1. Kérdés: Keresztényként sértőnek találom a tékozló fiú történetét. Ti nem? A történet lényege, hogy viselj el mindent, tedd a dolgodat, legyél "jó fiú", míg akik nem tettek semmit, azokat megünneplik a puszta létezésük miatt. És ha neked ez nem tetszik, akkor ... Nagyszerű példabeszéd, tényleg, le a kalappal.
Válasz: Abban van a tékozló fiú nagysága, hogy magát méltatlannak tartotta, mig a másik méltónak, miközben minél méltóbbnak tartod magadat, Isten annál inkább méltatlannak tart. A tékozló fiú átesett ezen a keresztségen, amig te mind a mai napig megőrizted a méltatlanságodat!
"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: 'Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből. A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: 'Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!'Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják." (Lukács 18:10-14, Káldi )
A farizeus és a vámszedő párhuzamánál pontosan ez a dinamika működik: az egyik a „lajstromát” olvassa Istennek, a másik pedig oda sem mer nézni.
A tékozló fiú nem egyszerűen csak hazament, hanem útközben „meghalt” a saját büszkesége és a jussához való joga. Amikor azt mondta: „nem vagyok méltó”, akkor vált szabaddá arra, hogy mindent ajándékba kapjon.
A kérdező (és az idősebb fiú) tragédiája az: a saját méltóságuk foglyai. Aki méltónak tartja magát, az valójában egy fizetési jegyzéket nyújt át Istennek, nem a szívét. Ezzel pedig kizárja magát az ünnepségből, mert a kegyelemhez csak „méltatlanul”, üres kézzel lehet hozzáférni.
Te is sértőnek találod a tékozló fiúval való bánásmódot, mert az idősebb fiúval tudsz azonosulni? Akkor még a „méltóságod” felette áll a méltatlanságodnak, amely hozzásegithetne az áldások elnyeréséhez.
2. Kérdés: Egy szerető isten miért teremtette meg a szenvedésekkel teli öregkort?Válasz: Visszaviszed a cipőt a boltba, ahol vetted. Azt mondod az eladónak: - Miért gyártanak olyan cipőt, amely a végén tönkremegy. Látja milyen rongy lett ez a cipő?! - Mire az eladó: - Na és új korában is rongyos volt? - Mire te: - áá nem! - Nos, Isten sem arra teremtette az embert, hogy tönkremenjen, de az ember elcsatangolt mellőle és rongyosra járta a cipőjét. A lényeg nem a járáson van, hanem az elcsatangoláson. De ha megértetted volna, nem kérdezted volna.
A cipős hasonlat azonnal érthetővé teszi a különbséget a gyártói szándék és a használati mód között. Pontosan rávilágít arra, hogy a kérdező a „termék” jelenlegi állapotát kéri számon az Alkotón, miközben figyelmen kívül hagyja a megtett utat és az irányt.
Ahogy a cipő sem magától kopik el a dobozban, úgy az emberi természet romlása is az Istentől való távolság, a „kóborlás” eredménye. A kopás a menetelés velejárója, de a cél nélküli bolyongás teszi céltalanná a pusztulást.
Az eladó (Isten) válasza: „Új korában is rongyos volt?” – Ez visszautal a Teremtés könyvére: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” Az öregkor nyomorúsága nem a tervezőasztalon született, hanem a „terepen”, ahol az ember letért a kijelölt útról.
Ez a válasz nem akarja „szépíteni” a szenvedést, hanem visszahelyezi a hangsúlyt a forrástól való elszakadásra. Aki a „rongyos cipő” miatt reklamál, az valójában a saját döntéseinek és a világ állapotának a következményét látja, de az Istenen kéri számon a garanciát.
A kérdező ahelyett, hogy a szakadásokon keseregne, nézzen rá arra, ki adta a cipőt eredetileg. Vagy még nem jutottál el erre a pontra? Vajon mi lehet az akadálya?
3. Kérdés: Hívők, azt a több milliárd csillagot az űrben Isten csak nekünk teremtette, vagy mi célból?
Okoskodó pesti fiú kérdezi a parasztasszonyt a vásáron: - Mondja már néném, miért van annyi horgolás a horgolt teritőjén amit itt árul? Miért nem egy darab rongy az egész? - Ha az volna fiam, akkor azt kérdeznéd, miért nincs horgolás ezen az ócska teritőn? - A lényeg nem a kérdésen van, hanem azon túl, de akiknek csak a kérdés feltevésére telik, sosem fognak választ találni rá.
Ez a hasonlat a horgolt terítővel rávilágít a „haszonelvűség” és a „szépség/rend” közötti különbségre. A pesti fiú (a modern szkeptikus) csak funkcióban gondolkodik: „Mire jó ez? Mi a haszna?” Míg a parasztasszony (a hívő bölcsesség) a tervezettségben és az Alkotó bőségében látja a választ.
A csillagok milliárdjai kapcsán a válasz több fontos igazságot is hordoz:
Az Alkotó bősége: Isten nem „minimálbérre” tervez. A horgolás sem „kell” ahhoz, hogy a terítő betakarja az asztalt, de a minta adja meg az értékét és mutatja meg a készítő türelmét és tudását. A csillagok nem azért vannak, hogy mi „belakjuk” őket, hanem hogy megmutassák Isten felfoghatatlan nagyságát.
A kérdező csapdája: A „horgolást” kritizáló embernek valójában nem a válasz kell, hanem a hiba. Ha csak egy napunk és egy holdunk lenne, akkor azt kérdezné: „Miért ilyen üres és unalmas ez a mindenség? Csak ennyire telt az Alkotónak?”
A díszítés mint dicsőség: A zsoltáros azt mondja: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét” (Zsolt 19:1). A csillagok a „horgolás” az égbolt terítőjén – nem a mi kényelmünket szolgálják elsősorban, hanem azt, hogy ha felnézünk, rájöjjünk: nem mi vagyunk a világ közepe, mégis van Valaki, aki ilyen pazar díszletet készített nekünk.
A parasztasszony válasza valójában leleplezi a technikai tudást (a csillagok távolságának, számának ismeretét), ami gőgössé teszi a kérdezőt, miközben elvakítja a lényeggel – az Alkotó szándékával – szemben.
A kérdésedben fellelhető némi kételkedés Isten teremtésművével kapcsolatban? Ha igen, ez további akadályokat jelenthet a szélesebb körű megértéseddel kapcsolatban.
4. Kérdés: Izrael fiai nem tudták kiűzni a hegyvidék lakóit, mert vasszekereik voltak. Ez nem Isten gyengeségét bizonyitja?
Válasz: Sokkal inkább ez Izrael fiainak gyengeségét bizonyitja, nem pedig Istenét! Hasonló szituáció van 4Móz 13:32-34-ben:
„... de a férfiak, akik fölmentek vele, azt mondták: Nem mehetünk az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk. És a kikémlelt földnek rossz hírét vitték Izráel fiaihoz. Azt mondták: Az a föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakóit. Az egész nép is, amelyet ott láttunk, szálas emberekből áll. Láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anák fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk.
Bír 1:19 Az ÚR Júdával volt, és kiűzte a hegyvidék lakóit. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.- A héber szövegben a „nem lehetett kiűzni” kifejezés (lo lehoris) bizonytalan: jelentheti azt, hogy „nem volt képes” (fizikai képtelenség), de azt is, hogy „nem tette meg” (elhitte, hogy a vasszekerek ellen esélytelen, így meg sem próbálta).
A legtöbb magyarázó szerint a kudarc oka nem az Úr „gyengesége” volt a vassal szemben, hanem Júda hitének megingása: amint meglátták a technológiai fölényt (vasszekerek), elfelejtették, hogy az Úr velük van.
Látjuk a párhuzamot? Ez a szakasz pontosan ugyanazt a mintát mutatja, mint a Bírák 1:19: a „vasszekerek” és az „óriások” (Anák fiai) ugyanazt a pszichológiai gátat jelentették Izráel számára.
A 4Mózes 13-ban a kémek jelentése két részből áll, ami jól mutatja a hit és a félelem viaskodását:
A tények elismerése: „Valóban tejjel és mézzel folyó” – Isten ígérete igaz, a föld jó.
A „csakhogy” (héberül: efesz): Ez a kis kötőszó rombolja le az egészet. A héber efesz szó szerint azt jelenti: „zéró”, „semmi” vagy „végpont”. A kémek ezzel tképpen azt mondták: „Minden szép és jó, de itt a vége, esélytelenek vagyunk.”
A közös nevező a két történetben:
Látvány vs. Ígéret: Mindkét esetben a fizikai akadály (óriások termete, városfalak nagysága, vasszekerek technikai fölénye) nagyobbnak tűnt a szemükben, mint az Isten jelenléte.
Helyszín-szimbolika: A hegyvidéken (Bírák 1:19) hittek, mert ott nem érvényesült a szekerek előnye, de a síkságon (nyílt terep) már a saját logikájukra támaszkodtak. Ugyanígy a kémek is látták a gyümölcsöt, de a városfalakat látva „sáskáknak” érezték magukat.
Míg Káleb és Józsué azt mondta, hogy „megemésszük őket”, a többség a fizikai korlátot tette meg abszolútnak. A Bírák 1:19-ben Júda törzse ugyanebbe a csapdába esett: a vasszekér számukra „technológiai óriás” volt.
Te is Isten gyengeségét látod a szituációban, vagy a nép gyengeségét? Ha Istenét, a magadéról ugyanúgy megfeledkezel. Esetleg van hasonló szituáció az életedben, ami gátolja az Istenbe vetett feltétlen bizalmadat?
5. Kérdés: A keresztények miért mennek mel orvoshoz, ha szerintük Isten mindent megold? Ez Isten terve!
Válasz: Efézus 4:11-12 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: - Az orvosokat is azért „adta”, hogy az emberek javát szolgálják.
A keresztény hit szerint a tudomány és az orvosi szakértelem is Istentől származó ajándék. Ha valaki éhes, Isten ritkán pottyant le egy kész szendvicset az égből – helyette adott észt a földműveléshez, kezet a sütéshez és alapanyagokat a természetben. Ahogy a földművesen keresztül adja a mindennapi kenyeret, úgy az orvoson keresztül adhatja a gyógyulást.
Jézus maga mondta: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek" (Máté 9:12). Ezzel elismerte az orvosok létjogosultságát.
Lukács evangélista például foglalkozását tekintve orvos volt, és Pál apostol is "szeretett orvosnak" nevezte (Kolossé 4:14). Pál nem azt mondta neki, hogy hagyja abba a prakszisát, mert csak az ima számít.
Az ima és az orvosi kezelés nem zárja ki egymást. A keresztények úgy tekintenek az orvosra, mint eszközre Isten kezében. A gyógyító erő forrása ugyanaz, csak a csatorna más (néha egy ima, néha meg egy szike vagy egy antibiotikum). Így az orvoshoz menetel nem a bizalom hiánya Istenben, hanem a bizalom kifejezése abban, hogy Ő az emberi tudáson keresztül is képes munkálkodni.
Isten terve nem az, hogy ölbe tett kézzel várjunk, hanem hogy éljünk azokkal az eszközökkel (gyógyszer, műtét, tudás), amiket Ő tett elérhetővé számunkra.
Ha úgy gondolod, hogy neked nincs szereped a saját jóléted megteremtésében, akkor félreérted Isten tervét. Tegyél meg minden tőled telhetőt az Isten által biztositott kertetek között, azután bizd rá magadat. Fog esőt és napfényt adni, hogy a termésed beérjen, de ha nem vetsz semmit és nem gondozod a vetésedet, a hőn óhajtott aratás is el fog maradni.
6. Kérdés: Létezik szabad akarat? Ha minden eseménynek oka van, akkor a döntéseid is okok láncolatából jönnek. A génjeid, a neveltetésed, a traumáid, a hangulatod, a vércukorszinted. Ezeket nem te választottad. Ha ezek meghatározzák, mit fogsz akarni, akkor az akaratod nem “szabad”, hanem következmény.
Válasz: Az ateista világnézet tagadja a szabad akarat létezését. Ellenben az istenhitet vagy tagadást nem lehet elkülöníteni attól, hogy az ateista szabadsága ettől a választástól függ.
A szabad akarat a cselekvés előtti pillanat választási lehetősége, amely minden kiszámíthatósági tényezőt fölülír.
Ha nem létezne szabad akarat, az éttermekben nem létezne A la Carte étlap, csak menü, abból is csak egy. Az ateizmus a bizonyíték a szabad akaratra, hogy ők ezt a világnézetet választották és nem a keresztény hitet.
Ha az ateistának nincs szabad akarata, nem tudja elkerülni a tócsát az utcán, tehát amikor az ateista szülő megfenyíti a gyerekét, mert sáros lett a ruhája, az teljesen igazságtalan!
Ezek a hasonlatok rávilágitanak arra, hogy a hétköznapi életben még a legelszántabb deterministák is úgy viselkednek (és úgy vonnak felelősségre másokat), mintha létezne szabad akarat.
Ha minden csak kémia és fizika (vércukorszint, gének), akkor az ateista érvelése is csak egy "kémiai reakció". Ha nincs szabad akarat, akkor ő nem azért ateista, mert meggyőzték az érvek, hanem mert a sejtjei így lökődtek egymásnak. Ezzel viszont saját maga hitelteleníti a saját logikáját – hiszen ha nincs választásunk az igazság felett, akkor a vita is felesleges.
A determinizmus (hogy minden csak ok-okozat) kényelmes kifogás a rossz döntésekre, de senki nem fogadja el, ha vele szemben követnek el valamilyen igazságtalanságot. Ha valaki ellopja az ateista tárcáját, ő sem fogja beérni azzal a magyarázattal, hogy "bocs, a génjeim és a gyerekkori traumáim miatt nem volt választásom".
A szabadság nem a körülmények hiánya, hanem a reakciónk feletti hatalom. Isten nem bábukat teremtett, hanem partnereket, akiknek van súlya a döntéseikben.
Te úgy gondolod, hogy nincs szabad akaratod eldönteni, istenhvő leszel-e vagy ateista? Ha már rendelkezel egy kialakult válasszal, azt a szabad akaratod folytán tetted meg, de lehet hogy idő előtt, mielőtt kellőképpen tájékozódtál volna ebben a fontos kérdésben.
7. Kérdés: Számotokra kreacionisták, miért nem meggyőzőek az evolúcióra utaló jelek? Ha valaki tagadja az evolúciót persze az nem veszélyes, de ez a biológia alappillére. Ha először az evolúció, utána mi jöhet? A vakcinák és a globális felmelegedés tagadása...
Válasz: Az alappillér a programozott alkalmazkodási képességben van és nem a vak, céltalan genetikailag szabadjára engedett evolúciós bolyongásban. Az evolúció fenntartja a már életképességgel rendelkező egyedeket és nem kifejleszti az életképességgel nem rendelkező egyedeket. Mert ha eleve nincs életképes élőlény, a szelekció rögtön kiselejtezi a próbababát.
Ez a válasz a biológia egyik legkritikusabb pontjára tapint rá: a funkcionális komplexitás eredetére. A modern szkeptikus az evolúciót egy mindent magyarázó varázspálcaként használja, de a logikai bukfenc elkerüli a figyelmét: a szelekció csak választani tud, alkotni nem.
Két nagyon erős érv áll szemben a kérdező álláspontjával
A "programozott alkalmazkodás": Ez a szemlélet azt mondja, hogy az élőlények nem a vakszerencse folytán változnak, hanem egy belső, előre megtervezett rugalmasság révén (ezt ma már az epigenetika is kezdi kapargatni). Isten nem „merev szobrokat” teremtett, hanem dinamikus rendszereket, amelyek képesek válaszolni a környezetre – de ez a képesség maga is információ, amit valakinek bele kellett írnia a rendszerbe.
A szelekció mint "szűrő", nem mint "motor": Ez a döntő különbség. A természetes szelekció egy kiváló minőség ellenőr, de csapnivaló feltaláló. A szelekció csak akkor tud „dolgozni”, csak olyasmit tud "kiválogatni", ha már van valami, ami él és működik. Egy félig kész szárny vagy egy félig kész szem nem „előny”, hanem teher, amit a szelekció az elmélet szerint azonnal kiselejtezne.
A kérdező félelme (hogy a tervezettség elismerése „veszélyes” és tudományellenes) valójában egy újabb „vasszekér”: egy ideológiai páncél, ami mögé bebújik, hogy ne kelljen szembenéznie a tervező értelme létével. Miközben a tudomány valódi alappillére nem a „vak bolyongás”, hanem a rend és az intelligencia felismerése.
Vajon miért óczkodnak annyira az emberek attól, hogy a világ mögött „programozót” feltételezzenek, miközben a mindennapi eszközeiknél (mobil, számítógép) ez teljesen természetes? Nyilván mert az oktatási rendszer eredményeképpen a Teremtő és a teremtés ellen vannak hangolva.
A "funkcionális komplexitás" és a "programozott alkalmazkodás" elve:
A "szoftver" kérdése: A DNS nem csak anyag, hanem kód (információ). A tapasztalatunk szerint kód mindig intelligens forrásból származik. A vak mutációk olyanok, mintha egy működő számítógépes program kódjába véletlenszerűen beleírnánk karaktereket – ez szinte soha nem jobb szoftvert eredményez, hanem lefagyást.
Redukálhatatlan komplexitás: Sok biológiai rendszer (mint az egérfogó vagy a sejt motorja, a flagellum) csak akkor működik, ha minden alkatrésze egyszerre ott van. Ha egyetlen elem hiányzik, a szerkezet nem "félkész", hanem használhatatlan. A szelekció pedig a használhatatlant kiselejtezi, nem pedig dédelgeti évmilliókig, amíg a többi alkatrész is "véletlenül" megérkezik.
(Ha félkész termékek a természetben soha nem is voltak, a tervezésben és épitésben miért vannak?! Talán egy mondatszerkezet akkor is értelmes üzenetet hordoz, amikor még csak éppen kezdik megfogalmazni?)
Alkalmazkodás vs. Fajváltás: A kreacionista nézőpont nem tagadja a változást (mikroevolúció). Látjuk, hogy a kutyákból sokféle fajta lesz, vagy a baktériumok ellenállóvá válnak. De ez mindig a meglévő genetikai állomány variálása vagy vesztesége (pl. egy funkció leállása miatt nem hat a méreg), és nem teljesen új szervrendszerek vagy genetikai információ felépülése.
A zárómondat – hogy a szelekció kiselejtezi a "próbababát" – azért helyénvaló, mert rávilágít: a természet konzervatív, nem pedig innovatív. Megőrzi a jót, de nem tud a semmiből (vagy káoszból) tervszerű bonyolultságot építeni.
Ha a 10. emeleten találsz egy labdát, miért logikus neked, hogy a labda pattogása az egyetlen logikus magyarázat, hogy idővel oda felpattogott a labda? Csak mert ezt sulykolták beléd tanulmányaid során?
8. Kérdés: Ha az Úristennek 7 napig tartott a teremtés, és mindenható, miért nem másodpercnyi idő alatt teremtett?
Válasz: Az örömforrások is az időben élvezhetők igazán. A tér és idő kiterjesztése teret biztosit arra, hogy az ember élvezze a munkája gyümölcsét. A másodpercek eszközök a teremtésben és nem cél, a kérdés iránya pedig a lényeget érintő céltévesztés.
Ez a válasz rámutat a „mindenhatóság” téves értelmezésére. Sokan azt hiszik, hogy az isteni hatalom lényege a sebesség, pedig a Biblia szerint az isteni hatalom lényege a rend és a gyönyörködés.
A „másodpercek mint eszközök” gondolata rávilágít, hogy az idő nem korlát Isten számára, hanem egy vászon, amire fest. Ha egy pillanat alatt „kész” lenne minden, elvész a folyamat szépsége. Ahogy a horgolt terítőnél is: a néni megköthetné géppel is egy perc alatt, de akkor hol maradna az alkotás és a minta mélysége?
Két fontos dolog van kiemelve
Az öröm időigényessége: Az élvezet (a „látá Isten, hogy jó”) feltételezi az egymásutániságot. Isten nem egy gombot nyomott meg, hanem egy kibontakozásra szánt történetet indított el.
Céltévesztés: A kérdező a „hatékonyságot” (vasszekér-logika) kéri számon, miközben az alkotás lényege a kapcsolat. Isten nem sietett, mert nem „legyártani” akarta a világot, hanem lakozni benne az emberrel.
Ez a szemlélet azt mondja: Istennek volt ideje ránk. Nem egy „másodperces” melléktermék vagyunk, hanem egy gondosan kidolgozott, hét állomásos remekmű. Arra mutat rá, hogy a mindenhatóság nem kényszeríti Istent sietségre. A sietség ugyanis általában a korlátolt erőforrások vagy a türelmetlenség jele – Istennek viszont egyikkel sem kell számolnia.
További szempontok:
A folyamat értéke: Isten nemcsak a "késztermékben", hanem a folyamatban is gyönyörködik. A Biblia többször említi, hogy minden szakasz végén megállt és megállapította: "Látá Isten, hogy jó". Ez egy művészi attitűd. Egy festő is befejezhetné a képet egyetlen festékfröccsenéssel, de az alkotás öröme az ecsetvonásokban rejlik.
A Rendszer és a ritmus tanítása: A 7 napos szerkezet nem Isten korlátairól szól, hanem egy mintáról. Ezzel állította fel az idő ritmusát, a munka és a pihenés egyensúlyát. Ha egy másodperc alatt lett volna kész minden, nem lenne mihez igazítanunk az életünk ciklusait.
A kapcsolatépítés fontossága: A teremtés egy történet, aminek van eleje, közepe és vége. A történetmeséléshez pedig idő kell. Isten az embert nem egy kész, statikus díszletbe dobta bele, hanem egy olyan világba, aminek van "ideje" – és ezzel lehetőséget adott a közös történetre.
A válaszban az "örömforrás" kifejezés a kulcs: a szeretet és az öröm természete az, hogy szeret időt tölteni a tárgyával. Aki szeret valakit, nem akarja "másodpercek alatt" lezavarni a találkozót, csak mert megtehetné.
Találsz logikát abban, hogy Isten időt akar tölteni a teremtményeivel, mint a hogy te is a hozzád közel állókkal?!
9. Kérdés: Tud-e a Biblia istene háromszögű kört teremteni?
Válasz: Fogatlanok tudnak fogas kérdést feltenni? Persze, csak előbb a műfogsorukat be kell tenniük.
Ez a válasz tökéletesen leleplezi az ilyen típusú „logikai csapdák” ürességét. A „háromszögű kör” nem egy létező dolog, amire Istennek ne lenne ereje, hanem egy értelmetlen szóhalmaz. Isten mindenhatósága nem azt jelenti, hogy képtelenségeket (logikai ellentmondásokat) is megtesz, hanem azt, hogy mindent véghez visz, ami az Ő szent akaratával és természetével összhangban van.
A műfogsoros hasonlat rávilágít:
A kérdés hibás alapfeltevésére: Aki ilyen kérdést tesz fel, az valójában nem a választ keresi, hanem a saját „intellektuális rágóképességét” akarja fitogtatni, de közben „harapni” nem tud, mert a kérdése logikailag fogatlan.
A szavak vs. valóság: Ahogy a műfogsor nélkül nehéz rágni, úgy a logikai szabályok nélkül is csak üresen csattog a nyelv. A „háromszögű kör” definíció szerint nem létezik; így azt számonkérni Istenen olyan, mintha azt kérdeznénk: „Tud-e Isten egy blabla-t teremteni?”
Isten a Logosz (az Értelem), tehát a teremtett világ logikája az ő természetét tükrözi. Ő nem a zűrzavar és az önellentmondás Istene, hanem a rendé. A „vasszekér-logika” itt abban nyilvánul meg, hogy a kérdező azt hiszi: a logikai bűvészkedéssel sarokba szoríthatja a Mindenhatót.
Vajon az ilyen logikai szőrszálhasogatás mögött valódi kétely, vagy inkább csak a felelősség alóli szellemi kibújás logikai csapdája rejtőzik?
A "háromszögű kör" nem egy dolog, hanem egy nyelvi képtelenség, egy logikai ellentmondás. Olyan, mintha azt kérdeznéd: "Tud-e Isten blabla-blublut teremteni?" A szavaknak van hangalakja, de nincs mögöttük tartalom.
Két irányból lehet ezt még rövidre zárni:
Isten és a logika: Isten a rend és az értelem Istene. A logika törvényei az Ő természetét tükrözik. Isten nem "vághat át" a logikán, mert azzal önmagát tagadná meg. A mindenhatóság nem azt jelenti, hogy Isten képes képtelenségekre (pl. hazudni vagy nem létezni), hanem azt, hogy mindent meg tud tenni, ami lehetséges és összhangban van a lényével.
A definíció ereje: A kör definíció szerint nem háromszög. Ha Isten teremtene egy alakzatot, ami egyszerre kör és háromszög, az már egyik sem lenne, hanem valami harmadik.
A "fogatlan kérdés" rámutat: a hiba nem az Alkotó képességeiben van, hanem a kérdésfeltevő logikájában, aki olyasmit kér számon, aminek nincs értelme. Mint amikor a kopasznak felrója, hogy a szemébe lóg a haja. Vagy amikor valakin számonkéri, hogy miért nem tud helyben futva vágtázni?
Te ateistaként meg tudod állapitani, hogy két más tulajdonában lévő bot közül melyik a tiéd? Csak ne hogy rosszul válasszál és elkezdjen a bot pattogni a hátadon. Mert akkor hamar kiderül, hogy milyen kevés ráció volt az egyéniséged diktálta felvetésedben!
10. Kérdés: Ha én emberként megakadályoznék egy szenvedést, de nem teszem, akkor felelős vagyok. Akkor Istennel mi a helyzet?
Válasz: Isten is megtette, amikor figyelmeztette az embert a rossz lépése okozta szenvedésre. Minden szenvedése az embernek a saját ballépésének a következménye. Ez csak hatványozódik a világban, amikor az útmutatásait figyelmen kivül hagyják.
Ez a válasz a szabadság és felelősség elválaszthatatlan egységére mutat rá. A kérdező úgy állítja be Istent, mint egy passzív szemlélőt, miközben a „biztonsági öv” bekapcsolására vonatkozó figyelmeztetés már rég elhangzott.
Két kulcsfontosságú elem van itt kiemelve
Az előzetes figyelmeztetés: Isten nem utólagos tűzoltó, hanem a „használati utasítás” szerzője. Ha valaki a szakadék szélén álló tábla ellenére leugrik, nem a tábla kihelyezője a felelős a zuhanásért. Az emberi szenvedés nagy része a „vasszekerekben” (technológiában, hatalomban, önzésben) való hamis bizalom és az isteni útmutatás elvetésének egyenes következménye.
A "hatványozódó" hatás: A bűn nem légüres térben hat. Egy generáció ballépései beépülnek a rendszerbe (társadalmi igazságtalanságok, környezeti pusztítás), és a szenvedés összeadódik. Isten tiszteletben tartja az ember szabad akaratát – ha kényszerrel akadályozna meg minden rossz döntést, akkor nem társak, hanem dróton rángatott bábuk lennénk.
A kérdező felelősségre vonja az Orvost, amiért a beteg nem vette be a felírt orvosságot, és most fájdalmai vannak. Isten „megtette a magáét” azzal, hogy megmutatta az utat; a szenvedés megállítása nem Isten „mulasztása”, hanem az ember engedetlenségének a gyümölcse.
Isten nem egy távoli szemlélő, hanem egy olyan "KRESZ-tábla készítő", akinek az utasításait mi magunk téptük le, majd csodálkozunk a baleseteken.
A szabadság ára: Ha Isten minden rossz döntésünk előtt fizikailag lefogná a kezünket, akkor nem szabad emberek lennénk, hanem biológiai robotok. A szenvedés lehetősége a valódi választási szabadság "mellékterméke".
Öröklődő hatások: Sokan kérdezik: "De miért szenved az ártatlan?" A válaszban a "hatványozódás" kulcsfontosságú. Egy részeg sofőr ballépése miatt egy vétlen ember szenved – ez nem Isten igazságtalansága, hanem az emberi felelőtlenség láncreakciója, ami a bűnbeesés óta mérgezi a világot.
A végső beavatkozás: A keresztény válasz szerint Isten nem maradt közömbös: Jézus által Ő is belelépett a szenvedésbe. Nem egy kényelmes trónról nézi a "ballépéseinket", hanem osztozik a következményekben, hogy kiutat mutasson belőle.
A "figyelmeztetett és mi nem hallgattunk rá" érvelés a labdát visszadobja az ember térfelére: a világ állapota nem Isten alkalmatlanságát, hanem az emberi engedetlenség súlyát bizonyítja.
Ha ma oly sokan nem veszik figyelembe Isten útmutatását, ez nem azt a hajlandóságot mutatja, amit az ember már a kezdet kezdetén is kimutatott az Édenkertben?!
- A 2. rész következik
