Forrás: Emeka Nwanedo:10 Things People Regret Later in Life
https://medium.com/live-your-life-on-purpose/10-things-people-regret-later-in-life-e9be07256e6f
6. Hagyták, hogy a baráti kapcsolataik leépüljenek
Volt valaha olyan barátja (vagy baráti társasága), aki vagy akik gyerekkorában, sőt még később, az egyetemi évek alatt is közel álltak önhöz? És vajon ma is megvannak még ezek a kapcsolatok? Jó, hogy úgy alakult, ahogy alakult?
Lehet, hogy valamelyikük közben máshova költözött. Ettől a kapcsolat persze még megmaradhatott volna, de később ön talán már túlságosan elfoglalt volt (amiért nem kárhoztatom, hiszen az élet mindenkitől követel áldozatokat).
Sokszor eszünkbe jut, hogy fel kellene hívnunk egy régi barátot, vagy írni kellene neki egy e-mailt, néha még az is megfordul a fejünkben, hogy jó lenne meginni vele egyszer egy kávét.
Persze nem csoda, hogy felnőttként kevesebb időnk van a társas kapcsolatainkra. A család, a társadalmi kötelezettségeink és a munka mind igényt tartanak az időnkre, és valamikor azért pihenni is kell.
Mégis fontos lenne ezeket a barátságokat fenntartani, és ápolni, amikor csak lehet, mert idős korunkban megbánjuk, ha nem így teszünk.
A legtöbb ember csak később jön rá, hogy milyen fontosak az életben a barátok. Mikor az ember problémákkal vagy akadályokkal találja szembe magát, vagy valami jeles napot ünnepel, akkor többnyire a barátok azok, akik ott vannak vele, vagy segítenek, ha kell.
A régi barátok, akik ismernek minket, és akikkel közös a múltunk, egyre fontosabbak lesznek, ahogy öregszünk.
Persze nem kell rátukmálnunk magunkat senkire, de gondolkodjunk el rajta, hogy nem mi tehetünk-e róla, hogy egy sokéves kapcsolat megszakadt.
A Biblia tanítása
Milyen oktatást találunk ezzel kapcsolatban a Bibliában?
Az első pontban volt már szó a barátság fontosságától az együtt töltött idő kapcsán, és mivel Ábrahám Isten előtt járt, bizonyára nem véletlen, hogy Isten barátjának nevezték. (1Móz 24:40) Mert Isten szemében a jó emberek nemcsak az Ő teremtményei és szolgái, hanem barátai is lehetnek.
„Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.” (Jak 2:23)
Ábrahámnak olyan próbája volt, amelyen az emberek 99%-a elbukna, mert kevesen jutnak el oda, hogy minden Istentől van (Jak 1:17), és az igazi szeretet képes mindent odaadni annak, Aki mindent odaadott (Róma 8:32). Isten a szeretetében partnerre talált Ábrahám személyében, és ezért a hit példaképeként (Róma 4:11-12) ezt az ígéretet kapta:
„És mondta: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” (1Móz 22:16-18)
Látjuk a különbséget Ábrahám és Ádám viselkedése között? Vágyunk-e Isten barátaivá válni? Ezt bizony ki kell érdemelni, mi magunk nem nevezhetjük magunkat csak úgy Isten barátainak, mert ez hatalmas megtiszteltetés. Hanem amit tehetünk, megbecsüljük a barátság intézményét és azokat, akik valódi barátságot képesek kimutatni és azt ápolni egy életen át.
Lám, a világiak a maguk szőtte barátságokat nem sokra tartották, mivel az érdekkapcsolatokkal többre mentek. Aztán talán megbánták életük végén, ahogy olvashatjuk. A Biblia arra buzdít, hogy az igazságban igyekezzünk igaz barátokra lelni, akik Isten szavát többre tartják mindenféle emberi hitvallásoknál, dogmává merevedett egyházi tanoknál, amelyeket a teológia évszázadok alatt kidolgozott. Ezek a barátságok az égben köttetnek és soha nem enyésznek el, mivel akik az ilyen barátságokban partnerek, azok Isten előtt élnek, élőnek számítanak. (Luk 16:9; 20:38)
7. Nem voltunk elég jó szülők
Gondolt már arra, hogy lehetett volna jobb szülője is a gyerekeinek?
Szerintem mindegyikünk igennel felelne erre a kérdésre.
Egy szülő semmitől nem érez olyan bűntudatot, mint mikor a gyereke bajba kerül, és ő tudja, hogy tehetett volna ellene.
Amikor egy gyereknél problémák merülnek fel, akár az iskolában, akár a baráti kapcsolataiban vagy valami más okból, akkor a szülő ezeket sok esetben sokkal jobban is tudná kezelni, ha több időt szánna a gyerekre.
Ezért sok szülő mondja azt, hogy ha újra kezdhetné, sok mindent másképp csinálna. Hogy többet törődne a gyerekével, megértőbb lenne vele, hagyná, hogy a saját tapasztalataiból tanuljon, stb.
De nincs még minden elveszve.
Sosincs túl késő megpróbálni javítani a gyerekeinkkel való kapcsolatunkon. De ne halogassuk, ne söpörjük félre a dolgot, különösen akkor ne, ha ez a kapcsolat valamikor a múltban törést szenvedett.
A Biblia tanítása
Mit tanít a Biblia a szülői felelősségről?
„Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint... Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Efézus 6:4; Példa 22:6)
Pontosan az ellentéte az Isten tanítása a szülők felelősségéről, mint amit a világban gyakorolnak. Mert egy világi szülő úgy gondolja, hogy a gyereket úgy tanítja, ahogyan ő akarja. Sokszor nem egyezik meg a felfogásuk a házastársukéval, mivelhogy mindenki hozza a saját tapasztalatát, amit a szüleitől látott, vagy éppen nem látott.
A világban nincsen kitaposott út a gyerekneveléshez, amibe ráadásul az iskola is beleszól. Ezért sok szülő ráhagyja a nevelést az iskolára, mert neki így kényelmes, esetleg az gondolván, nem is az ő felelőssége. Egész nap dolgozik, hazaérve fáradt, a gyerekre kevés energiája marad, és így hamar ki is alakul a nemzedékek közötti szakadék.
A vallási nevelés elavult a szemükben, vagy éppen azt gondolják, az válik a javára. De a vallási nevelés lényege az egyházi tanokra nevelés és nem a Biblián alapuló istenfélő nevelés. Nem véletlen, hogy az egyházak a maguk képére értelmezték a Bibliát és egy hamis egyveleg tanrendszert ápolnak, amelyben mindenki megtarthatja a saját igaznak tartott dogmáit, amikből annyiféle van, ahány egyház (1Kor 11:19; Gal 5:20; 2Pét 2:1).
Ez minden, csak nem istenfélelemre nevelés, és egy vallásilag liberális társadalomban a Krisztus parancsainak a megtartása ennyiféle kivitelben szóba sem jöhet. (János 14:13) Aki valóban Isten tetszését keresi, annak jól kell ismernie a Bibliát és azzal összhangban kell nevelnie a gyermekét, különben önmagát csapja be és ebben növeszti fel a gyerekét.
Pl. hogy létezik [gyereket hozó gólya], ajándékokat hozó Mikulás és Jézuska, meg karácsonyfácska, amit az angyalkák körbelengenek, stb. Akik ilyen vallási /és egyéb/ hazugságokon nőnek fel, ezt adják tovább a gyerekeiknek, a valódi életről lemaradnak, amit Isten kínál fel a Bibliában, mert arról nem sok fogalmuk van, hogy az micsoda. A hazugságokból való kiábrándulás nem visz közelebb Istenhez, hanem inkább eltávolít Tőle.
Téves szülői szerepek téves életutakat szülnek, és a világiak még azt is megbánják, hogy a saját maguk elképzelte szülői szerepet sem jól töltik be, nem hogy azt a valódi szerepet, amit Isten ruház rá minden szülőre.
8. Nem álltunk ki magunkért
Az asszertívitásról mi a véleménye? [Az asszertív viselkedés öntudatos, határozott, ugyanakkor másokra tekintettel lévő viselkedést jelent.]
Nos, szerintem ez olyan készség, amit nagyon sokan sajnos túl későn sajátítanak el.
Talán meglepőnek fogja találni, de az egyik dolog, amit sokan a legjobban bánnak, még az általános iskolában, illetve a kora gyerekkorban történtekkel függ össze.
Úgy tűnik, az emberek soha nem felejtik el és nem bocsátják meg maguknak, ha nem emelték fel a szavukat a bántalmazás és a megalkuvás ellen.
Mert féltek. Utólag pedig azt gondolják, hogy bárcsak jobban bíztak volna magukban, és megpróbáltak volna kiállni magukért.
Azt, hogy nem álltak ki magukért, vagy azért, amiben hittek, azok szokták a legjobban megbánni, akiknek nincs elég önbizalmuk.
Bántalmazók és a megalkuvók persze nemcsak az iskolákban és az egyetemeken vannak, sokan később, a munkahelyükön is találkoznak ilyen típusú emberekkel. Ez lehet a főnök, de lehet akár egy kolléga is. Az emberek, mikor visszagondolnak régen történt dolgokra, sokszor eszükbe jut, hogy bárcsak jól megmondták volna a véleményüket az illetőnek, még akkor is, ha ez esetleg az állásukba került volna.
A Biblia tanítása
Mi a Biblia álláspontja ebben a kérdésben?
Van egy isteni ige, amely tökéletesen rávilágít, hogyan kell gondolkodnia és cselekednie egy olyan embernek, aki Isten rendíthetetlen igazságának ismeretével rendelkezik.
„Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfő, [olyan] az igaz, aki a gonosz /jogtalan, bűnös, vétkes/ előtt ingadozik.” (Példa 25:26)
Hogyan mutatott ebben Példát Jézus Krisztus? Kiállt az igazság mellett, amit képviselt, akár személyére vagy az ügyre vonatkozóan.
"A főpap pedig tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus így válaszolt: Én nyilvánosan szóltam a világhoz, és mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyülekeznek; titokban semmit sem mondtam. Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, amit nekik mondtam, ők bizonnyal tudják, mit mondtam. Amikor ezeket mondta, a templomszolgák egyike, aki ott állt, arcul ütötte Jézust, mondva: Így felelsz a főpapnak? Jézus pedig azt mondta: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért versz engem?" (Ján 18:19-23)
Nem kerülte el a konfrontációt kora vallásvezetőivel, hanem bátran kiállt ellenük, leleplezte őket.
"Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?.. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről tetszetősnek látszanak, belül pedig halottak csontjaival és minden tisztátalansággal vannak tele! Hasonlóképpen ti is kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel... Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek... " (Máté 22:18; 23:27-28; 15:14)
Ugyanakkor a népét megsiratta, tudva, hogy a vak engedelmességüknek milyen következményei lesznek.
"Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta, és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől! Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." (Luk 19:41-44)
Aki nem ismeri fel az idők jeleit, hagyja magát az árral sodortatni és nem áll ki a keresztény eszmék isteni eredete és létjogosultsága mellett, a bibliai igazság mellett, az megromlott kútfőként ingadozik a hamisság előtt, és az emberek előtti félelem csapdájába esik (Példa 29:25).
"Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja. Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?... tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett. Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak... Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk." (Apcsel 4:5-7; 10-13; 18-20)
Akik mindvégig állhatatosak maradnak az igazságban (3Ján 1:4), azoké lesz az üdvösség!
"Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet... De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül... Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal... Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek... Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Példa 4:23; Máté 24:13; Róma 2:6-8; Jak 1:12, Jel 2:10)
9. Az iskola abbahagyása
Az iskola szívás. És még arra sincs biztosíték, hogy az ember sikeres lesz tőle az életben, nem igaz?
Hát igen, ülni az iskolapadban és folyton dolgozatokat írni sokak számára nem tűnik túl vonzónak. Viszont, ha az ember nem szerez valamilyen végzettséget, azt később jó eséllyel nagyon megbánja.
A középiskola elvégzése nélkül az élet a legtöbb ember számára igen nehéz. Sokszor több állást is kell vállalnia, hogy fizetni tudja a lakbérét meg a számláit.
És ha egy ilyen ember később meg is próbál egyetemre jelentkezni, ott is nehézségekkel fogja szembe találni magát, mert a többiek azt fogják gondolni róla, hogy ha a középiskolát nem sikerült elvégeznie, akkor nyilván ugyanez fog történni vele az egyetemen is.
Egy a Personality and Social Psychology Bulletin-ben 2008-ban publikált kutatás szerint az iskola el nem végzése az a dolog, amit az érintettek később a leggyakrabban megbánnak.
A Biblia tanítása
Mi a Biblia nézete ebben a kérdésben?
Egyértelmű az álláspontja:
„Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék.” (2Thess 3:10-12)
Nincs meghatározva, hogy valakinek keresztényként milyen végzettséggel kell rendelkeznie, hanem az a lényeg, hogy képes legyen magát /családját/ fenntartania, és azt a szolgálatot végeznie, amely összeköti Istennel és az Ő útján való járással.
Ehhez nem feltétlenül szükséges diplomát szereznie, hiszen azok törekszenek diplomára és általa világi karrierre, akiknek egyetlen életcéljuk a világban való érvényesülés, önmegvalósítás, hogy ebben a jelenlegi világrendszerben megvesse a lábát, igyekezzen valakivé lenni, anyagi gazdagságra, netán hírnévre szert tenni.
Ez a világ erről szól: kapcsolatok, pénz, érvényesülés. Ellenben az a helyzet, hogy a világi műveltség gyakran ateizmushoz, materializmushoz vezet, mert az értelmiségi réteg az istenhitet leminősíti, mint ami egy elmaradott vallási csökevény a gyenge jellemű emberek számára, akik nem tudnak szembe nézni a problémájukkal, nem tudják azt megoldani, hanem vakon hisznek egy kitalált istenkében, aki majd helyettük megold mindent.
Ez azonban óriási tévedés, mert az istenhit nem gyengeségből fakad, hanem egyrészt a minket körülvevő világ alkatrészeiből nem feltétlenül következő komplexitásából /ahogy csupán a betűk kavalkádjából nem következik automatikusan a nyelvtan, a vers, novella vagy regény/, másrészt a bibliai kinyilatkoztatásból, amely választ ad a létezés miértjére, és útba igazítást ad a létezés hogyanjára vonatkozóan. Miért vagyunk és hogyan, milyen erkölcsi útmutatások figyelembevétele szerint éljünk.
Az ateizmus nem hajlandó magát alávetni az isteni irányadó mértékeknek, inkább megtagad mindent, ami Istennel kapcsolatos, hogy a saját elképzelése szerint éljen, és kötetlenül kiélvezzen mindent amihez hozzá lehet jutni /akár mások megkárosítása által is/. Ezt persze nem reklámozzák, hogy ez az életcél, de a világtörténelem megmutatja, hogy önérdek vezette mindig is a világi embereket, mivel más érdeket nem hajlandóak elismerni. Ha ez nem így volna, akkor követnék a bibliai alapelvet, de ez pont nem áll fent.
"Ne nézze ki-ki a maga [hasznát], hanem mindenki a másokét is. Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is..." (Fil 2:4-5)
Isten azonban előre bejelentette, hogy a Fia, Jézus Krisztus által megítéli az emberiséget és egy olyan kormányzatot fog beiktatni az emberiség fölé, amely a teremtett világ földi céljainak megfelel (Dán 2:44). És ha valaki a világi karrierjének az ápolása miatt abszolút tudatlan magad az Isten akaratához való igazodás tekintetében, az célt tévesztett az életében, amit tudomásul kell vennie, nem mehet panaszra sehová senkihez.
Jól gondolja meg tehát mindenki, hogy neki milyen végzettségre van szüksége a céljai eléréséhez. Mindenesetre a Biblia kijelenti:
„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2Pét 3:13)
Ha valaki ezt nem tudja helyesen értelmezni, akkor lehet akár száz diplomája is, mert nem megy vele semmire. Csak addig látja hasznát, amíg áll ez a mostani világrendszer, de ha ha Isten megszünteti, akkor számára befejezést nyer minden, mert elszalasztotta kiépíteni a kapcsolatot a saját Teremtőjével.
10. Nem hagyni nyomot a világban
Egy neves szerző, Robin Sharma egyszer azt kérdezte: "Ki fog sírni utánad, ha meghalsz?"
Nem tudom, mi mondhatna el ennél többet rólunk, amikor meghalunk.
Élete végén sok ember jön rá, hogy hiba volt nem törődni azzal, mit hagy maga után.
Az, hogy nyomot hagyunk a világban, egyfajta teljességérzettel tölt el minket. Szerotonint termel, egy olyan hormont, amely a hangulati stabilitásunkért, a jóllétünkért és a boldogságunkért felelős.
Az örökségünk lehetnek a gyerekeink, vagy valami, amit a Földért tettünk, de az is, ha szeretetreméltó emberként éltünk.
Arra nemigen fog emlékezni senki, hogy mit mondtunk vagy tettünk életünkben, de arra igen, hogy milyen érzéseket keltettünk bennük.
Ha az ember akkor jön rá, hogy másoknak valószínűleg nincsenek túl jó emlékeik róla, vagy - ami még rosszabb -, semmilyen emlékük nincs róla, mikor már a lemez B oldala forog, az nagyon rossz érzés.
De sosincs túl későn!
Még 70 éves korunkban is tudunk változtatni azon, hogy mit hagyunk örökül magunk után.
Legyünk jó emberek!
És ezt már csak röviden
Persze számos más dolgot is megbánhatunk az életünk vége felé.
Például hogy
szakítottunk életünk nagy szerelmével,
nem adtunk vissza eleget a közösségnek abból, amit kaptunk,
nem a megfelelő emberekkel barátkoztunk,
nem voltunk jelen az élet fontos pillanataiban,
nem használtuk ki eléggé a fiatalságunkat,
ritkán mentünk nyaralni,
nem látogattunk meg valakit a halála előtt,
másodszor is kipróbáltunk valamit, amiből aztán függőség lett.
De végül is ilyen az élet. A dolgok úgyis megtörténnek, akármit is csinálunk.
Nem érdemes túl sokat rágódni a múlton!
Ne azt méricskéljük, mit csináltunk rosszul és mit kellett volna másképp csinálnunk, hanem foglalkozzunk inkább azzal, amit mégis kaptunk az élettől.
Az élet kompromisszumokkal jár, az ember nem kaphat meg mindent, amit szeretne.
Legyünk hálásak azért, amit kaptunk.
A Biblia tanítása
Mi a Biblia kinyilatkoztatása ebben a kérdésben?
Legfontosabb amit az ember kapott evilági életében, hogy a bűnössége miatti halálra méltóságát Isten a Fia vére által visszavásárolta, hogy elnyerhesse az örök életet a paradicsomi földön. Ezt vesztette el Ádám és Éva és valamennyi utóda, ezt nyerhetik vissza azok, akik elfogadják Krisztust Megváltójuknak és a tanítása szerint élnek.
„Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson... Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen... Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen;” (1Tim 2:3-4; Ján 3:16, 1Pét 3:18).
Könnyen megérthető kijelentés, ez az evangélium lényege, a Krisztusról szóló örömhír. Az értelmiségi réteg hallja ugyan, de süket venni az üzenetet, ami az ő felelőssége. Neki a halál egy lépcsőfok a biológiai létrán, amely összességében abszolút értelmetlen és a semmibe vezet!
„Az egész genetikai program a DNS, és nem maguk az emberek szolgálatában áll. Mi csupán az életet hordozó molekulák időleges tárolói vagyunk. Ebben az esetben a csomagolás, vagyis mi magunk, arra szolgál csupán, hogy eldobják.” /Rudi Westendorp, holland gerentológus professzor/
Ha valakinek elég az, amit ez a világ neki adni képes, lelke rajta, Isten senkit nem kényszerít a partnerségi viszony kialakítására. De amit mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a béke és a jólét záloga ezen a Földön az Istennek való engedelmesség, ha ezt az ember fölrúgja, és a magáét erőlteti, a következmények elkerülhetetlenek.
Láthatjuk a világ állapotát, hogy a teljes káosz felé halad, ahol a világbéke nem megfelelő perspektíva, mert nem hoz elég hasznot a világot uralni kívánók konyhájára. Isten ugyan egy időre átengedte a nemzeteknek az önirányítást, de végezetül érvényt szerez az akaratának.
Hogy ki melyik életutat bánja meg utólag, az az ő egyéni kompetenciája, reá tartozik.
„... azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nekünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.... Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (Apcsel 14:15-17; 17-29-31)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése