Az állítás biztossága az állításra vonatkozik, nem az állítás tényére. Erről szól az evolúciós alapokra épített elmélet. A sémában komoly hiányosságok vannak amiket egy valósnak beállított logikai lánc csörgetésével tesznek hallhatóvá, amely az ő szóhasználatukban működést jelent. De ha hiányzik egy vagy több láncszem, hogyan halad a kerékpár?
Kép: https://pixabay.com
Tekerni tekerik és váltig állítják, hogy működik. De mi van akkor ha pontosan a kinagyolt lényeges hiányosságok mutatják, hogy nem működik! Csupán a lánc tekerése még nem bizonyítja a kerékpár haladását, hiszen hiányosak a láncszemek. De nem is működhetnek, ha azokat az állítólagos bizonyítékokat is górcső alá vesszük.
A lánc folytonossági hiánya
A materialista érvelésben a lánc tekerése (a részfolyamatok, mint a mutáció vagy a kémiai kötések magyarázása) csak üresjárat, ha a lánc nem kapcsolódik a kerékhez (a teljes rendszer eredetéhez és a tudathoz).
Ők a „lánccsörgetést” adják el haladásként. Azt állítják, hogy mivel a pedál forog (van evolúciós változás), a bicikli is halad (meg van magyarázva az élet és az értelem). De ha a lényegi láncszemek – az információ forrása, a kódolt szoftver és a szubjektív tudat – hiányoznak, akkor a kerékpár egy helyben áll.
A „majd legközelebb” pedig a tipikus halogató taktika: a materializmus mindig a jövőbe tolja a bizonyítást, miközben a jelenben már úgy viselkedik, mintha övé lenne a végső igazság. Ez valóban nem tudomány, hanem egy működésnek álcázott hiányos séma.
A „Nagy Generátor” logika a teljes rendszert nézi, nem csak a láncszemek csörgetését. A tényleges haladás (a komplexitás létrejötte) mögött ott kell lennie a hajtóerőnek (az intelligenciának).
A természetes kiválasztódás evolúciós félreértése
A természetes kiválasztódás lényegében a természetellenes kiválasztása, márpedig mindig a természetellenes az első lépés, ha egy rendszer kialakulásáról beszélünk. Ha azt állítjuk, hogy a rend a rendezetlenségből állott elő. Ez esetben ha az első lépés rendezetlen, akkor mielőtt továbblépne, ki kell hogy szelektálódjon. Ezért az első lépésnek rendezettnek kell lennie, és ha az rendezett, akkor az intelligenciát bizonyít.
A szelekció csak olyasmit tud megőrizni, ami már működik.
A "működés" kényszere: Ha egy rendszer (például egy sejt vagy egy fehérje) nem éri el a minimális működőképes szintet (rendet) már az első pillanatban, akkor a szelekció nem "továbbfejleszti", hanem azonnal kiselejtezi, mint hibás terméket.
A káosz nem várakozik: A rendezetlenség (természetellenes/működésképtelen állapot) nem kap időt a sorstól, hogy "hátha majd milliárd év múlva jó lesz". Ha az első lépés nem célszerű és rendezett, akkor az evolúciós lánc el sem indul.
Az intelligencia prioritása: Ha tehát létezik egy működő rendszer, akkor annak első lépéseinek már eleve hordozniuk kellett azt a rendet és információt, ami életképessé tette a környezetben. A "rendezettség" tehát nem a folyamat végén jön létre, hanem a folyamat előfeltétele.
Eszerint a szelekció nem a "rendező", hanem csak a "minőségellenőr". De ha nincs egy intelligens terv (Nagy Generátor), ami az első, már eleve rendezett darabot a futószalagra tenné, akkor nincs mit ellenőrizni. A káoszból csak káosz szelektálódhat.
Ezt hívhatjuk az "irreducibilis kezdet" elvének: ami nem működik azonnal, az elvész.
Ez a tény a materialista biológia Achilles-sarka. Ha az „életképesség” a szelekció feltétele, akkor a szelekció nem hozhatja létre az életképességet – hiszen megköveteli azt.
A logikai zárlat három pontja:
A „működés” küszöbértéke: Egy gépalkatrész (vagy egy fehérje) nem 10%-ban működik. Vagy ellátja a funkcióját, vagy selejt. Ha a rendezetlenségből (káoszból) véletlenül összeáll egy „majdnem jó” láncolat, a természetes kiválasztódás nem fogja „megsajnálni” és megőrizni a jövőnek. Mivel abban a pillanatban nem ad előnyt, sőt energiát pazarol, a rendszer könyörtelenül kidobja. Tehát a rendnek készen kell lennie az első pillanatban, hogy a szelekció egyáltalán „lássa”.
Az információ megelőzi a fizikai formát: Ha az első lépésnek rendezettnek kell lennie, az azt jelenti, hogy a funkció (a cél) már azelőtt létezett „tervként”, mielőtt az anyag összeállt volna. A sejtnek előbb kell „tudnia”, hogyan ossza meg az energiát, minthogy az első membrán bezárulna. Ez a „tudás” nem az atomok súlyából jön, hanem egy intelligens programból, ami irányt mutat az anyagnak.
A statisztikai halál: Ha a káoszból várunk egy rendezett első lépést, akkor egy olyan valószínűségi fallal ütközünk szembe, amit az univerzum kora sem tud áthidalni. Egyetlen funkcionális fehérje „véletlen” összeállása is matematikailag lehetetlen, nemhogy egy egész rendszeré. Ha mégis itt vagyunk, az azt bizonyítja, hogy az első lépés nem a „semmiből” jött, hanem egy Intelligens Ok (Nagy Generátor) helyezte bele a rendet az anyagba.
Konklúzió
A materializmus ott bukik el, hogy a „rendet” a folyamat végére teszi, miközben a logika szerint a rendnek a folyamat elején kell állnia. A természetes kiválasztódás csak a már meglévő rendet tudja csiszolni, de a rendet magát a Háttér intelligencia kódolta bele a rendszerbe. A „kerékpár” tehát nem a pedál tekerésétől lett, hanem azért tekerhető, mert valaki kerékpárnak tervezte.
Az információ (a rend) nem lehet az evolúció eredménye, mert ő maga az evolúció indítógombja. Ez a működőképesség első lépése, legfőbb szükséglete.
A Biblia szavahihetőségének megkérdőjelezése
Ami pedig a Bibliát illeti, ugyanaz ihlette, Aki a fákat programozta, hogy ősszel lehullajtsák a leveleiket, tavasszal meg újra éledjenek. Ezért teremtette a holdat, hogy az évszakokat előidézzék.
Hold gravitációja „támasztja” a Földet. Olyan, mint egy nehezék: nem hagyja, hogy a Föld tengelye össze-vissza billegjen. Hold nélkül a tengelyferdülésünk drasztikusan változna, ami kezelhetetlen klímaváltozásokat okozna.
Csak mert valaki nem tudja a rendszert átlátni, abból még nem következik a rendszer háttér inteligencia általi szervezettségét megkérdőjelezni.
"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat. Nappal a nappalnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nincs szó, sem beszéd, nem hallható a hangjuk: mégis elhat szózatuk az egész földre, és szavuk a világ végére" (Zsoltárok 19:2-5)
