Angyalok házassága - Nefilimek

„Isten fiai”-nak házasságáról

Az angyalok házasságáról.

Özönvíz előtt valóban testet öltött angyalok házasodtak meg az emberek szép leányaival, és utódaik, a Nefilim-óriások igen nagy mértékben hozzájárultak az akkori világban elburjánzó gonoszság megnövekedéséhez. Az özönvíz elpusztította ezeket a keverék-lényeket, de az engedetlen angyalok visszavették szellemi testüket és így akkor nem pusztultak el. Hogy paráználkodtak volna, ezt Júdás nem írja, rájuk nem vonatkozik a Júdásnál felrótt bűn gyakorlása. (7. vers)

Az angyalok nem házasodnak.

Jézus valóban azt mondja, hogy az angyalok a mennyben nem házasodnak. (vö. Márk 12:25). Ezek az angyalok viszont nem a mennyben házasodtak, hanem a földön, miután testet öltöttek. /Nyilván nem vitték a mennybe a nőket, hogy ott házasodjanak velük./

Az angyalok valóban nem szaporodás céljából lettek teremtve, hanem szolgálat céljából. Tehát az angyalok nem szaporodnak a mennyben. De hogy a szexuális vágy kifejezetten a szaporodásra szolgáló teremtési sajátosság lenne, ez félreértése a bibliai kinyilatkoztatásnak.

A nemiség létrehozójának szemében az alapvető cél az egyesülés megteremtése volt. A nemi érintkezés célja a férfi és a nő egységének bemutatása. Így a szexualitás által valósul meg az „Egy test”-té létel, tehát a nemi egyesülés által lesz egy testté a két ember a házasságban, akár házasságon kívül. (vö. 1Mózes 2:24, 1Korinthus 6:6)

A szexuális vágy kielégítése a házasságon belül Isten által rendelt áldás és lehetőség, még ha nem is kifejezetten gyermeknemzés céljából történik. (vö. 1Korinthus 7:5; Példabeszédek 5:19; Énekek Éneke 7:6-13) Ezért a szexualitást csupán az állatvilágnál lehet az ösztönvilághoz kapcsolni, de az embernél a nemi kapcsolat egyszerre érzelmi-testi-szellemi is egyben, hiszen teljes istenképűségét /és ami ezzel jár/ beleadja az egyesülésbe.

Ugyanezt az állatvilág teremtésénél fogva produkálni nem tudja, ezért két párosodó állat nem is lesz - bibliai kifejezéssel élve – egy testté, és számukra valóban csak a szaporodásra egyszerűsödik le a nemi érintkezés.

Hogy az angyalokban nem ébredhetett vágy a szexualitás kiélése iránt /mivel nem szaporodásra teremtettek/ - ez azért sem igazolható, mivel uralkodási vágy is kifejlődhetett bennünk, pedig szolgálatra lettek teremtve, nem uralkodásra. (vö. Zsidók 1:7; Ezékiel 28:15-17, Máté 4:9; Efézus 2:2; 6:12)

Nekik is szabad akaratuk van, tőlük függ az Isten iránti hűségük vagy hűtlenségük. Önként járulnak Isten elé a mennyben. (vö. Jób 1:6; 2:1) Vágynak beletekinteni bizonyos dolgokba (vö. 1Péter 1:12). Tudnak örülni (vö. Jób 38:7; Lukács 15:10), bosszankodni, (vö. 2Mózes 23:20-21) és hibákat is követhetnek el. (vö. Jób 4:18) Ugyanígy a földön is /hústestben/ önálló döntéshozatalra képesek. (vö. 1Mózes 19:2, Bírák 13:16)

Így kifejlődhetett bennük a szexualitás iránti vágy is. /Nem kifejezetten a szaporodásról van szó, bár lehet hogy céljuk volt minél több erőszakos utód nemzése./ Testet öltve pedig ennek a vágynak a kielégítését az emberek leányaival való házasságkötésben vélték megtalálni. (vö. Jakab 1:14) Így esetükben nem paráználkodásról beszélhetünk, hanem házasságban való nemi kapcsolatról, hiszen előbb házasságot kötöttek velük /feleséget vettek maguknak, ahogy Ádámnak is felesége lett Éva a házasságukban – vö. 1Mózes 2:24-25/

Nyilvánvalóan a házasságkötés aktusa lehetett vonzó az emberek leányai számára, akik hihették, hogy talán az ő házasságukból származhat a megígért mag. (vö. 1Mózes 3:15)

Ha házasságkötés nélkül akartak volna az istenfiak kapcsolatot kezdeményezni velük, az valóban paráznaság lett volna, de lehetséges, ebbe az emberek leányai egykönnyen nem mentek volna bele. /Ez az erkölcsi állapotuktól függött./ De a házasságkötésbe hamar belementek.

S ha már az angyalok hústestet öltöttek, hát a testük alkalmas volt nemi érintkezés által az élet továbbadására is, mint ahogy más angyalok fizikai testben megjelenve táplálékot vettek magukhoz – vö. 1Mózes 18:8; 19:3, - miként Jézus is evett feltámadása után (vö. Lukács 24:43); vagy éjjelre lepihentek /aludtak is talán/ (vö. 1Mózes 19:4, 15); vendégséget élveztek (vö. Zsidók 13:2), pedig eredetileg nem evésre, vagy alvásra rászorulóknak lettek teremtve. (vö. Máté 18:10; Dániel 7:10)

Hogy felöltött testük alkalmas lehetett-e az élet továbbadására, hát gondoljunk Jézus testére, aki eredetileg szellemi lényként élt a mennyben, és az a szellemi életerő lett az emberi hústest sejtjébe ültetve, s így született meg emberként, mint Mária fia. (vö. Lukács 1:31, 35)

Jézus emberi hústeste szellemi testből származott, s ha Jézus utódot nemzett volna, az ő gyermekei sem haltak volna meg öregedés által, mivel nem a bűnös Ádám vonaláról származtak volna le. /A földön házasodó angyalok utódaira ugyanez érvényes./ De ahogy Ádám képes volt a gyermeknemzésre, Jézusnak is képesnek kellett lennie, mert tökéletes testet adott váltságba, a saját tökéletes testét, amely Ádám testével teljesen egyenértékű volt. (vö. Zsidók 9:14, 24-28; 10:10)

A Júdás 6-7-ben pedig ha valaki azt olvassa, hogy az angyalok paráználkodtak volna és nem azoknak a városoknak a lakói, akkor olvassa át újból és újból a szöveget, amíg világosan meg nem érti a leírottakat!

Az óriásokról

Figyelmesen olvasva az 1Mózes 6:2-4 verseit, könnyen azonosíthatjuk az óriások kilétét. Az 1Mózes 6:4 vers előtt óriásokról nincs följegyzés, ugyanígy Istennek fiairól sem, hiszen Ádám házasságkötés szempontjából szóba sem jöhet, Ábelt megölte káin, Énokhot pedig Isten magához vette. Hogy e két 'Isten fián' kívül más is járt volna Istennel Ádám leszármazottai közül, arról nincs feljegyzés. És utánuk Noé következett a sorban (vö. Zsidók 11:4,5,7)

[Az 1 Mózes 4:26-ban említett segítségül hívása Jehova nevének történhetett képmutató módon, mint ahogy Káin áldozata is hasonló indítékból történt.] Így az 1Mózes 6:2-4 verseiben említett „Isten fiai” /többesszámban/ csakis testet öltött angyalok lehettek, mert az angyalokat valóban nevezi Isten fiainak az Írás. (vö. Jób 1:6; 2:1; 38:7; Zsoltárok 89:7)

Az óriások nyilvánvalóan Istennek a hústestet öltött fiai voltak, akik daliás, erős, feltűnő külsejükkel magukra is hívhatták a szép kinézetű lányok figyelmét. (Zsoltárok 103:20; Ezékiel 28:17) Így érthető, hogy a szöveg azt mondja:

„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok /gyermekeket/ szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” (1Mózes 6:4) Tehát az óriások abban az időben léteztek, amikor az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz.

Ha itt csupán földi emberek házasságáról lenne szó, akkor miért emeli ki az írás pont ezen a helyen, hogy látták a lányok szépségét és megkedvelték őket, aminek a vége házasságkötés lett és utódok születése. Ez éppenséggel természetes dolog volt, hiszen a házasságkötés is Isten által adott örökséget jelentett a gyermeknemzéssel együtt. (vö. Zsoltárok 127:3) Így aztán született nagyon sok gyermek, akik /mint Ádám leszármazottai/ egymás közt házasodtak. (vö 1Mózes 1:28; 4:17; 5:7)

De hogy az 1Mózes 6:1-ben említett leányok valamennyien Káin leszármazottaihoz tartoztak volna, ennek semmilyen bibliai alapja nincs.

A Káin nemzetségében és a Séth nemzetségében is voltak fiúk és lányok vegyesen. (vö. 1Mózes 4:22; 5:7) És ha összeházasodott két különböző nemű személy, hát érthetően abból a házasságból/ban/ gyermekek születtek. Hogy mégis az 1Mózes 6:4 verse megjegyzi: „és azok [gyermekeket] szültek nekik”, hát ez csak azért lehetett megjegyzésre méltó, mivel nem mindennapos dolog volt az angyalok és az emberek /mindegy milyen nemzetségből származó/ leányai közötti házasság.

És az sem egy mindennapos dolog, hogy utódok születtek ebből a természetellenes kapcsolatból, hiszen az istenfiak nem embernek születtek /teremtettek/, hogy emberek leányaival házasodjanak. S hogy még ezután is voltak óriások a földön, amikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, ez utalás arra, hogy a korcs utódok is hatalmas óriásokká fejlődtek, akik eleitől fogva /tehát gyerekkoruktól/ híres-neves emberek voltak. Bizonyára a gonoszság cselekedésében voltak híresek és nem a jó cselekvésében, hiszen a hit példaképei között nincsenek felsorolva. (vö. Zsidók 11. rész.)

Ezek a gonosz 'óriás-bébik' pedig természetes halállal nem is haltak volna meg, hiszen nem a bűnös Ádám vonalán származtak le. Így érthető az 1Mózes 6:3-ban említett 120 éves életkor-határidő, amit Isten szabott a gonosszá lett emberi fajnak. Hogy ez valóban erre a korcs korosztályra vonatkozott, ez abból is kiderül, hogy felesleges lett volna újra kijelenteni az örök élet jogának és lehetőségének az elvételét, hiszen az emberek számára ez már Ádámnál ki lett jelentve. (vö. 1Mózes 3:19,22; Róma 5:12)

De ugyanez nem lett kijelentve a nefilimek /óriások/ számára. Nem véletlen tehát, hogy ez a kijelentés az 1Mózes 6:2 és a 6:4. versek közé esik. /Hogy innét számítva csupán 120 év lenne az emberek életkora, ezt már csak azért sem érthetjük a 3. vers kijelentésén, mert Nóé és az ő közvetlen leszármazottai is évszázadokat éltek még e kijelentés után! (vö. 1Mózes 9:28; 11:11-23)

További bizonyítékok, hogy az 1Mózes 6:2,4 versek alatt említett Isten fiai alatt engedetlen angyalokat kell érteni, az 1Péter 3:20; 2Péter 2:4; és Júdás 6 verseinek összefüggései is. Mindhárom helyen az angyalok engedetlenségéről van szó, akik az özönvíz előtt, ill. Szodoma és Gomora városok elpusztítása előtt lettek engedetlenné.

Csia Lajos így adja vissza: „Ezek a szellemek egykor engedetlenkedtek, amikor Noé napjaiban a bárka készülésekor az isteni hosszútűrés várakozott rájuk. … /120 évig/ Isten azokat az angyalokat, akik vétkez-tek, nem kímélte, hanem őket a tartaroszba sülylyesztvén arra rendelte, hogy a homály kötelein ítéletre őrizzék meg őket, … angyalokat, kik uralkodó helyzetüket nem őrizték meg, és saját lakhelyüket elhagyták, a nagy nap ítéletére láthatatlan (örökkétartó) láncokkal megkötöztette, homállyal borította be, őrizetre vetette.” Azóta ezek az angyalok mint lázadó és romlott démonok léteznek, és vezetőjükkel, az Ördöggel együtt az emberiség megrontásán munkálkodnak. (vö. János 8:44; 2Korinthus 4:4, 1János 5:19; Jelenések 12:9, 12)

Mivel Sátán a világosság angyalává változtatja magát (vö. 2Korinthus 11:14), nem is csodálkozhatunk azon, hogy az általa befolyásolt vallásokban tagadják azt, mintha engedetlen angyalok jöttek volna le a földre, és így az özönvíz előtt a gonoszság eluralkodásához óriási mértékben hozzájárultak volna. Tagadják annak a kornak okkultista és spiritiszta befolyásoltságát, és tagadják saját hitnézeteik hasonló minőségű befolyásoltságát is. (vö. 1Timótheus 4:1-2)

Jó példa erre E. G. White: Pátriárkák és próféták c. könyvének 64. oldalán található kijelentés is:

„...És látták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok... /1Mózes 6:2/ Kain itódainak leányai szépségükkel vonzották Séth gyermekeit, összeházasodtak hát velük, ami által Isten haragják hívták ki...”

Ugyanez a szerző/nő/ ugyanezen könyvében a 97. oldalon azt állítja, hogy a teremtés napjait korszakoknak felfogni „a hitetlenség legalattomosabb és ezért legveszélyesebb forrásaiból ered.” Elgondolkodtató, hogy nem-e az a legalattomosabb és legveszélyesebb forrás és egyben ördögi is, amely tagadja az angyalok engedetlenségét és kollektív lázadását és házasságát földi teremtményekkel, amely azt a régi világot oly nagyon erőszakossággal töltötte meg. És amely ezt a mai világot is oly nagyon uralja és félrevezeti a sok-sok vallásszervezetet is beleértve. (vö. Jelenések 12:9)

Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy az 1Mózes 6:2, 4-ben említett „Isten fiai” alatt bukott angyalokat értett többek között: Philó, a rabbinusok többsége, a Septuaginta, Kurtz, Delitzsch, Gunkel, König, Procksch, stb... és Josephus Flavius is, aki a Zsidók története c. könyvében írja:

„ … Istennek sok angyala érintkezett a földi asszonyokkal, gőgös fiakat nemzettek, akik erejükben bizakodva minden jót megvetettek, és éppen úgy, mint ahogy a görögök gigászairól mondják, gonosztettekben jeleskedtek.” (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980., 18. oldal.)

Ami pedig a 4Mózes 13:33-ban idézett „Nefilimeket” illeti, ott arról van szó, hogy a kémeket felizgatott fantáziájuk arra késztette, hogy midőn meglátták a nagytermetű embereket Hebronban, azt hitték, hogy a vízözön előtti óriásokat látják. Ugyanilyen óriás volt Góliát is, a filiszteus. (vö. 1Sámuel 17:4) De ahogy a Góliát végezte, hasonlóképpen történt ez az özönvíz előtti nefilimekkel is. És ugyanez a sors vár a hamis tanítások modern kori szószólóira is, akik szánt szándékkal vezetik félre a jóhiszemű, istenkereső egyéneket. Éppen ezért a gonoszság ellen való, Isten által rendelt harcnak ma sincs vége.

De ez a harc nem fizikai természetű. „Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a hús-ból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le, továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék,” (Korinthus 10:3-5, Csia ford.)

Modern kori párhuzam

A világi embereknek fel sem tűnik, hogy az utóbbi években/évtizedekben mennyire megszaporodtak a TV-ben magukat ajánló látnokok, sorselemzők, jósok, energiagyógyítók, hivatásos boszorkányok, ezoterikus praktikákat űzők és hasonszőrű kollégáik, akik keresik a laikus betegek, problémákkal küzdők kegyeit, hogy általuk válasszák a gyógyulást, a problémáik sikeres megoldását. De a karizmatikus jellegű kereszténység világméretű térnyerése is ebbe a kategóriába sorolható.

Márpedig özönvíz előtt ugyanez a démoni hátterű okkult hullám érte el és borította be a földet, és a gonoszság ugyanúgy világméreteket öltött, mint manapság. Csak a manipulált vakok és a direkt süketek nem veszik észre, hogy a tv és mozifilmek 95%-a valamilyen gyilkosság, ill. bűntény körül forog. A fiatalság az erőszak propagálásán nő fel és elméjük az akciófilmekre, és a harci eszközök, fegyverek csodálatára van kihegyezve. Az egész világ szórakoztatása leginkább bűnügyi történetekre épül. Az átlagemberek nem tudnak és nem is akarnak a bűnügyektől, magától a BŰN-től megszabadulni. A bűnt művészeti rangra emelték, s úgy hódolnak neki, mint az ókori zsidók az aranyborjúnak. Szellemiségüket, lelkületüket ugyanúgy átjárja, körüllengi a bűn áradatának illata, mint disznópásztort a kondaszag.

Özönvíz idején: „A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal.” (1Mózes 6:11)

Napjainkban: „Nagyon erőszakos világban élünk, nap mint nap egyre több erőszakos cselekedetről értesülünk – rablásokról, gyilkosságokról, nemi erőszakról –, és többnyire a média által.” (Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervező)

Természetesen azonban – ahogy Jézus megprófétálta annak idején -, az idők feltűnő és letagadhatatlan jeleiből nem vesznek észre semmit!!! Mindazonáltal akik ismerik az idevonatkozó bibliai próféciákat, és korunk állapotának jellemzőit, azok e feltűnő jelekből tudják, hogy közel van ennek a gonosz rendszernek a lezárása, és a gonoszok megítélése.

Éppen ezért szükséges megszívlelni Jézus figyelmeztetését, a Máté 24:37-39 szerint:

„Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése. Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.” (Csia ford.)

*

Ön fölismeri az idők jeleit, amiről Jézus említést tett, hogy be fog következni, vagyis ennek a világrendszernek a végét, hogy igen közel van?! A túlélése ezen a felismerésen és a helyesen kivitelezett cselekedetein (istenimádatán) múlik!