A
Jehova Tanúi ferdítése
A
Jehova Tanúi „Új Világ” fordítása
Isten
igéjének meghamisítása
I. rész
Az
Őrtorony Társaság sajnos nem a saját tanait, hanem Isten szavát
változtatja meg, hogy különféle bibliaellenes tanait a
Szentírással összhangba hozza.
- A „két osztály- elmélet”
A
Jehova Tanúi (JT) azt tanítják, hogy az üdvözülőknek két
osztálya van: akiknek mennyei vagy földi reményük van.
Kénytelenek „kijavítani” a Szentírást, mivel ez a gondolat az
Újszövetség tanításához egyáltalán nem áll közel, sőt
ennek ellentéte: minden megváltott egysége hangsúlyozódik (vö:
Ef 4: 3-6, különösen 4. vers).
[Megjegyzés:
Hol van itt szó minden megváltottról? A meghívottak egy
reménységéről szól, vagyis hogy Krisztus szellemtől felkent
választottainak egyféle, mégpedig mennyei reménysége van (vö.
Zsid 3:1). Sőt, az efézusi idézet egyben annak cáfolata is, hogy
az égi reménységűek jönnének vissza valamikor ide a földre,
hogy itt uralkodjanak. „Egy reménységben
hívattatok el” - ez kizárja, hogy a földi reménység is
az övék lenne. Földi reménységről pedig számtalan ige beszél,
pl.: „mert teljes lészen a föld
az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.”
(Ézsaiás 11:9) Vajon kikről beszél a próféta, ha minden
megváltottnak égi reménysége van? Zsidók 2:5 görög szövege is
eljövendő lakott földről beszél (lásd Vida/Csia
fordításokat). Ha nem értik a kétféle reménységet, az még nem
lenne elegendő indok arra, hogy J.T.-it Isten igéjének
meghamisításával vádolják. Mert még a végén pont az
ellenkezője derülhet ki!]
„Az
Ige volt az igazi világosság, amely megvilágít minden embert”(Ján
1:9) a JT- nál a következőképpen hangzik: ”Az igazi világosság,
amely világosságot ad MINDENFAJTA embernek.” Éppígy a Ján 1:7-
ben: „hogy mindenfajta ember higgyen őáltala.” Természetesen a
„fajta” szó (γενος genos) egy görög kéziratban sem áll.
[Megjegyzés:
A Máté 9:35-ben kétszer is „mindenféle”ként adja vissza
Károli a görögben szereplő „minden” (paszan) szót, tehát
értelmezés szerint ugyanazt az elvet követi, mint az UV. fordítás.
Ugyanígy „mindenféle”-ként adja vissza az MBT. protestáns
fordítás is, de ebben a J.T.-it kritizáló nem talál semmi
kivetnivalót. János 1:9-ben a „panta” szó szerepel, ami
görögben azonos jelentésű a Máté 9:35-ben találhatóval. Mint
látjuk, egyik-másik fordítás nem ragaszkodik ahhoz, hogy szó
szerint „minden”-nek fordítsa a görög kifejezést, de csak a
J.T-nál talál ebben problémát. Kifejezetten egyoldalú kritikáról
van tehát szó, aminek nem lehet más célja, mint a tudatos
lejáratás.]
Ugyanezt
az eljárást alkalmazzák a 2 Tim 2:4- nél, ahol az Új Világ
Fordítás(ÚVF) megint „ mindenfajta embert” ír „minden
ember” helyett. Itt még a „pontos” szót fűzik hozzá az
„igazság megismerésére” való eljutáshoz. A 6. versben a
„váltság”-ot a „megfelelő” szóval egészítik ki, ami
szintén nem található a görög szövegben.
[Megjegyzés
Teljesen értelmezés kérdése, hogy a „minden” szót miért
fordítják némelyek „mindenféle”-ként, ill. J.T.
„mindenfajta”-ként bizonyos helyeken. Ez a fordításokból nem
derül ki, mivel nincs lábjegyzet, amelyben magyarázatot adnának
rá. Ami ha volna, kétségtelen sok félreértést eloszlatna.
Értelmezés az is, hogy a minden ember helyett mindenfajta embert
írnak. Viszont utóbbit nehezebb félremagyarázni, mert a
mindenfajta ember minden nemzetből származó embert jelent
(vö. Jel 7:9), viszont a minden ember alatt szélsőséges nézetű
emberek érthetnek egy adott népcsoporthoz tartozókat, pl.
zsidókat. Ez megtalálható volt pl. a 2Sám 15:4-ben, ahol a minden
ember csak zsidó nemzetbeliekhez tartozókat jelentett. A 2Kor
3:2-ben a minden ember pedig nyilván a kellően felvilágosult
emberekre vonatkozik, nem pedig szó szerint minden földi emberre.
Ami
a pontosságot illeti, ez nem áll ellentétben a kívánatos
mércével, hiszen Lukács is pontosan, alaposan, tökéletesen
járt utána mindennek, amit olvasói elé tárt. (vö. Luk 1:3) A
megfelelő váltság pedig azzal van összhangban, amit 1Pét
1:19-ben olvashatunk, hogy a Bárány vére hibátlan, szeplőtelen
volt.]
Így
álnok módon értelmileg eltorzítják a két legfontosabb igét
Isten általános üdvakaratáról. Minden nyelven különbség van a
között, hogy Isten minden fajta embert (osztályt, csoportot stb.)
megment, vagy minden ember megment.
[Megjegyzés:
J.T.-it bíráló többet olvas ki a szövegből, mint amennyi benne
van. Nem a megmentésről van szó, hanem a megmentés szándékáról.
Isten akarja, hogy kivétel nélkül minden egyes ember, ill. minden
nemzetből származó ember, tehát mindenfajta ember üdvözüljön,
de ez nem jelenti azt, hogy Isten minden személyt meg is fog
menteni. Mert akkor nem lenne szükség ítéletre, márpedig ítélet,
ill. elmarasztalás biztosan lesz. Pl. Jel 20:9 egyértelműen
cáfolja, hogy Isten minden embert megmentene az örök életre.]
A
„két osztály-elmélet” ellentmond a hegyi beszédnek, ami a Mt
5:1-11-ben megnevezett szellemi lelkületet /pl.: szelídség
(5.v.), tiszta szív (8.v.), békét teremtők(9.v.)/ minden
kereszténytől elvárja. Emiatt az összes felsorolt jutalom
is /„öröklik az országot”(5.v.), „meglátják Istent”
(8.v.), „Isten fiainak neveztetnek” (9.v.)/ minden
keresztényre vonatkozik.
[Megjegyzés:
A „minden keresztény” címszó alatt a kritizáló nem tud
különbséget tenni alapvető bibliai kijelentések között, hanem
összemossa azokat. Nyilvánvaló, hogy vannak szellemi
tulajdonságok, amelyeket Isten mindenkitől elvár. Viszont az
„örökség”, az Isten „meglátása”, az Isten fiainak
neveztetése” olyan dolgok, melyek speciális jelentéssel bírnak,
és megkülönböztető képességet szükséges alkalmazni velük
kapcsolatban.
Az
örökség elsősorban égi reménységet jelent, hiszen a földi
zsidó papság a Krisztus szellemi/égi papságát árnyékolta elő
(vö. Zsid 8:5; Kol 2:17) Az „örökkévaló
örökség ígérete” mennyei elhívás alapján működő
uralkodást foglal magában Krisztus szellemtől felkent társörökösei
részére. (vö. Zsid 3:1; 9:15; Jel 20:4) Az ide történő elhívást
számtalan helyen kihangsúlyozza a Biblia: pl. János 14:2; 2Kor
5:1; 1Pét 1:3-4. Nem véletlenül mondja Pál az Efézus 4:4-ben:
„elhívatástoknak egy reménységében
hívattatok el”. Ábrahám szellemi magvának (a 144
ezernek, a szellemi Izraelnek – vö. Jel 14:1,4; Gal 6:16; 1Pét
2:5) tehát egyértelműen égi uralkodói reménysége van!
Azonban
ha ezt a kijelentést nézzük: „mert nem
angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földkerekséget,
amelyről szólunk,” (Zsid 2:5, Vida ford., lásd még a
Csia fordítást is!) - akkor a lakott földkerekség nyilvánvalóan
ellentétben van azzal, hogy „Mert tudjuk,
hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől,
nem kézzel csinált, örökkévaló
házunk a mennyben.” (2Kor 5:1) Az örökkévaló
mennyei ház és a lakott földkerekség csak azok szemében azonos
reménység, akiknek fogalmuk sincs mi a különbség a bal és a
jobb kezük között.
Krisztus
az Öregkorútól (Jehova Istentől) kapja az égi uralkodói
hatalmat, és a magasságos egek szentei népével fog uralkodni (vö.
Dán 7:13-14, 18, 27), a szellemtől felkent égi reménységű
társuralkodóival, akikkel mint papkirályokkal fog uralkodni a föld
felett. (vö. Jel 1:6; 5:10)
Nyilvánvaló
tehát, hogy nem angyaloknak vetette alá az eljövendő
földkerekséget, hanem Ábrahám szellemi magvának (vö. Gal 3:29),
a papkirály társuralkodóknak (vö. 1Pét 2:9), akik által áldást
nyer a föld összes nemzete (vö. Csel 3:25), a minden nemzetből
való nagy sokaság (vö. Jel 7:9), de nem szó szerint minden ember,
hanem csak akik a Krisztus vére által megtisztítják magukat Isten
előtt (Jel 7:14), mivel a bibliai keresztény hitben élnek (vö.
Jak 1:22-25), és a keresztény egyházi tévelygésektől távol
tartják magukat. (vö. 2Pét 3:16-17)
Akik
„meglátják
az Istent” (Máté
5:8) azokról ezt mondja 1Ján 3:2: „Szeretteim,
most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá,
hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz,
hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint
van.” Persze Istent
Krisztusban is meg lehet látni, mégpedig a Krisztus tulajdonságai
által, aki hiánytalanul visszatükrözte az Isten tökéletes
jellemét. (vö. Ján 14:9; Zsid 1:3)
Az
„Isten fiai” pedig elsősorban a felkenteket jelenti (vö. Ján
1:12, Gal 4:5-6, Róm 8:15-17), másodsorban fog majd minden
üdvözültet jelenteni. (vö. Jel 21:7)]
Mindenesetre
a hegyi beszédet sem kímélik meg hamisításaiktól. A Mt 5:3-ban
a „szellemileg szegény” kifejezés náluk a következőképpen
alakul: „tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, ami
teljesen legyengíti Jézus elvárását követőivel szemben. A
πτωχος (ptohosz) szó jelentése „szegény” de nem
„szükségleteinek tudatában van”.
[Megjegyzés:
Vida így fordítja: „Boldogok
a szellemi nincstelenek (a szellem koldusai), mert övék az Egek
(Istenének) Királysága (királyi uralma).”
Ilyen alapon nyugodtan vitatkozhatna Vida
Sándor fordításával is, vagy pl. az Egyszerű fordítás
készítőivel is, de azt nem teszi. Nyilván csak J.T-it kívánja
kipellengérezni. Az ilyenekre mondja Példabeszédek 20:10:
„A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál
egyaránt mind a kettő.”]
Az
Őrtorony Társaság szerint Ábrahámnak és más ószövetségi
patriarháknak is csak földi reménységük van, mert az ÓSZ- ben a
földet kapták ígéretül. A Zsid 11:16- ban azonban az áll, hogy
az ÓSZ minden hittanújának(13.v.) mennyei ( έπουρανιον
epuraníu) reménysége volt. Az Őrtorony Társaság kicsit
megváltozatja a szöveget: „mai az éghez tartozik”. Bár ez a
megfogalmazás látszólag ugyanazt mondja, azonban könnyen
átértelmezhető. A JT ezt a helyet olyannak képzelik, melyet e
mennyből irányítanak. Mivel Isten számukra „várost készített”
(ÚVF- ban is így áll), csak a már fennálló mennyről lehet szó
és nem jövendőbeli paradicsomról.
[Megjegyzés:
Zsidók 11:16 mondja: „Így azonban jobb után
vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az
Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik
várost.”
Jel
21:2 mondja: „És én János látám a szent
várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a
mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített
menyasszony.” Nyilvánvaló, hogy az Isten által készített
város az azonos az Új Jeruzsálemmel, vagyis Krisztus felkentekből
álló menyasszonyával, a szellemi Izraellel, akin keresztül
juttatja el az áldásokat az Ó és USZ földi reménységgel bíró
emberei számára.]
A
Zsid 11:40 is megcáfolja az Őrtorony Társaságot: ”ők ne
nélkülünk jussanak el a teljességre.” Tehát az ószövetségi
hit tanúinak is ugyanaz az ígérte, mint a keresztények első
generációjának.
[Megjegyzés:
„Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról
gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”
Mi felőlünk (a felkentek felől), jobbról (égi reménységről),
nálunk nélkül (hanem általunk jussanak el a tökéletességre,
vagyis a mi uralkodásunk által, azon gondoskodás által, amiről
Isten gondoskodott). Röviden: Krisztus égi papsága által jut
tökéletességre az összes földi reménységű ember. (Ism. vö.
Csel 3:25)]
Ezt
a tényt erősíti a Galata levél is. 3:9 „akik ragaszkodnak a
hithez a hű Ábrahámmal együtt megáldatnak.(ÚVF)” vö. 3:29.
Világos kijelentés, hogy az első keresztények és Ábrahám
ugyanazt az ígéretet kapták.
[Megjegyzés:
Gal
3:9 mondja:
„Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.”
Vagyis a Krisztusban hívők jutnak el az áldásokra Ábrahám
nyomán, aki a hit Atyja volt. (vö. Róma 4:9-13) Ábrahám
azt az ígéretet kapta, hogy az ő magvában fog áldást nyerni
minden nemzet, de ő maga nem azonos a saját szellemi magvával, sem
az ő földi jutalma nem azonos az égiek jutalmával.
Mivel
a Szentírás az idők ill. a világ (αιων aión)végéről
beszél, nehéz arra a gondolatra jutni, hogy majdnem minden
üdvözültnek a Földön kellene maradnia. A Mt 24:3-ban „aiónt”
a ”DOLGOK RENDSZEREként” adják vissza. Akkor tényleg
kézenfekvő lenne, hogy e rendszert egy másik követ. De a Mt 28:
20 is bizonyítja, hogy „aión” időt vagy világot jelent, s a
világ végéről van szó. Jézus nem csak az jelenvaló időszakban
marad az övéivel!
[Megjegyzés:
Máté 24:3 és 28:20 ugyanannak a világkorszaknak
befejezéséről szól, és hogy Jézus mindazokkal lesz, akik hitet
gyakorolnak benne. Legyen az égi vagy földi reménységű, ebben
nincs különbség. Nincs itt semmi olyan kijelentés, ami cáfolná
a földi reménységet.]
- Jézus istenségének és a Szentháromságnak tagadása
A
JT számára a legfontosabb téma Jézus istenségének és a
Szentháromságnak tagadása. Mivel az ÚSZ több igehelye tanúskodik
erről az igazságról, így természetesen nem maradnak „nyirbálás”
nélkül.
Az
Apcsel 3:15 és a Zsid 2:10 Jézust az élet ill. üdv és hit
szerzőjének( αρχηγóς arhegosz) nevezi. Ezt a szót a ÚVF
„főközvetítővel” helyettesíti.
[Megjegyzés:
Mindezeknek semmi közük ahhoz, hogy az Atya egyedül a
legfelségesebb Isten egyetlen személyben, és nem Jézus Krisztus.
Lásd a háromság cáfolatát itt]
Az
„archegos” szó jelentései: 1.) fővezér, uralkodó
Apcsel 3:15, 5:31
2.)(üdvösség/hit) szerzője,
alapítója Zsid 2:10,12:2
Ha
közvetítőről lenne szó, akkor a görögben „ μεσιτης
mesites”-nek kellne állnia, vagy ha „főközvetítőről” írna
akkor „αρχιμεσιτης archimesites”.
[Megjegyzés:
Az „akrhégosz”
(szerző) szerepel: Csel 3:15; 5:31; Zsid 2:10; 12:2-ben.]
Azonos-e
a színdarab szerzője, a költő a színésszel, aki előadja
(közvetíti) a darabot? Einstein és a fizika tanár között
alapvető különbség van, hisz ez utóbbi csak továbbadja az
elméletet a diákoknak. A „főközvetítő” kifejezés
feltételezi, hogy egyéb közvetítők is vannak, mégpedig az
Őrtorony Társaság. Ilyen közvetítőket csak a JT, a római
katolikusok s más hasonló csoportosulások ismernek. A keresztények
számára csak egy szerzője van az életnek, az üdvösségnek és a
hitnek: Jézus Krisztus. Nem sokban különbözik a Zsid 5:9, ami
Jézust az örök üdvösség „szerzőjének” (αιτιος
aitiosz) nevezi. Az ÚVF itt így ferdít: „FELELŐS lett mindazok
megmentéséért”.
„aitiosz”: vétkes,
okozója, szerzője vminek (Varga Zs.),tettes, alapító
A
megbízó vagy a bankjegyek kibocsátója (kormányzat, Nemzeti Bank)
és a pénzért felelős bankhivatalnok között szembetűnő
különbség van.
[Megjegyzés:
Csel
3:15-öt Budai így fordítja:
„ azt pedig, aki minket az életre vezérelt, megöltétek; de
Isten feltámasztotta Őt a halálból; és annak mi
tanúbizonyságtevői vagyunk.”
Értelmezés szerint tehát az élet szerzője nem azt jelenti, hogy
tőle származna az élet eredetileg, hanem a Legfelségesebb
Istentől! (vö. Zsolt 36:10) Jézus az (örök)
életnek,
üdvösségnek, hitnek is a szerzője, hiszen az ő váltság
áldozata biztosítja mindezeket. „Megjelentetett
pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése
által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az
életet és halhatatlanságot az evangyéliom által, … És ez az a
bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez
az élet az ő Fiában van.”
(2Tim 1:10; 1Ján 5:11)
Amikor
a J.T.-it kritizáló azt mondja: „A
„főközvetítő” kifejezés feltételezi, hogy egyéb közvetítők
is vannak, mégpedig az Őrtorony Társaság.”
- akkor megint a saját egyéni
véleményét
adja elő, hiszen semmi nem indokolja azt, hogy Jézust azért nevezi
az UV. Fordítás főközvetítőnek, hogy „mellék közvetítőnek”
saját magát is legalizálhassa.
Egyszerűen
arról van szó, amint Balázs Károly is írja a USZ-i Szómutató
Szótárában:
„A
KÖZÉPEN lévő személy, aki két egymástól különböző fél.
Vagy társaság között közvetít:
közbenjáró.”
És idézi a meszitész
szó helyeit: Gal 3:19-20, 1Tim 2:5; Zsid 8:6; 9:15; 12:24)
Balázs
Károly szóhasználatával tehát nyugodtan lehet Jézust az új
szövetség közvetítőjének nevezni.
A
Gal 3:19 szerint a zsidók a törvényt közvetítő
által
kapták, mégpedig Krisztus volt ez a közvetítő
(katolikus ford.), aki Jehova orcájának angyalaként Őt
képviselte. (vö. Ézsaiás 63:9; 2Mózes 23:20-21; 32:34; 4Móz
20:16) Ha
közvetítő lehetett az ÓSZ-ben, akkor lehet az Újban is.
Ami
pedig a „FŐ”-t illeti:
„És nem ragaszkodván a Főhöz,
Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet
vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való
nevekedéssel.”
(Kol 2:19) – Jézus Krisztus a Fő! A Kol 1:18-ban a „fej” az
„fő”-t is jelent, görögül
kephalé,
úgy hogy Jézust „Főközvetítőnek” kijelenteni nem igeellenes
kijelentés.
Ami
pedig az UV. fordítás szellemiségét illeti, ők így határozták
meg ezzel kapcsolatos céljukat: „a
lehető legpontosabban visszaadni Isten gondolatait és
kijelentéseit.”
(UV. ford. Előszó) Ezek szerint nem feltétlenül törekedtek szó
szerinti, hanem lényeg szerinti fordításra. De ez más
fordításoknál is gyakran előfordul, amelyeket ugyanezért nem
támadnak és nem vesznek ilyen jellegű górcső alá, nyilván mert
alapjaiban a háromsághitet közvetítik, Jézus hódolatát
önkényesen imádatnak fordítják. Az ilyen fordításokat a
kritikusok nem forszírozzák, hogy miben hol tévednek netán.]
A
Kol 2:9 világosan mutatja a Fiú és az Atya lényegi azonosságát:
„benne lakik az istenség (θεοτης teotész)egész teljessége
testileg”. Az ÚVF változtatása „isteni jellegre” illik a
helyes értelmezéshez, de könnyen átértelmezhető.
[Megjegyzés:
Kol
2:9 ezt mondja: „Mert
Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,”.
Az istenséget a görög theotész
szóból fordítják, melynek jelentése „isteni
mivolt”.
Balázs szótár szerint „Az,
ami Isten sajátsága pl.
istensége.”
(286.old.)
Dr.
Varga Zsigmond Újszövetségi görög-magyar szótára szerint:
„istenség,
vkinek az isteni volta”.
(442. old.) Hogy Jézus istenségének teljessége nem azonosítható
magának az Istennek a teljességével, az is bizonyítja, hogy a
„benne
lakozik”
(katoikeó)
szót használja, ami evidens és természetes volna, ha ő maga
lenne az Isten. Hiszen ha az Istenben lakozik az istenség egész
teljessége, ezen nincs mit csodálkozni, hanem csak azon, hogy ezt
egyáltalán miért teszi szóvá Pál?
Hasonló
ez ahhoz, hogy Jézus
azért volt názáretinek nevezve, mert a Názáret nevű városban
lakott, de nem azért, mert azonos lett volna Názárettel. (vö.
Máté 2:23) Mondhatni, a názáreti mivolta benne lakozott, mert ott
lakott, s nem csak órákat időzött ott.
Jézusban
is benne lakozott az isteni mivolt (tulajdonság), amennyiben őt az
Atya mindezzel felruházta, hiszen őt az Atya hozta létre a saját
természete kisugárzásaként, természetesen anélkül, hogy saját
magát újraalkotta volna a Fiában. Teljességgel újraalkotni nem
is tudta volna, mivel Ő senkinek nem az újraalkotása.
Tehát
a Jézus istensége mégiscsak egy jellembeli azonosság, nem egy szó
szerinti azonosság!
Benne
volt – Isten tetszése
folytán
(Kol 1:19) – Isten teljessége
(Kol 2:9), ámbár
az Atyához képest voltak hiányosságai. (vö. Mát 20:23; Ján
5:30; 8:28; stb.) Hasonlóképen a gyülekezetben is meg van a
Krisztus teljessége
(a gyülekezet Krisztus kiteljesedése, nem pedig teljesen azonos
a gyülekezet Krisztussal – Ef 1:23; vö. Kol 2:10); de egyik
sem változik át a másikká
(az Atya a Fiúvá, ill. a gyülekezet Krisztussá) – nem azonosak,
csupán hordozzák annak kiteljesedését és olyan mértékben, aki
bennük/általuk megnyilvánul. A Fiú az Atya képmása, a
gyülekezet meg a Fiúé, (vö.
Róma
8:29), miközben kiváltsága beteljesedni az Isten egész
teljességéig
– anélkül, hogy azonossá lenne vele. (vö. Ef 3:19)]
Sok
hasonló példára bukkanhatunk. Látszólag csak kicsit változtatják
meg a szöveget, s ez a csekély változtatás mégis lehetővé
teszi az átértelmezést.
Sokkal
nehezebb hamisítással állunk szemben a Fil 2:6kk. esetén, ahol
több szót is hozzátoldanak, melyek hiányoznak a szövegből. S
bár a Fil 2:9 így hangzik az ÚVF-ben „Isten eképpen magasabb
állásba is emelte, és kedvesen megadta
neki a nevet…”(az aláhúzott részek hiányzanak az eredetiből)
A υπερυψοω (hüperüpszó) pontos visszaadása „ minden
mérték fölé emelte”, de nem „magasabb állásba”.
Fölérendelt szerepe mindig is volt már (vö. Mt 4:11kk.)
A
„kedvesen”(németben „jóságosan”) szót is csak amiatt
találták ki, hogy a Fiú önállóságát legyengítsék. A
χαριζομαι (charizomai) ige mellet nem áll határozószó.
Csak nagy erőlködéssel lehetne a „kedvesen” szót az ige
jelentéstartalmával indokolt hozzátoldásnak tekinteni.
[Megjegyzés:
Károli szerint:
„Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza
neki oly nevet, amely minden név fölött való;”
UV. szerint: „Az
Isten éppen ezért magasabb állásba
is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más
névnek felette áll,”.
Mindkét
esetben „minden más név fölé” való helyezésről van szó,
tehát hamisításról szó sincs. Ráadásul az ajándékozást adja
vissza azzal, hogy „kedvesen megadta”, de mivel az ajándékozás
(kharidzomai) jelentése: kedvében jár, kedvét keresi, így
logikus, hogy Isten kedvesen adta meg neki a minden más név fölött
álló nevet.]
A
János prológust is torzítva adják vissza. A Ján 1:1 így hangzik
az ÚVF-ban : „a Szó isten volt”.
A
görög nyelvtan szerint a Ján 1:1-et vagy „az Ige Isten volt”
vagy „az Ige volt AZ Isten” fordítással, azt akarják elérni,
hogy Istent alanyként lássák, mondván, hogy ez a szó az első
helyen áll. S még ha így is fordítanánk: „Isten volt a
Logosz”, akkor sem szólna semmi a Fiú lényegi azonossága ellen.
[Megjegyzés:
Ha teljesen azonos volna az Atya és a Fiú, akkor két Isten
volna, mivel két különálló személyről van szó! A János 1:1
szerint az isteni (Fiú) volt az Istennél (Az Atyánál), és ha
Jézusban ugyanaz az Isten lett volna az Atyánál, mint amilyen
Isten Ő maga, akkor Isten saját magánál lett volna, de ilyen
értelmetlenséget csak a háromságfilozófia képes kitalálni.
Ján
20:17 és Jel 3:12 szerint Krisztus Istene az Atya, és Krisztus a
saját Atyjánál volt, akivel nem azonos Isten, hiszen Ján 17:3-ban
is ezt állapította meg Krisztus.
A
szentháromság nyilvánvalóan szemben áll azzal, hogy a
Legfelségesebb Isten egyedül és kizárólag az Atyára vonatkozik,
Aki Jézusnak ugyanúgy az Istene, mint nekünk. És mivel nem Jézus
Krisztus a Legfelségesebb Isten, és nem is a mi Istenünk, ezért
az nem bibliai tanítás, hanem a Krisztus istenségének a
manipulatív felmagasztalása, más szóval Krisztus bálványozása.
Aztán hogy valaki Máriát bálványozza, vagy Krisztust, teljesen
mindegy. Istennek nincs, és soha nem is volt anyja, Krisztus pedig
nem a Biblia Istene, hanem közbenjáró Isten és az emberek
között.]
…
Az
írásokat, fordításokat és ajánlókat készítette:
"Sarolta"
Ha
valami kérdésed vagy megjegyzésed van, írj:
abigel88(kukac)gmail.com
Forrás:
A
2. rész következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése