Krisztus trónja – mennyei vagy földi?

Krisztus trónja – mennyei vagy földi?

• Isten királyi széke az ég – és nem a föld (vö. Máté 5:34)

• Krisztus az ítéletkor /2. eljövetel/ eljön az angyalokkal, és beül az ő dicsőséges királyi székébe – ami nyilván a mennyben lesz, hiszen az angyalokat biztosan nem hozza a földre. (vö. Máté 25:31)

• Hogy a mennyei királyi szék körül angyalok vannak – ezt máshol is olvashatjuk. (vö. Jelenések 5:11)

• Krisztus társuralkodói /a királyi papság – 1Péter 2:9/ is királyi székeken fognak ülni, nyilván a mennyben. (vö. Máté 19:28; Lukács 22:30; Jelenések 3:21)

• A királyi székekre leülve uralkodnak /ezer évig /messiási országlás/, és ha a királyi székek a mennyben vannak, akkor ők a mennyből fognak uralkodni. (vö. Jelenések 20:4)

• A 144 ezer /szent szellem által felkent és elpecsételt királyi papság/ a Báránnyal a mennyei (vö. Zsidók 12:22) Sion hegyén van és énekel a királyi szék előtt. (vö. Jelenések 14:1,3)

• Amikor Pál írta, hogy „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez”, akkor nyilván a mennyben lévő trónra célzott. (vö. Zsidók 4:16)

• A Fiú a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült, nyilván a mennyben. (Vö. Zsidók 1:3, 8:1, 10:12; 12:2; Róma 8:34; Efézus 1:20; Kolossé 3:1; 1Péter 3:22)

• A Bárány a királyi szék közepette van, nyilván a mennyben. (vö. Jelenések 7:17)

• A királyi szék a mennyben van: „ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben,” (Jelenések 4:2; vö. 16:17)

• Isten a nagy fehér királyi széken ül, nyilván a mennyben. (vö. Jelenések 20:11)

• A régi ég /lázadó szellemteremtmények/ és a föld /lázadó földi teremtmények/ eltűnése (vö. Jelenések 20:11) után leszáll az új Jeruzsálem /Krisztus kormányzói testülete, a királyi papság, a menyasszony-osztály), a szent város. (vö. Jelenések 21:2, 10)

• A „leereszkedik” (gör: katabino/ szót magyarázva Dr. Varga Zsigmond J. az Újszövetségi görög-magyar szótárában ezt írja az 510. oldalon: „elvontan … minden jó adomány... felülről száll alá” (Jakab 1:17; vö. még Jelenések 3:12; 21:2, 10)

-- Kiss Sándor az Újszövetségi görög-magyar szómagyarázatában pedig ezt írja a katabino-t elemezve a 472. oldalon: „alászállni – a jelenidejű melléknévi igenév azt jelzi, hogy amennyei Jeruzsálem alászállása folyamatos esemény /már most is „történik”/.”

• Ha jól megfigyeljük, az új Jeruzsálem leszáll, de nem mondja, hogy a földre száll le. Ugyanígy 1Thesszalonika 4:16 szerint is leszáll /katabaino/ az Úr Krisztus, de itt sem mondja, hogy a földre szállna le!

• A „leszállás” jelképes értelemben azt is jelentheti, hogy 'attól indul ki' valami, pl. tökéletes ajándék (vö. Jakab 1:17); ítélet (vö. 1Mózes 11:7); szabadítás (vö. ApCsel 7:43); életre keltés (vö. Róma 10:7)

• A Jelenések 21:2, 10 is azt monja: „Isten t ő l szállott alá a mennyből”, vagyis itt Isten különleges gondoskodása nyilvánul meg azon ígéretek szerint, hogy Ábrahám szellemi magvában /az új Jeruzsálem által/ megáldatnak a föld összes népei. (vö. ApCsel 3:25)

• Mert Isten velük lesz és letöröl a szemükről minden könnyet. (vö. Jelenések 21:3-4)

• Talán az új Jeruzsálem nem Isten tökéletes ajándék-gondoskodása az emberiség javára? Dehogynem! Ahogy Zsidók 11:40 írja: „Isten mi felőlünk /a mennyei elhívású Ábrahám magva felől/ valami jobbról /jobb szövetségről, mely királyi-uralkodási jogot biztosít – vö. Zsidók 7:22; Jelenések 20:6/ gondoskodott, hogy nálunk nélkül /akiket áron vettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül – Jelenések 14:4; Jakab 1:18/ tökéletességre ne jussanak /a földi örök élet reménységűek, akik számára Isten várost készített, mégperdig az új Jeruzsálemet” – vö. Máté 25:34, Zsidók 11:16/.

• A Jelenések 21:3 görög szövege szerint a királyi szék felől /Károli úgy fordítja: „az égből”/
• nagy szózat hallatszott, mely ezt mondta: „Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik”.

• Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótárában a SÁTOR szó magyarázatánál írja: „A „szent sátor” ósz. fogalmi köréhez csatlakozó jelentéssel, mely a templom elődje, a szövetség külső jele, a szent nép találkozásának és Istennel való együttlétének /vö. Jelenések 21,3 is!/ helye.” (870. old.)

• Isten sátora az emberekkel van, ez tehát /a fentiek értelmében/ azt jelenti, hogy Isten jelenlétének minden áldása kiárad az engedelmes emberiségre, és erre utal az a kifejezés is, hogy velük „lakozik” /görögül szkénoó/.
  
  
  • Ugyanez a görög szó található a Jelenések 7:15-ben is: „kiterjeszti sátorát” felettük.
  • Ezt többféleképpen is fordítják:
  • „sátorával takarja be őket” (Csia)
  • „Sátrat von rájuk” (Vida)
  • „betakarja és védi őket” (Egyszerű*)
  • „felettük sátoroz” (Dr. Masznyik)
  • „sátort terjeszt ki felettük” (D. Raffay)
  • „felvonja fölöttük sátorát” (Gedeon Társ. Károli)
  
  
• A minden nemzetből való megszámlálhatatlan nagy sokaság (vö. Jelenések 7:9) tehát megegyezik a Jelenések 21:3-ban említett emberekkel, akiknek a szemeiről az Isten eltöröl minden könnyet. (vö Jelenések 21:4; 7:17; 22:1-2)

• Istennek az emeberek között való lakozása azonban nem jelenti azt, hogy Isten elhagyta volna a mennyet, hiszen a Jelenések további részében olvashatjuk, hogy Ő továbbra is a királyi széken ül. (vö. Jelenések 21:5)

• Sőt, Isten és a Bárány királyi széke ugyanaz, ami továbbra is a mennyben van. (vö. Jelenések 22:1,3) És nyilván a társkirályoké ugyanúgy ott van!

• Ebből a mennyei királyi székből jön ki az élet vize, mely folyóvizen innen és túl volt az élet fája, mely gyümölcsöt hoz a földön élő és minden nemzetből származó emberekre. (vö. Jelenések 22:1-2; 21:24, 26)

• Isten /és Krisztus/ királyi széke szó szerint soha nem jön le a földre, hisz így olvassuk: „A menny nékem ülőszékem, a föld pedig lábaim zsámolya.” (ApCsel 7:49, vö. Zsoltárok 115:16a)

• Ha lejönne, Isten a saját kijelentéseivel kerülne ellentétbe, ez pedig ki van zárva hisz Isten maga mondja: „Mert én Jehova meg-nem változom” /Malakiás 3:6, Komáromí fordítása, 1718) És uganezt olvashatjuk Jakab 1:17-ben is: „Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

• Dániel 2:44 mintegy ráüti a pecsétet mindezekre: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat /a mennyben/, mely soha örökké meg nem romol /hiszen az abban uralkodók romolhatatlanságot nyernek – vö. 1Korinthus 15:53; Filippi 3:21/, és ez a birodalom más népre nem száll át /mint ahogy a testi Izraelről átszállt a szellemi Izraelre ugyanennek a birodalomnak a képviseleti joga – vö. Máté 21:43; Róma 9:23-27; 1Péter 2:9-10/, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat /a hitetlen emberiség birodalmát, melyet a démonok egybegyűjtenek a mindenható Isten ama nagy napjának armageddoni viadalára – vö. Jelenések 16:14, 16; 19:11-21/, maga pedig megáll örökké!”

• Örökké, hisz Isten és a Bárány trónja örökké a mennyben van, és az ebbe való bejutás örökségének ígéretét kapták a mennyei elhívás eleve elrendelt tagjai: 'Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,' (vö. 1Péter 1:4, Zsidók 3:1; Róma 8:28-30)

• A szelídek pedig a földet fogják örökölni (vö. Máté 5:5; vö. Zsoltárok 37:29), de ugyanakkor örökölnek egy olyan országot is /Isten királyságát/, amely számukra készíttetett s amely a mennyből fog uralkodni felettük. (vö. Máté 25:34, Dániel 7:27, Jelenések 5:10)

A földön vagy a föld felett fog uralkodni

Krisztus kormányzói testülete?

• Jelenések 5:10 írja: „És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.” /Károli/

• Ugyanakkor kétféle katolikus fordítás is azt írja, hogy a föld felett. /Lásd Káldi György, 1928; Szent István Társulat, 1957/

• Későbbi katolikus fordítások megváltoztatták ezt és úgy adják vissza, hogy a földön. /teljes ford, 1982; Békés-Dalos, 1990/ Továbbá új protestáns ford, 1992; Ökumenikus, 1987; Csia; Vida, Egyszerű – mind úgy adja vissza, hogy a földön.

• De vajon melyik fordítás a helyes?

• A görög szövegben így találjuk leírva: „epi/tesz/gész”

• Tulajdonképpen az epi görög szónak /mely helyhatározói előrag – Balázs-féle szótár: 1909/226. old./ kell a helyes értelmezését megragadni, hogy a helyes megértéshez jussunk. Ehhez pedig szükséges a Szentírás teljes szövegösszefüggésének figyelembe vétele is!

• A megértés kulcsfogalma az alárendeltségi viszony. Ha alárendeltséget nem fejez ki, akkor így olvashatjuk:

• „hogy hosszú életű légy e földön” /epi tesz gész/ - Efézus 6:3
• „idegenek és vándorok a földön” /epi tesz gész/ - Zsidók 11:13
• „akik megölettek a földön” /epi tesz gész/ - Jelenések 18:24

• Ha alárendeltségi viszonyt fejez ki, akkor így olvashatjuk:

• „minden jószága fölött” /epi/ - Máté 24:47; vö. Lukács 12:44
• „kormányzóvá tette őt Egyiptom és a maga egész háza fölött” /epi/ - ApCsel 7:10, Csia/
• „aki mindenek fölött /epi/ való, mindörökké áldott Isten” - /Róma 9:5, Békés-Dalos/
• „Egy az Isten... aki mindenek felette” /epi/ van – Efézus 4:6
• „És lévén nagy papunk az Isten háza felett” /epi/ - Zsidók 10:21
• „Aki győz... hatalmat adok a pogányok felett” /epi/ - Jelenések 2:26; prot. Új ford; vö. Békés-Dalos/

• Ezek után a Jelenések 5:10-et is így kell értelmeznünk, ha következetesek akarunk maradni, hiszen itt is ugyanaz az alárendeltségi viszony fejeződik ki: „és királysággá és papokká tettél bennünket Istenünknek, és uralkodni fogunk a föld felett” /Szent István Társulat, 1957/

• Hogy ez az uralkodás nem olyan világias-kemény, mint pl. Arkhelausé volt (vö. Máté 2:22), igazolja Jelenések 7:15 idevonatkozó kijelentése:

• „aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük” /epi/ - Jelenések 7:15

• Természetesen ezen igazságos mennyei uralkodásnak lesznek szigorú, elítélő megnyilvánulásai is. Vö. Máté 19:28; 1Korinthus 6:2-3; 2Korinthus 5:10; 2Timótheus 4:1; Jelenések 16:5, 19:2; 20:12-15 
  
  
  Mindazonáltal a lényeg, és ami kérdésként felmerült, Krisztus kormányzói testülete a mennyből fog uralkodni a föld felett, és Krisztus nem jön le ismét a földre, hogy itt a földön állítsa föl a királyságát, és itt a földön uralkodjon szó szerint.

• Hiszen mint emberfia az „ég felhőiben” ment az öregkorúhoz /Istenhez/, és nyilván ott a mennyben kapta meg a hatalmat minden nemzet felett. (vö. Dániel 7:13-14) Ugyanúgy, amikor Krisztus adja át az uralmat Istennek, az is a mennyben fog megtörténni. (vö. 1Korinthus 15:24)

• Zsidók 2:5 is azt mondja, hogy nem angyaloknal vetette alá az eljövendő lakott földkerességet /Vida/, hanem Krisztusnak és az ő társuralkodóinak. (vö. 2Timótheus 2:10-12)

• És Pál írja azt is, hogy „test és vér nem örökölheti Isten országát” (1Korinthus 15:50), tehát az ki van zárva, hogy Krisztus és társuralkodói itt a földön – netán hústestben fognak uralkodni ezer évig – sőt örökké. Mert bizony elváltoznak (vö. 1Korinthus 15:51), és ez az elváltozás azt jelenti – hordani fogják a mennyeinek ábrázatát is – a földi után! És nem az a sorrend, hogy először földi, azután mennyei, és végül újra földi. (vö. 1Korinthus 15:49)

• Az elragadtatással, ill. a szellemi létben való romolhatatlan és halhatatlan testű feltámadással végső sorsuk osztályrészeseivé lesznek. (vö. 1Thessalonika 4:14-17; 1Korinthus 15:52-54; Lukács 20:35-36; Jelenések 20:6)

• A mennyai Atya házába kerülnek, és örökre ott is maradnak. Örök dicsőség az övék. (vö. János 14:3; 2Korinthus 4:17-18; 5:1-2; Zsidók 9:15; Jelenések 22:5)

Ellentmondások kizárva

-- Ha Krisztus kormányzata a földön lenne fölállítva, akkor értelmét vesztenék a következő kijelentések: „mennyek királysága” (Máté 3:2, Csia); „mennyek királyi uralma” (Máté 5:10, Csia); „egek királysága” (Máté 13:24, Vida); „mennyország titkait” (Máté 13:11, Masznyik); „megment az ő égentúli királyságába” (2Timótheus 4:18, Vida); „át fog menteni mennyei királyságába” (u.a., Csia); vö. Kolossé 1:13.

-- Akkor hogyan lenne igaz, amit az Efézus 2:6-ban olvasunk: Isten „Krisztussal együtt életre keltett és Krisztusban az égiek közé helyezett” /D. Raffay).

-- Talán a „mennyei elhívás” egy földi uralkodásban valósulna meg? (vö. Zsidók 3:1)

-- A zsidóság papi elrendezéséről olvassuk: „Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak.” (Zsidók 8:5)

-- Ha nem a mennyben lenne a krisztusi papság és a királyi uralkodás, akkor nem lehetne a földi a mennyeinek az árnyéka! A földi nem a földinek, hanem a mennyeinek az árnyéka!

A kereszténység hogyan gondolja?

"Több egyértelmű utalást is találunk a Bibliában arra, hogy a millennium egy szó szerinti értelemben vett, tényleges földi királyság lesz. Ilyenek például a következők:

1) Krisztus királysága megalapítása előtt lábával érinti majd az Olajfák hegyét (Zakariás 14:4, 9);
2) A királyság alatt a Messiás igazságot és ítéletet szolgáltat majd a földön (Jeremiás 23:5-8);
3) A királyság „az ég alatt” valósul majd meg (Dániel 7:13-14, 27);
4) A próféták arról jövendöltek, hogy a földön drámai változások mennek majd végbe a királyság alatt (Cselekedetek 3:21; Ézsaiás 35:1-2, 11:6-9, 29:18, 65:20-22; Ezékiel 47:1-12; Ámósz 9:11-15); továbbá
5) A Jelenések könyvének kronológiája arra enged következtetni, hogy a földi királyság meg fogja előzni a világtörténelem lezárását (Jelenések 20).”

/Forrás: http://www.gotquestions.org/Magyar/amillenizmus.html/

Általános nézetet tükröznek fenti kijelentések, de alapvetően tévesek, mégpedig azon helytelen gondolkodás alapján, hogy szerintük:

„El kell jönnie egy szó szerinti, fizikális királyságnak a földre ahhoz, hogy Isten valóra válthassa Izráelnek tett ígéreteit és Dáviddal kötött szövetségét (2Sámuel 7:8-16, 23:5; Zsoltárok 89:3-4). Aki ezt megkérdőjelezi, az kétségbe vonja Isten szándékát és/vagy képességét arra, hogy megtartsa ígéreteit, ami számos teológiai problémát vetne fel. Ha például Isten megszegné Izráelnek tett ígéreteit, miután kijelentette, hogy azok „örökre” szólnak, hogyan lehetnénk biztosak bármiben is, amit ígért – például abban, hogy ígérete szerint üdvözíti azokat, akik hisznek az Úr Jézusban? Erre a dilemmára az az egyetlen megoldás, ha hiszünk a szavának és megértjük, hogy ígéretei szó szerint be fognak teljesedni. „ /Forrás: uo./

Alapvetően nem veszik figyelembe, hogy Isten új szövetséget kötött, de már nem az ókori testi Izraellel, hanem a szellemi Izraellel, vagyis Ábrahám szellemi magva az örökös, akik mennyei trónt örökölnek és nem földit, lásd feljebb. Isten Izráele /Galata 6:16/ azokból tevődik össze, akik egyrészt Krisztus elfogadásán keresztül megtértek a testi Izraelből (vö. Lukács 1:16; 1Korinthus 1:2), továbbá akiket Isten a pogányok közül hívott el Krisztus gyülekezetébe (vö. ApCsel 2:39). Ők együttesen alkotják Krisztus szellemi testét, tehát élő kövek – szellemi értelemben. (vö. Róma 9:24-25; 1Péter 2:5) A testi Izrael pedig, amely mind a mai napig megkeményíti magát, a saját kivágatását munkálja! (vö. ApCsel 3:23)

Ezért alapvetően téves minden olyan magyarázat, amely szerint Isten örök népe lenne a testi Izrael. Az örök szó (héber olám) meghatározatlan időt jelent és nem szó szerintit alapvetően, pl. az ároni papság is öröknek lett kijelentve és Jézus halálával az is megszűnt, már nincs érvényben. Ezért aki Istennek a testi Izraelnek adott 'örök' ígéreteit és a Krisztus által adott ígéreteit összemossa, az lemaradt jó pár alapvető tény megértéséről és félrecsúszott a gondolatmenetében.

Tehát aki az Olajfák hegyének szó szerinti kettészakadásában gondolkodik (vö. Zakariás 14:4), az nyugodtan gondolhatja azt is, hogy Isten minden ajándéka úgy száll alá az égből, mint az ókori manna, amit csak föl kell szedegetni a földről. (vö. Jakab 1:17; 2Mózes 16:14)

Jézus Krisztusnak egyáltalán nem szükséges a lábaival érintenie az Olajfák hegyét, hiszen az egész ezzel kapcsolatos kifejezés jelképes, akárcsak az adományok égből való alászállása sem fizikailag értendő! Hogy Krisztus igazságot cselekszik a földön (vö. Jeremiás 23:5), ez is azt jelenti, amit olvasunk Zsoltárok 85:12-ben:

„Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.”

Vagyis a földön érvényesülni fognak a mennyei kormányzat igazságos és szeretetteljes intézkedései, mert azokat minden érintett és érdekelt be fogja tartani. A gonoszok meg nem tudnak keresztbe tenni senkinek, mert időben kivágattatnak a földről! (vö. Zsoltárok 37:9, 22; Példabeszédek 2:22)

Dániel 7:27 próféciája: „az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének...” - nem mondja, hogy ehhez Krisztusnak a földre kellene jönnie a teljes mennyei háztartásával, ezt megteheti úgy is, ha a mennyben marad. A földön valóban drámai változások mennek majd végbe a királyság alatt, de ehhez megint csak nem szükséges Krisztusnak itt a földön hústestben megjelennie.

Ez a mondat: „ A Jelenések könyvének kronológiája arra enged következtetni, hogy a földi királyság meg fogja előzni a világtörténelem lezárását” - is egy teljesen abszurd és félresiklott gondolat, kb. ahhoz hasonló, miszerint az Új Jeruzsálem szent városának leszállása egy űrrepülőgép leszállásához lenne hasonló, amit a média egyenes adásban közvetíthet. A média esetleg a saját kivágatását közvetítheti, ha Isten a gonoszok közé számlálja őket, mivel az életük mindenről szól, csak nem Jézus Krisztus követéséről és a keskeny úton való haladásról! (vö. Máté 7:13-14)

Összességében tehát Krisztus kormányzata a mennyben lesz, hiszen Krisztus onnét fog uralkodni, ahová „egyszer s mindenkorra bement” (Zsidók 9:12), ha pedig mindenkorra ment be, akkor onnan többé már nem jön ki - a bibliai próféciákat félremagyarázók kedvéért -, hanem onnét irányítja a dolgok helyes irányba történő menetét, mégpedig a haszonélvezők teljes megelégedésére, és Jehova Isten örök dicsőségére. Így valósul meg Isten akarata úgy a mennyben, mint a földön is. (vö. Máté 6:10)

[*„Felhasználva az Újszövetség - Egyszerű fordítás. Copyright © 2003 World Bible Translation Center, Inc., engedélyével.”]

•