Szekta-e a római katolikus egyház?

„Olyan vallásos közösségek, amelyek valamely nagy kultúra vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni.”

Mit nevezünk szektának?
(Keresztyén Egység Titkársága nyilatkozata 1986)

„Katolikus hitvédelem és megújulás” címszó alatt olvasható: „Téveszmék, nem katolikus irányzatok” felsorol többféle destruktívnak tartott szektát is, természetesen magát kihagyva a felsorolásból. (http://www.karizmatikus.hu/tevtanitasok) Érdemes azért a római katolikus egyház háza táján is alaposan körülnézni ez ügyben, ők maguk mennyire nevezhetők szektának. Magukat ugyanis az eredeti Krisztus által alapított közösség tanaiból és gyakorlatából származtatják, de alapvető dolgokban azokkal mégsem kívánnak azonosulni, hanem inkább annak a régen letűnt pogány római birodalomnak a mintáit követik, amely létrehozta őket.

Szekta volt-e az őskeresztény egyház? - A szektásság első számú ismérve – A szektásság második számú ismérve – A szektásság harmadik számú ismérve - A szektásság negyedik számú ismérve - A szektásság ötödik számú ismérve – Szekta-e a római katolikus egyház? - Összefoglalás

SZEKTA VOLT-E AZ ŐSKERESZTÉNY EGYHÁZ?

Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, panaszt tettek Félix, római helytartónál Pál apostol ellen, akit ’valóságos pestisnek’ bélyegeztek, és ráfogták, hogy egy olyan szekta vezére, mely zendüléseket szít szerte a lakott földön.

„Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje.” (Csel 24:5, MBT. ford.)

Ebből a kijelentésből világosan látszik, hogy a szekta megjelöléshez abban az időben (is) hozzátartozott az emberi vezető megléte, akik köré csoportosultak a szektatagok. De Pált hamisan vádolták ezzel, mert nem ő volt a „názáreti irányzat feje”, hanem Krisztus.

Az „irányzat” szó a görög (h)aireszisz (szekta) szóból van fordítva. Pál így válaszolt Félixnek a vádra:

„Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenének aszerint a tanítás szerint szolgálok, amelyet ők eretnekségnek [(h)aireszisz] mondanak, de hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.” (Csel 24:14)

Amikor i. sz. 59 körül börtönben volt Rómában, a zsidók főemberei ezt mondták neki:

„Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről [(h)aireszisz], hogy mindenütt ellenzésre talál.” (Csel 28:22)

Vajon miért nevezték szektának a zsidók főemberei korai keresztény gyülekezetet? Mert elutasították Jézust, mint Istentől küldött Krisztust, Isten felkentjét, a Messiást. Jézust egyenrangúnak tartották egy lázadóval, aki a saját szakállára gyűjtött maga köré embereket egyéni érdekből, legfőképpen hogy megossza a zsidóságot.

Azonban a Szentírás egészéből (Ó és USZ) tudjuk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia volt, akit előre megjövendöltek az ókori próféták, hogy jönni fog. Jézust Isten azonosította és igazolta, úgy hogy a zsidók vádjai hamisak voltak, mivel ők maguk voltak a hamisak és hitehagyottak!

Az tehát, hogy Jézus volt Isten kinevezése által a vezetője (a feje) a gyülekezetnek, ez eleve kizárta, hogy csupán emberi akaratból létrejött csoportosulásról legyen szó, és így szektának lehessen nevezni.

„Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette:” (Eféz 1:22)

„Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a FEJ.” (Eféz 4:15, Káldi Neovulgáta ford.)

„mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.” (Eféz 5:23)

„A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is... A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a FEJ a lábnak: „Nincs rád szükségem... De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben,”(1Kor 12:12,21,24)

„Jutalomra méltatlanoknak ne mondjon titeket az olyan ember, aki tetszeleg magának az alázatoskodásban ...

és nem ragaszkodik a FŐhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést.” (Kol 2:18-19, Káldi Neovulgáta ford.)

Kicsoda tehát a fej (a fő) a gyülekezetben, abban a testben, amelyet az Isten alkotott? Talán Pál apostol? Vagy Péter apostol, vagy János, vagy a többiek közül valaki? Ha ők maguk tették volna meg magukat a keresztény gyülekezet fejévé, akkor a köréjük csoportosulókat valóban lehetett volna egy szektának nevezni.

De nem ember által kinevezett személy volt a keresztény gyülekezet feje, hanem az Isten által kinevezett személy, az „ember Krisztus Jézus” (1Tim 2:5, MBT ford.).

A SZEKTÁSSÁG ELSŐ SZÁMÚ ISMÉRVE

A szekta szó jelentése jól mutatja a csoportosulás lényegét. Latin megfelelőjének jelentése ugyanis „követni”. És valóban, kivétel nélkül igaz ezekre a gyülekezetekre, hogy tagjaik felett egy abszolút vallási vezető áll, egy olyan ember, akire hívei istenként, vagy legalábbis csodás képességekkel rendelkező lényként tekintenek fel.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, dr. Ancsin István Fundamentális teológia - A vallás c. jegyzetében (többek között) a következőket írja a szektákról:

„A közösség tagjai teljes hűséget esküsznek karizmatikus vezetőjüknek.”

Tehát ami egy kisebb-nagyobb csoportosulást szektaként azonosít, az egyik fő tényezőként az, hogy abban igen lényeges a vezető, a guru, személye, aki vagy megalapítja a csoportot, és úgy lesz a vezetője annak, vagy a csoport teszi meg annak, és úgy vezeti azt, és ezáltal jellemző lesz vele szemben a már-már szolgai alávetettség a többiek részéről, tehát a (szektavezér) túlzott, szinte babonás tisztelete.

Ha megnézzük ebből a szempontból a katolikus egyházat, vajon mit találunk? Van-e emberi vezetője vagy nincs? Ha van, akkor ki nevezte ki azt? És a csoport tagjai kimutatják vele szemben a szolgai alávetettséget, a maradéktalan hűséget?

Hát az az igazság, hogy a római katolikus egyháznak bizony emberi vezetője (feje) van. Mégpedig Péterből vezetik le, hogy a Péter utódja a római pápa az egyszemélyes vezetője az egyháznak.

És ez abból a viselkedésből ered, ahogy Pál írja: „nem tartja magát a főhöz” (D. Raffay Sándor ford.); „nem kapaszkodik bele erősen a Főbe” (Csia ford.); „ elutasítja a Főt,” (Kol 2:19);- vagyis Jézus Krisztust.

Hány főről beszél a Biblia a keresztény gyülekezet FŐ-jével kapcsolatban? Háromról, kettőről vagy egyről? A válasz az, hogy egyről!

És vajon ki tette Fővé a Krisztust, saját maga vagy a köréje csoportosuló hívek? Egyáltalán nem, hanem maga az Isten!

Akkor hogy lehet az, hogy a katolikusok meg egészen mást mondanak? Nézzük meg, hogy maguk a katolikus forrásművek az egyház fejével kapcsolatban mit állítanak:

„Hiszen az apostolokat az egész világra küldte az Úr Jézus, s így szent Péter is tett hosszabb-rövidebb missziós utakat amellett, hogy ő volt Rómában az egyház feje, kormányzója.” (Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest, 1957, Szent Pál levele a Rómaiakhoz, kommentár, 16. old.)

„Péter, a főapostol... Szent Péter, az apostolok feje eljutott Rómába, a Birodalom szívébe, s ő vezette az ottani keresztényeket De mindezek a közösségek csupán kicsike csoportosulások voltak, amelyek eleinte 8-10, vagy esetleg 30-40 főből álltak.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 75., 119. old.)

„A pápaválasztás

Jézus Krisztus szent Péter apostolt rendelte az egész Anyaszentegyháznak látható fejévé. Szent Péter mint Róma püspöke halt meg. Azért, aki utóda a püspöki székben, az egyúttal az Egyháznak feje, vagyis pápa (= atya).

Az előbbi pápa halála után való tizedik napon a bíborosok egybegyűlnek, hogy maguk sorából a legméltóbbat Szent Péter utódjává válasszák. Amíg a választás meg nem történt, a bíborosok külön-külön helyiségbe zárva (conclave) böjtölnek. A szavazás cédulákkal történik, úgy hogy mindegyik egy-egy cédulára írja annak nevét, akit pápának óhajt. E cédulákat egy kehelybe dobják. Aki megnyerte a szavazatok kétharmadát, az a megválasztott pápa.

Az új pápa rögtön más nevet vesz föl és miután felöltötte hófehér ruháját s ujjára húzta a pápai gyűrűt, a bíborosok hódolatát fogadja.

Nyolc nap múlva a pápát hordozható karszéken s nagy körmenettel, a Szent Péter-bazilikába viszik, hol ünnepélyes szentmisét mond, mely után a templom erkélyén megkoronázzák, fejére tévén a pápai hármas koronát (tiara).

A pápa pásztorbot helyett az úgynevezett apostoli hármas keresztet használja. Továbbá vörös bársony aranykeresztes cipőt visel, melybe szent ereklyék foglalvák. Ünnepélyes fogadásnál a pápa lábát megcsókolni ősrégi szokás. - A pápa megszólítása: Szentséges atya. - jelenleg a 260-ik pápa uralkodik X. Pius név alatt.” (Római Katolikus Szertartástan Polgári iskolák számára, Bp. SZ. I. Társulat, 1908. 73. old.)

Rögtön felvetődik a kérdés, hogy Pétert mikor koronázták meg, milyen hódolatot fogadott, és mikor uralkodott, hiszen ezeknek a Szentírásban nyomát sem találjuk?!

„876-ban a [püspökök] szinódusa Konstantinápolyban elítélte a pápát egyrészt politikai tevékenysége miatt, másrészt azért, mert nem érvénytelenítette a filioque betoldást. Ez az esemény a Kelet azon teljes elutasításának volt a része, amely kétségbe vonta a pápa állítását, miszerint ő az egyház feje”. (Man’s Religions)

"Nem lehet olyan cselekedetekért bocsánatot kérni, amelyek nem történtek meg" - kommentálta a minap Georges Cottier bíboros, vatikáni teológus egy új, az inkvizíció történetével foglalkozó, mítosztalanító szándékkal íródott vatikáni könyv megjelenését. Amit II. János Pál pápa azzal egészített ki Roger Etchegaray bíborosnak írt nyilvános levelében, hogy "a bocsánatkérés előtt pontosan meg kell ismerni a tényeket". A katolikus egyház feje mindazonáltal sietett leszögezni, hogy fenntartja négy évvel ezelőtti bocsánatkérését az egyház bűneiért”. (HVG, 2003. március 29.)

„Miért ragaszkodtak a magyarok a római szentszékhez? Nemcsak azért, mert a pápa a keresztény katolikus hit földi feje és vezére, … Egész Európában az összes uralkodók közt egyedül a pápáknak volt helyes politikájuk a keresztény népek és kultúrájuk védelmére.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

„Péter utóda a római pápa. A mai napig ő a vezetője a katolikus egyháznak. Az apostolok utódai a püspökök, és segítőik a papok. (1Tim 5,17k; Tit 1,5) … Az egész egyház élén pedig a pápa áll. - A bíborosok a pápa tanácsadói, ők választják a pápát.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 125. old.)

„A pápák ettől kezdve nemcsak a vallási-egyházi ügyekben igényeltek maguknak teljhatalmat, hanem világi ügyekben is. A teokrácia elvét felváltotta a hierokrácia, vagyis az a rendszer, amelyben a pápa auctoritasa az egyetemes keresztény közösségben minden téren érvényesül: ő a közösség feje, legfőbb törvényhozója, elvben ő a császári hatalom birtokosa, s a világi uralkodók tőle, illetve az ő közvetítésével Istentől kapják hatalmukat.” (Katus László: A kereszténység - Az egyház szerepe az európai civilizácó felvirágzásában, Rubicon, 8. évfolyam (1997) 9. szám (73.)

A hierokratikus elvet, a pápai teljhatalom elméletét legradikálisabban VIII. Bonifác pápa fejtette ki 1302-ben kiadott Unam Sanctam kezdetű bullájában.

"Az egy és egyetlen egyháznak egy a teste, egy a feje, nincs két feje, mint valami szörnyszülöttnek. Krisztus tudni illik ez a fej, és Krisztus helytartója: Péter és Péter apostol utóda [...]

Ezen az egyházon belül s annak birtokában két kard van: a lelki hatalom kardja és a világi hatalom kardja [...]

Mindkét kard, a lelki is, az anyagi is az egyház hatalmában van. Ám az utóbbit az egyházért kell forgatni, az előbbit pedig maga az egyház forgatja; azaz: a lelkit a papok forgatják, az anyagit a királyok s a katonák ugyan, de csak akkor, ha a papok azt helyeslik vagy megengedik. Mert egyik kardnak a másik alatt kell lennie, s a világi hatalmat alá kell rendelni a lelki hatalomnak. A lelki hatalom mind méltóságban, mind nemességben minden földi hatalomnál előbbre való, amennyivel a lelki dolgok megelőzik az e világiakat. [...]

A lelki hatalomnak joga van arra, hogy a földi hatalom rendjét vigyázza, s ha az nem bizonyulna jónak, ítélkezzék is felette."

Mit állítanak tehát a katolikusok? Azt, hogy Péter a főapostol volt Rómában az egész anyaszentegyház feje, kormányzója, az apostolok feje, a római pápa az egyház feje, a katolikus egyház feje és vezetője, a keresztény katolikus hit földi feje és vezére.

Albert Gossweiler írja a Wer ist Jesus Christus? Című füzetében, hogy a „Kísértőt az Újszövetség általában ördögnek nevezi (diabolosz = össze-vissza-, szétdob.áló), mivel úgy igyekszik munkálkodni, hogy a jó és a gonosz, az igazság és a hazugság, világosság és sötétség minden fogalmát összevissza dobálja.” (Schweizerische Glaubensnission CH-6082 Hohfluh-Masilberg, 19. old.)

Hát amit a katolikusok állítanak, az pontosan megfelel ennek az összevissza dobálásnak.

A fejjel kapcsolatban azt állítják, hogy Péter az anyaszentegyház feje, vagyis a pápa az egyház feje, annak az egyetlen egyháznak, amelynek egyetlen teste van, s amelynek nincs két feje, mint valami szörnyszülöttnek: Krisztus tudni illik ez a fej, és Krisztus helytartója: Péter és Péter apostol utóda.

Vagyis egyetlen feje van, Krisztus és helytartója... Azt más egy alsó tagozatos gyerek is meg tudja érteni, hogy az „és” kötőszó az minimum kettő személyt sejtet ha valaki után van használva. Például a Csel 13:46-ban azt olvassuk: „Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „

Akkor ez kettőt jelent nem?! Ugyanígy Krisztus és Krisztus helytartója az kettő és nem egy!

Azután egyszer az anyaszentegyház fejéről beszélnek, másszor meg a katolikus egyház fejéről. Hát éppenséggel a pápa lehet a római katolikus egyháznak és a keresztény katolikus hitnek a földi feje és vezére, csak hogy ennek semmi köze nincs a Krisztus által alapított egyházhoz, amelynek sem nem feje Péter, sem nem akármelyik pápa, hanem maga az Isten által kinevezett Úr Jézus Krisztus.

Na és aztán ki tette Pétert a Krisztus egyházának a fejévé? Krisztus biztosan nem, mert akkor le lenne írva, hogy „te leszel Péter az egyháznak a feje”. Na és hol van ez leírva? Sehol nincsen! Jézusról viszont többször is le van írva.

Amiket Pál apostol írt az egyház fejéről, hogy Krisztus az, azokat akkor írta le, amikor már Krisztus személyesen nem volt az apostolok között, mégsem Péterről írja, hogy ő lenne az egyház feje. (!!)

Viszont az egész katolikus hierarchia arra épül, hogy Péter lett kinevezve az egyház fejének. Akkor viszont kettő feje lenne a Krisztus egyházának. De annak csak egy van, és Krisztus az.

Hogy a római katolikus egyháznak a feje a pápa, ezzel semmi gond nincs, azzal van, amikor összemossák a kettőt. Holott ez a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

Ez utóbbit az apostolok halála után hozták létre (a 2. század közepe táján már a legtöbb egyházközséget monarchikus vezető kormányozta) olyan emberek, akik ácsingóztak a hatalmi pozíciókra, a világi befolyásra, a díszes ruhákban való járkálásra, és a pénzt sem vetették meg, legfőképpen hogy maguknak bebiztosítsák a földi jólétet.

A mennyeit meg meghagyták a szegényeknek. Elvégre azoknak is kell valami, ha már hisznek Jézusban, nem? Első a lelki hatalom, azután a világi hatalom. Mindkettő az egyház hatalmában van. Vissza is éltek vele, amennyire csak lehetett.

„Az egyszemélyes, teljhatalmú vezetési rendszer kialakulását meggyorsította az, hogy az üldözések, széthúzások és téveszmék terjedése közben az egyszemélyes vezetés volt a legalkalmasabb az egyház fenntartásának a biztosítására.” (EGYHÁZTÖRTÉNELEM - Szabó János katolikus lelkész)

És hogy mik voltak a téveszmék, azt természetesen a hatalom birtokosai döntötték el, vagyis ők. No meg (némely zsinatokon pozicionáló) világi uralkodók, akik még annyit sem értettek a Krisztus tanításához, mint ők. És hogy az egyszemélyes, teljhatalmai rendszer k i a l a k u l t, ez is csak azt bizonyítja, hogy nem Jézus vezette be, mert akkor nem kellett volna utólag kialakulnia!

Azért érdemes egy szóra a Péter elsőségénél megállni, hogy azt miből vezetik le, mint egy olyan kötőféket, amibe már közel kétezer éve kapaszkodnak.

„Senki sem tagadja azt, hogy Péter az apostolok között valamiféle vezető volt. A most ismert pápaság ebből a primátusból ered: Mt 16,18-19; Lk 22,31-32; Jn 21,15-17; ezek a legközvetlenebb szakaszok a pápáról. Péter neve mindig elsőként szerepel az apostolok listáiban; még egy angyal is utal arra, hogy ő az apostolok vezetője (Mk 16,7), valamint a kívülállók is annak fogadták el (ApCsel 2,37-38.41). Az Egyház korszakában ő teszi az első csodát (ApCsel 3,6-8), kimondja az első anathémát (ApCsel 10,9-48), és az ő neve gyakrabban van megemlítve, mint az összes tanítványnak együttesen (191-szer). És sok további, hasonló bizonyítékot találhatunk még.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong)

Teljesen világos, hogy csak matatnak Péter a rangja körül, és konkrétan nem tudják megnevezni, amit oly nagyon szeretnének! Hogy Péter „valamiféle” vezető volt. Na és milyen? Természetesen a legelső, a legnagyobb, az összes többi apostolnak a feje! Hát pontosan ezt nem írja a Biblia.

Ahol mindenki egyformán szellemi testvére a másiknak, ott nincsen olyan, hogy egyvalaki hatalma alatt van az összes többi. Ilyen csak a szektákban van, meg a római katolikus egyházban.

Na és hogy Péter neve mindig elsőként szerepel a listában, ez minek köszönhető? Talán mert ő a Krisztus testének a feje? Akkor, ha ő lenne a feje, akkor a testének is neki kellene lennie mert ki hallott már olyat, hogy valaki nem a saját testének a feje?

„A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének.„Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.” (Eféz 5:29-32)

Akkor mégiscsak Krisztus testének vagyunk a tagjai, aki a feje a saját egyházának és nem Péter testének vagyunk a tagjai, aki nem feje a Krisztus egyházának. De még a katolikus egyháznak sem, hiszen a katolikus egyház az apostolok idejében még nem létezett, ezért a katolikus egyház apostolutódai csak az utólagos kitaláció alapján lettek azokká, amik a valóságban soha nem voltak.

Na és miért nevezi meg az apostolok között Pétert elsőként a szöveg? Talán mert ki lett nevezve elsőnek, vagy vezetőnek? Egyáltalán nem. Mielőtt a Máté 16:13-19-ben található párbeszéd lezajlott volna Krisztus és őközte, vagy éppen a János evangélium végén található párbeszéd lezajlott volna, már a Máté evangélium elején azt olvashatjuk:

„Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.

Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.” (Máté 2:18-22)

Vagyis egyszerűen Pétert látta meg elsőként és a testvérét. De ha mondjuk először Jakabot és Jánost látta volna meg, akkor talán úgy döntött volna Jézus, hogy ezt a kettőt kihagyja, amíg meg nem találja Pétert (csak hogy ő legyen az első), azután meg visszament volna Jakabért és Jánosért, hogy na gyertek ti is? Az hogy Péter sokszor elsőként van megnevezve, attól még nem lett sem fejjé, sem a legfőbb vezetővé kinevezve.

Amikor például együtt ültek az asztalnál Jézus és a tizenkettő, a lábmosásnál Péter nem lett előre véve, hanem amikor sorra került. (vö. Ján 13:6) Pedig itt már jelezni lehetett volna, hogy ki fogja kapni a főnöki státuszt, de semmi különbségtétel nem volt Jézus részéről.

Később amikor Jézus utalt az elárulására, Péter odaszólt Jánosnak:

„A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.”Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” (Ján 13:23-25)

Nos, ki volt az, aki Jézus mellett ült? Nem a leendő főnök (?), hanem János, akit Jézus szeretett.

Ezek szerint János ebben a dologban megelőzte Pétert, hiszen többször is le van írva, hogy János volt az, akit Jézus szeretett. (Nem mintha a többit nem szerette volna, hanem annak ellenére és azon fölül.)

Nem beszélve róla, hogy Jézus célzott arra, hogy János apostol túl fogja élni Péter apostolt, és ez valóban így is történt. (vö. Ján 21:18-23) Viszont felmerül a kérdés, hogy Jézus miért nem Jánost nevezte ki a hierarchia első számú főnökévé, ha tudta, hogy ő fog a legtovább életben maradni a 12 közül? Az ésszerűség ezt diktálná.

Egyszerű a válasz, nem volt hierarchia, nem volt egyszemélyes főnökség és nem volt mindenki felett álló vezető! Hanem Jézus pontosan az ellenkezőjét mondta:

„Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.”(Márk 10:42-44)

Hát nem a világi urairól mondta Jézus, hogy éreztetik a hatalmukat a népeken? Hát nem is a saját egyházának elöljáróiról! De hogy is van ez a katolikus egyházban?

"A püspököket megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, amely lelkipásztori tisztségük gyakorlásához szükséges." (II. Vat. Christ. Dom. 8.)

„Ámde nem volt távoli az idő, amikor Péter utódai többé már nem szolgák, hanem a világ urai lettek. Bíborba, bársonyba öltöztek, mint Néró és pontifex maximusnak hívatták magukat. A Halászt az első pápának nevezték el, de nem a szeretet erejére hivatkoztak, hanem arra a hatalomra, amelyet megszereztek – és úgy is cselekedtek, mint Néró...

… a múló évszázadok során a pápaság nem elégedett meg azzal, hogy egyedül Isten erejében bízzon, hanem ehelyett fejedelmekre és fegyverekre támaszkodott, hogy a „pokol kapui se vegyenek rajta diadalmat”. „Mindössze hét évszázaddal Péter halála után a pápák a hatalom és a vagyon megszállottai lettek.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 59.,79. oldal.)

„Miklós pápa így buzdított egy királyt. „Vallásunk nevében elrendeljük, hogy támadd meg országát, égesd fel városait és mészárold le alattvalóit...” (Cormenin, History of the Popes, 243.old. Cit.in: R.W. Thompson, uo., 368.old.)

Pontosan úgy lett, amire 1Kor 6:15 azt mondta: „Nehogy így legyen!' (Vida ford.)

Csak az fordult elő, amit megtiltott 1Kor 6:15: „Ez soha ne forduljon elő!” (Egyszerű ford.)

Valóra vált az, amitől 1Kor 6:16 így óvott: „Isten mentsen!' (katolikus ford.)

Bekövetkezett az, amire 1Kor 6:15 előre figyelmeztetett: „Távol legyen”. (Károli ford.)

Az történt meg, amit 1Kor 6:15 nyomatékosan kijelentett, hogy „Soha!” (D. Raffay ford.)

„Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán (Jézust), s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket.„Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.” (Máté 4:8-9)

Hogy a pápaság egyszer csak (a Főt, Krisztust elutasítva – Kol 2:19) a világ dicsőségével rendelkezett, ez azt mutatja, hogy megegyeztek az ördöggel. A világ parázna asszony-szervezeteinek a részévé lettek.

„A szegény „ názáreti” nevében, aki elutasított mindenfajta kívánságot, nem csak arra törekedett, hogy a püspökök püspöke legyen, hanem a királyok királya is ő akart lenni. Az evangélium paródiájaként az ördög felvitte egy magas hegyre és megmutatta neki a világ minden országát. VII. Gergely így kiáltott fel: „Ez mind az enyém!” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 109. oldal.)

De az utódai sem akartak lemaradni mögötte.

„találékony magyarázatokat kellett kifejleszteni az évszázadok során, hogy végül eljussanak ahhoz az elmélethez, miszerint azt a Krisztust, akinek „nem volt lehajtania a fejét” (Máté 8,20), aki szegényen és mezítelenül halt meg a kereszten, egy olyan királyi főpap képviseli, aki 1100 szobás palotával rendelkezik, akit éjjel és nappal szolgák hada vesz körül, és aki a legfinomabb aranyhímzésű selyem ruhákat hordja.” (Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1995., 156. oldal)

Jézus nagyon jól tudta, hogy evangéliuma aligha érdekli azokat, akik túlzottan belebonyolódnak anyagi dolgokba, a haszonlesésbe, vagyonszerzésbe. (vö. Máté 19:24) Az apostol még ennél is határozottabban mondja: „sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában” (1Kor 6:10, Káldi Neovulgáta ford.).

„Az egyház hogyan valósítja meg szegénységre felszólító tanítását Jézusnak?

B, szerzeteseink fogadalommal kötelezik magukat a szegénységre. (Mt 19,21)

c) minden hívőnek kötelessége, hogy egyre tökéletesebb legyen. Ezért a szegénységet is bele kell terveznie az életébe.”(KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980.74. old.)

„Ugyancsak szembeszállt a császári hatalom önkényével Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly püspöke. Kifogásolta és a szószékről bátran ostorozta Eudokszia császárné fényűző életét és az udvar mulatozásait akkor, amikor a szegények nyomorognak... a szentatyák közé soroljuk...” (Az üdvösség története, Hittankönyv, Bp. Szent István Társulat, 1958. 82-3. old.)

„Eretnekek a középkorban. A keresztes hadjáratok idején új eretnekségek támadtak. Ezeknek egy része eleinte inkább csak a főpapság és egyes szerzetesrendek gazdagságát támadta és az evangéliumi szegénységet hirdette. Később azonban tévtanokat is terjesztettek.” (Bibliai történetek a katekizmus igazságaival, hittankönyv.” (Szent István Társulat 1968. 58. oldal.)

Érdekes, amikor Aranyszájú szent János kritizálta a fényűző életet, akkor kiérdemelte az aranyszájú elnevezést. Ha ugyanezért a pápaságot kritizálták – ráadásul teljesen jogosan -, arra ráfogták, hogy eretnek. Ilyen alapon Jézus is eretneknek számított volna, hiszen ő is kritizálta a hiábavaló gazdagságot.

Aztán meg hogy lehettek egyes szerzetesrendek gazdagok, amikor a szerzetesrendek arról híresek, hogy szegénységre adták az életüket? Bizonyára hasonló lelkületű önátadásuk volt Krisztus felé, mint a pápaságnak. Ajkaikkal közelítettek felé, de a szívük távol volt tőle!

Nem szükséges említeni mindazt a borzalmat és szörnyűséget, amit a „trón és oltár” szövetsége eredményezett a történelem során. Ám egyik igen keserű és törvényszerű következménye ennek a szövetségnek mindig is az volt, hogy a megerősödött állam-egyház az igaz hitű keresztyéneket üldözte!

„Tragikus, de tagadhatatlan az összefüggés a máglyák, a keresztek, a pápai törvények és a programok, a gázkamrák és a náci haláltáborok krematóriumai között.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 18. oldal.)

Azt kéne mondania a katolikus egyházvezetésnek (tekintettel a vérengző, hatalmi tébolytól dúskáló múltjára): „nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” (Máté 8:6, Káldi Neovulgáta ford.)

Erre pont az ellenkezőjét mondja: - 'Egyedül én vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj', - mármint Krisztusnak. Vagyis annyira elvakult, hogy még a saját helyzetét sem képes a „szabadság tökéletes törtvényébe”n (vö. Jakab 1:25, MBT. ford.) meglátni, és levonni a megfelelő konzekvenciát.

Ha erre nem képes, akkor mit lehet várni tőle a Péter primátusával kapcsolatban. Foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Azt mondja, az ő neve (mármint Péteré) gyakrabban van megemlítve, mint az összes tanítványnak együttesen (191-szer).

Valótlanságot állít. A Petrosz (Péter) név 156-szor van az USZ-ben említve, míg a Paulosz (Pál) 158-szor. (vö. Computer Konkordanz zum Novum Testamentum graece, Berlin, 1987., 1520., és 1485. oldal.) És akkor még a többi apostol nevét nem is számoltuk. A kéfás név 9-szer van benne. De ez nem jelent semmit. Ábrahám neve 250-szer fordul elő a Biblia Károli fordításában, és nem volt semmiféle vallási csoport hierarchiájának a feje!

A Péter elsőségébe kapaszkodó katolikusok azt állítják, hogy az Egyház korszakában ő teszi az első csodát (Csel 3,6-8), de ez sem igaz, mert az első csodatételt egyszerre sokan csinálták, pontosabban általuk csinálta Istennek Krisztus által kirendelt szent szelleme.

Mégpedig, hogy elkezdtek a szent szellem által különféle, általuk soha nem tanult nyelveken Isten nagyságos dolgait szólva hangosan imádkozni. (vö. Csel 2:4, 11; 1Kor 14:2, 15, 21; Ézsa 28:11, Károli ford.) Ez legalább akkora csoda volt, mint a béna meggyógyítása! Ez után kezdett csak el Péter az embereknek – immár érthető nyelven prédikálni.

Úgy hogy a Péter primátusa csupán egy vágyálom. Egyszerűen nem írja a Szentírás, hogy Péter lett volna az apostolok vezetője. Pedig ismeri a katolikus bibliafordítás a vezető kifejezést, és használja is. Pl. ezt olvashatjuk 1Krón 15,22-ben:

„Kenanjahu volt a leviták VEZETŐJE az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette.”

Vagy nézzük mit mond 2Krón. 19:11 kijelentése:

„Az ÚRra tartozó minden dologban Amarjáhú pap lesz a VEZETŐTÖK,”(MBT. Ford.).

„És ímé Amária pap lesz a FŐ ti köztetek az Úrnak minden dolgaiban;” (Károli ford.).

„Amarjahu főpap lesz a FÖLÖTTESETEK vallási ügyekben,” (katolikus ford.)

„Amariás, a ti főpapotok pedig ELÖLJÁRÓ lesz azokban, melyek Istenhez tartoznak„ (Káldi ford.)

„Amarja pap lesz a FEJETEK s a FŐNÖKÖTÖK az Istenre vonatkozó dolgokban” (Káldi Neovulgáta)

Péter is jártas volt Isten tanításában és hirdette, róla mégsem írja sehol a szöveg, hogy vezetője lett volna Isten újszövetségi népének. Vagy az apostoloknak. Vagy a katolikus egyháznak. Egyenrangú volt a 11 apostollal, akikkel közösen kerültek az új Jeruzsálem falának alapjába. (vö. Jel 21:14)

Innentől kezdve nincs létjogosultságuk a péteri hierarchiába kapaszkodók keresetének, mert a mennyei (szentírási) bíróság elutasította a keresetüket. Hanem van sziszegés és fogaknak csikorgatása.

„Nincs jogunk kérdőre vonni az egyházat, ugyanúgy, ahogy a mindenható Istent sem... feltétlen alázatossággal kell elfogadnunk minden olyan tanítást, amit az egyház ad számunkra.” (The Catholic World, 1871. aug., 13.kötet, 580-89. old.)

Ha az egyház hamis tanítást ad, akkor nem csak joga, hanem kötelessége is azt elutasítania mindenkinek, aki az apostolok nyomdokain halad!

„Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére.” (2Kor 4:2)

(Ez természetesen az összes keresztény egyházzal kapcsolatosan igaz, nem csak a másokéval, hanem – adott esetben - a magunkéval is!)

A SZEKTÁSSÁG MÁSODIK SZÁMÚ ISMÉRVE

Ismét dr. Ancsi István katolikus főiskolai tanár idézete kívánkozik ide:

„A közösség tagjai teljes hűséget esküsznek karizmatikus vezetőjüknek.”

A katolicizmus egyik fő tantétele, hogy a pápa Krisztus egyetemes egyházának látható feje, az egész világ püspökeinek és papjainak legfőbb ura. Sőt, mi több, a pápának az Istenség címeit és képességeit tulajdonítja. Például: '»Úr Isten a pápa«,' aki csalatkozhatatlan. A pápa mindenkitől hódolatot követel. Sátán a római egyház útján ugyanazzal az igénnyel lép fel, mint a megkísértés pusztájában; és roppant tömegek hódolnak meg előtte.

A pápának sok címet adományoztak, többek között a Jézus Krisztus földi helytartója, az apostoli fejedelmek utóda, az egyetemes egyház feje, a Nyugat pátriárkája, az Olaszország érseke és a Vatikán szuverénje elnevezést. Mindenütt pompa és ünnepi ceremónia veszi körül. Az államfőknek kijáró tiszteletben részesül.

1099-től napjainkig az új pápára a tiarát ezekkel a szavakkal helyezik fel: "...Tudd meg, hogy fejedelmek és királyok atyja vagy, a világ vezetője, földi helytartója Jézus Krisztusnak..."

III. Ince (1198-1216) szerint: "Mi Krisztus helytartója vagyunk, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia."

A pápa dicséretéről a római katolikus egyház sajtóorgánuma így zengedez: „Az nem elég, hogy az emberek csak azt tudják, hogy a Pápa az egyház feje...; azt is meg kell érteniük, hogy hitük és vallási életük is belőle fakad; hogy benne található az a kötelék, amely egymáshoz köti a katolikusokat, az az erő, amely megerősíti, az a fény, amely vezeti őket, ő az isteni kegyelem sáfára, hitünk áldásainak közvetítője, az igazság fenntartója, az elnyomottak védelmezője.” (La Civilta cattolica,1867, 12. kötet, 86.old.)

„Ki számít kereszténynek?... Az, aki engedelmeskedik a pápának és az általa kinevezett pásztoroknak.” - Robert Bellarmino kis katekizmusa. (Hans Küng: A katolikus egyház, Európa könyvkiadó, 2005. 238.old.)

A Péter jogán levezetett primátus kimondásának fő célja, hogy jogalapként szolgáljon az abszolút egyházi hatalom birtoklásához.

Ennek megfelelően kinyilvánítják, hogy a pápának "hivatalánál fogva a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egyházban, és ezt a hatalmát mindig szabadon gyakorolja. A római pápa ítélete és határozata ellen nincs sem fellebbezés, sem felfolyamodás". (Az Egyházi Törvénykönyv A római pápa és a püspökök testülete című fejezetéből, 330-334. Kánon)

A Lucio Ferraris által készített egyházi szótár, amelyet Olaszországban adtak ki, úgy írja le a pápát, mint „olyan méltóságú és fenségű, hogy egyszerűen nem is ember, hanem szinte Isten, és Isten Helytartója”. Koronája hármas korona: mint aki „az egek királya, a föld királya és a pokol királya”.

Ugyanez a szótár így folytatja: „A pápa mintegy Isten a földön, Krisztus hűségeseinek egyetlen fejedelme, minden királyok közül a legnagyobb király”. És hozzáteszi: „A pápa néha megmásíthatja az isteni törvényt”. A The New Catholic Dictionary pedig kijelenti a pápáról: „Követeinek elsőbbségi joga van a diplomáciai testület többi tagjai felett.”

Arroganciája nem csak a lelki dolgokban nyilvánul meg, hanem a világi ügyintézésekben is, mivel teljes hatalmat követel magának, egy diktatórikus vezetőhöz hasonlóan: „A szentszék fölött nem ítélkezhet senki”. Tehát a római főpap kizárólagos joga ítélkezni mindazok fölött, akik a legmagasabb polgári tisztséget tölti be egy államban, mondhatni, a katolicizmusban helyreállított szent római birodalomban.

„Ez a történelem jó és rossz volt egyszerre, telve hősies tettekkel és szégyenletes bűnökkel. A pápa maga is foglya ezeknek a vétkeknek. Tudja, hogy az egyház felelős volt a zsidóüldözésért, az inkvizícióért, az eretnekek ezreinek elpusztításáért és a kínzásnak – mint a bírói igazság felderítése eszközének – Európában történt bevezetéséért. Azok a tanok ugyanis, amelyek e szörnyűségekért felelősek, még ma is a pápaság alappilléreit képezik. A módszerek változhattak ugyan, de a cél ugyanaz maradt. Az egész világnak el kell fogadnia Krisztust és az ő egyházát. A pápa vezetésével és legfőbb irányításával a katolikus egyház birtokában van az igazság teljességének, amelyet legjobb esetben is csak megközelítenek a többi vallások.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 37. oldal.)

„A katolikusok 1900 év óta a pápát, mint Krisztus helyettesét megkülönböztetett tisztelettel veszik körül, mert ő Krisztus tanításának, az Egyház egységének a Szentlélek által megvilágosított őre.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet)

„ A szent katholikus és apostoli római egyházat minden egyház anyjának és tanítójának ismerem el, valódi engedelmességet fogadok meg, és esküszöm a római pápának, aki Szent Péternek, az apostolfejedelemnek utódja és Krisztus helytartója a földön. „(KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK, Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. VI. fejezet)

Egy hírmagazin megállapította, hogy a szektaellenes tömörülések szerint ezrével léteznek olyan szekták „a világban, amelyek készen állnak ellenőrzésük alá vonni testedet, kontrollálni gondolkodásodat, és romlásba vinni lelkedet”.

Vagyis mit akarnak elérni, hogy vak engedelmességet mutassanak ki a szektavezérrel szemben. De itt ugyanez van: „valódi engedelmességet fogadok meg, és esküszöm a római pápának!” Mi a különbség?

Valamennyi szektára jellemző a vezetők korlátlan körbe rajongása, a neki feltétel nélküli behódolás. Pont a katolikus egyházban lenne másként?

„Nemcsak szobrok felvonulásokon való hordozását vette át és folytatta a Római Katolikus Egyház, hanem magát a pápát is elkezdték hordozni felvonulásokon. Ésaiás idejében az emberek az istenük számára adakoztak bőkezűen ezüstöt és aranyat, manapság a pápára helyeznek drága ruhákat, ékszereket.

Amikor a pogány istent a felvonuláson körbehordozták, az emberek leborultak előtte és imádni kezdték. Bizonyos alkalmakkor az emberek a pápa előtt is leborulnak. Ahogy az istenséget az emberek a vállukon hordozták, sokan ugyanezt teszik a katolicizmus istenével és felvonulásokon a vállukra veszik a pápát.

Több mint 3000 évvel ezelőtt ugyanez a szokás közismert volt Egyiptomban, ahol ilyen felvonulások a pogány vallás részét alkották...

A „Péter székének” négy lábán található erős vasgyűrűket szintén abból a célból erősítették oda, hogy a széket rudakkal hordozni lehessen. De biztosak lehetünk abban, hogy Péter apostolt soha nem hordozták tömegeken keresztül, akik előtte hajlongtak volna! (Lásd Csel 10,26)” [Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása régen és ma; Lautec Verlag Germany, 89-91. old.]

Mi ez, ha nem bálványozása egy földi embernek?! Még a közönséges szektákon is túltesznek, hiszen a szektavezéreket nem nagyon szokták hordszéken hurcolászni, mint pl. VI. Pál pápát is.

„Nyolc nap múlva a pápát hordozható karszéken s nagy körmenettel, a Szent Péter-bazilikába viszik, hol ünnepélyes szentmisét mond, mely után a templom erkélyén megkoronázzák (Pétert mikor koronázták meg?), fejére tévén a pápai hármas koronát (tiara).”(Római Katolikus Szertartástan Polgári iskolák számára, Bp. SZ. I. Társulat, 1908. 73. old.)

A nagy körmenet azt jelenti, hogy a bálványozók hada kíséri. De meg kell nézni egy mai pápaválasztást is. Nyüzsögnek a rajongók a Szent Péter téren a hatalmas egyiptomi bálványrúd körül, és lesik a pápát az ablakban. Melyik szektavezérnek csinálnak ekkora felhajtást, mint a pápának? Nincs párja sehol a világon!

Mindazonáltal, akik valaha is meg merték kritizálni a katolikus egyházat, és el merték utasítani a vallási és egyéb üzelmeiket, azok a szemükben mind eretnekeknek számítottak és számítanak. Hát nem érdekes? Mindenki szekta, csak ők nem!

A SZEKTÁSSÁG HARMADIK SZÁMÚ ISMÉRVE

Továbbá a szektákra jellemző, hogy vallásos tevékenységeiket rendszerint titokban folytatják.

„Dionigi Tettamanzi (70, olasz): a genovai püspök nagy népszerűségnek örvend Olaszországban. 1998-ban lett bíboros. Középutas nézeteiről és a befolyásos Opus Dei-prelatúrához való kitűnő kapcsolatairól ismert.” (Time magazin: Utódesélyes bíborosok: hetvenen túliak társasága)

Na és melyik az az átlag katolikus, aki tudja, hogy mi az az Opus Dei?

„Az Opus Deit ért kritikák szerint a tagok agymosáson esnek át, és személyiségváltozáson mennek keresztül. Ebben a szcientológiához hasonlít.

Az Opus Dei kétségkívül nem szekta, de vannak szektariánus jellegű szabályaik, melyek a titkos társaságok felé mutatnak. Az 1950-es alapszabály 191. §-a például így szól: "... diszkréten hallgatnia kell a többi tag nevéről, és sohasem fedhetik fel senki előtt, hogy ők maguk is az Opus Deihez tartoznak".

Amikor 1982-ben a pápa (II. János Pál) személyes prelatúrájává alakult, az új szabályzat csak annyit változtatott ezen, hogy a tagoknak nem kell titkolniuk saját tagságukat. Ezért az Opus Dei a mai napig sem tudja elkerülni, hogy a közvélemény titkos intézménynek tartsa, és titkos tagságát gyakran éri az a vád, hogy személytelenségüket a törvényesség megkerülésére és a közösség törvényen kívüli segítésére használják.

Escrivá egyik könyve a fájdalmat az élet sójának nevezi, amely önsanyargató szemléletmódhoz vezetett.”(Wikipédia: Az Opus Deit ért kritikák)

A leginkább kritizált gyakorlat, hogy napi két órán át kell viselni egy kényelmetlen övet a lábon, önsanyargatás gyanánt.

Felmerül a kérdés, hogy az ilyen 'önmagukat gyötrő gyakorlatok' nem-e éppen a vallásos szektákra jellemzők? Vannak helyek a világban, ahol korbáccsal ütik magukat, vannak ahol éles késeket és bárdokat nyaldosnak. És azokkal szurkálják magukat. ( stb.) Mi ez ha nem a szektásság homályba vesző előszobája?

Azután az inkvizíció háttérmódszereit sem lehet éppen nyilvánosnak nevezni.

„Mivel a bukott egyház a középkorban olyan nyilvánvalóan korrupttá vált, érthető, hogy miért kelt fel olyan sok ember tiltakozóan ellene. Sokan közülük azok az értékes emberek voltak, akik elutasították a pápa hamis követelőzéseit és a pápa helyett Jézus Krisztusra néztek és őbenne keresték az üdvösséget és az igazságot. Ezeket az embereket eretnekeknek nevezték és a Róma katolikus Egyház elkeseredett üldözést folytatott ellenük.

Az egyik olyan embertelen dokumentumnak a címe, ami ezt az üldözést elrendelte, „Ad exstirpanda” volt. Ezt IV. Ince pápa adta ki 1252-ben. A dokumentum állítása szerint az eretnekeket szét kellett zúzni, mint a mérges kígyókat. Formailag jóváhagyta a kínzás alkalmazását. A kiadvány felszólította a polgári intézményeket az eretnekek megégetésére.” (Ralph Edward Woodrow – Babilon misztériumvallása régen és ma; Lautec Verlag Germany, 108. old.)

Ezen nyílt eretnek üldözés ellenére bebújnak a világi állam mögé, hogy a felelősséget magukról azokra hárítsák:

„Az eretnekség azért volt bűn, mert az állam a katolikus vallást annak ismerte el, ami objektíven az: az egyetlen Isten által alapított igaz vallás, és nem egy egyszerű, ideiglenes, ma létező, holnapra elenyésző rendelkezés.” (Marian T. Horvath (a középkori történelem doktora): „The Holy Inquisition: Myth and Reality” - A szent inkvizíció: mítosz és valóság; fordította Rochlitz Andrea)

Az inkvizíciót úgy állítják be, hogy azt nem az egyház hanem az államok állították föl az egy birodalom egy vallás elv alapján és miután az uralkodók a saját politikai ellenfeleiket kivégeztették eretnekség címén, utána vette át az Egyház, de csak a hitbeli részt és az egyház soha egyetlen eretneket ki nem végzett.

Hanem akiket visszaadott az állami hatalomnak, hogy valóban eretnekek, azokat az állam végezte ki. Mert hogy a középkori ember világképe szerint, aki az uralkodót megsértette azonnal kivégezték helyben. Aki az Istent megsértette ugyanez járt neki. Ezt mi elítélhetjük a XXI. században, de az akkor élt emberek attól még így gondolkodtak.

Csakhogy ilyen alapon a zsidók sem vétkesek Jézus megöletéséért, hanem csak egyszerűen átadták a világi hatóságoknak, vagyis a rómaiaknak. De ha az egyház semmiképpen nem vétkes, akkor mire fel az utólagos mea culpa? Az egyházi vezetőség – ha teljesen ártatlan, - utólagosan miért meakulpázik?

„Elsőként II. János Pál pápa nevezte az inkvizíció népirtását nyíltan szégyennek. Egy 1994-ben kelt levelében kimondta: „Hogyan lehet elhallgatni a hit nevében elkövetett erőszaknak megannyi formáját? A vallásháborúkat, az inkvizíció törvényszékeit és az emberi jogok megsértésének más formáit?” A katolikus egyházfő elismerte, hogy módszereit tekintve az inkvizíció a Gestapo, a KGB és s Stasi előfutára volt. Brutalitását európai levéltárak forrásanyaga bizonyítja.” (Lévai-Potó: Katolikus pápák - eltitkolt bűnök és botrányok; Vagabund kiadó, 2008., 106. old.)

Ehhez képest szinte csínytevésnek tűnik a következő eset:

„Elítélték a volt perui elnököt.

Huszonöt éves szabadságvesztésre ítélte egy limai bíróság Alberto Fujimori volt perui elnököt kedden az emberi jogok megsértése miatt.

A volt elnököt a háromtagú bírói tanács bűnösnek találta abban, hogy 1990-2000 közötti elnöksége során elrendelte egy katonai katonai halálbrigád létrehozását. Az osztag 1991-ben és 1992-ben összesen 25 polgári személyt ölt meg. Fujimori akkoriban kíméletlen háborút vívott a Fényes Ösvény nevű szélsőbaloldali gerillaszervezettel.” (MTI./Metropol. 2009. 04.08.)

Talán valamivel több vér kiontása szárad (büntetlenül!) a katolikus egyházvezetés kezéhez.

„Tragikus, de tagadhatatlan az összefüggés a máglyák, a keresztek, a pápai törvények és a programok, a gázkamrák és a náci haláltáborok krematóriumai között... A Hittani Kongregáció hivatala „azelőtt a szent inkvizíció nevet viselte”. (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 18., 34. oldal.)

A keresztény felebaráti szeretetet legjobban bizonyítja tizennyolc évszázados története, mely idő alatt a papság minden ellenvéleményt a legfanatikusabban üldözött. Christian Friedrich Daniel Schubart mondta a következőket:

„Az iszonyattól megborzadok, valahányszor az inkvizíció szó mellett a s z e n t szót megszentségtelenítve látom. Gyilkolási vágy jámbor öltözékben úgy tűnik nekem, mintha a Sátán jelenne meg mennyei ragyogásban.”

„Vincent Brizgis – jelenleg Chicagó római katolikus püspöke. A háború éveiben a kaunasi székesegyház szószékéről uszított a bolsevikok és a zsidók megsemmisítésére. Érdemeit a Gestapo külön is elismerte. „ (Nácik menedékben – Ország – Világ 1983. ápr.13.)

Azután egyértelműen a titkosság tárgykörébe tartozik az a már szinte megszámlálhatatlan eset, amikről akkor hull le a lepel, amikor egyszerre csak kitudódik a papság fiatalkorúak ellen elkövetett megrontása/bűncselekménye. Pl.

„Christoph Schönborn (59, osztrák): a pedofil botrány miatt visszavonult König bíborost váltotta az osztrák egyház élén.

Az amerikai pedofil botrányok gyakorlatilag kizárják, hogy az Egyesült Államokból bárki is eséllyel induljon, míg a kor az idősebb jelöltek – akik rövidebb uralkodást valószínűsítenek – esetében előny lehet.” (Time magazin: Utódesélyes bíborosok: hetvenen túliak társasága)

- A szörnyű pedofil botrány a katolikus iskolában sokkolja az országot. Mary McAleese ír elnök együttérzését fejezte ki csütörtökön az írországi katolikus oktató-nevelő intézményekben történt visszaélések áldozatainak „ - közölte az MTI.

„Mary Coughlan ír kormányfőhelyettes "az ír történelem egyik legsötétebb fejezeteként" jellemezte parlamenti felszólalásában a gyerekek sérelmére elkövetett visszaéléseket.

Szerdán hozta nyilvánosságra jelentését az a vizsgálóbizottság, amelyet 2000-ben alakított a dublini kormány az ilyen visszaélésekkel kapcsolatos panaszok kivizsgálására. A benne foglaltak megrázták Írországot. A bizottság jelentése szerint évtizedeken át rendszeresen vertek és szexuálisan zaklattak, meggyaláztak fiúkat és lányokat az ír katolikus egyház oktató-nevelő intézményeiben.

Az ír állam eddig csaknem egymilliárd euró kártérítést fizetett ki a visszaélések több ezer áldozatának.”

A KATOLIKUS EGYHÁZ ELADJA A TEMPLOMOKAT

„Clevelandben a katolikus egyház sorban adja el az amerikai magyarok által épített templomokat, mert szüksége van a pénzre. Jelenleg a cleveland-i Szent Erzsébet templom bezárása van folyamatban, amelyben a legnagyobb lélekszámú magyar gyülekezet működik Amerikában. A tiltakozókat letartóztatással fenyegetik, a kiürített templomokat kutyákkal őrzik. A pénzre a pedofilbotrányok áldozatainak kártérítése miatt van szükség.

Az interneten kiárusítják nemcsak az ajtókat és az ablakokat, de a műemléknek számító magyar kegytárgyakat is, köztük az "István végső akarata" című festett ablakot, amely Szent István megkoronázását ábrázolja. A katolikus egyháznak a pedofilbotrányok miatt van szüksége a pénzre, miután Clevelandben a hatvanas évektől 1990-ig több mint száz gyereket rontottak meg katolikus papok.

Ohio állam legnagyobb napilapja, a The Plain Dealer szerint a polgári perekben csak 2002-ig 40 millió dolláros kártérítést ítéltek meg az áldozatoknak. A clevelandi püspökség a 2008 januári adatok szerint 23 millió dollárt fizetett már ki pedofília miatt.

Az esetekre jellemző a nyolcéves Sandra elhíresült története, akit a lelki atya a saját ágyában erőszakolt meg, amikor a kislány esti imáját kellett volna meghallgatnia. Az egyházmegye több papja jelenleg is börtönben van, az említett lelkipásztor egymaga 14 kiskorút erőszakolt meg Clevelandben.

A templomok eladását Richard Lennon, a cleveland-i egyházmegye püspöke irányítja, akit a pedofilbotrányok miatt hírhedtté vált bostoni egyházmegyében szenteltek fel püspöknek. Miután szexuális visszaélései miatt Bernard Francis Law bostoni érseknek távoznia kellett, Lennon püspök volt a pápai megbízott, akinek az egyházmegye zűrzavaros pénzügyeit rendeznie kellett.

Bostonban a katolikus egyháznak 65 millió dollár kártérítést kellett 542 áldozatnak fizetnie pedofília miatt. A pedofíliát leleplező cikksorozatáért a Boston Globe 2003-ban Pulitzer-díjat kapott.

Lennon püspök már Bostonban is a templomok bezárásával teremtette elő a szükséges pénz egy részét. Minderről egyebek mellett a Hand of God című dokumentumfilm tanúskodik. Lennon bezáratta Salem város (Massachusetts állam) templomát is, annak ellenére, hogy az nem volt veszteséges.

Amikor a film rendezője megpróbálta lefilmezni a püspökséget, ahol saját testvérét molesztálták, Lennon püspök kiszaladt, félrelökte a kamerát, és nem volt hajlandó a szexuális visszaélésekről beszélni, kizárólag az egyház privát tulajdonhoz való jogát ismételgette.

A katolikus egyházban ugyanis a hívők által épített templomok az egyház tulajdonába szállnak. Így az amerikai magyarok pénzén épült templomokkal is a katolikus egyház rendelkezik. Lennon püspököt XVI. Benedek pápa 2006 április 5-én nevezte ki Clevelandben Anthony Pilla püspök helyére, akinek idejében az ottani pedofilbotrányok zajlottak.

Lennon eddigi működése során 24 templomot zárt be a cleveland-i egyházmegyében, köztük a Lorain-i Szent László és az Orange Village-i Szent Margit templomokat, ahol az utolsó misét november elsején mutatták be. A Szent Imre templomért most folyik a küzdelem, de nem sok eséllyel.

Bostonban Lennon püspök ideje alatt öt bezárásra ítélt templomban éjjel-nappali virrasztással a tüntetők elérték, hogy a Vatikán elhalasztotta a döntést, de Lennon megfogadta, hogy ez nem fog Clevelandben megismétlődni. Ezért most a gyakorlat az, hogy a bezárt templomnál protestálókra kihívják a rendőrséget, letartóztatással fenyegetik meg őket, és a kiürített templomot kutyákkal őrzik, hogy a hívek ne tudjanak visszamenni. A templomokat az amerikai magyarok adakozásából építették.

A 105 éves cleveland-i Szent Imre magyar templomhoz hatszáz hívő tartozik, egész Amerikában ez a legnagyobb létszámú magyar gyülekezet. A szép helyen levő magyar templomot dobra verik, a híveket a fekete gettóban levő Szent Erzsébet templomba utasítják. Mint arról Papp László, a New York-i 56-os Emlékbizottság elnöke az Amerikai Magyar Népszavában beszámolt, a templomnak anyagi gondjai nincsenek, önfenntartók, és több mint 700 ezer dollár megtakarított pénzük van.

Erdélyi magyar papjuk, Siklódi Sándor kitart mellettük. Fordultak már a Vatikánhoz, az amerikai Kongresszushoz, Cleveland városához. Levelet írtak Erdő Péter bíborosnak is. Legalább 7-10 év haladékot szeretnének kapni, de Richard Lennon püspök elutasította kérésüket.

A kerület kongresszusi képviselője, Dennis J. Kucinich azt javasolja, hogy a város sajátítsa ki a templom épületét és adja oda azt a még mindig jelentős cleveland-i magyar közösségnek kultúrház céljára. Ha a Vatikán nem fogadja el a hívek fellebbezését, amire a tapasztalat szerint nagy esély van, akkor a híres millenniumi falfestményt tartalmazó templomot 2010. július 1-én bezárják. Várhatják, hogy az épületet kiürítik, a magyar hívőket kutyákkal eltávolítják a templomtól, amit az ő pénzükön építettek.

Most tizenhárom Cleveland környéki gyülekezet "Veszélyeztetett Katolikusok" (Endangered Catholics) néven minden szerdán tiltakozó gyűlést tart, mert a templomi kincseket a püspök már az interneten kínálja árverésre.

Aki az eladó üvegablakokat és kegytárgyakat látni akarja, keresse fel a világhálón a http://www.church-inventory.com/inventory.php címet. Ha Szent Istvánt vagy Szent Lászlót ábrázoló ablakot szeretne, 7500 dollárért megkaphatja. Szent Erzsébetet már 2500 dollárért is meg lehet venni.

A püspökség által eladásra kínált kegytárgyak között található egy "Angels with crest and crown" című kép 4000 dollárért. Az angyalok által tartott koronás magyar címeren jól látható a felirat: "Isten áldd meg a magyart!" Mivel ez csak magyaroknak jelentős érték, a Szent László Rend kérte, hogy legalább ezt az egyet adják oda a magyar közösségnek. A válasz rövid és elutasító volt: "Request denied".

A pénz beszél, a kutya pedig a templom bejáratánál ugat.

Népszava Online - Mozaik

(2009.11.27. -Bartus László (New York)

Vajon ha István király ma élne, mit szólna hozzá, ha látná, hogy a magyar hívőket Amerikában kutyákkal távolítják el attól templomtól, amit az ő pénzükön építettek. Nem gondolná-e át alaposan, hogy valóban az igazi krisztusi hitet adja-e át a magyaroknak, és nem annak egy mindenek felett emberi (és nem isteni) érdekekre épülő utánzatát?!

Vajon az ilyen és az ehhez hasonló eljárásokban a krisztusi mintának milyen nyomai fedezhetők fel? Felfedezhetők-e egyáltalán?

Jézus meghívása nem így szól-e a szellemi templomba hozzá menőkhöz: „Jöjjetek, Atyám áldottai„ (Máté 25:34)?!

És a római katolikus egyházvezetés nem így szól-e a saját adakozásukból épített templomukba igyekvő magyar katolikusokhoz: 'Jőjjetek, majd kutyákkal várunk benneteket'?!

Nem pontosan Péter apostol írta a következőket, akinek az állítólagos utódait tisztelhetjük a kutyák megrendelői közt?!

„Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent,” (1Pét 2:12)

„Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba. A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.” (Jel 22:14-15)

Nem-e azokról van itt szó (többek között), akik a Vatikán árnyékában kutyául viselkednek másokkal szemben?! Ez lenne az a híres apostoli utódlás és annak korunkig tartó jogfolytonossága? A pedofil botrányok hőseinek hősiessége?

TITKOS (!) vatikáni dokumentum írta elő a pedofília-botrányok eltusolását

A CBS amerikai televízió szerint egy legfelsőbb helyről származó, negyven éven át titokban tartott vatikáni dokumentum írta elő a pedofil katolikus papok visszaéléseinek eltussolását.

A Szentszék szerint azonban a titkos belső utasítás már régóta nincs érvényben.

A CBS értesülése szerint az Alfredo Ottaviani bíboros kézjegyét viselő, Crimen sollicitationis (Felbujtás bűnre) című, 1962. március 16-i keltezésű dokumentum a lehető legnagyobb titoktartást írta elő a papok által elkövetett szexuális bűncselekmények tárgyában, és kiközösítéssel fenyegette meg az egyház azon tagjait, akik nyilvánosságra hoznák a botrányos ügyeket.

A "legrosszabb bűnökkel", vagyis a papok által elkövetett nemi erőszakkal, a bármely nembéli fiatalok vagy állatok sérelmére megkísérelt szexuális agresszióval foglalkozó okmány előírta a püspököknek, hogy kiközösítés terhe alatt a lehető legnagyobb titoktartással járjanak el az ilyen esetekben, "örök hallgatásra" kötelezve az áldozatokat is.

Az amerikai televízió internetes honlapján közzétette a dokumentum eredeti, latin nyelvű változatát és annak nem hivatalos angol fordítását is.

A Vatikán egy magas rangú illetékese ugyanakkor azt mondta csütörtökön az AFP-nek, hogy a Felbujtás a bűnre című dokumentum már nincs érvényben, annak hatályát már felváltották az időközben érvénybe lépett új egyházi törvények.

- A pápai dokumentumok alapján a Hittani Kongregáció van megbízva azzal, hogy részletes előírásokat rögzítsen a témával kapcsolatban - mondta a francia hírügynökségnek Julian Herranz spanyol érsek, a katolikus egyház törvénykezésének felügyeletével megbízott pápai tanács elnöke.

A Vatikán jogi szakértői emlékeztetnek arra is, hogy a dokumentum kibocsátásának idején érvényes kánonjogi kódexet húsz évvel később megreformálták, és időközben a katolikus egyház jelentős megújuláson esett át a II. vatikáni zsinatnak köszönhetően.

Az amerikai pedofil papok áldozatait képviselő ügyvédek ugyanakkor annak bizonyítékát látják a felszínre került dokumentumban, amit a perek során mindig is hangoztattak, vagyis hogy a katolikus egyház egy bűnszövetkezethez hasonló (utólagos kiemelés) módon, a zsarolás eszközét is felhasználva, az áldozatokat is a legnagyobb titoktartásra kötelezve tussolta el a papok szexuális visszaéléseit - így a CBS.

- A dokumentum egy valóságos kézikönyv arról, hogy hogyan kell hazudni, és megvédelmezni a gyermekmegrontókat - mondta Larry Drivon, az áldozatokat képviselő amerikai ügyvéd.

Az AFP szerint e negyven évvel ezelőtt kelt bizalmas vatikáni dokumentum szolgált útmutatással a pedofil ügyek kezeléséhez az Egyesült Államokban egészen a múlt évig, amikor a helyi püspöki kar új irányelveket fogadott el a témával kapcsolatban. Egy év alatt az Egyesült Államokban legkevesebb 400 katolikus papot fosztottak meg reverendájától szexuális visszaélések miatt. (2003.08.08 09:23, Forrás: MTI)

PEDOFILBOTRÁNY A VILÁG MINDEN TÁJÁN

Amerika, Honkong, India lassan divattá válik a pedofilia? Mi lesz a gyerekekkel?
Kiadják Massachusetts államnak az amerikai katolikus egyházat sújtó pedofíliabotrány egyik kulcsfiguráját, akit csütörtökön vettek őrizetbe a kaliforniai San Diegóban.

Hírügynökségi jelentések szerint a ma 71 éves Paul Shanley atya lemondott arról a jogáról, hogy az őt elfogó állam hatóságai előtt feleljen a vádakra.

Az 1960-ban felszentelt katolikus papot hivatalosan egy fiúgyermek többszöri megerőszakolásával vádolják, de több tucatra tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akiket a Boston környéki plébániákon leszolgált három évtized alatt rontott meg.

Az Egyesült Államok közvéleményét sokkoló egyházi pedofíliabotrány egyik leghírhedtebb alakját a ma 24 éves Gregory Ford feljelentése alapján vették őrizetbe. A feljelentő szerint a newtoni plébánián a pap 1983 és 1990 között rendszeresen megerőszakolta őt, olykor a templomi gyóntatószékben.

A bostoni egyházmegye a közvélemény nyomására nemrég 1600 oldalnyi bizalmas egyházi iratot tett közzé Paul Shanleyről, és ezekből kiderül: az egyház illetékesei tudtak arról, hogy az atya szószólója volt a felnőtt férfiak és a fiúgyermekek közti szexnek.

Az eleinte utcagyerekekkel foglalkozó pap gyakran szenvedett nemi betegségekben, alapító tagja volt az 1978-ban Bostonban létrehozott "North American Man-Boy Love Association" pedofil egyesületnek, a 90-es években pedig Kaliforniában homoszexuális vendégekre szakosodott szállodát is működtetett.

Az amerikai katolikus hívek elsősorban a Shanley-ügy miatt követelik Bernard Law, a bostoni egyházmegye vezetőjének lemondását. Jóllehet a most letartóztatott pap kisfiúk tucatjait molesztálta szexuálisan, a bíboros nem lépett fel ellene, sőt a vádaskodások nyomán csak egyik plébániáról a másikra helyezte őt, lehetővé téve a számára, hogy még több gyermekkel kerülhessen kapcsolatba.

A pedofil papot akár életfogytiglanra is ítélhetik. (Ma.hu – 2002.máj.4.)

Vizsgálat pedofil papok ellen

A hongkongi rendőrség szombaton bejelentette, hogy vizsgálatot indít azoknak a katolikus papoknak az ügyében, akikről a hét közepén közölték, hogy szexuális visszaéléseket követtek el kiskorúakkal szemben.

A Kínához tartozó Hongkongon működő katolikus egyház egyik vezetője csütörtökön ismerte el, hogy az elmúlt huszonhét év alatt három pap esetében pedofil vétségekről értesültek. Mindhármukkal szemben az egyházon belül folytattak vizsgálatot, a történteket a rendőrségnek nem jelezték.

A három érintettet megbüntették. Vu Cseng-csung bíboros akkor azt is elmondta, hogy az áldozatoktól bocsánatot kértek, és az egyház anyagi segítséget is nyújtott nekik. Egy másik pap azonban a South China Morning Post című napilap szombati számában úgy nyilatkozott, hogy az áldozatok nem fogadták el a pénzt.

Lawrence Lee Len hozzátette, hogy az egyház teljes körűen együtt fog működni a rendőrséggel a vizsgálatban. Lee Len arról is beszámolt, hogy a csütörtöki bejelentés után az egyházhoz két újabb panasz érkezett pedofíliagyanús esetekről. Ezek vizsgálatát már meg is kezdték. (2002.05.04 MTI)

Fogyatékos kisfiúkat erőszakolt meg egy pap

Nagy-Britanniában ismételten elítéltek egy római katolikus papot, aki fogyatékos kisfiúkat erőszakolt meg. A férfit egyszer már börtönbe zártak három évre hasonló bűncselekmények miatt. Kiszabadulása után azonban fény derült újabb esetekre. Most öt évet kapott a pedofil pap.

Öt év börtönbüntetésre ítélt egy római katolikus papot csütörtökön az angol felső bíróság kisfiúk megrontása miatt. A 68 éves Michael Hill különböző egyházmegyékben eltöltött 36 éves papi szolgálata alatt rendszeres szexuális bántalmazásnak tette ki a felügyeletére bízott fiúkat, köztük sok fogyatékos gyereket.

Az 1996-ban nyugállományba vonult férfit egy évvel később már elítélték hasonló bűncselekményért. Két évvel ezelőtti szabadulása után derült fény az előző bírósági tárgyalás idején még ismeretlen, újabb esetekre, amelyek a hetvenes, nyolcvanas években történtek.

Nagy-Britanniában az utóbbi években számos pedofil botrány rázta meg mind a katolikus, mind az anglikán egyházat. Hill újabb felelősségre vonása miatt az elmúlt napokban ismét többen követelték Cormac Murphy-O'Connor érsek, Anglia és Wales katolikus egyháza fejének lemondását. Azt vetik a szemére, hogy annak idején elleplezte az egyházmegyéjében szolgáló pap bűncselekményét.

Murphy-O'Connor még Arundel és Brighton püspöke volt, amikor először merült fel a gyanú, hogy visszaélve a rábízott gyerekek bizalmával, Hill fiúkat molesztál. Vizsgálat és felelősségre vonás helyett azonban a papot másik egyházmegyébe helyezték át.

Murphy-O'Connor csütörtökön a The Times napilapban írt levelében személyesen kért bocsánatot Michael Hill áldozataitól, és elismerte, hogy annak idején hibásan járt el az ügyben. Az érsek ugyanakkor azzal védekezett, hogy nemcsak az egyház, de az egész társadalom hibázott, amikor nem ismerte fel a pedofil bűncselekmények jellegét. Egyben visszautasította azokat a vádakat, hogy az egyház hallgatási pénz kifizetésével próbálja elhallgattatni a bűncselekmények áldozatait. (MTI.)

A németek is komoly fellépést ígérnek a pedofilok ellen

A katolikus egyház a jövőben következetesebben fog fellépni a kiskorúakat megrontó papokkal szemben, jelentette be a német püspöki konferencia elnöke. Ez azután történt, hogy kiderült: több pap is éveken át tizenéves fiúkat molesztált.

Karl Lehmann bíboros, Mainz püspöke bejelentette, hogy a jövőben sokkal keményebben büntetik a pedofil papokat. Lehmann azután szánta rá magát a fenti lépésre, hogy a Der Spiegel hétfői száma több német pedofil papról is beszámolt, akik éveken át visszaéltek a felügyeletükre bízott 9-14 éves ministráns fiúk bizalmával.

A papok megrontották és többször megerőszakolták őket. A számos európai országban (Ausztria, Belgium, Svájc) és az Egyesült Államokban nagy port felkavaró egyházi pedofília-botrányokkal ellentétben a németeknél eddig mély csend honolt. Alkalmanként napvilágra került ugyan egy-egy eset, ám a széles körű, jogi következményekkel járó felderítés elmaradt.

Két hónappal ezelőtt a püspöki konferencia elnöke még arról beszélt, hogy a német egyháznak nem kell az amerikai példát követnie, azaz magába szállnia és kiközösítenie soraiból a fiatalkorúakat megrontó papokat. Nálunk a "pedofilok azonnal eltávolítandók a lelkipásztori szolgálatból", hangoztatta májusban Lehmann.

A püspök keveset tett

A hírmagazin cikke ennek az ellenkezőjét bizonyítja: Norbert E. ugyanis az érintett gyermekek szüleinek ismétlődő panaszai és tiltakozása dacára tovább folytathatta üzelmeit. Ha pedig már botrány kitörése fenyegetett, főnöke Dietmar Giebelmann dómkáptalan, a püspökség személyzeti felelőse áthelyezte egy másik plébániára, ahol 11-12 éves gyerekeket taníthatott hittanra.

A Der Spiegel egyértelműnek tartja a káptalan felelősségét, hiszen a szülők számos esetben felhívták a figyelmét beosztottja különös viselkedésére, részben a megrontott gyermekek beszámolói alapján. A hírmagazin azt sem tartja kizártnak, hogy maga Lehmann is tudott a pedofil papról és az egyházon belüli "szervezett felelőtlenségről".

'Egyedi esetek'

A mainzi püspök erre a fölvetésre reagálva a Die Welt keddi számában leszögezte: a sajtócikk állításai "egyedi esetekre vonatkoznak, amelyek azonban engem is erősen nyugtalanítanak". Az eseteket megvizsgálva a német katolikus egyház "adott esetben nem fog visszariadni attól, hogy levonja a szükséges konzekvenciákat" - fogalmazott Lehmann bíboros. Fővikáriusa pedig már hétfőn, az ominózus cikk megjelenésének napján közleményben tudatta, hogy Norbert E.-t kényszerszabadságra küldték. Ügyében vizsgálatot kezdett a darmstadti ügyészség. (2002. július 16. MTI)

Húsz év börtönt kapott a pedofil mikulás

Elítélték New Jersey-ben a tavaly májusban elfogott Wayne Nelson Corlisst, akit többek között két thai kisfiú molesztálásában talált bűnösnek a bíróság.

Húsz év börtönt kapott gyermekek megrontásáért Wayne Nelson Corliss, az Egyesült Államok egyik széles körben ismert mikulása, jelentette az Associated Press. Az eredetileg ősz hajú és szakállú, ma már simára borotvált 61 éves férfit a legjobb télapónak kiáltottak ki korábban megjelenése, viselkedése, kedvessége, számos mikulásos közszereplése alapján.

A Casey Wayne művésznéven télapóskodó férfi egy nemzetközi pedofilturizmust szervező hálózat tagja volt, tavaly májusban fogták el a róla interneten közzétett fotók alapján. A férfi a rendőrök, majd a New Jersey-i bíróság előtt is bevallotta, hogy Thaiföldön két kisfiúval - egy 6 és egy 9 évessel - fajtalankodott.

Kiderült az is róla, hogy gyermekpornót tart otthon és terjeszt, továbbá, hogy az interneten mikulásként mutatkozva próbált magához édesgetni gyerekeket, köztük egy 4 éves fiút.

A férfit hétfőn ítélték 19 és fél év börtönre. 27 esztendőt is kaphatott volna, de enyhítő körülményként értékelték, hogy feladott két másik pedofil férfit. Ők azonban csak hat és fél év börtönt kaptak. A szervezet további tagjai után még tart a nyomozás. (Index - 2009. november 17.)

A pápa beszélt a pedofil papokról

"Szégyenteljes dolgok történtek, az egyház elvesztette a bizalom és megbecsülés egy részét"

Vajon az isteni bizalomnak és megbecsülésnek csak egy részét lehet elveszteni, vagy mindet? Vö.:

„Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük - mondja az Úr (YHVY) -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek - mondja az Úr (YHVY), a Mindenható.” (2Kor:16-18)

XVI. Benedek pápa szerdán Washingtonban elismerte a pedofil amerikai katolikus papok által elkövetett "mélyen erkölcstelen szexuális túlkapásokat" és az egész társadalom erkölcsi megújulását sürgette. - írja az MTI.

Feltehetjük a kérdést, hogy akkor vajon a testi-lelki-szellemi megrontás nem súlyosabb bűn-e, mint a távolság tartó gyűlölet és az előítéletek, amelyek halálhoz vezetnek?!

- XVI. Benedek pápa figyelmeztetett, hogy a gyűlölet és az előítéletek „halált hoznak a lélekre, mielőtt megölik a testet”. (A Szentföld békéje, Metropol, 2009. május 15. 4.old.)

Pedofil botrány Indiában is

India déli részében letartóztattak egy holland férfit, aki szexuális visszaéléseket követett el az irányítása alatt álló árvaházban nevelt fiúkkal szemben.

A 48 éves férfit szombati sajtójelentések szerint két indiai munkatársával együtt vették őrizetbe, miután az egyik árva panaszt tett ellene. A férfi állítólag kábítószert tartalmazó süteményt adott a gyermekeknek, mielőtt molesztálta őket.

Indiában több olyan pedofilbotrányra derült már fény, amelyek elkövetői külföldiek voltak, de ezek közül keveset ítéltek el - írja az AFP hírügynökség. Hat évvel ezelőtt mindazonáltal életfogytiglani börtönre ítéltek egy brit férfit, aki tizenöt éven át árvaházban nevelkedő fiúkat bocsátott külföldi pedofilok rendelkezésére. (ma.hu)

Íme, egy technikai adalék – kábítószert tartalmazó sütemény – amit bevetettek a pedofilok. Na és a szellemi kábítószer, amely írott formában rontja meg a gyanútlan katolikus fogyasztókat? Nem csak a télapónak öltözöttek között lapulnak pedofilok, hanem a papnak öltözöttek között is!

Vajon azoknak a millióknak és millióknak, akik olyannyira ragaszkodnak a Krisztus-követésnek a katolikusi formájához, vajon nem kellene elgondolkodniuk azon, hogy támogatóilag ők is részesei ezen bűntettek eltitkolásának?! Hiszen ezeket a papokat legtöbbször nem közösítik ki, hanem csupán áthelyezik máshová.

Tényleg őszintén úgy gondolja minden katolikus, hogy ez a Krisztus tiszta egyháza, és a katolikus papság a Krisztusnak a szent szellemi menyasszonya? Amin nincs folt, sem semmilyen ránc? Az az egyház, amelyet érdemes szívvel-lélekkel és mindennel támogatni?

Vagy ők is inkább úgy vannak vele, hogy jobb eltussolni a dolgot, legalábbis amíg személyesen nem érintettek? Na, és hogyan keveredhet ismételten pénzmosási botrányba a Vatikán híres bankja?

KERESZTAPA IV. A VATIKÁN BANKJÁBAN

Nem tud ellenállni a világi kísértéseknek a Vatikán bankja az Istituto per le Opere di Religione (IOR) és megint meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Az olasz ügyészség 60 millió eurónyi pénzmosással vádolja a tekintélyesnek nem mondható, de annál gyanúsabb egyházi bankot.

Azért csak ennyivel, mert 2007-től van törvény Olaszországban, ami tiltja az anonim számlák vezetését, vagy ilyen számlákra pénzek utalását. Az ügyészség inkább 180 millióra teszi azt az összeget, amit a vatikáni bank tisztára mosott ki tudja kiknek, és miért.

A bank amelyet gyakorlatilag semmilyen törvény nem korlátoz a machinációiban, teljesen titkosak az átutalásai, nem fizet adót az olasz államnak, nem is tud ellenállni a kísértésnek. Az ügyletek titkosságát pedig jól szolgálja, hogy a bank tisztségviselői diplomáciai védettséget, immunitást élveznek, az intézmény a Vatikán területén van, és semmilyen szabályt nem tart be, ami a többi pénzintézetre érvényes.

Igaz csak a legfelsőbb egyházi vezetők, a Vatikán és a Vatikán polgárai nyithatnak benne számlát. No meg azok a külföldiek – ahogy a saját szabályzata kimondja – akiket valamely magas rangú egyházi tisztségviselő ajánl. Az ő számlájuk is titokban maradhat így az idők végtelenségéig, igaz a jószolgálatért cserében némi adományt is elvárnak az egyház javára, ahogyan ez katolikus berkekben már szokás. Persze zsebbe, számla és adó nélkül.

A botrányt előidéző vatikáni bank elnöke akkortájt egy bizonyos Paul Marcinkus érsek volt, akit a pápák gorillájának is neveztek. A chicagói születésű, egykori amerikai focisztár Marcinkus ugyanis 100 kilós és 1 méter 95 centiméteres volt. Vagyis elég nagy gengszter.

A 90-es évekről nemrég nyilvánosságra került archív adatok szerint még akkortájt is nem kevés olasz politikus, és egyéb kétes egzisztencia számláját vezette a titokzatos bank. Az olasz ügyészség nem mást gyanít, minthogy ez pontosan így van most is. A 90-es években az olasz sajtó szerint a vatikáni bank 300 milliónyi politikai kenőpénzt mosott tisztára.

A mintegy 3 milliárd eurót forgató pénzintézmény egy bankautomatát tart fenn a Vatikánba. Amiből állítólag kivenni nem, csak betenni lehet. A bank pénzeinek jó része jótékonyságot szolgált, ezért nem bízzák senkire, csak az egyetlen feddhetetlen személyre, a pápára, aki személyesen diszponál ezek fölött a pénzek fölött.

Az IOR nem egy vicces intézmény. Amiről nem sokan tudnak mesélni, mert már vagy nem élnek, vagy köti őket az ilyen-olyan fogadalmuk és páholytagságuk. A mostani történések azt bizonyítják, hogy a jelenlegi pápa nem véletlenül cserélte le nem olyan régen a bank teljes vezetését. Ha másért nem, hát azért, hogy ha most mégis felelősségre vonnak valakit, az már ne legyen az egyház kötelékében. Bár nem sok remény van arra, hogy a Vatikán bárkit is kiad, vagy bármit is elárul a bankjáról.

Nem tette meg ezt akkor sem, amikor a 70-es években fény derült a kapcsolatára a Banco Ambrosiano nevű, még az IOR-nál is kétesebb hírnevű pénzintézettel. Amely aztán ahogy illik tönkre is ment, a jól értesültek szerint éppen az IOR ügyletei miatt. Amely persze sem ezt, sem mást soha el nem ismert, igaz – ki tudja miért – talán, mert jobb a békesség, 224 millió dollárt fizetett az Ambrosiano 120 hitelezőjének kártérítésként.

Az Ambrosiano, amelynek megszökött elnökét a londoni Blackfriars híd alá felakasztva találták meg, aztán tényleg mindenben benne volt, ami törvénytelen, erkölcstelen és mocskos volt a 70-es és a 80-as években. Itt kezelték például a lengyel Szolidaritás szakszervezetnek juttatott illegális CIA segélyeket, de a nicaraguai kontráknak, a Somosa diktatúrának összegyűjtött pénzek mellett a maffia vagyonát és az olasz politikai pártok dugi pénzeit is.

A bank leleplezéstől tartó vezetőit pápagyilkossággal is megvádolták. Állítólag ők tették el láb alól I. János Pál pápát. Halálának körülményeiről azóta is spekulációk folynak, egyesek szerint megmérgezték, mert nyilvánosságra akarta hozni a vatikáni bank botrányában érintett bíborosok nevét, mások szerint azért, mert az adminisztrációban akart jelentős változásokat bevezetni, és fel akarta számolni a vatikáni korrupciót, valamint meg akarta törni egyes bíborosok hatalmát. (Azta. hu. 2009.11.27)

A Vatikánban a komornyik megbízóját keresik

2012. május 26.

A Vatikán szűkszavúan, az olasz sajtó annál bővebben kommentálta, hogy pénteken letartóztatták Paolo Gabrielét, XVI. Benedek személyi inasát.

Vatikán Állam falain belül, a vatikáni csendőrség fogdájában őrzik a 46 éves Paolo Gabrielét, vatikáni állampolgárt, akinek a Vatikán területén levő lakásában is házkutatást tartottak. Olasz sajtóértesülések szerint Gabrielét már kihallgatták és megbízói, társai nevét kérték tőle. Az újságok lehetetlennek tartják, hogy Gabriele egyedül juttatta volna ki a Vatikánból az olasz sajtó által megszerzett titkos dokumentumokat. A sajtó arra emlékeztetett, hogy az utóbbi hónapokban Mária fedőnévvel nyilatkozó "beépített ember" azt mondta magáról, a szentszéki államtitkárságon dolgozik és nincsen egyedül.

A La Stampa című napilap vatikáni blogja úgy tudja, Gabrielére akkor terelődött a gyanú, amikor észrevették, hogy "túl bizalmas" dokumentumok tűntek el, amelyek csakis a pápai lakosztályból juthattak ki. Gabriele tagadta, hogy pénzért adta el magát. "Akkor viszont valaki más irányította"- írta a La Stampa.

A hatósági vizsgálatot Nicola Picardi, Vatikán Állam főügyésze vezeti Domenico Gianival, a vatikáni csendőrség parancsnokával.

Az olasz sajtó megjegyezte, hogy évszázadok óta ez az első alkalom, hogy a Vatikán területén elfogott személy nem rögtön olasz börtönbe került, ahogyan például 1981-ben a terrorista Ali Agcával történt.

Az olasz újságok részletesen bemutatják az eddig csendben dolgozó és alig ismert, de annál jelentősebb munkát végző Gabrielét. 2006 óta volt XVI. Benedek személyi inasa: ő volt az, aki "még pizsamában is látta a pápát". Reggel elsőként köszöntötte, este utolsóként búcsúzott. A pápai lakosztály minden ajtajához, szekrényéhez, fiókjához volt kulcsa- írták az újságok.

Az ANSA olasz hírügynökség szerint XVI. Benedek fájdalommal fogadta a hírt. Gabriele gyóntatója szerint a komornyik soha nem árulta volna el az egyházfőt.

A Vatikánon belüli "játszma még csak most kezdődött el" - írta a Corriere della Sera című napilapban Alberto Melloni egyháztörténész. Melloni úgy fogalmazott, a "tévelygés még soha nem volt ekkora szintű a katolikus egyházban". A 20. században is zajlott vatikáni hatalmi harc, de "most ennél többről van szó: működésképtelenné vált a rendszer. Bosszúorgia folyik, amely azonban kicsúszott a személyes hasznot remélő karmester kezéből...".

Vittorio Messori katolikus író a hírügynökségeknek azt mondta, hogy a Kúria mindig is "viperafészek" volt, de korábban a Szentszék a világ leghatékonyabban működő államszervezete volt. Most a Vatikánt válogatott diplomaták helyett a "középszerűség" uralja.

A La Repubblica úgy értesült, hogy Tarcisio Bertone bíboros, szentszéki államtitkár kész benyújtani lemondását. A napilap szerint az "ármány és intrika" hátterében XVI. Benedek delegitimizációjának szándéka áll. A La Repubblica szerint a Vatikánban is elérkezett a "glasznoszty" ideje.

A Libero című napilap "áldozati báránynak " tartja az inast. A Vatileaks dokumentumait közzétevő Gianluigi Nuzzi újságíró a Liberóban hangsúlyozta, hogy a "Szentszék nem állíthatja meg az igazság keresését". A Radikális Párt jogi védelmet ajánlott fel a komornyiknak.

http://gyorplusz.hu/article/a_vatikanban_a_komornyik_megbizojat_keresik.html?rss

(MTI)

Pápai komornyik: mindenhol korrupciót láttam a Vatikánban

A vatikáni titkok kiszivárogtatásáért felelőssé tett pápai komornyik azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy "az egyházban mindenhol rosszat és korrupciót látott", ezért határozta el magát a cselekvésre.

A vallomásról abban a 35 oldalas jelentésben van szó, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra a pápai államban.

Paolo Gabriele beismerte, hogy ő volt a kiszivárogtatások forrása. A nyomozás megállapításai szerint bűntársa is volt: Claudio Sciarpelletti informatikus szakember, akit szintén bíróság elé állítanak. A nyomozást folytatják, mert az ügynek más szereplői is lehetnek - közölte Federico Lombardi szóvivő.

A komornyikot májusban tartóztatták le, mert az állítólagos vatikáni korrupcióról adott át százszámra dokumentumokat az olasz sajtónak, amiből nagy botrány keveredett.
http://atv.hu/cikk/20120813_papai_komornyik_mindehol_korrupciot_latott_a_vatikanban?source=hirkereso
MTI

„Pénzügyeikkel kapcsolatban teljes titoktartás jellemzi őket.” - mármint a szektákat. (Dr. Ancsin István – Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára; Fundamentális teológia – A vallás c. jegyzetéből) De nem csak ilyen téren űznek titkos praktikákat.

„A múlt század húszas éveiben Olaszországban fasiszta kormányok váltották egymást. A Vatikán titokban folytatott eredménytelen kísérleteket követően végül tárgyalásokat kezd az egyházi állam létrehozásáról a korabeli fasiszta olasz kormánnyal. „ (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Ami a feltűnő ebből a tárgykörből, az ismét csak a titkosság fennforgó esete. Teljesen titkos politikai manőverek, ügyletek, átutalások, pénzügyi tranzakciók, utólag kirobbanó pedofil botrányok, (stb.).

Vajon akkor jellemző a titkosság sok tekintetben a katolikus egyházra? Egyértelmű, hogy igen! Hát ez a szektáknál sincsen másként!

A SZEKTÁSSÁG NEGYEDIK SZÁMÚ ISMÉRVE

Macumoto, Japán – 1994. Junius 27.

Az Aum Sinrikjo (Legfelső Igazság) nevű szekta tagjai szaringázzal támadnak meg egy lakóközösséget. Halottak száma: 7. Sebesültek száma: 270.

E szekta nevéhez fűződik a halálos mérgesgáz-támadás is a tokiói metróban, melynek során 1995-ben 12 ember halt meg, és több ezren megsebesültek.

Volt már hasonló eset a történelemnek egy másik időszakában, amely legalább annyira szektás jelleget öltött, mint emez:

Vérfürdő a történelemből-Szent Bertalan éjszakája

A Szent Bertalan éjszakáján történt mészárlás a franciaországi katolikusok erőszakos akciója volt a hugenották (francia kálvinisták) ellen a francia vallásháborúk idején. A hagyomány úgy tartja, hogy a véres esemény kiötlője Medici Katalin, IX. Károly király anyja volt. A mészárlásra a protestáns Navarrai Henrik és a király lánya közötti házasságkötés után hat nappal került sor.

A jeles eseményre számos jómódú és befolyásos hugenotta érkezett a főleg katolikusok lakta Párizsba. A tragédiához vezető első esemény a hugenotta Gaspard de Coligny hadvezér ellen elkövetett merényletkísérlet volt, amelyet 1572. augusztus 24-én megismételtek, most már sikerrel.

Augusztus 24-én éjszaka a Louvre- ral szemközt lévő Saint-Germain-l’Auxerrois templom harangjai adták meg a jelt a mészárlás kezdetére. Augusztus 24. és 29. között borzalmas látvány csúfította Párizs utcáit. Néhányan azt állították, hogy a Szajna vize vörös volt a több ezer legyilkolt hugenotta vérétől. Más városok a saját vérfürdőjüknek voltak a szemtanúi.

A hugenották legyilkolása egész Párizsra kiterjedt, később más városok és kerületek is követték a főváros példáját. A gyilkosságok még hónapokig folytatódtak. Az áldozatok pontos száma nem ismeretes. Becslések szerint Párizsban 2000, vidéken pedig 3000 hugenotta vesztette életét a mészárlásban.

Amikor XIII.Gergely pápa hallott az eredményes mészárlásról, Rómában hálaadó istentiszteleti ünnepséget rendelt el, és gratulációit küldte Medici Katalinnak. Egy különleges érme verését is elrendelte, hogy így ünnepelje meg a hugenották leöldöklését, és engedélyt adott a mészárlás megfestésére, melyen a következő szavak álltak: „A pápa helyesli Coligny meggyilkolását.”

A mészárlás után IX. Károlynak állítólag látomásai voltak az áldozatairól, és így kiáltott a gondozójához: „Micsoda gonosz tanácsot követtem! Ó, Istenem, bocsáss meg nekem!”

A spanyol polgárháború püspöki nyilatkozataiból egy idézet:

Cartagena püspöke ezt mondta: „Áldottak az ágyúk, ha golyóinak becsapódási helyein az evangélium felvirágzik.” (La Guerra de España, 1936—1939, 264—265. oldal)

New York Times: „Mikor a kardba helyezed a bizalmad, elveszíted a keresztet.”

II. János Pál pápa: - „Le az erőszakkal! Le a háborúval! Le a terrorizmussal! Isten nevében minden vallást felszólítunk, hogy igazságot és békét, megbocsátást és életet, szeretetet hozzon e földre!”

A szekták egy másik jellegzetessége a „teljes üdvbizonyosság, az Exkluzivitás, azaz az igazság kizárólagos birtoklásába vetett hit.”. (Dr. Ancsin István – Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára; Fundamentális teológia – A vallás c. jegyzetéből)

Vajon ez megtalálható a katolikus egyházban? Természetesen!

A firenzei zsinat egyik XV. századi, 1442-ben keltezett dekrétuma, amely utasítást ma is szívesen idézik pápai dokumentumokban, többek között a következőket jelenti ki: „A Római Szent Egyház határozottan hiszi, tanítja és hirdeti, hogy senki, aki a Katolikus Egyházon kívül marad, sem pogányok, sem zsidók, sem eretnekek, sem szakadárok nem lehetnek az örök élet részesei, hanem az örök tűzre mennek, ’mely az ördögnek és angyalainak készült’ (Mt 25:41), hacsak életük vége előtt nem fogadtatnak be [a Katolikus Egyházba].

Mivel az Egyházzal mint intézménnyel való egység olyan fontos, hogy az Egyház szentségei csak azok számára adnak segítséget az üdvözülésben, akik megmaradnak benne… senki sem menekülhet meg, nem számít, mennyi alamizsnát osztott, még akkor sem, ha vérét ontja Krisztusért, ha meg nem marad a Katolikus Egyház kebelében és vele való egységben.” (Angol nyelven idézi: „A keresztény hit a katolikus egyház dokumentumaiban” /The Christian Faith in the Doctrinal Documents of the Catholic Church) J. Neuner, SJ, és J. Dupuis, SJ szerk. (New York: Alba House, 1982)

„148. A katolikus filozófia a legkifinomultabb és legmélyrehatóbb keresztény társadalomgazdasági és politikai filozófia, amely „progresszív” és „konzervatív” elemek keveréke, és amely különbözik attól az elcsépelt politikai retorikától és a machiavellizmustól, ami a politikai színtéren jellegzetesen uralkodik. Ugyancsak a katolicizmus birtokolja a legjobb egyházi nézetet az állam és a kultúra viszonyáról is.” (150 érv, hogy miért vagyok katolikus Írta: Dave Armstrong)

Kosztolányi az egyházi évről

„Kosztolányi Dezső ifjú korában elvesztette hitét, és csak élete végén lett ismét vallásossá. De nem hívő korában is közelállónak érezte magához a katolicizmust, mert azt mondta, hogy ez a vallás szép.” -

„Egy alkalommal így nyilatkozott egy pap-költő barátjának: „Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet...

Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas.

Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét, a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.”

Ilyen csodálattal beszél egy – akkoriban nem hívő – költő az egyház ünnepeiről, az egyházi évről. És te ismered-e az egyházi év szépségét és mondanivalóját?” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 160. old.)

Benedek pápa még alacsonyabb rangján, Ratzinger bíborosként adta ki a 2007-es „Dominus Iesus” című dekrétumot. A katekézis formájában kiadott dekrétumnak különösen az utolsó, ötödik kérdése fontos:

„Miért nem használják a zsinati és a Zsinat utáni tanítóhivatali dokumentumok az „egyház” kifejezést a XVI. századi reformáció során keletkezett keresztyén közösségekre?”

A dekrétumot lezáró válasz így hangzik:

„A katolikus tanítás szerint ezek a közösségek nem rendelkeznek az apostoli szukcesszióval az egyházi rend szentségében és így az Egyház egyik alapvető alkotóeleme hiányzik belőlük. Ezek a gyülekezetek, amelyek különösen a felszentelt papság hiánya miatt nem őrizték meg az Eucharisztia misztériumának eredeti és teljes lényegét, a katolikus tanítás szerint nem nevezhetők a szó valódi értelmében egyházaknak.”

A katolikusok saját egyházukat tartják az egy igaz egyháznak. VIII. Bonifác pápa 1302-ben kijelentette Unam Sanctam bullájában, hogy „az üdvösség elengedhetetlen feltétele a római pápának való engedelmesség”. (ld. Medieval Sourcebook,)

A firenzei zsinat pedig 1442-ben kihirdette, hogy „a Katolikus Egyházon kívül nincs üdvösség”. (J. Neuner és H. Roos: Der Glaube der Kirche in den Urkunden der Lehrverkündigung, 11. kiadás, 1971: Konzil zu Florenz, Lehrentscheid für die Jakobiten 1442, Nr. 381).

A II. vatikáni zsinat viszont kimondta, hogy akik születés útján kerülnek be a protestáns egyházakba, azok a keresztség révén Krisztus testébe, s tulajdonképpen a katolikus egyházba kerülnek, így ők is üdvözülhetnek, s "különvált testvéreknek" tekintendők. Azonban "az üdvösség eszközeit hiánytalanul... csak Krisztus katolikus egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el." (Lásd: A II. vatikáni zsinat tanítása [az ökumenizmus katolikus elveiről], 393. old.)

Egyedül a katolikus vallás üdvözítő-e?

„A protestánsok megbotránkoznak azon, hogy a katolikus Egyház önmagát Krisztus egyedül igaz vallásának nevezi. Furcsa? Hát még ő se higgyen a maga igazában? Melyik vallás az, amely magát hamisnak és a másikat igaznak tartja? A katolikus vallás azt hiszi és azt prédikálja, hogy Krisztus tanítását egyedül ő őrizte meg, a többi vallásokról pedig azt hiszi és azt mondja, hogy azok nem őrizték meg Krisztus tanítását a maga egész valóságában. Ebből nyilván következik, hogy csak azok érnek célhoz, akik az igaz vallás birtokában vannak.

Mi hisszük, hogy az igazság birtokában vagyunk, hogy a mi dogmáink igazak. Ezért a dogmák igazságából egy betűt nem engedhetünk. Nem a mienk az igazság, hanem Istené, Krisztusé és mivel Krisztus soha egy betűt nem tagadott meg a maga igazságából, úgy mi sem tagadhatunk meg ebből semmit.

Mi nem mondjuk azt, hogy aki protestáns, az elkárhozik, hanem azt mondjuk, bizonyosan a mennyországba jut az, aki a katolikus vallást megtartja. A katolikus vallás olyan, mint az óceánjárók nagy hajója. Csónakon is el lehet jutni Amerikába, azonban ha biztosan célhoz akarsz jutni, a biztos nagy hajóra ülj.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. V. fejezet )

II. Vatikáni zsinat: „Nem üdvözülhetnek azok, akik nem akarnak belépni az egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által, az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus egyházat.”

„Ha az Amerikai Egyesült államok fenn akar maradni, akkor az csak a reformáció elveinek elutasítása és a katolikus irányvonal elfogadása árán lehetséges.” (Catholic World. 1871. aug., 202.old.)

„A katholikus egyesületek nagyon alkalmasak arra, hogy ott megtanuljuk és megszokjuk az erényes életet.” (Római katholikus kis katekizmus, Sz.I.Társulat, Bp, 1927. (Az esztergomi főegyházmegyei hatóság 3241/1926. sz engedelmével, 79 oldal.)

Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy ami az erényes élet megszokását illeti, azért vannak eltérések a krisztusi mintától. És nem is kicsik.

A SZEKTÁSSÁG ÖTÖDIK SZÁMÚ ISMÉRVE

Mennyiben destruktívak a szekták?

Destruktív az a közösség, amely elsősorban értékeket rombol. Nézzünk példákat erre:

„A bűnbocsátó cédulák ügyében Síxtus különösen zseniálisnak bizonyult. Ő volt az első pápa, aki kimondta, hogy a bűnbocsánatot ki lehet terjeszteni a halottakra is. A halottak hozzátartozói szinte elárasztották érdeklődésükkel. Kimeríthetetlen bevételi forrássá váltak,, olyannyira, hogy még a legpénzsóvárabb elődje sem álmodhatott hasonlóról.

A következmény lélegzetelállító: a pápa, egy hús és vér teremtmény, aki a halottak felett is uralkodott. Azok a lelkek, akik bűneik miatt a tisztítótűzben kínlódtak, a pápa szavára megszabadulhattak, feltéve, ha kegyes rokonaik a zsebükbe nyúltak...

Sem az adakozóktól, sem a megajándékozottaktól nem kértek semmit, se együttérzést, se imát, se vezeklést, csak pénzt. Egyetlen vállalkozás sem sértette annyira a kegyelmet, mint ez. A pápa gazdagsága a szegénye félrevezetésének arányában növekedett. A tisztítótűz gondolatát sem a szentírások, sem a logika nem igazolja. Mindennek az igazi oka a pápai kapzsiság volt.

Az angol Simon Fish ezt cáfolhatatlanul kimutatta a Supplicacyon for the Beggars című írásában, 1529-ben:

Egyetlen szó sincs erről a Szentírásban, ezenkívül pedig, ha a pápa bűnbocsánatával pénzért onnan kimentheti a lelket, ezt pénz nélkül is megtehetné: ha pedig egyet megszabadíthat, akkor megszabadíthat ezret is: ha ezret megmenthet, akkor mindenkit megmenthet, és így a purgatóriumot megszüntetheti: különben irgalmatlan és kegyetlen zsarnok, ha ott tartja őket fogva és kínokban, amíg valaki pénzt nem ad neki.” Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 167-169. oldal.)

„1520-ban X. Leó kiátkozta Luthert, mert azt merészelte állítani, hogy az eretnekek elégetése ellenkezik Isten akaratával.

XIII. Gergely lelkendezve ünnepelte meg a Szent Bertalan-éj évfordulóját, azt, hogy 1572. augusztus 24-én a hugenották ezreit gyilkolták meg.

VIII.Kelemen 1598-ban elítélte a Nantes-i ediktumot, amely mindenkinek biztosította a francia polgárjogot, tekintet nélkül vallására. Az egyház örömére az ediktumot 1685-ben visszavonták: három éven belül50 ezer protestáns család hagyte el Franciaországot; Voltaire szerint sokkal inkább szétszóródtak, mint a zsidók.

Időközben X. Ince elítélte a wesztfáliai békét, mert türelmet hirdetett minden polgár iránt, akár vallásos volt, akár nem. Évszázadokon át a katolikus egyház minden alkalommal büszkén hirdette a vallási türelmetlenség dogmáját.” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 235. oldal.)

„a vallás egy vírus, betegség, veszedelem az emberiség nyakán, amelytől, akár az AIDS-től vagy egy, a civilizáció merevlemezének tartalmát letörléssel fenyegető számítógépvírustól meg kell szabadulnunk, még mielőtt bekebelez bennünket.

Sajnos ezt a nézetet nagy számú történelmi bizonyíték támogatja. Kezdve a keresztesek jó néhány kísérletével, hogy megtisztítsák a Szentföldet a tisztátalanoktól (azaz bárkitől, aki nem volt igaz keresztény), az inkvizíció erőfeszítésein át, amely az eretnekeket akarta kiszűrni a társadalomból (azaz mindenkit kitaszított, aki a keresztény tanítástól eltérő eszméket vallott), egészen az ellenreformáció próbálkozásáig, hogy eltörölje a protestánsokat a katolikusok lakta föld színéről, nem is beszélve a huszadik század végének szent háborúiról, amelyek számlájára újfent több millió ember halála írható – s mindezt Isten és az egy igaz vallás nevében.” (Michael Shermer: Hogyan hiszünk – Istenkeresés a tudomány korában, Typotex Kiadó, 2001. 74. oldal.)

Milyen igazak Péter apostol szavai, hogy a hitehagyás eredményeként létrejövő ártalmas szekták miatt szidni fogják az igaz keresztény vallást:

„De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat [(h)aireszisz] terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra.

Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el.” (2Pét 2:1-3)

PÁPAI FELHÍVÁS A SZEGÉNYEK MEGSEGÍTÉSÉRE

Néhány órával azután, hogy előadást tartott II. János Pál az Egyesült Nemzetek előtt, a következőket mondta a New York-i Yankee Stadium 80 000 főnyi hallgatóságának: „Meg kell találnunk az egyszerű életformát. Mert nem igazságos, hogy a gazdag országok életszínvonalát úgy igyekezzenek fenntartani, hogy lecsapolják maguknak az energiatartalék és nyersanyag nagy részét, aminek az egész emberiséget kellene szolgálnia.”

De milyen hatása lehet ezeknek a szavaknak, ha olyan ember szájából hangzanak el, aki királyi öltözékben, a legfinomabb kecskebőr cipőben, gyönyörű limuzinban ülve jár körül, és jelentős fényűzés közepette él? Akinek a rántottát is majorika csempékkel díszített tyúkólból származó tojásból készítik?!

„Jézus egy istállóban született. Élete során nem volt fejét lehajtania.

Helytartója ma egy tizenegyezer helyiségből álló palotában lakik. Ehhez jön még a Castelgandolfo, az Albano-tó mellett. A szépséges Castelgandolfóban, amely valamivel nagyobb terület, mint a Vatikán, épült egy nem éppen olcsó úszómedence is, amit János Pál saját személyi használatára építtetett.

Jézusnak nem volt semmi földi tulajdona. Folyton ezt tanította: „Eredj el, add el minden vagyonodat és oszd el a szegényeknek és... jer, kövess engem.” Jézus a gazdagoknak és a hatalmasoknak ítéletet hirdetett. „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben – mondotta -, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti.”

Krisztus helytartója olyan kincsek között él, amelyek részben még pogány eredetűek. Minden olyan javaslatot, hogy adja el mindenét, amije van és adja oda a szegényeknek, megvetéssel fogadnak, és megvalósíthatatlannak jelentenek ki a Vatikánban.. Az evangélium gazdag ifjúja hasonlóképpen válaszolt Jézusnak.

Jézus egész életében egyszerűen élt: ruhátlanul halt meg és életét feláldozta a kereszten.”(Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 47. oldal.)

„Zakeus viszont Jézus szeretetét megtapasztalva megtér, és vagyona nagy részét szétosztja a szegényeknek. (Lk 19,1-9)”...

„Jézus egyeseket arra hív, hogy véglegesen osszák szét mindenüket.... Nézz tehát körül játékaid, holmid között. Mi az, amire nincs szükséged? Gondold meg, kinek mivel szerezhetnél örömet, s add oda neki. „Így kincsed lesz a mennyben”. (Mk 10,21)”...

„Mi a jézusi közösség legfőbb szabálya? A jézusi közösség legfőbb szabálya, hogy tagjai adni akarnak, és nem kapni.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 68., 186. old., 229. old.)

Vajon elmondható, hogy a katolikus egyház hierarchiáját birtoklók a jézusi közösség legfőbb szabálya szerint éltek? Na és hol van több kincsük, a földön vagy a mennyben?

Az értékrombolásnak egy különleges formája

„Több vért ontottak, mint a pogányok

A pogány Róma sportot űzött abból, hogy több ezer keresztényt és zsidót dobott az oroszlánok elé, égetett meg vagy ölt meg más módszerekkel. Mégis, a „keresztény” Róma ennél sokkal több keresztényt és zsidót mészárolt le.

Az inkvizíció áldozatai mellett ott voltak a hugenották, az albingensek, a valdensek és más keresztények, akiket meggyilkoltak, megkínoztak és százezrével küldtek a máglyára, egyszerűen csak azért, mert nem voltak hajlandók alávetni magukat a római katolikus egyháznak, ROMLOTTSÁGÁNAK, eretnek dogmáinak és gyakorlatának, hanem lelkiismeretükre hagyatkozva Rómától függetlenül próbálták követni Jézus és az apostolok tanításait, és ezért a „bűnükért” megrágalmazták, üldözték, bebörtönözték, megkínozták és lemészárolták őket...

A római katolikus egyház a legnagyobb üldözője a világon a zsidóknak és a keresztényeknek, és sokkal több keresztényt juttatott mártírhalálra, mint a pogány Róma vagy az iszlám. Csak Mao és Sztálin múlta felül, de ők legalább nem mondták azt, hogy Jézus Krisztus nevében teszik mindezt.” (Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1995. 133., 442. oldal)

SZEKTA-E A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ?

Egy katolikus személy idézete egyik kedves püspökétől:

„Az egyházat sokszor térdre kényszerítették. És mindig ilyenkor derült ki, hogy az egyház térden állva a legerősebb.”

Egy másik katolikusnak a tanára mondta egyszer: „Tudod Szöcsikém, az egyház már 2000 éves. Túlélt minden megpróbáltatást, minden üldözést. Ezt is túl fogjuk élni, csak imádkozzatok! Imádkozzatok mindig; minden nap, minden órában, minden percben, mert csak az ima a mi fegyverünk. Legyen az ima az életetek, a lélegzetvételetek!"

Milyen igaza volt! És csak annyit még, hogy tisztelet a hősöknek, akiknek nem hajlott meg a gerince, inkább eltört. Eltört az életük. Eltört a szeretteik élete. Mert ne felejtsük el a hétköznapok hősei, a névtelen káplánok, papok és tiszteletesek tartották és tartják fenn e kereszténységet Hazánkban és így a magyarság erkölcsi alapját.

Ezért is írom mindig, amikor szóba kerül: Magyarország 1000 éve keresztény és itt más vallásoknak nincs helye. Sem a Jehova Tanúinaknak, sem a Hit Gyülekezetnek, sem az Iszlámnak. Tudom, hogy ez a véleményem kirekesztő, hegemóniára törő, de ez az egyház - Egyház - már letett valamit az asztalra, a Nemzet asztalára és nem csak egy Németh Sándor által kitalált, fél-generációselmebaj. (Szent Korona Rádió: Miért kell a papi cölibátus? Chubakka hozzászólása; p. 2009/03/27 – 10:20)

… Ez arra emlékeztet, amikor Napoleon azt mondta Consalvi bíborosnak, hogy "szétverem az egyházadat". Erre azzal válaszolt, hogy "Sosem fog sikerülni neki. Eddig nekünk sem sikerült...".

Az lehet, hogy Magyarország 1000 éve keresztény, de sajnálatosan nem bibliai, hanem katolikus keresztény, azok közül is a római fajta.

És amelynek olyan vezetői vannak, akik a szellemi paráznaságukból származó bérükből élnek a pompát és a fényűzést megtestesítő vatikáni fellegvárukban, amit a náci vezér, Mussolini juttatott nekik cserébe, mivelhogy ('nagy Babilonnak, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyjaként, a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől részegen' – vö. Jel 17:5-6) parázna módon szövetséget kötöttek vele. És akik ennek ellenére nem átallják magukat a Krisztus szent és szűz jegyesének beállítani.

A Vatikán állam 1929 februárjában a fasisztákkal kötött lateráni szerződésben nyerte el mai jellegét. Ennek előzményeiről röviden:

„Nem véletlen, nem a történelem „csínytevése”, hogy a fasizmus éppen katolikus országban született és szilárdult meg először, s hogy hivatalos pályafutása éppen a katolicizmus székhelyén kezdődött. Ezt a tényt számos vallási, társadalmi, gazdasági és politikai tényező is elősegítette. Ezek között tekintélyes helyet foglalt el a Vatikán, amely nem csak „jelenlétével”, hanem tetteivel is támogatta a fasisztákat.” …

„A fasizmus előtt Olaszország és a Vatikán viszonyának a története – akárcsak Spanyolországban – egyet jelentett az állam és egyház közötti elkeseredett ellenségeskedéssel. Az állam ki akarta szabadítani önmagát és az egész országot a katolikus egyház béklyóiból, az egyház pedig minden eszközzel igyekezett fenntartani vagy visszaszerezni azokat a kiváltságokat, amelyekre jogot formált..”

„1922-ben meghalt XV. Benedek pápa. Az új pápa XI. Pius lett – s e név mögött az a Ratti bíboros rejtőzött, aki olyan élénk figyelemmel kísérte a fasizmus pályafutását. A ő trónralépése után új korszak kezdődött a vatikán politikájában. XI. Pius habozás nélkül a fasizmus felé fordította a vatikáni politika kormánykerekét, amelynek már a hatalom megragadása, a „Marcia su Roma” előtt is nagy szolgálatokat tett.”...

„A pápa … 1922 október másodikán levelet intézett az olasz papsághoz. Figyelmeztette őket, hogy ne csatlakozzanak a katolikus párt részvételével alakuló koalícióhoz, ne támogassák azt, hanem maradjanak „semlegesek”. Ilyen lépés ebben az időpontban csak egyet jelenthetett: az új pápa megtette az első közvetlen lépést a fasiszta párt támogatására, amely huszonhat nappal később a „Marcia su Roma” után Victor Emánuel király „meghívására” magához is ragadta a hatalmat.

Alig néhány hónap múlva (1923 január 20) Gasparri bíboros vatikáni államtitkár bizalmas megbeszélést folytatott Mussolinival. Később ezt hasonló tárgyalások egész sora követte. Már ezen az első megbeszélésen megkötötték az alkut a Vatikán és az olasz fasiszták között.” …

„Az új szövetség első „gyümölcse” az volt, hogy Mussolíni egy kis szívességet tett a Vatikánnak. A római Bank, amely egyházi ellenőrzés alatt állott, s ahol a Vatikán, meg a magas egyházi méltóságok helyezték el pénzecskéiket – a csőd szélén állott. Mussolini megmentette a bankot – ami az olasz népnek körülbelül 1 milliárd 500 millió lírájába került. Ezután, mintegy varázsütésre, megszaporodtak azok az egyházi bankok, amelyek a fasizmus vezetőjét dicsőítették.

1923 február 21-én Vannutelli bíboros, a szent kollégium feje, nyilvánosan hajbókolt Mussolininek azért, „mert erejét az ország jólétének szenteli”, és még hozzátette: a Duce-t isten „választotta, hogy megmentse a nemzetet és helyreállítsa annak gazdagságát.”

Voltak természetesen a katolikus párt tömegei között haladó polgári elemek is, akik esetenkint szembeszálltak a fasizmus módszereivel. Akadtak ilyenek az alsóbb papság körében is. A fasiszta rohamcsapatok nem sokat teketóriáztak. Megverték, esetleg legyilkolták ezeket a katolikusokat, illetve papokat. A Vatikánt mindez nem zavarta. A pápai államtitkár tovább csevegett Mussolinival, a prelátusok tovább tovább dicsérték a „vezért”...

„Munkáját a Vatikán azzal tetőzte be, hogy minden katolikus papot utasította: mondjanak le a katolikus pártban viselt politikai vagy adminisztratív tisztségükről. Ez a katolikus párt teljes széthullását jelentette, mert hiszen a párt befolyása a helyi papság irányítása alatt álló visszamaradt mezőgazdasági vidékeken volt a legerősebb.

Ráadásul a pápa az Actio Catholicát olaszországi viszonylatban a püspökök irányítása alá helyezte és szigorúan megtiltotta, hogy az szervezett politikai tevékenységet fejtsen ki. A konkrét helyzetben persze ez azt jelentette, hogy ne harcoljon a politikai élet főszereplője, a fasiszta párt ellen. XI. Pius kifejezetten utasította az összes katolikusokat, hogy csatlakozzanak a fasisztákhoz. Ez arra indította a régi katolikus párt tagjait, hogy százezer számra lépjenek ki a „Néppárt”-ból. A Vatikán tehát még az általa korábban életre hívott katolikus pártot is könyörtelenül odadobta a diadalmaskodó fasisztáknak.

A Vatikánnak ez a taktikája 1923-tól 1926 végéig tartott, amikor is a vezetőjét vesztett és a Vatikán segítségével szétzúzott katolikus pártot Mussolini törvényen kívül helyezte és feloszlatta. A fasiszta diktatúra ekkorra vált teljessé formájára nézve is.

Nem véletlen, hogy éppen ekkor, tehát 1926 októberében kezdett a pápa tárgyalásokat Mussolinivel, amelyek végül is a lateráni szerződés megkötéséhez vezettek.” ...

„Az egyház így lett a fasiszta állam vallási fegyvere – a fasiszta állam így lett az egyház világi karja.” … „a vatikáni hatóságok utasították a papságot, hogy napi miséjük végén mondjanak imát „a királyért és a Ducéért.” (Pro Rege et Duce.) Lehet-e elképzelni szorosabb szövetséget állam és egyház között, mint amilyen a fasizmus és a Vatikán között jött létre?”

A papság szinte külön előjogokat élvező társadalmi réteg rangjára emelkedett. XI. Pius pápa a fasizmussal kapcsolatos kompromisszumok tekintetében elismerte:

„Nemcsak hogy tartózkodtunk annak formális és kifejezett elítélésétől, hanem olyan messzire mentünk, hogy lehetségesnek és helyesnek tartottunk olyan megállapodásokat is, amelyeket mások megengedhetetlennek tartottak volna. „(Non Abbiamo Bisogno, 1931.)

[Mint például Jézus Krisztus, aki azt mondta: „Az én országom nem ebből a világból való... nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól” (Ján 17:14-15; 18:36)]

„1932 február 11-én Mussolini, a többszörös gyilkos ünnepélyesen bevonult a Szent Péter bazilikába. Meglocsolták szenteltvízzel, majd térdre roskadt és imádkozni kezdett. Az egyház és a fasizmus sorsa ettől kezdve elválaszthatatlannak látszott. A szövetséget a lateráni szerződés pénzügyi rendelkezései is megszilárdították.

A fasiszta kormány a vállalt összeg felét kormánykötvényekben fizette, s a pápa ígéretet tett, hogy hosszú évekig nem adja el ezeket a kötvényeket. Ily módon A Vatikán anyagi helyzete, jóléte is nem kis mértékben a fasiszta rendszer szilárdságától függött...

Az ezután következő két esztendőben az egyház és a fasizmus kéz a kézben dolgoztak. Az élet minden területén két irányból – fasiszta és egyházi irányból – gondosan összehangolt tervek szerint 'dolgozták meg' az embereket, elsősorban a fiatalságot.„

Ebből a célból „a fasizmus és a Vatikán megegyezése szerint az iskolakönyvek terjedelmének harmadrészét „tisztán vallásos” kérdéseknek (katekizmus, imák, stb.), kétharmad részét pedig a fasizmus és a rablóháború dicséretének szentelték!

A papság együtt dolgozott a fasiszta vezetőkkel. A pápa és a Duce tovább dicsőítették egymást s valóban úgy is viselkedtek, mint két jó barát, akiknek egyéb vágyuk sincs, mint a „nép” jólétén munkálkodni.”

[Ide kívánkozik Jézusnak ama kijelentése: „Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?” (Ján 5:44).]

„Persze Mussolini, aki ingyen sohasem adott semmit, nem azért csúszkált térdre rogyva a Szent Péter templom kövezetén, mert hirtelen meglátta a mennyei világosságot. Megvolt a maga terve, amelynek sikeres végrehajtásához a katolikus egyház segítségére volt szüksége.

1935-ben megindította a fasiszta agressziók sorozatát, azt a sorozatot, amely végül is egyik fő oka lett a 2. világháború kitörésének: a fasiszta Olaszország megtámadta és elfoglalta Abesszíniát. A Vatikán ebben a kalandban is a fasizmus „nagy szövetségese” maradt.”...

„A nápolyi érsek Mussolini érdekében még a Madonnát is bevezette a harcba, akinek a képmását Pompéjitől egészen Nápolyig hurcolták. A kép mögött félrevezetett, szerencsétlen hadiárvák, hadiözvegyek, hadirokkantak, vénasszonyok és fasiszta rohamosztagosok meneteltek. Az épületes menet fölött a fasiszta légierő gépei dübörögtek és röpcédulákat szórtak a zarándokokra.

A cédulákon a szent szüzet dicsérő mondatok a fasizmust és az abessziniai háborút dicsőítő tirádákkal keveredtek. Az érsek úr végül is felpattant egy fasiszta tank tetejére és ünnepélyesen megáldotta a felizgatott tömeget.”

„Abesszína meghódításával a fasizmus és az egyház tevékenysége előtt új terület nyílott meg. A fasiszta rablóseregeket papok, misszionáriusok, apácák hadserege követte, akik hozzáláttak a régi abessziniai vallás kigyomlálásához és a térítéshez. Hiszen – mint ahogy a milánói bíboros mondotta – az olasz lobogó „megtisztítja az utat … a missziós propaganda előtt.”

Vagy, amint a taratntói érsek jelentette ki, amikor éppen egy tengeralattjárón cerebrált misét: „Az abbesszinek ellen viselt háborút suzent háborúnak, kereszteshadjáratnak kell tekinteni” … mert az olasz győzelem „Abessziniát a hitetlenek és eretnekek országát megnyitja a katolikus hit előtt.” ...

Mussolini megemlékezésében kijelentette, hogy mennyire hálás „azért a kitűnő együtt működésért, amelyet a papság az abessziniai hadjárat idején tanúsított.... és különös rokonszenvvel emlékezünk vissza az olasz püspökök hazafiasságának példáira, akik a templomok aranyát elvitték a fasiszta párt helyi szervezeteihez, míg a plébánosok harcra hívták az olaszokat”.

Amikor Mussolini befejezte szavait, az érsekek és püspökök újra meg újra az isteni gondviselés áldását kérték a 'vezérre', lelkesen éltették és újra „Duce, Duce, Duce” - kórusba kezdtek.” ... („Corriere della Sera”, 1938. január 10.)

„A Vatikán teljesen nyíltan támogatta azokat az intézményeket és személyeket, akik felelősek voltak a fasizmus felemelkedéséért és uralomra jutásáért.... olyan szerepet játszott ezekben az eseményekben, hogy nem kérhet felmentést a történelem ítélőszéke előtt.” (Avro Manhattan: THE CATHOLIC CHURCH AGAINST THE TWENTIETH CENTURY (Watts and Co. London, 1949, IX. fejezet, részletek; XIX. fejezet: végkövetkeztetések)

Ma ezt a lépésüket a következőképpen látják:

„Mussolininek szüksége volt az egyház támogatására. Mussolini diktatúrája számos nehézséggel küzdött, és a vezér tisztában volt vele, hogy nem élvezi a társadalom teljes körű támogatását. Arra számított, hogy amennyiben szót ért az egyházzal, az mind neki, mind rendszerének hasznára válik. Számított a papok támogatására. Az olasz katolikusok hazafias érzelmeit pedig afrikai gyarmatosító tervei érdekében akarta felhasználni.

Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy véleményem szerint az egyház helyesen járt el, amikor megegyezésre törekedett. Viszont az a tény, hogy a megállapodás másik aláírója egy diktátor volt, semmiképpen sem tekinthető helyes dolognak.” („ Luigi Accatoli , Corriera della serra – a Vatikán szakértője - A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Tehát az egészet elintézik azzal, hogy az volt helytelen, hogy egy diktátor írta alá a megállapodást. Hogy ők aláírták, az nem volt helytelen. Vagyis teljes felmentést adnak maguknak.

Ezek szerint, ha pl. egy keresztény lefekszik egy prostituálttal, abban csak annyi a helytelen, hogy a másik prostituált. És a felelősséget neki kell viselnie! Maga a keresztény ártatlan!

Ellenben mit olvasunk Pál írásában:

„Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem? Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek. Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele.” (1Kor 6:15-17)

Meg azt is írja:

„ Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük - mondja az Úr -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek - mondja az Úr, a Mindenható.” (2Korinthus 6:16-18 )

Továbbá Jakab 4:4:

„Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.”

Vagyis egy olyan szövetségkötés, amely Isten szent népe között és egy fasiszta (gyilkolásban már akkor vétkes) kormánya között esik meg egyéni érdekekből, ez pontosan az a cselekedet, amitől az ősi Izrael paráznává lett Isten szemében, amikor az környező nemzetekhez hajolt, politikai szövetségeket kötött bálványimádó nemzetekkel, függeni kezdett tőlük, és hűtlen lett az Istennel való kapcsolatában. (vö. „Ez 23,5 szövetkezett az asszíriusokkal, és szolgált azok bálványainak. Lásd Ezekiel 16,28.” (Káldi bibliafordítás lábjegyzete)

Az akkori zsidók tehát fogták, és becsukták a Mózes törvénykönyvét. És elkövették a szellemi paráznaságot. A Vatikán vezetői meg becsukták a Bibliát, és ugyanúgy elkövették a szellemi paráznaságot.

A cél szentesíti az eszközt alapon, az ördög hátára lépve léptek tovább, de hogy közben paráznává lettek, azt nem nézi senki. Ők különösen nem! Bementek a gyóntató ketrec meleg félhomályába és utána letudták a lelkiismeretüket. Megtörölték a szájukat, és minden mehet tovább. Szépen kisütött a nap.

Elvégre „a Katolikus Egyház nem azért Szent, mert a tagjai azok, mind egyenként, hanem mert Krisztus a Fő Szent.”

„A római katolikus anyaszentegyház szent, mert szent az alapítója és tanítása, és mert sok szentet nevelt és nevel.” (Bibliai történetek a katekizmus igazságaival, hittankönyv, SZ.I.Társulat, 1968. 112. oldal.)

Úgy látszik az ilyen szentségtelen gyakorlatok nem befolyásolják az egyház szentségét, mert az attól még (vagy bármilyen más szentségtelen gyakorlattól) szent marad. Lehet valaki szent, miközben szentségtelen gyakorlatokat folytat? A szentírás felteszi a kérdést:

„Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?”(Példab 6:27, Károli ford.)

De úgy is feltehetjük a kérdést: Vajon Jézus Krisztus kötött volna konkordátumot a fasiszta Mussolinivel? És ha a katolikus milliók közösséget ápolnak azokkal, akiknek a létezése egy ilyen szentségtelen szerződésen alapszik, akkor csak azért szentek, mert Krisztus a Fő szent?

Isten azt mondta az ókori Izraelnek: „Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül,” (Ámos 3:2, MBT. ford.) Ha a katolikus egyház az ellenképi Izraelnek tartja magát (Isten igaz népének), akkor Istennek ezt a szövetségét hogyan szentségtelenítheti meg azáltal, hogy közösségre lép egy diktatórikus náci hatalom gyilkos vezérével? Ha ez nem felségárulás, akkor micsoda?

Mussolíni pompára törő, tervező ötlete egyszer s mindenkorra beírta magát Róma tájképébe. A bazilika felé haladva olyan utcán lépkedünk, amely egy diktátor szeszélyének, és illetve olyan események emlékét őrzi, amelyek következményeképpen megalakult Vatikán város állam. Így alakul a történelem, így fest az idő múlásának története.

De hogy ezt az eseményt még véletlenül se lehessen a múló idő történelmi szeszélyének tulajdonítani, hát még egyszer megismételték. 1933-ban. Csak most már Hitlerrel.

„1922-ben, Benito Mussolini, fasiszta diktátor kerül hatalomra Olaszországban. XI. Pius pápa is színre lép és különböző gesztusokat tesz a diktátor felé. Kifejezésre juttatja, hogy jó néven venné, ha más országokban is előre törnének a fasiszta pártok. Tett is ennek érdekében Őszentsége. Több helyen is feloszlatták a katolikus pártokat csak azért, hogy teret engedjenek újabb fasiszta pártok létrejöttének. 1931-ben kiadja a „Qadragesimo anno” kezdetű enciklikáját, melyben felszólítja a világot, hogy kövessék a fasiszta korporációs rendszerű olasz állam mintáját.

A katolikus egyház azonban még ezeket, a gesztusokat is túllicitálta. Jelentős szerepet vállalt Hitler hatalomra juttatásában is. A náci vezér ugyanis, csak úgy tudott nyerni a választáson, ha a katolikus egyház irányítása alatt álló Centrum párt szavazatait is megkapja. Ehhez azonban a Szentszék hozzájárulása kellett. Ezt a hozzájárulást meg is kapták. Így tehát Hitler, csak a segítségükkel kerülhetett hatalomra. Ezzel hivatalosan is a fasizmus támogatójává vált a katolikus egyház. Ezt követően sűrű találkozások zajlottak diplomáciai szinteken is a Vatikán, és a náci politikai vezetés között” (2008. a Biblia éve. Szerző: Mihály János református)

„A legtöbb németországi katolikus sugárzott a boldogságtól, miután Hitler és a Vatikán között aláírták az 1933-as konkordátumot. Katolikus fiatalemberek azt az utasítást kapták, hogy „jobb kezüket tisztelgésképpen lendítsék előre, és hogy tegyék ki a horogkeresztes zászlót. A katolikus ifjúsági szervezet, a Neudeutsche Jugend... teljes mértékű és szoros együttműködésre hívott fel a totalitárius állam és az egyház között.” A német püspökök együttesen biztosították szolidaritásukról a nemzetszocializmust. Borne Wasser püspök a trieri katedrálisban katolikus fiataloknak mondott beszédében kijelentette: „emelt fővel és szilárd lépésekkel léptünk be az új birodalomba, és készek vagyunk azt szolgálni teljes szívünkből és minden erőnkből.” (Guenter Lewy, The Catholic Church and Nazi Germany (McGraw-Hill, 1964), 100, 106.old; - idézi: Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1955. 95. oldal)

„1937. január 3-án felolvasták a német püspöki kar levelének egy részletét, amely a következő volt: „a német püspökök kötelességüknek érzik, hogy a német birodalom vezetőjét az egyház rendelkezésére álló minden eszközzel támogassák... Mozgósítani kell az egyház szellemi és erkölcsi erejét egyaránt annak érdekében, hogy megerősödjön az embereknek a Führerbe vetett bizalma”. ( Guenter Lewy, The Catholic Church and Nazi Germany (McGraw-Hill, 1964), 106-09.old; - idézi: Dave Hunt: A fenevadon ülő asszony, Előszó Kiadó, 1955. 97. oldal)

Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy Hitler spiritiszta volt, és ebből kifolyólag olyan szeánszokon vett rész, ahol a szellemvilág bukott szellemszemélyeivel veszik fel a kapcsolatot, akkor nem nehéz felismerni, hogy sátán áll az egésznek a hátterében.

Hitler démonizált állapotában őrjöngött a tömegek előtt, azok meg mintegy megigézve hajoltak bábuként az akarata alá. Hogy a katolikus egyház Mussolini után Hitlerrel is szövetséget kötött és annak hatalomra jutását elősegítette, ez azt mutatja, hogy a Vatikán is a sátánnak az eszköze, amit felhasznált Hitler hatalomra juttatásához.

Így tudta belekényszeríteni a világ népeit a II. világháborúba, ahol tombolt az őrület és a lövészárkok vértől tocsogó mészárszékké változtak. Vajon kinek a célja, és kinek jelent kéjesen vonagló örömet, ha kiírtja magát az egymásnak uszított emberiség?

Nem véletlenül jelentette ki Jézus sátánról:

„A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja...

Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse. Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek.

Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai.” (Ján 8:44; 1Ján 3:7-10)

Na és az hogy lehet, hogy érdekes módon a pápaság nem csak a hatalomnak voltak a megszállottai, hanem a vérontásba is elég korán belefogtak?!

A IV. században egy reformer lépett fel, akinek a működése Spanyolországban, Portugáliában, a francia Aquitániában, sőt Rómában is éreztette hatását. Ez az ember Priscillanus volt, Avila püspöke, akit manichaeizmussal és gnosztikus eretnekséggel vádoltak meg az i. sz.380-ban a Saragossában tartott zsinaton. Hydatius püspök, portugál metropolita akciója azonban mindaddig sikertelen maradt, amíg politikai érdekek Maximus császárt nem kényszerítették arra, hogy a spanyol papság segítségét kérje.

384-ben, Bordeauxban tartott zsinaton Ithakus püspök csatlakozott a támadókhoz, és megvádolták Priscillanust és követőit a priscillanusokat boszorkánysággal és eretnekséggel. Az egyház a vádlottakat Trierbe rendelte, elítélte őket, és átadta az államhatalomnak, hogy hajtsa végre a halálos ítéletet (385). Priscillanust hat társával, - köztük egy Euchrotia nevü hölggyel, aki egy ismert költő és szónok özvegye volt – kivégezték. „Ez volt az első eset, hogy az ún. keresztyén egyház keresztyéneket halálra ítélt, de ezt az elsőt egyre gyakoribb és borzalmasabb kegyetlenség követte.” (Edmund Hamer Broadbent: The Pilgrim Church (Zarándok gyülekezet); Kiadó Pickering and Inglis, 48. oldal)

Minden egyes gyilkosság éket vert a pápaság és Krisztus között; már az első gyilkosság megszakította „az igazságnak és kegyelemnek ugyanerre az Egyházra bízott elveszíthetetlen örökség”-ét (Nyilatkozat az egyházról szóló katolikus tanításnak néhány jelenkori tévedés elleni védelméről; Magyar Katolikus Püspöki Kar, Bp. 1973, 8. old.), de egyetlen gyilkosságra sem került volna sor, ha ezt a szervezetet a Krisztus alapítja és felügyeli.

És nem érdekes, hogy a pápaság az apostolok halála után jött elő, amikor Konstantin császár egy látomás után a kereszténységet keblére ölelte, és hatalommal kínálta meg?!

Nemde Jézusnak is felkínálta sátán ezt a világ feletti hatalmat? Hogy hogy Jézus elutasította, a pápaság meg mohón nyúlt utána?!

Ez csak is úgy lehetett, hogy megtalálta sátán azokat a személyeket, akin keresztül ki tudta építeni a főhadiszállását évszázadokon át, akik persze úgy adták elő magukat, mint Krisztus szűzies hitvese, közben meg szellemileg is meg fizikailag is az orgiák mesterei voltak.

Ezek a jellemzők hogyan illeszthetők össze a krisztusi tanítás alapelemeivel? Sehogy! De sátán a megtévesztés mestere. El tudja magáról hitetni, hogy ő a világosság angyala, és a szolgái szintúgy ugyanezen fáradoznak:

„Mert az afféle ál-apostolok álnok munkások, Krisztus apostolaivá átalakítván magokat.

És ez nem csoda; mert maga a sátán is átalakítja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is igazság szolgáivá alakítják át magokat; kiknek végök az ő cselekedeteik szerint leszen.” (2Kor 11:13-15, Káldi ford.)

Mert mit állítanak magukról a katolikus egyház vezetői? Hogy Péter apostol legitim utódai, és mindenki más csak tévelyeg, és nincsen apostoli felhatalmazása, kinevezése, jogfolytonossága.

És sajnálatra méltó az egész protestáns világ, hogy millió szektára atomizálódott. De bezzeg ők megőrizték az egyedüli és szent és apostoli tanítást és hűséget.

Hogy az elmúlt évszázadokat a tomboló tébolyú pápák végigterrorizálták, az nem gond, hogy az erőszakot istenítették, az nem gond, hogy úgy gyűjtötték a mennyei kincseket, hogy a zsebük tömve volt aranytallérokkal, amiket a hit áruba bocsájtásából szereztek, az nem gond.

„Napjaink pápái a klasszikus uralkodói szimbólumok közül csak nagyon keveset őriztek meg. A XXI. századi pápák már nem foglalkoznak a politikai, gazdasági vagy katonai érdekek védelmével. Nem háborúskodnak, nem kötnek politikai vagy katonai paktumokat.” (A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009) Mindez a múlté. Olyan rég volt, hogy tán igaz sem volt. Az idő és a feledés betemette a világi egyház Krisztustól való elhajlásának repedéseit. Vagy mégsem?

Mit mondott Isten annak idején a saját népe vezetőinek?

„Halljátok az Úr (YHVH) szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!

„Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” - mondja az Úr (YHVH) . „Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet.

Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket?

Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.” (Ézsa 1:10-15)

„Hiába szaporítja Efraim az oltárokat, csak arra jók az oltárok, hogy vétkezzék; hiába írok neki ezer törvényt, úgy tekintik, mintha idegen adta volna.

Ha szeretik az áldozatokat, hát áldozzanak! Az áldozati húst, hát csak egyenek! Az Úr (YHVH) nem leli benne kedvét. Inkább megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja vétkeiket, úgyhogy visszatérhetnek Egyiptomba.

Izrael megfeledkezett alkotójáról és palotákat épített; Júda sok erős várost emelt. Nos, tüzet bocsátok városaira, amely megemészti a palotákat is.” (Hóseás 8:11-14)

De ők erre azt mondják:

Az Egyház földi vándorlása alatt „bűnösöket is foglal magában, és így egyszerre szent is, és folyton megtisztulásra is szorul”, ugyanakkor „az üdvösség valamennyi eszközét … csak Krisztus katolikus Egyháza, az üdvösség egyetemes segítő eszköze által érhetjük el.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 8.; II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio, 3.)

„Az egyház nagy kettőssége: hogy Krisztus Teste, hogy isteni küldetése van, de ugyanakkor emberekből áll és hibázhat. Amikor Krisztus emberekből alapította egyházát, vállalta ezt a botrányt.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN (Bérmálkozók könyve) Szent István társulat, Bp. 1988. 95. old.)

Nem igaz hogy vállalta ezt a botrányt! Mert akkor nem tanította volna, hogy:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket.

Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.

Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt

Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Máté 7:15-20)

Hogy a jó és a rossz fát megkülönböztette egymástól, ez azt mutatja, hogy emberekből áll a jó fa is jó gyümölcsökkel, meg emberekből áll a rossz fa is rossz gyümölcsökkel.

Az tehát nem lehet kifogás, hogy azért rossz fa a katolikus egyház és azért termett rossz gyümölcsöket, mert emberekből van, és Jézus vállalta azt a botrányt, hogy az emberekből álló egyháza rossz gyümölcsöket fog teremni, de azért mégis a jó fát képviseli. Pontosan az ellenkezője igaz.

Azért termett rossz gyümölcsöt a katolikus egyház, mert eleve rossz fa (nem az Isten plántálta, hanem az ördög), és nem azért, mert emberekből áll. Hiszen a jó fa is emberekből áll, akik jó gyümölcsöket teremnek, bár emberekből állnak.

A katolikus egyház úgy akarja kimagyarázni a gyalázatos bizonyítványát, hogy bár elismeri (részben), hogy botrányos amit csinált, vagyis rossz gyümölcsöket termett, de attól még ő a jó fát képviseli, hiszen emberekből áll. Ha ez így lenne, akkor Jézus példázata a jó fa jó gyümölcseinek a megterméséről teljesen valótlan lenne, no meg a rossz fa rossz gyümölcseinek a megtermése szintúgy.

Tehát a katolikus egyház szócsövei (amik által a tanítása eljut a nagyközönség felé), összekeverik a krisztusi tanítások ténymegállapításait, csak hogy a 'szerecsenmosdatásuk' sikeres lehessen, és kimagyarázhassák a szentségtelen tetteiket, melyeknek gonosz volta szerintük még nem sorolja őket a rossz fa kategóriájába.

Hiszen azt akarják elhitetni, hogy bár rossz gyümölcsöt teremtek (és teremnek), de attól még jó fát képviselnek. Jó fák, de mivel emberekből állnak, ezért teremtek rossz gyümölcsöt. Jézus pedig vállalta ezt a botrányt, (vagyis hogy a jó fa rossz gyümölcsöt fog teremni.)

„Ha szabad egyéni érzést is nyilvánítani, megemlítem, hogy én a katholikus keresztény vallást azért tartom a legszebb és üdvözítő vallásnak, mert Krisztusa, Boldogasszonya van, mert tüneményes szépségű lelkeket nevelt, minők, pl. assziszi szent Ferenc és a kis szent Teréz.” (A végtelen felé; Hajós József, a Szent István akadémia tagja, 1930., 264.old.)

Na meg nyilván azt a botrány is vállalta, hogy az emberiség megütközzön a keresztény valláson, mint erőszakvalláson. Mert hogy ezt a képet sugallták a világ felé.

A Jézus szeretetvallásából csináltak egy, a világi emberek szemében a történelem futószalagján talpig feketében masírozó, fehérgalléros 'szent hóhérgárdát', melynek a vezetői meg mindenféle színű díszruhákba és süvegekbe pózolnak, BMW-vel furikáztatják magukat és díszkertben hűsölnek a nyári melegben. De hogy hányan nyögtek a fülledt pápai börtönökben, a kínzókamrákban és izzadtak zsírt a máglyák lángoló tüzében, azoknak az adatait ma már kikozmetikázzák. Mintha Isten előtt bármit is el lehetne titkolni:

„Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.” (Zsid 4:13)

„Gyakran mondták a pápák, a jelenlegit is beleértve, hogy sátán létezésében nem hinni egyenlő az erkölcs veszélyeztetésével. Ezzel szemben áll mindaz a szörnyű igazságtalanság, ami a sátáni hit következménye lett a boszorkányüldözések nyomán.

A kínzási módszerek sokrétűek voltak. Kézujjakat, lábujjakat, lábfejeket préseltek össze. Az áldozatokat véresre korbácsolták. Érdekes, hogy az ostorozást, a hüvelykujj kitekerését, sőt még a gúzsbakötést is csak a kínzás bevezetésének szánták. Ezeket a módszereket nem tartották „igazi kínzásnak”.

A kölni érsek egy kínzási listát állított össze. Negyvenkilenc módot állapított meg és megjelölte az árakat is, amelyet az áldozat családja köteles volt a hóhérnak kifizetni. Például a nyelvkivágás és egy izzóvasöntés a szájba ötször annyiba került, mint egy egyszerű korbácsolás a börtönben.

Mindez egyfajta „horror szupermarketként” működött. Ha a boszorkányt halálra ítélték, a kínzók ünnepséget rendeztek, amelynek költségeit az áldozat családjának kellett fizetnie; ha a „boszorkány” vallott, akkor nem csak sok pénzt takarított meg a családnak, hanem ő is kevésbé fájdalmas búcsút vehetett ettől a világtól: az elégetés előtt megfojtották.

A beszámolók elmondják, hogy egy asszonyt ötvenhatszor kínoztak meg, és még mindig nem vallott. Németországban 1629-ben egy asszonynak alkoholt öntöttek a fejére, majd meggyújtották. Ezt követően kezeit hátrakötözték, majd három órán át a tetőről hagyták lógni, mielőtt a tulajdonképpeni kínzást elkezdték”. (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 303-304. oldal.)

Tehát nyilvánvalóan a saját hitelességüket biztosítandó, egyszerűen meghamisítják Jézus tanítását a rossz gyümölcsöknek a rossz fával való azonosításáról. Mert ha a katolikus egyház bizony rossz gyümölcstermést mutat fel a történelmi bizonyítványának a szemlélése folytán, akkor egyértelműen rossz fának bizonyul!

De nem azért, mert bűnös emberekből áll (hiszen Ádám miatt mindenki az), hanem mert eleve, az első perctől kezdve Krisztus tanítását kiforgató, korrupt egyházvezetőkből áll, akiknek az eljövetele előre be lett jelentve, és akik által a hitehagyás eleve meg lett jövendölve.

És hogy a hitehagyott és véreskezű pápaságuk ellenére magukat mégis igaznak állítják be, hát ez is meg van jövendölve, hogy a gonosz emberek magukat jónak adják ki, nem véletlenül mondja Jézus, hogy juhok ruhájában jönnek, de belül ragadozó farkasok!

Ők papíron szüzek, a valóságban meg szajhák. Ezért is terjedt el egyházon kívül az egyházról, hogy 'szűzkurva'. Azonban ilyen szajha egyházban Krisztus nem lakik, mert ő ott lakik ahol az Atya, az Atya meg tisztátalanságot nem tűr meg, mivelhogy szent. A valóságban szent, nem csak papíron.

A katolikus egyházban meg minden szentnek van nevezve (még az inkvizíció is az volt), holott szentségtelen és tanításbeli eretnekségekkel fertőzött minden. Ugyanakkor a Krisztus testtagjairól azt olvassuk, hogy feddhetetlenek és a szájukban álnokság nem található (vö. Jel 14:5), de ez a pápaságról nem mondható el.

Fájdalmas tény – mondják -, hogy a keresztények és az egyház emberi gyengeségei sok őszintén kereső embert elriasztottak már Krisztus közösségétől. De az is tény, hogy az egyház mégis Isten szeretetének jele tudott lenni a legkülönbözőbb korszakokban, ott, ahol a szeretetben élő közösségekben láthatóvá vált Krisztus jelenléte.

- A mi korunkban sem kell megijednünk a „vallásos” emberek létszámbeli csökkenésétől: mert sokan olyanok szakadnak el, akiknek számára a vallás csak külsőség volt. Az egyház megújulása pedig éppen oly módon valósulhat meg, hogy a meggyőződéses emberek maradnak tagjai.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy csakis olyan meggyőződéses emberekről lehet szó, akik meg vannak győződve arról, hogy mindaz a tanítás, ami jellemzi a katolikus egyházat, és amelyről bebizonyosodott, hogy ha mis, az szerintük igaz.

„.A katolikusnak kell tudnia, hogy az egyház történelmében voltak súlyos torzulások. S kell tudnia, hogy bár az egyház Krisztus teste, isteni igazságok hordozója, tagjai és vezetői gyakran hűtlenek voltak Jézushoz és az ő igazságaihoz. – De ennek arra kell figyelmeztetnie őt, hogy neki magának is nap mint nap újra át kell adnia életét Krisztusnak. Hiszen mindannyiunkban él a "régi ember", az önzés, az ösztönök csábítása. És amint a történelemben történt, ma is megtörténik, hogy sok keresztény – olykor a maga kis hétköznapi életében, máskor ennél feltűnőbb esetekben – Jézusnak és az Õ Evangéliumának botrányává válik.

Az egyház és a keresztény fájdalommal megvallja, hogy saját emberi közösségében voltak és vannak vétkek. De örömmel hiszi, és tapasztalja is, hogy az egyház történelme folyamán minden botlás után, minden korszakban képes volt kilépni a nyomorúságból, s megújulni az evangélium alapján; s így újra és újra képes volt az evangéliumi tisztaságnak és a legemberibb értékeknek hírnökévé válni az emberiség számára. Az egyház mai elkötelezett tagjai is tudnak saját hibáikról, s tudnak egyházuk hibáiról, de a folyton megújulni képes jézusi életet akarják élni., s erre szeretnék meghívni embertársaikat.” (Olvasmány Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel c. hittan könyvébõl. Szent István Társulat, Bp.,)

A fogalmazás nem pontos. Nem az egyház történelmében voltak súlyos torzulások, hanem maga az egyház egy súlyos torzulás. Az egész felépítése és tanítás rendszere, úgy ahogy van.

Kezdve a pápai hierarchia bibliailag nem igazolható létezésétől Mária és a szentek ereklye csontdarabjainak személyekhez kötődő, közbenjáró imájuknak oltáron való elfüstölésén át a nem létező tisztítótűzig, amiből szabadulni csak pápai engedmény által lehet. [Lásd a csontokról:

„Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, „ (2Kir 23:16)

„Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal.” (Mát 23:27)

„Ezt mondja a Seregek Ura (YHVH): Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog:

„Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?” A papok azt felelték, hogy nem.

Aggeus folytatta: „Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?” A papok azt felelték, hogy igen.

Erre Aggeus azt mondta: Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! - mondja az Úr (YHVH). Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak. Ezért tehát vizsgáljátok meg magatokat mától fogva a jövőben! Mielőtt követ kőre tennétek az Úr (YHVH) szentélyében:” (Aggeus 2:11-15).]

Krisztus áldozatának folyamatossá tétele, az ostyába való átváltoztatása, a fülbegyóntatás, búcsúba zarándoklás, Isten három-egybe szedése, fasisztákkal kötött konkordátumok, meg a többi, amihez mások kiontott vére, elrablott javai társulnak, mind mind azt igazolják, hogy itt nem csak az egyes emberek vétkeiről van szó (amiket meg mint főbűnösöket szinte sosem közösítettek ki, hanem elintézték egy utólagos bocsánatkéréssel az egészet), hanem a totális katolicizmusról.

Amely békejobbot nyújt, és ha úgy adódik a pápa megcsókolja a Koránt is (!), de csak azért, hogy megfertőzzön másokat, akik a keblükre hajolnak, hiszen Isten nem tűr meg tisztátalanságot semmilyen szinten. Sem a személyre kivetítve, sem a tanításra kivetítve. Ha pedig egy bűnt gyakorlót a közösség nem közösít ki magából, akkor az egész közösség vétkes ugyanabban a bűnben!

Hogy „az egyház minden korszakban képes volt kilépni a nyomorúságból, s megújulni az evangélium alapján; s így újra és újra képes volt az evangéliumi tisztaságnak és a legemberibb értékeknek hírnökévé válni az emberiség számára” - ez egy jól hangzó frázis.

De az evangélium tisztaságában Krisztusnak befejezett áldozata van, a világtól való szeplőtelenség megőrzése van, és Jézus Krisztus általi közbenjárás, és az egyetlen Szent Atya imádata van. És nincsen szemet hunyás, és a pedofil papnak áthelyezése egyik parókiáról a másikba. És nincsen kutyáknak uszítása a hívőkre.

És nincsen Ádámnak előhozása állatból. Viszont igaz az, hogy az Éden kertje földrajzilag nagyon is létezett, sőt, az egész földet elborító özönvíz, meg a többi... És az is igaz, hogy az egyháznak nem volt joga 'kegyes halálba' küldeni az általa eretneknek kikiáltott eretnekeket, és nem volt joga, sőt történelmi kötelessége lepaktálni a nácizmus hóhéraival, hogy áldást oszthasson a tábori lelkészei által a harctereken, és meggyóntathassa a lövészárkokba prédikált, megnyomorított és megcsonkított honvédő katonákat.

XXIII. János pápa mondotta, hogy ahol nagy a fény, ott nagy az árnyék is. Ellenben Istennél van a legnagyobb fény, és Nála nincsen semmi árnyék. Hanem ahol Istent emlegetve mégis hatalmas az árnyék, ott nincsen semmi fény!

- Igen, az egyház hirdette elsőnek következetesen az emberi egyenlőséget, a szabadságot és testvériséget. (szerintük)

Csakhogy nem azt cselekedte, amit prédikált, és azt meg különösen nem prédikálta, ami a Szentírás üzenete, hanem betiltotta annak olvasását is, nehogy rájöjjön a nép arra, hogy a gazdag püspök nem a szegény Krisztus lábnyomkövetője, hanem a tanítását áruba bocsátó megtollasodója.

- Igen, az egyház alapította az első kórházakat, az első iskolákat ,egyetemeket és népiskolákat, ipari tanulóintézeteket és esti munkásiskolákat, lelencházakat és öregotthonokat. (szerintük) De ahová betette a lábát, oda a katolikus tanításokat is bevitte magával, és nyomukban az emberek kegyképek és szobrok előtt letérdelő, Máriát mindenekfelett ajnározó bálványimádók lettek, akiknek a katekizmusából kilopták a tízparancsolat faragottkép-tiltását, hogy ne tartson a nép semmitől, hanem szokjon rá mindarra, ami Isten szemében szentségtelen. Ha már nem ismeri fel a fehér fátyol mögé bújt fekete ördögöt.

- Igen, egyedülálló, amit a tudományért tett. A világ legjelentősebb tudósai és feltalálói között számos egyházi ember és pap volt. (Hozzátehetjük, akik bibliai szempontból képzetlenek voltak, és megelégedtek felszínes bibliai ismeretekkel.)

Pap találta fel az ingaórát, szemüveget, hőmérőt, vetítőgépet, lőport. (Erre különösen büszkék lehetnek.) Pap fedezte fel a lemezjátszó ősét, a mikroszkóp elvét, az érzéstelenítést az operációnál, vagy az örökléstan alapjait. Egyházi ember volt pl. Kopernikusz is, vagy a legnagyobb magyar feltaláló: Jedlik Ányos, a dinamó felfedezője.

Ezeknek azonban semmi közük a katolicizmushoz, mert hogy az embernek esze van, és sok mindent feltalál, ezt Istennek köszönheti - aki értelmes aggyal teremtette meg - , és nem a véletlen szükségszerűségnek, amely csak arra jó, hogy ürügyként lehessen rá hivatkozni az Istennek az univerzumból való kiiktatása során.

- És igen - évszázadokon át egyedül ő törődött a betegekkel és elhagyottakkal, éppúgy, mint a kultúra és az emberi felemelkedés ügyével. (szerintük)

[Érdekes ellentmondás lenne, ha igaz lenne, hogy amíg a pápaság évszázadokig tombolt a hatalomőrületben és kegyetlenül lesújtott mindenkire, aki ellene a szavát fel merte emelni, addig és ezalatt ő lett volna az egyedüli, aki gondját viselte volna az elesetteknek és a szegényeknek, meg a betegeknek.]

Hanem az volt a cél és az ma is, hogy a katolikus hamis tanításokkal minél több embert megfertőzzön és magához láncoljon, akiknek üdvössége felett uralkodni akart és akar mind a mai napig!

„formai szempontból nézve a pápa ma is szuverén uralkodó, Vatikán állam feje. Ami mint tudjuk nagyon kicsi, a világ legkisebb állama. És gyakorlatilag semminemű jelentősebb politikai vagy gazdasági hatással nem rendelkezik a világban. Ez az uralkodó azonban az emberi lelkek uralkodója.” (Ambrogió M. P. Piazzoni, Konklávé-szakértő; A Vatikán titkai, lengyel filmsorozat, Duna TV. 2009)

Hogy elhatárolja magától azokat, akik a Szentháromságot és Krisztus valóságos Istenségét nem fogadják el, és eretneknek mondja őket? Igen. De a fasiszta tömeggyilkosokat, talán azokat is kiközösítette? Nem! Kicsit nem ellentmondásos ez az arány?

És az is egy óriási tévedés, hogy aki egy alig száz éves gyülekezet tagja lenne, az (csakis ezért) holmi torzszülemény-szektának lenne a tagja. Mivelhogy az ocsúnak a búzától való elválasztása és jól megkülönböztethető elkülönítése a Krisztus második eljövetelének az idejéhez, a világ vége előtti időszakhoz van kapcsolva (pontosan amiben mi is élünk!), amikor is szétválasztják a búzát az ocsútól, összegyűjtik, és ez utóbbit megégetik tűzben! vö.

„ Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!”

Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok.

Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt.

Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” (Máté 13:36-43)

Hogy pedig más vallásoknak Magyarországon helye nincs, mert hogy a katolikus egyház egyedül tett le valamit az asztalra, hát az is nekik köszönhető, hogy a Krisztus feltámadását csokinyulak és piros tojások díszítik, a karácsonyt meg a kereskedelmi hiénák jézuskás ajándékozási hegemóniája, amibe a gyerekeket is belevonják, meg a fiatalokat, akiket esetleg még szó szerint is meg rontanak, feltéve ha utólag kitudódik.

És akkor áthelyezik őket. (Mármint a papokat. A megrontott gyerekek meg ott maradnak – magukra – megrontásuk színhelyén.) Ha ezt letette az asztalra (márpedig letette), akkor ezzel azt is tönkretette, ami jót is tehetett volna még ezen felül.

Hogy a katolikusok imádkoznak mások üdvösségre jutásáért, ez jó és dicséretes dolog, de imádkozzanak magukért is, és ha lehet ne úgy, mint ahogy a következő szöveg mutatja:

„Szörnyű helyzetünkben sokszor fordultunk imával a (Mindszenty) Bíboros úrhoz, hogy járjon közben gyógyulásunkért. Meggyőződve hisszük, hogy megtette, mert mindkét unokám meggyógyult. Az egyikből tervezőmérnök, a másikból orvos lett.” (Vértanúink – Hitvallóink; Mindszenty közbenjárt; Egy nagymama, 2008. szept. XIV. évfolyam 54. szám, 16. old.)

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,” (1Tim 2:5, Károli ford.)

Mert EGY A KÖZBENJÁRÓ, és ha ezt a katolikusok nem értik meg, akkor nincs értelme a Krisztus-követésükről beszélni, mert amit csinálnak az csak egy vallásos színezetű pamacsolás, nem több. Még ha tervezőmérnökként vagy orvosként is teszik azt.

És akkor a kijelentés: „A Katolikus Egyház Krisztustól való küldetése az emberek üdvösségre segítése.” - az tulajdonképpen az emberek félrevezetésével és megrontásával egyenértékű, mert Egyedül Isten az ima meghallgatója, és emberekhez nem imádkozunk, feltéve ha nem akarunk bálványimádóként elkárhozni!

A bűnbocsánaton alapuló üdvösség pedig egyedül hit, kegyelem, Krisztus által van, és a szentek érdemei ebben a tekintetben egyenlőek a nullával, hiszen alapjáraton bűnös embernek nem lehetnek üdvösségszerző érdemei, amint a Biblia tanítja:

“kivétel nélkül minden ember engedetlen engedetlen Isten iránt. Ő pedig mindenkit bezárt az engedetlenség börtönébe, hogy azután mindenkin könyörülhessen... De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.” (Róma 11:32, Egyszerű ford.; Gal 3:22, MBT. ford.)

“Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk....

Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.” (Eféz 1:7-8; 2:8-9)

“A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.” (Csel 10:43)

"... Mi, akik az égből teljhatalmat kaptunk az egyetemes Egyház ránkbízott kincstárából, mely Krisztusnak és az ő szentjeinek érdemeiből áll, a tisztítótűz lelkeinek közbenjárást és segítséget nyújtani kívánván ...." (IV. Sixtus: Romani Pontificis enciklika 1477. XI. 27. DS 1406)

"... Jézus Krisztus és a szentek érdemei kincstárának kezelése..." (X. Leó: Cum postquam dekrétum 1518. XI. 9. DS 1448; vö. 1467, 2641.)

"... Ámbár az ilyen búcsúk nagyon hasznosak a büntetés elengedésére, mégis egyéb elégtételt adó cselekedetek érdemszerzőbbek a lényegi jutalmat tekintve; ami végtelenül jobb, mint az ideigtartó büntetés elengedése." (STh Suppl. 25, 2, 2.)

“A szerzetes lemond a világ örömeiről, hogy lelkibb, eszményibb életet éljen és érdemszerző cselekedeteivel örök boldogságot nyerjen.” (Hajós József (Sz. I. akadémia tagja): A végtelen felé, 1930., 289. old.)

Jeruzsálem és a szent helyek már a középkor korábbi századaiban is a zarándokutak célpontjai voltak, mivel a szentföldi zarándoklat az egyik legnagyobb érdemszerző cselekedetnek számított a katolikus egyház szemében. Ellenben mit mond egy már józanabb felfogású teológus?

“Még az ún. hívő ember sem partnere Istennek. Isten előtt a hit sem lehet érdemszerző.” (Vö. Karl Barth: Die christliche Lehre nach dem Heidelberger Katechismus. Zollikon-Zürich. 1948. 85-86.)

Akkor milyen partnere lehet Istennek az, akinek ilyen múltja van?

„Ma már történelmi tény, hogy a katolikus egyház kialakulása valóban a IV. században, Konstantin császár uralkodásával kezdődött, és több évszázadon keresztül tartott. Az idők során a római székhelyű pápaság kisajátította a kereszténység vezetőjének szerepét, sőt Paul Williams amerikai szerző nemrég magyarul is megjelent dokumentumkötete szerint az egyházfők egy hamisított dokumentumra, az úgynevezett Konstantini adománylevélre hivatkozva maguknak igényelték a világi uralkodók és az országok gazdasági javai feletti uralmat is.

Konstantin korától Luther fellépéséig, tehát tizenkét évszázadon keresztül a pápák voltak a világ legnagyobb hatalmú uralkodói, akik legkülönbözőbb ellenfeleiket – a más hitűeket, keresztényeket, zsidókat és mórokat, valamint szabadon gondolkodó tudósokat és bölcselőket – minősítették meggyőződésük miatt eretneknek, és vitettek máglyára, vagy fosztottak meg mindenüktől.

Az üldözés a reformáció kora után sem szűnt meg, mint arról a Pozsonyban gályarabságra ítélt és elhurcolt protestáns prédikátorok esete is tanúskodik. A katolikus egyház a huszadik században is rendszeresen az üldöző hatalmak oldalára állt. A pápák elsőként nyújtottak diplomáciai mentőövet a közvélemény által elszigetelt diktátoroknak.

XI. Pius 1929-ben Mussolinival kötött szerződést (a lateráni egyezmény nyomán jött létre hivatalosan a mai Vatikán Állam), 1933-ban pedig Hitlerrel kötött egyezséget (a Birodalmi Konkordátum előtt egyetlen ország sem létesített kapcsolatot a náci hatalommal). 1953-ban XII. Pius Franco tábornok rendszerét ismerte el konkordátummal. XII. Pius áldásában részesítette a horvát népirtó usztasa rendszer vezérét, Ante Pavelicset is, és ferences szerzetesek menekítették vatikáni útlevéllel Európából a hírhedt patkányjáraton keresztül a náci háborús főbűnösöket, köztük Adolf Eichmannt.” (Internet – Az erdélyi fórum: Római Katolikus Egyház, disputa, www.disputa.ro)

Ezek után meglepőnek, sőt, teljesen elfogultnak hat a következő nyilatkozat:

„Nyíltan vallom, hogy a katolicizmus nyugodtan állhat a történelem ítélőszéke elé. Bátran hangoztathatja igazát, de bevallhatja katolikus testvéreinek tévedéseit is – voltak ilyenek is. Az igazságot keresem... az élet végén, az örök Ítélőbíró színe előtt mindenkinek arról is be kell számolnia, hogy kereste-e és követte-e az igazságot?...Az ítélet nem a miénk, hanem az Istené.” (KALAUZ A KATOLIKUS VALLÁSBA VISSZATÉRŐKNEK Bilkei Ferenc székesfehérvári esperes-plébános 1942. I. fejezet )

Hát annyira nyugodt nem lehet, mint abban az esetben, ha megfogadta volna a Krisztus tanítását, és nem húzna maga után egy véres, aranyporos, melldüllesztős történelmi csíkot.

Mert az igaz vallás az, amit az Isten ad az embernek, a hamis vallás meg az, ha az ember kicsavarja azt, amit kapott, és úgy adja vissza az Istennek!

- „Milyen tekervényes, hosszú utat tett meg ez a kicsi üldözött közösség a Golgotától a Vatikánig?” (Peter de Rosa: Krisztus helytartói/ A pápaság árnyoldalai, Panem Kiadó, 1991. 49. oldal.) - teszi fel a kérdést a történelmi tapasztalatokat összegző ember.

Hogy hosszú volt az út, nem vitás, csak közben a keskeny út korlátját áttörték, és Péter (úgymond) igaz követői milliárdos nagyságrendben a széles útra tódultak.

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.

Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:13-14, MBT. ford.)

Valóban a Krisztus ítélőszéke előtt kell megállnunk, de nem mindegy, hogy milyen cselekedetek kísérnek minket, és főként kikkel ápolunk szellemi/vallási közösséget. Akik az üdvösségünket keresik, és abban segítenek, vagy a bálványoknak való tömjénezésükkel a megrontásunkat munkálják.

Mert olyan vallásos közösségekkel, amelyek valamely nagy kultúra (mondjuk a krisztusi) vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni (ahogy a tanulmány bevezető idézte mondja a szektákról), – hanem csak a szájukkal közelítenek ahhoz – nem ápolhatunk közös (ökumenikus) imádaton alapuló kapcsolatot. (vö. Ézsaiás 29:13; Máté 15:7-9; 2János 1:9-11)

Isten azt mondja: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket;... Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr (YHVH), tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr (YHVH).” (Jel 18:4; 2Kor 6:17-18., MBT. ford.).

ÖSSZEFOGLALÁS

A közgondolkodásban tévesen összemosódik a "Vatikán" (Vatikánváros Állam) és az Apostoli Szentszék, azaz a római pápa (önmagában vagy a Római Kúriával együttesen) fogalma. Holott két különböző dologról van szó: a Vatikán állam, az Apostoli Szentszék pedig egyházi szerv, a nemzetközi jog sajátos alanya.

De nem csak ez mosódik össze a közgondolkodásban, hanem a Krisztus által alapított, és az apostolok által féltve őrzött és tisztán tartott egyház az i. sz.-i IV. században létrejött római katolikus egyházzal.

Hogy miképpen volt képes létrejönni (kifejlődni) sátánnak ez az emberiség üdvösségének a megtorpedózására alkotott 'mesterműve', (trójai falova), arra az a válasz, amit Pál apostol így fogalmazott meg:

„Ami pedig a belopódzott hamis testvéreket illeti, akik befurakodtak, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban való szabadságunkat, s így minket szolgaságba taszítsanak, ezeknek egy pillanatig sem engedtük magunkat alávetni, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok.” (Gal 2:4-5, Káldi Neovulgáta ford.)

Tehát az apostolok egy pillanatig sem engedték magukat alávetni az ördög eszközeiként fellépő hamis testvéreknek. Azonban az ő haláluk után megnyílt az út és szabad lett a vásár. 1500 év telt el, mire Luther már komolyan hallhatóan felemelte a szavát azok ellen, akik maguk előtt, mellett és mögött a szentlelket emlegették mint vezetőt, de akik nyilván többért, mint harminc ezüst árulták el Urukat, de Uruk mellett az Istenüket is.

Megnyugtató azonban a múltra nézve, de ugyanakkor a jövőbe is tekintve, hogy Isten nem hagyja magát megcsúfolni. Hanem Ő olyan Isten, Akiről azt mondja Róma 2:6-8:

„Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.”

Krisztus szeretete és a szükségszerűség kényszerít minket, hogy jól, az igazság, az alázatosság, és legfőképpen a SZERETET mellett döntsünk! A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak, ezért a szeretet a törvény betöltése. (Róma 13:10) Aki ezt gyakorolja, Istennek tetsző életet él, még ha eretneknek, vagy lekezelően szektásnak is nevezik.

A katolikus egyház a jövőjét így képzeli el:

„Ne csodálkozzunk, hogy a római egyházba vezetnek bennünket Isten nyomai. Nem azért történik ez, mert a régi közmondás szerint: a világ minden útja Rómába visz, hanem azért, mert Isten nyomai Isten útjaihoz vezetnek, emez utakat a katholikus egyház őrzi az idők végéig...

Az Egyház:

Dervis, brahmin és láma haldokol;

Ő tartja karján az utolsó

Hitehagyottat hitvallásakor;

Ott lesz, midőn e sok város, országod

Mind romba dől s csak nevük marad

S újnyelvű népek ifjú homlokára

Veti lelkéből a hitsugarat,>”

(Hajós József (Sz. I. akadémia tagja): A végtelen felé, 1930., 315., 348.old.)

Hogy így lesz-e, majd az idő megmutatja. Bízzuk magunkat az igazságosan ítélőre!