Isten Fia
emberként
halandó
de
Istenként
halhatatlan
Abszolút
halhatatlannak csak Istent tekinthetjük, mivel Isten önmagában
hordozza az élet forrását. Azért
mondható abszolút halhatatlannak, mert az élete önmagában van,
amit nem mástól kapott, ezért az élete nem függ senkitől sem.
(Vö. János
5:26) Isten
nem
halhat meg !
– halhatatlan természeténél fogva (Vö.
Zsolt 90:2; 1Tim 1:17)
Isten maga mondja, hogy örökké
él.
(vö.
5Mózes 32:40; Jeremiás 10:10; Dániel 4:34; 12:4; Jelenések 4:9;
10:6)
- A halál és a halhatatlanság két olyan ellen-pólus, amely
teljes mértékben kizárja egymást. Krisztus viszont három napig
halott
volt.
(Vö. Máté 12:40; 16:21)
A
katolikus lexikon elismeri:
„halhatatlanság:
az élet elveszíthetetlen birtoklása. - Abszolút értelemben csak
Istenben van
meg.”
/itt/
Ezt
azt jelenti, hogy nem is halhat meg! Egyesek mintha nem is értenék,
vagy vennék figyelembe, ezzel pontosan ellenkezőleg nyilatkoznak:
„Szent
János apostol az evangéliumában felvette a küzdelmet kora
földhözragadt elgondolásával, mely szerint Jézus Krisztus
istenségében nem szenvedhetett és nem halhatott meg, mert az Isten
nem szenvedhet és nem halhat meg. Valójában Isten a világban a
feltámadott Jézusban jelent meg. A húsvéti történetben az
igazi Isten képe tárult fel előttünk, ami azt jelenti, hogy JÉZUS
KRISZTUSBAN AZ ÉRTÜNK EMBERRÉ LETT ISTEN SZENVEDETT ÉS HALT MEG a
mi üdvösségünkért, akit az Atya feltámasztott a halálból,
hogy új életünk legyen.”
/Kozma
Imre: Kereszténység Húsvét után
- a
Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke
–
kiemelés tőlem - /itt//
Azt
mondja, földhözragadt gondolkodás, mely szerint Isten nem halhat
meg, sőt Isten emberré lett és meghalt. Nem inkább az a
földhözragadt gondolkodás, hogy a
halhatatlan mégis meghalt?!
Akkor vagy a bibliai kinyilatkoztatás nem veszi komolyan a
halhatatlanság fogalmát, vagy a kereszténység filozófusai nem
veszik komolyan, amit Isten, ill. Istenről a bibliai
kinyilatkoztatás kijelent.
„a
legnagyobb mélységet, a legrettentőbbet, a legfélelmetesebbet nem
élte át soha. Krisztus igen. „Mert Ő Isten formájában lévén
nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem szolgai
formát vett fel, … és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a
kereszthalálig.” Filippi 2. Isten létére, HALHATATLAN LÉTÉRE
HALANDÓVÁ LETT, és önként vállalta a legsötétebb rejtélyt, a
legnagyobb iszonyatot, a halált.„
/Halandó
és halhatatlan - Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi
Kar –
kiemelés tőlem - /itt//
Azt
mondja, Isten halandóvá lett. De ki mondja ezt? A bibliai
kinyilatkoztatás, vagy a református filozófia? Nyilván ez utóbbi.
És ezt azért mondja, mert Jézust Istennel azonosítja, amiből azt
a következtetést vonja le, hogy Isten képes volt halandóvá válni
Jézus emberi formájában. Ezzel tudatosan és szánt szándékkal
elutasítja az Isten halhatatlanságáról szóló bibliai
kinyilatkoztatást. Sőt, magának Istennek mond ellent, Aki
kijelentette:
„Mert
felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!”.
(5Mózes 32:40)
Ha
ennek ellenére Isten mégis meghalt, akkor Isten nem mondott igazat.
A református álláspont szerint Isten hazudott, amikor magáról
úgy nyilatkozott, hogy örökké él, közben meg kiüresítette
magát, és a Fiú képében lejött a földre emberként meghalni.
És mivel csak
egy Isten van,
amíg Jézus a földön volt, az égben egyáltalán nem volt Isten.
A mennyország Isten nélkül maradt. Hiszen a szent szellem is
galamb képében rászállt Krisztusra. (vö.
Máté 3:16)
Krisztus pedig magához imádkozott (vö.
Lukács 6:12).
Máshoz nem imádkozhatott, mivel csak
egy Isten van,
az pedig éppen a földön volt. /Állítólag/
„Jézus
tehát mint Isten, önmagában hordozza az élet forrását, ezért
ISTENKÉNT HALHATATLAN, de a Golgotán mint Isten letette az emberi
természetében hordozott életet, és az Atyától kapott jelzés
idején újra visszavette azt." /A megváltás diadalmas hajnala –
kiemelés tőlem - /itt//
Felmerül
a kérdés, ha Isten halhatatlan, akkor hogyan tudja letenni emberi
természetben hordozott életét? Ha Isten halhatatlan, akkor
bármilyen természetben hordozott életének halhatatlannak kell
lennie, különben a halhatatlansága nem abszolút halhatatlanság,
hanem a körülményektől függő. Vajon Isten az Ő örökké
fennálló életét a körülményektől tette függővé? Semmiféle
ilyen kijelentés nincs a Bibliában, sőt, még az állatok esetében
is igaz a kijelentés: „Elváltoztathatja-é
a párducz az ő foltosságát?”
(Jeremiás 13:23) Ha nem, akkor Isten halhatatlansága miért
változna át halandósággá, csak mert az egyházi filozófiának
erre van szüksége ahhoz, hogy a saját gyártmányú dogmájához
alátámasztást keressen? Akkor az egyháznak fontosabb a saját
dogmája, mint az Isten kinyilatkoztatása, amely szerint Ő abszolút
halhatatlan!
Az
abszolút halhatatlanság „az
élet elveszíthetetlen birtoklása.” -
ahogy a katolikus lexikon egyszer már megállapította. Ha
elveszíthetetlen, akkor azt nem lehet letenni semmilyen formában,
mert ha mégis leteszi, akkor nem elveszíthetetlen! Vagy a saját
kijelentésünkkel sem vagyunk tisztában, vagy játsszuk a hülyét,
mint akinek köd szállt az agyára?
Ha
Istennek a halhatatlansága elveszíthetetlen, akkor az nem jelent
mást, mint hogy soha nem is veszítette el! Miért, talán a Biblia
nem ezt tanítja? De ezt tanítja. Akkor mire fel ennek az isteni
kijelentésnek a kiforgatása? Talán nem féljük az Istent, és
szembe megyünk a kinyilatkoztatásaival?
„Másrészt,
Krisztus isteni természetére azért volt szükség, hogy a mély
szakadékot, ami bennünket a szent Istentől elválaszt – amit mi,
soha nem tudnánk leküzdeni –, földre érkezésével, Istenként
áthidalja. Ugyanakkor, ha Jézus, mint bűntelen Isten-ember el
akarta szenvedni mások büntetését, azaz elviselni ennek az
ítéletnek felmérhetetlen terhét, akkor azt csak isteni
természetével tudta megtenni. Fontos azonban azt hangsúlyozni,
hogy Krisztus isteni természete a kereszten nem szenvedett, hiszen
az isteni természet nem képes szenvedni, ugyanígy ISTENI
TERMÉSZETE NEM IS HALT MEG, MERT AZ ISTEN HALHATATLAN. Téves tehát
az, a némelyek által képviselt nézet, hogy a kereszten meghalt az
Isten! (lásd a tévedés bizonyítására: 1Pt 4,1; 2. Helvét
Hitvallás XI. fejezet)” /Református
Bibliaszövetség – Hol van Krisztus az emberben? –
kiemelés tőlem -
/itt//
Most
visszakanyarodnak ahhoz a tételhez, hogy Isten természete kizárja,
hogy ő meghaljon, mivel halhatatlan. Ezt eddig is tudtuk. Tehát
Isten nem halt meg a kereszten! Aki tehát meghalt, az nem lehetett
az Isten, mert az Isten halhatatlan. Ahogy Zsoltárok 90:2 mondja:
„öröktől
fogva mindörökké te vagy Isten.”
Ha öröktől fogva mindörökké, akkor nincsen felfüggesztés, sem
három évre, sem három hónapra, sem három hétre, sem három napra, sem három percre,
sem három másodpercre. Semennyire. Nincsen benne szünet! Az
angyalok akkor is látták az Isten arcát a mennyben, amikor Jézus
halott volt. Nem azért volt halott, mert a halhatatlanságát
letette, hanem mert nem volt halhatatlan. A
halhatatlanságot nem lehet letenni, mivel az abszolút!
Nem
megértettük már korábban: Az
abszolút halhatatlanság „az
élet elveszíthetetlen birtoklása.”?!
Krisztus
nem veszíthette el a halhatatlanságát, mivel nem is rendelkezett
vele soha, mivelhogy azt nem lehet elveszíteni semmilyen formában!
Most
azt tárgyaljuk, hogy mit jelent a halhatatlanság. Úgy látszik,
kétezer év nem volt elegendő a kereszténység egyházainak, hogy
megértsék: az
abszolút halhatatlanság nem változhat át halandósággá, mert az
már nem halhatatlanság.
Ha tehát Jézus képes volt meghalni, akkor nem lemondott a
halhatatlanságról, hanem soha nem is rendelkezett vele.
Az
abszolút halhatatlanságról nem lehet lemondani. De a sima
halhatatlanságról sem. Ha a párduc foltos, akkor az foltos. Nem
lesz belőle csíkos, kockás, stb. Olyan csak a mesében van, hogy
az óriás egérré változott, mert a Csizmás kandúr megpendítette
azt a gondolatot, hogy ő nem képes rá. Mire az óriás egérré
változott...
A
kereszténység meg azt a gondolatot pendítette meg, hogy az Isten
emberré változott. Isten emberré lett, hogy meg tudjon halni. Hogy
a magáról kijelentett halhatatlanságát halandósággá
változtassa. Ha Isten erre képes, akkor mi a garancia arra, hogy a
megígért örök életnek éppen nem az ellenkezője igaz? (vö.
Titusz 1:2)
Akkor bárminek, ami ki van jelentve, nem az ellenkezője igaz? Akkor
nincs rá semmilyen garancia.
Vagy
van rá garancia, csak ez a garancia útjában áll az egyházi
filozófusok által gyúrt dogmának, amelyben minden kijelentés
lehet annak ellenkezője is. Tehát a halhatatlan Isten lehet
éppenséggel halandó is, ha önként lemond a halhatatlanságáról.
Ez olyan, mint azt mondani: - úgy döntöttem, hogy döntés nélkül
maradok. Azonban ha döntött, nem maradt döntés nélkül. Ha
viszont nem döntött, akkor döntés nélkül maradt.
Ahhoz
nagyon rafinált filozófusnak kell lenni, hogy valaki úgy döntsön,
hogy döntés nélkül marad, és ezt még hihetően elő is tudja
adni. Meg hogy a halhatatlan Isten magát halandó helyzetbe hozta.
Nem sokkal inkább saját magát hozta lehetetlen helyzetbe /a
filozófus/, hogy ennyire nyilvánvalóvá tette a saját
hiteltelenségét?!
„Igaz,
hogy ő ISTENKÉNT VALÓBAN „HALHATATLAN”, DE EMBERKÉNT
„HALANDÓ” volt, aki meg is borzadt a kínos halál gondolatától:
„remegni kezdett és gyötrődni” (Mk 14,32). De
„engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil
2,8) az Atyának. „
/Nagyhalász Görög Katolikus Egyházközség –
kiemelés tőlem - http://nagyhalasz.emecclesia.hu/index.php?pageid=1281/
Az
igaz, hogy a párduc párducként foltos, de már zebraként csíkos.
Igaz-e? Igaz hát! Na, ugyanígy van Istennél is. Bűnnel
megkísérthetetlen, de Jézusban megkísérthető. (vö.
Jakab 1:13; Zsidók 4:15)
Szellemként halhatatlan, de emberként halandó. Az, hogy akkor
is
szellem volt az Isten
(vö.
János 4:24),
amikor
az ember Jézus halandó volt,
mivel hogy nem függesztette fel sem a szellemi mivoltát, sem a
bűnnel való megkísérthetőségét, sem a halhatatlanságát, az
nem érdekes? A filozófiának nem érdekes, mert nem az érdeke!
A
filozófiának az az érdeke, hogy kimutassa, hogyan vált halandóvá
a halhatatlan. Hogyan vált csíkossá a foltos. Hogyan vált
megkísérthetővé a megkísérthetetlen. Hogyan vált emberré az
Isten. Hogyan vált hiteltelenné a hiteles. Ami az egyházat illeti,
az előre megjövendölt hitehagyás útján! (vö.
Apcsel 20:29-30) De ami az Istent
illeti, Ő sosem vált hiteltelenné. Megmaradt Istennek, szellemnek,
halhatatlannak.
Hasonlítsuk
össze: A halhatatlan Isten = „az
igazmondó Isten”
(Titus
1:2, katolikus fordítás.)
halandóvá lett = hazuggá lett. Képes a halhatatlan Isten
halandóvá lenni, Képes, egy más formában. Képes az igazmondó
Isten hazuggá lenni? Képes, egy más formában. A halhatatlannak mi
az ellentéte? A halandó! Az igazmondónak mi az ellentéte? A
hazug. Ha a halhatatlanságát leteszi – egy más formában, akkor
az igazmondására ez miért nem vonatkozhat?
Talán
az egyház mondja meg, hogy az önkiüresítés minek a letevésével
jár együtt? A filozófus fogja szelektálni a saját tetszése
szerint, hogy Isten miről mondott le az önkiüresítésével?
Nehogy már! Ha lemondott a halhatatlanságáról, akkor az
igazmondásáról ugyanígy. Egy azon kategória mindkettő.
Isten
tehát egy másik formát öltött. Teljesen és valóságosan. Ez
viszont azt jelenti, hogy más formában maga is hazuggá lehetett.
Halhatatlan Istenként nem lehetne az. Ezért kell más formát
öltenie. Jézus ugyanígy:
„Jézus
tehát emberré lett. Teljesen és valóságosan. Ezt jelenti, hogy
egy időre kisebbé lett az angyaloknál. Ez viszont azt jelenti,
hogy emberként maga is halandó volt. ISTENKÉNT NEM LEHETNE AZ,
ezért kell emberré lennie. Ahogy mi testnek és vérnek vagyunk
részesei – ezzel fejezi ki halandó voltunkat az Írás, neki is
részesülnie kellett ebből – testté és vérré lennie. Hogy
azután összetörjön a teste és kifolyjon a vére a kereszten.
Ezért kellett szenvednie. Ezért kellett megízlelnie a halált.
Hogy olyan legyen, mint közülünk egy, és mi átérezzük, mekkora
kiváltság és ajándék, hogy Jézus, aki magasan fölötte volt az
angyaloknak egy időre kisebbé lett náluk. Egészen addig, amíg
meg nem halt, amíg át nem ment előbb a halálfélelmen, majd
azután a halálon.”
/Az ember Jézus szabadításának titka – Gyáli református
gyülekezet – kiemelés tőlem - http://www.gyaliref.hu/index.
php/istentiszteletek/61-zsid/296-az-ember-jezus-szabaditasanak-titka/
Titkot
mondunk: A halhatatlan Istennek két természete van, ami azt
jelenti, hogy Istenként abszolút halhatatlan, más formában
halandó. Istenként igazmondó, más formában hazug. Amikor
kiüresíti magát, akkor a hazug. Ja, hogy nem tud hazug lenni,
mivel igazmondó?! Nem tudja magát kiüresíteni sem, mert öröktől
fogva mindörökké létező, halhatatlan szellem. Akkor sántít a
más formában, Jézusban megjelenő Isten is, aki halandóvá tudott
lenni halhatatlan létére? Sántít bizony!
Képes
lenne Jézus újra emberré lenni és meghalni, amikor ki van
jelentve, hogy többé
meg nem hal?!
Ha az van kijelentve, hogy többé
meg nem hal (vö.
Róma 6:9),
akkor semmilyen formában nem tudna újra meghalni, mivelhogy a
többé meg nem halás az azonos a halhatatlansággal!
De
ugyanez a halhatatlanság volt kijelentve Jézus halála előtt
Istenről, úgyhogy Isten semmilyen formában nem tudott meghalni,
mert a halhatatlanság ugyanazt jelenti Isten esetében, mint Jézus
esetében.
Aki
halhatatlan, az nem tudja magát kiüresítéssel halandóvá tenni,
mert akkor Jézus is újra meg tudna halni, holott az van kijelentve
róla, hogy többé meg nem hal!
A
dogma szerint Isten halhatatlan is, meg nem is, mivelhogy két
személyben létezik. Az egyik halandó, a másik halhatatlan. Amikor
kiüresíti magát, akkor más személyben létezik, abban halandó,
kiüresítetlen állapotában nem.
De
ugyanarról az Istenről beszélünk mindkét személy esetében?
Ugyanarról! Tud az Isten egyik személyében
„igazmondó Isten”
lenni, a másikban személyében meg hazug? Nem tud. Ha igazmondó az
egyik személyében, a másikban is annak kell lennie! Ha halhatatlan
az egyik személyében, a másikban is annak kell lennie! Mert
Istennek egyik személye sem lehet ellentétben a másik személyével.
Ha ellentétben van, akkor nem ugyanarról az Istenről beszélünk.
Ha
Jézus meg tudott halni, akkor nem ugyanarról az Istenről
beszélünk, mert ugyanannak az Istennek az egyik személye nem lehet
halandó, a másik meg halhatatlan, mint ahogy az egyik személye ha
igazmondó, a másiknak is annak kell lennie. Mert ha hazug az egyik,
hazug a másik is, és fordítva. És ha halandó az egyik, halandó
a másik is, és fordítva.
Nem
lehet Isten egyik természete ellentétes a másikkal, nem lehet
egyszerre igazmondó s egyszersmind hazug is! Ha mindkét tulajdonság
igaz, akkor nem lehet ugyanannak az Istennek két különböző
természetű személyéről beszélni. Hanem akkor az egymással
ellentétes természetűek szükségszerűen más és más személyhez
tartoznak.
Az
egyik igazmondó és halhatatlan természetű személy, a másik
halandó és hazug /hazugságra képes/ természetű személy. Az
Isten nem tud magából egy, a saját természetével ellentétes
személyt létrehozni, halhatatlanból halandót, igazmondóból
hazugot. Ha mégis képes más természetet felmutató személy lenni
/a létrehozott/, akkor az nem önmagának /a Létrehozónak/ a
másolata, hanem egy más személy, amely más természetre képes.
A
halandó /létrehozott/ tehát nem a halhatatlannak /Létrehozónak/
a szó szerinti másolata /Isten az Istenből/, hanem egy szabad
akarattal felruházott személy, akinek a természete a szabad
akaratának a tükörképe. Akinek a természete annak ellenkezőjét
is megengedi /így bukott el pl. Sátán/, amivel a Létrehozója
természetszerűleg, abszolút mértékben és változatlan formában
rendelkezik. Mivelhogy Isten
meg nem változik.
(vö.
Malakiás 3:6)
Ha
a halhatatlan más formában halandóvá lett volna, akkor
megváltozott volna, de ilyen alapon az igazmondó mivolta is más
formában hazuggá lehetne, és megváltozott volna. És mivel a
változás létezik, a halandóvá válás bekövetkezett /Jézusban/,
nem beszélhetünk ugyanannak az Istennek egy más természetű
személyéről, hanem egy különálló, szabad akarattól inspirált
személyről, aki önállóan
dönthet
arról, hogy mit tesz. Jézus úgy
döntött,
hogy hűséges lesz mindhalálig!
(vö.
Filippi 2:8)
Isten
tehát nem magát teremtette meg Jézusban, Jézusban
nem maga az Isten jött le emberi alakban,
hanem egy önálló és szabad akarattal rendelkező lény, aki nem
teremtetett abszolút léttel, mivel az
abszolút lét nem csak a születést zárja ki, hanem a halandóságot
is!
Mivel Jézus testi halála és szellemi testben történő
feltámadása után abszolút létet kapott, pontosan a halála
mutatja, hogy előtte nem rendelkezhetett abszolút léttel, nem
lehetett a halhatatlanságot abszolút magában hordozó Isten. A
halandóságának a lehetősége ezt eleve kizárja!
Olyan
tehát nincsen, hogy egyszerre halhatatlan is meg halandó is,
igazmondó és egyszerre hazug is. A filozófia ugyan ezt állítja,
de ahogy nem lehet egyetlen személyben két különböző természet,
ugyanígy nem
lehet egy Istenben két különböző természetű személy
sem. /Halandó és egyszerre halhatatlan, igazmondó, és egyszerre
hazug./
„Hisszük,
hogy az, aki maga az Isten Fia, az Isten Igéje, öröktől fogva
született az Atyától, hogy vele egylényegű, hogy egyképpen
mindenható, hogy istensége szerint mindenben egyenlő az Atyával,
az időben pedig a Szentlélek erejéből és a mindenkor Szűz
Máriából értelmes lélekkel született. Két születése van, az
egyik örök születése az Atyától, a másik időbeli születése
anyjától. Hisszük, hogy valóságos Isten és valóságos ember,
hogy mindkét természete tökéletes, és a sajátja, hogy Istennek
egy és egyetlen, nem örökbefogadott és nem elképzelt Fia, hogy
két természetből van, ill. két természete van, isteni és
emberi, amelyet egyetlen személyben birtokol, hogy ISTENSÉGE
SZERINT SZENVEDHETETLEN ÉS HALHATATLAN, de embersége szerint értünk
és a mi üdvösségünkért valóságos testi szenvedéssel
szenvedett, meghalt és eltemették, és leszállt az alvilágba, de
a harmadik napon valóságos testében támadt fel a halottak közül,
föltámadása után a negyvenedik napon azzal a testével, melyben
feltámadt, és lelkével fölment a mennybe, és az Atya jobbján
ül. Onnan fog eljönni, hogy megítélje az élőket és holtakat,
és mindenkinek megfizessen tettei szerint, akár jót cselekedett,
akár rosszat. „
/Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Mihály császár levele
Gergely pápának; Hitvallás (Kr. u. 1274) (DH 852)
– kiemelés tőlem -/
Eleve
lehetetlen, hogy Isten valami olyasmivé váljon, ami az ő abszolút
mivoltával ellentétes. Ha
Úr, nem válik szolgává, ha szellem, nem válik, testté, ha
halhatatlan, nem hal meg, és ha igazmondó, akkor nem hazudik.
Olyan különösen nem létezhet, hogy egyszerre legyen mindkettő,
ez is meg az is, hogy Önmagában azt választhassa, ami Önmagával
nem egyezik meg.
Ugyanígy
az sem létezhet, hogy Isten Fia egyszerre legyen Isten is /a Reá
jellemző abszolút kritériumokkal/, meg ember is, amelynek
ugyancsak reá jellemző kritériumai vannak. Viszont lehetett isteni
tulajdonságokkal felruházott
olyan mértékben, amely mértéket az Abszolút Létező határozott
meg a számára. Ezért bírt Jézus egyszerre isteni és emberi
jellemzőkkel is, pl. fel volt hatalmazva isteni csodák tevésére
(vö.
Apcsel 10:38),
de /Istennel ellentétben/ mint ember el is tudott fáradni
(vö. Ézsaiás 40:28; Ján 4:7),
és bizonyos dolgokat, amelyeket az Isten a maga hatalmába
helyezett, nem tudott megadni. (vö.
Máté 20:23; Apcsel 1:7, stb.)
Ennélfogva
amit a dogma mond, hogy a
hiányosságai Istenhez képest az önkiüresítéséből származtak,
nem fedik a valóságot, hanem ezek
a hiányosságok az isteni képességek felruházottságának a
mértékéből adódtak.
Tehát nem azért volt kisebb (vö.
János 14:28),
és azért tudott kevesebbet Istennél (vö.
Márk 13:32),
mert magát Isten volta ellenére kiüresítette, hanem mert ő
nem volt azonos Istennel
/Aki abszolút nagyobb mindenkinél – (vö. jános
10:29; Zsidók 6:13)/,
Aki őt, mint egyszülöttjét (vö.
János 1:14, 18; 3:16, 18; 1János 4:9)
minden reá jellemző alaptulajdonsággal felruházta, Hozzá képest
viszonylagos hatalommal felkente (vö.
Máté 28:18).
Miközben mindig is a
feje volt és maradt,
még a Fiú feltámadása után is! (vö.
1Kor 11:3)
/Az isteni formában
lévő egyenlőséget ne keverjük össze az Istennel való
azonossággal! - Vö.
Filippi 2:6/
„Önmaga
megüresítése státuszbeli változást jelentett
és Isten helyzetéből szolgai helyzetbe került. E csere folytán
azonban NEM FOSZTOTTA MEG MAGÁT ISTENSÉGÉTŐL és nem is adta fel
azt. EMBERI ALAKJÁBAN MEGŐRIZTE ISTENSÉGÉNEK MINDEN EGYES
JELLEMZŐJÉT, ám az Atya akaratán kívül soha nem nyilvánította
ki az istenségét. Így hát, emberként töltött földi
tartózkodása során továbbra is Isten volt.”
/A
MESSIÁS ISTENSÉGE - Dr
Arnold G. Fruchtenbaum
– kiemelés tőlem -/
Nem
igaz amit mond, nem lehetett Isten, hiszen az Istenség jellemzőivel
nem rendelkezett abszolút mértékben, mert ha azzal rendelkezett
volna, akkor meg sem halhatott volna a halhatatlanságánál fogva,
azt pedig nem teheti le egy pillanatra sem, mert akkor a saját
abszolutizmusával kerülne ellentétbe, ami Őreá mindig és minden
körülmények között jellemző.
Ennek
alapján Isten
nem tudja saját magát másban elhagyni, a saját halhatatlanságát
Jézusban letenni.
Hanem azért tudott Jézus meghalni, mert eleve nem volt
halhatatlannak létrehozva/szülve. Az Isten elhagyása /hogy őt
Isten elhagyta – lásd alább/, amely szabad utat adott számára a
meghalásra, mutatja, hogy nem lehetett Ő az Isten, hanem, Aki
számára ezt az utat szabaddá tette. /De nem saját magának!/
„Tegnap este, amikor
családi körben Bibliát olvastunk, és ez az ige hangzott el: „Én
Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”, akkor legkisebb
fiunk, Dávid megkérdezte: „Miért? Hát nem tudta, hogy el
fogja hagyni? És egyébként is… miért hagyta el?” Milán,
a két évvel idősebb, megszólalt: „HA ISTEN NEM HAGYTA
VOLNA EL, NEM TUDOTT VOLNA MEGHALNI…” Ilyen gyermekien egyszerű
Nagypéntek üzenete. S nem hagyhatjuk némán, hogy az emberek füle
mellett elmenjen ez az evangélium! „
/Értünk vállalt néma szenvedés.
– kiemelés tőlem - http://cinkota.lutheran.hu/archivum/a-feltamadott-krisztus-atalakitja-gyarlo-testunket../files/np_bo.doc./
Na
most az, hogy valami élő, önálló élettel bíró akármi
/enyészhetetlen szellem vagy lélek/ túlélte Jézus halálát, az
is nonszensz, mivel annak a valaminek valamilyen közegben kellene
léteznie, légüres térben szellemi test nélküli életerők
léteznek ugyan, de azok önálló léttel nem bírnak.
Hogy
Jézusban ilyen formában az életnek valamilyen láthatatlan
megnyilvánulása megmaradt volna a halála után, az is nonszensz,
különösen hogy ezt alvó állapotnak lehessen nevezni. A
halál az nem alvás,
még ha Jézus Lázár halálát /jelképesen/ alvásnak is mondta,
az mögött tényleges
halál volt.
(vö.
János 11:11-13)
A
halál az életnek az ellentéte,
amikor Ádámot Isten halálra ítélte, nem maradt utána semmilyen
életmegnyilvánulás alvó formában, miután utolérte az Isten
büntetése. Ugyanígy Jézusnál sem maradt semmi ilyesmi, még ha
egyesek ezt is állítják:
„Amikor
Jézus meghalt, testi működései leálltak. A test halott volt. De
mi történt a lelkével? LELKE NEM HALT MEG, HANEM ALUDT. Ellen
White írja: „Jézus
lelke testével együtt a sírban aludt és nem röppent fel a
mennybe, hogy a testtől különvált életet folytasson, és
letekintsen a gyászoló tanítványokra, akik testét – melyet
lelke elhagyott – épp akkor balzsamozták. Mindaz,
ami Jézus életét és értelmét jelentette, testével együtt a
sírban maradt...”(Bibliakommentár,
340. old.) Meghalt tehát Jézus istensége? Nem, nem halt meg, mert
Jézus isteni lelke csak aludt.” /David
Clayton - H.N. Adventista -: Gondolatok
Krisztus Istenségéről
–
kiemelés tőlem -
http://filadelfia.hu/olvas.php?t=tanulmanyok&m=
ik&l=jezusistensege/
A
Jézus „isteni lelke” mögött azt értik, hogy mivel
Isten volt, csak testileg halt meg, de szellemi értelemben nem,
mert az isteni szelleme továbbra is élt, mivelhogy az halhatatlan.
Őbenne az örök élet jelent meg. (vö.
1Ján 1:2)
Ő
az enyészhetetlen élettel rendelkezett. Azonban ez az
enyészhetetlenségnek a kiforgatása, ahogy az alábbi idézet is
mutatja:
„Változás
van a pappá szentelés (felkenés) módjában és rendjében.
Ezelőtt, a lévitai papságban, egy testi parancsolat törvénye
szerint lettek papokká. De a mi nagy főpapunk enyészhetetlen
életnek ereje szerint lett azzá. „
/Igemagyarázat Matthew Henry (1662-1714)
bibliakommentárjából/
Vagyis
miután halhatatlan életre lett feltámasztva az Atyától /többé
meg nem hal/, a papsága mögött enyészhetetlen életnek ereje
van, mégpedig az Atyáé.
Az
enyészhetetlen élet nem arra vonatkozik, hogy eleve halhatatlan,
mert akkor emberként is enyészhetetlen élettel kellett volna
rendelkeznie.
Ha meg önmagát megüresítette, akkor enyészhetetlen élettel sem
rendelkezhetett, mert akkor egyszerre két élete lett volna, egy
enyészhetetlen a mennyben és egy nem enyészhetetlen a földön.
De
ha végig enyészhetetlen élete volt, akkor Jézus nem mondott
igazat, hogy ő a jó pásztor, aki
életét adja
a juhokért. Hogy halott
volt (vö.
Ján 10:11; Jel 1:18).
Ugyanis sem
Jézus, sem Pál nem mondják, hogy a halotti állapota csupán a
földi viszonyokra vonatkozna,
hanem hogy ténylegesen
meghalt, szó szerint, mindent feláldozott, ami az életet jelenti.
Lemondott az életjogáról.
Jézus
így búcsúzott tanítványaitól:
„Bizony,
bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal
el, csak e gy szem marad; de ha elhal, akkor sok termést hoz.”
(János 12:24; Új világ fordítás; vö. 1Kor 15:36) Ezzel mutatott
rá, hogy ő teljesen és abszolút mértékben meg fog halni,
hogy általa új élet teremhessen, hogy milliók és milliók
reménysége valóra válhasson, akik valaha is éltek a
történelemben, és igent mondta Isten hívására, igent mondtak
Isten szeretetére, és ezután is igent fognak mondani. (vö.
Róma 5:8,12-19)
„Már
mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig
tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.
Majd középen kettéhasadt a templom függönye. Ekkor Jézus nagy
hangon kiáltott: „Atyám, a Te kezedbe teszem le szellememet.” S
amikor ezt mondta, kilehelte szellemét.”
(Lukács 23:44-46, Csia; vö. János 19:28-30; 1Kor 15:3-4, 45)
Utána
valóban halhatatlan életet kapott, többé meg nem hal, de ha
eleve halhatatlan, akkor a többé meg nem hal -féle kijelentésnek
nincsen semmi értelme!
„Tudván,
hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a
halál többé rajta nem uralkodik,”
(Róm 6:9)
Hogy
Jézus egyszerre élt volna a mennyben mint halhatatlan Isten, de
ugyanezen idő alatt halandó emberként a földön is, ez nem csak
hogy nonszensz, de azt mutatja, hogy zsiványok magyarázzák a
Bibliát, azt kiforgatva, teljesen elcsűrve-csavarva (vö.
2Péter 3:16).
Akik a Jézusban megjelenő örök életet az ő állítólagos
isteni részének halhatatlanságával magyarázzák, s nem azzal,
hogy „eltörölte
a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot
az evangélium által.”
(2Tim 1:10)
Jézus
tanítása szerint az
angyalok az Atya arcát mindenkor látják a mennyben,
és nem a Fiúét is. Ha ugyanakkor /testi halála idején/ az
enyészhetetlen élete fönnállt neki a mennyben, azt miért nem
látják az angyalok mindenkor??? Akkor azt is látniuk kellene, mert
az enyészhetetlen élet létezéséhez olyan szellemi test kell,
mint az Atyáé.
„Meglássátok,
hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom
nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én
mennyei Atyám orcáját.”
(Máté 18:10)
Az
enyészhetetlen élet valakihez tartozik, egy szellemi Lényhez, nem
csak önmagában lebeg.
Ha meg a szellem lebeg /a vizek felett – 1Móz 1/, akkor az nem egy
szellemi Lény, hanem a szellemi Lénynek az enyészhetetlen ereje.
„Szinte
minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben
vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és
állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a
maguk vesztére”
(2Pét 3:16)
Ez
utóbbi vonatkoztatható azokra, akik szerint mialatt Jézus meghalt
a földön, volt neki egy enyészhetetlen élete /netán/ a mennyben,
amely szellemi testhez azért nem köthető, mivel az angyalok nem
látják /?/, hanem csak az Atyát.
Akik
szerint csak mint ember halt meg, de valamilyen formában tovább élt
a mennyben halhatatlan isteni mivolta, azok valójában
az antikrisztus tanát hirdetik.
A modalisták tanították /akik a háromság hívők szellemi
elődeiként terjesztették a hamis tanításukat/ hogy Krisztus,
valójában nem
teljesen
halt meg, mert a valódi “része” a mennyben maradt Istenként.
„Krisztus emberként szenvedett, meghalt és feltámadt; Istenként
viszont halhatatlan, nem halt meg.”
János utalt erre az eretnekségre, amikor ezekkel a szavakkal
figyelmeztette a hívőket:
„Szeretteim,
ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a
szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta
ment szét a világba. Erről ismerhetitek meg az Isten Szellemét:
Istenből való minden szellem, aki vallást tesz a Felkent Jézus
mellett, aki húsban jött el /és
nem maradt a mennyben semmilyen más halhatatlan formája!/;
de egy szellem sem Istentől való, aki Jézus mellett nem tesz
vallást. Nos, éppen ez az antikrisztusi szellem, akiről azt
hallottátok, hogy eljő, s már a világban is van.” (1János
4:1-3, Csia Lajos fordítás)
Hol
tartózkodott a Fiú az enyészhetetlen élet ereje szerint, miközben
a földön teljesen meghalt, de halhatatlan istensége szerint nem
halt meg? Erre aki hazug választ ad, az hazudik, aki pedig hazudik,
önmagát zárja ki az üdvözülők sorából!!! (vö.
Jelenések 22:15)
Ha
viszont teljesen meghalt, akkor szünet. Utána feltámadt. Akkor a
szünet mutatja, hogy nem
volt Isten
/a
Szentháromság Isten második személye/,
mert az
Isten nem hal meg soha. (vö.
Zsolt 90:2; 1Tim 1:17) Isten életének és létezésének
folyamatában nincsen szünet! Vagy nem olvastátok, hogy az Isten
halhatatlan?!
„Nem
te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem
hal meg?” (Habakuk
1:12, katolikus fordítás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése