A
szem evolúciója
Dr.
Scheuring:
„Bizony
vannak, ez pl. a Nautilusnak a szeme … neki bizony egy ilyen szeme
van, van egy kis rés csak, ami a kehely előtt van, …
csigák/férgek, a szemei, nincs semmiféle szemlencse előtte, csak
egy rés. Ez az un. sötétkamra szem, fényképezőgépeken is
ilyenek voltak 100 évvel ezelőtt. Csak egy kis luk volt, és azon
keresztül jött be a fény. Probléma vele: csökkent fényerő, a
fényelhajlás miatt nincs éles kép. Tehát ha a lyuk elé
bármilyen olyan kocsonyás anyagot tudnánk helyezni, … aminek más
a fénytörése, és ez ráadásul valami domború dolog lenne, akkor
ez javítaná a szemnek a működését.” /16.
állítás/
Megjegyzés:
Felhozza a Nautilusnak a szemét, ami az őáltala megállapított
szempontból problémás: „csökkent
fényerő, a fényelhajlás miatt nincs éles kép”. Ez
kb. olyan, mint felhozni, hogy a gyalogjárás bizony problémás,
mivel nem lehet olyan gyorsan haladni vele, mint pl. a biciklizéssel.
Tehát mesterségesen állítja szembe a dolgokat, gyakorlatilag
manipulál, hogy oda lyukadjon ki, ahová ő akar, és azt hozza ki
végeredményben, amit akar. Az a lényeg, hogy egy mesterséges
fejlődési útvonalat mutasson be, hogy miképpen jutott el a szem
fejlődése a hegytető szintjéig. Na és mi van akkor, ha a
Nautilusnak azért van olyan szeme, amilyen, mert neki pont olyan
szemre van szüksége, és nem mondjuk sasszemre, hogy kilométerekre
ellásson a víz alatt.
Egyébként
is elég jól meg van vele, ha képes az önfenntartásra és a
túlélésre. Ha
egy élőlény azzal az anatómiai sajátossággal jól megvan a
saját életterében, miért kellene neki sokkal fejlettebb szem,
belső szerv, vagy bármilyen végtag? Ha pl. a meztelen csiga jól
megvan meztelenül, nem fog kényszert érezni csigaházat
fejleszteni magának, de nem is fejlődött ki egyik a másikból,
hanem más genetikai tervrajz szerint készültek /teremtettek/.
Dr.
Scheuring: „Ez
a kocsonyás csomó, ez az üvegtestből könnyen kialakult, …
itten megint megnézzük az előző képet, ezekben a szemekben már
megjelent az üvegtest, ez egyszerűen védte az idegsejteket, meg a
fényérzékelő sejteket. Tehát volt már ott valami, aminek az
elülső része más, a törés mutató, pl. besűrűsödik, az már
működik lencseként. Innen már nincs messze az a lépés, hogy
eljutunk egy igazi hólyagszemhez, a halnak a szeméhez.” /17.
állítás/
Megjegyzés:
Dr.
Scheuring a kényszerfejlődési pályát nem tudja elhagyni, de nem
is akarja! Kocsonyás csomóról regél, amely az üvegtestből
könnyen kialakult. Ez hasonlít a fantáziadús kocsonyafőzéshez,
de ott sem magát főzi meg a kocsonya, hanem Mari néni érti a
kocsonyafőzés csínját-bínját. Az üvegtest megjelenése meg
pontosan ahhoz hasonlít, mint amikor valakibe nem isteni eredetű
szellemek költöznek, amitől az illető szemei megüvegesednek, és
onnantól kezdve képes olyan szépen és olyan rafináltan
hazudozni, hogy hívő legyen a talpán, aki észreveszi, hogy mikor
és milyen módon forgatja ki a Biblia szövegét.
[Említhetném
elsősorban a karizmatikusokat, de a mormonok se nagyon maradnak le
mögöttük. Nem véletlenül csináltak egy teljesen más Bibliát,
amiben hemzsegnek a földrajzilag azonosíthatatlan helységnevek,
meg a filozófiai eszmefuttatások, amiket csak azok vesznek
készpénznek, akiknek a valódi bibliaismeretük egyenlő a
nullával.]
Azt
mondja, létrejött valami, amitől már nincs messze az, hogy
eljussunk a hal szeméhez. A hólyagszemhez. Nagyon érdekes, hogy
nem a halat magát mondja, hiszen a halnak előbb kellett
létrejönnie, mint egy magányosan víz alatt kószáló halszemnek,
amely apránként aggatja magára az összes anatómiai szervét.
Golyók
magukban akkor szoktak a vízben úszkálni, amikor pl. a mongolok a
szoktak gőzölgő üstbe hajigálni, majd sok kevergetés után a tányérjukon kötnek ki. Innentől már nincs messze az a lépés...
Hát ami azt illeti, a sakkban
tényleg van ilyen, hogy pár lépés után valakit bemattolnak. De
hogy bármilyen lépés a sakkban magától menne végbe, az azért
nem működik, mert még a legrosszabb lépéshez is valamilyen
intelligencia kell, hogy a parasztot a sakktábla valamelyik
kockájára tegye, és nem véletlenül a forró rezsó tetejére.
Nem
úgy az evolúcióban, ahol a legzseniálisabb lépésekhez sem
szükséges semmiféle intelligencia, csupán utólagos manipulálása
a biológiai történéseknek, és olyan simán mellébeszélő
betyárvirtus, amilyennel rendelkeznek az evolúciót propagáló,
áltudományos hazárdjátékosok.
Dr.
Scheuring: „1994-ben
megjelent cikknek a lényegét fogom megmutatni, rendkívül
szellemes cikk, a kapcsolatát mutatja a matematikának és a
biológiának. Azt a kérdést tették fel kutatók, svéd kutató
páros, hogyan tudnánk modellezni a szemnek az evolúcióját?
Tegyük fel vannak ilyen evolúciós egységeink, amiket már
elmeséltem, ezekben vannak szemek, fényérzékelő sejtek. Ezek
minél pontosabb képet állítanak elő, minél jobban be tudják
gyűjteni a fényt, annál hatékonyabbak lesznek, ezért nagyobb
számban fognak utódokat hoznia következő generációnak, mint
azok akik erre nem képesek... Föltételezünk egy ilyen
mesterségesen elképzelt evolúciót. Minden
ilyen kifejlesztett szemhez hozzárendelünk egy minőséget, hogy
mennyire rátermett az az egyed, amelyik ilyen típusú szemet
visel.” /18.
állítás/
Megjegyzés:
Azzal
kezdi, hogy tegyük
fel –
na de mi van akkor, ha pl. szekrény van, de nincs mit rá feltenni?!
Vagy tegyük fel, hogy feltesszük a tejet a tűzhelyre forralni,
csak éppen lábos nincsen, amiben feltesszük. Csak az evolúcióban
van olyan, hogy bármit föl lehet tenni bárhová, különösen a
fényérzékelő sejteket, amik az elmesélés szerint /természetes
módon, maguktól értetődően/ csak úgy önmaguktól vannak.
Itt
a történet nem arról szól, hogy
honnan
vannak, hanem arról, hogy modellezzünk valamit, amiről
elképzeltük, hogy fölmászott a hegyre. /Valaki nagyon
ráijeszthetett arra a valamire, hogy csak úgy magától föliszkolt
a hegytetőre! - hogy ki vagy mi volt, ismét ne firtassuk, mert
akkor hamar vége lesz a mesének, és rövid mesétől a
materialisták gyerekei nem biztos hogy kellőképpen elalszanak,
holott ez lenne a cél./
Most
a hatékonyságot célozza meg, hogy minél pontosabb képet állít
elő az öntudatos szem, minél jobban be tudja gyűjteni a fényt,
annál hatékonyabb lesz. Ez ahhoz hasonló, minél pontosabban lövi
a búcsúban az önjáró légpuska a céltábla közepét, annál
hamarabb esik le a kölnis rózsa Juliska ölébe, akit Jancsi
kiszemelt magának. Olyan a Jancsinak a Juliska, mint a fényérzékelő
sejtnek a hegytető. Ha egyszer kinézte magának, nincs olyan erő a
természetben, amely meggátolná, hogy Jancsi meghódítsa Juliskát,
/akarom mondani, hogy a fényérzékelő sejt olyan szemmé
fejlődjön, amely megmássza a hegytetőt – nyilván abból a
célból, hogy messzire ellásson./
Kérdés,
hogy nézte ki magának a hegyet, ha nem is volt neki mivel kinézni?!
Sebaj, az evolúciós rétest szabadon nyújtogatók kinézték neki.
S ha már kinézték, addig noszogatják, amíg oda el is jut!
Próbáljon meg nem eljutni. Majd hozzá rendelnek egy minőséget,
mint egy mankót, az majd segít neki. /A minőségi mankók mindenre
képesek!/
Dr.
Scheuring:
„Föltételezünk
egy ilyen mesterségesen elképzelt evolúciót.”
Megjegyzés:
Azonban
még mielőtt a minőséget hozzárendelnék, föltételeznek egy
mesterségesen elképzelt evolúciót. Azért nem ártana tisztázni,
hogy itt mi micsoda és milyen sorrendben: az elképzelés van
föltételezve, netán a valódi elképzelés mesterséges, tehát
mégsem valódi, vagy a föltételezés elképzelése valódi, csak
az evolúció mesterséges, illetve az evolúció föltételezésének
az elképzelése mesterséges, esetleg az evolúció mesterséges
elképzelését tételezzük fel? Vajon a mesterséges föltételezés
evolúciós elképzelésének a hitelessége min alapszik? A
föltételező képzelőerején, a mesterséges evolúció
elképzelésén, hovatovább az elképzelés evolúciós
föltételezésén?
A
sorrend nagyon nem mindegy: hogy az elképzelésünk mesterségességét
föltételezzük, vagy az evolúció mesterségességét elképzeljük,
vagy amit elképzelünk, annak a föltételezése teljesen
mesterséges, amiből következik az az evolúció, amely köszönő
viszonyban sincs a valósággal?! Kérem a sorrend pontos
meghatározását, különben a hegymászás rejtelmeinek a követését
nem tudom kellő fantáziával föltételezni! Na de tényleg! [A
gazdag sóherek milliós adakozása az elképzelés szegényességének
a föltételezésén bukik el, nem a gazdag adakozás sóherségének
az elképzelésén!
Tessék
mondani, ha én is leteszem a föltételezett milliókat a
mesterségesen elképzelt adakozások nyomon nem követhető, de
azért modellezhető asztalára, akkor én is taníthatom a
tudományos fantáziálás evolúciós lépéseit az egyetemen? És a
doktori fokozatomat ennek alapján kapom, vagy ettől függetlenül
kapom, vagy feltételezzem, hogy az elképzelésem legalább annyira
mesterséges, mint a tudományosnak beállított evolúció
áltudományos elmélete, amiből semmi más nem következik, csak a
tudományos színbe öltöztetett, önálló gondolkodásról
lenevelő célzatú hülyének nézés?!]
Dr.
Scheuring:
„Feltesszük,
hogy akiknek jobb típusú szemük van, azoknak általában több
utódja van tehát mindig fölfelé megyünk a valószínűtlenség
hegyén. Szép lassan.” /19.
állítás/
Megjegyzés:
Mindegy
milyen szeme van az adott élőlénynek, mivel a
különböző szemek képviselői ma is egyformán életképesen az ő
életterükben,
különben nem lenne mivel példálóznia annak, aki feltételezi a
szemek időben növekvő fejlődésének bonyolultságát, és
egymásra épülését.
Dr.
Scheuring:
„Az
élőlényekben apró kis változások vannak, amik apró módon
megváltoztathatják ezeket a kezdeti szemeket. Mindig csak kicsit.
Pl. az egyik sejtcsoportnak a hosszát,
vastagságát...törésmutatóját.”
/20. állítás/
Megjegyzés:
Megváltoztathatják?
Meg! És ha arra lenne szükség, hogy ne tudják megváltoztatni,
akkor nem tudnák megváltoztatni? Nem! Akkor mindig az történik,
amire éppen szükség van ahhoz, hogy történjen valami? Igen! És
mindig csak kicsi a változás? Igen! És ha az elmélet úgy
kívánja, hogy rögtön nagy változás történjen, akkor rögtön
nagy változás történik? Igen! És
az igaz: ”A
biológiában semminek nincs értelme, ha nem az evolúció fényében
nézzük.”?
Igen! És az igaz: »Az evolúcióban semminek nincs értelme, ha nem
a biológia fényében nézzük,«? Igen!
És
az igaz, ha
az életet az evolúciós biológia fényében nézzük, akkor
nincsen semmi értelme? Igen! És
az igaz, ha megtagadjuk az Istent, akkor mi magunk arathatjuk le a
tudományos babérokat? Igen! És az igaz, ha
van Isten, akkor tudományostul, babérostul, nagyszájostúl ki
leszünk vágva a teremtésből? Igen!
/Csak ennek elmebeli meglátásához az evolucionistáknak még nem
fejlődött ki a szellemi szemük!/
Dr.
Scheuring:
„Alapból
kiindulunk egy olyan helyzetből, van itt egy olyan fekete háttér,
olyan sejtek vannak, amik elnyelik a fényt, előtte vannak a
fényérzékelő sejtek, azok előtt egy átlátszó védő réteg.
Tképpen egy kezdeti állapot... azért feltesszük, hogy a
fényérzékelő sejtek már megvannak. Jó.” /21.
állítás/
Megjegyzés:
Feltesszük,
hogy egy koktél elkészítésének minden kelléke eleve adva van.
Onnantól kezdve már csak össze kell rázni a hozzávalókat. Kb.
így rázta össze az evolúció is magától a szemek legkülönbözőbb
fajtáit. Ne hogy már azt higgyük, hogy genetikailag minden eleve
adva volt. Ne hogy azt higgyük, pedig igen! Akkor eleve a genetikusé
minden érdem? A tudósé csak akkor lesz, ha a genetikust
behelyettesítjük az evolúcióval. Akkor hát rajta! Hogy is
nevezik azt, aki más ötletét ellopja, hogy abból maga
profitáljon?
Dr.
Scheuring:
Feltesszük
hogy nagyon gyenge a szelekció, hogy csak ritkán, csak kicsi előnyt
kap egy jobb szem, mint egy kevésbé jó. Feltesszük hogy nem
örökölhető nagyon jól ez a megváltozott tulajdonság, csak 50
%-ban, direkt pesszimisták vagyunk, azért teszünk fel ilyeneket.”
/22.
állítás/
Megjegyzés:
Miből
gondolja, hogy a szelekció nem állandó mértékkel dolgozik? Csak
a manipulált szelekció lehet gyengébb vagy erősebb, mint az a
zsűri, amelyet lefizettek. 100 m-es tenger mélységben a nyomás
állandósága egy élőlénynek vagy előnyös vagy hátrányos
kategória, amely eleve adva van. Ha a döntőbe jutás mértéke 70
méter gerelyhajításban, az senkinek nem biztosít kicsi előnyt
vagy nagyot, mivel nem a 70 méteres szint adja az előnyt vagy a
hátrányt, hanem az arra való képesség, ami vagy megvan vagy
nincs meg. A 70 méteres szint egy közönséges szelektáló mérték,
amihez fel kell nőni, de a 70 méteres szintnek ahhoz nem sok köze
van, hogy valaki ehhez fel tud nőni, vagy nem!
Lehet
egy adott nyelvtudás követelménye is szelektáló mérték, amin a
tudása mérlegre kerül egy jelentkezőnek, és nem a szelekció
gyengesége vagy erőssége az, ami előnyt biztosít, hanem a tudás
megléte. A
szelekciónak éppenséggel az evolúció tulajdonít olyan
teljesítmény létrehozó, aktív szerepet, amely az neki nem
tulajdonsága, hanem azt kisajátítás útján adják neki.
A mélytengeri nyomás állandósága, a 70 m-es szint, a nyelvtudási
követelmény mióta tudatos szelektív tényező, és nem egy
független mérce?
A
szelektív hulladékgyűjtésben a sárga-kék-zöld műanyag
konténer mióta tudatos
válogató
erő, amely a szemetet minősége szerint szelektálja? Sőt,
magasabb szintre fejleszti? Hogyan tud gyengén vagy erősen
szelektálni? És tessék mondani, a színes kukának a szelektálás
közben csókolomot kell köszönni, vagy jónapot-ot, vagy elég
neki a szimpla szia is, nem fog megsértődni? Attól még jól
szelektál, ha netán felidegesítjük valami trampli beszólással?
Még jó hogy az evolúció nem sértődött meg, amikor beszólt
neki egy két komoly földrengés, porvihar és jeges áradás, meg
ilyesmi. Nem hagyta magát az évmilliós szelektív
kísérletezések
közben megzavarni.
„...
a
természetes kiválasztódásnak bőven volt ideje "kísérletezni"
a különféle fényérzékelő szervekkel, és nem volt szükség
semmiféle "intelligens tervezőre" a legbonyolultabb szem
megalkotásához sem.”
/A
szem sem az intelligens tervezettség bizonyítéka, Origo cikk/
Tudják
ezek az evolucionisták, hogy egyáltalán mit beszélnek, vagy csak
anatómiai szájtátogásra ragadtatják magukat, ami mögött semmi
komoly teljesítmény nincsen? Lássuk:
„Kompjúter-szakemberek
csődöt mondtak az emberi látóképességet leutánzó kísérleteik
során - Szakemberek,
akik valóra akarták váltani az emberiség egyik legvakmerőbb
álmát — a gondolkodó gép megépítését — az első,
látszólag egyszerű lépésnél csődöt mondtak. A látóképességet
nem tudták leutánozni.
Két
évtizedes kutatómunka után még mindig utasításokkal kell
ellátniuk a gépet látszólag olyan egyszerű feladatok
megoldásánál is, mint hétköznapi tárgyak felismerése és
egymástól való megkülönböztetése.
Ezért
megtanulták újra tisztelni az ember magasan fejlett
látóképességét... Az emberi szem recehártyája irigységgel
tölti el a kompjúter-szakembereket. 100 milliónyi pálcikája és
csapja, valamint idegsejtjei lagalább 100 milliárd számítási
folyamatot végeznek másodpercenként.”
/Broad, William J.: „Computer Scientists Stymied in Their Questto
Match Human Vision”. The
ew York Times,
1984. szeptember 25. C1. o./
Egyrészt
a tudatos intelligencia hogy marad alatta annak, ami mögött sem nem
tudatos, sem nem intelligens véletlen anyagi folyamatok állnak?!
Másrészt ha mégis rákenik a nem vezérelt természeti
folyamatokra, akkor abból hogyan következik a minőségi mérték?
„…
egy lencse megalkotásánál az igazi művészet egy olyan
lencsekialakítás létrehozása, amely nem csak az éles központi
látásunkat állítja helyre, hanem kényelmes, pihentető
perifériás látást is nyújt. Ezért van szükség komoly
matematikai és optikai tudásra a szemüveglencse-gyártás folyamán
elvégzett számításokhoz. A cél, hogy a szemüvegviselő
perifériás látása a szemüveglencsén keresztül ne térjen el a
tökéletes látásához társuló perifériás látásától. Ez
kimondottan nagy feladat, ha progresszív vagy ívelt keretű
sportszemüveg készítéséről van szó.” /”Az
emberi szem összetettsége...”/
A Carl Zeiss cég /fenti szöveget megfogalmazó/ szakemberei nyilván
tudják, hogy
a látás megalkotásának művészete olyan teljesítmény, amihez
fel kell nőni,
és amihez ők fel is nőttek. Mégis ugyanezt az általuk bírt
intelligens tudást az unintelligens természeti folyamatoknak is
tulajdonítják. Íme, a nem
tudatos tudás -általuk propagált- tudattalan tudománya:
„Az
elmúlt 500 millió év alatt az evolúció a szimpla fényérzékeny
pont óta hihetetlen mennyiségű különböző szemet produkált. Ez
egy komoly evolúciós lépés, mivel a látó lények világos
előnyöket élveznek vak társaikkal szemben. A kutatók álláspontja
továbbra is megoszlik azzal kapcsolatban, hogy ezek a változatok a
szimpla előszemből vagy egymástól függetlenül különböző
körülmények között, fejlődtek-e. A különböző szervezetek
eltérő szemtípusokat eredményeztek a lapos, gödör, pont és
összetett vagy komplex típusoktól kezdve a gerincesek lencsével
rendelkező szeméig. Ez utóbbi szemtípus az egyik legkifinomultabb
látószerv, amelyet az evolúció eddig teremtett.”
Az
Isten teremtéséről bezzeg hallani sem akarnak! Vakok, és még ők
beszélnek a lencsekialakítás művészetéről. Nem inkább pancser
az egész evolucionista tudomány, amely arra ragadtatta magát, hogy
az unintelligens természetes szelekció biológiai mechanikáját
egy szintre helyezte a szelektív szemétválogatás hasonlóan
unintelligens mechanikájával, amiben a műanyag kukát tette meg
minden idők legkreatívabb tudatos szemétgyűjtőjének?!
/Mert
ha az egyiknek szuverén teremtő erőt tulajdonít, minek alapján
tulajdonítja el ugyanazt az erőt egy azonos elven funkcionáló, de
más területen működő, ugyancsak szelektálásban érdekelt
rendszertől? Ha
a darwini szelekció mesterműveket alkotott, akkor ugyanez az
elismerés, dicséret, rangosítás minimum a szemetet minősége
szerint szelektáló kukának is kijár!
Én legalábbis ragaszkodom hozzá!!! Vagy ellopjuk a kukától az őt
megillető, neki kijáró elismeréseket?/
Azt
mondja” direkt pesszimisták vagyunk”, holott ez inkább egekbe
törő optimizmus, amire semmiféle tudományos alap, ok vagy indok
nincsen!
Dr.
Scheuring:
„Feltesszük,
hogy egy
nemzedékben csak egy tulajdonság változhat,
vagy egy sejtcsoportnak a vastagsága, vagy hossza, vagy az
átláthatósága, és akkor azt kapják, ha 1%-os változás
történhet meg egy tulajdonságban, akkor összesen 1829 generáció
kell... egy komplex szemhez, ha 5 ezrelék %-os változás, kb. 360
ezer generáció kell. Lásd képeken.” /23.
állítás/
Megjegyzés:
Honnan
veszi, hogy minden további változás kicsi előnyt fog biztosítani,
és nem hátrányt, ami adott esetben nem a szem fejlődéséhez
vezet, hanem a visszafejlődéséhez?! Ha
az evolúció nem
előrelátó,
az pontosan olyan, mint a vak sakkozó, amely nem előrelátásból
építkezik, hanem spontán lépések egymásutánjaiból.
Itt meg minden változás pozitív változásnak van elkönyvelve,
ami egymás után következik. Csakhogy az egymás utáni
változásokból még nem következik a változások végső
sikeressége, hanem az egymás utáni sikeres
változásokból. Ezt pedig feltételezni lehet, de garantálni nem.
Itt
viszont a változások garantált sikerességét prezentálják, mint
mikor egy sakk nagymester előre megmondja, hogy az állás alapján
hány lépésből fog mattot adni. Hát utólag lehet ilyet
kitalálni, hogy hány rafinált férfi kacsintásra lágyul el a
gyengébbik nem egy adott képviselője, de erre építkezni aligha.
Az evolúcióban meg úgy követik egymást a hasznos változások az
évmilliók alatt, mint a vadmalacok csordáit azok az évjáratok,
amikor abszolút nincsenek vadászatok.
Ha
tök hülye vagyok a sakkhoz, előre nem fogom megmondani, hogy hány
lépésben fogok mattot adni a sakkpartneremnek: az éppen
sakk világbajnoknak, azt feltételezve, hogy minden egymás után
következő lépésem hasznos lesz, ami egymásra fog rakódni
egészen a végső sikerig. Ugyanez itt: ha
az evolúció nem előrelátó, semmi garancia nincsen arra, hogy az
egymásra rakódó változások mindegyike hasznos lesz az adott
látásmechanizmus számára,
nem hogy azt megmondani, hogy hány lépésre van szükség a komplex
győzelemhez. Ezt csalással ugyan meg lehet állapítani /tudatos
manipuláció/, de ez köszönő viszonyban sincs a valósággal!
Dr.
Scheuring:
„Kezdetben
… itt vannak ezek a sejtek, a mutációk alapján, néhány
generáció után ezek az un. kehelysejtek már létre is jönnek.
Itt vannak hátul a fényelnyelők, előtte a fényérzékelők,
előtte pedig az üvegtestek.” /24.
állítás/
Megjegyzés:
Olyan
természetes neki mindez, mint amikor a pincér feltálalja az ételt
a vendéglői asztalon. Honnan tudja a pincér /de főként a
szakács/, hogy mit vigyen ki a vendég asztalára, ha nem is tudja,
hogy az mit rendelt?! Az evolúcióban meg úgy jönnek elő a
különféle fényérzékelő sejtek, mint ürgelyukból a
szabadnapos fókabébik. Na és honnan tudják, hogy melyiknek hol a
helye, mi a szerepe, és hogyan alkossanak végül egy komplex
rendszert? Ha dr. Scheuring megmondja nekik, az más. Ha úgy vannak
idomítva a sejtek, mint állattrénerek részéről a kutyák, akkor
nem szóltam. Legfeljebb annyit, hogy ez manipulálás a javából
nem pedig idomítás!
Dr.
Scheuring:
„Ha
most egy kicsit tovább várunk, akkor ez a kehelyszem elkezd
bezárulni, mert megjelenik az a szem amelynek picike rés van az
elején, s ezzel képalkotás is lehetséges. Ezzel egy időben az
üvegtest egy részének a törésmutatója elkezd megváltozni, nem
sok idő után egy olyan szem jön létre, melynek az elején ott van
a szemlencse, az ívelt retina, és előtte az őt védő üvegtest.”
/25.
állítás/
Megjegyzés:
A
TV-ben van egy sorozat, „Hogyan készül?” címmel, de ott sincs
olyan, hogy emberi beavatkozás, vagy programvezérlés nélkül
minden munkafolyamat magától zajlik bárminemű felügyelet nélkül.
Viszont az
evolúcióban nem csak a munkafolyamatok történnek felügyelet
nélkül, hanem a róluk szóló mese előadások is.
Az előadók azt mondanak, amit akarnak, arra ragadtatják magukat,
amire akarják, úgy fűzik a cérnát, hogy az magától bújik a tűbe, a kiszemelt ruhadarab meg magától szövődik/varródik.
Csak azt látni, hogy a tű úgy táncol a posztón, mint
felgyorsított filmen a sajtban a kukac. Illetve nem látni.
/Látjátok? Nem látjátok? Na látjátok!/
Dr.
Scheuring:
„Elképesztően
kevés idő kellett hozzá, Ha nagyon pesszimisták vagyunk és
nagyon gyenge szelekciót és nagyon kicsi változást veszünk, és
azt hogy ezek a kezdeti élőlények nem éltek nagyon sokáig,
mondjuk néhány évig csak, és ezek feltehetően puhatestűek
voltak, félmillió év, ...az evolúció időskáláján egy apró
pillanat. Ahol 100 millió években mérjük az idő múlását,
nagyon gyorsan megvan. Valóban 40-60 különböző alkalommal jön
létre a szem.” /26.
állítás/
Megjegyzés:
Elképesztően
kevés idő helyett inkább a fantázia nagy, de nem is akármilyen
nagy. Egyenesen elképesztően nagy! Különösen, hogy a határtalan
optimizmust kötelező pesszimizmusnak állítja be. És a negatív
tényezőket is mind a történések nyakába varrja. Mégis minden
olyan gyorsan létrejött, hogy mire észbe kapott az, aminek nincs
is esze, máris minden készen volt. S mindez 40-60 különböző
alkalommal. Olyan neki a szem, mint a mignon, amit a majom kinyom.
Ahogy mondani szokták. Nem is feltűnő. hogy az evolúciónak a
szemlottón 60-szor lett telitalálata a gyorsan múló történelmi
időskálán. Hát kérem, annak van mákja, aki nem előrelátó. S
mivel az evolúció pont nem előrelátó, így lett neki mákja. Aki
tudja, csinálja utána.
Dr.
Scheuring:
Persze
csaltunk egy kicsit. Mert az idegrendszeri feldolgozórendszer
evolúcióját nem modelleztük, az is egy is egy komoly feladat, …
kicsit több idő kellett hozzá igazán természetesen, nincs
kétségünk ennek alapján, ezt ugyanúgy meg tudnánk oldani. Az a
szem amelyik kicsit állítja a fókusztávolságát, jobb mint
amelyik egyáltalán nem állítja. Amelyikben kicsit jobb
idegrendszer van, jobb, mint amelyikben nincsen. Apró lépésekkel
erre a hegytetőre is fel tudunk jutni. Elég gyorsan.” /27.
állítás/
Megjegyzés:
Nem
kicsit csaltak, hanem nagyon!
Na de ez a visszafogottság az előnyükre válik. Amit nem
modelleztek, azzal nem is csaptak be senkit! Amit meg modelleztek,
ahhoz nincs kétség, hogy létrejött. Úgy és akkor, ahogy
akarták, ahogy bemutatták. Bármit meg tudnának oldani. Vagy
kételkedik valaki? Ami jó, nem jobb annál, mint ami rossz? Na
ugye! Nem jobb a két forint a zsebben, annál, ami üres! Na ugye!
Apránként is el lehet jutni a milliókig, csak gyorsan kell
számolni. Pataki fejszámoló művész úr kéretik a színpadra.
Vagy inkább az evolúciós kínpadra? Azt nem hiszem, hogy vállalja.
Joggal!
Dr.
Scheuring:
„Nem
egyféle szem van, egyféle megoldás van, van egy másik megoldás,
amit sokan ismerünk, ez a rovaroknak a szeme, az összetett szem. Ez
egy nagyon érdekes trükkel dolgozik, nem tudom ezt mennyire
tanítják gimnáziumban.” /28.
állítás/
Megjegyzés:
A nem előrelátásból hányféle megoldás is fakad? Az az
alkalmazott trükktől függ. Az evolúció annyiféle trükköt
alkalmazott, ahányféle szem van. Ebben a tekintetben az evolúció
igen gazdag, csak az evolucionisták szegények. Ők nem alkalmaznak
egyféle trükköt sem. Elvégre ők rossz bűvészek, de jó
tudósok. Jó hosszan mesélik az álmaikat. Tudja valaki, hogy ezt
mennyire tanítják a gimnáziumban? Ha nem, nézzen utána!
Dr.
Scheuring:
„Ez
volt az eredeti felállás, befelé hajlanak a fényérzékelő
sejtek, és akkor probléma a képalkotás. Azonban ha ezek a sejtek
kezdetben elkezdenek kifelé hajlani és az egymás mellett lévő
sejtek közötti rész a fény számára átjárhatatlan, akkor egy
csövön durván csak egy irányból jöhet be a fény. Ha pici
csöveket egymás mellé elhelyezünk, akkor egészen jó kis képet
kaphatunk róla, nem kell hozzá semmilyen lencse.”
/29. állítás/
Megjegyzés:
A fényérzékelő sejtek kezdetben úgy hajladoztak, mint nád a
szélben. Belülről kifelé, ill. kívülről befelé. Aztán
rájöttek /a nádszálak/, hogy merre kell hajolniuk, hogy besüssön
a fény. És hogyan kell egymás mellé állniuk, hogy ne takarják
el a napot. Rájöttek a megoldásra. Hogy hogyan, ahhoz senkinek
semmi köze, azért nem is tárgyaljuk.
Dr.
Scheuring:
„Mindegyik
csövön más irányból jön be a fény. A rovarok szeme így
működik.
Nem lehetnek tetszőlegesen kicsik itt se a csövek,
mert a fényelhajlás az itt is probléma, de egy rovarnak nagyon
megfelel, leginkább a rovar szeme mozgást érzékel, és ez erre
tökéletesen
megfelel.” /30.
állítás/
Megjegyzés:
Ha
valami tökéletesen megfelel a céljának, akkor azt arra tervezték.
Akkor az egy céltudatossággal létrehozott termék. A rovarok szeme
pont ilyen.
Megfelelő,
mivel ezzel tudnak túlélni.
De amíg kialakult ez a szemük, hogyan tudtak túlélni? Amikor még
tetszőlegesen kicsik voltak a csövek, és a fényelhajlás
problémát jelentett? Válasz: akkor még nem érzékelték a
mozgást. Mert akkoriban nem is volt mozgás. A mozgást csak később
találta fel az evolúció, amikor már megunta az egyhangú
mozdulatlanságot. /Egyébként ezen nem is lehet csodálkozni, mert
a mozdulatlanság zsibbadtságot okoz!/
Dr.
Scheuring:
„Van
egy még trükkösebb megoldás, egyébként a légynek a szeme az
ilyen, hogy van egy idegfeldolgozás is mögötte, hogy az ugyanabból
a pontból érkező sugarakat, amelyik ezt a csövecskét találja
el, a másik ezt a mellette levőt, a 3 azt a mellette lévőt, ahhoz
mindegyikhez ugyanaz az idegpálya tartozik. Van egy idegi
összekapcsolódás, ami miatt ezek hatékonyabban működnek
igazából.” /31.
állítás/
Megjegyzés:
Az idegfeldolgozást trükknek nevezi. Nem inkább iszonyat precíz
mérnöki munka eredménye az?! Meg hogy van
idegi feldolgozás. Csak úgy van. Magától van. Előbukkant, mint
felhő mögül a nap. A bonyolultságáról vagy nincs fogalma, vagy
azért nem részletezi, hogy leminősíthesse, ledegradálhassa,
magától értetődőnek állíthassa be. Az evolúcióban minden
csak úgy magától értetődően van.
Különösen a hatékonyabb működés. Minél hatékonyabb, annál
magától értetődőbb! Az evolúció már csak ilyen. A
bonyolultság mértéke a véletlen függvénye. Minél bonyolultabb
valami, annál nagyobb véletlen kell a létrejöttéhez. Vagy valaki
netán másként gondolja? Az ilyen még nem érett meg az
evolúcióra!
Az
evolúció nem előrelátó
Dr.
Scheuring:
„Miért
nem előre látó az evolúció? Ha elindulunk a valószínűtlenség
egyik hegyén fölfelé, akkor már nem tudjuk megcsinálni, hogy
meggondoljuk magunkat, lemegyünk a völgybe és egy másikra
fölfelé. A
rovarok elindultak az összetett szem irányába. Kezdetben nem
befele fordultak ezek a fényérzékelő sejtek, hanem kifele. Onnan
már nem lehet megcsinálni, hogy elkezdünk befele fordulni.
„
/32. állítás/
Megjegyzés:
Fenti
kijelentés olyannyira manipulatív, hogy már jobban nem is lehetne!
Összességében azt állítja, hogy: „Ráadásul
a szem „nagyon sokféle fényérzékelő rendszer van” kb. 40-60
különböző alkalommal jelent meg az evolúció során. kilenc
különböző alapötlet van ebben ...másként működik egy rovar
szeme, mint egy hal szeme...” /Lásd:
8. állítás/
Ha
a szem fejlődése 40-60 alkalommal indult el fölfelé /sikeresen/ a
valószínűtlenség egyik-másik hegyén, akkor hogyan lehetett
sikeres minden egyes alkalommal, ha az evolúció nem előrelátó,
sem meggondolni magát nem tudja, hogy netán rossz irányba indult
el, amin változtatni nem tud?! Ezek szerint a nagyon sokféle
fényérzékelő rendszer kilenc különböző alapötlete mind az
evolúció előrelátását demonstrálja, hisz sikeresen célba
értek.
És
akkor hol vannak az evolúció nem előrelátó próbálkozásainak
bizonyítékai, amelyek mind csúfos kudarcot vallottak? A nyomorék
szeműek, kancsalok, jobb szemmel balra, ballal jobbra látók,
ködösen látók, hol látók, hol nem látók, inkább nem látók
mint látók, stb. ?! Ha a szem 40-60 alkalommal jelent meg, hogy
lehetett mind sikeres, hogy a képviselőik mind itt vannak a létezés
porondján, a képzeletbeli hegytetőn?!
Ha
ezer és ezer út vezet szanaszét a hegyoldalon, hogy lehet tervezés
nélkül elindulni olyan utakon, amelyek mindegyike a hegytetőre
visz és egyik sem a szakadék felé, ahonnét már visszafordulni
nem lehet? Millió és millióféle olyan útnak kellene lennie,
amely mind a szakadékba vezet, és olyan fosszíliának/kövületnek,
amelyek a szakadékba zuhant kockaszeműeket mutatja, akik eleve
rossz irányba indultak. Ilyenek miért nincsenek? Miért csak
kockaszemű evolucionisták vannak, akik csak egy irányba néznek,
egy irányba indulnak, és nem zuhannak a szakadékba? Most vagy
mégis előrelátó az evolúció, vagy ezen csőlátóknak a
szakadékba zuhanása elkerülhetetlen. /Szerintem ez utóbbi az
igaz!/
Pl.
honnan tudta a polip, hogy a
mélytengeri gyér fényviszonyok kompenzálása miatt neki
meglehetősen nagy szemének kell lennie? Most
azért növesztett nagy szemet, hogy láthasson a mélyben, vagy
azért él a mélyben, mert neki eleve nagy szeme van?!
Hogy lehet ezt az összehangoltságot tervezés nélkül elképzelni?
Vízben
élő állatoknak vízi látásra specializálódott szemük van,
úgyszintén a szárazföldieknek.
Az ember is olyan lábbelit hord, amely éppen megfelel az adott
körülményeknek. Mást visel a hegymászó, mást a futballista,
mást a balett táncos. Tervezés eredménye ez is, az is. Csak
az evolúcióban nincsen tervezés, ott véletlenül passzol minden,
már ami a sikeres túlélés anatómiai adottságának fennállását
illeti. Előrelátás nélkül megmászni a hegyet, ez aztán a
művészet! A
manipulálás művészete, amit evolúciónak /genetikai „sajtóhibák”
sikeres összjátékának/ neveznek.
Dr.
Scheuring:
„A
probléma az, hogy egy ilyen szemmel egy nagy testű állat nem tud
hatékonyan látni. Pl. ez a mókás ábra azt mutatja, mekkora lenne
egy embernek az összetett szeme, ha olyan képalkotást várnánk
el tőle, mint a mai embernél. Bizony ez a megoldás 1 méter lenne
kb. a feje fölött. Ez a megoldás nem lenne túl hatékony ilyen
testméretnél, mint amilyenek mi vagyunk. A rovaroknál megy, de az
embernél nem. A rovarnak is jó lenne egy apróbb hólyagszem, de ő
már elindult abba az irányba.” /33.
állítás/
Megjegyzés:
Ez
olyan, mint hogy az embernek mekkora patájának kéne lennie, hogy
akkorát dobbanthasson, mint a ló.
Miért
hasonlítgatja össze a különféle élőlények szemeit, ha nem
azért, hogy a szem tervezéséről elvonja a figyelmet? Arról miért
nem beszél, hogy minden
élőlény szeme arra az élettérre van tervezve, ahol az él, ahol
képes megfelelni a túlélés követelményeinek /sőt még jól is
érzi magát/.
Elvégre azt látjuk mindenhol a természetben. De mókás ábrák
valódi megfelelőit nem látjuk sehol.
Korábban
azt mondta, hogy a rovarnak a szeme tökéletesen megfelelő, most
meg hólyagszem-hiányt állapít meg a számukra. Ennyi erővel
mikroszkópot is megajánlhatunk nekik, meg kilós anyacsavarokat is.
Ha fölcsavarozzuk, garantáltan nem fognak széjjelmászkálni a
szobában és könnyebb lesz összesöpörni őket!
Dr.
Scheuring:
„Egy
másik példa, az emberi szemben az idegpályák itt a retina előtt
vannak. Sokkal hatékonyabb lenne, ha mögötte lenne. Ha előtte
van, akkor itt a központi helyen ez a vakfolt, össze kell gyűjteni
őket, így lehet hátra vinni az agy irányába. Itt a vakfolton
nincsenek fényérzékelő sejtek. Itt az ember nem lát ezen a pici
helyen.” /34.
állítás/
Megjegyzés:
A
szem visszafelé irányít?
A
szemnek van egy hátrányosnak tűnő aspektusa, ami megfontolandó.
A gerincesek szemének pálcikái és csapjai visszafelé fordulnak a
beérkező fénnyel ellentétes irányban álló fényérzékelő
részükkel (a korongokkal). Azt várnánk, hogy a fénnyel szemben
legyenek. A pálcikák és csapok fényérzékelő részei (a
korongok) a retina alapjának mélyén helyezkednek el, és több
idegsejt van a beérkező fény útjában. A fénynek tehát ezeken a
sejteken kell átjutni, mielőtt eléri a korongokat.
A
tervezés fogalmára válaszolva, néhány evolucionista kigúnyolja
az intelligens tervezés elméletét és azt a kijelentést, hogy a
szem visszafelé irányít. Egyikük azt mondta: „Eléggé
bután lett megtervezve.” /Williams
G. C. 1992. Natural selection: domains, levels, and challenges. New
York and Oxford: Oxford University Press, 73. o./ Mások szerint „Egy
fényképezőgép-tervezőt, aki ilyen baklövést követ el, azonnal
kirúgnák az állásából”.
/Diamond (28b megjegyzés)/ Vagy „Isten
kifordította a gerincesek retináját a >bűnesetkor<”
/Thwaites W. M. 1983. An answer to Dr. Geisler – from the
perspective of biology. Creation/Evolution 13: 13-20/
Valójában
azonban a szem nagyon is jól megtervezett. A
retina foveának nevezett területén, ami a látásért felelős, a
„beavatkozó” idegsejtek majdnem teljesen hiányoznak, és az
idegrostok a központi régióból sugároznak ki, így gondoskodva
egy sokkal tisztább látótérről.
Lehet
egy nagyon jó ok a pálcikák és a csapok korongos részének a
pigmenthám felé való irányultságára, ami a retina külső
részén helyezkedik el. A pálcikák és a csapok folyamatosan
lecserélik a látópigmentes korongokat. A régiek a külső
rész felé továbbítódnak, ahol a pigmenthámsejtek bekebelezik
őket.
Ha
a korongok a beérkező fény irányában helyezkednének el, hamar
homályos helyzet alakulna ki a szem belsejében. A pálcikák és
csapok működése sosem szünetel, a korongok viszont folyamatosan
kicserélődnek az életük során... Ha úgy lenne, ahogy néhány
evolucionista is állítja, hogy a pálcikák és a csapok a korongos
végükön fordítva állnának, olyan irányban, hogy a fénnyel
szembe kerüljenek, valószínűleg látási zavaraink lennének. Mi
töltené be akkor azt a lényeges funkciót, mint amilyen a mintegy
10.000 millió korong bekebelezése, ami nap mint nap termelődik
mindkét szemünkben? Valószínűleg felhalmozódnának az üvegtest
területén, és hamarosan akadályoznák a fény útját a retina
felé.
Ha
a pigmenthám a retina belső oldalán lenne, hogy bekebelezze a
korongokat, akkor is akadályozná a fény útját, hogy a
pálcikákhoz vagy csapokhoz jusson. Továbbá a pigmenthám, ami
szoros kapcsolatban van a pálcikák és a csapok korongos végével,
táplálja is azokat, hogy új korongokat készítsenek. A hámszövet
tápanyagait az érhártya gazdag vérellátásából szerzi. Azért,
hogy a pigmenthám megfelelően működjön, erre a vérellátásra
szükség van. Ha a pigmenthám és annak az érhártya általi
vérellátása a szemen belül lenne, a fényforrás és a
fényérzékelő pálcikák és csapok között, az teljesen
szétrombolhatná a látási folyamatot.
Ha
darwinista szemszögből nézve, a pálcikák és csapok mostani
elrendeződése olyan rossz, akkor a természetes szelekció, ami
eredetileg kialakította a szemet, miért nem változtatta meg azt
már régen? A szemeink megtervezése egyáltalán nem szegényes,
mivel egészen jól működnek. /Ariel
Roth: A szem visszafelé irányít?/
Dr.
Scheuring:
„Itt
is az történt, hogy kezdetben, amikor még nem volt olyan zavaró,
akkor valami miatt elöl maradtak az idegkötegek. Onnan már nem
lehet megcsinálni, hogy egyszer csak azt mondom, hogy sztorno, új
szoftvert indítok, letörlöm, és elkezdem hátulról bekötni az
idegeket.
Ha
egyszer elidult arra, akkor már csak azzal lehet ügyeskedni, ami
megvan.” /35.
állítás/
Megjegyzés:
Amit
zavarosnak vél, az nem az idegkötegek elől maradása, hanem az
evolucionisták zavarosban halászása. Szerinte hátulról kellett
volna bekötni, ami annak ellenére célját betöltően működik,
hála az agy összehangolt működésének, és a Teremtőnek, aki
összehangolta
a szem nézését az agy látásával.
És minden élőlénynek olyan szemet adott, ami neki éppen
megfelelő a túléléshez. Csak az evolucionistáknak nincsen olyan
szemük, amely őket a túléléshez segítené. De a túlélésnek
ezt a minőségét most nem részletezem, mert még ide a darwinizmus
nem jutott el. Az evolúció még ezt a fajta látásmódot nem
fedezte fel, ámbár igen valószínű, hogy soha nem is fogja.
Dr.
Scheuring:
„Hát
úgy ügyeskedik, hogy egyetlenegy ponton gyűjti össze az
idegrostokat, és ott vezeti ki a szemből, és így a legkevesebb
problémát okozza az embernek.”
/36. állítás/
Megjegyzés:
Nem
úgy mint az evolúció, amely a legtöbbet! Benne az áltudományos
szellem motivációjának minden színskálája megjelenik, a
szemfényvesztő félrevezetésnek árnyalatai a leghalványabbtól a
legsötétebbekig, s mindezeket szemrebbenés nélkül adják elő
azok, akik a nyilvánvaló ésszerűség mindennemű tagadásából
építik fel a legvaskosabb ésszerűtlenséget hangoztató
filozófiájukat: minél
bonyolultabb egy rendszer, a véletlennek annál nagyobb szerepe van
a létrejöttében, mintsem az intelligencia és a tervezés
legkisebb szikrájának.
Annak
feltételezése olyan számukra, mint sorozatgyilkosnak azt
feltételezni, hogy az áldozatai egytől egyik szeretetre,
tiszteletre és megbecsülésre méltó emberek. Mint politikusnak
azt feltételezni, hogy a nép minden egyes tagja az ő felebarátja,
és a közpénz felhasználásának a módja az ő irántuk érzett
felelősségérzetének tükörképe.
Ki
volt a legnagyobb biológus, aki valaha a Földön élt?
Fenti
előadásból megtudhattuk, hogy egyértelműen Darwin. Ő a
legnagyobb, a műve korszakalkotó, a következtetése zseniális, Ő
alkotta meg azt a világképet, amivel lehet érteni ami körülöttünk
történik. Hiszed-é ezt, hogy teljesen erre megy ki a dolog: a
biológiai eredet és rend korszakokra szólóan helyes
megállapításaira?
Ki
kell hogy józanítsalak. Ennek az egész evolúciós filozófiai
eszmefuttatásnak egyetlen erkölcsi indíttatású oka van, mégpedig
amit Richard
Dawkins így fogalmazott meg: „Darwin
tette lehetővé az embernek, hogy intellektuálisan megelégedett
ateista legyen.”
Ez mellett az összes többi tudományosnak beállított biológiai
megállapítás mellékes, és olyan képlékeny, mint virtuóz
szélviharok egymásutáni lenyomata a homoksivatagban. Nekik az a
lényeg, hogy tudományos színezetű teóriákkal hitelessé
/észérvekkel megalapozottá/ tegyék az istentagadásukat, és
mindenféle magasabb rendűnek vélt erkölcsi követelményrendszertől
felszabadítsák magukat. Pontosabban: téged. Köszönd hát meg
nekik ezt a felszabadítást.
Különösen,
hogy a darwinista tanok erkölcsi vetületei által találsz rá
önmagadra és a helyedre a világban. Hát pontosan arra nem! Az
állítólagos fantasztikus
kegyelmi pillanata a tudomány-történetnek éppen arra van
felhasználva, hogy a hivatalos tanrendszer alapján ráébresszenek:
az
életednek nincsen központi célja, a te létezésed egy esetleges
történése az örök homályból előbukkanó anyag körtáncának,
amely idővel ugyanoda fut vissza, ahonnét előjött.
Személyes
Isten nincs, hogyan is lehetne. Az életből az a tied, amit
megszerzel magadnak. Élj a mának, sőt a pillanatnak. Az élet úgy
is tova száll, s a sír magába zár. Ismerős? Egyszer élünk, nem
igaz?! Érezd hát jól magad a világban, a többivel meg ne törődj!
A természetes kiválasztódás nem csak az állatvilágból emelt
ki, hanem arra is predesztinált, hogy az emberek közül is kiemeld
magad. Karrier-profit-hírnév-hatalom.
Hát nem ez ama híres ateista/materialista világkép négyes
fogata, aminek gyeplője a pénz, a minél több pénz, amivel lehet
érteni,
meg lehet vásárolni
a körülöttünk lévő dolgokat? Legfőképpen a boldogulást?!
Dehogynem! Akkor Darwin mégiscsak egy zseni volt, ha a biológiai
világképből ebbe a társadalmi világképbe vezetett téged,
amiben jól érezheted, jól érzed magad. Nem igaz? Na ugye, hogy
igaz!
Vagy
kételkedsz a materializmus örök igazságában, és olyasmin
dilemmázol, mint Richard
Dawkins, józansága ritka pillanatainak egyikében: „Kínzóan,
halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban véletlenen
alapulna, nem működhetne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak
lennünk, hogy kiszámítsuk: ahhoz, hogy egy szem vagy egy
hemoglobin molekula véletlenszerűen összeálljon, az örökkévalóság
is rövid lenne.”
/A Valószínűtlenség hegyének megmászása (Climbing Mount
Improbable, Norton, New York, 1996/
Mindazonáltal
– nem kis ráhatással, segítséggel, rafinériával,
manipulációval – mégis megmászta a véletlen a valószínűtlenség
hegyét, mivel hogy az
evolúciónak ez a célja: a teljesen valószínűtlen dolgok
valószínűségének természetes úton való materializálódása.
És ha nem megy magától, akkor tudományos rásegítéssel. Azonban
ha a biológiai eredetkép hamis, ha az evolúciós mechanizmus az
élőlények fejlődésének módozatairól és jövőbeni
lehetőségeinek megállapításairól hamis, akkor az egész
világképe hamis: az üzenete, hogy annyi értelme van az életednek,
amennyit te megszabsz a számára, ill. amennyit mások megszabnak
neked – tökéletesen hamis! Mivelhogy hamis
eredetkép nyilvánvalóan hamis jövőképbe vezet!
Jövőkép,
amelyik igaz és az örökkévalóságba vezet
Az
igazi jövőkép Attól származik, Aki a múlt alapjait is lerakta,
Aki a mérhető pillanatot az örökkévalóságból előhozta. Aki
az anyagi történések minden materiális és szellemi értékét,
múlhatatlan megtestesülését, minden jövőbeni történés okát
és és ihletőjét: a szeretetet
kinyilvánította. Kinyilatkoztatta Önmagát. Aki maga a szeretet:
„BELŐLE
fakad, RAJTA ÁT halad, BELÉJE torkollik a MINDENSÉG.”
(Róma
11:36, Balázs Károly fordítása)
Hiszed-é
ezt? Ha nem, akkor még nem jutottál el oda, hogy megtaláld életed
értelmét, azt a transzcendentális motivációt, amiért a világra
jöttél. Hogy megismerd a létezésed hátterét, annak az anyagba
öntött gondolatnak az isteni eredetét, amely te magad vagy.
„Mert
én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt
mondja az Úr /JHVH/;
békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos
véget adjak nektek.”
(Jeremiás 29:11)
Az
Isten a lehető legjobb kezdetet adta nekünk, az emberi családnak,
amelynek része vagy te is, a melletted közel s távol álló is,
mindenki, az egész emberiség. És amikor az ember gondolata szembe
ment az Isten gondolatával, akkor romlott el minden. És jutottál
te is arra a sorsra, hogy keresed az életed értelmét, hogy mi
végre van a világ, és te mi végre vagy a világban.
Azt
mondja neked a hivatalos forma, hogy otthon
legyél benne. Hogy érezd
jól
magad benne. És fogadd el mindazt, amit neked az oktatásrendszer
feljebbvalói kínálnak. Akik bevetették a véletlent és a
szükségszerűséget az Isten alkotásainak ellenében.
De
láthattad, hogy milyen hitvány,
nyomorult
és erőtelen
a véletlen Azzal szemben, Annak ellenében, Akitől tudás,
éleslátás, vonzalom és jóindulat származik. Aki kinézett neked
egy jobb jövőt, amely az Ő kezében már nem törékeny és
esendő, mint azok kezében, akik ezt a mostani világot igazgatják.
Az életed értelme azt a világot meglátni, abban a világban
részesülni, abban a múlhatatlan szeretetben részt kapni, amely
ott mindenkinek osztályrésze lesz, aki megtanulja a leckét. A
leckét, amelyet Isten ad mindannyiunknak: hogy megtanuljunk
szeretni!
„Aki
nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.”
(1János 4:8)
Az
evolúció lelkes művelői sohasem fognak erre a szeretetre
megtanítani, legfeljebb hogy önmagadat szeressed, hogy tápláljad
magadban az
önző gént,
amely előbbre visz és fenntart a biológiai és társadalmi
ranglétrán a legéletrevalóbbnak kijáró természeti törvény
okán. Akik arra tanítanak, hogy az értelemmel és tapasztalattal
nem felvértezettek hogyan másznak fel önerőből a képzeletbeli
valószínűtlenség hegyére. De ez akkora mellé látás, és
akkora cél tévesztés, hogy ezt csak azok veszik észre, akiknek
Istentől kifinomult halló fülük és szemük van, amely nem csak
arra képes hogy azt lássa, amit eléje tesznek, hanem annak
meglátására is, amit elrejtenek előle.
Az
értelem Megtestesítőjéről olvassuk: „
Aki a fület plántálta, avagy nem hall-e? És aki a szemet
formálta, avagy nem lát-e?” (Zsoltárok
94:8) A válasz is ugyanabban a könyvben megtalálható: „
A halló fület és a látó szemet, az Úr
/JHVH/
teremtette egyaránt mindkettőt.”
(Példabeszédek 20:12)
Ha
az Isten képes volt annak kijelentésére, hogy a Föld a semmi fölött lebeg az űrben
/amikor az emberi tudás az univerzumról még csak óvodás szinten
leledzett – mintegy 3500 éve - vö. Jób könyve 26:7/, akkor a
jövőbeni kijelentései is ugyanilyen igazak, megalapozottak és
méltók arra, hogy rá építsük az életünket.
„Hogy
a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon
nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő
megismerésében; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy
tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő
öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között... „
Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt
az Ő szerelmes Fiának országába;”
(Efézus 1:17-18; Kolossé 1:13)
Az
életed értelme tehát, hogy kiépítsed a kapcsolatodat Vele, a
Teremtőddel, Akitől a képességeidet kaptad, a szemeidet, hogy
meglásd a teremtésben körülötted szétterülő szépet, a
hallásodat, hogy meghalld a nemzeteken át visszhangzó haza hívó
Jó Hírt. És Akitől erőt is kaphatsz, hogy az Ő akarata szerint
élj, és az Ővele való kapcsolatodban használd föl legnemesebb
indítékaidat és erőforrásaidat. Ő méltó rá egyedül, hogy
Neki add mindenedet, azt az értéket, amit adhatsz Neki, s amit Ő
igazán nagyra értékel: a tiszta szívednek őszinte szeretetét.
„Adjad,
fiam, a te szívedet nekem, és a te szemeid az én utaimat
megőrizzék.”
(Példabeszédek
23:26)
Amikor
eljutsz oda, hogy ráébredj, mit kaptál Tőle, és milyen
lehetőségeid vannak az életben, akkor fordul majd jó irányba a
szíved, akkor érzel majd és fejezel ki hálát Iránta. Akinek
mindent köszönhetsz. Aki kigondolt, Aki alkotott, és Aki a te örök
és felülmúlhatatlan gondviselésed:
„Így
szól az Úr /JHVH/,
Megváltód, Izraelnek Szentje: Én vagyok az Úr /JHVH/,
Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen
járnod kell. Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna
békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger
habjai...
Mert
nézzétek, új eget és új földet teremtek, a régieket
elfelejtik, eszébe sem jut senkinek. Örüljetek és ujjongjatok hát
annak, amit teremtek, mert Jeruzsálemet örömre teremtem, és
népét vigadozásra. Örülni
fogok Jeruzsálemnek, és gyönyörködök népemben, nem fog benne
senki sírni többé, sem fájdalmában kiáltani! Nem lesz többé
oly csecsemő, aki csak pár napot él, sem felnőtt, aki idő előtt
hal meg. Hiszen aki száz éves korában hal meg, azt fiatalon
elhunytnak tekintik, s aki még száz évig sem él, azt átkozottnak
gondolják.
Aki
házat épít, nyugodtan lakhat benne, aki szőlőt telepít,
élvezheti is gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjon
benne, nem úgy művelik a szőlőt, hogy más egye annak gyümölcsét.
Hiszen akkor népem fiai hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák,
s kezük munkáját hosszan élvezhetik. Többé nem a nyomorúságra
szülik gyermekeiket, nem azért, hogy fiatalon meghaljanak, mert az
Örökkévaló /JHVH/
megáldja
nemzedékeiket, és gyermekeik velük megmaradnak.
Mielőtt
kiáltanának, én már felelek is nekik, még be sem fejezték
kérésüket, máris teljesítem. Akkor a farkas és a bárány
együtt legelésznek, az oroszlán szénát eszik, mint az ökör,
de a kígyónak csak a por lesz étele! Szent hegyemen nem árt, s
nem pusztít senki!” — mondja az Örökkévaló. /JHVH/”
(Ézsaiás
48:17-18; 65:17-25)