létezhet! Sőt, a teremtmények élethez szükséges igényeit a teremtési rend szerint az Ő irányadó mértéke szerint kielégíti:

 "Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Máté 5:45) 

Vajon pl. a természetben lévő vízkörforgást ki állította a biológiai élet szolgálatába, a vak véletlen? Vagy inkább a vak nem veszi észre, hogy ez nem a véletlen műve?!]

A földönkívüliekkel kapcsolatban természettudósként azt válaszolom, hogy a természeti törvényeink univerzálisak. Ugyanazokat a törvényeket látjuk itt, mint amikor belenézünk a Hubble űrteleszkópba és vizsgáljuk a sok millió fényévnyi távolságra lévő objektumokat. Ugyanolyan hidrogénatomot látunk ott is, mint itt. Ez meggyőz minket arról, hogy ugyanazok a természeti törvények vannak mindenütt. E szerint van véges valószínűsége annak, hogy a sok milliárd galaxis sok milliárd csillaga között minimum még egy intelligencia létezhet.  [Az isteni intelligenciára gondol, mert hogy a szobában a rendetlenséget csakis és kizárólag a szélvihar anatómiájával hajlandó magyarázni, intelligens eredetű rendetlenséget elképzelni sem tud, hát még a világegyetem univerzális rendjét egy magasabb rendű szellemi intelligenciával megindokolni. Számára az S betű mögött csak az anyag van, de hogy már az információátadás szempontjából helyes irányú kanyarodás mögött is intelligencia van, amitől S betűvé válik, azt képtelen meglátni. Mert kizárja az intelligens módon szerveződő anyag mögött megbújó szellemet!] 

Akik a vonalzó végén az univerzumban nem találják Istent, 

 a vonalzó elején természetes nekik a mérnök ottléte!

A hitről, mint személyes élményről érdeklődőm. Hogyan változott meg a gondolkodásmódjuk hitről és ateizmusról? Mi volt az az élmény, ami ezt okozta? – szólt az újabb nézői kérdés.  [Az élmény nem helyettesíti a becsületes kutatást és utánagondolást hanem csak kiegészíti, mintegy betölti.]

„Az a szeretet, amivel Jézus életét adta a bűneinkért, maga az Isten” – vallja Ruff Tibor. [Nem világos, hogy mit mond, mert az igaz ugyan, hogy Isten fő tulajdonságainak egyike a szeretet: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet” (1János 4:8), mindazonáltal Jézus nem volt azonos Istennel, hiszen míg Jézus a földön volt, Isten ezalatt a mennyekben, ahogy olvassuk: „Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lukács 2:14) Jézus ekkor már jászolban volt, ennélfogva az Isten magasságban lévő dicsősége reá nem vonatkoztatható. Isten meg csak egy van!

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3)]

Ruff Tibor: Görög filozófiát tanultam meggyőződéses ateistaként az ELTE-n. Mindenkit, akivel addig kapcsolatba kerültem, az ateizmusról igyekeztem meggyőzni. Az egyik görög filozófia órán Steiger Kornél elemezte Hérakleitosz „logosz” fogalmát. Hérakleitosz azt állította, hogy logosz a világmindenség archéja, alaplétezője, amit ő egyszerre anyagi és szellemi természetűnek tekintett. Vagyis szerinte a világmindenségben van egy értelem. Ezt tanultuk, és közben Steiger Kornél tanár úrnak volt egy oldalmondata, hogy erről a logoszról állítják azt a keresztények, hogy megtestesült egy emberben, a názáreti Jézusban. [A világegyetem mögötti értelem felismeréséhez szükséges az emberi intelligencia mögötti értelem, a szellem felfedezése is. „Önmagunk anyagi világtól való megkülönböztetésével saját magunk bizonyítjuk, hogy objektíven nem csak anyag létezik. Ezt a nem anyagot szellemnek nevezzük. ... A szellem mindig lény.” /Gellért Ferenc/ Ha tehát a saját intelligenciánk mögött szellemiség van, az univerzum intelligenciája mögött is lennie kell szellemiségnek, ami az Isten.]

Nagyon megragadott ez a mondat. A Bibliát otthon felütve elkezdtem olvasni a János evangéliumát, ami úgy kezdődik, hogy kezdetben volt a logosz, a logosz Istennél volt, és Isten volt a logosz. Ez kezdetben Istennél volt, minden őáltala lett, nélküle semmi sem lett, őbenne volt az élet, az élet volt az emberek világossága, és a világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be azt… A logosz húsvér testté lett…

 [Csak éppen a logosz nem volt azonos azzal, Akinél volt, mivel senki nem lehet azonos lény azzal, akinél ott van. Hanem a Jézus itt említett istensége egy jelzői formát mutat. Mint mindenkit, akit a Biblia isteni jelzővel illet, mégsem azonos a Biblia Legfelségesebb Istenével az atyával, JHVH Istennel!]

Amikor idáig jutottam, teljesen átszellemültem. Megkockáztatom, hogy nem is voltam ott akkor már abban a szobában. Megjelent előttem képszerűen Jézus Krisztus, ahogyan a kereszten függ, mögötte az ég teljesen sötét, egy hangos kiáltással meghal, erre megrendül a föld, a sziklák megrepedeznek. Az egész lényemmel azt fogtam föl és éltem át, hogy itt tényleg a Logosz halt meg, és rendültek meg a világmindenség erői. Ugyanakkor az is világossá vált számomra, hogy akkora szeretetet, amivel Jézus a mi bűneinket magára vette annak minden következményével és büntetésével együtt, és abba belehalt, korábban elképzelni sem tudtam volna. [Az élmény mindenkinek a sajátja, hogyan éli meg, de ez a hitre jutáshoz nem feltétlenül szükséges, hiszen ezt olvassuk: 

„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10:17) 

Az Isten létezését felismerjük az Ő alkotásaiból, a kinyilatkoztatás pedig eligazít minket a keresztényi életmód alapjai és a Krisztus követés részleteit illetően: 

„Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.” (Róma 1:20) „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen... Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (Róma 15:4; 1Kor 10:11)]

Furcsa, amit mondok, de abban a pillanatban még ateista voltam, viszont alig tíz másodperccel később az vált ellenállhatatlanul erős gondolattá bennem, hogy az a szeretet, amivel Jézus életét adta a bűneinkért, maga az Isten. Újabb tíz másodperc után pedig arra jutottam, hogy ez az ember biztosan feltámadt a halálból, mert ez a szeretet hatalmas, nagyobb, mint a természet törvényei.  [Valóban történhet olyan, hogy az ember előtt egy pillanat alatt tudatosul egy gondolat, amit Istentől kaphat, ha őszintén és tiszta szívvel közeledik Feléje. De másokban más gondolat és cselekedet lappang, az ő hozzáállásuk szerint: 

„Akkor szemébe köpdösének és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, Mondván: Prófétáld meg nekünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?... Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adtak reá. ez verdesik vala. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.” (Máté 26:67-68; 27:27-31)

Ma az ateisták ugyanezt csinálják, csak szellemi értelemben, ütik a krisztusi eszmét, de még az Istennek sem restek nekimenni, egyenesen repülő spagettiszörnynek titulálják. De ahogy nem tudják mi van az anyagi univerzum mögött, azt sem tudják, mi vár rájuk /égnek majd, mint a győzelmi zászló - vö. Máté 10:28/, azért olyan bátrak a gúnyjaikat harsogni. 

Aki abban biztos, hogy a tudása nem biztos, és ehhez igazodó kijelentéseket tesz, józannak mondják. De aki abban biztos, hogy nincs Isten, bár tudása nem biztos, azt végtelenül ostobának kell mondani – az ateizmus mögött pontosan ez van!]

Fél perc leforgása után olyan hívővé lettem, mint ma vagyok. Nem kételkedem abban, hogy a Biblia által leírt csodák igazak. Nem azért lettem hívő, mert szükségem volt rá, hogy az legyek. Sőt, évekig menekültem, hogy ne kelljen meghoznom a hívői létből fakadó erkölcsi döntéseket. Megpróbáltam ilyen értelemben nem hívővé lenni, de olyan volt, mintha a szívemet kellene kitépni, és eldobni magamtól. Nem volt más lehetőségem, mint az életvezetésemet hozzáigazítani ahhoz, amit kaptam, Vagyis annak a szeretetnek megfelelően kell élni, amit ebben az élményben, mint Istent megismertem. Akkor megtértem a szó erkölcsi értelmében is, és semmi okom nem volt arra, hogy ettől eltávolodjak. Azóta meg vagyok győződve arról, hogy a világmindenséget Isten teremtette, az abban működő rend az ő logosza, rendező értelme. [A meggyőződés pedig amit /a kereső ember/ összeszed, az évek-évtizedek kutató vizsgálódásából fakad, a történelem, a biológiai rend és a bibliai kinyilatkoztatás összhangja és harmóniája alapján.

A tárgyilagos/gyakorlati tudomány csak mindig megerősíti és alátámasztja a Bibliát, még ha a darwini tudálékos elmélet a maga igazának gondolati felépítményét próbálja is fenntartani és igazolni. De hozzá maguk gyártják az elveket, a nézőpontokat, a kifejezéseket és a következtetéseket. Ennek keverékét nevezik tudományos bizonyítéknak, de ez csak szellemi síkon mozog és szellemi síkon követhető nyomon azoknak, akik kifejezetten hasonló elmebeli beállítottság alapján gondolkodnak. Az ateizmus csupán az elme merész kiruccanása olyan univerzális távlatokba, ahová a gyakorlat megfelelő eszközök híján be nem hatolhat!!!]

Azt a bizonyos személyes élményt, amit magam nem éltem át, de átélve láttam másokon, elfogadom” – mondta Orosz László. [Úgy fogadja el, hogy neki ez/nekem az alapon. Szerinte eldönthetetlen a kérdés, Ruff Tibor meg engedte ezt a patthelyzetet kialakulni, mert nem tudta a hitét bibliai alapon megvédeni.

Pontosan azt nem lehet megengedni, hogy az Isten bizonyítását, ami az alkotásból vezet az Alkotóra, bárki kiforgassa! - Lásd a „Tö-rés a tudomány páncélján” tanulmányt -, itt.]

Orosz László: Most láthattuk, hogyan lett Saulból Pál. Sok ilyet láttam már, amikor az istenkereső, és közösségbe járó időszakom volt. [Tehát volt része benne, átesett rajta, nem mondhatja, hogy nem volt alkalma a megtérésre, a hit követésére.]

Tudom azt, hogy mi a különbség hívő ember és megtért között. Tudom azt, hogy sokan vannak a hivatalosak és kevesen a választottak.  [Ezt igencsak félre érti, ugyanis hivatalosak a zsidó nép volt, Ábrahám testi magva, a választottak pedig Ábrahám szellemi magva, akik Ábrahám hitéből valók, akik a zsidó népből elfogadták Jézust mint Istentől küldött Messiást. Őket Isten választja ki Krisztus szellemi testébe, akik Krisztus égi kormányzatát alkotják:  

„Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta... Annak okáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,.. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem [akit] Isten hív el, miként Áront is.” (1Kor 12:18; Zsidók 3:1; 5:4) 

Megtérők pedig bárkik lehetnek, akik Isten akarata szerint rendezik be az életüket. Amit Orosz László itt felhoz, mint tudást, az pontosan a nem tudással egyenlő, még amit tagad, azt sem tudja, hogy mi az.]

Láttam megtéréseket a saját szememmel. Ilyen élményeket, amiket Tibor említett, másoknál is tapasztaltam. Ezek valóban a teljes lelket felkavaró és megváltoztató élmények. Nekem ilyenben nem volt soha részem. [Amint láttuk, a hit Isten Igéje által adatik, de olyan élmények, mint Pál apostolé is volt, keveseknek. A teljes szívű istenkeresés jutalma az Isten megtalálása, amiben bárkinek része lehet. De nem érzelmi élményekre várva, hanem szorgalmas utánajárásra építkezve: 

„Tetszék énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus,”. (Lukács 1:3) 

Mindenki saját magának a Theofilusa, ha saját érdekében szorgalmasan 
nem jár utána mindennek, más nem fog utána járni. Aki magát semmire nem tartja, az nem is ér semmit! 

Utána néztél a dolgoknak a magad érdekében, hogy mi az igazság? Annyit is érsz a magad szemében, amennyire értékeled az utánajárás fontosságát. 

Mivel Jézus szerint sokan járnak a pusztulásba vezető széles úton, ez mutatja, hogy a tömegek magukat nem sokra értékelik, nem járnak utána a dolgoknak. Lusta bíróként ítélkeznek maguk fölött, amikor laikusként döntenek saját életükről – azzal, hogy a Krisztus-követést semmire nem tartják!]

Forrás: http://gyorplusz.hu/cikk/istenkereso_vitaest_az_egyetemen.html

A 2. rész következik