Szathmáry Eörs jutalomjátéka

 

Meg kell halnunk, hogy jobbak legyünk?

„... nem szűnöl-e meg az Úrnak igaz utait elfordítani?”

Apcsel 13:10

- Avagy Szathmáry Eörs jutalomjátéka -

Az evolúciónak nincs végcélja, az öregedés pedig úgy tűnik, nem valamiféle melléktermék, hanem az evolúciós képesség fokozásának eszköze. Szathmáry Eörs professzor szerint civilizációnk pusztulása egyáltalán nem irreális, rajtunk múlik, hogy haláltánc üzemmódban várjuk a „végét”, vagy megpróbálunk tenni ellene.

[Ha az öregedés az evolúciós fejlődés fokozásának eszköze, amit a lift lefelé haladásával /öregedés/ szemléltethetünk, akkor „fejlődés” címszó alatt a lift egyáltalán minek ment fel – ha lefelé van a fejlődés, fölfelé meg a hanyatlás?! Az ateista haláltánc üzemmód ellen pedig pontosan az ateizmus ’izmussága’ a kerékkötő tényező, amit soha nem fognak feladni, mivelhogy előregyártott, kész gondolkodási sémában utaznak. Ami nem csak „úgy tűnik” - ámbár messze nem tudományos fogalom.]

Szathmáry Eörs nemzetközileg ismert és elismert evolúcióbiológus, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának vezetője. Munkássága középpontjában az elméleti evolúcióbiológia áll, eredményei meghatározóak e tudományterületen olyannyira, hogy szakmai körökben itthon és külföldön is a „Szathmáry Eörs-féle evolúcióbiológiai iskolaként” hivatkozzák. [A nemzetközi elismertség a hasonlóan ateista kultúrkörökben dívik, akiknek szintúgy azonos a materialista beidegződésű hitvallásuk, és a holt anyagnak áldozó templomi istentiszteletük. Amelynek erkölcsi tétele és legfőbb parancsolata: „Eleve el vagyunk kötelezve a materializmus iránt. A materializmus abszolút, hiszen nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” /The New York Review of Books, “Billions and Billions of Demons,” by Richard C. Lewontin, January 9, 1997, pp. 28-32./]

Aktív kutatói tevékenysége mellett a professzor évtizedek óta komoly tudományszervező munkát végez a magyar tudomány felemelése érdekében – enélkül pályaívét nem is lehetne hitelesen bemutatni. Idén az MTA elnöki posztjáért indult, ám az utolsó körben visszalépett, döntését a kutatóközpontok, elsősorban az Ökológiai Kutatóközpont körül kialakult bizonytalan helyzettel indokolta. [A magyar tudomány felemelése az Isten teremtésművének jogtalan eltulajdonítása és eredetének félremagyarázása által történő kísérlet, amely műfaja folytán abszolút magában hordozza kudarcának szükségszerű kikerülhetetlenségét.]

Biológia és elméleti fizika

Senki nem úgy jön világra, hogy tudós, pláne nem elméleti evolúcióbiológus szeretne lenni, ám Szathmáry Eörs azon kevesek közé tartozik, aki már általános iskolában örök szövetségre lépett a biológiával. Ehhez persze az indíttatáson túl szükség volt egy olyan tanárra, aki rengeteg kísérletezéssel, szakkörökkel fokozta a gyerekek tudásvágyát. Illetve Jules Verne és Stanislaw Lem titokban, a pad alatt olvasott műveire azzal az üzenettel, hogy a fantasztikum a tudomány segítségével valósággá válhat. [Megfogta a lényeget, amikor a fantasztikum valóra válását tulajdonította a tudomány gyermekének, csakhogy amilyen csökevényes felépítésű a gyerek, olyan csökevényes annak szülője, aki kifundálta a fantasztikumot.]

Mondhatni törvényszerű volt az ELTE TTK, biológia szak, ahol a Növényrendszertani és Elméleti Biológiai Tanszéken az elméleti biológia két hazai megteremtőjétől, Juhász-Nagy Páltól és Gánti Tibortól tanult, majd velük dolgozott együtt. Évtizedekig maga is a tanszéken oktatott, mialatt Londonban, Berlinben és Zürichben volt ösztöndíjas, később vendégprofesszor. [Amilyen a tanár olyan a tanuló, és olyan sémában utazik, amit annak nyakába adtak s amit az önként a nyakába vett.]

Szerencsésnek tartom magam, amiért egészen kiváló tanáraim voltak. A biológia mellett a József Attila Szabadegyetemen rendszeresen hallgattam Károlyházy Frigyes elméleti fizika előadásait, ennek köszönhetően megértettem az olyan elméletek alapjait, mint a kvantummechanika, a statisztikus termodinamika vagy a relativitáselmélet

– fogalmaz Szathmáry Eörs a 24.hu-nak. [Az isteni teremtéshez meg kunsztja nincs, holott az isteni energia és szellem minden élettelent és élőt átjár, az alól /a természeti törvények alól/ magát ki nem vonhatja, s csak oly szabadsággal bír, mi neki megadatott, de azon erő reá ható kényszerítése keretében, melyből kitörni nem tud. Mivelhogy nem önmaga irányító erejének végterméke, hanem az őt létrehozó akarat és annak bizonyos mértékben szabadjára engedő /pl. földrengés/ erő alá vont kifejeződési terméke.]

Matematika a biológiában

Ennyi elmélet között laikusként könnyű elveszni még akkor is, ha a professzor azzal kezdi a magyarázatot, hogy az elméleti biológia ugyanazt jelenti, mint az elméleti fizika, csupán a biológia „nyelvén”. Ezen belül maga az evolúció érdekes, hosszú távon kibontakozó, 3,5 milliárd évre visszatekintő folyamat: nagyon sok mindent nem lehet megérteni, sőt sokszor még a kérdést sem lehet világosan megfogalmazni, hogy meg ne próbálnánk valahogy a matematikai modellezés alapjaira helyezni. [Nem csak a tárgyat, hanem annak időbe ágyazódását is tudományos kontroll alatt kívánja tartani, csakhogy a tudomány nem független azoktól, akinél a kontroll kézben tartása a lényeg, nem a kontroll következetessége. Ebben a kultúrkörben nem a valósághoz való hűségen van a hangsúly, hanem a valóság meghatározása feletti hatalom joggyakorlásán, önkényes jogformálásán.]

Az elméleti biológia modellezésében az alapszituációt tekintve általában sem a modellezett biológiai jelenség, sem a szükséges matematika nem túl bonyolult, ám a kettő termékeny összekapcsolására nincs recept, az már művészet. [Hogy mit emel művészeti szintre, az a témaválasztáson alapul, még a nem létező események létező alanyainak működési ábrázolását is lehet művészeti szintre emelni, sőt, a nem létező események létezőként való beállítása az igazi művészet, amiben utaznak: - a kedvező bizonyítékok aktív keresésével és a kedvezőtlen bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával minden nyilvános bizonyíték alátámasztja az evolúció elméletét!]

A professzor számára óriási lehetőséget jelentett, amikor alig három évvel a diploma megszerzése után, 1987 októberében Soros-ösztöndíjjal hat hónapra a prominens brit evolúcióbiológushoz, John Maynard Smith-hez mehetett tanulni Brightonba, a Sussexi Egyetemre. „Fél év nem sok, de ennek a fél évnek rendkívüli következményei voltak”. [Óriási lehetőségek kiaknázása leginkább az aláaknázott területeken lehetséges, amikről az óriási lehetőségek szemfényvesztése eltereli a figyelmet.]

Az evolúció nagy lépései [Amelyek a valóságban nem léteznek!

Ami létezik: a fajok alkalmazkodnak a környezet változásához /madárcsőr változások, baktériumok rezisztenciája, gyümölcslégy kísérletek, stb./. Ezt nevezzük mikroevolúciónak, amely képességek, ill. variáns-lehetőségek genetikailag be vannak építve az élőlényekbe. Amit nagy lépésnek nevez, az a fajok eredeti teremtésével azonos. De ezek Isten /JHVH/ lépései, amiket, mint egymástól jól elkülöníthető fajokat az evolúció utólag, egymásból történő leszármazással manipulál /törzsfejlődés=szelektált mutációkból való építkezés/. De hogyan lehet nagy lépésnek nevezni valamit, ami elméletileg létre-jöhet, ahhoz képest, ami már konkrétan van, vagyis a létező fajok nem szükségszerű sokfélesége.

Pl.: „A kotta zenei hangok, ritmusok és a dallamhoz tartozó egyéb kiegészítő információk lejegyzésére használatos jelrendszer. A latin kifejezés a quota szóból származik, melynek jelentése: jegy, jegyzet, jelzés. A hangok lejegyzésének a célja a zenei kifejezésmódok rögzítése, átadása. A kottában az egymást követő hangokat, szüneteket jelölik, illetve különféle utasításokkal ezek ritmusát, játékmódját, tempóját is előírhatják.” /Kottaírás - Wikipedia/

Hogyan lehet a létező jelrendszernél, tehát a kottánál nagyobb az a termék, amit a kottával létrehoznak, tehát nem is a véletlen hibaszázalékok utólagos kiválogatódása hozza létre, hanem a kottát létrehozó és azzal tervszerűen irányítottan dolgozó intelligens szellemi enitás, ez esetben a zeneszerző, az ember? Hogy lehet a termék nagyobb az őt létrehozó szerzőnél /pl. egy számítógép az őt létrehozó tervezőnél/? Sehogyan nem lehetséges!

Ugyanígy létezik a genetikai kód az élőlényekben, mint jelrendszer, ami az élőlényekhez tartozó egyéb kiegészítő információk rögzítésére használatos. A genetikai program célja a biológiai élővilág belülről irányított életvitelének rögzítése, átadása /fajfenntartás-szaporodás-alkalmazkodás/. Itt is különféle utasításokkal minden elő van írva, mint a kottában. Annyival mégis többet tudnak ezek az élőlények /mint készre gyártott szimfonikus darabok/, hogy rugalmasan alkalmazkodni képesek az élettér, a környezet változásaihoz /mintha egy zenemű képes volna az adott hangversenyterem akusztikájához igazodni, az optimális hangzás érdekében/.

Mi a különbség a kis lépések szimfóniája és a nagy lépések szimfóniája között? Ha a kicsi elő van írva /az élőlényekben a genetikai programban/, akkor a nagyban sem lehet másként, mivel a szimfóniákat, a zenei darabokat a zeneszerzők megírják, akár kicsik azok, akár nagyok, akár rövidek, akár hosszúk. Akkor nem lehet különbség kis és nagy szimfónia között, az élőlények kis lépései és állítólagos nagy lépései között, mindent a genetikai program ír elő, az szabja meg a mozgásteret, ill. a jelrendszert alkalmazó kottaíró, a zeneszerző, ill. aki az értelmes utasításokat programozza, amiket a fehérjék olvasni tudnak /ill. az előadók, akik a zenei műveket előadják/.

”A genetikai kód az a kódrendszer, amellyel a sejtek nukleinsavaiban (DNS és RNS) található információ fehérjékké fordítódik le.” /Wikipedia/

Mindkét folyamat mögött információ közlő tudatos intelligencia van! Teljesen mindegy, hogy kis lépésről vagy nagy lépésről beszélünk, mert a lépés lényege az alkalmazkodási képesség, az az önálló rugalmasság, amely a szimfóniáknál nincs is meg, hanem kotta által rögzített kötöttség van.

A nagy lépés tehát nem az, hogy /állítólag/ spontán új szimfóniák íródnak maguktól, hanem hogy egyáltalán létezik alkalmazkodó képesség /kicsi és nagy szimfóniák kottái, zenei-biológiai kifejezésmódok/, hogy létezik a genetikai program, az intelligens folyamatokat irányító intelligens kódutasítás. Ez az igazi nagy lépés /különösen az élettelen anyagkáoszból származtatva és nem ennek valamilyen terméke/, az emberi agy intelligens tervezőképessége, nem bármilyen utólag létrejött számítógép. Megtenni bármilyen ember által tervezett és készített terméket nagy lépésnek a háttérben működő emberi intelligencia helyett, annál magasabb szintre helyezni, az pont olyan, mint az evolúció állítólagos spontán nagy lépéseit a DNS génekbe írt irányító programja fölé helyezni.

Ráadásul magát a DNS genetikai jelrendszerét /amiben az utasítások rögzítve vannak/, megtenni a véletlen művének, teljes elrugaszkodás a valóságtól. S mindezt a tudomány köntösébe bújtatva – az unintelligens gondolkodás akadémiai szintű megtestesítése – előre megfogalmazott világnézeti meggondolások alapján.

Hogy pedig a genetikai kód univerzális, mint a hangok lejegyzésének kottai jelrendszere, ez nem arra bizonyíték, hogy minden szimfónia egymásból leszármaztatható, és közös őse van /mármint a szimfóniáknak/, hanem a jelrendszert alkalmazó a közös, a mindenkori zeneszerző, ill. az élőlényeknél a mindenkori háttér-enitás, amely az intelligens programutasítást rögzítette a génekben, és általuk olyan szimfóniákat írt, amilyeneket akart, olyan élőlényeket teremtett, amilyeneket akart. Ráadásul olyan környezetbe, amiket ugyancsak meg kellett terveznie, otthont teremtve a számukra. Elvégre Beethoven se disznóólba, vagy az utcazaj forgatagába tervezte a 9. szimfóniáját, hogy ott hallgassák a zenekedvelők, hanem a zeneműhöz méltó és a hallgatásához optimális környezetbe!

A lényeg tehát a DNS utasítás, az értelmes és értelmezhető szöveg, hogy az van, létezik és úgy funkcionál, mint egy karmesterpálca, aminek engedelmeskednie kell a sejtek világának, magának az élőlénynek. A DNS minden apró részfunkciót átsző a szervezetben, egy komplex irányító rendszer, aminek a bonyolultságát még felfogni sem képes az ember, sem átlátni, csak annak Szerzőjét bugris módon tagadni. Hogy uraljon valamit, amit független autonómiának nevezünk, hogy az ember elszakadjon a szabad akarata folytán valamitől, ami számára egy nem kívánatos befolyásoló tényező, jelen esetben az Istennek történő alárendeltség.

A biológia eszköze erre a célra a darwini evolúció elmélete, ami pontosan ebből a célból van kidolgozva és ebből a célból van fönntartva. Nem pedig a biológiai élet korrekt, tudományos, megbízható, kísérletekkel megingathatatlanul megállapított tényállása. Aki a káoszból felépíti az univerzum spontán létrejövő rendjét, egyéb gonoszságokra is képes, amiket ugyanúgy fel kell építeni, azok sem keletkeznek maguktól!

A cél, amely szentesíti az eszközt, különösen nem jöhet létre céltalanul. Ott van mögötte az intelligencia, mely vagy korrekt, becsületes és pártatlan, vagy ravasz, körmönfont és gonosz. A termés, a hatás, a belőle következő eredmények megmutatják, hogy melyikhez tartozik. A világ állapota a bizonyítvány, hogy a kristálytiszta igazságra épült-e az emberi társadalom, vagy olyan manipulációra, amelynek legfőbb alkatrésze az elhitetés, a megvezetés, a tudományos arrogancia, amely nem tűr semmilyen ellentmondást. Álláspontjától eltérő elméletek – legyenek azok bármilyen észszerűek is –, nem léphetnek be az ajtón.

Aki tehát életvitele megalapozásában a tudományra hivatkozik, el kell fogadnia, hogy a tudomány ebben a felfogásban utazik, tehát a felfogás az, amire épít, ezen felfogás igazán áll vagy bukik létezésének a teljes egzisztenciája: hogy az életvitele betölti-e teremtettségének a célját, vagy a véletlen létrejövetele adta lehetőségek nagy kalandját. Az egyén választásától függ, az anyag határait áttörő szabad akaraton.]

Jelesül ez alapozta meg, hogy Szathmáry és Smith 1995-ben kiadta közös munkáját Az evolúció nagy lépései címmel, ami minden túlzás nélkül az evolúciótudomány egyik alapműve lett, és ma is az. [Hogy mondta Neil Armstrong a holdra lépésekor: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” Itt pont fordítva van.]

Nem titkolom, hogy máig ez életem fő műve, tényleg büszke vagyok rá.

A könyv az evolúciótudomány két nagy szemléletét, nagyon leegyszerűsítve a populációgenetika matematizált állításait, és a leíró evolúciótudományt kapcsolja össze. Azt vizsgálja, milyen feltételek mellett bontakozott ki az a dinamika, ami az első replikációképes molekulától az emberi társadalomig vezetett – [ők bontakoztatták ki a dinamikát világnézetük torzszülött gyerekeként, mely szerint a természetben véletlenszerű és céltalan folyamatok működtek az intelligens tervezés helyettesítőjeként.] - az élővilág történetében tíznél kevesebb nagy átmenetről beszélhetünk.

Nézzünk két példát, amely nemcsak némi betekintést nyújt a színfalak mögé, de a laikus számára is érdekes. [Laikus az, aki önként vállalkozik arra, hogy elfogadja, amit neki mások mondanak.]

Önzés helyett összefogás

Az evolúciós egységeknek tudniuk kell azt a „kunsztot”, hogy szaporodnak, megvan bennük az öröklődés, az örökletes változatosság. [Honnan akasztja le ezt a tudást, ha a kiinduló állapot pontosan a nem-tudással egyenlő?! A szaporodás, az öröklődés, meg az örökletes változatosság hogyan fér össze a globális és mindenre kiterjedő, jellemző természeti célnélküliséggel – amit az evolúciónak tulajdonítanak?!] A természetes szelekció pedig rátermettség függvényében van, amit kidob belőlük, másokat megtart. Az élet legkisebb egysége, a „legegyszerűbb” élőlény pedig a sejt, amin a természet nagyon sokáig nem tudott túllépni: a Földön csaknem kétmilliárd évig kizárólag egysejtű organizmusok éltek. [Kamufilozófia, aminek lényege, nagyon hamar túlléptek az élettelen kémiai eredet korlátok alá rendelt alapállapotától a „legegyszerűbb” élőlényig, a sejtig, amelyben nem csak az élettelen spontán élővé válása a kamu, hanem hogy a sejt egyszerűnek nevezhető organizmus. Hanem a sejt élettől lüktető biológiai gyár, még a legegyszerűbbnek tűnőnek sem képesek a biokémiai folyamatait átlátni, pedig igencsak beveti a tudomány a saját eszközeit, hogy átlássa. Amit pedig átlátni sem képes, annak eredetét hogyan magyarázhatja hitelesen? Sehogy! ^1.]

És akkor gondoljunk bele, mi olyan élőlények vagyunk, amelyek sejtekből, azaz szintén élő egységekből épülnek fel. A többsejtű szervezetek megjelenése egyáltalán nem triviális, hiszen a kooperáció áldozatokat követel, az önzést fel kell adni az együttműködésért. Mint amikor az ember adót fizet, betartja a törvényeket azért, hogy részesüljön az állam védelméből, szociális juttatásokból: fel kell fognia, hogy összességében többet nyer, mint amit a korlátlan szabadság feladásával veszít. [A kooperáció egyértelmű célorientáltságot feltételez, aminek eredménye a nyerés felismerése a korlátlan szabadság feladása által. A tudatosság sejtszintű produktumáról beszél, amit tervezői/szervezői háttér intelligencia nélkül elképzelni csakis az ateisták agyára ereszkedő rózsaszínű köd által lehetséges. Kooperáció csakis tudatosságra, ill. tudatos programvezérlésre vezethető vissza, de pl. három folyó egybefolyása nem nevezhető kooperációnak, mivelhogy híján van azon felfogásnak, amelyből a majdani nyerés kikövetkeztethető.]

Ráadásul ezeknek az új szervezeteknek, a „csapatnak” együttesen is megvan az önálló szaporodóképessége, öröklődése, stb – hatalmas lépés volt, nagyon sok konfliktust kellett hozzá feloldani. [Hatalmas lépés volt a futó-bástya-gyalog közös produkciójaként mattot adni a sarokba szorított fehér királynőnek, annál is inkább, mert nem Szpasszkij, vagy Fischer intelligenciájának esszenciája adta a mattot, hanem a három bábú agyának közös képviselete jegyezte a lépést, tehát a véletlen erőhatásoknak kiszolgáltatott anyag, szellemi dimenziójú ráhatás nélkül. Amennyiben ez a tényállás kimeríti a tudományos fantazmagória definícióját, amit Szathmáry mond az evolúció nem irányított mechanikus folyamatainak általa megállapított nyereségéről, nem kevésbé.]

A másik aspektus, hogy miközben ez a folyamat zajlott, időnként új típusú öröklődési rendszerek jelentek meg. [Ezt úgy kell vagy lehet elképzelni, ahogy az utcáról besurranó manökenjelöltek megjelentek az éppen aktuális vörös szőnyegen, és miközben ellibegtek a nagy tekintélyű zsűri előtt, senkinek nem tűnt fel, hogy fent nevezett személyek amatőr orgonasíp csiszolók voltak, akik éppen meglógtak a sípcsiszoló tanfolyamról, csakhogy néhány keresetlen kűrt futhassanak a Majomház a balekokhoz őszi divatbemutatóján.]

Az úgynevezett epigenetikai öröklődés azt jelenti, nemcsak maga a DNS tud öröklődni, hanem az is, hogy adott gének be vannak-e kapcsolva vagy sem. Ha például egy májsejt osztódik, abból egy másik májsejt lesz, de miért? Hiszen a genetikai állománya ugyanaz, mint egy idegsejté. Erre ad választ az epigenetikai öröklődés – nem merülünk mélyebbre. [Tud – ez a szó a nem-tudás dimenziókülönbségével áll szemben, miként a teremtés az ateizmussal. A tudás isteni tulajdonság, a nem-tudás pedig materialista sajátosság. Ahogy jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt /Jézus Krisztus/, a nem tudás fája sem teremhet tudást, ami a DNS-re jellemző – teremtettsége folytán. Aztán hogy a gének ki-be kapcsolódása mire vezethető vissza, igen rossz megközelítés, mivel a kérdés nem a ki-be kapcsolódás hogyanja, hanem magának a gének létezésének miértje? Megmagyarázni annak működési elvét, amiről fogalma nincs honnan van – nem az arra hivatottságról tesz tanúbizonyságot, hanem a magyarázó hivatottság elorozottságáról. De ennél mélyebbre már tényleg ne merüljön az, aki az egy helyben kapálózást úszásnak titulálja.]

Valójában a tudományoknak szentelt alkotóházról van szó, ahol a kutatók mindenfajta kötöttségtől mentesen, szabadon dolgozhatnak. [Kiélhetik materialista elképzeléseik tudományosnak beállított vágyait, hogy mi mitől, hogyan és miért, aminek össz-lényege: teljesen felesleges minden, ami kimeríti a céltalanság kóbor folyamatainak kozmikus hátterű magára utaltságát.]

A saját szakterületük ápolására hivatott állandó munkatársak mellett hosszabb-rövidebb időre külföldi ösztöndíjasok érkeztek, akik felé az volt az elvárás, hogy egyénileg, vagy kutatócsoportjukkal valami eredményt letegyenek az asztalra. [Az istentagadás az már valamilyen eredménynek számít, feltéve ha tudományosnak van álcázva. A hosszú távon bármi magától létrejöhet, az már elég tudományos ahhoz, hogy belépőnek számíthasson az ateista filozófia világnépszerű keringőjébe, amelyben milliók jegyezték elő magukat.] Ez lehetett egy könyv, nagyobb cikk, konferenciakötet, stb. [Összehasonlíthatatlanul nagyobb intelligencia van abban, amit tagadnak – azon silány intelligenciával összevetve, amit bevetnek ellene.] A Collegium Budapest működésének 19 évében a professzor szerint több szempontból is a hazai tudomány állócsillagának számított. [A zuhanó csillagok is állócsillagoknak látszanak azoknak szemében, akik elvakítva vannak saját látásmódjuk következtében.]

30 év múlva egész mással leszünk elfoglalva

[Nem hinném, hogy azon időtájt adódna elfoglaltságuk azon személyeknek, akinek az istentagadás jelenlegi legfőbb /államilag finanszírozott/ programjuk, miközben Akit tagadnak, tétlenül tűrné tudományos szakkifejezéseknek álcázott magánjellegű szitkozódásaikat. Ehhez kevés az ateista képzelőereje, amely a magától keletkezés dilettáns szajkózásában ki is merül. Pedig ennek hangsúlyozottsága sokszorosan túltesz a >hiszem ha látom< vezérelvük mélyén honoló szellemi vakságán.

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.”(Róma 1:18)]

Legfőbb előnye – főleg annak tükrében, hogy a magyar tudományban még ma is kevés külföldi dolgozik  – a nemzetköziség volt: házhoz jöttek a világnagyságok a magyar kutatókhoz. A másik a szabad gondolkodás, mindent meg lehetett kérdőjelezni, mindenki azt mondta, amit gondolt, és mindent meg lehetett vitatni. A tudomány fejlődésének alapfeltétele, lételeme az intellektuális szabadság.

[„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.” (Zsoltárok 10:4)

- ezt nevezik az intellektuális szabadság lételemének. Mármint a szellemi törpenövés önkéntes megkötözöttségét.]

A harmadik pedig a multidiszciplinaritás, az intézményben társadalom- és természettudományok is helyet kaptak, aminek következtében a kutatók olyan aspektusokkal szembesülhettek, amelyek egyébként akár meg sem fordultak volna a fejükben. [A létük valódi eredetével nem szembesültek, amivel nem is fognak.] A nemzetköziség és a tudományágak összefogása a tudományokban Szathmáry Eörs szerint akár a jövő záloga is lehet: [Más záloga van a jövőnek, Aki lerakta a jövő alapjait, Annál van az. Náluk meg az istentagadásban való független együttműködés, ami nem záloga a jövőnek, hanem az abból való önkizárás nyomatékosságának.]

Olyan kihívások előtt áll az emberiség, ahol a tudományok integrált alkalmazásának elengedhetetlen szerepe van. Nem akarok vészmadárkodni, de tényleg benne van a pakliban, hogy 30 év múlva egyikünk sem lesz ebben az épületben még akkor sem, ha élünk. Mert egész mással leszünk elfoglalva. [Valamit kapizsgál, de a lényeget máshonnan közelíti meg.]

Ami mindebből a professzor a magyar tudomány felemelése érdekében végzett munkáját illeti: elméleti biológia területén a Collegium Budapest fénykorában a világ tíz legjobb nemzetközi műhelye közt foglalt helyet, azt a 17 évet pedig, amit ott eltöltött, élete szakmai szempontból legboldogabb időszakának nevezi. [A szükségszerűen ateista tudomány felemelése a háttér intelligencia felismerésének hiányossága miatt a szükségszerű fiaskót kitermelő boldog időszak terméke, aminek az érezhető aratása csak ezután jön.]

Megírja, de azt titkosítani kell [A másik oldal pedig éppen hogy a nyilvánosságra tartozik.]

Miért lett vége 2011-ben? Az okok közt pénz, politika és emberi gyarlóság is szerepet játszik, valahogy a magyar közösség és döntéshozók – kevés kivétellel pártállástól függetlenül – nem nagyon értették meg, hogy mire való ez az intézmény. Szathmáry professzor tervezi, egyszer megírja a történetet részleteiben – és évtizedekre titkosítja… [Vajon mire való a tudományos vallásmaterializmus fellegvára? Hivatkozási alap az értelmiség intellektuálisnak beállított istentagadására, amelynek jelszava: inkább szabad majom, mint fogoly keresztény!]

A magas szintű, nemzetközi műhelymunka folytatására a közelmúltban nyílt lehetőség egy Európai Uniós pályázat biztosította forrásból. Szathmáry Eörs ötéves müncheni kutatómunkáját szakította meg, hogy hazajöjjön, és „újra összerántsam, fejlődési pályára állítsam az evolúcióbiológus, elméleti biológiai csoportot”. [Megszabott pályája van az elméleti biológiának, ami egy kitaposott út. Fejlődésnek hiszik, ami együtt jár a vakvágányon való járás sajátosságaival.]

Az Ökológiai Kutatóközponton belül – ahol 2019 elejétől főigazgató – tavaly nyáron megalapította az Evolúciótudományi Intézetet, ilyen eddig nem működött Magyarországon. A jövőben ebbe, és természetesen a kutatóközpont vezetésébe tervezi helyezni a legtöbb energiát, miközben azért a kutatói munkát sem szünetelteti. [Szívja őket az általuk gerjesztett vákuum, amit TERVEZ-nek, miközben pontosan azt a tervező intelligenciát vetik el, ami a Mindenség mögött van. A Jupitert elvetik, hogy a kisökör duhajkodhasson. Mi ez ha nem az alkotói szabadság illuminált hullámlovaglása?!]

Máig érvényes hipotézisek

Tudományos munkásságát nehéz lenne egy újságcikkben bemutatni, pláne röviden. Ezért őt magát kértük rá, ismertesse azokat az eredményeket és kutatásokat, amelyeket a legjelentősebbnek tart. Az alap természetesen Az evolúció nagy lépései, mint összefoglaló, szintetizáló mű, számos altémájának szinte mindegyikében aktívan kutatott. [Az élettelenből való átmenet tudományos hiánykritériumait meg elegánsan átugrotta. Úgy könnyű vitorlát bontani, hogy a kőmóló kerítését kikerüljük, hogy az attól messzire elrugaszkodott elméleti hullámokon viháncolhassunk.]

Például annak matematikai modellezése, hogyan lesz alacsonyabb szintű evolúciós egységekből egy kooperatív, magas szintű egység. [A szemfényvesztés művészete, amely a hibák feltételezett előnyeiből épít tornyot. Valaminek a hibáit /véletlen mutációk sorozatát/ megtenni lényeges tényezőknek a már meglévő Valami lényege /a fajok alkalmazkodóképes fejlettsége – nem pedig fejlődése/ helyett, az valóban művészet.] E területen van olyan alapmodell, amely évtizedek múltán, mára valódi klasszikusnak számít. Vagy a genetikai kód kialakulása: miként jutottunk el odáig, hogy munkamegosztás van a nukleinsavak és fehérjék között, a nukleinsavakban tárolt információ fehérjébe fordításának elegáns, de rendkívül bonyolult folyamata. [Munkamegosztásról beszélni ahol a „munkamegosztást” fel sem tudják fogni – utólagos megfejelése intelligenciával az unintelligens nyers alapanyagnak. Ellenben a genetikai kódba zárt intelligenciát megfejelni az anyagáramlás bonyolult véletlenségével – vidámparki tükörlabirintus, amiből nem tudnak kitörni, de nem is akarnak!]

Itt is az egyik, most is érvényesnek tekintett hipotézis az enyém, majd eldönti a világ, hogy kinek van inkább igaza [Az érvényesnek tekintés értékét az érvényesnek tekintők felhozatali színvonala adja, vagy nem adja.] – emeli ki.

Törvényszerű az öregedés? [Nekik az, mert ez a modelljük egyik alapanyaga.]

A professzor számos kutatási témája még a legkevésbé sem múlt idő, a munka folyik tovább, és részben ezek határozzák meg a jövőt illető terveit is. Ilyen például az emberi nyelv evolúciós eredetének kérdése, jelenleg nyelvészekkel együttműködve evolúciós robotikai eszköztáron keresztül próbálják szimulálni, hogyan és mikor jelenhettek meg az úgynevezett előnyelvi kompetenciák. Valószínűleg a Homo erectus populációjában, közel kétmillió évvel ezelőtt. [Evolúciós robotikai eszköztáron keresztül próbálják szimulálni az önteremtődés valósággá válását. Így szimulálják a nem létező valóságot a talpig szimulánsok.]

De említhetjük itt akár az evolúció és a tanulás között kérdését is, mennyi tanulásjellegű dolgot lehet az evolúcióban felfedezni, és fordítva: a tanulás milyen evolúciódinamikai alapokra épít (akár valós időben) az agyban. Laikusként rendkívül érdekes, illetve a tudomány is alapvető kérdésként tekint arra a kérdésre, miként lesz az evolúció nyíltvégű, magyarán miért nincs „végcélja”? Mert ugye mehetne úgy is, hogy működik, felmutat bizonyos mennyiségű eredményt, aztán egyszer csak megáll, befagy, nem megy tovább. [Azért nincs végcélja, mert célja sem volt soha. Céltalan folyamatokat megtölteni céltudatos belső termékekkel, nonszensz a javából. Céltalanul konyhában őgyelgő szakácsnak tulajdonítani egy komplex, tálalásra kész étlapot – ez az ami pontosan hajazik az evolúciós filozófiára. Abszolút céltalanul léteznek a célszerűen működő, életterükbe beágyazódó élőlények. Tudod követni ezt a klasszikus műfajt? >Az önfarkát kergető céltalan evolúció nem állt meg, és nem is fog soha!< Akkor nyilvánvalóan vagy művésze vagy a szakmának, vagy vallási áhítattal betöltekezett laikus. - A karizmatikusoknál látni ugyanezt, amikor a démoni szellemmel való betöltekezést a Szent szellem működésének adják ki. Aztán görcsök között vergődve padlót fognak. Itt sincs másként, csak éppen a görcs nem fizikai, hanem szellemi természetű.]

„Eddigi tapasztalataim szerint a földi biológiai evolúció nem ilyen. Viszont ha számítógépen akarjuk szimulálni, a szimulációk – a trivialitásukon túlmenően – soha nem lesznek nyíltvégűek, valahol mindig megállnak, van egy végpontjuk. Az a kérdés, hogy miért?” – fogalmaz a professzor és hozzáteszi: „azt hiszem, sikerült itt is előrelépést tennünk, de ezt még meglátjuk”. [Elméleti sakktáblán bármi történhet, akár előrelépés is. Csak az istentagadásban van földbe gyökerezés.]

Egy másik jelentős, jövőbe mutató téma – a világon jelenleg több mint hétmilliárd embert említhetnénk, akit ez izgat – az öregedés. Szeretünk rá úgy gondolni, mint az evolúció egy elkerülhetetlen „melléktermékére”, aminek a folyamat menetére egyébként nincs hatása. Ez volt mindeddig a domináns elképzelés, ám a professzor és munkatársainak eredményei egyre inkább kezdik mindezt megcáfolni. [A domináns elképzelés megcáfolása, vagyis saját magukat cáfolják. Ez a tudomány útja, minden állítást megcáfolnak, amit állítottak. Csak még a tudomány tudományosságát nem cáfolták meg. Holott éppen ezt jelenti önmaguk cáfolata. A biztos pontok bizonyítják a pontok bizonytalanságát. Ezt felismerendő következik be a süllyedő hajó elhagyása – a felismerés fényében és ütemében.]

Az úgy tűnik, az öregedés egy úgynevezett evolvabilitási komponens, vagyis az evolúciós képesség fokozásának egyik eszköze. Az evolúció spontán módon „gyorsabban tud menni azáltal”, hogy a túlkoros egyedek meghalnak. Első látásra ez csökkenti az öregedők rátermettségét – a trükk abban rejlik, hogy megmutassuk: miért terjesztheti el mégis a természetes szelekció ezt a tulajdonságot. [A trükk nem az öregedésben rejlik, hanem abban, minek mászott fel a létrára az élet, amikor a végén úgy is lemászik?! A lemászás lenne a taktikája és nyersanyaga a felmászásnak? Ami a végén lemászik? Ez a hullámvasútra hasonlít, tükörlabirintus már volt. Egy olyan újítás szemtanúi lehetünk, amire sokan befizetnek. A materialisták szeretik a vidámparkot, és unatkozni nem akarnak. Aki befizeti a belépőt – ami az egyetértés –, az bemehet a vidámparkba. Utána ki kell jönni. De az életből is. Márpedig az élet eredeti célja nem a halál volt, hanem az öröklét. De ez már más műfaj.

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6:23)]

Agyonver valakit az élelemért? [Eddig működött, vagy éppen ez nem működött?]

Végezetül a kérdés, miszerint hogyan látja az emberiség és a Föld jövőjét, Szathmáry Eörs professzornak duplán aktuális: évtizedek óta vállalt hivatásán túl az akadémia Fenntartható Fejlődés bizottság elnökségi okán is. [Hogyan látja – evolúciós szemüvegen át – más látásmódot nem ismer. A pálya megszabja a látásmódot, amit választott.]

A probléma, mint az ember környezetátalakító tevékenységének következményei régről eredeztethetőek, ám ennek nagy társadalmi felismerése tényleg csak az utóbbi években történt meg. A politikusok viszont még mindig csak eme érzékenység után kullognak, a következő választás megnyerésén stratégiáznak.

[„Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. 

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.” (Zsoltárok 73:16-18)

- a síkos föld az a pálya, ahol nem tudnak megállni, mert nincs stabil talaj a lábuk alatt. De pillanatnyi előnyökért ezt választották.]

Azzal úgy látszik nem törődnek, hogy 20 év múlva a saját gyereküknek sem lesz választása mondjuk aközött, hogy agyonver-e valakit az aktuális élelemért, vagy nem

– mondja a professzor, hozzátéve: azért mondom ezt ilyen nyíltan, mert így is gondolom. [Csak arra nem jön rá, hogy pont az evolúció filozófiájának köszönheti ezt a látásmódot. A ma rablógazdálkodása, a legjobbak túlélési stratégiája, hogy ezen elv szerint épültek fel. Darwin ráütötte a pecsétet az ideiglenes fejlődés kényszerű elmúlásba való átmenetére. Amire jön a tapsvihar a nagyérdemű közönségtől. Nagy érdemük van a maguk alatt való favágásnak.]

Nem tudjuk újrakezdeni Miért? [Ez nem a ti kompetenciátok!]

A Fermi-paradoxon kimondja, hogy ha az evolúció természetes folyamat, akkor az intelligencia megjelenése is az, tehát csak a mi galaxisunk milliárdnyi csillagát tekintve is rengeteg helyen ki kellett alakulnia. [Valami baj van az idézett paradoxonnal, mivelhogy magától még a hülyeség tudományosan támogatott filozófiája sem fejlődik ki. Kellenek hozzá stramm, földönkívüli eszméket pulzáló filozófusok.] Ha így van, akkor hol van a földönkívüli intelligencia, mi ez a kísérteties csönd? [Itt van belül, a filozófia halálszagú virágzása, lehet érezni az illatát, csak éppen nem valami rózsás illat.]

Az egyik lehetséges válasz, hogy a technológiai civilizáció átlagos élettartama nagyon rövid: sok intelligens élet lehet a galaxisban, de azok soha nem fognak egymással kommunikálni, mert még azelőtt kinyírják magukat, és visszazuhannak egy olyan állapotba, amiből nem biztos, hogy van visszatérés. „Erre vesztegessünk egy kis szót, mert a Földön is így van.” [Saját magukból indulnak ki, az önkinyírás almája nem esik messze a fájától.]

A mai civilizáció fenntarthatósága a finom technológián múlik, ám nagy kataklizma esetén a finom technológia összeomlik. Mondhatnánk erre, és akkor mi van, majd primitív eszközökkel újraindulunk, csakhogy ez nem biztos, hogy tömegméretekben működni fog, mert a könnyen hozzáférhető ásványkincsek már nincsenek ott. Azokat már kiszedtük, elhasználtuk. [Kiszedték a velejét és elherdálták. A Biblia Teremtő Istene pontosan ezért tűrte el az évezredes ateista ön és környezetromboló viháncolást, hogy jogosan vessen véget annak a tévútnak, amire Ádám és szellemi követői léptek.]

Magyarán létezik egy olyan apokaliptikus, de nem irreális forgatókönyv, hogy ha bekövetkezik a globális összeomlás – ezt sokan a 2050. év környékére teszik –, akkor nem az emberiség fog kipusztulni, hanem a civilizációnk szűnik meg abban a formájában, ahogy most ismerjük. [Ha az ateista/materialista civilizációra céloz, akkor nyert. Végre egy gondolat, amelynek legalább a fele józan következtetésre épül.]

Reális az esély az összeomlásra [Aki szelet vet, vihart arat.]

Borzasztóan nehéz ügy. Az élet biológiai alapon fejlődött ki, az evolúció nem ahhoz szokott hozzá, hogy hosszú távú hatásokon aggódjon. Ebben a megközelítésben olyan, mint a politikusok, rövidtávú maximalizálásra játszik, nekünk is ilyen örökségeink vannak: bennünk van az öröklött kapzsiság, a rövidtávú maximalizálás igénye. Ne csodálkozzunk ezen, ha évmilliárdokig ez volt a nyerő stratégia. [A nyers haszonszerzés rablógazdálkodása egy húron pendül az evolúció hitelfilozófiájával, az elherdálásra veszik fel a hitelt, hogy közben jól és kötetlenül szórakozhassanak. Megtörtént.] A professzor nem a hurráoptimizmust ülteti el bennünk:

Úgy gondolom, a technológiai civilizáció összeomlásának reális az esélye. Nem tudok hozzá valószínűséget rendelni, de feltétlenül a lehetséges, és nem túlságosan valószínűtlen kategóriában van. [Az Isten adná az erkölcsöt, az élethez való használati utasítást, de nem kell nekik. Mert nem értik, sem nem értékelik a becsület és a tisztesség rendíthetetlen oszlopait, amikre a teokrácia épül. Helyette épül a demokrácia a társadalom sejtszintjén lüktető korrupcióra, meg az intézményesített bűnözésre, amit a profit oltárára visznek. A leplezett nyíltság nyájas kirakatában, ahol áhítattal térdelnek – gyarapításra szánt milliós bankszámlákkal a zsebükben.]

Mit tehetünk? Az egyik lehetőség, hogy nem törődünk semmivel, haláltánc üzemmódban megyünk, addig élvezzük az életet, amíg lehet. „Én másokkal együtt megpróbálok azért küzdeni, hogy ne így legyen.” Egyrészt a politikai döntéshozóknak sokkal komolyabban bele kell állniuk a világ megmentésébe, olyan államférfiakra lenne szükség, mint a múlt század közepén Charles de Gaulle, Winston Churchill vagy Konrad Adenauer. [Azok nem fognak állni a világ megmentésébe, akik eddig a hasznot húzták a megsemmisítésébe. /Elvégre ki kell adni az engedélyeket az őserdők kiirtására azoknak, akik kibányásszák a föld kincseit, miközben a természetkárosítással nem törődnek! Aztán valami valahol bankjegy-óriáskerék formájában csurran-csöppen./

„Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.” (Prédikátor 7:29)]

Fenntartható fejlődéssel foglalkozó elnöki bizottság elnökeként a professzor úgy véli, az egyetlen, amit tenni tudunk, hogy előre gondoljuk át a veszélyeket, ezek alapján pedig javaslatokat kell tenni csillapító mechanizmusokra. Úgy, mint a magyar közreműködéssel kifejlesztett  DAMA-protokoll az új betegségek hatásának mérséklésében – angol betűszó: dokumentálni, mérlegelni, monitorozni (nyomon követni), cselekedni. [Egy céltalan kirándulás az élet világába miért végződne nemes célokkal teli tűzdelt programokban?

„És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid. Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.”(Jeremiás 13:22-23)]

Parazitaeső

Hasonló tervekre globális szinten van szükség, a kerítések nem állítják meg a kórokozókat. A magyar kutatók annyit tudnak elérni, hogy próbálják meggyőzni a magyar kormányt: saját kompetenciáján belül rakja le ennek az alapjait. Meg kell próbálni a probléma elébe menni, állandó követő üzemmódban maradni a biztos vereséget jelenti. A COVID-járvány  meg fog szűnni, de jön majd a többi, valószínűleg egyre több, ez a klímaváltozás és a globalizáció együttes hatásának eredménye. [Az együttes hatás eredménye az ateista életfelfogás szűklátókörűsége a pillanatnyi előnyökért. Egy olyan szellemi búrába vannak zárva, amelynek biztonsági zárjai egy más világba nyúlnak. De ők nem hiszik ezt a világot, a gonosz szellemvilágot. Márpedig az agy, mint kommunikációs eszköz, csak a kivitelező apparátusa ennek a világnak. Ki mitől inspirált, annak a világnak a szócsöve. Az igaz szellemvilágnak pedig egyetlen igaz szócsöve: Jézus Krisztus. És akik a nyomdokaiban járnak. Ők viszik tovább azt társadalmat, amit az Isten a kezdetben kigondolt. És ez nem azonos a jelen világ társadalmával.]

Az utóbbi két évtized nagy tanulsága szerint a kórokozók könnyebben ugranak át egyik gazdaszervezetről a másikra, mint azt korábban képzeltük, mindenki ki lesz téve ennek a részben antropogén eredetű (emberi hatásra létrejövő) parazitaesőnek. [A figyelemelterelő manőverek mindig is részét képezték a tömegtájékoztatásnak. Aminek mindenki ki lesz téve, az az isteni megmérettetés. Valaki ott vár az út végén:

„Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Máté 24:37-44)]

Forrás: https://24.hu/tudomany/2020/12/09/a-jovo-megmentoi-evolucio-szathmary-eors/

Hivatkozás:

1. A világ legegyszerűbb mikrobájának modellezéséhez 128 számítógépre van szükség

https://www.theatlantic.com/technology/archive/2012/07/to-model-the-simplest-microbe-in-

the-world-you-need-128-computers/260198/