Új Világ fordítás - ferdítés? (2. rész)

A Jehova Tanúi „Új Világ” fordítása

Isten igéjének meghamisítása

II. rész

A Zsid 1:8-ban ez áll: „de a Fiúhoz így szól: ’A te trónosod örökké megáll, ó Isten”. Az ÚVF ellentmondásos: „Az Isten a te trónod” Hogy lehetne a legfelségesebb, aki trónol, maga a trón? ! Éppen ez fejezné ki egylényegűségüket.

[Megjegyzés: Az egylényegűség önkényességéről bővebben itt  olvashat: ]

A Zsid 1:8-al kapcsolatban ezt olvashatjuk a Zsolt 45:7-ben: „Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.” (MBT. Protestáns ford.) Különbség van aközött, hogy Krisztusnak Istentől való trónja van (a trónra való ültetése Istentől ered – vö. ApCs 2:30), ill, Istennek a trónja örökké megáll, hiszen ö maga örökkévaló Isten. Éppenséggel ez igaz, csak nem Krisztusra vonatkozik (hanem az Atyára - vö. Zsolt 93:2; Jer.sir. 5:19), viszont a Zsidók 1:8 az meg Krisztusra.]

Bár a görögben alanyeset áll, mégis Vokativot (megszólító módot¹) kell érteni alatta.

Az attikai görög nyelvvel ellentétben a bibliai görögben ez lehetséges. Vö. Zsid 10:7, ahol a Nominativ (alanyeset) egyértelműen Vokativ helyett áll.²

[Megjegyzés: A Zsid 1:8-ban a „te” Krisztusra vonatkozik, ő a megszólított, akinek Isten adja az örök trónt (vö. Dán 2:44; 7:14), a Zsid 10:7-ben meg Isten a megszólított, aki Krisztusnak testet alkotott, Krisztus pedig Isten akaratának a cselekvésére szánta magát. Maga a szöveg értelme magyarázza a helyes nyelvtani értelmet.]

A Ján 8: 58 nem csak azt fejezi ki, hogy a Fiú nem csak Ábrahám előtt létezett, hanem az időn kívül létezik, ami csak Isten esetében lehetséges.

A görögben εγω ειμι (ego eimi, én vagyok) áll és nem: εγω ην (ego en, én voltam).

Az egészen egyértelmű jelentés ellenére az ÚVF ezt „én már voltam”-ra ferdíti, hogy a Fiú időtlen létezését aláássák.

[Megjegyzés: Ján 8:58-ban Jézus kijelentése Ábrahám előtti létezéséről azért nem jelenthet időnkívüliséget, mivel Jézus más esetben az Atya őiránta érzett szeretetét nem az örökkévalóságtól datáltatja, hanem beteszi a történelmi időbe. Márpedig ha időtlen/időn kívüli lenne Krisztus, akkor az őiránta érzett szeretetnek az örökkévalóság óta fennállónak kellene lennie, de éppenséggel nem ezt mondta Jézus.

- Így világosít meg egy egy adott igehely egy másikat, így derül fény a Biblia belső összhangjára, összefüggéseire, így domborodik ki a szellem által látók előtt az isteni ihletettség pecsétje! (Lásd részletesen itt!) -

Ábrahám (hit által) látta Krisztus napját, vagyis (hit által) megragadta annak a vele (a megígért Maggal) kapcsolatos isteni ígéretnek a beteljesedését, amelynek Krisztus a garanciája, hogy megvalósul. (vö. 1Móz 15:5-6; 2Kor 1:20)

Az UV. nyilván azért nem fordítja „vagyok”-kal Jézus kijelentését, hogy elejét vegye a Jézussal kapcsolatos félreértéseknek és félremagyarázásoknak. Ugyanis Jézust előszeretettel azonosítják a „Vagyok”-kal, (vö. 2Móz 3:14), holott aki megjelent az égő csipkebokorban, az Jehova angyala volt, aki Jehovát képviselte. (Vagyis Jézus Krisztus)

Továbbá, ha Jézus időn kívüli lenne, akkor a Fiúi mivolta csupán egy szerepvállalásra szólna, és Isten ez esetben nem a Fiát áldozta volna fel a bűnös emberiségért, hanem egy vele egyenrangú, sőt azonos Istent. (vö. Ján 3:16) De ez esetben akár magát is áldozhatta volna, ami viszont elképzelhetetlen, hiszen az Isten szellemi lény! (vö. Ján 4:24)

1Ján 2:13 pontos azonosítást ad Jézus személyéről: „Írok nektek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van.” Isten pedig „öröktől fogva mindörökké” van, a kettő tehát nem ugyanazt jelenti. (vö. Zsolt 90:2)

Ami pedig a Jézus „vagyok”-ságát illeti, ennek teljes súlya az „Isten Fia vagyok” (Ján 10:36) kijelentésben mutatkozik meg, ami megmagyarázza a Ján 8:58 kijelentését.]

Jézus ellenségei azonban nagyon pontosan értették, milyen igénnyel lép fel. Meg akarták kövezni istenkáromlás miatt. Ha Jézus azt mondta volna, hogy Ábrahám előtt létezett, ez mindenképpen helytelenítették volna a zsidók, de nem nevezték volna istenkáromlásnak.

[Megjegyzés: A zsidók abba kötöttek bele, hogy az Istent SAJÁT Atyjának mondotta, amivel – szerintük – egyenlővé tette magát az Istennel. (vö. Ján 5:18) A teljes bibliai szövegösszefüggésből azonban kiderül, hogy ez alaptalan vád volt, mármint hogy egyenlővé tette magát az Istennel.

Kétségtelen, hogy a „saját” jelző használata egy különlegesen bensőséges kapcsolatot jelent, a szellemi egység legmagasabb fokát (vö. Ján 10:30), amely a zsidók tulajdonát képező általános atyasági viszonyt messze meghaladta (vö. Ézs 63:16; 64:7), mindazonáltal Jézus kihangsúlyozta közte és az Atya közt lévő alapvető különbséget: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” (Máté 19:17)

Azt, hogy Jézus „milyen igénnyel„ lépett fel, sajnos nem csak a zsidók értelmezték félre, hanem a kereszténység nagy része is ugyanezt teszi. Mindkét oldal azzal az állítással hozakodik elő, hogy Jézus magát Istennek tartotta. A zsidók ezért halálra adták, a kereszténység meg imádati rangra emelte. Az igazság azonban a két szélsőséges nézet között van. Jézus az Atyához vezető út, tévelygő lelkünk idegenvezetője:

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen;” (1Pét 3:18).

A Krisztus „istensége” és az Atya „egyedül igaz Isten” mivolta tehát alapjaiban más kategóriát jelent, és ennek felismerése hiányában az ember tévelygések sorozatába esik, annak minden káros következményével együtt!]

A JT tudják, hogy Isten fel tudja támasztani a halottakat. Ezért a német ferdítésükben (a magyarban furcsa módon nem) a Ján 6: 39,40,44,54 versekben a „feltámasztani” szót „feltámasztatja”(NT 1963) formára cserélik. Nagy különbség van a között, hogy megjavítom, vagy megjavítatom az órámat.

[Megjegyzés: Ha csak a német szövegben fordul elő, lehet egy elírás is. Ha komolyan érdekli az eltérés indoka, írjon a seltersi címre, és kérdezze meg.]

Azokat az igehelyeket, melyek a Fiú Atyától való származását tanítják teljesen meghamisítják: „és ismerem őt, mert tőle származom” helyett „Én ismerem őt, mert KÉPVISELŐJE vagyok”(Ján 7:29, ugyanígy Ján 17:8). Természetesen a képviselő szónak semmi nyoma az eredeti szövegben. Hasonló durvasággal változtatják meg a Ján 16:27- et: „az Atya képviselőjeként jöttem el”. Mindenesetre a következő versben ugyanezt a kifejezést helyesen fordítják.

[Megjegyzés: Felmerül a kérdés, hogy ha a Fiú „időtlen létezése” fennállna (ahogy feljebb állítják), akkor hogyan származhat az Atyától. Neki ősidőkbe nyúló (aioni) idejű származása van, ami egyértelműen születésre, [szellemi] létének a kezdetére utal. - Mikeás 5:1, Új prot [MBT]. ford.; vö. Ezékiel 16:3, János 8:42, Károli.

Mózessel kapcsolatban olvashatjuk: „Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé.” (2Móz 18:19. katolikus ford.) Károli szószólót ír. Zsidók 5:1 pedig ezt mondja: „Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért,” (katolikus ford.)

Vajon Jézus nem ugyanilyen képviselő/szószóló az Isten előtt? 1Ján 2:1 irja: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.”

Ugyanakkor nem csak az embereket képviselte, hanem Istent is: „Jézus Istent képviselte a Földön” (forrás: itt), függetlenül attól, hogy „ a képviselő szónak semmi nyoma az eredeti szövegben.”

„Aki itt a földön az emberek között Istent képviselte, most pedig odaát a mennyben Isten előtt az embereket képviseli.” (forrás itt) Látható, hogy a kereszténységben is használják Jézusra a „képviselő” jelzőt, anélkül hogy durva változtatással vádolnák őket. 

Nem hamisítás tehát Krisztust Isten képviselőjeként kijelenteni.]

Éppily’ tömegesen fordulnak elő hozzátoldások Jézus búcsúbeszédében a János evangéliumban ”én az Atyában vagyok” kifejezést az Őrtorony Társaság rendszeresen átkölti: „egységben vagyok az Atyával” (Ján 14:10,11, 20. 17:21,23 vö. 15:4-7) A német ferdítésben: „közösségben vagyok az Atyával” Természetesen az „egység” vagy a „közösség” κοινονία (koinonia) szó sehol sem található.

[Megjegyzés: Hogy Jézus egységben volt az Atyával, ezt a kereszténységben ugyanúgy állítják, annak ellenére, hogy a görög szöveg „én az Atyában vagyok” kifejezést használja, tehát nem mond ellene annak, hanem másként fejezi ki ugyanazt:

„Jézus tökéletes szellemi-akarati egységet alkot az Atyával,” (forrás: itt)

„Isten Fia: teljes (akarati és lényegi) egységben van az Atyával”. (forrás:  http://www.pphf.hu/biblikum/oe/istnev.pps.)

„Az Egyház egységének oka és mintája Jézus és az Atya egysége.” (forrás: itt)

„Ferenc pápa arra is figyelmeztet, hogy ... Krisztusnak az Atyával való egységét – még a legnagyobb kínok közepette, a kereszten is – szemlélve tanulunk részesedni Jézus látásmódjában.” (forrás: itt)

Ami a „közösség” görög szavát illeti, az USZ-ben több helyen is található, pl:

„Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” (1Kor 1:9; vö. 1Kor 10:16; 2Kor 13:13; 1Ján 1:3,6)

Jézusnak az Atyával való közösségéről írja a Gazdagréti Református Gyülekezet igehirdetője:

„ Egész magára maradt, elszigetelt lénye az Atyával való közösség után sóvárog.” (forrás: itt)

Fenti kritika szerint „német ferdítésben: „közösségben vagyok az Atyával… „közösség” κοινονία (koinonia) szó sehol sem található.” A reformátusok szerint Jézus sóvárgott a közösség iránt, J.T. Kritikusai szerint hiányzik a szó a közösségre, míg J. T. szerint a sóvárgás beteljesült, mivel Jézus közösségben volt az Atyával.

De ha az a jobb, hogy csak sóvárgott utána, vagy a görög szó hiányában nem is állt fönn, akkor – ha nekik ez tetszik – maradjanak ennél a formulánál. Az U.V. fordítói nyilván hisznek abban, hogy ez a közösség fönnállt, azért fordították így!

A Ján 13:31- ben az „Isten dicsőült meg őbenne” kifejezést átváltoztatják: „Isten is megdicsőül vele KAPCSOLATBAN”. Hasonlóképp a Ján 14:13- ban „hogy megdicsőítessék az Atya a Fiúban” helyett „hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúval kapcsolatban.”

[Megjegyzés: A kereszténység azt a hamis tant hirdeti, hogy „Az Atya Isten Jézus Krisztusban öltött testet, hogy „láthatóvá” váljon az Isten számunkra.” (forrás: itt)

Ennek a hamis tannak lenne látszólagos alátámasztása, ha szó szerint Isten dicsőült meg őbenne, mivel hogy ő volt az, aki benne megdicsőült. Azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy az Atya dicsősége a Fiú által valósuljon meg. Értelmezés kérdése az egész, de pl. az Egyszerű fordítás készítői ráéreztek erre a különbségre, azért is használják az „általa/által” kifejezést, J.T. meg a a „kapcsolatban” kifejezést, ami lényegében ugyanarra utal, t.i., hogy nem azonos az Atya és a Fiú, tehát hogy nem az Atya Isten öltött testet Jézus Krisztusban, hanem az Isten Fia öltött testet.]

A 14. versben „ha valamit kértek tőlem az én nevemben”, kihagyják a „tőlem” szót, habár a P66, Sinaiticus és Vaticanus jól bizonyítják annak ottlétét, még ha néhány kéziratból hiányzik is. A kihagyás által akarják megakadályozni, hogy közvetlen Jézushoz imádkozzanak, bár a Fiúhoz való imádkozásra való felszólítás, még a „tőlem” szó nélkül is egyértelmű lenne. Lásd ApCsel 7:59!

[Megjegyzés: A Krisztustól való kérés ugyanúgy nem jelenti az ő imádatát, vagy hogy ezért ő lenne az Isten (vö. Ján 14:14: „ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” (MBT. ford.), - hiszen ha ez így lenne, akkor a Zebedeusék, és mindenki, aki kért Jézustól valamit, imádatot mutatott volna be neki, ami viszont természetesen nem igaz. (vö. Máté 20:20; 8:34, stb.)

István vértanúnak Jézushoz intézett kijelentése sem jelent imát, vagy imádatot, hiszen a görög epikaleó szó egyszerűen segítségül hívást jelent, amit Pál is alkalmazott a császárral kapcsolatban. (vö. Csel 7:59; 25:11-12, 21; 26:32; 28:19) A Jézus nevének a segítségül hívása sem jelenti azt, hogy őt, mint az Úr Istent kellene segítségül hívni. (vö. 1Kor 1:2; 2Tim 2:22)

Hanem mint Úr Istent, a Jehova nevét kell segítségül hívni. (vö. Jóel 2:32; Sof 3:9; Csel 2:21; Róma 10:13) A Jézus nevének a segítségül hívása nem a hozzá intézett imát jelenti, hanem a rá való hivatkozást. Lásd ApCsel 4:30.

A Fiúhoz történő imádkozás teljes kudarcáról részletesen itt  olvashat.

(A "tőlem" szó kihagyása, és minden ilyen és ehhez hasonló eset /a fordítók részéről/ lábjegyzetben történő kiegészítést igényelne, hogy miért hagyják ki. Ezek hiánya félreértések sorozatait okozhatja, amit utólag ugyan meg lehet magyaráznia egy átlagtanúnak, feltéve ha felkészült rá, és elegendő időt is tud arra fordítani, hogy kellő magyarázattal szolgáljon arról, amit az illetékesek éppen a legilletékesebb helyen nem magyaráztak meg.)]

Az 1 Ján 5:20 is teljesen egyértelműen bizonyítja Jézus Istenségét. A JT itt is tudták hogyan segítsenek magunkon. Az „ezért vagyunk az Igazban” kijelentést legyengítik: „Mi egységben vagyunk az igazzal”. Az „ő Fiában” helyett „az ő Fia, Jézus Krisztus által”, habár a görögben mind az Atyához, mind a Fiúhoz való kapcsolatot ugyanaz az elöljárószó jelzi „έν” (en= -ban, -ben ). Itt tehát eltusolják, hogy a Szentírás az Atyáról és a Fiúról ugyanazt a kijelentést teszi. A 1963-as német kiadásban az Atyát „egy” Igaznak nevezi, nyilvánvalóan amiatt, hogy különbséget tegyen közte és a Fiú között. Ez a betoldott számnév természetesen egy kéziratban sem található. Emiatt az 1971-es német kiadásból már eltávolították.

Megmaradt azonban a vers utolsó felének súlyos hamisítása „Ő (gör:ούθος hutos ”ez” hímnemű mutató névmás ) az igaz Isten és az örök élet.” ÚVF: „Ez (τουτο tuto) az igaz Isten és az örök élet”. A hímnemű mutató névmást semlegesneművel helyetesítik. A hamisítás annak elkendőzésére hivatott, hogy a vers zárószavai Jézusra vonatkoznak.

Az „ez”(hímnemű mutatónévmás) három okból is csak Jézusra vonatkozhat:

1. „Ez” általában a közellévőre utal, különben „az”(εκεινος ekeinos) állna.
2. Az „örök élet” kifejezés az ÚSZ-ben mindig a Fiút jelöli. Pl.: Ján 11:25, 14:6, ApCsel 3:15, Kol3:4, különösen 1 Ján 1:2.
3. Különben a mondat tautológia lenne:³ „ az igaz Isten az igaz Isten.”

[Megjegyzés: Az 1János 5:20 teljes magyarázatáról részletesen itt  olvashat.]

Az az álltás: "a Szentírás az Atyáról és a Fiúról ugyanazt a kijelentést teszi„ - alapjaiban hibás állítás, mert ugyan bizonyos részletkérdésekben ez fennálhat, de a legfontosabb tanításban nem, mivel csak az Atyát jelenti ki Legfelségesebb Istennek, és csak és egyedül az Atya a mi Istenünk, lásd itt részletesen /kicsoda a mi Istenünk?]

A Szentháromság kérdésen belül fontos alkérdés a Szent Szellem személy volta. Az Őrtorony Társaság tagadja, hogy a Szent Szellem személy. Mivel találhatók személyjellegű kijelentések, így azokban a „szellem” (πνευμα pneuma) szót „ihletett kijelentés”-ként adják vissza:1 Tim 4:1,2 Tess 2:2.

Más helyeken nem a Szent Szellemről van szó, hanem más személyekről(1 Kor 12:10, 1 Ján 4:1-3, Jel 16:13,22:6)- kivéve 1 Ján 4:2a. Az „ihletett kijelentés” fordítás mégis hamis. Hasonlóképpen a Hós 9:7-ben a „ruah” szót „ihletett kijelentésre” ferdítik.

Továbbá a Jel 1:10-ben „szellemben” helyett (έν πνευματι en pneumati) sem általnak mást írni: „ihletés által”.

[Megjegyzés: Ha egyedül az Atya a Legfelségesebb Isten, és egyedül az Atya a mi Istenünk, akkor a Szent Szellem állítólagos mivoltának /ebből a szempontból/ nincs semmi jelentősége. Kétségtelenül meg van személyesítve, de ez mással is előfordul. (vö. Róma 7:7) Mindazonáltal ha személy volna, miért nem kommunikál sem az Atyával, sem a fiúval, ahogy az Atya és a Fiú egymással! (vö. Ján 12:28)

Pál mondja, hogy benne is Isten szelleme van (vö. 1Kor 7:40), ami lényegében azt jelenti, hogy Pál is ihletve van Istentől, más szóval Istentől inspirált. Így érthető az, hogy a „szellemben” helyett „ihletés által”-t írnak a fordítók. /Természetesen ez egy következtetés, de a valódi választ csakis az illetékesek adhatják meg./]

3. Isten nevének meghamisítása

Az ÚSZ-ben nem áll Isten semmilyen neve. A „Jahve” név sem található meg sehol a „Halleluja” formán kívül.

A κυριος (küriosz, „Úr”) szót az Őrtorony Társaság a „Jahve” névvel adja vissza, ha az az Atyára vonatkozik. Ha azonban a „Küriosz” Jézusra vonatkozik, akkor természetesen csak az „Úr” szót használják, hogy Jézus és Jahve azonosságát leplezzék.

[Megjegyzés: Azonosság helyett alapvető különbségekről tanít a Szentírás, erről részletesen   itt olvashat.]

Különösen bizarrul oldják ezt meg az ApCsel 7:59-60-ban, ahol István egymás után imádkozza: ”Kürie Jézus, vedd magadhoz szellememet” és „Kürie, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Az ÚVF szerint:” Úr Jézus fogadd el a Szellememet” és „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Nincs okunk azt feltételezni, hogy István az 59. Versben más Kürioszhoz imádkozik, mint a 60. versben. Az ÚVF szerint azonban egyértelműen megváltozott volna annak személye, akihez István imádságban fordult.

István hellenista volt és görögül beszélt, ezért biztosan a Septuagintából származó „Küriosz” kifejezést használta és nem a Jahve szót, de főleg nem a „Jehova” formát, amit egy katolikus szerzetes talált ki.

[Megjegyzés: A Fiúhoz történő imádkozásról korábban/fentebb. Miért gondolja a kritikus, hogy István másvalakihez imádkozott, mint a szellemtől felkent gyülekezet? (vö. ApCsel 4:24)]

A Róm 10 azt tanítja, hogy mindenki, aki Jézusban hisz és Úrnak vallja (Kυριος Ιησους, Küriosz Jézus) üdvözül(9-10 v.). Bizonyítékul a Jóel 3:5-öt használják „ mert mindenki, aki a Küriosz(=Jahve) nevét segítségül hívja üdvözül.”(Róm 10:13) Ez a bizonyítás előfeltételezi Küriosz Jahve és Küriosz Jézus azonosságát, hisz a 13. versben megszólított Küriosz egyértelműen Jézus, ugyanaz, akihez a 12. versben a zsidók és a görögök is fordulnak.

[Megjegyzés: Küriosz Jahve és Küriosz Jézus azonossága egy értelmezés csupán, de a Szentírás szerint „Krisztus, az Úr,” (Luk 2:11) nem ugyanaz és nem azonos az Istennel, hanem az Úrnak Fölkentjével (vö. Luk 2:26), és nem az Úrral, a YHVH Istennel, Akinek ő a Fölkentje (Krisztusa). Jézus a Jehova Felkentje (vö. Csel 4:26; Zsolt 2:2; Ézsa 61:1) Hogy lehet Jehova Jézusa Jehova?

Jézus nem a Jehova

Jézus az Ézsaiás 61:1-et idézve mondta: „Jehova szelleme van rajtam...” (Luk 4:18). Akkor hogy lehet Ő a Jehova? De ha ezt saját magára értette, akkor azt kire értette: „ha az Úr (Jehova) nem rövidítette volna meg azokat a napokat” (Márk 13:20). Itt nem evidens, hogy valaki másról beszél?

És amikor az ördög megkísértette Jézust, miért nem ismerte fel benne a Jehovát, akivel a Jóbnál vitába kezdett?! (vö. Jób 1:6, stb; Máté 4. rész) Azt mondta Jézusnak: „Parancsol felőled” (Máté 4:6, Károli). Vajon ki ad Krisztus felől parancsot, ha Krisztus azonos azzal, aki őfelőle parancsot ad?

Vagy 5Mózes 18:15,18: „Prófétát támaszt néked az Úr [YHVH], a te Istened [Elohim] te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok”.(vö. ApCsel 3:22, Károli) És mit mond erre Jézus? „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő”. (Ján 5:46, Károli) Most akkor a szent Próféták Istenét azonosítsuk azzal, aki a szent Isten prófétája? (Jel 22:6; Luk 7:16; Ján 6:14)

Ha az Úr (JHVH) elküldi az előre kirendelt Jézust (vö. ApCsel 3:19:20), akkor hogy lehet a JHVH a Jézus? Ha a prófétát támasztó JHVH Isten (vö. ApCsel 3:22) feltámasztotta az ő szolgafiát (Jézust) és elküldte, hogy elfordítsa a népet bűneitől (vö. ApCsel 3:26; Máté 1:21) – akkor hogy lehet a Jézus a Jehova, a feltámasztott a feltámasztóval azonos? Az elküldött az elküldővel? TE (az Isten), a te szenteddel (Krisztussal)? Vö. ApCsel 13:35; Jel 12:10]

Ha a ÚVF a 13. versben álló Kürioszt Jahveként adja vissza, akkor a 9. versben is ezt kellene tenni s azt írni, hogy Jézus Jehova!

[Megjegyzés: A Róma 10:9 versben Jézus és Jehova Isten is szerepel, így a kettő nem lehet ugyanaz.]

A Róm 14:4,6-8 versekben különösen nem illik az, hogy a Küriosz helyett „Jehovát” írnak, mert a 9. vers kifejezetten Jézust nevezi Küriosznak.

[Megjegyzés: Pál apostolnak nem jelent problémát, hogy egyszer Istent említi, máskor Krisztust, csak a kritikusnak okoz ez gondot, mert neki a Krisztus az Isten, mivel eladta magát ennek a filozófiának, és már képtelen megkülönböztetni a kettőt.]

Az ApCsel 16:15-ben lehetetlen, hogy „Küriosz” Jahvét jelentsen, mivel Lídia már hitt Jahvéban. Éppígy a zsidó Apollós Jézus útjáról és nem Jehova útjáróll kapott tanítást(ApCsel18:25). Jahvéról már korábban is tudott.

[Megjegyzés: Ha szerinte „Küriosz Jahve és Küriosz Jézus azonos” (lásd fentebb a saját állítását), akkor miképpen állítja most: „lehetetlen, hogy „Küriosz” Jahvét jelentsen ”. Most állítja vagy tagadja? Ha egyszer elkönyvelte, hogy azonos, akkor miképpen „lehetetlen, hogy „Küriosz” Jahvét jelentsen”? A saját állításaival sincs összhangban! Továbbá, a Keresztyén Bibliai lexikon szerint Isten útját tanították Apollósnak, nem Krisztus útját.]

Az ApCsel 18:21-ben a θεος (theos- Isten ) szót adják vissza a „Jehova” névvel. 

[Megjegyzés: Mivel a zsidókhoz beszélt, logikus, hogy Jehováról van szó.]

Az 1 Kor 4:4 is Jehovát említi, míg az ötödik vers az Urat, habár teljesen nyilvánvaló, hogy mindkét esetben ugyanarról az Úrról van szó.

[Megjegyzés: A 4. versben mindkettőről szó van, akik nem ugyanazon Urak.]

Az 1 Kor 10:21 „Jehova poharáról” és „Jehova asztaláról” beszél, habár az úrvacsorával összefüggésben a Küriosz csak Jézust jelentheti.

[Megjegyzés: Az előző versben Istennel állítja szembe a démonokat, logikus, hogy az utána következőkben is Róla van szó, nem Jézusról.]

A 2 Kor 3: 14-18 versekben a zsidók Jézushoz való megtéréséről van szó, azonban az ÚVF szerint Jehovához való megtérésről.

[Megjegyzés: A 14. versben Krisztust említi, a 16-18-ban pedig nem használja a „Khrisztosz” szót, pedig indokolt lenne, ha róla lenne szó.]

Az 1 Tess 5:2 „Jehova napjáról” ír, habár Jézus Krisztus napjáról van szó. (1 Tess 4:16)

[Megjegyzés: Attól még az Jehova haragjának napja. (vö. Sof 1:14, 18; 2:3)]

A JT nem akarják belátni, hogy Jézus Krisztus igaz Isten, aki az Atyával lényegileg egy és így az ÓSZ Jahvéről szóló kijelentései Jézusra is illenek. Ehelyett önkényesen ugyanazt a szót hol „Úrként”, hol „Jehovaként” fordítják anélkül, hogy legcsekélyebb fogódzkodójuk is lenne az ÚSZ görög kézirataiban.

[Megjegyzés: Az igaz Isten a Magasságos (Legfelségesebb) Istennel azonos, hogy lényegileg egy, ez attól függ, hogy az egylényegűségen éppen mit értenek. A görög kéziratok mind másolatok, a fogódzkodót alapjaiban az ÓSZ-i Iratok jelentik.]

4. A Lélek halhatatlanságának tagadása

A JT tagadják a lélek halhatatlanságát, s tévtanaik fenntartása miatt „kénytelenek” néhány igehelyet meghamisítani.

[Megjegyzés: Hol van szó Ádám és Éva halhatatlan lelkéről, mely túlélte testük halálát? Hol mondja Isten, hogy csak a testük hal meg, de a halhatatlan lelkük tovább él? Hol mondja a Biblia, hogy a bűn zsoldja a testi halál, ugyanakkor hogy fér össze a bűn zsoldja és a halhatatlan lélek?

Továbbá Jakab 5:20 mondja: „aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.” (katolikus fordítás) Jogos a kérdés, hogy miképpen lehet a halhatatlan lelket megmenteni a haláltól?]

Különösen fantáziadús a Mt 27:52kk. eltorzítása. Az ÚVF itt így hangzik: ”az emléksírok megnyíltak és sok, alvásba merült szent teste előtűnt (és emberek, akik a feltámadás után kifelé jöttek a sírok közül, bementek a szent városba) és láthatóvá váltak sokak számára.” Vö. ökumenikussal:” A sírok megnyílnak és sok elhunyt szentek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.”

Az έγείρω egeiro szó jelentése: ”feltámaszt”, „felállít” csak akkor ha házról van szó. A szövegben nem áll semmi olyan emberekről, akik a sírok közül jöttek volna elő. Akik feltámasztattak és megjelennek ugyanazok, nincs szó új alanyról.

[Megjegyzés: Egy görög nyelvszakértő szerint, ha az egeiro holtakkal van kapcsolatba hozva, akkor élővé válást jelent. De ez esetben is csupán következtetésről van szó (vö. Márk 6:14), mint hogy J.T. értelmezése is egy következtetés, még ha olyannyira fantáziadús is. 100%-os válaszunk nincsen, mivel nem voltunk ott az esemény bekövetkezésekor.]

A Luk 23:43 helyes fordítása: ”Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” Az a központozás, amit a JT (és az adventisták) választanak („Bizony mondom neked ma: velem leszel a Paradicsomban”), már azon megbukik, hogy a „bizony mondom néked” fordulat egy állandósult kifejezés, amihez az ÚSZ-ben egyszer sem járul kiegészítő szó.(ezen az igehelyen kívül még 74-szer fordul elő, 41-szer „Bizony mondom néktek”, 3-szor „bizony mondom neked”, 20-szor „bizony, bizony mondom néktek”, 4-szer „bizony, bizony mondom neked” – de sehol sem ilyen hozzátoldással.) …

[Megjegyzés: A témáról részletesen itt olvashat. Egyébként fontosabb, hogy mit mondott Jézus, nem az, hogy mikor mondta!]

Még egy meghamisított igehely a Ján 11:25. „Aki hisz énbennem (ÚVF: „aki hitet gyakorol bennem”) ha meghal is él”. Az ÚVF következőképpen hamisít: „életre fog kelni”, ezáltal azt akarják elkendőzni, hogy az élet már a halál után közvetlenül kezdődik, amit azonban a 26. vers világosan kimond: ”aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”

[Megjegyzés: A katolikus fordítás így adja vissza: „Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (vö. Ján 8:51) Élni fog, és nem örökre hal meg. Ha a lélek halhatatlan lenne, akkor az örök élet (ezen a módon) nem függhetne a Krisztusban való hittől, hanem evidens volna. De itt a Krisztusban való hit eredménye az, hogy a halál nem tarthatja örök rabságban az embereket, hiszen a halálból van feltámadás. (vö. Ján 5:29; Jel 1:18)]

5. A Pokol létezésének tagadása

Az Őrtorony Társaság azt tanítja, hogy a gonosz csak megsemmisül, s nem fog örök büntetést elszenvedni. Vannak azonban olyan igehelyek, amik világosan mást tanítanak, s ezért a JT meghamisítják azokat.

[Megjegyzés:

POKOL: AZ EMBERISÉG KÖZÖS SÍRJA

A pokol az emberiség közös sírja, ahonnét van feltámadás, ugyanakkor a pokol a köztudatban a Sátán lakhelye, ami természetesen nem felel meg a valóságnak! - Lásd a következőket:

„Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt.

Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban (héberül: seol), ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.” (Prédikátor 9:9-10, katolikus ford.)

„Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál.” (Ézsa 57:9, katolikus ford.)

„Olajjal mentél a királyhoz, és bőven használtad kenőcseidet. Messzire küldted követeidet,

és leszálltál egészen az alvilágig (seol).” (Ézsa 57:9, Káldi Neovulgáta ford.)

„És fölékesíted magadat kenettel a királynak, és megszaporítod kenőcseidet, messze küldöd követeidet, és megalázod magadat a poklokig (seol).” (Ézsa 57:9, Káldi ford.)

Látható ebből a háromféle katolikus fordításból, hogy a Seol, az alvilág és a pokol az ugyanazt jelenti, ahová megy az ember. A pokol tehát az emberiség közös sírja, hiszen Jézus is ott volt három napig. Ugyanezt a görög szöveg a Hádesz szóval jelöli.

„előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban (hádesz), sem testét nem éri rothadás.” (ApCsel 2:31, katolikus ford.)

„ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában (hádesz), és teste sem lát elmúlást.” (ApCsel 2:31, MBT. ford.)

„ezt eleve látván, szóla Krisztus feltámadásáról, hogy ő nem hagyatik pokolban (hádesz), és teste sem lát rothadást.” (ApCsel 2:31, Káldi ford.)

„Tudván azt eleitöl fogva szólott a’Christusnak feltámadásáról, hogy az ö élete nem hagyatott a’ koporsóban (hádesz), és hogy az ö teste rothadást nem érzett.” (ApCsel 2:31, Aranyos Biblia ford.)

Ebből a négyféle fordításból látható, hogy az alvilág, a holtak birodalma, a pokol és a koporsó, ugyanazt jelenti, az emberiség közös sírját, ahonnét van feltámadás.

„A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág (hádesz) is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot (hádesz) a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.” (Jel 20:13-15)

A tüzes tó, a Gyehenna viszont a teljes megsemmisülés szimbóluma – vö. Luk 12:5; „A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették” Jel 20:10)]

Mt 25:46 ÚVF „És ezek elmennek az örök levágatásra”. A görög örök büntetésről, kínról (κóλασις αίωιος kolaszisz aioniosz) beszél.

Varga Zs. Ógörög szótára a „kolaszisz” szó fordítására a következő lehetőségeket hozza: fegyelmezés, büntetés, ÚSZ: bűnhődés, gyötrelem (pass. ért.).

Levágásról” szó sincs.

Az igei alaknak (κoλάζω, koladzo) is hasonló jelentése van: korlátoz, féken tart, megbüntet. Sosem jelent „levágást” „megsemmisítés” értelemben.

Az összefüggésből világosan kiderül, hogy a tűz örök szellemi tűz, ezért nem semmisít meg. 41. Vers ”Menjetek előlem átkozottak, az ördögnek és az angyalainak elkészítette örök tűzre.”

[Megjegyzés: Máté 25:41 írja: „Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.”

Mivel a tűz a megsemmisítés jelképe (vö. 3Móz 9:24; 10:2; 1Kir 18:38; 2Kró 7:1; Jel 20:9), ezért itt szó szerinti megsemmisítésről van szó, még ha maga a tűz nem is /mindíg/ szó szerinti. (vö. 2Thess 2:8) Hiszen a halál is megsemmisítésre vár, annak pedig a szó szerinti tűz aligha árthat. (vö. 1Kor 15:26) Egyébként a halált már jogilag Jézus eltörölte/megsemmisítette, vagyis felette áll annak. (vö. 2Tim 1:10)

Az UV. ezért használja az „örök levágatás”-t, mert az itt használt „örök gyötrelem” örök büntetést jelent, az örök büntetés pedig egyenlő a megsemmisítéssel/levágatással.]

A „kolaszisz” szó egyetlen igehelyen jelent a Bibliában büntetést: 1 Ján 4:18

Ökumenikus, Károli: ”A félelem gyötrelemmel jár”

Csia: „a félelemnek büntetés jellege van”

Varga Zs. : az (örök) büntetés vagy bűnhődés jelölésére

ÚVF itt egy teljesen más szót ír: „A félelem akadályozólag hat.”

Az ApCsel 4:21-ben a „kolaszisz” főnévnek megfelelő igét „koladzomai” (κολάζομαι) még az ÚVF is a „megbüntetni” szóval adja vissza. Ahol azonban örök büntetésről van szó, ott az igét ismét „levágással” „fordítják”(2 Pét 2:9).A Júdás 7 az ÚVF szerint „örök tűznek bírói büntetését szenvedve el”. Ezt az önmagában helyes fordítást a többi „kolaszisz” igét tartalmazókkal hasonlóan értik: nem örök kín, hanem örök megsemmisítés.

[Megjegyzés: Jó példa Szodoma és Gomora esete, melyeket Isten megsemmisítette, de hogy ezen város lakói még mindig kínlódnának valamilyen égő pokoltűzben, azt sehol nem írja a Biblia.]

A Luk 16:19-31 azt tanítja, hogy az elkárhozottak szenvednek. Bár ez a szöveg egy hasonlat - melynek fontos pontja az, hogy a gonoszok nem kapnak figyelmeztetést a túlvilágból, mivel rendelkezésükre áll a Szentírás - Jézus szándékosan akar arra is utalni(23.v.), hogy Lázár Ábrahám kebelén vigasztalást talál, s a gazdag pedig szenved (óδυνάομαι odünaomai), ahogy a 25. vers is ismétli (”Ő most vigasztalódik, de pedig gyötrődsz”), a 28. vers pedig még egyszer említi a „gyötrelem helyét”. Ha az istentelenek nem szenvednének, nem lenne alap arra, hogy Jézus ezt példázatban szemléltesse. Az örök büntetés tragikus valóságát mutatja az a kijelentés, hogy az Istennél lévő és az elkárhozott emberek között legyőzhetetlen szakadék tátong, és emiatt az elkárhozottaknak nem lehet segíteni.

[Megjegyzés: Ha hasonlatról/példázatról van szó, akkor a gyötrődés is ugyanilyen jellegű, egyébként meg az „örök” szó mögött csak a magyar nyelv ért szó szerinti örökkévalóságot, de a görög aion szó korszakot jelent, amely nem feltétlenül szó szerinti, bár az is lehet.

Ami a gyötrődést illeti, a föld lakóinak gyötrése a két próféta által nem szó szerinti (vö. Jel 11:10), hanem szimbolikus, mint a szájukból jövő tűz (vö. 11:5), és a vizek vérré változtatása (vö. 11:6) is.]

Tényleg hihetetlen, hogy a gonosz létezésének megszűnését ilyen világos igehelyek ellenére képviselik. A zsidók hittek a gonoszok örök büntetésében, habár bibliai helyként csak Ézs 66 és Dán 12:2 állt rendelkezésükre.

[Megjegyzés: Mivel a gonoszok barátnak aligha nevezhetők, őket nyugodtan lehet ellenségnek nevezni (vö. 1Kor 15:25; Zsid 1:13; 10:13). Az elleségek pedig eltöröltetnek, lásd: „mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor 15:26) Itt a görög „katargeo” /megsemmisít/ szó található, amely az Ördöggel is kapcsolatba van hozva, meg lesz semmisítve (vö. Zsid 2:13). És miután a halál is meg lesz semmisítve, így nem lesz (nem lehet!) olyan ellenség, amely még a halál után is élne és kínokban szenvedne. /Különben a halál nem lehetne utolsó ellenség, ha még utána is életben lennének egyes örök tűzben szenvedő gonosztevők./

Így a kritikus felvetése az örök büntetésről nincs összhangban a teljes bibliai összefüggéssel, amivel pedig J.T.-it vádolja, t.i. hamisítással, az teljesen alaptalan vádaskodás, és előítélet.]

Figyelemreméltó a Mt 24:50 kk. hamisítása. Az ÚVF így ír: „akkor olyan napon jön meg a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a képmutatók közé jelöli ki részét.”

A „διχοτομέω, dichotomeo” azt jelenti, hogy „két részre szakít, oszt”.

Ökumenikus, Károli, Csia: „kettévágatja”. „A legnagyobb szigorral”- fordítás nem lehetséges. Az Őrtorony Társaság nagyon jól tudja, hogy ez az igehely a lélek halhatatlanságát feltételezi. A gonosz rabszolga ott lesz, ahol sírás és fogcsikorgatás van. Ezért helyetesítik a JT a konkrét igét egy általános kijelentéssel.

[Megjegyzés: Hogy ez az igehely a lélek halhatatlanságát feltételezné? Vajon miből következtet erre a kritikus, csak nem a ketté vágatott, fogát csikorgató 'lélekből' ? Na és hogyan csikorogtatja a fogát egy lélek? Na és melyik fogát csikorogtatja a harminc kettőből? Az alsót-e vagy a felsőt, az elülsőket-e vagy a hátsókat?]

Különösen szemtelenül hamisít a német ÚVF a Jel 19:20-ban, ahol a görög szöveghez teljesen megalapozatlanul hozzáfűznek egy szót: „Mindkettőt a kénnel égő tüzes tóba vetették MÉG elevenen.” (magyar ÚVF:„élve levettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.”) Azt a benyomást akarják kelteni a JT, hogy a fenevad és a hamis próféta meghaltak a tüzes tóban amire a kitalált „még” szó nélkül senki sem gondolna.

[Megjegyzés: Élve vetni valakit tűzbe vagy elevenen vetni valakit tűzbe, az ugyanazt jelenti, mert aki él, az többnyire eleven is.]

Az ÚVF is arról beszél a Jel 20:10-ben, hogy a vadállatot és a hazug prófétát „éjjel-nappal kínozni fogják…örökkön örökké”. Lásd u.ezt a kijelentést: Jel 14:11.

[Megjegyzés: Ezek szerint a vadállat és a hazug próféta túléli még az utolsó ellenséget, a halált is, miután azt megsemmisítik? Ha őket örökkön örökké kínozni fogják, akkor mikor lesz az utolsó ellenség, a halál megsemmisítve? Ezek szerint soha! (??)]

6. Jézus látható visszajövetelének tagadása

Mivel Jézus már 1914-ben visszajött láthatatlanul (erre az állításra kényszerülnek), ezért tagadják Jézus látható visszajövetelét. Ebben az összefüggésben a 2 Ján 7 nagyon fontos. 

„Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jön ⁴el(eljövendő ερχόμενος): ez a hitető és az Antikrisztus.” Itt tehát Jézus testben való visszajöveteléről van szó, azaz igazi emberként és láthatóan jön el.

Az ÚVF így hangzik: „akik nem vallják Jézus Krisztus hústestben való eljövetelét”. Ez a kifejezés vonatkozhat a múltra(mint az 1 Ján 4:2) vagy a jövőre is, de hiányzik a görög szöveg egyértelműsége.

A látható visszajövetelről tanúskodik a Jel 1:7 is. Ezt az igét helyesen fordítja az ÚVF, de tartalmát élesen elutasítja, avval az átlátszó érvvel, hogy a halottak nem láthatják meg őt, mivel egyáltalán nem képesek látni. Az nem zavarja őket, hogy ez az ige éppen az ellenkezőjét állítja.

[Megjegyzés: Kritikus szerint Jézus „igazi emberként és láthatóan jön el”, ellenben a Szentírás teljes szövegösszefüggése ezt nem támasztja alá. Lásd itt részletesen.]

7. Az úrvacsorával kapcsolatos hamisítások

Az „έστιν, esztin”(van) létige néha „jelent” értelemben használatos. Mégis hamisításnak vagy legalábbis értelmező fordításnak számít, hogy az ÚVF a következő helyeken „jelent” igét ír a létige helyett: Mt 26:26,28. Mk 14:22,24. Luk 22:19-20 és 1 Kor 11:24.

Itt meg kell azt is említenünk, hogy az 1 Kor 11: 29 „nem különbözteti meg a testet”(Csia) szakasza nem egyeztethető össze az ÚVF „fordításával”: „ez jelenti a testemet”.

[Megjegyzés: Kritikus szerint „hamisításnak vagy legalábbis értelmező fordításnak számít,”  - nos miért lenne ugyanaz a kettő? Pl. az Egyszerű fordítás pont az egyszerűségre törekvő szándék miatt nevezhető értelmező fordításnak, de attól még nem hamisítás. Hamisítás az, ha valaki mondjuk a Jézus valóságos Istenségét azért hangsúlyozza, hogy a saját bukott filozófiáját alátámassza vele, a Biblia Legfelségesebb Istenének egyedülállóságát pedig ezáltal elködösítse.

Ennek a hamisításnak a végeredménye pedig az igaz imádat meghamisítása, amiből pedig következik a hamisítók kivettetése a külső sötétségre, ahol van sírás és fogcsikorgatás.

Ami pedig a bor és Jézus vérének azonosságát jelenti, az ugyanaz a kategória, mint a pohár és az újszövetség azonossága, ill. a pohárnak az ivása. (vö. 1Kor 11:25-26) Indokolt a „jelent” kifejezés használata, különben valaki még Jézust szó szerint ajtónak véli, amin keresztül ki és be lehet járni. (vö. Ján 10:9)

K o n z e k v e n c i a

Az U.V. fordítás „közel 16 000 kifejezést használ a mintegy 5500 bibliai görög kifejezés fordítására. Ezenkívül több mint 27 000 kifejezéssel ad vissza körülbelül 8500 héber szót. Miért fordítják a szavakat ilyen sokféleképpen? A fordítói bizottság úgy ítélte meg, hogy fontosabb visszaadni a szavak szövegkörnyezet szerinti értelmét, mint az, hogy egy szó szerinti fordítást készítsenek. Mindazonáltal az Új világ fordítás a lehető legkövetkezetesebben adja vissza a célnyelven a héber és a görög szavakat.” (Lásd: http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/2008327)

Tehát a kritikus bevezetőjében említett vád:

„Az Őrtorony Társaság sajnos nem a saját tanait, hanem Isten szavát változtatja meg, hogy különféle bibliaellenes tanait a Szentírással összhangba hozza.” - egy alapjaiban hamis, félrevezető, és indítékaiban lejáratási szándéktól vezérelt vád!

Semmi olyan – az igaz imádatot alapjaiban érintő - tanításuk nincsen J.T.-nak, amelyet saját fordításukból vezetnének le. Sőt, bibliai értelmezésüket az igaz imádat tekintetében még az UV. fordítás létrejötte előtt kialakították – más szövegek, ill. fordítások alapján. Aztán hogy részletkérdésekben lehetnek vitás értelmezések, hát ez kivétel nélkül más fordításoknál is ugyanúgy előfordul.

“De még jó fordításokból sem árt, ha több van; mint ezt külföldi művelt nemzeteknél találjuk. A különböző nyelveknek nem csak szókincse, hanem kifejezésmódja is eltérő. Minden fordítás elvesz valamit az eredetiből, és hozzátesz valamit; vagyis minden fordítás egyúttal bibliamagyarázat. (…) Legyen hát több fordítás, hogy a kijelentés igazságait több oldalról lássuk, és így jobban megértsük.” (Csia Lajos). ]

oooooooooooooooooooooo

Joseph A. 1987, ford. 2001

1 Az okümenikus meg is próbálja ezt visszaadni: „ó, Isten”

2 Blass-Drehbrunner-Rehkopf, Grammatik des ntl. Greichisch, Göttingen 1979

3 tautológia= szükségtelen ismétlés, szócséplés

4 Javított fordítás. Az Öku., Károli és Csia sem fordítja hűen, mindegyikben múlt idő áll: „jött el”, holott az eredetiben folyamatos melléknévi igenév van: „eljövendő”. A németben is alig akad olyan fordítás, amelyik itt helyes, még az 1986-os Elberfelder is csak a lábjegyzetben hozza a helyes alakot.

Az írásokat, fordításokat és ajánlókat készítette:

"Sarolta"

 Ha valami kérdésed vagy megjegyzésed van, írj: 

abigel88(kukac)gmail.com 

Forrás:

https://sites.google.com/site/gondolatkincstar/ajehovatan%C3%BAiferd%C3%ADt%C3%A9se

U.i:

A Magyar Bibliatársulat állásfoglalása

/Jehova Tanúi Új világ fordításáról/

A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriumának állásfoglalása a Jehova Tanúi által kiadott "A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása" (Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 2000) c. Kiadványról.

A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriuma 2001. január 19-i ülésén foglalkozott a fent nevezett kiadvánnyal, amely a Biblia újszövetségi részének Jehova tanúi által készített kiadása. Ez a magyar nyelvű változat a Keresztény Görög Iratok 1950-ben* megjelent angol nyelvű kiadásának fordítása.
A Magyar Bibliatársulat az általa képviselt tizenkét tagegyház és a megfigyelő státusú intézmények nevében felelősséget érez a Biblia magyar nyelvű fordítása iránt, ezért ettől a bibliatudomány és a bibliafordítás nemzetközi, valamint hazai szinten elért eredményeit ignoráló fordítástól – amely a Jehova tanúi tanítását hivatott megalapozni – elhatárolja magát, és felhívja tagegyházai figyelmét arra, hogy terjesztését ne támogassák.**

* Pontosabban az 1984-es revideált angol változatról van szó.
** 2003-ban a teljes bibliai szöveg is megjelent "A Szentírás új világ fordítása" címmel. Az állásfoglalás ez utóbbi kiadásra is vonatkozik.

(cc) Apológia Kutatóközpont -

Forrás: http://web.archive.org/web/20100124093025/http://apologia.hu/books/nwt-mbt.html

Megjegyzés: Fenti nyilatkozat önmagát minősíti. A döntő az, hogy Isten maga mit mond:

„Minden fegyver, mely ellened készült, sikertelen lesz; és minden nyelvet, mely perbe száll veled, meg fogsz cáfolni. Ez az örökrésze az Úr szolgáinak, és igazságuk tőlem van – mondja az Úr.” (Ézsaiás 54:17, Káldi)