Nagy forrongások mennek végbe a világban, Magyarországon is, sokan rendszerváltást akarnak. Nem mintha konkrétan tudnák, mit akarnak helyette, de hogy ez a mostani kormány fennmaradjon, azt nagyon nem akarják! És úgy gondolják, van is esélyük elérni a céljaikat.
Hogy mik azok, hát ez már nehezebb dió azt meghatározni, mert egyébként az ateistáknál úgy van, hogy nincsen se meghatározott erkölcsi útmutatás, sem mindenkire érvényes irányelv, hanem a pillanatnyi vagy rövid távú érdek, ami meghatározza a közel s távoli napirendi pontokat.
„A naturalista evolúciónak egyértelmű következményei vannak, amelyeket Charles Darwin tökéletesen megértett. 1) Nincsenek imádatra érdemes istenek; 2) nincs élet a halál után; 3) az etikának nincs végső alapja; 4) az életnek nincs végső értelme; és 5) az emberi szabad akarat nem létezik.” /William Provine, ateista professzor a Cornell Egyetem Ökológiai és Evolúcióbiológiai Tanszékén (1998)/
„Az emberek nem képesek elviselni azt a meggyőződést, hogy az Univerzum és az élet értelmetlen. Valójában ez az, amit a tudomány mond nekünk. Értelmetlen abban az értelemben, hogy az Univerzumban nincs kívülről meghatározott cél vagy pont. Ateistákként ez nyilvánvalóan igaz ránk. Saját értelmünket és célunkat mi határozzuk meg.” /Jerry Coyne Jerry Coyne biológiaprofesszor, (2012), “The Odd Couple: Why Science and Religion Shouldn’t Cohabitate,” Speech to Glasgow Skeptics, December 21./
Vajon megállják-e helyüket ezek az álltások?
Minden létező porszem (atom) eredetileg egy központi célt szolgál, hogy Aki ezt a rendszert elindította, annak a szolgálatában álljon, hogy a tervezett célt és akaratot megvalósítsa. Ha az ember az általa gyártott eszközöket a saját céljai szolgálatába állította (a költő a betűket, a mérnök a terveket és nyersanyagokat, a zeneszerző a kotta-hangokat, stb.), akkor az univerzumban nem létezhetnek céltalanul lődörgő anyaghalmazok, hanem kell hogy legyen funkciójuk.
Az anyag funkciója nem származhat az anyagból, mert fukciótlan anyag sem nem létezhet sem nem jöhet létre, mivelhogy az anyag még a legkisebb szinten is egy következmény, mint ahogy az esőcsepp is egy lecsöppenés és az esőcsepp nem tudja előidézni a lecsöppenését, mert akkor már a csöpp előtt léteznie kellene. Tehát kell lennie egy láthatatlan akaratnak, amely valamilyen formában okozatot szül. A létezés maga a bizonyíték a szándékra, mert a „véletlen” képtelen ilyen univerzum szintű integrált funkcionalitást létrehozni.
Egy mérnöki rendszerben nincs „felesleges alkatrész”, csak olyan, aminek a funkcióját még nem értjük. Attól, hogy egy mérnök nem látja a gép minden egyes csavarját működés közben, a csavar még tartja a szerkezetet. Az univerzumban egyetlen atom vagy porszem sem létezik önmagában, a többitől függetlenül.
Minden anyag hatással van a többi anyagra a gravitáció, a mágnesesség és a sugárzás révén. Egy távoli galaxis porszeme is része annak a tömegvonzási hálónak, ami az egész univerzum szerkezetét és tágulását egyensúlyban tartja. Ha azt a porszemet kivennéd, a rendszer egyenlete megváltozna. Ahogy a testedben egy eldugott sejtnek is megvan a szerepe az egész szervezet életben tartásában, úgy az univerzumban sincs "magányos" anyag.
Lásd a jég példáját. A jég megszabott rendszertulajdonság alapján emelkedik a felszínre, és ez a tulajdonság nem származhat magából az anyagból.
Nézzük, miért:
A fizika általános szabálya szerint az anyag sűrűsége hűléskor nő (összehúzódik), tehát a szilárd fázisnak le kellene süllyednie. A víznél ez pont fordítva van – ez a híres "anomália". Ez egy beépített kivétel, egy szoftveres "felülírás" a rendszerben.
Ha a jég lesüllyedne, a tavak és óceánok alulról felfelé fagynának meg, kipusztítva minden életet. A jég azért marad a tetején, hogy szigetelőréteget alkosson. Ez a funkció (az élet védelme) nem a H₂O molekula önérdeke, hanem a Nagy Generátor célja.
A víz nem "dönti el", hogy most éppen könnyebb lesz szilárd állapotban. Ő csak engedelmeskedik annak a láthatatlan akaratnak, amely ezt a specifikus szabályt beleírta az univerzum kódjába.
Tehát ahogy az esőcsepp sem tudja előidézni a saját lecsöppenését, úgy a víz sem tudná "kitalálni" ezt az életmentő anomáliát. Ez egy kívülről kapott parancs, ami az anyagot a cél szolgálatába állítja.
Több olyan fizikai és kémiai „finomhangolt” jelenség is létezik, ami kilóg az anyag általános viselkedéséből, és pont úgy néz ki, mintha egy külső akarat írta volna felül a rendszert egy konkrét cél érdekében.
Íme néhány a legerősebbek közül:
A szén „rezonanciája” (Hoyle-állapot): A csillagokban a szén létrejöttéhez három héliumatomnak kellene egyszerre ütköznie, ami matematikailag szinte lehetetlen. De létezik egy hajszálpontos energiaszint (rezonancia), ami ezt lehetővé teszi. Ha ez az érték csak 1%-kal eltérne, nem lenne szén az univerzumban, tehát nem lenne organikus élet, se DNS, se ember. Ez egy „beépített kapu” a semmi közepén.
Az erős kölcsönhatás ereje: Ez az az erő, ami az atommagot (protonokat és neutronokat) egyben tartja. Ha ez az erő csak egy hajszálnyival gyengébb lenne, csak hidrogén létezne, és nem lennének elemek. Ha egy kicsit erősebb lenne, a csillagok percek alatt elégetnék az üzemanyagukat. Az érték pontosan ott van, ahol az élethez szükséges stabilitást adja.
A proton és elektron tömegaránya: A proton pontosan 1836-szor nehezebb, mint az elektron. Nincs rá „anyagi” magyarázat, miért pont ennyi. Ha ez az arány kicsit is más lenne, a molekulák nem tudnának stabil láncokká (például DNS-sé) összeállni. Az anyag szétesne vagy összeállna egy értelmezhetetlen masszává.
A gravitáció és a tágulási sebesség: Ha az univerzum tágulása az induláskor (a „lecsöppenéskor”) csak egy billiardodrésszel lassabb, a gravitáció azonnal visszarántja az egészet egy gombócba. Ha gyorsabb, az anyag sosem áll össze csillagokká és bolygókká.
Ezek mind olyan „rendszertulajdonságok”, amelyek nem származhatnak magából az anyagból, mert az anyag létrejöttének és fennmaradásának az előfeltételei.
Hogy tehát maga az univerzum létezése önmagában értelmetlen, meg az élet is maga, és csak az ember talál ki neki utólag valamilyen értelmet, ez a legnagyobb önáltatása annak a naturalista világnézetnek, amely csak azért nyert tért a világban, mert teret enged a korlátlan emberi élvezeteknek, amivel az ember kiszolgálja a saját önző érdekeit és mindennapi kívánságait. Ennek kiteljesedése a Teremtő türelmének a függvénye, amelynek a végidejét Ő maga határozta meg. (Vö. Róma 2:5)
Na most, ha az etikának nincs végső alapja, és maga az univerzum és az élet értelmetlen, akkor nosza usgyi, aki kapja, marja, ragadjuk magunkhoz a hatalmat, aztán lesz ami lesz. Úgy lesz, ahogy mi akarjuk. Ha elegen vagyunk, valóra válthatjuk az álmainkat. Elvégre a történelem nem erről szól? Dehogynem!
Azt azonban nem veszik figyelembe, hogy van egy kis bibi a számitások körül. Sőt, nem is kicsi, de nagyon nagy! Mert létezik egy több ezer éves kinyilatkoztatás, amely ezt mondja:
Jövendölés a Krisztus országáról és ellenségei felett való diadaláról
„Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Majd szól nekik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nekem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak!” (Zsoltárok 2:1-12)
Több fontos momentum is megjelenik ebben a szövegben, mégpedig
1, dühösködnek a pogányok
2, tanácskoznak Isten és a Felkentje ellen
3, Isten kineveti őket
4, Isten kente fel a Fiát
5, neki adta a Földet birtokul
6, ő szétzúzza a földi királyságokat
7, eszességre inti a hatalmat birtoklókat
8, legyenek tekintettel a felettük kinevezett személyére
9, boldogok, akik erre a felismerésre eljutnak
Hogy kikről van szó a pogányok megnevezés alatt? Egyértelműen akik a tudomány naturalista világnézetét képviselik az etika végső alapját megkérdőjelezve, sőt elutasitva (!), azt állitván, ők maguk döntik el az egyébként értelmetlen univerzum létrehozta értelmetlen élet egyénekre lebontott viszonylagos értelmét, amit nyilvánvalóan az egyéni, vagy bizonyos egyének egységbe tömörülő érdeke határoz meg. Hát a történelem miről szól ha nem erről?! Az erőseké a hatalom cimszó alatt.
Aztán hogy ez az uralkodási forma hozott-e békességet a világ nemzeteinek? A Biblia ismételten megállapitja:
Ézsaiás 57:20-21 És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Történelmi tény, hogy a béke kivételnek számít. Egyes becslések szerint az elmúlt 3500 évben csupán körülbelül 230-268 év telt el jelentősebb fegyveres konfliktusok nélkül. Összességében elmondható, hogy míg a béke a társadalmi fejlődés és jólét alapja, a történelem narratíváját – kiemelkedő eseményeit, korszakhatárait – drámai módon a háborúk és azok következményei alakították.
Vajon mi lehet ennek az oka? Ismét a Biblia adja meg a pontos választ:
Jeremiás 10:23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Ez nem azt jelenti, nem tudjuk kikerülni az utunkba akadó pocsolyákat, hanem azt, hogy ha az etikának nincs végső alapja, akkor erkölcsi zűrzavar van, ki ahogy gondolja, úgy csinálja, úgy az egyén szintjén, mint a társadalom szintjén. Képzeld el ugyanezt az önkormányzati szabadúszóságot a közlekedésben.
A közlekedésrendészetben nincs a közlekedési szabályoknak végső alapja? Még így is millió baleset történik világszerte, hogy van, mi lenne ha egyáltalán nem is volna?! Mivelhogy azt sem tartják be, ami mindenkinek a hasznára válik!
És ha az életnek értelme sincs, akkor mit csodálkozik bárki is azon, hogy az ilyen világnézeten tengődők elszennyezik az egész bolygót, tönkreteszik az élővilágot. Ha nekem jogom van magamat dohánnyal, kábitószerrel, stb. kárositanom, a csikket (meg egyebet) az utcán eldobnom, akkor miért óvnám a szűkebb és tágabb környezetemet? Ilyesmire nem nagyon érek rá, van épp elég dolgom amúgy is: „Saját értelmünket és célunkat mi határozzuk meg.”
Aztán ez hová vezetett?
„Attenborough: Nem romba döntöttük, hanem elpusztítottuk a világunkat” -
https://444.hu/2020/10/08/attenborough-nem-romba-dontottuk-hanem-elpusztitottuk-a-vilagunkat -https://www.theceomagazine.com/lifestyle/health-wellbeing/attenborough-witness-statement/
Na és ez kit zavar? Úgy sincs semminek semmi értelme!
Az ügyeletes szószóló megadta az alaphangot: – „Isten valószínűleg nincs, úgy hogy nyugodtan élvezd az életet” - /Richard Dawkins angliai buszkampánya, 2009/
Az élet élvezetéhez nyilvánvalóan hozzátartozik a rendszeres vagy rendszertelen rendszerváltás is!
Ami itt igencsak nincs figyelembe véve, hogy Istennek is van egy rendszerváltási terve. Ez már akkor el volt döntve a részéről, amikor Ádám és Éva arra az útra lépett, hogy a saját feje után döntse el, neki mi a jó és mi a rossz. Ennek az a lényege, ahogy Balczó András frappánsan megfogalmazta: „az ember nem hajlandó magát teremtménynek tekinteni.”
Nyilván a rendszerváltást is ebben a felfogásban képzelik el az érintettek.
Hogy ez sikeres-lesz-e vagy sem? Hát ennek megitélése teljesen viszonylagos, ugyanis nem tudhatjuk, Isten még mennyi időt engedélyezett a demokratikus rendszerek fennmaradása számára.
Istennek van egy Bibliában kinyilatkoztatott időrendje:
Párhuzam van a teremtési hét 6 napja és az emberiség 6000 éves történelme között (a Péter 2. levele 3:8 alapján: "egy nap az Úrnál annyi, mint ezer esztendő"
6 nap (6000 év): Az emberi önrendelkezés és a biológiai/történelmi küzdelem ideje (a "munka" napjai).
7. nap (A Szombat/Nyugalom): Ez felel meg a Messiási Királyságnak, az ezeréves nyugalomnak, amit Dániel 2:44 jövendöl meg.
Dániel szobra és az időtényezők
Dániel próféciája a hatalmas szoborról (arany, ezüst, réz, vas, és végül vas-cserép elegy) a világhatalmak egymást követő sorrendjét mutatja be:
Babilónia, Medo-Perzsia, Görögország, Róma
A lábfejek kora (Napjaink): A vas és cserép elegye, a széttöredezett, instabil politikai rendszerek kora.
A Kő (Dániel 2:44): Amely kéz érintése nélkül szakad le, és elpusztítja a szobrot – ez az a pont, ahol a 7. teremtési nap (az isteni nyugalom és rend) betör a földi történelembe. Miért mondhatjuk, hogy "nincs már messze"?
A világrendszerek (a szobor lábai) egyre instabilabbak, az információ és az erkölcsi rend "zajosodik", szétesik. A zsidó naptár és a történelmi kronológiák alapján az emberiség most jár a 6. nap legvégén, a "péntek esti szürkületben". A Dániel 12:4 szerint az utolsó idők jele az ismeret (információ) növekedése és a gyors közlekedés – mindkettő napjaink technológiai robbanására utal.
Ahogy a sejtnek szüksége van külső információs beavatkozásra a túléléshez (hibajavítás), úgy a történelem is elért egy olyan pontra, ahol a "rendszerösszeomlás" (globális válságok) csak egy külső információs beavatkozással (a Kő, azaz Isten Országa) orvosolható. A Biblia ezt nevezi igazi rendszerváltásnak.
Mit tapasztalunk napjainkban? Mit mond a Biblia a végső időkről?
A földből jövő kétszarvú vadállat (hamis próféta)
„Azután láttam egy másik fenevadat feljönni a földből, akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy beszélt, mint a sárkány. És az első fenevad minden hatalmát gyakorolja előtte, és azt is eléri, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult. Nagy jeleket is tesz: Tüzet bocsát az égből a földre az emberek szeme láttára, és megtéveszti a föld lakosait azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad előtt képes megtenni, és azt mondja a föld lakosainak, hogy készítsék el a fenevad képmását, akin fegyverrel ejtett seb van, de életre kelt.
Megadatott neki, hogy a fenevad képmásába lelket adjon, hogy a fenevad képmása beszéljen, és hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását. Arra is rávesz mindenkit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek, hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, aki viseli a bélyeget, amely a fenevad neve vagy nevének száma. Itt van helye a bölcsességnek. Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy ember száma az, és annak száma hatszázhatvanhat.” (Jelenések könyve 13:11-18)
A vers lényege a megtévesztés: a második fenevad (aki báránynak látszik, de sárkányként beszél) csodákkal és propagandával hiteti el az emberiséggel, hogy a békét és rendet ígérő politikai hatalom isteni imádatot /maximális behódolást/ érdemel.
Újabb prófécia sorozatról olvashatunk:
„ A hét angyal közül az egyik, akinél a hét pohár volt, hozzám jött, és azt mondta: Jöjj, és megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznasága borától megrészegedtek a föld lakói. És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy vörös fenevadon, amely tele volt káromló nevekkel, és amelynek hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében pedig egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és paráznaságának tisztátalanságával, homlokára pedig fel volt írva egy titokzatos név: Nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.
És láttam, hogy az asszony részeg volt Jézus tanúinak és a szenteknek a vérétől, és amikor megláttam, nagyon elcsodálkoztam. Az angyal pedig azt mondta nekem: Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van. fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, feljön az alvilágból, és veszedelemre megy. És a föld lakói, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe e világ alapítása óta, csodálkoznak, látva a fenevadat, hogy volt és nincs, de megjelenik. Itt van az értelem, amelyben bölcsesség van: A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül. Király is hét van, öt elesett, és egy megvan, a másik még nem jött el, és amikor eljön, csak rövid ideig maradhat.
A fenevad pedig, amely volt és nincs, ő a nyolcadik, és a hét közül való, és a veszedelemre megy. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, de királyi hatalmat kapnak egy órára a fenevaddal. Ezek egy véleményen vannak, és erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják. zek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya, és vele vannak a hivatalosak, a választottak és a hűségesek. És azt mondta nekem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, azok népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek. A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meggyűlöli a paráznát, kifosztják és lemeztelenítik, megeszik a húsát, és megégetik tűzzel. Mert Isten adta a szívükbe, hogy az ő szándékát végrehajtsák, és egy akaraton legyenek, és a fenevadnak adják királyságukat, míg be nem teljesednek Isten beszédei. És az asszony, akit láttál, az a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyain.” (Jelenések 17:1-18)
Ez a vers (Jelenések 17:10) egy időrendi sorrendet ad meg a világbirodalmakról vagy uralkodókról, hogy segítsen beazonosítani, hol tart a prófécia a történelemben.
A "hét király" (vagy hét hegy/birodalom) a Biblia jelképrendszerében olyan hatalmakat jelöl, amelyek sorsfordító hatással voltak Isten népére.
A felosztás jelentése:
"Az öt elesett": János apostol idejére (kb. i.u. 95) már öt nagy világbirodalom letűnt a színpadról, amelyek elnyomták Isten népét. Ezek a következők:
Egyiptom
Asszíria
Babilon
Méd-Perzsia
Görögország
"Az egyik van": Ez az a hatalom, amely János apostol idejében uralta a világot. Ez egyértelműen a Római Birodalom.
"A másik még el nem jött": Egy jövőbeli hatalomra utal, amely Róma bukása után emelkedik fel. (Ez volt az Angol-Amerikai birodalom)
"Kevés ideig kell annak megmaradni": Ez azt jelzi, hogy ez a hetedik szakasz történelmi léptékkel mérve rövid lesz, vagy gyorsan átadja a helyét a végkifejletnek (a "nyolcadiknak", aki a fenevad maga).
Mit akar ez üzenni?
A szöveg célja, hogy a hívők el tudják helyezni magukat az időben. Azt sugallja, hogy a történelem nem véletlenszerű események láncolata, hanem egy meghatározott menetrend szerint halad a végkifejlet felé. A Jelenések 17:10–11 verseiben szereplő hetedik és nyolcadik király azonosítása a modern bibliaértelmezésekben gyakran konkrét politikai és vallási világhatalmakhoz kötődik.
A hetedik király az Angol-Amerikai világhatalom (Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok szövetsége). A "kevés ideig marad meg" kifejezést úgy értelmezhető, hogy ez az utolsó emberi kormányzati forma az isteni beavatkozás előtt.
A nyolcadik király: A szöveg szerint a nyolcadik "a hét közül való", amit úgy magyaráznak, hogy az ENSZ a korábbi világhatalmak (különösen a hetedik) támogatásával jött létre, és azok erejéből táplálkozik, de végül egy globális politikai egységként lép fel.
Összegezve: A legtöbb mai magyarázat egyetért abban, hogy a hetedik hatalom a jelenleg is fennálló világrend (gyakran az USA vagy a Nyugat), a nyolcadik pedig egy ebből kinövő, de már globális és kényszerítő erejű világkormányzat vagy vallási-politikai szövetség lesz.
A közös cél: Harc a Bárány ellen
A tíz király és a nyolcadik hatalom szövetségének két fő célja van a prófécia szerint:
A vallási rendszer elpusztítása: Meglepő módon ők azok, akik végül a "parázna" (a ’szentszajha’ néven is ismert hamis vallási rendszer) ellen fordulnak, és megsemmisítik azt, hogy csak a fenevad tiszta politikai-diktatórikus imádata maradjon.
Harc Krisztus ellen: A szövetségük csúcspontja a Krisztus (a Bárány) elleni közvetlen szembeszegülés, ami a Biblia szerint a fenevad és a tíz király teljes bukásával végződik.
Összegezve: A tíz király a nyolcadik hatalom "ökle". Nélkülük a fenevad csak egy eszme vagy egy vallási vezető lenne; ők adják alá a katonai és politikai infrastruktúrát, amivel a világot ellenőrizni tudja.
A Biblia (Jelenések 17:16–17) szerint ez a hirtelen fordulat két fő okra vezethető vissza: egy politikai érdekcsatára és egy isteni beavatkozásra.
Íme a magyarázat:
1. A hatalom kisajátítása (Politikai ok)
A "parázna asszony" (a hamis vallási rendszer) addig a pillanatig a fenevad hátán ült, ami azt jelenti, hogy irányította és korlátozta a politikai hatalmat. A tíz király és a fenevad azonban teljes, osztatlan uralmat akar.
Amint a vallási rendszer elvégezte a feladatát (egyesítette az embereket a fenevad imádatára), a politikai vezetőknek már nincs rá szükségük.
Teherré válik: Meg akarják szerezni a vallási szervezetek óriási vagyonát és befolyását, ezért "meggyűlölik", "kifosztják" és "tűzzel megégetik" azt.
2. "Isten adta szívükbe" (Szellemi ok)
A 17. vers egy megdöbbentő részletet árul el: "Mert az Isten adta az ő szívükbe, hogy az ő szándékát cselekedjék."
Ez azt jelenti, hogy bár a tíz király a saját önző céljai miatt támadja meg a vallási rendszert, valójában Isten ítéletét hajtják végre azon a paráznán, amely évezredekig félrevezette a népeket. Isten hagyja, hogy a gonosz erők egymást pusztítsák el.
Mi történik ezután?
Miután a politikai hatalom (a tíz király és a fenevad) megszabadult a vallási "kontrolltól", már semmi sem áll az útjukba, hogy bevezessék a nyílt diktatúrát, és közvetlenül megtámadják a Bárányt (Krisztust) és követőit.
A Biblia szerint ez az összecsapás (amelyet gyakran az armageddoni csataként ismernek) nem egy elhúzódó háború, hanem egy gyors és megsemmisítő vereség a tíz király és a fenevad számára.
A Jelenések 17:14 és 19:11–21 alapján a kimenetel a következő:
1. A Bárány győzelme
A szöveg egyértelmű: „a Bárány legyőzi őket”. A győzelem oka nem a katonai fölény, hanem a Bárány méltósága és rangja: Ő az „uraknak Ura és királyoknak Királya”. Míg a tíz király hatalma ideiglenes és emberi (vagy démoni) eredetű, a Bárányé örökkévaló és isteni.
2. A hívők szerepe
A győzelemben nemcsak a Bárány vesz részt, hanem a vele lévők is, akiket a Biblia három jelzővel illet: „hívottak, választottak és hűségesek”. Ők azok, akik a fenevad diktatúrája alatt is kitartottak a hitük mellett, és most Krisztus oldalán jelennek meg a végső győzelemnél.
3. A politikai és vallási hatalom teljes megsemmisülése
A Jelenések 19. fejezete részletesen leírja a technikai véget:
A fenevad és a hamis próféta: Mindkettőt élve vetik a „tűzzel égő kénköves tóba”. Ez a teljes és végleges megsemmisülést jelképezi.
A tíz király és seregeik: A látomás szerint a „szájból kijövő éles kard” (Isten szava/ítélete) végez velük. Ez azt üzeni, hogy az emberi hatalom tehetetlen az isteni igazságszolgáltatással szemben.
4. Egy új korszak kezdete
A tíz király bukása után a Biblia szerint nem egy újabb emberi birodalom következik, hanem Isten országa (az ezeréves birodalom), ahol a háborúk és az elnyomás megszűnnek.
Bármilyen félelmetesnek és legyőzhetetlennek tűnik is a teljes kudarcot vallanak, és átadják a helyet egy igazságos uralomnak.
A Biblia szerint a Sárkány (Sátán) sorsa három jól elkülöníthető szakaszban pecsételődik meg, miután a tíz király és a fenevad elbukott:
1. Az ezeréves fogság (Jel 20:1–3)
Amikor a politikai és vallási szövetségesei (a fenevad és a hamis próféta) a tüzes tóba kerülnek, a Sárkányt egy angyal megkötözi. Bedobják a „mélységbe”, amit lepecsételnek felette ezer esztendőre. Ez idő alatt nem hitetheti el többé a népeket; magányosan néz szembe tettei következményeivel a lakatlan földön.
2. Az utolsó kísérlet (Jel 20:7–9)
Az ezer esztendő leteltével a Sátánt rövid időre eloldozzák. Ez az utolsó fellángolása: megpróbálja összegyűjteni az itéletre feltámadt hitetleneket (Góg és Magóg seregeit), hogy ostrom alá vegyék a „szentek táborát”. Ez azonban már nem valódi háború, hanem egy végső bizonyíték arra, hogy a Sátán jelleme nem változott meg a fogság alatt sem.
3. A végleges megsemmisülés (Jel 20:10)
A Biblia szerint az ostrom közben mennyei tűz emészti meg a sereget, a Sárkányt pedig beledobják a tűznek és kénkőnek tavába, ahol a fenevad és a hamis próféta már ott van. Ez a „második halál” helyszíne, ami a Biblia jelképrendszerében a végleges és örök megsemmisülést jelenti – a gonoszság forrása soha többé nem létezik.
A történelem végén a háttérhatalmi irányító (Sárkány) ugyanarra a sorsra jut, mint az általa mozgatott bábuk (a királyok).
A Biblia szerint az Új Ég és Új Föld (Jelenések 21–22) nem csupán egy „javított kiadás”, hanem a jelenlegi világrend teljes, gyökeres ellentéte.
A legfontosabb jellemzői, amik felváltják a mostani kaotikus korszakot:
A szenvedés fizikai megszűnése: A leghíresebb ígéret szerint Isten „letöröl minden könnyet”, és „halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom”. Ez azt jelenti, hogy a biológiai romlandóság és a lelki gyötrelem megszűnik.
Közvetlen Isten-kapcsolat: Megszűnik a távolság Teremtő és teremtmény között. A szöveg szerint „Isten sátora az emberekkel van”, tehát nem hitre vagy közvetítőkre lesz szükség, hanem tapasztalható valóság lesz a jelenléte.
Az éjszaka és a nap hiánya: A prófécia szerint (jelképes értelemben) nem lesz szükség Napra vagy Holdra, mert Isten dicsősége világít, és „éjszaka nem lesz többé”. Ez a teljes biztonság és az állandó világosság jelképe.
Az Új Jeruzsálem: Egy hatalmas, drágakövekből és aranyból álló város ereszkedik le az égből, amelynek kapui mindig nyitva állnak, és ahol az élet vize folyóként áramlik a tróntól.
Az élet fája: Ismét hozzáférhetővé válik az élet fája, amelynek levelei a „népek gyógyítására” szolgálnak, utalva a teljes harmónia helyreállására az emberiség között.
A béke és az alkotás színtere, ahol az ember végre betöltheti eredeti célját félelem és elnyomás nélkül.
A Biblia szerint kik azok a „győztesek”, akik öröklik ezt az új világot, és mi a feltétele a bejutásnak?
A Biblia meghatározása szerint a „győztes” (görögül nyikaó) nem az, aki fegyverrel vagy politikai ügyességgel diadalmaskodik, hanem az, aki a hitét a legnagyobb nyomás alatt is megőrzi.
A Jelenések könyve (21:7-8 és 12:11) alapján a győztesek és a bejutás feltételei a következők:
1. A győzelem három eszköze
A szöveg szerint a hívők három dolog által győzik le a Sárkányt és a fenevadat:
A Bárány vére: Ez a bűnbocsánat és a megváltás elfogadását jelenti; a győzelem nem saját érdem, hanem Krisztus áldozatán alapul. (A Róma 6:7 bűntől való szabadulásának semmi köze ehhez, az egy életmódbeli változásról beszél.)
Az ő bizonyságtételük beszéde: Az igazsághoz való bátor ragaszkodás, még akkor is, ha a világrend (a fenevad) mást kényszerít rájuk.
Önfeláldozó hűség: „Nem kímélték életüket mindhalálig” – vagyis a megalkuvás helyett inkább a halált is vállalták volna, de nem adták fel az elveiket. (Vö. Mát 24:13)
2. Akik „kívül maradnak”
A Jelenések 21:8 egy éles kontrasztot állít fel. A bejutás feltétele nem a tökéletesség, hanem a jellem iránya. A listán azok szerepelnek, akik elutasították a gyógyulást:
A gyávák, hitetlenek, utálatosak, gyilkosok, paráznák, bűbájosok, bálványimádók és minden hazug.
3. Az Élet Könyve
A legfontosabb technikai feltétel a bejutáshoz: „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe”. Ez a jelkép azt fejezi ki, hogy az illető személyes kapcsolatba került Istennel, és az ő neve „regisztrálva” van Isten országának polgárai közé. (Már most ezen kell dolgoznia annak, aki ide be szeretne jutni!)
4. A jellem átformálása
A „győzelem” a Biblia szerint egy belső folyamat is: a fenevad bélyege (a kényszer és az önzés) helyett Isten pecsétjét (a szeretetet és az igazságot) viselik a gondolkodásukban és a tetteikben.
A győztes az, aki a végidők káoszában nem a fenevad erejében vagy a politikai szövetségekben bízik, hanem hűséges marad a Bárányhoz.
A bibliai próféciák egyik legizgalmasabb pontja, ki melyik „táborhoz” tartozik a végkifejletnél. A különbség nem egy látható tetoválásban, hanem a lojalitásban és a gondolkodásmódban rejlik.
Íme a főbb különbségek:
1. Isten pecsétje (Jel 7:2–3; 14:1)
2. A fenevad bélyege (Jel 13:16–17)
Isten pecsétjét senkire nem kényszerítik rá; azt csak azok kapják meg, akik szeretetből hűségesek maradnak.
A fenevad bélyegét gazdasági bojkottal és halálos fenyegetéssel próbálják ráerőltetni a világra („hogy senki se vehessen, se el ne adhasson”).
A döntő kérdés: A végidőkben a világ két csoportra szakad: azokra, akik az isteni elveket követik a nehézségek ellenére is, és azokra, akik a biztonság és a kényelem érdekében behódolnak a földi hatalomnak.
Összegzés és tanulság
Akik a politikai rendszerváltásban látják a boldogulásukat, már most megalapozzák a jövőbeni sorsukat, ami szerint nem kivánnak részt kapni az örök élet áldásaiból amit Isten felkinál minden embernek, hanem azt különböző egyéni okok és kifogások miatt elutasitják. Isten nyilvánvalóan tudomásul veszi az ember személyes döntését, hogy ki akar partner lenni az Ő örök érvényű etikai alapjain épülő új világrendszerének közös épitésében és ki az aki nem.
Istenen nem fog múlni senki üdvössége, mert az Ő szándéka világosan és közérthetően ki van nyilatkoztatva:
1Timótheus 2:3-4 Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.
5Mózes 30:19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.
