Martyn
McGeown
Néhány
idézet a Jehova Tanúi Új Világ Fordításából származik (ÚV)
1.
A János 20:28-ban Tamás úgy szólítja meg Jézust (görögül),
mint „ὁ κύριός μου καὶ ὁ θεός
μου”.
Ezt szó szerint úgy kell fordítani: „én
Uram és én Istenem”.
Miért helyesli Jézus a János 20:29-ben Tamás megjegyzését
(„hittél”)?
Ha Jézus valóban nem volt Tamás Ura és Istene, miért nem
javította ki téves feltételezését, istenkáromló állítását?
Válasz:
A kereszténység szinte minden felekezete hirdeti, hogy nem szabad
egy szöveget kiragadni a Szentírásból, és a szövegkörnyezet
figyelembevétele nélkül magyarázni azt. Jehova tanúit pont ezzel
vádolják, de amint fentiekben látható, a háromság hitűek
rendszeresen Tamás kiragadott kijelentésével hozakodnak elő,
mivel szerintük ez alátámasztja a hitüket.
Ez
ahhoz hasonló, amikor egy újságíró be akar mutatni egy
vállalatot, és elmegy az intézményhez személyesen. És mit tesz
Isten, kivel áll le interjút készíteni, ha nem az első
takarítónővel, hogy mondjon véleményt a vállalatról. Azután
meg azt tartja mérvadónak, amit a takarítónő mond neki.
Ez
nyilvánvalóan a legnagyobb fokú tiszteletlenség a vállalat
igazgatójával és a helyettesével szemben, hogy nem őket
interjúvolja meg, hanem a takarítószemélyzet egyik tagját.
A
kereszténység egyházai ugyanilyen tiszteletlenséget mutatnak a
Biblia Jehova Istene és a Fia, Jézus Krisztussal szemben, amikor
nem őket teszik az első helyre, amikor a legfontosabb kérdés
tisztázásáról van szó, hogy ki a Biblia Istene, tehát hogy kit
illet az imádat, hanem egy olyasvalakit, aki messze nem a
legilletékesebb erre a kérdésre válaszolni.
Fenti
református szövegíró sem azzal kezdi, hogy Isten mit mondott
ezzel kapcsolatban a saját írott Igéjében, továbbá az sem
érdekli, hogy Jézus mit mondott, hanem rögtön azzal kezdi, hogy
Tamás mit mondott. És vajon miért Tamással hozakodik elő, miért
ragadja ki Tamás kijelentését? Nyilvánvalóan azért, mert a
saját filozófiájának az alátámasztását véli felfedezni Tamás
kijelentésében, ezért kell neki a Tamás kijelentése, az Isten
kijelentése meg nem érdekli, az neki egy harmadrangú dolog.
Ugyanígy,
minden keresztény felekezet és minden egyes magát kereszténynek
tartó ember szembe kell hogy nézzen azzal a kijelentéssel, amit
Pál mond a 2Tim 3:18-ban: "Miképen
pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek
is ellene állanak az igazságnak; megromlott
elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek."
Mert
vajon Isten nem azt mondaná ezeknek az embereknek, hogy:
-
'Miért nem engem
kérdezel meg először,
miért nem azt nézed meg a Könyvemben, hogy én
mit mondtam
arról, hogy ki az Isten, és miért egy embert, ráadásul egy
olyasvalakit, aki abban sem hitt, hogy a Fiamat feltámasztottam?!
Neked fontosabb, hogy egy ember mit mond, mint amit én mondok??? Mit
gondolsz te rólam, édes fiam? Hogy engem beteszel a sor végére,
aki meg neked tetszik, az ő egyéni szövege alapján, azt meg előre
veszed? Hát hogyan tiszteled a te Teremtődet? Ahogy látom,
sehogyan sem tiszteled!!!
Talán
nem olvastad, hogy azt mondtam, hogy: "Hát
van-é rajtam
kivül Isten?
Nincs
kőszál, nem
tudok!" (Ézsaiás 44:8) Továbbá
azt is mondtam: "A
ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene
leszek,
és az fiam lesz nékem." (Jel 21:7
Szerinted
én nem tudom, hogy mit beszélek a saját könyvemben, mert hogy te
azt látod igaznak, ami ellene mond az én kijelentésemnek? Ha
egyszer azt mondtam, hogy rajtam
kívül nincs Isten,
akkor ez azt jelenti, hogy mégis van? Hogy lehetsz te becsületes
ember, ha kiforgatod a szavaimat?
Vagy
úgy gondolod, hogy az én Könyvem, a Biblia tele van ellentmondásos
kijelentésekkel? És abból azt ragadsz ki, ami neked tetszik? Mert
hogy te úgy magyarázod a Biblia Istentől ihletett voltát, hogy
ami abban van, az is mind ihletett! Csakhogy már megint nem vagy
becsületes, hiszen pl. a Könyvemben az Ördög kijelentései is
benne vannak, amik nem tőlem ihletettek! Meg vannak benne olyan
emberi kijelentések, amiket emberek a saját eszük után menve
mondanak, vagy tesznek, és azok sincsenek összhangban az én
kijelentéseimmel vagy a kinyilatkoztatott akaratommal, tehát nem
tőlem ihletettek.
Ha
ez nem így volna, akkor Pl. Jézusnak, a Fiamnak nem kellett volna
helyreigazítania Pétert /stb./ Nem így van? De így van! Akkor
hát világos, hogy nem attól ihletett az én igém, hogy minden
szava tőlem származik, hanem attól, hogy a
kinyilatkoztatásaim, és a megtörtént dolgok pontosan le vannak
jegyezve
benne, még akkor is, ha azok ellentétesek az én akaratommal, vagy
a kijelentéseimmel.
Ezek
után neked miért a Tamás kijelentése az elsőrendű mérvadó?
Csak nem, mert a filozofiádhoz passzol az amit mondott?!
Na
és ott van a Fiam kijelentése, az nem egyértelmű
neked:
"Felmegyek
az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én
Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
(Ján 20:17) Ebből
neked az jön le, hogy a Fiam saját magának az Istene, a többieknek
meg Jézus az Istene? Meg az jön le, hogy Jézus az Atyja magának
és a többieknek? Nem az jön le, hogy Én vagyok a Jézus Atyja és
Istene és a Jézus népének Atyja és Istene?!
Ha
te egyértelmű kijelentéseket nem vagy képes megérteni, különösen
azon szövegek ellenében, amiket értelmezni kell, akkor te egy
nagyon veszélyes ember vagy, mivel egy szöveget úgy értelmezel
ahogy neked tetszik, az
egyértelmű kijelentéseket meg nem veszed figyelembe!
Pl.
ha azt mondom neked, hogy öt,
az teljesen egyértelmű, nemde? Erre te keresel egy olyan szöveget,
amiben az van, hogy hat, és megjegyzed, a hat lehet kilenc is (6-9),
attól függ, honnan nézzük. Tehát elveted az egyértelműt,
helyette beteszed a kétértelműt, és azt is úgy magyarázod,
ahogy te érteni akarod. Már azzal, hogy az egyértelműt elvetetted
a bizonytalan helyett, azt mutatja, hogy nem
vagy becsületes!
És hogy a bizonytalant /amit értelmezni kell/ úgy értelmezed,
hogy ellene mond az egyértelműnek – mutatja, hogy gonosz
vagy, aki szándékosan kiforgatja a szavaimat,
és méltó vagy a 2Péter 3:16-ban kijelentett ítéletre, arra az
állapotra, amit te pokolnak értelmezel.
Az
egész szentháromság hitetek egy egyéni értelmezés az én
egyértelmű kijelentéseimmel szemben, amiben kijelentettem, hogy
rajtam
kívül nincsen más Isten,
és én
vagyok a Jézus Krisztus és minden más igaz hívő Istene.
Erre vannak konkrét és egyértelmű kijelentések, nem egy és nem
kettő, hanem a Biblia /Ó és USZ/ tele van az ilyen
kijelentésekkel. De tik ezt félredobjátok, hogy a saját
értelmezéseteket tegyétek az első helyre.
A
Fiam is figyelmeztette a vallási vezetőket ugyanerre a hamis és
gonosz hozzáállásra, olvasd csak el a Márk 7:9-ben mi van:
"Az
Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok
rendelését tartsátok meg."
A szentháromságban is a saját értelmezéseiteket teszitek az első
helyre, és az én és az én fiam egyértelmű kijelentéseit meg
szépen félre teszitek.
Az
én és a fiam egyértelmű
kijelentése szerint én
vagyok az Atyja és Istene Jézusnak és az embereknek,
mivel rajtam
kívül nincsen Isten.
Ebből evidens, hogy Jézus nem lehet ugyanaz vagy ugyanolyan Isten,
mivelhogy Jézus rajtam kívül létezik, én nem vagyok a saját
Fiam, Jézus meg nem saját magának az Atyja, tehát ha rajtam kívül
létezik, akkor nem lehet Isten, mivelhogy megmondtam, hogy rajtam
kívül nincsen Isten!
Ha
mégis azt olvasod, hogy Jézus Isten, akkor ebből az következik,
hogy az Isten szónak van egy más jelentése is, különösen ha
Sátánra és emberekre /stb./ is van alkalmazva. Tehát ha én azt
mondtam, hogy rajtam
kívül nincsen Isten,
és azt olvasod, hogy evilág Istene a Sátán /egyébként a görög
szövegben az Isten szó mindenhol kisbetűvel van írva: isten/,
akkor ebből az következik, hogy a Sátán istenségét értelmezni
kell, mert Sátán rajtam kívül van, és mivel rajtam kívül
nincsen Isten, ő nem lehet ugyanolyan Isten, mint én vagyok, aki
öröktől fogva mindörökké létezem.
Amikor
a Fiamról azt olvasod, hogy "egyszülött Isten", akkor
azt értelmezned kell, mert az nem egyértelmű, mint az, hogy rajtam
kívül nincsen Isten!
A Fiam egyszülöttsége az Isten szónak más értelmet ad, mivel én
nem vagyok egyszülött Isten, engem senki nem szült, mint én a
Fiamat. Tehát a Jézus istensége nem ugyanolyan, mint én vagyok,
mivel rajtam
kívül nincsen Isten!
Az
én egyértelmű kijelentésemet nem vetheted meg azért, mert a
Jézus Istenségét úgy értelmezed, hogy ugyanolyan Isten, mint én
vagyok. Mert a Jézus Istenségét azt értelmezed,
az én kijelentésemet meg nem kell értelmezni, mert egyértelmű.
És ha az derül ki, hogy te a saját értelmezésedet az én
egyértelmű kijelentésem fölé helyezed, akkor szándékosan
kiforgatod a szavaimat, kiforgatod az én igémet, és ezáltal a
gonoszok közé számláltatol. Elcsűröd-csavarod
az Írásokat a saját vesztedre!
(Vö. 2Pét 3:16)
Ha
én kijelentettem, hogy rajtam
kívül nincsen más Isten,
a fiam meg kijelentette, hogy én
vagyok az Atyja és Istene neki és az ő igaz követőinek,
akkor minden más szöveget értelmezni kell, amelyben a Krisztus
Istensége található, hogy azt milyen formában és hogyan kell
értelmezni. De úgy értelmezni nem lehet, hogy az én egyértelmű
kijelentésemmel ellentétben legyen. Tehát úgy értelmezni nem
lehet, hogy ugyanolyan Isten, mint én, mivel kijelentettem, hogy
rajtam
kívül nincsen Isten.
Ha
utánanézel a Könyvemben, hogy kicsoda a Legfelségesebb,
Magasságos Isten, akkor meg fogod látni, hogy Én
vagyok az, a Jehova Isten, és a fiam sehol nincsen
Magasságos,Legfelségesebb Istennek nevezve.
De nem is lehetne, mert akkor rajtam kívül volna még más Isten
is, és én nem tudnám, hogy mit beszélek magamról? Te talán ezt
gondolod rólam? A háromság hited alapján bizony ezt, tehát ez
elárulja, hogy gonosz
vagy, mert az értelmezéseidet az én egyértelmű kijelentéseim
fölé helyezed.
Vagy
talán a háromság hit nem egy emberi értelmezés? Dehogynem! De
az, hogy rajtam
kívül nincsen Isten,
az nem egy értelmezés, hanem egyértelmű kijelentés, amit még
egy gyerek is meg tud érteni. De ha te elkezdesz filozofálni
velem kapcsolatban, és elkezdesz rólam olyasmiket hirdetni, amik a
te filozófiádnak emberi termékei, az én egyértelmű
kijelentéseimet meg félredobod, akkor te az én szememben egy
nagyon
gonosz vagy.
Különösen ha még ragaszkodsz is ahhoz, amit a saját fejed után
eszeltél ki, az én egyértelmű kijelentésemmel ellentétben.
Ha
megvizsgálod, hogy a teljes Szentírásban ki van kijelentve a "mi
Istenünk"
alatt, akkor egyetlen tőlem ihletett kijelentésben sem olvashatod,
hogy ez a Fiamra, a Jézus Krisztusra vonatkozna! /Ebben az összeállításban utána nézhetsz:/
Ezek
után hogyan lehetséges az, hogy te mindezeket a nyilvánvaló és
egyértelmű kijelentéseket félredobod, és előszeded a Tamás
kijelentését, hogy neked az kell, mert te azt úgy értelmezed,
hogy az alátámassza a te emberi teóriádat. Azt nem olvastad az
igémben, hogy ne csinálj magadnak faragott képet és ne imádd
azt?
Bizony a
háromság hit a te rólam kifaragott
képed,
amit imádsz, az imádatot háromfelé osztva. És te ahhoz
ragaszkodol, amit kifaragtál rólam, az én egyértelmű
kijelentéseimet meg elveted. Nem látod ebből kifolyólag, hogy
mennyire gonosz
vagy, aki olyan képet fest rólam, ami neki tetszik?
Ha nem látod, ez azért van, mert ha rólam hamis képed van, milyen
hamis képed lehet saját magadról?!
Jössz
a Tamás kijelentésének a /tévelygő/ magyarázatával, hogy azt
szerinted Jézus helyeselte. Hogyan helyeselhette volna, mikor ennek
a kijelentésnek nincsen párja sehol az egész Szentírásban, és
ahol az "én Istenem"-ről szó van használva, soha nem
Jézusra használják, hanem Rám, az Úr /Jehova/ Istenre. De ez úgy
látszik téged nem érdekel, mert ezt direkt és teljességgel
figyelmen kívül hagyod. Ez pedig azt mutatja, hogy velejéig
romlott és gonosz vagy, mert csak azt veszed figyelembe, ami a
teóriádat látszólag alátámasztja, ami meg cáfolja, azt
levegőnek nézed!
Vajon
kire mondta Mózes, hogy az "én
Istenem”
(2Móz 15:2); Ruth (Rúth 1:16); Salamon
(1Kir 5:4; 8:28);
Illés
(1Kir 17:20-21); Dávid
(1Kró 11:19; 17:25; Zsolt 18:30); Mikeás
(2Kró 18:13) Ezsdrás
(Ezsdr 9:6); Nehémiás
(Neh
2:12; 5:19); Agúr
(Péld 30:9); Dániel
/Dán 6:22); Mikeás
(Mik 7:7); Habakuk
(Hab 1:12);
Zakariás
(Zak 11:4); Jézus
(Máté 27:46; Jel 3:12); Pál
(Róm 1:8; Fil 4:19)?
Ha
senki nem állítja az egész Szentírásban, hogy neki Jézus lenne
az Istene, csak egyedül Tamás, akkor hogy hogy neked az a fontos,
amit Tamás mond, de az összes többi kijelentés nem fontos? Nem
turkálod
ki te magadnak, amit te tartasz fontosnak, a többit meg levegőnek
nézed?! És amit kiszedtél magadnak, azt az összes többivel
szembe állítod?! Majd én is az összes jó tulajdonságodat
levegőnek nézem, egy gonosz tulajdonságodat meg kiemelek, és
annak alapján ítéllek meg, a te módszered szerint. Na és fog-e
ez tetszeni neked? Nem hinném! Hát akkor te miért csinálod
ugyanezt?
Kiforgatod
azt is ami le van írva: Jézus azokat emeli ki, akik nem látnak,
mégis hisznek, tehát a Tamás /végre révbe ért/ hitét
helyeselte,
és a szöveg sehol nem mondja, hogy a megjegyzését! És hogy miért
nem javította ki? Mert akkor előbb
tanítványokat kellett volna kijavítania,
akik csak azt mondták Tamásnak, hogy látták
az Urat
(vö. Ján 20:25), de azt nem mondták, hogy az Istenüket is.
Ugyanígy Mária Magdaléna is az
Urat említette,
hogy látta (Vö. Ján 20:18), de azt nem mondta, hogy az Istenét
látta. A Ján 20:20 szerint János is azt mondta, hogy a tanítványok
az
Urat látták,
és nem az Istenüket.
Ha
Tamás kijelentése a helyes, akkor mindenki másé helytelen és
kijavításra szoruló. MÉG AZ ENYÉM IS! (Ézsaiás
44:8) De
Jézus mindenki más kijelentését helyben hagyta, akik benne az
Urat látták. Tamás kijelentését meg nem minősítette, hanem a
hitét a látásával kapcsolta össze.
Tamás
azt mondta, ha nem látom, nem hiszem. (25.vers.) Tehát testi
gondolkodás vezette, mert aki szent szellemmel rendelkezik, az látás
nélkül is hiszi Krisztus feltámadását. (vö.
Zsolt 16:10; Csel. 2:27,31; 13:35) Tamás
hitetlen
volt, - azért mondja Jézus, hogy ne legyen hitetlen, hanem hívő.
(vö. 27.vers.) Tehát
Tamás testi gondolkodású volt és hitetlen.
Amikor
testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta:
„Én
Uram és én Istenem”.
De
ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter
Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö.
Máté 16:16: „Te
vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”)
Kettő
élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy!
Ahogy
Júdás 25. verse mondja:
„Az
egyetlen
Istennek,
a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség,
fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és most
és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida
Sándor fordítása)
A
János 20:19-24 szerint Tamás nem volt ott, amikor Jézus a
tanítványokra lehelte a szent szellemet. Ha rendelkezett volna
vele, nyilván nem kellett volna a sebbe nyúlnia. Gyakorlatilag
Tamás egy testi
kijelentést
tett, a szent szellem vezetése és megvilágosító ereje híján.
Ilyen kijelentéseket mások is tettek a Biblia beszámolója
szerint, amiket nem lehet szövegkörnyezetükből kiragadni, és nem
lehet sugalmazottaknak tekinteni, különösen nem lehet istentől
jövő tanításnak beállítani.
Jézus
azzal kommentálta Tamás kijelentését, hogy a látásából
fakadt a hite, de azok boldogok, akik nem látnak és hisznek! Tehát
Tamás példája (a testi ember megnyilvánulása) nem egy követendő
minta senki számára, akkor a testiségéből fakadó kijelentése
miért lenne minta, különösen, amikor ellene mond az ihletett
írásszövegeknek?!
Tamásnak
látásból fakadt a hite, nem a szent szellem vezette rá a hitre,
köv. képpen a kijelentésére se a szent szellem vezette, - hanem a
látása, vagyis a testi reakciója.
És
hogy Jézus nem javította ki Tamás kijelentését? Az alapállását
kijavította, mert a mintának nem a látást tette meg, hanem a
hitet, amit Isten ad. (vö.
Efézus 2:8)
A
hit pedig az isteni kijelentésekre épül, az meg nem Jézust jelöli
meg a mi Istenünknek! A testi ember ha Jézust jelöli is meg, - ez
a hívőknek nem lehet minta.
János
azzal zárja, higgyétek, hogy Jézus
az Istennek a Fia (nem
maga az Isten), és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő
nevében.
(vö. Ján 20:31)
*
* * * *
Többféle
ellenvetéssel élnek a háromság hívők Tamás kijelentésével
kapcsolatban, pl.: „Tamásnak
Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen,hanem
hívő), így áll a görögben: „Ho küriosz mú kai ho theosz
mú.” Vagyis hívőként állította, amit állított, ezért aki
hívő, ugyanezt állíthatja.”
Csakhogy
neki a hite a testi
tapasztalatból
származott, és nem a szent szellem sugalmazásából, úgy hogy ez
a kijelentésére is érvényes, a kijelentése a testi
tapasztalatból származó hitéből fakadt, és ezért nem lehet
mérvadó. Hogy elfogadta Jézus feltámadását, ez még önmagában
nem garancia arra, hogy azon nyomban megvilágosította őt a szent
szellem Jézus személyét illetően. Ahhoz ugyanis nem szükséges
testi tapasztalat.
A
testi tapasztalat pontosan azt mutatja, hogy nem a szent szellem
közreműködése volt a háttérben. (Egyébként is nem Jézus
kiléte volt Tamás hitetlenségének a tárgya, hanem a feltámadása,
a kijelentésének meg Jézus kiléte volt a tárgya, nem pedig
feltámadása.) Másrészt meg Tamás már előzőleg is félreértésbe
került Jézus személyét illetően, mivel nem értette mit jelent
Jézusban az Atyát látni. Azonosságot vagy visszatükröződést?
(Lásd. Ján 14:5-7. köv.)
„Hitben
járunk, és nem látásban”
(2Kor. 5:7) De ez a hit tapasztalat nélkül is működik. Ahogy Pál
mondja: „Ha
tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy
Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert
szívvel
hiszünk,
hogy
megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.
Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.”
(Róma 10:9-11, MBT. ford.) Szó sincs tehát arról, hogy Istennek
kellene vallanunk Jézust, hanem Úrnak!
Mert
mit is mond Filippi 2:11: - „és
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére.”
(Károli)
Tehát
Úrnak kell Jézust vallani (vö. Ján 13:13), és arról nem szól
az ihletett szöveg, hogy a mi Istenünknek is kellene vallani, ahogy
Tamás tette – és ahogy a háromság-tan hívei teszik.
Az,
hogy a háromságtan
hívei mégis az egyik legfontosabb kijelentésnek tartják Tamás
kijelentését Jézus istenségéről, ez is azt mutatja, hogy őket
sem a szent szellem vezeti, hanem testi gondolkodás.
De
ha két ho theosz van /lenne/, akkor a kettő közül melyik
imádatára van buzdítás a Jel. 19:10; 22:9-ben? Mivel az egyik ho
theosz az biztosan az Atya (Jn 6:27), akit szellemben és igazságban
kell imádni (vö. Ján. 4:23-24), akkor miben
kell
imádni azt az állítólagos másik ho theoszt, akit az egyik
végletből másikba eső Tamás a saját Isteneként azonosított?
Ha
ez az azonosítás ihletett lenne, akkor Pálnak ezt kellett volna
mondania: 'hálát
adok az én Istenemnek (a ho theosznak az Atyának) az én Istenem (a
ho theosz, a Fiú) által.'
(Róma 1:8) Vagyis
hálát adok az én Istenemnek az én Istenem által. Ez már komoly
elmozdulás lenne a háromsághit felé, csakhogy Pál szerint nekünk
egy Istenünk
van, az Atya (vö.
1Kor 8:6), a háromság hívők szerint meg nekünk háromegy
Istenünk van, nem csak az Atya. Ez vajon mi felé történő
elmozdulás? A Biblia kiforgatása felé! (vö. 2Pét. 3:16)
Nem
véletlenül történt ez az elmozdulás az apostolok halála után,
hiszen az apostolok halálukig ezt a filozófiát (hogy az Isten
Atya-Fiú és szentlélek) nem ismerték és nem terjesztették.
Gyakorlatilag ezen sánta elméjű tan nélkül üdvözültek, aztán
meg a 2. századtól kezdve kifejlesztettek egy olyan spekulációt,
amely szerint szentháromságtan nélkül nem is létezik igazi
kereszténység. Nem inkább a páli hitvallás nélkül nincs igazi
kereszténység?! (vö. Gal 1:9) De nagyon is!
2.
Jehova így szól az Ésaiás 44:24-ben: „Én
vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül
kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól.”
Hogyan egyeztethető ez össze az Őrtorony tanításával, miszerint
Jehova először megteremtette Krisztust, majd Krisztus megteremtett
minden mást?
Válasz:
AZ
Őrtoronyban ez van:
„Az egyszülött Fiúnak a teremtésben betöltött szerepe szintén
egyedülálló. Nem ő volt a Teremtő, de Jehova minden más
megteremtéséhez felhasználta őt mint közvetítőt vagy eszközt.
(Olvassátok
fel: János 1:3.)
Pál apostol ezt írta: „számunkra valójában egy Isten van, az
Atya, akiből van minden, és mi őérte; és egy Úr van, Jézus
Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala” (1Kor 8:6).”
[Forrás:
w08 12/15 12. o. 4. bek. Értékeljük Jézus egyedülálló szerepét
Isten szándékában] Továbbá:
"Jehova
minden teremtési műve csodálatos és elkápráztató. Mindezek
közül a legbámulatra méltóbb a legelső alkotása. Ez az
alkotása egy szellemfia, az ő „elsőszülöttje” (Kolossé
1:15). Ennek a mennyei Fiúnak a neve a Szó. Számtalan évszázaddal
megteremtése után ő lejött a földre és „az ember Krisztus
Jézus” nevet kapta (1Timótheus 2:5). Róla olvassuk: „Így
a Szó hústestté lett és közöttünk lakozott, és mi láttuk az
ő dicsőségét, olyan dicsőséget, amely egy atya egyetlen-nemzett
fiát illeti meg; és ő telve volt ki nem érdemelt kedvességgel és
igazsággal”
(János 1:14).
Jehova
és Fia közötti viszonyt egy gyártulajdonos és a gyárában
dolgozó fia közötti viszonyhoz lehetne hasonlítani. A gyáros fia
az apja által eltervezett tárgyak elkészítésében működik
közre. Jehova elsőszülött Fián és munkatársán keresztül
teremtette meg a sok szellemi lényt, az istenfiakat. Ezek később
örömmel látták, amint Jehova Fia vagy Mestermunkása létrehozta
az anyagi egeket és a földet, amelyen élünk. Kételkedsz talán
abban, hogy ezek teremtve lettek? Évezredekkel később Jehova ezt
kérdezi az egyik hozzá hű férfiútól:
„Hol voltál, amikor alapot vetettem a földnek? Mondd meg nekem,
ha tudsz valami okosat? Amikor a hajnalcsillagok örömmel kiáltottak
együtt és az istenfiak mind tetszésükben ujjongtak? ”
(Jób 38:4, 7; János 1:3).
Idővel
Jehova teremtett élő, anyagból való dolgokat is a földön:
növényeket, fákat, virágokat, halakat, madarakat és állatokat
(1Mózes 1:11–13, 20–25). Majd így szólt Mestermunkásához:
„Alkossunk
embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra . . . És Isten
hozzálátott, hogy megteremtse az embert a maga képmására. Isten
képmására teremtette: férfivá és nővé teremtette őket”
(1Mózes 1:26, 27).
[Forrás:
Lmn 12–13. o. 22–24. bek. „Íme, mindent újjáteszek!”]
A
válasz lényege tehát, hogy Isten a teremtésében egyedülálló,
hiszen az Ő
akaratából
van minden /nem a Fiú akaratából/, Krisztus részvétele a
teremtésben csupán a kivitelezésre vonatkozik. (Vö. Jel 4:11)
3.
Ha az Úr Jézus elsőszülötti címe a Kolossé 1-ben azt jelenti,
hogy Ő az első teremtmény, amint azt Őrtorony tanítja, nem pedig
a kiválóság kifejezése, hogyan magyarázod a Jeremiás 31:9-et,
ahol Isten kijelenti, hogy Efraim az Ő elsőszülöttje? A
Szentírásból világos (I Mózes 41:51-52), hogy Manassé született
előbb, és nem Efraim. Jézus, mint
Teremtő,
nem felsőbbrendű-e az Ő teremtésénél, vagy valóban Ő Jehova
első teremtménye?
Válasz:
Hogy
Krisztus a teremtményvilág kiválósága, vagy a teremtményvilág
szó szerinti elsőszülötte, teljesen mindegy abban az értelemben,
hogy mindenképpen a
teremtményvilághoz kell tartoznia, ha annak valamije vagy valakije.
/Egyébként a kiválóság-féle pozícióra /is/ lehet
következtetni az elsőszülöttség kapcsán – úgy általában -,
de hogy Jézus elsőszülöttsége nem erre vonatkozik, arról lásd
részletesen a „Teremtmény
volt-e Jézus Krisztus?”
című tanulmányt itt:
4.
Ha csak Isten üdvözíthet, és Istenen kívül nincs más megváltó
(Ésaiás 43:11), akkor azok az újszövetségi szakaszok, amelyek
Jézust megváltónak nevezik, nem istenségéről tanúskodnak? Ha
pedig nem, hogyan egyezteted össze Jézus megváltói szerepét az
Ésaiás 43:11-gyel és a Hóseás 13:4-gyel?
Válasz:
Isten
a Fia feláldozásával váltotta meg az emberiséget /tehát a
megváltás Tőle indult ki/, Krisztus pedig a megváltásnak a
kivitelezője. [Egyébként Izrael megváltásáról is szó van,
akit az ő Istenük szabadított meg /vagy váltott ki a
rabszolgasorsból./] A Jézusnak és az Atyának az egy Istenben
három személy-féle azonosításához az előbbi
megváltói/szabadítói cselekedeteknek semmi közük, Az „egy
Istenben három személy-féle”
-féle teória már azért sem létezhet, mivel az
Atya a Jézus és a mi Istenünk
(Vö. Ján 20:17), és az
Atyán kívül nincsen más Isten
(Vö. Ézsa 44:8; Hós 13:4) Nincsen plusz két személy, akik
külün-külön Istenek lennének, vagy lehetnének.
5.
Ha Jézus egyenrangúnak tekinti magát az Atyával, mint az ember
hitének célpontját (pl. János 14:1), ez nem istenkáromlás-e,
hacsak Jézus nem igaz Isten és Megváltó? Hasonlóan, hogyan lehet
az Atya akarata az, hogy „mindenki
úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát”
(János 5:23), ha Isten Ésaiásnál így szól: „dicsőségemet
másnak nem adom”?
Hogyan magyarázod továbbá meg Jézus szavait a János 17:5-ben a
fentiek fényében?
Válasz:
Ján
14:1-ben nem azt mondja, hogy higgyetek
Istenben,
vagyis/tehát
énbennem
/mintha ő lenne az Isten/, hanem Istenben, Akit a teremtéséből
lehet felismerni (Vö.
Róma 1:20),
és higgyetek énbennem is, akit Isten küldött Izraelnek
Megváltóul. /Köztudott, hogy a zsidók nem fogadták el Jézus
Istentől küldött messiásnak, nem véletlen tehát, hogy a benne
való hitet szorgalmazta./
A
Jézus Atyához mért tisztelete a tiszteletben
azonosítja, nem az Istenségben, és nem az imádatban. Jézus az ő
dicsőségét említette, hogy ismét abban legyen része, Isten meg
a saját dicsőségéről beszélt, hogy azt másnak nem adja.
Egyébként fontos, hogy Isten a „más” alatt kit ért! A
teremtés mögötti akarat dicsősége különben sem illet mást,
hiszen nem a Fiú akaratából származik a teremtett világ, tehát
azzal a dicsőséggel a Fiú sem rendelkezhet. (Vö. Jel 4:11)
6.
Hogyan egyezteted össze Jehova állítását az V Mózes 32:39-ben,
hogy „nincs
Isten kivülem”,
vagy az Ésaiás 45:5-öt, „rajtam
kivül nincs Isten”,
az Őrtorony tanításával, miszerint Jehova Isten, és Jézus egy
isten rajta kívül? (Vö. János 1:1 az ÚV-ban.)
Válasz:
Fentebb
szó volt róla, hogy Jehován
kívül nincsen Isten,
tehát a Jézus Istensége egy másféle /az Atyától ajándékozott/
isteni minőséget takar, és az Atya Istenségének a szintjét nem
éri el. /A háromsághit éppen abban hamis, hogy egy szintre hozza
az Atya-Fiú-szellem Istenségét, köztük semmi különbséget nem
téve. Holott csak az Atyát imádjuk a Fiú által, minden más
imádat, ami nem ezen a módon történik, az cél tévesztés,
bálványimádat./
7.
A Lukács 20:38-ban azt olvassuk, hogy Jehova „nem
a holtaknak, hanem az élőknek Istene”.
A görög θεὸς (Isten)
szó előtt nem áll határozott névelő (ὁ,
az). Jehova istenségét a Lukács 20:38 nem vonja kétségbe ezzel a
megfogalmazással; miért vonja kétségbe az Őrtorony Krisztus
istenségét a János 1:1 alapján, ahol ugyanez a görög szerkezet
áll?
Válasz:
Az
Atyára vonatkozóan nem feltétlenül van mindig az Isten szó előtt
határozott névelő /pl. Máté 4:4-ben sincs, nem csak a Luk 20:38
ban – és más helyeken. Attól még Jehova a Legfelségesebb,
Magasságos, Mindenható Isten./ Jézus viszont nem a Jehova, a
Legfelségesebb, Magasságos, Mindenható Isten. Még ha Istennek is
van nevezve néhol. Fontosabb, hogy a Ho theosz az Atyát jelöli,
nem Jézust. A Tamás Jézusra vonatkoztatott HO theosza viszont nem
Istentől ihletett, hanem egy hirtelen reakcióból származó emberi
kijelentés – lásd feljebb.
8.
Ha Jézus az ÚV János 1:1-e szerint csak „egy isten”, igaz
Isten-e vagy hamis isten?
Válasz:
Jézus a Ján 1:1-ben isteni minőségben szerepel, de nem maga az
Isten. A Ján 1:18-ban Jézus mint „egyszülött Isten” szerepel,
de az Atya nem „egyszülött Isten”, tehát ebben az értelemben
a Fiú nem az Atyát tükrözi vissza, hanem a saját isteni
minőségét azonosítja.
9.
János evangéliumában az „én
vagyok”
mondások („Én
vagyok az életnek kenyere”,
„Én
vagyok a jó pásztor”
stb.) nyilvánvalóan kapcsolódnak egymáshoz, miért van az, hogy
az ÚV az ἐγώ
εἰμί kifejezést
végig helyesen „én vagyok”-nak fordítja, kivéve a János
8:57-ban, ahol „én voltam”-nak? Miért akarták a zsidók
megkövezni Krisztust a János 8-ban, ha csak annyit mondott, hogy
„Mielőtt Ábrahám volt, én voltam”, és nem használta az
Isteni Nevet a II Mózes 3:14-ből: „VAGYOK”?
Válasz:
Jézus magát Isten Fiaként azonosította, soha nem mondta, hogy ő
maga lenne az Isten. Viszont a zsidók már ezt a fiúságot is úgy
fogták fel, hogy magát Istennel azonosítja. Az ő felfogásuk volt
hamis, nem pedig Jézus önazonosítása. Továbbá az is egy hamis
állítás, hogy Jézus lenne a Vagyok, hanem ő csupán képviselte
a Vagyok-ot, tehát Jehova Istent. Az UV fordítás arra teszi a
hangsúlyt, hogy már Ábrahám előtt volt,
nem pedig arra, hogy Ő volt a Vagyok. Az Apcsel 7:35 világosan
mondja, hogy Mózesnek
angyal jelent meg a csipkebokorban
/Jézus/, de a Vagyok az nem angyal!
Lényegében Jézus már
Ábrahám előtt volt, ez félreérthetetlen. De a Vagyok kifejezés
az félreérthető, mert sokan arra használják, hogy Jézust a
Vagyokkal azonosítsák és alátámasszanak vele egy nem létező
szentháromságot. Mert nem mindegy, hogy a szent háromság egy
Istene, vagy az egy Isten szentháromsága. Ez utóbbi állítás
ugyanis hamis, az előbbi meg igaz.
Forrás:
folyt. köv.