A világegyetem legtávolabbi spirálgalaxisának egyik kiterjedt
rendszerében volt egy Flux nevű bolygó, melyen egy népszerű
ideológia teljesen megosztotta az ott élő értelmes lényeket. Az
egyik tábor - és ehhez tartozott a többség - azt az ideológiát
vallotta, miszerint: szuverenitásom sérthetetlenségén nem engedem,
hogy csorba essen! Ez alapjában véve azt jelentette: "Úgy úgy élek, ahogy
akarok, mint mindenki más is éljen úgy, ahogy neki tetszik."
Voltak
forgalomban (bár felszínes) életszabályok, melyeknek célja volt
a nyílt erőszak megfékezése, mégis mindezek csak
látszatkorlátozásoknak tűntek, hiszen a saját fej után menés
hiányosságai a bolygó egészére kivetítve összeadódtak (!!!),
aminek következtében az egész társadalom és a hatalmuk alá
kényszerített természeti környezet globális és egyre növekvő
károkat szenvedett.
Ezek
a lények – bár kívülről felismerhetetleneknek bizonyultak, de
mégis – fekete páncélruhát viseltek, a szuverenitás
páncélruháját. Vezetőjük különösen drabális,
nehéztüzérségű egyenruhát hordott; koromfekete, acél
köpönyeget, vasabroncs álarcot, és mély, rekedtes, suttogó
hangjáról, félelmet keltő megjelenéséről már messziről fel
lehetett ismerni. Ő testesítette meg a gonosz haderők fejedelmét,
negatív, romboló hatása az egész bolygón érvényesült.
Volt
viszont egy kisebb csoport, akik valamennyien könnyű, fehér
vászonruhát viseltek, és egy finom mívű kardot hordtak az
oldalukon. Az ő vezetőjük a szépség és a jóság hercege volt,
aki azt tanította követőinek: a szeretet a legjobb út
mindenhez, ezért mindenki kövesse a szeretet törvényét,
amely az univerzumot teremtő szeretet Szellemétől származik.
A
két tábor között összebékíthetetlen ellentét feszült, hiszen
a fekete ruhások mozgatórugója a bensőjükben megbújó önzés
volt, amely meggátolta őket abban, hogy feladják életfilozófiájukat. A fehér ruhások viszont szerették volna
megnyerni őket az önzetlenség és a szeretet mindent
felvirágoztató eszméjének. Ennek érdekében a szüntelen
érvelés, meggyőzés, jó útra térítés módszerét alkalmazták.
Egy hatalmas virtuális képernyőn úgy látszott, hogy szüntelen
kardforgatás folyik a két tábor tagjaiközött,
mely valójában ideológiaháború volt.
A
fehér ruhások taktikája azt célozta, hogy á t ü s s é k a
fekete ruhások páncélját, és ha ez sikerült, akkor a találat
helyén egyre növekvő, kiterjedt hasadék keletkezett. Ettől megtört
a fekete ruhások fejedelmének züllesztő ráhatása, és az illető
attól fogva kezdett vonzódni
a szeretet eszméjéhez. Kellő ráhatások után gondolkodását
teljesen átformálta, és átállt a fehér ruhások közé. Azok
pedig örömmel és nagy szeretettel fogadták. Lehullt
róla egy – elméjét és szívét gúzsba kötő - láthatatlan
lepel, amely megvakította, és hideggé, számítóvá,
karrieristává tette, az anyagiasság és az érdek érzelemsivár
bábjává.
Ez
a harc igen sok ideig folyt a két tábor között, és akiknek
fekete páncélját nem tudták áttörni
a fehér ruhások, azoknak homlokára tettek egy észrevehetetlen
jelet a kardjukkal.
Szüntelenül
azon fáradoztak, hogy akit csak lehetséges, áttérítsenek a jó
oldalra, ha meg ez nem sikerül, akkor megjelöljenek. Aztán egyszer
csak bekövetkezett a régóta várva várt nap, amire természetesen
a fekete ruhások egyáltalán nem számítottak: az univerzumot
fenntartó szeretet szelleme kinyilvánította hatalmát és
haragját velük szemben – egy szempillantás alatt
energiagalacsinná zsugorodtak és megsemmisültek.
Akkor
a fehér ruhások örökölték az egész bolygót, és a szeretet
mindenre elégséges ereje által felvirágoztatták azt, minden
túlélő örömére és boldogságára, de legfőképpen a
szeretet szellemének örök dicsőségére.
A
fenti történet azt hivatott demonstrálni, ami több ezer éve ezen
a földön történik. Hogy valóban két alapvető ideológia osztja
meg az emberiséget, jól példázza a következő két, nyilvánosság
előtt elhangzott rádiónyilatkozat. Lássuk előbb a pozitív
oldalt. Gimes Júlia beszélgetőpartnere
Gulyás Balázs, a stockholmi Karolinszka egyetem agykutatója, a
MTA külső
tagja:
„Én
az egész munkásságom során azt tapasztaltam, hogy a természet
csodái olyan
hihetetlen gazdagságot és olyan hihetetlen komplexitást tárnak
elénk, amelyet én a magam részéről nem tudok egyszerű
mechanisztikus, fizikai törvényekkel magyarázni, hanem
napról napra, minél többet próbálok megérteni ezekből a
titkokból, annál több tárja magát elém, és annál mélyebb
meggyőződésem, hogy sokkal mélyebb, sokkal nagyobb összefüggések
állnak a természet titkai mögött, mintsem hogy azt
mechanisztikus, materialisztikus elvekkel meg tudjuk magyarázni…
Tanáromat,
Szenthágotai Jánost egy brüsszeli nemzetközi konferencián
megkérdezte egy angliai egyetem filozófia professzora, hogy hisz-e
Istenben, vagy egy olyan lényben, aki fölöttünk áll, és
mindenható? Azt mondta, hogy igen, hisz. És hisz-e abban, hogy
egyszer majd még élni fog halála után is? Azt válaszolta, igen,
hiszek.
De
hát professzor úr, ön egy természettudós, agykutató, hogy
képzeli mégis ezt el, amikor meghalunk, az agyunk szétesik
atomokra és molekulákra, azután elenyészik, más élőlények,
más természeti lények atomjaivá válik a nagy körforgás során
– elhiszi, hogy előbb-utóbb ez összeáll majd valamivé, és ön
vissza fog térni?
Azt
válaszolta, kérem, én nem azon gondolkodom, hogy milyen formában,
hogyan, én egy dologban hiszek, hogy létezik valami nagyobb létező
nálunk. És én ebben hiszek, és az összes többi nem érdekel,
mert ha ez így van, akkor garantáltan nem enyészünk el mi sem…
Úgy hogy úgy gondolom én is (mint tanárom), nem a hogyanok és a
mikéntek, hanem a létezés léte, lényege a döntő itt, az hogy
minél többet látjuk a természetet, és érzékeljük mint kutatók
a természet titkait, a sok csoda mögött valami olyan sejlik föl,
ami arra enged k ö v e t k e z t e t n i, hogy nem az enyészet
diktálja a természetben a törvényeket, hanem valami csodálatos,
valami pozitív erő.
A francia
Levinas elmélete az, amelyet mélyen hiszek, hogy az emberi arc az
amely föltár, fölsejtet egy másik dimenziót egy magasabb rendű
világból, és számomra, ha a tudományos felfedezések vagy a
tudományos magyarázatok sokszor esetleg azt is jelenthették, hogy
teljesen materialista magyarázatokat is lehet találni olyan
kérdésekre, amelyeket az ember fölvet munkája során, pl. a
magasabb szellemi működésekkel kapcsolatban, akkor is mindig
valahol a másik oldal ott volt előttem, a másik ember, a másik
ember arca, az abból áradó, sokszor azt kell hogy mondjam,
transzcendentális tapasztalás/tapasztalat, amelyik azt mutatta,
hogy lehet, hogy a tudomány eszközeivel sok mindent meg lehet
magyarázni, de az emberi kapcsolatok, és ezen belül is, különösen
a SZ E R E T E T, a vonzódás valaki iránt, a
ragaszkodás, a féltés, ezek olyan
dolgok, amelyek egy sokkal másabb világról árulkodnak, amelyben
hiszek.”
A
negatív oldalt ugyancsak a rádió nyilvánossága előtt Zelki
Jánosnak adott nyilatkozatában Ferenc Győző, költő-egyetemi
tanár képviseli.
Z.J.:
- Hogy van az, hogy az ember bizonyos kor után
a világ egészén is gondolkodik, akkor támadnak olyan
kényszerképzetei, hogy túl nagy a
rend a minket körülvevő világban ahhoz, hogy olyan bizton lehetne
állítani, hogy ez csak úgy magától és véletlenül jött létre.
F.Gy.:
- Aki kerülni akarja a vallásos
terminológiát, pl. általában valamilyen felsőbb erőnek, vagy
hatalomnak, tehát
nem emberarcú istennek tekinti. Igen, ide eljutnak nagyon sokan, és
végül is majdnem mindegy, hogy azt mondjuk, ezek fizikai és kémiai
meg biológiai törvényszerűségek,
vagy pedig egy valóban létező, nagyobb erőnek az elrendezése…
Nincs
bennem ellenállás isten létezésének a gondolatára, ebben a
bizonyos rendező elvben, vagy rendező erőben vagy nagyobb
hatalomban nagyon szívesen találok én is megnyugvást.
Emberarcú Isten létében már nem lennék olyan biztos, ha
megszorongatnának, hogy, na igen, de most figyel-e engem, hogy mit
rosszalkodom. Ez mosolyogtatóan gyermeteg dolog. Nem a félelem
miatt kell erkölcsösnek lenni, vagy jónak, akkor már régen
rossz…
AZ ÉN ISTENEM (vers, 2OO1)
"Az
én istenem nem személyes isten/
nem
várom, hogy személyemen segítsen/
sosem
jutalmazott, de meg se dorgált/
a
teremtéssel elvégezte dolgát/
s
ha létezik is még a maga módján/
azóta,
félek, nincs sok köze hozzám/
megyünk
a magunk útján mind a ketten/
az
én utam is kifürkészhetetlen."
A
fenti nyilatkozatot tekinthetjük a látszathitűek filozófiájának
is. Úgy is fordíthatnánk: hitetlenségem
sérthetetlenségén nem engedem, hogy csorba essen!
Mert
a valóságban hitetlenség az, ami mögött csak szóvirág díszlik,
de teherbíró cselekedetek nem támasztják alá! Sokan állítják,
hogy hisznek, de ez olyan, mint zugpecások futása a horgásztónál,
két potykával a hónuk alatt. Az egyik megkérdezi:
-
Te hiszel a halőr létezésében?
-
Már hogyne hinnék? Nagyon is hiszek a f a l á b ú halőr
létezésében!
-
Akkor meg minek futunk?
Hasonló
értékű az a hit is, amelyik kénytelen a természet rendjére
istent-bólintani, de azt már
határozottan elutasítja, hogy a Nagy Rendező beleszóljon az
életvitelébe. Magát ugyan személyiségnek tartja, de Istent
csupán személytelen ősrezgéssé degradálja.
Ebből az
alapállásból azután egyenesen következik a saját fej után
menés hiányossága, mely a bolygó egészére kivetítődve
összeadódik!!! Végeredmény: az egész társadalom, és a hatalmuk
alá kényszerített természeti környezet globális és egyre
növekvő károkat szenved.
Egyetlen
személynek van tökéletes rálátása arra, ami ezen a bolygón
folyik, és ez a személy -JAHVE/JEHOVA ISTEN-, Aki a Szent Bibliában
a szellemi röntgendiagnózis orvosi látleletét is megadta. Ebben
olvashatjuk: „Semmi és senki nem rejtőzhet
el Isten elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, minden
nyitva van előtte. És Ő az, Akinek mind elszámolással
tartozunk..” (Zsidókhoz írt levél az újszövetségben,
4.rész,13.vers, Egyszerű fordítás)
Az
Ő láthatatlan létezéséről a következőket írja Pál apostol
ihletés (sugalmazás) alatt:
„Isten
örök hatalmát és isteni természetét emberi szem nem láthatja.
Ezeket mégis érzékelheti és megértheti mindenki, a világ
teremtése óta, amikor Isten teremtményeit látja.
Így tehát nincs mentség azok számára, akik felismerték Istent,
de mégsem tisztelték Őt Istenként, sem nem voltak hálásak
Iránta.
Ezért
gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban
elsötétült. Bár magukat bölcseknek tartották, bolondok lettek.
Az
örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette
bálványokat imádtak, amik halandó emberekre,
madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.
Ezért Isten elhagyta őket,
és engedte, hogy szívük gonosz vágyait kövessék: szexuális
bűnökben éljenek, és egymás
testével gonosz dolgokat műveljenek.
Az
Istenről szóló igazságot hazugsággal
cserélték fel. A Teremtő Isten
helyett azokat imádták és szolgálták, amiket Isten teremtett.
Pedig az imádat egyedül Istent illeti, Aki örökké áldott
legyen! Ámen.” (Róma 1:2O-25. Egysz.ford.)
Talán
nem nehéz felismerni a körülöttünk lévő világról szóló
élethű leírást/korrajzot, amit a Biblia utolsó napokként
ír le, hiszen akaratlanul is ebben élünk. (vö.2.Timótheushoz írt
levél 3:1-5) De nagyon nem mindegy, hogy melyik oldalon állunk,
melyik oldalon harcolunk.
Azok
oldalán, akik küzdenek hitetlenségük szuverenitásának
fenntartásáért, vagy azokkal vállvetve, akik jobb belátásra
és nemesebb útra kívánják téríteni a saját fejük után
menőket.
Vajon
mi vágyunk az Isten után, vagy futunk az Isten elől? Ne hogy
naivan azt higgye bárki
is, hogy a valakihez-tartozás területén semleges maradhat.
A vasabroncs-álarcosnak is
van kiépített stratégiája, amely azt mondja: HA NEM VAGY ISTENÉ,
AKKOR AZ ENYÉM
VAGY! És hogy ez mennyire igaz, a Biblia is kijelenti: „Tudjuk,
hogy mi Istenhez tartozunk,
de a világ a gonosz hatalmában van.” (1János 5:19,
Egysz.ford.)
S
hogy mit eredményez ez? Az ateista/evolucionista filozófiát és a
hamis vallást: „Ez a szellem működik
mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek.”
(Efézusi levél 2:2. Egysz.ford.)
Az
embereket azokkal a tanításokkal vezették félre, hogy egy nagy
semmiből ősrezgéssel létrejött a nagy bumm, a láthatatlan
energia meg fölszervezte önmagát elképesztően precíz
látható atomi-csillagászati-biológiai univerzummá.
Csakhogy
az emberiség eddig akárhány bummot látott, az mindegyik csak s z
é t rombolt, és s o h a nem épített!!! Kinek van türelme a
fehér falra matyó hímzést festetni robbanó kávéfőzővel?
Kinek van kedve a relatív tökéletlenség állapotában lévő,
fokozatos fejlődés stádiumának harmadában leledző
szaporodószervével szaporodni, amikor még a kenőanyagot a vak
természet nem találta föl?!
Hogy-hogy
nem haltak ki az évezredek során a félkész/féllábú/félig
kifejlődött szaporodószervű élőlények? Ellenben a gonoszság a
földön soha nem látott mértékben megszaporodott, mert hogy a
'kenőanyagot' az ördög szolgáltatja!
Az
evolúció pedig nem más, mint az ateista tudomány hivatalos ü r
ü g y e, amivel szándékosan kitér Isten elől, és amire olyan
jól lehet hivatkozni a saját fej után menő tömegeknek.
Viszont
a szeretetet és a tervezőmérnöki szellemet az isten testesíti
meg, Aki "méltó
rá, hogy övé legyen minden dicsőség, tisztelet és erő, mert ő
teremtett mindent, és mindent az ő a k a r a t a hozott létre".
(Vö. Jelenések könyve 4:11, Egysz.ford.)
Ha
Ő nem programozza az emberi agyat a nyelvtanulásra, a szellemi
képességek birtoklására, akkor az ember is olyan ösztönlény
lenne, mint az állatok. Ellenben Ő szabad akarattal teremtett
minket, hogy kinyomozhassuk az Ő bölcsességét a DNS-ben, és
megtalálhassuk az Ő törődésének szerető kedvességét a
Bibliában.
Ez a felbecsülhetetlen értékű
könyv a szellemi hadviselés kardja és legfőbb védelmi eszköze.
(vö. Efézus 6:11-18) Próbálták már áttörni vele
hitetlenséged szuverenitásának páncélját?
És
sikertelen volt és a mai napig is az? Akkor ne legyenek kétségeid
afelől, hogy ezzel saját magadat jelölöd meg. Ellenben "az
igazi imádók szellemben és igazságban imádják az
Atyát, mert Ő ilyen imádókat keres
magának!" (vö.János
evangélium 4:21-24)
Az igaz vallás tehát KIZÁRÓLAGOSAN
ATYAIMÁDÓ, nem pedig Fiú, Szentlélek, Szűzmária, Buddha,
Krisna, Allah, pénz, stb… imádó!
Ha
mindezektől eltérően vonz a szeretet Istentől
jövő békességes útja, ne habozz társulni az
evangéliumhirdetőkhöz. Isteni garancia van arra, hogy „a
jövendő a béke emberéé” – és ez a tiéd is
lehet!!! (vö. 37. Zsoltár 37.vers)
U.I.
A Titanic tragédiájának tanulsága: csak mentőcsónakban lehet
túlélni a katasztrófát!
Ez
a világ pedig saját végzete felé halad, hiszen semmilyen
tekintetben nem az igazságra épült
fel, hanem a mérhetetlen profithajhászásra, ember és környezete
kizsákmányolására, a hatalmi pozíciók megszerzésére és
megtartására.
A
mentőcsónakot az igaz imádat jelenti, az Istennel
való mindennél értékesebb kapcsolat kialakítása és ápolása.
Ebben nyújt segítséget a Biblia oktatóprogramja. Ha úgy
döntöttél, hogy igénybe veszed – ez jelenti életed legjobb
döntését!