Iszlám és Jehova tanúi (1. rész)

101 kérdés a Jehova Tanúihoz

Iszlám.net: Az Iszlám magyar oldala

www.iszlam.net

„legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek,

aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.”

(1Péter 3:15, katolikus fordítás)

(Saját megjegyzéseim számmal és zöld színnel vannak jelölve.

Az M. betű a muszlim írást jelöli.) 

A füzet célja

M: Sok muszlim rendszeres látogatója a Jehova Tanúi. A két vallásos csoport állandó küszöb társalgásban van egymással. Ez a füzet segítség a beszélgetések lebonyolításához. 101 kérdés a Jehova Tanúihoz.

A Jehova Tanúit képzik a muszlimokkal való foglalkozásra. Az Érveljünk az írásokból című kézikönyvükben arra tanítják őket, mit kell mondani a muszlimoknak (lásd: különös tekintettel a 23–24. oldalra.) A 24. oldalon például Jehova Tanúit a következő stratégia használatára utasítják:

Ha a muszlim arról beszél mit tanít az Iszlám, kérjük meg, hogy mutassa meg azt a Koránban. (Várjuk meg míg keresi). Ha nem találja, akkor sokkal engedékenyebb lesz, hogy mi beszéljünk.

Ez és más tapintatos stratégiák tisztességtelen előnyökhöz (1.) juttatják Jehova Tanúit azokkal a muszlimokkal szemben, akik nincsenek felkészülve arra, hogy felvilágosítással szolgáljanak vallásukat illetően. A füzet célja, hogy helyre tegye a felborult egyensúlyt. Én úgy érzem, hogy a Watchtower Bible and Tract Society mindent beleadott, hogy megtanítsa Jehova Tanúit, hogyan kerekedjenek felül a párbeszéd során a muszlimokon, az Iszlám Információs központnak ugyanígy fel kellene készítenie a muszlimokat, hogy legalább alkalmasak legyenek a feladatra. Akkor mi imádkozunk Istenhez, hogy engedje a beszélgetésnek meghozni a gyümölcsét. Hasonló beszélgetéseken keresztül - imádkozunk érte-, hogy az igazság egyértelművé váljon. (2.)

(1.) Kellő felkészültség soha nem lehet tisztességtelen, hanem tisztességtelen a felkészületlenség azzal az Istennel szemben, Akinek szolgálunk. A keresztény ember felkészültségének alapja pedig a Szentírás, amiből magát ki kell hogy iskolázza: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (1Timótheus 3:16-17, Károli ford.)

(2.) Az igazság egyértelmű, sokak számára mégis leplezett:

„Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, a ki az Isten képe.

Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

Mert az Isten, a ki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.” (2Korinthus 4:3-6)

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14:6)

Az az igazság tehát, és az az út, amelyet Jehova tanúi hirdetnek (és amelyet az iszlám nem ismer), Jézus Krisztuson alapul, az ő váltságáldozatán, és azon a közbenjáráson, amelyet Isten felé értünk végez:

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is (tehát a muszlimokért is!).” (1János 2:1; vö. Róma 8:34; Zsidók 7:25)

Amikor benne hiszünk és az ő útján járunk, akkor az igazságot követjük. Ez az igazság tehát teljesen egyértelmű, és mindenki által megérthető.

„Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek, hanem amint meg van írva: »Akiknek nem hirdették, meglátják, s akik nem hallották, megértik«.” (Róma 15:20-21, Káldi neovulgáta ford.)

Ellenben az a helyzet, hogy az az igazság, amellyel az iszlám hívők másokat megkeresnek, még a maguk számára sem egyértelműek, és először talán azt kellene tisztázni, hogy ennek mi az oka, mielőtt a nem iszlám hívőknek ajánlanák a maguk igazságait. Azonkívül miből gondolják, hogy az igazságnak ugyanaz az értelmezése adatik meg nekünk, ha valóban nem egyértelmű sok esetben a tanításuk?

Ők maguk saját igazságukról ezt vallják:

„hitünk az Igazság Vallásaként ismeretes, semmi mást nem tartalmaz, mint az igazságot és semmi más célja nincsen, mint az igazság realizálása. … Isten azt mondja: „Azt mondták: Ó népünk! Hallottunk egy Írást, amely Mózes után küldetett le annak bizonyságául, ami előtte volt, s ami az Igazsághoz, s egyenes útra vezet.” 46:30 Ennek megfelelően fontos, hogy minden muszlim egyetértsen az igazsággal, beszéljen igazat és megvédje az igazságot minden erejével és minden lehetséges módon.” (Allamah Sayyid Muhammad Hosayn Tabatabai: Az iszlám tanításának alapjai)

A nagyközönségnek úgy tálalják, hogy a Korán (amely az igazságot tartalmazza) bárki számára könnyen megérthető:

"... Allah könnyebbséget akar néktek, nem pedig nehézséget...” (Korán, 2:185)

„A Korán könnyen olvasható könyv és mindenkihez szól. Ezért az Ítéletnapon, amikor az emberek számot adnak arról, hogy mit cselekedtek életükben, nem mondhatják azt kifogásként, hogy senki nem mondta meg nekik, hogy mi a jó és mi a rossz, vagy hogy nem voltak biztosak egyes dolgokban. Isten, a Koránon keresztül felhívja az emberek figyelmét a legjobb útra, és az életüket érintő legégetőbb kérdésekre ad választ.

Ugyanazt a dolgot többféleképpen is elmagyarázza, hogy könnyebben megértsük. A Könyv használatára vonatkozóan is kapunk információt Istentől.  

„Mert bizony elhoztuk nékik az írást, részleteztük azt tudással útmutatásként, s kegyelemként a népnek, kik hisznek.” (Korán, 7:52)  

„Nézd, hogy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hátha tán felfogják.” (Korán, 6:65)  

Isten e szavai ellenére vannak olyanok, akik hibásan azt állítják, hogy a Koránt nem mindenki képes megérteni. Sokan azt gondolják, hogy hosszú évekig kell tanulni ahhoz, hogy valaki olvasni tudja, vagy megértse a Koránt, vagy hogy eszerint éljen. Azok, akik így gondolkodnak, sohasem olvasták a Koránt, vagy ha mégis, meg sem próbálták megérteni azt. Már előre szántszándékkal feltették magukban, hogy úgysem fogják soha megérteni. Pedig a Korán - ahogy azt benne is olvashatjuk - világos, mint a Nap. Olyan stílusban van írva, hogy mindenki számára - aki őszinte szívvel közelít hozzá - olvasható és érthető legyen.  

Az, hogy a Korán nyelve könnyen érthető, nagy áldás az embereknek. A Koránban Isten kijelentette, hogy leegyszerűsítette a Koránt, hogy az emberek könnyen megérthessék azt. 
„S hanem Mi megkönnyítjük ezt az írást a te nyelvedre ó Muhammad, hogy hirdess általa az őrizkedőknek, s figyelmeztesd általa a konok népet.” (Korán, 19:97)

A kegyelmes és könyörületes Isten így tette könnyebbé a vallás megértését az embereknek. Az embereknek egyetlen feladatuk van, helyesen értelmezni Isten szavait és aszerint cselekedni.” (Harun Yahya: Az iszlám: A könnyebbséget hozó vallás) 

Komolyabb forrásművek ugyanakkor elismerik, hogy a Koránt egyáltalán nem könnyű megérteni, és ez annál is inkább így van, mivel külön tudományág foglalkozik annak magyarázatával:

„A Kegyes Korán tartalma ill. nyelvezete még többszöri olvasás után sem válik egyértelművé. … Jelenkorban az Arab szótárakban fellelhető egy szónak akár tíz különböző jelentése is létezhet, mely arra a feltételezésre sarkall, hogy egy szónak ténylegesen tíz jelentése van.” (Bevezetés a Korán Tafszír tudományába – El-Mahdi Intézet)

„A Korán értelmezése, magyarázata külön tudományként, a „tefszír” (magyarázat) tudományaként jelent meg.” (A korán, egy könyv, amelyben bízhatsz - iszlamweb)

„A Korán szövege általában nehezen érthető, ill. többféleképpen is magyarázható, ezért már rögtön Mohamed halála után elkezdték magyarázni, s később önálló tudományág lett a Korán magyarázata (tafszír). A Korán első magyarázói a Próféta halála után legközelebbi társai (aszháb) voltak, akik a tőle hallott értelmezéseket adták tovább hagyomány (hadísz) formájában. A szöveg nehezen érthető (garíb) szavait, kifejezéseit már a VIII. sz.-ban a jól ismert pogánykori versek sorai (saváhid, tanúbizonyságok) alapján próbálták megmagyarázni. A nyelvtudomány segítségével a különböző olvasatokat, ragvégződéseket igyekeztek úgy magyarázni, hogy azok megfeleljenek a hagyományok adta értelmezéseknek, és eltéréseik ellenére ugyanazt a jelentést lehessen kihozni belőlük. Az egyes szekták és vallási irányzatok idővel létrehozták a maguk sajátos Korán magyarázatait, így vannak ortodox (szunnita), síita, misztikus (szúfi) Korán értelmezések.

A Korán tudományos elemzése a magyarázatokkal párhuzamosan hamarosan több más tudományágat is létrehozott, elsősorban a jogtudomány szükségleteinek a kielégítésére, hiszen a Korán számít a jog legfontosabb (egyes mai nézetek szerint az egyetlen) forrásának. Fontosnak tartották  pl. tudni, hogy egy parancs vagy tiltás csak speciálisan (tahszíszan) Mohamed prófétára vonatkozott, vagy általánosságban (ta`míman) minden muszlimra. Ennek érdekében meg kellett ismerni a kinyilatkoztatott szövegdarabok történeti sorrendjét, és azt is, hogy milyen alkalomból történt a kinyilatkoztatás. Ezt nevezték `a kinyilatkoztatás okai’ (aszbáb an-nuzúl) tudományának.

Másik oka is volt, hogy a Korán szövegdarabjait történeti sorrendbe kívánták rendezni. Ha a szent könyv két, egymásnak ellentmondó parancsot tartalmaz, vagy a szintén szentnek (isteni ihletésűnek) tartott, a Prófétára visszavezetett hagyományokkal ellentmond, akkor a szunniták (ortodox muszlimok) szerint a későbbi törli (nászih) a korábbit (manszúh). Például a házasságtörő asszonyokat egy Korán hely szerint be kell zárni egy kies házba és sorsára hagyni, míg egy időben később kinyilatkoztatott másik Korán hely azt a parancsot adja, hogy meg kell őket kövezni. Ennek értelmében az iszlámjog a megkövezést fogadta el. Ezt az elvet a síiták elutasítják.

Az egyes Korán fejezetek (szúrák) gyakran tartalmaznak különböző időkből származó részleteket, azonban sokszor még a legkisebb egységnek számító áják (versek) sem egységesek. A jogtudomány egyik segédtudománya azzal foglalkozik, hogy mennyiben jelentenek értelmi vagy mondathatárokat az áják, hol kell megállni (qat`) ill. továbbmenni (iszti’náf) az értelmezésben. Egy Korán vers pl. kimondja, hogy a paráznaságon kapott férfiak vagy nők nem lehetnek tanúk, hacsak nem bánják meg bűneiket. Azok szerint, akik megálltak a `hacsak nem’ (illá) előtt, az ilyenek soha többé nem lehetnek tanúk, míg akik egybeértelmezték a két részt, azok a bűnbánat után engedélyezték a tanúskodást.” (Iványi Tamás: A Korán, forrás itt.)

Egy illetékes szakértő teljesen nyíltan fogalmaz:

„A tilalmakkal kapcsolatban azt mondja Ibn Abbász, a híres Korán-magyarázó és az iszlám korai történetének egyik legkiemelkedőbb tudósa, hogy az egyértelműen meghatározott Korán idézetek az al-Anaám (6.) szúrában levők, és az al-Iszrá (17.) szúrában találhatóak. Ezek olyan tilalmak, és utasítások, amelyeket egyetlen muszlimnak sincs joga kétségbe vonni.

Az egyértelműen meghatározott ájákról azt mondja a Korán: „Ő (Allah) az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelmű áják – ezek adják az umm al-kitáb-ot (Az Írás alapját, velejét), míg mások többértelműek. Azok, akiknek a szívében ferdeség lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle – széthúzásra (bajokozásra), és [a maguk szájíze szerinti] értelmezésére vágyva – ám annak értelmezését csak Allah tudja, és azok, akik szilárdak a tudásban, azt mondják: Hiszünk benne, mind a mi Urunktól való” (Korán 3: 7)
 
Vannak tehát egyértelmű tilalmak, és utasítások és vannak olyan kijelentések, amelyeket a tudósok szellemi erőfeszítés, tanulmányozás útján értelmeznek, és amelyekről megoszlik a véleményük. Az utóbbiakkal kapcsolatban időnként eltérő álláspontok alakultak ki, ezért az emberek nem hibáztathatók, ha eltérő gyakorlatot követnek.” (Abdul-Fattah Munif, MME: Az iszlám a középút vallása - kiemelés tőlem)

Nos, a 6. szúra 165 versből áll, a 17-es 111-ből. Összesen van 114 szúra, ezek összesen 6013 verset tartalmaznak. (Dr. Miháffy Balázs fordítását alapul véve, de más források szerint összesen 6348 ája található bennük.) Ezek szerint 276 (165+111) vers az, amikről azt állítja a fenti tudós, hogy egyértelműen meghatározottak, melyeket egyetlen muszlimnak sincs joga kétségbe vonni. 

Ezeken felül van még 5737 vers, amik többértelműek, amiket tudósok szellemi erőfeszítés, tanulmányozás útján értelmeznek, és amelyekről megoszlik a véleményük. Végeredményben az egész Koránnak alig több mint 5%-a egyértelműen meghatározott értelmű, a többit a tudósok is csak szellemi erőfeszítések által tudják értelmezni, és a véleményük megoszlik ezekről. Viszont nem hibáztathatóak, ha eltérő álláspontok és gyakorlatok léteznek.

[Itt szeretném megjegyezni, ha úgy érti a szöveg, hogy az egyértelműen meghatározottakban (6. és 17. szúra) vannak egyértelmű áják, míg mások (ezeken belül) többértelműek, akkor mit gondoljunk a többi 112 szúráról, amelyekről nem mondja, hogy egyértelműek lennének. Tehát ez esetben még több nem egyértelmű szövegről beszélhetünk.]

Már az elején felmerül a gyanú, hogy nem-e 'direkt' (?) léteznek nem egyértelmű szövegek, hiszen köztudott, hogy az iszlámnak kettős arcát ismerik a világban, egy békéset és egy harcosat, és nem egyszer teljesen más tényezőket hangsúlyoznak ki az iszlámot propagáló és védelmező vezetők, mint azon kívülállók, akik megpróbálják az iszlám vallást a maga valóságában megismerni. Ha pedig ezek a más tényezők az iszlám belső, sokszor rejtett ellentmondásaiból fakadnak, akkor valóban indokolt arra gondolni, hogy ez nem lehet véletlen, már ami a forrást tekinti.

Ugyanis az iszlám Gábriel angyalra hivatkozik, hogy ő adta a 7. században a kinyilatkoztatást Mohamednek (lásd: „ALLAH szava, amit Gábriel angyal adott át a prófétának, Mohamednek (béke legyen vele), egy könyvbe lett leírva. Ezt a könyvet hívják Koránnak. Mindennek utána tudunk nézni a Koránban, amit ALLAH az embereknek mondott.” (ALLAH és a Korán; HANIF – Iszlám Kulturális Alapítvány), - viszont a Biblia szerint Gábriel angyal már egyszer (az I. század környékén) elküldetett Istentől Máriához egy kijelentéssel, amelynek lényege, hogy őt választotta ki Isten, hogy megszülje Jézust:

„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

„És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;” (Lukács 1:27-28; 31-32; vö. Ézsaiás 9:6-7).

Gábriel angyal ugyanakkor még fél évezreddel Jézus születése előtt is adott át üzenetet a Messiás megjelenéséről és a megváltásban betöltött szerepéről Dánielnek. (vö. Dániel 9:21-27, Károli fordítás)

Ha pedig Gábriel kihangsúlyozta, hogy Jézust a magasságos Fiának (!) hívják, akkor ugyanez a Gábriel nem fogja a Mohamednek adott kinyilatkoztatásában ezt megtagadni. Mert ha ez így lenne, akkor az összes angyalok által közvetített üzenet hitelét vesztené az alapjaiban ellentmondásos kinyilatkoztatások miatt.

Márpedig a Korán tagadja, hogy Jézus Isten Fia lenne:

„Ó, Írás Népe! Ne essetek túlzásokba hitvallásotokban, s ne mondjátok Allahra, csak az igazat! Hanem a Messiás, Jézus, Mária fia Allah küldötte, az Ő (Allah) szava, amit intézett Máriához, s az Őtőle (Allahtól való) lélek. Hát higgyetek Allahban és küldötteiben, s ne mondjátok: "három" - fejezzétek be! (Ez) jobb néktek. Hanem Allah egy Isten. (Távol áll az) Ö magasztosságától, hogy legyen Néki fia: Övé, mi az egeken és a Földön (van). Allah elegendő, kire hagyatkozz.” (4:171 – kiemelés tőlem)

A Biblia szerint az egész megváltás arra épül, hogy Isten a saját egyszülött Fiát áldozta az emberiségért, és az Édentől kezdődő, több ezer éven átívelő bibliai próféciák mind ennek üzenetnek a kibontását segítik elő:

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János 3:16-18)

Ha pedig ezt a bibliai üzenetet a Korán alapjaiban tagadja, akkor ezzel nem lehet más célja, minthogy az Isten Fiában való hitet aláássa, és ezáltal a hitet megtagadókat kárhozatba taszítsa. Teljesen mindegy, hogy a Mohamednek adott kinyilatkoztatás egésze milyen körítést ad ehhez, mert a lényeg nem a körítésen van, hanem ezen a kijelentésen.

Márpedig a Korán a körítésre teszi a hangsúlyt, arra, hogy a mindennapi élet legalapvetőbb mozzanataira útbaigazítást adjon. Ez csak úgy el van rejtve a sorok között, mintha nem is lenne hangsúly rajta. És akkor érthető, hogy miért fogad el sok mindent a Bibliából. Mert hogy közel engedje magához a Bibliában hívőket is, egy békés, toleráns arcot mutatva. Mint akinek az összes próféta egyformán fontos:

„Az iszlám megköveteli híveitől, hogy higgyenek az összes prófétában, akiket az Isten elküldött. Nem szabad különbséget tenni közöttük, hisz mindnyájukat Allah küldte el.” (Abdul-Fattah Munif – MME: A tolerancia kultúrája a muszlimoknál)

Csakhogy, ha ezt az egész manővert valaki átlátja, akkor világos lesz az ábra, hogy itt az eredet más forrásból csörgedezik. Mégpedig abból a forrásból, amelyet Pál a 2Korinthus 11:14-ben határoz meg. (!!!) Ugyanabból az alkatrészekből egy más rendszert felépíteni, vajon kinek a módszere? Ne áltassa magát senki azzal, hogy a háttérben nem dolgoznak magukat világosságban álcázó rejtett erők, melyek tudatos és szisztematikus aknamunkát végeznek (vö. Efézus 6:12). Laikusokat át lehet verni, már pedig az egész emberiség laikusnak számít addig a pillanatig, amíg saját maga nem válik oknyomozóvá és lelkiismeretes kutatóvá.

Erre pedig a tömegek nem hajlandók, hanem megmaradnak a felületes tájékozódással megelégedők népes táborában, az idejük legjavát önző céljaik kielégítésére fordítva. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy a tömegek a széles úton járnak, és az egész világ elhitetésnek az áldozata. (vö. Máté 7:13-14; Jelenések 12:9) A világ vallásainak a vezetői meg szemet hunynak afölött az alapvető tény fölött, hogy mindannyian az igazságot nem képviselhetik ellentmondásosságuk miatt, hanem inkább a békés tolerancia árnyékába húzódnak, és nem firtatják azt az alapvető tényt, hogy sokan közülük szükségszerűen kígyót kell hogy melengessenek a keblükön.

Az egy igaz Istentől ugyanis nem jöhet ennyiféle egymásnak ellentmondó kinyilatkoztatás, nem beszélve az ateistákról, akik szerint nincs is semmiféle isteni kinyilatkoztatás. Hanem van polgári törvénykönyve minden nemzetnek, és mindenki meg a saját feje után. Úgy hogy csak azoknak van esélyük egy komoly tisztánlátásra, akik időt és fáradtságot nem kímélve nagyon utánanéznek a dolgoknak, különben beszippantódnak és megvakíttatnak olyan eszmék és gyakorlati tendenciák bűvkörei által, melyek a színfalak mögött rejtve dolgoznak, a hatásaikat meg céltudatosan kivetítik az egész világra. Vagyis, egy manipulált világban csak az nincs manipulálva, aki nem hagyja magát, és ennek érdekében segítséget vesz igénybe.

Ilyen segítséget ajánl a Biblia is és a Korán is, de nem ugyanazt és nem ugyanolyat.

A Korán 3:7 verse (kétféle fordítás szerint olvasva) azt mondja:

„Ő az, ki lebocsájtotta reád (Muhammad) az Írást az ítélkező (egyértelmű) kinyilatkozásokkal - ezek az Írás alapjai - és más jelképekkel. De azok, kiknek szívében kétely honol, követik azt, mi hasonlatos (többjelentésű), keresve a kísértést, értelmező kereséssel. De nem tudják értelmezését, csak Allah. S kik megingathatatlanok a tudásban mondják: "Hiszünk benne, minden az Urunktól jövendt", s nem emlékezik, csak a megértés embere.”

„Ő az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelmű (Ejetum-muhkemetun) Áják, ezek adják az Könyv anyját (ummul­kiteb), és vannak mások, több értelműek (mutesebihetun). Azok, akiknek a szívében tévelygés lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle áhítozván a széthúzást (fitneh), s azt, hogy a maguk szája íze szerint értelmezzék azt. Ám e verseket senki nem tudja értelmezni, csak Allah. Azok azonban, akik szilárdak a tudásban, azt mondják: "Hiszünk benne. Minden a mi Urunktól ered." Ám csupán azok hajlanak az intő szóra, akiknek van eszük."

Ezek szerint 5737 verssel (vagy még többel) kapcsolatban kétely honol (ferdeség lakozik) még a muszlim tudósok között is azok értelmével kapcsolatban, mely őket is megosztja, már ami a véleményüket illeti. Mit szóljunk akkor a jó 1,5 milliárd nem tudós muszlim hívőről, akik az egyszerű néphez tartoznak? Hiszik, hogy Allahtól van, de nem tudják az értelmezését. Ugyanakkor nem hibáztathatóak esetleges eltérő álláspontjaik és gyakorlataik miatt. Rögtön föl is vannak mentve. Ezek után nem csoda, hogy milyen sokan félreértelmezik az írásokat, és eltérő álláspontokat követnek.

A romániai muzulmánok szellemi vezetője, Bagis Sanghirai mufti az Evenimentul Zilei című lapnak adott exkluzív nyilatkozatában kifejtette: "Érdeklődve figyeljük az eseményeket. Reménykedünk, hogy a civil lakosságnak nem esik baja. Szeretnénk, ha minél előbb véget érne ez az egész. A háború nem jó, mivel bűnösök és ártatlanok egyaránt meghalnak. A háború tüzet jelent. A szent háborúval kapcsolatban el szeretném mondani: körülbelül 50 olyan ország létezik, a hol a lakosság egy része muzulmán, és mindegyik másként értelmezi a Koránt. Mi a béke pártján állunk." forrás itt.

„Sajnálom, de azt kell hogy mondjam, az iszlám országokban él néhány vallási vezető és éretlen muszlim, akiknek egyetlen fegyverük a vallási fundamentalizmus; az iszlámot sajátosan értelmezve tömegeket képesek hadba állítani önnön céljaik elérésére. … Az iszlám törvények egyértelműek. … Vannak muszlimok, akik a saját gondolkodásmódjuk alapján fogalmazzák meg az iszlám hitet. Nem a radikális muszlimokra gondolok, hanem azokra a hétköznapi emberekre, akik úgy élik meg az iszlámot, ahogy az nekik kényelmes. … Mivel iszlám világ nincsen, mindenki egyénileg cselekszik. Akár azt is mondhatjuk, van néhány muszlim, akinek saját, egyéni hite van. Nem jelenthetjük ki, hogy lenne egyetemes iszlám világnézet, melynek tudományosan igazolt alapjai lennének, és amely teljes mértékben a Koránra támaszkodna.” (Az igazi iszlámban nem létezik terrorizmus - M. Fethullah Gülennel készített interjú)

Ezek szerint létezik igazi és nem igazi iszlám is, de hogy melyik az igazi, azt csak Allah tudja. Vallási vezetők tömegeket képesek mozgósítani a saját nézőpontjaik szerint. Ha pedig még az iszlám hívőknek is nehéz egységesen eligazodni, akkor hogyan igazodjon el velük és a tanításaik alapjaival kapcsolatban a nem iszlám világ?

„A görög filozófia ismeretében az elfoglalt területek görög kultúrán fölnőtt, ámde az iszlám hitére áttért lakossága a Korán szövegének vizsgálata alapján arra az eredményre jutott, hogy annak egyes passzusai szerint a bűnös embereket maga Allah vezeti tévútra, az igazakat pedig ő vezeti az egyenes úton. Márpedig ebben az esetben filozófiai meggondolások alapján fölmerül a kérdés, hogy akkor Allah hogyan büntetheti a tévelygőket, azaz a bűnösöket, ha tévelygésükért nem önmaguk felelnek. Hogyan jutalmazhatja az igazakat, ha azokat ő vezette az egyenes útra.

Ezen a problémán túl másik nehézséggel is szembe kellett nézni: a Korán e helyeit hogyan kell értelmezni az ennek éppen ellentmondó más helyeinek a fényében. Azaz hogyan kell magyarázni a Korán ellentétes értelmű helyeit úgy, hogy a bennük megnyilvánuló isteni bölcsességnek megfelelően az összes helyet egy egységes magyarázatban lehessen egyesíteni.” (Ókor-Kelet; elte.hu)

Az egymásnak ellentmondó és nehezen értelmezhető helyek ellenére a Korán teljesen egyértelműen nyilatkozik:

„Ez az igazi vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.” (30:30)

Valóban szükséges lenne tehát, hogy az igazság egyértelművé váljon, és az ez ügyben történő imádságok bizonyára nem hiábavalóak.

A továbbiakban így folytatják a tanulmányukban: 

M: Másrészről Jehova Tanúi teljesen felszereltek olvasási anyagokkal, amiket muszlimoknak adhatnak. És a muszlimok gyakran elfogadják ezeket az anyagokat. Minek eredményeképpen jóval a Tanúk távozása után, a hatásuk és tanításuk a muszlimok házában marad. Hogy igazságosak legyenek, a muszlimoknak szintén ajándékozniuk kellene látogatóiknak néhány olvasmányt. Talán ez a füzet alkalmas a kezdetekhez.

Én kétlem, de lehet, hogy Jehova Tanúi elfogadják ezt a füzetet. A tapasztalataim viszont arra tanítottak, hogy Jehova Tanúi senki más irodalmát nem fogadják el. (3.) Ezt meglehetősen sajnálatosnak találom. Hogy tanul valaki bármi újat csukott elmével? A látogatóink bizonyára úgy érzik, hogy ők már megtalálták az igazságot, és ezért nincs szükségük tovább keresni. De azt hiszem a zárt magatartás rossz viselkedés. Mindamellett remélem a Jehova Tanúinak némelyike megcáfolja véleményem azzal, hogy elfogadja ezt a füzetet. Remélem, hogy egy lépéssel közelebb kerülnek a válasz írásához azokra a pontokra, amiket itt írtam. Nagyra értékelném a visszajelzést.

(3.) Személyes tapasztalatom: egy alkalommal az Őrs Vezér téren voltak a Hit Gyülekezet részéről prospektust osztogatni, egy fiatal hölgy átnyújtott egy meghívót, mire én is adtam neki egy hasonlót. Pár másodperc múlva visszafordulva láttam, hogy a szemetesbe dobja. Ő elvárta volna, hogy értékeljem az övét, olvassam el, de ő ugyanerre nem volt hajlandó.

Más alkalommal három mormon fiatalemberrel futottam össze az egyik bp.-i pályaudvaron, és szóba elegyedtem velük. Megkínáltak egy kis füzettel, mire én is viszonoztam a kedves gesztust. Az egyikük beleolvasott és rögtön arrébb vitte, majd egy szemetesládába bedobta. Mire megjegyeztem, hogy mit szólt volna, ha én ugyanezt tettem volna az övével? A másik kettő rögtön igazat adott nekem, és bocsánatot kért.

Egyébként hogy gondolja bárki is, hogy amit ő osztogat, azt mások olvassák el, de ő ugyanerre nem hajlandó? Ha senki nem fogadná el a másét mindenki ott maradna, ahol van. A másik ember üzenetére nyitottak voltak képesek változtatni a gondolkodásmódjukon, és jutott el hozzájuk a Krisztusról szóló Jó Hír. (vö. ApCsel 16:32-34)

Az udvariasság is azt diktálja, hogy fogadjuk a másik szóbeli vagy írásbeli üzenetét, ami nem jelenti azt, hogy azt el is fogadjuk, azt magunkévá is tesszük. A korrekt véleménycsere – a szolgálat végzése közben - csak előbbre viszi az igazság elterjedését. Persze ahhoz kellő felkészültség is kell, hogy valaki ilyen véleménycserére vállalkozzon, és nyilván ahhoz is, hogy valaki – indokolt esetben és udvarias módon - egy ilyen véleménycserét elutasítson. (vö. 1Korinthus 9:19-23)

M: Akkor én valószínűnek tartom, hogy ez a füzet segít a muszlimoknak magabiztossá (4.), válni, hogy ők is tudnak ajánlani valamit azoknak, akik a dolgok vizsgálatára készülnek. A Jehova Tanúi közül néhányan még lehet, hogy hajlandóak tanulmányozni egy másfajta szemléletet, mert a Bibliájukban olvasható a következő passzus:

”Bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló.” (1 Tessz 5:21)

(4.) Vajon a magabiztosság önmagában milyen előnyökkel jár, ha nincs mögötte valóságos isteni hatalom, akkor nem olyan önbecsapás az, mint amilyen az Asszír város, Ninive magabiztossága is volt?! (vö. Sofóniás 2:15) A magabiztosság mögött igen alapos és komoly meggyőződésnek kell lennie, egy-két füzet elolvasása vagy érzelmi alapon történő megtérés alapos, hosszan tartó kutatás nélkül csupán indokolatlan látszatmagabiztosságot eredményezhet. Lásd pl. Lukács alaposságát az evangélium 1:3-4 szerint:

„Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.”

M: Ebben a versben arra lettek utasítva, hogy figyeljék meg a dolgokat, majd tartsák meg belőlük azt, ami bizonyítottan jó. Megjegyzés, hogy a másik út nem működik. Nem tudod megtartani a jót anélkül, hogy előtte ki ne próbáltad volna annak jó voltát magadnak.

B

Miért ilyen fajta könyvek?

Sok könyv van, ami az Iszlámot ismerteti. Néhány közülük valóban kitűnő munka. Akárhogy is, a muszlim, aki saját küszöbén beszélgetésbe keveredett, olyan kérdésekkel találja szemben magát, melyekre ezek a könyvek nem adnak választ.

Ez a füzet megtanítja a muszlimokat a helyes kérdés feltevésre, ahelyett hogy a válasz megtalálásán küszködnének. Ez a fordított pszichológia esete. Válaszolni egy kérdésre egy másik feltevésével. Ha a muszlimok meg tudják tanulni ezt a technikát, jobb helyzetbe kerülnek, hogy maguk adjanak választ a kérdésekre, melyekkel látogatóik folyamatosan szembesítik őket.  

Hadd tegyük világossá, hogy e füzet célja nem a Jehova Tanúi vallásának támadása, vagy lekicsinylése. Ez csak egy válasz azokra az írásokra, melyeket a Jehova Tanúi megjelentettek és sok muszlimhoz eljuttattak. Egy ilyen írás a The Time for True Submission to God című füzet, amiben ösztönzik a muszlimokat, hogy legyenek Jehova Tanúi.

Egy másik ilyen kötet Az Emberiség Isten keresése című könyv, ami tartalmaz egy Iszlámról szóló részt. Ebben a fejezetben az Iszlám igaz természete torzítva van, de nem szándékozom foglalkozni azzal, ami ebben a könyvben van. (5.) Elég annyit megjegyezni, hogy ez a könyv szintén ott lett hagyva számos muszlim otthonában. Itt csak annyit szeretnék, amennyivel segítek az olvasónak kezelni a hasonló helyzeteket.

(5.) Ebből nem derül ki, hogy mik azok a torzítások? Másrészt meg könnyen előfordulhat, hogy amiket a muszlimok állítanak a Biblia kevésbé szavahihető voltáról, azok is erősen torzítva vannak.

M: Még egy másik példa egy színes brossúra kifejezetten a muzulmán olvasóknak írva. Ez még a muszlim megjelenést is magára veszi egy mihrab (egy muszlimok által kedvelt építészeti megoldás) képével.

Röviden, Jehova Tanúi mindent elkövettek, hogy vallásukat átadják a muszlimoknak. Eljött az idő, hogy a muzulmánok viszonozzák ezt a szívességet azzal, hogy megadják nekik az esélyt Isten vallásának (6.) megértésére. Az alábbi kérdéssorozatot arra tervezték, hogy segítse a Tanúkat mélyebben gondolkozni azon témák némelyikéről amiket lehet, hogy természetesnek vesznek. Az elv a következő: a helyes kérdést feltenni, hogy segítsünk nekik megtalálni a helyes következtetést.

(6.) Jehova tanúi is Isten vallásának megértését viszik el az emberekhez, mégpedig Annak az Istennek a vallását (imádatát), Akinek a személyes tulajdonneve JHVH/Jahve/Jehova, s amely az eredeti bibliai héber ÓSZ-i szövegben majdnem 7000-szer ki van írva. (Lásd p. Komáromi Csipkés György magyar fordítását, amely következetesen kiírja a Jehova nevet.) De ez a vallás nem „Mohamed próféta vérrokonainak vallási hatalmán és hittanításokon” (siíta irányzat); ill. „próféták kinyilatkoztatásaira és határozataira” (szunnita irányzat) épül, hanem valóságos érték feláldozásán: 

„Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. … Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által.” (Róma 5:8-10, Káldi Neovulgáta ford., vö. 1János 4:9-10; 2Korinthus 1:20) Vajon a muszlimok vallásának Istene milyen valóságos érték bemutatásán keresztül ajánlja magát a világ népeinek?

[„Mivel a muszlimok idegenkednek attól a kifejezéstől, hogy „Isten Fia”, általában jobb, ha nem használod, illetve ha csak akkor beszélsz erről a témáról, ha már szellemileg előrehaladt az illető.” - tanácsolja Jehova tanúi Társulata. Azonban itt is, - akárcsak a zsidóknál – Jézus Krisztus személyének elfogadásán fordul meg egy ember Isten előtt való hite vagy hitetlensége, tehát őt kikerülnie senkinek sem lehet, ha szeretné elnyerni Isten tetszését:

„Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«” (Máté 17:5, Káldi Neovulgáta ford.)

Ha Istennek kedve telik a Fiában, Jézus Krisztusban, a zsidóknak meg a muszlimoknak nem [mert nem fogadják el őt Isten Fiának], az az ő személyes problémájuk. Aki keresztény, az Krisztust fogja hallgatni és őt fogja megvallani Urának és Üdvözítőjének, senki mást:

„Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Máté 10:32)

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.

Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róma 10:9-10, MBT. ford.)

Közös nevezőre lehet jutni olyan kérdésekben, mint földi paradicsom és az abban való örök élet elnyerésének lehetősége (stb.), de mindezek lényegtelen motívumok Jézus személyazonosságának megállapításához képest, hiszen Istennek az emberiség érdekében kimutatott szeretete a Fiában adott áldozatán áll vagy bukik.

Ennélfogva ez a kérdés kikerülhetetlen, és szembe kell vele nézni, inkább előbb, mint utóbb. Pontosan azért is gyakorol türelmet Jehova Isten az emberiség felett, hogy időt adjon a megtérésre, és a Krisztus-követés gyakorlati elsajátítására. Ha valaki ennek ellenszegül, az a saját lelke ellen vétkezik:

„Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3:35-36)

Egyébként maga a Társulat is próbál e tekintetben kellő megértésre juttatni:

„Néhány muzulmán tiltakozik az ellen a gondolat ellen, hogy Istennek van fia. Ezért elmagyarázzuk, hogy éppen úgy, ahogyan az első embert, Ádámot Isten fiának hívták, mert Isten teremtette, ugyanilyen módon Jézus is Isten Fia. Istennek nincs szüksége betű szerinti feleségre, hogy ilyen fiakat hozzon létre...

A Korán ezt mondja: „a neve Jézus, a Messiás, Mária fia. Nagy becsben fog állani az evilágon és a túlvilágon” (szúra 3:45). Emberként Jézus Mária fia volt. De apjaként ki felelős érte? A Korán szerint „Jézus olyan Allah előtt, mint Ádám” (szúra 3:59). A Szentírás úgy beszél Ádámról, mint aki „Isten fia” (Lukács 3:23, 38, Kámory fordítás). Ádámnak sem, és Jézusnak sem volt emberi apja, és egyikük sem asszonnyal folytatott nemi kapcsolat eredményeként született. Ennek megfelelően Jézus éppúgy Isten fia volt, mint Ádám.” (J.t.Társulata)

Sőt, még részletesebben kifejtve a dolgot, a Biblia szerint Jézus Krisztus háromféle tekintetben is Isten Fiának tekinthető: 

Először amikor Isten életbe bocsájtotta (vö. János 5:26) a legelső szellemfiát, a Logoszt (más néven az Igét). [„Az Atyának, - úgymond sz. Ágoston -, élete van önmagából és nem a Fiútól; a Fiúnak élete van önmagában, de az Atyától.”] Azután Emberi lény Fiaként új értelemben lett Isten Fia (vö. Lukács 1:35). Majd feltámasztása után, szellemi életét visszaadva neki, ismét Atyjává lett Isten, ő pedig Fiává. (vö. ApCsel 13:32-33)

M: Ez a füzet nem bátorítás az emberekkel szembeni ellenséges magatartás felvevésére. Az elv nem rideg tényekkel bombázni őket vagy rejtélyes kérdésekkel összezavarni, hanem finoman az igazságra vezetni.

A füzetben található kérdések legtöbbjét fel lehet tenni bármely Bibliaoktatónak, nem csupán a Jehova Tanúinak. Bár ez a füzet kifejezetten a Jehova Tanúival való használatra lett tervezve.

Habár a kérdések legtöbbje a Bibliához kapcsolódik, majdnem minden Bibliára vonatkozva, a pontok kimondottan a Jehova Tanúinak használatára lettek készítve, és minden Biblia idézet a Jehova Tanúinak Bibliájából lett véve[1]. Az ok amiért ezt a megkülönböztetést tettem az, hogy a Jehova Tanúinak megvannak a maguk jellegzetes hitbéli sajátosságaik, melyek egy másfajta szemléletmódot igényelnek a velük való törődésben.

Más keresztényeknek például nincs szükségük arra, hogy a muzulmánoktól arról halljanak, hogy a Bibliájuk tévedéseket tartalmaz. Ők bizonyára tudják azt maguktól is. (7.) Most ha kimész az utadra, hogy megmutasd az embereknek, amit már amúgy is tudnak, bizonyára megsértődnek.

(7.) Sok mindent azok a bizonyos keresztyének igencsak rosszul tudnak, hiszen a keresztyénségben rengeteg ellentmondás és szektás tanítás létezik. Pont a Bibliáról lenne hibátlan képük? Mindazonáltal azért a komolyabb hittel rendelkezők képesek az un. bibliai tévedéseket helyretenni, rámutatva azok látszólagos voltára.

M: Más keresztényekkel ennélfogva az általános megközelítés a közös hit és a különbségek felfedezésének egy rendkívül finom formája kell, hogy legyen. Még jobb, ha félretesszük a különbségeket és megmutatjuk neki Isten igaz tanításait a Koránban, Isten utoljára kinyilatkoztatott könyvében. (8.)

(8.) Sokan állítják, hogy az ő könyvüket az Isten nyilatkoztatta ki, pl. a mormonok is ugyanezt állítják, mindazonáltal ennek az állítása még nem bizonyít semmit. Hanem az igaz Istentől kinyilatkoztatott irányadó mértékek, kívánalmak, törvények, parancsok és alapelvek mindenki számára egyértelmű hasznossága (vö. 3Mózes 18:5; Nehémiás 9:13), az emberiség történelmének korszakain átívelő események nyomon követhetősége (vö. Dániel 2:28-45, Róma 15:4; 1Korinthus 10:11), az isteni kinyilatkoztatás korszakokra gyakorolt hatása (vö. Zsoltárok 86:9; Zakariás 8:23; Malakiás 1:11), az isteni üzenet nyelvi akadályokon történő átjuttathatósága (vö. Jelenések 7:9-10, 14:6-7) – és természetesen mindezeknek teljes összhangja (Vö. 2Timótheus 3:16-17; 2Péter 1:21), nos ezek már olyan speciális jellemvonások, amelyek méltók a kutató emberi szellem számára, hogy természetfelettinek, isteni eredetűnek fogadja el őket. (vö. Galata 1:11; 1Thessalonika 2:13)

Egy 22 év, 22 hó és 22 nap alatt kinyilatkoztatott üzenet (amivel a Korán rendelkezik) nem képes évezredeket átfogó próféciákat egyetlen pontba fókuszálni, tehát eleve fogyatékosnak mondható a Biblia 1500 éven keresztül történő kinyilatkoztatásához képest, amelyek Krisztusra mutatnak, aki az emberiség egyedüli reménysége:

„És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. …

E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:

Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (ApCsel 4:12; 17:30-31)

Mindezen felül az isteni üzenet lefordíthatósága a világ népeinek nyelvére pontosan az isteni szeretet kiterjesztésének szándékát bizonyítja, a lefordíthatatlansága pedig pontosan ennek ellenkezőjét:

„Aki [Isten] azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.” (1Timótheus 2:4; vö. 1Király 8:41; Ézsaiás 56:6-7)

Az ÚSZ szerint az első etióp keresztény a Kandakénak nevezett királynőjüknek az egyik Jeruzsálemben járt magas rangú udvari tisztviselője volt, aki valószínűleg Ézsaiás tekercsének a szeptuaginta görög nyelvű fordítását olvasta, melyben az Krisztusról írt. Miután a személy azonosításához és egyéb kijelentések megértéshez Fülöp evangélistától segítséget kapott, elfogadta Krisztust Urának és önátadásának bemutatásaként vízben alámerítkezett. (vö. ApCsel 8:26-39)

Hogy más nemzetbeli emberek is követhessék a példáját, Isten szent szelleme azt a vágyat hajtja az emberekben, hogy a Könyvét minél több nyelvre lefordítsák:

„Az vitathatatlan tény, hogy a Biblia a legtöbb nyelvre lefordított könyv. Az interneten elérhető információk szerint viszont eddig „csak” körülbelül 2450 nyelvre fordították le legalább a Biblia egyik könyvét, és 438 nyelvre a teljes Bibliát. Teljesen pontos adatot valószínűleg nem várhatunk a kérdésben, mert jelenleg is legalább további 600 bibliafordításon dolgoznak a világ lelkes fordítói, így akár naponta is gyarapodhat a Biblia elérhető nyelveinek száma.” (A legtöbb nyelvre lefordított könyvek – Nyelv és Tudomány)

Ezzel ellentétben:

„Tafszír: Bármilyen magyarázat, de leginkább a Koránhoz fűzött kommentár. Az arab nyelvű Korán más nyelvre (pl. urdu, perzsa, török, angol stb.) történő lefordítása tafszírnek, azaz a Korán magyarázatának tekinthető, mivel csak az eredeti arab szöveget lehet Koránnak nevezni. (Tehát a Koránt nem lehet lefordítani, csak magyarázni.)” (Magyarországi Muszlimok Egyháza)

„A Kegyes Korán minden egyes betűje Allah igaz szava, így az számunkra szent, és megváltoztathatatlan. Pont ezért, - bár készültek más anyanyelvi fordítások (értelmezések és magyarázatok) – csak a kinyilatkoztatás eredeti arab nyelvén nyomtatott Kegyes Korán elfogadott, és hiteles. Egy más nyelvű fordítás képtelen visszaadni a teljes jelentést, és a szavak átváltása magában hordozhatja a tévedés sajnálatos esélyét.” [Kegyes Korán (al-Quran) - Magyar Iszlám Közösség]

„az arab Koránt Mohamed olyan könyvnek tekintette, mint amit kizárólag az araboknak szántak. Ez azon tény ellenére volt így, hogy a szószóló szinte kizárólag magát Istent képviselte, minden nép Teremtőjét. A Korán más nyelvekre történő lefordítását illetlennek tekintik; tehát csakis az arab szöveget lehet elmondani és felhasználni szertartásos célokra. Ez emlékeztethet egyes katolikusokat arra, hogy a második vatikáni zsinatot megelőzően, amit az 1960-as években tartottak, csak a latint lehetett használni a római katolikus liturgiában.

A Biblia ellenben világosan leszögezi, hogy az üzenete nem csupán egyetlen csoport számára szól. Ez összhangban van azzal az állítással, hogy az „nem emberek szava, hanem . . . az Isten szava” (1Thessalonika 2:13). A védelmezői arra törekszenek, hogy széles körben terjesszék, és úgy érvelnek, hogy minden egyénnek egyenlő joga van javára fordítani a Teremtője bölcs szavait.” (J.t. Társulat: Vallási sikerkönyvek, 6. rész 30. o.)

Nos, az esetben, ha Istennek mondjuk arab nyelvű lett volna a kinyilatkoztatása, az a bizonyos szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja pedig ezen a nyelven nem tudott volna olvasni, fordítás híján hogyan érthette volna meg a kinyilatkoztatást és hogyan keltette volna fel az ő kíváncsiságát egy számára érthetetlen írásszöveg? (vö. Ézsaiás 33:19) És hogyan jutott volna el a Krisztusban való önátadásáig? [Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék azt! (vö. Máté 5:15)] Jehova tanúi ezért is igyekszenek a Jó Hírt minél többféle nyelvű ember számára hozzáférhetővé tenni.

M: Viszont ez a szemléletmód nem működik a Jehova Tanúinál. Ők túlontúl biztosak abban, hogy hitük az egyetlen helyes hit. (9.) Minden kísérlet, hogy valahova máshova vezesd őket kudarcba fullad, kivéve ha el tudod terelni a figyelmüket és segíteni tudsz nekik jelenlegi helyzetüket újragondolni.

(9.) Jehova tanúi hitének sarkalatos pontjai bibliailag megalapozottak. Pl. Jehova Isten kizárólagos imádata a Jézus Krisztus által (vö. János 4:32; 14:6), a Jézus Krisztus általi ingyen kegyelemből, és nem a törvény cselekedeteiből – lásd pl. Hetednapi Adventisták és a tízparancsolat - való üdvösség (vö. Galata 2:16) ; az égi és földi reménység (vö. Zsidók 3:1; 2:5, Csia/Vida ford.); Isten neve számára összegyűjtött nép (vö. ApCsel 15:13-17; Ámos 9:11-12); politikai semlegesség (János 6:15;17:15-16); tanítványképzés fontossága (vö. Máté 28:19-20); stb...

M: Jehova Tanúi úgy érzik hitrendszerük sziklaszilárd két okból kifolyólag. Először, mert ez a Biblián alapszik, ami Jehova hibátlan szava. Másodszor mert Jehova a könyv helyes értelmezésére vezeti őket. Úgyhogy nekünk szintén ezzel a könyvnek a megbeszélésével kell kezdenünk, ha bízunk benne, hogy bármire jutunk velük.

Folytatása következik