Iszlám és Jehova tanúi (3. rész)

101 kérdés a Jehova Tanúihoz

3. rész

Iszlám.net: Az Iszlám magyar oldala

www.iszlam.net

„legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek,

aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.”

(1Péter 3:15, katolikus fordítás)

(Saját megjegyzéseim számmal és zöld színnel vannak jelölve.

Az M. betű a muszlim írást jelöli.)

2

M: Mi lenne ha mutatnék nektek egy verset a Bibliából,

ami azt állítja, hogy nem ihletett?

  A válaszuk:

Nincs ilyen vers.

Az igazság:

Sok ilyen vers van. Íme egy példa ami világossá válik miután elolvastad a Bibliában Pál korintusiakhoz írt levelének következő két kijelentését:

Azoknak, akiknek van házastársuk, utasítást adok, de nem én, hanem az Úr, hogy (1 Korintus 7:10).

A többieknek pedig azt mondom, igen, én, nem az Úr: (1 Korintus 7:12).

Vegyük észre, hogy az első kijelentésben Pál azt állítja, hogy az Úr beszél. Jehova Tanúi elhiszik, hogy Pál igazat szólt. (35.)

(35.) Valóban az Úr Jézus beszél: vö. Máté 19:9.

M: De mi van a második kijelentéssel? Itt Pál azt mondja, hogy ez a kijelentés igazán a sajátja és, hogy nem az Úr mondja. Hinnének Jehova Tanúi Pál ezen kijelentésének is?

Szóval ez azt jelenti, hogy legalább egy vers a Bibliában nem ihletett. Akkor a Biblia nem lehet 100%-ig Istentől ihletett. Talán 99%-ig, vagy 99,9%-ig, de nem 100%-ig. Egyetértesz? (36.)

(36.) Nem értek egyet, mivel Pál idézhette Krisztus kijelentését, ami ihletett volt, de a saját szavaival is megfogalmazhatott ihletett kijelentéseket, hiszen maga mondja, hogy benne is Isten szelleme van. (vö. 1Korinthus 7:40) A kettő semmilyen ellentétben nincs egymással.

M: Rengeteg más példa van. Az Ószövetség néhány könyve csak azt állítja, hogy egy ember szavai, míg mások azt állítják, hogy tartalmazza Isten szavait is.

Számos újszövetségi passzus saját állítása szerint emberek véleménye. Lássuk csak:

Lukács mondta:
„én is eltökéltem, hogy leírom neked őket logikus sorrendben...”(Lukács 1:1-4).
Pál mondta:
„A szüzek felől pedig nincsen parancsolatom az Úrtól, de úgy közlöm véleményemet.” (1 Korintus 7:25).
Pál mondta:
„Úgy gondolom tehát.” (1 Korintus 7:26).
Pál mondta:
„az én véleményem szerint.” (1 Korintus 7:40).
Pál mondta:
„Márpedig úgy gondolom, hogy.” (1 Korintus 7:40).
Pál mondta:
„Íme! Én, Pál, mondom nektek.” (Galátzia 5:2).
Csak egyesek nem akarják látni. Ebben gyökerezik a probléma.

Helytakarékossági okokból és, hogy továbbra is a lényegre fókuszálhassunk, nem teljes terjedelmükben idéztem az iménti verseket. De a hivatkozások meg vannak adva, úgyhogy vendégeiddel együtt egyenként elolvashatjátok őket a Bibliából. Ugyanazt fogja eredményezni. A Biblia nem kevés verse állítja magáról, hogy embertől származik, nem pedig az Istentől. Hisznek Jehova Tanúi ezeknek a verseknek? Ha igen, akkor hogyan mondhatják, hogy a Biblia 100%-osan Istentől származik, mikor a Biblia magáról azt mondja, hogy nem? (37.)

(37.) Segít megérteni a helyzetet Pál apostol: „A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek. … És hálát adok annak, a ki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra,” (1Korinthus 7:25, 1Timótheus 1:12; vö. ApCsel 9:15)

Tehát, Pál apostol Krisztustól elhívott személy volt, és a kijelentései ihletettnek számítanak, annak ellenére, hogy egyszer Krisztus konkrét utasítását adta át (lásd fenti esetben), máskor meg szabadon adott tanácsot, de Isten szent szellemének irányítása alatt, a végeredmény tehát ugyanaz, Istentől ihletett tanács, alapelv, utasítás vagy törvény.

M: Azt mondhatják, hogy a tény, mely szerint egyes írók saját véleményüket mondják nem változtat semmin, mert a tanításuk összhangban van a Biblia többi részével. Ez nem túl jó érv, mivel ez azt jelentené, hogy bármi ami egyetértésben van a Bibliával az szintén ihletett. Ennélfogva ha egy hindu ír egy rövid verset az adakozás fontosságáról, akkor azt úgy kell vennünk, mint Isten ihletett szavait. Elfogadják ezt Jehova Tanúi? (38.)

(38.) Ha a Bibliából idézünk, ami Isten szelleme által íratott meg, az ihletett, de amit emberek mondanak a saját fejük után menve, az nem ihletett. Pl. ha azt mondjuk, amit a Biblia is mond, hogy Isten Fia Jézus Krisztus, az ihletett. De ha azt mondjuk, hogy Istennek nincsen Fia, akit szeretetéből áldozott fel az emberiség megváltása érdekében (pl. a Korán szerint.), az nem ihletett.

A Biblia fő kijelentése, hogy Isten az egyszülött Fiát áldozta fel, hogy a benne hívők és az ő mintája szerint élők örök életet nyerhessenek el (vö. János 3:16), és ha ezt tagadja valaki, akkor az annak az oldalán áll, aki Istennek is, Jézus Krisztusnak is és az embereknek is az ellensége. Na és az vajon ki lehet? Ha pedig a Korán ugyanezt mondja, akkor az összefüggés nem lehet egyszerű véletlen, hanem feltűnően azonosító jellegű.

M: Itt most nem arról van szó, hogy az emberek véleménye jó, vagy rossz. Pál és Lukács fent említett idézetei is lehetnek tanítások olyan dolgokról, amikben még a muszlimok is hisznek. Az nem számít. Sok muszlim szerző ír azokról a tanításokról, amelyekben a muszlimok hisznek. Mégsem nevezzük ezeket az írásokat Isten ihletett szavának, ugye?

Inkább hangsúlyozzuk látogatóinknak, hogy ha hisznek Pálnak, úgy akkor is kell hinniük, mikor Pál azt mondta, hogy amit írt az a saját véleménye; és akkor is kell hinniük Lukácsnak, amikor azt mondta, hogy saját elhatározásának eredményeként írt. Lukács nem állította, hogy meg lett ihletve, hogy írjon. Nézzük csak meg újra mit is mondott (fent idézve). (39.)

(39.) Lukácsnak az tetszett, hogy utánajárjon a dolgoknak (vö. Lukács 1:3), Istennek meg az tetszett, hogy az általa ihletett könyvben (a Bibliában) benne legyen Lukács beszámolója. Tehát Isten rátette a pecsétjét erre az írásra, így az részévé vált az Istentől ihletett teljes írásnak. (vö. Ézsaiás 34:16)

Nem beszélve róla, hogy egyedül Lukács említi Gábriel angyal látogatását Máriánál, amikor kijelenti neki, hogy akit szülni fog, az a magasságos (Legfelségesebb) Isten fia lesz (vö. Lukács 1:32). Márpedig ez a kijelentés-eredet ugyanúgy nem emberi forrású, mint Mohamedé sem, aki ugyancsak beszámolt egy magát Gábrielnek nevező angyal kijelentéseiről. Ezt Lukács írta, azt meg Mohamed mondta. Ha Lukács szövege nem ihletett, akkor Mohamed is csak a saját meséjét adta elő Gábrielről, stb. Az igazság azonban az, hogy mindkét forrás természet feletti eredetű, csak nem éppen azonos személytől származik. Mivelhogy Jézus személyazonosságát illetően nem egyezik a két kinyilatkoztatás.

M: A lényeg, amire szeretnénk rámutatni az, hogy emberi írásokat, nem számít mennyire jók vagy mennyire szabatosak, nem szabad Istennek tulajdonítani. Válasszuk külön Isten szavait és különítsük el az ember szavától. Kérd meg vendégeidet, hogy olvassák el a következő verseket Bibliájukban:

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:8-9)[8].

M: Kéretik nem összekeverni az emberek gondolatait Isten szavával. (40)

(40.) A „ti útaitok” nem ihletett emberekre vonatkoznak, de Pál is és Lukács is az volt, amikor Isten szelleme szerint írtak vagy beszéltek.

M: Vegyük észre azt is, hogy Pál levelei, melyeket különböző templomoknak és személyeknek írt, a Biblia részei. Segíts látogatóidnak megérteni, hogy a levelek, amelyeket Mohammed próféta (Allah kegyelme és békéje legyen reá) különböző királyoknak és vezéreknek diktált, nem jelennek meg a Koránban. A Korán Isten szava. (41.) Nem tartalmaz semmiféle emberi írást, még magának Mohammednek (BLV) az ihletett tanításait sem. Mohammed (BLV) ihletett tanításait hadith-nak nevezett különálló könyvek tartalmazzák.

(41.) Hogy ki minek tartja, a saját felelőssége. Egyébként meg ha Mohamed ihletett tanításait emberi eredetűnek tartják, amelyek nem tartoznak a Koránhoz, akkor felmerül a kérdés, hogy kitől volt ihletett Mohamed? Mert ha Allahtól, akkor annak ugyanúgy Allah szavainak kellene lenniük a tőle való ihletés folytán. De mivel ők mondják, hogy nem azok, így nem is lehettek ihletettek. Mohamed tanításai tehát csupán emberi tanítások.

Viszont a bibliaírók mind Istentől voltak ihletve, ezért is tartoznak az írásaik Isten Szavához, a Bibliához.

„Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Péter 1:20-21; vö. Lukács 1:70; Apcsel 3:21; Galata 1:11; 1Thessalonika 2:13, Jelenések 1:1-2; 4Mózes 22:38; 24:13; 2Sámuel 23:2, 1Király 22:14)

4

M: Vajon Pál ihletett volt, mikor azt mondta, hogy a teljes írás ihletett?

A válaszuk:

Természetesen!

Az igazság:

De honnan tudják? Ha megkérded honnan tudják, hogy a Biblia ihletett azt mondják, Mert Pál azt mondta. Ugyanakkor ha megkérdezed, hogyan bízhatunk meg Pálban, erre azt mondják, mert Pál szavai benne vannak az ihletett Bibliában és ennélfogva Pál szavai szintén ihletettek. Ez körkörös indoklás. (42.)

(42.) Azért ihletettek, mert Krisztus által el volt hívva és fel lett kenve a szolgálatra. (vö. ApCsel 9:10-15)

M: Ez olyan, mint a tanú, aki azzal védte földijét, hogy azt mondta, „A környék összes embere becsületes.” Amikor pedig megkérded miért kellene hinned a tanúskodásának, a tanú azt feleli, „Mert én is erről a környékről való vagyok”. Nyilvánvaló, ez a körkörös érvelés nem győz meg egy gondolkodó embert.

Ellenkezőleg, már az előző kérdésnél láttuk, hogy Pál sok dolgot mondott a saját véleményéből. Amikor azt mondta, hogy a teljes írás Istentől ihletett (2 Timóteus 3:16), talán igaza volt.De hogy lehetsz benne ennyire biztos?

4

Tudta Pál, hogy a levelei Isten szavának a része?

A válaszuk:

Nos, i-igen (már nem biztos).

Az igazság:

A legtöbb ember nem veszi fontolóra ezt a kérdést. Pál leveleit összegyűjtötték és később a Biblia részévé tették anélkül, hogy Pállal konzultáltak volna (Pál természetesen ekkor már régóta halott volt). (43.)

(43.) Senkivel nem konzultáltak, akiknek a könyveit a Biblia részévé tették, mivel ezt Isten szelleme inspirálására tették meg. (vö. Ézsaiás 34:16)

M: De Pál maga elég öntudatos volt ahhoz, hogy gyakran a saját véleményét írja (lásd 2. kérdés). Ebben az esetben Pál azzal is tisztában volt, hogy követett el hibát az egyik levelében, amely ma a Biblia része.

Olvasd el a következő szemelvényt:

„Hálás vagyok, hogy senki mást nem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, nehogy bárki is azt mondhassa, hogy az én nevemben keresztelkedtetek meg. Igen, még Sztefanász háznépét is megkereszteltem. Ami a többieket illeti, nem tudok róla, hogy bárki mást megkereszteltem volna.” (1 Korintus 1:14-16).

Világosan látszik, hogy az iménti passzusban Pál elkövetett egy hibát, majd helyesbített. Ám a hiba éppúgy mint a helyesbítés benne maradt a Bibliában. Nyilván nem a helyesbítést kifogásoljuk, de mi a helyzet a hibával? Ez szintén az Isten szava? Ha újból megnézed ezt a részt, láthatod, hogy Pál a következő három kijelentést tette:

(a) Mást nem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt.
(b) Igen, még Sztefanász háznépét is megkereszteltem.
(c) Nem tudok róla, hogy bárki mást megkereszteltem volna.

A hiba, amit az első kijelentésében Pál elkövetett az, hogy két személy, név szerint Kriszpusz és Gájusz kivételével nem keresztelt meg senki mást. Majd eszébe jutott, hogy még Sztefanász háznépét is megkeresztelte, így csekély helyreigazítás eszközölt a következő mondatában. Viszont a hibás kijelentés még itt maradt. Vajon ez ihletett?

Pál harmadik mondata rámutat arra, hogy nem biztos a dolgában:

„Ami a többieket illeti, nem tudok róla, hogy bárki mást megkereszteltem volna.” (1 Korintus 1:16).

Látod Pál nem biztos benne, hogy valaki mást még megkeresztelt-e. Nem emlékszik. Tudja, hogy további helyesbítésre lenne szükség még több név hozzáadásával, de nem emlékszik kit említhetne még.

Tehát az első kijelentés hiba. A második mondat könnyed helyreigazítása az elsőnek. A harmadik kijelentés beismerése annak, hogy a helyesbítés nem teljes. Mind a három benne maradt a Bibliában. Vajon ezek Isten szavai? (44.)

(44.) Egyszerű, Kriszpusz és Gájusz megkeresztelése Korinthushoz kapcsolódik (vö. ApCsel 18:8; 1Korinthus 1:14), erre mondja hogy „közületek”. Azután jön Szefanász és háznépe, akik Akhája termése (egy másik helyiségről van szó), vö. 1Korinthus 1:16; 16:15. Tehát a hovatartozásuk alapján különbözteti meg őket. És nincs több említeni való személy, akit megkeresztelt volna. Nincs tehát hiba a felsorolásban.

M: Mutasd meg nekik a Koránt:

Vajon nem gondolkodnak el a Koránon? Ha nem Allahtól származna, akkor abban sok ellentmondást találnának. (4:82) (45.)

(45.) Vannak benne ellentmondások jócskán. Lásd pl. ezt a toleráns megközelítést:

„A Korán hangsúlyosan utal az emberi élet fontosságára, amikor kimondja, hogy „egyetlen ember meg ölése az egész emberiség elpusztításával ér fel, ugyanígy egy ember életének megmentése az egész emberiség megmentésével egyenértékű.” (Szúra Al-Má-ida 5:32) [Ahmet Güneş: A háborúzás szabályai a muszlim jogrendben]

„Nincs olyan kijelentés az iszlámban, mely azt mondaná ki, hogy az egész világot muszlimmá kell tenni. A Korán azt mondja: „És legtöbben nem hisznek (Allahban”)(Szúra 12:106). Az egyén csak Isten akaratától vezérelve találhatja meg az igaz ösvényt, és nyerheti el a megváltást. Még ha a személyes erőfeszítésnek nagy fontosságot tulajdonítunk is, a hit egy Istentől nyert előjog. Erre való tekintettel elképzelhetetlen, hogy valaki erőszak hatására találja meg a hidaját (vegye fel a hitet). A Korán ilyen módon szól a Prófétához, és rajta keresztül az összes hívőhöz. „Ints hát óva, [mert] te csupán óva intő vagy;-nincs hatalmad felettük.” (88:21-22) [Ali Bulaç: A dzsihád fogalmának modern megfogalmazása)

„Nincs kényszer a vallásban. Bizony, megnyilvánul a helyes irány a helytelentől. S ki tagadja a (hamis) istenségeket, és hisz Allahban, bizony megragadta a szilárd kapaszkodót, amelynek nincs szakadása. Allah, a Mindent Halló, Mindenttudó.” (2:256)„Akit Allah az igaz útra akar vezetni, annak keblét kitárja az iszlám számára.” (6:125)

Azután előbukkan Allahnak egy másik, kevésbé toleráns arca:

„Aki nem az iszlám, hanem más vallás után vágyakozik, attól az nem fog elfogadtatni és a túlvilágon a kárvallottak közé fog tartozni. [Ugyanez másként] S ki más hitvallásra vágyik mint a megbékélés (iszlám), hát nem fogadtatik el tőle soha, s ő a Túlvilágon a vesztesek között (lesz).” (3:85)

"Sugallá Urad az angyaloknak, (mondván): "Én véletek vagyok. Hát szilárdítsátok meg azokat, kik hisznek. Félelmet vetek azoknak szívébe, kik tagadnak. Hát sújtsatok le a nyakakra, s sújtsatok le minden ujjra!" / "Üssetek hát (kardotokkal) a nyakukra, és üssétek le minden ujjuk végét!" (8:12) – Simon Róbert fordítása; Helikon

" Íme (sorsotok), s ízleljétek meg azt, és (tudjátok meg), hogy a hitetleneké a Pokol szenvedése." (8:14)

"S ti (muszlimok) nem öltétek meg őket, hanem Allah ölte meg őket, s nem Te (Muhammad) hajítottad el, midőn hajítottál, hanem Allah hajított, hogy Ő próbára tegye a hívőket az Őtőle jövő jó próbatétellel. Lám! Allah a Meghallgató, Mindenttudó. " (8:17)

„Harcoljatok ellenük addig, hogy ne legyen zaklatás, s legyen az egész hitvallás Allahé!. S ha véget vetnek (a zaklatásnak), hát lám! Allah Látója annak, mit tesztek.”(8:39)

„Ő az, aki elküldte az ő küldöttét az útmutatással és az igaz vallással, hogy győzelemre segítse azt minden vallás fölött, még akkor is, ha nem tetszik ez a pogányoknak." (61:9)

Felmerül a kérdés, ha nincs kényszer a vallásban, akkor hogy lehet más vallások fölött győzelemre segíteni Allah küldöttjét, és hogyan tagadhatják ki (ill. a pokol tüzébe be) azokat, akik hitetlenek, vagy más hiten vannak? Az egész emberiség hitvallása hogyan lesz Allahé bármiféle kényszer nélkül? Rábeszéléssel, vagy ijesztgetéssel a túlvilágon a vesztesek beígért tüzes poklával? És ahhoz képest, hogy egyetlen ember megölése az emberiség kiirtásával egyenlő /a filozófia szerint/, a valóságban jócskán van buzdítás az ellenkezőjére!

„ És öljétek meg őket bárhol is találtok rájuk, űzzétek ki őket, ahogy ők űztek ki titeket! A zaklatás rosszabb az öldöklésnél. S ne harcoljatok a Sérthetetlen Szentélynél, amíg ott rátok nem törnek! S ha rátok törtek, hát öljétek le őket! Eképpen részesülnek a hitetlenek.” (2:191)

„Hanem részesedése azoknak az, kik háborúban állnak Allahhal és az Ő Hírnökével, s azon vannak a földön, hogy megrontók legyenek, hát, hogy megölettetnek, vagy keresztre feszíttetnek, avagy levágattatik ellentétes oldali kezük és lábuk, avagy kiűzettetnek a földről. Ez nékik megaláztatottság az evilágon, s övék a Túlvilágon a hatalmas szenvedés. Kivéve, kik megbánják, mielőtt lebírod őket. Tudjátok meg, hogy Allah Megbocsájtó, Könyörületes!” (5:33-34)

„Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről! Ha azonban megbánással fordulnak [Allahhoz], elvégzik az istentiszteletet és zakatot adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az ő útjukon! Allah megbocsátó és kegyes.”(Korán 9:5)

„Allah megvásárolta a hívőktől az ő személyüket és javaikat, mivel övék lesz [majdan] a

Paradicsom. Harcolniok kell hát Allah útján, és ölnek és megöletnek. Ígéret [ez], amely

őt terheli.” (Korán 9:111)

„Harcoljatok azok ellen - azok között, akiknek az Írás adatott -, akik nem hisznek Allahban és a Végső Napban és nem tekintik tilalmasnak azt, amit Allah és az ő küldötte megtiltott és nem vallják az igazság vallását - [harcoljatok ellenük] mindaddig, amíg megadják a jótettért járó

gizyát, lévén, hogy becsületüket vesztettek ők!” (Korán 9:29)

„Ő az, ki elküldte az Ő Hírnökét az útmutatással, s az Igaz Hitvallással, hogy az fölötte álljon minden vallás fölött, még ha irtóznak is a bálványimádók!” (9:33)

„Ó próféta! Szállj harcba a hitetlenek és a képmutatók ellen és legyél kemény velük szemben! A gyehenna lesz a lakhelyük. Szörnyű sors!” (Korán 9:73)

„Ti hivők! Harcoljatok azok ellen a hitetlenek ellen, akik a szomszédságotokban vannak, hadd

érezzék a keménységeteket. Tudnotok kell, hogy Allah az istenfélőkkel van!” (Korán

9:123)

”Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.” (Korán 47:4)

„Mondd a (va'ndorló) araboknak, kik hátramaradtak: "Ti ki lesztek hívva egy nagy erejű nép ellenében, hogy harcoljatok vélük, míg meg nem békélnek muszlimként. S ha ti engedelmeskedtek, hát Allah szép bért ad néktek, s ha elfordultok, ahogy azelőtt is elfordultatok, hát Ő megbüntet titeket fájdalmas szenvedéssel.” (48:16)

„A francia iszlámszakértő, Alexander del Valle, a párizsi egyetem, valamint az Institut international dŐétudes stratégiques (Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete) kutatója határozottan tagadja a mérsékelt iszlám létezését. “Mohamed nem Jézus volt, aki meghalt a kereszten - mondja -, hanem klánfőnök és hadvezér, aki nőket és gyermekeket rabolt el.” A dzsihádot a zsidók és keresztények ellen hirdette meg. Az iszlám háborúk során terjedt.” (Bruno Schwengeler: Lopakodó iszlámosítás; Az iszlám háttere. 1. rész)

„6. „pillérként” hozzásorolják még a dzsihádot, ami mellesleg megjegyezve nem csak a „hitetlenek elleni” szent háborút jelenti, hanem úgyszintén (sőt elsősorban) a saját magunkban rejlő gonosz elleni harcot, bár a szónak ezt az elbensőségesített és elspiritualizált értelmezését állítólag csak a későbbi nagy misztikus, Al-Ghazali (1058-1111) ültette bele a köztudatba, ami azonban az egyszerű nép széles tömegeinek a véleményére aligha volt különösebb befolyással.” (Liptay Lothar: Az iszlám korunkbeli európai inváziója) 

YouTube: (3 a 8) Iszlám - Amit a nyugatnak tudnia kell (Hungarian Version)

Ez a dokumentumfilm a Korán, más iszlám szövegek és Mohamed próféta példájának vizsgálatán keresztül, komoly és módszeres elemzésen keresztül megmutatja, hogy a nem-muszlimokkal szembeni erőszak az iszlám szerves része és mindig is az volt. Bár a „dzsihád" szónak a legjobb fordítása a „küzdelem", mégis a Koránból és Mohamed életéből nem kevesebbet jelent, mint szervezett háború a hitetlenekkel szemben. Elsődlegesen az iszlám saját forrásaira támaszkodva, ez a dokumentumfilm megmutatja, hogy az iszlám erőszakos, terjeszkedő ideológia, melynek célja az, hogy más vallásokat, kultúrákat és kormányokat megsemmisítsen és leigázzon. … http://www.youtube.com/watch?v=wfEibY8C1Ko

Ilyen erőszakos szellemet kimutató háttérhez igazodóan olvashatjuk ezt a nem éppen helyi jellegű kijelentést, ami tükrözi is az iszlám felfogás lényegét: 

„Aki nem az iszlám, hanem más vallás után vágyakozik, attól az nem fog elfogadtatni és a túlvilágon a kárvallottak közé fog tartozni.” (Korán, 3:85) 

Újabb kérdés merül fel azzal kapcsolatban, ha ezek a (fentebb idézett írásszöveghez igazodó) harcok önvédelmi okból történtek Mohamed életideje alatt, helyhez és időhöz kötöttek voltak, és az ellenséges arab (mekkai pogány) törzsekkel vívott csatákra vonatkoztak, akik megtámadták és megölték a muszlimokat –, akkor hová tegyük a következő kijelentést, mely a kinyilatkoztatás univerzális voltára utal? 

„A múlt prófétáinak egy bizonyos korban, egy bizonyos néphez kellett eljönniük, míg Mohamed az egész emberiséghez szólt, és a küldetése minden követő korban érvényes.” (Abu-l-a’lá mawdudi: Az iszlám alapelvei - Világnézet és élet az iszlámban - Magyarországi Muszlimok Egyháza) 

Vajon miféle üzenet ez az egész emberiség felé?

"Sugallá Urad az angyaloknak, (mondván): "Én véletek vagyok. Hát szilárdítsátok meg azokat, kik hisznek. Félelmet vetek azoknak szívébe, kik tagadnak. Hát sújtsatok le a nyakakra, s sújtsatok le minden ujjra!" / "Üssetek hát (kardotokkal) a nyakukra, és üssétek le minden ujjuk végét!" (8:12) – Simon Róbert fordítása; Helikon 

"Allah azokat szereti, akik az ő útján (csata) sorokban harcolnak, szilárdan rakott építményekhez hasonlatosan." (61:4)

Nem magasabb szinten van a Biblia igazsága, amely Jézus Krisztus szavai szerint így szól:

"Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs.

A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:37-40, katolikus fordítás)

Az igaz Isten kinyilatkoztatása szerint Isten és a felebaráti szereteteten alapszik az univerzális törvény minden nép számára, és Jézus Krisztus szeretetteljes hívására:

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:28)

A Korán-magyarázatokkal kapcsolatos ellentmondások eredménye: 

„TÖRÖK: Razim felesége és fiai már több mint tíz éve Jehova Tanúi voltak, maga Razim azonban továbbra is az iszlám hitben maradt. Észrevette viszont, hogy a Korán-magyarázatok annyira eltérőek az egyes mecsetekben, hogy néhány muszlim a sajátján kívül nem menne semmilyen más mecsetbe sem. Egyik törökországi látogatásakor elment egy mecsetbe is, meg Jehova Tanúi összejövetelére is. A mecsetben olyan magyarázatokat hallott az iszlámról, melyek különböztek attól, amit Németországban tanítottak. Hiányzott az egység. Viszont amikor visszatért Németországba, ezt mondta: „Ebben a Királyság-teremben ugyanaz a szeretet van, és ugyanaz a program hallható, mint a törökországi Királyság-teremben. Ez az igazság.” ( J.t.Társulata: Németország)

Legnagyobb ellentmondás mégis az, hogy – bár a legnagyobb prófétának Mohamedet tartja a Korán, - ennek ellenére úgy mutatja be, mint bűnöst, aki megváltásra szorul, s mint aki és kérte is bűnei bocsánatát. (Surák 47:8,19) Továbbá nincs bizonyosság az üdvösségről, még Mohamed számára sem. „Mondd: "Én nem vagyok új a küldöttek közt, s nem tudom, mi történik vélem s véletek. Hanem én csupán követem azt, mi nekem sugalltatott, s én csupán egy nyilvánvaló figyelmeztető vagyok." (Korán 46:9)

Ehhez képest Jézus Krisztust bűntelennek mutatja be a Szentírás, akit Isten minden név fölé felmagasztalt. Természetesen Mohamed fölé is! (vö. 1Péter 2:22; Filippi 2:9-11)

5

M: Mi történt Pál korintusiakhoz írt első levelével?

A válaszuk:

Mire gondolsz? Itt van benne a Bibliában. Nézd!

Az igazság:

Nincs benne. Amit neked mutatnak az nem Pál első levele a korintusiakhoz. Éppen ebben a levélben emlékezteti Pál a korintusiakat, hogy már írt nekik egy levelet ez előtt. Olvasd el a 9-es és 11-es verseket Pálnak a korintusiakhoz írt úgynevezett első leveléből, 5. bekezdés:

9. Levelemben azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba paráznákkal.

11. Most azonban azt írom nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna…

Nyilvánvalóan Pál a fenti 9. versben hivatkozik valamire, amit egy korábbi levelében írt.

A 11. versben Pál megváltoztatja előző utasítását. (46.) Hasonlítsuk össze a következő két utasítást Pál korábbi leveléből és az úgynevezett első leveléből:

ÖSSZEHASONLÍTÁS:

Pál előző utasítása	Pál új utasítása
Levelemben azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba paráznákkal.	Most azonban azt írom nektek, hogy ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna…

Amiről itt most beszélünk az nem a Pál által kiadott utasítások megváltozása. Csak azért silabizáltam ki a dologból a részleteket, hogy kiképezzelek az olyan emberrel szembeni bánásmódra, aki megkísérli azt mondani, hogy Pál még a 9. versben is az ő jelenlegi levelére utal. Néhányan megpróbálhatnak meggyőzni, hogy nem volt korábbi levél. De most már tudod, hogyan kell bemutatnod az ilyen embereknek ezt az igazságot.

(46.) Megváltoztatásról nincsen szó, hiszen abban a levelében is írta, hogy nem az általánosságban lévő paráznákról van szó, hiszen akkor ki kellene menniük a világból (vö. 1Korinthus 5:10). Az előzőhöz képes a mostani írásában pedig részletesen kifejti, hogy a gyülekezetben lévő paráznákról beszél, akik kívülről testvéreknek látszanak ugyan, de belülről nem azok. Végeredményben mindkét levelében ugyanazt mondja, vagyis hogy ne tartsanak kapcsolatot azokkal, akik másként élnek, mint a valódi keresztények, hanem a megbánás nélkül vétkezőket vessék ki a gyülekezetből.

M: Szóval hol van most ez a korábbi levél? Nyilván elveszett.

Így hát ha valaki hisz benne, hogy Pál levelei Isten szavai is egyben, akkor abban is hinnie kell, hogy Isten szavainak némelyike örökre elveszett. (47.) De hisznek-e ebben Jehova Tanúi? Kérd meg őket, hogy olvassák el ezt a Biblia verset.

Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Ézsaiás 40:8). 

Hogy lehet ezt összeegyeztetni azzal a ténnyel, hogy Pál egyik levele eltűnt?

(47.) Nem csak Pál ama levele veszett el, hanem az összes eredeti USZ-i kézirat, hiszen csak másolatok vannak róluk. De attól még a másolatokról lehet tudni, hogy ihletettek-e, mégpedig mindazon írásoknak teljes összhangjáról. Ami nem tartozik a Biblia eredeti szövegébe, ugyanúgy kiveti magából a többi írás, mint az egész szervezet egy idegen szervet, amely nem tartozik hozzá. Az ÓSZ-i apokrifok ugyanúgy eltérnek az ihletett írásoktól, mint az ún. ÚSZ-i apokrifok, mint pl. Tamás evangéliuma, stb. Isten pedig egymásnak ellentmondó kijelentéseket nem ihletett, úgy hogy az ilyen szövegek nem képezhetik a teljes Biblia részét.

Hogy pedig eltűntek Istentől származó írások? Nyilván azért engedte meg ezeket Isten, mert a bennük lévő üzenet a fontos, amit Isten tudatni akar velünk. Ezek az üzenetek pedig átkerültek azokba a tekercsekbe, amik megvannak. Így Isten azon kinyilatkoztatásai, amelyek utat mutatnak a keresztények számára, hogy a Krisztus Jézusban való hitben eljussanak az üdvösségre, tehát ami alapot ad a jutalmazásra és az ítélettételre, azok megvannak, és azokat bárki megismerheti. (Egyébként meg Isten beszéde marad meg örökre, nem kőtáblák meg próféták és apostolok által írt eredeti szövegek.)

M: A muszlimok megértik azt, hogy Isten kinyilatkoztat egy üzenetet, majd hagyja azt feledésbe merülni. Ám Jehova Tanúi nem osztják ezt a nézetet. Úgy gondolják, hogy ami egyszer kinyilatkoztatott az örökké fennmarad. Így szembe kell nézniük ezzel a kérdéssel. Pál levelének elvesztése jó jel arra, hogy a levél címzettjei nem tekintették azt Isten szavának. Ha annak tekintették, nem kellett volna megőrizni azt? Miért engedték Isten szavait így eltűnni? Most azt mondhatja valaki, hogy Pál leveleinek maradékát megőrizték, és ez azt bizonyítja, hogy az emberek, akik megőrizték őket, Isten szavának tekintették azokat. Ne nyújtsuk olyan hosszúra a dolgokat.

Először is, senki sem tudja Pálnak hány más levele veszett el valójában, és még kielégítő válaszunk sincs erre a problémára. (48.) Csak most bukkantunk rá annak bizonyítékára, hogy egy levél elveszett. Milyen más bizonyíték került még elő? Másodszor, az emberek a leveleket és más írásokat a legkülönfélébb okokból őrzik meg. Talán az emberek úgy gondolták, hogy Pál levelei fontos dolgokat tartalmaznak. Mások talán tanításuk megcáfolása végett tartogatták hasonló leveleket. Nincs elég részlet a birtokunkban, hogy lezárhassuk a témát, bár biztosan összefoglalhatjuk, hogy csak azért mert valaki megőrzött néhány levelet Páltól, még nem jelenti azt, hogy ezeket a leveleket Istentől jöttnek tekintette. Tudták, hogy a levelek Páltól valóak.

(48.) Problémája azoknak van, akiknek kifejezett szándékuk, hogy belekössenek a Bibliába, de nyilvánvalóan csak azért, hogy a saját írásaikat jobbnak állíthassák be. Ugyanilyen alapon kötnek bele a mormonok is a Bibliába, azt állítván, hogy az ő könyvük a hibátlan kinyilatkoztatás, nem pedig a Biblia. Hát vitassák meg a muszlimok és a mormonok, hogy melyiküké a tökéletes könyv (mindketten állítják, hogy az övék).

Jehova tanúi megelégszenek azokkal az írásokkal, amik teljesen összhangban vannak egymással, még ha mások azokat le is kicsinyelik és hibásnak állítják be. Mindazonáltal ha hibásak volnának, a bennük lévő próféciák nem teljesednének be, mint ahogy nem teljesedtek be azok a próféciák, amiket fentebb említett könyvek nem is tartalmaznak, pl. Mohamed megjelenésének pontos ideje, helye, és életének részletesen előre megírt körülményei (Jézus Krisztushoz hasonlóan), és így nincsen rajtuk az Isten ihletettségének pecsétje. (vö. Ézsaiás 41:22-23; 42:9; Zakariás 1:6; Lukács 24:27; ApCsel 4:28)

MESSIÁSI PRÓFÉCIÁK

ESEMÉNY                              PRÓFÉCIA                    BETELJESEDÉS

Júda törzsében születik            1Mózes 49:10                 Lukács 3:23–33

Szűztől születik                         Ézsaiás 7:14                  Máté 1:18–25

Dávid király leszármazottja        Ézsaiás 9:7                   Máté 1:1, 6–17

Jehova a Fiának jelenti ki          Zsoltárok 2:7                  Máté 3:17

Nem hisznek benne                  Ézsaiás 53:1                 János 12:37, 38

Szamárháton vonul be

Jeruzsálembe                           Zakariás 9:9                    Máté 21:1–9

Elárulja őt egy közeli

társa                                         Zsoltárok 41:9                 János 13:18, 21–30

Harminc ezüstért árulják el         Zakariás 11:12                 Máté 26:14–16

Hallgat a vádlói előtt                   Ézsaiás 53:7                    Máté 27:11–14

Ruháira sorsot vetnek                Zsoltárok 22:18                 Máté 27:35

Gúnyolják, amikor

a kínoszlopon függ                   Zsoltárok 22:7, 8               Máté 27:39–43

Egy csontját sem törik el           Zsoltárok 34:20                 János 19:33, 36

Gazdagok mellett temetik el       Ézsaiás 53:9                     Máté 27:57–60

Feltámad, mielőtt romlást

látna                                         Zsoltárok 16:10                  ApCsel 2:24, 27

Magasztos helyet kap Isten

jobbján                                      Zsoltárok 110:1                  ApCsel 7:56

Isten pecsétje pedig ez:

„Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.

A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.” (Jakab 3:14-18)

Jehova tanúi pedig köztudomású, hogy békében élnek egymás között, és világméretekben különösképpen azok között, akik nagyra értékelik a Biblia mindenki számára útbaigazító irányvonalait.

M: Mutasd meg nekik a Koránt:

Bizony, mi leküldtük az Írást (a Koránt), és bizony, mi őrizői vagyunk annak. (15:9)

Finoman magyarázd el nekik, hogy Isten védi a Koránt, úgyhogy soha semmi nem veszhet el belőle. (49.)

A fordítás és lektorálás az Iszlám.net jóvoltából készült 2003 év júniusában.

Iszlám.net: Az Iszlám magyar oldala

www.iszlam.net

---

[1] A Keresztény Görög iratok új világ fordítása, Watch Tower Bible And Tract Society, 2000.

[2] Radhi Allahu anhu. Allah legyen elégedett vele. A ford.

[3] A teljes írás Istentől ihletett és hasznos

[4] Magyar fordításban jelenleg még csak ez érhető el, amely az Újszövetség könyveit tartalmazza. A ford.

[5] A magyar kiadvány 336. oldalán. A ford.

[6] Időszámításunk szerint, amely a keresztény naptárra épül. Latinul A. D. (Anno Domini, Az Úr éve). A magyarban a Krisztus előtt/Krisztus után (kr. e/u.) megnevezés terjedt el. A ford.

[7] S azok, akik nagy jártasságra tettek szert a tudásban azt mondják: hiszünk benne, mindez a mi Urunktól való!...

[8] Károli Gáspár fordítása.

Forrás: http://www.iszlam.net/main.php?article=101question

(49.) Kié az utolsó prófétai kinyilatkoztatás?

Pontosan az a lényeges, hogy semmi nem veszett el belőle, tehát ami ma benne van, az megegyezik azzal amit Mohamed által vettek természetfeletti forrásból. Tehát nem állíthatják (nem is állítják), hogy eredetileg más volt benne, és ami a mostaniból hiányzik, az régebben benne volt. Vagyis ami a mostaniból hiányzik, az a régebbiből is hiányzik. Ez azért fontos, mert a saját írásaik tanúskodnak róluk, hogy milyen üzenetet képviselnek, és az üzenetük alapján lehet eljutni az üzenetük értelmi szerzőjéhez.

Állítják, hogy Mohamed próféta idején Medinában élő zsidó törzsek írástudói számos, igazságot tartalmazó Tóra-iratot elrejtettek, mint például a Mohamed próféta leírásáról, megjövendöléséről szóló iratokat – ami természetesen az állítás szintjén meg is rekedt, ugyanis:

A bibliai ÓSZ és ÚSZ vége is isteni tekintélyű eljövetellel végződik (Krisztus 1. és 2. eljövetele – vö. Malakiás 4:6; Jelenések 22:20), a kettő között pedig újabb prófétai kinyilatkoztatás nem adatott Istentől. Tehát Malakiás után (400 évvel) a Jézusról, mint Isten Fiáról szóló evangélium jött el, és közbe eső időben prófétai írások nem adattak. Ugyanígy János apostol által közölt kinyilatkoztatás után a Jézusi 2. eljövetel ígérete van megadva (vö. Jelenések 22:20), és a kettő közötti időben újabb prófétai írások Istentől nem adatnak.

Vagyis ami Mohamed próféta által évszázadokkal később jött, az egy teljesen idegen eredetű kinyilatkoztatás, semmiképpen nem lehet a Biblia igaz Istenétől eredő prófétai kinyilatkoztatások folytatásának tartani. (vö. 2Péter 1:21)

[Nyilván ugyanez vonatkozik a mormonok, vagy az Adventisták E.G. White, vagy a karizmatikusok ún. prófétáinak írásaira is. Stb.] A legutolsó Istentől ihletett kinyilatkoztatás a János által közvetített Jelenések könyve (vö. Jelenések 1:1), mely utolsó kijelentésként beszámol Jézus 2. eljövetelének ígéretéről (Jelenések 21:22; vö. János 21:22), és nincsen több Istentől ihletett írás ezeken felül!

A Mohamed által küldött kinyilatkoztatás, ha arról híres, hogy semmi nem veszhet el belőle, de nincs is benne az univerzum Istenének, Jehovának az emberiség megváltásával és örök életre juttatásával kapcsolatos üzenete, melynek eszköze Ábrahám szellemi magvának az évszázadokon történő előhozásában és kitüntetett figyelmében, védelmében nyilvánul meg:

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,

Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,

A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” (1Péter 1:3-5)

„Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.” (Zsidók 2:16)

„És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.” (Zsidók 9:15)

„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.... Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Galata 3:16, 29)

Mohamednek – az általa kapott kinyilatkoztatás szűkösségéhez mérten – fogalma sem lehetett Ábrahám szellemi magváról, hogy az micsoda (kikből áll, és milyen célból lettek elhívva), ennélfogva a Koránt nem lehet a Biblia tiszta, azon felül álló isteni üzenetének tekinteni. És az is egy gyenge kísérlet, hogy a Bibliát leminősítsék, olyan könyvnek beállítva, amelyet emberek felhígítottak és üzenetét megmásították. Amiért indokolt lenne egy újabb kinyilatkoztatást adni az emberiségnek, - jelen esetben a Koránt.

Pontosan a Bibliában lévő és évszázadokon átívelő belső összefüggések és próféciáinak kibontakozása bizonyítja isteni eredetét. Ha valaki veszi a fáradtságot, és utánanéz Ábrahám szellemi magva előhozása bibliai történetének, rögtön megláthatja, hogy ez a könyv isteni védelem alatt áll, és benne megtalálható mindaz, amelyre szükségünk van Isten velünk kapcsolatos akaratának tisztán látásához. (Ezzel kapcsolatban lásd: „Örökösök, akik az emberiség felemelésére hívatottak” című tanulmányt, itt.)

Sajnálatosan a Korán ebben nem tud segíteni bennünket. Hanem benne egy nagy szellemi rivális gondolatai és kifejező eszközei testesülnek meg, hogy őszerinte hogyan kellene az emberiségnek élnie. Alávetettségben, törvényekkel és fenyegetésekkel sűrűn megtűzdelt kinyilatkoztatások árnyékában.

A Biblia Istene ellenben fel kívánja emelni az emberi családot a Vele való meghitt közelségre és abba a szellemi magaslatokba, amely a Hozzá való tartozásban, szoros kötődésben valósul meg és ölt testet.

Vissza abba a csodálatos állapotba, amikor még a bűn nem rontotta meg ezt a szoros kapcsolatot, és az emberi engedetlenség következményeiből fakadó viszályok nem törték meg ennek az áldott közelségnek a meghitt csendjét.

Ezért ha valaki vágyik visszajutni ebbe az áldott szellemi és fizikai közegbe, az ezt csakis Jézus Krisztus közbenjárásán keresztül, az ő nyomdokain való, hozzá szorosan igazodó járásban találhatja meg. (vö. 1Péter 3:18)

Sajnálatos tény, hogy a testi zsidók és az ő leszármazásbeli testvérei ezt a kötödést halott kövekhez való kötődésükben találják meg. (A siratófal kövei és a Kába) 

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!” (János 5:39-40) 

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jelenések 3:20)

 

Az élő Jézus Krisztus közeledését ellenben a maga teljes valóságában nem tudják megragadni. Ezért is negatív a Koránnak Jézus Krisztus istenfiúságával kapcsolatos hiányossága, hogy nem tudnak arra a felismerésre jutni, mint pl. Kornélius százados vagy Natanel: 

„A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! … Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!” (Máté 27:54; János 1:50)

Isten szeretetéből fakad az élet vize mindenki számára

Nem lehet eléggé kihangsúlyozni Isten szeretetét, amellyel minden nép iránt van, hiszen emlékezzünk csak a nagy néppé tett arabok Sára által elűzött ősére Izmáelre, akinek az érdekében Isten vizet fakasztott a pusztában kegyelme és szeretete jeléül. (vö. 1Mózes 21:10, 18-19) Ez a víz pedig ahogy az élet vizét jelentette akkor, most ugyanez az élet vize Krisztus által adatik Isten felülmúlhatatlan szeretetéből minden nép számára:

„Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” (János 4:14)

„Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;

És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!

Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent, Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.

Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?

És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség:

Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet...

És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki az ő utczájának közepén.

És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.

És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.” (Jelenések 7:9-17; 22:1-4)

Krisztus békessége az összekötő kapocs

A muszlimok ugyanúgy rá vannak szorulva Istennek a Fiában adott kegyelmére, mint Jehova tanúi, vagy mint bárki más ezen a földgolyón. A közös igény pedig összeköt bennünket, nem pedig szétválaszt. Jehova tanúi ezért alapelveken nyugvó szeretettel (vö. Máté 5:43-45) közelednek minden muszlim felebarátjuk felé, amikor jót tesznek velük, és feltárják számukra a Krisztusban adott megmentés örömüzenetét. 

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27) 

„Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön. Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsoltárok 85:10-11) 

Amikor „a mi földünkön” (Jehova tanúi gyülekezetében) találkoznak zsidók, muszlimok, hinduk, keresztények, ateisták, és bármilyen fajta nemzetből való emberek, igazság és békesség csókolgatják egymást. Senki senkinek nem ellensége, hanem mindenki mindenkinek a felebarátja. Ebben ajánlja Isten az Ő igaz vallását, a Fiában adott békességben, a kölcsönös figyelmességben, a felebaráti szeretet útjában. 

Az igaz hitnek ez az igazi próbája, békességre vezetni az embereket. Ha Jehova tanúi megvalósították soraik között ezt a fajta békességet, és felebaráti szeretetet, akkor nincsenek messze az Isten igaz vallásától! És amennyire megvalósították, annyira vannak közel hozzá. Ezért ajánlják másoknak is ezt a krisztusi keskeny utat, a békesség mindenki számára feltárt és felkínált, örökkévalóságba vezető útját.

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Máté 5:9)

"A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jelenések 22:17, MBT. ford.)

☹ ☪☺